Isten napi igéi  281. szemelvény

Istent és embert nem lehet összehasonlítani. Az Ő lényege és munkája az ember számára a végsőkig kifürkészhetetlen és érthetetlen. Ha Isten nem személyesen végzi a munkáját és mondja ki szavait az emberek között, akkor az ember semmiképpen nem képes megérteni Isten szándékait. Így aztán még azok sem lennének képesek elnyerni a jóváhagyását, akik egész életüket Istennek szentelték. Ha Isten nem lát munkához, akkor bármennyire is jól teszi az ember, minden hiábavaló lesz, mert Isten gondolatai mindig emelkedettebbek lesznek az ember gondolatainál, és Isten bölcsességét egyetlen ember sem tudja kifürkészni. Ezért azt mondom, hogy azok, akik „teljesen megértik” Istent és munkáját, alkalmatlan társaság; mind arrogánsak és tudatlanok. Az ember nem határolhatja be Isten munkáját; sőt, az ember nem is képes behatárolni Isten munkáját. Isten szemében az ember egyszerűen kisebb, mint egy hangya; hogyan is mérhetné fel tehát az ember Isten munkáját? Azok, akik folyton azt szajkózzák, hogy „Isten nem így vagy úgy működik”, vagy „Isten ilyen vagy olyan” – nem arrogánsan beszélnek vajon? Mindannyiunknak tudnunk kellene, hogy az embert, aki testből való, megrontotta a Sátán, hogy a természete az, hogy szembeszálljon Istennel, és hogy nem lehet egyenrangú Istennel, még kevésbé adhat tanácsot, amikor Isten munkájáról van szó. Ami azt illeti, hogy Isten hogyan vezeti az embert, ez Magának Istennek a munkája. Illő, hogy az ember alávesse magát anélkül, hogy ezt vagy azt a nézetet dédelgetné, hiszen az ember csak por. Mivel az a szándékunk, hogy Istent keressük, nem szabad a saját elképzeléseinket az Ő munkájára ráerőltetnünk, hogy Isten figyelembe vegye azokat, még kevésbé szabad romlott beállítottságainkat bevetnünk, hogy szándékosan és erélyesen szembeszálljunk Isten munkájával. Nem válnánk ezáltal antikrisztussá? Hogyan lehetne azt mondani, hogy az ilyen emberek egyáltalán hisznek Istenben? Mivel hisszük, hogy van egy Isten, és mivel meg akarunk felelni Neki és látni akarjuk Őt, az igazság útját és az Istennel való összeegyeztethetőség útját kell keresnünk. Nem szabad makacsul szemben állnunk Vele. Mi jó származhatna az ilyen cselekedetekből?

Ma Isten új munkát végzett. Lehet, hogy te nem tudod elfogadni ezeket a szavakat, és szokatlannak tűnhetnek számodra, de azt tanácsolom neked, hogy egyelőre ne leplezd le a természetes állapotodat, mivel csak akik valóban éhezik és szomjazzák az igazságot Isten előtt, azok nyerhetik el az igazságot, és csak akik valóban jámborak, azok kaphatnak megvilágosítást és vezetést Tőle. Az igazság keresésében józan nyugalommal lehet eredményeket elérni, nem pedig veszekedéssel és vitatkozással. Amikor azt mondom, hogy „ma Isten új munkát végzett”, akkor arra utalok, hogy Isten ismét testet öltött. Lehet, hogy ezek a szavak nem zavarnak téged; lehet, hogy utálod őket; vagy talán nagyon is érdekelnek téged. Bárhogy is legyen, remélem, hogy mindazok, akik valóban vágynak Isten megjelenésére, szembe tudnak nézni ezzel a ténnyel, és gondosan megvizsgálják, ahelyett, hogy elhamarkodottan következtetéseket vonnának le róla; egy bölcs embernek ezt kell tennie.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó)

Isten napi igéi  282. szemelvény

Istenben hívőként hogyan ismerheti meg valaki Istent? Istent az Ő jelenlegi szavai és munkálkodása alapján kell megismerni, eltéréstől és megtévesztéstől mentesen; mindenekelőtt pedig Isten munkáját kell megismerni, ami Maga Isten megismerésének az alapja. Mindazon különböző téveszmék, amelyekből hiányzik Isten szavainak tiszta felfogása, vallásos elképzelések; eltorzult értelmezések. A vallásos személyek legerősebb képessége az, hogy Isten múltban megértett szavait Isten mai szavaival mérik össze. Ha pedig – miközben a mai Istent szolgálod – ragaszkodsz a Szentlélek megvilágosítása által a múltban felfedett dolgokhoz, a szolgálatod bomlasztást okoz majd, és egyfajta idejétmúlt gyakorlattá válik, nem lesz több vallásos szertartásoknál. Ha azt hiszed, hogy azoknak, akik Istent szolgálják, kifelé – egyéb tulajdonságaik mellett – alázatosnak és türelmesnek kell lenniük, és ezt a fajta ismeretet ma gyakorlatba ülteted, akkor a tudásod egy vallásos elképzelés; ha így gyakorolsz, az annyit tesz, hogy a képmutatásodat teszed közszemlére. A „vallásos elképzelések” kifejezés olyan dolgokra utal, amelyek elavultak (ideértve Isten korábban kimondott szavainak értelmezését és a Szentlélek közvetlen megvilágosításának világosságát is), és ha ma átültetjük ezeket a gyakorlatba, akkor akadályozzák Isten munkálkodását, és nem szolgálják az ember javát. Ha az emberek nem képesek kivetni magukból a vallásos elképzelések körébe tartozó dolgokat, akkor ezek komoly akadályt jelentenek majd az Istennek végzett szolgálatukban. A vallásos elképzelésekkel rendelkező embereknek nincs módjuk arra, hogy lépést tartsanak a Szentlélek munkájával – így előbb egy lépéssel maradnak le, majd kettővel. Ez azért van, mert ezek a vallásos elképzelések rendkívül önelégültté és arrogánssá teszik az embert. Isten nem érez nosztalgiát azok iránt a dolgok iránt, amelyeket a múltban mondott és tett: Ő kiiktatja azt, ami elavult. Te tényleg nem vagy képes elengedni az elképzeléseidet? Ha ragaszkodsz azokhoz a szavakhoz, amelyeket Isten a múltban szólt, ez vajon azt bizonyítja, hogy ismered Isten munkáját? Ha képtelen vagy elfogadni a Szentlélek jelenlegi világosságát, és helyette a múlt világosságához ragaszkodsz, mindez bizonyíthatja-e azt, hogy Isten nyomában jársz? Még mindig képtelen vagy elengedni a vallásos elképzeléseket? Ha ez a helyzet, akkor olyan emberré válsz, aki szemben áll Istennel.

Ha az emberek képesek elengedni a vallásos elképzeléseiket, nem az eszükkel méricskélik Isten mai szavait és munkáját, hanem közvetlenül alávetik magukat Neki. Jóllehet, Isten manapság nyilvánvalóan nem úgy munkálkodik, mint régen, te mégis képes vagy arra, hogy elengedd a múltbéli nézeteket, és közvetlenül alávesd magad Isten mostani munkájának. Ha képes vagy megérteni, hogy Isten ma végzett munkáját kell az első helyre tenned, függetlenül attól, hogy Isten régen hogyan munkálkodott, akkor olyan ember vagy, aki már elengedte az elképzeléseit, aki aláveti magát Istennek, és aki képes Isten munkájának és szavainak alávetni magát, és az Ő nyomában járni. Ezáltal olyasvalaki leszel, aki igazán aláveti magát Istennek. Nem elemezgeted vagy vizsgálgatod Isten munkáját; olyan, mintha Isten elfelejtette volna a korábbi munkálkodását, és te is elfelejtetted volna. A jelen a jelen, a múlt pedig a múlt, és mivel Isten félretette azt, amit a múltban cselekedett, neked sem kell azon rágódnod. Csak az ilyen emberre mondhatjuk, hogy teljességgel aláveti magát Istennek, és teljesen elengedte a vallásos elképzeléseit.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak azok szolgálhatják Istent, akik ismerik Isten jelenlegi munkáját)

Isten napi igéi  283. szemelvény

Mivel mindig vannak újabb fejlemények Isten munkálkodásában, van olyan munka, amely elavulttá és idejétmúlttá válik, amint az új munka megjelenik. E különböző munkák, a régiek és az újak, nem ellentmondanak egymásnak, hanem kiegészítik egymást: mindegyik szakasz az előzőből következik. Az új munkálkodás miatt a régi dolgokat természetesen ki kell iktatni. Például az ember néhány régóta bevett gyakorlata és szokásos mondásai az ember sok-sok évnyi tapasztalatával és levont tanulságával párosulva mindenféle elképzelést alakított ki az ember fejében. Az, hogy Isten még nem fedte fel teljesen igazi arcát és eredendő természetét az ember előtt – a múlttól a jelenig ívelő hagyományos elméletek sok-sok év alatt végbement elterjedésével párosulva –, még inkább kedvezett annak, hogy az ember efféle elképzeléseket alkosson magában. Mondhatni, az emberiség Istenbe vetett hitének története során a különböző elképzelések befolyása az Istenről alkotott mindenféle elképzelés jellegű felfogások folyamatos kialakulásához és fejlődéséhez vezetett az emberekben, amely számos, Istent szolgáló vallásos alakot Isten ellenségévé változtatott. Így tehát minél erősebbek az emberek vallásos elképzelései, annál inkább szemben állnak Istennel, és annál inkább az ellenségei Istennek. Isten munkája mindig új és sohasem régi – soha nem alkot előírásokat; inkább folyamatosan különböző mértékű változásokon és megújuláson megy keresztül. Isten ily módon való munkálkodása az Ő eredendő természetének kifejeződése. Ez továbbá Isten munkájának eredendő alapelve is, és a munkálkodás egyik eszköze, amely által Isten véghez viszi az Ő irányítását. Ha Isten nem így munkálkodna, az ember nem változna, és nem lenne képes megismerni Istent, a Sátán pedig nem lenne legyőzve. Éppen ezért Isten munkájában folyamatosan előfordulnak rendszertelennek tűnő változások, amelyek valójában időszakosak. Az ember azonban teljesen másképp hisz Istenben. Ragaszkodik a régi, ismerős előírásokhoz és rendszerekhez, amelyek minél régebbiek, annál kellemesebbek a számára. Hogyan is fogadhatná be az ember balga elméje, az elme, mely oly hajthatatlan, akár a kő, Isten megannyi kifürkészhetetlen, új munkáját és szavát? Az embernek nincs ínyére az az Isten, aki mindig új és sohasem régi; csak a régi Istent szereti, aki már csak egy járni sem tudó, ősz hajú aggastyán. Ezért aztán, mivel más „tetszik” Istennek és más az embernek, az ember Isten ellenségévé vált. Ezek közül számos ellentmondás még ma is fennáll, miközben Isten már majdnem hatezer éve új munkát végez. Így hát ezek orvosolhatatlanok. Talán az ember makacssága miatt, vagy talán mert egyetlen ember sem sértheti meg Isten adminisztratív rendeleteit, azok az egyházi személyek még mindig ragaszkodnak a régi, dohos könyvekhez és papirosokhoz, miközben Isten folytatja a még befejezetlen irányítási munkáját, mintha senki nem figyelné. Bár vannak ilyen ellenségességet tükröző ellentmondások, amelyeket lehetetlen feloldani, Isten ügyet sem vet rájuk, mintha egyszerre léteznének is meg nem is. Az ember viszont még mindig ragaszkodik a saját hiedelmeihez és elképzeléseihez, és sosem engedi el őket. Egy dolog azonban nyilvánvaló: annak ellenére, hogy az ember nem tér el az álláspontjától, Isten „lába” mindig mozgásban van, és Ő a környezettől függően mindig változtatja az álláspontját. Végül az ember szenved majd harc nélküli vereséget. Isten ugyanakkor az összes legyőzött ellenfelének „legnagyobb ellensége”, és egyben az emberiség „bajnoka” is, legyőzöttnek és veretlennek egyaránt. Ki vetélkedhetne Istennel és győzedelmeskedhetne Felette? Azért tűnik úgy, mintha az ember elképzelései Istentől származnának, mert számos elképzelés apránként született Isten munkájának nyomán. Isten azonban nem emiatt bocsát meg az embernek, és még kevésbé dicséri agyon az embert azért, mert az Ő munkálkodása nyomán sorozatban gyártja az „Istennek szóló” termékeket, amelyek Isten munkáján kívül esnek. Ezzel szemben rettenetesen undorodik az ember elképzeléseitől és régi, ájtatos hitétől, és eszében sincs elismerni azt az időpontot, amikor ezek az elképzelések először felbukkantak. Egyáltalán nem fogadja el, hogy ezeket az elképzeléseket az Ő munkája idézte volna elő, mivel az emberi elképzeléseket az emberek terjesztik; és az emberek gondolataiból és elméjéből pattannak ki – nem Istentől, hanem a Sátántól származnak. Isten szándéka mindig is az volt, hogy a munkája új és élő legyen, nem pedig régi és halott, és az, hogy mihez kell az embernek Isten szerint tartania magát, koronként és időszakonként változik, nem örökkévaló és megváltoztathatatlan. Ez azért van, mert Ő olyan Isten, aki az embert élővé és újjá teszi, nem pedig ördög, aki miatt az ember meghal és megöregszik. Még mindig nem értitek? Azért vannak elképzeléseid Istenről és azért nem tudod őket elengedni, mert nem vagy képes felfogni dolgokat – nem azért, mert túl kevés lenne Isten munkájának az értelme, sem azért, mert az Ő munkája ne lenne tekintettel az ember érzéseire, és még kevésbé azért, mert Isten soha nem foglalkozik a saját munkájával. Azért nem tudod elengedni az elképzeléseidet, mert nem vagy elég engedelmes, és kicsit sem hasonlítasz egy teremtett lényre; nem azért, mert Isten nehezíti meg a dolgodat. Te vagy mindennek az oka, és ennek semmi köze Istenhez: minden szenvedést és csapást az ember hozott létre. Isten gondolatai mindig jók: Ő nem azt szeretné elérni, hogy elképzeléseket alakíts ki, hanem azt kívánja, hogy a korok múlásával megújulj, és átalakuláson menj keresztül. Te mégsem tudod, mi a jó neked, és folyton vagy vizsgálódsz, vagy elemezgeted a dolgokat. Nem Isten nehezíti meg a dolgodat, hanem az, hogy nincs benned Istent félő szív, és túl nagy a lázadó mivoltod. Egy aprócska teremtett lény, aki veszi magának a bátorságot, és elvesz egy jelentéktelen részt abból, amit korábban Isten adott, majd megfordul és arra használja, hogy Istenre támadjon vele – hát nem ez az ember lázadása? Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az emberek teljesen méltatlanok arra, hogy Isten előtt kifejtsék a véleményüket, és még ennél is kevésbé méltók arra, hogy kedvük szerint parádézzanak értéktelen, bűzös, rothadó, régiesen csengő szóáradatukkal – dohos elképzeléseikről már nem is beszélve. Hát nem még inkább értéktelenek azok?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak azok szolgálhatják Istent, akik ismerik Isten jelenlegi munkáját)

Isten napi igéi  284. szemelvény

Isten munkája mindig előrehalad, és bár munkájának célja nem változik, a módszer, amellyel munkálkodik, állandóan változik; így hát azok, akik Istent követik, szintén állandóan változnak. Minél több munkát végez Isten, annál teljesebb az ember tudása Istenről. Ennek megfelelően változik az ember beállítottsága is Isten munkájának eredményeképpen. De éppen azért, mert Isten munkája állandóan változik, azok, akik nem ismerik a Szentlélek munkáját, és azok az esztelen emberek, akik nem ismerik az igazságot, olyan emberekké válnak, akik ellenállnak Istennek. Isten munkája soha nem igazodik az emberi elképzelésekhez, mert az Ő munkája mindig új és soha nem régi, és Ő soha nem ismétli meg a régi munkáját, hanem inkább olyan munkát végez, amelyet azelőtt még soha. Mivel Isten nem ismétli meg a munkáját, az ember pedig kivétel nélkül a múltban végzett munkája alapján ítéli meg Isten jelenlegi munkáját, rendkívül nehézzé vált Isten számára az új korszak munkájának mindegyik szakaszát véghez vinni. Az embernek túl sok nehézsége van! Gondolkodásában túlságosan konzervatív! Senki sem ismeri Isten munkáját, de mindenki behatárolja azt. Amikor az ember elhagyja Istent, elveszíti az életet, az igazságot és Isten áldásait, eközben nem fogadja el sem az életet, sem az igazságot, és még kevésbé a nagyobb áldásokat, amelyeket Isten ad az emberiségnek. Minden ember vágyik arra, hogy megnyerje Istent, mégsem tűr el semmilyen változást Isten munkájában. Azok, akik nem fogadják el Isten új munkáját, úgy hiszik, hogy Isten munkája sosem változik; örökké mozdulatlan marad. Hitük szerint az örök üdvösség Istentől való elnyeréséhez csupán be kell tartaniuk a törvényeket, és mindaddig, amíg megbánják és megvallják bűneiket, Isten szándékai mindig teljesülni fognak. Úgy vélik, Isten csak a törvény alatt álló Isten lehet, illetve az az Isten, akit az emberért a keresztre szögeztek; még az is a véleményük, hogy Istennek nem szabad túllépnie a Biblián, sőt nem is tudja ezt megtenni. Pontosan ezek a vélemények bilincselték őket szorosan a régi törvényekhez, és szögezték őket halott előírásokhoz. Még többen vannak, akik úgy hiszik, hogy bármilyen legyen is Isten új munkája, azt próféciákkal kell alátámasztani, és hogy e munka minden egyes szakaszában mindazoknak, akik „igaz” szívvel követik Őt, kinyilatkoztatásokat kell kapniuk; ha nem, akkor ez a munka nem lehet Isten munkája. Az ember számára már az sem könnyű feladat, hogy megismerje Istent. Ha ehhez hozzávesszük az ember esztelen szívét, valamint az elbizakodottságának és önhittségének lázadó természetét, akkor még nehezebbé válik számára, hogy elfogadja Isten új munkáját. Az ember nem vizsgálja meg gondosan Isten új munkáját, és nem is fogadja el alázattal; ehelyett megvető hozzáállással viszonyul hozzá, és Istentől várja a kinyilatkoztatásokat és az útmutatást. Hát nem az Isten ellen lázadó és Neki ellenálló ember megnyilvánulásai ezek? Hogyan nyerhetik el ezek az emberek Isten elismerését?

Jézus azt mondta, hogy Jahve munkája háttérbe szorult a Kegyelem Korában, ahogy Én is azt mondom ma, hogy Jézus munkája is háttérbe szorult. Ha csak a Törvény Kora létezett volna, a Kegyelem Kora pedig nem, akkor Jézust nem feszítették volna meg, és nem válthatta volna meg az egész emberiséget. Ha csak a Törvény Kora lett volna, az emberiség vajon eljuthatott volna valaha a mai napig? A történelem halad, és a történelem vajon nem Isten munkájának egyik normális törvénye? Nem annak ábrázolása vajon, ahogyan Ő az embereket irányítja az egész univerzumban? A történelem halad, ahogyan Isten munkája is. Isten szándékai állandóan változnak. Nem maradhatott meg hatezer éven át a munkájának egyetlen szakaszában, mert – mint mindenki tudja – Isten mindig új, és soha nem régi, és semmiképp nem lett volna képes folyton olyan munkát végezni, mint a keresztre feszítés – egyszer, kétszer, háromszor a keresztre szegezve... Egy abszurd személy így szemlélné a dolgokat. Isten nem állandóan ugyanazt a munkát végzi; az Ő munkája folyton változó és mindig új, éppúgy, ahogy Én is új szavakat mondok nektek, és új munkát végzek mindennap. Ez az Én munkám, és ami kulcsfontosságú, az az „új” és a „csodálatos” szó. „Isten változatlan, és Isten mindig Isten marad” – Ez a mondás valóban igaz; Isten lényege nem változik, Isten mindig is Isten, és soha nem lehet Belőle Sátán, de ez nem bizonyítja, hogy a munkája ugyanúgy örökké változatlan, mint az Ő lényege. Te kijelented, hogy Isten változatlan, de akkor hogyan magyarázod meg, hogy Isten mindig új és soha nem régi? Isten munkája folyamatosan terjed és folyamatosan változik, és az Ő szándékai folyamatosan feltárulnak és ismertté válnak az ember előtt. Ahogy az ember megtapasztalja Isten munkáját, szakadatlanul változik a beállítottsága, ahogyan a tudása is. Honnan ered tehát ez a változás? Talán nem Isten állandóan változó munkájából? Ha az ember beállítottsága képes változni, miért ne engedhetné meg az ember, hogy az Én munkám és az Én szavaim is állandóan változzanak? Muszáj alávetnem magam az emberi korlátoknak? Ebben vajon nem erőltetett érvelést használsz?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan kaphatják meg Isten kinyilatkoztatásait azok, akik saját elképzeléseik szerint behatárolták Őt?)

Isten napi igéi  285. szemelvény

A zsidók mind olvasták az Ószövetséget, és tudtak Ézsaiás próféciájáról, amely szerint fiúcsecsemő fog születni egy jászolban. Akkor miért üldözték Jézust annak ellenére, hogy nagyon jól ismerték ezt a próféciát? Vajon nem a lázadó természetük és a Szentlélek munkájával kapcsolatos tudatlanságuk miatt? Akkoriban a farizeusok úgy vélték, Jézus munkája különbözik attól, amit a megjövendölt fiúcsecsemőről tudtak, ma pedig az emberek azért utasítják el Istent, mert a megtestesült Isten munkája nem áll összhangban a Bibliával. Az Istennel szembeni lázadásuk lényege vajon nem ugyanaz? El tudod-e fogadni kivétel nélkül a Szentlélek minden munkáját? Ha valami a Szentlélek munkája, akkor ez a helyes áramlat, és minden kételkedés nélkül el kell fogadnod; nem szabad válogatnod, hogy mit fogadsz el. Ha a meglátásaidból megpróbálsz többet alkalmazni Istenre, és nagyobb óvatosságot tanúsítasz Vele szemben, akkor ez nem fölösleges? Amit tenned kell, az az, hogy nem keresel további igazolást a Bibliából, hanem kivétel nélkül elfogadod a Szentlélek munkáját, mert azért hiszel Istenben, hogy Istent kövesd, és nem kellene vizsgálgatnod Őt. Nem kellene további bizonyítékokat keresned Rólam, hogy bizonyítsd, Én vagyok az Istened, hanem képesnek kellene lenned felismerni, hogy hasznos vagyok-e számodra – ez a legfontosabb. Még ha további cáfolhatatlan bizonyítékot is találsz a Bibliában, az sem tud teljesen Hozzám vezetni téged. Te csupán a Biblia keretei között élsz, és nem Énelőttem; a Biblia nem segíthet neked megismerni Engem, és nem mélyítheti el az Irántam érzett szeretetedet. Bár a Biblia megjövendölte, hogy fiúcsecsemő fog születni, senki sem tudta megfejteni, hogy ki lesz az, akin a prófécia beteljesedik, mert az ember nem ismerte Isten munkáját, és ezért álltak ellen a farizeusok Jézusnak. Néhányan tudják, hogy a munkám az ember érdekeit szolgálja, mégis, továbbra is azt hiszik, hogy Jézus és Én teljesen különálló, egymással összeegyeztethetetlen lények vagyunk. Abban az időben Jézus csak a Kegyelem Kora prédikációinak sorát tartotta a tanítványainak olyan témákról, hogy hogyan kell gyakorolni, hogyan kell összegyűlni, hogyan kell imában könyörögni, hogyan kell másokkal bánni a Kegyelem Korában. Az Általa végzett munka a Kegyelem Korának munkája volt, és Ő csak arról beszélt, hogy a tanítványoknak és azoknak, akik akkoriban Őt követték, hogyan kell gyakorolniuk. Akkoriban Ő csak a Kegyelem Korának munkáját végezte, és semmit az utolsó napok munkájából. Amikor Jahve a Törvény Korában lefektette az ószövetségi törvényt, miért nem végezte akkor a Kegyelem Korának munkáját? Miért nem tette előre világossá a Kegyelem Korának munkáját? Nem segített volna ez az embernek elfogadni azt? Ő csak azt jövendölte meg, hogy egy fiúcsecsemő fog születni és hatalomra jutni, de nem végezte el előre a Kegyelem Korának munkáját. Isten munkájának minden korban világos határai vannak; Ő csak az aktuális kor munkáját végzi el, és soha nem végzi el előre a munka következő szakaszát. Csak így kerülhet előtérbe minden egyes korban az Ő jellegzetes munkája. Jézus csak az utolsó napok jeleiről beszélt; csak azt mondta el, hogy az akkori kor embereinek hogyan kell türelmesnek lenniük, hogyan kell megmenekülniük, hogyan kell megbánniuk és megvallaniuk a bűnöket, és hogyan kell a keresztet hordozniuk és a szenvedést elviselniük. Ő soha nem beszélt arról, hogy az ember az utolsó napokban hogyan érheti el a belépést, és hogyan kell törekednie arra, hogy Isten szándékainak eleget tegyen. Ennek fényében nem abszurd-e a Bibliában keresni Isten utolsó napokra vonatkozó munkáját? Mit láthatsz, ha pusztán a Bibliába kapaszkodsz? Legyen szó bibliamagyarázóról vagy prédikátorról, ki láthatta volna előre tisztán a mai idők munkáját?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan kaphatják meg Isten kinyilatkoztatásait azok, akik saját elképzeléseik szerint behatárolták Őt?)

Isten napi igéi  286. szemelvény

Szeretnétek tudni, mi volt a gyökere annak, hogy a farizeusok szemben álltak Jézussal? Szeretnétek tudni, mi volt a farizeusok lényege? Tele voltak a Messiásról való képzelgésekkel. Sőt, csak hitték, hogy a Messiás el fog jönni, de nem törekedtek az életigazságra. Így még ma is várják a Messiást, mert nem ismerik az élet útját, és nem tudják, mi az igazság útja. Mit gondoltok, hogyan nyerhetnék el Isten áldását az ilyen ostoba, makacs és tudatlan emberek? Megláthatnák a Messiást? Azért álltak szemben Jézussal, mert nem ismerték a Szentlélek munkájának irányát, mert nem ismerték az igazság azon útját, amelyről Jézus beszélt, sőt még inkább azért, mert nem értették a Messiást. És mivel soha nem látták a Messiást, és soha nem társultak a Messiáshoz, elkövették azt a hibát, hogy ragaszkodtak a Messiás puszta nevéhez, miközben minden lehetséges módon ellenálltak a Messiás lényegének. Ezek a farizeusok lényegükben makacsok, arrogánsak voltak, és nem engedelmeskedtek az igazságnak. Istenhitük alapelve ez volt: mindegy, milyen mély a prédikációd, mindegy, milyen nagy a tekintélyed, nem vagy Krisztus, csak ha Messiásnak hívnak. Hát nem abszurd és nevetséges ez a hit? Kérdezlek tovább: nem rendkívül könnyű elkövetnetek az akkori farizeusok hibáit, figyelembe véve, hogy a legkevésbé sem értitek Jézust? Képes vagy megkülönböztetni az igazság útját? Tényleg garantálni tudod, hogy nem fogsz szemben állni Krisztussal? Képes vagy követni a Szentlélek munkáját? Ha te nem tudod, hogy ellen fogsz-e állni Krisztusnak, akkor azt mondom, hogy máris a halál küszöbén élsz. Azok, akik nem ismerik a Messiást, mind képesek olyan cselekedeteket elkövetni, amelyek szemben állnak Jézussal, elutasítani Jézust, rágalmazni Őt. Azok, akik nem értik Jézust, mind képesek elutasítani és gyalázni Őt. Még inkább képesek arra, hogy Jézus visszatérését a Sátán félrevezetésének tekintsék, és ezeknek az embereknek a többsége el fogja ítélni a testbe visszatért Jézust. Nem rémisztenek meg mindezek? Amivel szembe kell néznetek, az a Szentlélek káromlása, a Szentlélek gyülekezetekhez intézett szavainak széttépése, és Jézus minden kimondott szavának a visszautasítása. Mit kaphattok Jézustól, ha ennyire megzavarodtatok? Hogyan érthetitek meg a munkát, amelyet Jézus végez, amikor fehér felhőn visszatér a testbe, ha makacsul nem vagytok hajlandók észhez térni? Ezt mondom nektek: azok az emberek, akik nem fogadják el az igazságot, mégis vakon várják, hogy Jézus fehér felhőkön megérkezzen, azok biztosan azok, akik káromolják a Szentlelket, és ők biztosan az a kategória, amelyik el fog veszni. Ti csupán Jézus kegyelmére vágytok, és csupán élvezni akarjátok a mennyország boldog birodalmát, de soha nem engedelmeskedtetek a Jézus által kimondott szavaknak, és soha nem fogadtátok el az igazságot, amit Jézus kifejez, amikor Ő testet öltve visszatér. Mit tudtok majd felmutatni cserébe Jézus fehér felhőn való visszatérésének tényéért? Azt az őszinteséget, amellyel folyamatosan bűnöket követtek el, aztán megvalljátok, újra és újra? Mit fogtok felajánlani áldozatul Jézusnak, aki visszatér egy fehér felhőn? A sokéves munka tőkéjét, amellyel magasztaljátok magatokat? Mit fogtok majd felmutatni, hogy a visszatért Jézus bízzon bennetek? Az arrogáns természeteteket, amely nem veti alá magát semmilyen igazságnak?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mire meglátod Jézus szellemi testét, Isten újjáteremti a mennyet és a földet)

Isten napi igéi  287. szemelvény

Csak szavakban vagytok hűségesek, tudásotok csupán gondolkodásból és elképzelésekből áll, fáradozásotok a mennyei áldások elnyerésére irányul – hát akkor mégis milyen lenne a hitetek? Még ma is süket fülekre talál nálatok az igazság minden egyes szava. Nem tudjátok, mi az Isten; nem tudjátok, mi Krisztus; nem tudjátok, hogyan kell félni Jahvét; nem tudjátok, hogyan kell belépni a Szentlélek munkájába, és nem tudjátok, hogyan kell különbséget tenni magának Istennek a munkája és az emberek félrevezetése között. Csak elítélni tudod az Isten által kinyilvánított igazság minden egyes szavát, amely nem felel meg a saját gondolataidnak. Hol van az alázatod? Hol van az alávetettséged? Hol van a hűséged? Hol van az igazság keresésére irányuló hozzáállásod? Hol van az Istent félő szíved? Mondom nektek, azok, akik a jelek miatt hisznek Istenben, bizonyosan az a kategória, amelyik el fog veszni. Azok, akik képtelenek elfogadni a testbe visszatért Jézus szavait, bizonyosan a pokol utódai, az arkangyal leszármazottai, az a kategória, amelyik örökre el fog veszni. Sokakat talán nem érdekel, amit mondok, de mégis azt akarom mondani minden úgynevezett szentnek, aki Jézust követi, hogy amikor saját szemetekkel látjátok Jézust mennyből leereszkedni egy fehér felhőn, az lesz az igazságosság Napja nyilvános megjelenésének az ideje. Lehet, hogy az nagy izgalom időszaka lesz számodra. Tudnod kell azonban, hogy az idő, amikor tanúja leszel Jézus mennyből való leereszkedésének, egyben az az idő is lesz, amikor leszállsz a pokolba, hogy megbűnhődj, az az idő, amikor kihirdetésre került Isten irányítási tervének a vége, és amikor Isten megjutalmazza a jókat és megbünteti a gonoszokat. Mert Isten ítélete véget ér, mielőtt az ember jeleket látna, amikor csak az igazság kifejezése van. Azokat, akik elfogadják az igazságot és nem keresnek jeleket, és így megtisztultak, Isten trónusa elé viszik majd, és belépnek a Teremtő ölelésébe. Csak azok kapnak örök büntetést, akik kitartanak abban a hitben, hogy „Az a Jézus, aki nem fehér felhőn érkezik, hamis krisztus”, mert csak abban a Jézusban hisznek, aki jeleket visz véghez, de nem ismerik el azt a Jézust, aki szigorú ítéletet mond ki, és elhozza az életet és az igaz utat. És így csak az lehet, hogy Jézus akkor számol el velük, amikor nyíltan visszatér egy fehér felhőn. Túl makacsok, túl magabiztosak, túl arrogánsak. Az ilyen söpredéket hogyan is jutalmazhatná meg Jézus? Jézus visszatérése nagy üdvösség azoknak, akik képesek elfogadni az igazságot, de azoknak, akik nem képesek elfogadni az igazságot, a kárhoztatás jele. Válasszátok meg a saját utatokat, és ne káromoljátok a Szentlelket, és ne utasítsátok el az igazságot. Ne legyetek tudatlan és arrogáns emberek, hanem olyanok, akik alávetik magukat a Szentlélek vezetésének, és akik szomjazzák és keresik az igazságot; csak így fog majd a hasznotokra válni. Azt tanácsolom nektek, hogy gondosan járjatok az Istenbe vetett hit ösvényén. Ne vonjatok le önkényesen elhamarkodott következtetéseket; még kevésbé legyetek könnyelműek és hanyagok az Istenbe vetett hitetekben. Tudnotok kell, hogy az Istenben hívőknek legalábbis alázatos és istenfélő szívük kell, hogy legyen. Azok, akik hallották az igazságot, és mégis megvetik azt, ostobák és tudatlanok. Azok, akik hallották az igazságot, és mégis meggondolatlan következtetéseket vonnak le, vagy elítélik azt, arrogáns emberek. Senki, aki Jézusban hisz, nem jogosult arra, hogy elátkozzon vagy elítéljen másokat. Mindannyiótoknak olyanoknak kellene lennetek, akikben van józan ész és elfogadják az igazságot. Talán miután hallottad az igazság útját és olvastad az élet szavát, azt hiszed, hogy e szavak közül csak egy a tízezerből igazodik a te megértésedhez és a Bibliához, és akkor ezeknek a szavaknak az egy tízezred részében kell folytatnod a keresést. Továbbá azt tanácsolom, hogy légy alázatos, ne légy túlságosan magabiztos, és ne légy túl elbizakodott. Azzal a kevéske istenfélő szívvel, amivel rendelkezel, nagyobb világosságot fogsz nyerni. Ha alaposan megvizsgálod és ismételten átgondolod ezeket a szavakat, megérted, hogy ez-e az igazság, vagy sem, hogy vajon ez az élet, vagy sem. Talán, miután csak néhány mondatot olvastak, néhányan vakon elítélik ezeket a szavakat, mondván: „Ez nem több, mint valami megvilágosodás a Szentlélektől”, vagy: „Ez egy hamis krisztus, aki azért jött, hogy félrevezesse az embert.” Akik ilyeneket mondanak, azok túlságosan tudatlanok! Túl keveset értesz Isten munkájából és bölcsességéből, és azt tanácsolom, hogy kezdd újra, a legelejétől! Nem szabad vakon elítélnetek az Isten által kifejezett szavakat azért, mert hamis krisztusok fognak megjelenni az utolsó napokban, és nem szabad olyanoknak lennetek, akik káromolják a Szentlelket, mert féltek a félrevezetéstől. Nem lenne ez nagy kár? Ha ismételt vizsgálat után még mindig azt hiszed, hogy ezek a szavak nem az igazság, nem az út, és nem Isten kifejeződése, akkor végül büntetést kapsz, és áldások nélkül maradsz. Ha nem tudod elfogadni az ilyen világosan és tisztán kimondott igazságot, akkor nem vagy-e alkalmatlan Isten üdvösségére? Nem olyasvalaki vagy, aki híján van annak az áldásnak, hogy visszatérjen Isten trónja elé? Gondolkodj! Ne legyél meggondolatlan és heves, és ne kezeld az Istenbe vetett hitet játékként. Gondolkodj a rendeltetési helyed, a kilátásaid és az életed érdekében, és ne csapd be magad. El tudod fogadni ezeket a szavakat?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mire meglátod Jézus szellemi testét, Isten újjáteremti a mennyet és a földet)

Isten napi igéi  288. szemelvény

Abban az időben Jézus munkájának egy része összhangban állt az Ószövetséggel, valamint Mózes törvényeivel és Jahvénak a Törvény Korában mondott szavaival. Mindezeket a dolgokat Jézus felhasználta munkája egy részének elvégzéséhez. Prédikált az embereknek, és tanította őket a zsinagógákban, és a próféták ószövetségi jövendöléseit használta fel a Vele ellenségeskedő farizeusok megdorgálására, és az Írásokból vett igéket használta arra, hogy felfedje lázadó mivoltjukat, és így elítélje őket. Mert megvetették, amit Jézus tett, különösen, hogy Jézus munkájának nagy része nem az Írásokban szereplő törvények szerint valósult meg, továbbá, amit Ő tanított, az magasabb rendű volt, mint a saját szavaik, sőt még annál is magasabb rendű, mint amit a próféták az Írásokban megjövendöltek. Jézus munkája csak az ember megváltására és a keresztre feszítésre irányult, ezért nem volt szükség arra, hogy több szót mondjon, hogy bármelyik embert meghódítsa. Sok mindent, amit az embereknek tanított, az Írások szavaiból merített, és még ha az Ő munkája nem is lépte túl az Írásokat, mégis képes volt megvalósítani a keresztre feszítés munkáját. Az Övé nem a szó munkája volt, nem is az emberiség meghódítása érdekében végzett munka, hanem az emberiség megváltásáért végzett munka. Ő csupán az emberiség vétekáldozataként cselekedett, és nem úgy cselekedett, mint a szó forrása az emberiség számára. Nem a pogányok munkáját végezte, amely az ember meghódításának munkája volt, hanem a keresztre feszítés munkáját, olyan munkát, amely azok között valósult meg, akik hittek abban, hogy van Isten. Bár munkáját az Írások alapján végezte, és bár a farizeusok elítélésére a régi próféták által megjövendölteket használta fel, ez elegendő volt a keresztre feszítés munkájának beteljesítéséhez. Ha a mai munkát még mindig a régi prófétáknak az Írásokban szereplő jövendölései alapján hajtanák végre, akkor lehetetlen lenne meghódítani titeket, mert az Ószövetség nem tartalmaz feljegyzést a ti, kínaiak lázadó mivoltjáról és bűneiről, és nincs története a ti bűneiteknek. Tehát, ha ez a munka még mindig a Bibliában időzne, akkor soha nem adnátok meg magatokat. A Biblia csak az izráelitákról tartalmaz korlátozott történelmi feljegyzéseket, ami alapján nem lehet megállapítani, hogy ti gonoszak vagy jók vagytok-e, vagy megítélni titeket. Képzeljétek el, hogy az izráeliták történelme szerint ítélnélek meg benneteket – vajon még mindig úgy követnétek Engem, ahogyan ma is teszitek? Tudjátok, hogy milyen bonyolultak vagytok? Ha ebben a szakaszban nem hangzana el egyetlen szó sem, akkor lehetetlen volna véghez vinni a hódítás munkáját. Mivel én nem azért jöttem, hogy a keresztre szegezzenek, a Bibliától független szavakat kell szólnom, hogy meg lehessen hódítani benneteket. A Jézus által végzett munka csupán egy szinttel volt magasabb, mint az Ószövetség; arra szolgált, hogy elkezdjen egy korszakot, és hogy vezesse azt a korszakot. Miért mondta azt, hogy „nem eltörölni jöttem a törvényt, hanem betölteni”? Azonban az Ő munkájában sok olyan volt, ami különbözött az ószövetségi izráeliták által gyakorolt törvényektől és az általuk követett parancsolatoktól, mert Ő nem azért jött, hogy engedelmeskedjen a törvénynek, hanem hogy betöltse azt. A betöltés folyamata sok gyakorlati dolgot foglalt magában: az Ő munkája gyakorlatibb és reálisabb volt, ráadásul sokkal elevenebb volt, nem pedig a szabályok vak betartása. Az izráeliták nem tartották meg a szombatot? Amikor Jézus eljött, nem tartotta meg a szombatot, mert azt mondta, hogy az Emberfia Ura a szombatnak is, és amikor a szombat Ura eljön, azt teszi, amit akar. Azért jött, hogy betöltse az Ószövetség törvényeit, és megváltoztassa a törvényeket. Mindaz, amit ma tesznek, a jelenre épül, de még mindig Jahvénak a Törvény Korában végzett munkájának alapjain nyugszik, és nem lépi át ezt a határt. Például, hogy vigyázz a nyelvedre, és ne paráználkodj – ezek nem az Ószövetség törvényei? Ma már nemcsak a Tízparancsolatra korlátozódik az, amit megkövetelnek tőletek, hanem olyan parancsolatokból és törvényekből áll, amelyek magasabb rendűek, mint a korábbiak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ami korábban volt, azt eltörölték, mert Isten munkájának minden egyes szakasza az előző szakasz fundamentumán valósul meg. Ami pedig azt a munkát illeti, amelyet Jahve akkoriban Izráelben végzett, például megkövetelte az emberektől, hogy áldozatot mutassanak be, tiszteljék szüleiket, ne imádjanak bálványokat, ne bántalmazzanak és ne átkozzanak másokat, ne paráználkodjanak, ne dohányozzanak és ne igyanak, ne egyenek halott dolgokat és ne igyanak vért – nem ez képezi-e az alapját a ti gyakorlatotoknak még ma is? A munka mind a mai napig a múlt alapjain valósul meg. Bár már nem esik szó a múlt törvényeiről, és új követelményeket támasztottak veled szemben, ezek a törvények távolról sem töröltettek el, hanem inkább magasabbra emeltettek. Azt mondani, hogy eltörölték őket, azt jelenti, hogy az előző kor elavult, miközben vannak olyan parancsolatok, amelyeket az örökkévalóságig tiszteletben kell tartanod. A múlt parancsolatait már gyakorlatba ültették, már az ember lényévé váltak, és nincs szükség arra, hogy különös hangsúlyt fektessünk az olyan parancsolatokra, mint a „Ne dohányozz” és a „Ne igyál”, és így tovább. Erre az alapra új parancsolatokat fektetnek le a mai szükségleteiteknek, a mai érettségeteknek és a mai munkának megfelelően. Parancsolatok elrendelése az új kor számára nem a régi kor parancsolatainak eltörlését jelenti, hanem azok magasabbra emelését ezen a fundamentumon, hogy az ember cselekedetei teljesebbé legyenek, és jobban összhangban legyenek a valósággal. Ha ma csak a parancsolatok követését és az ószövetségi törvények betartását követelnék meg tőletek, ugyanúgy, mint az izráelitáktól, és ha még azt is megkövetelnék tőletek, hogy tanuljátok meg kívülről a Jahve által lefektetett törvényeket, akkor nem lenne lehetőség arra, hogy megváltozzatok. Ha csak azt a néhány korlátozott parancsolatot kellene betartanotok, vagy számtalan törvényt kellene bemagolnotok, a régi beállítottságotok mélyen beágyazódva maradna, és lehetetlen volna gyökerestől kitépni. Így egyre romlottabbá válnátok, és egyikőtök sem válna engedelmessé. Ez azt jelenti, hogy néhány egyszerű parancsolat vagy számtalan törvény nem tud segíteni nektek abban, hogy megismerjétek Jahve cselekedeteit. Ti nem vagytok ugyanolyanok, mint az izráeliták: a törvények követésével és a parancsolatok betanulásával tanúi lehettek Jahve cselekedeteinek, és képesek voltak egyedül Őt imádni. De ti képtelenek vagytok elérni ezt, és az Ószövetség korának néhány parancsolata nemhogy képtelen rávenni titeket arra, hogy átadjátok a szíveteket, vagy megvédeni titeket, hanem ehelyett lazává tesz benneteket, és az alvilágba taszít. Mert az Én munkám a hódítás munkája, és a ti lázadó mivoltotok és régi beállítottságotok ellen irányul. Jahve és Jézus kedves szavai messze elmaradnak a mai szigorú ítélő szavaktól. Ilyen szigorú szavak nélkül lehetetlen volna meghódítani titeket, „szakértőket”, akik évezredek óta lázadók vagytok. Az ószövetségi törvények már régen elvesztették hatalmukat felettetek, és a mai ítélet sokkal félelmetesebb, mint a régi törvények. Ami számotokra a legmegfelelőbb, az az ítélet, nem pedig a törvények jelentéktelen korlátozásai, mert ti nem a kezdetek kezdetének emberisége vagytok, hanem egy olyan emberiség, amely már évezredek óta romlott. Amit az embernek most el kell érnie, az összhangban van a mai ember valós állapotával, megfelel a mai ember képességének és tényleges érettségének, és nem igényli, hogy szabályokat kövess. Ez azért van, hogy változásokat lehessen elérni a régi beállítottságodban, és azért, hogy félre tudd tenni az elképzeléseidet.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (1.))

Isten napi igéi  289. szemelvény

A történelem mindig előre halad, és Isten munkája is mindig előre halad. Ahhoz, hogy az Ő hatezer éves irányítási terve elérje a végét, folyamatosan előrefelé kell haladnia. Mindennap új munkát kell végeznie, minden évben új munkát kell végeznie; új ösvényeket kell indítania, új korszakokat kell indítania, újabb és nagyobb munkát kell kezdenie, és ezek mellett új neveket és új munkát kell hoznia. Isten Lelke pillanatról pillanatra új munkát végez, soha nem ragaszkodik a régi utakhoz vagy előírásokhoz. A munkája sem állt meg soha, hanem minden egyes múló pillanatban megvalósul. Ha azt mondod, hogy a Szentlélek munkája változhatatlan, akkor miért kérte Jahve a papokat, hogy a templomban szolgáljanak neki, Jézus mégsem ment be a templomba, annak ellenére, hogy amikor eljött, az emberek azt is mondták, hogy Ő a főpap, és hogy Dávid házából való, főpap és nagy király egyben? És miért nem mutatott be áldozatot? Belépni a templomba vagy nem belépni a templomba – vajon mindez nem Magának Istennek a munkája? Ha, ahogyan az ember képzeli, Jézus újra eljön, és az utolsó napokban még mindig Jézusnak fogják hívni, és még mindig fehér felhőn jön el, és Jézus képében száll alá az emberek közé: vajon nem lenne-e ez az Ő munkájának megismétlődése? Képes-e a Szentlélek a régihez ragaszkodni? Minden, amit az ember hisz, az elképzelés, és minden, amit az ember megért, az a szó szerinti jelentésnek, valamint a képzeletének felel meg; ezek ellentétben állnak a Szentlélek munkájának alapelveivel, és nincsenek összhangban Isten szándékaival. Isten nem így dolgozna; Isten nem ilyen ostoba és buta, és az Ő munkája nem olyan egyszerű, mint ahogy képzeled. Mindazok alapján, amit az ember elképzel, Jézus egy fehér felhőn utazva jön majd el, és leszáll közétek. Meg fogjátok látni Őt, aki egy felhőn utazva elmondja nektek, hogy Ő Jézus. Meg fogjátok látni a kezén lévő szegnyomokat is, és tudni fogjátok, hogy Ő Jézus. És Ő újra meg fog menteni titeket, és a ti hatalmas Istenetek lesz. Megment titeket, új névvel ruház fel titeket, és mindegyikőtöknek egy fehér követ ad, ami után beléphettek a mennyek országába, és befogadnak titeket a paradicsomba. Vajon az ilyen hiedelmek nem az ember elképzelései? Vajon Isten az ember elképzelései szerint működik, vagy az ember elképzeléseivel ellentétesen működik? Vajon az ember elképzelései nem mind a Sátántól származnak? Vajon a Sátán nem rontott meg minden embert? Ha Isten az ember elképzelései szerint végezné munkáját, nem válna-e akkor Sátánná? Nem lenne-e ugyanolyan, mint a teremtett lények? Mivel a teremtett lényeket a Sátán már annyira megrontotta, hogy az ember a Sátán megtestesítőjévé vált, ha Isten a Sátán dolgai szerint munkálkodna, nem lenne-e akkor a Sátánnal szövetségben? Hogyan tudja az ember kifürkészni Isten munkáját? Ezért Isten soha nem munkálkodna az ember elképzelései szerint, és soha nem munkálkodna úgy, ahogy azt te elképzeled. Vannak, akik azt mondják, hogy Isten Maga mondta, hogy egy felhőn fog érkezni. Igaz, hogy Isten Maga mondta ezt, de nem tudod, hogy egyetlen ember sem képes kifürkészni Isten titkait? Nem tudod, hogy ember nem tudja megmagyarázni Isten szavait? Minden kétséget kizáróan biztos vagy abban, hogy a Szentlélek megvilágosított és megvilágított téged? Biztos nem arról volt szó, hogy a Szentlélek ilyen közvetlen módon mutatta meg neked? Vajon a Szentlélek volt az, aki tanított téged, vagy a saját elképzeléseid vezettek erre a gondolatra? Azt mondtad: „Ezt maga Isten mondta.” Ám nem használhatjuk a saját elképzeléseinket és elménket arra, hogy Isten szavait mérlegeljük. Ami az Ézsaiás által mondott szavakat illeti, meg tudod teljes bizonyossággal magyarázni a szavait? Meg mered magyarázni a szavait? Mivel nem mered megmagyarázni Ézsaiás szavait, miért mered megmagyarázni Jézus szavait? Ki a fenségesebb, Jézus vagy Ézsaiás? Mivel a válasz Jézus, miért magyarázod meg a Jézus által mondott szavakat? Vajon Isten előre szólna neked a munkájáról? Egyetlen teremtett lény sem tudhatja, még a mennyei hírnökök sem, sem az Emberfia, honnan tudhatnád akkor te? Az ember túl sok mindent nélkülöz. Ami most számotokra döntő fontosságú, hogy ismerjétek a munka három szakaszát. Jahve munkájától Jézus munkájáig és Jézus munkájától a mostani szakasz munkájáig, ez a három szakasz egy folyamatos szállal fogja össze Isten irányításának teljes skáláját, és mindhárom egy Lélek munkája. A világ teremtése óta Isten mindig is az emberiség irányításán munkálkodott. Ő a kezdet és a vég, Ő az első és az utolsó, Ő az, aki elkezd egy kort, és Ő az, aki véget vet a kornak. A munka három szakasza, különböző korokban és különböző helyeken, félreérthetetlenül egy Lélek munkája. Mindazok, akik ezt a három szakaszt különválasztják, ellenállnak Istennek. Immár meg kell értened, hogy az első szakasztól napjainkig minden munka egy Isten munkája, egy Lélek munkája. Ehhez nem férhet kétség.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (3.))

Isten napi igéi  290. szemelvény

Mivel az ember hisz Istenben, szorosan kell követnie Isten minden léptét; „követnie kell a Bárányt, ahova csak megy”. Csak azok az emberek, akik ezt teszik, keresik valóban az igaz utat, csak ők ismerik a Szentlélek munkáját. Akik makacsul ragaszkodnak a szavakhoz és doktrínákhoz, azok az emberek lettek kiiktatva a Szentlélek munkája által. Minden egyes időszakban Isten új munkába kezd, és minden időszakban lesz egy új kezdet az emberek között. Ha az ember csak azokhoz az igazságokhoz ragaszkodik, hogy „Jahve az Isten”, illetve „Jézus a Krisztus”, mely igazságok mindegyike csak egyetlen korszakra vonatkozik, akkor az ember sosem fog lépést tartani a Szentlélek munkájával, és mindörökre képtelen lesz elnyerni a Szentlélek munkáját. Függetlenül attól, hogy Isten hogyan munkálkodik, ha az ember a leghalványabb kétség nélkül követi és közelről követi, akkor hogyan iktathatná ki az embert a Szentlélek? Függetlenül attól, amit Isten tesz, mindaddig, amíg az ember biztos benne, hogy az a Szentlélek munkája, és mindenféle aggály nélkül együttműködik a Szentlélek munkájával, és próbál megfelelni Isten követelményeinek, addig hogyan is kaphatna büntetést? Isten munkája soha nem szűnt meg, az Ő léptei sosem álltak meg, és az Ő irányítási munkájának befejezését megelőzően Ő folyton elfoglalt, és sosem áll meg. Az ember azonban más: miután a Szentlélek munkájából mindössze csekélységet nyert, úgy kezeli azt, mint ami sosem fog megváltozni; miután egy kevés ismeretet szerzett, nem halad előre, hogy Isten újabb munkájának „nyomában járjon”; épphogy egy kicsit látott Isten munkájából, azonnal úgy határolja be Istent, mint egy bizonyos fafigurát, és úgy hiszi, hogy Isten mindig meg fogja tartani ezt a képmást, amit ő lát, hogy ez így volt a múltban és mindig így lesz a jövőben; csak maroknyi felületes tudást szerezve az ember oly büszke, hogy megfeledkezik magáról és önkényesen elkezdi Istennek egy olyan természetét és lényét hirdetni, amely egyszerűen nem létezik; és ahogy bizonyosságot nyert a Szentlélek munkájának egy szakaszáról, bármilyen személy is legyen, aki Isten új munkáját hirdeti, az ember nem fogadja el azt. Az ilyen emberek nem tudják elfogadni a Szentlélek új munkáját, túl konzervatívak, és képtelenek elfogadni az új dolgokat. Az ilyen emberek azok, akik hisznek Istenben, de egyúttal el is utasítják Istent. Az ember úgy hiszi, hogy az izráeliták tévedtek, amikor „csak Jahvében hittek, de nem hittek Jézusban”, az emberek többsége mégis játssza a szerepet, amelyben „csak Jahvében hisznek, és elutasítják Jézust” és „vágynak a Messiás visszatérésére, de ellenállnak a Messiásnak, akit Jézusnak hívnak”. Nem csoda hát, hogy az emberek még mindig a Sátán hatalma alatt élnek, miután elfogadták a Szentlélek munkájának egyik szakaszát, és továbbra sem részesülnek Isten áldásaiban. Hát nem az ember lázadó mivoltának eredménye ez? Keresztények világszerte, akik nem tartottak lépést a mai új munkával, mind abba a reménybe kapaszkodnak, hogy szerencséjük lesz, feltételezve, hogy Isten majd minden egyes kívánságukat teljesíti. Ugyanakkor nem tudják biztosan megmondani, hogy Isten miért vinné fel őket a harmadik égbe, sem abban nem biztosak, hogyan fog eljönni Jézus, hogy fehér felhőn érkezve fogadja őket, sokkal kevésbé tudják teljes bizonyossággal megmondani, hogy vajon Jézus tényleg egy fehér felhőn fog-e megérkezni azon a napon, amelyet elképzelnek. Mindannyian nyugtalanok, és tanácstalanok; ők maguk sem tudják, hogy Isten vajon fel fogja-e vinni mindannyiukat, a valamennyi felekezetből származó, sokszínű, néhány maroknyi embert. Az a munka, amit Isten most, a jelen korban végez, Isten szándékai – fogalmuk sincs ezen dolgok bármelyikéről, és nem tehetnek mást, mint visszaszámolni a napokat az ujjaikon. Egyedül azok nyerhetik el a végső áldást, akik a végsőkig követik a Bárány nyomdokait, míg azok az „okos emberek”, akik képtelenek a végsőkig követni, mégis úgy hiszik, hogy mindent megnyertek, képtelenek arra, hogy tanúi legyenek Isten megjelenésének. Mind úgy hiszik, hogy ők a legokosabbak a világon, és minden ok nélkül rövidre zárják Isten munkájának folytonos fejlődését, és úgy tűnik, hogy teljes bizonyossággal hiszik, hogy Isten fel fogja vinni őket a mennybe, őket, akik „a leginkább hűségesek Istenhez, követik Istent, és betartják Isten szavait”. Habár a „legnagyobb hűséggel” viseltetnek az Isten által kimondott szavak iránt, szavaik és tetteik akkor is visszataszítóak, mert ellenállnak a Szentlélek munkájának, és csalárdságot és gonoszságot művelnek. Azok, akik nem követik a legvégsőkig, akik nem tartanak lépést a Szentlélek munkájával, és akik csak a régi munkához ragaszkodnak, nem csak az Isten iránti hűség elérésében vallottak kudarcot, hanem ellenkezőleg, ők lettek azok, akik Istennel szemben állnak, ők lettek azok, akiket az új korszak elutasított, és akik meg lesznek büntetve. Van-e bárki, aki szánalmasabb náluk? Sokan még azt is hiszik, hogy mindazoknak, akik elutasítják a régi törvényt és elfogadják az új munkát, nincs lelkiismerete. Ezeknek az embereknek a kilátásait, akik csak a „lelkiismeretről” beszélnek, és nem ismerik a Szentlélek munkáját, végül a saját lelkiismeretük fogja rövidre zárni. Isten munkája nem doktrínákhoz ragaszkodik, és bár lehet az az Ő saját munkája, Isten mégsem ragaszkodik ahhoz. Amit meg kell tagadni, az meg van tagadva, amit ki kell iktatni, az ki van iktatva. Az ember mégis Isten ellenségévé teszi önmagát azáltal, hogy Isten irányítási munkájának csak egy apró részéhez ragaszkodik. Vajon ez nem az ember abszurditása? Vajon ez nem az ember tudatlansága? Az emberek minél félénkebbek és minél inkább túl óvatosak azért, mert félnek attól, hogy nem nyerik el Isten áldásait, annál inkább képtelenek nagyobb áldásokban részesülni, és elnyerni a végső áldást. Azok az emberek, akik szolgaian megtartják a törvényt, mind a lehető legnagyobb hűséget tanúsítják a törvény iránt, és minél inkább tanúsítanak efféle hűséget a törvény iránt, annál inkább lázadók, akik ellenállnak Istennek. Mert most a Királyság Kora van, nem pedig a Törvény Kora, és a mai munkát meg a múltbéli munkát nem lehet egyazon lélegzetvétellel említeni, és nem is hasonlítható össze a múlt munkája a jelen munkájával. Isten munkája megváltozott, és az ember gyakorlata szintén megváltozott; ez a gyakorlat nem a törvényhez való ragaszkodás vagy a kereszt viselése, ezért az emberek törvény iránti és a kereszt iránti hűsége nem fogja elnyerni Isten jóváhagyását.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkája és az ember gyakorlata)

Isten napi igéi  291. szemelvény

A te mai meghódításod célja az, hogy elismerd, hogy Isten a te Istened, és ugyanúgy mások Istene is, és ami a legfontosabb, hogy Ő mindazoknak az Istene, akik szeretik Őt, és az összes teremtett lény Istene. Ő az izráeliták Istene és Egyiptom népének Istene. Ő a britek Istene és az amerikaiak Istene. Ő nem csak Ádám és Éva Istene, hanem Istene valamennyi leszármazottjuknak is. Ő az Istene mindennek a mennyekben és mindennek a földön. Minden család, legyen izráelita vagy pogány, mind egy Isten kezében van. Ő nemcsak Izráelben munkálkodott több ezer éven át, és egyszer megszületett Júdeában, hanem ma Ő alászáll Kínában, ezen a helyen, ahol a nagy vörös sárkány fekszik összetekeredve. Ha az, hogy Júdeában született, a Zsidók Királyává teszi Őt, akkor az, hogy ma leszáll mindannyiótok közé, nem teszi Őt mindannyiótok Istenévé? Ő vezette az izráelitákat és Júdeában született, és Ő megszületett egy pogány földön is. Vajon Ő nem az Általa teremtett egész emberiségért végzi valamennyi munkáját? Százszorosan szereti vajon az izráelitákat, és ezerszeresen utálja a pogányokat? Nem ez az elképzelésetek? Nem az a helyzet, hogy Isten soha nem volt a ti Istenetek, hanem inkább csak arról van szó, hogy ti egyáltalán nem ismeritek el Őt; nem az a helyzet, hogy Isten nem hajlandó a ti Istenetek lenni, hanem csak az, hogy ti elutasítjátok Őt. A teremtettek közül ki az, aki nincs a Mindenható kezében? A ti mai meghódításotoknak nem az a célja vajon, hogy elismerjétek, hogy Isten nem más, mint a ti Istenetek? Ha továbbra is fenntartjátok, hogy Isten csak az izráeliták Istene, és továbbra is fenntartjátok, hogy Dávid háza Izráelben Isten születésének eredete, és hogy Izráelen kívül egy nemzet sem alkalmas arra, hogy „világra hozza” Istent, még kevésbé tudja bármely pogány család személyesen befogadni Jahve munkáját – ha még mindig így gondolkozol, nem egy konok ellenálló vagy-e? Ne mindig Izráellel legyél elfoglalva. Isten ma pontosan itt van, közöttetek. Ugyanígy nem szabadna folyton a menny felé sem nézelődnöd. Hagyj fel azzal, hogy a mennyben lévő Istened után epekedsz! Isten eljött közétek, akkor hogyan lehetne a mennyben? Még nem túl régóta hiszel Istenben, mégis számos elképzelésed van Róla, olyannyira, hogy egy másodpercig sem mered elgondolni, hogy az izráeliták Istene méltóztatna az Ő jelenlétének kegyében részesíteni titeket. Még kevésbé mertek arra gondolni, hogyan láthatnátok Isten személyes megjelenését annak fényében, hogy mennyire szerfelett mocskosak vagytok. Arra sem gondoltatok még soha, hogy hogyan ereszkedhetne alá Isten személyesen egy pogány földre. A Sínai-hegyen kellene alászállnia vagy az Olajfák hegyén, hogy ott megjelenjen az izráelitáknak. A pogányok (vagyis az Izráelen kívüli népek) nem mind az Ő utálatának tárgyai vajon? Hogyan munkálkodhatna Ő személyesen közöttük? Ezek mind azok a mélyen gyökerező elképzelések, amelyek sok év alatt alakultak ki bennetek. A mai napi meghódításotok célja az, hogy porrá zúzza ezeket az elképzeléseiteket. Így meglátjátok Isten személyes megjelenését közöttetek – nem a Sínai-hegyen vagy az Olajfák hegyén, hanem olyan emberek között, akiket Ő korábban soha nem vezérelt. Miután Isten véghez vitte munkájának két szakaszát Izráelben, az izráeliták és a pogányok egyaránt elkezdték dédelgetni azt az elképzelést, miszerint – bár igaz, hogy mindent Isten teremtett – Ő csak az izráeliták Istene hajlandó lenni, nem pedig a pogányok Istene. Az izráeliták a következőben hisznek: Isten csak a mi Istenünk lehet, nem pedig a ti Istenetek, pogányoké, és mivel ti nem félitek Jahvét, Jahve – a mi Istenünk – utál titeket. Azok a zsidó emberek még inkább hiszik a következőt: az Úr Jézus a mi képünket, a zsidó emberek képét öltötte magára, és Ő olyan Isten, aki a zsidó nép jelét viseli. Isten miközöttünk munkálkodik. Isten képmása és a mi képmásunk hasonló; a mi képünk hasonlít Istenére. Az Úr Jézus a mi Királyunk, a zsidóké; a pogányok nem alkalmasak arra, hogy ilyen hatalmas üdvösségben részesüljenek. Az Úr Jézus a vétekáldozat értünk, zsidókért. Az izráeliták és a zsidó nép pusztán a munkának ama két szakasza alapján alkották meg ezeket az elképzeléseket. Ellentmondást nem tűrően magukénak vallják Istent, nem engedve, hogy Isten a pogányok Istene is legyen. Ily módon Isten egy űr lett a pogányok szívében. Ez azért van, mert mindenkiben az a hit alakult ki, hogy Isten nem akar a pogányok Istene lenni, és Ő csak az izráelitákat – az Ő választott népét – és a zsidó embereket kedveli, különösen a tanítványokat, akik Őt követték. Nem tudod, hogy az a munka, amit Jahve és Jézus végeztek, az egész emberiség túlélését szolgálja? Elismered végre, hogy Isten mindannyiótoknak az Istene, akik Izráelen kívül születtetek? Nincs Isten itt ma közöttetek? Ez nem lehet álom, vagy mégis? Nem fogadjátok el ezt a valóságot? Nem meritek ezt elhinni vagy rágondolni. Bárhogy is látjátok, Isten nem éppen itt, közöttetek van? Még mindig nem meritek elhinni e szavakat? E naptól fogva, nem Isten választott népe-e mindenki, akit Ő meghódított, és aki Isten követője akar lenni? Ti, akik ma követők vagytok, nem mindannyian Izráelen kívülről választott emberek vagytok-e? Nem ugyanaz az identitásotok, mint az izráelitáké? Nem mindezek azok a dolgok, amiket fel kellene ismernetek? Nem ez a célja a meghódításotok munkájának? Mivel látjátok Istent, Ő mindörökké a ti Istenetek lesz, a kezdettől fogva és a jövőben is. Ő nem fog elhagyni titeket mindaddig, amíg mindannyian hajlandóak vagytok Őt követni és az Ő hű, alávetett teremtett lényei lenni.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A hódítás munkájának valódi története (3.))

Isten napi igéi  292. szemelvény

Csak a régi elképzelések félretételével lehet új tudásra szert tenni, de a régi tudás nem feltétlenül egyenlő a régi elképzelésekkel. Az „elképzelések” az ember által elképzelt dolgokra utalnak, amelyek ellentétben állnak a valósággal. Ha a régi tudás a korok múlásával elavulttá vált, el kell vetni. A régi tudás az emberek elképzeléseinek része, és gátolja őket abban, hogy belépjenek az új munkába. Ha valaki helytállóan tudja kezelni ezt a régi tudást, és képes ötvözni a régit és az újat, akkor a régi tudás valójában a segítségére lesz, és azzá az alappá válik, amely által belép az új korba. Isten megismerésének leckéje számos alapelv elsajátítását követeli meg tőled: hogyan lépj rá Isten megismerésének útjára, mely igazságokat kell megértened ahhoz, hogy megismerd Istent, és hogyan vesd le az elképzeléseidet és a régi beállítottságaidat, hogy alávethesd magad Isten új munkája minden intézkedésének. Ha ezeket az elveket használod alapként, hogy belépj Isten megismerésének leckéjébe, akkor a tudásod egyre mélyebbé és mélyebbé válik. Ha világos ismeretekkel rendelkezel a munka három szakaszáról – vagyis Isten egész irányítási tervéről –, és ha teljes mértékben összefüggésbe tudod hozni Isten munkájának előző két szakaszát a jelenlegi szakasszal, és látod, hogy ez ugyanaz az Isten által végzett munka, akkor a lehető legmélyebb alapod lesz. A munka három szakaszát egyetlen Isten végzi; ez a legnagyobb látomás, és ez az egyetlen út Isten megismeréséhez. A munka három szakaszát csakis Maga Isten végezheti. Ember nem végezhet ilyen munkát az Ő nevében. Azaz csakis Maga Isten végezhette a saját munkáját a kezdetektől napjainkig. Bár Isten munkájának három szakasza különböző korokban és helyszíneken valósult meg, és bár mindegyiknek a munkája más és más, az összes munkát egy Isten végzi. Az összes látomás közül, amelyeket az embernek ismernie kell, ez a legnagyobb, és ha az ember teljesen megérti, akkor képes lesz helytállni. Ma a különböző vallások és felekezetek legnagyobb problémája az, hogy nem ismerik a Szentlélek munkáját, és képtelenek különbséget tenni a Szentlélek munkája és a nem a Szentlélektől eredő munka között – emiatt nem tudják megmondani, hogy a munka ezen szakaszát is Jahve Isten végzi-e, mint a munka előző két szakaszát. Bár az emberek követik Istent, a legtöbben még mindig nem tudják megmondani, hogy ez-e a helyes út. Az ember aggódik, hogy ez-e az az út, amelyet személyesen Maga Isten vezet, és hogy Isten megtestesülése tény-e. A legtöbb embernek még mindig fogalma sincs arról, hogyan lehet ezeket a dolgokat megkülönböztetni. Azok, akik Istent követik, bizonytalanok ezt az utat illetően, így a megtartott prédikációk csak részleges hatást érnek el ezen emberek körében, és képtelenek teljes mértékben hatékonyak lenni, és ez aztán kihat az ilyen emberek életbe való belépésére. Ha az ember látja a munka három szakaszában, hogy azokat Isten Maga végzi különböző időpontokban, különböző helyeken és különböző embereken; ha az ember látja, hogy bár a munka eltérő, mégis mindet egy Isten végzi, és mivel egy Isten által végzett munkáról van szó, akkor annak helyesnek és hibátlannak kell lennie, és bár ellentmond az ember elképzeléseinek, nem tagadható, hogy egy Isten munkájáról van szó – ha az ember biztosan ki tudja mondani, hogy ez egy Isten munkája, akkor az ember elképzelései pusztán említésre se méltó apróságokká csökkennek. Az ember nincs tisztában a látomásokkal, csak Jahvét ismeri Istenként, Jézust pedig az Úrként, és a mai megtestesült Istent illetően kétféleképpen gondolkodik. Következésképpen sokan még mindig Jahve és Jézus munkájához kötődnek, és a mai munkával kapcsolatban elképzelések gyötrik őket, és a legtöbb ember mindig bizonytalankodik, és nem veszi komolyan a mai munkát. Az embernek nincsenek elképzelései a munka utóbbi két szakaszáról, amelyek láthatatlanok voltak. Ez azért van, mert az ember nem érti a munka utóbbi két szakaszának valóságát, és nem volt személyesen tanúja azoknak. Mivel a munka e szakaszait nem lehet látni, az ember úgy képzeli el, ahogyan akarja; függetlenül attól, hogy mit talál ki, nincsenek tények, amelyek bizonyíthatnák ezeket a képzelgéseket, és nincs, aki kijavítsa őket. Az ember szabadjára engedi indulatait, szélnek ereszti az óvatosságot, és szabad folyást enged képzeletének. Nincsenek tények, amelyek igazolhatnák képzelődéseit, így az ember képzelődései „tényekké” válnak, függetlenül attól, hogy megállnak-e. Így az ember az elméjében elképzelt saját istenében hisz, és nem a valóság Istenére törekszik. Ha egy embernek egyfajta hite van, akkor száz embernek százféle hite van. Az embernek azért van ilyen hite, mert nem látta Isten gyakorlati munkáját, mert csak hallotta a fülével, de nem látta a szemével. Az ember hallott legendákat és történeteket – de ritkán hallotta az ismeretet Isten munkájának tényeiről. Ezért van az, hogy olyan emberek, akik csak egy éve hívők, a saját elképzeléseiken keresztül hisznek Istenben, és ugyanez igaz azokra is, akik egész életükben hittek Istenben. Azok, akik nem látják a tényeket, soha nem fognak tudni szabadulni attól a hittől, amelyben elképzeléseik vannak Istenről. Az ember azt hiszi, hogy megszabadult régi elképzeléseinek kötelékeitől, és új területre lépett. Vajon nem tudja az ember, hogy azoknak a tudása, akik nem látják Isten igazi arcát, nem más, mint elképzelések és szóbeszéd? Az ember azt hiszi, hogy az elképzelései helyesek és hiba nélküliek, és azt hiszi, hogy ezek az elképzelések Istentől származnak. Ma, amikor az ember tanúja Isten munkájának, elengedi a hosszú évek alatt felhalmozódott elképzeléseit. A múltbeli képzelgések és eszmék akadályozzák e szakasz munkáját, és az ember számára nehézzé vált az ilyen elképzelések elengedése és az ilyen eszmék megcáfolása. Sokak elképzelései, akik a mai napig követték Istent, e munka minden egyes lépésével kapcsolatban egyre súlyosabbá váltak, és ezek az emberek fokozatosan egy csillapíthatatlan gyűlöletet alakítottak ki a megtestesült Isten iránt. E gyűlölet forrását az ember elképzelései és képzelődései jelentik. A tények nem engedik meg az embernek, hogy szabadjára engedje a képzeletét, még kevésbé engednek teret bármiféle hanyag cáfolatnak, az ember elképzelései és képzelődései pedig nem tűrhetik a tények létezését; továbbá az ember nem gondol a tények helytállóságára és hitelességére, és csupán folyton szabadjára engedi az elképzeléseit, és továbbfejleszti a saját képzelődéseit. Pontosan emiatt váltak az ember elképzelései és képzelődései a mai munka ellenségévé, egy olyan munkáé, amely ellentétes az ember elképzeléseivel. Erről csak azt lehet mondani, hogy az ember elképzeléseinek a hibája, és nem mondható Isten munkája hibájának. Az ember bármit elképzelhet, amit csak akar, de nem cáfolhatja szabadon Isten munkájának egyetlen szakaszát vagy egyetlen részletét sem; Isten munkájának ténye nem tűr sértést az embertől. Szabadon engedheted a képzeletedet, és akár szép történeteket is kitalálhatsz Jahve és Jézus munkájáról, de nem cáfolhatod Jahve és Jézus munkájának egyetlen szakaszának tényét sem; ez egy alapelv, egyben adminisztratív rendelet is, és meg kell értenetek e kérdések fontosságát. Az ember úgy véli, hogy a munkának ez a szakasza nem igazodik az ember elképzeléseihez, és hogy ez nem igaz a munka két korábbi szakaszára. Képzeletében az ember azt hiszi, hogy a két korábbi szakasz munkája biztosan nem ugyanolyan, mint a mai munka – de gondoltál már arra, hogy Isten munkájának elvei mind egyformák, hogy az Ő munkája mindig gyakorlatias, és kortól függetlenül mindig lesz egy emberáradat, akik ellenállnak és szembeszegülnek az Ő munkájának tényével? Mindazok, akik ma ellenállnak és szembeszegülnek a munka e szakaszával, kétségtelenül a múltban is ellenálltak volna Istennek, mivel az ilyen emberek mindig Isten ellenségei lesznek. Azok az emberek, akik ismerik Isten munkájának tényét, a munka három szakaszát egyetlen Isten munkájának fogják látni, és el fogják engedni elképzeléseiket. Ezek azok az emberek, akik ismerik Istent, és az ilyen emberek azok, akik valóban követik Istent. Amikor Isten egész irányítása a végéhez közeledik, Isten mindent a maga fajtája szerint fog besorolni. Az embert a Teremtő keze alkotta, és a végén teljesen vissza kell hoznia az embert az Ő uralma alá; ez a munka három szakaszának befejezése. Az utolsó napok munkájának szakasza, valamint az előző két szakasz Izráelben és Júdeában, Isten egész világegyetemre vonatkozó irányítási terve. Ezt senki sem tagadhatja, ez Isten munkájának ténye. Bár az emberek nem sokat tapasztaltak vagy láttak ebből a munkából, a tények mégis tények, és ez minden ember számára tagadhatatlan. Azok az emberek, akik a világegyetem minden pontján hisznek Istenben, mind elfogadják a munka három szakaszát. Ha te a munkának csak egy bizonyos szakaszát ismered, és nem érted a munka másik két szakaszát, nem érted Isten elmúlt időkbeli munkáját, akkor nem vagy képes elmondani az igazságot Isten egész irányítási tervéről, és az Istenről való tudásod egyoldalú, mert az Istenben való hitedben nem ismered vagy nem érted Őt, így nem vagy alkalmas arra, hogy Isten tanúja legyél. Függetlenül attól, hogy a jelenlegi tudásod ezekről a dolgokról mélyreható vagy felszínes, végül mindannyiótoknak rendelkeznetek kell tudással és alapos meggyőződéssel, majd minden ember meglátja Isten munkájának teljességét, és aláveti magát Isten uralmának. E munka végén minden vallás eggyé válik, minden teremtett lény visszatér a Teremtő uralma alá, minden teremtett lény az egy igaz Istent fogja imádni, továbbá minden gonosz vallás semmivé lesz, és soha többé nem jelenik meg.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Megismerni Isten munkájának három szakaszát az Isten megismeréséhez vezető út)

Isten napi igéi  293. szemelvény

Isten munkája céljának, a munkája által az embereken elérni kívánt eredményeknek és annak a megértése, hogy pontosan mik az Ő szándékai az emberekkel, olyasmi, amit mindenkinek el kellene érnie, aki követi Istent. Isten munkájának ismerete pontosan az, ami manapság minden emberből hiányzik. Amit Isten az emberekkel tett, Isten minden munkája, és hogy pontosan mik voltak Isten szándékai a világ teremtésétől fogva a jelen időkig – az emberek nem fogják fel és nem értik ezeket a dolgokat. Ez a hiányosság nemcsak a vallásos világban található meg, hanem még inkább mindazokban, akik hisznek Istenben. Amikor eljön a nap, amikor igazán meglátod Istent, átérzed az Ő bölcsességét, meglátod minden tettét, amit Isten véghez vitt, és megismered, hogy mi Isten és mit birtokol – amikor meglátod az Ő bőségét, bölcsességét, csodálatosságát, és minden munkát, amit az embereken végzett –, csak akkor fogsz igazán sikeresen hinni Istenben. Amikor azt mondják Istenről, hogy Ő mindent átfogó és bőségben gazdag, pontosan milyen értelemben mindent átfogó, és milyen értelemben gazdag bőségben? Ha ezt nem érted, akkor nem lehet úgy tekinteni, hogy hiszel Istenben. Miért mondom azt, hogy a vallásos világban élők nem istenhívők, hanem az ördögök fajtájából való gonosztevők? Azért mondom azt, hogy gonosztevők, mert nem értik Isten szándékait, és képtelenek meglátni az Ő bölcsességét. Isten soha nem teszi nyilvánvalóvá előttük a munkáját. Mindannyian vakok, és nem látják Isten tetteit. Isten lemondott róluk, és teljesen híján vannak az Ő gondoskodásának és oltalmának, nem is beszélve a Szentlélek munkájáról. Azok, akik nem rendelkeznek Isten munkájával, mind gonosztevők és olyan emberek, akik ellenállnak Istennek. Az Istennek ellenálló emberek alatt, akikről beszélek, azokat értem, akik nem ismerik Istent, akik szóban elismerik Istent, miközben semmilyen ismeretük nincs Róla, akik követik Istent, mégsem vetik alá magukat Neki, és akik élvezik az Ő kegyelmét, mégsem képesek szilárdan megállni a Mellette tett bizonyságtételükben. Ha valaki nem érti Isten munkájának célját, és nem érti azt a munkát, amelyet Isten az embereken végez, az nem tud összhangban lenni Isten szándékaival, és nem tud szilárdan megállni az Isten mellett tett bizonyságtételében. Az ok, amiért az emberek ellenállnak Istennek, egyrészt a romlott beállítottságaikból fakad; másrészt azért van, mert nem ismerik Istent, és nem értik azokat az alapelveket, amelyek szerint Ő munkálkodik, illetve, hogy mik az Ő szándékai az emberekkel. Ez a két szempont együttesen alkotja az ember Istennel szembeni ellenállásának történetét. Azok, akik épp csak hinni kezdtek Istenben, azért állnak ellen Neki, mert az embereknek olyan természetük van, amely ellenáll Istennek; ami azokat illeti, akik sok éve hisznek Istenben, ők azért állnak ellen Istennek, mert nem ismerik Őt, és ráadásul romlott beállítottságaik vannak. Abban az időben, mielőtt Isten testté lett, annak mércéje, hogy valaki ellenáll-e Istennek, azon alapult, hogy betartotta-e a mennybéli Isten által hozott rendeleteket. A Törvény Korában például bárki, aki nem tartotta be Jahve törvényeit, ellenállt Istennek; bárki, aki ellopta a Jahvénak szánt felajánlásokat, vagy ellenállt azoknak, akikre Jahve kegyes szemmel tekintett, ellenállt Istennek, és halálra kövezték; bárki, aki nem tisztelte a szüleit, vagy megütött és sértegetett másokat, engedetlen volt a törvényekkel szemben, és mindazok, akik nem tartották be Jahve törvényeit, olyanok voltak, akik ellenálltak Neki. A dolgok másképp voltak a Kegyelem Korában, amikor mindazok, akik ellenálltak Jézusnak, olyanok voltak, akik ellenálltak Istennek, és mindazok, akik nem vetették alá magukat a Jézus által mondott szavaknak, olyanok voltak, akik ellenálltak Istennek. Ebben az időszakban az „Istennek való ellenállás” meghatározása pontosabb és gyakorlatiasabb volt. Mielőtt Isten testté lett, annak mércéje, hogy valaki ellenáll-e Istennek, azon alapult, hogy imádta-e a láthatatlan Istent a mennyben és felnézett-e Rá. Annak az időszaknak az „Istennek való ellenállásról” alkotott meghatározása nem volt olyan gyakorlatias, mivel az emberek nem láthatták Istent, és nem tudták, hogy pontosan milyen Isten képmása, illetve, hogy pontosan hogyan munkálkodik és beszél. Az embereknek egyáltalán nem voltak elképzeléseik Istenről, és a homályosság állapotából hittek Istenben, mert Isten még nem jelent meg az embernek. Ezért, függetlenül attól, hogy az emberek hogyan hittek Istenben a képzelődéseik alapján, Isten nem ítélte el őket, és nem támasztott velük szemben túlzottan magas követelményeket, mert teljesen képtelenek voltak látni Istent. Amikor Isten testté lesz, és eljön, hogy az emberek között munkálkodjon, mindenki meglátja Őt és hallja az Ő szavait, és látja a hús-vér testben lévő Isten tetteit, mire mindenki elképzelései kipukkadnak, mint a buborékok. Ami azokat illeti, akik látják Istent megjelenni a hús-vér testben, nem lesznek elítélve, ha szándékosan alávetik magukat Neki, míg azok, akik célzatosan ellenállnak Neki, olyan emberekként lesznek jellemezve, akik ellenállnak Istennek. Az ilyen emberek antikrisztusok, ellenségek, akik szándékosan ellenállnak Istennek. Azok, akik elképzeléseket dédelgetnek Istennel kapcsolatban, de mégis hajlandóak alávetni magukat Neki, nem lesznek elítélve. Isten a szándékaik és az általuk tett dolgok alapján ítéli el az embereket, nem pedig a gondolataik és elgondolásaik miatt. Ha a gondolataik és elgondolásaik alapján ítélné el az embereket, akkor egyetlen ember sem tudna megmenekülni Isten haragos kezei elől. Azok, akik szándékosan ellenállnak a megtestesült Istennek, meg lesznek büntetve a dacukért. Ezeknek az embereknek az ellenállása az Istenről dédelgetett elképzeléseikből fakad, ami arra készteti őket, hogy olyan dolgokat tegyenek, amelyek megzavarják Isten munkáját. Minden ilyen ember szándékosan ellenáll Isten munkájának, és megpróbálja lerombolni azt. Nem csupán elképzeléseik vannak Istenről – olyan tevékenységekbe is bocsátkoznak, amelyek megzavarják az Ő munkáját, és emiatt elítéltetnek. Azok, akik nem zavarják meg szándékosan Isten munkáját, nem lesznek bűnösként elítélve, mert képesek szándékosan alávetni magukat, és nem tesznek olyan dolgokat, amelyek bomlasztanak és zavart keltenek. Az ilyen emberek nem lesznek elítélve. Amikor azonban valaki sok éve tapasztalja meg Isten munkáját, miközben még mindig vannak elképzelései Róla, képtelen megismerni a megtestesült Isten munkáját, még mindig teli van Istenről szóló elképzelésekkel, és képtelen megismerni Őt, függetlenül attól, hogy hány éven át tapasztalta meg a munkáját, a szíve teli van a Róla szóló elképzelésekkel annak ellenére, hogy nem feltétlenül tett semmit, ami zavarokat okozna – és bár ezek az elképzelések talán nem válnak nyilvánvalóvá, ez az ember egyáltalán nem segít Isten munkájában, képtelen hirdetni az evangéliumot Istenért, illetve szilárdan megállni a Mellette tett bizonyságtételében –, az azt jelenti, hogy semmirekellő és ostoba. Mivel nem ismeri Istent, és ráadásul teljesen képtelen elengedni a Róla szóló elképzeléseit, elítéltetik. Így is lehetne mondani: az normális, ha azoknak, akik épp csak elkezdtek hinni Istenben, vannak elképzeléseik Róla, vagy nem ismerik Őt, de ha valaki sok éve hisz Istenben, sokat tapasztalt meg az Ő munkájából, és mégis vannak elképzelései Róla, az nem normális, és még abnormálisabb, ha semmilyen ismerete nincs Istenről. Mivel ez nem normális állapot, az ilyen ember elítéltetik. Ezek az abnormális emberek mind haszontalanok; ők azok, akik a leginkább ellenállnak Istennek, és akik hiába élvezték Isten kegyelmét. Minden ilyen ember ki lesz iktatva a végén!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mindazon emberek, akik nem ismerik Istent, olyan emberek, akik ellenállnak Istennek)

Isten napi igéi  294. szemelvény

Azok, akik nem értik Isten munkájának célját, olyan emberek, akik ellenállnak Istennek. Ez még inkább igaz azokra, akik értik Isten munkájának célját, mégsem törekszenek arra, hogy eleget tegyenek Neki. Vannak, akik hatalmas templomokban olvassák a Bibliát, és egész nap igeszakaszokat recitálnak, mégsem érti meg közülük senki Isten munkájának célját, és nincs közöttük olyan, aki ismerné Istent – nem is beszélve arról, hogy bárki is megfelelne Isten szándékainak. Mindannyian értéktelen, hitvány emberek, akik a magasban állva kioktatják „Istent”. Olyan emberek ők, akik Isten zászlaja alatt cselekszenek, mégis szándékosan ellenállnak Istennek, akik az Istenben való hit címkéjét viselik, miközben az ember húsát eszik és az ember vérét isszák. Minden ilyen ember gonosz ördög, aki felfalja az ember lelkét, fődémon, aki szándékosan megzavarja az embereket abban, hogy a helyes útra lépjenek, és botláskő, amely akadályozza az embereket Isten keresésében. Lehet, hogy „fizikailag robusztusnak” tűnnek, de honnan tudhatnák a követőik, hogy ők antikrisztusok, akik arra vezetik az embereket, hogy ellenálljanak Istennek? Honnan tudhatnák a követőik, hogy ők élő ördögök, akik annak szentelik magukat, hogy felfalják az ember lelkét? Azok, akik nemesnek hiszik magukat Isten jelenlétében, a legalantasabbak mind közül, míg azok, akik alantasnak tartják magukat, a legnemesebbek. És azok, akik azt feltételezik, hogy ismerik Isten munkáját, és akik gátlástalanul hirdethetik az Ő munkáját másoknak, miközben Rá tekintenek, a legtudatlanabbak mind közül. Az ilyen embereknek nincs bizonyságtételük Istenről, és mindannyian arrogánsak és önhittek. Akik úgy hiszik, hogy túl keveset tudnak Istenről, de valójában rendelkeznek gyakorlati tapasztalattal és Istenről való gyakorlati ismerettel, azokat szereti Ő a leginkább. Csak az ilyen embereknek van igazán bizonyságtételük, és ők azok, akik valóban képesek arra, hogy Isten tökéletesítse őket. Azok, akik nem értik Isten szándékait, olyanok, akik ellenállnak Istennek. Azok, akik értik Isten szándékait, mégsem gyakorolják az igazságot, olyanok, akik ellenállnak Istennek. Azok, akik eszik és isszák Isten szavait, és mégis szembemennek Isten szavainak lényegével, olyanok, akik ellenállnak Istennek. Azok, akiknek elképzeléseik vannak a megtestesült Istenről, és ráadásul szándékosan lázadásba bocsátkoznak, olyanok, akik ellenállnak Istennek. Azok, akik ítélkeznek Isten felett, olyanok, akik ellenállnak Istennek. És bárki, aki képtelen megismerni Istent, és nem tud bizonyságot tenni Mellette, az olyasvalaki, aki ellenáll Istennek. Ezért buzdítalak titeket: ha valóban van hitetek ahhoz, hogy ezen az úton járjatok, akkor kövessétek továbbra is. De ha képtelenek vagytok tartózkodni attól, hogy ellenálljatok Istennek, akkor legjobb, ha félreálltok, mielőtt túl késő lenne, különben a dolgok valóban nem sok jót fognak ígérni számotokra, mivel a természetetek egyszerűen túlságosan romlott. Híján vagytok a hűségnek, híján vagytok az alávetettségnek, híján vagytok az igazságosságot és az igazságot szomjazó szívnek, és híján vagytok az Isten iránti szeretetnek. Mondhatni, hogy az Isten előtti állapototok lényegében egy teljes zűrzavar. Képtelenek vagytok betartani azt, amit be kellene tartanotok, képtelenek vagytok kimondani azt, amit ki kellene mondanotok, képtelenek vagytok gyakorolni azt, amit gyakorolnotok kellene, és képtelenek vagytok betölteni azt a szerepet, amelyet be kellene töltenetek; nincs meg bennetek az a hűség, aminek meg kellene lennie, az a lelkiismeret, aminek meg kellene lennie, az az alávetettség, aminek meg kellene lennie, és az az elhatározás, aminek meg kellene lennie; nem viseltétek el azt a szenvedést, amit el kellett volna viselnetek, és nincs meg bennetek az a hit sem, aminek meg kellene lennie. Szinte teljesen híján vagytok minden érdemnek. Nem szégyellitek, hogy tovább éltek? Azt tanácsolom nektek, hogy akár mielőbb le is hunyhatnátok a szemeteket az örök nyugalomra, ezáltal megkímélve Istent attól, hogy miattatok aggódjon és értetek szenvedjen. Hisztek Istenben, mégsem értitek az Ő szándékait; eszitek és isszátok Isten szavait, mégsem vagytok képesek eleget tenni Isten emberrel szembeni követelményeinek. Hisztek Istenben, mégsem ismeritek Őt, és úgy éltek, hogy nincs cél, amiért küzdhetnétek, mindenféle érték és bármiféle értelem nélkül. Emberi lények vagytok, még sincs bennetek a legcsekélyebb lelkiismeret, integritás és hitelesség sem – embernek nevezhetitek még magatokat? Hisztek Istenben, mégis megtévesztitek Őt; még Isten pénzére is sóvárogtok, és megeszitek a Neki szánt felajánlásokat. És a végén mégsem vagytok a legcsekélyebb tekintettel sem Isten érzéseire, és a leghalványabb lelkiismeretet sem mutatjátok Iránta. Még egyetlen apró, Isten által támasztott követelménynek sem tudtok eleget tenni. Embernek nevezhetitek még magatokat? Eszitek az ételt, amivel Isten ellát benneteket, lélegzitek az oxigént, amit Ő ad nektek, és élvezitek az Ő kegyelmét, de a végén a legcsekélyebb ismeretetek sincs Istenről. Ellenkezőleg, semmirekellőkké váltatok, akik ellenállnak Istennek. Vajon ez nem azt jelenti, hogy fenevadak vagytok, amelyek még egy kutyához sem foghatók? Az állatok között van-e olyan, amelyik rosszindulatúbb nálatok?

Azok a pásztorok és vének, akik a magasból kioktatnak másokat, olyanok, akik ellenállnak Istennek; ők mind a Sátán szövetségesei. Ami pedig azokat illeti közületek, akik úgy oktatnak ki másokat, hogy nem állnak a magasban, vajon ti nem álltok még inkább ellen Istennek? Vajon nem vagytok még inkább szövetségben a Sátánnal? Azok, akik nem értik Isten munkájának célját, nem tudják, hogyan legyenek összhangban Isten szándékaival. Lehetséges lenne ez azok esetében, akik értik az Ő munkájának célját? Isten munkája soha nem téves; a probléma inkább az emberek törekvésével van. Vajon azok az elfajzottak, akik szándékosan ellenállnak Istennek, nem baljósabbak és rosszindulatúbbak, mint azok a pásztorok és vének? Sokan vannak, akik ellenállnak Istennek, de közöttük az Istennek való ellenállás különböző állapotai is sokfélék. Ahogyan mindenféle hívő létezik, úgy mindenféle olyan ember is van, aki ellenáll Istennek, és mindegyik különbözik a másiktól. Egyetlenegy sem üdvözülhet azok közül, akik nem ismerik fel világosan Isten munkájának célját. Függetlenül attól, hogy valaki hogyan állt ellen Istennek a múltban, amikor megérti Isten munkájának célját, és képes igyekezni, hogy eleget tegyen Istennek, Isten eltörli minden korábbi bűnét. Mindaddig, amíg valaki képes keresni és gyakorolni az igazságot, Isten nem fog emlékezni mindarra, amit tett. Sőt, Isten igazságos emberként fogja jellemezni őt, mert képes gyakorolni az igazságot. Ez Isten igazságossága. Mielőtt valaki látta volna Istent vagy megtapasztalta volna az Ő munkáját, függetlenül attól, hogyan bánt Istennel, Ő nem emlékszik rá. Azonban, ha valaki már látta Istent és megtapasztalta az Ő munkáját, Isten bejegyzi az „évkönyvekbe” minden tettét és cselekedetét, mert látta Istent, és az Ő munkája közepette élt.

Amikor valaki igazán meglátta, amit Isten birtokol és ami Isten, megpillantotta Isten felsőbbrendűségét, és igazán megismerte Isten munkáját – és ráadásul amikor a régi beállítottsága megváltozik –, akkor teljesen leveti magáról az Istennek ellenálló, lázadó beállítottságát. Így is lehetne mondani: mindenki ellenállt Istennek, és mindenki lázadt Isten ellen. Azonban, ha szándékosan alá tudod vetni magad a megtestesült Istennek, és ettől a ponttól kezdve a hűségeddel eleget teszel Isten szívének, gyakorlod az igazságot, amelyet gyakorolnod kell, végzed a kötelességet, amelyet végezned kell, és betartod az előírásokat, amelyeket be kell tartanod, akkor olyan valaki vagy, aki hajlandó levetni a lázadó mivoltát, hogy eleget tegyen Istennek, és olyan valaki, akit Isten tökéletesíthet. Ha makacsul kitartasz a helytelen útjaid mellett, anélkül, hogy lelkifurdalás lenne a szívedben, és folytatod a lázadó viselkedésedet anélkül, hogy a legkisebb szándékod is lenne együttműködni Istennel és eleget tenni Neki, akkor egy olyan csökönyös és javíthatatlan ember, mint te, büntetésre lesz kijelölve, és olyasvalakiként lesz kijelölve, akit Isten nem tökéletesít. Ha ez bekövetkezik, akkor ma is Isten ellensége leszel, és holnap is Isten ellensége leszel, és holnapután is Isten ellensége maradsz – örökké olyan valaki leszel, aki ellenáll Istennek, Isten ellensége. Akkor hogyan is hagyhatna Isten futni téged? Az embereknek olyan természetük van, amely ellenáll Istennek, de nem szabad szándékosan keresniük az Istennek való ellenállás „titkát”, mert nagyon nehéz megváltoztatni az ember természetét. Ha megpróbálnád, jobban tennéd, ha egyszerűen elsétálnál, mielőtt túl késő lenne, nehogy a jövőbeni fenyítésed súlyosabbá váljon, és nehogy az állati természeted kitörjön és irányíthatatlanná váljon, a hús-vér testedet pedig végül Isten elpusztítsa. Azért hiszel Istenben, hogy áldásokat nyerj; de ha a végén ehelyett jajjal találkozol, valóban nem érte volna meg hinni. Buzdítalak titeket, jobban teszitek, ha más tervet eszeltek ki. Nem lenne jobb számotokra bármi mást csinálni, mint Istenben hinni? Tényleg azt hiszitek, hogy ez az egyetlen út számotokra? Vajon nem maradnátok fenn továbbra is, még az igazság keresése nélkül is? Miért fordulsz így szembe Istennel?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mindazon emberek, akik nem ismerik Istent, olyan emberek, akik ellenállnak Istennek)

Isten napi igéi  295. szemelvény

Sok munkát végeztem az emberek között, és ez idő alatt sok szót is kimondtam. E szavak mindegyike az ember üdvösségét szolgálja, és azért juttattam kifejezésre őket, hogy az ember Velem összeférhetővé válhasson. Azonban csak kevés olyan embert nyertem meg a földön, akik Velem összeillőek; így azt mondom, hogy az ember azért nem becsüli meg a szavaimat, mert nem kompatibilis Velem. Ekképpen, munkám célja nem annyi csupán, hogy az ember imádhasson Engem; hanem ami még fontosabb, hogy az ember Velem összeegyeztethető lehessen. Az emberek, akik megrontáson estek át, a Sátán csapdájában élnek; mind a hús-vér testben élnek, önző kívánságokban élnek, és nincs közöttük egyetlen egy sem, aki összeférhető lenne Velem. Azok, akik azt állítják, hogy összeférhetők Velem, mind ködös bálványokat imádnak. Bár vallják, hogy az Én nevem szent, Velem ellentétes utat taposnak, szavaik pedig arroganciával és önteltséggel teljesek. Ez azért van, mert mindannyian eredendően Ellenem vannak, és összeférhetetlenek Velem. Minden nap kutatják nyomaimat a Bibliában, és „odaillő” szakaszokat találnak véletlenszerűen, amelyeket a végtelenségig olvasnak és idéznek, mint szentírást. Nem tudják, hogyan legyenek Velem összeférhetőek, sem azt, hogy mit jelent Ellenem lenni. Csupán vakon olvassák az igeverseket. Egy ködös istent, akit egyszerűen nem láttak, és akit alapvetően nem tudnak meglátni, behatárolnak a Biblia korlátain belülre, és kedvükre előveszik a Bibliát, és olvassák azt. Csak a Biblia hatókörén belül hisznek az Én létezésemben, egyenlővé tesznek Engem a Bibliával; a Biblia nélkül Én nem létezem, és Nélkülem nincs Biblia. Nem figyelmeznek létezésemre vagy cselekedeteimre, ehelyett túlzott és különleges figyelmet szentelnek a Szentírás minden egyes szavára. Még többen azt is hiszik, hogy semmit sem szabadna megtennem, amit tenni szeretnék, hacsak a Szentírás előre meg nem jövendölte. Túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítanak a Szentírásnak. Elmondható, hogy túl fontosnak tekintik a betű szerinti szavakat, oly mértékig, hogy a Biblia verseivel mérik meg minden szavamat, és ítélnek el Engem. Nem a Velem való összeférhetőség útját, vagy az igazsággal való összeférhetőség útját keresik, hanem a Biblia szavaihoz való igazodás útját, és úgy hiszik, hogy kivétel nélkül semmi nem lehet az Én munkám, ami nem idomul a Bibliához. Az ilyen emberek vajon nem a farizeusok kötelességtudó leszármazottai? A zsidó farizeusok Mózes törvényét használták fel arra, hogy Jézust elítéljék. Nem keresték az akkori Jézussal való összeférhetőséget, hanem a törvény minden egyes cikkelyét olyan komolyan kezelték, hogy – miután megvádolták azzal, hogy nem követi az Ószövetség törvényét, és nem Ő a Messiás – végül a keresztre szegezték az ártatlan Jézust. Mi volt az ő lényegük? Nem az volt-e, hogy nem keresték az igazsággal való összeférhetőség útját? Csak a Szentírás minden egyes szavára figyeltek, miközben nem figyeltek sem szándékaimra, sem munkám lépéseire és módszereire. Nem olyan emberek voltak, akik az igazságot keresték, hanem olyanok, akik mereven ragaszkodtak a szavakhoz; nem olyan emberek voltak, akik Istenben hittek, hanem olyanok, akik a Bibliában hittek. Még pontosabban fogalmazva, a Biblia őrkutyái voltak. Annak érdekében, hogy megvédjék a Biblia érdekeit, hogy fenntartsák a Biblia méltóságát és oltalmazzák a Biblia hírnevét, olyan messzire mentek, hogy a könyörületes Jézust a keresztre szegezték. Pusztán azért tették ezt, hogy védelmezzék a Bibliát, és hogy a Biblia minden egyes szavának státuszát fenntartsák az ember szívében. Ezért inkább lemondtak a saját jövőjükről és nem nyerték el a vétekáldozatot, hogy halálra ítéljék Jézust, aki nem felelt meg a Szentírás előírásainak. Nem voltak-e mindannyian a Szentírás minden egyes szavának cselédjei?

És mi a helyzet a mai emberekkel? Inkább kiűznék ebből a világból Krisztust, aki azért jött, hogy kinyilvánítsa az igazságot, hogy belépést nyerhessenek a mennybe és kegyelmet kapjanak. Inkább teljesen megtagadnák az igazság eljövetelét annak érdekében, hogy megoltalmazzák a Biblia érdekeit, és inkább újra a keresztre szegeznék a testbe visszatért Krisztust azért, hogy biztosítsák a Biblia örökkévaló létezését. Hogyan fogadhatná el az ember üdvösségemet, amikor szíve oly rosszindulatú és természete olyan ellenséges irányomban? Én az emberek között élek, az ember mégsem ismeri létezésemet. Amikor az emberre ragyogtatom világosságomat, ő akkor is tudatlan marad létezésemet illetően. Amikor kiárasztom haragomat az emberre, ő még inkább tagadja létemet. Az ember a szavakkal és a Bibliával való összeférhetőséget keresi, mégsem járul Elém egyetlen ember sem, hogy az igazsággal való összeférhetőség útját keresse. Az ember felnéz Rám a mennyben, és különös figyelmet szentel az Én mennyei létemnek, még sincs senki, aki törődne Velem a testben, hiszen Én, aki az emberek között élek, egyszerűen túl jelentéktelen vagyok. Azok, akik csak a Biblia szavaival való összeegyeztethetőséget keresik, és azok, akik csak egy ködös istennel való összeegyeztethetőséget keresnek, alantas látványt nyújtanak Számomra. Azért van ez, mert amit imádnak, azok halott szavak és egy olyan isten, aki mérhetetlen gazdagságot adhat az embernek; egy olyan istent imádnak, aki kiszolgáltatná magát az embereknek – olyan istent, aki nem létezik. Mit nyerhetnek hát Tőlem az ilyen emberek? Az ember egyszerűen túlságosan alantas ahhoz, hogy azt szavakkal kifejezzük. Azok, akik Ellenem vannak, azok, akik korlátlan igényeket támasztanak Velem szemben, azok, akik nem szeretik az igazságot, azok, akik lázadnak Ellenem – hogyan lehetnének összeférhetőek Velem?

Akik Ellenem vannak, azok, akik nem összeegyeztethetőek Velem. Így van ez azokkal is, akik nem szeretik az igazságot. Akik lázadnak Ellenem, ők még inkább Ellenem vannak, és még kevésbé kompatibilisek Velem. Mindazokat, akik nem összeférhetőek Velem, a gonosz kezébe helyezem, és átengedem őket a gonosz romlottságának, szabad kezet adok nekik, hogy felfedjék gonosz tetteiket, és végül átadom őket a gonosznak, hogy elnyelje őket. Nem érdekel, hogy hányan imádnak Engem, vagyis nem törődöm azzal, hány ember hisz Bennem. Csak azzal törődöm, hogy hányan vannak, akik összeférhetőek Velem. Ez azért van, mert mindazok, akik nem kompatibilisek Velem, gonoszak, akik elárulnak Engem, és az Én ellenségeim. Nem fogom az ellenségeimet „kegyelettel övezni” a házamban. Akik összeférhetőek Velem, örökké szolgálni fognak Engem a házamban, azok pedig, akik szembe mennek Velem, örökké szenvedni fognak büntetésemtől. Azok, akik csak a Biblia szavaival törődnek, és sem az igazság, sem a nyomdokaim keresése nem érdekli őket, azok Ellenem vannak, mert a Biblia területére korlátoznak Engem, a Biblia korlátain belülre szorítanak Engem, és ez egy végletekig istenkáromló tett Ellenem. Hogyan járulhatnának Elém az ilyen emberek? Nem az Én cselekedeteimre figyelnek, a szándékaimra vagy az igazságra, hanem szavakra – szavakra, amelyek ölnek. Hogyan lehetnének az ilyen emberek összeegyeztethetőek Velem?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Krisztussal való összeférhetőség útját kell keresned)

Isten napi igéi  296. szemelvény

Mióta valóra vált Jézus testté válásának igazsága, az ember azt hiszi, hogy a mennyben nem csupán az Atya van, hanem a Fiú, sőt, a Lélek is. Ez az ember hagyományos elképzelése, hogy ilyen Isten van a mennyben: Isten háromsága, akik az Atya, a Fiú, valamint a Szentlélek. Minden embernek vannak ilyen elképzelései: Isten egy Isten, azonban három részből áll, amelyek a hagyományos elképzeléseknél megrekedt emberek szerint az Atya, a Fiú, és a Szentlélek. Csak e három rész egysége Isten teljessége. A Szentséges Atya nélkül Isten nem lenne teljes. Hasonlóképp a Fiú vagy a Szentlélek nélkül sem lenne teljes Isten. Elképzeléseikből adódóan abban hisznek, hogy önmagában sem az Atya, sem a Fiú nem tartható Istennek. Csak az Atya, a Fiú és a Szentlélek együttesen tartható Magának Istennek. Mármost az összes vallásos hívő, még a köztetek lévő követők mindegyike is ezt a hitelvet vallja. Azonban egyikőtök sem tudja elmagyarázni, hogy ez a hitelv helyes-e, mert mindig a zűrzavar homályában vagytok Isten dolgait illetően. Még amikor emberi elképzeléseken alapuló ismeretről van is szó, akkor sem tudjátok, hogy az helyes vagy helytelen, mert súlyosan megfertőztek benneteket a vallási elképzelések. Túlságosan mélyen elfogadtátok ezeket a hagyományos elképzeléseket, és már túl mélyen áthat benneteket ez a méreg. Vagyis ebben is átadtátok magatokat ennek az ártalmas hatásnak, mert Isten hármassága egyszerűen nem létezik. Más szóval: az Atya, a Fiú és a Szentlélek Szentháromsága egyszerűen nem létezik. Mindezek az ember hagyományos elképzelései, az ember megtévesztő hitelvei. Az ember sok évszázadon át hitt ebben a Szentháromságban, amelyet az ember elméjének elképzelései szőttek, az ember alkotta, ám ember még soha nem látta. Mindezen évek alatt a Biblia sok értelmezője magyarázta már el a Szentháromság „valódi jelentését”, azonban elnagyoltak és homályosak voltak az Isten hármasságáról szóló, Őt három különálló személyként leíró magyarázatok, és mindenkit összezavart „Isten” „összetétele.” Soha egyetlen nagy ember sem tudott alapos magyarázatot adni. A legtöbb magyarázat érvelés szempontjából és papíron kiállja a próbát, azonban egyetlen egy személy sincs, aki teljesen és világosan megértené a jelentését. Ez azért van, mert ez a „nagyszerű Szentháromság”, amelyet szívében őriz az ember, egyszerűen nem létezik. Mivel soha senki nem látta Isten valódi ábrázatát, és nem is volt oly szerencsés, hogy felemelkedhessen Isten lakhelyére egy látogatásra, és megvizsgálhassa, mely dolgok vannak jelen azon a helyen, ahol Isten van, majd eldöntse, pontosan hány tízezer vagy százmillió nemzedék van „Isten családjában”, valamint kiderítse, pontosan hány részből áll Isten eredendő konstrukciója. Főként ezt kellene megvizsgálni: az Atya és a Fiú, valamint a Szentlélek életkorát; az egyes személyek sajátos megjelenését; hogy pontosan miként válnak szét, és hogyan tétetnek eggyé. Sajnos mindezen évek alatt egyetlen személy sem tudta meghatározni, vajon igazak-e ezek a dolgok. Mind találgatnak csupán, mert egyetlen személy sem emelkedett fel soha a mennybe egy látogatásra, és tért vissza „vizsgálati jelentéssel” az egész emberiség számára, hogy jelentést tegyen a dolog igaz voltáról mindazon buzgó és jámbor vallásos hívők számára, akiket érdekel a Szentháromság. Természetesen nem lehet teljes mértékben az embert hibáztatni az ilyen elképzelések kialakításáért, mert vajon Jahve, az Atya miért nem vitte magával Jézust, a Fiút, amikor megteremtette az emberiséget? Ha kezdetben minden Jahve nevében történt volna, az jobb lett volna. Ha már hibáztatni kell valamit, akkor hibáztassuk Jahve Isten pillanatnyi botlását, aki nem szólította maga elé a Fiút és a Szentlelket a teremtés idején, hanem inkább Maga végezte el a munkáját. Ha mind egyidejűleg munkálkodtak volna, akkor vajon nem váltak volna eggyé? Ha egészen a kezdettől fogva mindvégig csak egyetlen név, Jahve lett volna, nem pedig Jézus neve a Kegyelem Korától fogva, vagy ha Őt akkor még mindig Jahve néven nevezték volna, akkor az vajon nem kímélte volna meg Istent attól a szenvedéstől, hogy az emberiség ily módon részekre osztja Őt? Az biztos, hogy Jahve nem hibáztatható mindezért; ha valakit hibáztatni kell, legyen az a Szentlélek, aki évezredeken át Jahve, illetve Jézus, majd pedig Szentlélek néven végezte a munkáját, olyannyira összezavarva az embert, hogy pontosan nem is tudhatta, kicsoda Isten. Ha a Szentlélek Maga alak és képmás nélkül, és ami még fontosabb, egy olyan név, mint Jézus neve nélkül munkálkodott volna, és az ember se nem érinthette, se nem láthatta volna, csupán a mennydörgés hangját hallhatta volna, akkor ez a fajta munka nem lett volna előnyösebb az emberiség számára? Akkor most mit lehet tenni? Az emberiség elképzelései hegymagasságúra és tengernyi szélességűre gyűltek, olyannyira, hogy a jelenlegi kor Istene már nem szenvedheti azokat, és teljesen tanácstalan. A múltban, amikor még csak Jahve volt, Jézus, köztük pedig a Szentlélek, az ember már akkor is tanácstalan volt azt illetően, hogy miként kezelje ezt, most pedig hozzájön még a Mindenható, akiről ráadásul azt is mondják, hogy szintén „része Istennek”. Ki tudja, vajon ki Ő, és a Szentháromság mely személyével keveredett, vagy melyikükben bujkált ki tudja, hány éven át? Hogy tudja elviselni ezt az ember? Már Isten hármasságának elmagyarázása is egy egész emberéletet kívánt, ráadásul most itt van „egy Isten négy személyben”. Hogyan magyarázható el ez? Te el tudod magyarázni? Fivérek és nővérek! A mai napig ilyen Istenben hittetek? Leveszem előttetek a kalapomat. Isten hármasságát is elegendő volt már elviselni; hogyan lehetett ily rendíthetetlen hitetek ebben a négy személyben lévő egy Istenben? Sürgetnek, hogy szálljatok ki, de ti nem vagytok hajlandóak erre. Mily hihetetlen! Nem semmik vagytok! Tényleg eljuthat valaki odáig, hogy „négy Istenben” hisz, és fel sem veszi – nem gondoljátok, hogy ez egy csoda? Nézzetek magatokra, senki nem gondolná, hogy képesek vagytok ily nagy csoda véghezvitelére! Hadd áruljam el nektek, hogy valójában „Isten hármassága” sehol nem létezik a világegyetem felett vagy a világegyetemben. Istennek nincs Atyja, sem Fia, és még kevésbé van olyan koncepció, hogy az Atya és a Fiú együttesen eszközként használják a Szentlelket. Mindez a legnagyobb tévedés ezen a világon, és egyszerűen nem létezik! Ám még az ilyen tévedésnek is megvan a maga eredete, és nem teljesen alaptalan, mert az elmétek nem oly együgyű, és ezek az elgondolásaitok nem ok nélkül valók. Inkább igenis helyénvalók és leleményesek, olyannyira, hogy még egy Sátán sem talál fogást rajtuk. Kár, hogy ezek az elgondolások mind téveszmék és egyszerűen nem léteznek! Egyáltalán nem láttátok, hogy valójában mi az igazság; csupán érveltek és képzelődtök, majd mindebből történetet gyártotok, hogy csalárd módon elnyerjétek mások bizalmát, és az ész, avagy értelem nélkül való legbalgább emberek fölé kerekedjetek, akik aztán hisznek a ti nagyszerű és nevezetes „szakértő tanításaitokban”. Vajon ez az igazság? Vajon ilyen életutat kellene felfognia az embernek? Ennek semmi értelme! Egyetlen szó sem helyénvaló! Mindezen éveken át ily módon széthasítottátok Istent, minden egyes nemzedék egyre apróbb darabokra hasította, olyannyira, hogy az egy Isten nyíltan három Istenre hasadt. Most pedig már egyszerűen lehetetlen az embernek visszaillesztenie Istent eggyé, mert túlságosan is felhasogattátok. Ha nem lett volna az Én serény munkám, mielőtt még túl késő lett volna, akkor ki tudja, meddig mentetek volna tovább arcátlanul ebbe az irányba! Ha továbbra is így széthasítjátok Istent, akkor hogyan lehet még mindig a ti Istenetek? Felismernétek még Istent? Rátalálnátok még az eredetetekre, és visszatérnétek a gyökereitekhez? Ha később érkeztem volna, valószínűleg visszaküldtétek volna az „Atyát és a Fiút”, Jahvét és Jézust Izráelbe, és azt állítottátok volna, hogy ti magatok Isten részei vagytok. Szerencsére most az utolsó napokban vagyunk. Végre eljött ez az Általam régen várt nap, és csak az vetett véget annak, hogy felhasogassátok Magát Istent, hogy eljöttem személyesen véghezvinni a munkának ezt a szakaszát. Ha nem így lett volna, akkor odáig fajultatok volna, hogy még a közöttetek lévő összes Sátánt is az asztalaitokra helyeztétek volna, hogy hódoljatok nekik. Ez a ti tákolmányotok! Ily módon hasítjátok szét Istent. Most is tovább fogjátok folytatni ezt? Hadd tegyem fel nektek a kérdést: Hány Isten van? Melyik Isten hoz majd nektek üdvösséget? Az első Isten, a második vagy a harmadik, amelyikhez mindig imádkoztok? Melyikben hisztek mindig? Az Atyában? Vagy a Fiúban? Avagy a Lélekben? Áruld el Nekem, melyikben hiszel. Bár minden szóval azt mondjátok, hogy hisztek Istenben, valójában a saját agyatokban hisztek! Egyszerűen nincs ott Isten a szívetekben. Mégis, az elmétekben számtalan ilyen „Szentháromság” van. Nem értetek egyet ezzel?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Létezik a Szentháromság?)

Isten napi igéi  297. szemelvény

Ha a munka három szakaszát a Szentháromság e koncepciójának megfelelően mérjük fel, akkor lennie kell három Istennek, mert mindegyikük más-más munkát végzett el. Ha bárki közületek azt mondja, hogy tényleg létezik a Szentháromság, akkor magyarázza el, pontosan mi ez az egy Isten három személyben. Mi a szentséges Atya? Mi a Fiú? Mi a Szentlélek? Jahve a szentséges Atya? Jézus a Fiú? Akkor mi van a Szentlélekkel? Vajon az Atya nem Lélek? Vajon a Fiú lényege nem szintén Lélek? Jézus munkája nem a Szentlélek munkája volt? Jahve munkáját akkoriban nem ugyanúgy Lélek végezte, ahogyan Jézusét is? Hány Lelke lehet Istennek? A magyarázatod szerint a három személy, az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyek. Ha ez így van, akkor három Lélek van, azonban ha három Lélek van, az azt jelenti, hogy három Isten van, ami nem az egyetlen igaz Isten lenne. Hogyan lehetne az ilyesfajta Istennek eredendő isteni lényege? Ha elfogadod, hogy csak egyetlen Isten van, akkor hogyan lehet Neki fia vagy atyja? Nem csupán a te elképzeléseid ezek? Csak egyetlen Isten van, csak egyetlen személy van ebben az Istenben, és Istennek csak egyetlen Lelke van, ahogyan az meg van írva a Bibliában: „Csak egy Szentlélek van és csak egy Isten.” Függetlenül attól, hogy létezik-e az általad említett Atya és Fiú, végső soron csak egyetlen Isten van, és az Atya, a Fiú és a Szentlélek lényege, akikben hisztek, a Szentlélek lényege. Másképp fogalmazva, Isten egy Lélek, de arra is képes, hogy testté váljon, és az emberek között éljen, valamint arra is, hogy mindenek fölött legyen. Az Ő Lelke mindent magában foglal, és mindenhol jelen van. Képes egyidejűleg a testben, a világegyetem felett és a világegyetemben lenni. Mivel minden ember azt mondja, hogy Isten az egyetlen igaz Isten, akkor hát egyetlen Isten van, akit senki nem oszthat szét kénye-kedve szerint! Isten csupán egyetlen Lélek, és csupán egyetlen személy, mégpedig Isten Lelke. Ha úgy van, ahogy mondod: az Atya, a Fiú és a Szentlélek, akkor vajon Ők nem három Isten? A Szentlélek egy dolog, a Fiú egy másik, az Atya pedig megint más. A személyük más, és a lényegük is más, akkor hát hogyan lehetne mindegyikük ugyanazon Isten része? A Szentlélek Lélek, ezt könnyű megértenie az embernek. Ha ez így van, akkor az Atya még inkább Lélek. Soha nem ereszkedett le a földre, és soha nem vált testté; Ő Jahve Isten az ember szívében, és minden bizonnyal Ő is Lélek. Akkor hát mi a kapcsolat e Lélek és a Szentlélek között? Az Atya és a Fiú közötti kapcsolat ez? Vagy a Szentlélek és az Atya Lelke közötti kapcsolat? Mindegyik Léleknek ugyanaz a lényege? Avagy a Szentlélek az Atya eszköze? Hogyan magyarázható el ez? Aztán pedig mi a kapcsolat a Fiú és a Szentlélek között? Két Lélek közötti kapcsolat ez, vagy pedig egy emberi lény és egy Lélek közötti kapcsolat? Ezek mind olyan dolgok, amelyekre nem lehet magyarázat! Ha Ők mindannyian egy Lélek, akkor nem beszélhetünk három személyről, mert Ők egyetlen Lélekkel rendelkeznek. Ha különálló személyek lennének, akkor a Lelkük eltérne erő vonatkozásában, és egyszerűen nem lehetnének egyetlen Lélek. Ez a koncepció az Atyáról, a Fiúról és a Szentlélekről teljesen abszurd! Részekre szedi és három személyre hasítja Istent, mindegyiknek saját státuszt és Lelket adva, akkor hát hogyan lehetne Ő még mindig egy Lélek és egy Isten? Áruld el Nekem, vajon az Atya, a Fiú vagy a Szentlélek teremtette a mennyet, a földet és minden dolgot? Némelyek azt mondják, hogy Ők együtt teremtették mindezt. Akkor ki váltotta meg az emberiséget? A Szentlélek, a Fiú vagy az Atya? Némelyek azt mondják, hogy a Fiú volt az, aki megváltotta az emberiséget. Akkor lényegében ki a Fiú? Nem Isten Lelkének a megtestesült teste? A test a teremtett emberi lény szemszögéből nevezi a mennybéli Istent az Atya nevén. Nem vagy tudatában annak, hogy Jézus a Szentlélektől fogantatott? Őbenne van a Szentlélek. Bármit mondasz, Ő akkor is egy a mennyei Istennel, mert Ő Isten Lelkének a megtestesült teste. A Fiú mint elképzelés egyszerűen hamis. Egy Lélek van, aki végrehajtja az összes munkát, Isten Maga az, aki végrehajtja – vagyis Isten Lelke az, aki a munkát végzi. Ki Isten Lelke? Nem a Szentlélek? Nem a Szentlélek az, aki Jézusban munkálkodik? Ha a munkát nem a Szentlélek (vagyis Isten Lelke) végezte el, akkor hogyan képviselhette Istent magát az Ő munkája? Amikor Jézus Atyának szólította a mennyei Istent, amikor imádkozott, akkor ezt csak a teremtett emberi lény szemszögéből tette, csak azért, mert Isten Lelke hétköznapi, közönséges testet öltött, és egy teremtett lény külső burkával rendelkezett. Bár Őbenne volt Isten Lelke, a külső megjelenése mégis egy közönséges emberi lényé volt. Másképp fogalmazva azon „Emberfiává” vált, akiről minden ember, ahogy Maga Jézus is beszélt. Mivel Ő az Emberfiának neveztetik, hétköznapi emberek közönséges családjába született (férfi vagy női, de mindenesetre egy emberi lény külső burkával rendelkező) személy Ő. Ezért amikor Atyának szólította Jézus a mennyei Istent, az ugyanolyan, mint ahogyan először ti is Atyának szólítottátok Őt – a teremtett emberi lény szemszögéből tette ezt. Emlékeztek még az Úr imájára, amelyet Jézus tanított nektek, hogy megjegyezzétek? „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy...” Minden embert arra kért, hogy Atya néven szólítsák a mennyei Istent. És mivel Ő is Atyának nevezte Őt, olyan valaki szemszögéből tette ezt, aki egyenrangú mindannyiótokkal. Mivel ti Atyának neveztétek a mennyei Istent, Jézus úgy tekintett Magára, mint aki egyenrangú veletek, valamint olyan emberi lényként a földön, akit Isten választott ki (vagyis Isten Fiaként). Ha Atyának nevezitek Istent, ez vajon nem azért van, mert teremtett lények vagytok? Bármilyen nagy hatalma volt is Jézusnak a földön a keresztre feszítése előtt, egy Emberfia volt, akit a Szentlélek (vagyis Isten) irányított, és a föld teremtett lényeinek egyike, mert még nem fejezte be a munkáját. Vagyis a mennyei Istent Ő kizárólag az alázatossága és az alávetettsége folytán szólította Atyának. Azonban az, hogy Istent (vagyis a mennyei Lelket) ily módon szólította, nem bizonyítja azt, hogy Ő a mennyben lévő Isten Lelkének a Fia volt. Inkább csak arról van szó, hogy más volt a perspektívája, nem pedig arról, hogy más személy lett volna. A különálló személyek létezése téveszme! Keresztre feszítése előtt Jézus egy Emberfia volt, akit megkötöttek a test korlátai, és nem rendelkezett teljes mértékben a Lélek hatalmával. Ezért van az, hogy csupán a teremtett lény szemszögéből kereshette az Atyaisten szándékait. Úgy, ahogy háromszor is imádkozott a Gecsemánéban, hogy „Ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.” Mielőtt a keresztre fektették volna, csupán a zsidók Királya volt, az Emberfia, Krisztus, nem pedig dicsőséges test. Ezért van az, hogy a teremtett lény szemszögéből Atyának nevezte Istent. Nos, nem állíthatod, hogy mindenki Fiú, aki Atyának szólítja Istent. Ha így lenne, akkor vajon nem váltatok volna mindannyian a Fiúvá, miután Jézus megtanította nektek az Úr imáját? Ha még mindig nem vagytok meggyőzve, akkor áruljátok el Nekem: ki az, akit ti Atyának neveztek? Ha Jézusra utaltok, akkor vajon ki számotokra Jézus Atyja? Miután Jézus elment, nem létezett többé az Atya és a Fiú ezen elképzelése. Ez az elképzelés csak azokban az években volt helytálló, amikor Jézus testté lett. Minden más körülmény között a Teremtő és a teremtett lény közötti kapcsolatról van szó, amikor Atyának szólítjátok Istent. Nincs olyan idő, amelyben az Atya, a Fiú és a Szentlélek Szentháromságának tana érvényes lenne, olyan tévhit ez, amelyet csak ritkán látunk a korokon át, és nem létezik!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Létezik a Szentháromság?)

Isten napi igéi  298. szemelvény

A legtöbbeknek ez Istennek Mózes első könyvében feljegyzett szavait juttathatja eszébe: „Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá” (1Mózes 1:26). Mivel Isten azt mondja: „Alkossunk embert a képmásunkra”, itt a „Mi” kettő vagy több valakire utal. Mivel Ő a „Mi” kijelentést tette, nem csupán egy Isten van. Ennélfogva az ember elkezdett elvont különálló személyekre gondolni, és ezekből a szavakból született az Atya, a Fiú és a Szentlélek elképzelése. Akkor hát milyen az Atya? Milyen a Fiú? És milyen a Szentlélek? Lehet, hogy napjaink emberisége a háromból eggyé lett Isten képére lett megalkotva? Akkor vajon az ember képe az Atya, a Fiú vagy a Szentlélek képére hasonlít? Isten melyik személyének képére lett az ember? Ez az emberi elképzelés egyszerűen helytelen és értelmetlen! Csupán annyit ér el, hogy számos Istenre hasít szét egy Istent. Mózes azt követően írta meg Mózes első könyvét, hogy az emberiség megteremtetett a világ teremtése után. Kezdetben, amikor Isten megteremtette a világot, Mózes még nem létezett. És csak sokkal később volt az, hogy Mózes megírta a Bibliát, hogyan tudhatta volna hát, hogy miről beszélt Isten a mennyben? Fogalma sem volt arról, hogyan teremtette meg Isten a világot. A Bibliában az Ószövetség nem tesz említést az Atyáról, a Fiúról és a Szentlélekről, csupán az egyetlen igaz Istenről, Jahvéről, aki véghezviszi a munkáját Izráelben. Isten a korok változásával más-más néven szólíttatik, azonban ez nem lehet annak bizonyítéka, hogy minden egyes név más-más személyre utal. Ha ez így lenne, akkor vajon nem lenne megszámlálhatatlanul sok személy Istenben? Az Ószövetségben leírtak Jahve munkája, Maga Isten kezdeti munkájának egy szakasza a Törvény Korában. Isten munkája volt ez, ahol Ő szólt és az létrejött, és Ő parancsolt, és az megvalósult. Jahve soha nem mondta, hogy Ő lenne az Atya, aki eljött, hogy elvégezze a munkát, és arról sem jövendölt soha, hogy a Fiú eljön az emberiség megváltására. Amikor eljött Jézus ideje, csak az hangzott el, hogy Isten testté lett, hogy az egész emberiséget megváltsa, nem pedig az, hogy a Fiú az, aki eljött. Mivel a korok nem hasonlítanak egymásra, és az a munka is eltérő, amelyet Maga Isten szándékozik megtenni, különböző birodalmakon belül kell elvégeznie a munkáját. Ily módon az Őáltala képviselt identitás is eltér. Az ember hite szerint Jézus Atyja Jahve, ezt azonban valójában Jézus nem ismerte el, amikor úgy szólt: „Soha nem voltunk megkülönböztetve Atyaként és Fiúként; Én és mennyei Atyám egyek vagyunk. Az Atya Énbennem van, Én pedig az Atyában; az ember a Fiút látva a mennyei Atyát látja.” Egyszóval legyen szó az Atyáról vagy a Fiúról, Ők egy Lélek, és nincsenek különböző személyekre osztva. Ha az ember megpróbálja megmagyarázni, a különböző személyek elképzelése bonyolítja a dolgokat, miként az Atya, a Fiú és a Lélek közötti kapcsolat is. Amikor különálló személyekről beszél az ember, ez vajon nem kezeli anyagként Istent? Az ember még sorrendbe is állítja a személyeket: első, második és harmadik; ezek azonban csupán az ember képzelgései, amelyek nem érdemlik meg, hogy hivatkozzunk rájuk, és teljesen irreálisak! Ha azt kérdeznéd tőle: „Hány Isten van?”, akkor azt mondaná, hogy Isten az Atya, a Fiú és a Szentlélek Szentháromságából álló egy igaz Isten. Ha tovább kérdezősködnél, hogy „Ki az Atya?”, akkor azt mondaná: „Az Atya a mennyben lévő Isten Lelke, mindenek felett Ő rendelkezik, Ő a menny Mestere.” „Akkor Jahve a Lélek?” Erre azt mondaná: „Igen!” Ha erre megkérdeznéd, hogy „ki a Fiú?”, azt mondaná, hogy természetesen Jézus a Fiú. „Akkor hát mi a helyzet Jézus történetével? Honnan jött?” Erre azt mondaná: „Jézus Máriától született, aki a Szentlélektől foganta őt.” Akkor vajon az Ő lényege nem szintén a Lélek? Vajon az Ő munkája nem szintén a Szentlelket képviseli? Jahve a Lélek, és Jézus lényege is az. Most, az utolsó napokban kevésbé kell mondogatni, hogy ez még mindig a Lélek; hogyan lehetnének különböző személyek? Nem csupán arról van szó, hogy Isten Lelke különböző perspektívákból viszi véghez a Lélek munkáját? Így nincs különbségtétel személyek között. Jézus a Szentlélek által fogantatott, és az Ő munkája kétségtelenül pontosan a Szentlélek munkája volt. A Jahve által véghezvitt munka első szakaszában Ő se nem lett testté, se nem jelent meg az embernek. Így hát az ember soha nem látta az Ő megjelenését. Nem számít, milyen nagy és milyen magas volt Ő, Ő akkor is a Lélek volt, Isten Maga, aki kezdetben megteremtette az embert. Vagyis Ő volt Isten Lelke. A felhők közül beszélt az emberhez, csupán Lélekként, és senki nem volt tanúja az Ő megjelenésének. Csupán a Kegyelem Korában, amikor Isten Lelke eljött a testben és megtestesült Júdeában, akkor látta ember első alkalommal Isten zsidóként megtestesült testének a képmását. Semmi Jahve-szerű nem volt benne. Azonban a Szentlélek által fogantatott, vagyis Magának Jahvénak a Lelke által fogantatott, és Jézus Isten Lelkének a megtestesüléseként született meg. Amit az ember akkor látott, az a Jézusra galambként leszálló Szentlélek volt; ez nem a kizárólag Jézushoz tartozó Lélek volt, hanem inkább a Szentlélek. Akkor vajon elválasztható Jézus Lelke a Szentlélektől? Ha Jézus Jézus, a Fiú, a Szentlélek pedig a Szentlélek, akkor hogyan lehetnének Ők egyek? A munka nem lenne elvégezhető, ha így lenne. A Jézusban lévő Lélek, a mennyben lévő Lélek, valamint Jahve Lelke mind egy. Ezt nevezik a Szentléleknek, Isten Lelkének, a hétszeresen felerősödött Léleknek és a mindent magában foglaló Léleknek. Isten Lelke sok munkát el tud végezni. Meg tudja teremteni a világot, és el tudja pusztítani azt a föld elárasztásával; meg tudja váltani az egész emberiséget, és még inkább meg tudja hódítani és el tudja pusztítani az egész emberiséget. Ezt a munkát mind Maga Isten végzi, és Helyette nem végezheti el Isten semelyik személye. Az Ő Lelke szólítható Jahve, illetve Jézus, valamint a Mindenható nevén. Ő az Úr, és Ő Krisztus. Ő arra is képes, hogy az Emberfiává legyen. Ő van a mennyekben és a földön is; Ő a világegyetemek felett és a nemzetek sokasága között van. Ő a menny és a föld egyedüli Mestere! A teremtés idejétől fogva mindmáig ezt a munkát Maga Isten Lelke végezte. Legyen szó a mennyekben vagy a testben végzett munkáról, mindent az Ő eredendő Lelke végzett. Minden teremtmény, legyen bár a mennyben vagy a földön, az Ő mindenható kezének tenyerén van; mindez Magának Istennek a munkája, és senki más nem végezheti el Őhelyette. A mennyekben Ő a Lélek, azonban maga Isten is; az emberek között Ő test, azonban maga Isten marad. Bár nevek százezreivel illethető, attól Ő még saját Maga, és az Ő összes munkája az Ő Lelkének közvetlen kifejeződése. Az egész emberiségnek az Ő keresztre feszítése általi megváltása az Ő Lelkének közvetlen munkája volt, és az utolsó napokban a minden nemzetnek és minden földnek adott eligazítás is az. Isten mindig csakis a mindenható egyetlen igaz Istennek nevezhető, Magának a mindent magában foglaló Istennek. Ezek a személyek Istenben egyáltalán nem léteznek, és még kevésbé létezik az Atya, a Fiú és a Szentlélek ezen elképzelése. Csak egyetlen Isten van a mennyben és a földön!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Létezik a Szentháromság?)

Isten napi igéi  299. szemelvény

Isten irányítási terve hatezer évet ölel fel, és a munkájában megmutatkozó különbségek alapján három korra osztható: Az első kor az ószövetségi Törvény Kora; a második a Kegyelem Kora; a harmadik pedig az utolsó napok – a Királyság Kora. Minden korban más-más identitás jelenik meg. Ez csupán a munkában megmutatkozó különbségek miatt van így, vagyis a munka követelményei miatt. A munka első szakasza a Törvény Kora alatt Izráelben ment végbe, a megváltás munkájának második szakasza pedig Júdeában lett elvégezve. A megváltás munkájának elvégzésére Jézus a Szentlélektől fogantatott és megszületett az egyetlen Fiúként. Mindez a munka követelményei miatt volt így. Az utolsó napokban Isten el akarja terjeszteni a munkáját a pogány nemzetekre, és meghódítani ott az embereket, azért, hogy az Ő neve nagy lehessen közöttük. Utat akar mutatni az embernek a teljes igazság megértésében és az abba való belépésben. Mindezt a munkát egyetlen Lélek végzi. Lehet, hogy más-más szemszögből teszi ezt, de a munka természete és alapelvei ugyanazok maradnak. Ha megfigyeled az Őáltaluk véghezvitt munka alapelveit és természetét, akkor tudni fogod, hogy ezt mind egyazon Lélek végzi. Némelyek talán mégis azt mondják: „Az Atya az Atya, a Fiú a Fiú, a Szentlélek a Szentlélek, és végül Ők eggyé tétetnek.” Ugyan hogyan tennéd Őket eggyé? Hogyan tehető eggyé az Atya és a Szentlélek? Ha eredendően ketten vannak, akkor nem számít, hogyan illesztik Őket össze, akkor is csak két rész lesznek, nemde? Amikor két rész eggyé tételéről beszélsz, vajon ez nem csupán két különálló rész összeillesztése, hogy egy egészet alkossanak? De nem két rész voltak, mielőtt egésszé tétettek volna? Minden egyes léleknek egyedi lényege van, és két lélek nem tehető eggyé. A lélek nem anyagból álló tárgy, és semmihez sem hasonlít az anyagi világban. Ahogy az ember látja, az Atya egy Lélek, a Fiú egy másik, a Szentlélek pedig megint másik, aztán a három Lélek három pohár vízhez hasonlóan áll össze egy egésszé. Akkor hát nem a háromból csinálnának egyet? Ez csupán egy megtévesztő magyarázat! Nem Isten széthasítása ez? Hogyan tehető eggyé az Atya, a Fiú és a Szentlélek? Nem három rész Ők, mindegyikük más-más természettel? Aztán vannak, akik azt kérdezik: „Nem jelentette-e ki Isten kifejezetten azt, hogy Jézus az Ő szeretett Fia?” Jézus Isten szeretett Fia, akiben Ő gyönyörködik – ezt bizony maga Isten mondta. Itt Isten Önmagáról tett bizonyságot, csupán más perspektívából – a mennyben lévő Lélek tett bizonyságot a saját megtestesült testéről. Jézus az Ő megtestesült teste, nem pedig mennyei Fia. Érted? Vajon Jézus szavai, miszerint „Én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van”, nem azt jelzik-e, hogy Ők egy Lélek? És nem a megtestesülés miatt van-e az, hogy Ők elváltak egymástól, egyik a mennyben, másik a földön? Valójában Ők még mindig egyek, bármi történjék is, mindössze arról van szó, hogy Isten bizonyságot tesz Önmagáról. A korok változásainak, a munka szükségleteinek, valamint az Ő irányítási terve különböző szakaszainak köszönhetően más-más néven szólítja Őt az ember. Amikor eljött, hogy elvégezze a munka első szakaszát, csupán Jahvénak volt nevezhető, aki az izráeliták pásztora volt. A második szakaszban a megtestesült Isten csak Úrnak és Krisztusnak volt nevezhető. Ekkor azonban a mennyei Lélek csupán azt jelentette ki, hogy Ő Isten szeretett Fia, és nem tett említést arról, hogy Isten egyetlen Fia lenne. Ez egyszerűen nem történt meg. Hogyan lehetne Istennek csupán egyetlen gyermeke? Nem vált volna akkor emberré Isten? Mivel Ő volt a megtestesült test, Isten szeretett Fiának neveztetett, és innen eredt az Atya és a Fiú közötti kapcsolat. Ez csupán a menny és a föld szétválása miatt volt. Jézus a test perspektívájából imádkozott. Mivel ilyen normális emberi mivolt testét öltötte magára, és a test perspektívájából mondta: „A külső burkom egy teremtett lényé; mivel testet öltöttem, hogy erre a földre jöjjek, most messze, nagyon messze vagyok a mennytől.” Ő csakis a test perspektívájából imádkozhatott az Atyaistenhez. Ez volt a kötelessége, és ezzel kellett rendelkeznie Isten Lelke megtestesült testének. Nem állítható, hogy Ő ne lett volna Isten azért, mert a test perspektívájából imádkozott az Atyához. Bár Isten szeretett Fiának neveztetett, attól még Ő volt Isten Maga, mert csupán a Lélek megtestesült teste volt, és a lényege még mindig a Lélek volt. Az emberek felteszik a kérdést, hogy miért imádkozott, ha Maga Isten volt Ő. Azért, mert a megtestesült Isten volt, a testben élő Isten, nem pedig a mennyben lévő Lélek. Az ember úgy látja, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek mind Isten. Csupán az eggyé tétetett három tartható az egy igaz Istennek, és ily módon rendkívül nagy a hatalma. Vannak, akik azt mondják, hogy csak ily módon a hétszeresen felerősödött Lélek Ő. Amikor a Fiú az eljövetelét követően imádkozott, a Lélekhez imádkozott. Valójában egy teremtett lény perspektívájából imádkozott. Mert a test nem teljes, így Ő sem volt teljes és sok gyengesége volt, amikor eljött a testben, és sok zavarást szenvedett, midőn a munkáját végezte a testben. Ezért van az, hogy a keresztre feszítése előtt háromszor is imádkozott az Atyaistenhez, azt megelőzően pedig sokszor. Imádkozott a tanítványai körében; imádkozott egyedül a hegyen; imádkozott a halászhajó fedélzetén; imádkozott a sokaság körében; imádkozott a kenyér megtörésekor; és imádkozott mások megáldásakor. Miért tett így? A Lélek volt az, akihez imádkozott. A Lélekhez imádkozott, a mennyei Istenhez, a test perspektívájából. Az ember szemszögéből tehát a munkának ebben a szakaszában Jézus a Fiúvá lett. Azonban ebben a szakaszban a megtestesült Isten nem imádkozik. Vajon miért? Azért, mert a szó munkáját végzi, valamint a szó ítéletét és fenyítését. Nincs szüksége imákra, és a szolgálata az, hogy beszéljen. Nem feszítik keresztre, és az ember nem adja át a hatalmon lévőknek. Csak arra van szüksége, hogy közvetlenül hajtsa végre a munkáját. Akkoriban, amikor Jézus imádkozott, azért imádkozott az Atyaistenhez, hogy ereszkedjen le a mennyek országa, legyen meg az Atya akarata, és jöjjön el a munka. Ebben a szakaszban már leereszkedett a mennyek országa, vagyis szüksége van még rá, hogy imádkozzon? A munkája az, hogy lezárja a kort, és nincs több új kor – vagyis szükség van még arra, hogy a következő szakaszért imádkozzon? Attól tartok, nincs!

Az ember magyarázataiban sok ellentmondás van. Természetesen ezek mind az ember elképzelései, és további vizsgálódások nélkül mindannyian azt hinnétek, hogy helyesek. Nem tudjátok, hogy az olyan elképzelések, amilyen Isten háromsága, csupán az ember elképzelései? Az ember semmilyen tudása sem alapos. Mindig vannak tisztátalanságok, és túl sok emberi megértés van benne. Ez azt jelzi, hogy egy teremtett lény egyszerűen nem tudja megmagyarázni Isten munkáját. Túlságosan sok minden jár az ember eszében, ami mind a logikából és gondolkodásból ered, és mindez ellentmond az igazságnak. Vajon a logikád ízekre tudja szedni Isten munkáját? Be tudsz pillantani Jahve minden munkájába? Emberi lény létedre te vagy az, aki mindenen átlát, vagy Maga Isten az, aki képes az örökkévalótól az örökkévalóig látni? Te vagy az, aki az időtlen örökkévalóságtól el tud látni az eljövendő örökkévalóságig, vagy Isten az, aki meg tudja ezt tenni? Mit mondasz? Hogyan lennél méltó arra, hogy megmagyarázd Istent? Milyen alapon nyugszik a magyarázatod? Isten vagy? A mennyet és a földet és mindent Isten Maga teremtett. Nem te voltál az, aki ezt megtette, akkor hát miért adsz értelmetlen magyarázatokat? Nos, továbbra is hiszel Isten hármasságában? Nem gondolod, hogy ez túlságosan is terhes így? Jobb lenne, ha egy Istenben hinnél, nem pedig háromban. Legjobb könnyűnek lenni, mert az Úr terhe könnyű.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Létezik a Szentháromság?)