d. Vajon a vallásos pásztorokat és véneket valóban Isten állította össze, és a pásztoroknak és véneknek való engedelmesség vajon Istennek való alávetettség-e és az Ő követése-e?
Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai
Az Őt szolgálók kiválasztásakor Istennek mindig megvannak a saját alapelvei. Isten szolgálata semmi esetre sem azt jelenti – ahogyan az emberek képzelik –, hogy ez egyszerűen lelkesedés kérdése. Ma látjátok, hogy mindenki, aki Isten előtt szolgál, azért teszi, mert rendelkezik Isten útmutatásával és a Szentlélek munkájával, és mert olyan emberek, akik az igazságot követik. Ezek a minimumfeltételek mindazok számára, akik Istent szolgálják.
Istent szolgálni nem egyszerű feladat. Azok, akiknek romlott beállítottsága változatlan marad, soha nem szolgálhatják Istent. Ha a beállítottságodat Isten szavai még nem ítélték és fenyítették meg, a beállítottságod továbbra is a Sátánt képviseli, ami azt bizonyítja, hogy saját jószántadból szolgálod Istent, hogy a szolgálatod alapja a sátáni természeted. A természetes jellemeddel és egyéni preferenciáid szerint szolgálod Istent. Mi több, mindig azt gondolod, hogy a dolgok, amiket hajlandó vagy megtenni, azok, amelyek elbűvölőek Istennek, és amiket nem kívánsz megtenni, azok, amelyek Isten számára undorítóak; teljes egészében saját preferenciáid szerint működsz. Lehet-e ezt Isten szolgálatának nevezni? Végül is a legkisebb változás sem történik az életfelfogásodban; ehelyett a szolgálatod még inkább makaccsá tesz, ezáltal mélyre gyökereztetve romlott beállítottságodat, így szabályok alakulnak ki benned Isten szolgálatát illetően, amelyek alapja elsősorban a saját jellemed és a saját beállítottságod szerinti szolgálatból származtatott tapasztalat. Ezek az ember tapasztalatai és leckéi. Ez az ember világi ügyekre vonatkozó filozófiája. Az efféle emberek a farizeusok és vallási tisztviselők közé sorolhatók. Ha sohasem ébrednek fel és térnek meg, biztosan hamis krisztusokká és antikrisztusokká válnak, akik félrevezetik az embereket az utolsó napokban. A hamis krisztusok és antikrisztusok, akikről szó volt, az ilyen emberek közül kerülnek majd ki. Ha azok, akik Istent szolgálják, saját jellemüket követik és saját akaratuk szerint cselekednek, a bármikori kiiktatást kockáztatják. Azok, akik Isten szolgálata során szerzett sokéves tapasztalatukat arra használják, hogy mások szívét megnyerjék maguknak, hogy kioktassák és korlátozzák őket, és hogy felsőbbséget élvezzenek – és akik sosem térnek meg, sosem vallják meg bűneiket, soha nem mondanak le a státusz nyújtotta előnyökről – ezek az emberek szükségképp elbuknak Isten előtt. Ugyanabból a fajtából valók, mint Pál, kérkednek rangidősségükkel, és fitogtatják képzettségüket. Az ilyen embereket Isten nem tökéletesíti. Az ilyen szolgálat félbeszakítja Isten munkáját. Az emberek mindig a régihez ragaszkodnak. A múlt elképzeléseihez ragaszkodnak, mindenhez, ami a múltból való. Ez nagyban akadályozza szolgálatukat. Ha nem tudod levetni ezeket, egész életedet gátolni fogják. Isten nem fog elismerni a legkevésbé sem, még akkor sem, ha lábadat töröd futás közben, vagy megszakadsz a munkában, még akkor sem, ha mártírhalált halsz Isten szolgálatában. Épp ellenkezőleg: Azt fogja mondani, hogy gonosztevő vagy.
(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A vallásos szolgálatot meg kell tisztítani)
Azok, akik a gyülekezetekben prédikálnak és státusszal, pozícióval és presztízzsel bírnak, egy olyan embercsoportot alkotnak, akiket teológiai szemináriumokban képeztek ki arra, hogy teológiai ismeretek és elméletek birtokában legyenek, és lényegében ők alkotják a kereszténységet fenntartó fő szervet. A kereszténység arra képezi ki az ilyen embereket, hogy álljanak ki a színpadra és prédikáljanak, hogy hirdessék az evangéliumot és mindenütt munkálkodjanak. Azt hiszik, hogy az ilyen tehetségekkel, mint ezek a teológushallgatók, prédikáló lelkészek és teológusok, biztosított mind a mai napig a kereszténység fennállása, és ezek az emberek válnak a kereszténység létezésének értékévé és tőkéjévé. Ha egy gyülekezet lelkésze teológiai szemináriumot végzett, jól beszél a Bibliáról, elolvasott néhány szellemi könyvet, és rendelkezik némi ismerettel és ékesszólással, akkor annak a gyülekezetnek magas lesz a látogatottsága, és sokkal híresebb lesz más templomoknál. Mit becsülnek ezek az emberek, akik a kereszténységben vannak? A tudást, a teológiai ismereteket. Honnan ered ez az ismeret? Avagy nem ősidők óta öröklődik? Ősidők óta voltak írások, amelyeket egyik nemzedék a másiknak adott tovább, és a mai napig így olvashatja és tanulhatja őket mindenki. Az emberek különböző részekre osztják a Bibliát, különböző verziókat állítanak össze belőle, és azok tanulmányozására és megtanulására biztatnak, de nem azért tanulmányozzák a Bibliát, hogy megértsék az igazságot és így megismerhessék Istent, és nem is azért, hogy megértsék Isten szándékait és így félhessék Istent és kerülhessék a rosszat, hanem a Bibliában rejlő tudást és titkokat akarják tanulmányozni, rá akarnak jönni, hogy melyik esemény mikor melyik próféciát teljesítette be a Jelenések könyvéből, és hogy mikor jönnek majd el a nagy katasztrófák és az ezeréves országlás – ezeket tanulmányozzák. Az igazsággal kapcsolatos a tanulmányozásuk? (Nem.) Miért tanulmányoznak olyan dolgokat, amelyeknek semmi közük az igazsághoz? Azért, mert úgy érzik, hogy minél többet tanulmányoznak, annál többet értenek, és minél több szóval és doktrínával vannak felszerelkezve, annál magasabb minősítést nyernek. Minél magasabb a minősítésük, annál nagyszerűbbnek érzik a képességeiket, és annál inkább úgy hiszik, hogy végül áldottak lesznek a hitükben, hogy a mennybe jutnak a haláluk után, vagy hogy az élők elragadtatnak majd a levegőbe, hogy találkozzanak az Úrral. Ezek a vallásos elképzeléseik, amelyek egyáltalán nincsenek összhangban Isten szavaival.
(Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Hetedik tétel: Elvetemültek, alattomosak és csalárdak (Harmadik rész))
Az ember elméjében végzett munka túl könnyen elérhető az ember számára. A lelkipásztorok és a vallási világ vezetői például az adottságaikra és a pozíciójukra támaszkodva végzik a munkájukat. Akik hosszú ideig követik őket, megfertőződnek az ő adottságaiktól, és lényük egy része hatással lesz rájuk. Ők az emberek adottságaira, képességeire és tudására összpontosítanak, és természetfeletti dolgokra és sok mélyreható, a valóságtól elrugaszkodott doktrínára figyelnek (természetesen ezek a mélyreható doktrínák elérhetetlenek). Nem az emberek természetének megváltoztatására összpontosítanak, hanem inkább arra, hogy az embereket prédikálásra és munkára képezzék, fejlesztve az emberek ismereteit és rengeteg vallási doktrínájukat. Nem arra összpontosítanak, hogy mennyit változik az emberek természete, sem arra, hogy mennyit értenek meg az igazságból. Nem törődnek az emberek lényegével, és még kevésbé próbálják megismerni az emberek normális és abnormális állapotát. Nem fordulnak szembe az emberek elképzeléseivel, és nem is tárják fel azokat, és még kevésbé metszik meg az emberek hiányosságait vagy romlottságát. A legtöbben, akik követik őket, az adottságaikkal szolgálnak, és csak vallásos elképzeléseket és teológiai elméleteket bocsátanak ki, amelyek távol állnak a valóságtól, és egyáltalán nem képesek életet adni az embereknek. Valójában munkájuk lényege a tehetséggondozás, a semmivel nem rendelkező emberből tehetséges szemináriumi diplomást nevelnek, aki később munkába áll és vezet.
(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkája és az ember munkája)
A vallásos világ lelkészei és vénei mind olyan emberek, akik bibliaismeretet és teológiát tanulnak; képmutató farizeusok, akik ellenállnak Istennek. [...] Vajon igazán hívők azok a kereszténység és a katolicizmus berkein belül, akik a Bibliát, a teológiát, sőt Isten munkájának a történetét is tanulmányozzák? Különböznek vajon Isten azon híveitől és követőitől, akikről Ő beszél? Isten szemében hívők vajon? Nem. Teológiát tanulnak, Istent tanulmányozzák, de nem követik Istent és nem tesznek tanúságot Mellette. Ugyanúgy tanulmányozzák Istent, ahogyan mások történelmet, filozófiát, jogot, biológiát vagy csillagászatot tanulnak. Csak éppen ők nem a tudományt kedvelik vagy más tárgyakat – ők kifejezetten teológiát szeretnek tanulni. Milyen eredménnyel jár az, hogy Isten munkájának az apró részleteit kutatva tanulmányozzák Istent? Fel tudják fedezni Isten létezését? Nem, sohasem. Megérthetik Isten szándékait? (Nem.) Miért nem? Azért nem, mert ők szavakban, ismeretben, filozófiában, az emberi elmében és emberi gondolatokban élnek; sosem fogják meglátni Istent, és soha nem fogja megvilágosítani őket a Szentlélek. Miként jellemzi őket Isten? Az álhívők, a nem hívők közé. Ezek a nem hívők és álhívők elkeverednek az úgynevezett keresztény közösségen belül, Istenben hívőként, keresztényként cselekszenek, de van bennük valójában igazi imádat Isten iránt? Van igazi alávetettségük? (Nincs.) Miért van ez? Egy dolog biztos: jelentős számban vannak köztük, akik a szívükben nem hisznek Isten létezésében; nem hiszik, hogy Isten teremtette a világot, és hogy Ő szuverén minden dolog felett, azt pedig még kevésbé hiszik, hogy Isten testté lehet. Mit jelent ez a hitetlenség? Kételkedést és tagadást jelent. Még azt a hozzáállást is magukévá teszik, amely nem reméli, hogy beteljesülnek vagy valóra válnak az Isten által kimondott próféciák, különös tekintettel azokra, amelyek katasztrófákkal kapcsolatosak. Ez a hozzáállásuk az Istenben való hithez, és ez az ő úgynevezett hitük lényege és igazi arca. Ezek az emberek azért tanulmányozzák Istent, mert különösen érdekli őket a teológia témája és ismerete, valamint Isten munkájának a történelmi tényei; ők csupán egy teológiát tanuló értelmiségi csoport. Ezek az értelmiségiek nem hisznek Isten létezésében, akkor hát hogyan reagálnak, amikor Isten munkához lát, amikor Isten szavai beteljesednek? Mi az első reakciójuk, amikor azt hallják, hogy Isten testté lett és új munkát kezdett? „Lehetetlen!” Bárki prédikálja is Isten új nevét és Isten új munkáját, ők kárhoztatják azt a személyt, sőt, meg is akarják ölni és ki akarják iktatni. Miféle megnyilatkozás ez? Vajon nem egy tipikus antikrisztus megnyilatkozása? Mi különbség van köztük és a régi farizeusok, főpapok és írástudók között? Ellenségesen állnak Isten munkájához, Isten utolsó napokbeli ítéletéhez, Isten testté lételéhez, Isten próféciáinak a beteljesüléséhez pedig még inkább. Ezt hiszik: „Ha nem leszel testté, ha szellemi test formájában vagy, akkor isten vagy; ha megtestesülsz és emberré leszel, akkor nem vagy isten, és mi nem ismerünk el téged.” Mit sugall ez? Azt jelenti, hogy amíg itt vannak, nem fogják megengedni, hogy Isten testté legyen. Nem egy tipikus antikrisztus ez? Ez egy valódi antikrisztus.
(Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Hetedik tétel: Elvetemültek, alattomosak és csalárdak (Harmadik rész))
A Törvény Korának zsidó farizeusai, főpapjai és írástudói névlegesen hittek Istenben, de hátat fordítottak az Ő útjának, és még a megtestesült Istent is keresztre feszítették. Elnyerhette volna tehát a hitük Isten jóváhagyását? (Nem.) Isten addigra már kijelölte őket zsidó hitű embereknek, egy vallási csoport tagjainak. És hasonlóképpen Isten ma is egy vallási csoport tagjainak tekinti azokat, akik hisznek Jézusban, mivel nem ismeri el őket a gyülekezete tagjainak vagy Őbenne hívőknek. Miért ítélné el Isten így a vallásos világot? Mert a vallási csoportok minden tagjából, különösen a különböző felekezetek magas szintű vezetőiből, hiányzik az Istent félő szív, és nem is Isten akaratának a követői. Mindannyian álhívők. Nem hisznek a megtestesülésben, még kevésbé fogadják el az igazságot. Soha nem keresik Isten utolsó napokban végzett munkáját, nem érdeklődnek iránta, nem vizsgálják és nem fogadják el azt, sem az Őáltala kimondott igazságokat, hanem egyenesen elítélik és gyalázzák Isten megtestesülésének utolsó napokban végzett munkáját. Ebből világosan látható, hogy névlegesen hihetnek ugyan Istenben, de Isten nem ismeri el őket Benne hívőknek; azt mondja, hogy ők gonosztevők, hogy az, amit tesznek, a legkevésbé sincs kapcsolatban az Ő üdvösségének a munkájával, hogy nem hívők, akik kívül esnek az Ő szavain. Ha úgy hisztek Istenben, ahogyan most, akkor nem jön-e el az a nap, amikor ti is vallási hívőkké zsugorodtok? Valláson belüli istenhittel nem lehet üdvösséget elérni – pontosan miért is van ez így? Ha nem tudjátok megmondani, hogy miért van ez, az azt mutatja, hogy a legkevésbé sem értitek sem az igazságot, sem Isten szándékait. A legtragikusabb dolog, ami az Istenbe vetett hittel történhet, az a vallássá zsugorodás, és hogy Isten kivet. Az ember számára ez egy elképzelhetetlen dolog, és azok, akik nem értik az igazságot, soha nem láthatják tisztán ezt az ügyet. Mondd meg Nekem, ha egy gyülekezet fokozatosan vallássá vált Isten szemében, és felekezetté vált a megalakulása óta eltelt hosszú évek során, vajon a benne elő emberek Isten üdvösségének célpontja-e? Tagjai-e az Ő családjának? (Nem.) Nem azok. Milyen úton járnak ezek az emberek, akik névlegesen hisznek az igaz Istenben, Ő mégis vallásos embereknek gondolja őket? Olyan úton járnak, amelyen az Istenbe vetett hit zászlaját viszik, de soha nem követik az Ő útját; ez olyan út, amelyen hisznek Benne, mégsem imádják, sőt elhagyják Őt; ez egy olyan út, amelyen azt állítják, hogy hisznek Istenben, mégis ellenállnak Neki, névlegesen hisznek Isten nevében, az igaz Istenben, ugyanakkor a Sátánt és az ördögökat imádják, és emberi műveletekben vesznek részt, és független, emberi királyságot hoznak létre. Ez az az út, amin járnak. Ha megnézzük az utat, amelyen járnak, nyilvánvaló, hogy ők álhívők csapata, antikrisztusok bandája, sátánok és ördögök egy csoportja, akik kifejezetten arra törekednek, hogy ellenálljanak Istennek és megszakítsák a munkáját. Ez a vallási világ lényege. Van-e az ilyen emberek csoportjának bármi köze Istennek az ember üdvösségét célzó irányítási tervéhez? (Nincs.) Ha egyszer az Istenben hívőknek, akárhányan is legyenek, a hitmódját Isten felekezetként vagy csoportként határozza meg, akkor Isten őket is úgy határozza meg, mint akiket nem lehet megmenteni. Miért mondom ezt? Az Isten munkája vagy útmutatása nélküli csoport, amely egyáltalán nem veti alá magát Neki és nem imádja Őt, névlegesen hihet ugyan Istenben, de a vallás papjait és véneit követik és nekik engedelmeskednek, a vallás papjai és vénjei pedig lényegüknél fogva sátániak és képmutatók. Ezért amit azok az emberek követnek és aminek engedelmeskednek, azok sátánok és ördögök. A szívükben Istenbe vetett hitet gyakorolnak, valójában azonban az ember manipulálja őket, emberi irányításnak és hatalomnak vannak kitéve. Lényegében tehát, amit követnek és aminek engedelmeskednek, az a Sátán, és az ördögök, és a gonosz erői, amelyek ellenállnak Istennek, és Isten ellenségei. Vajon Isten megmentene egy ilyen emberbandát? (Nem.) Miért nem? Nos, képesek ezek az emberek a bűnbánatra? Nem; nem fognak bűnbánatot tartani. Az istenhit zászlaja alatt vesznek részt emberi műveletekben és emberi vállalkozásokban, szembehelyezkedeve Istennek az ember üdvösségére vonatkozó irányítási tervével, aminek végső kimenetele az lesz, hogy Isten vissza fogja utasítani őket. Lehetetlen, hogy Isten megmentse ezeket az embereket; képtelenek a bűnbánatra, és mivel a Sátán elvitte őket, Isten átadja őket annak.
(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az üdvösség útjára csak istenfélelemmel lehet rálépni)
Egyesek nem lelik örömüket az igazságban, még kevésbé az ítéletben. Ehelyett a hatalom és a vagyon örvendezteti meg őket; az ilyen embereket hívjuk hatalomvágyóknak. Csak a befolyással bíró felekezeteket keresik a világban, és csak olyan pásztorokat és tanítókat keresnek, akik szemináriumokat végeztek. Bár elfogadták az igazság útját, csupán félig hívők; képtelenek teljes szívüket és lelküket odaadni, szájuk arról mond szavakat, hogy feláldozzák magukat Istenért, szemüket azonban a nagy pásztorokra és tanítókra függesztik, és egy újabb pillantásra sem méltatják Krisztust. Szívük a hírnéven, a vagyonon és a dicsőségen csügg. Kizártnak tartják, hogy egy ilyen kisember képes lenne oly sokakat meghódítani, hogy egy ilyen jelentéktelen valaki tökéletesíthetné az embert. Úgy gondolják, kizárt, hogy ezek a senkik a por és a trágyadombok között az Isten választotta emberek. Úgy hiszik, ha Isten üdvössége ilyen embereknek szólna, akkor az ég és a föld feje tetejére állna, és mindenki hülyére nevetné magát. Úgy hiszik, hogy ha Isten ilyen senkiket választana, hogy tökéletesítse őket, akkor azok a nagy emberek Magává Istenné válnának. Látásmódjuk hitetlenséggel szennyezett, ami több annál, mintha nem hinnének; egyszerűen ostoba bestiák. Hiszen csak a státuszt, a tekintélyt és a hatalmat értékelik, és csak a nagy csoportokat és felekezeteket becsülik. A legcsekélyebb figyelmet sem szentelik azoknak, akiket Krisztus vezet; egyszerűen árulók ők, akik hátat fordítottak Krisztusnak, az igazságnak és az életnek.
Amit csodálsz, az nem Krisztus alázatossága, hanem a magas pozícióban lévő hamis pásztorok. Nem Krisztus szeretetreméltóságát és bölcsességét imádod, hanem a züllött alakokat, akik a világ mocskában fetrengenek. Nevetsz Krisztus fájdalmán, akinek nincs hová lehajtania a fejét, miközben csodálod azokat a hullákat, amelyek adományokra vadásznak és kicsapongó életet élnek. Nem vagy hajlandó Krisztus oldalán szenvedni, de örömmel veted magad azoknak a meggondolatlan antikrisztusoknak a karjába, holott ők csupán testtel, szavakkal és irányítással látnak el téged. Még most is, a szíved továbbra is feléjük fordul, az ő hírnevük felé, az ő státuszuk felé, az ő befolyásuk felé. És mégis, továbbra is olyan hozzáálláshoz ragaszkodsz, amely nehéznek találja lenyelni Krisztus munkáját, és nem hajlandó elfogadni azt. Ezért mondom, hogy nincs meg benned a hit, hogy elismerd Krisztust. Az ok, amiért máig követted Őt, csak az, hogy nem volt más lehetőséged. A fennkölt képek sora örökké ott tornyosul a szívedben; nem feledheted összes szavukat és cselekedetüket, sem pedig befolyásos szavaikat és kezüket. A szívedben vannak, örökké felsőbbrendűn és örökké hősként. A ma Krisztusát illetően azonban ez nem így van. Ő örökké jelentéktelen a szívedben és sohasem érdemli meg a félelmet. Hiszen Ő túlságosan hétköznapi, túlságosan kevés befolyással bír, és messze áll a fennköltségtől.
Mindenesetre azt mondom, hogy mindazok, akik nem becsülik az igazságot, álhívők és az igazság elárulói. Az ilyen ember sosem kapja meg Krisztus jóváhagyását. Felismerted már, mennyi hitetlenség van benned, és mennyi árulással vagy Krisztus iránt? Így intelek: mivel az igazság útját választottad, teljes szívvel kötelezd el magad; ne légy ellentmondásos vagy lagymatag. Meg kellene értened, hogy Isten nem a világhoz, vagy egy bizonyos személyhez tartozik, hanem mindazokhoz, akik igazán hisznek Benne, mindazokhoz, akik imádják Őt, és mindazokhoz, akik elkötelezettek Iránta és hűségesek Hozzá.
(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Igazi istenhívő vagy?)
Kapcsolódi filmrészletek
A lelkészeket és véneket valóban az Úr jelöli ki?
A lelkészeknek és véneknek való engedelmesség ugyanaz, mint az Istennek való engedelmesség?
Kapcsolódó prédikációk
A vallási vezetők követése Isten követését jelenti?
Kapcsolódó himnuszok
Istenben hinni, de nem fogadni el az igazságot annyit tesz, mint álhívőnek lenni