Isten napi igéi  166. szemelvény

Tudjátok, milyen tudás a kulcs Isten igazságos természetének megértéséhez? Erről a témáról sokat el lehetne mondani tapasztalatból, de előre kell bocsátanom a leglényegesebb dolgok közül néhányat. Isten igazságos természetének megértéséhez először is Isten érzéseit kell megérteni: mit gyűlöl, mit utál, mit szeret, kivel szemben toleráns és irgalmas, és milyen típusú embereket ajándékoz meg irgalmával. Ez az egyik legfőbb dolog. Azt is meg kell érteni, hogy Isten, bármennyire szeretetteljes is, bármennyi irgalom és szeretet van is Benne az emberek iránt, mégsem tűri el, hogy bárki megsértse az Ő identitását és pozícióját, és azt sem tűri el, hogy bárki megsértse az Ő méltóságát. Isten szereti ugyan az embereket, de nem kényezteti őket. Ő megadja az embereknek szeretetét, irgalmát és toleranciáját, de sohasem dédelgette őket; Istennek megvannak az elvei és a korlátai. Bármennyit éreztél is meg Isten szeretetéből, bármilyen mély is lehet ez a szeretet, sohasem kezelheted Istent úgy, ahogy egy másik személyt kezelnél. Bár igaz, hogy Isten a legmélyebb intimitással bánik az emberekkel, de ha egy ember csak úgy tekint Istenre, mint egy másik személyre, mintha Ő csak egy másik teremtett lény lenne, például egy barát vagy az imádat egy tárgya, akkor Isten elrejti az Ő arcát előle, és elhagyja őt. Ez az Ő természete, és ezt a problémát az embereknek nem szabad félvállról venniük. Így gyakran láthatunk ehhez hasonló szavakat, amelyeket Isten az Ő természetéről mondott: nem számít, hány utat jártál végig, mennyi munkát végeztél, vagy mennyi szenvedést viseltél el: ha egyszer megsérted Isten természetét, Ő mindegyikőtöknek megfizet aszerint, amit tettetek. Ez azt jelenti, hogy Isten a legmélyebb intimitással kezeli az embereket, az emberek azonban nem kezelhetik úgy Istent, mint egy barátjukat vagy rokonukat. Ne nevezd Istent a „haverodnak”. Bármennyi szeretetet kaptál is Tőle, bármennyi toleranciával fordult is Ő feléd, sohasem kezelheted úgy Istent, mint barátodat. Ez Isten igazságos természete. Értitek? Kell még többet mondanom erről? Van bármilyen előzetes megértésetek erről a dologról? Általánosságban ezt a hibát követik el a legkönnyebben az emberek, függetlenül attól, hogy értik-e a doktrínákat, vagy még soha nem is elmélkedtek-e ezen a problémán. Amikor az emberek megsértik Istent, az nem feltétlenül valamilyen esemény vagy valamilyen szóbeli megnyilvánulásuk kapcsán történik, hanem inkább a hozzáállásuk és az állapotuk miatt. Ez nagyon ijesztő. Egyesek azt hiszik, hogy van megértésük Istenről, hogy ismerik Őt valamennyire, és talán még tesznek is ezt-azt, ami megelégedést okoz Istennek. Elkezdik Istennel egyenlőnek érezni magukat és úgy gondolni, hogy ügyesen beférkőztek Isten barátságába. Az ilyen típusú érzések borzasztóan helytelenek. Ha nincs erről mély megértésed – ha nem érted ezt világosan –, akkor nagyon könnyen megsértheted Istent és az Ő igazságos természetét. Most már értitek, ugye? Vajon nem egyedülálló Isten igazságos természete? Lehet-e valaha is egy ember jellemével vagy erkölcsiségével egyenértékű? Soha nem lehet. Így hát nem szabad elfelejtened, hogy akárhogyan is bánik Isten az emberekkel, akárhogyan is gondol rájuk, Isten pozíciója, hatalma és identitása sohasem változik. Az emberiség számára Isten mindenkor minden dolog Ura és a Teremtő.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló VII.)

Isten napi igéi  167. szemelvény

1. történet: egy mag, a föld, egy fa, a napfény, a madarak és az ember

Egy apró mag a földre hullott. Nagy eső jött, a mag pedig zsenge hajtást növesztett, míg a gyökerei lassan belemélyedtek lent a talajba. A hajtás idővel magasra nőtt, zord szeleket és kemény esőket tűrt el, tanúja volt az évszakok változásának, ahogy a hold dagadt és fogyott. Nyáron a föld előhozta ajándékát, a vizet, hogy a hajtás átvészelhesse az évszak perzselő forróságát. És hála a földnek, a hajtást nem gyűrte le a hőség; így múlt el a legsúlyosabb nyári forróság. Amikor eljött a tél, a föld meleg ölelésébe burkolta a hajtást, és a föld és a hajtás szorosan egymásba kapaszkodtak. A föld melengette a hajtást, így az túlélte az évszak zord hidegét, és a csípős szelek és hóviharok nem tettek kárt benne. A föld oltalmában a hajtás bátran és boldogan nőtt; mivel a föld önzetlenül táplálta, egészségben és erőben növekedett. Boldogan cseperedett, énekelve az esőben, táncolva és lengedezve a szélben. A hajtás és a föld egymásra támaszkodnak...

Évek teltek el, és a hajtás toronymagas fává nőtt. Erősen állt a földön, masszív ágait számtalan levél koronázta. A fa gyökerei továbbra is a földbe ásták magukat, mint azelőtt, és most már mélyre hatoltak odalent a talajban. A föld, amely egykor az apró hajtást védelmezte, most már egy óriási fa alapjaként szolgált.

Egy napsugár ragyogott le a fára. A fa teste megmozdult, szélesre tárta karjait, és mélyen magába szívta a napsütötte levegőt. Odalent a talaj együtt lélegzett a fával, és a föld úgy érezte, megújul. Ekkor friss szellő libbent elő az ágak közül, és a fa megremegett gyönyörűségében, csordultig telve energiával. A fa és a napfény egymásra támaszkodnak...

A fa hűvös árnyékában emberek üldögéltek, és sütkéreztek a friss, illatos levegőben. A levegő megtisztította a szívüket és tüdejüket, megtisztította bennük a vért, és testük nem volt többé sem lankadt, sem feszült. Az emberek és a fa egymásra támaszkodnak...

Apró, csiripelő madarak szálltak le csapatostul a fa ágaira. Talán azért telepedtek oda, hogy elkerüljenek egy ragadozót, vagy hogy párosodjanak, és felneveljék fiókáikat, vagy talán csak megpihentek egy kicsit. A madarak és a fa egymásra támaszkodnak...

A fa kócos és tekervényes gyökerei mélyen a földbe ásták magukat. Törzsével megoltalmazta a földet a széltől és esőtől, és kiterjesztette ágait, hogy védje a földet a lába alatt. A fa azért tett így, mert a föld volt az anyja. Erősítik egymást, egymásra támaszkodnak, és sohasem válnak el egymástól...

[...]

Minden, amiről az előbb beszéltem, olyasmi, amit láttatok már. Például a magvak fává serdülnek, és bár nem követheted szemmel a folyamat minden egyes részletét, tudod, hogy ez történik, nem igaz? Ismered a földet és a napfényt is. A fán üldögélő madarak képe is olyasmi, amit mindenki látott már, ugye? És a fa árnyékában hűsölő emberek képe – ez is olyasmi, amit mind láttatok már, ugye? (Igen.) Tehát amikor mindezek a dolgok egyetlen képben egyesülnek, milyen érzést kelt ez a kép? (A harmónia érzését.) Vajon ezen a képen belül minden egyes dolog Istentől származik? (Igen.) Mivel Istentől származnak, Isten ismeri mindezen különféle dolgok földi létezésének értékét és jelentőségét. Amikor Isten mindent megteremtett, amikor minden egyes dolgot megtervezett és megteremtett, egy bizonyos szándékkal tette; és amikor megteremtette mindezt, minden egyes dolgot élettel itatott át. A környezet, amelyet az emberiség létezéséhez teremtett, ahogy a történetünkben az imént leírtuk, olyan környezet, amelyben a magvak és a föld egymásra támaszkodnak, ahol a föld képes táplálni a magvakat, a magvak pedig a földhöz kötődnek. Ezt a kapcsolatot Isten rendelte el az Ő teremtésének legelején. Egy fát, napfényt, madarakat és embereket ábrázoló jelenet az Isten által az emberiség számára teremtett élő környezetet festi le. Először is: a fa nem képes elhagyni a földet, és napfény nélkül sem létezhet. Mi volt hát Isten célja a fa megteremtésével? Mondhatjuk-e, hogy csak a földnek szánta? Mondhatjuk-e, hogy csak a madaraknak szánta? Mondhatjuk-e, hogy csak az embereknek szánta? (Nem.) Mi a kapcsolat köztük? A köztük lévő kapcsolat abban áll, hogy kölcsönösen erősítik egymást, egymástól függenek, és elválaszthatatlanok egymástól. Ez azt jelenti, hogy a föld, a fa, a napfény, a madarak és az emberek létezése egymásra támaszkodik, és egymást táplálják. A fa védelmezi a földet, és a föld táplálja a fát; a napfény gondoskodik a fáról, míg a fa friss levegőt nyer a napfényből, és csillapítja a nap perzselő hevét a földön. Kinek van ebből haszna végül? Az emberiségnek, nem igaz? Ez az egyik alapelv az ember által lakott környezet hátterében, amelyet Isten teremtett; Isten kezdettől fogva így akarta. Bár ez a kép egyszerű, mégis láthatjuk benne Isten bölcsességét és szándékát. Az emberiség nem élhet a föld nélkül vagy fák nélkül, és még kevésbé a madarak és a napfény nélkül. Nem így van? Bár ez csak egy történet, egy mikrokozmosz formájában azt ábrázolja, hogyan teremtette meg Isten a mennyet és a földet és minden dolgot, és hogyan ajándékozott az emberiségnek olyan környezetet, amelyben az élni tud.

Isten az emberiség számára teremtette a mennyet és a földet és minden dolgot, valamint a lakható környezetet. Először is, a lényeg, amelyről történetünk szólt, az volt, hogyan erősíti egymást kölcsönösen minden dolog, hogyan függenek egymástól, és hogyan léteznek egymás mellett. Ennek az elvnek alapján az emberiség létezésének környezete védelmet élvez; így tud létezni és fennmaradni. Emiatt képes az emberiség gyarapodni és szaporodni. A kép, amelyet láttunk, egy fát, a földet, a napfényt, madarakat és embereket ábrázolt együtt. Ott volt Isten ezen a képen? Nem láttuk Őt ott. Azt viszont láthattuk, hogy a jelenet szereplőit az egymástól függés és egymás kölcsönös erősítésének szabálya köti össze; ebben a szabályban láthatjuk Isten létezését és szuverenitását. Isten ennek az alapelvnek és ennek a szabálynak a segítségével tartja fenn minden dolog életét és létezését. Ily módon gondoskodik minden dologról és az emberiségről. Kapcsolódik ez a történet a fő témánkhoz? A felszínen úgy tűnik, hogy nem, valójában azonban az a szabály, amellyel Isten mindent megteremtett, és az Ő uralma minden fölött bensőségesen kapcsolódik ahhoz, hogy minden dolog számára Ő az élet forrása. Ezek a tények szétválaszthatatlanok. Ti pedig most kezdtek valami újat tanulni!

Isten szabja meg a szabályokat, amelyek minden dolog működését irányítják; Ő szabja meg a szabályokat, amelyek minden dolog túlélését irányítják; Ő irányít mindent, és Ő rendezi úgy, hogy egymást erősítsék és egyúttal egymásra támaszkodjanak, hogy ne pusztuljanak vagy tűnjenek el. Csakis így élhet tovább az emberiség; csakis így élhet Isten útmutatása alatt ilyen környezetben. Isten a mestere ezeknek a működési szabályoknak, és senki nem avatkozhat bele ezekbe, és nem is változtathat rajtuk. Egyedül Maga Isten ismeri ezeket a szabályokat, és egyedül Maga Isten irányítja őket. Mikor hajtanak ki a fák; mikor jön az eső; mennyi vizet és tápanyagot ad a föld a növényeknek; melyik évszakban hullanak le a levelek; melyik évszakban hoznak gyümölcsöt a fák; mennyi tápanyagot ad a napfény a fáknak; mit párologtatnak ki a fák, miután a napfény táplálta őket – mindezeket a dolgokat Isten senki által meg nem szeghető szabályokként előre elrendelte, amikor mindent megteremtett. Az Isten által teremtett dolgok, akár élők, akár – az ember szemében – élettelenek, az Ő tenyerén ülnek, ahol Ő irányítja őket és uralkodik fölöttük. Ezeket a szabályokat senki nem változtathatja vagy szegheti meg. Vagyis amikor Isten mindent megteremtett, előre meghatározta, hogy a föld nélkül a fa nem képes gyökeret verni, kihajtani és növekedni; hogy a föld kiszáradna, ha nem nőnének rajta fák; hogy a fának a madarak otthonává kell válnia, olyan hellyé, ahol védelmet találhatnak a szél elől. Élhet egy fa a föld nélkül? Semmiképpen. Élhetne a nap vagy az eső nélkül? Anélkül sem. Mindezek a dolgok az emberiségért, az emberiség életben maradásáért vannak. A fától az ember friss levegőt kap, és az ember a földön él, amelyet a fa védelmez. Az ember nem élhet napfény és különféle élőlények nélkül. Bár ezek a kapcsolatok bonyolultak, észben kell tartanod, hogy Isten teremtette azokat a szabályokat, amelyek mindent irányítanak, hogy a dolgok egymást erősítsék, egymástól függjenek, és együtt létezzenek. Más szavakkal: minden egyes dolognak, amit Ő teremtett, értéke és jelentősége van. Ha Isten valami olyat teremtene, aminek nincs jelentősége, azt Isten eltüntetné. Ez Isten egyik módszere arra, hogy minden dologról gondoskodjon. Mire utal a „gondoskodás” szó ebben a történetben? Talán Isten naponta öntözi a fát? Szüksége van a fának Isten segítségére a lélegzéshez? (Nem.) A „gondoskodás” itt arra utal, ahogy Isten minden dolgot irányít megteremtésük után; Istennek elég akkor irányítania őket, amikor már meghatározta a rájuk vonatkozó szabályokat. Mihelyt a mag a földbe kerül, a fa magától nő. Növekedése feltételeit mind Isten teremtette meg. Isten alkotta a napfényt, a vizet, a talajt, a levegőt és a környezetet körülötte; Isten alkotta a szelet, zúzmarát, havat, az esőt és a négy évszakot. Ezekre a feltételekre van szüksége a fának a növekedéshez, és ezeket Isten készítette elő. Akkor hát ennek az élő környezetnek Isten a forrása? (Igen.) Vajon Istennek mindennap meg kell számolnia az összes levelet a fákon? Nem! Az sem szükséges, hogy Isten segítsen a fának lélegezni, vagy hogy mindennap felébressze a napfényt ezekkel a szavakkal: „Most már ideje a fákra sütni!” Neki nem kell ezzel foglalkoznia. A napfény magától ragyog, amikor itt az ideje, a szabályoknak megfelelően; megjelenik, és ráragyog a fára, a fa pedig magába szívja a napfényt, amikor erre van szüksége, amikor pedig nincs, a fa akkor is a szabályok keretei között él. Talán nem vagytok képesek világosan elmagyarázni ezt a jelenséget, de ettől még ez tény, amelyet mindenki láthat és elismerhet. Mindössze csak fel kell ismerned, hogy a minden dolog létezését irányító szabályok Istentől származnak, és tudnod kell, hogy Isten szuverén hatalmat gyakorol minden dolog növekedése és túlélése fölött.

Nos, van ebben a történetben olyasmi, amit az emberek „metaforának” neveznek? Vajon ez egy megszemélyesítés? (Nem.) Egy igaz történetet mondtam el. Mindenféle élőlény fölött, minden fölött, aminek élete van, Isten uralkodik; minden élőlényt Isten itatott át élettel, amikor megteremtette; minden élő dolog élete Istentől származik, és a neki irányt mutató pályát és törvényeket követi. Ehhez nem kell emberi beavatkozás, sem emberi segítség; ez az egyik módja annak, ahogyan Isten minden dologról gondoskodik. Értitek, nemde? Úgy gondoljátok, az embereknek ezt fel kell ismerniük? (Igen.) Nos hát, van ennek a történetnek bármi köze a biológiához? Kapcsolódik valamiképpen egy tudományághoz vagy szakterülethez? Nem a biológiáról beszélünk, és bizonyosan nem biológiai kutatást végzünk. Mi a beszélgetésünk fő gondolata? (Isten az élet forrása minden dolog számára.) Mit láttatok a teremtésen belül? Láttatok fákat? Láttátok a földet? (Igen.) Láttátok a napfényt, nem igaz? Láttatok fákon üldögélő madarakat? (Láttunk.) Boldog az emberiség, amiért ilyen környezetben élhet? (Igen.) Vagyis Isten arra használ fel minden dolgot – az Általa teremtett dolgokat –, hogy fenntartsa és védje az emberiség otthonát, életük környezetét. Ily módon gondoskodik Isten az emberiségről és minden dologról.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló VII.)

Isten napi igéi  168. szemelvény

2. történet: egy nagy hegy, egy kis patak, egy heves szél és egy óriási hullám

Volt egyszer egy ide-oda kanyargó kis patak, amely végül egy nagy hegy lábához érkezett. A hegy elállta az apró patak útját, ezért a patak gyenge kis hangján így szólt a hegyhez: „Kérlek, engedj át! Az utamban állsz, és nem tudok továbbhaladni tőled.” „Hová igyekszel?” – kérdezte a hegy. „Az otthonomat keresem” – felelte a patak. „Hát jó, rajta, folyj csak át rajtam!” A kis patak azonban túl gyenge és túl fiatal volt, így nem tudott átfolyni egy ilyen nagy hegyen. Nem tehetett mást, mint tovább folydogált a hegy lábánál...

Heves szél söpört arra, homokot és törmeléket sodorva oda, ahol a hegy állt. A szél rásüvöltött a hegyre: „Engedj át!” „Hová igyekszel?” – kérdezte a hegy. „Át akarok menni a hegy túloldalára!” – süvített válaszul a szél. „Hát jó, ha át tudsz törni a derekamon, mehetsz!” A heves szél süvített erre, süvített arra, de bármilyen dühödten fújt, nem tudott áttörni a hegy derekán. A szél elfáradt, és megállt, hogy megpihenjen – a hegy túloldalán pedig feltámadt egy szellő az ottani emberek örömére. Így köszöntötte a hegy az embereket...

A tengerparton az óceán habja lágyan gördült neki a sziklás partnak. Hirtelen egy óriási hullám tornyosult fel, és nagy robajjal közeledett a hegy felé. „Állj el az útból!” – kiáltotta az óriási hullám. „Hová igyekszel?” – kérdezte a hegy. A hullám már nem tudott megállni. „Terjeszkedem! – bömbölte. – Ki akarom nyújtani a karjaimat!” „Hát jó, ha át tudsz csapni a csúcsom fölött, átengedlek.” A nagy hullám kissé visszahúzódott, majd újra megindult a hegy felé. De bármilyen erősen próbálkozott, nem tudott átcsapni a hegy csúcsa fölött. A hullám csak annyit tehetett, hogy lassan visszagördült a nyílt tengerre...

A kis patak évezredeken át csörgedezett szelíden a hegy lába körül. A hegy útmutatását követve a kis patak hazajutott, ahol beletorkollt egy folyóba, amely pedig a tengerbe ömlött. A hegy gondoskodását élvezve a kis patak sohasem tévedt el. A patak és a hegy erősítették egymást és egymásra támaszkodtak; támogatták egymást, egymás ellen hatottak, és együtt léteztek.

A heves szél évezredeken át süvöltött szokása szerint. Továbbra is gyakran eljött, hogy „meglátogassa” a hegyet, és rohamai nagy homokörvényeket pörgettek. Fenyegette a hegyet, de sohasem tört át a derekán. A szél és a hegy erősítették egymást, és egymásra támaszkodtak; támogatták egymást, egymás ellen hatottak, és együtt léteztek.

Az óriási hullám évezredeken át sohasem állt meg pihenni, csak nyomult előre engesztelhetetlenül, folyamatosan terjeszkedve. Időről időre bömbölve a hegynek támadt, de a hegy soha nem mozdult egy tapodtat sem. A hegy őrködött a tenger fölött, így a tengerben élő teremtmények sokasodhattak és gyarapodhattak. A hullám és a hegy erősítették egymást, és egymásra támaszkodtak; támogatták egymást, egymás ellen hatottak, és együtt léteztek.

Így ér véget a történetünk. Először is mondjátok meg nekem: miről szólt ez a történet? Kezdjük ott, hogy volt egy nagy hegy, egy kis patak, egy heves szél és egy óriási hullám. Mi történt az első szakaszban a kis patakkal és a nagy heggyel? Miért döntöttem úgy, hogy egy patakról és egy hegyről fogok beszélni? (A hegy gondoskodása révén a patak sohasem tévedt el. Egymásra támaszkodtak.) Mit mondanátok: a hegy védelmezte vagy akadályozta a kis patakot? (Védelmezte.) De nem akadályozta? A hegy és a patak vigyáztak egymásra; a hegy védelmezte a patakot, és egyúttal akadályozta is. A hegy védelmezte a patakot, amint az beletorkollt a folyóba, de akadályozta is, hogy ne folyjon arra, amerre eredetileg akart, árvizeket és katasztrófákat hozva az emberekre. Nem erről szólt ez a szakasz? Azzal, hogy védelmezte és akadályozta a patakot, a hegy megvédte az emberek otthonait. A kis patak ezután beletorkollt a folyóba a hegy lábánál, és továbbfolyt a tengerbe. Hát nem ez az a szabály, amely a patak létezését irányítja? Mi tette képessé a patakot arra, hogy belefolyjon a folyóba, majd a tengerbe? Nem a hegy? A patak a hegy védelmező és akadályozó szerepére támaszkodott. Szóval nem ez a lényeg? Látod ebben a hegyek fontosságát a víz szempontjából? Megvolt Istennek a Maga célja, amikor megteremtett minden hegyet, kicsit és nagyot egyaránt? (Igen.) Ez a rövid szakasz, amelyben semmi más nem szerepel, csak egy kis patak és egy nagy hegy, megláttatja velünk annak értékét és jelentőségét, hogy Isten megteremtette ezt a két dolgot; továbbá megmutatja nekünk az Isten fölöttük gyakorolt uralmában rejlő bölcsességet és szándékot. Nem így van?

Miről szólt a történet második szakasza? (Egy heves szélről és a nagy hegyről.) Jó dolog a szél? (Igen.) Nem feltétlenül – néha a szél túl erős, és katasztrófát okoz. Hogyan éreznéd magad, ha ki kellene állnod a heves szélbe? Az erősségétől függ. Ha egy 3-as vagy 4-es erősségű szélről van szó, az még elviselhető lenne. Legrosszabb esetben az embernek nehéz lehet nyitva tartania a szemét. De ha a szél hurrikánná erősödne, képes lennél ellenállni neki? Nem lennél képes. Ezért helytelen, ha az emberek azt mondják, hogy a szél mindig jó, vagy mindig rossz, mert ez az erősségétől függ. No és itt mi a hegy szerepe? Nem az a szerepe, hogy felfogja a szelet? Mivé mérsékeli a hegy a heves szelet? (Szellővé.) És az emberek által lakott környezetben mit tapasztal meg a legtöbb ember: szélviharokat vagy szellőket? (Szellőket.) Nem ez volt Isten egyik célja, egyik szándéka azzal, hogy hegyeket teremtett? Milyen lenne, ha az emberek olyan környezetben élnének, ahol a szél vadul sodorja a homokot, úgy, hogy nem akadályozza és nem fogja fel semmi? Lehetséges, hogy a szélben sodródó homok és kövek miatt a terület lakhatatlanná válna? A kövek talán eltalálnák az embereket, a homok elvakítaná őket. A szél leverné az embereket a lábukról, vagy felrepítené őket a levegőbe. Házak dőlnének romba, és mindenféle katasztrófa történne. Van-e mégis értéke a heves szél létezésének? Azt mondtam, hogy rossz, ezért úgy érezhetnénk, nincs értéke. De valóban így van? Akkor sincs értéke, amikor már szellővé szelídült? Mire van az embereknek a legnagyobb szükségük, amikor párás vagy fullasztó az idő? Könnyű szellőre van szükségük, hogy lágyan meglegyintse és felfrissítse őket, kitisztítsa a fejüket, megélesítse gondolkodásukat, rendbe hozza és javítsa szellemi állapotukat. Most például mindannyian egy zsúfolt, levegőtlen helyiségben ültök – mire van a legnagyobb szükségetek? (Egy könnyű szellőre.) Ha valaki olyan helyre megy, ahol a levegő zavaros és szennyezett, az lelassíthatja a gondolkodását, ronthatja a vérkeringését, és csökkentheti az elméje tisztaságát. Egy kis légmozgás és szellőztetés azonban felfrissíti a levegőt, friss levegőben pedig máris másképp érzik magukat az emberek. Bár a kis patak katasztrófát okozhatna, bár a heves szél katasztrófát okozhatna, a hegy, amíg ott áll, ezt a veszélyt az emberek javát szolgáló erővé fogja változtatni. Nem így van?

Miről szólt a történet harmadik szakasza? (A nagy hegyről és az óriási hullámról.) A nagy hegyről és az óriási hullámról. Ez a szakasz a tengerparton játszódik, a hegy lábánál. Látjuk a hegyet, az óceán habjait és egy hatalmas hullámot. Mi a hegy a hullám számára ebben az esetben? (Védelmező és korlát.) Védelmező és egyúttal korlát is. Védelmezőként nem engedi, hogy eltűnjön a tenger, hogy a benne élő teremtmények sokasodhassanak és gyarapodhassanak. Korlátként a hegy nem engedi, hogy a tenger vize túlcsorduljon és katasztrófát okozzon, kárt tegyen az emberek otthonaiban, és elpusztítsa azokat. Tehát mondhatjuk, hogy a hegy védelmező és egyúttal korlát is.

Ez a nagy hegy és a kis patak, a nagy hegy és a heves szél, a nagy hegy és az óriási hullám közötti kölcsönös kapcsolat jelentősége; ez a jelentősége annak, hogy erősítik egymást, egymás ellen hatnak és egymás mellett léteznek. Ezeket a dolgokat, amelyeket Isten teremtett, létezésükben egy szabály és egy törvény irányítja. Tehát Istennek milyen tetteit láttátok ebben a történetben? Vajon Isten mindent elhanyagol, amióta megteremtette? Azért teremtett szabályokat, és azért tervezte meg minden dolog működési módjait, hogy aztán elhanyagolja őket? Ez történt? (Nem.) Akkor mi történt? Még mindig Istennél van az irányítás. Ő irányítja a vizet, a szelet és a hullámokat. Nem engedi, hogy elszabaduljanak, sem azt, hogy kárt okozzanak, vagy elpusztítsák az otthonokat, amelyekben emberek élnek. Ezért élhetnek tovább, szaporodhatnak és gyarapodhatnak az emberek a szárazföldön. Ez azt jelenti, hogy amikor Isten mindent megteremtett, már akkor megtervezte minden dolog létezésének szabályait. Amikor Isten az egyes dolgokat megalkotta, biztosította, hogy mindegyik az emberiség hasznára legyen, és átvette fölötte az irányítást, hogy ne háborgassa az emberiséget, és ne hozzon rá katasztrófát. Ha Isten irányítása nem volna, nem folynának akadálytalanul a vizek? Nem fújna akadálytalanul a szél? Vajon a víz és a szél szabályokat követ? Ha Isten nem irányítaná őket, akkor nem kormányoznák őket szabályok: a szél csak süvöltene, a vizeket pedig nem korlátozná semmi, és árvizeket okoznának. Ha a hullám a hegynél magasabbra csapott volna, létezhetne a tenger? Nem. Ha a hegy nem volna olyan magas, mint a hullám, a tenger nem létezne, a hegy pedig elveszítené értékét és jelentőségét.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló VII.)

Isten napi igéi  169. szemelvény

Isten teremtett mindent, ami létezik, és Ő az egyeduralkodója mindennek, ami létezik; Ő irányítja mindezt, és Ő látja el mindezt, és Ő minden dologban látja és megvizsgálja minden létező minden egyes szavát és cselekedetét. Így látja és vizsgálja meg Isten az emberi élet minden szegletét is. Így Isten behatóan ismeri valamennyi részletét mindannak, ami az Ő teremtésén belül létezik, minden egyes dolog funkciójától, természetétől és túlélésének szabályaitól kezdve életének jelentőségéig és létezésének értékéig, mindez teljességében ismert Isten számára. Minden dolgot Isten teremtett – szerintetek szüksége van arra, hogy tanulmányozza az ezeket irányító szabályokat? Kell-e Istennek tanulmányoznia az emberi tudást vagy tudományt, hogy többet tudjon meg róluk, és megértse őket? (Nem.) Van valaki az emberek között, aki eléggé tanult és művelt ahhoz, hogy minden dolgot úgy értsen, ahogy Isten? Ugye nincs? Van olyan csillagász vagy biológus, aki valóban érti a szabályokat, amelyek szerint minden dolog él és növekszik? Ők valóban képesek megérteni minden egyes dolog létezésének értékét? (Nem, nem képesek.) Ez azért van, mert minden dolgot Isten teremtett, és bármennyit, bármilyen mélyen tanulmányozza is az emberiség ezt a tudást, bármilyen sokáig próbálkozik is az elsajátításával, sohasem lesz képes kifürkészni minden dolog Isten általi megteremtésének misztériumát vagy célját. Nem így van? Nos, eddigi beszélgetésünk alapján úgy érzitek, hogy részleges megértést nyertetek ennek a mondatnak a valódi jelentéséről: „Isten az élet forrása minden dolog számára”? (Igen.) Tudtam, hogy amikor ezt a témát tárgyalom – hogy Isten az élet forrása minden dolog számára –, sokaknak azonnal egy másik mondat jut majd eszébe: „Isten az igazság, és Isten az Ő szavával gondoskodik rólunk” – és megrekednek a téma jelentésének ezen a szintjén. Még az is lehet, hogy egyesek úgy érzik, Isten gondoskodása az emberi életről, a mindennapi élelemről és innivalóról és minden más napi szükségletről nem tartozik bele az Ő gondoskodásába az emberről. Vajon nincsenek olyanok, akik így éreznek? Vajon nem egyértelmű mégis Isten szándéka az Ő teremtésével – hogy lehetővé tegye az emberiség számára a normális létezést és életet? Isten tartja fenn a környezetet, amelyben az emberek élnek, és Ő biztosít mindent, amire az emberiségnek szüksége van a túléléshez. Továbbá Ő irányít mindent, és Ő gyakorol szuverenitást minden dolog fölött. Mindezek teszik lehetővé az emberiség számára, hogy normálisan éljen, gyarapodjon és sokasodjon; így gondoskodik Isten az egész teremtésről és az emberiségről. Vajon nem igaz, hogy az embereknek fel kell ismerniük és meg kell érteniük ezeket a dolgokat? Néhányan talán ezt mondják: „Ez a téma túlságosan távol áll attól, amit Magáról az igaz Istenről tudunk, és nem is akarunk tudni erről, mert nemcsak kenyérrel élünk, hanem helyette Isten szavával élünk.” Helyes ez a felfogás? (Nem.) Miért helytelen? Lehet teljes megértésetek Istenről, ha csak az Isten által mondottakról van tudásotok? Ha csak Isten munkáját, ítéletét és fenyítését fogadjátok el, lehet teljes megértésetek Istenről? Ha Isten természetének csak egy csekély részét, Isten hatalmának csak egy csekély részét ismeritek, úgy gondolnátok, hogy ez elegendő Isten megértésének eléréséhez? (Nem.) Isten cselekedetei minden dolog megteremtésével kezdődtek, és ma is folytatódnak – Isten cselekedetei mindenkor, minden egyes pillanatban szemmel láthatóak. Ha valaki csak azért hisz Isten létezésében, mert Ő kiválasztott egy embercsoportot, hogy rajtuk végezze el munkáját, és megmentse őket, és úgy gondolja, hogy semmi másnak nincs köze Istenhez, sem az Ő hatalmának, az Ő identitásának, sem az Ő cselekedeteinek, akkor lehet-e úgy tekinteni, hogy az illető igaz ismerettel rendelkezik Istenről? Az ilyen úgynevezett „istenismerettel” rendelkező embereknek a megértése, amely alapján az Ő tetteit egyetlen embercsoportra korlátozzák, egyoldalú csupán. Ez vajon igaz istenismeret? Vajon az ilyesfajta ismerettel rendelkezők nem tagadják, hogy minden dolgot Isten teremtett, és az Ő szuverenitását minden fölött? Egyesek nem akarnak foglalkozni ezzel az érvvel, inkább ezt gondolják magukban: „Én nem láttam Isten szuverenitását minden dolog fölött. Ez a gondolat annyira távoli, nem is veszem a fáradságot, hogy megértsem. Isten azt csinál, amit Ő akar, és annak semmi köze hozzám. Én csak elfogadom Isten vezetését és az Ő szavát, hogy Isten megmenthessen és tökéletessé tehessen. Nekem semmi más nem számít. A szabályoknak, amelyeket Isten minden dolog megteremtésekor alkotott, és amit Ő annak érdekében tesz, hogy gondoskodjon minden dologról és az emberiségről, semmi köze hozzám.” Ez meg miféle beszéd? Mi ez, ha nem lázadó cselekedet? Van köztetek bárki ilyen felfogással? Mondanotok sem kell, úgyis tudom, hogy nagyon sokan közületek így gondolkodnak. Az ilyen könyvemberek mindent a saját „szellemi” nézőpontjukból szemlélnek. Csak a Bibliára akarják korlátozni Istent, a saját szavai révén akarják Őt a betű szerint vett írott szóból levezethető jelentésre korlátozni. Nem óhajtják jobban megismerni Istent, és nem akarják, hogy Isten a figyelmét megosztva más dolgokkal is foglalkozzon. Ez a fajta gondolkodás gyerekes és túlzottan vallásos. Ismerhetik Istent azok az emberek, akik ilyen nézeteket vallanak? Nagyon nehéz lenne megismerniük Istent. Ma két történetet mondtam el, és mind a kettő más-más aspektust emelt ki. Mivel csak nemrég kerültetek velük kapcsolatba, talán úgy érzitek, mély értelműek vagy kissé elvontak, nehéz őket felfogni és megérteni. Nehéz lehet összekötni őket Isten cselekedeteivel és Istennel Magával. Viszont Isten minden cselekedetét és mindazt, amit Ő a teremtésen belül és az emberiség körében tett, világosan és pontosan ismernie kell minden embernek, mindenkinek, aki Isten ismeretére törekszik. Ez a tudás ad majd nektek bizonyosságot Isten valóságos létezésébe vetett hitetekben. Ezenkívül pontos ismereteket ad nektek Isten bölcsességéről és hatalmáról, valamint arról, hogyan gondoskodik Ő minden dologról. Lehetővé teszi számodra, hogy világos fogalmat alkoss Isten igazi létezéséről, és meglásd, hogy az Ő létezése nem a képzelet szüleménye, nem mítosz, nem homályos, nem valami elmélet, és semmiképpen nem egyfajta szellemi vigasz, hanem valóságos létezés. Továbbá lehetővé teszi, hogy az emberek megtudják, hogy Isten mindig is gondoskodott az egész teremtésről és az emberiségről; Isten ezt a Maga módján, a saját ritmusával összhangban teszi. Így, mivel mindent Isten teremtett és látott el szabályokkal, ezért képes minden teremtmény az Ő eleve elrendelése szerint elvégezni a számára kiosztott feladatokat, ellátni felelősségeit, és betölteni a maga szerepét; az Ő eleve elrendelése szerint minden dolognak megvan a maga haszna az emberiség és az emberiség által lakott tér és környezet szolgálatában. Ha Isten nem tett volna így, és az emberiségnek nem lenne ilyen környezete, amelyben lakhat, akkor az emberiség számára lehetetlen volna Istenben hinni vagy Őt követni; mindez nem volna több, mint üres fecsegés. Nem így van?

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló VII.)

Isten napi igéi  170. szemelvény

Az élet alapvető környezete, amelyet Isten teremt az emberiség számára (Válogatott szakaszok)

Sok témát és tartalmat megvitattunk azokkal a szavakkal kapcsolatban, hogy „Isten az élet forrása minden dolog számára”, de tudjátok-e a szívetekben, mi mindent ajándékoz Isten az emberiségnek azon kívül, hogy ellát benneteket az Ő szavával és elvégzi rajtatok a fenyítés és ítélet munkáját? Egyesek talán azt mondják: „Isten kegyelmet és áldásokat ajándékoz nekem; fegyelmez és vigaszt nyújt, és minden lehetséges módon gondoskodásban és védelemben részesít.” Mások ezt mondják majd: „Isten ajándékozza nekem a mindennapi ételt-italt.” Megint mások pedig akár ezt is: „Mindent Isten ajándékozott nekem.” Ti talán azokra a problémákra, amelyekkel az emberek mindennapi életük során találkoznak, oly módon reagáltok, amely kapcsolódik a saját testi élettapasztalatotok köréhez. Isten minden egyes embert sok mindennel megajándékoz, bár amiről itt beszélünk, az nem korlátozódik csupán az emberek mindennapi szükségleteinek körére, hanem az a célja, hogy minden ember látóterét kitágítsa, és lehetővé tegye, hogy makroperspektívából lássátok a dolgokat. Ha egyszer Isten az élet forrása minden dolog számára, hogyan tartja fenn Ő mindennek az életét? Más szóval: mit ad Isten minden Általa teremtett dolognak, hogy fenntartsa létezésüket és a törvényeket, amelyen létezésük nyugszik, hogy továbbra is fennmaradhassanak? Ez a mai beszélgetésünk fő témája. [...] Remélem, ezt a témát és azt, amit mondani fogok, össze tudjátok majd kapcsolni Isten tetteivel, ahelyett hogy ismeretekkel, emberi kultúrával vagy kutatással hoznátok összefüggésbe. Én csak Istenről, Istenről Magáról beszélek. Ez az Én javaslatom számotokra. Biztos vagyok benne, hogy értitek, igaz?

Isten sok mindent ajándékozott az emberiségnek. Elsőként arról fogok beszélni, amit az emberek láthatnak, vagyis amit érezhetnek. Ezek olyan dolgok, amelyeket az emberek képesek elfogadni és megérteni szívükben. Így hát először is kezdjük az anyagi világ tárgyalásával, és beszéljünk arról, mivel látta el Isten az emberiséget.

a. Levegő

Isten először is levegőt teremtett, hogy az ember lélegezhessen. A levegő olyan anyag, amellyel az emberek naponta érintkezhetnek, és amire az embereknek minden egyes pillanatban, még álmukban is szükségük van. A levegő, amelyet Isten teremtett, hihetetlenül fontos az emberiség számára: létfontosságú minden lélegzetvételükhöz és magához az élethez. Ez az anyag, amely nem látható, csak érezhető, ez volt Isten első ajándéka minden dolog számára az Ő teremtett világában. De miután megteremtette a levegőt, Isten vajon megállt, mintha munkája véget ért volna? Vagy átgondolta, mennyire legyen sűrű a levegő? Átgondolta, mit tartalmazzon a levegő? Mire gondolt Isten, amikor levegőt teremtett? Miért és milyen megfontolásból teremtett Isten levegőt? Az embereknek szükségük van levegőre – hisz lélegezniük kell. Először is, a levegő sűrűségének megfelelőnek kell lennie az emberi tüdő számára. Tudja valaki, mekkora a levegő sűrűsége? Igazság szerint nincs különösebb szükség arra, hogy az emberek számok vagy adatok szintjén tudják a választ erre a kérdésre, sőt, tulajdonképpen teljesen fölösleges tudni a választ – tökéletesen elég, ha csak nagy vonalakban van róla elképzelésünk. Isten olyan sűrűségűre alkotta meg a levegőt, amely a legmegfelelőbb az emberi tüdő számára a légzéshez. Vagyis úgy alkotta meg a levegőt, hogy a lélegzettel könnyedén bejuthasson az emberi testbe, és légzés közben ne tegyen kárt a testben. Ezek voltak Isten szempontjai, amikor levegőt teremtett. Ezután arról beszélünk, hogy mit tartalmaz a levegő. A tartalma nem mérgező az emberekre nézve, és nem károsítja a tüdőt vagy a test bármely más részét. Istennek ezt mind szem előtt kellett tartania. Istennek számításba kellett vennie, hogy az emberek által belélegzett levegőnek könnyedén kell bejutnia a testbe és távoznia onnan, és hogy belégzés után a levegőben található anyagok természetének és mennyiségének olyannak kell lennie, hogy a vér, valamint a tüdőkben és a test egészében lévő elhasznált levegő anyagcseréje megfelelő legyen. Továbbá azt is szem előtt kellett tartania, hogy a levegő ne tartalmazzon mérgező anyagokat. Azzal, hogy a levegőre vonatkozó két követelményről beszélek nektek, nem az a célom, hogy konkrét ismereteket adjak át nektek, hanem hogy megmutassam: Isten az Ő teremtett világán belül minden egyes dolgot a saját megfontolásainak megfelelően teremtett meg, és minden, amit teremtett, a lehető legjobb. Továbbá, ami a levegőben található por mennyiségét, a földön lévő por, homok és talaj mennyiségét, valamint az égből a földre leszállingózó por mennyiségét illeti – Istennek megvannak a maga módszerei ezeknek a dolgoknak a kezelésére is, amelyekkel eltakaríthatja vagy lebonthatja ezeket. Bár van egy bizonyos mennyiségű por, Isten úgy rendezte, hogy a por ne károsítsa az ember testét és ne veszélyeztesse az ember légzését, és a porrészecskéket olyan méretűre alkotta, amely nem ártalmas a szervezet számára. Hát nem valóságos misztérium volt, ahogy Isten megteremtette a levegőt? Talán egyszerű dolog volt, mintha csak kilehelt volna egy lélegzetnyi levegőt a szájából? (Nem.) Még a legegyszerűbb dolgok megteremtésében is szemmel látható Isten misztériuma, az Ő elméjének működése, az Ő gondolkodásmódja és az Ő bölcsessége. Hát nem gyakorlatias Isten? (De igen.) Ez azt jelenti, hogy Isten még az egyszerű dolgok megteremtése során is az emberiségre gondolt. Először is az emberek által belélegzett levegő tiszta, az összetétele pedig alkalmas arra, hogy az emberek belélegezzék, nem mérgező, nem árt az embereknek; hasonlóképpen a levegő sűrűsége is megfelelő az emberi légzés céljára. Ez a levegő, amelyet az emberek folyamatosan be- és kilélegeznek, létfontosságú az emberi szervezet, az emberi test számára. Ezért van, hogy az emberek szabadon, korlátlanul és minden aggodalom nélkül lélegezhetnek. Így normálisan tudnak lélegezni. Isten legelőször is a levegőt teremtette meg, amely nélkülözhetetlen az emberi légzéshez.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló VIII.)

Isten napi igéi  171. szemelvény

Az élet alapvető környezete, amelyet Isten teremt az emberiség számára (Válogatott szakaszok)

b. Hőmérséklet

A következő dolog, amit tárgyalunk, a hőmérséklet. Mindenki tudja, mi az a hőmérséklet. A hőmérséklet olyasvalami, ami létfontosságú az emberi túlélésre alkalmas környezet szempontjából. Ha a hőmérséklet túl magas – tegyük fel például, hogy magasabb, mint 40°C –, az nem szívná le nagyon az emberek energiáját? Nem lenne kimerítő az emberek számára, ha ilyen körülmények között kellene élniük? És ha a hőmérséklet túl alacsony lenne? Tegyük fel, hogy a hőmérséklet elérné a -40°C-t – az emberek ezeket a körülményeket sem bírnák. Így hát Isten nagy körültekintéssel határozta meg a hőmérsékleti tartományt, mivel az a hőmérsékleti tartomány, amelyhez az emberi szervezet képes alkalmazkodni, körülbelül -30°C és +40°C közé esik. A hőmérsékleti értékek a szárazföldön észak-déli irányban lényegében ebbe a tartományba esnek bele. A fagyos térségekben a hőmérséklet akár -50-60°C-ig is süllyedhet. Isten nem akarná, hogy emberek éljenek ezekben a térségekben. Akkor miért léteznek ezek a jéghideg térségek? Istennek megvan a Maga bölcsessége, és megvannak ezzel kapcsolatban a Maga szándékai. Nem várja el, hogy ezeknek a területeknek a közelébe menj. A túl forró és túl hideg területek Isten védelme alatt állnak, vagyis Ő nem úgy tervezte, hogy ott emberek éljenek. Ezek a területek nem az emberiségnek valók. De akkor miért tűr meg Isten ilyen vidékeket a földön? Ha ezek olyan vidékek, ahol Isten nem akarja, hogy ember lakjon vagy akár életben maradjon, akkor miért teremtette meg őket? Ebben rejlik Isten bölcsessége. Vagyis Isten észszerűen beállította a környezet hőmérsékleti tartományát, amelyben az emberek képesek életben maradni. Egy természeti törvény is működik itt. Isten bizonyos dolgokat a hőmérséklet fenntartására és szabályozására teremtett. Melyek ezek? Először is, a nap meleget adhat az embereknek, de képesek az emberek elviselni ezt a meleget, amikor az túl nagy? Van bárki, aki a nap közelébe mer menni? Van bármilyen tudományos eszköz a földön, amely képes a nap közelébe jutni? (Nincs.) Miért nincs? A nap túl forró. Ami túl közel kerül hozzá, elolvad. Ezért Isten kifejezetten úgy végezte munkáját, hogy a nap magasságát az emberiség fölött és az attól való távolságát a saját aprólékos számításaival és a saját követelményeivel összhangban határozta meg. Aztán ott a föld két pólusa, a déli és az északi. Ezek a térségek jéghidegek, és teljesen el vannak jegesedve. Élhet az emberiség eljegesedett területeken? Alkalmasak az ilyen vidékek az emberi túlélésre? Nem, ezért az emberek nem is mennek ezekre a helyekre. Mivel a Déli- és Északi-sarkra nem járnak emberek, az ottani gleccserek megmaradnak és képesek betölteni rendeltetésüket, ami nem más, mint a hőmérséklet szabályozása. Értitek, ugye? Ha nem lenne Déli-sark és Északi-sark, akkor a nap állandó forrósága miatt a földön elpusztulnának az emberek. De vajon Isten kizárólag ezzel a két dologgal tartja a hőmérsékletet olyan tartományban, amely megfelelő az ember túlélése szempontjából? Nem. Van még mindenféle élőlény, például a fű a mezőkön, a különféle fák, mindenféle növény az erdőkben, amelyek felveszik a nap melegét, és ezáltal oly módon semlegesítik a nap hőenergiáját, amely szabályozza az emberiség által lakott környezet hőmérsékletét. Vannak továbbá vízforrások is, például folyók és tavak. Senki nem dönthet arról, hogy mely területet borítsák folyók és tavak. Senki nem irányíthatja, mennyi víz van a földön, sem azt, hol folyjon ez a víz, sem a folyásirányát, a térfogatát vagy a sebességét. Csak Isten tudja. Ezek a különböző vízforrások, a talajvíztől a föld feletti, látható folyókig és tavakig, szintén képesek szabályozni a környezet hőmérsékletét, amelyben az ember él. A vízforrásokon kívül van még mindenféle természeti képződmény, például hegyek, síkságok, kanyonok, lápvidékek, amelyek mind a földrajzi kiterjedésükkel és területükkel arányos mértékben szabályozzák a hőmérsékletet. Például, ha egy hegy kerülete száz kilométer, akkor ez a száz kilométer száz kilométernyi hasznossággal járul hozzá ehhez. Ami azt illeti, hogy hány ilyen hegyláncot és kanyont teremtett Isten a földön, ezt a számot Isten átgondolta. Más szóval: minden egyes Isten által teremtett dolog létezése mögött egy történet áll, és minden egyes dolog magában foglalja Isten bölcsességét és terveit. Vegyük például az erdőket és a növényzet mindenféle fajtáit – a létezésük és növekedésük területének kiterjedését és nagyságát ember nem szabályozhatja, és ezekbe senki nem szólhat bele. Hasonlóképpen ember nem szabályozhatja, mennyi vizet vesznek fel, sem azt, mennyi hőenergiát szívnak magukba a napból. Mindezek a dolgok annak a tervnek a hatókörébe tartoznak, amelyet Isten készített, amikor mindent megteremtett.

Csak Isten gondos és mindenre kiterjedő tervezésének, megfontolásának és elrendezésének köszönhető, hogy az ember ennyire megfelelő hőmérsékletű környezetben élhet. Ezért minden egyes dolog, amit az ember a szemével lát, mint például a nap, a Déli- és Északi-sark, amelyekről az emberek olyan gyakran hallanak, valamint a különféle élőlények a földön, a föld alatt és a vízben, az erdők és másfajta növénytársulások által fedett terület mennyisége, a vízforrások, különféle víztestek, a tengervíz és édesvíz mennyisége, a különféle földrajzi környezetek – ezek mind olyan dolgok, amelyek révén Isten fenntartja az ember túléléséhez szükséges normális hőmérsékleti értékeket. Ez megkérdőjelezhetetlen. Az ember csakis azért élhet ilyen megfelelő hőmérsékletű környezetben, mert Isten mélyen átgondolta mindezt. Nem lehet sem túl hideg, sem túl meleg. A túl forró területeket, ahol a hőmérséklet meghaladja azokat az értékeket, amelyekhez az emberi szervezet még képes alkalmazkodni, Isten biztosan nem számodra tartogatja. A túl hideg területeket, ahol a hőmérséklet túl alacsony, ahol az emberek odaérkezésük után mindössze néhány perc alatt alaposan átfagynának, annyira, hogy nem tudnának beszélni, lebénulna az agyuk, képtelenné válnának a gondolkodásra, és hamarosan levegőt sem kapnának – az ilyen területeket szintén nem az emberiség számára tartogatja Isten. Bármilyen kutatást akarnak is végezni az emberek, akár újítani akarnak, akár áttörni ezeket a korlátokat – bármi jár is az emberek fejében, soha nem lesznek képesek túllépni az emberi test alkalmazkodóképességének határain. Soha nem lesznek képesek levetni magukról ezeket a korlátokat, amelyeket Isten teremtett az ember számára. Ez azért van így, mert az emberi lényeket Isten teremtette, és Isten tudja a legjobban, milyen hőmérséklethez tud az emberi szervezet alkalmazkodni. Maguk az emberek azonban nem tudják. Miért mondom, hogy az emberek nem tudják? Milyen ostobaságokat csináltak az emberek? Nem próbálkoztak sokan folyamatosan az Északi- és a Déli-sark meghódításával? Az ilyen emberek mindig ezekre a vidékekre kívánkoztak, hogy elfoglalják a területet, és gyökeret verjenek ott. Ez abszurd cselekedet volna. Még ha alapos kutatásokat végeztél is a sarkvidékeken – na és? Még ha tudsz is alkalmazkodni az ottani hőmérséklethez, és képes vagy ott élni, vajon hasznára volna az bármilyen módon az emberiségnek, ha „javítanád” a jelenlegi környezetet annak érdekében, hogy élni lehessen a Déli- és Északi-sarkon? Az emberiségnek van egy környezete, amelyben fenn tud maradni, de az emberek nem maradnak ott nyugodtan és készségesen, hanem mindenáron olyan vidékekre akarnak merészkedni, ahol nem maradhatnak életben. Mit jelent ez? Megunták és megelégelték az életet ezen a megfelelő hőmérsékleten, és túl sok áldásban részesültek. Ezenkívül az életnek ezt a szokásos környezetét az emberiség már szinte teljesen tönkretette, ezért most úgy gondolják, akár elmehetnének a Déli- és az Északi-sarkra is, hogy még több kárt okozzanak, vagy valamiféle „ügyet” győzelemre vigyenek, és valahogyan „új utat törjenek”. Hát nem ostobaság ez? Vagyis ez az emberiség – ősapja, a Sátán vezetése alatt – továbbra is egyik abszurd dolgot a másik után csinálja, hebehurgyán és önkényesen pusztítva a gyönyörű otthont, amelyet Isten teremtett számára. Ez a Sátán műve. Továbbá látva, hogy az emberiség túlélése a földön némiképp veszélyben forog, sok ember keresi a módját, hogy eljusson a holdra, és ott akar felépíteni egyfajta túlélési lehetőséget. De végső soron a holdon nincs oxigén. Életben tudnak maradni az emberek oxigén nélkül? A hold, mivel nincs rajta oxigén, nem olyan hely, ahol az ember tartósan időzhet, az ember mégis kitart vágya mellett, hogy odautazzon. Minek nevezhetnénk ezt a magatartást? Akár önpusztításnak is. A holdon nincs levegő, a hőmérséklete pedig nem megfelelő az emberi túléléshez – tehát nem olyan hely, amelyet Isten az ember számára tartogat.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló VIII.)

Isten napi igéi  172. szemelvény

Az élet alapvető környezete, amelyet Isten teremt az emberiség számára (Válogatott szakaszok)

c. Hang

Mi a harmadik dolog? Ez is olyasmi, ami az emberi létezés normális környezetének létfontosságú része, olyasmi, amit Istennek el kellett rendeznie, amikor mindent megteremtett. Ez nagyon fontos Isten és minden egyes emberi lény számára. Ha Isten nem törődött volna ezzel, az nagymértékben zavarta volna az emberiség fennmaradását, vagyis olyan jelentős hatást gyakorolt volna az ember életére és hús-vér testére, hogy az emberiség nem lett volna képes életben maradni egy ilyen környezetben. Azt lehet mondani, hogy egyetlen élőlény sem maradhatott volna életben egy ilyen környezetben. Nos, mi ez, amiről beszélek? A hangról beszélek. Isten teremtett mindent, és minden Isten tenyerén él. Isten teremtett világában minden dolog az Ő szeme előtt él és forog szüntelen mozgással. Ezzel azt akarom mondani, hogy minden dolognak, amit Isten teremtett, megvan az értéke és jelentése a maga létezésében; vagyis minden egyes dolog létezésében van valami létfontosságú. Isten szemében minden eleven, és mivel minden eleven, minden egyes dolog hangot is ad. Például a föld folyamatosan forog, a nap folyamatosan forog, és a hold is folyamatosan forog. Ahogy minden szaporodik, fejlődik és mozog, folyamatosan hangot bocsát ki. Isten teremtett világában minden, ami létezik a földön, folytonos szaporodásban, fejlődésben és mozgásban van. Például a hegyek alapjai mozognak és eltolódnak, és a tengerek mélyén minden élőlény úszkál és mozgolódik. Ez azt jelenti, hogy ezek az élőlények – vagyis minden dolog Isten szeme előtt – folyamatos és rendszeres mozgásban vannak, rögzített mintázatokat követve. Mit hoz hát létre ez a sok minden, ami a sötétben szaporodik, fejlődik, és titokban mozgolódik? Hangokat – nagyszerű, erőteljes hangokat. A Föld bolygón túl mindenféle más bolygó is folyamatos mozgásban van, és ezeken a bolygókon minden élőlény és organizmus szintén folyamatosan szaporodik, fejlődik és mozog. Vagyis minden dolog, legyen bár élő vagy élettelen, folyamatosan előrehalad Isten szeme előtt, és miközben így tesz, mindegyikük hangot is ad. Isten ezeket a hangokat is elrendezte, és azt hiszem, ti már tudjátok, milyen okból tette, nem igaz? Amikor egy repülőgép közelébe kerülsz, milyen hatással van rád a motor zúgása? Ha túl sokáig maradsz a közelében, megsüketülsz. No és a szíved – képes kibírni egy ilyen megpróbáltatást? Egyes emberek, akiknek a szíve gyenge, nem bírnák ki. Természetesen még azok sem bírják túl sokáig, akiknek erős a szíve. Vagyis a hang hatása az emberi testre, akár a fülre, akár a szívre, rendkívül jelentős minden emberi lény esetében, és a túl erős hangok ártanak az embernek. Ezért, amikor Isten minden dolgot megteremtett, és miután azok elkezdtek normálisan működni, Isten megtette a megfelelő intézkedéseket ezekkel a hangokkal, minden dolog mozgásának hangjaival kapcsolatban. Ez is azoknak a problémáknak az egyike, amelyeket Istennek fontolóra kellett vennie, amikor környezetet teremtett az emberiség számára.

Először is, a légkör magassága a föld felszíne fölött hatással van a hangra. Továbbá a talajban lévő rések mérete szintén befolyásolja a hangot, és hatással van rá. Ezenkívül vannak különféle földrajzi körülmények, amelyek találkozása szintén befolyásolja a hangot. Vagyis Isten bizonyos módszerekkel kiküszöböl egyes hangokat, hogy az emberek életben maradhassanak egy olyan környezetben, amelyet a fülük és a szívük kibír. Másként a hangok komoly akadályt gördítenének az emberiség túlélésének útjába, nagy bosszúságot okoznának az életükben, és súlyos problémát jelentenének nekik. Ez azt jelenti, hogy Isten nagyon aprólékos munkával teremtette meg a szárazföldet, a légkört és a földrajzi környezet különféle fajtáit, és mindegyikben ott rejlik Isten bölcsessége. Az emberiség erről alkotott megértésének nem kell túl részletesnek lennie – elég, ha az emberek tudják, hogy ezek Isten cselekedeteit foglalják magukban. Most ti mondjátok meg Nekem: ez az Isten által végzett munka, a hang pontos kalibrálása az emberiség élő környezetének és normális életének fenntartása érdekében, szükséges volt? (Igen.) Mivel ez a munka szükséges volt, ebből a szemszögből mondhatjuk-e azt, hogy Isten ezt a munkát módszerként használta arra, hogy minden dologról gondoskodjon? Isten olyan csendes környezetet teremtett az emberiségellátása érdekében, hogy az emberi szervezet egészen normálisan tudjon benne élni, zavaró hatások nélkül, és így az emberiség normálisan létezhessen és élhessen. Akkor hát ez nem az egyik módja annak, ahogy Isten az emberiségről gondoskodik? Ez, amit Isten tett, talán nem volt nagyon fontos dolog? (De.) Nagy szükség volt rá. Hogyan értékelitek hát ezt? Bár nem érzitek, hogy ez Isten cselekedete volt, és azt sem tudjátok, hogyan hajtotta végre Isten ezt a cselekedetet annak idején, érzékelitek-e legalább azt, mennyire szükséges volt, hogy Isten ezt megtegye? Érzitek Isten bölcsességét, a törődést és megfontolást, amelyet ebbe fektetett? (Igen, érezzük.) Ha képesek vagytok ezt érezni, az már elég. Isten sok cselekedetet hajtott végre az Általa teremtett dolgok körében, amelyet az emberek sem nem éreznek, sem nem látnak. Ezt csak azért vetem fel, hogy tájékoztassalak benneteket Isten cselekedeteiről, hogy eljuthassatok Isten ismeretére. Ezek olyan utalások, amelyek segítségével jobban meg tudjátok ismerni és érteni Istent.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló VIII.)

Isten napi igéi  173. szemelvény

Az élet alapvető környezete, amelyet Isten teremt az emberiség számára (Válogatott szakaszok)

d. Fény

A negyedik dolog az emberek szemével kapcsolatos: a fény. Ez is rendkívül fontos. Amikor ragyogó fényt látsz, és a fényerősség elér egy bizonyos szintet, az képes megvakítani az emberi szemet. Végtére is az emberi szem a test szeme. Nem bírja az irritációt. Mer valaki közvetlenül a napba nézni? Néhányan megpróbálták, és ha napszemüveg van rajtuk, nincs is ezzel semmi gond – de ehhez egy eszköz használata szükséges. Eszköz nélkül az ember szabad szeme nem képes a nap felé fordulni és közvetlenül belenézni. Isten azonban azért teremtette a napot, hogy fényt hozzon az emberiségnek, és ez a fény is olyasmi, amit Ő rendezett el. Isten nem érte be annyival, hogy befejezte a nap megteremtését és elhelyezte valahol, hogy aztán ne is törődjön vele tovább; Isten nem így csinálja. Ő nagyon gondos az Ő cselekedeteiben, és alaposan megfontolja őket. Isten azért teremtett szemeket az emberek számára, hogy lássanak, és előre meghatározta a fény paramétereit is, amelyek mellett az ember lát. Ha a fény túl gyenge volna, nem érne semmit. Amikor olyan sötét van, hogy az emberek a maguk elé tartott ujjaikat sem látják, akkor a szemük elvesztette működőképességét, és nem jó semmire. Az emberi szem azonban a túl erős fénytől ugyanúgy képtelenné válik a látásra, mert a fényerő elviselhetetlen számára. Ezért Isten az emberiség létezésének környezetét az emberi szem számára megfelelő mennyiségű fénnyel látta el – olyan mennyiséggel, amely nem bántja és nem károsítja az emberek szemét, és főleg nem teszi azt működésképtelenné. Ezért helyezett Isten felhőrétegeket a nap és a föld köré, és ezért képes a levegő sűrűsége megfelelően kiszűrni bizonyos fénytípusokat, amelyek árthatnak az ember szemének vagy bőrének – ezek arányai épp megfelelőek. Továbbá az Isten által teremtett föld színei visszaverik a napfényt és a fény minden más fajtáját, és képesek kiküszöbölni azokat a fénytípusokat, amelyek túl erősek ahhoz, hogy az emberi szem alkalmazkodjon hozzájuk. Így az emberek járhatnak a szabadban, élhetik az életüket, és nem kell ehhez állandóan nagyon sötét napszemüveget viselniük. Normális körülmények között az emberi szem látja a látóterébe eső dolgokat anélkül, hogy zavarná a fény. Vagyis nem lenne jó sem az, ha a fény túl átható lenne, sem az, ha túl gyenge. Ha túl gyenge volna, az emberek szeme károsodna, majd rövid használat után tönkremenne; ha pedig túl erős, az emberek szeme nem bírná ki. Ennek a fénynek, amely az embereknek adatott, alkalmasnak kell lennie arra, hogy az emberi szem lásson, Isten pedig különböző módszerekkel minimumra csökkentette a károsodást, amelyet a fény az emberi szemnek okoz; és bár ez a fény jót is tehet az emberi szemnek, árthat is neki, mégis épp elegendő ahhoz, hogy az emberek úgy érhessenek el életük végére, hogy mindvégig tudták használni a szemüket. Hát nem gondolta ezt át Isten alaposan? Az ördög, a Sátán azonban anélkül cselekszik, hogy ilyen megfontolások valaha is átfutnának az elméjén. A Sátánnál a fény mindig vagy túl erős, vagy túl gyenge. Így cselekszik a Sátán.

Isten azért tette mindezt az emberi test minden aspektusával – a látásával, hallásával, ízlelésével, légzésével, érzéseivel és így tovább –, hogy a maximumra növelje az emberiség alkalmazkodóképességét a túlélés érdekében, hogy normálisan élhessenek, és ez így is maradjon. Más szóval: az élet jelenlegi környezete, amelyet Isten teremtett, az emberiség túlélésére legmegfelelőbb és legelőnyösebb környezet. Néhányan talán azt gondolják, hogy ez nem sokat számít, hogy mindez teljesen hétköznapi dolog. A hang, a fény és a levegő olyan dolgok, amelyekre az emberek születésüktől fogva jogosultnak érzik magukat, és amelyeket a születésük pillanatától kezdve élveznek. De ezeknek a dolgoknak a hátterében, amelyeket képes vagy élvezni, Isten munkája húzódik meg; ez olyasmi, amit az embereknek meg kell érteniük, amit tudniuk kell. Akkor is, ha úgy érzed, semmi szükség ezeknek a dolgoknak a megértésére vagy ismeretére – röviden: amikor Isten megteremtette mindezt, alaposan átgondolta, volt egy terve, voltak bizonyos ötletei. Nem csak úgy hanyagul vagy egyszerűen beletette az emberiséget az élet ilyen környezetébe, anélkül hogy jobban belegondolt volna. Úgy gondolhatjátok, túl nagyszabásúan beszéltem minden ilyen apróságról, de az Én nézetem szerint minden egyes dolog, amit Isten az emberiség számára biztosított, szükséges az emberiség túléléséhez. Ebben ott van Isten cselekvése.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló VIII.)

Isten napi igéi  174. szemelvény

Az élet alapvető környezete, amelyet Isten teremt az emberiség számára (Válogatott szakaszok)

e. Légáramlás

Mi az ötödik dolog? Valami, ami szorosan kapcsolódik minden ember életének minden egyes napjához. Olyan közeli kapcsolatban áll az emberi élettel, hogy az emberi szervezet nem is tudna ebben az anyagi világban élni nélküle. Ez a légáramlás. A „légáramlás” főnevet talán mindenki képes megérteni, akkor is, ha azelőtt soha nem hallotta. Mi tehát a légáramlás? Mondhatnátok, hogy a „légáramlás” egyszerűen a levegő áramló mozgása. A légáramlás egyfajta szél, amely emberi szemmel nem látható. Egyúttal a gázok mozgásának egy módja is. Ebben a beszélgetésben azonban mire utal elsődlegesen a „légáramlás”? Mihelyt elmondom, meg fogjátok érteni. A föld hordozza a hegyeket, a tengereket és minden teremtett dolgot, miközben forog, és amikor elfordul, nagy sebességgel teszi. Bár ebből a pörgésből semmit nem érzékelsz, a föld forgása ettől függetlenül létezik. Mit hoz létre a föld forgása? Amikor futsz, nem támad szél, amely a füled mellett süvít? Ha szél képződhet, amikor te futsz, hogyne képződne szél akkor is, amikor a föld forog? Amikor a föld forog, minden dolog mozgásban van. Maga a föld is mozgásban van és egy bizonyos sebességgel forog, miközben minden, ami rajta van, szintén folyamatosan szaporodik és fejlődik. Ezért egy bizonyos sebességgel történő mozgás természetes módon légáramlást kelt. Ezt értem „légáramlás” alatt. Vajon nincs hatással ez a légáramlás az emberi testre bizonyos mértékig? Vegyük például a tájfunt. Az átlagos tájfun nem túlságosan erős, de amikor lecsap, az emberek még a lábukon sem képesek szilárdan állni, és nehezükre esik gyalogolni a szélben. Már egyetlen lépés is megerőltető, és az is előfordulhat, hogy valakit nekilök a szél valaminek, és többé nem tud onnan elmozdulni. Ez az egyik módja annak, ahogy a légáramlás hatást gyakorolhat az emberiségre. Ha az egész földet síkságok borítanák, akkor, miközben a föld és rajta minden forog, az emberi test egyáltalán nem lenne képes ellenállni az ezáltal okozott légáramlásnak. Erre a helyzetre rendkívül nehéz volna reagálni. Ha valóban így lenne, ez a légáramlás nemcsak bajt, de egyenesen teljes pusztulást hozna az emberiségre. Ilyen környezetben az emberek képtelenek lennének életben maradni. Ezért alkotott Isten különböző földrajzi környezeteket, hogy felbontsa ezeket a légáramlásokat – különböző környezetekben a légáramlások gyengülnek, irányt változtatnak, megváltozik a sebességük, megváltozik az erejük. Ezért láthatnak az emberek különböző földrajzi formákat, például hegyeket, nagy hegyláncokat, síkságokat, dombokat, medencéket, völgyeket, fennsíkokat és nagy folyókat. Ezeknek a különböző felszíni adottságoknak a segítségével változtatja meg Isten egy-egy légáramlás sebességét, irányát és erejét. Ő ezzel a módszerrel csökkenti vagy formálja a légáramlást olyan széllé, amelynek sebessége, iránya és ereje megfelelő, hogy az embereknek normális környezetük legyen, amelyben élhetnek. Szükség van erre? (Igen.) Ilyesmit megtenni nehéznek tűnik az emberek számára, de Istennek könnyű, mert Ő szemmel tart mindent. Az Ő számára nem is lehetne könnyebb vagy egyszerűbb megfelelő légáramlással rendelkező környezetet teremteni az emberiség számára. Ezért ebben az Isten által teremtett környezetben az Ő teremtett világán belül minden egyes dolog nélkülözhetetlen. Minden egyes dolog létezésében érték és szükségszerűség van. Ezt az alapelvet azonban a Sátán és a megrontott emberiség nem érti. Ők egyfolytában pusztítanak és fejlesztenek és kizsákmányolnak, hiú álmokkal arról, hogy síksággá változtatják a hegyeket, feltöltik a kanyonokat, a síkságon pedig betondzsungelt építenek felhőkarcolókból. Isten azt reméli, hogy az emberiség boldogan élhet, boldogan gyarapodhat, és minden napját boldogan töltheti ebben a teljesen megfelelő környezetben, amelyet Ő készített számukra. Ezért van, hogy Isten soha nem bánt gondatlanul a természettel, amelyben az emberiség él. A hőmérséklettől a levegőig, a hangtól a fényig Isten mindenről bonyolult terveket és intézkedéseket alkotott, hogy az emberek teste és élő környezete ne legyen alávetve természeti feltételek zavaró hatásainak, hanem az emberiség képes legyen normálisan élni, szaporodni és harmóniában, normálisan együtt élni minden dologgal. Mindezt Isten biztosítja minden dolognak és az emberiségnek.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló VIII.)

Isten napi igéi  175. szemelvény

Ráébredtetek már a legnagyobb különbségre Isten és az emberiség között? Végső soron ki minden dolog mestere? Az ember? (Nem.) Akkor mi a különbség aközött, ahogy Isten és az emberek bánnak az egész teremtett világgal? (Isten uralkodik minden fölött és rendez el mindent, az ember pedig ennek haszonélvezője.) Egyetértetek ezzel? A legnagyobb különbség Isten és az emberiség között az, hogy Isten uralkodik az egész teremtett világ fölött, és gondoskodik arról. Ő minden forrása, és míg Isten gondoskodik az egész teremtett világról, az ember élvezi azt. Vagyis az ember élvez minden dolgot a teremtésben, amikor elfogadja az életet, amelyet Isten ajándékoz mindennek. Isten a Mester, az emberiség pedig élvezi annak gyümölcseit, hogy Isten megteremtett mindent. Akkor hát minden Isten által teremtett dolog szempontjából mi a különbség Isten és az emberiség között? Isten világosan látja annak törvényeit, hogyan növekszik minden, és ezeket a törvényeket Ő szabályozza és uralja. Vagyis minden dolog Isten látóterében és az Ő vizsgálódásának hatókörében van. Az emberiség talán mindent lát? Amit az emberiség lát, az arra korlátozódik, ami közvetlenül az orra előtt van. Ha hegyet mászol, csak a hegyet látod. Nem láthatod, mi van a hegy túloldalán. Ha kimész a tengerpartra, csak az óceán egyik szélét látod, és nem tudhatod, milyen a másik széle. Ha bemész egy erdőbe, láthatod a növényzetet magad előtt és magad körül, de nem láthatod, mi van beljebb. Az emberek nem láthatják a magasabban, messzebb, mélyebben fekvő területeket. Mindössze azt láthatják, ami közvetlenül előttük, a látóterükben van. Még ha az emberek ismerik is a négy évszakot szabályozó törvényt vagy azt a törvényt, amely szerint minden növekszik, akkor is képtelenek mindent irányítani vagy megszabni. Isten azonban ugyanúgy látja az egész teremtett világot, mintha egy gépet látna, amelyet Ő Maga épített. Mélyrehatóan ismer minden egyes alkatrészt és csatlakozást, hogy milyen alapelvek és mintázatok szerint, milyen célok érdekében működik – Isten mindezzel a legvilágosabban tisztában van. Ezért van az, hogy Isten Isten, az ember pedig ember! Bár az ember mélyre hatolhat tudományos kutatásaiban és a mindent szabályozó törvényekben, ennek a kutatásnak a hatóköre korlátozott, Isten pedig mindent irányít, ami az ember számára végtelen irányítást jelent. Egy ember az egész életét eltöltheti Isten legapróbb tettének kutatásával anélkül, hogy igazi eredményre jutna. Ezért van az, hogy ha csak a tudást és a tanultakat használod Isten tanulmányozására, soha nem leszel képes megismerni vagy megérteni Istent. Ha viszont az igazságkeresés és istenkeresés útját választod, és Istenre az Ő megismerésének szempontjából tekintesz, akkor egy napon felismered majd, hogy Isten cselekedetei és bölcsessége egyszerre mindenütt jelenvalók, és tudni fogod, miért nevezik Istent minden dolog Mesterének és minden számára az élet forrásának. Minél inkább elnyered ezt a megértést, annál inkább meg fogod érteni, miért nevezik Istent minden dolgok Mesterének. Az összes dolog és minden, téged is beleértve, folyamatosan Isten ellátásának állandó áramlatában részesül. Te is képes leszel majd világosan érzékelni, hogy ebben a világban, ebben az emberiségben senki nincs Istenen kívül, akiben megvolna az a képesség és az a lényeg, amellyel Ő uralkodik minden dolog létezése fölött, irányítva és fenntartva azt. Amikor eljutsz erre a megértésre, akkor fogod igazán felismerni, hogy Isten a te Istened. Amikor eljutsz erre a pontra, akkor már igazán elfogadtad Istent, és engedted, hogy a te Istened és Mestered legyen. Amikor megszerezted ezt a megértést, és életed eljutott erre a pontra, Isten többé nem tesz próbára és nem ítél meg, nem is támaszt veled szemben követelményeket, mert te már érteni fogod Istent, ismerni fogod az Ő szívét, és már igazán elfogadtad Istent a szívedben. Ez egy fontos oka annak, hogy miért vagyunk közösségben ezekkel a témákkal Isten uralmáról és irányításáról minden dolog fölött. Azért teszünk így, hogy több tudást és megértést adjunk az embereknek – nem pusztán azért, hogy elismerjétek, hanem hogy gyakorlatiasabb módon ismerjétek és értsétek meg Isten cselekedeteit.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló VIII.)

Isten napi igéi  176. szemelvény

A mindennapi étel és ital, amelyet Isten készít az emberiségnek (Válogatott szakaszok)

Gabonafélék, gyümölcsök, zöldségek és az összes dióféle – ezek mind vegetáriánus élelmiszerek. Még akkor is, ha vegetáriánus ételek, elegendő tápanyagot tartalmaznak ahhoz, hogy kielégítsék az emberi test szükségleteit. Isten azonban nem mondott ilyesmit: „Csak ezeket a táplálékokat adom az emberiségnek. Csak ezeket a dolgokat egyék!” Isten nem érte be ennyivel, hanem még sokkal több és ízletesebb eledelt készített elő az emberiség számára. Melyek ezek az ennivalók? Ezek a különféle hús- és halfajták, amelyeket a legtöbben láthattok és ehettek. Sok-sok féle húst és halat készített elő az ember számára. A halak a vízben élnek, így a vízben élő halak húsának tartalma különbözik a szárazföldi állatok húsáétól, és különféle tápanyagokkal láthatja el az embert. A halaknak olyan tulajdonságai is vannak, amelyek képesek szabályozni a hideget és meleget az emberi testben, ami nagyon hasznos az ember számára. Az ízletes ételek fogyasztását azonban nem szabad túlzásba vinni. Mint már említettem, Isten a kellő mennyiséget a kellő időben ajándékozza az emberiségnek, hogy az emberek helyesen, normálisan, a szezonnak és évszaknak megfelelően élvezhessék az Ő ajándékát. Nos, milyen élelmiszerek tartoznak a baromfihús kategóriájába? Csirke, fürj, galamb és így tovább. Sokan kacsát és libát is esznek. Bár Isten rendelkezésre bocsátotta mindezeket a húsféléket, választott népével szemben bizonyos követelményeket támasztott, és a Törvény Korában konkrét korlátozásokat szabott ki étrendjükre. Manapság ezek a korlátozások az egyéni ízlésen és a személyes értelmezésen alapulnak. Ezek a különböző húsfélék mindenféle tápanyaggal látják el az emberi szervezetet, fehérjét és vasat pótolnak, dúsítják a vért, erősítik az izmokat és a csontokat, és testi erőt építenek. Ezek a húsok, bárhogyan készítik el és fogyasztják őket az emberek, segíthetnek javítani az étel ízét és felkelteni az étvágyat, miközben egyúttal a gyomrot is megtöltik. Ami pedig a legfontosabb, ezek az élelmiszerek képesek fedezni az emberi szervezet napi tápanyagszükségletét. Ezt tartotta Isten szem előtt, amikor az emberiség számára élelmet készített. Vannak zöldségek, van hús – mi ez, ha nem bőség? De az embereknek meg kell érteniük, mi volt Isten szándéka, amikor minden táplálékot előkészített az emberiség számára. Talán azért tette, hogy az emberiség túlságosan elkényeztesse magát ezekkel az ételekkel? Mi történik, amikor az ember, miközben igyekszik kielégíteni ezeket a fizikai vágyakat, a csapdájukba esik? Nem válik túltáplálttá? Nem árt az emberi testnek sokféle módon a túl sok tápanyag? (De igen.) Ezért osztja ki Isten a kellő mennyiséget a kellő időben, és rendeli úgy, hogy az emberek különböző ételeket élvezzenek a különböző szezonoknak és évszakoknak megfelelően. Például egy nagyon forró nyár után az emberek testében sok hő, betegséget okozó szárazság és nedvesség halmozódik fel. Amikor eljön az ősz, sokféle gyümölcs megérik, és amikor az emberek ezeket a gyümölcsöket fogyasztják, az kihajtja a nedvességet a testükből. Ebben az időszakban már a marhák és juhok is megerősödtek, ezért ilyenkor kell az embereknek több húst enniük a jóltápláltság érdekében. A különféle húsok fogyasztásából az emberek teste energiát és meleget nyer, amely segít kibírniuk a tél hidegét, és ennek eredményeként képesek biztonságban és egészségben átvészelni a telet. Isten a legnagyobb gonddal és pontossággal irányítja és hangolja össze, hogy mikor mivel lássa el az emberiséget, és hogy a különböző dolgokat mikor növessze, fordítsa termőre és érlelje meg. Ez kapcsolódik ahhoz is, hogy „hogyan készíti elő Isten az élelmet, amelyre az embernek mindennapi életében szüksége van”. A sokféle élelmiszer mellett Isten az emberiséget vízforrásokkal is ellátja. Evés után az embereknek még vizet is kell inniuk. Elég lenne a gyümölcs egymagában? Az emberek nem élhetnének csak gyümölcsön, ráadásul bizonyos évszakokban nem is terem gyümölcs. Akkor hát hogyan lehet megoldani az emberiség vízproblémáját? Isten úgy oldotta meg, hogy sok föld feletti és föld alatti vízforrást készített, többek közt tavakat, folyókat és forrásokat. Ezek a vízforrások ihatóak, amennyiben nem szennyezettek, és amennyiben az emberek nem babráltak velük vagy tettek kárt bennük. Más szóval, ami az emberiség fizikai testének életét fenntartó élelemforrásokat illeti, Isten nagyon precíz, nagyon pontos és nagyon megfelelő előkészületeket tett, hogy az emberek élete gazdag és bőséges legyen, és ne szenvedjenek hiányt semmiben. Ez olyasmi, amit az emberek is érezhetnek és láthatnak.

Továbbá Isten minden dolog között néhány olyan növényt, állatot és különböző gyógyfüveket is teremtett, amelyek kifejezetten arra valók, hogy az emberi test sérüléseit vagy betegségeit gyógyítsák. Mit tegyen valaki például akkor, ha égési sérülést szenved, vagy véletlenül leforrázza magát? Elég, ha leöblíted vízzel az égést? Elég, ha bekötözöd valami ócska ronggyal? Ha így teszel, a seb begennyesedhet vagy elfertőződhet. Ha például valaki belázasodik, megfázik, munka közben megsérül, gyomorrontást kap, mert nem megfelelő dolgot evett, vagy bizonyos betegségek alakulnak ki benne, amelyeket életmódbeli tényezők vagy érzelmi problémák okoznak, beleértve a szív- és érrendszeri betegségeket, a pszichológiai állapotokat vagy a belső szervek betegségeit, megvannak a megfelelő növények, amelyek gyógyítják ezeket az állapotokat. Vannak olyan növények, amelyek javítják a vérkeringést és megszüntetik a pangást, csillapítják a fájdalmat, elállítják a vérzést, érzéstelenítenek, elősegítik a bőr gyógyulását és normális állapotba való visszatérését, eloszlatják a pangó vért és kiválasztják a méreganyagokat a szervezetből – röviden szólva ezeknek a növényeknek megvan a haszna a mindennapi életben. Az emberek használhatják ezeket, hisz Isten készítette őket elő az emberi test számára szükség esetére. Isten megengedte, hogy az ember ezek közül néhányat véletlenül fedezzen fel, másokat pedig Isten által erre kiválasztott emberek fedeztek fel, vagy Őáltala vezényelt különleges jelenségek hívták fel rájuk a figyelmet. Ezeknek a növényeknek a felfedezését követően az emberiség továbbadja ezt a tudást, és sokan szereznek tudomást róluk. Így annak, hogy Isten megteremtette ezeket a növényeket, értéke és jelentése van. Összegezve: ezek a dolgok mind Istentől valók, Ő készítette elő és ültette őket, amikor megteremtette az emberiség élő környezetét. Ezek létfontosságúak. Vajon Isten gondolati folyamatai alaposabbak, mint az emberiségéi? Amikor látod mindazt, amit Isten tett, érzékeled Isten gyakorlati oldalát? Isten titokban munkálkodik. Isten mindezt akkor teremtette, amikor az ember még nem jött el erre a világra, amikor Neki még nem volt kapcsolata az emberiséggel. Mindent úgy tett, hogy az emberiséget tartotta szem előtt, az ember létezése érdekében és az ember túlélésére gondolva, hogy az emberiség boldogan élhessen ebben a gazdag és bőséges anyagi világban, amelyet Isten készített számára, mentesen az élelemszerzés és ruházkodás gondjától, semmiben nem szenvedve hiányt. Ilyen környezetben az emberiség folyamatosan szaporodhat és életben maradhat.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló VIII.)

Isten napi igéi  177. szemelvény

Azzal kezdtük, hogy az ember által lakott környezetről beszéltünk, és arról, mit tett Isten ezért a környezetért, és milyen előkészületeket tett. Megbeszéltük, mit rendezett el Ő; a teremtett világ dolgai közötti kapcsolatokat, amelyeket Isten előkészített az emberiség számára; és hogy hogyan rendezte el Isten ezeket a kapcsolatokat, hogy az Általa teremtett dolgok ne árthassanak az emberiségnek. Továbbá Isten csökkentette a kárt, amelyet az Ő teremtett világán belül sok különböző tényező tehetett volna az emberiség környezetében, lehetővé téve, hogy minden dolog a maga legmagasabb célját szolgálja, és jótékony környezetet biztosítson az emberiség számára, jótékony elemekkel, így lehetővé téve, hogy az emberiség alkalmazkodjon ehhez a környezethez, és rendületlenül folytassa az élet és szaporodás ciklusát. Ezután az élelemről beszéltünk, amelyre az emberi testnek szüksége van – az emberiség mindennapi ételéről és italáról. Ez szintén az emberiség túlélésének szükséges feltétele. Vagyis az emberi test nem élhet pusztán légzés által, csak a napfényből táplálkozva, vagy a szélből, vagy a megfelelő hőmérsékletből. Az embereknek a gyomrukat is meg kell tölteniük, és Isten, semmiről meg nem feledkezve, előkészítette az emberiség számára azoknak a dolgoknak a forrásait, amelyekkel ezt megtehetik, minthogy ezek az emberiség élelmének forrásai. Amikor ilyen gazdag és bőséges termést láttatok – az emberiség ételének és italának forrásait –, mondhatjátok-e, hogy Isten az ellátás forrása az emberiség és az Ő teremtett világában minden dolog számára? Ha a teremtés ideje alatt Isten csak fákat és füvet, vagy akármennyi egyéb élőlényt teremtett volna, és ha ezek a különféle élőlények és növények mind a tehenek és juhok számára szolgáltak volna táplálékul, vagy a zebrák és szarvasok számára, különféle egyéb állatfajoknak pedig, például az oroszlánoknak zebrákat, szarvasokat és hasonlókat, a tigriseknek pedig juhokat, disznókat és efféléket kellett volna enniük – de az ember számára egyetlen megfelelő táplálék sem lett volna, az vajon működött volna? Nem. Az emberiség nem sokáig tudott volna fennmaradni. És ha az emberek csak leveleket ettek volna? Az működött volna? Ehették volna az emberek a juhoknak szánt füvet? Talán nem ártott volna, ha egy kicsit megkóstolnak belőle, de ha sokáig ilyesmiket ettek volna, nem bírta volna a gyomruk, és az emberek nem lettek volna hosszú életűek. Még olyan dolgok is vannak, amelyeket az állatok ehetnek, de az emberek számára mérgezőek – az állatok következmények nélkül fogyasztják őket, az emberek esetében azonban ez nem így van. Azt akarom ezzel mondani, hogy Isten teremtette az emberi lényeket, ezért Isten ismeri a legjobban az emberi test alapelveit és felépítését, valamint azt is, mire van szükségük az embereknek. Isten tökéletesen tisztában van a test összetételével és tartalmával, szükségleteivel, belső szerveinek működésével és azzal, hogy ezek hogyan szívnak fel, választanak ki és emésztenek meg különféle anyagokat. Az emberekről ez nem mondható el; néha oktalanul esznek, vagy meggondolatlanul kényeztetik önmagukat, ami, ha túlzásba viszik, az egyensúly felbomlásához vezet. Ha normálisan eszed és élvezed mindazt, amit Isten készített elő számodra, nem lesznek egészségügyi problémáid. Még ha néha rossz is a hangulatod, és pang a véred, az sem jelent semmiféle gondot. Egyszerűen egy bizonyos fajta növényt kell fogyasztanod, és feltisztul a pangás. Isten mindezekre a dolgokra előkészült. Tehát Isten szemében az emberiség jóval fölötte áll bármely más élőlénynek. Isten minden egyes növényfajnak előkészített egy környezetet, és minden állatfajnak készített élelmet és környezetet, viszont az emberiségnek vannak a legégetőbb szükségletei környezetével kapcsolatban, és ezeket a szükségleteket a legkevésbé sem lehet figyelmen kívül hagyni; ez esetben ugyanis az emberiség nem tudna többé normálisan fejlődni, élni és szaporodni. Ezt Isten tudja a legjobban az Ő szívében. Amikor Isten ezt elvégezte, nagyobb jelentőséget tulajdonított ennek, mint bármi másnak. Talán nem érzékeled egy-egy jelentéktelen dolog fontosságát, amelyet életedben láthatsz és élvezhetsz, vagy olyasvalamiét, amit születésed óta látsz és élvezel, de Isten már régen vagy titokban felkészült rád. Isten a lehető legnagyobb mértékben eltávolította és enyhítette mindazokat a negatív elemeket, amelyek kedvezőtlenek az emberiség számára, és kárt tehetnek az emberi testben. Mit mutat ez? Azt a hozzáállást mutatja, amellyel Isten az emberiség felé fordult, amikor megteremtette őket? Mi volt ez a hozzáállás? Isten hozzáállása gondos és komoly volt, és nem tűrte ellenséges erők vagy nem Tőle származó külső tényezők vagy feltételek beavatkozását. Ebből látható Istennek az emberiség megteremtése és irányítása során tanúsított hozzáállása. Mi hát Isten hozzáállása? A túlélést és az életet elősegítő környezet, amelynek az emberiség a hasznát élvezi, valamint az emberiség mindennapi étele-itala és szükségleteinek kielégítése mutatja meg nekünk Isten felelős hozzáállását az emberiség iránt, amely azóta megvan Benne, amióta embert teremtett, valamint elszántságát, hogy ebben az időben megmentse az emberiséget. Látható mindebben Isten hitelessége? És az Ő csodálatossága? Az Ő kifürkészhetetlensége? Az Ő mindenhatósága? Isten az Ő bölcs és mindenható módjain gondoskodik az egész emberiségről, és így lát el mindent az Ő teremtésében. Most, hogy ennyi mindent elmondtam nektek, mondhatjátok-e, hogy Isten az élet forrása minden dolog számára? (Igen.) Ez biztosan így van. Van bármi kétségetek? (Nincs.) Az, hogy Isten ellátást biztosít mindennek, kielégítően megmutatja, hogy Ő az élet forrása minden számára, mivel Ő annak az ellátásnak a forrása, amely minden számára lehetővé tette, hogy létezzen, éljen, szaporodjon és fennmaradjon, és nincs más forrás, csak Maga Isten. Isten kielégíti minden dolog és az egész emberiség valamennyi szükségletét, legyenek azok az emberek legalapvetőbb környezeti szükségletei, a mindennapi életük szükségletei vagy az igazság iránti szükséglet, amelyet Ő nyújt az emberek szellemének. Isten identitása és státusza mindenképpen rendkívül fontos az emberiség számára; csak Maga Isten az élet forrása minden dolog számára. Vagyis Isten e világ Uralkodója, Mestere és Gondviselője, e világé, amelyet az emberek láthatnak és érezhetnek. Az emberiség számára nem ez Isten identitása? Nincs ebben semmi hamis. Amikor tehát látod, hogy az égen madarak repülnek, tudnod kell, hogy Isten teremtett mindent, ami tud repülni. Vannak élőlények, amelyek a vízben úsznak, és megvannak a maguk túlélési módjai. A fák és növények, amelyek a talajban élnek, tavasszal rügyeznek és kihajtanak, ősszel gyümölcsöt hoznak, és lehullatják a leveleiket, télire pedig már lehullott az összes levelük, mivel ezek a növények így készülnek fel az áttelelésre. Ez az ő túlélési módjuk. Mindent Isten teremtett, és minden különböző formákban és különböző módokon él, és különböző módszerekkel juttatja érvényre életerejét és a formát, amelyben él. Akárhogyan is élik életüket a dolgok, mind Isten uralma alatt állnak. Mi a célja annak, hogy Isten uralkodik az élet és élőlények összes különböző formája fölött? Az emberiség fennmaradása végett van így? Ő irányítja az élet minden törvényét, csakis az emberiség fennmaradása végett. Ez mutatja, milyen fontos Isten számára az emberiség fennmaradása.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló VIII.)

Isten napi igéi  178. szemelvény

Isten nem csupán az Ő választott népének Istene. Te jelenleg követed Istent, és Ő a te Istened, de vajon Istene Ő azoknak, akik nem követik Őt? Isten mindazoknak az embereknek is az Istene, akik nem követik Őt? Isten minden dolognak az Istene? (Igen.) Akkor vajon Isten munkájának és cselekedeteinek hatóköre csak azokra korlátozódik, akik követik Őt? (Nem.) Mi az Ő munkájának és cselekedeteinek hatóköre? A legalacsonyabb szinten az Ő munkájának és cselekedeteinek hatóköre átfogja az egész emberiséget és mindent a teremtett világban. A legmagasabb szinten átfogja az egész világegyetemet, amelyet az emberek nem láthatnak. Így mondhatjuk, hogy Isten az Ő munkáját és cselekedeteit az egész emberiség körében végzi, és ez elég ahhoz, hogy lehetővé tegye, hogy az emberek a Maga teljességében megismerjék Istent. Ha meg akarod ismerni Istent, ha igazán ismerni akarod Őt, ha igazán érteni akarod Őt, akkor ne korlátozd magad csupán Isten munkájának három szakaszára vagy a múltban végzett munkájáról szóló történetekre. Ha így próbálod megismerni Őt, akkor határokat szabsz Istennek, korlátok közé szorítod Őt. Akkor Istent valami egészen apró dolognak látod. Ha így teszel, az hogyan hatna az emberekre? Soha nem lennél képes megismerni Isten csodálatosságát és felsőbbségét, sem az Ő erejét, mindenhatóságát és hatalmának kiterjedését. Egy ilyen megértés befolyásolná a képességedet az igazság elfogadására, miszerint Isten az Uralkodója mindennek, valamint Isten igazi identitásáról és státuszáról való ismeretedet. Más szóval, ha Istennel kapcsolatos megértésed hatóköre korlátozott, akkor az is korlátozott, hogy mit tudsz befogadni. Ezért kell kiszélesítened a látókörödet és kiterjesztened a horizontjaidat. Arra kell törekedned, hogy az egészet megértsd – Isten munkájának hatókörét, az Ő irányítását, az Ő uralmát és mindazokat a dolgokat, amelyeket Ő irányít, és amik fölött Ő uralkodik. Ezeken a dolgokon keresztül kell eljutnod Isten cselekedeteinek megértésére. Ezzel a megértéssel észrevétlenül érezni kezded majd, hogy Isten uralkodik minden dolog fölött, Ő irányít mindent, Ő gondoskodik mindenről, és azt is igazán érezni fogod, hogy te is ennek a mindennek a része és tagja vagy. Mivel mindenről Isten gondoskodik, te is Isten uralma alatt állsz és az Ő ellátásában részesülsz. Ez tény, amelyet senki nem tagadhat. Isten uralma alatt minden dolog a maga törvényeinek van alávetve, és Isten uralma alatt mindennek megvannak a maga szabályai a fennmaradás érdekében. Az emberiség sorsa és szükségletei is össze vannak kötve Isten uralmával és ellátásával. Ezért van az, hogy Isten uralma és fennhatósága alatt az emberiség és minden kölcsönösen kapcsolódik egymáshoz, egymástól függ és egymásba fonódik. Ez a célja és értéke annak, hogy Isten megteremtett mindent.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló VIII.)

Isten napi igéi  179. szemelvény

Amióta Isten megteremtett minden dolgot, azok rendezett módon és az Általa előírt törvényeknek megfelelően működnek és fejlődnek. Az Ő tekintete és az Ő uralma alatt az emberiség fennmaradt, s közben minden rendezett módon fejlődött. Semmi sem változtathatja meg vagy semmisítheti meg ezeket a törvényeket. Isten uralkodása miatt szaporodhat minden lény, és az Ő uralkodása és irányítása miatt maradhat életben minden lény. Ez azt jelenti, hogy Isten uralkodása alatt minden lény rendezett módon jön létre, rendezett módon gyarapszik, tűnik el és születik újjá. Amikor megérkezik a tavasz, a szemerkélő eső elhozza a friss évszak érzését, és megnedvesíti a földet. A talaj olvadni kezd, a fű utat tör magának a talajon keresztül, és elkezd kihajtani, a fák pedig fokozatosan kizöldülnek. Mindezen élőlények friss életerőt hoznak a földnek. Így néz ki, amikor minden élőlény életre kel és gyarapszik. Mindenféle állatok bújnak elő az odúikból, hogy érezzék a tavasz melegét és elkezdjenek egy új évet. Nyáron minden élőlény sütkérezik a melegben, és élvezi az évszak által hozott meleget. Gyorsan növekednek. A fák, a fű és mindenféle növény nagy sebességgel növekszik, míg végül kivirágzik és gyümölcsöt terem. Nyáron minden élőlény elfoglalt, az embert is beleértve. Ősszel az esőzések elhozzák az ősz hűvösségét, és az élőlények minden fajtája megérzi az aratási szezon érkeztét. Minden élőlény gyümölcsöt terem, az emberek pedig elkezdik betakarítani e különféle gyümölcsöket, hogy legyen élelmük télire. Télen a hideg idő beálltával minden élőlény fokozatosan elcsendesül és pihenni tér, ebben az évszakban az emberek is szünetet tartanak. Évszakról évszakra, ahogy a tavaszból nyár lesz, az őszből tél, ezek a változások mind az Isten által meghatározott törvények szerint következnek be. Minden dolgot és az emberiséget e törvények segítségével irányít, és az emberiség számára gazdag és színes életmódot gondolt ki, olyan környezetet teremtve a túléléshez, amelyben változik a hőmérséklet és az évszakok. Ezért egy ilyen, a túlélést szolgáló rendezett környezetben az emberek rendezett módon tudnak fennmaradni és szaporodni. Az emberek nem változtathatják meg ezeket a törvényeket, és egyetlen ember vagy élőlény sem szegheti meg őket. Bár számtalan változás történt – a tengerekből mezők lettek, a mezőkből pedig tengerek –, ezek a törvények továbbra is léteznek. Azért léteznek, mert Isten létezik, illetve az Ő uralkodása és irányítása miatt léteznek. Egy ilyen rendezett, nagyszabású környezetben az emberek élete e törvények és szabályok szerint zajlik. E törvények alatt nőttek fel emberek nemzedékről nemzedékre, és maradtak fenn nemzedékről nemzedékre. Az emberek élvezték ezt a túlélést szolgáló, rendezett környezetet, valamint mindazt a sok dolgot, amit Isten nemzedékről nemzedékre megteremtett. Habár az emberek úgy érzik, hogy az ilyen típusú törvények eredendően léteznek, és lekicsinylő módon természetesnek veszik őket, és bár nem érzik, hogy Isten vezényli ezeket a törvényeket, hogy Isten uralkodik e törvények felett, bármi is történjék, Isten mindig elkötelezett e változatlan munka iránt. E változatlan munka célja az emberiség fennmaradása, és az, hogy az emberiség tovább élhessen.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló IX.)

Isten napi igéi  180. szemelvény

Isten minden dolognak határt szab, hogy táplálja az egész emberiséget (Válogatott szakaszok)

Ma arról fogok beszélni, hogy az effajta törvények, amelyeket Isten szabott ki minden dologra, hogyan táplálják az egész emberiséget. Ez egy meglehetősen nagy téma, ezért több részre osztjuk, és egyesével tárgyaljuk, hogy világosan körülhatárolható legyen számotokra. Így könnyebb lesz nektek felfogni, és fokozatosan érthetitek meg.

Az első rész: Isten határt szab mindenféle terepnek

Kezdjük tehát az első résszel. Amikor Isten minden dolgot megteremtett, megrajzolta a hegyek, síkságok, sivatagok, dombok, folyók és tavak határait. A földön vannak hegyek, síkságok, sivatagok és dombok, valamint különféle vízfelületek. Ezek különböző típusú terepeket képeznek, ugye? Isten határokat húzott közéjük. Amikor határok meghúzásáról beszélünk, az azt jelenti, hogy megvannak a maguk határai a hegyeknek, megvannak a maguk határai a síkságoknak, vannak bizonyos határai a sivatagoknak, és meghatározott területük van a domboknak. A vízfelületek, például a folyók és tavak mennyisége is meghatározott. Vagyis amikor Isten minden dolgot megteremtett, mindent nagyon világosan felosztott. Isten már meghatározta, hogy egy adott hegységnek hány kilométeres legyen a sugara, és mekkora legyen a kiterjedése. Azt is meghatározta, hogy hány kilométeres legyen egy adott síkság sugara, és mekkora kiterjedésű legyen. Amikor minden dolgot megteremtett, a sivatagok határait is meghatározta, valamint a hegyek kiterjedését és arányait, és azt, hogy mi határolja őket – mindezt Ő határozta meg. Megteremtésük során meghatározta a folyók és tavak kiterjedését – mindnek megvan a maga határa. Mit jelent tehát, amikor „határokról” beszélünk? Az imént beszéltünk arról, hogy Isten minden dolog felett uralkodik azáltal, hogy törvényeket szab meg minden dologra vonatkozóan. Vagyis a hegyek kiterjedése és határai nem a Föld forgása vagy az idő múlása miatt bővülnek vagy csökkennek. Ezek állandóak, változatlanok, és Isten az, aki megszabja a változatlanságukat. Ami a síkságok területének kiterjedését illeti, és azt, hogy mi határolja őket, azt Isten határozta meg. Megvannak a határaik, és ily módon lehetetlen lenne, hogy egy földhalom véletlenszerűen emelkedjen ki a síkság talajából. A síkság nem változhat hirtelen heggyé – ez lehetetlen lenne. Ez az imént említett törvények és határok jelentősége. Ami a sivatagokat illeti, itt nem említjük meg a sivatagok konkrét funkcióit, sem más típusú terepekét vagy földrajzi helyekét, csak a határaikat. Isten uralma alatt a sivatag határai sem fognak kitágulni. Ez azért van így, mert Isten kiszabta rá a maga törvényét és határait. Hogy mekkora a területe, mi a funkciója, mi határolja, és hol helyezkedik el – mindezt Isten már meghatározta. Nem fogja túllépni a határait, vagy eltolni a helyét, és a területe nem fog önkényesen bővülni. Bár az olyan vizek áramlása, mint a folyók és tavak, mind rendezett és folyamatos, soha nem mozdulnak el a határaikon kívülre vagy a határaikon túlra. Mindegyikük egy irányba folyik, abba az irányba, amerre folyniuk kell, rendezett módon. Isten törvényei alatt tehát egyetlen folyó vagy tó sem fog önkényesen kiszáradni, s nem fogja önkényesen megváltoztatni folyásának irányát vagy vízmennyiségét a föld forgása vagy az idő múlása miatt. Mindez Isten ellenőrzése alatt áll. Vagyis minden dolognak, amit Isten teremtett eme emberiség körében, megvan a maga meghatározott helye, területe és határa. Vagyis amikor Isten minden dolgot megteremtett, a határaik meg lettek szabva, és ezeket nem lehet önkényesen módosítani, megújítani vagy megváltoztatni. Mit jelent az, hogy „önkényesen”? Azt jelenti, hogy nem fognak véletlenszerűen elmozdulni, bővülni, illetve nem fogják megváltoztatni eredeti formájukat az időjárás, a hőmérséklet vagy a föld forgási sebessége miatt. Egy hegynek például van egy bizonyos nagysága, az alapja egy bizonyos területet foglal el, van egy adott magassága, és van rajta bizonyos mennyiségű növényzet. Mindezt Isten tervezte meg és számította ki, és nem fog önkényesen megváltozni. Ami a síkságokat illeti, az emberek többsége a síkságokon él, és az éghajlat változása nem fogja befolyásolni a területeiket vagy létezésük értékét. Még az Isten által teremtett, e különböző terepeken és földrajzi környezetekben található dolgok sem fognak önkényesen megváltozni. Például a sivatag összetétele, a föld alatti ásványi lelőhelyek típusai, a sivatagban található homok mennyisége és színe, a sivatag vastagsága – ezek nem változnak meg önkényesen. Miért van az, hogy nem fognak önkényesen megváltozni? Isten uralma és irányítása miatt. Az Isten által teremtett különböző terepeken és földrajzi környezetekben Ő mindent tervszerűen és rendezetten irányít. Tehát mindezek a földrajzi környezetek még mindig léteznek, és még mindig betöltik funkciójukat több ezer, sőt tízezer évvel azután, hogy Isten megteremtette őket. Bár vannak bizonyos időszakok, amikor vulkánok törnek ki, és vannak időszakok, amikor földrengések történnek, s vannak nagyobb földmozgások, Isten egyáltalán nem engedi, hogy bármelyik terepfajta elveszítse eredeti funkcióját. Csak Isten ezen irányítása, az Ő törvények feletti uralma és ellenőrzése teszi lehetővé, hogy mindez – amit az emberiség lát és élvez – rendezett módon fennmaradjon a földön. Miért irányítja tehát Isten ily módon ezeket a különféle területeket, amelyek a földön léteznek? Az a célja, hogy a különféle földrajzi környezetekben életben maradó élőlények mindannyian stabil környezetben legyenek, képesek legyenek tovább élni és szaporodni ebben a stabil környezetben. Mindezen dolgok – a mozgók és a mozdulatlanok, az orrlyukaikon keresztül és a más módon lélegzők – egyedülálló környezetet alkotnak az emberiség túléléséhez. Csak ez a fajta környezet képes arra, hogy nemzedékről nemzedékre táplálja az embereket, és csak ez a fajta környezet teszi lehetővé, hogy az emberek nemzedékről nemzedékre békésen fennmaradjanak.

Amiről az imént beszéltem, meglehetősen nagy téma, ezért talán kissé távolinak tűnik a ti életetektől, de bízom benne, hogy mindannyian meg tudjátok érteni. Vagyis Isten törvényei az Ő minden dolog feletti fennhatóságában nagyon fontosak – valóban nagyon fontosak! E törvények szerint mi az előfeltétele annak, hogy minden élőlény növekedjen? Isten uralma miatt van. Az Ő uralma miatt van az, hogy minden dolog az Ő uralmán belül teljesíti a saját funkcióit. Például a hegyek táplálják az erdőket, az erdők pedig táplálják és védik a bennük élő különböző madarakat és állatokat. A síkságok teret adnak az embereknek, hogy gabonát termesszenek, valamint teret adnak különféle madaraknak és állatoknak is. Lehetővé teszik, hogy az emberiség többsége sík területen éljen, és kényelmet biztosítanak az emberek életében. A síkságok közé tartoznak a füves területek is – hatalmas füves területek. A füves területek biztosítják a növénytakarót a föld talaján. Védik a talajt, és táplálják a legelőkön élő marhákat, juhokat és lovakat. A sivatag is betölti saját funkcióját. Nem az embereknek való lakóhely; az a szerepe, hogy a nedves éghajlatot szárazabbá tegye. A folyók és tavak áramlása kényelmes módon hozza el az embereknek az ivóvizet. Bárhol is folynak, az embereknek lesz ivóvizük, és minden dolog vízigénye kényelmesen kielégíthető. Ezeket a határokat húzta meg Isten a különféle területek számára.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló IX.)

Isten napi igéi  181. szemelvény

Isten minden dolognak határt szab, hogy táplálja az egész emberiséget (Válogatott szakaszok)

A második rész: Isten határokat szab az élet minden formájának

Az Isten által meghúzott határok miatt a különböző terepek különböző környezeteket teremtettek a túléléshez, és ezek a túlélést szolgáló környezetek megfelelőek voltak a különféle madarak és állatok számára, és helyet biztosítottak számukra a fennmaradáshoz. Ebből alakultak ki a különböző élőlények túlélését biztosító környezetek határai. Ez a második rész, amelyről a következőkben beszélni fogunk. Először is, hol élnek a madarak, az állatok és a rovarok? Erdőkben és ligetekben élnek? Ez az otthonuk. Tehát a különböző földrajzi környezetek határainak megállapítása mellett Isten a különféle madarak és állatok, halak, rovarok és növények számára is meghúzta a határokat és törvényeket hozott. A különböző földrajzi környezetek közötti különbségek és a különböző földrajzi környezetek létezése miatt a különböző madarak és állatok, halak, rovarok és növények különböző környezetben maradnak fenn. A madarak, az állatok és a rovarok a különféle növények között élnek, a halak a vízben élnek, a növények pedig a szárazföldön nőnek. A föld különféle zónákat foglal magában, például hegyeket, síkságokat és dombokat. Amint a madaraknak és a vadállatoknak megvan a saját meghatározott otthonuk, nem fognak ide-oda vándorolni. Az otthonuk az erdők és a hegyek. Ha egy nap az otthonaik elpusztulnának, ez a rend káoszba fulladna. Amint a rend káoszba fullad, mik a következmények? Kik sérülnének meg elsőként? Az emberiség. Az Isten által hozott e törvényeken és korlátokon belül láttatok bármilyen különös jelenséget? Például a sivatagban sétáló elefántok. Láttál már ilyet? Ha ez valóban megtörténne, az nagyon furcsa jelenség lenne, mert az elefántok az erdőben élnek, és ez az a környezet, amelyet Isten készített számukra a túlélés érdekében. Megvan a saját környezetük a túléléshez és a saját otthonuk, akkor hát miért szaladgálnának össze-vissza? Látott már valaki oroszlánt vagy tigrist az óceán partján sétálni? Nem, nem látott. Az oroszlánok és a tigrisek otthona az erdő és a hegyek. Látta már valaki az óceán bálnáit vagy cápáit a sivatagban úszni? Nem, nem látta. A bálnák és a cápák az óceánban élnek. Az emberek lakókörnyezetében élnek együtt emberek barnamedvékkel? Vannak olyan emberek, akiket állandóan pávák vagy más madarak vesznek körül, az otthonukban és azon kívül is? Látott már valaki sasokat vagy vadludakat majmokkal játszani? (Nem.) Ezek mind különös jelenségek lennének. Azért beszélek ezekről a dolgokról, amelyek a ti fületek számára oly különösnek tűnnek, hogy megértessem veletek, hogy minden, Isten által teremtett dolognak – függetlenül attól, hogy helyhez kötött-e, vagy hogy az orrlyukain keresztül lélegzik-e – megvannak a maga törvényei a túléléshez. Jóval azelőtt, hogy Isten megteremtette ezeket az élőlényeket, már elkészítette számukra a saját otthonukat és a túlélésüket szolgáló környezetüket. Ezeknek az élőlényeknek megvolt a túlélésükhöz szükséges saját meghatározott környezetük, a saját élelmük és a saját meghatározott otthonuk, továbbá megvoltak a túlélésükhöz alkalmas saját, meghatározott helyeik, olyan helyek, ahol a hőmérséklet megfelelő volt az életben maradásukhoz. Így nem kóboroltak mindenfelé, nem veszélyeztették az emberiség túlélését, és nem befolyásolták az emberek életét. Isten így irányít minden dolgot, így biztosítja az emberiség számára a legjobb környezetet a túléléshez. A dolgokon belül minden egyes élőlénynek megvan a maga létfenntartó, életben maradást szolgáló tápláléka a saját környezetében. Ezzel a táplálékkal kötődnek az életben maradásukat szolgáló őshonos környezetükhöz. Az effajta környezetben továbbra is fennmaradnak, szaporodnak és haladnak előre az Isten által számukra megszabott törvények szerint. Az ilyen típusú törvények miatt, Isten eleve elrendelése miatt minden dolog harmóniában él az emberiséggel, az emberiség pedig kölcsönös függőségben él minden dologgal.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló IX.)

Isten napi igéi  182. szemelvény

Isten minden dolognak határt szab, hogy táplálja az egész emberiséget (Válogatott szakaszok)

A harmadik rész: Isten azért tartja fenn a környezetet és az ökológiai rendszert, hogy táplálja az emberiséget

Isten megteremtett minden dolgot, és határokat szabott nekik; ezek között táplált mindenféle élőlényt. Mindeközben a túlélés különböző eszközeit is elkészítette az emberiség számára, így láthatod, hogy az emberek nem csak egyféleképpen maradhatnak életben, és nem csak egyféle környezet áll rendelkezésükre a túléléshez. Korábban már beszéltünk arról, hogy Isten különféle típusú étel- és vízforrásokat készített az embereknek, ami létfontosságú ahhoz, hogy az emberiség fizikai léte fennmaradhasson. Az emberiségen belül azonban nem minden ember él gabonafélékből. A földrajzi környezet és a terepviszonyok különbözősége miatt az emberek különböző túlélési eszközökkel rendelkeznek. Ezeket a túlélési eszközöket mind Isten készítette. Tehát nem minden ember foglalkozik elsősorban földműveléssel. Vagyis nem minden ember növénytermesztésből szerzi meg az élelmét. Ez a harmadik rész, amelyről beszélni fogunk: a határok az emberiség különféle életmódjai miatt alakultak ki. Milyen másfajta életmódokat folytatnak tehát az emberek? A különböző táplálékforrások szempontjából milyen más fajta emberek léteznek? Több elsődleges típus létezik.

Az első a vadászó életmód. Mindenki tudja, mi az. Mit esznek azok az emberek, akik vadászatból élnek? (Vadat.) Megeszik a madarakat és az erdő vadjait. A „vad” egy modern szó. A vadászok nem vadként gondolnak rá, hanem élelemként, mindennapi táplálékként. Például elejtenek egy szarvast. Amikor elejtik ezt a szarvast, az olyan, mintha egy földműves a földből tenne szert élelemre. A földműves a talajból szerez élelmet, és amikor meglátja ezt az élelmet, boldog és nyugalmat érez. A család nem lesz éhes, ha van ennivaló termény. A gazda szíve nem aggódik, és elégedettnek érzi magát. A vadász is megnyugvást és elégedettséget érez, amikor ránéz arra, amit elejtett, mert nem kell többé aggódnia az élelem miatt. Van mit enni a következő étkezéskor, és nem kell éhezni. Ő olyasvalaki, aki vadászik a megélhetésért. A vadászatból élők többsége a hegyi erdőkben él. Nem gazdálkodnak. Ott nem könnyű szántóföldet találni, ezért különféle élőlényeken, különféle zsákmányállatokon élnek. Ez az első olyan életmód, amely különbözik a hétköznapi emberekétől.

A második típus a pásztorok életmódja. Azok az emberek, akik megélhetésükért pásztorkodnak, egyben földet is művelnek? (Nem.) Akkor mit csinálnak? Hogyan élnek? (Többnyire szarvasmarhákat és juhokat legeltetnek, hogy megéljenek, télen pedig levágják és megeszik a jószágot. Alapvető táplálékuk a marha- és birkahús, és tejes teát isznak. Bár a pásztorok mind a négy évszakban elfoglaltak, jól táplálkoznak. Rengeteg tejet, tejterméket és húst fogyasztanak.) Azok az emberek, akik megélhetésükért pásztorkodnak, elsősorban marhahúst és birkahúst esznek, juh- és tehéntejet isznak, és szarvasmarha- vagy lóháton terelik állataikat a mezőn, miközben lobog a hajuk a szélben és arcukat süti a nap. Nem szembesülnek a modern élet jelentette stresszel. Egész nap a terjedelmes kék égboltot és a füves síkságot bámulják. A pásztorkodásból élő emberek zöme a legelőkön él, és nemzedékek óta képesek fenntartani nomád életmódjukat. Bár az élet a legelőkön kissé magányos, mégis nagyon boldog élet. Ez nem egy rossz életforma!

A harmadik típus a halászó életmód. Az emberiség egy kis része az óceán mellett vagy kis szigeteken él. Víz veszi őket körül, az óceánra néznek. Ezek az emberek a halásznak a megélhetésükért. Mi az élelemforrása azoknak, akik halásznak a megélhetésükért? Táplálékforrásaik közé tartozik mindenféle hal, a tenger gyümölcsei és egyéb tengeri termékek. Azok az emberek, akik halászatból élnek, nem művelik a földet, hanem minden napjukat halászattal töltik. Alapvető táplálékuk különböző halfélékből és tengeri termékekből áll. Ezeket a dolgokat időnként rizsre, lisztre és napi szükségleti cikkekre cserélik. Ez egy másfajta életmód, amelyet a víz közelében élő emberek folytatnak. Mivel a vízhez közel élnek, élelmük vonatkozásában a vízre hagyatkoznak és halászatból élnek. A halászat nem csak élelemforrást, hanem megélhetést is biztosít számukra.

A földművelésen kívül az emberiség nagyrészt a fent említett három életmódot folytatja. Az emberek túlnyomó többsége azonban földművelésből él, és csak néhány embercsoport van, akik pásztorkodásból, halászatból és vadászatból élnek. És mire van szükségük azoknak, akik földművelésből élnek? Amire szükségük van, az a föld. Nemzedékről nemzedékre úgy élnek, hogy elültetik a növényeket a földbe, és akár zöldséget, akár gyümölcsöt, akár gabonát ültetnek, a földből szerzik be élelmüket és mindennapi szükségleteiket.

Melyek azok az alapvető feltételek, amelyek ezeket a különböző emberi életmódokat alátámasztják? Vajon nem feltétlenül szükséges, hogy alapvető szinten megőrizzük azt a környezetet, amelyben képesek fennmaradni? Vagyis, ha a vadászatból élők elveszítenék a hegyi erdőket, a madarakat és a vadakat, akkor a megélhetésük forrása is megszűnne. Bizonytalanná válna az irány, amerre ennek az etnikumnak és ennek a népcsoportnak haladnia kellene, és akár el is tűnhetnének. És mi a helyzet azokkal, akik pásztorkodnak a megélhetésükért? Ők mire támaszkodnak? Valójában nem a jószágaiktól függenek, hanem attól a környezettől, amelyben a jószágaik képesek túlélni: a legelőktől. Ha nem lennének legelők, hol legeltetnék a pásztorok a jószágaikat? Mit ennének a szarvasmarhák és a juhok? A jószágok nélkül ezeknek a nomád népeknek nem lenne megélhetésük. Megélhetési forrás nélkül hová mennének ezek az emberek? Nagyon nehéz lenne számukra a további életben maradás; nem lenne jövőjük. Ha nem lennének vízforrások, és a folyók s tavak teljesen kiszáradnának, vajon továbbra is léteznének azok a halak, amelyeknek az élete a víztől függ? Nem léteznének. Vajon ezek az emberek, akiknek a megélhetése a víztől és a halaktól függ, továbbra is fennmaradnának? Ha már nem lenne élelmük, ha már nem lenne megélhetési forrásuk, akkor ezek a népek nem lennének képesek a túlélésre. Ez azt jelenti, hogy ha egy adott etnikum valaha is problémába ütközne a megélhetésével vagy az életben maradásával kapcsolatban, akkor nem maradna fenn, eltűnhetne a föld színéről és kihalhatna. És ha azok, akik a megélhetésük érdekében gazdálkodnak, elveszítenék a földjüket, ha nem tudnának mindenféle növényt megművelni és azokból a növényekből élelmet nyerni, akkor annak mi lenne a következménye? Élelem nélkül nem halnának éhen az emberek? Ha az emberek éhen halnának, nem pusztulna ki az emberi faj? Ez tehát Isten célja a különféle környezetek fenntartásával. Istennek egyetlen célja van a különböző környezetek és ökoszisztémák, illetve az azokban élő különböző élőlények fenntartásával, mégpedig az, hogy mindenféle embert tápláljanak, s táplálják a különböző földrajzi környezetekben élő embereket.

Ha minden teremtett dolog elveszítené saját törvényeit, akkor nem léteznének többé; ha a minden dologra vonatkozó törvények elvesznének, akkor az élőlények nem lennének képesek tovább létezni minden dolog közepette. Az emberiség is elveszítené a környezetét, amelytől a túlélése függ. Ha az emberiség mindezt elveszítené, nem lenne képes fennmaradni, ahogyan eddig, amikor is nemzedékről nemzedékre gyarapodott és szaporodott. Az emberek azért maradtak fenn mindmáig, mert Isten ellátta őket minden teremtett dologgal, amelyek táplálják őket, amelyek különböző módokon táplálják az emberiséget. Csak azért maradt fenn az emberiség napjainkig, mert Isten különböző módokon táplálja az emberiséget. A túléléshez kedvező, meghatározott környezetben, ahol a természeti törvények megfelelő rendben vannak, a föld minden különböző fajtájú embere, a különböző rasszok, a számukra előírt területeken belül életben tudnak maradni. Senki sem lépheti túl ezeket a területeket vagy a köztük lévő határokat, mert azokat Isten jelölte ki. Miért ilyen módon jelölt ki Isten határokat? Ez az egész emberiség számára nagyon fontos kérdés – valóban nagyon fontos!

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló IX.)

Isten napi igéi  183. szemelvény

Isten minden dolognak határt szab, hogy táplálja az egész emberiséget (Válogatott szakaszok)

A negyedik rész: Isten határokat húz a különböző rasszok között

Negyedszer, Isten határokat húzott a különböző rasszok közé. A földön vannak fehér, fekete, barna és sárga emberek. Ezek az emberek különböző típusai. Isten e különböző típusú emberek életének a hatókörét is meghatározta, és anélkül, hogy ennek tudatában lennének, az emberek Isten irányítása alatt az életben maradásukhoz megfelelő környezetben élnek. Senki sem léphet ki ebből. Vegyük például a fehér embereket. Mely földrajzi területen él a legtöbbjük? A legtöbben Európában és Amerikában élnek. A földrajzi terület, ahol a feketék elsősorban élnek, Afrika. A barna emberek elsősorban Délkelet- és Dél-Ázsiában élnek, olyan országokban, mint Thaiföld, India, Mianmar, Vietnam és Laosz. A sárga emberek elsősorban Ázsiában, azaz olyan országokban élnek, mint Kína, Japán és Dél-Korea. Isten megfelelően osztotta el e különböző rasszokat, így e különböző rasszok a világ különböző részein oszlanak el. A világ e különböző részein Isten már régen elkészítette a fennmaradáshoz szükséges környezetet, amely minden egyes emberi rassz számára megfelelő. Ezekben a túlélést szolgáló környezetekben Isten különböző színű és összetételű talajokat készített számukra. Más szóval, a fehér emberek testét alkotó összetevők nem azonosak azokkal, amelyek a feketék testét alkotják, és különböznek azoktól az összetevőktől is, amelyek a más rasszú emberek testét alkotják. Amikor Isten minden dolgot megteremtett, már elkészítette az adott rassz számára a túléléshez szükséges környezetet. Ezzel az volt a célja, hogy amikor ez az embertípus elkezdett szaporodni, és a számuk növekedni kezdett, akkor egy bizonyos tartományon belül lehetett őket tartani. Mielőtt Isten megteremtette az embereket, már mindent kigondolt – Európát és Amerikát a fehér embereknek tartotta fenn, hogy lehetővé tegye számukra a fejlődést és a túlélést. Tehát amikor Isten megteremtette a földet, már volt egy terve, volt célja és célkitűzése azzal, amit abba a földdarabba beletett, és amit azon a földdarabon táplált. Például azt, hogy milyen hegyek, hány síkság, hány vízforrás, milyen madarak és állatok, milyen halak és milyen növények legyenek azon a földön, Isten már régen előkészítette. Amikor egy adott embertípus, egy adott rassz számára elkészítette a túléléshez szükséges környezetet, Istennek sokféle szempontot kellett figyelembe vennie: a földrajzi környezetet, a talaj összetételét, a különböző madár- és állatfajokat, a különböző halfajok méretét, a halak testét alkotó összetevőket, a vízminőségbeli különbségeket, valamint a különböző növénytípusokat... Isten mindezt már régen előkészítette. Ez a fajta környezet olyan túlélést szolgáló környezet, amelyet Isten a fehér embereknek teremtett és készített, és amely eredendően az övék. Láttátok, hogy amikor Isten minden dolgot megteremtett, nagyon sokat gondolkodott rajta, és tervszerűen cselekedett? (Igen, láttuk, hogy Isten nagyon átgondoltan mérlegelte a különféle embertípusokat. Azt, hogy milyen környezetet teremtett a túléléshez a különböző embertípusok számára, milyen madarakat, állatokat és halakat, hány hegyet és hány síkságot készített, a legnagyobb átgondoltsággal és pontossággal mérlegelte.) Vegyük például a fehér embereket. Milyen ételeket esznek elsősorban a fehérek? A fehérek által fogyasztott ételek nagyon különböznek az ázsiaiak által fogyasztott ételektől. A fehérek fő táplálékai elsősorban húsból, tojásból, tejből és baromfihúsból állnak. Az olyan gabonafélék, mint a kenyér és a rizs általában kiegészítő élelmiszerek, amelyeket a tányér szélére tesznek. Még a zöldségsaláta fogyasztásakor is hajlamosak beletenni pár darab marhahúst vagy csirkesültet, és még a búzaalapú ételek fogyasztásakor is hajlamosak sajtot, tojást vagy húst hozzáadni. Ez azt jelenti, hogy az alapvető táplálékaik elsősorban nem búzaalapú élelmiszerekből vagy rizsből állnak; nagy mennyiségű húst és sajtot fogyasztanak. Gyakran isznak jeges vizet, mert az általuk fogyasztott ételek nagyon kalóriadúsak. Tehát a fehér emberek kivételesen robusztusak. Ilyen a megélhetésük forrása és az Isten által számukra készített életkörülmények, amelyek lehetővé teszik számukra ezt az életmódot, amely különbözik a más rasszhoz tartozó emberek életmódjától. Ez az életmód nem helyes vagy helytelen – ez eredendő, Isten által eleve elrendelt, és Isten parancsaiból és intézkedéseiből fakad. Az, hogy ez a rassz ilyen életmóddal és megélhetési forrásokkal rendelkezik, a rasszuknak köszönhető, és annak a környezetnek, amelyet Isten a túléléshez készített számukra. Mondhatnánk, hogy az a túlélést szolgáló környezet, amelyet Isten a fehér embereknek készített, és az ebből a környezetből származó mindennapi táplálék gazdag és bőséges.

Isten más rasszok számára is elkészítette a túléléshez szükséges környezetet. Vannak fekete bőrű emberek is – hol vannak a feketék? Elsősorban Közép- és Dél-Afrikában. Mit készített nekik Isten azon életkörülmények között? Trópusi esőerdőket, mindenféle madarakat és állatokat, valamint sivatagokat és mindenféle növényt, amelyek az emberek mellett élnek. Vannak vízforrásaik, megélhetésük és élelmük. Isten nem volt elfogult velük szemben. Bármikor, bármit is tettek, a túlélésük soha nem volt kérdéses. Ők is elfoglalnak a világ egy részén egy bizonyos helyet és területet.

Most pedig beszéljünk a sárga emberekről. A sárga emberek elsősorban a Föld keleti részén élnek. Mi a különbség a keleti és a nyugati környezet és földrajzi elhelyezkedés között? Keleten a földek nagy része termékeny, és anyagokban, ásványi lelőhelyekben gazdag. Vagyis mindenféle föld feletti és alatti erőforrás bőségesen rendelkezésre áll. És Isten az emberek e csoportja, e rassz számára iselőkészítette a megfelelő talajt, éghajlatot és a különböző földrajzi környezeteket, amelyek alkalmasak számukra. Bár nagy különbségek vannak az ottani földrajzi környezet és a nyugati környezet között, az emberek számára szükséges élelmet, megélhetést és a túlélés forrásait is Isten készítette el. Csak az életkörülményeik mások, mint a fehér embereké Nyugaton. De mi az az egy dolog, amit el kell nektek mondanom? A keleti rasszhoz tartozó emberek száma viszonylag nagy, ezért Isten sok olyan elemet tett hozzá a földnek ahhoz a részéhez, amelyek különböznek a nyugatitól. Ott sok különböző tájat és mindenféle bőséges anyagot adott hozzá. A természeti erőforrások ott nagyon bőségesek; a terep is változatos és sokszínű, megfelelő a keleti rassz rengeteg emberének táplálására. Ami megkülönbözteti a Keletet a Nyugattól, az az, hogy keleten – délről északra, keletről nyugatra – jobb az éghajlat, mint nyugaton. A négy évszak egyértelműen elkülönül, a hőmérséklet megfelelő, a természeti erőforrások bőségesek, a természeti táj és a tereptípusok sokkal jobbak, mint nyugaton. Miért tette ezt Isten? Isten nagyon racionális egyensúlyt teremtett a fehér és a sárga emberek között. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a fehér emberek táplálkozásának minden aspektusa, az általuk használt dolgok és az élvezetükhöz biztosított dolgok sokkal jobbak, mint amit a sárga emberek élvezhetnek. Isten azonban nem elfogult egyetlen rasszal szemben sem. Isten a sárga embereknek szebb és jobb környezetet adott a túléléshez. Ez az egyensúly.

Isten előre meghatározta, hogy a világ mely részén milyen típusú emberek éljenek; vajon túlléphet az ember ezeken a határokon? (Nem, nem léphet túl.) Micsoda csodálatos dolog! Még ha vannak is háborúk vagy beavatkozások különböző korszakokban vagy rendkívüli időkben, ezek a háborúk és beavatkozások egyáltalán nem pusztíthatják el a túléléshez szükséges környezetet, amelyet Isten minden rassz számára előre meghatározott. Ez azt jelenti, hogy Isten a világ egy bizonyos részén egy bizonyos embertípust határozott meg, és ők nem léphetik túl ezeket a határokat. Még ha az embereknek van is valamiféle ambíciójuk arra, hogy megváltoztassák vagy kiterjesszék a területüket, Isten engedélye nélkül ezt nagyon nehéz lesz elérni. Nagyon nehéz lesz számukra sikert elérni. A fehérek például ki akarták terjeszteni a területüket, és gyarmatosítottak néhány más országot. A németek megszálltak néhány országot, Nagy-Britannia pedig egyszer megszállta Indiát. Mi lett az eredmény? Végül kudarcot vallottak. Mit látunk a kudarcukból? Amit Isten előre eltervezett, azt nem szabad elpusztítani. Tehát bármilyen nagy lendületet is láttál Nagy-Britannia terjeszkedésében, végül mégis vissza kellett vonulniuk, így a föld még mindig Indiához tartozik. Azok, akik azon a földön élnek, még mindig indiaiak, nem pedig britek, mert Isten azt nem engedné meg. Egyesek, akik a történelmet vagy a politikát kutatják, felállítottak erről téziseket. Megindokolják, hogy miért bukott meg Nagy-Britannia, mondván, lehet, hogy azért, mert egy bizonyos etnikumot nem lehet meghódítani, vagy esetleg más emberi okból... Ezek nem valódi okok. A valódi ok Isten miatt van – Ő nem engedte ezt meg! Isten jóvoltából él egy népcsoport egy bizonyos földdarabon, Ő telepíti le őket, és ha Isten nem engedi, hogy elköltözzenek arról a földről, akkor soha nem is lesznek képesek elköltözni. Ha Isten kijelölt számukra egy meghatározott területet, akkor azon a területen belül fognak élni. Az emberiség nem tud kitörni vagy kiszabadulni ezekről a meghatározott területekről. Ez biztos. Nem számít, mekkorák a betolakodók erői, vagy milyen gyengék azok, akiket lerohannak, a betolakodók sikerét végső soron Isten dönti el. Ő már eleve elrendelte, és ezen senki sem változtathat.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló IX.)

Isten napi igéi  184. szemelvény

Isten uralkodik mindenek felett és gondoskodik mindenről, Ő minden dolog Istene (Válogatott szakaszok)

Ha az Isten által minden dolog növekedésére megszabott törvények szemszögéből nézzük, Isten vajon nem az egész emberiséget látja el és táplálja, annak minden változatosságában? Ha ezek a törvények megsemmisülnének, vagy ha Isten nem állította volna fel ezeket a törvényeket az emberiség számára, milyenek lennének az emberiség kilátásai? Miután az emberek elvesztenék a túléléshez szükséges alapvető környezetüket, lenne bármilyen táplálékforrásuk? Lehetséges, hogy az élelmiszerforrások problémát jelentenének. Ha az emberek elveszítenék az élelemforrásaikat, vagyis ha nem tudnának mit enni, hány napig tudnának kitartani? Lehetséges, hogy egyetlen hónapot sem bírnának ki, és már a túlélésük is gondot jelentene. Tehát minden egyes dolog, amit Isten tesz az emberek túlélése, folyamatos létezése, szaporodása és megélhetése érdekében, nagyon fontos. Minden egyes dolog, amit Isten tesz a teremtés dolgai között, szorosan kapcsolódik az emberiség túléléséhez, és elválaszthatatlan attól. Ha az emberiség túlélése problémássá válna, vajon folytatódhatna Isten irányítása? Létezne még Isten irányítása? Isten irányítása egymás mellett létezik az egész emberiség fennmaradásával, amelyet Ő táplál, így függetlenül attól, hogy Isten milyen előkészületeket tesz a teremtés minden dolgához, és mit tesz az emberekért, mindez szükséges az Ő számára, és létfontosságú az emberiség túlélése szempontjából. Ha e Isten által minden dolog számára megszabott törvényektől eltérnének, ha e törvényeket megszegnék vagy lerombolnák, akkor a dolgok többé nem létezhetnének, az emberiség túlélését szolgáló környezet nem létezne tovább, sem a mindennapi megélhetésük, sem maga az emberiség. Emiatt az emberiség üdvösségének Isten általi irányítása is megszűnne.

Minden, amit megvitattunk, minden egyes dolog, minden egyes tárgy szorosan kapcsolódik minden egyes ember életben maradásához. Mondhatnátok azt: „Amiről beszélsz, az túl nagy, olyasmi, amit mi nem érthetünk”, egyesek pedig talán azt mondanák: „Amiről beszélsz, annak semmi köze hozzám.” Ne felejtsd el azonban, hogy te minden dolognak csak egy részeként élsz; egy vagy a teremtés minden dolga között, Isten uralma alatt. Isten teremtésének dolgai nem választhatók el az Ő uralmától, és egyetlen ember sem választhatja le magát az Ő uralmáról. Az Ő uralmának és gondviselésének elvesztése azt jelentené, hogy az emberek élete, az emberek fizikai léte eltűnne. Ez a jelentősége annak, hogy Isten környezetet teremt az emberiség fennmaradásához. Nem számít, milyen rasszhoz tartozol, vagy milyen földdarabon élsz, legyen az nyugaton vagy keleten – nem választhatod el magad attól a túlélést szolgáló környezettől, amelyet Isten az emberiség számára létrehozott, és nem választhatod el magad a túlélést szolgáló környezet nyújtotta táplálékról és ellátmányról, amelyet Ő az emberek számára létrehozott. Nem számít, miből élsz, mire támaszkodsz a megélhetés érdekében, és mire támaszkodsz, hogy fenntartsd fizikai létedet, nem választhatod el magad Isten uralmától és irányításától. Egyesek azt mondják: „Nem vagyok földműves, nem termesztek növényeket a megélhetésemért. Nem az égiekre támaszkodom az élelmemért, tehát túlélésem nem az Isten által a túlélés érdekében létrehozott környezetben történik. Nem kaptam semmit attól a környezettől.” Így van? Azt mondod, hogy nem ültetsz terményeket a megélhetésedért, de nem is eszel gabonát? Nem eszel húst és tojást? És nem eszel zöldséget és gyümölcsöt? Minden, amit megeszel, mindaz, amire szükséged van, elválaszthatatlan attól a túlélést szolgáló környezettől, amelyet Isten az emberiség számára létrehozott. És mindannak a forrása, amire az emberiségnek szüksége van, nem választható el mindazoktól a dolgoktól, amelyeket Isten teremtett, és amelyek összességükben alkotják a túléléseteket szolgáló környezetet. A víz, amit iszol, a ruha, amit viselsz, és mindaz, amit használsz – ezek közül melyik nem Isten teremtésének dolgai közül szerezhető meg? Egyesek azt mondják: „Vannak olyan dolgok, amelyeket nem Isten teremtésének dolgai közül szerezhetünk meg. Látod, a műanyag az egyik ilyen dolog. Vegyi anyag, ember alkotta dolog.” Így van ez? A műanyag valóban ember alkotta, és vegyi anyag, de honnan származnak a műanyag eredeti összetevői? Az eredeti alkotóelemeket Isten által teremtett anyagokból nyerték. A dolgok, amelyeket látsz és élvezel, minden egyes dolog, amit használsz, mind olyan dolgokból származik, amelyeket Isten teremtett. Ez azt jelenti, hogy nem számít, mely rasszhoz tartozik egy ember, nem számít, mi a megélhetése, vagy milyen túlélést szolgáló környezetben él, nem választhatja el magát attól, amit Isten biztosított.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló IX.)

Isten napi igéi  185. szemelvény

Isten uralkodik mindenek felett és gondoskodik mindenről, Ő minden dolog Istene (Válogatott szakaszok)

Amennyire az emberek értik Istent a szívükben, az egyúttal az Isten által a szívükben elfoglalt hely mértéke is. Amilyen nagyfokú Isten ismerete a szívükben, ugyanolyan nagy Isten a szívükben. Ha az Isten, akit te ismersz, üres és homályos, akkor az Isten, akiben te hiszel, szintén üres és homályos. Az Isten, akit te ismersz, a te személyes életedre korlátozódik, és semmi köze Magához az igaz Istenhez. Ezért Isten gyakorlati cselekedeteinek megismerése, Isten valóságának és mindenhatóságának megismerése, Isten valódi identitásának megismerése, annak megismerése, hogy mije van és mi Ő, azoknak a cselekedeteknek a megismerése, amelyeket Ő a teremtése minden dolgában kinyilvánított – ezek a dolgok nagyon fontosak minden egyes ember számára, aki Isten megismerésére törekszik. Közvetlen hatással vannak arra, hogy az emberek be tudnak-e lépni az igazságvalóságba. Ha te az Istenről való megértésedet csak szavakra korlátozod, ha csak a saját kis tapasztalataidra korlátozod, arra, amit Isten kegyelmének gondolsz, vagy a te kis Isten melletti bizonyságtételeidre, akkor azt mondom, hogy az Isten, akiben hiszel, egyáltalán nem Maga az igaz Isten. Nem csak ez, hanem az is elmondható, hogy az Isten, akiben te hiszel, egy képzeletbeli Isten, nem pedig az igaz Isten. Az igaz Isten ugyanis az az Egyetlen, aki minden felett uralkodik, aki minden között jár, aki mindent irányít. Ő az Egyetlen, aki az egész emberiségnek és mindennek a sorsát a kezében tartja. Isten munkája és cselekedetei, amelyekről beszélek, nem csak az emberek egy kis részére korlátozódnak. Vagyis nem korlátozódnak csak azokra az emberekre, akik jelenleg követik Őt. Az Ő tettei megnyilvánulnak minden dolog között, minden dolog fennmaradásában és minden dolog változásának törvényeiben. Ha nem látod vagy nem ismered fel Isten bármely tettét a teremtett dolgok között, akkor nem tudsz tanúságot tenni az Ő tetteiről. Ha nem tudsz tanúságot tenni Isten mellett, ha továbbra is arról a kis úgynevezett „Istenről” beszélsz, akit ismersz, arról az Istenről, aki a saját elképzeléseidre korlátozódik, és csak a te elméd szűk határain belül létezik, ha továbbra is ilyen Istenről beszélsz, akkor Isten soha nem fogja méltatni a hitedet. Amikor tanúságot teszel Isten mellett, ha ezt csak abból a szempontból teszed, hogy miként élvezed Isten kegyelmét, hogyan fogadod el Isten fegyelmezését és fenyítését, és hogyan élvezed az Ő áldásait a Mellette való tanúságtételedben, akkor ez közel sem elég, és közel sem elégíti meg Őt. Ha úgy akarsz tanúságot tenni Isten mellett, hogy az összhangban legyen az Ő akaratával, hogy Maga az igaz Isten mellett tegyél tanúságot, akkor látnod kell a cselekedeteiből, hogy mije van és mi Ő. Látnod kell Isten hatalmát abból, ahogy mindent irányít, és látnod kell az igazságot abból, ahogyan gondoskodik az egész emberiségről. Ha csak azt ismered el, hogy a napi betevőd és az élethez szükséges dolgaid Istentől származnak, de nem látod az igazságot, miszerint Isten a teremtésének minden dolgát az egész emberiség ellátása érdekében használja, és hogy a minden dolog feletti uralkodásával vezeti az egész emberiséget, akkor soha nem leszel képes tanúságot tenni Isten mellett. Mi a célom azzal, hogy mindezt elmondom? Az, hogy ne vegyétek ezt félvállról, hogy ne higgyétek tévesen, hogy ezek a témák, amelyekről beszéltem, lényegtelenek a ti személyes életbe való belépésetek szempontjából, és hogy ne úgy vegyétek ezeket a témákat, mintha csak egyfajta tudás vagy doktrína lenne. Ha ilyen hozzáállással hallgatjátok, amit mondok, akkor nem fogtok semmit sem nyerni. El fogjátok veszíteni ezt a nagyszerű lehetőséget, hogy megismerjétek Istent.

Mi a célom azzal, hogy mindezekről a dolgokról beszélek? Az a célom, hogy az emberek megismerjék Istent, hogy az emberek megértsék Isten gyakorlati cselekedeteit. Ha egyszer megérted Istent és megismered az Ő cselekedeteit, csak akkor van alkalmad vagy lehetőséged arra, hogy megismerd Őt. Ha például meg akarsz érteni egy embert, hogyan értenéd meg? A külső megjelenésén keresztül? Úgy, hogy megnézed, mit visel és hogyan öltözködik? Úgy, hogy megnézed, hogyan jár? A tudásuk mértékét szemlélve? (Nem.) Tehát hogyan értesz meg egy embert? Az ember beszéde, viselkedése, gondolatai alapján ítélkezel, és az alapján, amit kifejez és elárul magáról. Így ismerhetsz meg valakit, így érthetsz meg egy embert. Hasonlóképpen, ha meg akarod ismerni Istent, ha meg akarod érteni az Ő gyakorlati oldalát, az Ő igazi oldalát, akkor a tettein keresztül kell megismerned Őt, és minden egyes gyakorlati dolgon keresztül, amit tesz. Ez a legjobb út, és ez az egyetlen út.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló IX.)

Isten napi igéi  186. szemelvény

Isten kiegyensúlyozza a dolgok közötti kapcsolatokat, hogy stabil környezetet biztosítson az emberiségnek a fennmaradáshoz (válogatott szakasz)

Amikor Isten minden dolgot megteremtett, mindenféle módszert és módot alkalmazott az egyensúly megteremtésére, a hegyek és tavak, a növények és mindenféle állat, madár és rovar életkörülményeinek kiegyensúlyozására. Célja az volt, hogy mindenféle élőlény élhessen és szaporodhasson az Általa létrehozott törvények szerint. A teremtés egyetlen dolga sem léphet ki e törvények alól, és a törvényeket nem lehet áthágni. Csak egy ilyen alapvető környezetben maradhat fenn és szaporodhat biztonságosan az ember, nemzedékről nemzedékre. Ha bármely élőlény túllépi az Isten által meghatározott mennyiséget vagy terjedelmet, vagy ha túllépi az Általa diktált növekedési ütemet, szaporodási gyakoriságot vagy számot, az emberiség túlélést szolgáló környezete különböző mértékű pusztulást szenvedne el. És ezzel egyidejűleg az emberiség túlélése is veszélybe kerülne. Ha egy élőlénytípus túl nagy számban van jelen, akkor megfosztja az embereket az élelmüktől, elpusztítja az emberek vízforrásait, és tönkreteszi a szülőföldjüket. Ez az emberiség szaporodására vagy túlélési helyzetére azonnal hatással lenne. A víz például nagyon fontos minden dolog számára. Ha túl sok egér, hangya, sáska, béka vagy bármilyen más állat van, akkor több vizet fognak inni. Ahogy az általuk fogyasztott víz mennyisége növekszik, az emberek ivóvize és az ivóvízforrások és vizes területek meghatározott körén belüli vízforrások csökkenni fognak, és vízhiányt fognak tapasztalni. Ha az emberek ivóvize tönkremegy, elszennyeződik vagy megszűnik, mert mindenféle állat elszaporodik, akkor egy ilyen zord túlélési környezetben az emberiség túlélése komolyan veszélybe kerül. Ha csak egy vagy többféle élőlénytípus száma meghaladja a megfelelő mértéket, akkor a levegő, a hőmérséklet, a páratartalom és még az emberiség túlélési terében lévő levegő összetétele is megmérgeződik és különféle mértékben elpusztul. Ilyen körülmények között az emberek túlélése és sorsa is az említett ökológiai tényezők által jelentett veszélyeknek lesz kitéve. Ha tehát ezek az egyensúlyok elvesznek, akkor az emberek által belélegzett levegő tönkremegy, az általuk fogyasztott víz szennyezett lesz, és az általuk igényelt hőmérséklet is megváltozik, és különféle mértékű hatások érik. Ha ez megtörténik, az emberiség eredendő, túlélést szolgáló környezete óriási hatásoknak és kihívásoknak lesz kitéve. Egy ilyen forgatókönyv esetén, amikor az emberek alapvető, túlélést szolgáló környezete megsemmisül, mi lenne az emberiség sorsa és milyen kilátásai lennének? Ez egy nagyon komoly probléma! Mivel Isten tudja, hogy a teremtés minden egyes dolga milyen okból létezik az emberiség érdekében, mi a szerepe minden egyes dolognak, amit Ő teremtett, milyen hatással van minden egyes dolog az emberiségre, és milyen mértékben használ az emberiségnek, hiszen Isten szívében mindezekre van egy terv, s Ő irányítja az Általa teremtett összes dolog minden egyes aspektusát, ezért olyan fontos és szükséges minden egyes dolog az emberiség számára, amit tesz. Mostantól kezdve tehát, valahányszor megfigyelsz valamilyen ökológiai jelenséget Isten teremtésének dolgai között, vagy valamilyen természeti törvényt Isten teremtésének dolgai között, nem fogsz többé kételkedni az Isten által teremtett minden egyes dolog szükségességében. Többé nem használsz majd tudatlan szavakat arra, hogy önkényesen ítélkezz Isten minden dolgot elrendező és az emberiségről gondoskodó különféle módszereiről. Nem fogsz önkényes következtetéseket levonni Isten törvényeiről sem, amelyek az Ő teremtésének minden dolgára vonatkoznak.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló IX.)

Isten napi igéi  187. szemelvény

Hogyan uralja és igazgatja Isten a szellemi világot

Az anyagi világban, amikor az emberek nem értenek bizonyos dolgokat vagy jelenségeket, kereshetnek megfelelő információkat, vagy használhatnak különféle csatornákat, hogy kiderítsék a dolgok eredetét és hátterét. De amikor arról a másik világról van szó, amelyről ma beszélünk – a szellemi világról, amely az anyagi világon túl létezik –, az embereknek egyáltalán nincsenek eszközeik vagy csatornáik, amelyeken keresztül bármit is megtudhatnának róla. Miért mondom ezt? Azért mondom, mert az emberiség világában az anyagi világ minden része elválaszthatatlan az ember fizikai létezésétől, és mivel az emberek úgy érzik, hogy az anyagi világ minden része elválaszthatatlan a fizikai létüktől és a fizikai életüktől, a legtöbb ember csak a szeme előtt lévő, számára látható anyagi dolgokat veszi észre, illetve látja meg. Amikor azonban a szellemi világról van szó – vagyis mindarról, ami abból a másik világból való –, joggal mondhatjuk, hogy a legtöbb ember nem hisz benne. Mivel az emberek nem látják, és úgy gondolják, hogy nincs szükség arra, hogy megértsék vagy bármit is tudjanak róla, nem beszélve arról, hogy a szellemi világ teljesen más világ, mint az anyagi világ, és Isten szemszögéből nézve nyitott – bár az emberek számára titkos és zárt –, ezért az emberek nagyon nehezen találják meg az utat e világ különböző aspektusainak megértéséhez. A szellemi világ különböző aspektusai, amelyekről beszélni fogok, csak Isten igazgatására és szuverenitására vonatkoznak; nem fedek fel semmilyen rejtélyt, és nem árulok el nektek semmilyen titkot, amit meg akartok tudni. Mivel ez Isten szuverenitását, Isten igazgatását és Isten gondviselését érinti, csak arról a részről fogok beszélni, amelyről szükséges tudnotok.

Először is, hadd tegyek fel nektek egy kérdést: a ti elmétekben mi a spirituális világ? Nagyjából az anyagi világon kívüli világ, amely az emberek számára láthatatlan és megfoghatatlan. A képzeletetekben azonban milyen világnak kellene lennie a szellemi világnak? Talán mivel nem látjátok, képtelenek vagytok elgondolkodni rajta. Amikor azonban hallotok néhány legendát, akkor még mindig gondoltok rá, és nem nem megy ki a fejetekből. Miért mondom ezt? Van valami, ami sok emberrel megtörténik fiatalkorában: amikor valaki egy ijesztő történetet mesél nekik – szellemekről vagy lelkekről –, halálra rémülnek. Pontosan miért is félnek? Azért, mert elképzelik ezeket a dolgokat; bár nem látják őket, mégis úgy érzik, hogy ott vannak a szobájukban, valami rejtett vagy sötét sarokban, és annyira megijednek, hogy nem mernek elaludni. Különösen éjszaka félnek egyedül lenni a szobájukban, vagy egyedül kimenni az udvarra. Ez a képzeletetekben élő spirituális világ, egy olyan világ, amelyet az emberek ijesztőnek tartanak. Tény, hogy mindenki elképzeli ezt valamilyen mértékben, és mindenki érzi egy kicsit.

Először beszéljünk a szellemi világról! Mi az? Hadd adjak egy rövid és egyszerű magyarázatot: a szellemi világ egy fontos hely, amely különbözik az anyagi világtól. Miért mondom, hogy fontos? Ezt részletesen meg fogjuk beszélni. A szellemi világ létezése elválaszthatatlanul kapcsolódik az emberiség anyagi világához. Fontos szerepet játszik az emberi élet és halál körforgásában Isten minden dolgok feletti uralmában; ez a szerepe, és ez az egyik oka annak, hogy a létezése fontos. Mivel ez egy olyan hely, amely az öt érzékszerv számára nem érzékelhető, senki sem tudja pontosan megítélni, hogy létezik-e a szellemi világ vagy sem. Különféle dinamikái szorosan kapcsolódnak az emberi létezéshez, aminek következtében az emberiség életrendjét is nagymértékben befolyásolja a szellemi világ. Vajon ez magában foglalja Isten szuverenitását, vagy sem? Magában foglalja. Amikor ezt mondom, megértitek, hogy miért beszélek erről a témáról: azért, mert ez Isten szuverenitását, valamint az Ő igazgatását érinti. Egy olyan világban, mint ez – amely az emberek számára láthatatlan –, minden mennyei rendelete, rendelkezése és igazgatási rendszere messze az anyagi világ bármely nemzetének törvényei és rendszerei felett áll, és egyetlen e világban élő lény sem merné ezeket megszegni vagy megsérteni. Vajon van ennek köze Isten szuverenitásához és igazgatásához? A szellemi világban vannak világos adminisztratív rendelkezések, világos mennyei rendeletek és világos törvények. A különböző szinteken és különféle területeken a kísérők szigorúan betartják kötelességeiket, betartják a szabályokat és előírásokat, mert tudják, hogy mi a következménye egy mennyei rendelet megszegésének; tisztában vannak azzal, hogy Isten hogyan bünteti a rosszat és hogyan jutalmazza a jót, továbbá hogyan igazgat és uralkodik minden dolog felett. Sőt, világosan látják, Isten hogyan hajtja végre mennyei rendeleteit és törvényeit. Különböznek ezek az emberiség által lakott anyagi világtól? Valóban óriási mértékben különböznek. A szellemi világ egy olyan világ, amely teljesen különbözik az anyagi világtól. Mivel vannak mennyei rendeletek és törvények, ez érinti Isten szuverenitását, igazgatását, sőt, az Ő beállítottságát is, valamint azt, amije van és ami Ő. Miután ezt hallottátok, nem érzitek, hogy rendkívül nagy szükség van arra, hogy erről a témáról beszéljek? Nem szeretnétek megismerni a benne rejlő titkokat? (De, szeretnénk.) Ilyen a szellemi világ fogalma. Bár együtt létezik az anyagi világgal, és egyben Isten igazgatása és szuverenitása alá tartozik, Isten igazgatása és szuverenitása e világban sokkal szigorúbb, mint az anyagi világban.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló X.)

Isten napi igéi  188. szemelvény

Az emberiségen belül minden embert három típusba sorolok. Az első a hitetlenek, akiknek nincs vallásos meggyőződésük. Őket hívják hitetleneknek. A hitetlenek túlnyomó többsége csak a pénzben hisz; csak a saját érdekeit tartja szem előtt, materialista, és csak az anyagi világban hisz – nem hisz az élet és a halál körforgásában, sem abban, amit az istenségekről és a szellemekről mondanak. Én ezeket az embereket hitetlenekként kategorizálom, és ők az első típusba tartoznak. A második típusba a hitetleneken túl a különféle hívő emberek tartoznak. Az emberiségen belül ezeket a hívő embereket több nagy csoportra osztom: az első a zsidók, a második a katolikusok, a harmadik a keresztények, a negyedik a muszlimok, az ötödik pedig a buddhisták; ötféle van. Ezek a hittel rendelkező emberek különböző fajtái. A harmadik típusba azok tartoznak, akik hisznek Istenben, és ebbe ti is beletartoztok. Ilyen hívők azok, akik ma Istent követik. Ezek az emberek kétféleképpen oszthatók fel: Isten választott népe és a szolgálattevők. Ezeket a fő típusokat egyértelműen megkülönböztettük egymástól. Így most már képesek vagytok világosan megkülönböztetni az elmétekben az emberek típusait és rangsorát, ugye? Az első típus a hitetlenekből áll, s már elmondtam, hogy ők mik. Azok, akik az Égben lévő Öregemberben hisznek, hitetlennek számítanak? Sok hitetlen csak az Égben lévő Öregemberben hisz; úgy gondolják, hogy a szelet, az esőt, a mennydörgést és így tovább mind ez a lény irányítja, akire a vetéskor és az aratáskor hagyatkoznak – amikor azonban az Istenben való hitet említik, nem hajlandók hinni Benne. Lehet ezt hitnek nevezni? Az ilyen emberek a hitetlenek közé tartoznak. Ugye értitek ezt? Ne tévesszétek össze ezeket a kategóriákat. A második típusba tartoznak a hívő emberek, a harmadikba pedig azok, akik jelenleg követik Istent. Miért osztottam fel tehát minden embert ezekre a típusokra? (Mert a különböző típusú embereknek különböző kimenetelük és rendeltetési helyük van.) Ez az egyik aspektus. Amikor ezek a különböző rasszok és embertípusok visszatérnek a szellemi világba, mindegyiküknek más-más helyre kell majd mennie, és az élet és halál körforgásának különböző törvényei vonatkoznak rájuk, ezért soroltam be az embereket ezekbe az alábbi főbb típusokba.

A hitetlenek életének és halálának körforgása (Válogatott szakaszok)

Kezdjük a hitetlenek életének és halálának körforgásával. Halála után az embert elviszi egy szellemi világból érkező kísérő. Pontosan mit visznek el egy emberből? Nem a testét, hanem a lelkét. Amikor az ember lelkét elviszik, egy olyan helyre érkezik, amely a szellemi világ képviselete, amely kifejezetten az éppen meghalt emberek lelkét fogadja. Ez az első hely, ahová a halála után mindenki kerül, és ez furcsa a lélek számára. Amikor elviszik őket erre a helyre, egy tisztviselő elvégzi az első ellenőrzéseket, megerősíti a nevüket, címüket, korukat és minden tapasztalatukat. Minden, amit életük során tettek, fel van jegyezve egy könyvbe, és ellenőrzik ezek pontosságát. Miután mindezt ellenőrizték, az illető egész életében tanúsított viselkedése és tettei alapján meghatározzák, hogy büntetést kap-e, vagy továbbra is emberként reinkarnálódik, ami az első szakasz. Félelmetes ez az első szakasz? Nem túl félelmetes, mert az egyetlen dolog, ami történt, az az, hogy az illető egy sötét és ismeretlen helyre került.

A második szakaszban, ha ez a személy sok rossz dolgot tett egész életében, és sok gonosz cselekedetet követett el, akkor egy büntető helyre kerül, ahol büntetés vár rá. Ez az az a hely, amelyet kifejezetten az emberek megbüntetésére használnak. Az, hogy milyen büntetést kapnak, attól függ, hogy milyen bűnöket követtek el, valamint attól, hogy mennyi gonosz dolgot tettek haláluk előtt – ez az első helyzet, amelyre ebben a második szakaszban sor kerül. A rossz dolgok és a gonoszság miatt, amit haláluk előtt elkövettek, amikor a büntetésük után reinkarnálódnak – amikor újra leszületnek az anyagi világba – egyes emberek továbbra is emberek maradnak, míg mások állattá válnak. Ez azt jelenti, hogy miután az ember visszatér a szellemi világba, büntetést kap az általa elkövetett gonoszság miatt; sőt, a gonosz dolgok miatt, amelyeket elkövetett, a következő reinkarnációjában valószínűleg nem emberként, hanem állatként tér vissza. Lehetnek például tehenek, lovak, sertések és kutyák. Egyesek madárként, kacsaként vagy libaként születhetnek újjá... Miután állatként reinkarnálódtak, majd újra meghalnak, visszatérnek a szellemi világba. Ott, ahogy korábban, a haláluk előtti viselkedésük alapján a szellemi világ dönti el, hogy emberként reinkarnálódnak-e vagy sem. A legtöbb ember túl sok gonoszságot követ el, és bűneik túl súlyosak, ezért hét-tizenkét alkalommal kell állatként inkarnálódniuk. Hét-tizenkét alkalommal – nem ijesztő ez? (Ijesztő.) Mi ijeszt meg titeket? Egy ember állattá változása – ez félelmetes. És egy ember számára mi a legfájdalmasabb abban, hogy állattá válik? Nincs nyelvük, csak egyszerű gondolataik vannak, csak azokat a dolgokat képesek megtenni, amelyeket az állatok, továbbá azt az ételt eszik, amit az állatok, az állatok egyszerű gondolkodásmódjával és testbeszédével rendelkeznek, nem tudnak egyenesen járni, nem tudnak kommunikálni az emberekkel, valamint az a tény, hogy az emberek viselkedése és tevékenységei közül egyik sem mutat semmilyen kapcsolatot az állatokkal. Vagyis mindenekelőtt az, hogy az állati lét az összes élőlény közül a legalacsonyabb rendűvé tesz, és sokkal több szenvedéssel jár, mint embernek lenni. Ez az egyik aspektusa annak, hogy a szellemi világ megbünteti azokat, akik sok rosszat tettek és nagy bűnöket követtek el. Ami a büntetésük súlyosságát illeti, az attól függően dől el, hogy milyen állat lesz belőlük. Például jobb disznónak lenni, mint kutyának? Jobban vagy rosszabbul él egy disznó, mint egy kutya? Rosszabbul, ugye? Ha az emberek tehénné vagy lóvá válnak, jobban vagy rosszabbul élnek, mint disznóként? (Jobban.) Vajon jobban érezné magát az ember, ha macskaként születne újjá? Ugyanúgy állat lenne, és macskának lenni sokkal könnyebb lenne, mint tehénnek vagy lónak, mert a macskák legtöbbször szunyókálva lustálkodhatnak. A tehénné vagy lóvá válás fáradságosabb. Ezért ha valaki tehénként vagy lóként reinkarnálódik, keményen kell dolgoznia – ami hasonlatos egy kemény büntetéshez. Kutyává válni egy kicsit jobb lenne, mint tehénné vagy lóvá válni, mert a kutya szorosabb kapcsolatban van a gazdájával. Egyes kutyák, miután éveken át házi kedvencek, képesek sok mindent megérteni abból, amit a gazdájuk mond. Néha a kutya képes alkalmazkodni a gazdája hangulatához és igényeihez, és a gazda jobban bánik vele, a kutya jókat eszik és iszik, s ha fájdalmai vannak, jobban gondoskodnak róla. Vajon nem él a kutya boldog életet? Tehát kutyának lenni jobb, mint tehénnek vagy lónak. Ebben az esetben az ember büntetésének súlyossága határozza meg, hogy hányszor reinkarnálódik az ember állatként, és azt is, hogy milyen fajként.

Mivel annyi bűnt követtek el, amíg éltek, egyesek büntetése az, hogy hét-tizenkét életen át állatként reinkarnálódnak. Miután elégszer megbűnhődtek, a szellemi világba visszatérve máshová kerülnek – olyan helyre, ahol a különféle lelkeket már megbüntették, és amelyek arra készülnek, hogy emberként szülessenek újjá. Ezen a helyen minden lelket típus szerint soroltak be aszerint, hogy milyen családba fog születni, milyen szerepet fog játszani, miután reinkarnálódott, és így tovább. Például néhány ember énekes lesz, amikor erre a világra jön, és így az énekesek közé kerül; néhányan üzletemberek lesznek, amikor erre a világra jönnek, és így az üzletemberek közé kerülnek; és ha valaki tudományos kutató lesz, miután emberré vált, akkor a tudományos kutatók közé kerül. Miután besorolták őket, mindegyiküket más-más időpontban és dátummal küldik el, ahogyan manapság az emberek e-maileket küldenek. Ezzel lezárul élet és halál egy ciklusa. Attól a naptól kezdve, hogy az ember megérkezik a szellemi világba, egészen a büntetése végéig, vagy addig, amíg sokszor reinkarnálódik állatként, és felkészül arra, hogy emberként reinkarnálódjon, ez a folyamat teljes.

Ami pedig azokat illeti, akiknek a büntetése véget ért, és nem reinkarnálódnak állatként, őket hamarosan elküldik az anyagi világba, hogy emberként szülessenek újjá? Vagy mennyi időbe telik, mire az emberek közé érkezhetnek? Milyen gyakorisággal történhet ez meg? Ennek vannak időbeli korlátozásai. Minden, ami a szellemi világban történik, pontos időbeli korlátozásoknak és szabályoknak van alávetve – amit, ha számokkal magyarázok, meg fogjátok érteni. Azok számára, akik rövid időn belül reinkarnálódnak, amikor meghalnak, már megtörténtek az előkészületek, hogy emberként szülessenek újjá. A legrövidebb idő, amely alatt ez megtörténhet, három nap. Van, akinek három hónap, van, akinek három év, van, akinek harminc év, van, akinek háromszáz év, és így tovább. Mit lehet tehát mondani ezekről az időbeli szabályokról, és mik a sajátosságaik? Azon alapulnak, hogy az anyagi világ – az ember világa – mit vár el a lélektől, és milyen szerepet kell játszania a léleknek ebben a világban. Amikor az emberek hétköznapi emberként születnek újjá, a legtöbbjük nagyon gyorsan reinkarnálódik, mert az emberi világnak sürgető szüksége van ilyen hétköznapi emberekre – így három nappal később újra kiküldik őket egy olyan családba, amely teljesen különbözik attól, amelyben haláluk előtt éltek. Vannak azonban néhányan, akik különleges szerepet játszanak ebben a világban. A „különleges” azt jelenti, hogy az emberek világában nincs nagy igény ezekre az emberekre; nem sok emberre van szükség egy ilyen szerep betöltéséhez, ezért lehet, hogy háromszáz évbe is beletelik. Más szóval, ez a lélek csak háromszázévente egyszer, vagy akár csak háromezerévente egyszer fog eljönni. Miért van ez így? Azért, mert akár háromszáz, akár háromezer évig nincs szükség ilyen szerepre az emberek világában, valahol a szellemi világban tartják őket. Vegyük például Konfuciuszt: nagy hatással volt a hagyományos kínai kultúrára, és érkezése mélyen befolyásolta az akkori emberek kultúráját, tudását, hagyományait és ideológiáját. Egy ilyen emberre azonban nem minden korban van szükség, ezért a szellemi világban kellett maradnia, ahol háromszáz vagy háromezer évig várakozott, mielőtt újjászületett volna. Mivel az emberi világnak nem volt szüksége egy ilyen emberre, tétlenül kellett várakoznia, mert nagyon kevés ilyen szerep volt, mint az övé, és nagyon kevés tennivalója volt. Ily módon az idő nagy részében valahol a szellemi világban kellett őt tartani, tétlenül, hogy aztán elküldjék, amint az emberi világnak szüksége volt rá. Ilyenek a szellemi világ időbeli szabályai a legtöbb ember reinkarnációjának gyakoriságára vonatkozóan. Akár hétköznapi, akár különleges emberekről van szó, a szellemi világnak megfelelő szabályai és helyes gyakorlatai vannak az újjászületések feldolgozására, és ezeket a szabályokat és gyakorlatokat Isten küldte le, nem pedig a szellemi világ valamely segítője vagy lénye döntötte el vagy irányította.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló X.)

Isten napi igéi  189. szemelvény

A hitetlenek életének és halálának körforgása (Válogatott szakaszok)

Minden lélek esetében a reinkarnáció, az, hogy mi a szerepe ebben az életben, milyen családba születik, és milyen az élete, szorosan összefügg a lélek előző életével. Az emberek világába mindenféle emberek érkeznek, és a szerepük, valamint az általuk elvégzett feladatok is különbözőek. És milyen feladatok ezek? Egyesek azért jöttek, hogy visszafizessék az adósságokat: ha előző életeikben túl sok pénzzel tartoztak másoknak, akkor azért jönnek, hogy ebben az életükben visszafizessék ezeket az adósságokat. Néhányan pedig azért jöttek, hogy adósságokat gyűjtsenek be: túl sok dolgot és túl sok pénzt csaltak ki tőlük előző életeikben; ennek következtében, miután megérkeznek a szellemi világba, az igazságot szolgáltat nekik, és lehetővé teszi számukra, hogy ebben az életükben behajtsák az adósságot. Vannak, akik azért jöttek, hogy kedvességet fizessenek vissza: az előző életükben – vagyis az előző reinkarnációjukban – valaki kedves volt hozzájuk, és mivel megkapták a nagyszerű lehetőséget, hogy ebben az életben reinkarnálódjanak, azért születnek újra, hogy visszafizessék ezt a kedvességet. Mások eközben azért születtek újjá ebbe az életbe, hogy életeket követeljenek. És kinek az életét követelik? Azoknak az embereknek az életét, akik előző életükben megölték őket. Összefoglalva, minden ember jelenlegi élete szoros kapcsolatot hordoz az előző életeivel; ez a kapcsolat megszakíthatatlan. Ez azt jelenti, hogy minden ember jelenlegi életét nagymértékben befolyásolja az előző. Tegyük fel például, hogy halála előtt Csang nagy összegű pénzt csalt ki Litől. Csang ekkor tartozik Linek? Igen, tehát akkor természetes, hogy Li behajtja a tartozását Csangon? Következésképp haláluk után adósság áll fenn közöttük, amelyet rendezni kell. Amikor reinkarnálódnak, és Csang emberré válik, hogyan hajtja be tőle Li az adósságát? Az egyik módszer az, hogy Csang fiaként születik újjá; Csang nagy mennyiségű pénzt keres, amit aztán Li elherdál. Nem számít, mennyi pénzt keres Csang, a fia, Li elherdálja azt. Nem számít, mennyit keres Csang, az sosem elég; és közben a fia valamiért végül mindig elkölti az apja pénzét különféle eszközökkel. Csang értetlenül áll, és azon tűnődik: „Miért hoz ez a fiam mindig ilyen balszerencsét? Miért van az, hogy mások fiai olyan jól neveltek? Miért nincs ambíciója a saját fiamnak, miért olyan haszontalan és képtelen pénzt keresni, és miért mindig nekem kell támogatnom? Mivel nekem kell támogatnom őt, megteszem – de miért van az, hogy akármennyi pénzt is adok neki, mindig többre van szüksége? Miért képtelen tisztességes munkát végezni, és ehelyett mindenféle dolgokat csinál, például lézeng, eszik-iszik, paráználkodik és szerencsejátékozik? Mi a fene folyik itt?” Csang aztán gondolkodik egy darabig: „Lehet, hogy tartozom neki egy előző életembeli adóssággal. Hát akkor majd én kifizetem! Ennek addig nem lesz vége, amíg ki nem fizetem teljes egészében!” Lehet, hogy eljön a nap, amikor Li tényleg visszafizeti az adósságát, és negyvenes-ötvenes éveiben hirtelen észhez tér, és rájön: „Életem egész első felében egyetlen jó dolgot sem tettem! Elherdáltam az összes pénzt, amit apám keresett, úgyhogy el kellene kezdenem jó embernek lenni! Megacélozom magam, olyan ember leszek, aki becsületes és helyesen él, és soha többé nem hozok bánatot apámra!” Miért gondolja ezt? Miért változik hirtelen jobb irányba? Van ennek valami oka? Mi az oka? (Az, hogy Li behajtotta az adósságát; Csang kifizette az adósságát.) Ebben van ok és okozat. A történet réges-régen kezdődött, még a jelenlegi életük előtt; ez a történet a múltbeli életükből került a jelenbe, és egyikük sem hibáztathatja a másikat. Bármit is tanított Csang a fiának, a fia soha nem hallgatott rá, és soha nem végzett tisztességes munkát. Mégis, azon a napon, amikor az adósságot visszafizette, nem volt szükség arra, hogy tanítsa a fiát – természetes módon megértette. Ez egy egyszerű példa. Sok ilyen példa van? (Igen.) Mit mond az embereknek? (Hogy legyenek jók, és ne kövessenek el gonoszságot.) Hogy ne tegyenek rosszat, és hogy a rossz cselekedeteikért megtorlás jár! A legtöbb hitetlen sok gonoszságot követ el, és a rossz cselekedeteik megtorlást vonnak maguk után, igaz? De vajon önkényes ez a megtorlás? Minden tett esetén megvan a háttér és az ok a megtorlás mögött. Azt hiszed, hogy semmi sem fog történni veled, miután kicsaltál valakitől pénzt? Gondolod, hogy miután kicsaltad azt a pénzt, nem kell semmilyen következménnyel szembenézned? Ez lehetetlen lenne; tényleg lesznek következmények! Függetlenül attól, hogy ki az illető, vagy hogy hisz-e Isten létezésében vagy sem, minden egyénnek felelősséget kell vállalnia a saját viselkedéséért, és viselnie kell tettei következményeit. Ami ezt az egyszerű példát illeti – Csangot megbüntetik, Linek pedig visszafizetik a pénzét –, nem igazságos ez? Amikor az emberek ilyen dolgokat tesznek, efféle eredmény következik be. Ez elválaszthatatlan a szellemi világ igazgatásától. Annak ellenére, hogy hitetlenek, az Istenben nem hívők létezése alá van vetve az efféle mennyei rendeleteknek és rendelkezéseknek. Senki sem menekülhet előlük, és senki sem kerülheti el ezt a valóságot.

Azok, akiknek nincs hitük, gyakran azt hiszik, hogy minden, ami az emberek számára látható, létezik, míg minden, ami nem látható, vagy ami nagyon messze van az emberektől, nem létezik. Inkább azt hiszik, hogy nincs „élet és halál körforgása”, és hogy nincs „büntetés”; ily módon lelkiismeret-furdalás nélkül vétkeznek és követnek el gonoszságot. Utána megbűnhődnek, vagy állatként reinkarnálódnak. A hitetlenek közül a legtöbb különféle emberfajta ebbe az ördögi körbe esik. Ez azért van, mert nem tudják, hogy a szellemi világ szigorúan igazgat minden élőlényt. Akár hiszed, akár nem, ez a tény létezik, mert egyetlen személy vagy tárgy sem kerülheti el annak hatókörét, amit Isten az Ő szemével megfigyel, és egyetlen személy vagy tárgy sem kerülheti el az Ő mennyei rendeleteinek és rendelkezéseinek szabályait és korlátait. Így ez az egyszerű példa mindenkinek azt üzeni, hogy függetlenül attól, hogy hiszel-e Istenben vagy sem, elfogadhatatlan a bűn és a gonoszság, és hogy minden cselekedetnek következményei vannak. Ha valakit, aki pénzt csalt ki egy másiktól, megbüntetnek, akkor ez a büntetés igazságos. Az ilyen, általánosan látható viselkedést a szellemi világban büntetik, és az ilyen büntetést Isten rendeletei és mennyei rendelkezései adják. Ezért a mélyen bűnös és gonosz viselkedés – a nemi erőszak és a fosztogatás, a csalás és a megtévesztés, a lopás és a rablás, a gyilkosság és a gyújtogatás és így tovább – még inkább különböző súlyosságú büntetéseket von maga után. Mit tartalmaznak ezek a különböző súlyosságú büntetések? Némelyikük az idő segítségével állapítja meg a súlyossági szintet, míg mások különböző módszertanok segítségével; megint mások pedig úgy, hogy meghatározzák, hová kerül az ember, amikor újjászületik. Vannak például, akiknek mocskos a szájuk. Mit jelent az, hogy „mocskos szájú”? Azt jelenti, hogy gyakran szidalmaz másokat, és rosszindulatú, másokat átkozó nyelvezetet használ. Mit jelent a rosszindulatú beszéd? Azt jelzi, hogy az illetőnek rosszindulatú a szíve. Az ilyen emberek szájából gyakran hangzik el másokat átkozó, csúnya beszéd, és az ilyen rosszindulatú beszéd súlyos következményekkel jár. Miután ezek az emberek meghaltak és megkapták a megfelelő büntetést, némán születhetnek újjá. Vannak, akik még életükben nagyon számítóak; gyakran kihasználnak másokat, a kis cselszövéseik különösen jól megtervezettek, és sok kárt okoznak az embereknek. Amikor újjászületnek, lehet, hogy félkegyelműek vagy szellemi fogyatékos emberek. Egyesek gyakran belelátnak mások magánügyeibe; szemük sok mindent lát, amibe nem lett volna szabad belefolyniuk, és sok mindent megtudnak, amit nem kellene tudniuk. Ennek eredményeként, amikor újjászületnek, vakok lehetnek. Vannak, akik nagyon fürgék, amikor élnek; gyakran harcolnak és sok rosszat tesznek. Emiatt előfordulhat, hogy fogyatékosan, sántán születnek újjá, vagy hiányzik az egyik karjuk; máskülönben púposként vagy púpos háttal reinkarnálódnak, sántítanak, egyik lábuk rövidebb, mint a másik, és így tovább. Ezekben különböző büntetéseket szabtak ki rájuk, aszerint, hogy milyen szintű gonoszságot követtek el, amíg éltek. Mit gondoltok, miért van az, hogy néhány ember kancsal? Sok ilyen ember van? Manapság már nem is kevesen vannak. Vannak, akik azért kancsalok, mert előző életükben túlságosan sokat használták a szemüket, és túl sok rossz dolgot tettek, ezért kancsal szemmel születtek ebbe az életbe, súlyos esetben pedig akár vakon is születhenek. Ez megtorlás! Vannak emberek, akik haláluk előtt jól kijönnek másokkal; sok jót tesznek rokonaikért, barátaikért, kollégáikért vagy a hozzájuk kötődő emberekért. Jótékonykodnak és gondoskodnak másokról, vagy anyagilag segítik őket, és az emberek nagyra tartják őket. Amikor az ilyen emberek visszatérnek a szellemi világba, nem kapnak büntetést. Az, hogy egy hitetlen embert semmilyen módon nem büntetnek meg, azt jelenti, hogy nagyon jó ember volt. Ahelyett, hogy hinnének Isten létezésében, csak az égi öregemberben hisznek. Az ilyen ember csak abban hisz, hogy van fölötte egy szellem, aki minden tettét figyeli – ez minden, amiben ez az ember hisz. Az eredmény az, hogy ez a személy sokkal jobban viselkedik. Az ilyen emberek jószívűek és jótékonyak, és amikor végül visszatérnek a szellemi világba, ott nagyon jól fognak bánni velük, és hamarosan reinkarnálódnak. Amikor újjászületnek, milyen családokba érkeznek majd? Bár az ilyen családok nem lesznek gazdagok, de minden bajtól mentesek lesznek, és tagjaik harmóniában élnek; ott ezek az újjászületett emberek biztonságos, boldog napokat fognak eltölteni, és mindenki vidám lesz, s kellemes életet él. Amikor ezek az emberek elérik a felnőttkort, nagy, kiterjedt családjuk lesz, a gyermekeik tehetségesek és sikeresek lesznek, a családjuk pedig élvezni fogja a jó szerencsét – és ez az kimenetel nagymértékben összefügg ezeknek az embereknek az előző életeivel. Vagyis az, hogy az emberek hová kerülnek haláluk után és újjászületnek-e, hogy férfiak vagy nők lesznek-e, mi lesz a küldetésük, min mennek keresztül életük során, milyen kudarcokat élnek át, milyen áldásokat élveznek, kivel találkoznak, és mi fog történni velük – ezeket a dolgokat senki sem tudja megjósolni, elkerülni vagy elrejteni. Ami azt jelenti, hogy ha az életed egyszer már meg van határozva, bármi történjék is veled – bárhogyan is próbálod elkerülni, és bármilyen eszközzel –, nincs módod arra, hogy megszegd azt az életpályát, amelyet Isten kijelölt számodra a szellemi világban. Mert amikor reinkarnálódsz, életed sorsa már el van döntve. Legyen az jó vagy rossz, mindenkinek szembe kell néznie ezzel, és tovább kell lépnie. Ez egy olyan dolog, amelyet senki sem kerülhet el, aki ebben a világban él, és nincs ennél valóságosabb kérdés. Mindannyian megértettétek mindazt, amit mondtam, ugye?

Miután megértettétek ezeket a dolgokat, láttátok, hogy Isten nagyon szigorú és zord ellenőrzéseket és adminisztrációt alkalmaz a hitetlenek életének és halálának körforgásához? Először is, különböző mennyei rendeleteket, rendelkezéseket és rendszereket hozott létre a szellemi birodalomban, és miután ezeket kihirdette, Isten által meghatározott módon nagyon szigorúan végrehajtják a szellemi világban a különféle hivatalos pozíciókban lévő lények, és senki sem meri megszegni azokat. Ezért az emberiség életének és halálának körforgásában az ember világában, akár állatként, akár emberként reinkarnálódik valaki, mindkettőre vannak törvények. Mivel ezek a törvények Istentől származnak, senki sem meri és senki sem képes megszegni őket. Csak Isten e szuverenitásának köszönhető, hogy az emberek által látott anyagi világ szabályos és rendezett; csak Isten e szuverenitásának köszönhető, hogy az emberek képesek békésen együtt élni a számukra teljesen láthatatlan másik világgal, és képesek harmóniában élni vele – mindez elválaszthatatlan Isten szuverenitásától. Miután az ember fizikai léte meghal, a lélek tovább él, s mi történne, ha nem Isten igazgatása alatt állna? A lélek mindenfelé kóborolna, mindenhová behatolna, és még az emberi világ élőlényeinek is ártana. Ez az ártás nemcsak az emberiségnek, hanem a növényeknek és az állatoknak is ártana – azonban az első ártalom az embereket érné. Ha ez megtörténne – ha egy ilyen lelket nem igazgatnának, valóban ártana az embereknek, és valóban gonosz dolgokat tenne –, akkor ezt a lelket a szellemi világban is megfelelően kezelnék: ha a dolgok súlyosra fordulnának, a lélek hamarosan megszűnne létezni, és elpusztulna. Ha lehetséges, valahol elhelyeznék, majd reinkarnálódna. Vagyis a szellemi világban a különböző lelkek igazgatása rendezett, lépések és szabályok szerint történik. Csak az ilyen igazgatásnak köszönhető, hogy az ember anyagi világa nem fulladt káoszba, hogy az anyagi világ emberei normális mentalitással, normális racionalitással és rendezett testi léttel rendelkeznek. Azok, akik testben élnek, azután lesznek képesek továbbra is gyarapodni és szaporodni a nemzedékek során, miután az emberiségnek ilyen normális lesz az élete.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló X.)

Isten napi igéi  190. szemelvény

A hitetlenek életének és halálának körforgása (Válogatott szakaszok)

Amikor a hitetlenekről van szó, Isten cselekedetei mögött az az elv áll, hogy a jókat megjutalmazza, a gonoszokat pedig megbünteti? Vannak kivételek? (Nincsenek.) Látjátok, hogy Isten cselekedetei mögött van egy elv? A hitetlenek valójában nem hisznek Istenben, és nem is engedelmeskednek az Ő vezényléseinek. Ráadásul nincsenek tisztában az Ő szuverenitásával, még kevésbé ismerik Őt el. Sőt, ami még súlyosabb, szentségtörést követnek el Isten ellen, megátkozzák Őt, és ellenségesek azokkal szemben, akik hisznek Istenben. Annak ellenére, hogy ilyen módon viszonyulnak Istenhez, az Ő velük való eljárásmódja mégsem tér el az elveitől; rendezett módon, elveivel és beállítottságával összhangban igazgatja őket. Hogyan viszonyul az ellenségeskedésükhöz? Úgy, mint tudatlansághoz! Ennek eredményeképpen úgy intézte, hogy ezek az emberek – vagyis a hitetlenek túlnyomó többsége – a múltban állatokként reinkarnálódjanak. Isten szemében tehát pontosan mik is a hitetlenek? Mindannyian állatok. Isten ugyanúgy igazgatja az állatokat, mint az embereket, és az ilyen emberekre ugyanazok az elvei vonatkoznak. Még ezeknek az embereknek az irányításában is látható az Ő beállítottsága, ahogyan a mindenek feletti uralma mögött álló törvényei is. És így látjátok Isten szuverenitását azokban az elvekben, amelyek szerint az imént említett hitetleneket igazgatja? Látjátok Isten igazságos természetét? (Igen.) Más szóval, nem számít, hogy az összes dolog közül melyikkel foglalkozik, Isten a saját elvei és beállítottsága szerint cselekszik. Ez Isten lényege; Ő soha nem szegné meg véletlenül az Általa hozott rendelkezéseket vagy mennyei rendeleteket csak azért, mert az ilyen embereket állatoknak tekinti. Isten elvek alapján cselekszik, a legkevésbé sem meggondolatlanul, és a cselekedeteit semmilyen tényező nem befolyásolja. Minden, amit tesz, a saját elvei szerint történik. Azért van így, mert Isten birtokában van Magának Istennek a lényege; ez az Ő lényegének egy olyan aspektusa, amellyel egyetlen teremtett lény sem rendelkezik. Isten lelkiismeretesen és felelősségteljesen kezel, közelít meg, irányít, igazgat minden tárgyat, személyt és élőlényt, illetve uralkodik felettük az összes Általa teremtett dolog között, és soha nem volt ebben gondatlan. A jókkal szemben kegyes és jóságos; a gonoszokra könyörtelen büntetést szab ki; a különféle élőlényekkel kapcsolatban pedig megfelelő intézkedéseket hoz időben és szabályosan az emberi világ különböző időszakokban változó igényei szerint, hogy ezek a különféle élőlények az általuk játszott szerepeknek megfelelően rendezett módon szülessenek újjá, és módszeresen mozogjanak az anyagi világ és a szellemi világ között.

Egy élőlény halála – a fizikai élet befejezése – azt jelenti, hogy az élőlény az anyagi világból a szellemi világba lépett át, míg egy új fizikai élet születése azt jelenti, hogy egy élőlény a szellemi világból az anyagi világba érkezett, és elkezdte vállalni és játszani a szerepét. Legyen szó akár egy lény távozásáról, akár érkezéséről, mindkettő elválaszthatatlan a szellemi világ munkájától. Mire valaki az anyagi világba érkezik, Isten a szellemi világban már kialakította a megfelelő intézkedéseket és meghatározásokat arra vonatkozóan, hogy az illető melyik családba kerül, milyen korszakban érkezik, milyen órában érkezik, és milyen szerepet fog játszani. Ily módon ennek a személynek az egész élete – a dolgok, melyeket megtesz, és az utak, melyeket választ – a szellemi világban hozott intézkedések szerint fog zajlani, a legkisebb eltérés nélkül. Továbbá, az idő, amikor a fizikai élet véget ér, valamint annak módja és helye, ahol és ahogyan véget ér, világos és felismerhető a szellemi világ számára. Isten uralja az anyagi világot, és Ő uralja a szellemi világot is, és Ő nem fogja késleltetni a lélek életének és halálának normális ciklusát, s nem is követhet el hibákat e ciklus rendezésében. A szellemi világ hivatalos posztjain lévő segítők mindegyike Isten utasításai és szabályai szerint végzi egyéni feladatát, és teszi, amit tennie kell. Így az emberiség világában minden anyagi jelenség, amelyet az ember szemlél, rendben van, és nincs benne káosz. Mindez annak köszönhető, hogy Isten minden dolog felett rendet tart, valamint annak, hogy az Ő tekintélye uralkodik minden felett. Az Ő uralma magában foglalja az anyagi világot, amelyben az ember él, sőt, az emberiség mögött álló láthatatlan szellemi világot is. Ezért, ha az emberek jó életet szeretnének élni, és remélik, hogy szép környezetben élhetnek, a teljes látható anyagi világ biztosítása mellett a szellemi világot is biztosítani kell számukra, amelyet senki sem láthat, amely az emberiség nevében minden élőlényt irányít, és amely rendezett.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló X.)

Isten napi igéi  191. szemelvény

A különféle hívő emberek életének és halálának körforgása

Az imént beszéltünk az első kategóriába tartozó emberek, a hitetlenek életének és halálának körforgásáról. Most pedig beszéljünk a második kategória, a különböző hívő emberek körforgásáról. „A különféle hívő emberek életének és halálának körforgása” egy újabb nagyon fontos téma, és mindenképpen meg kell valamennyire értenetek. Először is beszéljünk arról, hogy a „hit” a „hívő emberekben” mely hitekre vonatkozik: az öt nagy vallásra: a judaizmusra, a kereszténységre, a katolicizmusra, az iszlámra és a buddhizmusra. A hitetlenek mellett az ebben az öt vallásban hívő emberek a világ népességének nagy részét teszik ki. Ebben az öt vallásban kevesen vannak, akik karriert csináltak a hitükből, mégis sok követője van ezeknek a vallásoknak. Ők máshova kerülnek, amikor meghalnak. Mármint kihez képest „máshova”? A hitetlenekhez – a hit nélküli emberekhez – képest, akikről az imént beszéltünk. Haláluk után az öt vallás hívői máshová kerülnek, máshová, mint a hitetlenek. Ez azonban továbbra is ugyanaz a folyamat; a szellemi világ ugyanúgy meg fogja ítélni őket mindazok alapján, amiket a haláluk előtt tettek, és utána ennek megfelelően foglalkoznak velük. De miért küldik ezeket az embereket egy másik helyre, hogy ott foglalkozzanak velük? Ennek fontos oka van. Mi az? Egy példával fogom elmagyarázni nektek. Mielőtt azonban megteszem, esetleg gondolkodjatok el: „Talán azért, mert egy kicsit hisznek Istenben! Nem teljesen hitetlenek.” Azonban nem ez az oka. Van egy nagyon fontos oka annak, hogy elkülönítik őket a többiektől.

Vegyük például a buddhizmust. Elmondok nektek egy tényt. A buddhista először is az, aki áttért a buddhizmusra, és ő egy olyan személy, aki tudja, hogy mi a hite. Amikor a buddhisták levágják a hajukat, és szerzetesek vagy apácák lesznek, az azt jelenti, hogy elszakadtak a világi világtól, maguk mögött hagyva az emberi világ zaját. Minden nap szútrákat szavalnak és a Buddhák nevét zengik, csak vegetáriánus ételeket esznek, aszketikus életet élnek, és napjaikat csak egy jakvajas mécses hideg, gyenge fénye kíséri. Egész életüket így töltik. Amikor egy buddhista fizikai élete véget ér, összefoglalja az életét, de a szívében nem tudja, hová fog menni a halála után, kivel fog találkozni, vagy mi lesz a kimenetele: mélyen legbelül nem lesz világos elképzelésük ezekről a dolgokról. Nem tesznek mást, mint egész életükön át vakon hordoznak egyfajta hitet, majd vak kívánságaikkal és eszméikkel együtt távoznak az emberi világból. Így ér véget egy buddhista fizikai élete, amikor elhagyja az élők világát; ezután visszatér eredeti helyére a szellemi világba. Az, hogy ez a személy reinkarnálódik-e, hogy visszatérjen a földre és folytassa az önművelést, a halála előtti viselkedésétől és gyakorlatától függ. Ha életében semmi rosszat nem tett, akkor hamarosan újjászületik, és ismét visszaküldik a földre, ahol ez az ember ismét szerzetes vagy apáca lesz. Azaz, a fizikai életük során gyakorolják az önművelést, annak megfelelően, ahogyan az első alkalommal gyakorolták, majd fizikai életük befejezése után visszatérnek a szellemi birodalomba, ahol megvizsgálják őket. Ezt követően, ha nem találnak problémát, akkor ismét visszatérhetnek az emberi világba, és ismét áttérhetnek a buddhizmusra, folytatva ezzel a gyakorlatukat. Három-hét újjászületés után még egyszer visszatérnek a szellemi világba, ahová minden egyes fizikai életük befejezése után kerülnek. Ha különféle képzettségük és viselkedésük az emberi világban összhangban volt a szellemi világ mennyei rendeleteivel, akkor innentől kezdve ott maradnak; nem fognak többé emberként újjászületni, és nem áll fenn annak a veszélye, hogy a földi gonoszságokért megbüntetik őket. Soha többé nem kell keresztülmenniük ezen a folyamaton. A körülményeiktől függően inkább a szellemi birodalomban foglalnak majd helyet. A buddhisták ezt úgy nevezik, hogy „a megvilágosodás elérése”. A megvilágosodás elérése elsősorban azt jelenti, hogy a szellemi világ tisztviselőjeként elérik a beteljesedést, és ezt követően nem reinkarnálódnak többé, s nem fenyegeti őket a büntetés veszélye. Sőt, azt is jelenti, hogy a reinkarnáció után nem kell többé szenvedni az emberi létből fakadó kínoktól. Tehát van még esélyük arra, hogy állatként reinkarnálódjanak? (Nincs.) Ez azt jelenti, hogy a szellemi világban maradva vállalnak szerepet, és nem fognak többé újjászületni. Ez a buddhizmusban a megvilágosodás elérésének egyik példája. Ami azokat illeti, akik nem érik el a beteljesülést, a szellemi világba való visszatérésük után az illetékes tisztviselő vizsgálata és ellenőrzése alá kerülnek, aki felfedezi, hogy amíg éltek, nem gyakorolták szorgalmasan az önművelést, és nem voltak lelkiismeretesek a szútrák szavalásában és a Buddhák nevének zengésében, ahogyan azt a buddhizmus előírja, hanem ehelyett sok gonosz cselekedetet követtek el, és sokszor gonosz viselkedést tanúsítottak. Ezután a szellemi világban ítéletet hoznak a gonoszságaikról, és ezt követően biztos, hogy megbűnhődnek. Ebben nincsenek kivételek. Így akkor mikor érheti el az ilyen ember a beteljesedést? Egy olyan életben, amelyben nem követ el semmi rosszat – amikor a szellemi világba való visszatérés után kiderül, hogy halála előtt semmi rosszat nem tett. Ekkor folytatja reinkarnációját, folytatja a szútrák szavalását és a Buddhák nevének zengését, a jakvajas mécses hideg, gyenge fényénél tölti napjait, tartózkodik minden élőlény megölésétől és húsevéstől. Nem vesznek részt az emberek világában, messze maguk mögött hagyják annak gondjait, és nem vitatkoznak másokkal. Ennek során, ha nem követtek el semmi rosszat, akkor miután visszatérnek a szellemi világba, és minden cselekedetüket és viselkedésüket megvizsgálták, ismét elküldik őket az emberi világba, egy olyan ciklusban, amely három-hét alkalommal ismétlődik. Ha ez idő alatt nem követnek el vétséget, akkor a megvilágosodás elérését nem befolyásolja semmi, és nem fog elhalasztódni. Ez minden hívő ember élet- és halálciklusának jellemzője: képesek „elérni a beteljesedést”, és elfoglalni helyüket a szellemi világban; ez az, ami megkülönbözteti őket a hitetlenektől. Először is, amíg még a földön élnek, hogyan viselkednek azok, akik képesek a szellemi világban pozíciót elfoglalni? Biztosnak kell lenniük abban, hogy egyáltalán nem követnek el semmi rosszat: nem szabad gyilkolniuk, gyújtogatniuk, megerőszakolniuk vagy kifosztaniuk valakit; ha csalásban, megtévesztésben, lopásban vagy rablásban vesznek részt, akkor nem érhetik el a beteljesülést. Más szóval, ha bármilyen kapcsolatuk vagy kötődésük van a gonoszsághoz, akkor nem menekülhetnek meg a szellemi világ által rájuk kiszabott büntetés elől. A szellemi világ megfelelő intézkedéseket hoz a megvilágosodást elérő buddhisták számára: megbízhatja őket azok igazgatásával, akik látszólag hisznek a buddhizmusban és az égi öregemberben – kijelölhet számukra egy illetékességi kört. Az is előfordulhat, hogy csak a hitetlenekért felelősek, vagy csak nagyon kis jelentőségű feladatokat látnak el. Az ilyen kijelölés a lelkük különféle természete szerint történik. Ez egy példa a buddhizmusra.

Az öt vallás közül, amelyekről beszéltünk, a kereszténység viszonylag különleges. Mi teszi a keresztényeket annyira különlegessé? Ők olyan emberek, akik hisznek az igaz Istenben. Hogyan sorolhatók ide azok, akik hisznek az igaz Istenben? Ha azt mondanánk, hogy a kereszténység egyfajta hit, akkor kétségtelenül csak a hithez lenne köze; csupán egyfajta szertartás, egyfajta vallás lenne, és teljesen más dolog lenne, mint azoknak a hite, akik valóban követik Istent. A kereszténységet azért soroltam az öt nagy vallás közé, mert a judaizmussal, a buddhizmussal és az iszlámmal egy szintre alacsonyították. A legtöbb ember itt nem hisz abban, hogy van Isten, vagy hogy Ő uralkodik mindenek felett; még kevésbé hisznek az Ő létezésében. Ehelyett csupán arra használják a Szentírást, hogy megvitassák a teológiát, a teológiát pedig arra használják, hogy megtanítsák az embereket arra, hogy legyenek kedvesek, viseljék el a szenvedést és tegyenek jó dolgokat. Ilyen vallássá vált a kereszténység: kizárólag teológiai elméletekre koncentrál, és egyáltalán nincs köze Isten embert irányító és megmentő munkájához. Olyan emberek vallásává vált, akik követik Istent, de akiket Isten valójában nem ismer el. Isten azonban az ilyen emberekhez is egy elv alapján közelít. Nem veszi őket félvállról, és nem is bánik velük tetszése szerint, mint ahogyan a hitetlenekkel teszi. Ugyanúgy bánik velük, mint a buddhistákkal: ha egy keresztény életében képes önfegyelmet gyakorolni, szigorúan betartani a Tízparancsolatot, továbbá a törvényeknek és a parancsolatoknak megfelelő követelményeket támasztani saját viselkedésével szemben, s egész életében ragaszkodni hozzájuk, akkor neki is ugyanannyi időt kell eltöltenie az élet és halál körforgásában, mielőtt valóban elérheti az úgynevezett „elragadtatást”. Miután elérik ezt az elragadtatást, a szellemi világban maradnak, ahol elfoglalnak egy pozíciót, és annak egyik tisztviselőjévé válnak. Hasonlóképpen, ha a földön gonoszságot követnek el – ha túlontúl bűnösek és túl sok bűnt követnek el –, akkor elkerülhetetlenül büntetésben részesülnek, és különféle mértékű szigorral fegyelmezik őket. A buddhizmusban a megvilágosodás elérése azt jelenti, hogy a Legnagyobb Boldogság Tiszta Földjére jutnak, de hogy hívják ezt a kereszténységben? Úgy hívják, hogy „belépés a mennybe” és „elragadtatás”. Azok, akik valóban elragadtatnak, háromszor-hétszer is átmennek az élet és a halál körforgásán, majd miután meghaltak, a szellemi világba érkeznek, mintha elaludtak volna. Ha megfelelnek az előírásoknak, akkor ott maradhatnak, hogy elfoglaljanak egy pozíciót, és a földi emberekkel ellentétben nem fognak egyszerű módon vagy szokás szerint reinkarnálódni.

Mindezen vallásokban a cél, amelyről beszélnek és amelyért küzdenek, ugyanaz, mint a buddhizmusban a megvilágosodás elérése; csakhogy ezt a „megvalósulást” más eszközökkel érik el. Mindannyian egyívásúak. E vallások követőinek ezen része számára, akik képesek viselkedésükben szigorúan betartani a vallási előírásokat, Isten megfelelő rendeltetési helyet, megfelelő helyet biztosít, és megfelelően bánik velük. Mindez észszerű, de nem úgy van, ahogy az emberek képzelik. Most, hogy hallottátok, hogy mi történik az emberekkel a kereszténységben, mit éreztek? Úgy érzitek, hogy a helyzetük igazságtalan? Együttéreztek velük? (Egy kicsit.) Nincs mit tenni; csak saját magukat hibáztathatják. Miért mondom ezt? Isten munkája igaz; Ő él és valóságos, munkája pedig az egész emberiségre és minden egyes emberre irányul. Akkor miért nem fogadják ezt el? Miért ellenzik és üldözik Istent olyan őrülten? Szerencsésnek kellene tartaniuk magukat, hogy egyáltalán ilyen kimenetelt érnek el, akkor hát miért sajnáljátok őket? Az, hogy ilyen bánásmódban részesülnek, nagy toleranciáról tanúskodik. Tekintettel arra, hogy milyen mértékben szállnak szembe Istennel, el kellene pusztítani őket, Isten azonban nem ezt teszi; ehelyett egyszerűen ugyanúgy kezeli a kereszténységet, mint bármely más vallást. Szükséges tehát részletesebben beszélnünk a többi vallásról? Mindezeknek a vallásoknak az az ethosza, hogy az emberek többet szenvedjenek, ne tegyenek rosszat, cselekedjenek jót, ne szidalmazzanak másokat, ne ítélkezzenek mások felett, határolódjanak el a vitáktól és legyenek jó emberek – a legtöbb vallási tanítás ilyen. Ezért, ha ezek a hívő emberek – a különféle vallások és felekezetek követői – képesek szigorúan betartani a vallási előírásaikat, akkor nem fognak nagy hibákat vagy bűnöket elkövetni a földön töltött idő alatt; és miután három-hét alkalommal reinkarnálódtak, ezek az emberek – akik képesek szigorúan betartani a vallási előírásokat – nagyjából maradni fognak, hogy elfoglalják helyüket a szellemi világban. Sok ilyen ember van? (Nem, nincs.) Mire alapozod a válaszod? Nem könnyű jót tenni és betartani a vallási szabályokat és törvényeket. A buddhizmus nem engedi az embereknek, hogy húst egyenek – meg tudnád ezt tenni? Ha szürke köntöst kellene viselned, és egész nap szútrákat kellene szavalnod és Buddhák nevét kellene zengened egy buddhista templomban, meg tudnád tenni? Nem lenne könnyű. A kereszténységben megvan a Tízparancsolat, a parancsolatok és a törvények; könnyű ezeket betartani? Nem az, ugye? Vegyük például azt, hogy ne szidalmazzunk másokat: az emberek egyszerűen képtelenek betartani ezt a szabályt. Képtelenek megállni, szitkozódnak – és miután szitkozódtak, nem tudják visszavonni a szavakat, ezért mit tesznek? Éjszaka meggyónják bűneiket. Néha, miután szidalmaztak másokat, továbbra is gyűlöletet táplálnak a szívükben, és még odáig is elmennek, hogy kitervelik, mikor fognak még többet ártani ezeknek az embereknek. Röviden, azoknak, akik e halott dogmák között élnek, nem könnyű tartózkodni a bűntől vagy a gonoszság elkövetésétől. Ezért minden vallásban csak egy maroknyi ember képes ténylegesen elérni a megvilágosodást. Feltételezitek, hogy mivel olyan sok ember követi ezeket a vallásokat, jó részük képes lesz maradni, hogy szerepet vállaljon a szellemi birodalomban? Nincsenek túl sokan, valójában csak kevesen képesek elérni ezt. Általában ez a hívő emberek életének és halálának körforgása. Ami megkülönbözteti őket, az az, hogy el tudják érni a megvilágosodást, ez különbözteti meg őket a hitetlenektől.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló X.)

Isten napi igéi  192. szemelvény

Élet és halál körforgása Isten követői számára (Válogatott szakaszok)

Ezután beszéljünk az élet és halál körforgásáról az Istent követők számára. Ez érint titeket, ezért figyeljetek ide: először is gondolkodjatok el azon, hogyan lehet Isten követőit kategorizálni. (Isten kiválasztottjai és a szolgálattevők.) Valóban kettő van: Isten kiválasztottjai és a szolgálattevők. Először is beszéljünk Isten kiválasztottjairól, akikből csak kevés van. Kikre vonatkozik az „Isten kiválasztottjai” kifejezés? Miután Isten megteremtett mindent, és az emberiség létrejött, Isten kiválasztotta az emberek egy csoportját, akik követni fogják Őt; őket egyszerűen „Isten kiválasztottjainak” nevezik. Annak, hogy Isten ezeket az embereket választotta ki, különleges hatóköre és jelentősége volt. A hatókör abban különleges, hogy csak néhány kiválasztottra korlátozódott, akiknek el kell jönniük, amikor Ő fontos munkát végez. És mi a jelentősége? Mivel ők egy Isten által kiválasztott csoport voltak, a jelentőségük nagy. Vagyis Isten szeretné teljessé tenni és tökéletesíteni ezeket az embereket, s amint az Ő irányítási munkája befejeződik, megnyeri ezeket az embereket. Hát nem nagy ez a jelentőség? Tehát ezek a kiválasztottak nagy fontossággal bírnak Isten számára, mert ők azok, akiket Isten meg akar nyerni. Ami a szolgálattevőket illeti, nos, tartsunk egy pillanatra szünetet Isten eleve elrendelésének témájában, és beszéljünk először az ő eredetükről. A „szolgálattevő” szó szerint az, aki szolgál. Akik szolgálnak, azok átutazók; nem hosszú távon vagy örökké teszik ezt, hanem ideiglenesen alkalmazzák vagy bérlik fel őket. Legtöbbjük eredete az, hogy a hitetlenek közül választották ki őket. Akkor jöttek a földre, amikor elrendelték, hogy Isten munkájában vállalják el a szolgálattevők szerepét. Lehet, hogy előző életükben állatok voltak, de az is lehet, hogy hitetlenek voltak. Ez a szolgálattevők eredete.

Beszéljünk tovább Isten választott népéről. Amikor meghalnak, teljesen más helyre kerülnek, mint a hitetlenek és a különféle más hívő emberek. Ez egy olyan hely, ahová angyalok és Isten hírnökei kísérik őket; olyan hely, amelyet Isten személyesen igazgat. Bár Isten választott népe ezen a helyen nem láthatja Istent a saját szemével, ez a hely nem hasonlít a szellemi birodalom más részeihez; ez egy másik hely, ahová az embereknek ezen része kerül a haláluk után. Amikor meghalnak, őket is szigorú vizsgálatnak vetik alá Isten hírnökei. És mit vizsgálnak? Isten hírnökei megvizsgálják, hogy ezek az emberek milyen utakat jártak be életük során az Istenbe vetett hitükben, hogy ez idő alatt szembeszálltak-e valaha is Istennel vagy megátkozták-e Őt, továbbá hogy követtek-e el súlyos bűnöket vagy gonoszságokat. Ez a vizsgálat fogja eldönteni azt a kérdést, hogy egy adott személy maradhat-e, vagy távoznia kell. Mit jelent a „távozás”? És mit jelent a „maradás”? A „távozás” azt jelenti, hogy viselkedésük alapján Isten kiválasztottjai között maradnak-e; az, hogy „maradhatnak”, azt jelenti, hogy azok között maradhatnak, akiket Isten az utolsó napokban teljessé tesz. Azok számára, akik maradnak, Isten különleges intézkedéseket tesz. Munkájának minden egyes időszakában küld ilyen embereket hogy apostolként tevékenykedjenek, illetve elvégezzék a gyülekezetek megújításának vagy gondozásának munkáját. Az ilyen munkára képes emberek azonban nem reinkarnálódnak olyan gyakran, mint a hitetlenek, akik nemzedékről nemzedékre újjászületnek; inkább Isten munkájának követelményei és lépései szerint térnek vissza a földre, és nem reinkarnálódnak gyakran. Tehát van valamilyen szabály arra, hogy mikor reinkarnálódnak? Néhány évente egyszer jönnek? Ilyen gyakorisággal jönnek? Nem. Mindez Isten munkájától, annak lépéseitől és az Ő szükségleteitől függ, és nincsenek meghatározott szabályok. Az egyetlen szabály az, hogy amikor Isten az utolsó napokban elvégzi munkájának végső szakaszát, ezek a kiválasztott emberek mind eljönnek, s ez az eljövetel lesz az utolsó reinkarnációjuk. És miért van ez így? Az Isten munkájának utolsó szakaszában elérendő eredményen alapul, mert a munka ezen utolsó szakaszában Isten egészen teljessé teszi ezeket a kiválasztottakat. Mit jelent ez? Ha az utolsó szakasz során ezek az emberek teljessé és tökéletessé válnak, akkor nem fognak ugyanúgy reinkarnálódni, mint korábban; emberi létük folyamata teljesen befejeződik, ahogyan a reinkarnációs folyamatuk is. Ez azokra vonatkozik, akik maradni fognak. Hová mennek azok, akik nem maradhatnak? Azoknak, akik nem maradhatnak, megvan a saját megfelelő rendeltetési helyük. Először is, a gonoszságaik, a hibáik és a bűneik miatt, amelyeket elkövettek, ők is bűnhődni fognak. Miután megbűnhődtek, Isten vagy intézkedik, hogy a körülményekhez illően a hitetlenek közé küldje őket, vagy intézkedik, hogy a különféle hívő emberek közé kerüljenek. Más szóval, két lehetséges kimenetel van számukra: az egyik az, hogy büntetést kapnak, és talán egy bizonyos vallás emberei között élnek majd, miután reinkarnálódnak, a másik pedig az, hogy hitetlenekké válnak. Ha hitetlenekké válnak, akkor minden lehetőséget elveszítenek; ha azonban hívő emberekké válnak – például keresztények lesznek –, akkor még mindig van esélyük arra, hogy visszatérjenek Isten választott népének soraiba; ennek nagyon összetett összefüggései vannak. Röviden, ha Isten választott népe közül valaki olyasmit tesz, ami sérti Istent, akkor ugyanúgy meg lesz büntetve, mint mindenki más. Vegyük például Pált, akiről korábban már beszéltünk. Pál egy olyan ember példája, akit megbüntetnek. Van fogalmatok arról, hogy miről beszélek? Isten kiválasztottjainak köre meghatározott? (Többnyire igen.) A legtöbbjük meghatározott, de egy kis részük nem az. Miért van ez így? Itt a legnyilvánvalóbb okra utaltam: a gonoszság elkövetésére. Amikor az emberek gonoszságot követnek el, Isten nem akarja őket, és amikor Isten nem akarja őket, különféle rasszok és embertípusok közé dobja őket. Ez remény nélkül hagyja őket, és megnehezíti a visszatérésüket. Mindez Isten kiválasztottjai életének és halálának körforgásához kapcsolódik.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló X.)

Isten napi igéi  193. szemelvény

Élet és halál körforgása Isten követői számára (Válogatott szakaszok)

Ez a következő téma a szolgálattevők életének és halálának körforgásával kapcsolatos. Az imént beszéltünk a szolgálattevők eredetéről, vagyis arról, hogy újjászülettek, miután előző életeikben hitetlenek és állatok voltak. A munka utolsó szakaszának elérkeztével Isten kiválasztotta a hitetlenek közül az ilyen emberek egy csoportját, s ez a csoport különleges. Isten azzal a céllal választotta ki ezeket az embereket, hogy az Ő munkáját szolgálják. A „szolgálat” nem túl elegánsan hangzó szó, és nem is felel meg mindenki kívánságának, de meg kell néznünk, hogy kinek szól. Isten szolgálattevőinek létezése különleges jelentőséggel bír. Senki más nem játszhatná az ő szerepüket, mert Isten választotta ki őket. És mi ezeknek a szolgálattevőknek a szerepe? Az, hogy Isten kiválasztottjait szolgálják. Legtöbbször az a szerepük, hogy szolgálatot teljesítsenek Isten munkájában, együttműködjenek vele és alkalmazkodjanak ahhoz, hogy Isten teljessé tegye az Ő kiválasztottjait. Függetlenül attól, hogy dolgoznak-e, a munka valamilyen aspektusát végzik-e, vagy bizonyos feladatokat vállalnak-e, mi Isten követelménye ezekkel a szolgálattevőkkel szemben? Nagyon szigorú követelményeket támaszt velük szemben? (Nem, csak azt kéri, hogy legyenek hűségesek.) A szolgálattevőknek is hűségesnek kell lenniük. Függetlenül a származásodtól vagy attól, hogy Isten miért választott ki téged, hűségesnek kell lenned Istenhez, az Isten által rád bízott küldetésekhez, valamint a munkához, amelyért felelős vagy, és az általad teljesített kötelességekhez. A szolgálattevőknek, akik képesek hűségesek lenni és megfelelni Istennek, milyen kimenetelük lesz? Képesek lesznek maradni. Áldás-e olyan szolgálattevőnek lenni, aki marad? Mit jelent maradni? Mi ennek az áldásnak a jelentősége? Helyzetüket tekintve nem tűnnek Isten kiválasztottjainak; másnak tűnnek. De valójában, amit ők élveznek ebben az életben, az nem ugyanaz, mint amit Isten kiválasztottjai élveznek? Legalábbis ebben az életben ugyanaz. Ugye nem tagadjátok ezt? Isten kijelentései, Isten kegyelme, Isten gondviselése, Isten áldásai – ki ne élvezné ezeket a dolgokat? Mindenki élvezi ezt a bőséget. A szolgálattevő identitása az, hogy szolgálatot végez, de Isten számára ő csak egy az összes dolog közül, amit Ő teremtett; egyszerűen csak arról van szó, hogy a szolgálattevő szerepében van. Mivel mindketten Isten teremtményei, vajon van különbség egy szolgálattevő és egy Isten kiválasztottja között? Valójában nincs. Nominálisan van különbség; lényegét és szerepét tekintve van különbség, de Isten nem bánik igazságtalanul ezzel az embercsoporttal. Miért vannak tehát ezek az emberek szolgálattevőként definiálva? Valamennyire meg kell ezt értenetek! A szolgálattevők a hitetlenek közül kerülnek ki. Amint megemlítjük, hogy a hitetlenek közül származnak, nyilvánvalóvá válik, hogy rossz háttérrel rendelkeznek: mind ateisták, és a múltban is azok voltak; nem hittek Istenben, és ellenségesek voltak Vele, az igazsággal és minden pozitív dologgal szemben. Nem hittek Istenben vagy az Ő létezésében. Mint ilyenek, vajon képesek megérteni Isten szavait? Joggal mondhatjuk, hogy nagyrészt nem. Ahogyan az állatok képtelenek megérteni az emberi szavakat, úgy a szolgálattevők sem érthetik, hogy mit mond Isten, mit követel, vagy miért követel ilyeneket. Nem értik; ezek a dolgok érthetetlenek számukra, és megvilágosulatlanok maradnak. Ezért ezek az emberek nem rendelkeznek azzal az élettel, amelyről beszéltünk. Vajon az élet nélkül megérthetik az emberek az igazságot? Fel vannak szerelkezve az igazsággal? Van tapasztalatuk és tudásuk Isten szavairól? (Nincs.) Ilyen a szolgálattevők eredete. Mivel azonban Isten ezeket az embereket szolgálattevőkké teszi, a velük szemben támasztott követelményei továbbra is normákhoz kötöttek; nem nézi le őket, és nem is felületes velük szemben. Annak ellenére, hogy nem értik az Ő szavait, és nincsenek az élet birtokában, Isten mégis kedvesen bánik velük, és továbbra is vannak normák, amikor a velük szemben támasztott követelményeiről van szó. Épp most beszéltetek ezekről a normákról: hűségesnek lenni Istenhez és azt tenni, amit Ő mond. Szolgálatod során ott kellene szolgálnod, ahol szükség van rá, és a végsőkig kell szolgálnod. Ha hűséges szolgálattevő tudsz lenni, képes vagy a végsőkig szolgálni, és teljesíteni tudod az Istentől kapott megbízatást, akkor értékes életet fogsz élni. Ha ezt meg tudod tenni, akkor te is képes leszel maradni. Ha egy kicsit több erőfeszítést teszel bele, ha egy kicsit jobban próbálkozol, meg tudod duplázni az Isten megismerésére irányuló törekvéseidet, tudsz egy kicsit beszélni Isten megismeréséről, tudsz tanúságot tenni Mellette, és ezen túlmenően, ha meg tudsz érteni valamit az Ő akaratából, együtt tudsz működni Isten munkájában, és tudsz egy kicsit figyelni Isten szándékaira, akkor te mint szolgálattevő, meg fogod tapasztalni a szerencse változását. És mi lesz ez a szerencsés fordulat? Többé már nem egyszerűen csak maradni leszel képes. Attól függően, hogy milyen magatartást tanúsítasz és milyen személyes céljaid és törekvéseid vannak, Isten a kiválasztottak közé fog helyezni téged. Ez lesz a szerencséd megváltozása. A szolgálattevők számára mi a legjobb dolog ebben? Az, hogy Isten kiválasztottjává válhatnak. Ha így lesz, az azt jelenti, hogy többé nem fognak állatokként reinkarnálódni, mint a hitetlenek. Jó ez? Igen, és egyben jó hír is: azt jelenti, hogy a szolgálattevők formálhatók. Nem arról van szó, hogy egy szolgálattevő, ha Isten egyszer arra rendeli őt, hogy szolgáljon, akkor örökké ezt fogja tenni; ez nem feltétlenül van így. Isten az adott személy egyéni magatartásának megfelelően fogja őt kezelni és reagálni rá.

Vannak azonban olyan szolgálattevők, akik képtelenek a végsőkig szolgálni; vannak olyanok, akik szolgálatuk során félúton feladják és elhagyják Istent, valamint olyanok is, akik többszörösen vétkeznek. Vannak olyanok is, akik óriási károkat okoznak és óriási veszteségeket okoznak Isten munkájában, továbbá vannak olyan szolgálattevők is, akik megátkozzák Istent, és így tovább. Mit mutatnak ezek a jóvátehetetlen következmények? Minden ilyen gonosz cselekedet a szolgálatuk megszüntetését jelenti. Mivel a szolgálatod során tanúsított magatartásod túlságosan rossz volt, és mivel túl messzire mentél, amint Isten látja, hogy a szolgálatod nem felel meg a normáknak, megfoszt téged a szolgálatra való jogosultságodtól. Nem fogja többé megengedni, hogy szolgálj; el fog távolítani téged az Ő szemei elől és Isten házából. Talán nem akarsz szolgálni? Nem akarsz állandóan rosszat tenni? Nem vagy következetesen hűtlen? Nos, akkor van egy egyszerű megoldás: megfosztanak a szolgálatra való jogosultságodtól. Isten számára az, hogy megfosztanak egy szolgálattevőt a szolgálatra való jogosultságától, azt jelenti, hogy ennek a szolgálattevőnek a végkimenetelét kihirdették, és többé nem lesz jogosult Istent szolgálni. Istennek nincs többé szüksége ennek az embernek a szolgálatára, és bármi szépet mond is, azok a szavak hiábavalóak lesznek. Amikor a dolgok idáig fajulnak, a helyzet már orvosolhatatlanná válik; az ilyen szolgálattevőknek nincs visszaút. És hogyan bánik Isten az ilyen szolgálattevőkkel? Pusztán megakadályozza őket a szolgálatban? Nem. Csupán megakadályozza őket abban, hogy maradjanak? Vagy félreállítja őket, és megvárja, hogy megváltozzanak? Nem. Isten nem olyan szeretetteljes, amikor a szolgálattevőkről van szó, tényleg nem. Ha valaki ilyen módon áll hozzá Isten szolgálatához, akkor Isten ennek a hozzáállásnak az eredményeként megfosztja őt a szolgálatra való jogosultságától, és ismét visszadobja a hitetlenek közé. És mi a sorsa annak a szolgálattevőnek, akit visszadobtak a hitetlenek közé? Ugyanaz, mint a hitetleneké: állatként reinkarnálódnak, és ugyanazt a büntetést kapják a szellemi világban, mint a hitetlenek. Ráadásul Isten nem fog személyes érdeklődést tanúsítani az ilyen személy büntetése iránt, mivel az ilyen személynek már nincs jelentősége Isten munkája szempontjából. Ezzel nemcsak az Istenbe vetett hitük élete ér véget, hanem a saját sorsuk is, valamint a sorsuk kinyilvánítása is. Így ha a szolgálattevők rosszul szolgálnak, akkor a következményeket maguknak kell viselniük. Ha egy szolgálattevő képtelen a végsőkig szolgálni, vagy félúton megfosztják a szolgálatra való jogosultságától, akkor a hitetlenek közé fogják dobni – és ha ez megtörténik, akkor az ilyen emberrel ugyanúgy fognak bánni, mint a jószággal, ugyanúgy, mint az értelem és racionalitás nélküli emberekkel. Ha így mondom, akkor megérted, ugye?

Isten a fent említett módon kezeli a kiválasztottai és a szolgálattevők életének és halálának körforgását. Miután ezt hallottátok, mit éreztek? Beszéltem már erről a témáról korábban? Beszéltem már valaha Isten kiválasztottjairól és a szolgálattevőkről? Valójában igen, de nem emlékeztek. Isten igazságos az Ő választott népével és a szolgálattevőkkel szemben. Minden tekintetben igazságos. Találsz ebben bárhol is hibát? Nincsenek olyan emberek, akik azt mondják: „Miért olyan toleráns Isten a kiválasztottakkal szemben? És miért csak egy kicsit elnéző a szolgálattevőkkel szemben?” Akar valaki kiállni a szolgálattevők mellett? „Vajon adhat Isten több időt a szolgálattevőknek, és vajon lehet elnézőbb és toleránsabb velük szemben?” Helyes hangot adni egy ilyen kérdésnek? (Nem, nem az.) És miért nem? (Mert valójában éppen azáltal kaptunk szívességet, hogy szolgálattevőkké váltunk.) A szolgálattevők valójában szívességben részesültek pusztán azáltal, hogy szolgálhatnak! A „szolgálattevők” cím és az általuk végzett munka nélkül hol lennének ezek az emberek? A hitetlenek között lennének, a jószággal együtt élve s halva. Milyen nagy kegyelmet élveznek ma, hogy Isten elé járulhatnak és Isten házába jöhetnek! Ez olyan hatalmas kegyelem! Ha Isten nem adna neked lehetőséget a szolgálatra, akkor soha nem lenne esélyed arra, hogy Elé járulj. Hogy finoman fogalmazzak, még ha buddhista is vagy, és elérted a megvilágosodást, legfeljebb csak egy kifutófiú vagy a szellemi világban; soha nem fogsz találkozni Istennel, nem fogod hallani a hangját vagy a szavait, nem fogod érezni a szeretetét és az áldásait, és soha nem is kerülhetsz szemtől-szembe Vele. A buddhisták előtt csak egyszerű feladatok állnak. Ők nem ismerhetik Istent, csak megfelelnek és engedelmeskednek, míg a szolgálattevők a munka ezen szakasza során nagyon sokat nyernek! Először is, szemtől-szembe kerülhetnek Istennel, hallhatják a hangját, hallhatják a szavait, és megtapasztalhatják azokat a kegyelmeket és áldásokat, amelyeket Ő adományoz az embereknek. Továbbá képesek élvezni az Isten által adott szavakat és igazságokat. A szolgálattevők valóban nagyon sokat nyernek! Így, ha te szolgálattevőként még csak megfelelő erőfeszítést sem tudsz tenni, akkor Isten továbbra is megtarthat téged? Nem tarthat meg. Nem kér sokat tőled, te mégsem teszel semmit, amit Ő megfelelő módon kér; nem tartottad magad a kötelességedhez. Így kétségtelen, hogy Isten nem tarthat meg téged. Ilyen Isten igazságos természete. Isten nem kényeztet el téged, de nem is diszkriminál. Isten ezen elvek szerint cselekszik. Isten minden embert és teremtményt így kezel.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló X.)

Isten napi igéi  194. szemelvény

Élet és halál körforgása Isten követői számára (válogatott szakasz)

Ha a különböző lények a szellemi világból valami rosszat tesznek, vagy nem megfelelően végzik a munkájukat, Istennek is vannak megfelelő mennyei rendeletei és rendelkezései, amelyekkel elbánik velük; ez kétségtelen. Ezért Isten több ezer éves irányítási munkája során néhány kötelességtudó ember, aki helytelenül cselekedett, el lett pusztítva, míg néhányat – még ma is – továbbra is őrizetben tartanak és büntetnek. Ezzel kell szembenéznie minden lénynek a szellemi világban. Ha valami rosszat tesznek vagy gonoszságot követnek el, akkor megbüntetik őket, és ez ugyanaz, mint ahogyan Isten az Ő kiválasztottjaihoz és a szolgálattevőkhöz viszonyul. Így mind a szellemi, mind az anyagi világban nem változnak azok az elvek, amelyek alapján Isten cselekszik. Függetlenül attól, hogy látod-e Isten cselekedeteit, vagy sem, az azokra vonatkozó elvek nem változnak. Isten mindvégig ugyanazokat az elveket követte a minden dologhoz való hozzáállásában és a dolgok kezelésében. Ez állandó. Isten kegyes lesz azokhoz a hitetlenekhez, akik viszonylag helyesen élnek, és minden vallásban lehetőséget tartogat azoknak, akik jól viselkednek és nem tesznek semmi rosszat, továbbá megengedi nekik, hogy eljátsszák a szerepüket minden, Isten által irányított dologban, és megtegyék azt, amit meg kell tenniük. Hasonlóképpen, azok között, akik követik Istent, és az Ő választott népe között, Isten nem tesz megkülönböztetést senkivel szemben az Ő elvei szerint. Mindenkivel kedves, aki képes Őt őszintén követni, és mindenkit szeret, aki őszintén követi Őt. Csakhogy ezeknek a különböző típusú embereknek – a hitetleneknek, a különféle hívő embereknek és Isten kiválasztottjainak – Isten különféle dolgokat adományoz. Vegyük például a hitetleneket: bár nem hisznek Istenben, és Isten úgy tekint rájuk, mint az állatokra, minden dolog között mindegyiküknek van ennivalója, saját helye, és adott számára az élet és a halál normális körforgása. Akik rosszat tesznek, azokat megbüntetik, akik pedig jót tesznek, azokat megáldják, és Isten kegyelmében részesülnek. Nem így van ez? A hívő emberek számára, ha képesek szigorúan betartani a vallási előírásaikat újjászületésről újjászületésre, akkor mindezen reinkarnációk után Isten végül megteszi számukra az Ő kinyilatkoztatását. Hasonlóképpen, ma is, akár Isten kiválasztottjai közé tartozol, akár szolgálattevő vagy, Isten hasonlóképpen sorba fog állítani téged, és meghatározza a kimeneteledet az Általa lefektetett szabályoknak és adminisztratív rendeleteknek megfelelően. Az ilyen típusú emberek, a különböző hitű emberek – vagyis a különféle vallásokhoz tartozók – között Isten adott nekik teret, ahol élhetnek? Hol vannak a zsidók? Beleszólt Isten az ő hitükbe? Nem. És mi a helyzet a keresztényekkel? Az ő esetükben sem avatkozott be. Hagyja, hogy a saját eljárásaik szerint járjanak el, nem beszél velük, nem ad nekik megvilágosítást, sőt, nem is nyilatkoztat ki nekik semmit. Ha úgy gondolod, hogy ez így helyes, akkor higgy ebben. A katolikusok hisznek Máriában, és abban, hogy rajta keresztül jutott el a hír Jézushoz; ez az ő hitük. Helyreigazította Isten valaha is a hitüket? Szabad kezet ad nekik; nem törődik velük, és ad nekik egy bizonyos teret, amelyben élhetnek. A muszlimok és a buddhisták tekintetében nem ugyanezt teszi? Nekik is határokat szabott, és megengedi nekik, hogy saját életterük legyen, anélkül, hogy beavatkozna a hitükbe. Minden jól el van rendezve. És ti mit láttok mindebben? Azt, hogy Isten rendelkezik hatalommal, de nem él vele vissza. Isten mindent tökéletes rendben elrendez, és ezt rendezett módon teszi, ebben rejlik az Ő bölcsessége és mindenhatósága.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló X.)

Isten napi igéi  195. szemelvény

Magának Istennek az identitása és státusza

Isten az, aki mindenek felett uralkodik és mindent igazgat. Ő teremtett mindent, ami létezik, Ő igazgat mindent, ami létezik, Ő uralkodik minden felett, ami létezik, és Ő gondoskodik mindenről, ami létezik. Ez Isten státusza, és ez az Ő identitása. Minden dolog számára és minden létező számára, Isten valós identitása a Teremtő, és az egész teremtés Uralkodója. Ilyen identitással bír Isten, Ő pedig egyedülálló minden dolgok között. Isten egyetlen teremtménye sem – legyenek bár az emberiség között vagy a szellemi világban – használhat semmilyen eszközt vagy kifogást, hogy megszemélyesítse vagy helyettesítse Isten identitását és státuszát, mert egyedül Egy létezik minden dolog között, aki eme identitást, erőt, hatalmat és a teremtés feletti uralkodás képességét birtokolja: a mi egyedülálló Istenünk Maga. Ő minden dolgok között él és mozog; képes felemelkedni a legmagasabb helyre, minden dolog fölé. Képes megalázni Magát emberré válva, a testből és vérből valók közül eggyé válni, szemtől-szembe kerülni az emberekkel és osztozni velük jóban-rosszban, miközben Ő parancsol mindennek, ami van, döntve minden létező sorsáról és arról, hogy milyen irányba mozog mindez. Ezen túlmenően, Ő vezérli az egész emberiség sorsát, és kormányozza az emberiség irányát. Egy ilyen Istent minden élőlénynek imádnia és ismernie kell, és engedelmeskednie kell Neki. Így hát, függetlenül attól, hogy az emberiség mely csoportjába vagy típusába tartozol, hinni Istenben, követni Istent, félni Istent, elfogadni az Ő uralkodását, és elfogadni az ő intézkedéseit a sorsod számára az egyetlen választás – a szükséges választás – bármely személy és bármely élőlény számára. Isten egyedülállóságában az emberek meglátják, hogy az Ő hatalma, az Ő igaz természete, az Ő lényege, és az eszközök, amelyek által minden dologról gondoskodik, mind teljesen páratlanok; ez a páratlanság határozza meg Magának Istennek az identitását, és az Ő státuszát is meghatározza. Ezért ha az összes teremtmény közül bármely élőlény a szellemi világban vagy az emberiség között Isten helyére óhajtana állni, a siker lehetetlen volna, ahogy az Isten megszemélyesítésére irányuló bármely kísérlet is. Ez tény. Milyen elvárásai vannak az emberiségtől egy ilyen Teremtőnek és Uralkodónak, aki Magának Istennek az identitásával, hatalmával és státuszával bír? Ez mindenki számára világos kell, hogy legyen, és mindenkinek emlékeznie kell rá; ez Istennek és az embernek egyaránt nagyon fontos!

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló X.)

Isten napi igéi  196. szemelvény

Az emberiség Isten iránt tanúsított különféle hozzáállásai

Az, hogy az emberek hogyan viselkednek Istennel szemben, eldönti a sorsukat, valamint azt, hogy Isten hogyan fog velük szemben viselkedni és hogyan fog velük bánni. Ezen a ponton néhány példát fogok mondani arra, hogyan viselkednek az emberek Istennel szemben. Hallgassuk meg, és nézzük meg, hogy helyes-e az a modor és hozzáállás, amellyel Isten előtt viselkednek, vagy sem. Nézzük meg a következő hét embertípus viselkedését.

1) Van egy olyan embertípus, akinek a hozzáállása Istenhez különösen abszurd. Ezek az emberek úgy gondolják, hogy Isten olyan, mint egy bódhiszattva vagy egy szent lény az emberi tudományok szerint, és szüksége van arra, hogy az emberek háromszor meghajoljanak, amikor találkoznak egymással, és minden étkezés után füstölőt gyújtsanak. Ennek eredményeként, amikor rendkívül hálásak az Ő kegyelméért, és hálát éreznek Iránta, gyakran van ilyen késztetésük. Annyira szeretnék, ha az az Isten, akiben ma hisznek, a szívükben vágyott szent lényhez hasonlóan elfogadná azt, ahogyan találkozáskor háromszor meghajolnak, és ahogyan minden étkezés után füstölőt gyújtanak.

2) Vannak, akik Istent élő Buddhának látják, aki képes minden élőt megszabadítani a szenvedéstől és megmenteni őket; úgy tekintenek rá, mint egy élő Buddhára, aki képes kivonni őket a szenvedés tengeréből. Ezeknek az embereknek az Istenbe vetett hite azzal jár, hogy Buddhaként imádják Őt. Bár nem gyújtanak füstölőt, nem borulnak le, és nem mutatnak be áldozatot, legbelül mégis úgy érzik, hogy Isten éppen egy ilyen Buddha, aki csak annyit kér, hogy legyenek kedvesek és jótékonyak, ne öljék meg az élőlényeket, ne szidalmazzanak másokat, éljenek becsületesnek tűnő életet, és ne kövessenek el semmi rosszat. Úgy gondolják, ez minden, amit kér tőlük; ez az Isten van a szívükben.

3) Vannak, akik úgy imádják Istent, mintha egy nagyszerű vagy híres ember lenne. Például bármilyen módon szeret ez a nagyszerű személy beszélni, bármilyen hanglejtéssel, bármilyen szavakkal és szókinccsel, bármilyen a hangneme, a kézmozdulatai, a véleményei és cselekedetei, a tartása – mindezeket lemásolják, és ezeket a dolgokat teljesen magukévá kell tenniük az Istenbe vetett hitük során.

4) Vannak, akik Istent uralkodónak tekintik, úgy érzik, hogy Ő mindenek felett áll, és senki sem meri megsérteni Őt – és ha valaki mégis megteszi, az a személy büntetést kap. Azért imádnak egy ilyen uralkodót, mert az uralkodók bizonyos helyet foglalnak el a szívükben. Gondolataik, viselkedésük, tekintélyük és természetük – még az érdeklődési körük és a személyes életük is – mind olyanná válik, amiről úgy érzik, hogy meg kell érteniük; olyan kérdések és ügyek lesznek, amelyek foglalkoztatják őket. Ennek eredményeképpen Istent uralkodóként imádják. A hit ilyen formája nevetséges.

5) Vannak, akik különösen hisznek Isten létezésében, és ez a hit mély és rendíthetetlen. Mivel azonban az Istenről való tudásuk nagyon felszínes, és nincs sok tapasztalatuk az Ő szavairól, ezért bálványként imádják Őt. Ez a bálvány a szívükben lévő Isten; úgy érzik, hogy félniük kell Tőle, le kell borulniuk Előtte, és követniük és utánozniuk kell. Istent bálványnak tekintik, akit egész életükben követniük kell. Másolják azt a hangnemet, ahogyan Isten beszél, külsőleg pedig utánozzák azokat, akiket Isten kedvel. Gyakran tesznek olyan dolgokat, amelyek naivnak, tisztának és becsületesnek tűnnek, sőt, úgy követik ezt a bálványt, mintha a partnerük vagy a társuk lenne, akitől soha nem tudnak megválni. Ilyen az ő hitük formája.

6) Van az embereknek egy olyan típusa, akik annak ellenére, hogy Isten sok szavát olvasták és sok prédikációt hallottak, mélyen legbelül úgy érzik, hogy az Istennel szembeni viselkedésük egyetlen alapelve az, hogy mindig alázatosnak és hízelgőnek kell lenniük, vagy hogy Istent irreális módon kell dicsérniük és méltatniuk. Azt hiszik, hogy Isten olyan Isten, aki megköveteli tőlük, hogy így viselkedjenek. Sőt, azt is hiszik, hogy ha nem így tesznek, akkor bármikor kiválthatják az Ő haragját, vagy bűnt követhetnek el Ellene, és ennek a bűnnek a következtében Isten megbünteti őket. Ilyen Istent őriznek a szívükben.

7) Aztán ott van az emberek többsége, akik Istenben találnak lelki táplálékot. Ez azért van, mert ebben a világban élnek, nincs békéjük és boldogságuk, és sehol sem találnak vigaszt. Ha egyszer megtalálják Istent, miután látták és hallották az Ő szavait, titkos örömöt és ujjongást kezdenek táplálni a szívükben. Ez azért van, mert azt hiszik, hogy végre megtalálták azt a helyet, amely boldoggá teszi a lelküket, és hogy végre megtalálták azt az Istent, aki szellemi táplálékot ad nekik. Miután elfogadták Istent, és elkezdték követni Őt, boldogok lesznek, és az életük kiteljesedik. Már nem úgy viselkednek, mint a hitetlenek, akik alvajárva, mint az állatok, átsétálnak az életen, és úgy érzik, hogy van mit várniuk az életben. Így azt gondolják, hogy ez az Isten hatalmas mértékben ki tudja elégíteni a szellemi szükségleteiket, és nagy boldogságot hozhat számukra mind szellemben, mind lélekben. Anélkül, hogy észrevennék, képtelenné válnak elhagyni ezt az Istent, aki ilyen lelki táplálékot ad nekik, és aki boldogságot hoz a lelküknek és családjuk minden tagjának. Azt hiszik, hogy az Istenbe vetett hitnek nem kell mást adnia, mint szellemi táplálékot.

Van köztetek valaki, aki birtokában van ezeknek a fent említett különféle hozzáállásoknak Istennel szemben? (Igen.) Ha az Istenbe vetett hitében az ember szíve az említett magatartások bármelyikét hordozza, vajon képes valóban Isten elé járulni? Ha valakinek a szívében ezek közül a magatartások közül bármelyik megvan, akkor vajon hisz Istenben? Hisz az ilyen ember Magában az egyedülálló Istenben? (Nem.) Mivel nem hiszel Magában az egyedülálló Istenben, akkor kiben hiszel? Ha nem Magában az egyedülálló Istenben hiszel, akkor lehetséges, hogy egy bálványban, vagy egy nagy emberben, vagy egy bódhiszattvában hiszel, vagy pedig a szívedben lévő Buddhát imádod. Sőt, az is lehetséges, hogy egy hétköznapi emberben hiszel. Röviden, az emberek különféle hitük és Istenhez való hozzáállásuk miatt saját észleléseik Istenét helyezik a szívükbe, ráerőltetik a képzeletüket Istenre, az Istennel kapcsolatos hozzáállásukat és képzelgéseiket egymás mellé helyezik Magával az egyedülálló Istennel, majd utána magasra tartják, hogy felszentelődjenek. Mit jelent, ha az emberek ilyen helytelenül viszonyulnak Istenhez? Azt jelenti, hogy elutasították Magát az igaz Istent, és hamis istent imádnak; azt jelzi, hogy miközben hisznek Istenben, elutasítják és Ellene szegülnek, továbbá tagadják az igaz Isten létezését. Ha az emberek továbbra is ragaszkodnak a hit ilyen formáihoz, milyen következményekkel kell szembenézniük? Az ilyen hitformákkal vajon képesek lesznek egyre közelebb kerülni Isten követelményeinek teljesítéséhez? (Nem, nem lesznek képesek.) Éppen ellenkezőleg, elképzeléseik és képzelgéseik miatt egyre távolabb fognak kerülni Isten útjától, mivel az irány, amelyet keresnek, ellentétes azzal az iránnyal, amelyet Isten megkövetel tőlük. Hallottátok már a történetet, hogy „a szekér északra hajtva délre megy”? Lehet, hogy ez is egy ilyen eset, amikor a szekér északra hajtva délre megy. Ha az emberek ilyen nevetséges módon hisznek Istenben, akkor minél jobban próbálkozol, annál távolabb kerülsz Istentől. Ezért imigyen figyelmeztetlek benneteket: mielőtt elindulnátok, előbb meg kell állapítanotok, hogy valóban a helyes irányba mentek-e. Összpontosítsatok az erőfeszítéseikben, és mindenképpen tegyétek fel magatoknak a kérdést: „Az Isten, akiben hiszek, minden dolgok Ura? Az Isten, akiben hiszek, csupán olyasvalaki, aki szellemi táplálékot ad nekem? Egyszerűen csak a bálványom? Mit kér tőlem ez az Isten, akiben hiszek? Jóváhagyja Isten mindazt, amit teszek? Minden cselekedetem és törekvésem összhangban van az Isten megismerésére való törekvéssel? Megfelelnek az Ő velem szemben támasztott követelményeinek? Elismeri és jóváhagyja Isten azt az utat, amelyen járok? Elégedett a hitemmel?” Ezeket a kérdéseket gyakran és ismételten fel kell tenned magadnak. Ha Isten megismerésére törekszel, akkor tiszta tudattal és világos célokkal kell rendelkezned ahhoz, hogy sikerüljön megelégítened Őt.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló X.)

Isten napi igéi  197. szemelvény

A hozzáállás, amelyet Isten megkövetel Maga iránt az emberiségtől

Valójában Isten nem követel sokat az emberiségtől – vagy legalábbis nem annyira követelődző, mint ahogyan azt az emberek képzelik. Ha Isten nem mondott volna szavakat, és ha nem fejezte volna ki a beállítottságát vagy bármilyen cselekedetét, akkor Isten megismerése rendkívül bonyolult lenne számotokra, mert az embereknek következtetniük kellene a szándékára és akaratára; ez pedig nagyon nehéz lenne. Munkájának végső szakaszában azonban Isten sok szót szólt, sok munkát végzett, és sok követelményt támasztott az emberrel szemben. Szavaiban és nagy mennyiségű munkájában tájékoztatta az embereket arról, hogy mit szeret, mit utál, és hogy milyen embereknek kellene lenniük. Miután megértették ezeket a dolgokat, az embereknek pontos meghatározással kell rendelkezniük a szívükben Isten követelményeiről, mert már nem homályosan hisznek Istenben, és nem már nem egy homályos Istenben hisznek, és nem homály vagy a semmi közepette hisznek Istenben. Sokkal inkább képesek meghallani az Ő kijelentéseit, megérteni az Ő követelményeinek normáit és elérni azokat, továbbá Isten az emberiség nyelvét használja arra, hogy elmondja nekik mindazt, amit tudniuk kell és amit meg kell érteniük. Ma, ha az emberek még mindig nem tudják, hogy mi Isten, és mit követel tőlük; ha nem tudják, hogy miért kell hinni Istenben, és hogyan kell hinni Benne, vagy hogyan kell bánni Vele – akkor ezzel baj van. [...] Isten megfelelő követelményei az emberiséggel és azokkal szemben, akik Istent követik, a következők. Öt dolgot követel meg azoktól, akik követik Őt: igaz hitet, hűséges követést, abszolút alávetettséget, valódi tudást és szívből jövő félelmet.

Ebben az öt dologban Isten megköveteli, hogy az emberek többé ne kérdőjelezzék meg Őt, és ne képzeletük vagy homályos és elvont nézőpontjaik alapján kövessék Őt; nem szabad Istent semmilyen képzelgés vagy elképzelés alapján követniük. Megköveteli, hogy mindazok, akik követik Őt, hűségesen, ne pedig félszívvel vagy elkötelezettség nélkül tegyék. Amikor Isten bármilyen követelményt támaszt veled szemben, próbára tesz téged, megítél téged, foglalkozik veled és metsz téged, vagy pedig fegyelmez téged és lesújt rád, neked feltétlenül alá kell vetned magad Neki. Ne kérdezd az okát, és ne támassz feltételeket, még kevésbé beszélj az okokról. Az engedelmességednek teljesnek kell lennie. Isten ismerete az a terület, ahol az emberek a leginkább hiányt szenvednek. Gyakran rónak fel Istennek olyan mondásokat, kijelentéseket és szavakat, amelyeknek semmi közük Hozzá, és azt hiszik, hogy az ilyen szavak jelentik Isten ismeretének legpontosabb meghatározását. Nem is tudják, hogy ezek a mondások, amelyek az emberi képzeletből, a saját érvelésükből és a saját tudásukból származnak, a legcsekélyebb kapcsolatban sincsenek Isten lényegével. Ezért szeretném elmondani nektek, hogy amikor arról a tudásról van szó, amit Isten az emberektől kíván, nem csupán azt kéri, hogy ismerd fel Őt és az Ő szavait, hanem azt is, hogy a Róla való tudásod helyes legyen. Még ha csak egy mondatot tudsz is mondani, vagy csak egy aprócska résznek vagy tudatában, a tudatosságnak ez az aprócska darabja helyes és igaz, és összeegyeztethető Magának Istennek a lényegével. Ez azért van így, mert Isten irtózik minden olyan dicsérettől vagy méltatástól, ami irreális vagy meggondolatlan. Ennél is jobban utálja, ha az emberek levegőnek nézik Őt. Gyűlöli, amikor az Istennel kapcsolatos témák megvitatása során az emberek a tényekre való tekintet nélkül, tetszés szerint és habozás nélkül beszélnek, úgy beszélnek, ahogyan jónak látják; sőt, gyűlöli azokat is, akik azt hiszik, hogy ismerik Istent, és kérkednek a Róla való tudásukkal, és a Vele kapcsolatos témákról mindenféle korlátozás és fenntartás nélkül beszélnek. A fent említett öt követelmény közül az utolsó a szívből jövő félelem volt: ez Isten legfőbb követelménye mindazokkal szemben, akik követik Őt. Ha valaki helyes és igaz tudással rendelkezik Istenről, akkor képes arra, hogy valóban félje Istent és kerülje a rosszat. Ez a félelem a szívük mélyéről fakad; ezt a félelmet önként adják, és nem Isten nyomására. Isten nem azt kéri tőled, hogy valamilyen szép hozzáállást, magatartást vagy külső viselkedést ajándékozz Neki; inkább azt kéri tőled, hogy féld Őt és rettegj Tőle a szíved mélyén. Ezt a félelmet az életfelfogásodban bekövetkező változások, az Istenről való tudás megszerzése és Isten cselekedeteinek megértése, Isten lényegének megértése, valamint annak a ténynek a felismerése révén éred el, hogy Isten teremtményei közé tartozol. Ezért a „szívből jövő” szót használva a félelem meghatározására az a célom, hogy az emberek megértsék, hogy az Isten iránti félelmüknek a szívük legmélyéről kell fakadnia.

Vegyük most figyelembe ezt az öt követelményt: van köztetek olyan, aki képes az első hármat teljesíteni? Ez alatt az igaz hitet, a hűséges követést és az abszolút alávetettséget értem. Van köztetek olyan, aki képes ezekre a dolgokra? Tudom, hogy ha mind az ötöt mondanám, kétségtelenül nem lenne köztetek senki, aki igen, de háromra csökkentettem a számot. Gondolkodjatok el azon, hogy elértétek-e ezeket a dolgokat vagy sem. Könnyű az „igaz hitet” elérni? (Nem, nem az.) Nem könnyű, mert az emberek gyakran megkérdőjelezik Istent. És mi a helyzet a „hűséges követéssel”? Mire utal ez a „hűséges”? (Nem félszívűnek lenni, hanem teljes szívűnek.) Nem félszívűnek lenni, hanem teljes szívvel élni. Fején találtad a szöget! Szóval, képesek vagytok megvalósítani ezt a követelményt? Keményebben kell próbálkoznotok, nem igaz? Jelenleg még nem sikerült teljesítenetek ezt a követelményt. Mi a helyzet az „abszolút alávetettséggel” – ezt elérted? (Nem.) Ezt sem érted el. Gyakran engedetlen és lázadó vagy; gyakran nem figyelsz oda, nem akarsz engedelmeskedni, vagy nem akarsz meghallani dolgokat. Ez a három legalapvetőbb követelmény, amellyel az emberek az életbe való belépés után találkoznak, de ti még nem értétek el ezeket. Tehát jelenleg nagy potenciállal rendelkeztek? Ma, miután hallottátok, hogy ezeket a szavakat mondom, szorongtok? (Igen.) Helyes, hogy szorongtok. Ne próbáljátok meg elkerülni a szorongást. Én szorongok miattatok. Nem fogok kitérni a másik két követelményre; kétségtelen, hogy itt senki sem képes ezeket teljesíteni. Szorongtok. Nos, meghatároztátok már a céljaitokat? Milyen célokkal és milyen irányba kell törekednetek és erőfeszítéseket tennetek? Van célotok? Hadd beszéljek világosan: ha egyszer eléritek ezt az öt követelményt, akkor megelégítitek Istent. Mindegyikük az életbe való belépést illető érettség mutatója, valamint végső célja. Még ha csak egyetlen egyet választanék is ki e követelmények közül, hogy részletesen beszéljek róla, és megkövetelném tőletek, hogy feleljetek meg neki, nem lenne könnyű elérni; bizonyos fokú nehézségeket kell elviselnetek, és bizonyos mennyiségű erőfeszítést kell tennetek. Milyen mentalitással kellene rendelkeznetek? Ugyanolyannak kell lennie, mint egy rákos betegé, aki arra vár, hogy a műtőasztalra kerüljön. Miért mondom ezt? Ha hinni akarsz Istenben, és ha meg akarod nyerni Istent és el akarod nyerni az Ő megelégedettségét, akkor hacsak nem viselsz el bizonyos fokú fájdalmat és nem teszel bele bizonyos mennyiségű erőfeszítést, akkor nem leszel képes elérni ezeket a dolgokat. Sok prédikációt hallottatok, de pusztán az, hogy hallottátok, még nem jelenti azt, hogy ez a prédikáció a tiéd; magadba kell szívnod és olyanná alakítanod, ami hozzád tartozik. Be kell építened az életedbe, és be kell vinned a létezésedbe, engedve, hogy ezek a szavak és prédikációk irányítsák az életmódodat, és egzisztenciális értéket és értelmet adjanak az életednek. Ha ez megtörténik, akkor megérte számodra, hogy meghallgasd ezeket a szavakat. Ha az Általam elmondott szavak nem hoznak semmilyen fordulatot az életedben, vagy nem adnak hozzá semmilyen értéket a létezésedhez, akkor nincs értelme, hogy meghallgasd őket. Ezt ugye értitek? Miután ezt megértettétek, az, hogy mi történik ezután, csak rajtatok múlik. Nektek kell munkához látnotok! Komolyan kell vennetek mindent! Ne legyetek összezavarodva; az idő csak úgy repül! A legtöbben közületek már több mint egy évtizede hisznek Istenben. Tekintsetek vissza erre az elmúlt tíz évre: mennyit nyertetek? És hány évtizedetek van még hátra ebben az életben? Nincs sok időd. Felejtsd el, hogy Isten munkája vár-e rád, hogy hagyott-e neked egy esélyt, vagy hogy újra elvégzi-e ugyanazt a munkát – ne ezekről a dolgokról beszélj. Meg tudod fordítani életed elmúlt tíz évének folyását? Minden egyes nappal, ami elmúlik, és minden egyes lépéssel, amit megteszel, eggyel kevesebb napod van. Az idő senkire sem vár! Csak akkor nyerhetsz az Istenbe vetett hitedből, ha úgy közelíted meg, mint a legnagyobb dolgot az életedben, fontosabbat, mint az étel, a ruha vagy bármi más. Ha csak akkor hiszel, amikor van időd, és képtelen vagy teljes figyelmedet a hitednek szentelni, és ha mindig zavarban vagy, akkor semmit sem fogsz nyerni.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló X.)