Az emberiség irányításának munkája három szakaszra oszlik, ami azt jelenti, hogy az emberiség megmentésének munkája is három szakaszra oszlik. Ez a három szakasz nem foglalja magában a világ teremtésének munkáját, hanem inkább a Törvény Korában, a Kegyelem Korában és a Királyság Korában végzett munka három szakaszát jelenti. A világ teremtésének munkája az egész emberiség megteremtésének munkája volt. Nem az emberiség megmentésének munkája volt, és nincs is köze az emberiség megmentésének munkájához, mert a világ megteremtésekor az emberiséget még nem rontotta meg a Sátán, így nem volt szükség az emberiség megmentésének munkájára. Az emberiség megmentésének munkája csak azután kezdődött, hogy a Sátán megrontotta az emberiséget, így az emberiség irányításának munkája is csak azután kezdődött, hogy az emberiség megromlott. Más szóval, az ember Isten általi irányítása az Ő emberiség megmentésére irányuló munkájának kezdetével kezdődött, nem pedig az Ő világ teremtésére irányuló munkájával. Az irányítás munkája csak azután jött létre, hogy az emberiségnek romlott beállítottsága lett, így az emberiség irányításának munkája három részt foglal magában, nem pedig négy szakaszt vagy négy kort. Csak így hivatkozhatunk helyesen az emberiség Isten általi irányítására. Amikor az utolsó kor lezárul, az emberiség irányításának munkája teljesen befejeződik. Az irányítás munkájának befejezése azt jelenti, hogy az egész emberiség megmentésének munkája teljesen véget ér, és ez a szakasz innentől lezárul az emberiség számára. Az egész emberiség megmentésének munkája nélkül nem létezne az emberiség irányításának munkája, és nem létezne a munka három szakasza sem. Éppen az emberiség romlottsága miatt, és mert az emberiségnek sürgősen szüksége volt az üdvösségre, Jahve befejezte a világ teremtését, és megkezdte a Törvény Korának munkáját. Csak ekkor kezdődött az emberiség irányításának munkája, ami azt jelenti, hogy csak ekkor kezdődött az emberiség megmentésének munkája. Az „emberiség irányítása” nem az újonnan teremtett emberiség földi életének irányítását jelenti (vagyis a még meg nem rontott emberiségét). Sokkal inkább a Sátán által megrontott emberiség megmentését jelenti, vagyis ennek a megrontott emberiségnek az átalakítását. Ezt jelenti az „emberiség irányítása”. Az emberiség megmentésének munkája nem foglalja magában a világ megteremtésének munkáját, és így az emberiség irányításának munkája nem foglalja magában a világ megteremtésének munkáját, hanem csak a világ teremtésétől elkülönülő három munkafázist foglalja magában. Ahhoz, hogy megértsük az emberiség irányításának munkáját, tisztában kell lennünk a munka három szakaszának történelmével – ez az, amivel mindenkinek tisztában kell lennie, aki meg fog menekülni. Teremtett lényként tisztában kell lenned azzal, hogy az embert Isten teremtette, tisztában kell lenned az emberiség romlottságának forrásával, és még inkább tisztában kell lenned az ember megmentésének folyamatával. Ha csak néhány előírást tudtok követni, megkísérelve, hogy Isten tetszésére legyetek, de fogalmatok sincs arról, hogyan menti meg Isten az emberiséget, vagy sejtelmetek sincs az emberiség romlottságának forrásáról, akkor ez az, ami teremtett lényként hiányzik belőletek. Nem szabad megelégedned azzal, hogy csupán néhány igazságot értesz, amelyeket át lehet ültetni a gyakorlatba, miközben Isten irányítási munkájának tágabb körét nem ismered – ha ez a helyzet, akkor túlságosan dogmatikus vagy. A munka három szakasza az ember Isten általi irányításának valós története, az egész világ evangéliumának megjelenése, az emberiség legnagyobb misztériuma, és egyben az evangélium széles körű hirdetésének alapja. Ha csak egyszerű igazságok megértését keresed, amelyek a te életedre vonatkoznak, és semmit sem tudsz erről, minden misztérium és látomás közül a legnagyobbról, akkor az életed vajon nem egy hibás termékhez hasonlít, amely semmire sem jó, csak arra, hogy nézzék?

Ha az ember csak a gyakorlatra koncentrál, és Isten munkáját, illetve azt, amit az embernek tudnia kellene, másodlagosnak tekinti, akkor vajon amit megnyer a réven, nem veszíti el a vámon? Amit tudnod kell, azt tudnod kell; amit át kell ültetned a gyakorlatba, azt át kell ültetned. Csak akkor leszel olyasvalaki, aki tudja, hogyan kell az igazságra törekedni. Tegyük fel, hogy amikor eljön a nap, hogy hirdesd az evangéliumot, csak annyit tudsz mondani, hogy Isten egy nagyszerű és igazságos Isten, hogy Ő a legfőbb Isten, egy Isten, akihez egyetlen nagyszerű ember sem fogható, és hogy Ő egy olyan Isten, aki felett nincs senki... Csak ezeket a jelentéktelen, felszínes szavakat tudod elmondani, miközben teljességgel képtelen vagy olyan szavakat szólni, amelyek döntő fontosságúak és amelyek a lényegre tapintanak. Semmit sem tudsz mondani Isten vagy Isten munkájának megismeréséről, és ráadásul nem tudod elmagyarázni az igazságot, vagy azt nyújtani, ami hiányzik az emberből. Egy ilyen ember képtelen jól végezni a kötelességét. Istenről bizonyságot tenni és a királyság evangéliumát hirdetni nem egyszerű dolog. Először is fel kell szerelkezned az igazsággal és a látomásokkal, amelyeket meg kell érteni. Amikor tisztában vagy Isten munkájának különféle látomásaival és igazságaival, a szívedben pedig megismered Isten munkáját, és függetlenül attól, hogy Isten mit tesz – legyen az igazságos ítélet vagy finomítás –, alapként rendelkezel a legnagyobb látomással, és rendelkezel a megfelelő igazsággal, melyet a gyakorlatba ültethetsz, akkor képes leszel Istent a végsőkig követni. Tudnod kell, hogy függetlenül attól, hogy milyen munkát végez, Isten munkájának célja nem változik, munkájának központja nem változik, és az emberrel szembeni szándékai nem változnak. Bármilyen kemények is a szavai, bármilyen kedvezőtlen is a környezet, az Ő munkájának alapelvei nem változnak, és az Ő szándéka, hogy megmentse az embert, nem változik. Feltéve, hogy ez nem az ember sorsának vagy rendeltetési helyének felfedése, és nem a végső szakasz munkája, illetve nem az Isten egész irányítási tervének véget vető munka, továbbá feltéve, hogy ez az ember megmunkálásának ideje alatt történik, akkor az Ő munkájának középpontja nem fog változni. Mindig is az emberiség üdvössége lesz. Ez kell, hogy legyen az Istenbe vetett hitetek alapja. A munka három szakaszának célja az egész emberiség üdvössége – ez az ember teljes kiszabadítását jelenti a Sátán hatalmából. Bár a munka mindhárom szakaszának más-más célja és jelentősége van, mindegyik az emberiség megmentésére irányuló munka része, és mindegyik az üdvösség különféle munkája az emberiség igényei szerint. Ha már tisztában vagy a munka e három szakaszának céljával, akkor tisztában leszel azzal is, hogyan fogd fel a munka minden egyes szakaszának jelentőségét, és felismered, miként kell gyakorolnod, hogy eleget tégy Isten szándékainak. Ha el tudsz jutni erre a pontra, akkor ez – vagyis minden látomások közül a legnagyobb – válik az Istenbe vetett hited alapjává. Nemcsak könnyű gyakorlatokra vagy mély igazságokra kell törekedned, hanem kombinálnod kell a látomásokat a gyakorlattal, miközben mind a gyakorlatra vonatkozó igazságoknak, mind a látomásokat illető tudásnak birtokában vagy. Csak ekkor leszel olyasvalaki, aki átfogóan törekszik az igazságra.

A munka három szakasza áll Isten egész irányításának középpontjában, és ezekben fejeződik ki Isten természete, és mindaz, ami Ő. Azok, akik nem ismerik Isten munkájának három szakaszát, képtelenek felismerni, hogyan fejezi ki Isten az Ő természetét, és nem ismerik Isten munkájának bölcsességét sem. Nem ismerik annak sokféle módját sem, ahogyan Ő megmenti az emberiséget, és nem ismerik az egész emberiségre vonatkozó szándékait sem. A munka három szakasza az emberiség megmentésére irányuló munka teljes kifejeződése, és azok, akik nem ismerik a munka három szakaszát, nem lesznek tisztában a Szentlélek munkájának különböző módszereivel és alapelveivel. Azok, akik pusztán a munka egy bizonyos szakaszából megmaradt előírásokhoz ragaszkodnak mereven, olyan emberek, akik Istent előírásokra korlátozzák, és akiknek az Istenbe vetett hite homályos – az ilyen emberek soha nem kapják meg Isten üdvösségét. Csak Isten munkájának három szakasza képes teljes mértékben kifejezni Isten egész természetét, és teljesen kifejezni Isten szándékát, hogy megmentse az egész emberiséget, valamint az emberiség üdvösségének teljes folyamatát. Ez a bizonyíték arra, hogy Ő legyőzte a Sátánt, és megnyerte az emberiséget; ez Isten győzelmének bizonyítéka, és Isten teljes természetének kifejeződése. Azok, akik Isten munkájának három szakaszából csak egyet értenek, azok Isten természetének csak egy részét ismerik. Az ember elképzeléseiben valószínűleg kialakulnak előírások a munkának ezen egyetlen szakasza alapján, és valószínűvé válik, hogy az ember behatárolja Istent és Isten természetének ezt az egyetlen részét alkalmazza Isten egész természetének ábrázolásaként. Továbbá, az ember képzelődései közül sok belekeveredik, úgy, hogy az ember mereven korlátozza Isten természetét, lényét és bölcsességét, akárcsak Isten munkájának elveit, korlátozott keretek közé szorítva, abban a hitben, hogy ha Isten egyszer ilyen volt, akkor örökké ugyanilyen marad, és az örökkévalóságon át nem változik. Csak azoknak lehet teljes és pontos ismerete Istenről, akik ismerik és felfogják a munka három szakaszát. Legalábbis ők nem az izráeliták vagy a zsidók Isteneként fogják meghatározni Istent, és nem olyan Istenként fogják látni Őt, aki örökké a keresztre lesz szögezve az emberért. Ha valaki csak a munkájának egy szakaszából ismeri Istent, akkor a tudása túlságosan csekély, nem több, mint csepp az óceánban. Ha nem így van, akkor a régi vallásos gárda tagjai közül sokan miért szögeznék Istent élve a keresztre? Vajon nem azért, mert az ember behatárolja Istent bizonyos keretek közé? Nem azért állnak ellen sokan Istennek és akadályozzák a Szentlélek munkáját, mert nem ismerik Isten sokrétű és változatos munkáját, továbbá mert azt a kevés ismeretet és doktrínát használják a Szentlélek munkájának mérésére, amellyel rendelkeznek? Bár az ilyen embereknek csupán felszínes tapasztalatai vannak, természetüknél fogva gőgösek, akaratosak és féktelenek, lenézően tekintenek a Szentlélek munkájára, figyelmen kívül hagyják a Szentlélek által kimért fegyelmezést, ráadásul a Szentlélek munkájának „ellenőrzésére” régi, jelentéktelen doktrínáikat használják. Pózerek is, és teljesen meg vannak győződve saját tanultságukról, és azt hiszik, hogy világszerte szabadon járhatnak. Vajon nem az ilyen emberek azok, akiket a Szentlélek eltaszít, és akiket majd kirekeszt az új kor? Vajon azok, akik Isten elé járulnak és nyíltan ellenállnak Neki, nem megvetendő, sekélyes és korlátozott tudású egyének, akik a saját „zsenialitásukkal” kérkednek? Mindössze egy kevéske ismeretük van a Bibliáról, mégis szabad kezet akarnak szerte a világ „tudományos köreiben”; csupán egy kevéske felszínes doktrínájuk van az emberek tanítására, mégis visszájára akarják fordítani a Szentlélek munkájának folyását, és igyekeznek elérni, hogy az a saját gondolatmeneteik körül forogjon. Rövidlátó létükre Isten 6000 éves munkájának nagyszerűségét kívánják szemlélni. Ezeknek az embereknek nincs említésre méltó józan eszük! Valójában minél több ismeretük van az embereknek Istenről, annál kevésbé ítélik meg könnyelműen az Ő munkáját – csak egy keveset beszélnek Isten jelenlegi munkáját érintő tudásukról, viszont nem hoznak róla könnyelműen ítéletet. Minél kevésbé ismerik az emberek Istent, annál pimaszabbak, annál jobban túlértékelik önmagukat, és annál féktelenebbül hirdetik, hogy mi Isten – ám amit ők hirdetnek, az pusztán doktrína, és nincs tényszerű alapja. Ezek a legértéktelenebb emberek. Akik a Szentlélek munkáját játékként kezelik, azok komolytalan emberek! A Szentlélek új munkájával való találkozás során nem óvatosan közelítik meg azt, hanem jártatják a szájukat és elhamarkodottan ítélkeznek, szabad utat engednek a saját akaratuknak, hogy tagadják a Szentlélek munkájának helytállóságát, és még sértegetik és káromolják is azt – ezek a tiszteletlen egyének vajon nem tudatlanok a Szentlélek munkáját illetően, továbbá nem nagyon arrogáns emberek, akik eredendően gőgösek és féktelenek? Még ha el is jön a nap, amikor az ilyen emberek elfogadják a Szentlélek új munkáját, ők akkor sem fogják elnyerni Isten megbocsátását. Nemcsak lenézik azokat, akik Istenért dolgoznak, hanem Magát Istent is káromolják. Az ilyen banditák számára sem ebben az életben, sem az eljövendő világban nem lesz megbocsátás, és örökre elpusztulnak a pokolban! Az ilyen tiszteletlen, önkényeztető emberek pusztán a hívők címkéjét viselik, és minél inkább ilyenek az emberek, annál hajlamosabbak arra, hogy megszegjék Isten adminisztratív rendeleteit. Vajon mindazon arrogáns egyének, akik eredendően zabolátlanok, és akik soha senkinek nem engedelmeskedtek, nem mind ezt az utat járják? Nem így állnak ellen nap mint nap Istennek, aki mindig új és soha nem régi? Ma meg kellene értenetek, miért kell ismernetek Isten munkája három szakaszának fontosságát. A szavak, amelyeket mondok, hasznotokra válnak, és nem csak üres beszéd. Ha egyszerűen csak úgy olvassátok őket, mintha virágokat csodálnátok, miközben lóháton galoppoztok, vajon nem lesz hiábavaló az Én szívem vére? Mindannyiótoknak ismernie kell a saját természetét. A legtöbben ügyes szónokok vagytok; az elméleti kérdésekre adott válaszok esetében pörög a nyelvetek, de a lényeget érintő kérdésekre nem tudtok mit mondani. Még ma is könnyelmű beszélgetésekbe bocsátkoztok, képtelenek vagytok megváltoztatni régi beállítottságotokat, és legtöbbeteknek esze ágában sincs változtatni azon, ahogyan a magasabb igazság elérésére törekedtek, ehelyett csak félszívvel éltek. Hogyan képesek az ilyen emberek Istent a végsőkig követni? Még ha el is juttok az út végéig, mi hasznotok lesz belőle? Jobb, ha megváltoztatjátok az elképzeléseiteket, mielőtt túl késő lenne, vagy úgy, hogy valóban törekedtek, vagy pedig korán visszavonultok. Az idő előrehaladtával ingyenélő parazitává váltok – hajlandóak vagytok ilyen aljas és alantas szerepet játszani?

A munka három szakasza Isten egész munkájának tényszerű feljegyzése; az emberiség Isten általi megmentésének tényszerű feljegyzése, és nem kitalált dolgok. Ha valóban Isten teljes természetének megismerésére kívántok törekedni, akkor ismernetek kell az Isten által végzett munka három szakaszát, továbbá nem szabad kihagynotok egyetlen szakaszt sem. Ez a minimum, amit el kell érniük azoknak, akik Isten megismerésére törekednek. Az ember maga nem képes valódi istenismeretet kiagyalni. Ez nem olyasmi, amit az ember saját maga képes kitalálni, még kevésbé a Szentlélek különleges kegyelmének eredménye, amelyet egyetlen embernek adományoz. Ez inkább olyan tudás, amely azután jön, hogy az ember megtapasztalta Isten munkáját, és olyan tudás Istenről, amely csak azután jön, hogy az ember megtapasztalta Isten munkájának tényeit. Az ilyen tudást nem lehet könnyen megszerezni, és nem is lehet megtanítani. Teljes mértékben személyes tapasztalathoz kapcsolódik. A munka e három szakaszának középpontjában az emberiség Isten általi megmentése áll, de az üdvösség munkáján belül számos munkamódszer szerepel és számos mód, amelyen Isten természete kifejeződik. Az ember számára ezt a legnehezebb azonosítani. Nehéz az embernek felfogni. A korok felosztása, az Isten munkájában bekövetkező változások, a munka helyének változása, a munka befogadójának változása és így tovább – ezek mind benne foglaltatnak a munka három szakaszában. Különösen a Szentlélek munkamódszerének eltérése, valamint az Isten természetében, képmásában, nevében, identitásában és egyebekben bekövetkező változások mind a munka három szakaszához tartoznak. Egy munkafázis csak egy részt képviselhet, és egy bizonyos hatókörre korlátozódik. Nem foglalja magában a korok felosztását, vagy az Isten munkájában bekövetkező változásokat, még kevésbé a többi aspektust. Ez egy nyilvánvaló tény. A munka három szakasza Isten munkájának a teljessége az emberiség megmentésében. Az embernek ismernie kell Isten munkáját és Isten természetét az üdvösség munkájában; e tény nélkül az Istenről való tudásod csak alaptalan szavakból áll, nem több, mint nagyképű dogmatizálás. Az ilyen tudás nem tudja sem meggyőzni, sem meghódítani az embert; ellentétben áll a valósággal, és nem az igazság. Lehet, hogy nagyon bőséges és kellemes a fülnek, de ha ellentétben áll Isten eredendő természetével, akkor Isten nem fog megkímélni téged. Nemcsak hogy nem fogja elismerni a tudásodat, hanem még megtorlást is mér rád az istenkáromlásod bűne miatt. Az Istenről való tudás szavait nem lehet könnyedén kimondani. Lehetsz ékesszóló és aranyszájú, és bár szavaid olyan leleményesek, hogy el tudod adni a feketét fehérnek, a fehéret pedig feketének, mégsem vagy a helyzet magaslatán, amikor Isten ismeretéről kell beszélned. Isten nem olyasvalaki, akit hanyagul megítélhetsz, dicsérhetsz vagy ócsárolhatsz. Bárkit és mindenkit dicsérhetsz, mégis nehezen találod a megfelelő szavakat Isten páratlan kegyelmének leírására – erre minden vesztes rájön. Bár a nyelvnek sok mestere van, akik leírják Istent, az általuk leírtak pontossága csak egy százada annak az igazságnak, amit az Isten által választott emberek mondanak, azok, akik bár csak korlátozott szókincs birtokában vannak, de gazdag tapasztalatokra támaszkodhatnak. Így látható, hogy az Istenről való tudás a pontosságban és a gyakorlatiasságban rejlik, nem pedig a szavak ügyes használatában vagy a gazdag szókincsben, és hogy az ember tanulása és az Istenről való tudás teljesen független egymástól. Isten megismerésének leckéje magasabb rendű, mint az emberiség bármelyik természettudománya. Olyan lecke, amelyet csak annak a rendkívül kisszámú embernek sikerülhet megtanulnia, akik Isten megismerésére törekednek, nem pedig egy bármilyen tehetséges embernek. Tehát nem szabad úgy tekintenetek Isten megismerésére és az igazságra való törekvésre, mintha ezek olyan dolgok lennének, amelyeket egy egyszerű gyermek is elérhet. Lehet, hogy teljesen sikeres voltál a családi életedben, a karrieredben, vagy a házasságodban, de amikor az igazságról és az Isten megismerésének leckéjéről van szó, semmit sem tudsz felmutatni, és semmit sem értél el. Az igazság gyakorlatba ültetése, mondhatjuk, nagy nehézséget jelent számotokra, és Isten megismerése még nagyobb probléma. Ez a ti nehézségetek, és ezzel a nehézséggel néz szembe az egész emberiség is. Azok között, akik elértek némi eredményt Isten megismerésében, szinte senki sincs, aki megfelelő színvonalú lenne. Az ember nem tudja, hogy mit jelent ismerni Istent, miért szükséges megismerni Istent, illetve hogy pontosan milyen szintet kell elérnie, mielőtt megismeri Istent. Ez az, ami annyira zavarba ejtő az emberiség számára, és egész egyszerűen ez a legnagyobb rejtély, amellyel az emberiségnek szembe kell néznie – senki sem képes megválaszolni ezt a kérdést, és senki sem hajlandó megválaszolni ezt a kérdést, mert a mai napig senki sem volt sikeres az emberek közül e munka vizsgálatában. Talán amikor a munka három szakaszának rejtélyét megismeri az emberiség, azt követően megjelenik egy csoport tehetséges ember, akik ismerik Istent. Természetesen remélem, hogy ez így lesz, ezenfelül éppen most hajtom végre ezt a munkát. Remélem, hogy a közeljövőben több ilyen tehetséges ember felbukkanását látom majd, és remélem, hogy tanúi lesznek a munka e három szakasza tényének – ami természetesen azt jelenti, hogy ők lesznek az elsők, akik bizonyságot tesznek a munka e három szakasza mellett. De semmi sem lenne szomorúbb és sajnálatosabb, mint ha az ilyen tehetséges emberek nem bukkannának fel azon a napon, amikor Isten munkája véget ér, vagy ha csak egy-két ilyen ember van, és ők azok, akik személyesen elfogadták, hogy a megtestesült Isten tökéletessé tegye őket. Ez azonban csak a legrosszabb forgatókönyv. Bármi legyen is a helyzet, még mindig remélem, hogy azok, akik valóban törekednek, elnyerhetik ezt az áldást. Az idők kezdete óta soha nem volt még ilyen munka; ilyen vállalkozásra még nem került sor az emberi fejlődés történetében. Ha valóban az elsők közé tudsz kerülni, akik ismerik Istent, vajon nem az lenne a legnagyobb megtiszteltetés minden teremtett lény között? Van-e az emberiség között olyan teremtett lény, akit Isten jobban elismerne? Az ilyen munkát nem könnyű teljesíteni, de végül mégis eredményes lesz. Nemtől vagy nemzetiségtől függetlenül mindazok, akik képesek Isten ismeretének elérésére, végül birtokában lesznek Isten legnagyobb megbecsülésének, és egyedül ők lesznek azok, akik Isten tekintélyével rendelkeznek. Ez a ma munkája, és ez a jövő munkája is; ez a 6000 éves munka során elvégzendő utolsó és legmagasabb rendű munka, és ez egy olyan munkamódszer, amely az ember minden kategóriáját feltárja. Az embereket Isten megismerésére sarkalló munka révén feltárulnak az összes fajta ember sorai: azok, akik ismerik Istent, alkalmasak Isten áldásainak befogadására és ígéreteinek megöröklésére, míg azok, akik nem ismerik Istent, alkalmatlanok Isten áldásainak befogadására és ígéreteinek megöröklésére. Akik ismerik Istent, azok Isten bizalmasai, akik pedig nem ismerik Istent, azokat nem lehet Isten bizalmasainak nevezni; Isten bizalmasai megkaphatják Isten bármely áldását, de akik nem az Ő bizalmasai, azok nem alkalmasak semmilyen munkára. Legyen szó akár nyomorúságról, finomításról vagy ítéletről, mindezek a dolgok annak lehetővé tételét szolgálják, hogy az ember végül megismerje Istent és alávesse magát Neki. Ez az egyetlen olyan hatás, amelyet végül is el lehet érni. Az, hogy a munka három szakasza teljességében ismertté válik, előnyös az Isten ember általi megismerésének szempontjából, és segíti az embert Isten teljesebb és alaposabb megismerésében. Mindez a munka az ember javára válik.

Magának Istennek a munkája az a látomás, amelyet az embernek ismernie kell, mivel Isten munkáját az ember nem tudja teljesíteni, és nincs az ember birtokában. A munka három szakasza Isten irányításának teljessége, és nincs ennél nagyobb látomás, amit az embernek ismernie kellene. Ha az ember nem ismeri a látomások e legnagyobbikát, akkor nem könnyű megismernie Istent, nem könnyű megértenie Isten szándékait, ráadásul az út, amelyen az ember jár, egyre fáradságosabbá válik. Látomások nélkül az ember nem tudott volna idáig eljutni. A látomások tartották fenn az embert a mai napig, és azok váltak az ember legnagyobb oltalmává. A jövőben a tudásotoknak el kell mélyülnie. Meg kell ismernetek az Ő szándékainak teljességét és bölcs munkájának lényegét a munka három szakaszán belül. Csak ez az igazi érettségetek. A munka utolsó szakasza nem önmagában áll, hanem része a két előző szakasszal együtt kialakított egésznek, ami azt jelenti, hogy lehetetlen az üdvösség teljes munkáját a három szakasz közül csak az egyik elvégzésével befejezni. Bár a munka utolsó szakasza képes az embert teljesen megmenteni, ez nem jelenti azt, hogy egyedül csak ezt az egyetlen szakaszt kell elvégezni, és hogy a munka két korábbi szakaszára nincs szükség az ember megmentéséhez a Sátán befolyása alól. A három szakaszból önmagában egyik sem tekinthető úgy, mint az egyetlen látomás, amelyet az egész emberiségnek ismernie kell, mert az üdvösség munkájának teljessége a munka három szakasza, nem pedig egyetlen szakasz közülük. Amíg az üdvösség munkája nem teljesedik be, addig az Isten általi irányítás nem érhet teljesen véget. Isten lénye, természete és bölcsessége az üdvösség munkájának teljességében fejeződik ki; ezek nem válnak ismertté az ember számára a legelején, hanem fokozatosan fejeződtek ki az üdvösség munkájában. Az üdvösség munkájának minden egyes szakasza Isten természetének egy részét és lényének egy részét fejezi ki; a munka egyetlen szakasza sem képes közvetlenül és teljesen kifejezni Isten lényének teljességét. Mint ilyen, mivel az üdvösség munkája csak akkor zárulhat le teljesen, ha a munka három szakasza befejeződött, az ember ismerete Isten teljességéről elválaszthatatlan Isten munkájának három szakaszától. Amit az ember a munka egy szakaszából nyer, az csupán Isten természete, amely az Ő munkájának egyetlen részében jut kifejezésre. Nem képviselheti azt a természetet és lényt, amely az előtte vagy utána lévő szakaszokban fejeződik ki. Ez azért van így, mert az emberiség megmentésére irányuló munka nem fejeződik be azonnal egy időszakban vagy egy helyen, hanem fokozatosan mélyül el az ember fejlettségi állapotának megfelelően különböző időkben és helyeken. Ez egy olyan munka, amely szakaszokban zajlik, nem pedig egyetlen szakaszban teljesül. Isten teljes bölcsessége tehát a három szakaszban kristályosodik ki, nem pedig egyetlen szakaszban. Az Ő teljes lénye és teljes bölcsessége megoszlik e három szakasz között – minden szakasz tartalmazza az Ő lényét, és minden szakasz egy feljegyzés az Ő munkájának bölcsességéről. Az embernek meg kell ismernie Isten teljes természetét, amely ebben a három szakaszban fejeződik ki. Isten e lénye rendkívül fontos az egész emberiség számára, és ha az emberek nem rendelkeznek ezzel a tudással, amikor Istent imádják, akkor nem különböznek azoktól, akik Buddhát imádják. Isten munkája az emberek között nincs elrejtve az emberek elől, és mindazoknak, akik imádják Istent, ismerniük kell. Mivel Isten az üdvösség munkájának három szakaszát elvégezte az emberek között, az embernek ismernie kellene annak kifejeződését, amit Isten birtokol és ami Ő, a munka e három szakasza során. Ezt kell az embernek tennie. Isten azt rejti el az ember elől, amit az ember nem képes teljesíteni, és amit az embernek nem kell tudnia, míg Isten azt mutatja meg az embernek, amit tudnia és birtokolnia kell. A munka mindhárom szakasza az előző szakasz alapjaira épül; nem függetlenül, az üdvösség munkájától elkülönülve kerül rá sor. Bár nagy különbségek vannak a korban és az elvégzett munkában, a középpontban mégis az emberiség üdvössége áll, és az üdvösség munkájának minden egyes szakasza mélyebb, mint az előző. A munka minden egyes szakasza az előzőnek az alapjaiból folytatódik, anélkül, hogy az előző valaha is elvettetne. Ily módon a mindig új és sohasem régi munkája során Isten folyamatosan kifejezi az Ő természetének olyan aspektusait, amelyeket korábban soha nem fejezett ki az ember számára, és mindig megismerteti az embert az Ő új munkájával és új lényével. Még ha a régi vallásos gárda mindent meg is tesz, hogy ennek ellenálljon, és nyíltan szembeszáll vele, Isten akkor is azt az új munkát végzi, amelyet végeznie kell. Az Ő munkája mindig változik, és emiatt mindig az ember ellenállásába ütközik. Ugyanígy az Ő természete is mindig változik, ahogyan a kor és munkájának befogadói is. Továbbá mindig olyan munkát végez, amelyet korábban még soha nem végzett, sőt olyan munkát is végez, amely az ember számára úgy tűnik, hogy ellentmondásban van a korábban végzett munkával, és ellentétes azzal. Az ember csak egyfajta munkát vagy egyfajta gyakorlatot fogad el, és nehéz az ember számára elfogadni az olyan munkát vagy gyakorlatokat, amelyek ellentétesek ezekkel, vagy magasabb rendűek ezeknél. A Szentlélek azonban mindig új munkát végez, és így vallási szakértők csoportjai jelennek meg egymás után, akik ellenállnak Isten új munkájának. Ezek az emberek pontosan azért lettek „szakértők”, mert nincs tudomásuk arról, hogy Isten hogyan mindig új és sohasem régi, és nem ismerik Isten munkájának alapelveit, továbbá nem ismerik azt a sokféle módot, ahogyan Isten megmenti az embert. Ilyenképpen az ember teljességgel képtelen megmondani, hogy ez a munka a Szentlélektől származik-e, és hogy Magának Istennek a munkája-e. Sokan ragaszkodnak ahhoz a hozzáálláshoz, hogy ha valami megegyezik a korábbi szavakkal, elfogadják, ha pedig valami eltér a korábbi munkától, akkor ellenzik és elutasítják. Vajon ti ma nem ezeket az elveket követitek? Az üdvösség munkájának három szakasza nem volt nagy hatással rátok, és vannak, akik úgy gondolják, hogy a munka két korábbi szakasza olyan teher, amit egyszerűen nem kell ismerniük. Úgy gondolják, hogy ezeket a szakaszokat nem kellene a tömegeknek hirdetni, és minél hamarabb vissza kellene vonni, hogy az embereket ne zavarja össze a háromszakaszos munka előző két szakasza. A legtöbben úgy vélik, hogy a munka két korábbi szakaszának megismertetése szükségtelen, és nem segít Isten megismerésében – ezt gondoljátok ti. Ma mindannyian azt hiszitek, hogy helyes így cselekedni, de eljön majd a nap, amikor felismeritek munkám fontosságát. Tudjátok meg, hogy nem végzek olyan munkát, amelynek nincs jelentősége. Mivel közlöm veletek a munka három szakaszát, ezek bizonyára hasznotokra válnak; mivel a munka e három szakasza Isten egész irányításának középpontjában áll, az egész világegyetemben mindenkinek erre kell összpontosítania. Egy nap mindannyian fel fogjátok ismerni e munka fontosságát. Tudjátok meg, hogy azért álltok ellen Isten munkájának, vagy azért használjátok a saját elképzeléseiteket a mai munka mérésére, mert nem ismeritek Isten munkájának alapelveit, és elhamarkodottan kezelitek a Szentlélek munkáját. Az Istennel szembeni ellenállásotokat és a Szentlélek munkájának akadályozását az elképzeléseitek és eredendő arroganciátok okozza. Ez nem azért van, mert Isten munkája rossz, hanem mert természeteteknél fogva túlságosan lázadók vagytok. Miután megtalálták az Istenbe vetett hitüket, egyesek még azt sem tudják biztosan megmondani, honnan származik az ember, mégis nyilvános beszédeket mernek tartani, megítélve a Szentlélek munkájának helyes és helytelen részeit. Még az apostolokat is kioktatják, akikben megvan a Szentlélek új munkája, beleszólnak és szemtelen megjegyzéseket tesznek; emberi mivoltuk túlságosan alantas, és a legcsekélyebb józan ész sincs bennük. Vajon nem jön el az a nap, amikor az ilyen embereket megveti a Szentlélek munkája, és a pokol tüze megégeti őket? Nem ismerik Isten munkáját, ehelyett megítélik azt, és még utasítani is próbálják Istent, hogyan munkálkodjon. Hogyan ismerhetik meg az ilyen emberek Istent, akik híján vannak a józan észnek? Az ember a keresés és megtapasztalás folyamata során ismeri meg Istent; az Istenről való tudást nem a Szentlélek megvilágosítása által nyeri el önkényes ítélkezése során. Minél pontosabbá válik az emberek tudása Istenről, annál kevésbé állnak ellen Neki. Ezzel szemben minél kevesebbet tudnak az emberek Istenről, annál valószínűbb, hogy ellenállnak Neki. Az elképzeléseid, a régi természeted és az emberi mivoltod, jellemed és erkölcsi felfogásod az a tőke, amellyel ellenállsz Istennek, és minél romlottabb az erkölcsöd, minél aljasabb a jellemed és minél alantasabb az emberi mivoltod, annál inkább Isten ellensége vagy. Azok, akik erős elképzelésekkel rendelkeznek és önigaz beállítottságúak, még inkább ellenségesek a megtestesült Istennel szemben; az ilyen emberek az antikrisztusok. Ha az elképzeléseid nem kerülnek helyreigazításra, akkor mindig Isten ellen valók lesznek; soha nem leszel összeegyeztethető Istennel, és mindig távol leszel Tőle.

Csak a régi elképzelések félretételével lehet új tudásra szert tenni, de a régi tudás nem feltétlenül egyenlő a régi elképzelésekkel. Az „elképzelések” az ember által elképzelt dolgokra utalnak, amelyek ellentétben állnak a valósággal. Ha a régi tudás a korok múlásával elavulttá vált, el kell vetni. A régi tudás az emberek elképzeléseinek része, és gátolja őket abban, hogy belépjenek az új munkába. Ha valaki helytállóan tudja kezelni ezt a régi tudást, és képes ötvözni a régit és az újat, akkor a régi tudás valójában a segítségére lesz, és azzá az alappá válik, amely által belép az új korba. Isten megismerésének leckéje számos alapelv elsajátítását követeli meg tőled: hogyan lépj rá Isten megismerésének útjára, mely igazságokat kell megértened ahhoz, hogy megismerd Istent, és hogyan vesd le az elképzeléseidet és a régi beállítottságaidat, hogy alávethesd magad Isten új munkája minden intézkedésének. Ha ezeket az elveket használod alapként, hogy belépj Isten megismerésének leckéjébe, akkor a tudásod egyre mélyebbé és mélyebbé válik. Ha világos ismeretekkel rendelkezel a munka három szakaszáról – vagyis Isten egész irányítási tervéről –, és ha teljes mértékben összefüggésbe tudod hozni Isten munkájának előző két szakaszát a jelenlegi szakasszal, és látod, hogy ez ugyanaz az Isten által végzett munka, akkor a lehető legmélyebb alapod lesz. A munka három szakaszát egyetlen Isten végzi; ez a legnagyobb látomás, és ez az egyetlen út Isten megismeréséhez. A munka három szakaszát csakis Maga Isten végezheti. Ember nem végezhet ilyen munkát az Ő nevében. Azaz csakis Maga Isten végezhette a saját munkáját a kezdetektől napjainkig. Bár Isten munkájának három szakasza különböző korokban és helyszíneken valósult meg, és bár mindegyiknek a munkája más és más, az összes munkát egy Isten végzi. Az összes látomás közül, amelyeket az embernek ismernie kell, ez a legnagyobb, és ha az ember teljesen megérti, akkor képes lesz helytállni. Ma a különböző vallások és felekezetek legnagyobb problémája az, hogy nem ismerik a Szentlélek munkáját, és képtelenek különbséget tenni a Szentlélek munkája és a nem a Szentlélektől eredő munka között – emiatt nem tudják megmondani, hogy a munka ezen szakaszát is Jahve Isten végzi-e, mint a munka előző két szakaszát. Bár az emberek követik Istent, a legtöbben még mindig nem tudják megmondani, hogy ez-e a helyes út. Az ember aggódik, hogy ez-e az az út, amelyet személyesen Maga Isten vezet, és hogy Isten megtestesülése tény-e. A legtöbb embernek még mindig fogalma sincs arról, hogyan lehet ezeket a dolgokat megkülönböztetni. Azok, akik Istent követik, bizonytalanok ezt az utat illetően, így a megtartott prédikációk csak részleges hatást érnek el ezen emberek körében, és képtelenek teljes mértékben hatékonyak lenni, és ez aztán kihat az ilyen emberek életbe való belépésére. Ha az ember látja a munka három szakaszában, hogy azokat Isten Maga végzi különböző időpontokban, különböző helyeken és különböző embereken; ha az ember látja, hogy bár a munka eltérő, mégis mindet egy Isten végzi, és mivel egy Isten által végzett munkáról van szó, akkor annak helyesnek és hibátlannak kell lennie, és bár ellentmond az ember elképzeléseinek, nem tagadható, hogy egy Isten munkájáról van szó – ha az ember biztosan ki tudja mondani, hogy ez egy Isten munkája, akkor az ember elképzelései pusztán említésre se méltó apróságokká csökkennek. Az ember nincs tisztában a látomásokkal, csak Jahvét ismeri Istenként, Jézust pedig az Úrként, és a mai megtestesült Istent illetően kétféleképpen gondolkodik. Következésképpen sokan még mindig Jahve és Jézus munkájához kötődnek, és a mai munkával kapcsolatban elképzelések gyötrik őket, és a legtöbb ember mindig bizonytalankodik, és nem veszi komolyan a mai munkát. Az embernek nincsenek elképzelései a munka utóbbi két szakaszáról, amelyek láthatatlanok voltak. Ez azért van, mert az ember nem érti a munka utóbbi két szakaszának valóságát, és nem volt személyesen tanúja azoknak. Mivel a munka e szakaszait nem lehet látni, az ember úgy képzeli el, ahogyan akarja; függetlenül attól, hogy mit talál ki, nincsenek tények, amelyek bizonyíthatnák ezeket a képzelgéseket, és nincs, aki kijavítsa őket. Az ember szabadjára engedi indulatait, szélnek ereszti az óvatosságot, és szabad folyást enged képzeletének. Nincsenek tények, amelyek igazolhatnák képzelődéseit, így az ember képzelődései „tényekké” válnak, függetlenül attól, hogy megállnak-e. Így az ember az elméjében elképzelt saját istenében hisz, és nem a valóság Istenére törekszik. Ha egy embernek egyfajta hite van, akkor száz embernek százféle hite van. Az embernek azért van ilyen hite, mert nem látta Isten gyakorlati munkáját, mert csak hallotta a fülével, de nem látta a szemével. Az ember hallott legendákat és történeteket – de ritkán hallotta az ismeretet Isten munkájának tényeiről. Ezért van az, hogy olyan emberek, akik csak egy éve hívők, a saját elképzeléseiken keresztül hisznek Istenben, és ugyanez igaz azokra is, akik egész életükben hittek Istenben. Azok, akik nem látják a tényeket, soha nem fognak tudni szabadulni attól a hittől, amelyben elképzeléseik vannak Istenről. Az ember azt hiszi, hogy megszabadult régi elképzeléseinek kötelékeitől, és új területre lépett. Vajon nem tudja az ember, hogy azoknak a tudása, akik nem látják Isten igazi arcát, nem más, mint elképzelések és szóbeszéd? Az ember azt hiszi, hogy az elképzelései helyesek és hiba nélküliek, és azt hiszi, hogy ezek az elképzelések Istentől származnak. Ma, amikor az ember tanúja Isten munkájának, szabadjára engedi a hosszú évek alatt felhalmozódott elképzeléseit. A múltbeli képzelődések és eszmék akadályozzák e szakasz munkáját, és az ember számára nehézzé vált az ilyen elképzelések elengedése és az ilyen eszmék megcáfolása. Sokak elképzelései, akik a mai napig követték Istent, e munka minden egyes lépésével kapcsolatban egyre súlyosabbá váltak, és ezek az emberek fokozatosan egy csillapíthatatlan gyűlöletet alakítottak ki a megtestesült Isten iránt. E gyűlölet forrását az ember elképzelései és képzelődései jelentik. A tények nem engedik meg az embernek, hogy szabadjára engedje a képzeletét, még kevésbé engednek teret bármiféle hanyag cáfolatnak, az ember elképzelései és képzelődései pedig nem tűrhetik a tények létezését; továbbá az ember nem gondol a tények helytállóságára és hitelességére, és csupán folyton szabadjára engedi az elképzeléseit, és továbbfejleszti a saját képzelődéseit. Pontosan emiatt váltak az ember elképzelései és képzelődései a mai munka ellenségévé, egy olyan munkáé, amely ellentétes az ember elképzeléseivel. Erről csak azt lehet mondani, hogy az ember elképzeléseinek a hibája, és nem mondható Isten munkája hibájának. Az ember bármit elképzelhet, amit csak akar, de nem cáfolhatja szabadon Isten munkájának egyetlen szakaszát vagy egyetlen részletét sem; Isten munkájának ténye nem tűr sértést az embertől. Szabadon engedheted a képzeletedet, és akár szép történeteket is kitalálhatsz Jahve és Jézus munkájáról, de nem cáfolhatod Jahve és Jézus munkájának egyetlen szakaszának tényét sem; ez egy alapelv, egyben adminisztratív rendelet is, és meg kell értenetek e kérdések fontosságát. Az ember úgy véli, hogy a munkának ez a szakasza nem igazodik az ember elképzeléseihez, és hogy ez nem igaz a munka két korábbi szakaszára. Képzeletében az ember azt hiszi, hogy a két korábbi szakasz munkája biztosan nem ugyanolyan, mint a mai munka – de gondoltál már arra, hogy Isten munkájának elvei mind egyformák, hogy az Ő munkája mindig gyakorlatias, és kortól függetlenül mindig lesz egy emberáradat, akik ellenállnak és szembeszegülnek az Ő munkájának tényével? Mindazok, akik ma ellenállnak és szembeszegülnek a munka e szakaszával, kétségtelenül a múltban is ellenálltak volna Istennek, mivel az ilyen emberek mindig Isten ellenségei lesznek. Azok az emberek, akik ismerik Isten munkájának tényét, a munka három szakaszát egyetlen Isten munkájának fogják látni, és el fogják engedni elképzeléseiket. Ezek azok az emberek, akik ismerik Istent, és az ilyen emberek azok, akik valóban követik Istent. Amikor Isten egész irányítása a végéhez közeledik, Isten mindent a maga fajtája szerint fog besorolni. Az embert a Teremtő keze alkotta, és a végén teljesen vissza kell hoznia az embert az Ő uralma alá; ez a munka három szakaszának befejezése. Az utolsó napok munkájának szakasza, valamint az előző két szakasz Izráelben és Júdeában, Isten egész világegyetemre vonatkozó irányítási terve. Ezt senki sem tagadhatja, ez Isten munkájának ténye. Bár az emberek nem sokat tapasztaltak vagy láttak ebből a munkából, a tények mégis tények, és ez minden ember számára tagadhatatlan. Azok az emberek, akik a világegyetem minden pontján hisznek Istenben, mind elfogadják a munka három szakaszát. Ha te a munkának csak egy bizonyos szakaszát ismered, és nem érted a munka másik két szakaszát, nem érted Isten elmúlt időkbeli munkáját, akkor nem vagy képes elmondani a teljes igazságot Isten egész irányítási tervéről, és az Istenről való tudásod egyoldalú, mert az Istenben való hitedben nem ismered vagy nem érted Őt, így nem vagy alkalmas arra, hogy Isten tanúja legyél. Függetlenül attól, hogy a jelenlegi tudásod ezekről a dolgokról mélyreható vagy felszínes, végül mindannyiótoknak rendelkeznetek kell tudással, és alaposan meg kell, hogy legyetek győzve, majd minden ember meglátja Isten munkájának teljességét, és aláveti magát Isten uralmának. E munka végén minden vallás eggyé válik, minden teremtett lény visszatér a Teremtő uralma alá, minden teremtett lény az egyedül igaz Istent fogja imádni, továbbá minden gonosz vallás semmivé lesz, és soha többé nem jelenik meg.

Mire föl ez a folyamatos hivatkozás a munka három szakaszára? A korok múlása, a társadalmi fejlődés és a természet változó arca mind a munka három szakaszának változását követi. Az emberiség Isten munkájával együtt változik az időben, és nem önmagától fejlődik. Isten munkájának három szakaszára azért történik utalás, hogy minden teremtett lény és minden ember az összes vallásból és felekezetből az egy Isten uralma alá kerüljön. Függetlenül attól, hogy milyen valláshoz tartozol, végül mindannyian megadjátok magatokat Isten uralmának. Ezt a munkát csak Maga Isten végezheti el; ezt nem tudja megtenni egyetlen vallási vezető sem. A világon több nagy vallás létezik, és mindegyiknek megvan a maga elöljárója vagy vezetője, követőik pedig a világ különböző országaiban és régióiban vannak szétszóródva; szinte minden országban, legyen az kicsi vagy nagy, különböző vallások vannak. Függetlenül azonban attól, hogy hány vallás van szerte a világon, a világegyetemben minden ember végső soron egyetlen Isten vezetése alatt létezik, nem pedig vallási elöljárók vagy vezetők vezetése alatt. Ez azt jelenti, hogy az emberiséget nem egy bizonyos vallási elöljáró vagy vezető vezeti, hanem a Teremtő vezeti az egész emberiséget, aki a mennyet, a földet és minden dolgot teremtett, és aki az emberiséget is teremtette – ez tény. Bár a világnak több nagy vallása van, függetlenül attól, hogy milyen nagyok, mind a Teremtő uralma alatt léteznek, és egyikük sem lépheti túl ennek az uralomnak a hatókörét. Az emberiség fejlődése, a társadalom lecserélődése, a természettudományok előrehaladása – mindegyik elválaszthatatlan a Teremtő rendelkezéseitől, és ezt a munkát nem végezheti el bármely vallási elöljáró. Egy vallási elöljáró csupán egy adott vallás vezetője, és nem képviselheti Istent, továbbá nem képviselheti Azt sem, aki a mennyet, a földet és minden dolgot teremtett. Egy vallási elöljáró vezethet mindenkit az egész valláson belül, de nem parancsolhat az összes teremtett lénynek az ég alatt – ez általánosan elismert tény. Egy vallási elöljáró csupán egy vezető, és nem lehet egyenrangú Istennel (a Teremtővel). Minden dolog a Teremtő kezében van, és a végén minden visszatér a Teremtő kezébe. Az emberiséget Isten teremtette, és minden vallás Isten uralma alá fog kerülni – ez elkerülhetetlen. Egyedül Isten a Legfelsőbb minden dolog között, és az összes teremtett lény közül a legfőbb uralkodónak is az Ő uralma alá kell kerülnie. Bármilyen magas legyen is egy személy státusza, ő nem tudja az emberiséget megfelelő rendeltetési helyre vinni, és senki sem képes minden dolgot a maga fajtája szerint osztályozni. Jahve Maga teremtette az emberiséget és osztályozta őket fajtájuk szerint, és amikor eljön a végidő, akkor is Ő Maga fogja végezni a saját munkáját, osztályozva mindent a maga fajtája szerint – semmilyen személy nem veheti át Isten helyét ebben a munkában. A kezdetektől napjainkig végzett munka három szakaszát mind Maga Isten végezte el, az egyetlen Isten végezte el. A munka három szakaszának ténye az egész emberiség Isten általi vezetésének ténye, amit senki sem tagadhat. A munka három szakaszának végén minden dolog a maga fajtája szerint lesz besorolva, és visszatér Isten uralma alá, mivel a világegyetem felett és abban mindenütt csak ez az egy Isten létezik, és nincsenek más vallások. Aki képtelen a világot megteremteni, az képtelen lesz arra is, hogy véget vessen annak, míg aki a világot teremtette, az biztosan képes lesz arra, hogy véget vessen annak. Ezért, ha valaki képtelen véget vetni a kornak, és csak abban tud segíteni az embernek, hogy művelje magát és finomítsa a jellemét, akkor az biztosan nem Isten, biztosan nem az emberiség Ura, és képtelen lesz ilyen nagyszerű munkát végezni. Csak Egyvalaki van, aki el tud végezni egy ilyen munkát, és mindazok, akik képtelenek elvégezni ezt a munkát, biztosan különféle gonosz szellemek, és nem Isten, és minden gonosz szellem Isten ellensége. Amíg valami az embereket félrevezető gonosz szellemek munkája, addig az egy gonosz vallás, a gonosz vallások pedig nem összeegyeztethetők Istennel, és ami nem összeegyeztethető Istennel, az Isten ellensége. Minden munkát ez az egyetlen igaz Isten végez, és az egész világegyetemet ez az egyetlen Isten uralja. Függetlenül attól, hogy a munkája Izráelben vagy Kínában van, függetlenül attól, hogy a munkát a Lélek vagy a test végzi, mindent Maga Isten végez, és senki más nem végezheti. Éppen azért, mert Ő az egész emberiség Istene, szabadon munkálkodik, a körülmények korlátozása nélkül. Ez minden látomás közül a legnagyobb. Teremtett lényként, ha egy teremtett lény kötelességét akarod elvégezni, és meg akarod érteni Isten szándékait, akkor meg kell értened Isten munkáját, meg kell értened Isten teremtett lényekre vonatkozó szándékait, meg kell értened az Ő irányítási tervét, és meg kell értened az Általa végzett munka minden jelentőségét. Akik ezt nem értik meg, azok nem megfelelő színvonalúak teremtett lényként! Teremtett lényként, ha nem érted, honnan jöttél, nem érted az emberiség történelmét és az Isten által végzett összes munkát, és még kevésbé érted, hogyan fejlődött az emberiség napjainkig, és nem tudod, ki uralkodik az egész emberiség felett, akkor szóba sem jöhet, hogy végezd a kötelességedet. Isten a mai napig vezette az emberiséget, és amióta megteremtette az embert a földön, soha nem hagyta el. A Szentlélek soha nem hagyta abba a munkát, soha nem hagyta abba az emberiség vezetését, és soha nem hagyta el az emberiséget. Az emberiség azonban nem veszi észre, hogy van Isten, még kevésbé ismeri Istent. Vajon van ennél megalázóbb dolog minden teremtett lény számára? Isten személyesen vezeti az embert, de az ember nem érti Isten munkáját. Teremtett lény vagy, mégsem vagy tudatában a saját történelmednek, nem vagy tudatában annak, hogy ki vezetett téged az utadon, és nem vagy tudatában az Isten által végzett munkának, és így nem ismerheted Istent. Ha még most sem vagy tudatában ezeknek a dolgoknak, akkor soha nem leszel alkalmas arra, hogy Isten tanúja légy. Ma a Teremtő ismét személyesen vezet minden embert, és minden embert arra késztet, hogy szemlélje bölcsességét, mindenhatóságát, üdvösségét és csodálatos mivoltát. Ennek ellenére még mindig nem veszed észre vagy nem érted – így hát nem te vagy az, aki nem fog üdvösséget kapni? Azok, akik a Sátántól valók, nem értik Isten szavait, míg azok, akiket Isten kiválasztott, hallják Isten hangját. Mindazok, akik ismerik és értik az Általam mondott szavakat, üdvözülnek majd és tanúságot tehetnek Isten mellett; mindazok, akik nem értik az Általam mondott szavakat, nem tudnak tanúságot tenni Isten mellett, és ők azok, akik ki lesznek iktatva. Azok, akik nem értik meg Isten szándékait és nem ismerik fel Isten munkáját, képtelenek Isten ismeretének elérésére, és az ilyen emberek nem tehetnek tanúságot Isten mellett. Ha Isten tanúja kívánsz lenni, akkor ismerned kell Istent; Isten megismerése Isten munkája által valósul meg. Végső soron, ha meg akarod ismerni Istent, akkor meg kell ismerned Isten munkáját: Isten munkájának megismerése rendkívül fontos. Amikor a munka három szakasza véget ér, létrejön azok csoportja, akik tanúságot tesznek Isten mellett, azoknak a csoportja, akik ismerik Istent. Ezek az emberek mind ismerik majd Istent. Képesek lesznek az igazságot a gyakorlatba ültetni, valamint lesz emberi mivoltuk és józan eszük. Mindannyian ismerni fogják Isten üdvözítő munkájának három szakaszát. Ez az a munka, amely a végén fog beteljesedni, és ezek az emberek a 6000 éves irányítási munkának a kikristályosodása, valamint a Sátán végső legyőzésének legerősebb bizonyságtételei. Azok, akik tanúságot tudnak tenni Isten mellett, megkaphatják Isten ígéretét és áldását, és ők lesznek az a csoport, amelyik mindvégig életben marad, az a csoport, amelyik rendelkezik Isten hatalmával, és tanúságot tesz Isten mellett. Talán a köztetek lévők mindannyian tagjai lehetnek ennek a csoportnak, vagy talán csak a fele, vagy csak néhányan – ez az elhatározásotokon és a törekvéseteken múlik.