Isten szavai a Bibliából

„Világtalanok vak vezetői ők! Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek.” (Máté 15:14)

„Mert tévútra vezették ezt a népet vezetői, és megzavarodtak azok, akiket vezettek.” (Ézsaiás 9:16)

„Elpusztul népem, mert nem ismeri Istent.” (Hóseás 4:6)

Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Vannak olyanok, akik nagy templomokban olvassák a Bibliát, és egész nap azt szavalják, de közülük egy sem érti Isten munkájának célját. Közülük egyik sem képes megismerni Istent; még kevésbé képes közülük bárki is összhangba kerülni Isten szándékaival. Ők mind értéktelen, hitvány emberek, akik mindannyian magas lóról oktatják ki „Istent”. Olyanok ők, akik Isten zászlaját viszik, mégis szándékosan ellenállnak Neki. Istenbe vetett hitüket tűzik zászlajukra, mégis az ember húsát eszik és vérét isszák. Minden ilyen ember ördög, aki felfalja az ember lelkét, fő démon, aki szándékosan megzavarja azokat, akik a helyes útra próbálnak lépni, és botránykő, ami akadályozza az Istent keresőket. Lehet, hogy „szilárd alkatnak” tűnnek, de honnan tudhatják követőik, hogy ők nem mások, mint antikrisztusok, akik arra vezetik az embereket, hogy ellenálljanak Neki? Honnan tudhatják a követőik, hogy ők eleven ördögök, akik az emberi lelkek felfalásának szentelik magukat? Azok, akik Isten jelenlétében nagyra tartják magukat, a legszánalmasabb emberek, míg azok, akik egyszerűnek tartják magukat, a leginkább megbecsültek. És azok, akik azt hiszik, hogy ismerik Isten munkáját, ráadásul képesek nagy harsánysággal hirdetni másoknak Isten munkáját, még akkor is, ha közvetlenül Őrá tekintenek – ők a legtudatlanabb emberek. Az ilyen emberek nincsenek birtokában Isten bizonyságtételének, arrogánsak és önhittek.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mindazon emberek, akik nem ismerik Istent, ellenállnak Istennek)

A Törvény Korának zsidó farizeusai, főpapjai és írástudói névlegesen hittek Istenben, de hátat fordítottak az Ő útjának, és még a megtestesült Istent is keresztre feszítették. Elnyerhette volna tehát a hitük Isten jóváhagyását? (Nem.) Isten addigra már kijelölte őket zsidó hitű embereknek, egy vallási csoport tagjainak. És hasonlóképpen Isten ma is egy vallási csoport tagjainak tekinti azokat, akik hisznek Jézusban, mivel nem ismeri el őket a gyülekezete tagjainak vagy Őbenne hívőknek. Miért ítélné el Isten így a vallásos világot? Mert a vallási csoportok minden tagjából, különösen a különböző felekezetek magas szintű vezetőiből, hiányzik az Istent félő szív, és nem is Isten akaratának a követői. Mindannyian álhívők. Nem hisznek a megtestesülésben, még kevésbé fogadják el az igazságot. Soha nem keresik Isten utolsó napokban végzett munkáját, nem érdeklődnek iránta, nem vizsgálják és nem fogadják el azt, sem az Őáltala kimondott igazságokat, hanem egyenesen elítélik és gyalázzák Isten megtestesülésének utolsó napokban végzett munkáját. Ebből világosan látható, hogy névlegesen hihetnek ugyan Istenben, de Isten nem ismeri el őket Benne hívőknek; azt mondja, hogy ők gonosztevők, hogy az, amit tesznek, a legkevésbé sincs kapcsolatban az Ő üdvösségének a munkájával, hogy nem hívők, akik kívül esnek az Ő szavain. Ha úgy hisztek Istenben, ahogyan most, akkor nem jön-e el az a nap, amikor ti is vallási hívőkké zsugorodtok? Valláson belüli istenhittel nem lehet üdvösséget elérni – pontosan miért is van ez így? Ha nem tudjátok megmondani, hogy miért van ez, az azt mutatja, hogy a legkevésbé sem értitek sem az igazságot, sem Isten szándékait. A legtragikusabb dolog, ami az Istenbe vetett hittel történhet, az a vallássá zsugorodás, és hogy Isten kivet. Az ember számára ez egy elképzelhetetlen dolog, és azok, akik nem értik az igazságot, soha nem láthatják tisztán ezt az ügyet. Mondd meg Nekem, ha egy gyülekezet fokozatosan vallássá vált Isten szemében, és felekezetté vált a megalakulása óta eltelt hosszú évek során, vajon a benne elő emberek Isten üdvösségének célpontja-e? Tagjai-e az Ő családjának? (Nem.) Nem azok. Milyen úton járnak ezek az emberek, akik névlegesen hisznek az igaz Istenben, Ő mégis vallásos embereknek gondolja őket? Olyan úton járnak, amelyen az Istenbe vetett hit zászlaját viszik, de soha nem követik az Ő útját; ez olyan út, amelyen hisznek Benne, mégsem imádják, sőt elhagyják Őt; ez egy olyan út, amelyen azt állítják, hogy hisznek Istenben, mégis ellenállnak Neki, névlegesen hisznek Isten nevében, az igaz Istenben, ugyanakkor a Sátánt és az ördögökat imádják, és emberi műveletekben vesznek részt, és független, emberi királyságot hoznak létre. Ez az az út, amin járnak. Ha megnézzük az utat, amelyen járnak, nyilvánvaló, hogy ők álhívők csapata, antikrisztusok bandája, sátánok és ördögök egy csoportja, akik kifejezetten arra törekednek, hogy ellenálljanak Istennek és megszakítsák a munkáját. Ez a vallási világ lényege. Van-e az ilyen emberek csoportjának bármi köze Istennek az ember üdvösségét célzó irányítási tervéhez? (Nincs.) Ha egyszer az Istenben hívőknek, akárhányan is legyenek, a hitmódját Isten felekezetként vagy csoportként határozza meg, akkor Isten őket is úgy határozza meg, mint akiket nem lehet megmenteni. Miért mondom ezt? Az Isten munkája vagy útmutatása nélküli csoport, amely egyáltalán nem veti alá magát Neki és nem imádja Őt, névlegesen hihet ugyan Istenben, de a vallás papjait és véneit követik és nekik engedelmeskednek, a vallás papjai és vénjei pedig lényegüknél fogva sátániak és képmutatók. Ezért amit azok az emberek követnek és aminek engedelmeskednek, azok sátánok és ördögök. A szívükben Istenbe vetett hitet gyakorolnak, valójában azonban az ember manipulálja őket, emberi irányításnak és hatalomnak vannak kitéve. Lényegében tehát, amit követnek és aminek engedelmeskednek, az a Sátán, és az ördögök, és a gonosz erői, amelyek ellenállnak Istennek, és Isten ellenségei. Vajon Isten megmentene egy ilyen emberbandát? (Nem.) Miért nem? Nos, képesek ezek az emberek a bűnbánatra? Nem; nem fognak bűnbánatot tartani. Az istenhit zászlaja alatt vesznek részt emberi műveletekben és emberi vállalkozásokban, szembehelyezkedeve Istennek az ember üdvösségére vonatkozó irányítási tervével, aminek végső kimenetele az lesz, hogy Isten vissza fogja utasítani őket. Lehetetlen, hogy Isten megmentse ezeket az embereket; képtelenek a bűnbánatra, és mivel a Sátán elvitte őket, Isten átadja őket annak. [...] Nem számít, hány prédikációt hallottál, vagy hány igazságot értettél meg – ha még mindig az embert követed, ha még mindig a Sátánt követed, és végül nem vagy képes követni Isten útját, valamint nem vagy képes félni Őt és kerülni a rosszat, akkor az ilyen emberek azok, akiket Isten visszautasít. Lehetséges, hogy a vallásban élő emberek nagy mennyiségű bibliai ismeretet prédikálhatnak, és megérthetnek valamennyi szellemi doktrínát, de nem tudják alávetni magukat Isten munkájának, nem tudják gyakorolni és megtapasztalni az Ő szavait, sem igazán imádni Őt, sem félni Őt és kerülni a rosszat. Mind képmutatók, nem olyan emberek, akik valóban alávetik magukat Istennek. Isten szemében az ilyen emberek egy felekezethez, egy emberi csoporthoz, egy emberi bandához tartozónak, a Sátán szállásaként vannak meghatározva. Együttesen ők a Sátán bandája, az antikrisztusok királysága, és Isten teljesen visszautasítja őket.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az üdvösség útjára csak istenfélelemmel lehet rálépni)

Azok, akik nem fogadják el Isten új munkáját, meg vannak fosztva Isten jelenlététől, és ezenfelül, nélkülözik Isten áldásait és védelmét. Szavaik és cselekedeteik többsége a Szentlélek munkájának múltbéli követelményeihez igazodik; azok doktrínák, nem pedig az igazság. Az efféle doktrína és rendszabály elegendő bizonyítékai annak, hogy ezeknek az embereknek az összegyülekezése nem más, mint vallás; ők nem a kiválasztottak, sem pedig Isten munkájának tárgyai. A körükben összegyűltek gyülekezetét csakis a vallás nagy kongresszusának lehet hívni, és nem nevezhető egyháznak. Ez egy megmásíthatatlan tény. Nem rendelkeznek a Szentlélek új munkájával; amit tesznek, úgy tűnik a vallás illatát árasztja, amit megélnek, az látszólag vallással teljes; nem rendelkeznek a Szentlélek jelenlétével és munkájával, még kevésbé alkalmasak arra, hogy a Szentlélek fegyelmezésében vagy megvilágosításában részesüljenek. Ezek az emberek mindannyian élettelen tetemek, és szellemiséget nélkülöző lárvák. Nincs ismeretük az ember lázadó mivoltáról és ellenszegüléséről, nincs tudomásuk az ember valamennyi gonosztettéről, még kevésbé ismerik Isten minden munkáját és Isten jelenlegi szándékait. Mindannyian tudatlan, alávaló emberek és söpredék, akik alkalmatlanok arra, hogy hívőknek neveztessenek! Semmi, amit tesznek, nincs hatással Isten irányítására, még kevésbé tud kárt tenni Isten terveiben. Szavaik és cselekedeteik túlságosan visszataszítóak, túl szánalmasak; és egyszerűen említésre sem méltók. Semmi, amit azok tesznek, akik nincsenek a Szentlélek áramlatán belül, nincs köze a Szentlélek új munkájához. Ezért nem számít, hogy mit tesznek, nélkülözik a Szentlélek fegyelmezését, sőt mi több, a Szentlélek megvilágosítását is. Mert mindannyian olyan emberek ők, akik nem szeretik az igazságot, és akiket a Szentlélek visszautasít. Gonosztevőknek hívják őket, mert a testben járnak, és Isten égisze alatt azt teszik, amihez kedvük van. Miközben Isten munkálkodik, ők szánt szándékkal ellenségesek Vele, és a Vele ellentétes irányban futnak. Az ember kudarca abban, hogy együttműködjön Istennel, önmagában is teljességgel lázadó, így vajon nem azok kapják meg leginkább igaz büntetésüket, akik szándékosan ellenszegülnek Istennek?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkája és az ember gyakorlata)

Egyesek nem lelik örömüket az igazságban, még kevésbé az ítéletben. Ehelyett a hatalom és a vagyon örvendezteti meg őket; az ilyen embereket hívjuk hatalomvágyóknak. Csak a befolyással bíró felekezeteket keresik a világban, és csak olyan pásztorokat és tanítókat keresnek, akik szemináriumokat végeztek. Bár elfogadták az igazság útját, csupán félig hívők; képtelenek teljes szívüket és lelküket odaadni, szájuk arról mond szavakat, hogy feláldozzák magukat Istenért, szemüket azonban a nagy pásztorokra és tanítókra függesztik, és egy újabb pillantásra sem méltatják Krisztust. Szívük a hírnéven, a vagyonon és a dicsőségen csügg. Kizártnak tartják, hogy egy ilyen kisember képes lenne oly sokakat meghódítani, hogy egy ilyen jelentéktelen valaki tökéletesíthetné az embert. Úgy gondolják, kizárt, hogy ezek a senkik a por és a trágyadombok között az Isten választotta emberek. Úgy hiszik, ha Isten üdvössége ilyen embereknek szólna, akkor az ég és a föld feje tetejére állna, és mindenki hülyére nevetné magát. Úgy hiszik, hogy ha Isten ilyen senkiket választana, hogy tökéletesítse őket, akkor azok a nagy emberek Magává Istenné válnának. Látásmódjuk hitetlenséggel szennyezett, ami több annál, mintha nem hinnének; egyszerűen ostoba bestiák. Hiszen csak a státuszt, a tekintélyt és a hatalmat értékelik, és csak a nagy csoportokat és felekezeteket becsülik. A legcsekélyebb figyelmet sem szentelik azoknak, akiket Krisztus vezet; egyszerűen árulók ők, akik hátat fordítottak Krisztusnak, az igazságnak és az életnek.

Amit csodálsz, az nem Krisztus alázatossága, hanem a magas pozícióban lévő hamis pásztorok. Nem Krisztus szeretetreméltóságát és bölcsességét imádod, hanem a züllött alakokat, akik a világ mocskában fetrengenek. Nevetsz Krisztus fájdalmán, akinek nincs hová lehajtania a fejét, miközben csodálod azokat a hullákat, amelyek adományokra vadásznak és kicsapongó életet élnek. Nem vagy hajlandó Krisztus oldalán szenvedni, de örömmel veted magad azoknak a meggondolatlan antikrisztusoknak a karjába, holott ők csupán testtel, szavakkal és irányítással látnak el téged. Még most is, a szíved továbbra is feléjük fordul, az ő hírnevük felé, az ő státuszuk felé, az ő befolyásuk felé. És mégis, továbbra is olyan hozzáálláshoz ragaszkodsz, amely nehéznek találja lenyelni Krisztus munkáját, és nem hajlandó elfogadni azt. Ezért mondom, hogy nincs meg benned a hit, hogy elismerd Krisztust. Az ok, amiért máig követted Őt, csak az, hogy nem volt más lehetőséged. A fennkölt képek sora örökké ott tornyosul a szívedben; nem feledheted összes szavukat és cselekedetüket, sem pedig befolyásos szavaikat és kezüket. A szívedben vannak, örökké felsőbbrendűn és örökké hősként. A ma Krisztusát illetően azonban ez nem így van. Ő örökké jelentéktelen a szívedben és sohasem érdemli meg a félelmet. Hiszen Ő túlságosan hétköznapi, túlságosan kevés befolyással bír, és messze áll a fennköltségtől.

Mindenesetre azt mondom, hogy mindazok, akik nem becsülik az igazságot, álhívők és az igazság elárulói. Az ilyen ember sosem kapja meg Krisztus jóváhagyását. Felismerted már, mennyi hitetlenség van benned, és mennyi árulással vagy Krisztus iránt? Így intelek: mivel az igazság útját választottad, teljes szívvel kötelezd el magad; ne légy ellentmondásos vagy lagymatag. Meg kellene értened, hogy Isten nem a világhoz, vagy egy bizonyos személyhez tartozik, hanem mindazokhoz, akik igazán hisznek Benne, mindazokhoz, akik imádják Őt, és mindazokhoz, akik elkötelezettek Iránta és hűségesek Hozzá.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Igazi istenhívő vagy?)

Hogyan kell Isten választott népének bánnia az antikrisztusokkal? Tisztán kell őket látnia, le kell őket lepleznie, jelentenie kell őket, és vissza kell őket utasítania. Csak így tudja biztosítani, hogy Istent a végsőkig kövesse és az Istenbe vetett hit helyes útjára lépjen. Az antikrisztusok nem a vezetőid, függetlenül attól, hogyan vezettek félre másokat, hogy vezetővé válasszák őket. Ne ismerd el őket, és ne fogadd el a vezetésüket – tisztán kell őket látnod, és vissza kell őket utasítanod, mert nem tudnak segíteni neked az igazság megértésében, és nem tudnak támogatni vagy ellátni téged. Ezek a tények. Ha nem tudnak téged az igazságvalóságba vezetni, akkor nem alkalmasak arra, hogy vezetők vagy dolgozók legyenek. Ha nem tudnak téged elvezetni az igazság megértéséhez és Isten munkájának megtapasztalásához, akkor ők azok, akik szemben állnak Istennel, tisztán kell őket látnod, le kell őket leplezned és vissza kell őket utasítanod. Minden, amit tesznek, azért van, hogy megtévesztéssel rávegyenek, hogy kövesd őket, és azért, hogy csatlakozz a csoportjukhoz, hogy aláássák és megzavarják a gyülekezet munkáját, hogy rávegyenek, hogy hozzájuk hasonlóan az antikrisztusok útjára lépj. A pokolba akarnak húzni! Ha nem vagy képes tisztán látni, hogy kik ők, és azt hiszed, hogy mivel ők a vezetőid, engedelmeskedned és engedned kell nekik, akkor olyasvalaki vagy, aki elárulja mind az igazságot, mind pedig Istent – és az ilyen embereket nem lehet megmenteni. Ha megmentésre vágysz, akkor nemcsak a nagy vörös sárkány akadályát kell legyőznöd, és nemcsak a nagy vörös sárkányt kell tisztán látnod, hogy átláss az ocsmány arcán és teljes egészében fellázadj ellene – az antikrisztusok akadályát is le kell küzdened. A gyülekezetben egy antikrisztus nemcsak Isten ellensége, hanem Isten választott népének is ellensége. Ha nem vagy képes tisztán látni az antikrisztust, akkor fennáll a veszélye, hogy félrevezet és megnyer, hogy az antikrisztus útját járd, Isten pedig megátkoz és megbüntet. Ha ez megtörténik, akkor az Istenbe vetett hited teljesen kudarcot vall. Mivel kell rendelkezniük az embereknek ahhoz, hogy elnyerjék az üdvösséget? Először is sok igazságot meg kell érteniük, és képesnek kell lenniük, hogy tisztán lássák az antikrisztus lényegét, beállítottságát és útját. Csak így lehet biztosítani, hogy ne imádjanak vagy kövessenek embereket, miközben Istenben hisznek, és csak így lehet Istent a végsőkig követni. Csak azok az emberek, akik képesek tisztán látni az antikrisztust, tudnak igazán hinni Istenben, követni Őt és tanúságot tenni Mellette. Néhányan azt mondják majd: „Mit tegyek, ha jelenleg nincs birtokomban ehhez az igazság?” Sietve fel kell szerelkezned az igazsággal – meg kell tanulnod belelátni az emberekbe és a dolgokba. Nem egyszerű dolog tisztán látni egy antikrisztust, ehhez képesnek kell lenned, hogy tisztán lásd a lényegét, és minden cselekedete mögött átlásd a cselszövéseket, fortélyokat, szándékokat és célokat. Így nem fog félrevezetni vagy irányítani téged, és szilárdan meg tudsz állni. Biztonságosan törekedhetsz az igazságra, és állhatatosan haladhatsz az igazságra törekvés és az üdvösség elérésének útján. Ha nem tudod leküzdeni az antikrisztusok akadályát, akkor elmondható, hogy nagy veszélyben vagy, és fennáll a veszélye, hogy egy antikrisztus félrevezet és foglyul ejt, és hogy a Sátán befolyása alá kerülsz. Lehetséges, hogy vannak köztetek olyanok, akik akadályt és gáncsot vetnek azoknak az embereknek, akik az igazságra törekednek, és ezeknek az embereknek az ellenségei. Elfogadjátok ezt? Vannak, akik nem mernek szembenézni ezzel a ténnyel, és nem merik elfogadni tényként. De az antikrisztusok valóban félrevezetik az embereket a gyülekezetekben, és ez gyakran megtörténik – az emberek viszont egyszerűen nem képesek tisztán látni ezt. Ha nem tudsz átmenni ezen a próbán – az antikrisztusok próbáján –, akkor az antikrisztusok vagy félrevezetnek és irányítanak, vagy szenvedésre kényszerítenek, kínoznak, kiszorítanak, elnyomnak és bántanak. Végül a vacak kis életed nem fog sokáig kitartani, és elsorvad. Nem fogsz többé hinni Istenben, és azt fogod mondani: „Isten nem is igazságos! Hol van isten? Nincs igazságosság és világosság ebben a világban, és nincs olyan, hogy isten üdvözíti az emberiséget. Akár azzal is tölthetnénk a napjainkat, hogy dolgozni megyünk és pénzt keresünk!” Megtagadod Istent, elkóborolsz Istentől, és már nem hiszed, hogy létezik. Egyáltalán nem reméled már, hogy elnyered az üdvösséget. Tehát ha el akarsz jutni oda, hogy üdvösséget nyerhess, az első próbatétel, amin át kell esned, az, hogy képes legyél felismerni a Sátánt és átlátni rajta. Aztán elég bátornak kell lenned, hogy kiállj, hogy leleplezd és elhagyd a Sátánt. Hol van tehát a Sátán? A Sátán ott van melletted és körülötted, talán még a szíved belsejében is ott él. Ha sátáni beállítottság szerint élsz, akkor azt mondhatjuk, hogy a Sátántól való vagy. Nem vagy képes látni vagy megérinteni a Sátánt vagy a szellemi birodalom gonosz lelkeit, de a valóságban létező sátánok és élő ördögök mindenütt ott vannak. Minden ember, aki idegenkedik az igazságtól, gonosz, és minden vezető vagy dolgozó, aki nem fogadja el az igazságot, antikrisztus vagy hamis vezető. Vajon az ilyen emberek nem sátánok és élő ördögök? Talán éppen ezek az emberek azok, akiket imádsz és akikre felnézel. Talán ők azok, akik vezetnek vagy akiket régóta csodálsz, akikben bízol, akikre támaszkodsz és akikben a szíved mélyén reménykedsz. Valójában azonban ők útakadályok, akik az utadban állnak, és megakadályoznak abban, hogy az igazságra törekedj és megszerezd az üdvösséget: hamis vezetők és antikrisztusok. Átvehetik az irányítást az életed és az általad járt út felett, és tönkretehetik az esélyedet, hogy elnyerd az üdvösséget. Ha nem tudsz tisztán átlátni rajtuk, akkor bármely pillanatban félrevezethetnek és foglyul ejthetnek. Ezért nagy veszélyben vagy. Ha nem tudsz kimenekülni ebből a veszélyből, akkor a Sátán áldozata vagy. Mindenesetre azok az emberek, akiket félrevezetnek és irányítanak, és egy antikrisztus követőivé válnak, soha, de soha nem nyerhetik el az üdvösséget. Mivel nem szeretik az igazságot és nem törekednek rá, ez elkerülhetetlenül ahhoz vezet, hogy félrevezetik őket, és egy antikrisztust követnek.

Vannak, akik azt hiszik, hogy ők az igazságra törekednek, és azt mondják, hogy képesek tisztán látni az antikrisztusokat. Túlbecsülik magukat, nem igaz? Ha egy nyilvánvaló antikrisztussal találkozol, olyannal, akinek kilátszik a foga fehérje, gyenge az emberi mivolta és gonosz tetteket követett el, akkor természetesen képes vagy felismerni őt. De ha egy olyan antikrisztussal találkozol, aki jámbornak tűnik, aki rendkívül halk szavú és kedves embernek tűnik – egy olyan antikrisztussal, aki megfelel az emberek elképzeléseinek –, akkor is elég bátor vagy, hogy kijelentsd, hogy meg tudod mondani, mi ő valójában? Antikrisztusként mered jellemezni? Ha nem vagy képes tisztán látni őt, akkor mindenképpen csodálni fogod, és jóindulatúan fogsz viszonyulni hozzá. Ebben az esetben a viselkedése, a véleménye és a nézetei, a cselekedetei – még az is, ahogyan az igazságot érti – biztosan befolyásolni fog. Milyen mértékben fognak ezek a dolgok befolyásolni? Irigyelni fogod az antikrisztust és utánozni fogod, olyan akarsz majd lenni, mint ő, követni fogod, és ez hatással lesz az életbe való belépésedre, hatással lesz az igazságra való törekvésedre és a valóságba való belépésedre, hatással lesz az Istenhez való hozzáállásodra, és hatással lesz arra, hogy igazán aláveted-e magad Istennek és követed-e Istent a végsőkig. Az antikrisztus végül a bálványoddá válik, helyet kap a szívedben, és nem fogsz tudni tőle szabadulni. Amikor ilyen mértékben félrevezetnek, akkor már csak nagyon csekély reményed marad a megmentésre, mert az Istennel való kapcsolatod megromlott – elvesztetted a normális kapcsolatot Istennel, és veszélyes vizekre tévedtél. Vajon ez katasztrófa vagy áldás számodra? Természetesen katasztrófa, egyáltalán nem áldás. Bár apró ügyekben néhány antikrisztus képes segíteni és a hasznodra lenni, vagy pedig olyan szavakat és doktrínákat hirdetni, amelyek megvilágosítanak, bajba kerülsz, mihelyt félrevezettek, amint imádod és követed őket. Romlást hozol magadra, és elveszted az esélyt az üdvösségre. Vannak, akik azt mondják: „Ő nem Sátán és nem gonosz ember, hanem szellemi embernek tűnik, aki az igazságra törekszik.” Vajon igazak ezek a szavak? (Nem.) Miért nem? Bárkinek, aki valóban az igazságra törekszik, a vezetése, a segítsége és a gondviselése hatása vagy haszna arra szolgál, hogy Isten elé állítson, hogy az Ő szavait és az igazságot kereshesd: ekkor Isten elé kerülsz, és megtanulsz Rá támaszkodni és keresni Őt, és a Vele való kapcsolatod egyre szorosabbá válik. Mi lesz viszont, ha a kapcsolatod egy antikrisztussal válik egyre szorosabbá, míg végül minden utasítását teljesíted? Rossz útra tévedsz és a vesztedbe rohansz. Ha szoros kapcsolatod van egy antikrisztussal, az Istennel való kapcsolatod lazábbá válik. És mi ennek a következménye? A saját színe elé fog vezetni, és eltávolodsz Istentől. Ha bálvány van a szívedben, akkor mihelyt elkezdenek elképzeléseid lenni Isten szavaival és munkájával kapcsolatban, vagy amikor Isten szavai leleplezik a bálványodat, azonnal fellázadsz Isten ellen, sőt talán még Ellene is fordulsz és elárulod Őt. A bálványod oldalára állsz, és szembefordulsz Istennel. Ez gyakran megtörténik. Amikor néhány hamis vezetőt és antikrisztust elbocsátanak vagy kizárnak, a cinkosaik és csatlósaik elkezdenek kiállni mellettük és panaszkodni, egyesek még negatívvá is válnak, és már nem hisznek Istenben. Ez gyakori, nem igaz? És miért nem hisznek többé? Azt mondják: „A vezetőnket elbocsátották és kizárták, akkor nekem, egyszerű hívőnek milyen reményem van?” Hát nem képtelenség ez? A szavaik azt mutatják, hogy az antikrisztust követik, hogy az antikrisztus teljesen félrevezette őket. És mi a következménye annak, hogy félrevezették őket? Az antikrisztus lett a bálvány, amelyet imádnak, az antikrisztus olyan lett, mint az ősük. Hogyne távoznának, amikor az ősüket is kizárták? Ők csak az antikrisztusra hallgatnak, és az antikrisztus teljes irányítása alatt állnak. Úgy gondolják, hogy minden, amit az antikrisztus mond és tesz, helyes, és nekik igazságként kell azt elfogadniuk és alávetniük magukat neki – ezért nem tűrik, hogy Isten házában bárki leleplezze és elítélje az antikrisztust. Mihelyt az antikrisztust Isten háza kizárja, az antikrisztus követői úgy döntenek, hogy elhagyják a gyülekezetet: „a fa kidől, és a majmok szétszélednek”, ahogyan a mondás tartja. Az ilyen dolgok bizonyítják, hogy az antikrisztusok és követőik a Sátán szolgái, akiknek az a dolguk, hogy megzavarják és megszakítsák Isten munkáját. Mihelyt Isten választott népe fényt derít valódi kilétükre, leleplezi és visszautasítja őket, az Istenbe vetett hitük véget ér. Az antikrisztusok követői mindannyian egy világosan felismerhető tulajdonsággal rendelkeznek: senki szava nem jut el hozzájuk, csak az antikrisztusokra hallgatnak. És mihelyt az antikrisztusok félrevezetik őket, már nem hallgatnak Isten szavaira, és csak az antikrisztust ismerik el uruknak. Ebben nem vezették-e félre, nem irányítják-e őket? Csak az antikrisztusok követői próbálhatnak kiállni az antikrisztusok mellett. Amikor az antikrisztusokra fény derül és lelepleződnek, akkor a követőik aggódnak értük, könnyeket hullatnak értük, panaszkodnak az érdekükben, és megpróbálják megvédeni őket. Ilyenkor elfelejtkeznek Istenről – már nem imádkoznak Istenhez, és nem keresik az igazságot, csak az antikrisztusokat védik, és értük törik a fejüket; már Istent sem ismerik el. Vajon igazán hisznek-e Istenben? Kiben hisznek valójában? Ez már nyilvánvalóan világos. [...] Azt mondod, hogy nem aggódsz amiatt, hogy egy antikrisztus félrevezet, hogy nem félsz az antikrisztus követésétől, de nincs értelme ezt állítani. Ez zavaros megjegyzés. Ez azért van, mert ha nem az igazságra törekszel, ha folyton embereket imádsz és követsz, akkor anélkül, hogy észrevennéd, az antikrisztusok útjára fogsz lépni. Ha több éve hiszel Istenben, de nélkülözöd a tapasztalati bizonyságtételt, és nemhogy nem nyerted el az igazságot és életet, hanem olyanná válsz, aki szemben áll Istennel: ez az antikrisztusok követésének végső következménye, és ettől nem tudsz megszabadulni, ez megváltoztathatatlan tény. Olyan ez, mint amikor valaki elektromos áramhoz ér: biztos, hogy áramütés éri. Néhányan azt mondhatják: „Én ezt nem hiszem, nem félek” – de vajon ez azon múlik, hogy hiszel-e benne, vagy hogy félsz-e? Ha az áramot megérinted, megráz! Áramütést kapsz. Nem segít, ha nem hiszel benne. A hit hiánya tudatlanság; felelőtlenség ilyet mondani. Ezért akár hajlandó vagy követni egy antikrisztust, akár nem, ha nem az igazságra törekszel, és az erőfeszítéseid mindig a hírnévre, a nyereségre és a státuszra irányulnak, már elindultál az antikrisztusok útján. Ez a következmény apránként meg fog mutatkozni, mint a felszínre emelkedő uszadék. Ez elkerülhetetlen. Az antikrisztusok azt teszik, hogy az embereket a saját színük elé vezetik, ráveszik őket, hogy elfogadják az irányításukat és a manipulációjukat, ahelyett, hogy Isten vezényléseit és elrendezéseit fogadnák el, vagy alávetnék magukat Isten szuverenitásának. Az antikrisztusok magukhoz akarják csábítani az embereket, meg akarják nyerni őket – a céljuk, hogy Isten egész választott népét irányítsák, hogy Isten választott népét a kezükben tartsák; emberkereskedők. És mit használnak fel az antikrisztusok, hogy elérjék céljukat, az emberek irányítását? A szellemi doktrínát használják, amelyet az emberek imádnak, álságos elméleteket használnak, kihasználják az emberek romlott mentalitását, hogy az elméletet imádják, hogy fecsegjenek és szépítgessenek, hogy félrevezessék az embereket. Röviden: minden, amit mondanak, csak szavak és doktrínák, üres elmélet – olyan dolgok, amelyek álságosak és ellentétesek az igazsággal. Ha az emberek nem értik meg az igazságot, akkor biztosan félrevezetik őket; legalábbis egy ideig félrevezetik őket, mielőtt észhez térnek. Amikor észhez térnek, akkor lepleződnek le az antikrisztusok, és ekkor érzik a legnagyobb sajnálatot. Az antikrisztusokat követő emberek már régen elvesztették a Szentlélek munkáját. Ez azért van, mert a szívükben bálványokat imádnak, embereket követnek, Isten pedig visszautasítja őket, és félreállítja, hogy feltárja őket. Rendkívül veszélyes tehát az antikrisztusokat követni; az antikrisztusokhoz hasonlóan az antikrisztusokat követő emberek Isten szemében a leggyűlöltebbek.

(Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Harmadik tétel: Kizárják és támadják azokat, akik az igazságra törekednek)

Meg kell tanulnotok felismerni az antikrisztusokat. Ha soha nem veszitek komolyan az antikrisztusok felismerését, akkor veszélyben lesztek, és ki tudja, mikor vagy mely alkalommal vezetnek majd félre benneteket? Még az is lehet, hogy zavaros fejű módon fogsz követni egy antikrisztust, anélkül, hogy tudnád, mi is történik. Akkor és ott nem fogod érezni, hogy bármi baj lenne vele, sőt, még helyesnek is fogod érezni, amit az antikrisztus mond – ebben az esetben anélkül lettél félrevezetve, hogy észrevetted volna. Az a tény, hogy félrevezettek, azt mutatja, hogy elárultad Istent, és akkor Istennek nem lesz módja arra, hogy megmentsen téged. Vannak emberek, akik általában jól teljesítenek, de egy ideig rászedik őket az antikrisztusok, végül pedig lebeszéléssel és beszélgetéssel hozza vissza őket a gyülekezet. Vannak azonban olyanok is, akik nem jönnek vissza, akárhogyan beszéljenek is nekik az igazságról, és szilárdan eltökélik magukat amellett, hogy az antikrisztusokkal tartanak – akkor vajon nincsenek egészen tönkretéve? Határozottan nemet mondanak a visszatérésre, Isten pedig nem munkálkodik többé rajtuk. Egyesek híján vannak a tisztánlátásnak, és sajnálatot éreznek az efféle ember iránt, ezt mondván: „Ő egy elég jó ember: sok éven át hitt Istenben, lemondott dolgokról és feláldozta magát; korábban elég hűségesen végezte a kötelességét, nagy hite volt Istenben, és igaz hívő volt – nem kellene vajon még egy esélyt adnunk neki?” Helyes ez a nézőpont? Összhangban van az igazsággal? Az emberek csak a felszínét látják egy másik embernek, a szívét viszont nem; nem képesek tisztán látni, hogy milyen ember valójában az illető, vagy hogy milyen lényege van. Ahhoz, hogy átláthassanak rajtuk az emberek, egy ideig kapcsolatban kell lenniük vele és meg kell figyelniük őt, annak az illetőnek pedig olyan eseményekkel kell találkoznia, amelyek felfedik őt. Azonkívül, ha a jó szívedből adódóan segíteni próbálsz az ilyen embereknek, de azok nem fordulnak vissza, akármennyit beszélgetsz is velük, nem fogod tudni, hogy milyen ok van az egész mögött. Isten valójában már átlátott ezeken az embereken és kivetette őket. Miért vetette ki őket Isten? A legegyszerűbb oka az, hogy egyes antikrisztusok nyilvánvalóan gonosz szellemek, és olyan antikrisztusokként jellemezhetők, akikben gonosz szellemek munkálkodnak. Ha követik őket egy ideig az emberek, elsötétül a szívük, és annyira elgyengülnek, hogy összeesnek, ami azt bizonyítja, hogy Isten régen lemondott már róluk. Istennek igazságos természete van, és gyűlöli a Sátánt. Mivel ezek az emberek a Sátánt és a gonosz szellemeket követik, vajon még mindig elismerheti őket Isten a követőiként? Isten szent, és irtózik a gonosztól. Nem akarja azokat, akik gonosz szellemeket követnek; még ha mások szerint jó emberek is, Ő akkor sem akarja őket. Mit jelent az, hogy Isten irtózik a gonosztól? Mire utal az, hogy „irtózni a gonosztól”? Hallgassátok meg, amit most mondok, és megértitek. Kezdve onnan, amikor Isten kiválaszt valakit, egészen odáig, amikor az az ember elismeri, hogy Isten igazság, igazságosság, bölcsesség és mindenhatóság, hogy Ő az egyedüli és az egyetlen – miután megértette ezeket a dolgokat, és szerzett némi tapasztalatot, lesz egy alapvető megértése a szíve mélyén Isten természetét, lényegét és azt illetően, amit Ő birtokol és ami Ő, és ez az alapvető megértés a hitévé válik. Ez arra is ösztönözni fogja őt, hogy kövesse Istent, áldozza fel magát Istenért, és végezze a kötelességét. Amikor már van tapasztalata, érti az igazságot, és gyökeret vert a szívében az Isten természetével kapcsolatos megértése és az Istenről való ismerete – amikor ilyen érettség birtokában van –, akkor nem fogja megtagadni Istent. Ha azonban nincsenek igazi ismeretei Krisztusról, a gyakorlati Istenről, és ha hajlamos egy antikrisztust imádni és követni, akkor még mindig veszélyben van. Még mindig előfordulhat, hogy hátat fordít a testben megjelent Krisztusnak, és egy elvetemült antikrisztust követ. Ez Krisztus nyílt megtagadása és az Istenhez fűződő kötelékek megszakítása lenne. Ezzel lényegében ezt mondaná: „Nem követem többé Istent – a Sátánt követem. Szeretem a Sátánt, és hajlandó vagyok őt szolgálni; hajlandó vagyok a Sátánt követni. Akárhogy bánik is velem, akármennyire tönkretesz, rám tapos és megront engem, több mint hajlandó vagyok. Nem számít, mennyire igazságos és szent Isten, nem számít, mennyi igazságot mond ki, nem vagyok hajlandó Őt követni. Nem szeretem az igazságot. A hírnevet, a státuszt, a jutalmakat és a koronákat szeretem; még ha nem is kaphatom meg, akkor is szeretem őket.” Így aztán egy olyan személyt követett, akinek semmi köze hozzá, egy antikrisztussal szökött meg, aki szemben áll Istennel. Vajon még mindig akarna Isten egy ilyen embert? Biztosan nem. Észszerű dolog Isten részéről, hogy nem akarja őt? De még mennyire! Tudod a doktrínából, hogy Isten olyan Isten, aki irtózik a gonosztól, és hogy Ő szent. Érted ezt a doktrínát, de azt vajon tudod, hogy miként bánik Isten az ilyen emberekkel? Ha Isten visszautasít valakit, akkor tétovázás nélkül lemond róla. Avagy nem úgy állnak a dolgok, ahogy mondom? (De igen.) Így állnak a dolgok. Amikor tehát Isten lemond egy ilyen személyről, az azt jelenti vajon, hogy kegyetlen szíve van? (Nem.) Isten elvszerűen cselekszik. Ha tudod, hogy kicsoda Isten, de nem szereted követni Őt – ha tudod, hogy kicsoda a Sátán, és mégis ragaszkodsz a követéséhez –, akkor Isten nem fog kényszeríteni téged. Rajta, kövesd csak örökre a Sátánt! Ne gyere vissza; Isten lemondott rólad. Hogyan lehet megérteni Isten természetét? Isten természete igazságos és szent, és van a természetének egy olyan eleme, amely irtózik a gonosztól. Más szóval: ha teremtett lényként hajlandó vagy arra, hogy lealjasodj, mi mást mondhat még Isten? Isten soha nem kényszeríti az embereket olyan dolgok megtételére, amelyekre nem hajlandóak. Ő soha nem kényszeríti az embereket az igazság elfogadására. Ha arra vágysz, hogy romlott legyél, az a személyes döntésed – végső soron te fogod viselni a következményeket, és csak magadat hibáztathatod. Istennek az emberek kezelésére vonatkozó alapelvei változhatatlanok, így ha elégedett vagy a romlottsággal, akkor a büntetés lesz az elkerülhetetlen véged. Nem számít, hány éven át követted esetleg Istent; ha arra vágysz, hogy romlott legyél, Isten nem fog bűnbánatra kényszeríteni. Te vagy az, aki hajlandó vagy a Sátánt követni és engedni, hogy félrevezessen és tönkretegyen a Sátán, és így aztán végül neked kell viselned a következményeket.

(Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Hetedik tétel: Elvetemültek, alattomosak és csalárdak (Második rész))

Kapcsolódi filmrészletek

Megmenekülhetünk-e azáltal, ha a vallás keretein belül hiszünk az Úrban?

Kapcsolódó himnuszok

Istenben hinni, de nem fogadni el az igazságot annyit tesz, mint álhívőnek lenni