Szavak a Bibliából

„Akkor farizeusok és írástudók mentek Jeruzsálemből Jézushoz, és ezt mondták: Miért szegik meg tanítványaid a vének hagyományát? Amikor ugyanis étkeznek, nem mossák meg a kezüket. Ő így válaszolt nekik: És ti miért szegitek meg Isten parancsolatát a ti hagyományotokért? Mert Isten ezt mondta: »Tiszteld apádat és anyádat«, és ezt: »Aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék.« Ti pedig azt tanítjátok, hogy aki ezt mondja apjának vagy anyjának: Áldozati ajándék az, amivel kötelességem volna téged megsegíteni – annak nem kell tisztelnie az apját. Így tettétek érvénytelenné Isten igéjét a ti hagyományotokért. Képmutatók, helyesen prófétált rólatok Ézsaiás: »Ez a nép ajkával tisztel engem, szíve azonban távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha tanításként emberi parancsolatokat tanítanak.«” (Máté 15:1-9)

„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni. Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát, és színlelésből mégis hosszasan imádkoztok: ezzel súlyosabb ítéletet vontok magatokra.

Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt zsidó hitre térítsetek, és ha ez megtörtént, akkor a gyehenna fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál.

Jaj nektek, vak vezetők, akik ezt mondjátok: Ha valaki a templomra esküszik, az érvénytelen, de ha valaki a templom aranyára esküszik, azt köti az eskü. Bolondok és vakok, mi a nagyobb: az arany vagy a templom, amely megszenteli az aranyat? Ezt is mondjátok: Ha valaki az oltárra esküszik, az érvénytelen, de ha valaki a rajta levő ajándékra esküszik, azt köti az eskü. Bolondok és vakok, mi a nagyobb: az ajándék vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? Aki tehát az oltárra esküszik, az arra is esküszik, ami rajta van. Aki pedig a templomra esküszik, az arra is esküszik, aki benne lakozik. Aki pedig az égre esküszik, az Isten trónusára esküszik, és arra is, aki azon ül.

Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhagytátok azt, ami a törvényben fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget; pedig ezeket kellene cselekedni, és azokat sem elhagyni. Vak vezetők, kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek.

Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül pedig tele vannak rablásvággyal és féktelenséggel. Vak farizeus, tisztítsd meg először a pohár és a tál belsejét, hogy azután a külseje is tiszta legyen!

Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. Így kívülről ti is igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel.

Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, és felékesítitek az igazak sírköveit, és ezt mondjátok: Ha atyáink idejében éltünk volna, nem vettünk volna részt velük a próféták vérének kiontásában. Ezzel csak azt bizonyítjátok magatokról, hogy fiai vagytok a próféták gyilkosainak. Cselekedjetek csak ti is atyáitok mértéke szerint! Kígyók, viperafajzatok! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől? Ezért íme, én prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök hozzátok: egyeseket közülük megöltök és keresztre feszítetek majd, másokat pedig megkorbácsoltok zsinagógáitokban, és városról városra üldöztök, hogy rátok szálljon minden igaz vér, amelyet kiontottak a földön, az igaz Ábel vérétől Zekarjának, Barakjá fiának véréig, akit meggyilkoltatok a templom és az áldozati oltár között. Bizony mondom nektek: mindez megtörténik ezzel a nemzedékkel.” (Máté 23:13-36)

Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Szeretnétek tudni, mi volt a gyökere annak, hogy a farizeusok szemben álltak Jézussal? Szeretnétek tudni, mi volt a farizeusok lényege? Tele voltak a Messiásról való képzelgésekkel. Sőt, csak hitték, hogy a Messiás el fog jönni, de nem törekedtek az életigazságra. Így még ma is várják a Messiást, mert nem ismerik az élet útját, és nem tudják, mi az igazság útja. Mit gondoltok, hogyan nyerhetnék el Isten áldását az ilyen ostoba, makacs és tudatlan emberek? Hogyan láthatnák meg a Messiást? Azért álltak szemben Jézussal, mert nem ismerték a Szentlélek munkájának irányát, mert nem ismerték az igazság azon útját, amelyről Jézus beszélt, sőt még inkább azért, mert nem értették a Messiást. És mivel soha nem látták a Messiást, és soha nem társultak a Messiáshoz, elkövették azt a hibát, hogy ragaszkodtak a Messiás puszta nevéhez, miközben minden lehetséges módon ellenálltak a Messiás lényegének. Ezek a farizeusok lényegükben makacsok, gőgösek voltak, és nem engedelmeskedtek az igazságnak. Istenhitük alapelve ez volt: mindegy, milyen mély a prédikációd, mindegy, milyen nagy a tekintélyed, nem vagy Krisztus, csak ha Messiásnak hívnak. Hát nem abszurd és nevetséges ez a hit?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mire meglátod Jézus szellemi testét, Isten újjáteremti a mennyet és a földet)

Hogyan nyilvánulnak meg a farizeusok elvetemült részei? Először is, kezdjük az eszmecserénket azzal, hogy miként bántak a farizeusok a megtestesült Istennel, és akkor talán egy kicsit többet megértetek. Ha a megtestesült Istenről beszélünk, arról kell először beszélnünk, hogy milyen családba és háttérbe született a megtestesült Isten kétezer évvel ezelőtt. Először is, az Úr Jézus egyáltalán nem tehetős családba született – nem volt ilyen előkelő származású. Nevelőapja, József ács volt, anyja, Mária pedig hétköznapi hívő. Szülei identitása és társadalmi státusza képezi azt a családi hátteret, amelybe az Úr Jézus született, és világos, hogy közönséges családba született. [...] Mit üzen ez a későbbi nemzedékeknek? Ennek a hétköznapi és normális személynek, aki a megtestesült Isten volt, nem volt lehetősége arra és nem voltak adottak a feltételek a számára ahhoz, hogy magasabb szintű oktatásban részesüljön. Ugyanolyan volt, mint a hétköznapi emberek, közönséges társadalmi környezetben, hétköznapi családban élt, és nem volt Benne semmi különleges. Pontosan ezért, miután hallottak az Úr Jézus prédikációiról és cselekedeteiről, azok az írástudók és farizeusok vették maguknak a bátorságot, hogy felálljanak és nyíltan megítéljék, káromolják és kárhoztassák Őt. Mi alapjuk volt a kárhoztatásra? Kétségkívül az Ószövetség törvényein és előírásain alapult. Először is, az Úr Jézus úgy vezette a tanítványait, hogy ne tartsák meg a szombatot – Ő még szombaton is munkálkodott. Azonkívül a törvényeket és az előírásokat sem tartotta be és a templomba sem járt el, amikor pedig bűnösökkel találkozott, egyesek megkérdezték Tőle, hogy miként kell foglalkozni velük, Ő azonban nem a törvény szerint kezelte őket, hanem irgalmat mutatott irántuk. Az Úr Jézus cselekedeteinek ezen aspektusai közül egyik sem volt összhangban a farizeusok vallásos elképzeléseivel. Mivel nem szerették az igazságot, és így gyűlölték az Úr Jézust, buzgón kárhoztatni kezdték Őt arra az ürügyre hivatkozva, hogy az Úr Jézus megszegi a törvényt, és megállapították, hogy meg kell ölni. Ha az Úr Jézus előkelő és megkülönböztetett családba született volna, ha magasan képzett lett volna, és ha közeli kapcsolatban állt volna ezekkel az írástudókkal és farizeusokkal, akkor nem úgy alakultak volna Számára a dolgok abban az időben, mint ahogy később alakultak – talán más irányt vettek volna. Pontosan a hétköznapisága, a normális volta és a születésének háttere miatt kárhoztatták Őt a farizeusok. Milyen alapon kárhoztatták az Úr Jézust? Azok alapján az előírások és törvények alapján, amelyekhez ragaszkodtak, amelyekről úgy hitték, hogy egészen az örökkévalóságig változatlanok maradnak. A farizeusok ismeretnek tekintették az általuk felfogott teológiai elméleteket, valamint eszköznek, amellyel felmérhetik és kárhoztathatják az embereket, és amelyet még az Úr Jézus ellen is felhasználtak. Így ítélték el az Úr Jézust. Az, hogy miként mértek fel vagy kezeltek egy embert, soha nem az illető lényegétől függött, nem is attól, hogy az igazságot prédikálta-e, és még kevésbé az illető szavainak a forrásától – az, ahogyan a farizeusok felmértek vagy kárhoztattak valakit, csakis a bibliai Ószövetségből általuk felfogott előírásoktól, szavaktól és doktrínától függött. Habár a farizeusok tudták a szívükben, hogy amit az Úr Jézus mondott és tett, nem volt bűn, sem törvénysértés, mégis kárhoztatták Őt, mivel az Általa kimondott igazságok és az Általa bemutatott jelek és csodák miatt sokan követték és dicsőítették Őt. A farizeusok egyre nagyobb gyűlölettel viseltettek Iránta, olyannyira, hogy el akarták tenni Őt láb alól. Nem ismerték el, hogy az Úr Jézus a Messiás, aki eljövendő volt, és azt sem ismerték fel, hogy az Ő szavaiban ott az igazság, azt pedig még kevésbé, hogy az Ő munkája ragaszkodik az igazsághoz. Úgy ítélték meg, hogy az Úr Jézus Belzebub, a démonok fejedelme által szól merész szavakat és űz ki démonokat. Az, hogy képesek voltak az Úr Jézusra fogni ezeket a bűnöket, megmutatja, mennyi gyűlölettel voltak Iránta. Éppen ezért buzgón igyekeztek tagadni, hogy az Úr Jézust Isten küldte, és hogy Ő Isten Fia, valamint hogy Ő a Messiás. Ezt gondolták: „Vajon isten így tenné a dolgokat? Ha isten megtestesült volna, tekintélyes státuszú családba született volna, és elfogadta volna az írástudók és a farizeusok gyámságát. Szisztematikusan tanulmányoznia kellene az Írásokat, fogalma kellene, hogy legyen az Írások ismeretéről, és az Írások teljes ismeretének a birtokában kellene lennie ahhoz, hogy a »megtestesült isten« nevet viselhesse.” Az Úr Jézus azonban nem volt ilyen ismeret birtokában, ezért hát kárhoztatták Őt, ezt mondván: „Először is, nem rendelkezel ilyen minősítéssel, úgyhogy nem lehetsz isten; másodszor, az Írások ezen ismerete nélkül nem végezheted isten munkáját, és még kevésbé lehetsz isten; harmadszor, nem munkálkodhatsz a templomon kívül – most nem a templomban munkálkodsz, hanem mindig a bűnösök között vagy, ezért az általad végzett munka kétségkívül kívül esik az Írások körén, minek folytán még kevésbé lehetséges, hogy isten légy.” Honnan eredt ennek a kárhoztatásnak az alapja? Az Írásokból, az emberi elméből és abból a teológiai képzésből, amelyben korábban részesültek. Mivel a farizeusok duzzadtak az elképzelésektől, képzelődésektől és ismerettől, azt hitték, hogy helyes ez az ismeret, hogy ez az igazság, hogy érvényes alap, és hogy Isten soha nem mondhat ellent ezeknek a dolgoknak. Keresték vajon az igazságot? Nem keresték. Mit kerestek? Egy természetfeletti istent, aki szellemi test formájában jelent meg. Ezért aztán meghatározták Isten munkájának a paramétereit, tagadták az Ő munkáját, és emberi elképzelések, képzelődések és ismeretek szerint ítélték meg, hogy igaza van-e Istennek vagy sem. És mi volt ennek a végeredménye? Nem csupán kárhoztatták Isten munkáját, hanem keresztre is szegezték a megtestesült Istent. Ez lett abból, hogy az elképzeléseiket, képzelődéseiket és ismereteiket felhasználva mérték fel Istent, és ez az, ami elvetemült velük kapcsolatban.

(Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Hetedik tétel: Elvetemültek, alattomosak és csalárdak (Harmadik rész))

A doktrína hirdetésében és a szlogenek skandálásában a farizeusok voltak a legjobbak. Gyakran álldogáltak az utcasarkokon, és azt kiabálták: „Ó, hatalmas isten!” vagy „Nagyságos isten!” Mások számára különösen istenfélőnek tűntek, és nem tettek semmit a törvény ellen, de vajon Isten elismerte őket? Nem. Hogyan ítélte el őket? Úgy, hogy képmutató farizeusoknak nevezte őket. Korábban a farizeusok tiszteletnek örvendő társadalmi rétegnek számítottak Izraelben, vajon miért vált e név mostanra címkévé? Azért, mert a farizeusok egy embertípus képviselőivé váltak. Vajon melyek az ilyen típusú emberek jellemzői? Ügyesek a hamisságban, a díszítésben, a színlelésben; fenséges nemességet, szentséget, egyenességet és nyílt illendőséget színlelnek, az általuk kiabált szlogenek pedig jól hangzanak, de kiderül, hogy a legkevésbé sem gyakorolják az igazságot. Vajon milyen jó magatartást tanúsítanak? Szentírást olvasnak és prédikálnak; arra tanítanak másokat, hogy tartsák be a törvényt és az előírásokat, és ne álljanak ellen Istennek. Ez mind jó magatartás. Mindaz, amit mondanak, jól hangzik, mégis, amikor mások hátat fordítanak, ők titokban adományokat lopnak. Az Úr Jézus azt mondta, hogy „kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek” (Máté 23:24). Ez azt jelenti, hogy látszólag jónak tűnik minden viselkedésük – hivalkodóan szlogeneket skandálnak, magasztos elméleteket hirdetnek, és szavaik kellemesen hangzanak, de amit tesznek, az rendezetlen zűrzavar, és teljességgel ellenáll Istennek. A külső viselkedésük csupa színlelés, csupa csalás; sem az igazság, sem a pozitív dolgok iránti legcsekélyebb szeretet sincs a szívükben. Idegenkednek az igazságtól, a pozitív dolgoktól, és mindentől, ami Istentől származik. Vajon mit szeretnek? Szeretik a méltányosságot és az igazságosságot? (Nem.) Honnan tudod, hogy nem szeretik ezeket a dolgokat? (Az Úr Jézus a mennyek országának evangéliumát hirdette, amit ők nemcsak hogy nem fogadtak el, hanem el is ítéltek.) Ha nem ítélték volna el, akkor lehetne-e tudni? Nem. Az Úr Jézus megjelenése és munkája felfedte az összes farizeust, és csak azért láthatták meg mások a képmutatásukat, mert elítélték az Úr Jézust, és ellenálltak Neki. Ha nem lett volna az Úr Jézus megjelenése és munkája, senki sem tudta volna megkülönböztetni a farizeusokat, és ha az emberek csak a farizeusok külső viselkedését nézték volna, még irigyelték volna is őket. Vajon nem volt-e képmutatás és csalárdság a farizeusok részéről az, hogy hamis jó magaviseletet tanúsítottak, hogy elnyerjék az emberek bizalmát? Vajon képesek az ilyen csalárd emberek szeretni az igazságot? Egyáltalán nem. Vajon mi volt a célja a jó magaviseletük fitogtatásának? Egyrészt az, hogy rászedjék az embereket. Másrészt pedig az, hogy félrevezessék és megnyerjék maguknak az embereket, hogy azok nagyra becsüljék őket és hódoljanak nekik. Végül pedig azt akarták, hogy jutalomban részesüljenek. Micsoda átverés volt! Vajon ügyes trükkök voltak ezek? Vajon szerették az ilyen emberek a méltányosságot és az igazságosságot? Bizonyára nem. Amit szerettek, az a státusz, a hírnév és a nyereség volt, és amit akartak, az a jutalom és a korona. Soha nem gyakorolták azokat a szavakat, amelyeket Isten tanított az embereknek, és a legkevésbé sem élték meg az igazságvalóságot. Mindannyian arra törekedtek, hogy jó magaviselettel álcázzák magukat, és képmutató módszereikkel rászedjék és megnyerjék maguknak az embereket, hogy biztosítsák a saját státuszukat és hírnevüket, amelyet aztán arra használtak, hogy tőkét szerezzenek és megélhetést teremtsenek. Hát nem aljas dolog ez? Mindezen magatartásukból láthatjuk, hogy lényegüket tekintve nem szerették az igazságot, mivel soha nem gyakorolták azt. Vajon mi az, ami azt jelzi, hogy nem gyakorolták az igazságot? A legnagyszerűbb dolog mind közül az, hogy az Úr Jézus azért jött, hogy elvégezze a megváltás munkáját, és hogy minden szó, amelyet az Úr Jézus mondott, az igazság, és tekintélye van. Vajon hogyan reagáltak erre a farizeusok? Bár elismerték, hogy az Úr Jézus szavainak tekintélye és ereje van, nemcsak hogy nem fogadták el azokat, hanem el is ítélték, és káromolták őket. Vajon miről volt szó? Arról, hogy nem szerették az igazságot, és a szívükben idegenkedtek az igazságtól, és gyűlölték az igazságot. Elismerték, hogy az Úr Jézusnak igaza van mindenben, amit mond, hogy szavainak tekintélye és ereje van, hogy semmiben sem téved, és hogy nincs eszközük ellene. De el akarták ítélni az Úr Jézust, ezért megbeszélték és összeesküdtek, és azt mondták: „Keresztre vele! Vagy ő, vagy mi”, és a farizeusok így szálltak szembe az Úr Jézussal. Akkoriban senki sem értette meg az igazságot, és senki sem volt képes felismerni az Úr Jézust mint megtestesült Istent. Emberi szemszögből nézve azonban az Úr Jézus sok igazságot kimondott, ördögöket űzött ki, és betegeket gyógyított. Sok csodát tett, öt kenyérrel és két hallal jóllakatta az ötezer embert, számos jócselekedetet vitt véghez, és annyi kegyelmet juttatott az embereknek. Olyan kevés ilyen jó és igazságos ember van, hát miért akarták a farizeusok elítélni az Úr Jézust? Vajon miért akarták olyan nagyon keresztre feszíteni Őt? Az, hogy inkább egy bűnözőt bocsátottak szabadon, mintsem az Úr Jézust, azt jelzi, hogy a vallásos világ farizeusai mennyire gonoszak és rosszindulatúak voltak. Annyira elvetemültek voltak! Olyan nagy volt a különbség a farizeusok által feltárt gonosz ábrázat és a színlelt, külső jóindulat között, hogy sokan nem tudták megkülönböztetni, melyik az igaz és melyik a hamis, de az Úr Jézus megjelenése és munkája mindegyiket felfedte. A farizeusok általában olyan jól álcázták magukat, és kívülről olyan istenfélőnek tűntek, hogy senki sem képzelte volna, hogy képesek ilyen kegyetlenül ellenállni és üldözni az Úr Jézust. Ha nem tárultak volna fel a tények, senki sem lett volna képes átlátni rajtuk. Az igazságnak a megtestesült Isten általi kifejeződése annyira felfedi az embert!

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

A Bibliában a farizeusok így értékelték Magát Jézust és a cselekedeteit: „[...] azt mondták: megzavarodott. [...] Belzebub van Benne, és hogy az ördögök fejedelmével űzi ki az ördögöket” (Márk 3:21-22). Az írástudók és a farizeusok ítélete az Úr Jézusról nem olyan volt, hogy csupán mások szavait szajkózták, és nem is alaptalan feltételezés volt, hanem az a következtetés, amelyet abból vontak le az Úr Jézusról, amit láttak és hallottak a tetteiről. Bár a következtetésüket látszólag az igazság nevében vonták le, és az emberek számára megalapozottnak tűnt, azt az arroganciát, amellyel az Úr Jézust megítélték, még ők is nehezen viselték el. Az Úr Jézus iránti gyűlöletük tomboló energiája leleplezte saját vad ambícióikat és gonosz, sátáni arcukat, valamint rosszindulatú természetüket, amellyel ellenálltak Istennek. E dolgokat, amelyeket az Úr Jézus megítélésekor mondtak, vad ambícióik, féltékenységük, valamint az Istennel és az igazsággal szembeni ellenséges és rosszindulatú természetük vezérelte. Nem vizsgálták az Úr Jézus cselekedeteinek forrását, és nem vizsgálták annak lényegét, amit mondott vagy tett. Inkább vakon, őrült izgatottsággal és szándékos rosszindulattal megtámadták és lejáratták azt, amit Ő tett. Odáig mentek, hogy szándékosan lejáratták az Ő Lelkét, vagyis a Szentlelket, ami Isten Lelke. Erre gondoltak, amikor azt mondták: „megzavarodott [...] Belzebub” és „az ördögök fejedelme”. Vagyis azt mondták, hogy Isten Lelke Belzebub és az ördögök fejedelme. Őrültségnek minősítették a testet öltött, megtestesült Isten Lelkének a munkáját. Nemcsak Isten Lelkét káromolták Belzebubként és az ördögök fejedelmeként, hanem Isten munkáját is elítélték, és az Úr Jézus Krisztust is elítélték és káromolták. Istennel szembeni ellenállásuk és istenkáromlásuk lényege teljesen megegyezett a Sátántól és a démonoktól származó Istennel szembeni ellenállásnak és istenkáromlásnak a lényegével. Nemcsak a romlott emberek képviselői voltak, hanem sokkal inkább a Sátán megtestesítői. Ők voltak a Sátán csatornája az emberiség körében, és ők voltak a Sátán cinkosai és lakájai. Istenkáromlásuk és az Úr Jézus Krisztus becsmérlésének lényege az volt, hogy harcoltak Istennel a státuszért, versengtek Vele és vég nélkül próbára tették Őt. Az Istennel szembeni ellenállásuk és a Vele szembeni ellenséges hozzáállásuk, valamint szavaik és gondolataik lényege közvetlenül Isten Lelkét káromolta és dühítette. Ezért Isten észszerű ítéletet hozott az alapján, amit mondtak és tettek, és Isten a tetteiket a Szentlélek elleni káromlás bűnének minősítette. Ez a bűn megbocsáthatatlan mind ebben a világban, mind az eljövendő világban, amint azt a Szentírás következő passzusa is alátámasztja: „A Lélek káromlása nem bocsáttatik meg” és „aki a Szentlélek ellen szól, annak nem bocsáttatik meg sem ebben a világban, sem az eljövendőben”.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga III.)

A zsidó farizeusok Mózes törvényét használták fel arra, hogy Jézust elítéljék. Nem keresték az akkori Jézussal való összeférhetőséget, hanem a törvény minden egyes cikkelyét olyan komolyan vették, hogy – miután megvádolták azzal, hogy nem követi az Ószövetség törvényét, és nem Ő a Messiás – végül a keresztre szegezték az ártatlan Jézust. Mi volt az ő lényegük? Nem az volt-e, hogy nem keresték az igazsággal való összeférhetőség útját? Megszállottan foglalkoztak a Szentírás minden egyes szavával, miközben nem figyeltek sem szándékaimra, sem munkám lépéseire és módszereire. Nem olyan emberek voltak, akik az igazságot keresték, hanem olyanok, akik mereven ragaszkodtak a szavakhoz; nem olyan emberek voltak, akik Istenben hittek, hanem olyanok, akik a Bibliában hittek. Lényegében a Biblia őrkutyái voltak. Annak érdekében, hogy megvédjék a Biblia érdekeit, hogy fenntartsák a Biblia méltóságát és oltalmazzák a Biblia hírnevét, olyan messzire mentek, hogy a könyörületes Jézust a keresztre szegezték. Pusztán azért tették ezt, hogy védelmezzék a Bibliát, és hogy a Biblia minden egyes szavának státuszát fenntartsák az emberek szívében. Ezért inkább lemondtak a jövőjükről és a vétekáldozatról, hogy halálra ítéljék Jézust, aki nem felelt meg a Szentírás doktrínájának. Nem voltak-e mindannyian a Szentírás minden egyes szavának cselédjei?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Krisztussal való összeférhetőség útját kell keresned)

Kapcsolódi filmrészletek

Miért mondta az Úr Jézus a farizeusoknak, hogy „jaj nektek”?

Mi a lényege a farizeusok Istennel szembeni ellenállásának?

Hogyan ismerjük fel a vallás farizeusainak lényegét?

Kapcsolódó himnuszok

A farizeusok Jézussal szembeni ellenállásának gyökere

Mindenki, aki a Bibliát használja Isten elítélésére, farizeus