Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Az ember megromlott és Sátán csapdájában él. Minden ember a testben él, önző kívánságokban él, és nincs közöttük egyetlen egy sem, aki összeférhető lenne Velem. Vannak, akik azt állítják, hogy kompatibilisek Velem, de az ilyen emberek mind homályos bálványokat imádnak. Bár elismerik, hogy az Én nevem szent, Velem ellentétes utat taposnak, szavaik pedig arroganciával és önteltséggel teljesek. Ez azért van, mert legbelül mind Ellenem vannak, és összeférhetetlenek Velem. Minden nap kutatják nyomaimat a Bibliában, és „odaillő” szakaszokat találnak véletlenszerűen, amelyeket a végtelenségig olvasnak és idéznek, mint szentírást. Nem tudják, hogyan legyenek Velem összeférhetőek, sem azt, hogy mit jelent Ellenem lenni. Csupán vakon olvassák az igeverseket. A Biblián belülre korlátoznak egy homályos Istent, akit sosem láttak, és akit képtelenek meglátni, és előveszik onnan, hogy kedvükre nézegessék. Csak a Biblia hatókörén belül hisznek az Én létezésemben, egyenlővé tesznek Engem a Bibliával; a Biblia nélkül Én nem létezem, és Nélkülem nincs Biblia. Nem figyelmeznek létezésemre vagy cselekedeteimre, ehelyett túlzott és különleges figyelmet szentelnek a Szentírás minden egyes szavára. Még többen azt is hiszik, hogy semmit sem szabadna megtennem, amit tenni szeretnék, hacsak a Szentírás előre meg nem jövendölte. Túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítanak a Szentírásnak. Elmondható, hogy túl fontosnak tekintik a betű szerinti szavakat, oly mértékig, hogy a Biblia verseivel mérik meg minden szavamat, és ítélnek meg Engem. Nem a Velem való összeférhetőség útját, vagy az igazsággal való összeférhetőség útját keresik, hanem a Biblia szavaival való összeegyeztethetőség útját, és úgy hiszik, hogy kivétel nélkül semmi nem lehet az Én munkám, ami nem idomul a Bibliához. Az ilyen emberek vajon nem a farizeusok kötelességtudó leszármazottai? A zsidó farizeusok Mózes törvényét használták fel arra, hogy Jézust elítéljék. Nem keresték az akkori Jézussal való összeférhetőséget, hanem buzgón, betű szerint követték a törvényt, oly mértékig, hogy – miután megvádolták azzal, hogy nem követi az Ószövetség törvényét, és nem Ő a Messiás – végül a keresztre szegezték az ártatlan Jézust. Mi volt az ő lényegük? Nem az volt-e, hogy nem keresték az igazsággal való összeférhetőség útját? Megszállottan foglalkoztak a Szentírás minden egyes szavával, miközben nem figyeltek sem akaratomra, sem munkám lépéseire és módszereire. Nem olyan emberek voltak, akik az igazságot keresték, hanem olyanok, akik mereven ragaszkodtak a szavakhoz; nem olyan emberek voltak, akik Istenben hittek, hanem olyanok, akik a Bibliában hittek. Lényegében a Biblia őrkutyái voltak. Annak érdekében, hogy megvédjék a Biblia érdekeit, hogy fenntartsák a Biblia méltóságát és oltalmazzák a Biblia hírnevét, olyan messzire mentek, hogy a könyörületes Jézust a keresztre szegezték. Pusztán azért tették ezt, hogy védelmezzék a Bibliát, és hogy a Biblia minden egyes szavának státuszát fenntartsák az emberek szívében. Ezért inkább lemondtak a jövőjükről és a bűnért való áldozatról, hogy halálra ítéljék Jézust, aki nem felelt meg a Szentírás tanításának. Nem voltak-e mindannyian a Szentírás minden egyes szavának cinkosai?

És mi a helyzet a mai emberekkel? Krisztus eljött, hogy közzé tegye az igazságot, mégis inkább kiűznék Őt e világból, hogy bebocsátást nyerhessenek a mennybe és kegyelmet kapjanak. Inkább teljesen megtagadnák az igazság eljövetelét annak érdekében, hogy megoltalmazzák a Biblia érdekeit, és inkább újra a keresztre szegeznék a testbe visszatért Krisztust azért, hogy biztosítsák a Biblia örökkévaló létezését. Hogyan fogadhatná el az ember üdvösségemet, amikor szíve oly gonosz és természete olyan ellenséges irányomban? Én az emberek között élek, az ember mégsem tud létezésemről. Amikor az emberre ragyogtatom világosságomat, ő akkor is tudatlan marad létezésemet illetően. Amikorkiárasztom haragomat az emberre, ő még nagyobb elánnal tagadja létemet. Az ember a szavakkal és a Bibliával való összeférhetőséget keresi, mégsem járul Elém egyetlen ember sem, hogy az igazsággal való összeférhetőség útját keresse. Az ember felnéz Rám a mennyben, és különös figyelmet szentel az Én mennyei létemnek, még sincs senki, aki törődne Velem a testben, hiszen Én, aki az emberek között élek, egyszerűen túl jelentéktelen vagyok. Azok, akik csak a Biblia szavaival és egy homályos Istennel való összeegyeztethetőséget keresik, nyomorúságos látványt nyújtanak számomra. Azért van ez, mert amit imádnak, azok halott szavak és egy olyan Isten, aki mérhetetlen kincseket adhat nekik; egy olyan Istent imádnak, aki kiszolgáltatná magát az embereknek – olyan Istent, aki nem létezik. Mit nyerhetnek hát Tőlem az ilyen emberek? Az ember egyszerűen túlságosan alantas ahhoz, hogy azt szavakkal kifejezzük. Azok, akik Ellenem vannak, akik korlátlan igényeket támasztanak Velem szemben, akik nem szeretik az igazságot, akik lázadnak ellenem – hogyan lehetnének összeférhetőek Velem?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Krisztussal való összeférhetőség útját kell keresned)

Vannak olyanok, akik nagy templomokban olvassák a Bibliát, és egész nap azt szavalják, de közülük egy sem érti Isten munkájának célját. Közülük egyik sem képes megismerni Istent; még kevésbé képes közülük bárki is megfelelni Isten akaratának. Ők mind értéktelen, hitvány emberek, akik mindannyian magas lóról oktatják ki Istent. Szándékosan szembeszállnak Istennel, még akkor is, ha az Ő zászlaját viszik. Istenbe vetett hitüket hangoztatják, mégis az ember húsát eszik és vérét isszák. Minden ilyen ember ördög, akik felfalják az ember lelkét, fő démonok, akik szándékosan megzavarják azokat, akik a helyes útra akarnak lépni, és botránykövek, akik akadályozzák az Istent keresőket. Lehet, hogy „ép alkatúaknak” tűnnek, de honnan tudhatják követőik, hogy ők nem mások, mint antikrisztusok, akik arra vezetik az embereket, hogy szembeszálljanak Istennel? Honnan tudhatják a követőik, hogy ők eleven ördögök, akik az emberi lelkek felfalásának szentelik magukat? Azok, akik Isten jelenlétében nagyra tartják magukat, a legszánalmasabb emberek, míg azok, akik egyszerűnek tartják magukat, a leginkább megbecsültek. És azok, akik azt hiszik, hogy ismerik Isten munkáját, ráadásul képesek nagy harsánysággal hirdetni másoknak Isten munkáját, még akkor is, ha közvetlenül Őrá tekintenek – ők a legtudatlanabb emberek. Az ilyen emberek nincsenek birtokában Isten bizonyságtételének, arrogánsak és önhittek. Akik azt hiszik, hogy túl keveset tudnak Istenről, annak ellenére, hogy tényleges tapasztalattal és gyakorlati ismeretekkel rendelkeznek Róla – ők azok, akiket Ő a legjobban szeret. Csak az ilyen emberek vannak valóban birtokában a bizonyságtételnek, és igazán csak ők képesek Isten által tökéletesedni. Akik nem értik Isten akaratát, azok Isten ellenfelei; akik értik Isten akaratát, de nem gyakorolják az igazságot, azok Isten ellenfelei; akik eszik és isszák Isten szavait, mégis szembe mennek Isten szavainak lényegével, azok Isten ellenfelei; akiknek elképzeléseik vannak a megtestesült Istenről, ráadásul hajlanak a lázadásra, azok Isten ellenfelei; akik ítéletet mondanak Isten felett, azok Isten ellenfelei; és aki nem képes megismerni Istent vagy tanúságot tenni Róla, az Isten ellenfele.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mindazon emberek, akik nem ismerik Istent, szemben állnak Istennel)

Nézzük meg az egyes vallások és felekezetek vezetőit – mind arrogánsak és önteltek, bibliaértelmezéseikből pedig hiányzik a kontextus, a saját elképzeléseik és képzeletük vezérli őket. Mindannyian az adottságokra és a tudásra támaszkodnak, hogy a munkájukat végezzék. Ha egyáltalán nem tudnának prédikálni, vajon akkor is követnék őket az emberek? Végül is rendelkeznek némi tudással, tudnak prédikálni valamilyen doktrínákról, vagy tudják, hogyan kell másokat megnyerniük, és valamilyen trükköt használnak fel. Ezeket a dolgokat arra használják, hogy megtévesszék és maguk mellé állítsák az embereket. Nominálisan ezek az emberek hisznek Istenben, de a valóságban ezeket a vezetőket követik. Amikor találkoznak valakivel, aki az igaz utat hirdeti, némelyikük azt mondja: „konzultálnunk kell a vezetőnkkel a hitbeli dolgokról”. Látjátok, hogy az embereknek mindig szükségük van mások egyetértésére és jóváhagyására, amikor az Istenben való hitről és az igaz út elfogadásáról van szó – hát ez nem probléma? Mivé váltak akkor ezek a vezetők? Vajon nem farizeusok, hamis pásztorok, antikrisztusok és botránykövek lettek-e az emberek számára, az igaz út elfogadásában? Az ilyen emberek ugyanolyanok, mint Pál.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Újra és újra hirdettük az evangéliumot sok vezetőnek vallásos körökben, de bárhogyan is beszélgetünk velük az igazságról, nem fogadják el azt. Miért van ez? Azért, mert arroganciájuk a vérükké vált, és Istennek nincs helye többé a szívükben. Néhányan talán azt mondják: „A vallásos világ bizonyos pásztorainak vezetése alatt álló emberekben valóban nagy a lendület; mintha maguk között tudnák Istent.” Ha lelkesedés van, azt úgy veszed, mintha lendület lenne? Hangozzanak bármilyen fennköltnek ezeknek a pásztoroknak az elméletei, vajon ismerik ők Istent? Ha mélyen legbelül valóban félnék Istent, arra késztetnék az embereket, hogy kövessék és magasztalják őket? Képesek lennének-e irányítani másokat? Mernének-e akadályozni másokat az igazság keresésében és az igaz út vizsgálatában? Ha úgy hiszik, hogy Isten juhai valójában az övék, és hogy mindannyiuknak rájuk kellene hallgatnia, akkor nem arról van-e szó, hogy Istennek tekintik magukat? Az ilyen emberek még a farizeusoknál is rosszabbak. Nem valódi antikrisztusok-e ők?

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az arrogáns természet az ember Istennel szembeni ellenállásának gyökere)

Szeretnétek tudni, mi volt a gyökere annak, hogy a farizeusok szemben álltak Jézussal? Szeretnéd tudni, mi volt a farizeusok lényege? Tele voltak a Messiásról való képzelgésekkel. Sőt, csak hitték, hogy a Messiás el fog jönni, de nem kutatták az életigazságot. Így még ma is várják a Messiást, mert nem ismerik az élet útját, és nem ismerik az igazság útját sem. Talán azt mondjátok: hogyan nyerhetnék el Isten áldását az ilyen ostoba, makacs és tudatlan emberek? Hogyan láthatnák meg a Messiást? Azért álltak szemben Jézussal, mert nem ismerték a Szent Szellem munkájának irányát, mert nem ismerték az igazság azon útját, amelyről Jézus beszélt, és ezenfelül azért, mert nem értették a Messiást. És mivel soha nem látták a Messiást, és soha nem voltak a Messiás társaságában, elkövették azt a hibát, hogy ragaszkodtak a Messiás puszta nevéhez, miközben minden lehetséges módon tagadták a Messiás lényegét. Ezek a farizeusok lényegükben makacsok, gőgösek voltak, és nem engedelmeskedtek az igazságnak. Istenhitük alapelve ez volt: mindegy, milyen mély a prédikációd, mindegy, milyen nagy tekintélyed, nem vagy Krisztus, csak, ha Messiásnak hívnak. Nem ostoba és nevetséges ez a hit?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mire meglátod Jézus szellemi testét, Isten újjáteremti a mennyet és a földet)

Démonok és gonosz szellemek tombolnak a földön már egy ideje, és olyan szorosan elzárták Isten akaratát és fáradságos erőfeszítését egyaránt, hogy azok hozzáférhetetlenek. Ez valóban halálos bűn! Hogyne aggódna Isten? Hogyne haragudna Isten? Súlyosan hátráltatták Isten munkáját és ellenszegültek neki. Micsoda lázadás! Még azok a kisebb-nagyobb démonok is úgy viselkednek, mint sakálok az oroszlán sarkában, és a gonosz áramlatot követik, közben újra meg újra zavart keltve. A lázadás e fiai ismerik az igazságot, de szándékosan ellenállnak neki! Mintha most, hogy királyuk, a pokol királya elfoglalta királyi trónját, ők önteltté és önelégültté váltak volna, és megvetően bánnának mindenki mással. Közülük hányan keresik az igazságot és követik az igazságosságot? Állatok mindannyian, nem jobbak, mint a disznók és kutyák, egy raj bűzös légy élén haladnak, önhitten csóválják a fejüket, és mindenféle bajt kevernek^[1] egy trágyadomb kellős közepén. Azt hiszik, hogy a királyuk, a pokol királya a legnagyobb minden király közül, és fogalmuk sincs arról, hogy ők maguk is bűzös legyek csupán. És mégis kihasználják a disznók és kutyák erejét, akiket a szüleiknek tartanak, hogy Isten létezését lejárassák. Apró legyek ők, de azt hiszik, a szüleik olyan nagyok, mint a kék bálnák^[2]. Fogalmuk sincs arról, hogy ők maguk kicsik, a szüleik pedig tisztátalan disznók és kutyák, akik több százmilliószor nagyobbak, mint ők. Mit sem tudva saját alacsonyrendűségükről, a disznók és kutyák által árasztott rothadásszagot kihasználva tombolnak, abban a hiú hitben, hogy jövendő generációkat nemzenek, feledve minden szégyenérzetet! Zöld szárnyakkal a hátukon (ez arra utal, hogy azt állítják, hisznek Istenben) el vannak telve magukkal, mindenütt a saját szépségükkel és csáberejükkel dicsekednek, miközben titokban az emberre szórják a testükön lévő tisztátalanságokat. Továbbá rendkívül meg vannak magukkal elégedve, mintha egy pár szivárványszínű szárnnyal elrejthetnék saját tisztátalanságaikat, és ily módon az általuk gyakorolt elnyomást az igaz Isten létezése ellen fordítják (ez arra utal, hogy mi folyik a vallásos világ színfalai mögött). Honnan tudná az ember, hogy bármilyen elbűvölően gyönyörűek is egy légy szárnyai, maga a légy végső soron semmi több, mint egy apró teremtmény, amelynek a hasa tele van mocsokkal, a testén pedig nyüzsögnek a kórokozók? A szüleikként számon tartott disznók és kutyák erejéből tombolnak szerte az országban (ez arra utal, ahogyan az Istent üldöző vallásos tisztségviselők a nemzet kormányának erőteljes segítségére támaszkodva lázadnak az igaz Isten és az igazság ellen), fékezhetetlen vadságukban. Mintha a zsidó farizeusok szelleme tért volna vissza Istennel együtt a nagy vörös sárkány népéhez, vissza a régi fészkükbe. Megkezdték az üldözés újabb fordulóját, és ott folytatják munkájukat, ahol több ezer évvel ezelőtt abbahagyták. Ez az elkorcsosult embercsoport biztosan elpusztul majd végül a földön! Úgy tűnik, több évezred elteltével a tisztátalan szellemek még ravaszabbak és agyafúrtabbak lettek. Folyamatosan azon törik a fejüket, milyen módszerekkel aknázhatnák alá titokban Isten munkáját. Számtalan trükkel és csellel a maguk hazájában szeretnék újra eljátszani a több ezer évvel ezelőtti tragédiát, jóformán addig zaklatva Istent, amíg fel nem kiált. Ő alig bírja türtőztetni Magát, hogy vissza ne térjen a harmadik égbe, hogy megsemmisítse őket.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Munka és belépés (7.))

Lábjegyzetek:

1. „Mindenféle bajt kevernek” – ez a démonizált emberek tombolására utal, akik akadályozzák Isten munkáját és ellenszegülnek annak.

2. „Kék bálnák” – gúnyos értelemben. Metaforaként azt festi le, hogy a legyek olyan aprók, hogy számukra a disznók és kutyák bálna nagyságúnak tűnnek.

Kapcsolódó himnuszok

Akik nem ismerik Istent, szembeszállnak Istennel