Az Istenben való hit a helyes út az életben. Isten mindannyiótokat kiválasztott, és ti mindannyian úgy döntöttetek, hogy követitek Őt, és elindultok a helyes úton az életben. Ideális esetben képesek lesztek eleget tenni Isten szándékainak, megfelelően végezni a kötelességeiteket, elnyerni az igazságot, és Isten által tökéletesítve lenni. Nem ez az ideálotok és a törekvésetek? (De igen.) Jó dolog, pozitív dolog, ha egy hívő embernek ilyen ideálja van, és Isten teljesíti az emberek pozitív ideáljait és törekvéseit. Vannak-e az embereknek néha negatív vagy helytelen ideáljaik és törekvéseik? Ez lehetséges, mivel az emberek állapotai bizonytalanok, mielőtt elnyerik az igazságot, sőt, időnként visszafejlődnek. Amikor ezek a negatív dolgok megjelennek, nem befolyásolják az életbe való belépésedet, és nincsenek hatással az Istennel való normális kapcsolatodra? Ha az emberek ezekben az állapotokban élnek, nem romlanak-e a körülményeik, és nem lesznek-e negatívak és gyengék? Mit csináljanak ilyenkor? (Imádságban járuljanak Isten elé.) Nos, nincsenek olyan idők, amikor az emberek nem akarnak imádkozni, amikor továbbra is züllött állapotban akarnak élni, hagyva, hogy a Sátán tetszés szerint manipulálja őket, miközben ők kényeztetik magukat, és azt teszik, amit csak akarnak, nem gondolva arra, hogy mi lesz a vége? Létezik ilyen állapot? (Igen.) Milyen probléma megnyilvánulása ez? (Elfordultak Istentől.) És mi késztette őket arra, hogy elforduljanak Istentől? Vajon ez nem az elégtelen érettségük és az igazság hiányának a megnyilvánulása? Ez valóban annak köszönhető, hogy nem kielégítően értik az igazságot és elégtelen az érettségük. Minden alkalommal, amikor ilyen helyzet adódik, amikor egy személy ilyen állapotban találja magát, imádkoznia kell Istenhez, Őrá kell hagyatkoznia, és keresnie kell az igazságot. Ha az érettsége túl alacsony, és ő elmarad az igazságtól, akkor keresnie kell egy olyan embert, aki megérti az igazságot, közösségben kell lennie vele, és ellátást és támogatást kapni tőle. Néha arra is szüksége lesz, hogy egy másik személy megmetssze, vagy hogy Isten fegyelmezze őt. Ha nem tud megállni a saját lábán, az azért van, mert nem eléggé érti az igazságot, és hiányos az érettsége. A nem megfelelő érettségük miatt az emberek képtelenek ellenállni mindenféle negatív, züllött állapotnak és gondolatnak. Nem kimerítő így élni? Milyen állapotokban élnek általában azok, akiknek hiányos az érettségük? Van közületek bárkinek közvetlen tapasztalata erről? Miféle állapotok miatt érzitek magatokat magányosnak, nyomorúságosnak, határozatlannak, nagyon kimerültnek és elveszettnek, mintha nem lenne előre vezető út, amelyek miatt egész nap komornak érzitek magatokat, nincs kedvetek imádkozni vagy az igazságra törekedni? Amikor megoldhatatlannak tűnő problémával találkoztok, gondoltok-e valaha arra, hogy feladjátok? (Igen.) Tehát mi okozza ezeknek az állapotoknak az előfordulását? Talán szándékosan ki vannak találva és meg vannak tervezve az emberek fejében? Biztosan nem. Tehát gondolkozzatok el ezen a kérdésen – szerintetek mi okozza ezeket? Mondjátok meg Nekem, ha valaki megérti az igazságot, akkor valóban megismeri saját romlott beállítottságát, képes lesz tisztán látni saját romlottságának az igazságát, tudni fogja, milyen igazságokkal kell felvérteznie magát ahhoz, hogy megélje az emberi hasonlatosságot, és tudni fogja, hogyan tegyen eleget Istennek különböző helyzetekben, valamint azt, hogy bizonyos ügyeket hogyan kell megfelelően kezelni, és milyen alapelveket kell betartani ennek során – ha egy ilyen érettségű személy nehézségekkel néz szembe, milyen lesz az állapota? Bizonyára valamilyen mértékben még mindig negatívnak és gyengének érzi majd magát, igaz? (Igaz.) Tehát honnan ered ez a negativitás és gyengeség, és hogyan lehet eloszlatni? Soha nem gondolkodtatok még el ezeken a kérdéseken, vagy nem kerestétek ezeket a kérdéseket? (Ritkán.) Tehát sikerült átküzdenetek magatokat a nehézségeiteken, valamint a gyengeség és negatívitás időszakain anélkül, hogy ezeket a dolgokat valaha is komolyan vettétek volna. Ebben az esetben nagyon szerencsések vagytok, hogy eljutottatok idáig, és ez csak Isten kegyelmének köszönhető, aki átvezetett ezeken a nehézségeken. Nos, mi volt az a kérdés, amelyet az előbb feltettem? (Mi készteti az embereket arra, hogy negatív és gyenge állapotban éljenek?) Gondolkodjatok el ezen egy percig; van válaszotok? Elméletileg az, hogy nem értik az igazságot. Ebben az esetben mi irányítja az emberek életét, mielőtt megértenék az igazságot? (Az ő romlott, sátáni beállítottságaik.) Bizony, hát nem ez a válaszotok? Most már rájöttetek? Amikor az emberek nehézségekkel szembesülnek, fel akarják adni, szoronganak, gyengének, nyomorultnak, korlátok közé szorítottnak és megbéklyózottnak érzik magukat, mintha nem lenne előre vezető út, majd negatívvá válnak, hiányzik belőlük a hit, és azt hiszik, hogy Istenben hinni értelmetlen. Mi okozza ezt? (A romlott, sátáni beállítottságaik.) Ha az emberek nem értik az igazságot, akkor miféle beállítottsággal élnek? Milyen természettel élnek együtt? Mi irányítja az életüket? (A romlott, sátáni beállítottságaik.) Milyen dolgok merülhetnek fel az emberben egy romlott, sátáni beállítottság következtében? Arrogancia, Istennel szembeni ellenállás és Isten elárulása, és ellenkezés Istennel. Mindezek a romlott beállítottságok csak nyomorúságot, negativitást és gyengeséget okoznak az embereknek. Nos, miért van az, hogy a romlott, sátáni beállítottságok nyomorúságot, negativitást és gyengeséget okozhatnak az embereknek, de nem nyújthatnak békét, örömet, vigaszt vagy boldogságot az ember elméjében? Miért tehetik ezek a negatív dolgok negatívvá az embert? A romlott beállítottságok negatív dolgok, és ellenségesek az igazsággal szemben, ezért nem tudnak semmilyen pozitív funkciót betölteni, csak negatívakat. Nem tudnak pozitívumot, lendületet vagy felfelé irányuló gondolkodásmódot adni az embereknek, csak gyengeséget, negativitást és nyomorúságot hoznak az embereknek. Amikor a sátáni beállítottság gyökeret ver az emberekben és természetükké válik, ez elég ahhoz, hogy sötétséget és gonoszságot ültessen a szívükbe, és rávegye őket arra, hogy a rossz utat kövessék és válasszák. A romlott sátáni beállítottság hajtóereje alatt mik az emberek eszményei, reményei, ambíciói, életcéljai és irányai? Nem ellentétesek a pozitív dolgokkal? Például az emberek mindig hírnevet akarnak szerezni, vagy hírességek akarnak lenni; nagy hírnévre és tekintélyre szeretnének szert tenni, és becsületére szeretnének válni az őseiknek. Ezek pozitív dolgok? Ezek egyáltalán nincsenek összhangban a pozitív dolgokkal; sőt, ellentmondanak annak a törvénynek, hogy Isten szuverenitást gyakorol az emberiség sorsa felett. Miért mondom ezt? Milyen embert akar Isten? Ő talán egy nagyszerű embert, egy hírességet, egy nemes embert vagy egy világrengető embert akar? (Nem.) Tehát akkor milyen embert akar Isten? (Valakit, aki szilárdan, két lábbal áll a földön, aki betölti a teremtett lény szerepét.) Igen, és mi mást? (Isten olyan becsületes embert akar, aki féli Őt, kerüli a rosszat, és aláveti magát Neki.) (Olyan valakit, aki minden ügyben Isten mellett áll, aki arra törekszik, hogy szeresse Istent.) Ezek a válaszok is helyesek. Bárki, akinek Istennel egyező a szíve és a lelke. Szerepel-e Isten szavai közt valahol az, hogy az embereknek meg kell tartaniuk emberi pozíciójukat? (Igen.) Mit mond? („A teremtett emberiség tagjaként az embernek meg kell tartania a saját pozícióját, és lelkiismeretesen kell viselkednie. Őrizd kötelességtudóan, amit a Teremtő rád bízott. Ne légy fegyelmezetlen, ne tegyél olyasmit, ami meghaladja a képességeidet, vagy ami utálatos Isten számára. Ne próbálj nagy lenni, supermanné vagy másoknál különbbé válni, és ne törekedj arra, hogy Istenné válj. Erre az embereknek nem lenne szabad vágyniuk. Arra törekedni, hogy nagyok vagy supermanek legyünk, abszurd. Arra törekedni, hogy Istenné váljunk, még szégyenletesebb; visszataszító és megvetésre méltó. Ami dicséretes, és amihez a teremtett lényeknek mindennél inkább tartaniuk kellene magukat, az az igaz teremtett lénnyé válás; ez az egyetlen cél, amelyre mindenkinek törekednie kellene” (Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló I.).) Mivel ti tudjátok, hogy Isten szavai mit követelnek meg az emberektől, képesek vagytok-e ragaszkodni Isten követelményeihez az emberi magatartásra való törekvésetekben? Mindig ki akarjátok tárni a szárnyaitokat és felszállni, mindig egyedül szeretnétek repülni, sas lenni, nem pedig kismadár? Ez milyen beállítottság? Ez az emberi magatartás alapelve? Az emberi magatartásra való törekvéseteknek Isten szavain kell alapulnia; csak Isten szavai az igazság. Titeket túl mélyen megrontott a Sátán, és mindig a hagyományos kultúrát – a Sátán szavait – tekintitek az igazságnak, a törekvésetek tárgyának, ami megkönnyíti számotokra, hogy rossz útra térjetek, és az Istennek való ellenállás útján járjatok. A romlott emberiség gondolatai és nézetei, valamint azok a dolgok, amelyekre törekednek, ellentétesek Isten vágyaival, az igazsággal és Isten minden feletti szuverenitásának a törvényeivel, az Ő vezénylésével mindenek felett, és az Ő irányításával az emberiség sorsa felett. Tehát bármennyire is helyénvaló és észszerű ez a fajta törekvés az emberi gondolatok és elképzelések szerint, Isten szemszögéből ezek nem pozitív dolgok, és nincsenek összhangban az Ő szándékaival. Mivel szembemész azzal a ténnyel, hogy Isten szuverenitást gyakorol az emberiség sorsa felett, és mert egyedül szeretnél cselekedni, a saját kezedbe véve sorsodat, mindig falakba ütközöl, olyan keményen, hogy vér folyik a fejedből, és soha semmi sem sikerül neked. Miért nem sikerül neked semmi? Mert az Isten által létrehozott törvényeket egyetlen teremtett lény sem változtathatja meg. Isten hatalma és ereje mindenek felett áll, egyetlen teremtett lény sem sértheti meg. Az emberek túl nagyra tartják a képességeiket. Mi az, ami miatt az emberek mindig meg szeretnének szabadulni Isten szuverenitásától, mindig meg szeretnék ragadni saját sorsukat és megtervezni saját jövőjüket, és vezérelni szeretnék a kilátásaikat, irányukat és életcéljaikat? Honnan származik ez a kiindulópont? (Romlott sátáni beállítottságból.) Mit hoz tehát az embereknek a romlott sátáni beállítottság? (Szembenállást Istennel.) Mi lesz abból, ha az emberek szembeszállnak Istennel? (Fájdalom.) Fájdalom? Ez pusztulás! A fájdalom még a fele sem ennek. Amit közvetlenül a szemed előtt látsz, az a fájdalom, a negativitás és a gyengeség, az ellenállás és a panaszok – mi lesz ezeknek a dolgoknak a kimenetele? Megsemmisítés! Ez nem kis dolog, és nem játék. Azok az emberek, akiknek nincs Istent félő szívük, nem látják ezt.

Vannak, akik azonnal negatívvá és gyengévé válnak, amint egy kis bajba ütköznek, de ha nincsenek bajok, akkor tele vannak ambíciókkal és vágyakkal, mindig abban a reményben, hogy híresség vagy valami szakértő lesz belőlük. Amikor az emberek ilyen gondolkodásmóddal élnek, egyszerűen a sátáni természetük uralja őket. Ha az emberek mindig tele vannak ambíciókkal és vágyakkal, képesek lesznek boldog életet élni? Ha nem veted el ezeket a dolgokat, akkor a szenvedéseid nem fognak enyhülni. A szenvedés mindig követni fog téged; olyan érzés lesz, mintha kést forgatnának a szívedben. Hogyan lehet ezt a problémát megoldani? (Az igazság keresésével és az arra való törekvéssel.) Többé-kevésbé mindannyian képesek vagytok beszélni az igazság keresésének tág fogalmáról, és mindannyian tudatában vagytok ennek. Ha problémával szembesülsz, először az igazságot kell keresned. Az ember romlott beállítottságait csak az igazság keresése, megértése és elnyerése révén lehet eloszlatni. Csak romlott beállítottságuk eloszlatása után tapasztalhatják meg az emberek az igazi örömöt, békét, jólétet és boldogságot, és csak akkor járulhatnak igazán Isten elé. Ez gyökeresen megoldja a problémát. Nos, hogyan kell elkezdeni az igazság keresését? Milyen részletekről van szó? Ki tudja megmagyarázni? (Ha úgy érzed, hogy státuszra és hírnévre gondolsz vagy aktívan törekszel rájuk, ne hagyd figyelmen kívül ezeket a gondolatokat és viselkedéseket. Próbáld megérteni őket, és Isten szava szerint boncolgatni őket. Ismerd fel, hogy ez az a kár, amelyet a sátáni, romlott beállítottságok okoznak az embernek. Ismerd fel a helytelen utat, amelyen jártál, majd edd és idd Isten szavát, imádkozz Istenhez, és hagyatkozz Őrá, hogy letörje ezt a béklyót, amelyet a Sátán az ember megkötésére használ.) (A legfontosabb rész az, hogy felismerd a téves nézeteidet arról, hogy mire kellene törekedned, megértsd a kárt, amelyet a sátáni, romlott beállítottságok okoznak az embereknek, és fordítsd meg a dolgokról alkotott nézeteidet. Akkor többet kell Isten elé járulnod imádságban, közelebb kell kerülnöd Hozzá, és fokozatosan normális kapcsolatot kell kialakítanod Vele.) Bármi egyéb? (Ha néha gyengének és negatívnak érzed magad, és nem tudod azonosítani az okot vagy a romlott beállítottságot, amelyből ezek az érzések származnak, akkor először Istenhez kell imádkoznod, és kérned kell, hogy világosítson meg. Leleplezheted magad néhány testvér előtt és közösségben lehetsz velük. Ha meghallgatod közlésüket a tapasztalataikról, akkor tisztázhatod, hogyan érted ezt az állapotot, ami után meg kell keresned Isten szavának megfelelő szakaszait, amelyekkel eloszlathatod azt.) Folytasd. (Ha amikor valami nem úgy megy, ahogy szeretted volna, mindig szőrszálhasogatva elemzed, hogy kinek volt igaza és ki tévedett, akkor ilyenkor először csendesítsd el a szívedet Isten előtt, és vesd alá magad a helyzetnek – imádkozz Istenhez és kérj Istentől az Ő szuverenitásába vetett hittel. Isten majd megvilágosít, és megengedi, hogy megértsd az Ő szándékát. Aztán, ha újra megvizsgálod a helyzetet, meg fogod érteni, miféle romlottságot tártál fel, és mi Isten szándéka. Így léptem be az igazságba.) Mindannyiótoknak gyakorolnotok kell az igazságról való kommunkálást – osszátok meg tudásotokat, tapasztalataitokat és ötleteiteket, és tanuljátok meg, hogyan fedjétek fel magatokat a közösségben. Ha így teszel, egyre többet fogsz nyerni, és egyre többet fogsz megérteni. Néhányan közületek csak megosztották személyes tapasztalataikat és tudásukat, és mindegyikőtöknek valami más mondanivalója volt. Remek munka, mindannyian megosztottatok valami nagyon praktikus dolgot. Miután meghallgattam a közléseiteket, azt látom, hogy ti mindannyian megnőttetek, és volt valamennyi életbe való belépésetek a feladataitok végzése során az elmúlt néhány évben. Van némi tudásotok és tapasztalatotok az Istenbe vetett hittel kapcsolatos ügyekben, nem csak egyszerű kijelentések, és lefektettetek egy alapot. Ez nagyszerű. Úgy tűnik, Istenben hinni nem is olyan nehéz: amíg valaki őszinte, hallgat Isten szavára, és megteszi, amit Isten mond, és amíg képes gyakorolni az igazságot, addig képes lesz teljesíteni Isten követelményeit. Összefoglalva, van egy tény, amelyet mindenekelőtt meg kell értened az Istenbe vetett hitedben: az Istenbe vetett hit nem csupán azt jelenti, hogy hiszel Isten nevében, még kevésbé azt, hogy hiszel a képzeleted homályos istenében. Istenben hinni azt jelenti, hogy hinned kell, hogy Isten gyakorlati; hinned kell Isten lényegében, az Ő természetében, és abban, amit Ő birtokol és ami Ő; hinned kell abban, hogy Isten szuverenitást gyakorol az emberiség sorsa felett, és szuverenitást gyakorol a sorsod felett. Tehát mit jelent hinni? Nem azt jelenti, hogy az embereknek ténylegesen együtt kell működniük, és a gyakorlatba kell azt ültetniük? Például amikor egyes emberek kedvezőtlen helyzetbe kerülnek, panaszkodni kezdenek, és másokat hibáztatnak. Soha nem gondolnak arra, hogy saját maguknak köszönhetik azt, hanem mindig másra hárítják a felelősséget. Aztán elégedettnek és nyugodtnak érzik magukat, és azt gondolják: „A probléma meg van oldva. Így hinni Istenben olyan kellemes és könnyű!” Mi a véleményed erről a problémamegoldási módszerről? Megszerezheti-e valaki az igazságot, ha így gyakorol? Ez az Istennek való alávetettség hozzáállását mutatja? Milyen szemszögből és milyen eszközökkel hisznek az ilyen emberek Istenben? Alkalmazták-e az „Isten szuverenitást gyakorol az emberiség sorsa felett, minden esemény és minden dolog az Ő kezében van” szavakat a mindennapi életükre? Amikor emberi ésszel elemzik a problémát, amikor emberi eszközökkel foglalkoznak a kérdéssel, hisznek-e Isten szuverenitásában? Alávetik-e magukat Isten szuverenitásának az emberek, események és dolgok felett és azok elrendezésében? Nyilvánvalóan nem. Először is, nem vetik alá magukat; már ez hiba. Másodszor, képtelenek elfogadni Istentől azt a helyzetet, embereket, eseményeket és dolgokat, amelyeket Ő rendez el számukra; nem néznek a felszín mögé. Csak azt nézik, hogy kívülről milyennek tűnik a helyzet, majd emberi elméjük segítségével elemzik, és emberi módszerekkel próbálják megoldani. Ez nem egy újabb hiba? Ez nagy hiba? (Az.) Miért van ez így? Nem hiszik el, hogy Isten minden felett szuverenitást gyakorol. Azt hiszik, minden véletlenszerűen történik. Az ő szemükben egyetlen dolgon sem uralkodik Isten, és a legtöbb dolog az emberek tettei miatt történik. Ez Istenben való hit? Van igaz hitük? (Nincs.) Miért nincs? Nem hiszik, hogy Isten szuverenitást gyakorol minden felett. Nem hiszik, hogy Isten szuverenitást gyakorol minden ügy és tárgy felett – hogy Isten szuverenitást gyakorol minden helyzet felett. Ha valami nem úgy megy, ahogy elképzelték, akkor nem tudják elfogadni Istentől. Nem hiszik, hogy Isten képes levezényelni ezeket a helyzeteket. Mivel nem látják Istent, úgy gondolják, hogy ezek a helyzetek véletlenszerűen történnek az emberek cselekedeteinek eredményeként, nem pedig Isten vezényletével. Nem hisznek Isten szuverenitásában. Akkor mi a hitük lényege? (Ők álhívők.) Így van, ők álhívők! Az álhívők semmit nem fogadnak el Istentől. Ehelyett azon törik a fejüket, hogy emberi nézőpontok, elmék és módszerek segítségével próbálják kezelni a dolgokat. Ez az álhívők viselkedése. Ha a jövőben ilyen személlyel találkoztok, akkor némi ítélőképességet kell kialakítonotok velük kapcsolatban. Az álhívők jól be tudják vetni az agyukat és ötletekkel előállni, ha problémák merülnek fel; folyamatosan tanulmányozzák az adott ügyet, és emberi módszerekkel próbálják megoldani azt. Mindig emberi érvelést és sátáni filozófiát használva szemlélik az embereket és a dolgokat, vagy a törvények alapján, és nem hiszik el, hogy Isten szava az igazság, vagy hogy Isten szuverenitása mindent magában foglal. Mindent, ami történik, Isten enged meg, de az álhívők ezeket nem tudják elfogadni Istentől, és mindig emberi elképzelések és képzelődések alapján nézik a dolgokat. Bár az álhívők általában azt mondják, hogy hisznek abban, hogy az ember sorsa Isten kezében van, és hogy hajlandóak alávetni magukat Isten szuverenitásának és intézkedésének, de amikor a dolgok ténylegesen megtörténnek velük, képtelenek elfogadni ezeket Istentől, és elképzeléseket alkotnak Istenről. Ez az álhívők viselkedése. Vannak ilyen emberek az életetekben? Ti magatok viselkedtek valaha így? (Igen.) Ti álhívőként viselkedtek, de valóban álhívők vagytok? Hisztek abban, hogy Isten minden felett szuverén? Elismeritek azt a tényt, hogy minden ember, esemény, dolog és helyzet Isten kezében van? Hány dolgot tudtok elfogadni Istentől? Hány ügyet oldottatok meg emberi módszerekkel? És milyen gyakran éltek romlott beállítottság szerint? Milyen gyakran vagytok képesek alávetni magatokat Istennek? Gondolkodjatok el ezeken a kérdéseken, a szívetekben biztosan tudjátok rájuk a választ. Könnyű Istentől dolgokat elfogadni? (Belső küzdelem lesz.) Igaz, hogy lesz küzdelem, de mi ennek a küzdelemnek az eredménye? Siker vagy kudarc? (Néha kudarc, néha siker.) Ha egyenletes a megoszlás, akkor még van remény számotokra, de ha gyakran kudarcot vallotok és ritkán jártok sikerrel, az azt bizonyítja, hogy nem olyan emberek vagytok, akik szeretik az igazságot. A kudarc normális – ne féljetek a kudarctól, ne csüggedjetek, ne váljatok negatívvá, ne hátráljatok meg, és próbálkozzatok keményen. A kudarc nem rossz dolog; az emberek legalábbis profitálhatnak a kudarcból, ami jó dolog!

Az igazság megszerzésének folyamata olyan, mintha egy bátor harcos lépne a csatatérre, készen arra, hogy bármelyik pillanatban megküzdjön mindenféle ellenséggel. Az igazságra törekvők ellenségei a Sátán különböző romlott beállítottságai. Ezek az emberek a romlott testükkel harcolnak; lényegében a Sátánnal harcolnak. És milyen fegyvert használnak a Sátán elleni harcban? Természetesen az igazságot, Isten szavának követését. A Sátán legyőzéséhez az igazság mely aspektusát kell először gyakorolni? Az alávetést Istennek, az Ő szavának és az igazságnak. Ez az a lecke, amelybe az embernek először be kell lépnie, amikor a Sátánnal harcol. Ha képtelen vagy elfogadni Istentől a téged érő dolgokat, akkor nem leszel képes alávetni magad Isten előtt, és ezért nem fogsz tudni elcsendesedni Isten előtt, hogy imádkozz vagy keresd az igazságot. Ha nem tudsz imádkozni Istenhez vagy keresni az igazságot, akkor nem fogod megérteni az igazságot, vagy azt, hogy Isten miért helyezne olyen helyzetekbe, azokkal az emberekkel, eseményekkel és dolgokkal – zűrzavarban fogsz vergődni. Ha nem tudod keresni az igazságot, akkor nem tudod legyőzni a romlott beállítottságodat. Csak a romlott beállítottságod és a romlott tested legyőzésével alázhatod meg a Sátánt és a szellemi birodalom ördögeit. A Sátán elleni küzdelem leginkább az igazság keresésén múlik; ha nem érted az igazságot, akkor minden benned felmerülő probléma vagy elképzelés gyengévé és negatívvá tehet. Ha a romlott beállítottságaid megnyilatkozásai soha nem oszlanak el, valószínűleg elbuksz és kudarcot vallasz, és nehéz lesz újra talpra állnod. Vannak, akik megbotlanak, amikor kísértéssel találkoznak, mások negatívvá válnak, amikor fájdalmas betegséggel szembesülnek, és vannak, akik orra buknak, amikor megpróbáltatással találkoznak. Ezek a következményei annak, hogy soha nem törekszünk az igazságra, és nem keressük az igazságot, hogy eloszlassuk a romlott beállítottságokat, amelyeket az ember felfed. Mit gondoltok: a sátáni beállítottságok sok bajt okoznak az embereknek? (Igen.) Mennyi bajt? (Akadályozzák az embereket abban, hogy Isten elé járuljanak, és képtelenné teszi őket arra, hogy alávessék magukat Istennek.) Ha az emberek nem tudják alávetni magukat Istennek, mi szerint fognak élni? (A sátáni, romlott beállítottságok szerint fognak élni.) Amikor az emberek a sátáni, romlott beállítottságok szerint élnek, gyakran felfedik elképzeléseiket és forrófejűvé válnak. Például, ha valamit rosszat teszel, és egy testvér leleplez téged, vagy megmetsz téged, hogyan kell alávetned magad Istennek és keresned az igazságot? Van itt egy tanulság, amelyet le kell vonni. Talán elkezdesz töprengeni ezen, és azt gondolod: „Az a személy általában lenéz engem, és ezúttal talált valamit, amit ellenem használhat. Engem vesz célba, ezért nem leszek kedves. Velem nem lehet packázni!” Ez nem forrófejűség? (De az.) Mi a forrófejűség? (Az, amikor egy személy sátáni beállítottsága előtör, amikor az érdekei sérülnek, vagy a hírneve, nyeresége és státusza sérül, és impulzívan mond vagy tesz valamit. Így értelmezem a forrófejűséget.) Ez az értelmezés alapvetően helyes. Ki tud ehhez hozzátenni? (Ha valami történik az emberrel, és nem keresi az igazságot, hanem szabadjára engedi azokat a dolgokat, amelyek természetesen léteznek benne, az forrófejűség.) Az általa használt „természetesen” szó nagyon találó. Miután az embereket megrontotta a Sátán, amikor a legtermészetesebb, legprimitívebb beállítottságuk, amely a saját gyökerükből ered, felszínre kerül, azt forrófejűségnek nevezik. Ez az a dolog, ami nem megy át gondolkodáson, elmebeli feldolgozáson, töprengésen vagy csomagoláson, hanem csak úgy kijön. Ez forrófejűség. A forrófejűség az, ami azokból az emberekből árad, akik romlott beállítottságokban élnek. Akkor miért van az, hogy nincsenek összhangban az igazsággal azok a dolgok, amelyek természetesen megnyilatkoznak az ember természetéből? Miért fednek fel az emberek forrófejűségeet? Mi az oka? Ezt az ember sátáni természete okozza. Az ember veleszületett beállítottsága a forrófejűséghez tartozik. Ha kár éri egy személy érdekeit, kicsinyes hiúságát vagy büszkeségét, ha nem érti az igazságot, vagy nem rendelkezik az igazságvalósággal, akkor hagyni fogja, hogy romlott beállítottsága diktálja a kár kezelését, és impulzív lesz és meggondolatlanul fog cselekedni. Amit ilyenkor kinyilvánít és felfed, az a forrófejűség. A forrófejűség pozitív vagy negatív dolog? Ez nyilvánvalóan negatív dolog. Nem jó dolog, ha valaki forrófejűen él; katasztrófához vezethet. Ha valakinek a forrófejűsége és a romlottsága lelepleződik, amikor dolgok történnek vele, vajon az olyan ember, aki keresi az igazságot és aláveti magát Istennek? Nyilvánvaló, hogy az ilyen ember nem Istennek alávetett. Ami a különféle embereket, eseményeket, dolgokat és környezeteket illeti, amelyeket Isten az emberek számára elrendez, ha valaki nem tudja elfogadni őket Istentől, ehelyett emberi módon birkózik meg velük és oldja meg őket, mi lesz ebből a végén? (Isten visszautasítja ezt a személyt.) Isten undorodni fog az illetőtől, akkor vajon ez tanulságos lesz az emberek számára? (Nem, nem lesz az.) Nemcsak a saját életében veszít, hanem mások számára sem lesz építő jellegű. Sőt, megalázza Istent, és arra készteti Őt, hogy visszautasítsa őt. Az ilyen személy elvesztette a bizonyságát, és nem szívesen látják, bárhová is megy. Ha Isten házának tagja vagy, mégis mindig forrófejű vagy a tetteidben, mindig feltárod azt, ami természetes benned, és mindig felfeded a romlott beállítottságodat, emberi eszközökkel és romlott sátáni beállítottsággal cselekedve, a végső következmény az lesz, hogy rosszat teszel, és ellenállsz Istennek – és ha mindvégig bűnbánat nélküli maradsz, és nem tudsz rálépni az igazságra való törekvés útjára, akkor fel kell tárni és ki kell vetni téged. Vajon nem súlyos-e az a probléma, hogy a sátáni beállítottságra hagyatkozva élünk, és nem keressük az igazságot, hogy megoldjuk azt? A probléma egyik aspektusa az, hogy az ember nem növekszik, illetve nem változik a saját életében; ezen túlmenően az ember hátrányosan befolyásol másokat. Nem szolgál semmiféle jó célt a gyülekezetben, és idővel nagy bajt fog hozni a gyülekezetre és Isten választott népére, akár egy büdös légy, amely ide-oda röpköd az étkezőasztal fölött, undort és utálatot keltve. Ilyen emberek szeretnétek lenni? (Nem.) Nos, akkor hogyan kell cselekedned, hogy az Istennek tetsszen, és másokat építsen? Függetlenül attól, hogy milyen romlott beállítottságot fedtél fel, először le kell nyugodnod, imában Isten elé kell sietned, és az igazságot kell keresned, hogy eloszlasd. Egyáltalán nem szabad, hogy továbbra is a saját akaratodat és forrófejűségedet követve romlottságot fedj fel. Életed minden percének minden másodpercében, bármit csinálsz és bármit is gondolsz, Isten átvizsgál és figyel téged. Mit figyel meg Isten? (Azt, hogy mit gondol az ember, és hogyan reagál, amikor találkozik azokkal az emberekkel, eseményekkel vagy dolgokkal, amelyeket Isten elrendezett számára.) Ez így van, és mi Isten célja ezeknek a dolgoknak a megfigyelésével? (Hogy kiderüljön, vajon ez a személy olyan valaki-e, aki féli Istent és kerüli a gonoszt.) Ez az ok egy része. Mi a fő ok? Gondolkodj el ezen alaposan. (Hogy lássa, teljes szívvel keresi-e az igazságot és veti alá magát Istennek.) Legyen szó istenfélelemről és a gonosz kerüléséről, vagy arról, hogy keresi-e az igazságot és olyan szíve van-e, amelyaláveti magát Istennek, ezek a dolgok mind azt a kérdést érintik, hogy az ember milyen utat választott, amelyen jár. Miért vizsgálja át Isten állandóan az embereket? Hogy lássa, milyen úton jársz, mik az életed céljai és az iránya, hogy az igazságra való törekvés útját vagy a képmutató farizeusok útját választottad-e. Hogy lássa, vajon ezen utak közül pontosan melyiken vagy rajta. Ha a helyes utat választottad, akkor Isten vezetni fog téged, megvilágosít, ellát és támogat. Ha rossz utat választottál, az azt mutatja, hogy teljesen hátat fordítottál Istennek, így Ő természetesen elhagy téged.

Vannak emberek, akik mindig szavakat és doktrínákat prédikálnak, és mindenben megsértik az igazságalapelveket, még olyan dolgokat is tesznek, amelyek sértik Isten házának érdekeit, de miért nem lesznek fegyelmezve és miért nem tesznek szemrehányást nekik? Vannak, akik nem értik ezt a kérdést. Hadd mondjam el nektek, Isten már lemondott az ilyen emberekről. Nem számít, hány éve hívő egy ember, ha Isten úgy dönt, hogy elhagyja ezt a személyt, akkor az nagyon komoly dolog! Mi Isten szándéka és vágya azzal kapcsolatban, hogy reményei szerint milyen úton fognak járni az emberek? Amikor Isten bizonyos helyzetekbe helyezi az embereket, abban reménykedik, hogy alávetik magukat vagy hogy lázadoznak? Azt reméli, hogy keresik és elnyerik az igazságot, vagy hogy figyelmen kívül hagyják és megtorpannak? Mi Isten hozzáállása ehhez? Mit vár Ő az emberektől? Reméli, hogy képesek lesznek alávetni magukat és aktívan együttműködni az Ő munkájával anélkül, hogy negatívvá válnának, lankadnának vagy figyelmen kívül hagynák azt. Vannak, akik lagymatagok a kötelességeikben: Ha feladatot bíznak rájuk, azt úgy végzik, ahogy jónak látják, de nem keresik az igazságot vagy Isten szándékait. Úgy érzik, hogy semmi baj sincs ezzel a megközelítéssel – mivel nem szegnek meg adminisztratív rendeleteket, nem sértik meg Isten természetét, nem szakítják meg és nem zavarják meg a gyülekezet munkáját, és továbbra is végzik a kötelességüket, úgy érzik, hogy nem lesznek elítélve. Mi a véleményed erről a fajta hozzáállásról? (Nem jó. Ez egy negatív, passzív, lagymatag hozzáállás, amit Isten megvet.) Mi az a lagymatag hozzáállás? Miért veti meg Isten? Mi ennek a fajta hozzáállásnak a lényege? (Egy kicsit megoszthatom az ezzel kapcsolatos tapasztalataimat. Nemrégiben a kötelességemben saját akaratomat követtem, és megszegtem az alapelveket. Miután megmetszettek, nem töprengtem el magamon, és félreértettem Istent és óvakodtam Tőle. Szívem elzárkózott Isten elől, nem akartam közel kerülni Hozzá, és nem imádkoztam Hozzá. Lagymatag volt a hozzáállásom, és ez negatívvá, passzívvá és nyomorulttá tett ez alatt az idő alatt. Mert miután a szívem bezárult Isten előtt, olyan volt, mintha életem legfontosabb oszlopa omlott volna össze, és nyomorultul éreztem magam. Kívülről úgy tűnt, hogy végzem a kötelességemet anélkül, hogy nyilvánvalóan lázadó magatartást tanúsítanék, de nem kaptam megvilágosodást a Szentlélektől, és nem volt olyan a gondolkodásmódom, hogy aktívan együttműködjek Istennel. Ennek a lagymatag, negatív és motiválatlan hozzáállásnak a fenntartása egyenlő volt azzal, hogy lassan megölöm magam. Az Istentől elforduló emberek olyanok, mint egy fa, amelynek a gyökerei meghaltak. Mivel az életforrást elvágták, az ágak és a levelek fokozatosan elszáradnak, míg végül az egész fa elpusztul.) Ezt nagyon jól elmagyarázták. Talán az emberek többsége ebben az állapotban van: megtesznek bármit, amit kérnek tőlük, anélkül, hogy bajt okoznának, gonoszat tennének, vagy megzavarnának dolgokat – csak lagymatagok. Miért veti meg Isten ezt a fajta hozzáállást? Mi a lényeg, amit egy ilyen hozzáállás mutat? Negatív, kihívó és az igazság elutasítása. Azt mondanátok, hogy Isten az, aki először lemond az emberekről, vagy azt, hogy az emberek mondanak le először Istenről? (Az emberek teszik ezt először.) Ha te mondasz le először Istenről, szíved elzárkózik Isten előtt, ami komoly probléma. Úgy is lehet mondani, hogy „elzárkózol”. Valójában az történik, hogy az emberek elzárják a szívüket, kizárják Istent, ami azt jelenti: „Nem akarlak többé Téged. Megszakítok minden kapcsolatot Veled, és véget vetek köztünk minden kapcsolatnak.” Amikor egy teremtett lénynek ilyen hozzáállása van a Teremtőjéhez, hogyan kezeli ezt Isten? Mi az Ő hozzáállása? Amikor ilyen állapotban lát embereket, örömet, megvetést vagy szomorúságot érez? Először is szomorúságot érez. Amikor látja, hogy az emberek túlságosan érzéketlenné válnak, és egyáltalán nem hajlandók elfogadni az igazságot, akkor Isten csalódottnak érzi magát, majd megveti őket. Amikor egy embernek a szíve el van zárva Istentől, milyen lesz az Ő hozzáállása ehhez? (Isten néhány olyan helyzetet fog levezényelni, amely lehetővé teszi számukra, hogy megértsék a szándékait, és megnyissák Neki a szívüket.) Igen, ez Isten egyik aktív megközelítése, néha tesz ilyen dolgokat, de néha nem. Néha elrejti az arcát és kivár, arra várva, hogy megnyisd a szívedet Neki. Ha beengedted Őt a szívedbe, és képes vagy elfogadni az igazságot, Ő továbbra is irgalmas lesz hozzád, és megvilágosít. Általánosságban azonban, ha ilyen hozzáállással rendelkezel, teljesen elzárva a szíved Istentől, elutasítva a Vele való normális kapcsolatot, elutasítva minden kapcsolatot Vele, akkor elutasítod Isten szuverenitását feletted és az Ő útmutatását. Ez ugyanaz, mint elutasítani Őt az Istenedként, és nem akarni, hogy Ő legyen a te Urad. Ha elutasítod Őt az Istenedként és Uradként, vajon akkor is munkálkodhat rajtad? (Nem.) Akkor csak annyit tehet, hogy elhagy téged. Csak azután kezdődhet újra Isten munkája rajtad, miután megértetted, mi történt, és felismered, hogy tévesen cselekedtél, és tudod, hogy bűnbánatot kell tartanod. Tehát ha ilyen lagymatag hozzáállással szembesülünk, Isten biztosan nem fog munkálkodni, hanem félreállítja az ilyen embereket. Van tapasztalatotok ezzel kapcsolatban? Az ilyen állapot vajon békés és örömteli, vagy elviselhetetlen és nyomorúságos? (Elviselhetetlen és nyomorúságos.) Mennyire nyomorúságos? (Olyan, mint egy két lábon járó hulla. Ez egy gondolkodás nélüli, lélektelen lét, akárcsak a fenevadé.) Ha Isten nincs ott valakinek a szívében, akkor üres a szíve; ez ugyanaz, mintha nem lenne lelke. Ez nem azt jelenti, hogy lélek nélküli halottá vált? Milyen rémisztő! Az ember bárhol és bármikor elárulhatja Istent. Egy kis figyelmetlenséggel megtagadhatja Istent a szívében, ami után azonnal megváltozik az állapota: a lelke állapota azonnal leromlik, nem érzi többé Isten jelenlétét, és teljesen eltűnik az Istentől való függése és Vele való kapcsolata, mint egy szív, amely abbahagyta a dobogást. Ez egy veszélyes helyzet. Mit lehet kezdeni egy ilyen állapottal? Megfelelő hozzáállással kell rendelkezned, és azonnal imádkoznod kell Istenhez, és bűnbánatot kell tartanod. Ha az ember mindig negatív, dacos állapotban él, olyan állapotban, amelyben Isten teljesen elhagyta, és nem tudja elérni Őt, az veszélyes! Felismertétek-e, hogy milyen nemkívánatos következményekkel járhat ez a veszély? Nem csak az esetlegesen megtapasztalható veszteségekről van szó – milyen egyéb következményekkel járhat? (Lehet, hogy gonosz szellemek szállták meg őt.) Ez az egyik. Sok más lehetőség is van. (Súlyos gonoszságot követhet el, és Isten felfedi és kiűzi őt.) Ez is lehetséges. Van még valami? (Egyre távolabb kerülhet az Istennel való kapcsolatában.) Nos, ha ez az állapot továbbra is fennáll, gondoljátok, hogy ez a személy végül fontolóra veszi, hogy többé ne higgyen Istenben? (Így lesz.) Hát nem rémisztő ez? (De igen.) Ha valakiben megvan ez a gonosz vágy, hogy feladja a hitét, az a legrémisztőbb dolog, mert szívében már elárulta Istent, és Isten nem fogja megmenti az ilyen embert.

Hívőként az embernek normális kapcsolatot kell fenntartania Istennel; ez nagyon fontos. Ha egy személy Istennel való kapcsolata normális, akkor jó állapotban lesz; amikor rossz az állapota, nem lesz normális kapcsolata Istennel. Az ember szíve két teljesen különböző helyzetben lesz attól függően, hogy jó vagy rossz állapotban van. Ha valaki jó állapotban van, egy bizonyos erőt fog érezni a szívében, olyan erőt, amely arra készteti, hogy soha ne házasodjon meg, a véksőkig kövesse Istent, bármennyit szenvedjen is, és mindvégig, a halálig hűséges maradjon Istenhez. Hogyan jön létre ez a fajta eltökéltség? (Ez egyfajta buzgalomból fakad, amellyel az emberek rendelkeznek.) Elfogadhatónak találja Isten ezt a buzgalmat? Pozitív vagy negatív dolog ez a fajta eltökéltség? (Pozitív.) Elfogadhatónak találja Isten a pozitív dolgokat? (Igen.) Isten átvizsgálja az emberek szívét. Átvizsgálja, hogy mit gondolnak az emberek a szívük mélyén, és milyen ott az állapotuk. Tehát amikor kifejezed ezt a fajta vágyat és eltökéltséget a szívedben, Isten ezt is átvizsgálja. Honnan jön ez az eltökéltség? Az ember természetességéből és forrófejűségéből fakad? (Nem, a Szentlélek munkája oltja bele az emberekbe.) Így van. Amikor az emberek a megfelelő állapotban élnek, a Szentlélek ezt a fajta erőt adja nekik, amely lehetővé teszi számukra ezen eltökéltség meglétét. Ez pozitív dolog, és ezt a Szentlélek adja az embereknek az együttműködésük és az áldozatvállalásuk miatt. Vajon előfordul valaha, hogy az emberek maguktól ilyen hitre jutnak? Természetesen nem, ugye? Amikor az emberekben akár csak egy kis elszántság is van az együttműködésre, a Szentlélek olyan erős motivációt ad nekik! Ebből most mit látsz? (Az embereknek Istennel kell maradniuk. Isten nélkül csak halál van.) „Az embereknek Istennel kell maradniuk”, ez igaz. Ez tapasztalatból szerzett tudás. Ha megnyitod a szívedet Isten előtt, ha megvan benned az a kis eltökéltség, és képes vagy Isten elé tárni szívedet imában, akkor Ő megadja neked ezt az erőt. Ez az erő egész életedben kitart, és lehetővé teszi számodra, hogy olyen mély eltökéltséggel rendelkezz, és azt mondhasd: „Egész életemet Istennek ajánlom, azzal fogom tölteni az egészet, hogy feláldozom Érte magam, és Érte élek!” Ez egy tény; így gondolkodnak az emberek, és így akarnak tenni. Ha azonban valaki Istent követi, és a saját elméjére, saját gondolataira, saját képességére és saját adottságaira támaszkodva teszi a kötelességét, akkor mennyi ereje lesz? Ha nincs meg benned az akarat az igazságra való törekvésre, akkor semennyi kemény munka sem lesz elég. Ezt a belső erőt az ember nem tudja elérni; azt Isten adja. Hogyan veszítik el az emberek ezt az erőt? Mi okozza ezt? Amikor Isten már nincs a szívükben, ez az erő eltűnik. Amikor az emberekben megvan ez az erő, az a Szentlélek munkája, az Isten által az embereknek adott erő – mindez Isten műve. Ha a szíved el van zárva Istentől, ha „nemet” mondasz Istennek, és elutasítod az Ő szuverenitását és vezénylését az életed felett, valamint minden olyan környezetet, embert, eseményt és dolgot, amit Ő rendezett el körülötted, akkor neked még szíved sem lesz az igazság követésére. Amikor az emberek elveszítik Istent, az valóban ilyen szörnyű; ez tény. Akik elvesztették Istent, azok semmik. Ha valaki elzárja a szívét Istentől, akkor akár fenntartásai is lehetnek arról, hogy hisz-e Istenben, és ezt bármikor és bárhol felfedheti. A legszörnyűbb az egészben az, hogy ezek a gondolataik egyre erősebbek lesznek, olyannyira, hogy megbánhatják mindazt, amiről lemondtak és amit feláldoztak, és megbánhatják az eltökéltséget, amellyel valaha rendelkeztek, és a szenvedést, amelyet elviseltek. Az állapotuk teljesen más lesz, mint amilyen volt, mintha teljesen más személy lennének. Hogyan történik ez? Ha valaki alá tudja vetni magát azoknak az embereknek, eseményeknek, dolgoknak és környezeteknek, amelyeket Isten kijelölt neki, akkor békés és boldog életet élhet. Ha mindig megpróbál menekülni az Isten által kijelölt emberek, események és dolgok elől, és nem hajlandó alávetni magát annak a környezetnek, amelyben találja magát, és amely felett Istennek szuverenitása van, akkor az vajon milyen állapotot eredményez? (Nyomorúságot és sötétséget.) Sötétséget, nyomorúságot, nyugtalanságot, állandó szorongást és szomorúságot fog tapasztalni. Ez nem szembetűnő különbség? (De az.) Amikor az emberek jó állapotban élnek, az olyan, mintha a mennyben élnének, közvetlenül Isten előtt. Amikor rossz állapotban vannak, az állapotuk egyre sötétebbé válik, és Isten elérhetetlen marad számukra. Sötét állapotban élni nem más, mint a pokolban élni. Éreztétek már valaha a pokol szenvedését? Kellemes vagy elviselhetetlen? (Elviselhetetlen.) Hogyan jellemeznétek, egy mondatban? (Rosszabb, mint a halál.) Így van, rosszabb, mint a halál. Meghalni sokkal kellemesebb lenne, mint élni, annyira gyötrelmes. Nagyon jól megfogalmaztátok; ez így van.

Minden nehézség, amellyel az emberek szembesülnek, és minden negativitásuk és gyengeségük közvetlenül kapcsolódik a romlott beállítottságaikhoz. Ha a romlott beállítottságaik eloszlathatók, elmondható, hogy többé-kevésbé eloszlik hitük minden nehézsége: semmi sem fogja visszatartani őket az igazság keresésétől, nem fognak nehézségekbe ütközni az igazság gyakorlásában, és semmi sem fogja megakadályozni őket abban, hogy alávessék magukat Istennek. Tehát a romlott beállítottságaik eloszlatása döntő fontosságú. Az, hogy Isten arra kéri az embereket, hogy törekedjenek az igazságra és legyenek őszinték, összefügg a romlott beállítottságok eloszlatásával és a beállítottság változásának elérésével. Az igazság keresésének célja a romlott beállítottság problémájának eloszlatása, az igazságra való törekvés pedig a beállítottság változásának elérése érdekében történik. Hogyan kell tehát az igazságot keresni? Hogyan lehet elnyerni az igazságot? Mit mondtam korábban? (Higgy abban, hogy Isten mindenek felett szuverén, és vesd alá magad az Általa kialakított környezeteknek.) Igen, higgyél, vesd alá magad, próbálj levonni tanulságokat, keresd az igazságot, és tartsd magad a kötelességedhez az Isten által teremtett környezetekben. Ha le tudsz vonni tanulságokat az Isten által teremtett környezetekből, vajon nem lesz könnyű alávetni magad? (De igen.) Ha keresed az igazságot és levonod a tanulságaidat, talán nem igaz, hogy el fogod kerülni, hogy romlott beállítottságot fedjél fel, és meg fogod előzni, hogy feltárd a forrófejűségedet? E folyamat során nem fogod-e elkerülni, hogy emberi módszereket és emberi gondolkodást használva foglalkozz azokkal az emberekkel, eseményekkel és dolgokkal, amelyeket Isten számodra kijelölt? Így nem leszel-e normális állapotban? És ha normális állapotban vagy, nem fogsz-e tudni állandóan Isten előtt élni? Akkor biztonságban leszel. Ha gyakran tudsz Isten elé járulni, állandóan Előtte élsz, gyakran keresed az Ő szándékait azokban a környezetekben, amelyeket számodra kialakított, és aláveted magad minden embernek, eseménynek és dolognak, amelyet Ő elrendezett, akkor nem fogsz-e mindig Isten szeme és gondoskodása alatt élni? (De igen.) Ha a sorsod Isten szuverenitása alatt áll, és Ő vigyáz rá és irányítja azt, ha nap mint nap élvezed Isten oltalmát, akkor nem te leszel-e a legboldogabb ember? (Úgy van.) Ezzel a témával kapcsolatos közlésünk véget ért. A továbbiakban ti mindannyian kommunikálhattok egymással róla, és összefoglalhatjátok és megoszthatjátok a róla alkotott felfogásotokat. Derítsd ki, hogyan élhetsz boldog életet, és hogyan érdemelheted ki Isten elfogadását, ahogy Jób tette, hogy Isten a szívébe zárjon téged, és azt mondja, hogy te olyan személy vagy, akit Ő szeret; derítsd ki, hogyan lépj az életben a helyes útra, ahogyan Jób tette, ami az Isten félelme és a rossz kerülése.

2017. január 25.