Isten szavai a Bibliából

„Világtalanok vak vezetői ők! Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek.” (Máté 15:14)

„Mert tévútra vezették ezt a népet vezetői, és megzavarodtak azok, akiket vezettek.” (Ézsaiás 9:15)

„Elpusztul népem, mert nem ismeri Istent.” (Hóseás 4:6)

Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Vannak olyanok, akik nagy templomokban olvassák a Bibliát, és egész nap azt szavalják, de közülük egy sem érti Isten munkájának célját. Közülük egyik sem képes megismerni Istent; még kevésbé képes közülük bárki is megfelelni Isten akaratának. Ők mind értéktelen, hitvány emberek, akik mindannyian magas lóról oktatják ki Istent. Szándékosan szembeszállnak Istennel, még akkor is, ha az Ő zászlaját viszik. Istenbe vetett hitüket hangoztatják, mégis az ember húsát eszik és vérét isszák. Minden ilyen ember ördög, akik felfalják az ember lelkét, fő démonok, akik szándékosan megzavarják azokat, akik a helyes útra akarnak lépni, és botránykövek, akik akadályozzák az Istent keresőket. Lehet, hogy „ép alkatúaknak” tűnnek, de honnan tudhatják követőik, hogy ők nem mások, mint antikrisztusok, akik arra vezetik az embereket, hogy szembeszálljanak Istennel? Honnan tudhatják a követőik, hogy ők eleven ördögök, akik az emberi lelkek felfalásának szentelik magukat? Azok, akik Isten jelenlétében nagyra tartják magukat, a legszánalmasabb emberek, míg azok, akik egyszerűnek tartják magukat, a leginkább megbecsültek. És azok, akik azt hiszik, hogy ismerik Isten munkáját, ráadásul képesek nagy harsánysággal hirdetni másoknak Isten munkáját, még akkor is, ha közvetlenül Őrá tekintenek – ők a legtudatlanabb emberek. Az ilyen emberek nincsenek birtokában Isten bizonyságtételének, arrogánsak és önhittek.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mindazon emberek, akik nem ismerik Istent, szemben állnak Istennel)

A Törvény Korának zsidó farizeusai, főpapjai és írástudói névlegesen hittek Istenben, de hátat fordítottak az Ő útjának, és még a megtestesült Istent is keresztre feszítették. Elnyerhette volna tehát hitük Isten jóváhagyását? (Nem.) Isten addigra már kijelölte őket zsidó hitű embereknek, egy vallási csoport tagjainak. És hasonlóképpen Isten ma is egy vallási csoport tagjainak tekinti azokat, akik hisznek Jézusban, mivel nem ismeri el őket gyülekezete tagjainak vagy Benne hívőknek. Miért ítélné el Isten így a vallásos világot? Mert a vallási csoportok minden tagjából, különösen a különböző felekezetek magas szintű vezetőiből, hiányzik az istenfélő szív, és nem is Isten akaratának követői. Mindannyian nem hívők. Nem hisznek a megtestesülésben, még kevésbé fogadják el az igazságot. Soha nem keresik Isten utolsó napokban végzett munkáját, nem érdeklődnek iránta, nem vizsgálják és nem fogadják el azt, sem az Általa kimondott igazságokat, hanem egyenesen elítélik és gyalázzák Isten megtestesülésének utolsó napokban végzett munkáját. Ebből világosan látható, hogy névlegesen hihetnek ugyan Istenben, de Isten nem ismeri el őket Benne hívőknek; azt mondja, hogy ők gonosztevők, hogy az, amit tesznek, a legkevésbé sincs kapcsolatban az Ő üdvösség munkájával, hogy hitetlenek, akik kívül esnek az Ő szavain. Ha úgy hisztek Istenben, mint most, akkor nem jön-e el az a nap, amikor ti is vallási hívőkké váltok? Valláson belüli istenhittel nem lehet üdvösséget elérni – pontosan miért is van ez így? Ha nem tudjátok megmondani, hogy miért van ez, az azt mutatja, hogy a legkevésbé sem értitek sem az igazságot, sem Isten akaratát. A legtragikusabb dolog, ami az Istenbe vetett hittel történhet, az a vallássá való lealacsonyítás, és hogy Isten kiveti. Az ember számára ez egy elképzelhetetlen dolog, és azok, akik nem értik az igazságot, soha nem láthatják tisztán ezt az ügyet. Mondd meg Nekem, ha egy gyülekezet fokozatosan vallássá vált Isten szemében, és felekezetté vált a megalakulása óta eltelt hosszú évek során, vajon a benne elő emberek Isten üdvösségének jelöltjei-e? Tagjai-e az Ő családjának? (Nem.) Ők nem azok. Milyen úton járnak ezek az emberek, akik névlegesen hisznek az igaz Istenben, Ő mégis vallásos embereknek gondolja őket? Olyan úton járnak, amelyen az Istenbe vetett hit zászlaját viszik, de soha nem követik az Ő útját; ez olyan út, amelyen hisznek Benne, mégsem imádják, sőt elhagyják Őt; ez egy olyan út, amelyen azt állítják, hogy hisznek Istenben, mégis ellenállnak Neki, névlegesen hisznek Isten nevében, az igaz Istenben, ugyanakkor imádják a Sátánt, az ördögöt, és emberi műveletekben vesznek részt, és független, emberi királyságot hoznak létre. Ez az az út, amin járnak. Ha megnézzük az utat, amelyen járnak, nyilvánvaló, hogy ők nem hívőknek egy csapata, antikrisztusok bandája, Sátánok és ördögök egy csoportja, akik kifejezetten arra törekednek, hogy ellenálljanak Istennek és megszakítsák munkáját. Ez a vallási világ lényege. Van-e az ilyen emberek egy csoportjának bármi köze Istennek az ember üdvösségét célzó irányítási tervéhez? (Nincs.) Ha egyszer az Istenben hívőknek, akárhányan is legyenek, a hitmódját Isten felekezetként vagy csoportként határozza meg, akkor Isten őket is úgy határozza meg, mint akiket nem lehet megmenteni. Miért mondom ezt? Egy Isten munkája vagy útmutatása nélküli csoport, amely egyáltalán nem veti alá magát Neki és nem imádja Őt, névlegesen hihet Istenben, de a vallás papjait és véneit követik és nekik engedelmeskednek, és a vallás papjai és vénjei pedig lényegüknél fogva sátániak és képmutatók. Ezért amit azok az emberek követnek és aminek engedelmeskednek, az a Sátán és az ördögök. Szívük szerint az Istenbe vetett hitet gyakorolják, valójában azonban az ember manipulálja őket, emberi irányításnak és hatalomnak vannak kitéve. Lényegében tehát, amit követnek és aminek engedelmeskednek, az a Sátán, és az ördögök, és a gonosz erői, amelyek ellenállnak Istennek, és Isten ellenségei. Vajon Isten megmentene egy ilyen emberbandát? (Nem.) Miért nem? Nos, képesek ezek az emberek a bűnbánatra? Nem; nem fognak megtérni. Az istenhit zászlaja alatt vesznek részt emberi műveletekben és emberi vállalkozásokban, szembehelyezkedeve Isten irányítási tervével az ember üdvösségére, amelynek végeredménye az lesz, hogy Isten gyűlöletével és elutasításával fognak találkozni. Lehetetlen, hogy Isten megmentse ezeket az embereket; képtelenek a bűnbánatra, és mivel a Sátán elvitte őket, Isten átadja őket annak. [...] Nem számít, hány prédikációt hallottál, vagy hány igazságot értettél meg – ha még mindig az embert követed, ha még mindig a Sátánt követed, és végül nem vagy képes követni Isten útját, valamint nem vagy képes félni Őt és kerülni a rosszat, akkor ilyen emberek azok, akiket Isten gyűlöl és elutasít. Lehetséges, hogy a vallásban élő emberek nagy mennyiségű bibliai ismeretet prédikálhatnak, és megérthetnek valamennyi szellemi doktrínát, de nem tudják alávetni magukat Isten munkájának, nem tudják gyakorolni és megtapasztalni az Ő szavait, sem igazán imádni Őt, sem félni Őt és kerülni a rosszat. Mind képmutatók, nem olyan emberek, akik valóban alávetik magukat Istennek. Isten szemében az ilyen emberek egy felekezethez, egy emberi csoporthoz, egy emberi bandához tartozónak, a Sátán szállásaként vannak meghatározva. Együttesen ők a Sátán bandája, az antikrisztusok királysága, és Isten gyűlöli és teljesen elutasítja őket.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az üdvösség útjára csak istenfélelemmel lehet rálépni)

Azok, akik nem fogadják el Isten új munkáját, meg vannak fosztva Isten jelenlététől, és ezenfelül, nélkülözik Isten áldásait és védelmét. Szavaik és cselekedeteik többsége a Szentlélek munkájának múltbéli követelményeihez igazodik; azok doktrínák, nem pedig az igazság. Az efféle doktrína és rendszabály elegendő bizonyítékai annak, hogy ezeknek az embereknek az összegyülekezése nem más, mint vallás; ők nem a kiválasztottak, sem pedig Isten munkájának tárgyai. A körükben összegyűltek gyülekezetét csakis a vallás nagy kongresszusának lehet hívni, és nem nevezhető egyháznak. Ez egy megmásíthatatlan tény. Nem rendelkeznek a Szentlélek új munkájával; amit tesznek, a vallás felidézésének tűnik, amit megélnek, az látszólag vallással teljes; nem rendelkeznek a Szentlélek jelenlétével és munkájával, még kevésbé alkalmasak arra, hogy a Szentlélek fegyelmezésében vagy megvilágosításában részesüljenek. Ezek az emberek mindannyian élettelen tetemek, és szellemiséget nélkülöző lárvák. Nincs ismeretük az ember lázadó mivoltáról és ellenszegüléséről, nincs tudomásuk az ember valamennyi gonosztettéről, még kevésbé ismerik Isten minden munkáját és Isten jelenlegi akaratát. Mindannyian tudatlan, alávaló emberek és söpredék, akik alkalmatlanok arra, hogy hívőknek neveztessenek! Semmi, amit tesznek, nincs hatással Isten irányítására, még kevésbé tud kárt tenni Isten terveiben. Szavaik és cselekedeteik túlságosan visszataszítóak, túl szánalmasak; és egyszerűen említésre sem méltók. Semmi, amit azok tesznek, akik nincsenek a Szentlélek áramlatán belül, nincs köze a Szentlélek új munkájához. Ezért nem számít, hogy mit tesznek, nélkülözik a Szentlélek fegyelmezését, sőt mi több, a Szentlélek megvilágosítását is. Mert mindannyian olyan emberek ők, akik nem szeretik az igazságot, és akiket a Szentlélek megvet és elutasít. Gonosztevőknek hívják őket, mert a testben járnak, és Isten égisze alatt azt teszik, amihez kedvük van. Miközben Isten munkálkodik, ők szánt szándékkal ellenségesek Vele, és a Vele ellentétes irányban futnak. Az ember kudarca abban, hogy együttműködjön Istennel, önmagában is teljességgel lázadó, így vajon nem azok kapják meg leginkább igaz büntetésüket, akik szándékosan ellenszegülnek Istennek?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkája és az ember gyakorlata)

Egyesek nem lelik örömüket az igazságban, még kevésbé az ítéletben. Ehelyett a hatalom és a vagyon örvendezteti meg őket; az ilyen embereket hívjuk hatalomvágyóknak. Csak a befolyással bíró felekezeteket keresik a világban, és csak olyan pásztorokat és tanítókat keresnek, akik szemináriumokat végeztek. Bár elfogadták az igazság útját, csupán félig hívők; képtelenek teljes szívüket és lelküket odaadni, szájuk arról mond szavakat, hogy feláldozzák magukat Istenért, szemüket azonban a nagy pásztorokra és tanítókra függesztik, és egy újabb pillantásra sem méltatják Krisztust. Szívük a hírnéven, a vagyonon és a dicsőségen függ. Kizártnak tartják, hogy egy ilyen kisember képes lenne oly sokat meghódítani, hogy egy ilyen jelentéktelen valaki tökéletesíthetné az embert. Úgy gondolják, kizárt, hogy ezek a senkik a por és a trágyadombok között az Isten választotta emberek. Úgy hiszik, ha Isten üdvössége ilyen embereknek szólna, akkor az ég és a föld feje tetejére állna, és mindenki hülyére nevetné magát. Úgy hiszik, hogy ha Isten ilyen senkiket választana, hogy tökéletesítse őket, akkor azok a nagy emberek maguk válnának Istenné. Látásmódjuk hitetlenséggel szennyezett, ami több annál, mintha nem hinnének; egyszerűen ostoba bestiák. Hiszen csak a státuszt, a tekintélyt és a hatalmat értékelik, és csak a nagy csoportokat és felekezeteket becsülik. A legcsekélyebb figyelmet sem szentelik azoknak, akiket Krisztus vezet; egyszerűen árulók ők, akik hátat fordítottak Krisztusnak, az igazságnak és az életnek.

Amint csodálsz, az nem Krisztus alázatossága, hanem a magas pozícióban lévő hamis pásztorok. Nem Krisztus kedvességét és bölcsességét imádod, hanem a züllött alakokat, akik a világ mocskában fetrengenek. Nevetsz Krisztus fájdalmán, akinek nincs hová lehajtania a fejét, miközben csodálod azokat a hullákat, amelyek adományokra vadásznak és kicsapongó életet élnek. Nem vagy hajlandó Krisztus oldalán szenvedni, de örömmel veted magad azoknak a hanyag antikrisztusoknak a karjába, holott ők csupán hússal, szavakkal és irányítással etetnek téged. Még most is, a szíved továbbra is feléjük fordul, az ő hírnevük felé, az ő tisztségük felé, az ő befolyásuk felé. És továbbra is kitartasz ama hozzáállás mellett, miszerint nehéznek találod hinni Krisztus munkáját, és nem vagy hajlandó elfogadni azt. Ezért mondom, hogy nincs meg benned a hit, hogy elismerd Krisztust. Az ok, amiért máig követted Őt, csak az, hogy nem volt más lehetőséged. A fennkölt képek sora örökké ott tornyosul a szívedben; nem feledheted összes szavukat és cselekedetüket, sem pedig befolyásos szavaikat és kezüket. A szívedben vannak, örökké felsőbbrendűn és örökké hősként. A ma Krisztusát illetően azonban ez nem így van. Ő örökké jelentéktelen a szívedben és sohasem érdemli meg a félelmet. Hiszen Ő túlságosan hétköznapi, túlságosan kevés befolyással bír, és messze áll a fennköltségtől.

Mindenesetre azt mondom, hogy mindazok, akik nem becsülik az igazságot, hitetlenek és az igazság árulói. Az ilyen ember sosem kapja meg Krisztus jóváhagyását. Felismerted már, mennyi hitetlenség van benned, és mennyi árulással vagy Krisztus iránt? Így intelek: mivel az igazság útját választottad, teljes szívvel kötelezd el magad; ne légy ellentmondásos vagy lagymatag. Meg kellene értened, hogy Isten nem a világhoz, vagy egy bizonyos személyhez tartozik, hanem mindazokhoz, akik igazán hisznek Benne, mindazokhoz, akik imádják Őt, és mindazokhoz, akik elkötelezettek Iránta és hűségesek Hozzá.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Igazi istenhívő vagy?)