Isten napi igéi  281. szemelvény

Istenről és emberről nem lehet egyenlő feltételek mellett beszélni. Az Ő lényege és munkája az ember számára a végsőkig kifürkészhetetlen és érthetetlen. Ha Isten nem személyesen végzi a munkáját és mondja ki szavait az ember világában, akkor az ember soha nem lenne képes megérteni Isten akaratát. Így aztán még azok sem lennének képesek elnyerni a jóváhagyását, akik egész életüket Istennek szentelték. Ha Isten nem lát munkához, akkor bármennyire is jól teszi az ember, minden hiábavaló lesz, mert Isten gondolatai mindig emelkedettebbek lesznek az ember gondolatainál, és Isten bölcsessége meghaladja az ember felfogóképességét. Ezért azt mondom, hogy azok, akik azt állítják, hogy „teljesen megértik” Istent és munkáját, ostoba társaság; mind túlzóak és tudatlanok. Az ember nem határozhatja meg Isten munkáját; sőt, az ember nem is képes meghatározni Isten munkáját. Isten szemében az ember olyan jelentéktelen, mint egy hangya; hogyan is mérhetné fel tehát az ember Isten munkáját? Azok, akik szívesen fecsegnek, hogy „Isten nem így vagy úgy működik”, vagy „Isten ilyen vagy olyan” – nem arrogánsan beszélnek vajon? Mindannyiunknak tudnunk kellene, hogy az embert, aki testből való, megrontotta a Sátán. Az emberiség természete az, hogy szembeszálljon Istennel. Az emberiség nem lehet egyenrangú Istennel, még kevésbé remélheti az emberiség, hogy tanácsot adhat Isten munkájához. Ami azt illeti, hogy Isten hogyan vezeti az embert, ez Magának Istennek a munkája. Illő, hogy az ember engedelmeskedjen, anélkül, hogy ezt vagy azt a nézetet vallaná, hiszen az ember csak por. Mivel az a szándékunk, hogy Istent keressük, nem szabad a saját elképzeléseinket az Ő munkájára Isten megfontolása érdekében ráhúznunk, még kevésbé szabad romlott beállítottságunkat a végsőkig bevetnünk, hogy szándékosan szembeszálljunk Isten munkájával. Nem válnánk ezáltal antikrisztussá? Hogyan hihetnének az ilyen emberek Istenben? Mivel hisszük, hogy van egy Isten, és mivel meg akarunk felelni Neki és látni akarjuk Őt, az igaz utat kell keresnünk, és keresnünk kell az Istennel összeegyeztethető utat. Nem szabad makacsul szemben állnunk Vele. Mi jó származhatna az ilyen cselekedetekből?

Ma Isten új munkát végzett. Lehet, hogy te nem tudod elfogadni ezeket a szavakat, és furcsának tűnhetnek számodra, de azt tanácsolom neked, hogy ne fedd fel természetességedet, mert csak akik valóban éhezik és szomjazzák az igazságot Isten előtt, azok kaphatják meg az igazságot, és csak akik valóban jámborak, azok kaphatnak megvilágosítást és vezetést Tőle. Eredményt akkor érhetünk el, ha józan nyugalommal keressük az igazságot, nem pedig veszekedéssel és vitatkozással. Amikor azt mondom, hogy „ma Isten új munkát végzett”, akkor arra utalok, hogy Isten ismét testet öltött. Lehet, hogy ezek a szavak nem zavarnak téged; lehet, hogy megveted őket; vagy, az is lehet, hogy nagyon is érdekelnek téged. Bárhogy is legyen, remélem, hogy mindazok, akik valóban vágynak Isten megjelenésére, szembe tudnak nézni ezzel a ténnyel, és alaposan megvizsgálják, ahelyett, hogy elhamarkodottan következtetéseket vonnának le róla; egy bölcs embernek ezt kell tennie.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó)

Isten napi igéi  282. szemelvény

Istenben hívőként hogyan ismerhetjük meg Istent? Istent az Ő mai szavai és munkálkodása alapján ismerhetjük meg, elhajlástól és téveszméktől mentesen; mindenekelőtt pedig Isten munkáját kell megismernünk. Ez Isten megismerésének az alapja. Mindazon különböző téveszmék, amelyekből hiányzik Isten szavainak tiszta megértése, csupán vallásos elképzelések; elhajló és hibás értelmezések. A vallásos személyek legerősebb képessége az, hogy Isten múltban megértett szavait Isten mai szavaival mérik össze. Ha pedig – miközben a mai Istent szolgálod – ragaszkodsz a Szentlélek megvilágítása által a múltban felfedett dolgokhoz, a szolgálatod zavart okoz majd, és a gyakorlatod idejétmúlt lesz, nem több vallásos ceremóniánál. Ha azt hiszed, hogy azoknak, akik Istent szolgálják, kifelé – egyéb jó tulajdonságaik mellett – alázatosnak és türelmesnek kell lenniük, és ezt a fajta ismeretet ma gyakorlatba ülteted, akkor a tudásod egy vallásos elképzelés; az efféle gyakorlat képmutató színjátékká vált. A „vallásos elképzelések” kifejezés olyan dolgokra utal, amelyek idejétmúltak és elavultak (ideértve Isten korábban kimondott szavainak értelmezését és a Szentlélek által közvetlenül felfedett világosságot is), és ha ma átültetjük ezeket a gyakorlatba, akkor megzavarják Isten munkálkodását, és nem szolgálják az ember javát. Ha az emberek nem képesek kivetni magukból a vallásos elképzelések körébe tartozó dolgokat, akkor ezek komoly akadályt jelentenek majd az Istennek végzett szolgálatukban. A vallásos elképzelésekkel rendelkező embereknek nincs módjuk arra, hogy lépést tartsanak a Szentlélek munkájával – így előbb egy lépéssel maradnak le, majd kettővel. Ez azért van, mert ezek a vallásos elképzelések rendkívül önelégültté és arrogánssá teszik az embert. Isten nem érez nosztalgiát azok iránt a dolgok iránt, amelyeket a múltban mondott és tett: Ő eltörli azt, ami elavult. Te tényleg nem vagy képes elengedni az elképzeléseidet? Ha ragaszkodsz azokhoz a szavakhoz, amelyeket Isten a múltban szólt, ez vajon azt bizonyítja, hogy ismered Isten munkáját? Ha képtelen vagy elfogadni a Szentlélek világosságát ma, és helyette a múlt világosságához ragaszkodsz, mindez bizonyíthatja-e azt, hogy Isten nyomdokain jársz? Még mindig képtelen vagy elengedni a vallásos elképzeléseket? Ha ez a helyzet, akkor olyan emberré válsz, aki szemben áll Istennel.

Ha az emberek képesek elengedni a vallásos elképzeléseiket, nem az eszükkel méricskélik Isten mai szavait és munkáját, hanem közvetlenül engedelmeskednek Neki. Jóllehet, Isten manapság nyilvánvalóan nem úgy munkálkodik, mint régen, te mégis képes vagy arra, hogy elengedd a múltbéli nézeteket, és közvetlenül engedelmeskedj Isten mostani munkájának. Ha képes vagy megérteni, hogy Isten ma végzett munkáját kell az első helyre tenned, függetlenül attól, hogy Isten régen hogyan munkálkodott, akkor olyan ember vagy, aki már elengedte az elképzeléseit, aki engedelmeskedik Istennek, és aki képes Isten munkájának és szavainak engedelmeskedni, és az Ő nyomdokain járni. Ezáltal olyasvalaki leszel, aki igazán engedelmeskedik Istennek. Nem elemezgeted vagy vizsgálgatod Isten munkáját; olyan, mintha Isten elfelejtette volna a korábbi munkálkodását, és te is elfelejtetted volna. A jelen a jelen, a múlt pedig a múlt, és mivel Isten félretette azt, amit a múltban cselekedett, neked sem kell azon rágódnod. Csak az ilyen emberre mondhatjuk, hogy teljességgel engedelmeskedik Istennek, és teljesen elengedte a vallásos elképzeléseit.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak azok szolgálhatják Istent, akik ismerik Isten ma végzett munkáját)

Isten napi igéi  283. szemelvény

Mivel mindig vannak újabb fejlemények Isten munkálkodásában, van olyan munka, amely elavulttá és idejétmúlttá válik, amint az új munka megjelenik. E különböző munkák, a régiek és az újak, nem ellentmondanak egymásnak, hanem kiegészítik egymást: mindegyik lépés az előzőből következik. Az új munkálkodás miatt a régi dolgoknak természetesen el kell töröltetniük. Például az ember néhány régóta bevett gyakorlata és szokásos mondásai sok-sok évnyi tapasztalattal és tanítással párosulva mindenféle elképzelést alakított ki az ember fejében. Az, hogy Isten még csak ezután fogja felfedni igazi arcát és lényegi természetét az embernek, valamint az ősidőkből származó hagyományos elméletek elterjedése a sok-sok év során még inkább kedvezett annak, hogy az ember efféle elképzeléseket alkosson magában. Mondhatni, az emberiség Istenbe vetett hitének története során a különböző elképzelések befolyása az Istenről alkotott mindenféle képzeletbeli felfogások folyamatos kialakulásához és fejlődéséhez vezetett az emberekben, amely számos Istent szolgáló vallásos embert Isten ellenségévé változtatott. Így tehát minél erősebbek az emberek vallásos elképzelései, annál inkább szemben állnak Istennel, és annál inkább az ellenségei Istennek. Isten munkája mindig új és sohasem régi; soha nem alkot doktrínákat, hanem folyamatosan változik, és kisebb-nagyobb mértékben megújul. Az efféle munkálkodás Isten saját, eredendő természetének kifejeződése. Hasonlóképpen, ez Isten munkájának lényegi alapelve is, és az egyik eszköz, amely által Isten véghezviszi az Ő irányítását. Ha Isten nem így munkálkodna, az ember nem változna, és nem lenne képes megismerni Istent, a Sátán pedig nem lenne legyőzve. Éppen ezért Isten munkájában folyamatosan előfordulnak rendszertelennek tűnő változások, amelyek valójában rendszeresek. Az ember azonban teljesen másképp hisz Istenben. Ragaszkodik a régi, ismerős tanításokhoz és rendszerekhez, amelyek minél régebbiek, annál kellemesebbek a számára. Hogyan is fogadhatná be az ember balga elméje, az elme, mely oly hajthatatlan, akár a kő, Isten megannyi kifürkészhetetlen, új munkáját és szavát? Az ember irtózik attól az Istentől, aki mindig új és sohasem régi; csak a régi Istent szereti, aki már csak egy helyhez kötött, ősz hajú aggastyán. Ezért aztán, mivel más tetszik az Istennek és más az embernek, az ember Isten ellenségévé vált. Ezek közül számos ellentmondás még ma is fennáll, miközben Isten már majdnem hatezer éve új munkát végez. Így hát ők menthetetlenek. Talán az ember makacssága miatt, vagy mert egyetlen ember sem sértheti meg Isten adminisztratív rendeleteit, de azok az egyházi személyek még mindig ragaszkodnak a régi, dohos könyvekhez és papirosokhoz, miközben Isten folytatja a még befejezetlen irányítási munkáját, mintha senki nem lenne az Ő oldalán. Bár ezek az ellentmondások egymás ellenségeivé teszik Istent és az embert, sőt feloldhatatlanok, Isten ügyet sem vet rájuk, mintha egyszerre léteznének is meg nem is. Az ember viszont még mindig ragaszkodik a saját hiedelmeihez és elképzeléseihez, és sosem engedi el őket. Egy dolog azonban nyilvánvaló: annak ellenére, hogy az ember nem tér el az álláspontjától, Isten lába mindig mozgásban van, és Ő a környezettől függően mindig változtatja az álláspontját. Végül az ember szenved majd harc nélküli vereséget. Isten ugyanakkor az összes legyőzött ellenfelének legnagyobb ellensége, és egyben az emberiség bajnoka is, legyőzöttnek és veretlennek egyaránt. Ki versenyezhetne Istennel, és győzedelmeskedhetne Felette? Azért tűnik úgy, mintha az ember elképzelései Istentől származnának, mert számos elképzelés Isten munkájának nyomán született. Isten azonban nem emiatt bocsát meg az embernek, és nem is magasztalja fel az embert azért, mert az Ő munkálkodása nyomán sorozatban gyártja az „Istennek szóló” termékeket, amelyek Isten munkáján kívül esnek. Ezzel szemben rettenetesen undorodik az ember elképzeléseitől és régi, ájtatos hiedelmeitől, és eszében sincs elismerni azt az időpontot, amikor ezek az elképzelések először felbukkantak. Egyáltalán nem fogadja el, hogy ezeket az elképzeléseket az Ő munkája idézte volna elő, mivel az emberi elképzeléseket az emberek terjesztik; és az emberek gondolataiból és elméjéből pattannak ki – nem Istentől, hanem a Sátántól származnak. Isten szándéka mindig is az volt, hogy a munkája új és élő legyen, nem pedig régi és halott, és az, hogy mihez kell az embernek Isten szerint tartania magát, koronként és időszakonként változik, nem örökkévaló és megváltoztathatatlan. Ez azért van, mert Ő olyan Isten, aki az embert élővé és újjá teszi, nem pedig ördög, aki miatt az ember meghal és megöregszik. Még mindig nem értitek? Azért vannak elképzeléseid Istenről és azért nem tudod őket elengedni, mert szűk látókörű vagy. Nem azért, mert túl kevés lenne Isten munkájának az értelme, sem azért, mert az Ő munkája ne lenne tekintettel az ember érzéseire, és nem is azért, mert Isten mindig elhanyagolná a kötelességeit. Azért nem tudod elengedni az elképzeléseidet, mert nem vagy elég engedelmes, és kicsit sem hasonlítasz egy teremtett lényre; nem azért, mert Isten nehezíti meg a dolgodat. Te vagy mindennek az oka, és ennek semmi köze Istenhez: minden szenvedést és balszerencsét az ember alkotott. Isten gondolatai mindig jók: Ő nem azt szeretné elérni, hogy elképzeléseket gyárts, hanem azt kívánja, hogy az idő múlásával megváltozz és megújulj. Te mégsem tudod, mi a jó neked, és folyton vagy vizsgálódsz, vagy elemezgeted a dolgokat. Nem Isten nehezíti meg a dolgodat, hanem az, hogy nincs benned Istent félő szív, és túl nagy az engedetlenséged. Egy aprócska teremtmény, aki veszi magának a bátorságot, és elvesz egy jelentéktelen részt abból, amit korábban Isten neki adott, majd megfordul, és Istenre támad vele – hát nem ez az ember engedetlensége? Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az emberek teljesen alkalmatlanok arra, hogy Isten előtt kifejtsék a véleményüket, és még ennél is kevésbé alkalmasak arra, hogy kedvük szerint parádézzanak értéktelen, bűzös, rothadó virágnyelvükön – dohos elképzeléseikről már nem is beszélve. Hát nem még inkább értéktelenek azok?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak azok szolgálhatják Istent, akik ismerik Isten ma végzett munkáját)

Isten napi igéi  284. szemelvény

Isten munkája mindig előrehalad, és bár munkájának célja nem változik, a módszer, amellyel dolgozik, állandóan változik, ami azt jelenti, hogy azok, akik Istent követik, szintén állandóan változnak. Minél több munkát végez Isten, annál alaposabb az ember tudása Istenről. Ennek megfelelően változik az ember beállítottsága is Isten munkájának eredményeképpen. De éppen azért, mert Isten munkája állandóan változik, azok, akik nem ismerik a Szentlélek munkáját, és azok az értetlen emberek, akik nem ismerik az igazságot, olyan emberekké válnak, akik ellenállnak Istennek. Isten munkája soha nem igazodik az emberi elképzelésekhez, mert az Ő munkája mindig új és soha nem régi, és Ő soha nem ismétli meg a régi munkáját, hanem korábban nem végzett munkával halad előre. Mivel Isten nem ismétli meg a munkáját, az ember pedig kivétel nélkül a múltban végzett munkája alapján ítéli meg Isten jelenlegi munkáját, rendkívül nehézzé vált Isten számára az új korszak munkájának mindegyik szakaszát véghez vinni. Az embernek túl sok nehézsége van! Gondolkodásában túlságosan konzervatív! Senki sem ismeri Isten munkáját, de mindenki leszűkíti azt. Amikor az ember elhagyja Istent, elveszíti az életet, az igazságot és Isten áldásait, eközben nem fogadja el sem az életet, sem az igazságot, és még kevésbé a nagyobb áldásokat, amelyeket Isten ad az emberiségnek. Minden ember vágyik arra, hogy megnyerje Istent, de képtelen elviselni bármely változást Isten munkájában. Azok, akik nem fogadják el Isten új munkáját, úgy hiszik, hogy Isten munkája sosem változik; örökké ugyanolyan marad. Hitük szerint az örök üdvösség elnyeréséhez csupán be kell tartaniuk a törvényeket, és mindaddig, amíg megbánják és megvallják bűneiket, Isten akarata teljesülni fog. Úgy vélik, Isten csak a törvény alatt álló Isten lehet, illetve az az Isten, akit az emberért a keresztre szögeztek; még az is a véleményük, hogy Istennek nem szabad, sőt képtelen túllépni a Biblián. Pontosan ezek a vélemények bilincselték őket szorosan a régi törvényekhez, és szögezték őket halott szabályokhoz. Még többen vannak, akik úgy hiszik, hogy bármilyen legyen is Isten új munkája, azt próféciákkal kell alátámasztani, és hogy e munka minden egyes szakaszában mindazoknak, akik „igaz” szívvel követik Őt, kinyilatkoztatásokat kell kapniuk; ha nem, akkor ez a munka nem lehet Isten munkája. Az ember számára már az sem könnyű feladat, hogy megismerje Istent. Ha ehhez hozzávesszük az ember értetlen szívét és önhittségének, illetve önelégültségének lázadó természetét, akkor még nehezebbé válik számára, hogy elfogadja Isten új munkáját. Az ember nem vizsgálja meg alaposan Isten új munkáját, és nem is fogadja el alázattal; ehelyett megvetően viselkedik, miközben Istentől várja a kinyilatkoztatásokat és az iránymutatásokat. Nem azok viselkednek-e így, akik lázadnak Isten ellen és ellenállnak neki? Hogyan nyerhetik el ezek az emberek Isten elismerését?

Jézus azt mondta, hogy Jahve munkája háttérbe szorult a Kegyelem Korában, ahogy én is azt mondom ma, hogy Jézus munkája is háttérbe szorult. Ha csak a Törvény Kora létezett volna, a Kegyelem Kora pedig nem, akkor Jézust nem feszítették volna meg, és nem válthatta volna meg az egész emberiséget. Ha csak a Törvény Kora lett volna, az emberiség vajon eljuthatott volna valaha a mai napig? A történelem halad, és a történelem vajon nem Isten munkájának természetes törvénye? Nem annak ábrázolása-e, ahogyan Ő az embereket irányítja az egész univerzumban? A történelem halad, ahogyan Isten munkája is. Isten akarata állandóan változik. Nem maradhatott meg hatezer éven át a munkájának egyetlen szakaszában, mert – mint mindenki tudja – Isten mindig új, és soha nem régi, és bizonyára nem lett volna képes folyton olyan munkát végezni, mint a keresztre feszítés – egyszer, kétszer, háromszor a keresztre szegezve... Nevetséges lenne így gondolkodni. Isten nem állandóan ugyanazt a munkát végzi; az Ő munkája folyton változó és mindig új, ahogyan én is új szavakat mondok nektek, és új munkát végzek mindennap. Ez az én munkám, és ami kulcsfontosságú, az az „új” és a „csodálatos” szó. „Isten változatlan, és Isten mindig Isten marad” – ez a mondás valóban igaz; Isten lényege nem változik, Isten mindig is Isten, és soha nem lehet belőle Sátán, de ez nem bizonyítja, hogy a munkája ugyanolyan állandó és sohasem változó, mint a lényege. Te kijelented, hogy Isten változatlan, de akkor hogyan magyarázod meg, hogy Isten mindig új és soha nem régi? Isten munkája folyamatosan terjed és folyamatosan változik, és az Ő akarata folyamatosan megnyilvánul, illetve ismertté válik az ember előtt. Ahogy az ember megtapasztalja Isten munkáját, szakadatlanul változik a beállítottsága, ahogyan a tudása is. Honnan ered tehát ez a változás? Talán nem Isten állandóan változó munkájából? Ha az ember beállítottsága képes változni, miért ne engedhetné meg az ember, hogy az Én munkám és az Én szavaim is állandóan változzanak? Muszáj alávetnem magam az emberi korlátoknak? Ebben vajon nem erőltetett érvelést és kifordított logikát használsz?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan kaphatja meg Isten kinyilatkoztatásait az ember, aki saját elképzelései szerint behatárolta Istent?)

Isten napi igéi  285. szemelvény

A zsidók mind olvasták az Ószövetséget, és tudtak Ézsaiás próféciájáról, amely szerint fiúcsecsemő fog születni egy jászolban. Akkor miért üldözték Jézust annak ellenére, hogy nagyon jól ismerték ezt a próféciát? Vajon nem a lázadó természetük miatt, és mert nem tudtak a Szentlélek munkájáról? Akkoriban a farizeusok úgy vélték, Jézus munkája különbözik attól, amit a megjövendölt fiúcsecsemőről tudtak, ma pedig az emberek azért utasítják el Istent, mert a megtestesült Isten munkája nem áll összhangban a Bibliával. Az Istennel szembeni lázadásuk lényege vajon nem ugyanaz? El tudod-e fogadni kérdés nélkül a Szentlélek minden munkáját? Ha valami a Szentlélek munkája, akkor ez a helyes áramlat, és minden kételkedés nélkül el kell fogadnod; nem szabad válogatnod, hogy mit fogadsz el. Ha mélyebb betekintést nyersz Istenbe, és nagyobb óvatosságot tanúsítasz Vele szemben, akkor ez nem indokolatlan? Nem kell további igazolást keresned a Bibliából; ha valami a Szentlélek munkája, akkor el kell fogadnod, mert azért hiszel Istenben, hogy Istent kövesd, és nem kellene vizsgálgatnod Őt. Nem kellene további bizonyítékokat keresned Rólam, hogy bizonyítsd, én vagyok az Istened, hanem képesnek kellene lenned felismerni, hogy hasznos vagyok-e számodra – ez a legfontosabb. Még ha sok cáfolhatatlan bizonyítékot is találsz a Bibliában, az sem tud teljesen hozzám vezetni téged. Te csupán a Biblia keretei között élsz, és nem Énelőttem; a Biblia nem segíthet neked megismerni Engem, és nem mélyítheti el az Irántam érzett szeretetedet. Bár a Biblia megjövendölte, hogy fiúcsecsemő fog születni, senki sem tudta megfejteni, hogy ki lesz az, akin a prófécia beteljesedik, mert az ember nem ismerte Isten munkáját, és ezért szálltak szembe a farizeusok Jézussal. Néhányan tudják, hogy a munkám az ember érdekeit szolgálja, mégis, továbbra is azt hiszik, hogy Jézus és Én teljesen különálló, egymással összeegyeztethetetlen lények vagyunk. Abban az időben Jézus csak egy sor prédikációt tartott a tanítványainak a Kegyelem Korában olyan témákról, hogy hogyan kell eljárni, hogyan kell összegyűlni, hogyan kell imában könyörögni, hogyan kell másokkal bánni, és így tovább. Az Általa végzett munka a Kegyelem Korának munkája volt, és csak azt fejtette ki, hogy a tanítványoknak és azoknak, akik Őt követték, hogyan kell viselkedniük. Csak a Kegyelem Korának munkáját végezte, és semmit az utolsó idők munkájából. Amikor Jahve a Törvény Korában lefektette az ószövetségi törvényt, miért nem végezte akkor a Kegyelem Korának munkáját? Miért nem tette előre világossá a Kegyelem Korának munkáját? Nem segített volna ez az embernek elfogadni azt? Ő csak azt jövendölte meg, hogy egy fiúcsecsemő fog születni és hatalomra jutni, de nem végezte el előre a Kegyelem Korának munkáját. Isten munkájának minden korban világos határai vannak; Ő csak az aktuális kor munkáját végzi el, és soha nem végzi el előre a munka következő szakaszát. Csak így kerülhet előtérbe minden egyes korban az Ő jellegzetes munkája. Jézus csak az utolsó idők jeleiről beszélt, arról, hogyan legyünk türelmesek és hogyan üdvözüljünk, hogyan bánjuk meg és valljuk meg bűneinket, hogyan viseljük a keresztet és hogyan viseljük el a szenvedést; soha nem beszélt arról, hogy az ember az utolsó időkben hogyan léphet be az igazságba, és hogyan kell törekednie arra, hogy Isten akaratának megfeleljen. Ennek fényében nem nevetséges-e a Bibliában keresni Isten utolsó napokra vonatkozó munkáját? Mit láthatsz, ha pusztán a Bibliába kapaszkodsz? Legyen szó bibliamagyarázóról vagy prédikátorról, ki láthatta volna előre a mai idők munkáját?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan kaphatja meg Isten kinyilatkoztatásait az ember, aki saját elképzelései szerint behatárolta Istent?)

Isten napi igéi  286. szemelvény

Szeretnétek tudni, mi volt a gyökere annak, hogy a farizeusok szemben álltak Jézussal? Szeretnéd tudni, mi volt a farizeusok lényege? Tele voltak a Messiásról való képzelgésekkel. Sőt, csak hitték, hogy a Messiás el fog jönni, de nem kutatták az életigazságot. Így még ma is várják a Messiást, mert nem ismerik az élet útját, és nem ismerik az igazság útját sem. Talán azt mondjátok: hogyan nyerhetnék el Isten áldását az ilyen ostoba, makacs és tudatlan emberek? Hogyan láthatnák meg a Messiást? Azért álltak szemben Jézussal, mert nem ismerték a Szent Szellem munkájának irányát, mert nem ismerték az igazság azon útját, amelyről Jézus beszélt, és ezenfelül azért, mert nem értették a Messiást. És mivel soha nem látták a Messiást, és soha nem voltak a Messiás társaságában, elkövették azt a hibát, hogy ragaszkodtak a Messiás puszta nevéhez, miközben minden lehetséges módon tagadták a Messiás lényegét. Ezek a farizeusok lényegükben makacsok, gőgösek voltak, és nem engedelmeskedtek az igazságnak. Istenhitük alapelve ez volt: mindegy, milyen mély a prédikációd, mindegy, milyen nagy tekintélyed, nem vagy Krisztus, csak, ha Messiásnak hívnak. Nem ostoba és nevetséges ez a hit? De kérdezlek tovább: nem rendkívül könnyű elkövetnetek a legkorábbi farizeusok hibáit, figyelembe véve, hogy a legkevésbé sem értitek Jézust? Képes vagy meglátni az igazság útját? Tényleg garantálni tudod, hogy nem fogsz szemben állni Krisztussal? Képes vagy követni a Szent Szellem munkáját? Ha te nem tudod, hogy szemben fogsz-e állni Krisztussal, akkor azt mondom, hogy máris a halál küszöbén élsz. Azok, akik nem ismerték a Messiást, mind képesek voltak szemben állni Jézussal, elutasítani Jézust, rágalmazni Őt. Azok, akik nem ismerik Jézust, mind képesek elutasítani és gyalázni Őt. Sőt, képesek arra is, hogy Jézus visszatérését a Sátán csalásának tekintsék, és még többen fogják elítélni a testbe visszatért Jézust. Nem rémisztenek meg mindezek? Amivel szembe kell néznetek, az a Szent Szellem káromlása, a Szent Szellem által az egyházakhoz intézett szavak elpusztítása, és mindannak a megvetése, amit Jézus kifejez. Mit kaphattok Jézustól, ha ennyire megzavarodtatok? Hogyan érthetitek meg Jézus munkáját, amikor fehér felhőn visszatér a testbe, ha makacsul elutasítjátok a hibáitok felismerését? Ezt mondom nektek: azok az emberek, akik nem fogadják el az igazságot, mégis vakon várják, hogy Jézus fehér felhőkön megérkezzen, biztosan káromolni fogják a Szent Szellemet, és ők az a kategória, amely el fog pusztulni. Ti csupán Jézus kegyelmére vágytok, és csupán élvezni akarjátok a mennyország boldog birodalmát, de soha nem engedelmeskedtetek a Jézus által kimondott szavaknak, és soha nem fogadtátok el az igazságot, amit Jézus ki fog fejezni, amikor Ő testet öltve visszatér. Mit tudtok majd felmutatni cserébe Jézus visszatéréséért egy fehér felhőn? Azt az őszinteséget, amellyel folyamatosan bűnöket követtek el, aztán meggyóntok, újra és újra? Mit fogtok felajánlani áldozatul a fehér felhőn visszatérő Jézusnak? Azt a sokéves munkát, amellyel dicséritek magatokat? Mit tudtok majd felmutatni, hogy a visszatérő Jézus bízzon bennetek? Az arrogáns természeteteket, amely nem engedelmeskedik semmilyen igazságnak?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mire meglátod Jézus szellemi testét, Isten újjáteremti a mennyet és a földet)

Isten napi igéi  287. szemelvény

Csak szavakban vagytok hűségesek, tudásotok csupán intellektuális és fogalmi, munkátok a mennyei áldások elnyerésére irányul – hát akkor mégis milyen lenne a hitetek? Még ma is süket fülekre talál nálatok az igazság minden egyes szava. Nem tudjátok, mi az Isten; nem tudjátok, mi Krisztus; nem tudjátok, hogyan kell félni Jahvét; nem tudjátok, hogyan kell belépni a Szentlélek munkájába, és nem tudjátok, hogyan kell különbséget tenni magának Istennek a munkája és az emberek csalásai között. Csak azt tudod, hogyan kell elítélni az Isten által kinyilvánított igazság minden egyes szavát, amely nem felel meg a saját gondolataidnak. Hol van az alázatod? Hol van az engedelmességed? Hol van a hűséged? Hol van az igazság keresése utáni vágyad? Hol van az Istent félő szíved? Mondom nektek, azok, akik a jelek miatt hisznek Istenben, bizonyosan az a kategória, amelyik el fog pusztulni. Azok, akik képtelenek befogadni a testbe visszatért Jézus szavait, bizonyosan a pokol utódai, az arkangyal leszármazottai, az a kategória, amely örök pusztulásnak lesz kitéve. Sokakat talán nem érdekel, amit mondok, de mégis azt akarom mondani minden úgynevezett szentnek, aki Jézust követi, hogy amikor saját szemetekkel látjátok Jézust leereszkedni a mennyből egy fehér felhőn, az lesz az igazságosság Napjának nyilvános megjelenése. Lehet, hogy az nagy izgalom időszaka lesz számodra, de tudnod kell, hogy az idő, amikor tanúja leszel Jézus mennyből való leereszkedésének, egyben az az idő is, amikor leszállsz a pokolba, hogy megbüntessenek. Ez lesz az az idő, amikor Isten irányítási terve véget ér, és ez lesz az az idő, amikor Isten megjutalmazza a jókat és megbünteti a gonoszokat. Mert Isten ítélete véget ér, mielőtt az ember jeleket látna, amikor csak az igazság kifejezése van. Azok, akik elfogadják az igazságot és nem keresnek jeleket, és így megtisztultak, visszatérnek majd Isten trónusa elé, és belépnek a Teremtő ölelésébe. Csak azok kapnak örök büntetést, akik kitartanak abban a hitben, hogy „Az a Jézus, aki nem fehér felhőn lovagol, hamis Krisztus”, mert csak abban a Jézusban hisznek, aki jeleket mutat, de nem ismerik el azt a Jézust, aki szigorú ítéletet hirdet, és felszabadítja az igaz utat és életet. És így csak az lehet, hogy Jézus akkor foglalkozik velük, amikor nyíltan visszatér egy fehér felhőn. Túl makacsok, túl magabiztosak, túl gőgösek. Ezeket az elfajzottakat hogyan is jutalmazhatná meg Jézus? Jézus visszatérése nagy megváltás azoknak, akik képesek elfogadni az igazságot, de azoknak, akik nem képesek elfogadni az igazságot, az elkárhozás jele. Válasszátok meg a saját utatokat, és ne káromoljátok a Szentlelket, és ne utasítsátok el az igazságot. Ne legyetek tudatlanok és arrogánsak, hanem olyanok, akik engedelmeskednek a Szentlélek iránymutatásának, és kívánják és keresik az igazságot; csak így fog majd a hasznotokra válni. Azt tanácsolom nektek, hogy gondosan járjatok az Istenbe vetett hit ösvényén. Ne vonjatok le elhamarkodott következtetéseket; mi több, ne legyetek könnyelműek és meggondolatlanok az Istenbe vetett hitetekben. Tudnotok kell, hogy azoknak, akik hisznek Istenben, legalábbis alázatos és Istent félő szívvel kellene rendelkezniük. Azok, akik hallották az igazságot, és mégis felhúzzák az orrukat, ostobák és tudatlanok. Azokat, akik hallották az igazságot, és mégis meggondolatlanul következtetéseket vonnak le, vagy elítélik azt, az arrogancia gyötri. Senki, aki Jézusban hisz, nem jogosult arra, hogy elátkozzon vagy elítéljen másokat. Mindannyiótoknak értelmesnek kellene lennetek, és olyannak, aki elfogadja az igazságot. Talán miután hallottál az igazság útjáról, és olvastad az élet szavát, azt hiszed, hogy tízezer ilyen szó közül csak egy egyezik a meggyőződéseddel és a Bibliával, és a továbbiakban abban a tízezredik szóban kell keresgélned. Továbbra is azt tanácsolom, hogy légy alázatos, ne légy túlságosan magabiztos, és ne magasztald fel magad túlságosan. Mivel rendelkezel egy darabka Istent félő szívvel, nagyobb világosságot fogsz nyerni. Ha alaposan megvizsgálod és ismételten átelmélkeded ezeket a szavakat, rájössz, hogy az igazságot jelentik vagy sem, és hogy az életet jelentik vagy sem. Talán, miután csak néhány mondatot olvastak, néhányan vakon elítélik ezeket a szavakat, mondván: „Ez nem több, mint valami megvilágosodás a Szentlélektől”, vagy: „Ez egy hamis Krisztus, aki azért jön, hogy megtévessze az embereket.” Akik ilyeneket mondanak, azokat elvakítja a tudatlanság! Túl keveset értesz Isten munkájából és bölcsességéből, és azt tanácsolom, hogy kezdd újra, a legelejétől! Nem szabad vakon elítélnetek az Isten által kifejezett szavakat azért, mert hamis Krisztusok jelennek meg az utolsó napokban, és nem szabad olyannak lenned, aki káromolja a Szent Szellemet, mert félsz a megtévesztéstől. Nem lenne ez nagy kár? Ha sok vizsgálat után még mindig azt hiszed, hogy ezek a szavak nem az igazság, nem az út, és nem Isten kifejeződése, akkor végül büntetést kapsz, és áldások nélkül maradsz. Ha nem tudod elfogadni az ilyen világosan és tisztán kimondott igazságot, akkor nem vagy-e alkalmatlan Isten üdvösségére? Lehet, hogy nem vagy eléggé áldott, hogy visszatérj Isten trónja elé? Gondolkodj! Ne legyél meggondolatlan és indulatos, és ne kezeld az Istenbe vetett hitet játékként. Gondolkodj a rendeltetésed, a kilátásaid és az életed szem előtt tartva, és ne csak játszadozz. El tudod fogadni ezeket a szavakat?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mire meglátod Jézus szellemi testét, Isten újjáteremti a mennyet és a földet)

Isten napi igéi  288. szemelvény

Abban az időben Jézus munkájának egy része összhangban állt az Ószövetséggel, valamint Mózes törvényeivel és Jahvénak a Törvény Korában mondott szavaival. Mindezeket a dolgokat Jézus felhasználta munkája egy részének elvégzéséhez. Prédikált az embereknek, és tanította őket a zsinagógákban, és a próféták ószövetségi jövendöléseit használta fel a Vele ellenségeskedő farizeusok megdorgálására, és az Írásokból vett igéket használta arra, hogy felfedje engedetlenségüket, és így elítélje őket. Mert megvetették, amit Jézus tett, különösen, hogy Jézus munkájának nagy része nem az Írásokban szereplő törvények szerint valósult meg, továbbá, amit Ő tanított, az magasabb rendű volt, mint a saját szavaik, sőt még annál is magasabb rendű, mint amit a próféták az Írásokban megjövendöltek. Jézus munkája csak az ember megváltására és a keresztre feszítésre irányult, ezért nem volt szükség arra, hogy több szót mondjon, hogy bármelyik embert meghódítsa. Sok mindent, amit az embereknek tanított, az Írások szavaiból merített, és még ha az Ő munkája nem is lépte túl az Írásokat, mégis képes volt megvalósítani a keresztre feszítés munkáját. Az Övé nem a szó munkája volt, nem is az emberiség meghódítása érdekében végzett munka, hanem az emberiség megváltásáért végzett munka. Ő csupán az emberiség vétekáldozataként cselekedett, és nem úgy cselekedett, mint a szó forrása az emberiség számára. Nem a pogányok munkáját végezte, amely az ember meghódításának munkája volt, hanem a keresztre feszítés munkáját, olyan munkát, amely azok között valósult meg, akik hittek abban, hogy van Isten. Bár munkáját az Írások alapján végezte, és bár a farizeusok elítélésére a régi próféták által megjövendölteket használta fel, ez elegendő volt a keresztre feszítés munkájának beteljesítéséhez. Ha a mai munkát még mindig a régi prófétáknak az Írásokban szereplő jövendölései alapján hajtanák végre, akkor lehetetlen lenne meghódítani titeket, mert az Ószövetség nem tartalmaz feljegyzést a ti, kínaiak engedetlenségéről és bűneiről, és nincs története a ti bűneiteknek. Tehát, ha ez a munka még mindig a Bibliában időzne, akkor soha nem adnátok meg magatokat. A Biblia csak az izráelitákról tartalmaz korlátozott történelmi feljegyzéseket, ami alapján nem lehet megállapítani, hogy ti gonoszak vagy jók vagytok-e, vagy megítélni titeket. Képzeljétek el, hogy az izráeliták történelme szerint ítélnélek meg benneteket – vajon még mindig úgy követnétek Engem, ahogyan ma is teszitek? Tudjátok, hogy milyen bonyolultak vagytok? Ha ebben a szakaszban nem hangzana el egyetlen szó sem, akkor lehetetlen volna véghez vinni a hódítás munkáját. Mivel én nem azért jöttem, hogy a keresztre szegezzenek, a Bibliától független szavakat kell szólnom, hogy meg lehessen hódítani benneteket. A Jézus által végzett munka csupán egy szinttel volt magasabb, mint az Ószövetség; arra szolgált, hogy elkezdjen egy korszakot, és hogy vezesse azt a korszakot. Miért mondta azt, hogy „nem eltörölni jöttem a törvényt, hanem betölteni”? Azonban az Ő munkájában sok olyan volt, ami különbözött az ószövetségi izráeliták által gyakorolt törvényektől és az általuk követett parancsolatoktól, mert Ő nem azért jött, hogy engedelmeskedjen a törvénynek, hanem hogy betöltse azt. A betöltés folyamata sok gyakorlati dolgot foglalt magában: az Ő munkája gyakorlatibb és valóságosabb volt, ráadásul sokkal elevenebb volt, nem pedig a szabályok vak betartása. Az izráeliták nem tartották meg a szombatot? Amikor Jézus eljött, nem tartotta meg a szombatot, mert azt mondta, hogy az Emberfia Ura a szombatnak is, és amikor a szombat Ura eljön, azt teszi, amit akar. Azért jött, hogy betöltse az Ószövetség törvényeit, és megváltoztassa a törvényeket. Mindaz, amit ma tesznek, a jelenre épül, de még mindig Jahvénak a Törvény Korában végzett munkájának alapjain nyugszik, és nem lépi át ezt a határt. Például, hogy vigyázz a nyelvedre, és ne paráználkodj – ezek nem az Ószövetség törvényei? Ma már nemcsak a Tízparancsolatra korlátozódik az, amit megkövetelnek tőletek, hanem olyan parancsolatokból és törvényekből áll, amelyek magasabb rendűek, mint a korábbiak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ami korábban volt, azt eltörölték, mert Isten munkájának minden egyes szakasza az előző szakasz fundamentumán valósul meg. Ami pedig azt a munkát illeti, amelyet Jahve akkoriban Izráelben végzett, például megkövetelte az emberektől, hogy áldozatot mutassanak be, tiszteljék szüleiket, ne imádjanak bálványokat, ne bántalmazzanak és ne átkozzanak másokat, ne paráználkodjanak, ne dohányozzanak és ne igyanak, ne egyenek halott dolgokat és ne igyanak vért – nem ez képezi-e az alapját a ti gyakorlatotoknak még ma is? A munka mind a mai napig a múlt alapjain valósul meg. Bár már nem esik szó a múlt törvényeiről, és új követelményeket támasztottak veled szemben, ezek a törvények távolról sem töröltettek el, hanem inkább magasabbra emeltettek. Azt mondani, hogy eltörölték őket, azt jelenti, hogy az előző kor elavult, miközben vannak olyan parancsolatok, amelyeket az örökkévalóságig tiszteletben kell tartanod. A múlt parancsolatait már gyakorlatba ültették, már az ember lényévé váltak, és nincs szükség arra, hogy különös hangsúlyt fektessünk az olyan parancsolatokra, mint a „Ne dohányozz” és a „Ne igyál”, és így tovább. Erre az alapra új parancsolatokat fektetnek le a mai szükségleteiteknek, a mai érettségeteknek és a mai munkának megfelelően. Parancsolatok elrendelése az új kor számára nem a régi kor parancsolatainak eltörlését jelenti, hanem azok magasabbra emelését ezen a fundamentumon, hogy az ember cselekedetei teljesebbé legyenek, és jobban összhangban legyenek a valósággal. Ha ma csak a parancsolatok követését és az ószövetségi törvények betartását követelnék meg tőletek, ugyanúgy, mint az izráelitáktól, és ha még azt is megkövetelnék tőletek, hogy tanuljátok meg kívülről a Jahve által lefektetett törvényeket, akkor nem lenne lehetőség arra, hogy megváltozzatok. Ha csak azt a néhány korlátozott parancsolatot kellene betartanotok, vagy számtalan törvényt kellene bemagolnotok, a régi beállítottságotok mélyen beágyazódva maradna, és lehetetlen volna gyökerestől kitépni. Így egyre romlottabbá válnátok, és egyikőtök sem válna engedelmessé. Ez azt jelenti, hogy néhány egyszerű parancsolat vagy számtalan törvény nem tud segíteni nektek abban, hogy megismerjétek Jahve cselekedeteit. Ti nem vagytok ugyanolyanok, mint az izráeliták: a törvények követésével és a parancsolatok betanulásával tanúi lehettek Jahve cselekedeteinek, és képesek voltak egyedül Őt imádni. De ti képtelenek vagytok elérni ezt, és az Ószövetség korának néhány parancsolata nemhogy képtelen rávenni titeket arra, hogy átadjátok a szíveteket, vagy megvédeni titeket, hanem ehelyett lazává tesz benneteket, és az alvilágba taszít. Mert az Én munkám a hódítás munkája, és a ti engedetlenségetek és régi beállítottságotok ellen irányul. Jahve és Jézus kedves szavai messze elmaradnak a mai szigorú ítélő szavaktól. Ilyen szigorú szavak nélkül lehetetlen volna meghódítani titeket, „szakértőket”, akik évezredek óta engedetlenek vagytok. Az ószövetségi törvények már régen elvesztették hatalmukat felettetek, és a mai ítélet sokkal félelmetesebb, mint a régi törvények. Ami számotokra a legmegfelelőbb, az az ítélet, nem pedig a törvények jelentéktelen korlátozásai, mert ti nem a kezdetek kezdetének emberisége vagytok, hanem egy olyan emberiség, amely már évezredek óta romlott. Amit az embernek most el kell érnie, az összhangban van a mai ember valós állapotával, megfelel a mai ember képességének és tényleges érettségének, és nem igényli, hogy szabályokat kövess. Ez azért van, hogy változásokat lehessen elérni a régi beállítottságodban, és azért, hogy félre tudd tenni az elképzeléseidet.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (1.))

Isten napi igéi  289. szemelvény

A történelem mindig előre halad, és Isten munkája is mindig előre halad. Ahhoz, hogy az Ő hatezer éves irányítási terve elérje a végét, folyamatosan előrefelé kell haladnia. Mindennap új munkát kell végeznie, minden évben új munkát kell végeznie; új ösvényeket kell indítania, új korszakokat kell indítania, új és nagyobb munkát kell kezdenie, és ezek mellett új neveket és új munkát kell hoznia. Isten Lelke pillanatról pillanatra új munkát végez, soha nem ragaszkodik a régi utakhoz vagy szabályokhoz. A munkája sem állt meg soha, hanem minden egyes múló pillanatban megvalósul. Ha azt mondod, hogy a Szentlélek munkája változhatatlan, akkor miért kérte Jahve a papokat, hogy a templomban szolgáljanak neki, Jézus mégsem ment be a templomba, annak ellenére, hogy amikor eljött, az emberek azt is mondták, hogy Ő a főpap, és hogy Dávid házából való, főpap és nagy király egyben? És miért nem mutatott be áldozatot? Belépni a templomba vagy nem belépni a templomba – vajon mindez nem Magának Istennek a munkája? Ha, ahogyan az ember képzeli, Jézus újra eljön, és az utolsó napokban még mindig Jézusnak fogják hívni, és még mindig fehér felhőn jön el, és Jézus képében száll alá az emberek közé: vajon nem lenne-e ez az Ő munkájának megismétlődése? Képes-e a Szentlélek a régihez ragaszkodni? Minden, amit az ember hisz, az elképzelés, és minden, amit az ember megért, az a szó szerinti jelentésnek, valamint a képzeletének felel meg; ezek ellentétben állnak a Szentlélek munkájának alapelveivel, és nem felelnek meg Isten szándékainak. Isten nem így dolgozna; Isten nem ilyen ostoba és buta, és az Ő munkája nem olyan egyszerű, mint ahogy képzeled. Mindazok alapján, amit az ember elképzel, Jézus egy fehér felhőn utazva jön majd el, és leszáll közétek. Meg fogjátok látni Őt, aki egy felhőn utazva elmondja nektek, hogy Ő Jézus. Meg fogjátok látni a kezén lévő szegnyomokat is, és tudni fogjátok, hogy Ő Jézus. És Ő újra meg fog menteni titeket, és a ti hatalmas Istenetek lesz. Megment titeket, új névvel ruház fel titeket, és mindegyikőtöknek egy fehér követ ad, ami után beléphettek a mennyek országába, és befogadnak titeket a paradicsomba. Vajon az ilyen hiedelmek nem az ember elképzelései? Vajon Isten az ember elképzelései szerint működik, vagy az ember elképzeléseivel ellentétesen működik? Vajon az ember elképzelései nem mind a Sátántól származnak? Vajon a Sátán nem rontott meg minden embert? Ha Isten az ember elképzelései szerint végezné munkáját, nem válna-e akkor Sátánná? Nem lenne-e ugyanolyan, mint a saját teremtményei? Mivel az Ő teremtményeit a Sátán már annyira megrontotta, hogy az ember a Sátán megtestesítőjévé vált, ha Isten a Sátán dolgai szerint munkálkodna, nem lenne-e akkor a Sátánnal szövetségben? Hogyan tudja az ember kifürkészni Isten munkáját? Ezért Isten soha nem munkálkodna az ember elképzelései szerint, és soha nem munkálkodna úgy, ahogy azt te elképzeled. Vannak, akik azt mondják, hogy Isten Maga mondta, hogy egy felhőn fog érkezni. Igaz, hogy Isten Maga mondta ezt, de nem tudod, hogy egyetlen ember sem képes kifürkészni Isten titkait? Nem tudod, hogy ember nem tudja megmagyarázni Isten szavait? Minden kétséget kizáróan biztos vagy abban, hogy a Szentlélek megvilágosított és megvilágított téged? Biztos, nem arról volt szó, hogy a Szentlélek ilyen közvetlen módon mutatta meg neked? Vajon a Szentlélek volt az, aki tanított téged, vagy a saját elképzeléseid vezettek erre a gondolatra? Azt mondtad: „Ezt maga Isten mondta.” Ám nem használhatjuk a saját elképzeléseinket és elménket arra, hogy Isten szavait mérlegeljük. Ami az Ézsaiás által mondott szavakat illeti, meg tudod teljes bizonyossággal magyarázni a szavait? Meg mered magyarázni a szavait? Mivel nem mered megmagyarázni Ézsaiás szavait, miért mered megmagyarázni Jézus szavait? Ki a fenségesebb, Jézus vagy Ézsaiás? Mivel a válasz Jézus, miért magyarázod meg a Jézus által mondott szavakat? Vajon Isten előre szólna neked a munkájáról? Egyetlen teremtmény sem tudhatja, még a mennyei hírnökök sem, sem az Emberfia, honnan tudhatnád akkor te? Az embernek túl sok mindent nélkülöz. Ami most számotokra döntő fontosságú, hogy ismerjétek a munka három szakaszát. Jahve munkájától Jézus munkájáig és Jézus munkájától a mostani szakaszig, ez a három szakasz egy folyamatos szállal fogja össze Isten irányításának teljes skáláját, és mindhárom egy Lélek munkája. A világ teremtése óta Isten mindig is az emberiség irányításán munkálkodott. Ő a kezdet és a vég, Ő az első és az utolsó, Ő az, aki elkezd egy kort, és Ő az, aki véget vet a kornak. A munka három szakasza, különböző korokban és különböző helyeken, félreérthetetlenül egy Lélek munkája. Mindazok, akik ezt a három szakaszt külön választják, szemben állnak Istennel. Immár meg kell értened, hogy az első szakasztól napjainkig minden munka egy Isten munkája, egy Lélek munkája. Ehhez nem férhet kétség.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (3.))

Isten napi igéi  290. szemelvény

Mivel az ember hisz Istenben, közelről követnie kell Isten lépteit, lépésről lépésre; azok közé kell tartoznia, akik „követik a Bárányt, ahova csak megy”. Csak ezek azok az emberek, akik az igaz utat keresik, csak ők azok, akik ismerik a Szentlélek munkáját. Azok az emberek, akik szolgaian követik a szavakat és doktrínákat azok, akik kiűzettek a Szentlélek munkája által. Minden egyes időszakban Isten új munkába kezd, és minden időszakban lesz egy új kezdet az emberek között. Ha az ember csak azokhoz az igazságokhoz ragaszkodik, hogy „Jahve az Isten”, illetve „Jézus a Krisztus”, melyek csak a saját korukra vonatkozó igazságok, akkor az ember sosem fog lépést tartani a Szentlélek munkájával, és mindörökre képtelen lesz elnyerni a Szentlélek munkáját. Függetlenül attól, hogy Isten hogyan munkálkodik, az ember a leghalványabb kétség nélkül követi, és közelről követi. Ily módon, hogyan vethetné ki az embert a Szentlélek? Függetlenül attól, amit Isten tesz, mindaddig, amíg az ember biztos benne, hogy az a Szentlélek munkája, és mindenféle aggály nélkül közreműködik a Szentlélek munkájában, és próbál megfelelni Isten követelményeinek, addig hogyan is kaphatna büntetést? Isten munkája soha nem szűnt meg, az Ő léptei sosem tétováztak, és az Ő irányítási munkájának befejezését megelőzően Ő folyton elfoglalt, és sosem áll meg. Az ember azonban más: miután a Szentlélek munkájából mindössze csekélységet nyert, úgy kezeli azt, mint ami sosem fog megváltozni; miután egy kevés ismeretet szerzett, nem halad előre, hogy kövesse Isten újabb munkájának nyomdokait; épphogy egy kicsit látott Isten munkájából, azonnal úgy írja le Istent, mint egy bizonyos fa figurát, és úgy hiszi, hogy Isten mindig abban az alakban fog maradni, amit maga előtt lát, hogy ez így volt a múltban és mindig így lesz a jövőben; csak felszínes tudást szerezve az ember oly büszke, hogy megfeledkezik magáról és önkényesen elkezd egy olyan Isteni természetet és lényt hirdetni, amely egyszerűen nem létezik; és ahogy bizonyosságot nyert a Szentlélek munkájának egy szakaszáról, bármilyen személy is legyen, aki Isten új munkáját hirdeti, az ember nem fogadja el azt. Ezek olyan emberek, akik nem tudják elfogadni a Szentlélek új munkáját, túl konzervatívak, és képtelenek elfogadni az új dolgokat. Az ilyen emberek azok, akik hisznek Istenben, de egyúttal el is utasítják Istent. Az ember úgy hiszi, hogy az izráeliták tévedtek, amikor „csak Jahvében hittek, de nem hittek Jézusban”, az emberek többsége mégis játssza a szerepet, amelyben „csak Jahvében hisznek, és elutasítják Jézust” és „vágynak a Messiás visszatérésére, de ellenállnak a Messiásnak, akit Jézusnak hívnak”. Nem csoda hát, hogy az emberek még mindig a Sátán hatalma alatt élnek, miután elfogadták a Szentlélek munkájának egyik szakaszát, és továbbra sem részesülnek Isten áldásaiban. Hát nem az ember lázadó mivoltának eredménye ez? Keresztények világszerte, akik nem tartottak lépést a mai új munkával, mind abba a reménybe kapaszkodnak, hogy szerencséjük lesz, feltételezve, hogy Isten majd minden egyes kívánságukat teljesíti. Ugyanakkor nem tudják biztosan megmondani, hogy Isten miért vinné fel őket a harmadik égbe, sem abban nem biztosak, hogyan fog eljönni Jézus, hogy fehér felhőn érkezve fogadja őket, sokkal kevésbé tudják teljes bizonyossággal megmondani, hogy vajon Jézus tényleg egy fehér felhőn fog-e megérkezni azon a napon, amelyet elképzelnek. Mindannyian nyugtalanok, és tanácstalanok; ők maguk sem tudják, hogy Isten vajon fel fogja-e vinni mindannyiukat, a valamennyi felekezetből származó, sokszínű, néhány maroknyi embert. Az a munka, amit Isten most, a jelen korban végez, Isten akarata – fogalmuk sincs ezen dolgok bármelyikéről, és nem tehetnek mást, mint visszaszámolni a napokat az ujjaikon. Egyedül azok nyerhetik el a végső áldást, akik a végsőkig követik a Bárány nyomdokait, míg azok az „okos emberek”, akik képtelenek a végsőkig követni, mégis úgy hiszik, hogy mindent megnyertek, képtelenek arra, hogy tanúi legyenek Isten megjelenésének. Mind úgy hiszik, hogy ők a legokosabbak a világon, és minden ok nélkül rövidre zárják Isten munkájának folytonos fejlődését, és úgy tűnik, hogy teljes bizonyossággal hiszik, hogy Isten fel fogja vinni őket a mennybe, őket, akik „a leginkább hűségesek Istenhez, követik Istent, és betartják Isten szavait”. Habár a „legnagyobb hűséggel” viseltetnek az Isten által kimondott szavak iránt, szavaik és tetteik akkor is visszataszítóak, mert ellenállnak a Szentlélek munkájának, és csalárdságot és gonoszságot művelnek. Azok, akik nem követik a legvégsőkig, akik nem tartanak lépést a Szentlélek munkájával, és akik csak a régi munkához ragaszkodnak, nem csak az Isten iránti hűség elérésében vallottak kudarcot, hanem ellenkezőleg, ők lettek azok, akik Istennel szemben állnak, ők lettek azok, akiket az új korszak elutasított, és akik meg lesznek büntetve. Van-e bárki, aki szánalmasabb náluk? Sokan még azt is hiszik, hogy mindazoknak, akik elutasítják a régi törvényt és elfogadják az új munkát, nincs lelkiismerete. Ezeknek az embereknek a kilátásait, akik csak a „lelkiismeretről” beszélnek, és nem ismerik a Szentlélek munkáját, végül a saját lelkiismeretük fogja rövidre zárni. Isten munkája nem doktrínákhoz ragaszkodik, és bár lehet az az Ő saját munkája, Isten mégsem ragaszkodik ahhoz. Amit meg kell tagadni, az meg van tagadva, amit ki kell vetni, az ki van vetve. Az ember mégis Isten ellenségévé teszi önmagát azáltal, hogy Isten irányítási munkájának csak egy apró részéhez ragaszkodik. Vajon ez nem az ember abszurditása? Vajon ez nem az ember tudatlansága? Az emberek minél félénkebbek és minél inkább túl óvatosak azért, mert félnek attól, hogy nem nyerik el Isten áldásait, annál inkább képtelenek nagyobb áldásokban részesülni, és elnyerni a végső áldást. Azok az emberek, akik szolgaian megtartják a törvényt, mind a lehető legnagyobb hűséget tanúsítják a törvény iránt, és minél inkább tanúsítanak efféle hűséget a törvény iránt, annál inkább lázadók, akik ellenállnak Istennek. Mert most a Királyság Kora van, nem pedig a Törvény Kora, és a mai munkát meg a múltbéli munkát nem lehet egyazon lélegzetvétellel említeni, és nem is hasonlítható össze a múlt munkája a jelen munkájával. Isten munkája megváltozott, és az ember gyakorlata szintén megváltozott; ez a gyakorlat nem a törvényhez való ragaszkodás vagy a kereszt viselése, ezért az emberek törvény iránti és a kereszt iránti hűsége nem fogja elnyerni Isten jóváhagyását.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkája és az ember gyakorlata)

Isten napi igéi  291. szemelvény

A te mai meghódításod célja az, hogy elismerd, hogy Isten a te Istened, és ugyanúgy mások Istene is, és ami a legfontosabb, hogy Ő mindazoknak az Istene, akik szeretik Őt, és az egész teremtés Istene. Ő az izráeliták Istene és Egyiptom népének Istene. Ő a britek Istene és az amerikaiak Istene. Ő nem csak Ádám és Éva Istene, hanem Istene valamennyi leszármazottjuknak is. Ő az Istene mindennek a mennyekben és mindennek a földön. Minden család, legyenek izráeliták vagy pogányok, mind egy Isten kezében vannak. Ő nemcsak Izráelben munkálkodott több ezer éven át, és egyszer megszületett Júdeában, hanem ma Ő alászáll Kínában, ezen a helyen, ahol a nagy vörös sárkány fekszik összetekeredve. Ha az, hogy Júdeában született, a Zsidók Királyává teszi Őt, akkor az, hogy ma leszáll mindannyiótok közé, nem teszi Őt mindannyiótok Istenévé? Ő vezette az izráelitákat és Júdeában született, és Ő megszületett egy pogány földön is. Vajon Ő nem az Általa teremtett egész emberiségért végzi valamennyi munkáját? Százszorosan szereti vajon az izráelitákat, és ezerszeresen utálja a pogányokat? Nem ez az elképzelésetek? Nem az a helyzet, hogy Isten soha nem volt a ti Istenetek, hanem inkább csak arról van szó, hogy ti nem ismeritek el Őt; nem az a helyzet, hogy Isten nem hajlandó a ti Istenetek lenni, hanem csak az, hogy ti elutasítjátok Őt. A teremtettek közül ki az, aki nincs a Mindenható kezében? A ti mai meghódításotoknak nem az a célja vajon, hogy elismerjétek, hogy Isten nem más, mint a ti Istenetek? Ha továbbra is fenntartjátok, hogy Isten csak az izráeliták Istene, és továbbra is fenntartjátok, hogy Dávid háza Izráelben Isten születésének eredete, és hogy Izráelen kívül egy nemzet sem alkalmas arra, hogy „világra hozza” Istent, még kevésbé tudja bármely pogány család személyesen befogadni Jahve munkáját – ha még mindig így gondolkozol, nem egy konok ellenálló vagy-e? Ne mindig Izráellel legyél elfoglalva. Isten ma pontosan itt van, közöttetek. Ugyanígy nem szabadna folyton a menny felé sem nézelődnöd. Hagyj fel azzal, hogy a mennyben lévő Istened után epekedsz! Isten eljött közétek, akkor hogyan lehetne a mennyben? Még nem túl régóta hiszel Istenben, mégis számos elképzelésed van Róla, olyannyira, hogy egy másodpercig sem mered elgondolni, hogy az izráeliták Istene méltóztatna az Ő jelenlétének kegyében részesíteni titeket. Még kevésbé mertek arra gondolni, hogyan láthatnátok Isten személyes megjelenését annak fényében, hogy mennyire elviselhetetlenül mocskosak vagytok. Arra sem gondoltatok még soha, hogy hogyan ereszkedhetne alá Isten személyesen egy pogány földre. A Sínai-hegyen kellene alászállnia vagy az Olajfák hegyén, hogy ott megjelenjen az izráelitáknak. A pogányok (vagyis az Izráelen kívüli népek) nem mind az Ő utálatának tárgyai vajon? Hogyan munkálkodhatna Ő személyesen közöttük? Ezek mind azok a mélyen gyökerező elképzelések, amelyek sok év alatt alakultak ki bennetek. A mai napi legyőzésetek célja az, hogy porrá zúzza ezeket az elképzeléseiteket. Így meglátjátok Isten személyes megjelenését közöttetek – nem a Sínai Hegyen vagy az Olajfák Hegyén, hanem olyan emberek között, akiket Ő korábban soha nem vezérelt. Miután Isten véghezvitte munkájának két szakaszát Izráelben, az izráeliták és a pogányok egyaránt elkezdték dédelgetni azt az elképzelést, miszerint – bár igaz, hogy mindent Isten teremtett – Ő csak az izráeliták Istene hajlandó lenni, nem pedig a pogányok Istene. Az izráeliták a következőben hisznek: Isten csak a mi Istenünk lehet, nem pedig a ti Istenetek, pogányoké, és mivel ti nem félitek Jahvét, ezért Jahve – a mi Istenünk – utál titeket. Azok a zsidó emberek ezt is hiszik: az Úr Jézus a mi képünket, a zsidó emberek képét öltötte magára, és Ő olyan Isten, aki a zsidó nép jelét viseli. Isten miközöttünk munkálkodik. Isten képmása és a mi képmásunk hasonló; a mi képünk hasonlít Istenére. Az Úr Jézus a mi Istenünk, a zsidóké; a pogányok nem alkalmasak arra, hogy ilyen hatalmas üdvösségben részesüljenek. Az Úr Jézus a bűnért való áldozat értünk, zsidókért. Az izráeliták és a zsidó nép pusztán a munkának ama két szakasza alapján alkották meg ezeket az elképzeléseket. Ellentmondást nem tűrően magukénak vallják Istent, nem engedve, hogy Isten a pogányok Istene is legyen. Ily módon Isten egy űr lett a pogányok szívében. Ez azért van, mert mindenkiben az a hit alakult ki, hogy Isten nem akar a pogányok Istene lenni, és Ő csak az izráelitákat – az Ő választott népét – és a zsidó embereket kedveli, különösen a tanítványokat, akik Őt követték. Nem tudod, hogy az a munka, amit Jahve és Jézus végeztek, az egész emberiség túlélését szolgálja? Elismered végre, hogy Isten mindannyiótoknak az Istene, akik Izráelen kívül születtetek? Nincs Isten itt ma közöttetek? Ez nem lehet álom, vagy mégis? Nem fogadjátok el ezt a valóságot? Nem meritek ezt elhinni vagy rágondolni. Bárhogy is látjátok, Isten nem éppen itt, közöttetek van? Még mindig féltek elhinni e szavakat? E naptól fogva, nem Isten választott népe-e mindenki, akiket Ő meghódított, és akik Isten követői akarnak lenni? Ti, akik ma követők vagytok, nem mindannyian Izráelen kívülről választott emberek vagytok-e? Nem ugyanaz-e a helyzetetek, mint az izráelitáké? Nem mindezek azok a dolgok, amiket fel kellene ismernetek? Nem ez a célja a meghódításotok munkájának? Mivel látjátok Istent, Ő mindörökké a ti Istenetek lesz, a kezdettől fogva és a jövőben is. Ő nem fog elhagyni titeket mindaddig, amíg mindannyian hajlandóak vagytok Őt követni és az Ő hű, engedelmes teremtményei lenni.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A hódítás munkájának belső igazsága (3.))

Isten napi igéi  292. szemelvény

Csak a régi elképzelések félretételével lehet új tudásra szert tenni, de a régi tudás nem feltétlenül egyenlő a régi elképzelésekkel. Az „elképzelések” az ember által elképzelt dolgokra utalnak, amelyek ellentétben állnak a valósággal. Ha a régi tudás már a régi korban is elavult volt, és megakadályozta az embert abban, hogy belépjen az új munkába, akkor az ilyen tudás is elképzelés. Ha az ember képes helyesen megközelíteni ezt a tudást, és képes Istent több különböző aspektusból megismerni, ötvözve a régit és az újat, akkor a régi tudás az ember segítségévé válik, és alapot képez ahhoz, hogy az ember belépjen az új korba. Isten megismerésének leckéje számos alapelv elsajátítását követeli meg tőled: hogyan lépj rá Isten megismerésének útjára, mely igazságokat kell megértened ahhoz, hogy megismerd Istent, és hogyan szabadulj meg az elképzeléseidtől és régi beállítottságaidtól, hogy alávethesd magad Isten új munkája minden intézkedésének. Ha ezeket az elveket használod alapként, hogy belépj Isten megismerésének leckéjébe, akkor a tudásod egyre mélyebbé és mélyebbé válik. Ha világos ismeretekkel rendelkezel a munka három szakaszáról – vagyis Isten egész irányítási tervéről –, és ha teljes mértékben összefüggésbe tudod hozni Isten munkájának előző két szakaszát a jelenlegi szakasszal, és látod, hogy ez ugyanaz az Isten által végzett munka, akkor összehasonlíthatatlanul szilárd alapod lesz. A munka három szakaszát egyetlen Isten végezte; ez a legnagyobb látomás, és ez az egyetlen út Isten megismeréséhez. A munka három szakaszát csakis maga Isten végezhette, ember nem végezhetett ilyen munkát az Ő nevében – ez azt jelenti, hogy csakis Maga Isten végezhette a saját munkáját a kezdetektől napjainkig. Bár Isten munkájának három szakasza különböző korokban és helyszíneken valósult meg, és bár mindegyiknek a munkája más és más, az összes munkát egy Isten végzi. Az összes látomás közül ez a legnagyobb látomás, amelyet az embernek tudnia kell, és ha az ember teljesen megérti, akkor képes lesz helytállni. Ma a különböző vallások és felekezetek legnagyobb problémája az, hogy nem ismerik a Szentlélek munkáját, és képtelenek különbséget tenni a Szentlélek munkája és a nem a Szentlélektől eredő munka között – emiatt nem tudják megmondani, hogy a munka ezen szakaszát is Jahve Isten végzi-e, mint a munka előző két szakaszát. Bár az emberek követik Istent, a legtöbben még mindig nem tudják megmondani, hogy ez-e a helyes út. Az ember aggódik, hogy ez-e az az út, amelyet személyesen Maga Isten vezet, és hogy Isten megtestesülése tény-e. A legtöbb embernek még mindig fogalma sincs arról, hogyan lehet ezeket a dolgokat megkülönböztetni. Azok, akik Istent követik, képtelenek meghatározni az utat, így az elhangzó üzenetek csak részlegesen érnek el hatást ezen emberek körében, és képtelenek teljes mértékben hatékonyak lenni, így ez aztán kihat az ilyen emberek életre való bemenetelére. Ha az ember látja a munka három szakaszában, hogy azokat Maga Isten végezte különböző időpontokban, különböző helyeken és különböző emberekben; ha az ember látja, hogy bár a munka eltérő, mégis mindet egy Isten végzi, és mivel egy Isten által végzett munkáról van szó, akkor annak helyesnek és hibátlannak kell lennie, és bár ellentmond az ember elképzeléseinek, nem tagadható, hogy egy Isten munkájáról van szó – ha az ember biztosan ki tudja mondani, hogy ez egy Isten munkája, akkor az ember elképzelései pusztán említésre se méltó apróságokká csökkennek. Mivel az ember látomásai nem világosak, és mivel az ember csak Jahvét ismeri Istenként, Jézust pedig az Úrként, és a ma megtestesült Istent illetően kétféleképpen gondolkodik, sokan továbbra is elkötelezettek Jahve és Jézus munkája iránt, és a mai munkával kapcsolatban elképzelések gyötrik őket, a legtöbb ember mindig kételkedik, és nem veszi komolyan a mai munkát. Az embernek nincsenek elképzelései a munka utóbbi két szakaszáról, amelyek láthatatlanok voltak. Ez azért van, mert az ember nem érti a munka utóbbi két szakaszának valóságát, és nem volt személyesen tanúja azoknak. Mivel a munka e szakaszait nem lehet látni, az ember úgy képzeli el, ahogyan akarja; függetlenül attól, hogy mit talál ki, nincsenek tények, amelyek bizonyíthatnák ezeket a képzelgéseket, és nincs, aki kijavítsa őket. Az ember szabadjára engedi indulatait, szélnek ereszti az óvatosságot, és szabad folyást enged képzeletének; nincsenek tények, amelyek igazolhatnák képzelgéseit, így az ember képzelgései „tényekké” válnak, függetlenül attól, hogy van-e rájuk bizonyíték. Így az ember az elméjében elképzelt saját Istenében hisz, és nem keresi a valódi Istent. Ha egy embernek egyfajta hite van, akkor száz embernek százféle hite van. Az embernek azért van ilyen hite, mert nem látta Isten munkájának valóságát, mert csak hallotta a fülével, de nem látta a szemével. Az ember hallott legendákat és történeteket – de ritkán hallotta az ismeretet Isten munkájának tényeiről. Ezért van az, hogy olyan emberek, akik csak egy éve hívők, a saját elképzeléseiken keresztül hisznek Istenben. Ugyanez igaz azokra is, akik egész életükben hittek Istenben. Azok, akik nem látják a tényeket, soha nem fognak tudni szabadulni attól a hittől, amelyben elképzeléseik vannak Istenről. Az ember azt hiszi, hogy megszabadult régi elképzeléseinek kötelékeitől, és új területre lépett. Vajon nem tudja az ember, hogy azoknak a tudása, akik nem látják Isten igazi arcát, nem más, mint elképzelések és szóbeszéd? Az ember azt hiszi, hogy az elképzelései helyesek és hiba nélküliek, és azt hiszi, hogy ezek az elképzelések Istentől származnak. Ma, amikor az ember tanúja Isten munkájának, elengedi a hosszú évek alatt felhalmozódott elképzeléseit. A múltbeli képzelgések és eszmék akadályozzák e szakasz munkáját, és az ember számára nehézzé vált az ilyen elképzelések elengedése és az ilyen eszmék megcáfolása. Sokaknak, akik a mai napig Istent követik, a fokozatos munkával szembeni elképzeléseik egyre súlyosabbá váltak, és ezek az emberek fokozatosan makacs ellenségeskedést alakítottak ki a megtestesült Istennel szemben. Ennek a gyűlöletnek a forrása az emberek elképzeléseiben és képzelgéseiben rejlik. Az ember elképzelései és képzelgései a mai munka ellenségévé váltak, annak a munkának, amely ellentétben áll az ember elképzeléseivel. Ez pontosan azért történt, mert a tények nem engedik, hogy az ember szabadjára engedje a képzeletét, ráadásul az ember nem is tudja őket könnyen megcáfolni, az ember elképzelései és képzelgései pedig nem tűrik a tények létezését, továbbá azért, mert az ember nem gondolkodik a tények helyességén és igazságtartalmán, hanem csupán egykedvűen szabadon engedi elképzeléseit, és a saját képzeletét alkalmazza. Ez csak az ember elképzeléseinek hibája lehet, és nem mondhatjuk, hogy Isten munkájának hibája. Az ember képzelhet, amit csak akar, de Isten munkájának egyetlen szakaszát, vagy annak egyetlen darabkáját sem vitathatja szabadon; Isten munkájának ténye az ember részéről sérthetetlen. Szabadon engedheted a képzeletedet, és akár szép történeteket is kitalálhatsz Jahve és Jézus munkájáról, de nem cáfolhatod Jahve és Jézus munkájának egyetlen szakaszának tényét sem; ez egy alapelv, egyben adminisztratív rendelet is, és meg kell értenetek e kérdések fontosságát. Az ember úgy véli, hogy a munkának ez a szakasza összeegyeztethetetlen az ember elképzeléseivel, és hogy ez nem igaz a munka két korábbi szakaszára. Képzeletében az ember azt hiszi, hogy a két korábbi szakasz munkája biztosan nem ugyanolyan, mint a mai munka – de gondoltál már arra, hogy Isten munkájának elvei mind egyformák, hogy az Ő munkája mindig gyakorlatias, és kortól függetlenül mindig lesz egy emberáradat, akik ellenállnak és szembeszegülnek az Ő munkájának tényével? Mindazok, akik ma ellenállnak és szembeszegülnek a munka e szakaszával, kétségtelenül a múltban is szembeszegültek volna Istennel, mivel az ilyen emberek mindig Isten ellenségei lesznek. Azok az emberek, akik ismerik Isten munkájának tényét, a munka három szakaszát egyetlen Isten munkájának fogják látni, és el fogják engedni elképzeléseiket. Ezek azok az emberek, akik ismerik Istent, és az ilyen emberek azok, akik valóban követik Istent. Amikor Isten egész irányítása a végéhez közeledik, Isten mindent a maga neme szerint fog osztályozni. Az embert a Teremtő keze alkotta, és a végén teljesen vissza kell juttatnia az embert az Ő uralma alá; ez a munka három szakaszának befejezése. Az utolsó napok munkájának szakasza, valamint az előző két szakasz Izráelben és Júdeában, Isten egész világegyetemre vonatkozó irányítási terve. Ezt senki sem tagadhatja, ez Isten munkájának ténye. Bár az emberek nem sokat tapasztaltak vagy láttak ebből a munkából, a tények mégis tények, és ez minden ember számára tagadhatatlan. Azok az emberek, akik a világegyetem minden táján hisznek Istenben, mind elfogadják a munka három szakaszát. Ha te a munkának csak egy bizonyos szakaszát ismered, és nem érted a munka másik két szakaszát, nem érted Isten elmúlt időkbeli munkáját, akkor nem vagy képes elmondani az igazságot Isten egész irányítási tervéről, és az Istenről való tudásod egyoldalú, mert az Istenben való hitedben nem ismered vagy nem érted Őt, így nem vagy alkalmas arra, hogy tanúságot tegyél Istenről. Függetlenül attól, hogy a jelenlegi tudásod ezekről a dolgokról mélyreható vagy felszínes, végül rendelkeznetek kell tudással és alapos meggyőződéssel, majd minden ember meglátja Isten munkájának teljességét, és aláveti magát Isten uralmának. E munka végén minden vallás eggyé válik, minden teremtmény visszatér a Teremtő uralma alá, minden teremtmény az egy igaz Istent fogja imádni, továbbá minden gonosz vallás semmivé lesz, és soha többé nem jelenik meg.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az Isten megismeréséhez vezető út megismerni Isten munkájának három szakaszát)

Isten napi igéi  293. szemelvény

Megérteni Isten munkájának célját, a hatást, amit az Ő munkája az emberben elér, és hogy pontosan mi az Ő akarata az ember számára: ide kellene minden Istent követő embernek eljutnia. Manapság éppen Isten munkájának ismerete az, ami minden emberből hiányzik. Isten tettei, amelyeket az embereken végzett, Isten munkájának egésze, és hogy pontosan mi Isten akarata az ember számára a világ teremtésétől kezdve egészen napjainkig – ezeket a dolgokat az ember nem ismeri és nem is érti. Ez a hiányosság nemcsak a vallásos világban mutatkozik meg, hanem mindazokban is, akik hisznek Istenben. Ha eljön a nap, amikor valóban meglátod Istent, amikor valóban értékeled a bölcsességét, amikor meglátod mindazokat a tetteket, amelyeket Isten véghez vitt, amikor felismered, hogy Isten micsoda és mivel rendelkezik – amikor láttad a bőkezűségét, bölcsességét, csodáját és mindazt, amit az embereken elvégzett – akkor lesz igaz rád, hogy sikert értél el az Istenbe vetett hitedben. Amikor azt mondják, hogy Isten mindent körülölelő és mindenben bővelkedő, akkor pontosan milyen értelemben mindent körülölelő, és milyen értelemben mindenben bővelkedő? Ha ezt nem érted, akkor nem vagy istenhívőnek tekinthető. Miért mondom azt, hogy a vallásos világban élők nem istenhívők, hanem az ördög fajtájából való gonosztevők? Azért mondom azt, hogy gonosztevők, mert nem értik Isten akaratát, és képtelenek meglátni az Ő bölcsességét. Isten sohasem tárja fel előttük a munkáját. Ők vakok; nem látják Isten cselekedeteit, Isten elhagyta őket, és teljesen nélkülözik Isten gondviselését és oltalmát, nem beszélve a Szentlélek munkájáról. Akikben nincs meg Isten munkája, mind gonosztevők és Isten ellenfelei. Isten ellenfelei, akikről beszélek, azok, akik nem ismerik Istent, akik ajkukkal elismerik Istent, mégsem ismerik Őt, akik követik Istent, mégsem engedelmeskednek Neki, és akik tobzódnak Isten kegyelmében, mégsem képesek tanúságot tenni Mellette. Ha az ember nem érti Isten munkájának célját, vagy nem érti azt a munkát, amelyet Isten az emberben végez, akkor nem lehet összhangban Isten akaratával, és nem is tud tanúságot tenni Isten mellett. Az ok, amiért az ember szembehelyezkedik Istennel egyrészt romlott beállítottságából ered, másrészt pedig abból, hogy nem ismeri Istent, és nem érti azokat az alapelveket, amelyek alapján Isten munkálkodik, továbbá nem érti az Ő emberre vonatkozó akaratát. E két szempont együttesen alkotja az ember Istennel szembeni ellenállásának történetét. Az újdonsült hívők azért helyezkednek szembe Istennel, mert ez az ellenkezés a természetükben rejlik, míg a hitben sok évet eltöltött emberek Istennel szembeni ellenkezése – romlott beállítottságuk mellett – a Vele kapcsolatos tudatlanságukból fakad. Abban az időben, mielőtt Isten testet öltött, egy ember Istennel szembeni ellenkezésének az volt a mércéje, hogy betartotta-e a mennyei Isten által hozott rendeleteket. Például a Törvény Korában, aki nem tartotta be Jahve törvényeit, azt úgy tekintették, mint aki ellenszegült Istennek; aki ellopta a Jahvénak szánt áldozatokat, vagy aki szembefordult Jahve kegyeltjeivel, azt úgy tekintették, mint aki ellenszegült Istennek, és halálra kövezték; aki nem tisztelte apját és anyját, és aki megütött vagy megátkozott valaki mást, azt úgy tekintették, mint aki nem tartotta be a törvényeket. És mindazokra, akik nem tartották be Jahve törvényeit, úgy tekintettek, mint akik szembeszálltak Vele. A Kegyelem Korában ez már nem így volt: ha valaki akkor szembeszállt Jézussal, azt úgy tekintették, mint aki Istennel szállt szembe, és aki nem engedelmeskedett a Jézus által kimondott szavaknak, azt úgy tekintették, mint aki szembeszállt Istennel. Ebben az időben az Istennek való ellenszegülés meghatározása pontosabbá és gyakorlatiasabbá vált. Abban az időben, amikor Isten még nem öltött testet, annak mércéje, hogy az ember ellenszegül-e Istennek, azon alapult, hogy az ember imádta-e a láthatatlan mennyei Istent, és felnézett-e Rá. Az Istennek való ellenszegülés meghatározása abban az időben nem volt annyira gyakorlatias, mivel az ember nem láthatta Istent, és nem tudta, milyen az Isten képmása, vagy azt, hogy Ő miként munkálkodik és beszél. Az embernek semmiféle elképzelése nem volt Istenről, és csak homályosan hitt Istenben, mert Isten még nem jelent meg az embernek. Ezért bármennyire is hitt az ember a képzeletében Istenben, Isten nem ítélte el az embert, és nem támasztott vele szemben túl sok követelményt, mert az ember teljesen képtelen volt látni Istent. Amikor Isten testet ölt, és eljön, hogy az emberek között munkálkodjon, mindenki látja Őt, és hallja a szavait, és mindenki látja a tetteket, amelyeket Isten a húsvér testében cselekszik. Abban a pillanatban az ember minden elképzelése elillan. Ami azokat illeti, akik látták Istent testben megjelenni, nem ítéltetnek el, ha önként engedelmeskednek Neki, míg azok, akik szándékosan Ellene szegülnek, Isten ellenfelének tekintendők. Az ilyen emberek antikrisztusok, ellenségek, akik szándékosan szállnak szembe Istennel. Azok, akik elképzeléseket dédelgetnek Istenről, de mégis készek és hajlandóak engedelmeskedni Neki, nem lesznek elítélve. Isten az embert a szándékai és cselekedetei alapján ítéli el, soha nem a gondolatai és eszméi miatt. Ha az embert gondolatai és eszméi alapján ítélné el, akkor egyetlen ember sem menekülhetne Isten haragos keze elől. Azok, akik szándékosan szállnak szembe a megtestesült Istennel, bűnhődni fognak engedetlenségükért. Az Istennel szándékosan szembeszálló emberek ellenállása abból a tényből fakad, hogy elképzeléseket dédelgetnek Istenről, ami viszont olyan cselekedetekre sarkallja őket, amelyek megzavarják Isten munkáját. Ezek az emberek szándékosan ellenállnak Isten munkájának, és elpusztítják azt. Nem csupán elképzeléseik vannak Istenről, hanem olyan tevékenységeket is folytatnak, amelyek megzavarják az Ő munkáját, ezért az ilyen embereket el kell ítélni. Azok, akik nem zavarják meg szándékosan Isten munkáját, nem lesznek bűnösként elítélve, mert képesek önként engedelmeskedni, és nem vesznek részt olyan tevékenységekben, amelyek bomlást és zavart okoznak. Az ilyen emberek nem lesznek elítélve. Azonban, ha az emberek sok éven át megtapasztalták Isten munkáját, és ha továbbra is elképzeléseket táplálnak Istenről, és továbbra sem képesek megismerni a megtestesült Isten munkáját, és ha – függetlenül attól, hogy hány éven át tapasztalták meg az Ő munkáját – továbbra is tele vannak elképzelésekkel Istenről, és még mindig nem képesek megismerni Őt, akkor, még ha nem is vesznek részt zavaró tevékenységekben, a szívük mégis tele van számos elképzeléssel Istenről, és még ha ezek az elképzelések nem is válnak nyilvánvalóvá, az ilyen emberek semmiféle segítséget nem jelentenek Isten munkájához. Képtelenek az evangéliumot Istenért hirdetni, vagy tanúságot tenni Mellette. Az ilyen emberek semmirekellők és ostobák. Mivel nem ismerik Istent, ráadásul teljesen képtelenek arra, hogy elvessék a Róla alkotott elképzeléseiket, ezért elítéltetnek. Így is mondhatjuk: az újdonsült hívők számára normális, hogy elképzeléseik legyenek Istenről, vagy semmit ne tudjanak Róla, de egy olyan ember számára, aki már sok éve hisz Istenben és sokat megtapasztalt az Ő munkájából, nem lenne normális, ha továbbra is elképzelései lennének, és még kevésbé lenne normális, ha egy ilyen személynek semmilyen ismerete nem lenne Istenről. Azért ítélik el őket, mert ez nem egy normális állapot. Ezek az abnormális emberek mind selejtek; ők azok, akik a legjobban ellenkeznek Istennel, és akik a semmiért élvezték Isten kegyelmét. A végén minden ilyen ember ki lesz űzve!

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mindazon emberek, akik nem ismerik Istent, szemben állnak Istennel)

Isten napi igéi  294. szemelvény

Bárki, aki nem érti meg Isten munkájának célját, az Ellene van, aki pedig megértette Isten munkájának célját, mégsem törekszik arra, hogy megfeleljen Istennek, az még inkább Isten ellenfelének tekintendő. Vannak olyanok, akik nagy templomokban olvassák a Bibliát, és egész nap azt szavalják, de közülük egy sem érti Isten munkájának célját. Közülük egyik sem képes megismerni Istent; még kevésbé képes közülük bárki is megfelelni Isten akaratának. Ők mind értéktelen, hitvány emberek, akik mindannyian magas lóról oktatják ki Istent. Szándékosan szembeszállnak Istennel, még akkor is, ha az Ő zászlaját viszik. Istenbe vetett hitüket hangoztatják, mégis az ember húsát eszik és vérét isszák. Minden ilyen ember ördög, akik felfalják az ember lelkét, fő démonok, akik szándékosan megzavarják azokat, akik a helyes útra akarnak lépni, és botránykövek, akik akadályozzák az Istent keresőket. Lehet, hogy „ép alkatúaknak” tűnnek, de honnan tudhatják követőik, hogy ők nem mások, mint antikrisztusok, akik arra vezetik az embereket, hogy szembeszálljanak Istennel? Honnan tudhatják a követőik, hogy ők eleven ördögök, akik az emberi lelkek felfalásának szentelik magukat? Azok, akik Isten jelenlétében nagyra tartják magukat, a legszánalmasabb emberek, míg azok, akik egyszerűnek tartják magukat, a leginkább megbecsültek. És azok, akik azt hiszik, hogy ismerik Isten munkáját, ráadásul képesek nagy harsánysággal hirdetni másoknak Isten munkáját, még akkor is, ha közvetlenül Őrá tekintenek – ők a legtudatlanabb emberek. Az ilyen emberek nincsenek birtokában Isten bizonyságtételének, arrogánsak és önhittek. Akik azt hiszik, hogy túl keveset tudnak Istenről, annak ellenére, hogy tényleges tapasztalattal és gyakorlati ismeretekkel rendelkeznek Róla – ők azok, akiket Ő a legjobban szeret. Csak az ilyen emberek vannak valóban birtokában a bizonyságtételnek, és igazán csak ők képesek Isten által tökéletesedni. Akik nem értik Isten akaratát, azok Isten ellenfelei; akik értik Isten akaratát, de nem gyakorolják az igazságot, azok Isten ellenfelei; akik eszik és isszák Isten szavait, mégis szembe mennek Isten szavainak lényegével, azok Isten ellenfelei; akiknek elképzeléseik vannak a megtestesült Istenről, ráadásul hajlanak a lázadásra, azok Isten ellenfelei; akik ítéletet mondanak Isten felett, azok Isten ellenfelei; és aki nem képes megismerni Istent vagy tanúságot tenni Róla, az Isten ellenfele. Ezért nógatlak benneteket: ha tényleg hisztek abban, hogy képesek vagytok ezen az úton járni, akkor kövessétek tovább. De ha képtelenek vagytok tartózkodni az Istennel való szembeszegüléstől, akkor jobb, ha elsétáltok, mielőtt túl késő lenne. Ellenkező esetben rendkívül nagy az esélye annak, hogy a dolgok rosszul alakulnak számotokra, mert a természetetek egyszerűen túlságosan romlott. Hűségből vagy engedelmességből, igazságra és igazságosságra szomjazó szívből vagy Isten iránti szeretetből egy fikarcnyival sem rendelkeztek. Azt lehet mondani, hogy a helyzetetek Isten előtt egy romhalmaz. Nem tudjátok betartani azt, amit be kellene tartanotok, és képtelenek vagytok kimondani azt, amit ki kellene mondani. Amit a gyakorlatba kellene ültetnetek, azt nem sikerült megvalósítanotok; és azt a feladatot, amit be kellene töltenetek, képtelenek voltatok betölteni. Nincs meg bennetek az a hűség, lelkiismeret, engedelmesség és elszántság, aminek meg kellene lennie. Nem viseltétek el azt a szenvedést, amit el kellene viselnetek, és nincs meg bennetek az a hit, aminek meg kellene lennie. Egész egyszerűen teljes mértékben nélkülöztök minden érdemet: nem szégyellitek magatokat, hogy tovább éltek? Hadd győzzelek meg titeket arról, hogy jobb lenne, ha örök nyugalomra hajtanátok fejeteket, így megkímélnétek Istent attól, hogy miattatok aggódjon és szenvedjen. Hisztek Istenben, mégsem ismeritek az Ő akaratát; eszitek és isszátok Isten szavait, mégis képtelenek vagytok betartani azt, amit Isten megkövetel az embertől. Hisztek Istenben, mégsem ismeritek Őt, és életben maradtok cél nélkül, amelyre törekedhettek, értékek nélkül, értelem nélkül. Emberi lényként éltek, mégis a legcsekélyebb mértékben sincs lelkiismeretetek, tisztességetek vagy hitelességetek – vajon emberi lényeknek nevezhetitek még magatokat? Hisztek Istenben, mégis becsapjátok Őt; sőt mi több, elveszitek Isten pénzét, és felfaljátok a Neki szánt áldozatokat. És végül mégsem mutatjátok a legcsekélyebb tiszteletet sem Isten érzései iránt, vagy a leghalványabb lelkiismeret-furdalást sem tanúsítjátok Iránta. Isten legcsekélyebb elvárásait sem tudjátok teljesíteni. Vajon nevezhetitek még magatokat emberi lénynek? Megeszitek az ételt, amit Isten ad nektek, és belélegzitek az oxigént, amit ad nektek, élvezitek az Ő kegyelmét, de végül a legcsekélyebb tudással sem rendelkeztek Istenről. Éppen ellenkezőleg, semmirekellőkké váltatok, akik szembeszállnak Istennel. Nem tesz ez titeket még a kutyánál is alacsonyabb rendű vadállattá? Vajon van az állatok között olyan, amelyik rosszindulatúbb nálatok?

Azok a lelkipásztorok és vének, akik a magas szószéken állnak és másokat tanítanak, Isten ellenfelei és a Sátán szövetségesei; vajon nem lennének közületek még nagyobb ellenfelei Istennek azok, akik nem állnak a magas szószéken és nem tanítanak másokat? Nem vagytok ti még náluk is jobb cimborái a Sátánnak? Azok, akik nem értik Isten munkájának célját, nem tudják, hogyan kell megfelelni Isten akaratának. Bizonyára nem lehet, hogy azok, akik megértik az Ő munkájának célját, ne tudnák, hogyan kell megfelelni Isten akaratának. Isten munkája sohasem téves; inkább az ember törekvése az, ami hibás. Vajon azok az elfajzottak, akik szándékosan szembeszállnak Istennel, nem még gonoszabbak és rosszindulatúbbak, mint azok a pásztorok és vének? Sokan vannak azok, akik szembeszállnak Istennel, de ők is sokféle módon szállnak szembe Istennel. Ahogyan a hívők sokfélék, úgy sokfélék azok is, akik szembeszállnak Istennel, mindegyik másként. Egyetlen egy sem üdvözülhet azok közül, akik nem ismerik fel világosan Isten munkájának célját. Függetlenül attól, hogy az ember a múltban hogyan szállt szembe Istennel, amikor az ember megérti Isten munkájának célját, és erőfeszítéseit annak szenteli, hogy megfeleljen Istennek, Ő eltörli majd minden korábbi bűnét. Amíg az ember az igazságot keresi és az igazságot gyakorolja, addig Isten nem fogja észben tartani azt, amit tett. Sőt, Isten az alapján igazítja meg az embert, hogy az ember hogyan gyakorolja az igazságot. Ez Isten igazságossága. Mielőtt az ember látta volna Istent vagy megtapasztalta volna az Ő munkáját, függetlenül attól, hogy miként cselekszik Istennel szemben, Ő ezt nem tartja észben. Azonban amint az ember meglátta Istent és megtapasztalta a munkáját, Isten az ember minden tettét és cselekedetét beírja az „évkönyvekbe”, mert az ember meglátta Istent és az Ő munkálkodása közepette élt.

Amikor az ember valóban meglátja, hogy Isten micsoda és mivel rendelkezik, amikor meglátja az Ő felsőbbrendűségét, és amikor valóban megismeri Isten munkáját, továbbá amikor az ember régi beállítottsága megváltozik, akkor majd az ember teljesen elveti lázadó, Istennek ellenszegülő beállítottságát. Elmondható, hogy valamikor mindenki szembeszállt Istennel, és valamikor mindenki lázadt Isten ellen. Ha azonban készséggel engedelmeskedsz a megtestesült Istennek, és ettől kezdve hűségeddel eleget teszel Isten szívének, gyakorlod az igazságot, amit kell, teljesíted a kötelességedet, ahogyan kell, és betartod a szabályokat, amelyeket be kell, akkor olyasvalaki vagy, aki kész elvetni a lázadást, hogy megfeleljen Istennek, és akit Isten tökéletessé tehet. Ha makacsul megtagadod, hogy belásd a hibáidat, és nem áll szándékodban megbánást tanúsítani, ha kitartasz lázadó magatartásod mellett anélkül, hogy akár a legkevésbé is szándékodban állna együttműködni Istennel és eleget tenni Neki, akkor egy ilyen csökönyös és javíthatatlan személy, mint te, minden bizonnyal büntetést fog kapni, és minden bizonnyal soha nem lesz olyasvalaki, akit Isten tökéletessé tesz. Mivel ez így van, te ma Isten ellensége vagy, és holnap is Isten ellensége leszel, és holnapután is Isten ellensége maradsz; örökké Isten ellenfele és Isten ellensége leszel. Ebben az esetben hogyan ereszthetne el téged Isten? Az ember természetéből fakad, hogy szembeszáll Istennel, de az embernek nem szabad szándékosan keresnie az Istennel való szembeszállás „titkát” csak azért, mert természetének megváltoztatása megoldhatatlan feladat. Ha ez lenne a helyzet, akkor jobban tennéd, ha elmennél, mielőtt túl késő lesz, nehogy a jövőben még súlyosabb fenyítést kapj, és nehogy az állatias természeted előtörjön és irányíthatatlanná váljon, míg végül Isten el nem pusztítja húsvér testedet. Azért hiszel Istenben, hogy áldásokban részesülj; de ha a végén csak szerencsétlenség érne téged, vajon nem lenne az szégyen? Arra buzdítalak, hogy készítsetek más tervet. Bármi, amit tehettek, jobb lenne, mint Istenben hinni: az bizonyára nem lehet, hogy csak ez az egy út létezik. Vajon nem élnétek tovább, ha nem keresnétek az igazságot? Miért kell így hadilábon állnotok Istennel?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mindazon emberek, akik nem ismerik Istent, szemben állnak Istennel)

Isten napi igéi  295. szemelvény

Sok munkát végeztem az emberek között, és ez idő alatt sok szót is kimondtam. E szavak mindegyike az ember üdvösségét szolgálja, és azért juttattam kifejezésre őket, hogy az ember Velem összeférhetővé válhasson. Azonban csak kevés olyan embert nyertem meg a földön, akik Velem összeillőek; így azt mondom, hogy az ember azért nem becsüli meg a szavaimat, mert nem kompatibilis Velem. Ekképpen, munkám célja nem annyi csupán, hogy az ember imádhasson Engem; hanem ami még fontosabb, hogy az ember Velem összeegyeztethető lehessen. Az ember megromlott és Sátán csapdájában él. Minden ember a testben él, önző kívánságokban él, és nincs közöttük egyetlen egy sem, aki összeférhető lenne Velem. Vannak, akik azt állítják, hogy kompatibilisek Velem, de az ilyen emberek mind homályos bálványokat imádnak. Bár elismerik, hogy az Én nevem szent, Velem ellentétes utat taposnak, szavaik pedig arroganciával és önteltséggel teljesek. Ez azért van, mert legbelül mind Ellenem vannak, és összeférhetetlenek Velem. Minden nap kutatják nyomaimat a Bibliában, és „odaillő” szakaszokat találnak véletlenszerűen, amelyeket a végtelenségig olvasnak és idéznek, mint szentírást. Nem tudják, hogyan legyenek Velem összeférhetőek, sem azt, hogy mit jelent Ellenem lenni. Csupán vakon olvassák az igeverseket. A Biblián belülre korlátoznak egy homályos Istent, akit sosem láttak, és akit képtelenek meglátni, és előveszik onnan, hogy kedvükre nézegessék. Csak a Biblia hatókörén belül hisznek az Én létezésemben, egyenlővé tesznek Engem a Bibliával; a Biblia nélkül Én nem létezem, és Nélkülem nincs Biblia. Nem figyelmeznek létezésemre vagy cselekedeteimre, ehelyett túlzott és különleges figyelmet szentelnek a Szentírás minden egyes szavára. Még többen azt is hiszik, hogy semmit sem szabadna megtennem, amit tenni szeretnék, hacsak a Szentírás előre meg nem jövendölte. Túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítanak a Szentírásnak. Elmondható, hogy túl fontosnak tekintik a betű szerinti szavakat, oly mértékig, hogy a Biblia verseivel mérik meg minden szavamat, és ítélnek meg Engem. Nem a Velem való összeférhetőség útját, vagy az igazsággal való összeférhetőség útját keresik, hanem a Biblia szavaival való összeegyeztethetőség útját, és úgy hiszik, hogy kivétel nélkül semmi nem lehet az Én munkám, ami nem idomul a Bibliához. Az ilyen emberek vajon nem a farizeusok kötelességtudó leszármazottai? A zsidó farizeusok Mózes törvényét használták fel arra, hogy Jézust elítéljék. Nem keresték az akkori Jézussal való összeférhetőséget, hanem buzgón, betű szerint követték a törvényt, oly mértékig, hogy – miután megvádolták azzal, hogy nem követi az Ószövetség törvényét, és nem Ő a Messiás – végül a keresztre szegezték az ártatlan Jézust. Mi volt az ő lényegük? Nem az volt-e, hogy nem keresték az igazsággal való összeférhetőség útját? Megszállottan foglalkoztak a Szentírás minden egyes szavával, miközben nem figyeltek sem akaratomra, sem munkám lépéseire és módszereire. Nem olyan emberek voltak, akik az igazságot keresték, hanem olyanok, akik mereven ragaszkodtak a szavakhoz; nem olyan emberek voltak, akik Istenben hittek, hanem olyanok, akik a Bibliában hittek. Lényegében a Biblia őrkutyái voltak. Annak érdekében, hogy megvédjék a Biblia érdekeit, hogy fenntartsák a Biblia méltóságát és oltalmazzák a Biblia hírnevét, olyan messzire mentek, hogy a könyörületes Jézust a keresztre szegezték. Pusztán azért tették ezt, hogy védelmezzék a Bibliát, és hogy a Biblia minden egyes szavának státuszát fenntartsák az emberek szívében. Ezért inkább lemondtak a jövőjükről és a bűnért való áldozatról, hogy halálra ítéljék Jézust, aki nem felelt meg a Szentírás tanításának. Nem voltak-e mindannyian a Szentírás minden egyes szavának cinkosai?

És mi a helyzet a mai emberekkel? Krisztus eljött, hogy közzé tegye az igazságot, mégis inkább kiűznék Őt e világból, hogy bebocsátást nyerhessenek a mennybe és kegyelmet kapjanak. Inkább teljesen megtagadnák az igazság eljövetelét annak érdekében, hogy megoltalmazzák a Biblia érdekeit, és inkább újra a keresztre szegeznék a testbe visszatért Krisztust azért, hogy biztosítsák a Biblia örökkévaló létezését. Hogyan fogadhatná el az ember üdvösségemet, amikor szíve oly gonosz és természete olyan ellenséges irányomban? Én az emberek között élek, az ember mégsem tud létezésemről. Amikor az emberre ragyogtatom világosságomat, ő akkor is tudatlan marad létezésemet illetően. Amikorkiárasztom haragomat az emberre, ő még nagyobb elánnal tagadja létemet. Az ember a szavakkal és a Bibliával való összeférhetőséget keresi, mégsem járul Elém egyetlen ember sem, hogy az igazsággal való összeférhetőség útját keresse. Az ember felnéz Rám a mennyben, és különös figyelmet szentel az Én mennyei létemnek, még sincs senki, aki törődne Velem a testben, hiszen Én, aki az emberek között élek, egyszerűen túl jelentéktelen vagyok. Azok, akik csak a Biblia szavaival és egy homályos Istennel való összeegyeztethetőséget keresik, nyomorúságos látványt nyújtanak számomra. Azért van ez, mert amit imádnak, azok halott szavak és egy olyan Isten, aki mérhetetlen kincseket adhat nekik; egy olyan Istent imádnak, aki kiszolgáltatná magát az embereknek – olyan Istent, aki nem létezik. Mit nyerhetnek hát Tőlem az ilyen emberek? Az ember egyszerűen túlságosan alantas ahhoz, hogy azt szavakkal kifejezzük. Azok, akik Ellenem vannak, akik korlátlan igényeket támasztanak Velem szemben, akik nem szeretik az igazságot, akik lázadnak ellenem – hogyan lehetnének összeférhetőek Velem?

Akik Ellenem vannak, azok, akik nem összeegyeztethetőek Velem. Így van ez azokkal is, akik nem szeretik az igazságot. Akik lázadnak Ellenem, ők még inkább Ellenem vannak, és még kevésbé kompatibilisek Velem. Mindazokat, akik nem összeférhetőek Velem, a gonosz kezébe helyezem, és átengedem őket a gonosz romlottságának, szabad kezet adok nekik, hogy felfedjék ártalmas voltukat, és végül átadom őket a gonosznak, hogy elnyelje őket. Nem érdekel, hogy hányan imádnak Engem, vagyis nem törődöm azzal, hány ember hisz Bennem. Csak azzal törődöm, hogy hányan vannak, akik összeférhetőek Velem. Ez azért van, mert mindazok, akik nem kompatibilisek Velem, gonoszak, akik elárulnak Engem; ők az Én ellenségeim, és nem fogom az ellenségeimet „kegyelettel övezni” az otthonomban. Akik összeférhetőek Velem, örökké szolgálni fognak Engem az otthonomban, azok pedig, akik szembe mennek Velem, örökké szenvedni fognak büntetésemtől. Azok, akik csak a Biblia szavaival törődnek, és sem az igazság, sem a nyomdokaim keresése nem érdekli őket, azok Ellenem vannak, mert korlátokat szabnak Nekem a Biblia szerint, a Biblián belülre szorítanak Engem, így a végletekig istenkáromlóak irányomban. Hogyan járulhatnának Elém az ilyen emberek? Nem figyelnek a cselekedeteimre, az akaratomra, vagy az igazságra, ehelyett a szavak megszállottjai – szavaké, amelyek ölnek. Hogyan lehetnének az ilyen emberek összeegyeztethetőek Velem?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Krisztussal való összeférhetőség útját kell keresned)

Isten napi igéi  296. szemelvény

Miután valóra vált az, hogy Jézus testté lett, az ember azt hitte, hogy a mennyben nem csupán az Atya van, hanem a Fiú, sőt, a Lélek is. Ez az ember hagyományos elképzelése, hogy ilyen Isten van a mennyben: Isten háromsága, akik az Atya, a Fiú, valamint a Szentlélek. Az egész emberiség így vélekedik: Isten egy Isten, azonban három részből áll, a hagyományos elképzeléseknél megrekedt emberek szerint az Atyából, a Fiúból, valamint a Szentlélekből. Csak e három rész egysége Isten teljessége. A Szentséges Atya nélkül Isten nem lenne teljes. Hasonlóképp a Fiú vagy a Szentlélek nélkül sem lenne teljes Isten. Elképzeléseikből adódóan abban hisznek, hogy önmagában sem az Atya, sem a Fiú nem tartható Istennek. Csak az Atya, a Fiú és a Szentlélek együttesen tartható Magának Istennek. Mármost az összes vallásos hívő, még a köztetek lévő követők mindegyike is ezt a hitelvet vallja. Azonban senki nem tudja elmagyarázni, hogy ez a hitelv helyes-e, mert mindig a zűrzavar homályában vagytok Isten dolgait illetően. Ezek elképzelések ugyan, de nem tudhatjátok, hogy helyesek vagy helytelenek, mert súlyosan megfertőztek benneteket a vallási elképzelések. Túlságosan mélyen elfogadtátok ezeket a hagyományos elképzeléseket, és már túl mélyen áthat benneteket ez a méreg. Vagyis ebben is átadtátok magatokat ennek az ártalmas hatásnak, mert Isten hármassága egyszerűen nem létezik. Más szóval: az Atya, a Fiú és a Szentlélek Szentháromsága egyszerűen nem létezik. Mindezek az ember hagyományos elképzelései, az ember megtévesztő hitelvei. Az ember sok évszázadon át hitt ebben a Szentháromságban, amelyet az ember elméjének elképzelései szőttek, az ember alkotta, ám ember még soha nem látta. Mindezen évek alatt a Biblia sok értelmezője magyarázta már el a Szentháromság „valódi jelentését”, azonban elnagyoltak és homályosak voltak az Isten hármasságáról szóló, Őt három különálló, ám egylényegű személyként leíró magyarázatok, és mindenkit összezavart ez a „konstrukció” Istenről. Soha egyetlen nagy ember sem tudott alapos magyarázatot adni. A legtöbb magyarázat érvelés szempontjából és papíron kiállja a próbát, azonban nincs ember, aki teljesen és világosan megértené a jelentését. Ez azért van, mert ez a nagyszerű Szentháromság, amelyet szívében őriz az ember, egyszerűen nem létezik. Mert soha senki nem látta Isten valódi ábrázatát, és nem is volt oly szerencsés, hogy felemelkedhessen Isten lakhelyére egy látogatásra, és megvizsgálhassa, mely dolgok vannak jelen azon a helyen, ahol Isten van, majd eldöntse, pontosan hány tízezer vagy százmillió nemzedék van „Isten házában”, valamint kiderítse, pontosan hány részből áll Isten eredendő konstrukciója. Főként ezt kellene megvizsgálni: az Atya és a Fiú, valamint a Szentlélek életkorát; az egyes személyek sajátos megjelenését; hogy pontosan miként válnak szét, és hogyan tétetnek eggyé. Sajnos mindezen évek alatt egyetlen ember sem tudta eldönteni, vajon igazak-e ezek a dolgok. Mind találgatnak csupán, mert egyetlen ember sem emelkedett fel soha a mennybe egy látogatásra, és tért vissza „vizsgálati jelentéssel” az egész emberiség számára, hogy jelentést tegyen a dolog igaz voltáról mindazon buzgó és jámbor vallásos hívők számára, akiket érdekel a Szentháromság. Természetesen az ember nem hibáztatható ilyen elképzelések kialakításáért, mert vajon Jahve, az Atya miért nem vitte magával Jézust, a Fiút, amikor megteremtette az emberiséget? Ha kezdetben minden Jahve nevében történt volna, az jobb lett volna. Ha már hibáztatni kell valamit, akkor hibáztassuk Jahve Isten pillanatnyi botlását, aki nem szólította maga elé a Fiút és a Szentlelket a teremtés idején, hanem inkább Maga végezte el a munkáját. Ha mind egyidejűleg munkálkodtak volna, akkor vajon nem váltak volna eggyé? Ha egészen a kezdettől fogva mindvégig csak egyetlen név, Jahve lett volna, nem pedig Jézus neve a Kegyelem Korától fogva, vagy ha Őt akkor még mindig Jahve néven nevezték volna, akkor az vajon nem kímélte volna meg Istent attól a szenvedéstől, hogy az emberiség ily módon részekre osztja Őt? Az biztos, hogy Jahve nem hibáztatható mindezért; ha valakit hibáztatni kell, legyen az a Szentlélek, aki évezredeken át Jahve, illetve Jézus, majd pedig Szentlélek néven végezte a munkáját, olyannyira összezavarva az embert, hogy pontosan nem is tudhatta, kicsoda Isten. Ha a Szentlélek Maga alak és képmás nélkül munkálkodott volna, sőt, név, például Jézus neve nélkül, és az ember se nem érinthette, se nem láthatta volna, csupán a mennydörgés hangját hallhatta volna, akkor ez a fajta munka nem lett volna előnyösebb az emberiség számára? Akkor most mit lehet tenni? Az emberiség elképzelései hegymagasságúra és tengernyi szélességűre gyűltek, olyannyira, hogy a jelen kor Istene már nem szenvedheti azokat, és teljesen tanácstalan. A múltban, amikor még csak Jahve volt, Jézus, köztük pedig a Szentlélek, az ember már akkor is tanácstalan volt azt illetően, hogy miként kezelje ezt, most pedig hozzájön még a Mindenható, akiről ráadásul azt is mondják, hogy szintén része Istennek. Ki tudja, vajon ki Ő, és a Szentháromság mely személyével keveredett, vagy melyikükben bujkált ki tudja, hány éven át? Hogy tudja elviselni ezt az ember? Már Isten hármasságának elmagyarázása is egy egész emberéletet kívánt, ráadásul most itt van „egy Isten négy személyben”. Hogyan magyarázható el ez? Te el tudod magyarázni? Fivérek és nővérek! A mai napig ilyen Istenben hittetek? Leveszem előttetek a kalapomat. Isten hármasságát is elegendő volt már elviselni; hogyan lehetett továbbra is ily rendíthetetlen hitetek ebben a négy személyben lévő egy Istenben? Sürgetnek, hogy szálljatok ki, de ti nem vagytok hajlandóak erre. Mily hihetetlen! Nem semmik vagytok! Tényleg eljuthat valaki odáig, hogy négy Istenben hisz, és fel sem veszi – nem gondoljátok, hogy ez egy csoda? Nézzetek magatokra, senki nem gondolná, hogy képesek vagytok ily nagy csoda véghezvitelére! Hadd áruljam el nektek, hogy valójában Isten hármassága sehol nem létezik ebben a világegyetemben. Istennek nincs Atyja, sem Fia, és még kevésbé van olyan koncepció, hogy az Atya és a Fiú együttesen eszközként használják a Szentlelket. Mindez a legnagyobb tévedés ezen a világon, és egyszerűen nem létezik! Ám még az ilyen tévedésnek is megvan a maga eredete, és nem teljesen alaptalan, mert az elmétek nem oly együgyű, és a gondolataitok nem ok nélkül valók. Inkább igenis helyénvalók és leleményesek, olyannyira, hogy még egy Sátán sem talál fogást rajtuk. Kár, hogy ezek a gondolatok mind tévedések és egyszerűen nem léteznek! Egyáltalán nem láttátok a valódi igazságot; csupán találgattok és képzelegtek, majd mindebből történetet gyártotok, hogy csalárd módon elnyerjétek mások bizalmát, és az ész, avagy értelem nélkül való legbalgább emberek fölé kerekedjetek, akik aztán hisznek a ti nagyszerű és nevezetes „szakértő tanításaitokban”. Vajon ez az igazság? Vajon ilyen életutat tegyen magáévá az ember? Ennek semmi értelme! Egyetlen szó sem helyénvaló! Mindezen éveken át ily módon széthasítottátok Istent, minden egyes nemzedék egyre apróbb darabokra hasította, olyannyira, hogy az egy Isten nyíltan három Istenre hasadt. Most pedig már egyszerűen lehetetlen az embernek visszaillesztenie Istent eggyé, mert túlságosan is felhasogattátok. Ha nem lett volna az Én serény munkám, mielőtt még túl késő lett volna, akkor ki tudja, meddig mentetek volna tovább szemtelenül ebbe az irányba. Ha továbbra is így széthasítjátok Istent, akkor hogyan lehet még mindig a ti Istenetek? Felismernétek még Istent? Rátalálnátok még az eredetetekre? Ha később érkeztem volna, valószínűleg visszaküldtétek volna az „Atyát és a Fiút”, Jahvét és Jézust Izráelbe, és azt állítottátok volna, hogy ti magatok Isten részei vagytok. Szerencsére most az utolsó napokban vagyunk. Végre eljött ez az általam régen várt nap, és annak, hogy felhasogatjátok Magát Istent, csak az parancsolt megálljt, amikor Én saját kezem által véghezvittem a munkámnak ezt a szakaszát. Ha nem így lett volna, akkor odáig fajultatok volna, hogy még a közöttetek lévő összes Sátánt is az asztalaitokra helyeztétek volna, hogy hódoljatok nekik. Ez a ti tákolmányotok! Ily módon hasítjátok szét Istent. Most is tovább fogjátok folytatni ezt? Hadd tegyem fel nektek a kérdést: Hány Isten van? Melyik Isten hoz majd nektek üdvösséget? Az első Isten, a második vagy a harmadik, amelyikhez mindig imádkoztok? Melyikben hisztek mindig? Az Atyában? Vagy a Fiúban? Avagy a Lélekben? Áruld el Nekem, melyikben hiszel. Bár minden szóval azt mondjátok, hogy hisztek Istenben, valójában a saját agyatokban hisztek! Egyszerűen nincs ott Isten a szívetekben. Mégis, az elmétekben számtalan ilyen Szentháromság van. Nem értetek egyet ezzel?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Létezik a Szentháromság?)

Isten napi igéi  297. szemelvény

Ha a munka három szakaszát a Szentháromság e koncepciójának megfelelően mérjük fel, akkor lennie kell három Istennek, mert mindegyikük más-más munkát végzett el. Ha bárki közületek azt mondja, hogy tényleg létezik a Szentháromság, akkor magyarázza el, pontosan mi ez az egy Isten három személyben. Mi a szentséges Atya? Mi a Fiú? Mi a Szentlélek? Jahve a szentséges Atya? Jézus a Fiú? Akkor mi van a Szentlélekkel? Vajon az Atya nem Lélek? Vajon a Fiú lényege nem szintén Lélek? Jézus munkája nem a Szentlélek munkája volt? Jahve munkáját akkoriban nem ugyanúgy Lélek végezte, ahogyan Jézusét is? Hány Lelke lehet Istennek? A magyarázatod szerint a három személy, az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyek. Ha ez így van, akkor három Lélek van, azonban ha három Lélek van, az azt jelenti, hogy három Isten van. Ez pedig azt jelenti, hogy nincs egyetlen igaz Isten. Hogyan lehetne az ilyesfajta Istennek eredendő isteni lényege? Ha elfogadod, hogy csak egyetlen Isten van, akkor hogyan lehet Neki fia, és akkor hogyan lehet Ő atya, akinek fia van? Nem csupán a te elképzeléseid ezek? Csak egyetlen Isten van, csak egyetlen személy van ebben az Istenben, és Istennek csak egyetlen Lelke van, ahogyan az meg van írva a Bibliában: „Csak egy Szentlélek van és csak egy Isten.” Függetlenül attól, hogy létezik-e az általad említett Atya és Fiú, végső soron csak egyetlen Isten van, és az Atya, a Fiú és a Szentlélek lényege, akikben hisztek, a Szentlélek lényege. Másképp fogalmazva, Isten Lélek, de arra is képes, hogy testté váljon, és az emberek között éljen, valamint arra is, hogy mindenek fölött legyen. Az Ő Lelke mindent magában foglal, és mindenhol jelen van. Képes egyidejűleg a testben, a világegyetemben és afelett lenni. Mivel minden ember azt mondja, hogy Isten az egyetlen igaz Isten, akkor hát egyetlen Isten van, akit senki nem oszthat szét kénye-kedve szerint! Isten csupán egyetlen Lélek, és csupán egyetlen személy, mégpedig Isten Lelke. Ha úgy van, ahogy mondod: az Atya, a Fiú és a Szentlélek, akkor vajon Ők nem három Isten? A Szentlélek egy dolog, a Fiú egy másik, az Atya pedig megint más. A személyük más, és a lényegük is más, akkor hát hogyan lehetne mindegyikük ugyanazon Isten része? A Szentlélek Lélek, ezt könnyű megértenie az embernek. Ha ez így van, akkor az Atya még inkább Lélek. Soha nem ereszkedett le a földre, és soha nem vált testté; Ő Jahve Isten az ember szívében, és minden bizonnyal Ő is Lélek. Akkor hát mi a kapcsolat Őközte és a Szentlélek között? Az Atya és a Fiú közötti kapcsolat ez? Vagy a Szentlélek és az Atya Lelke közötti kapcsolat? Mindegyik Léleknek ugyanaz a lényege? Avagy a Szentlélek az Atya eszköze? Hogyan magyarázható el ez? Aztán pedig mi a kapcsolat a Fiú és a Szentlélek között? Két Lélek közötti kapcsolat ez, avagy ember és Lélek közötti kapcsolat? Ezek mind olyan dolgok, amelyekre nem lehet magyarázat! Ha Ők mindannyian egy Lélek, akkor nem beszélhetünk három személyről, mert Ők egyetlen Lélekkel rendelkeznek. Ha különálló személyek lennének, akkor a Lelkük eltérne erő vonatkozásában, és egyszerűen nem lehetnének egyetlen Lélek. Ez a koncepció az Atyáról, a Fiúról és a Szentlélekről teljesen abszurd! Részekre szedi és három személyre hasítja Istent, mindegyiknek saját státuszt és Lelket adva, akkor hát hogyan lehetne Ő még mindig egy Lélek és egy Isten? Áruld el Nekem, vajon az Atya, a Fiú vagy a Szentlélek teremtette a mennyet, a földet és minden dolgot? Némelyek azt mondják, hogy Ők együtt teremtették mindezt. Akkor ki váltotta meg az emberiséget? A Szentlélek, a Fiú vagy az Atya? Némelyek azt mondják, hogy a Fiú volt az, aki megváltotta az emberiséget. Akkor lényegében ki a Fiú? Nem Isten Lelkének a megtestesülése? A megtestesülés a teremtett ember szemszögéből nevezi mennybéli Istent az Atya nevén. Nem vagy tudatában annak, hogy Jézus a Szentlélektől fogantatott? Őbenne van a Szentlélek. Bármit mondasz, Ő akkor is egy a mennyei Istennel, mert Ő Isten Lelkének a megtestesülése. A Fiú mint elképzelés egyszerűen hamis. Egy Lélek van, aki az összes munkát elvégzi, csak maga Isten, vagyis Isten Lelke végzi el az Ő munkáját. Ki Isten Lelke? Nem a Szentlélek? Nem a Szentlélek az, aki Jézusban munkálkodik? Ha a munkát nem a Szentlélek (vagyis Isten Lelke) végezte el, akkor hogyan képviselhette Istent magát az Ő munkája? Amikor Jézus Atyának szólította a mennyei Istent, amikor imádkozott, akkor ezt csak a teremtett ember szemszögéből tette, csak azért, mert Isten Lelke hétköznapi, közönséges testet öltött, és egy teremtett lény külső burkával rendelkezett. Bár Őbenne volt Isten Lelke, a külső megjelenése mégis egy közönséges emberé volt. Másképp fogalmazva azon „Emberfiává” vált, akiről minden ember beszélt, Jézust Magát is beleértve. Mivel Ő az Emberfiának neveztetik, hétköznapi emberek közönséges családjába született (férfi vagy női, de mindenesetre egy emberi lény külső burkával rendelkező) személy Ő. Ezért amikor Atyának szólította Jézus a mennyei Istent, az ugyanolyan, mint ahogyan először ti is Atyának szólítottátok Őt – a teremtett ember szemszögéből tette ezt. Emlékeztek még az Úr imájára, amelyet Jézus tanított nektek, hogy megjegyezzétek? „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy...” Minden ember arra kért, hogy Atya néven szólítsák a mennyei Istent. És mivel Ő is Atyának nevezte Őt, olyan valaki szemszögéből tette ezt, aki egyenrangú mindannyiótokkal. Mivel ti Atyának neveztétek a mennyei Istent, Jézus úgy tekintett Magára, mint aki egyenlő egyenrangú veletek, valamint olyan földi emberként, akit Isten választott ki (vagyis Isten Fiaként). Ha Atyának nevezitek Istent, ez vajon nem azért van, mert teremtett lények vagytok? Bármilyen nagy hatalma volt is Jézusnak a földön a keresztre feszítése előtt, egy Emberfia volt, akit a Szentlélek (vagyis Isten) irányított, és a föld teremtett lényeinek egyike, mert még nem fejezte be a munkáját. Vagyis a mennyei Istent Ő kizárólag az alázatossága és az engedelmessége folytán szólította Atyának. Azonban az, hogy Istent (vagyis a mennyei Lelket) ily módon szólította, nem bizonyítja azt, hogy Ő a mennyben lévő Isten Lelkének a Fia volt. Inkább csak arról van szó, hogy más volt a perspektívája, nem pedig arról, hogy más személy lett volna. A különálló személyek létezése téveszme! Keresztre feszítése előtt Jézus egy Emberfia volt, akit megkötöttek a test korlátai, és nem rendelkezett teljes mértékben a Lélek hatalmával. Ezért van az, hogy csupán a teremtett lény szemszögéből kereshette az Atyaisten akaratát. Úgy, ahogy háromszor is imádkozott a Gecsemánéban: „Ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.” Mielőtt a keresztre fektették volna, csupán a zsidók Királya volt; Ő volt Krisztus, az Emberfia, nem pedig dicsőséges test. Ezért van az, hogy a teremtett lény szemszögéből Atyának nevezte Istent. Nos, nem állíthatod, hogy mindenki Fiú, aki Atyának szólítja Istent. Ha így lenne, akkor vajon nem váltatok volna mindannyian a Fiúvá, miután Jézus megtanította nektek az Úr imáját? Ha még mindig nem vagytok meggyőzve, akkor áruljátok el Nekem: ki az, akit ti Atyának neveztek? Ha Jézusra utaltok, akkor vajon ki számotokra Jézus Atyja? Miután Jézus elment, nem létezett többé az Atya és a Fiú ezen elképzelése. Ez az elképzelés csak azokban az években volt helytálló, amikor Jézus testté lett. Minden más körülmény között a teremtés Ura és a teremtett lény közötti kapcsolatról van szó, amikor Atyának szólítjátok Istent. Nincs olyan idő, amelyben az Atya, a Fiú és a Szentlélek Szentháromságának tana érvényes lenne, olyan tévhit ez, amelyet csak ritkán látunk a korokon át, és nem létezik!

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Létezik a Szentháromság?)

Isten napi igéi  298. szemelvény

A legtöbbeknek ez Istennek Mózes első könyvében feljegyzett szavait juttathatja eszébe: „Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá” (1Mózes 1:26). Mivel Isten azt mondja: „Alkossunk embert a képmásunkra”, itt a „Mi” kettő vagy több valakire utal. Mivel Ő a „Mi” kijelentést tette, nem csupán egy Isten van. Ennélfogva az ember elkezdett elvont értelemben különálló személyekre gondolni, és ezekből a szavakból született az Atya, a Fiú és a Szentlélek elképzelése. Akkor hát milyen az Atya? Milyen a Fiú? És milyen a Szentlélek? Lehet, hogy napjaink emberisége a háromból eggyé lett Isten képére lett megalkotva? Akkor vajon az ember képe az Atya, a Fiú vagy a Szentlélek képére hasonlít? Isten melyik személyének képére lett az ember? Ez az emberi elképzelés egyszerűen helytelen és értelmetlen! Csupán annyit ér el, hogy számos Istenre hasít szét egy Istent. Mózes azt követően írta meg Mózes első könyvét, hogy az emberiség megteremtetett a világ teremtése után. Kezdetben, amikor a világ elkezdődött, Mózes még nem létezett. És csak sokkal később volt az, hogy Mózes megírta a Bibliát, hogyan tudhatta volna hát, hogy miről beszélt Isten a mennyben? Fogalma sem volt arról, hogyan teremtette meg Isten a világot. A Bibliában az Ószövetség nem tesz említést az Atyáról, a Fiúról és a Szentlélekről, csupán az egyetlen igaz Istenről, Jahvéről, aki véghezviszi a munkáját Izráelben. A korok változásával más-más néven szólíttatik, azonban ez nem lehet annak bizonyítéka, hogy minden egyes név más-más személyre utal. Ha ez így lenne, akkor vajon nem lenne megszámlálhatatlanul sok személy Istenben? Az Ószövetségben leírtak Jahve munkája, Maga Isten munkájának az a szakasza, amely a Törvény Korában kezdődik. Isten munkája volt ez, amelyben amint Ő szólt, úgy lett, és ahogy parancsolta, úgy állt. Jahve soha nem mondta, hogy Ő lenne az Atya, aki eljött, hogy elvégezze a munkát, és arról sem jövendölt soha, hogy a Fiú eljön az emberiség megváltására. Amikor eljött Jézus ideje, csak az hangzott el, hogy Isten testté lett, hogy az egész emberiséget megváltsa, nem pedig az, hogy a Fiú az, aki eljött. Mivel a korok nem hasonlítanak egymásra, és Magának Istennek a munkája is eltérő, különböző birodalmakon belül kell elvégeznie a munkáját. Ily módon az Őáltala képviselt identitás is eltér. Az ember hite szerint Jézus Atyja Jahve, ezt azonban valójában Jézus nem ismerte el, amikor így szólt: „Soha nem voltunk megkülönböztetve Atyaként és Fiúként; Én és mennyei Atyám egyek vagyunk. Az Atya Énbennem van, Én pedig az Atyában; az ember a Fiút látva a mennyei Atyát is látja.” Egyszóval legyen szó az Atyáról vagy a Fiúról, Ők egy Lélek, és nincsenek különböző személyekre osztva. Ha az ember megpróbálja megmagyarázni, a különböző személyek elképzelése bonyolítja a dolgokat, miként az Atya, a Fiú és a Lélek közötti kapcsolat is. Amikor különálló személyekről beszél az ember, ez vajon nem kezeli anyagként Istent? Az ember még sorrendbe is állítja a személyeket: első, második és harmadik; ezek azonban csupán az ember képzelgései, amelyek nem érdemlik meg, hogy hivatkozzunk rájuk, és teljesen irreálisak! Ha azt kérdeznéd tőle: „Hány Isten van?” – akkor azt mondaná, hogy Isten az Atya, a Fiú és a Szentlélek, az egy igaz Isten Szentháromsága. Ha tovább kérdezősködnél: „Ki az Atya?” – akkor azt mondaná: „Az Atya a mennyben lévő Isten Lelke, mindenek felett Ő rendelkezik, Ő a menny Mestere.” „Akkor Jahve a Lélek?” Erre azt mondaná: „Igen!” Ha erre megkérdeznéd, hogy „ki a Fiú?” – azt mondaná, hogy természetesen Jézus a Fiú. „Akkor hát mi a helyzet Jézus történetével? Honnan jött?” Erre azt mondaná: „Jézus Máriától született, aki a Szentlélektől foganta őt.” Akkor vajon az Ő lényege nem szintén a Lélek? Vajon az Ő munkája nem szintén a Szentlelket képviseli? Jahve a Lélek, és Jézus lényege is az. Most, az utolsó napokban kevésbé kell mondogatni, hogy ez még mindig a Lélek; hogyan lehetnének különböző személyek? Nem csupán arról van szó, hogy Isten Lelke különböző perspektívákból viszi véghez a Lélek munkáját? Így nincs különbségtétel személyek között. Jézus a Szentlélek által fogantatott, és az Ő munkája kétségtelenül pontosan a Szentlélek munkája volt. A Jahve által véghezvitt munka első szakaszában Ő se nem lett testté, se nem jelent meg az embernek. Így hát az ember soha nem látta az Ő megjelenését. Nem számít, mennyire volt Ő nagyszerű és magas, Ő akkor is a Lélek volt, Isten Maga, aki kezdetben megteremtette az embert. Vagyis Ő volt Isten Lelke. A felhők közül beszélt az emberhez, csupán Lélekként, és senki nem volt tanúja az Ő megjelenésének. Csupán a Kegyelem Korában, amikor Isten Lelke testté lett, és Júdeában megtestesült, akkor látta ember első alkalommal a zsidóként való megtestesülése képét. Semmi Jahve-szerű nem volt benne. Azonban a Szentlélek által fogantatott, vagyis Magának Jahvénak a Lelke által fogantatott, és Jézus Isten Lelkének a megtestesüléseként született meg. Az ember először a Jézusra galambként leszálló Szentlelket látta meg; ez nem a kizárólag Jézushoz tartozó Lélek volt, hanem inkább a Szentlélek. Akkor vajon elválasztható Jézus Lelke a Szentlélektől? Ha Jézus Jézus, a Fiú, a Szentlélek pedig a Szentlélek, akkor hogyan lehetnének Ők egyek? A munka nem lenne elvégezhető, ha így lenne. A Jézusban lévő Lélek, a mennyben lévő Lélek, valamint Jahve Lelke mind egy. Ezt nevezik a Szentléleknek, Isten Lelkének, a hétszeresen felerősödött Léleknek és a mindent magában foglaló Léleknek. Isten Lelke sok munkát el tud végezni. Meg tudja teremteni a világot, és el tudja pusztítani azt a föld elárasztásával; meg tudja váltani az egész emberiséget, sőt, az egész emberiséget meg tudja hódítani és el tudja pusztítani. Ezt a munkát mind Maga Isten végzi, és Helyette nem végezheti el Istennek semmilyen személyisége. Az Ő Lelke szólítható Jahve, illetve Jézus, valamint a Mindenható nevén. Ő az Úr, és Ő Krisztus. Ő arra is képes, hogy az Emberfiává legyen. Ő jelen van a mennyekben és a földön is; magasan a világegyetemek felett van, és ott van a sokaság között is. Ő a menny és a föld egyedüli Mestere! A teremtés idejétől fogva mindmáig ezt a munkát Maga Isten Lelke végezte. Legyen szó a mennyekben vagy a testben végzett munkáról, mindent az Ő saját Lelke végzett. Minden teremtmény, legyen bár a mennyben vagy a földön, az Ő mindenható kezének tenyerén van; mindez Magának Istennek a munkája, és senki más nem végezheti el Őhelyette. A mennyekben Ő a Lélek, azonban maga Isten is; az emberek között Ő test, azonban maga Isten marad. Bár nevek százezreivel illethető, attól Ő még saját Maga, az Ő Lelkének közvetlen megnyilvánulása. Az egész emberiségnek az Ő keresztre feszítése általi megváltása az Ő Lelkének közvetlen munkája volt, és így van ez a minden nemzetnek és minden földnek történő kinyilvánítással is az utolsó napokban. Isten mindig csakis a mindenható és egyetlen igaz Istennek nevezhető, magának a mindent magában foglaló Istennek. A különálló személyek nem léteznek, és még kevésbé létezik az Atya, a Fiú és a Szentlélek ezen elképzelése. Csak egyetlen Isten van a mennyben és a földön!

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Létezik a Szentháromság?)

Isten napi igéi  299. szemelvény

Isten irányítási terve hatezer évet ölel fel, és a munkájában megmutatkozó különbségek alapján három korra osztható: Az első kor az ószövetségi Törvény Kora; a második a Kegyelem Kora; a harmadik pedig az utolsó napok – a Királyság Kora. Minden korban más-más identitás jelenik meg. Ez csupán a munkában megmutatkozó különbségek miatt van így, vagyis a munka követelményei miatt. A munka első szakasza a Törvény Kora alatt Izráelben ment végbe, a megváltás munkáját befejező második szakasz pedig Júdeában. A megváltás munkájának elvégzésére Jézus a Szentlélektől fogantatott és megszületett az egyetlen Fiúként. Mindez a munka követelményei miatt volt így. Az utolsó napokban Isten ki szeretné terjeszteni a munkáját a pogány nemzetekre, és meghódítani ott az embereket, azért, hogy az Ő neve nagy lehessen közöttük. Utat kíván mutatni az embernek a teljes igazság megértésében és az abba való belépésben. Mindezt a munkát egyetlen Lélek végzi. Lehet, hogy más-más szemszögből teszi ezt, de a munka természete és alapelvei ugyanazok maradnak. Ha megfigyeled az Őáltaluk véghezvitt munka alapelveit és természetét, akkor tudni fogod, hogy ezt mind egyazon Lélek végzi. Némelyek talán mégis azt mondják: „Az Atya az Atya, a Fiú a Fiú, a Szentlélek a Szentlélek, és végül Ők eggyé tétetnek.” Ugyan hogyan tennéd Őket eggyé? Hogyan tehető eggyé az Atya és a Szentlélek? Ha eredendően ketten vannak, akkor nem számít, hogyan illesztik Őket össze, akkor is csak két rész lesznek, nemde? Amikor az eggyé tételükről beszélsz, vajon ez nem csupán két különálló rész összeillesztése, hogy egy egészet alkossanak? Azonban két rész voltak, mielőtt egésszé tétettek volna, nemde? Minden egyes léleknek egyedi lényege van, és két lélek nem tehető eggyé. A lélek nem anyagból álló tárgy, és semmihez sem hasonlít az anyagi világban. Ahogy az ember látja, az Atya egy Lélek, a Fiú egy másik, a Szentlélek pedig megint másik, aztán a három Lélek három pohár vízhez hasonlóan áll össze egy egésszé. Akkor hát nem ez az eggyé tétetett három? Ez csupán egy téves és abszurd magyarázat! Nem Isten széthasítása ez? Hogyan tehető eggyé az Atya, a Fiú és a Szentlélek? Nem három rész Ők, mindegyikük más-más természettel? Aztán vannak, akik azt kérdezik: „Nem jelentette-e ki Isten kifejezetten azt, hogy Jézus az Ő szeretett Fia?” Jézus Isten szeretett Fia, akiben Ő gyönyörködik – ezt bizony maga Isten mondta. Itt Isten Önmagáról tett tanúságot, csupán más perspektívából – a mennyben lévő Lélek tett tanúságot a saját megtestesüléséről. Jézus az Ő megtestesülése, nem pedig mennyei Fia. Nem érted? Vajon Jézus szavai, miszerint „Én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van”, nem azt jelzik-e, hogy Ők egy Lélek? És nem a megtestesülés miatt van-e az, hogy Ők elváltak egymástól, egyik a mennyben, másik a földön? Valójában Ők még mindig egyek, bármi történjék is, mindössze arról van szó, hogy Isten tanúságot tesz Önmagáról. A korok változásainak, a munka követelményeinek, valamint az Ő irányítási terve különböző szakaszainak köszönhetően más-más néven szólítja Őt az ember. Amikor eljött, hogy elvégezze a munka első szakaszát, csupán Jahvénak volt nevezhető, aki az izráeliták pásztora. A második szakaszban a megtestesült Isten csak Úrnak és Krisztusnak volt nevezhető. Ekkor azonban a mennyei Lélek csupán azt jelentette ki, hogy Ő Isten szeretett Fia, és nem tett említést arról, hogy Isten egyetlen Fia lenne. Ez egyszerűen nem történt meg. Hogyan lehetne Istennek csupán egyetlen gyermeke? Nem vált volna akkor emberré Isten? Mivel Ő volt a megtestesülés, Isten szeretett Fiának neveztetett, és innen eredt az Atya és a Fiú közötti kapcsolat. Ez csupán a menny és a föld szétválása miatt volt. Jézus a test perspektívájából imádkozott. Mivel ilyen hétköznapi emberi testet öltött magára, a test perspektívájából szólt így: „A külső burkom egy teremtett lényé. Mivel testet öltöttem, hogy erre a földre jöjjek, most messze, nagyon messze vagyok a mennytől.” Ezért csakis a test perspektívájából imádkozhatott az Atyaistenhez. Ez volt a kötelessége, és ezzel kellett rendelkeznie Isten megtestesült Lelkének. Nem állíthatjuk, hogy ne lett volna Isten, csak azért, mert a test perspektívájából imádkozott az Atyához. Bár Isten szeretett Fiának neveztetett, attól még Ő volt Isten Maga, mert csupán a Lélek megtestesülése volt, és a lényege még mindig a Lélek volt. Az emberek felteszik a kérdést, hogy miért imádkozott, ha Maga Isten volt Ő. Azért, mert a megtestesült Isten volt, a testben élő Isten, nem pedig a mennyben lévő Lélek. Az ember úgy látja, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek mind Isten. Csupán az eggyé tétetett három tartható az egy igaz Istennek, és ily módon rendkívül nagy a hatalma. Vannak, akik azt mondják, hogy csak ily módon a hétszeresen felerősödött Lélek Ő. Amikor a Fiú az eljövetelét követően imádkozott, a Lélekhez imádkozott. Valójában egy teremtett lény perspektívájából imádkozott. Mert a test nem teljes, így Ő sem volt teljes, és sok zavarást szenvedett, amikor a testbe jött, és sok baja volt, midőn a munkáját végezte a testben. Ezért van az, hogy a keresztre feszítése előtt háromszor is imádkozott az Atyaistenhez, azt megelőzően pedig sokszor. Imádkozott a tanítványai körében; imádkozott egyedül a hegyen; imádkozott a halászhajó fedélzetén; imádkozott a sokaság körében; imádkozott a kenyér megtörésekor; és imádkozott mások megáldásakor. Miért tett így? A Lélek volt az, akihez imádkozott. A Lélekhez imádkozott, a mennyei Istenhez, a test perspektívájából. Az ember szemszögéből tehát a munkának ebben a szakaszában Jézus a Fiúvá lett. Azonban ebben a szakaszban nem imádkozik. Vajon miért? Azért, mert a szó munkáját végzi, valamint a szó ítéletét és fenyítését. Nincs szüksége imákra, és a szolgálata az, hogy beszéljen. Nem feszítik keresztre, és az ember nem adja át a hatalmon lévőknek. Egyszerűen csak végzi a munkáját. Akkoriban, amikor Jézus imádkozott, azért imádkozott az Atyaistenhez, hogy ereszkedjen le a mennyek országa, legyen meg az Atya akarata, és jöjjön el a munka. Ebben a szakaszban már leereszkedett a mennyek országa, vagyis szüksége van még rá, hogy imádkozzon? A munkája az, hogy lezárja a kort, és nincs több új kor – vagyis szükség van még arra, hogy a következő szakaszért imádkozzon? Attól tartok, nincs!

Az ember magyarázataiban sok ellentmondás van. Ezek tényleg mind az ember elképzelései, és további vizsgálódások nélkül mindannyian azt hinnétek, hogy helyesek. Nem tudjátok, hogy az olyan elképzelések, amilyen Isten háromsága, csupán az ember elképzelései? Az ember tudása soha nem teljes és átható. Mindig vannak tisztátalanságok, és az embernek túl sok ötlete van, ami azt jelzi, hogy egy teremtett lény egyszerűen nem tudja megmagyarázni Isten munkáját. Túlságosan sok minden jár az ember eszében, ami mind a logikából és gondolkodásból ered, viszont ellentmond az igazságnak. Vajon a logikád ízekre tudja szedni Isten munkáját? Be tudsz pillantani Jahve minden munkájába? Ember létedre te vagy az, aki mindenen átlát, vagy Maga Isten az, aki képes az örökkévalótól az örökkévalóig látni? Te vagy az, aki a régen volt örökkévalótól el tud látni az eljövendő örökkévalóig, vagy Isten az, aki meg tudja ezt tenni? Mit mondasz? Hogyan lennél méltó arra, hogy megmagyarázd Istent? Milyen alapon nyugszik a magyarázatod? Isten vagy? A mennyet és a földet és mindent Isten Maga teremtett. Nem te voltál az, aki ezt megtette, akkor hát miért adsz helytelen magyarázatokat? Nos, továbbra is hiszel Isten hármasságában? Nem gondolod, hogy ez túlságosan is terhes így? Jobb lenne, ha egy Istenben hinnél, nem pedig háromban. Legjobb könnyűnek lenni, mert az Úr terhe könnyű.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Létezik a Szentháromság?)