Isten azért lett testté, mert munkájának tárgya nem a Sátán szelleme, sem valami olyasmi, ami nem a testből való, hanem az ember, aki a testből való, és akit megrontott a Sátán. Isten pontosan azért tette munkája tárgyává a testi embert, mert az ember teste meg lett rontva; sőt, még inkább azért választotta Isten az embert munkája egyetlen tárgyává az Ő üdvözítő munkájának valamennyi szakaszában, mert a megrontás tárgya is az ember. Az ember halandó lény, testből és vérből való, és Isten az Egyetlen, aki képes üdvözíteni az embert. Így Istennek ahhoz, hogy munkáját elvégezhesse, olyan testté kell lennie, amely ugyanazokkal a jellemzőkkel rendelkezik, mint az ember, hogy munkája jobb hatásokat érhessen el. Istennek éppen azért kell testté lennie munkája elvégzéséhez, mert az ember a testből való, és képtelen leküzdeni a bűnt vagy levetkőzni magáról a testet. Bár a megtestesült Isten lényege és identitása nagymértékben eltér az ember lényegétől és identitásától, megjelenése mégis megegyezik az emberével; egy normális személy külsejével rendelkezik, egy normális személy életét éli, és akik látják Őt, nem tudnak különbséget tenni Őközötte és egy normális személy között. Ez a normális megjelenés és normális emberi mivolt elég Neki ahhoz, hogy normális emberi mivoltában végrehajtsa isteni munkáját. A hús-vér teste segít Neki, hogy normális emberi mivoltában végezze munkáját, és segíti a munkáját az emberek között, és még inkább a normális emberi mivolta segít véghezvinnie az üdvösség munkáját az emberek között. Jóllehet az Ő normális emberi mivolta nagy felzúdulást keltett az emberek között, ez a felzúdulás nem befolyásolta munkájának normális hatásait. Röviden: az Ő normális hús-vér testének munkája a legelőnyösebb az ember számára. Bár a legtöbb ember nem tudja elfogadni az Ő normális emberi mivoltát, az Ő munkája mégis képes eredményeket elérni, és ezeket az eredményeket normális emberi mivoltának köszönhetően éri el. Efelől semmi kétség. Az Ő hús-vér testben végzett munkájából az ember tízszer, sőt több tucatszor többet nyer, mint az emberek között létező elképzelésekből az Ő normális emberi mivoltával kapcsolatban, és ezeket az elképzeléseket végül mind elnyeli az Ő munkája. A hatás pedig, amelyet az Ő munkája elért, vagyis az ember tudása Őróla, messze felülmúlja az ember Róla alkotott elképzeléseit. Nem lehet sem elképzelni, sem felmérni a munkát, amelyet Ő a testben végez, mivel az Ő hús-vér teste nem olyan, mint bármely testi emberi lényé; bár a külső burok megegyezik, a lényeg nem ugyanaz. Az Ő hús-vér teste sok elképzelésnek ad tápot az emberek között Istenről, de az Ő hús-vér teste azt is lehetővé teheti az ember számára, hogy sok tudást szerezzen, sőt még meg is hódíthatja bármelyik személyt, aki hasonló külső burokkal rendelkezik. Ő ugyanis nem pusztán ember, hanem Isten egy külső emberi burokkal, és senki nem képes teljesen kifürkészni vagy megérteni Őt. Egy láthatatlan és megfoghatatlan Istent mindenki szeret és szívesen fogad. Oly könnyű az embernek hinnie Istenben, ha Isten csak egy Lélek, aki láthatatlan az ember számára. Az emberek szabad folyást engedhetnek képzeletüknek, tetszésük szerint választhatnak ki bármilyen képet Isten képmásául, hogy a saját kedvükben járjanak, és boldoggá tegyék saját magukat. Így az emberek aggályok nélkül megtehetnek bármit, ami a saját „istenüknek” tetszik és amit ő kíván, hogy megtegyenek. Sőt, mi több: az emberek hisznek abban, hogy senki nem hűségesebb és odaadóbb „Isten” iránt, mint ők, mindenki más pedig Istenhez hűtlen, pogány kutya. Mondhatni, így törekednek azok, akiknek Istenbe vetett hite képzeletbeli és doktrínán alapul; nagyjából ugyanúgy, kis különbségekkel. Csupán a képzelgéseikben szereplő istenképmások térnek el egymástól, de a lényegük tulajdonképpen ugyanaz.

Az embert nem zavarja gondtalan hite Istenben, és úgy hisz Istenben, ahogy kedve tartja. Ez az „ember jogainak és szabadságainak” egyike, amelybe senki nem avatkozhat bele, hiszen az ember a saját istenében hisz, nem pedig bárki más istenében, és ez az ő magánterülete. Ilyen magánterülete jóformán mindenkinek van. Az emberek ezt a magánterületet drága kincsnek tekintik, de Isten szemében nincs ennél alantasabb és értéktelenebb, hiszen nincs egyértelműbb jele az Istennel szembeni ellenállásnak, mint az ember ilyesfajta magánterülete. A megtestesült Isten munkája miatt válik Isten testté, aki megfogható formával rendelkezik, és akit az ember láthat és megérinthet. Nem formátlan Lélek Ő, hanem test, amelyet az ember láthat, és amellyel kapcsolatba léphet. Ezzel szemben a legtöbb isten, akiben az emberek hisznek, testetlen, formátlan, ugyanakkor szabad formájú istenség. Így lett a megtestesült Isten az Istenben hívők legtöbbjének ellensége, és azok, akik nem képesek elfogadni Isten megtestesülésének tényét, hasonlóképpen Isten ellenségeivé váltak. Az embernek nem a gondolkodása miatt vannak elképzelései, nem is lázadó természete miatt, hanem az ember eme magánterülete miatt. E magánterület miatt hal meg a legtöbb ember, és a homályos istenek, akikben az emberek hisznek, akiket nem lehet megérinteni, nem lehet látni, és a valóságban nem léteznek, teszik tönkre az emberek életét. Az emberek élete nem a megtestesült Isten, még kevésbé a menny Istene miatt vész el, hanem a saját képzeletük „Istene” miatt. A megtestesült Isten teljes mértékben a romlott ember szükségletei miatt jött el a testben. Az ember, és nem Isten szükségletei miatt van ez, és minden ár, amit Ő megfizetett, és minden szenvedése az emberiség érdekében történik, és nem Magának Istennek a javára. Isten számára nincs nyereség és veszteség vagy jutalom; amit Ő kap, az nem olyasmi, amit Ő arat le, hanem az, amivel eredetileg is tartoztak Neki. A cél mindamögött, amit az emberiségért tesz, és minden ár mögött, amit az emberiségért megfizetett, nem az, hogy több jutalmat nyerjen, hanem tisztán az emberiség érdekét szolgálja. Bár Isten munkája a testben sok elképzelhetetlen nehézséggel jár, a hatások, amelyeket végül elér, messze meghaladják annak a munkának a hatásait, amelyet a Lélek közvetlenül végez. A hús-vér test munkája igen nagyszámú nehézséget foglal magában, és a hús-vér test nem rendelkezhet ugyanazzal a nagyszerű identitással, mint a Lélek, Ő nem vihet véghez természetfeletti tetteket, mint a Lélek, és még kevésbé rendelkezhet ugyanazzal a hatalommal, mint a Lélek. Mégis, a munka lényege, amelyet ez az észrevétlen hús-vér test végez, messze felülmúlja a közvetlenül a Lélek által végzett munkáét, és Maga ez a hús-vér test az, amire az összes embernek szüksége van. Az üdvözítésre várók számára a Lélek használati értéke sokkal csekélyebb, mint a hús-vér testé: a Lélek munkája képes lefedni az egész világegyetemet, átérni minden hegyet, folyót, tavat és óceánt, a hús-vér test munkája mégis hatékonyabban kapcsolódik minden egyes személyhez, akivel Ő érintkezésbe lép. Sőt, mi több, Isten megfogható formájú hús-vér testét az ember jobban meg tudja érteni és jobban meg tud bízni benne, tovább mélyítheti az ember istenismeretét, és mélyebb benyomást tehet az emberre Isten gyakorlati tetteivel kapcsolatban. A Lélek munkáját misztérium lengi be; halandó lényeknek nehéz megjósolniuk, és még nehezebb meglátniuk, így csak a semmire alapozva képzelhetnek el dolgokat. A hús-vér test munkája azonban normális, gyakorlati, tele van gazdag bölcsességgel, és olyan tény, amelyet a halandó ember személyesen láthat a szemével; az ember személyesen becsülheti fel Isten munkájának bölcsességét, és nem kell gazdag fantáziáját használnia ehhez. Ebben áll a testet öltött Isten munkájának pontossága és gyakorlati értéke. A Lélek csak olyan dolgokat tud tenni, amelyek az ember számára láthatatlanok és nehezen elképzelhetők; ilyen például a Lélek megvilágosítása, a Lélek megindítása és a Lélek útmutatása, de az ésszel rendelkező ember számára ezek nem biztosíthatnak világos jelentést. Csak egy inspirációt vagy egy nagyjából hasonló jelentést biztosíthatnak, szavakkal azonban nem tudnak utasítást adni. A testet öltött Isten munkája azonban nagymértékben különbözik ettől: szavakba foglalt, pontos útmutatással jár, és világos szándékok és világosan megkövetelt célok vannak. Így az embernek nem kell tapogatóznia vagy a fantáziáját használnia, még kevésbé találgatnia. Ez a hús-vér testben végzett munka egyértelműsége, és az Ő munkája nagyban különbözik a Lélekétől. A Lélek munkája csak korlátozott hatáskörben alkalmazható, és nem pótolhatja a hús-vér test munkáját. A hús-vér test munkája révén az embertől megkövetelt pontos célok, valamint az e munka révén az ember által megszerzett tudás gyakorlati értéke messze felülmúlja a Lélek munkájának pontosságát és gyakorlati értékét. A romlott ember számára csak az a munka a legértékesebb fajta munka, amely pontos szavakat és a törekvéshez világos célokat biztosít, és amely látható és megfogható. Az ember ízlésének csak a valóságos munka és az időszerű útmutatás felel meg, és az embert csak a gyakorlati munka mentheti meg saját romlott és elfajult lelkületétől. Ezt csak a megtestesült Isten képes elérni; csak a megtestesült Isten tudja üdvözíteni az embert régi romlott és elfajult lelkületétől. Bár a Lélek Isten eredendő lényege, az ilyen munkát mégis csak az Ő hús-vér teste képes elvégezni. Ha a Lélek egymagában munkálkodna, akkor munkája nem lehetne hatékony – egyszerű igazság ez. A legtöbb ember e hús-vér test miatt vált Isten ellenségévé. Amikor azonban e hús-vér test befejezi az Ő munkáját, azok, akik Ellene vannak, nemcsak megszűnnek az Ő ellenségeinek lenni, hanem épp ellenkezőleg, az Ő tanúivá lesznek. Ők lesznek a tanúk, akiket Ő meghódított, a tanúk, akik összeegyeztethetőek Vele és elválaszthatatlanok Tőle. Ő az ember tudomására fogja hozni, hogy mi a hús-vér testben végzett munka jelentősége az ember számára, az ember pedig megismeri majd e hús-vér test jelentőségét az ember létezésének értelme szempontjából, ismerni fogja az Ő gyakorlati értékét az ember életének növekedését illetően, sőt mi több, tudni fogja, hogy ez a hús-vér test váratlanul az élet eleven kútforrása lesz, amelytől az ember nem bír elszakadni. Bár Isten megtestesült hús-vér teste egyáltalán nem felel meg Isten identitásának és státuszának, és az ember számára úgy tűnik, hogy összeegyeztethetetlen az Ő tényleges értékével, ez a hús-vér test, amely nem rendelkezik Isten eredendő képmásával, sem Isten eredendő identitásával, képes elvégezni azt a munkát, amelyet Isten Lelke képtelen közvetlenül elvégezni. Ez az eredendő jelentősége és értéke Isten megtestesülésének, és ezt a jelentőséget és értéket nem tudja az ember felfogni és elismerni. Jóllehet minden ember felnéz Isten Lelkére és lenézi Isten hús-vér testét, a nézeteiktől és a gondolataiktól függetlenül, a test gyakorlati jelentősége és értéke messze felülmúlja a Lélekét. Ez természetesen csak a romlott emberiségre nézve igaz. Mindenkinek, aki az igazságot keresi, és Isten megjelenésére vágyik, a Lélek munkája csak megindíthat vagy ihletet adhat, és a csoda érzését, miszerint ez a munka csodálatos, kifürkészhetetlen és elképzelhetetlen, azt az érzést, hogy ez a nagy, transzcendens és bámulatos dolog egyúttal mindenki számára elérhetetlen és megközelíthetetlen is. Az ember és Isten Lelke csak messziről nézhetnek egymásra, mintha nagy távolság lenne köztük, és soha nem lehetnek hasonlóak egymáshoz, mintha az embert és Istent láthatatlan szakadék választaná el egymástól. Valójában ezt az illúziót a Lélek kelti az emberben, mert a Lélek és az ember nem ugyanabból a fajtából való, és sohasem létezhetnek egymás mellett ugyanabban a világban, és mert a Lélekben nincs semmi emberi. Így az embernek nincs szüksége a Lélekre, mert a Lélek nem képes közvetlenül elvégezni azt a munkát, amelyre az embernek a legnagyobb szüksége van. A hús-vér test munkája az embernek gyakorlati célkitűzéseket ad, amelyekre törekedhet, egyértelmű szavakat és azt az érzést, hogy Ő gyakorlati és normális, hogy Ő alázatos és hétköznapi. Bár az ember talán retteg Tőle, a legtöbb ember számára elég megközelíthető. Az ember láthatja az Ő arcát, hallhatja az Ő hangját, és nem kell messziről néznie Rá. Ez a hús-vér test az ember számára közelinek érződik, nem távolinak vagy kifürkészhetetlennek, hanem láthatónak és hozzáférhetőnek, mert ez a test ugyanabban a világban van, mint az ember.

Mindazoknak, akik a testben élnek, a lelkületbeli változásra való törekvéshez célokra van szükségük, az Isten megismerésére való törekvéshez pedig arra van szükségük, hogy tanúi lehessenek Isten gyakorlati tetteinek és valódi arcának. Mindkettőt csak Isten megtestesült hús-vér teste képes elérni, és mindkettőt csak a normális és gyakorlati hús-vér test képes megvalósítani. Ezért szükséges a megtestesülés – az egész romlott emberiségnek szüksége van rá. Mivel az emberekkel szemben követelmény, hogy ismerjék Istent, a képzeletbeli és természetfeletti istenek képmásait el kell oszlatni a szívükből, és mivel követelmény velük szemben, hogy romlott lelkületeiket levessék, először is meg kell ismerniük romlott lelkületeiket. Ha csak az ember végzi a munkát, hogy eloszlassa a képzeletbeli istenek képmásait az emberek szívéből, akkor nem fogja elérni a szándékozott hatást. A képzeletbeli istenek képmásait az emberek szívében nem lehet csupán szavakkal leleplezni, levetni vagy teljesen kiűzni. Ha így tesz valaki, végül még mindig nem lehet majd ezeket a mélyen gyökerező dolgokat eloszlatni az emberekből. A megfelelő hatás csak azáltal érhető el, ha ezeket a homályos és természetfeletti dolgokat a gyakorlati Istennel és Isten eredendő képmásával helyettesíti, és fokozatosan megismerteti azokat az emberekkel. Az ember felismeri, hogy az az isten, aki felé az elmúlt időkben törekedett, képzeletbeli és természetfeletti. Ami képes ezt a hatást elérni, az nem a Lélek közvetlen vezetése, még kevésbé egy bizonyos egyén tanításai, hanem a megtestesült Isten. Pontosan amiatt lepleződik le az ember összes elképzelése, amikor a megtestesült Isten hivatalosan végzi a munkáját, mert a megtestesült Isten normalitása és gyakorlatiassága az emberek képzelgéseiben szereplő képzeletbeli és természetfeletti istenek ellentéte. Az ember eredeti elképzeléseit csak a megtestesült Istennel szembeállítva lehet felfedni. A megtestesült Istennel való összehasonlítás nélkül nem lehetne felfedni az ember elképzeléseit; más szóval, a gyakorlatiasság mint ellenpont nélkül nem lehetne felfedni a homályos dolgokat. Senki nem képes szavakkal elvégezni ezt a munkát, és senki nem képes ezt a munkát szavakkal megfogalmazni. Maga Isten képes elvégezni a munkáját, és senki más nem képes elvégezni ezt a munkát az Ő nevében. Bármilyen gazdag is az ember nyelve, nem képes megfogalmazni Isten gyakorlatiasságát és normalitását. Az ember csak akkor képes gyakorlatibb módon megismerni Istent és tisztábban látni Őt, ha Isten személyesen munkálkodik az emberek között, és teljes mértékben megmutatja képmását és lényét. Ezt a hatást egyetlen testből való emberi lény sem képes elérni. Természetesen Isten Lelke is képtelen elérni ezt a hatást. Isten meg tudja menteni a romlott embert a Sátán befolyásától, ezt a munkát azonban Isten Lelke nem tudja közvetlenül beteljesíteni, hanem csak az a hús-vér test végezheti el, amelyet Isten Lelke visel: Isten megtestesült hús-vér teste. Ez a hús-vér test emberi lény és egyúttal Isten is; ez a hús-vér test egy normális emberi mivolttal rendelkező személy és egyúttal a teljes isteni mivolttal rendelkező Isten. Így, bár ez a hús-vér test nem Isten Lelke, és nagymértékben különbözik a Lélektől, akkor is Maga a megtestesült Isten, aki a Lélek és egyúttal a hús-vér test is, üdvözíti az embert. Bárminek nevezik is Őt, végső soron akkor is Maga Isten az, aki üdvözíti az emberiséget. Hiszen Isten Lelke elválaszthatatlan a hús-vér testtől, és a hús-vér test munkája egyúttal Isten Lelkének munkája is; annyi az egész, hogy ez a munka nem a Lélek használatával, hanem a hús-vér test használatával valósul meg. Ahhoz a munkához, amelyet közvetlenül a Léleknek kell elvégeznie, nem szükséges a megtestesülés, azt a munkát pedig, amelynek elvégzéséhez a hús-vér test szükséges, közvetlenül a Lélek nem végezheti el, csak a megtestesült Isten képes azt megtenni. Ez szükséges ehhez a munkához, és erre van szüksége a romlott emberiségnek. Isten munkájának három szakasza közül csak egyet végzett közvetlenül a Lélek, a másik két szakaszt a megtestesült Isten végzi, nem pedig közvetlenül a Lélek. A Törvény Korának munkája, amelyet a Lélek végzett, nem terjedt ki az ember romlott lelkületének megváltoztatására, és az ember Istenről alkotott ismeretéhez sem kapcsolódott. Isten testének munkája a Kegyelem Korában és a Királyság Korában azonban kiterjed az ember romlott lelkületére és istenismeretére, és az üdvösség munkájának jelentős, létfontosságú részét képezi. Ezért a romlott emberiségnek nagyobb szüksége van a megtestesült Isten üdvösségére, és nagyobb szüksége van a megtestesült Isten közvetlen munkájára. Az emberiségnek szüksége van a megtestesült Istenre, hogy terelgesse, támogassa, öntözze, táplálja, megítélje és megfenyítse őt, és több kegyelemre, nagyobb megváltásra van szüksége a megtestesült Istentől. Csak a hús-vér testben lévő Isten lehet az ember bizalmasa, az ember pásztora, az ember nagyon is jelenvaló segítsége, ez tehát a megtestesülés szükségessége mind ma, mind pedig az elmúlt időkben.

Isten valamennyi teremtménye közül az ember a legmagasabb rendű, és megrontotta őt a Sátán, ezért az embernek szüksége van Isten üdvösségére. Isten üdvösségének tárgya az ember, nem a Sátán, és ami üdvözül, az az ember teste és az ember lelke, nem pedig ördögök. A Sátán Isten megsemmisítésének tárgya, az ember pedig Isten üdvösségének tárgya, és mivel az ember testét megrontotta a Sátán, ezért először az ember testét kell üdvözíteni. Az ember teste mélységesen megromlott, és olyasmivé lett, ami szembeszegül Istennel, olyannyira, hogy még Isten létezésének is nyíltan ellenszegül, és tagadja azt. Ez a romlott test egyszerűen túlságosan kezelhetetlen, és nincs, amivel nehezebb volna foglalkozni, vagy amit nehezebb lenne megváltoztatni, mint a test romlott lelkülete. A Sátán eljön az ember testébe, hogy zavart keltsen, és az ember testét használva zavarja meg Isten munkáját és húzza keresztül Isten tervét; így az ember Sátánná vált, és Isten ellensége lett. Az ember üdvözítéséhez először meg kell hódítani őt. Ezért van az, hogy Isten vállalja a kihívást, és jön el a hús-vér testben, hogy elvégezze a munkát, amelyet szándékában áll elvégezni, és hogy megvívja csatáját a Sátánnal. Az Ő célja a megrontott emberiség üdvössége, és az Ellene lázadó Sátán legyőzése és megsemmisítése. Az ember meghódításának munkáján keresztül győzi le a Sátánt, és egyúttal üdvözíti a romlott emberiséget. Ez a munka két célt valósít meg egyszerre. Ő azért munkálkodik a hús-vér testben, beszél a testben, és vállal fel minden munkát a hús-vér testben, hogy jobban kapcsolatba tudjon lépni az emberrel, és jobban meg tudja hódítani az embert. Amikor Isten utoljára ölt hús-vér testet, az utolsó napokban végzett munkája a hús-vér testben lezárul. Minden embert a fajtája szerint fog besorolni, befejezi egész irányítását, és a hús-vér testben végzett minden munkáját is befejezi. Miután minden munkája véget ér a földön, teljes lesz az Ő diadala. Addigra a hús-vér testben munkálkodva Isten teljes mértékben meghódítja és teljes mértékben megnyeri magának az emberiséget. Hát nem azt jelenti ez, hogy addigra az Ő egész irányítása véget ér? Amikor Isten befejezi az Ő munkáját a hús-vér testben, mert már teljesen legyőzte a Sátánt, és diadalt aratott, a Sátánnak többé nem lesz lehetősége, hogy megrontsa az embert. Isten első megtestesülésének munkája a megváltás és az ember bűneinek megbocsátása volt. Most a munka az ember meghódításáról és teljes megnyeréséről szól, hogy a Sátánnak ne legyen többé módja a maga munkáját végezni, és teljes mértékben csatát veszítsen, Isten pedig teljes diadalt arasson. Ez a test munkája, és az az a munka, amelyet Maga Isten végez. Isten munkájának három szakaszából a legelső munkát közvetlenül a Lélek végezte, nem pedig a hús-vér test. Isten munkájának három szakaszából a legvégső munkát azonban a megtestesült Isten végzi, nem pedig közvetlenül a Lélek. A közbülső szakaszban a megváltás munkáját szintén a hús-vér testben lévő Isten végezte. A teljes irányítási munka során a legfontosabb munka az ember megmentése a Sátán befolyásától. A fő munka a romlott ember teljes meghódítása, olyannyira, hogy a meghódítottak eredeti istenfélő szívét helyre lehessen állítani, és normális emberi életet élhessenek, vagyis egy teremtett lény normális életét. Ez a munka kulcsfontosságú, és ez az irányítási munka lényege. Az üdvösség munkájának három szakaszából az első szakasz, a Törvény Korában végzett munka messze nem volt az irányítási munka gyökere; külsőre is alig tűnt úgy, mintha az üdvösség munkája lenne, és ez még nem volt a kezdete Isten munkájának, amely megmenti az embert a Sátán hatalma alól. A munka első szakaszát azért végezte közvetlenül a Lélek, mert a törvény alatt az ember csak annyit tudott, hogy be kell tartania a törvényt, és ennél több igazsággal nem rendelkezett az ember, és mert a Törvény Korában végzett munka alig foglalt magában az ember lelkületében végbemenő változásokat, még kevésbé foglalkozott az ember megmentésének munkájával a Sátán hatalma alól. Isten Lelke tehát ezt a rendkívül egyszerű munkafázist fejezte be, amely nem érintette az ember romlott lelkületét. Ez a munkafázis nemigen kapcsolódott az irányítás lényegéhez, és nem kötődött nagymértékben az ember üdvösségének hivatalos munkájához, így nem tette szükségessé, hogy Isten testet öltsön, és személyesen végezze el munkáját. A Lélek által végzett munka rejtett és kifürkészhetetlen, az ember számára mélységesen rémisztő és megközelíthetetlen; a Lélek nem alkalmas arra, hogy közvetlenül végezze az üdvösség munkáját, és nem alkalmas arra, hogy közvetlenül biztosítson életet az ember számára. Az ember számára az a legmegfelelőbb, ha a Lélek munkája emberközeli megközelítéssé alakul át, vagyis az ember számára az a legmegfelelőbb, hogy Isten hétköznapi, normális személlyé váljon, és így végezze el munkáját. Ehhez az kell, hogy Isten megtestesüljön, hogy munkájában átvegye a Lélek helyét, és Isten munkálkodásának nincs az ember számára ennél megfelelőbb módja. A munka e három szakasza közül két szakaszt végez a hús-vér test, és ez a két szakasz az irányítási munka két legfontosabb fázisa. A két megtestesülés kölcsönösen kiegészíti egymást, méghozzá tökéletesen egészítik ki egymást. Isten megtestesülésének első szakasza fektette le az alapokat a második szakaszhoz, és mondhatni, Isten két megtestesülése egyetlen egészet képez, és nem összeegyeztethetetlenek egymással. Isten munkájának ezt a két szakaszát Isten az Ő megtestesült identitásában végzi, mivel ezek oly fontosak az irányítási munka egésze szempontjából. Majdhogynem azt lehet mondani, hogy Isten két megtestesülésének munkája nélkül az egész irányítási munka leállt volna, és az emberiség üdvözítésének munkája nem lenne semmi más, mint üres fecsegés. Hogy ez a munka fontos-e, az az emberiség szükségletein, az emberiség romlottságának valóságosságán, valamint a Sátán lázadó mivoltának és a munkát megzavaró hatásának súlyosságán múlik. Hogy ki a megfelelő a feladat elvégzésére, azt a munkálkodó által elvégzett munka természete és a munka jelentősége határozza meg. Ami ennek a munkának a jelentőségét illeti, azt, hogy melyik munkamódszer legyen alkalmazva – közvetlenül Isten Lelke által végzett munka, a megtestesült Isten által végzett munka vagy az ember révén végzett munka – az első, amit ki kell zárni, az ember révén végzett munka; és a munka természete, valamint a Lélek és a test által végzett munka természetének szembeállítása alapján születik meg végső soron az a döntés, hogy a hús-vér test által végzett munka az ember számára hasznosabb és több előnnyel jár, mint a közvetlenül a Lélek által végzett munka. Ez Isten gondolata abban az időben, amikor eldöntötte, hogy a munkát a Lélek vagy a hús-vér test végezze-e el. A munka összes szakaszának megvan a maga jelentősége és alapja. A munka e szakaszainak egyike sem alaptalan képzelgéseken alapszik, és nem véletlenszerűen megy végbe; van benne bizonyos bölcsesség. Ez a valós történet Isten minden munkája mögött. Különösen egy olyan nagyszerű munka, mint az, hogy a megtestesült Isten személyesen munkálkodik az emberek között, még inkább tartalmazza Isten tervét. Ezért Isten bölcsessége és az Ő lényének teljessége tükröződik az Ő munkájának minden cselekedetében, gondolatában és elgondolásában; ez Isten konkrétabb és rendszerszerűbb lénye. Ezeket az árnyalt gondolatokat és elgondolásokat az ember nehezen tudja elképzelni, és nehezen tudja elhinni, sőt, még ismernie is nehéz. Az ember által végzett munka az általános elv alapján történik, amely az ember számára nagymértékben kielégítő. Isten munkájával összehasonlítva azonban egyszerűen túl nagy a különbség. Bár Isten tettei nagyok, és Isten munkája lenyűgöző léptékű, ezek mögött számtalan apró, precíz terv és elrendezés áll, amely az ember számára elképzelhetetlen. Az Ő munkájának minden egyes szakasza nemcsak elvszerűen történik, hanem minden egyes szakasz sok olyasmit is magában foglal, amit az emberi nyelv nem képes megfogalmazni, és ezek azok a dolgok, amelyek az ember számára láthatatlanok. Tekintet nélkül arra, hogy a Lélek munkájáról vagy a megtestesült Isten munkájáról van-e szó, mindegyik magában foglalja az Ő munkájának terveit. Ő nem munkálkodik megalapozatlanul, és nem végez értelmetlen munkát. Amikor a Lélek közvetlenül munkálkodik, az Ő céljaival teszi, és amikor Ő emberré lesz (vagyis amikor átváltoztatja saját külső burkát), hogy munkálkodjon, ennek még inkább megvan a jelentősége. Mi másért változtatná meg oly könnyen az identitását? Mi másért válna Ő oly könnyen egy lenézett, üldözött személlyé?

Az Ő testben végzett munkája a legnagyobb jelentőségű, ami a munkára vonatkozóan elmondható, és Az, aki végső soron befejezi a munkát, a megtestesült Isten, nem pedig a Lélek. Egyesek azt hiszik, hogy Isten egy ismeretlen időpontban talán eljön a földre, és megjelenik az embernek, és akkor majd személyesen ítéli meg az egész emberiséget, egyenként próbára téve őket, senkit nem hagyva ki. Akik így gondolkoznak, azok nem ismerik a megtestesülés e munkafázisát. Isten nem egymás után ítéli meg az embereket, és nem egyesével teszi próbára őket; ha így tenne, az nem az ítélet munkája volna. Hát nem ugyanolyan az egész emberiség romlottsága? Nem ugyanolyan az ember lényege? Az emberiség romlott lényege van megítélve, az embernek a Sátán által megrontott lényege, és az ember valamennyi bűne. Isten nem ítéli meg az ember apró-cseprő, jelentéktelen hibáit. Az ítélet munkája reprezentatív, és nem kifejezetten egy bizonyos személyre vonatkozóan valósul meg. Hanem olyan munka ez, amelyben egy embercsoport kerül megítélésre, és ez képviseli az egész emberiség fölötti ítéletet. Az Isten által a hús-vér testben végzett munka abban áll, hogy Ő egy embercsoporton végzett közvetlen munkáját használja arra, hogy az egész emberiségen végzett munkát megjelenítse, ami ezután fokozatosan elterjed. Ilyen az ítélet munkája is. Isten nem egy bizonyos embertípust vagy egy bizonyos embercsoportot ítél meg, hanem helyette az egész emberiség igaztalanságát ítéli meg, például, hogy az ember ellenszegül Istennek, hogy az ember nem féli Őt, vagy hogy megzavarja Isten munkáját. Az emberiség Istennel szemben álló lényege ítéltetik meg, és ez az ítélő munka az utolsó napok hódításának munkája. Az ítélet munkája a nagy fehér trón előtt az utolsó napokban, amelyet az ember az elképzeléseiben régebben dédelgetett, a megtestesült Isten munkája és szava, amelynek tanúja az ember. A munka, amelyet a megtestesült Isten jelenleg végez, pontosan a nagy fehér trón előtt zajló ítélet. A mai megtestesült Isten az az Isten, aki az utolsó napokban megítéli az egész emberiséget. Ez a hús-vér test és ennek a hús-vér testnek a munkája, szava és teljes lelkülete az Ő teljessége. Bár e hús-vér test munkájának hatóköre korlátozott, és nem terjed ki közvetlenül az egész világegyetemre, az ítélet munkájának lényege az egész emberiség közvetlen megítélése – ez a munka nem csak Kína választott népe kedvéért van, és nem is egy maroknyi ember kedvéért valósul meg. A hús-vér testben lévő Isten munkája – bár e munka hatóköre nem foglalja magában az egész világegyetemet – az egész univerzumban végzett munkát képviseli, és miután Ő befejezi a munkát az Ő hús-vér teste munkájának hatókörén belül, azonnal kiterjeszti majd ezt a munkát a világegyetem minden pontjára, ugyanúgy, ahogy Jézus evangéliumát terjesztették az Ő feltámadását és mennybemenetelét követően. Tekintet nélkül arra, hogy a Lélek munkájáról vagy a hús-vér test munkájáról van-e szó, ez a munka korlátozott hatókörben megy végbe, de az egész világegyetem munkáját képviseli. Az utolsó napokban Isten úgy végzi el munkáját, hogy megtestesült identitásában jelenik meg, és a hús-vér testben lévő Isten az az Isten, aki a nagy fehér trón előtt megítéli az embert. Függetlenül attól, hogy Ő a Lélek-e vagy a hús-vér test, Ő, aki az ítélet munkáját végzi, az az Isten, aki az utolsó napokban megítéli az emberiséget. Ezt az Őáltala végzett munka határozza meg, nem az Ő külső megjelenése, vagy több más tényező. Bár az ember különféle elképzeléseket dédelget ezekről a szavakról, senki nem tagadhatja a tényt, hogy a megtestesült Isten megítéli és meghódítja az egész emberiséget. Függetlenül attól, hogy az ember mit gondol erről, a tények végső soron tények. Senki nem mondhatja ezt: „A munkát Isten végzi, de a hús-vér test nem Isten.” Ez téveszme, hiszen ezt a munkát senki más nem végezheti el, csak a hús-vér testben lévő Isten. Mivel ez a munka már elkészült, e munkát követően az a munka, amelynek során Isten megítéli az embert, nem fog még egy alkalommal megjelenni; Isten az Ő második megtestesülésében már befejezte az egész irányítás minden munkáját, és Isten munkájának nem lesz negyedik szakasza. Mivel az ember ítéltetik meg, az ember, aki testből való, és akit megrontottak, nem pedig közvetlenül a Sátán szelleme ítéltetik meg, ezért az ítélet munkája nem a szellemi birodalomban, hanem az emberek között megy végbe. Senki sem megfelelőbb és alkalmasabb arra a munkára, hogy megítélje az emberi test romlottságát, mint a hús-vér testben lévő Isten. Ha az ítéletet közvetlenül Isten Lelke végezné el, akkor nem terjedne ki mindenre, sőt az ember nehezen tudná ezt elfogadni, mert a Lélek képtelen szemtől szemben állni az emberrel. Éppen emiatt hatásai nem lennének azonnaliak, az ember pedig még kevésbé lenne képes tisztábban látni Isten lelkületét, amit nem szabad megsérteni. A Sátán csak akkor győzhető le teljesen, ha a hús-vér testben lévő Isten megítéli az emberiség romlottságát. A hús-vér testben lévő Isten is normális emberi mivolttal rendelkező személy, mégis képes közvetlenül megítélni az ember igazságtalanságát; ez az Ő veleszületett szentségének és az Ő egyediségének jele. Egyedül Isten alkalmas arra, és egyedül Ő van abban a helyzetben, hogy megítélje az embert, mert Ő rendelkezik az igazsággal és igazságossággal, és ezért Ő képes megítélni az embert. Akik nélkülözik az igazságot és igazságosságot, alkalmatlanok arra, hogy másokat megítéljenek. Ha ezt a munkát Isten Lelke végezné, akkor nem jelentené a Sátán fölött aratott győzelmet. A Lélek eredendően magasztosabb a halandó lényeknél, és Isten Lelke eredendően szent és diadalmas a test fölött. Ha ezt a munkát közvetlenül a Lélek végezné, nem volna képes megítélni az ember összes lázadó mivoltát, és nem tudná felfedni az ember összes igazságtalanságát. Hiszen az ítélet munkája is az ember Istenről alkotott elképzelésein keresztül megy végbe, az embernek pedig sohasem voltak elképzelései a Lélekről, így a Lélek képtelen jobban feltárni az ember igazságtalanságát, és még kevésbé alaposan képes ezt az igazságtalanságot leleplezni. A megtestesült Isten mindazoknak ellensége, akik nem ismerik Őt. Azáltal, hogy megítéli az ember Róla alkotott elképzeléseit és Vele szembeni ellenállását, leleplezi az emberiség minden lázadó mivoltát. Az Ő hús-vér testben végzett munkájának hatásai szembetűnőbbek, mint a Lélek munkájának hatásai. Épp ezért az egész emberiség megítélését nem a Lélek végzi közvetlenül, hanem a megtestesült Isten munkája ez. A hús-vér testben lévő Isten az ember számára látható és megérinthető, és a hús-vér testben lévő Isten képes teljesen meghódítani az embert. Az ember a Neki való ellenállástól a Neki való alávetettség felé, az Ő üldözésétől az Ő elfogadása felé, a Róla alkotott elképzelésektől az Ő megismerése felé, az Ő elutasításától az Ő szeretete felé halad – ezek a megtestesült Isten munkájának hatásai. Az ember csak az Ő ítéletének elfogadása által üdvözülhet, az ember csak fokozatosan ismeri meg Őt az Ő szájának szavai által, Ő az embert a Vele szembeni ellenállása során hódítja meg, és az élet ellátását akkor kapja meg Tőle az ember, mialatt elfogadja az Ő fenyítését. Mindez a munka a hús-vér testben lévő Isten munkája, nem pedig Isten Lélekként való identitásában végzett munkája. A megtestesült Isten által végzett munka a legnagyszerűbb munka, a legmélyebb munka, és Isten munkája három szakaszának döntő része a megtestesülés munkájának két szakasza. A megtestesült Isten munkája előtt álló akadályok túl nagyok, mert az ember oly mélységesen romlott. Különösen az utolsó napokban ezeken az embereken végzett munka az, amely még inkább tele van nehézségekkel – a környezet ellenséges, és minden embertípus kalibere meglehetősen gyenge. De ez a munka a végén mégis eléri majd a megfelelő hatást, anélkül, hogy a legkevésbé is elmaradna a várakozásoktól; ez a hús-vér testben végzett munka hatása, és ez a hatás meggyőzőbb, mint a Lélek munkájának hatása. Isten munkájának három szakasza a hús-vér testben fog befejeződni, és a megtestesült Istennek kell azokat befejeznie. A legfontosabb és leglényegesebb munkát Isten a hús-vér testben végzi, és az ember üdvösségét a hús-vér testben lévő Istennek személyesen kell megvalósítania. Jóllehet az egész emberiség úgy érzi, hogy a hús-vér testben lévő Isten nem kötődik az emberhez, valójában ennek a hús-vér testnek a teljes emberiség sorsához és létezéséhez köze van.

Isten munkájának minden szakasza a teljes emberiség érdekében valósul meg és az emberiség egészére irányul. Jóllehet ez az Ő testben végzett munkája, mégis az egész emberiségre irányul; Ő az egész emberiség Istene, valamennyi teremtett és nem teremtett lény Istene. Bár az Ő testben végzett munkájának hatóköre korlátozott, és e munka tárgya szintén korlátozott, valahányszor Ő testté lesz, hogy elvégezze munkáját, olyan tárgyat választ munkájához, amely rendkívül reprezentatív. Nem egy egyszerű és jelentéktelen emberekből álló csoportot választ, amelyen munkálkodhat, hanem egy olyan embercsoportot szemel ki munkája tárgyául, amelynek tagjai képesek arra, hogy az Ő testben végzett munkájának megjelenítői legyenek. Ezt az embercsoportot azért választotta ki, mert az Ő testben végzett munkájának hatóköre korlátozott, kifejezetten az Általa felöltött test számára készült, és kifejezetten az Ő testben végzett munkájára lett kiválasztva. Isten nem alaptalanul választja ki munkája tárgyait, hanem elvi alapon: A munka tárgyának előnyösnek kell lennie a testet öltött Isten munkája szempontjából, és az egész emberiséget kell képviselnie. Például a zsidók képesek voltak az egész emberiséget képviselni, amikor elfogadták Jézus személyes megváltását, a kínaiak pedig képesek az egész emberiséget képviselni, amikor elfogadják a megtestesült Isten személyes hódítását. Van alapja annak, hogy a zsidók az egész emberiséget képviselték, és annak is van alapja, hogy a kínai nép az egész emberiséget képviseli, amikor elfogadja Isten személyes hódítását. Semmi nem mutatja meg jobban a megváltás jelentőségét, mint a megváltásnak a zsidók között lezajlott munkája, és semmi nem mutatja meg jobban a hódítás munkájának alaposságát és sikerét, mint a hódításnak a kínai nép körében lezajló munkája. Úgy tűnik, hogy a megtestesült Isten munkája és szava csak egy kis embercsoportot vesz célba, de valójában az egész világegyetem munkáját végzi, és az egész emberiséghez beszél ezen a kis csoporton belül. Miután az Ő testben végzett munkája véget ér, azok, akik követik Őt, terjeszteni kezdik majd az Ő köztük elvégzett munkáját. Az Ő hús-vér testben végzett munkájának az a legnagyobb erőssége, hogy képes pontos szavakat, buzdításokat, és az Ő emberiséggel kapcsolatos pontos szándékait meghagyni azok számára, akik követik Őt, így később az Ő követői pontosabban és gyakorlatiasabb módon adhatják tovább az Ő hús-vér testben végzett munkájának összességét és az egész emberiséggel kapcsolatos szándékait azoknak, akik elfogadják ezt az utat. Csak az teszi igazán valósággá azt, hogy Isten együtt van és együtt él az emberrel, valamint teljesíti az ember abbéli vágyát, hogy Isten arcára tekinthessen, tanúja lehessen Isten munkájának, és hallhassa Isten személyes szavát, hogy Isten a hús-vér testben munkálkodik az emberek között. A megtestesült Isten elhozza annak a kornak a végét, amelyben csak Jahve háta jelent meg az emberiségnek, és Ő lezárja azt a kort is, amelyben az emberiség a képzeletbeli istenekben hitt. Különösen Isten utolsó megtestesülésének munkája juttatja el az egész emberiséget egy valóságosabb, gyakorlatiasabb és szebb korba. Ez a munka nem csupán befejezi a törvény és előírások korát, de ami még fontosabb, megismerteti az emberiséggel azt az Istent, aki gyakorlati és normális, aki igazságos és szent, aki megnyitja az irányítási terv munkáját, és bemutatja az emberiség misztériumait és rendeltetési helyét, aki az emberiséget teremtette, és véget vet az irányítás munkájának, és aki több ezer éven át rejtőzködött. Ez a munka teljesen véget vet a homályosság korának, lezárja azt a kort, amelyben az egész emberiség szerette volna Isten arcát keresni, de képtelen volt rá, befejezi azt a kort, amelyben az egész emberiség a Sátánt szolgálta, és végigvezeti az úton az egész emberiséget egy új korba. Mindez annak a munkának az eredménye, amelyet a hús-vér testben lévő Isten végez Isten Lelke helyett. Csak amikor Isten az Ő hús-vér testében munkálkodik, történik meg, hogy azok, akik követik Őt, többé nem keresgélnek és tapogatóznak olyan dolgok után, amelyek mintha léteznének is meg nem is, és többé nem találgatják a képzeletbeli istenek szándékait. Amikor Isten elterjeszti a testben végzett munkáját, azok, akik követik Őt, minden vallásnak és felekezetnek továbbadják majd azt a munkát, amelyet Ő a testben elvégzett, és az Ő minden szavát terjesztik az egész emberiség füleinek. Mindaz, amit az Ő evangéliumának befogadói hallanak, az Ő munkájának tényei lesznek, és olyan dolgok lesznek, amelyeket az ember személyesen lát és hall – tények lesznek, nem pedig mendemondák. Ezek a tények a bizonyítékok, amelyekkel Ő terjeszti a munkát, és egyúttal az eszközök, amelyeket Ő a munka terjesztésére használ. A tények létezése nélkül az Ő evangéliuma nem terjedne minden országban és minden vidéken; tények nélkül, csupán az ember képzelgéseivel Ő sohasem lenne képes elvégezni az egész világegyetem meghódításának munkáját. A Lélek kitapinthatatlan az ember számára, láthatatlan az ember számára, és a Lélek munkája képtelen további bizonyítékokat vagy további tényeket hátrahagyni az ember számára Isten munkájáról. Az ember sohasem fogja meglátni Isten valódi arcát, hanem mindig egy képzeletbeli, nem létező istenben fog hinni. Az ember sohasem fogja meglátni Isten arcát, és sohasem fogja Isten személyesen kimondott szavait hallani. Az ember képzelgései végső soron üresek, és nem helyettesíthetik Isten igazi arcát; Isten eredendő lelkületét és Magának Istennek a munkáját nem személyesítheti meg az ember. A láthatatlan, mennyei Istent és az Ő munkáját csak az hozhatja el a földre, hogy Isten testté lesz, és személyesen jön az emberek közé. Ez a legideálisabb módja annak, hogy Isten megjelenjen az embernek, és hogy az ember meglássa Istent és megismerje Isten igazi arcát; ezt pedig egy meg nem testesült Isten nem érheti el. Miután Ő eddig a szakaszig elvégezte munkáját, Isten munkája már elérte az optimális hatást, és teljes sikerrel járt. A hús-vér testben lévő Isten személyes munkája az Ő teljes irányítási munkájának már kilencven százalékát befejezte. Ez a hús-vér test jobb kezdetre vezette az Ő összes munkáját, és ez a hús-vér test bevégezte az Ő összes munkáját, kihirdette az Ő összes munkáját, és elvégezte az Ő valamennyi munkájának utolsó alapos kiegészítését. Ezután nem lesz még egy megtestesült Isten, hogy elvégezze Isten munkájának negyedik szakaszát, és soha nem lesz semmilyen csodálatos munka, amelyet Isten harmadik megtestesülése végezne el.

A testet öltött Isten munkájának minden szakasza az egész korszakban végzett munkáját képviseli, nem pedig egy bizonyos időszakot fémjelez, mint az ember munkája. Így az Ő utolsó megtestesülése munkájának vége nem jelenti azt, hogy az Ő munkája teljesen véget ért, mivel az Ő testben végzett munkája az egész kort képviseli, nem csak azt az időszakot, amelyben Ő a testben végzett munkáját véghez viszi. Csak arról van szó, hogy Ő a testben töltött idő alatt fejezi be az egész korszakra szóló munkáját, amely ezután mindenhová elterjed. Miután a megtestesült Isten betölti szolgálatát, jövőbeli munkáját azokra bízza majd, akik követik Őt. Így az Ő egész korszakra szóló munkája töretlenül folytatódik majd. A megtestesülés teljes korszakának munkája csak akkor számít majd befejezettnek, ha már minden helyen elterjedt a világegyetemben. A megtestesült Isten munkája új kort kezd, és akiket Ő használ, azok folytatják az Ő munkáját. Az ember által végzett minden munka a hús-vér testben lévő Isten szolgálatán belül van, és képtelen ennek a keretén túllépni. Ha a megtestesült Isten nem jött volna el, hogy elvégezze munkáját, az ember nem volna képes lezárni a régi kort, és nem tudna elhozni egy új kort. Az ember által végzett munka pusztán az emberileg teljesíthető kötelességek keretein belül mozog, és nem képviseli Isten munkáját. Csak a megtestesült Isten képes eljönni és befejezni a munkát, amelyet el kell végeznie, és Rajta kívül senki nem képes ezt a munkát az Ő nevében elvégezni. Természetesen, amiről beszélek, a megtestesülés munkájára vonatkozik. Ez a megtestesült Isten először egy olyan munkalépést végez el, amely nem felel meg az ember elképzeléseinek, ezután pedig további munkát végez, amely szintén nem igazodik az ember elképzeléseihez. A munka célja az ember meghódítása. Egy tekintetben Isten megtestesülése nem alkalmazkodik az ember elképzeléseihez, ezen felül pedig Ő további munkát végez, amely szintén nem felel meg az ember elképzeléseinek, és így az ember még kritikusabb nézeteket alakít ki Róla. Ő csak a hódítás munkáját végzi az olyan emberek között, akiknek számtalan elképzelésük van Vele kapcsolatban. Tekintet nélkül arra, hogyan kezelik Őt, mihelyt Ő beteljesítette szolgálatát, minden ember az Ő uralma alá vettetik. Ennek a munkának a ténye nemcsak a kínai nép körében tükröződik, hanem azt is megjeleníti, hogyan történik majd az egész emberiség meghódítása. Az ezeken az embereken elért hatások ízelítők azokból a hatásokból, amelyeket az egész emberiségen fog elérni, és annak a munkának a hatásai, amelyet Ő a jövőben végez, egyre inkább meg fogják haladni még az ezeken az embereken elért hatásokat is. A testet öltött Isten munkája nem jár nagy hírveréssel, de nem is burkolózik ismeretlenségbe. Valós és tényleges, olyan munka, amelyben egy az egy, a kettő pedig kettő. Nincs rejtve senki előtt, és nem téveszt meg senkit. Amit az emberek látnak, azok valós és hiteles dolgok, és amit az ember elnyer, az gyakorlati tudás és igazság. Amikor a munka véget ér, az embernek új tudása lesz Róla, és azoknak, akik igazán törekednek, többé nem elképzeléseik lesznek Vele kapcsolatban. Ez nem csak a kínai népen végzett munkájának hatása, hanem az egész emberiség meghódításáért végzett munkájának hatását is képviseli, mert semmi sem előnyösebb az egész emberiség meghódításának munkája szempontjából, mint ez a test, és ennek a testnek a munkája, és mindaz, ami ebből a testből való. Mindez előnyös az Ő mai munkája szempontjából, és előnyös az Ő jövőbeli munkája szempontjából is. Ez a test meg fogja hódítani az egész emberiséget, meg fogja nyerni az egész emberiséget. Az egész emberiség számára nincs jobb munka, hogy meglássa Istent, alávesse magát Istennek, és megismerje Istent. Az ember által végzett munka csak korlátozott hatókört képvisel, és amikor Isten végzi a maga munkáját, Ő nem egy bizonyos személyhez beszél, hanem az egész emberiséghez szól, mindazokhoz, akik elfogadják az Ő szavait. A sorsok kihirdetése során Isten az összes ember sorsát kihirdeti, nem pedig csak egy bizonyos személy sorsát. Ő nem részesít senkit különleges bánásmódban, nem is nehezíti meg senkinek a dolgát, és az egész emberiségen dolgozik és az egész emberiséghez beszél. Ez a megtestesült Isten ezért már besorolta az egész emberiséget fajtája szerint, már megítélte az egész emberiséget, és már az egész emberiség számára elkészítette a megfelelő rendeltetési helyeket. Bár Isten csak Kínában végzi munkáját, valójában már az egész világegyetem munkáját elintézte. Nem várhat addig, amíg munkája el nem terjed az egész emberiség között, hogy lépésről lépésre megtegye kijelentéseit és intézkedéseit. Nem lenne az túl késő? Most teljes mértékben képes előre befejezni a jövőbeli munkát. Ez azért van, mert Az, aki munkálkodik, a testet öltött Isten; korlátlan munkát végez egy behatárolt hatókörben, utána pedig eléri majd, hogy az ember teljesítse kötelességét, amelyet az embernek kell elvégeznie – ez az Ő munkájának alapelve. Csak egy ideig élhet az emberrel, és nem kísérheti az embert addig, amíg le nem zárul az egész kor munkája. Mivel Ő Isten, ezért előre megjövendöli saját jövőbeli munkáját. Ezután szavai által fajtája szerint sorolja majd be az egész emberiséget, az emberiség pedig belép az Ő lépésről lépésre haladó munkájába az Ő szavai szerint. Senki nem menekülhet, és mindenkinek ennek megfelelően kell gyakorolnia. Így a jövőben a kort az Ő szavai vezérlik majd, nem pedig a Lélek.

A hús-vér testben lévő Isten munkáját a hús-vér testben kell elvégezni. Ha közvetlenül Isten Lelke végezné, nem vezetne eredményhez. Még ha a Lélek végezné is, a munka nem lenne nagy jelentőségű, és végső soron nem bizonyulna meggyőzőnek. Minden teremtett lény tudni szeretné, hogy a Teremtő munkájának van-e jelentősége, mit képvisel, mi célból történik, tele van-e Isten munkája hatalommal és bölcsességgel, és a legnagyobb értékkel és jelentőséggel bír-e. A munka, amelyet Ő végez, az egész emberiség üdvössége érdekében történik, a Sátán legyőzése érdekében és azért, hogy Ő minden dolog között bizonyságot tegyen Magáról. Így az Őáltala végzett munkának nagy jelentőségűnek kell lennie. Az ember testét megrontotta, mélységesen megvakította és komoly kárt okozott benne a Sátán. A legalapvetőbb oka annak, hogy Isten személyesen munkálkodik a testben az, hogy az Ő üdvösségének tárgya az ember, aki a testből való, és az, hogy a Sátán szintén az ember testét felhasználva zavarja meg Isten munkáját. A Sátánnal vívott csata tulajdonképpen az ember meghódításának munkája, ugyanakkor pedig Isten üdvösségének tárgya is az ember. Tehát az, hogy Isten testté lesz, hogy a munkáját végezze, létfontosságú. A Sátán megrontotta az ember testét, és az ember a Sátán megtestesítőjévé, az Isten általi legyőzetés tárgyává vált. Ezért a Sátánnal vívott csatának és az emberiség üdvözítésének munkája a földön történik, és Istennek emberré kell válnia ahhoz, hogy megvívja csatáját a Sátánnal. Ez a leggyakorlatiasabb munka. Amikor Isten a hús-vér testben munkálkodik, tulajdonképpen a Sátánnal vív csatát a hús-vér testben. Amikor Ő a hús-vér testben munkálkodik, a szellemi birodalombeli munkáját végzi, és a szellemi birodalomban végzett munkáját teljes egészében valóra váltja a földön. A hódítás tárgya az ember, aki lázadó Vele szemben, aki pedig legyőzetik, a Sátán megtestesítője (természetesen ez szintén az ember), aki ellenséges viszonyban van Vele; aki pedig végül üdvözül, az is az ember. Így még inkább szükséges Isten számára, hogy emberré váljon, aki egy teremtett lény külső burkával rendelkezik, hogy képes legyen tényleges csatát vívni a Sátánnal, hogy meghódítsa az embert, aki lázadó Vele szemben, és ugyanazzal a külső burokkal rendelkezik, mint Ő, és hogy üdvözítse az embert, akinek külső burka ugyanolyan, mint az Övé, és akiben kárt tett a Sátán. Az Ő ellensége az ember, az Ő hódításának tárgya az ember, és az Ő üdvösségének tárgya is az ember, akit Ő teremtett. Ezért emberré kell válnia, és így munkája sokkal könnyebb lesz – képes legyőzni a Sátánt és meghódítani az emberiséget, és még inkább képes üdvözíteni az emberiséget. Bár ez a hús-vér test normális és gyakorlati, Ő nem közönséges hús-vér test: Ő nem olyan hús-vér test, amelynek pusztán emberi mivolta van, hanem olyan hús-vér test, amelynek egyszerre emberi és isteni mivolta is van. Ez a különbség Közötte és az ember között, és ez Isten identitásának jele. Csak az ilyen hús-vér test képes elvégezni a munkát, amelyet Ő elvégezni szándékozik, beteljesíteni a hús-vér testben lévő Isten szolgálatát, és teljesen befejezni az Ő munkáját az emberek között. Ha ez nem így volna, az Ő munkája az emberek között mindig üres és hiányos lenne. Jóllehet Isten képes megvívni csatáját a Sátán szellemével és győztesen kikerülni abból, a romlott ember régi természetének problémája így sohasem oldódhat meg, és azok, akik lázadnak Isten ellen és szembeszegülnek Vele, sohasem kerülhetnek igazán az Ő uralma alá, vagyis Ő sohasem hódíthatja meg az emberiséget, és sohasem nyerheti meg Magának az egész emberiséget. Ha az Ő munkája a földön nem oldható meg, akkor az Ő irányítása sohasem fog befejeződni, és az egész emberiség képtelen lesz belépni a nyugalomba. Ha Isten nem léphet be a nyugalomba minden teremtett lényével, akkor ennek az irányítási munkának sohasem lesz végeredménye, és ennek következtében Isten dicsősége el fog tűnni. Bár az Ő hús-vér testének nincs hatalma, a munka, amelyet végez, eléri majd hatását. Ez az Ő munkájának elkerülhetetlen iránya. Tekintet nélkül arra, hogy az Ő hús-vér teste rendelkezik-e hatalommal vagy sem, ameddig Ő képes Magának Istennek a munkáját végezni, addig Ő Maga Isten. Tekintet nélkül arra, hogy mennyire normális és hétköznapi ez a hús-vér test, Ő képes elvégezni a munkát, amelyet el kell végeznie, mert ez a hús-vér test Isten, nem pusztán egy ember. Ez a hús-vér test azért képes elvégezni azt a munkát, amelyet az ember nem, mert az Ő belső lényege nem hasonlít egy emberi lényéhez sem, és azért képes üdvözíteni az embert, mert az Ő identitása eltér bármelyik emberi lényétől. Ez a hús-vér test azért olyan fontos az emberiség számára, mert Ő emberi lény és még inkább Isten, mert Ő képes elvégezni a munkát, amelyre egy hétköznapi, testi ember sem képes, és mert Ő képes üdvözíteni a romlott embert, aki Vele együtt él a földön. Bár a megtestesült Isten szintén ember, mégis fontosabb az emberiség számára, mint bármelyik értékes személy, mert Ő képes elvégezni azt a munkát, amelyet Isten Lelke nem végezhet el, Isten Lelkénél is inkább képes bizonyságot tenni Maga Isten mellett, és Isten Lelkénél is inkább képes teljes mértékben megnyerni az emberiséget. Ebből következik, hogy bár ez a hús-vér test normális és hétköznapi, az emberiséghez való hozzájárulásának és az emberiség létének szempontjából rendkívül értékes, és e hús-vér test tényleges értéke és jelentősége nem mérhető egyetlen emberi lényhez sem. Bár ez a hús-vér test nem képes közvetlenül elpusztítani a Sátánt, munkája segítségével Ő képes meghódítani az emberiséget és legyőzni a Sátánt, és rákényszeríteni a Sátánt, hogy teljesen engedjen az Ő uralmának. Isten a megtestesülése miatt tudja legyőzni a Sátánt és üdvözíteni az emberiséget. Nem közvetlenül pusztítja el a Sátánt, hanem testté lesz, hogy elvégezze a munkát, és meghódítsa az emberiséget, amelyet megrontott a Sátán. Így Ő jobban bizonyságot tud tenni Önmagáról az Ő teremtett lényei között, és jobban üdvözíteni tudja a romlott embert. Ha a megtestesült Isten győzi le a Sátánt, az nagyszerűbb bizonyságot tesz és meggyőzőbb, mint ha a Sátánt közvetlenül Isten Lelke pusztítja el. A hús-vér testben lévő Isten hasznosabb az ember számára a Teremtő megismerésében, és jobban képes bizonyságot tenni Önmagáról az Ő teremtett lényei között.