Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Az Őt szolgálók kiválasztásakor Istennek mindig megvannak a saját alapelvei. Isten szolgálata semmi esetre sem azt jelenti – ahogyan az emberek képzelik –, hogy ez egyszerűen lelkesedés kérdése. Ma látjátok, hogy mindenki, aki Isten előtt szolgál, azért teszi, mert rendelkezik Isten útmutatásával és a Szentlélek munkájával, és mert olyan emberek, akik az igazságot követik. Ezek a minimumfeltételek mindazok számára, akik Istent szolgálják.

Istent szolgálni nem egyszerű feladat. Azok, akiknek romlott beállítottsága változatlan marad, soha nem szolgálhatják Istent. Ha a beállítottságodat Isten szavai még nem ítélték és fenyítették meg, a beállítottságod továbbra is a Sátánt képviseli, ami azt bizonyítja, hogy csak saját jószántadból szolgálod Istent, hogy a szolgálatod alapja a sátáni természeted. A természetes jellemeddel és egyéni preferenciáid szerint szolgálod Istent. Mi több, mindig azt gondolod, hogy a dolgok, amiket tenni akarsz, azok, amelyek kedvesek Istennek, és amiket nem kívánsz megtenni, azok, amelyeket Isten megvet; teljes egészében saját preferenciáid szerint működsz. Lehet-e ezt Isten szolgálatának nevezni? Végül is a legkisebb változás sem történik az élettermészetedben; ehelyett a szolgálatod még inkább makaccsá tesz, ezáltal mélyre gyökereztetve romlott beállítottságodat, így olyan szabályok alakulnak ki benned Isten szolgálatát illetően, amelyek alapja elsősorban a saját jellemed és a saját beállítottságod szerinti szolgálatból származtatott tapasztalat. Ezek az ember tapasztalatai és leckéi. Ez az ember felfogása a világon való életről. Az efféle emberek a farizeusok és vallási tisztviselők közé sorolhatók. Ha sohasem ébrednek fel és térnek meg, biztosan hamis Krisztusokká és antikrisztusokká válnak, akik megtévesztik az embereket az utolsó napokban. A hamis Krisztusok és antikrisztusok, akikről szó volt, az ilyen emberek közül kerülnek majd ki. Ha azok, akik Istent szolgálják, saját jellemüket követik és saját akaratuk szerint cselekednek, a bármikori kiűzetést kockáztatják. Azok, akik Isten szolgálata során szerzett sokéves tapasztalatukat arra használják, hogy mások szívét megnyerjék, hogy tanítsák és irányítsák őket, és hogy felsőbbséget élvezzenek – és akik sosem térnek meg, sosem vallják meg bűneiket, soha nem mondanak le a tisztség nyújtotta előnyökről – ezek az emberek szükségképp elbuknak Isten előtt. Ugyanolyanok, mint Pál, kérkednek kiemelkedő rangjukkal, és fitogtatják képzettségüket. Az ilyen embereket Isten nem vezeti tökéletességre. Az ilyen szolgálat félbeszakítja Isten munkáját. Az emberek mindig a régihez ragaszkodnak. A múlt elképzeléseihez ragaszkodnak, mindenhez, ami a múltból való. Ez nagyban akadályozza szolgálatukat. Ha nem tudod levetni ezeket, egész életedet gátolni fogják. Isten nem fog dicsérni a legkevésbé sem, még akkor sem, ha lábadat töröd futás közben, vagy megszakadsz a munkában, még akkor sem, ha mártírhalált halsz Isten szolgálatában. Épp ellenkezőleg: Azt fogja mondani, hogy gonosztevő vagy.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A vallásos szolgálatot meg kell tisztítani)

Az ember elméjében végzett munka túl könnyen elérhető az ember számára. A lelkipásztorok és a vallási világ vezetői például az adottságaikra és a pozíciójukra támaszkodva végzik a munkájukat. Akik hosszú ideig követik őket, megfertőződnek az ő adottságaiktól, és lényük egy része hatással lesz rájuk. Ők az emberek adottságaira, képességeire és tudására összpontosítanak, és természetfeletti dolgokra és sok mélyreható, a valóságtól elrugaszkodott doktrínára figyelnek (természetesen ezek a mélyreható doktrínák elérhetetlenek). Nem az emberek természetének megváltoztatására összpontosítanak, hanem inkább arra, hogy az embereket prédikálásra és munkára képezzék, fejlesztve az emberek ismereteit és rengeteg vallási doktrínájukat. Nem arra összpontosítanak, hogy mennyit változik az emberek természete, sem arra, hogy mennyit értenek meg az igazságból. Nem törődnek az emberek lényegével, és még kevésbé próbálják megismerni az emberek normális és abnormális állapotát. Nem fordulnak szembe az emberek elképzeléseivel, és nem is tárják fel azokat, és még kevésbé metszik meg az emberek hiányosságait vagy romlottságát. A legtöbben, akik követik őket, az adottságaikkal szolgálnak, és csak vallásos elképzeléseket és teológiai elméleteket bocsátanak ki, amelyek távol állnak a valóságtól, és egyáltalán nem képesek életet adni az embereknek. Valójában munkájuk lényege a tehetséggondozás, a semmivel nem rendelkező emberből tehetséges szemináriumi diplomást nevelnek, aki később munkába áll és vezet.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkája és az ember munkája)

A Törvény Korának zsidó farizeusai, főpapjai és írástudói névlegesen hittek Istenben, de hátat fordítottak az Ő útjának, és még a megtestesült Istent is keresztre feszítették. Elnyerhette volna tehát hitük Isten jóváhagyását? (Nem.) Isten addigra már kijelölte őket zsidó hitű embereknek, egy vallási csoport tagjainak. És hasonlóképpen Isten ma is egy vallási csoport tagjainak tekinti azokat, akik hisznek Jézusban, mivel nem ismeri el őket gyülekezete tagjainak vagy Benne hívőknek. Miért ítélné el Isten így a vallásos világot? Mert a vallási csoportok minden tagjából, különösen a különböző felekezetek magas szintű vezetőiből, hiányzik az istenfélő szív, és nem is Isten akaratának követői. Mindannyian nem hívők. Nem hisznek a megtestesülésben, még kevésbé fogadják el az igazságot. Soha nem keresik Isten utolsó napokban végzett munkáját, nem érdeklődnek iránta, nem vizsgálják és nem fogadják el azt, sem az Általa kimondott igazságokat, hanem egyenesen elítélik és gyalázzák Isten megtestesülésének utolsó napokban végzett munkáját. Ebből világosan látható, hogy névlegesen hihetnek ugyan Istenben, de Isten nem ismeri el őket Benne hívőknek; azt mondja, hogy ők gonosztevők, hogy az, amit tesznek, a legkevésbé sincs kapcsolatban az Ő üdvösség munkájával, hogy hitetlenek, akik kívül esnek az Ő szavain. Ha úgy hisztek Istenben, mint most, akkor nem jön-e el az a nap, amikor ti is vallási hívőkké váltok? Valláson belüli istenhittel nem lehet üdvösséget elérni – pontosan miért is van ez így? Ha nem tudjátok megmondani, hogy miért van ez, az azt mutatja, hogy a legkevésbé sem értitek sem az igazságot, sem Isten akaratát. A legtragikusabb dolog, ami az Istenbe vetett hittel történhet, az a vallássá való lealacsonyítás, és hogy Isten kiveti. Az ember számára ez egy elképzelhetetlen dolog, és azok, akik nem értik az igazságot, soha nem láthatják tisztán ezt az ügyet. Mondd meg Nekem, ha egy gyülekezet fokozatosan vallássá vált Isten szemében, és felekezetté vált a megalakulása óta eltelt hosszú évek során, vajon a benne elő emberek Isten üdvösségének jelöltjei-e? Tagjai-e az Ő családjának? (Nem.) Ők nem azok. Milyen úton járnak ezek az emberek, akik névlegesen hisznek az igaz Istenben, Ő mégis vallásos embereknek gondolja őket? Olyan úton járnak, amelyen az Istenbe vetett hit zászlaját viszik, de soha nem követik az Ő útját; ez olyan út, amelyen hisznek Benne, mégsem imádják, sőt elhagyják Őt; ez egy olyan út, amelyen azt állítják, hogy hisznek Istenben, mégis ellenállnak Neki, névlegesen hisznek Isten nevében, az igaz Istenben, ugyanakkor imádják a Sátánt, az ördögöt, és emberi műveletekben vesznek részt, és független, emberi királyságot hoznak létre. Ez az az út, amin járnak. Ha megnézzük az utat, amelyen járnak, nyilvánvaló, hogy ők nem hívőknek egy csapata, antikrisztusok bandája, Sátánok és ördögök egy csoportja, akik kifejezetten arra törekednek, hogy ellenálljanak Istennek és megszakítsák munkáját. Ez a vallási világ lényege. Van-e az ilyen emberek egy csoportjának bármi köze Istennek az ember üdvösségét célzó irányítási tervéhez? (Nincs.) Ha egyszer az Istenben hívőknek, akárhányan is legyenek, a hitmódját Isten felekezetként vagy csoportként határozza meg, akkor Isten őket is úgy határozza meg, mint akiket nem lehet megmenteni. Miért mondom ezt? Egy Isten munkája vagy útmutatása nélküli csoport, amely egyáltalán nem veti alá magát Neki és nem imádja Őt, névlegesen hihet Istenben, de a vallás papjait és véneit követik és nekik engedelmeskednek, és a vallás papjai és vénjei pedig lényegüknél fogva sátániak és képmutatók. Ezért amit azok az emberek követnek és aminek engedelmeskednek, az a Sátán és az ördögök. Szívük szerint az Istenbe vetett hitet gyakorolják, valójában azonban az ember manipulálja őket, emberi irányításnak és hatalomnak vannak kitéve. Lényegében tehát, amit követnek és aminek engedelmeskednek, az a Sátán, és az ördögök, és a gonosz erői, amelyek ellenállnak Istennek, és Isten ellenségei. Vajon Isten megmentene egy ilyen emberbandát? (Nem.) Miért nem? Nos, képesek ezek az emberek a bűnbánatra? Nem; nem fognak megtérni. Az istenhit zászlaja alatt vesznek részt emberi műveletekben és emberi vállalkozásokban, szembehelyezkedeve Isten irányítási tervével az ember üdvösségére, amelynek végeredménye az lesz, hogy Isten gyűlöletével és elutasításával fognak találkozni. Lehetetlen, hogy Isten megmentse ezeket az embereket; képtelenek a bűnbánatra, és mivel a Sátán elvitte őket, Isten átadja őket annak.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az üdvösség útjára csak istenfélelemmel lehet rálépni)

Egyesek nem lelik örömüket az igazságban, még kevésbé az ítéletben. Ehelyett a hatalom és a vagyon örvendezteti meg őket; az ilyen embereket hívjuk hatalomvágyóknak. Csak a befolyással bíró felekezeteket keresik a világban, és csak olyan pásztorokat és tanítókat keresnek, akik szemináriumokat végeztek. Bár elfogadták az igazság útját, csupán félig hívők; képtelenek teljes szívüket és lelküket odaadni, szájuk arról mond szavakat, hogy feláldozzák magukat Istenért, szemüket azonban a nagy pásztorokra és tanítókra függesztik, és egy újabb pillantásra sem méltatják Krisztust. Szívük a hírnéven, a vagyonon és a dicsőségen függ. Kizártnak tartják, hogy egy ilyen kisember képes lenne oly sokat meghódítani, hogy egy ilyen jelentéktelen valaki tökéletesíthetné az embert. Úgy gondolják, kizárt, hogy ezek a senkik a por és a trágyadombok között az Isten választotta emberek. Úgy hiszik, ha Isten üdvössége ilyen embereknek szólna, akkor az ég és a föld feje tetejére állna, és mindenki hülyére nevetné magát. Úgy hiszik, hogy ha Isten ilyen senkiket választana, hogy tökéletesítse őket, akkor azok a nagy emberek maguk válnának Istenné. Látásmódjuk hitetlenséggel szennyezett, ami több annál, mintha nem hinnének; egyszerűen ostoba bestiák. Hiszen csak a státuszt, a tekintélyt és a hatalmat értékelik, és csak a nagy csoportokat és felekezeteket becsülik. A legcsekélyebb figyelmet sem szentelik azoknak, akiket Krisztus vezet; egyszerűen árulók ők, akik hátat fordítottak Krisztusnak, az igazságnak és az életnek.

Amint csodálsz, az nem Krisztus alázatossága, hanem a magas pozícióban lévő hamis pásztorok. Nem Krisztus kedvességét és bölcsességét imádod, hanem a züllött alakokat, akik a világ mocskában fetrengenek. Nevetsz Krisztus fájdalmán, akinek nincs hová lehajtania a fejét, miközben csodálod azokat a hullákat, amelyek adományokra vadásznak és kicsapongó életet élnek. Nem vagy hajlandó Krisztus oldalán szenvedni, de örömmel veted magad azoknak a hanyag antikrisztusoknak a karjába, holott ők csupán hússal, szavakkal és irányítással etetnek téged. Még most is, a szíved továbbra is feléjük fordul, az ő hírnevük felé, az ő tisztségük felé, az ő befolyásuk felé. És továbbra is kitartasz ama hozzáállás mellett, miszerint nehéznek találod hinni Krisztus munkáját, és nem vagy hajlandó elfogadni azt. Ezért mondom, hogy nincs meg benned a hit, hogy elismerd Krisztust. Az ok, amiért máig követted Őt, csak az, hogy nem volt más lehetőséged. A fennkölt képek sora örökké ott tornyosul a szívedben; nem feledheted összes szavukat és cselekedetüket, sem pedig befolyásos szavaikat és kezüket. A szívedben vannak, örökké felsőbbrendűn és örökké hősként. A ma Krisztusát illetően azonban ez nem így van. Ő örökké jelentéktelen a szívedben és sohasem érdemli meg a félelmet. Hiszen Ő túlságosan hétköznapi, túlságosan kevés befolyással bír, és messze áll a fennköltségtől.

Mindenesetre azt mondom, hogy mindazok, akik nem becsülik az igazságot, hitetlenek és az igazság árulói. Az ilyen ember sosem kapja meg Krisztus jóváhagyását. Felismerted már, mennyi hitetlenség van benned, és mennyi árulással vagy Krisztus iránt? Így intelek: mivel az igazság útját választottad, teljes szívvel kötelezd el magad; ne légy ellentmondásos vagy lagymatag. Meg kellene értened, hogy Isten nem a világhoz, vagy egy bizonyos személyhez tartozik, hanem mindazokhoz, akik igazán hisznek Benne, mindazokhoz, akik imádják Őt, és mindazokhoz, akik elkötelezettek Iránta és hűségesek Hozzá.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Igazi istenhívő vagy?)

Kapcsolódi filmrészletek

Képviselheti-e a pápa Istent? Vajon engedelmeskedünk Istennek, ha a pápára hallgatunk?

Kapcsolódó prédikációk

A vallási vezetők követése Isten követését jelenti?