Szavak a Bibliából

„Akkor farizeusok és írástudók mentek Jeruzsálemből Jézushoz, és ezt mondták: Miért szegik meg tanítványaid a vének hagyományát? Amikor ugyanis étkeznek, nem mossák meg a kezüket. Ő így válaszolt nekik: És ti miért szegitek meg Isten parancsolatát a ti hagyományotokért? Mert Isten ezt mondta: »Tiszteld apádat és anyádat«, és ezt: »Aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék.« Ti pedig azt tanítjátok, hogy aki ezt mondja apjának vagy anyjának: Áldozati ajándék az, amivel kötelességem volna téged megsegíteni – annak nem kell tisztelnie az apját. Így tettétek érvénytelenné Isten igéjét a ti hagyományotokért. Képmutatók, helyesen prófétált rólatok Ézsaiás: »Ez a nép ajkával tisztel engem, szíve azonban távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha tanításként emberi parancsolatokat tanítanak.«” (Máté 15:1-9)

„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni. Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát, és színlelésből mégis hosszasan imádkoztok: ezzel súlyosabb ítéletet vontok magatokra.

Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt zsidó hitre térítsetek, és ha ez megtörtént, akkor a gyehenna fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál.

Jaj nektek, vak vezetők, akik ezt mondjátok: Ha valaki a templomra esküszik, az érvénytelen, de ha valaki a templom aranyára esküszik, azt köti az eskü. Bolondok és vakok, mi a nagyobb: az arany vagy a templom, amely megszenteli az aranyat? Ezt is mondjátok: Ha valaki az oltárra esküszik, az érvénytelen, de ha valaki a rajta levő ajándékra esküszik, azt köti az eskü. Bolondok és vakok, mi a nagyobb: az ajándék vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? Aki tehát az oltárra esküszik, az arra is esküszik, ami rajta van. Aki pedig a templomra esküszik, az arra is esküszik, aki benne lakozik. Aki pedig az égre esküszik, az Isten trónusára esküszik, és arra is, aki azon ül.

Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhagytátok azt, ami a törvényben fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget; pedig ezeket kellene cselekedni, és azokat sem elhagyni. Vak vezetők, kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek.

Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül pedig tele vannak rablásvággyal és féktelenséggel. Vak farizeus, tisztítsd meg először a pohár és a tál belsejét, hogy azután a külseje is tiszta legyen!

Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. Így kívülről ti is igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel.

Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, és felékesítitek az igazak sírköveit, és ezt mondjátok: Ha atyáink idejében éltünk volna, nem vettünk volna részt velük a próféták vérének kiontásában. Ezzel csak azt bizonyítjátok magatokról, hogy fiai vagytok a próféták gyilkosainak. Cselekedjetek csak ti is atyáitok mértéke szerint! Kígyók, viperafajzatok! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől? Ezért íme, én prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök hozzátok: egyeseket közülük megöltök és keresztre feszítetek majd, másokat pedig megkorbácsoltok zsinagógáitokban, és városról városra üldöztök, hogy rátok szálljon minden igaz vér, amelyet kiontottak a földön, az igaz Ábel vérétől Zekarjának, Barakjá fiának véréig, akit meggyilkoltatok a templom és az áldozati oltár között. Bizony mondom nektek: mindez megtörténik ezzel a nemzedékkel.” (Máté 23:13-36)

Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Szeretnétek tudni, mi volt a gyökere annak, hogy a farizeusok szemben álltak Jézussal? Szeretnéd tudni, mi volt a farizeusok lényege? Tele voltak a Messiásról való képzelgésekkel. Sőt, csak hitték, hogy a Messiás el fog jönni, de nem kutatták az életigazságot. Így még ma is várják a Messiást, mert nem ismerik az élet útját, és nem ismerik az igazság útját sem. Talán azt mondjátok: hogyan nyerhetnék el Isten áldását az ilyen ostoba, makacs és tudatlan emberek? Hogyan láthatnák meg a Messiást? Azért álltak szemben Jézussal, mert nem ismerték a Szent Szellem munkájának irányát, mert nem ismerték az igazság azon útját, amelyről Jézus beszélt, és ezenfelül azért, mert nem értették a Messiást. És mivel soha nem látták a Messiást, és soha nem voltak a Messiás társaságában, elkövették azt a hibát, hogy ragaszkodtak a Messiás puszta nevéhez, miközben minden lehetséges módon tagadták a Messiás lényegét. Ezek a farizeusok lényegükben makacsok, gőgösek voltak, és nem engedelmeskedtek az igazságnak. Istenhitük alapelve ez volt: mindegy, milyen mély a prédikációd, mindegy, milyen nagy tekintélyed, nem vagy Krisztus, csak, ha Messiásnak hívnak. Nem ostoba és nevetséges ez a hit?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mire meglátod Jézus szellemi testét, Isten újjáteremti a mennyet és a földet)

A Bibliában a farizeusok így értékelték Magát Jézust és a cselekedeteit: „[...] azt mondták: megzavarodott. [...] Belzebub van Benne, és hogy az ördögök fejedelmével űzi ki az ördögöket” (Márk 3:21-22). Az írástudók és a farizeusok ítélete az Úr Jézusról nem olyan volt, hogy csupán mások szavait szajkózták, és nem is alaptalan feltételezés volt, hanem az a következtetés, amelyet abból vontak le az Úr Jézusról, amit láttak és hallottak a tetteiről. Bár a következtetésüket látszólag az igazság nevében vonták le, és az emberek számára megalapozottnak tűnt, azt az arroganciát, amellyel az Úr Jézust megítélték, még ők is nehezen viselték el. Az Úr Jézus iránti gyűlöletük tomboló energiája leleplezte saját vad ambícióikat és gonosz, sátáni arcukat, valamint rosszindulatú természetüket, amellyel ellenálltak Istennek. E dolgokat, amelyeket az Úr Jézus megítélésekor mondtak, vad ambícióik, féltékenységük, valamint az Istennel és az igazsággal szembeni ellenséges és rosszindulatú természetük vezérelte. Nem vizsgálták az Úr Jézus cselekedeteinek forrását, és nem vizsgálták annak lényegét, amit mondott vagy tett. Inkább vakon, őrült izgatottsággal és szándékos rosszindulattal megtámadták és lejáratták azt, amit Ő tett. Odáig mentek, hogy szándékosan lejáratták az Ő Lelkét, vagyis a Szentlelket, ami Isten Lelke. Erre gondoltak, amikor azt mondták: „megzavarodott [...] Belzebub” és „az ördögök fejedelme”. Vagyis azt mondták, hogy Isten Lelke Belzebub és az ördögök fejedelme. Őrültségnek minősítették a testet öltött, megtestesült Isten Lelkének a munkáját. Nemcsak Isten Lelkét káromolták Belzebubként és az ördögök fejedelmeként, hanem Isten munkáját is elítélték, és az Úr Jézus Krisztust is elítélték és káromolták. Istennel szembeni ellenállásuk és istenkáromlásuk lényege teljesen megegyezett a Sátántól és a démonoktól származó Istennel szembeni ellenállásnak és istenkáromlásnak a lényegével. Nemcsak a romlott emberek képviselői voltak, hanem sokkal inkább a Sátán megtestesítői. Ők voltak a Sátán csatornája az emberiség körében, és ők voltak a Sátán cinkosai és lakájai. Istenkáromlásuk és az Úr Jézus Krisztus becsmérlésének lényege az volt, hogy harcoltak Istennel a státuszért, versengtek Vele és vég nélkül próbára tették Őt. Az Istennel szembeni ellenállásuk és a Vele szembeni ellenséges hozzáállásuk, valamint szavaik és gondolataik lényege közvetlenül Isten Lelkét káromolta és dühítette. Ezért Isten észszerű ítéletet hozott az alapján, amit mondtak és tettek, és Isten a tetteiket a Szentlélek elleni káromlás bűnének minősítette. Ez a bűn megbocsáthatatlan mind ebben a világban, mind az eljövendő világban, amint azt a Szentírás következő passzusa is alátámasztja: „A Lélek káromlása nem bocsáttatik meg” és „aki a Szentlélek ellen szól, annak nem bocsáttatik meg sem ebben a világban, sem az eljövendőben”.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga III.)

A zsidó farizeusok Mózes törvényét használták fel arra, hogy Jézust elítéljék. Nem keresték az akkori Jézussal való összeférhetőséget, hanem buzgón, betű szerint követték a törvényt, oly mértékig, hogy – miután megvádolták azzal, hogy nem követi az Ószövetség törvényét, és nem Ő a Messiás – végül a keresztre szegezték az ártatlan Jézust. Mi volt az ő lényegük? Nem az volt-e, hogy nem keresték az igazsággal való összeférhetőség útját? Megszállottan foglalkoztak a Szentírás minden egyes szavával, miközben nem figyeltek sem akaratomra, sem munkám lépéseire és módszereire. Nem olyan emberek voltak, akik az igazságot keresték, hanem olyanok, akik mereven ragaszkodtak a szavakhoz; nem olyan emberek voltak, akik Istenben hittek, hanem olyanok, akik a Bibliában hittek. Lényegében a Biblia őrkutyái voltak. Annak érdekében, hogy megvédjék a Biblia érdekeit, hogy fenntartsák a Biblia méltóságát és oltalmazzák a Biblia hírnevét, olyan messzire mentek, hogy a könyörületes Jézust a keresztre szegezték. Pusztán azért tették ezt, hogy védelmezzék a Bibliát, és hogy a Biblia minden egyes szavának státuszát fenntartsák az emberek szívében. Ezért inkább lemondtak a jövőjükről és a bűnért való áldozatról, hogy halálra ítéljék Jézust, aki nem felelt meg a Szentírás tanításának. Nem voltak-e mindannyian a Szentírás minden egyes szavának cinkosai?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Krisztussal való összeférhetőség útját kell keresned)