Isten napi igéi  265. szemelvény

Az emberek hagyományos hitbeli eszköze (mármint a kereszténységé, a világ három nagy vallásának egyikéé) sok éven át a Biblia olvasása volt; a Bibliától való eltérés nem az Úrba vetett hit, a Bibliától való eltérés tévhit és eretnekség, és még ha az emberek más könyveket is olvasnak, ezeknek a könyveknek az alapja a Biblia magyarázata kell, hogy legyen. Ami azt jelenti, hogy ha hiszel az Úrban, akkor olvasnod kell a Bibliát, és a Biblián kívül nem szabad semmilyen könyvet imádnod, ami nem kapcsolódik a Bibliához. Ha mégis megteszed, akkor elárulod Istent. Amióta csak létezik a Biblia, az embereknek az Úrba vetett hite a Bibliába vetett hit volt. Ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy az emberek hisznek az Úrban, inkább azt kellene mondani, hogy hisznek a Bibliában; ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy elkezdték olvasni a Bibliát, inkább azt kellene mondani, hogy elkezdtek hinni a Bibliában; és ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy visszatértek az Úr elé, inkább azt kellene mondani, hogy visszatértek a Biblia elé. Ily módon az emberek úgy imádják a Bibliát, mintha az Isten lenne, és úgy bánnak vele, mintha az lenne az éltető erejük, és ha elveszítenék, az egyenlő lenne az életük elvesztésével. Az emberek ugyanolyan nagyra becsülik a Bibliát, mint Istent, sőt vannak olyanok is, akik még Istennél is nagyobbra becsülik. Ha az emberekben nincs ott a Szentlélek munkája, ha nem érzik Istent, akkor élhetnek tovább – de amint elveszítik a Bibliát, vagy elveszítik a híres fejezeteket és mondásokat a Bibliából, akkor az olyan, mintha elvesztették volna az életüket. És ezért amint az emberek hisznek az Úrban, azonnal elkezdik olvasni a Bibliát, aztán memorizálni a Bibliát, és minél többet tudnak memorizálni a Bibliából, ez annál inkább bizonyítja, hogy szeretik az Urat, és nagy hitűek. Azok, akik olvasták a Bibliát és tudnak róla beszélni másoknak, mind a legjobb testvérek. Az emberek hitét és az Úr iránti hűségét mindezen évek alatt aszerint mérték, hogy mennyire értik a Bibliát. A legtöbb ember egyszerűen nem érti, hogy miért kellene hinnie Istenben, sem azt, hogy hogyan kell hinnie Istenben, és nem tesznek mást, mint vakon keresik a nyomokat a Biblia fejezeteinek megfejtéséhez. Az emberek soha nem követték a Szentlélek munkájának irányát; mindvégig nem tettek mást, mint kétségbeesetten tanulmányozták és kutatták a Bibliát, és soha senki nem talált rá a Szentlélek újabb munkájára a Biblián kívül. Soha senki nem képes eltérni a Bibliától, és soha senki nem is merte ezt megtenni. Az emberek ennyi éven át tanulmányozták a Bibliát, megannyi magyarázattal álltak elő, és oly sok munkát fektettek bele; emellett sok eltérő véleményük van a Bibliáról, amelyeket vég nélkül vitatnak, olyannyira, hogy mára több mint kétezer különböző felekezet jött létre. Mindannyian magasabb rendű magyarázatokat, vagy mélyebb titkokat akarnak találni a Bibliában, fel akarják tárni, és meg akarják találni benne Jahve Izráelben végzett munkájának hátterét, vagy Jézus júdeai munkájának hátterét, vagy több olyan titkot, amit senki más nem ismer. Az emberek Bibliához való hozzáállását a megszállottság és a hit jellemzi, és senki sem lehet teljesen tisztában a Biblia mögötti valódi történettel és a Biblia lényegével. Az emberek még ma is leírhatatlan csodálkozással tekintenek a Bibliára, és még inkább megszállottjai annak, és még inkább hisznek benne. Ma mindenki az utolsó napok munkájáról szóló próféciákat akarja megtalálni a Bibliában, fel akarják fedezni, hogy Isten milyen munkát végez az utolsó napokban, és milyen jelek vannak az utolsó napokra vonatkozóan. Ily módon a Biblia iránti imádatuk egyre buzgóbbá válik, és minél közelebb kerülünk az utolsó napokhoz, annál elvakultabban hisznek a Biblia próféciáinak, különösen azoknak, amelyek az utolsó napokról szólnak. A Bibliába vetett ilyen vak hittel, a Bibliába vetett ilyen bizalommal nem vágynak arra, hogy a Szentlélek munkáját keressék. Az emberek elképzelései szerint csak a Biblia hozhatja el a Szentlélek munkáját; csak a Bibliában találhatják meg Isten nyomdokait; csak a Bibliában vannak elrejtve Isten munkájának titkai; csak a Biblia – nem más könyvek vagy emberek – tisztázhatja Isten minden dolgát és munkájának teljességét; a Biblia hozhatja el a menny munkáját a földre; és a Biblia kezdheti meg és zárhatja le a korszakokat. Ezekkel az elképzelésekkel az emberekben nincs hajlandóság a Szentlélek munkáját keresni. Tehát, függetlenül attól, hogy a Biblia a múltban mekkora segítség volt az emberek számára, mára akadályává vált Isten legutóbbi munkájának. A Biblia nélkül az emberek máshol is kereshetik Isten lépteit, ma mégis a Biblia „tartalmazza” az Ő lépteit, és legújabb munkájának terjesztése egyszerre kétszeresen nehézzé és kész küzdelemmé vált. Mindez a Biblia híres fejezeteinek és mondásainak, valamint a Biblia számos próféciáinak köszönhető. A Biblia bálvány lett az emberek elméjében, kirakós játékká vált az agyukban, és egyszerűen képtelenek elhinni, hogy Isten a Biblián kívül is működhet, képtelenek elhinni, hogy az emberek a Biblián kívül is megtalálhatják Istent, még kevésbé képesek elhinni, hogy Isten a végső munka során eltérhet a Bibliától, és újba kezdhet. Ez felfoghatatlan az emberek számára, nem tudják elhinni, és el sem tudják képzelni. A Biblia nagy akadálya lett annak, hogy az emberek elfogadják Isten újabb munkáját, és nehézséget jelent Isten újabb munkájának terjesztésében.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Bibliáról (1.))

Isten napi igéi  266. szemelvény

Miután Isten elvégezte a Törvény Korának munkáját, elkészült az Ószövetség, és ekkor kezdték el az emberek olvasni a Bibliát. Miután Jézus eljött, elvégezte a Kegyelem Korának munkáját, apostolai pedig megírták az Újszövetséget. Így készült el a Biblia Ó- és Újszövetsége, és egészen a mai napig mindazok, akik hisznek Istenben, olvassák a Bibliát. A Biblia egy történelemkönyv. Természetesen tartalmaz néhány prófétai jövendölést is, az ilyen jövendölés pedig semmiképpen sem történelem. A Biblia több részből áll – nem csak próféciák vannak benne, vagy csak Jahve munkája, és nem csak a páli levelek. Tudnod kell, hogy a Biblia hány részből áll; az Ószövetség tartalmazza a Teremtést, a Kivonulást... és ott vannak a prófétai könyvek is, amelyeket a próféták írtak, a végén pedig Malakiás könyvével zárul. Az Ószövetség a Törvény Korának munkáját rögzíti, amelyet Jahve irányított; a Teremtéstől egészen Malakiás könyvéig egy átfogó feljegyzést képez a Törvény Korának valamennyi munkájáról. Vagyis az Ószövetség feljegyzi mindazt, amit a Törvény Korában tapasztaltak azok az emberek, akiket Jahve vezetett. Az ószövetségi Törvény Korában Jahve nagyszámú prófétát támasztott, hogy próféciákat mondjanak az Ő nevében, utasításokat adjanak a különböző törzseknek és nemzeteknek, és megjövendöljék a Jahve által végzendő munkát. Ezek a kiválasztott emberek mind megkapták Jahvétől a prófétálás Lelkét. Képesek voltak látni a Jahvétől származó látomásokat, és hallani az Ő hangját, így ihletet kaptak Tőle, és próféciákat írtak. Az általuk végzett munka Jahve hangjának kifejezése volt, Jahve próféciájának kifejezése, és Jahve munkája abban az időben egyszerűen az volt, hogy a Lélek által vezette az embereket; Ő nem vált testté, és az emberek semmit sem láttak az Ő arcából. Ezért sok prófétát támasztott, hogy az Ő munkáját végezzék, és jóslatokat adott nekik, amelyeket továbbadtak Izráel minden törzsének és nemzetségének. Az volt a feladatuk, hogy próféciákat mondjanak, és néhányan közülük leírták Jahve utasításait, hogy megmutassák másoknak. Jahve azért állította oda ezeket az embereket, hogy próféciát szóljanak, hogy megjövendöljék a jövő munkáját vagy az abban az időben még végzendő munkát, hogy az emberek meglássák Jahve csodálatos voltát és bölcsességét. Ezek a prófétai könyvek egészen másak voltak, mint a Biblia más könyvei; ezek olyan szavak voltak, amelyeket azok mondtak vagy írtak, akik a prófétálás Lelkét kapták – azok, akik látomásokat kaptak vagy hangot hallottak Jahvétól. A prófétai könyveken kívül az Ószövetségben minden más olyan feljegyzésekből áll, amelyeket az emberek azután készítettek, hogy Jahve befejezte a munkáját. Ezek a könyvek nem helyettesíthetik a Jahve által támasztott próféták jövendöléseit; például a Teremtés könyve és Kivonulás könyve nem hasonlítható össze Ézsaiás könyvével és Dániel könyvével. A próféciák még a munka elvégzése előtt hangzottak el; míg a többi könyv a munka befejezése után íródott, az emberek ugyanis erre voltak képesek. Az akkori prófétákat Jahve ihlette, és több próféciát mondtak, sok szót szóltak, és megjövendölték a Kegyelem Korának dolgait, valamint a világ pusztulását az utolsó napokban – azt a munkát, amelyet Jahve tervbe vett. A fennmaradó könyvek mind Jahve Izráelben végzett munkájáról számolnak be. Így amikor a Bibliát olvasod, elsősorban arról olvasol, hogy mit tett Jahve Izráelben; a Biblia Ószövetsége elsősorban Jahve Izráel vezetésére irányuló munkáját jegyzi fel, ahogyan Mózest használta, hogy kivezesse az izráelitákat Egyiptomból, hogy megszabadítsa őket a fáraó béklyóitól, és kivigye őket a pusztába, az ezt követő bevonulásukat Kánaánba, majd ezután a Kánaánban való életüket. Ezt leszámítva, a többit Jahve egész Izráelben végzett munkájának feljegyzései alkotják. Minden, amit az Ószövetségben feljegyeztek, az Jahve Izráelben végzett munkája – vagyis az a munka, amit Jahve azon a földön végzett, ahol Ádámot és Évát teremtette. Attól kezdve, hogy Noé után Isten hivatalosan elkezdte vezetni a népet a földön, minden, ami az Ószövetségben fel van jegyezve, az Izráel munkája. És miért nincsenek feljegyzések az Izráelen kívüli munkáról? Mert Izráel földje az emberiség bölcsője, és kezdetben Izráelen kívül nem voltak más nemzetek, és Jahve nem munkálkodott máshol. Így ami a Biblia Ószövetségében fel van jegyezve, az kizárólag Isten akkori munkája Izráelben. A próféták által szólt szavak, Ézsaiás, Dániel, Jeremiás és Ezékiel... az ő szavaik előre jelzik az Ő egyéb földi munkáját, megjövendölik Magának Jahve Istennek a munkáját. Ez teljes mértékben Istentől jött, a Szentlélek munkája volt, és a próféták e könyveitől eltekintve minden más az emberek tapasztalatainak feljegyzése Jahve akkori munkájáról.

A teremtés munkája az emberiség létezése előtt történt, a Teremtés könyve azonban csak az emberiség létezése után keletkezett; ezt a könyvet Mózes írta a Törvény Korában. Olyan ez, mint azok a dolgok, amelyek ma köztetek történnek: miután megtörténtek, leírjátok azokat, hogy megmutassátok a jövőben az embereknek, és a jövő embereinek. Amit te feljegyeztél, azok olyan dolgok, amelyek a múltban történtek – ezek csak történelemként olvashatók. Az Ószövetségben feljegyzett dolgok Jahve munkájáról szólnak Izráelben, az Újszövetségben feljegyzett dolgok pedig Jézus munkájáról a Kegyelem Korában; ezek Isten két különböző korszakban végzett munkáját dokumentálják. Az Ószövetség dokumentálja Isten munkáját a Törvény Korában, az Ószövetség tehát egy történelemkönyv. Az Újszövetség a Kegyelem Kora munkájának eredménye, és amikor az új munka elkezdődött, az Újszövetség is elavulttá vált, tehát az Újszövetség is történelemkönyv. Természetesen az Újszövetség nem olyan rendszerezett, és nem is jegyez fel annyi mindent, mint az Ószövetség. A Biblia Ószövetségében van feljegyezve mindaz a sok szó, amelyet Jahve mondott, míg a négy evangéliumban Jézus szavainak csak egy része van megörökítve. Természetesen Jézus is sokat munkálkodott, de azt nem jegyezték fel részletesen. Az Újszövetségben azért van kevesebb feljegyzés, mert Jézus kevesebb munkát végzett; a munka mennyisége, amit Ő három és fél év alatt végzett a földön, és az apostolok munkája sokkal kevesebb volt, mint Jahve munkája. Ezért az Újszövetségben kevesebb könyv van, mint az Ószövetségben.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Bibliáról (1.))

Isten napi igéi  267. szemelvény

Pontosan miféle könyv a Biblia? Az Ószövetség Isten munkája a Törvény Korában. A Biblia Ószövetsége feljegyzi Jahve összes munkáját a Törvény Korában, valamint az Ő teremtési munkáját. Az egész könyv Jahve munkáját jegyzi fel, és végül Malakiás könyvével fejezi be a Jahve munkájáról szóló beszámolókat. Az Ószövetség kettőt jegyez fel Isten munkái közül: az egyik a teremtés munkája, a másik pedig a törvény elrendelése. Mindkettő Jahve által végzett munka volt. A Törvény Kora a Jahve Isten nevében végzett munkát képviseli; ez az elsősorban a Jahve nevében végzett munka összességét jelenti. Így az Ószövetség Jahve munkáját rögzíti. Az Újszövetség Jézus munkáját rögzíti, azt a munkát, amelyet elsősorban Jézus nevében végeztek. Jézus nevének jelentőségét és az Általa végzett munkát leginkább az Újszövetség jegyzi fel. Az ószövetségi Törvény Korában Jahve felépítette a templomot és az oltárt Izráelben, Ő vezérelte az izráeliták életét a földön, bebizonyítva, hogy ők az Ő választott népe, az első népcsoport, amelyet kiválasztott a földön, és amely összhangban volt az Ő szándékaival, az első csoport, amelyet személyesen vezetett. Izráel tizenkét törzse alkotta Jahve első kiválasztott népét, és így mindig munkálkodott rajtuk, egészen addig, amíg Jahve munkája a Törvény Korában be nem fejeződött. A munka második szakasza az újszövetségi Kegyelem Korának munkája volt, és a zsidó nép körében, Izráel tizenkét törzsének egyikében valósult meg. E munka hatóköre kisebb volt, mert Jézus testté lett Isten volt. Jézus csak Júdea egész földjén tevékenykedett, és csak három és fél évig munkálkodott; így az Újszövetségben leírtak messze nem képesek felülmúlni az Ószövetségben leírt munkamennyiséget.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Bibliáról (1.))

Isten napi igéi  268. szemelvény

Ha látni akarod a Törvény Korának munkáját, és látni akarod, hogyan követték az izráeliták Jahve útját, akkor az Ószövetséget kell olvasnod; ha meg akarod érteni a Kegyelem Korának munkáját, akkor az Újszövetséget kell olvasnod. De hogyan látod meg az utolsó napok munkáját? El kell fogadnod ma Isten vezetését, és be kell lépned a mai munkába, mert ez az új munka, és ezt korábban senki sem jegyezte fel a Bibliában. Ma Isten testté lett, és más választott népet választott ki Kínában. Isten munkálkodik ezeken az embereken, földi munkájának folytatását végzi, és a Kegyelem Kora munkájának folytatását végzi. A mai munka egy olyan ösvény, amelyen az ember még sosem járt, és egy olyan út, amelyet még soha senki nem látott. Ez olyan munka, amelyet korábban még soha nem végeztek – ez Isten legújabb munkája a földön. Így az a munka, amelyet korábban soha nem végeztek, nem történelem, mert a most az most van, és még nem vált múlttá. Az emberek nem tudják, hogy Isten nagyobb, újabb munkát végzett a földön, és Izráelen kívül, nem tudják, hogy ez már túlmutat Izráel hatókörén és a próféták jövendölésein, hogy ez új és csodálatos munka a próféciákon kívül, egy újabb munka Izráelen kívül, és olyan munka, amit az emberek nem tudnak sem kifürkészni, sem elképzelni. Hogyan tartalmazhatna a Biblia világos feljegyzéseket egy ilyen munkáról? Ki tudta volna a mai munka minden egyes részletét hiánytalanul, előre feljegyezni? Ki jegyezhette volna le ezt a nagyszerűbb, bölcsebb, a hagyományos felfogással dacoló munkát abban a könyvben, amely olyan régi, hogy már megpenészedett? A jelenlegi munka nem történelem, és mint ilyen, ha a mai új utat akarod járni, akkor el kell térned a Bibliától, túl kell lépned a Biblia prófétai vagy történelmi könyvein. Csak akkor leszel képes helyesen járni az új úton, és csak akkor leszel képes belépni az új birodalomba és az új munkába. Meg kell értened, miért kérünk ma, hogy ne olvasd a Bibliát, miért van egy másik, a Bibliától különálló munka, miért nem keres Isten újabb, részletesebb gyakorlatot a Bibliában, és miért van ehelyett egy hatalmasabb munka a Biblián kívül. Mindezt meg kell értenetek. Ismerned kell a különbséget a régi és az új munka között, és még ha nem is olvasod a Bibliát, akkor is tudnod kell elemezni azt; ha nem, akkor továbbra is a Bibliát fogod imádni, és nehéz lesz belépned az új munkába és új változásokon átmenned. Mivel van egy magasabb út, miért tanulmányozzuk azt az alacsony, idejétmúlt utat? Mivel vannak újabb kijelentések és újabb munkák, miért éljünk még mindig a régi történelmi feljegyzések között? Az új kijelentések képesek ellátni téged, ami azt bizonyítja, hogy ez az új munka; a régi feljegyzések nem képesek megelégíteni téged, vagy kielégíteni a jelenlegi szükségleteidet, ami azt bizonyítja, hogy az történelem, nem pedig a jelenlegi munka. A legmagasabb út a legújabb munka, és az új munkával, bármilyen magas is a múlt útja, az csak történelem, amelyre az emberek visszatekintenek, és referenciaértékétől függetlenül, az még mindig a régi út. Még ha fel is van jegyezve a „szent könyvben”, a régi út történelem; még ha egyetlen oldalnyi feljegyzés sincs róla a „szent könyvben”, az új út aktuális. Ez az út megmenthet téged, és ez az út megváltoztathat téged, mert ez a Szentlélek munkája.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Bibliáról (1.))

Isten napi igéi  269. szemelvény

A Biblia történelemkönyv, és ha a Kegyelem Korában az Ószövetséget etted és ittad volna, és ha a Kegyelem Korában azt ültetted volna gyakorlatba, amit az Ószövetség korában megköveteltek, akkor Jézus elutasított és elítélt volna téged; ha az Ószövetséget alkalmaztad volna Jézus munkájára, akkor farizeus lettél volna. Ha ma az Ó- és Újszövetséget egybe rakod, hogy egyed, igyad és gyakorold, akkor a mai Isten elítél téged; akkor lemaradtál a Szentlélek mai munkája mögött! Ha az Ószövetséget és az Újszövetséget eszed és iszod, akkor a Szentlélek áramlatán kívül vagy! Jézus idejében Jézus a Szentlélek által abban az időben Benne végzett munka szerint vezette a zsidókat és mindazokat, akik követték Őt. Ő nem a Bibliát vette tettei alapjául, hanem az Ő munkája szerint beszélt; nem törődött azzal, hogy mit mond a Biblia, sem nem kereste a Bibliában azt az utat, amelyen követőit vezesse. Rögtön attól kezdve, hogy elkezdte munkáját, a bűnbánat útját hirdette – ez egy olyan szó, amely az Ószövetség számos próféciájában egyáltalán nem szerepelt. Nemcsak, hogy nem cselekedett a Biblia szerint, hanem újabb úton járt, és újabb munkát végzett. Soha nem hivatkozott a Bibliára, amikor prédikált. A Törvény Korában soha senki sem volt képes az Ő csodatételeire, hogy betegeket gyógyítson és démonokat űzzön. Ugyanígy az Ő munkája, tanításai és beszédeinek hatalma és ereje felülmúlt minden embert a Törvény Korában. Jézus egyszerűen az Ő újabb munkáját végezte, és bár sokan elítélték Őt a Biblia alapján – sőt, az Ószövetséget használták fel arra, hogy keresztre feszítsék –, az Ő munkája felülmúlta az Ószövetséget; ha ez nem így lenne, akkor miért szegezték az emberek Őt a keresztre? Vajon nem azért, mert az Ószövetség semmit sem mondott a tanításairól, és arról a hatalmáról, amellyel betegeket gyógyít és démonokat űz ki? Az Ő munkája azért ment végbe, hogy újabb utat mutasson, nem azért, hogy szándékosan felvegye a harcot a Biblia ellen, vagy hogy szándékosan mellőzze az Ószövetséget. Egyszerűen azért jött, hogy elvégezze a szolgálatát, hogy az új munkát elvigye azokhoz, akik vágyakoztak Utána és keresték Őt. Nem azért jött, hogy megmagyarázza az Ószövetséget vagy fenntartsa annak munkáját. Az Ő munkája nem azt szolgálta, hogy a Törvény Kora tovább fejlődhessen. Ő nem vette figyelembe, hogy munkájának alapja a Biblia-e, hanem egyszerűen azért jött, hogy elvégezze a munkát, amit el kellett végeznie, ezért hát nem magyarázta az Ószövetség próféciáit, és nem is az ószövetségi Törvény Korának szavai szerint munkálkodott. Figyelmen kívül hagyta, hogy mit mond az Ószövetség, nem érdekelte, hogy az egyezik-e az Ő munkájával vagy sem, és nem érdekelte, hogy mások mit tudnak az Ő munkájáról, vagy hogyan ítélik el azt. Egyszerűen csak folytatta azt a munkát, amit tennie kellett, még akkor is, ha sokan az ószövetségi próféták jövendöléseit használták arra, hogy elítéljék Őt. Az emberek számára úgy tűnt, mintha az Ő munkájának nem lett volna alapja, és sok olyan dolog volt benne, ami nem egyezett az Ószövetség feljegyzéseivel. Hát ez nem az ember tévedése volt-e? Vajon Istennek előírásokat kell alkalmaznia a munkájára? És vajon Istennek a próféták jövendölései szerint kell-e munkálkodnia? Végül is, melyik a nagyobb: Isten vagy a Biblia? Miért kell Istennek a Biblia szerint munkálkodnia? Lehetséges-e, hogy Istennek nincs joga felülmúlni a Bibliát? Vajon Isten nem térhet el a Bibliától és nem végezhet más munkát? Jézus és tanítványai miért nem tartották meg a szombatot? Ha Ő a sabbattal összhangban és az Ószövetség parancsolatai szerint gyakorolt, akkor Jézus miért nem tartotta meg a szombatot, miután eljött, hanem ehelyett végezte a lábmosást, a fejbefedést, a kenyértörést és a borivást? Nem hiányzik-e mindez az Ószövetség parancsolataiból? Ha Jézus követte az Ószövetséget, miért szakított ezekkel az előírásokkal? Tudnod kellene, hogy melyik volt előbb, Isten vagy a Biblia! Ő a szombatnak az Ura, vajon nem lehet-e a Bibliának is az Ura?

A munka, amelyet Jézus végzett az Újszövetség korában, új munkát indított el. Ő nem az Ószövetség munkája szerint dolgozott, és nem is alkalmazta az Ószövetség Jahvéja által mondott szavakat. Ő a saját munkáját végezte, és újabb munkát végzett, olyan munkát, amely magasabb volt a törvénynél. Ő így szólt: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.” Így, annak megfelelően, amit Ő véghezvitt, sok előírás meg lett szegve. Amikor szombaton a tanítványokat a gabonaföldeken vitte keresztül, azok gabonafejeket szedtek és ettek; Ő nem tartotta meg a szombatot, és azt mondta: „Az Emberfia ura a szombatnak.” Abban az időben az izráeliták szabályai szerint, ha bárki nem tartotta meg a szombatot, azt halálra kövezték. Jézus azonban se a templomba nem ment be, sem a szombatot nem tartotta meg, és az Ő munkáját Jahve nem végezte az Ószövetség korában. Így a Jézus által végzett munka felülmúlta az Ószövetség törvényét, magasabb rendű volt annál, és nem az Ószövetséget követte a munkája végzése során. A Kegyelem Korában Jézus már nem az Ószövetség törvénye szerint munkálkodott, és már szakított azokkal az előírásokkal. Az izráeliták azonban még mindig ádázul ragaszkodtak a Szentíráshoz, és elítélték Jézust – vajon ez nem Jézus munkájának tagadása volt-e? Ma a vallásos világ is hevesen ragaszkodik a Bibliához, és egyesek azt mondják: „a Biblia szent könyv, és olvasni kell”. Vannak, akik azt mondják: „Nem számít, mikor, Isten munkáját nem lehet eltörölni. Az Ószövetség Isten szövetsége az izráelitákkal, és nem lehet elvetni, a szombatot pedig mindig meg kell tartani!” Hát nem túlságosan abszurdak? Miért nem tartotta meg Jézus a szombatot? Vajon vétkezett? Ki képes alaposan megérteni ezt a dolgot? Akárhogyan is olvassák az emberek a Bibliát, lehetetlen, hogy felfogóképességükkel megismerjék Isten munkáját. Nemcsak, hogy nem fognak tiszta ismeretet szerezni Istenről, de az elképzeléseik egyre égbekiáltóbbak lesznek, olyannyira, hogy elkezdenek majd ellenkezni Istennel. Ha ma nem lenne Isten megtestesülése, az emberek saját elképzeléseik miatt mennének tönkre, és meghalnának Isten fenyítésének közepette.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Bibliáról (1.))

Isten napi igéi  270. szemelvény

A Bibliát Ó- és Újtestamentumnak is nevezik. Tudjátok, mire utal a „testamentum” kifejezés? Az Ótestamentumban szereplő „testamentum” Jahve Izráel népével kötött szövetségéből származik, amikor Ő megölte az egyiptomiakat, és megmentette az izráelitákat a fáraótól. Természetesen ennek a szövetségnek a bizonyítéka a szemöldökfára kent bárányvér volt, amelyen keresztül Isten szövetséget kötött az emberrel, amelyben kimondatott, hogy mindazok, akiknek az ajtókeretük tetején és oldalán bárányvér van, izráeliták, ők Isten választott népe, és Jahve megkíméli mindannyiukat (mert Jahve arra készült, hogy megöli Egyiptom összes elsőszülött fiát, elsőszülött juhát és szarvasmarháját). Ennek a szövetségnek két jelentésszintje van. Egyiptom népe és állatállománya közül Jahve egyetlen embert és állatot sem fog megszabadítani; megöl köztük minden elsőszülött fiút, elsőszülött juhot és szarvasmarhát. Ezért számos prófétai könyvben megjövendölték, hogy az egyiptomiak súlyos fegyelmezésben fognak részesülni Jahve szövetségének eredményeként. Ez a szövetség első jelentésszintje. Jahve megölte Egyiptom elsőszülött fiait és minden elsőszülött jószágát, az izráelitákat pedig mind megkímélte, ami azt jelentette, hogy mindazokat, akik Izráel földjéről valók voltak, Jahve pártfogolja, és mind megkíméli őket; hosszú távú munkát akart végezni bennük, és bárányvérrel kötötte meg velük a szövetséget. Ettől kezdve Jahve nem ölte meg az izráelitákat, és azt mondta, hogy ők örökre az Ő választottai lesznek. Izráel tizenkét törzse között kezdi meg munkáját az egész Törvény Korára vonatkozóan, minden törvényét feltárja az izráeliták előtt, prófétákat és bírákat választ közülük, és ők lesznek munkájának középpontjában. Jahve szövetséget kötött velük: hacsak a korszak nem változik, Ő csak a választottak között fog munkálkodni. Jahve szövetsége változhatatlan volt, mert vérrel kötötték, és az Ő választott népével jött létre. Ennél is fontosabb, hogy Ő megfelelő hatókört és célpontot választott, amelyen keresztül az egész korszakra vonatkozó munkáját megkezdte, ezért az emberek különösen fontosnak tartották a szövetséget. Ez a szövetség második jelentésszintje. Mózes első könyvének kivételével, amely a szövetségkötés előtt játszódik, az Ószövetség összes többi könyve Isten munkáját írja le az izráeliták között a szövetség létrehozása után. Természetesen vannak alkalmi beszámolók a pogányokról, de összességében az Ószövetség Isten Izráelben végzett munkáját dokumentálja. Jahve izráelitákkal kötött szövetsége miatt a Törvény Korában írt könyveket Ószövetségnek nevezik. Nevüket Jahvénak az izráelitákkal kötött szövetségéről kapták.

Az Újszövetség a Jézus által a kereszten kiontott vérről kapta a nevét, és az Ő szövetségéről mindazokkal, akik hittek benne. A jézusi szövetség a következő volt: az embereknek csak hinniük kell Őbenne, hogy bűneik megbocsáttassanak az Ő kiontott vére miatt, és így megmenekülnek, Általa újjászületnek, és többé nem lesznek bűnösök; az embereknek csak hinniük kell Őbenne, hogy megkapják az Ő kegyelmét, és nem fognak a pokolban szenvedni haláluk után. A Kegyelem Korában írt összes könyv e szövetség után keletkezett, és mind az abban foglalt munkát és kijelentéseket dokumentálja. Nem mennek tovább az Úr Jézus megfeszítése általi üdvösségnél vagy a szövetségnél; ezek mind olyan könyvek, amelyeknek szerzői olyan testvérek az Úrban, akiknek voltak tapasztalataik. Így ezek a könyvek is egy szövetségről kapták a nevüket: Újszövetségnek nevezik őket. Ez a két testamentum csak a Törvény Korát és a Kegyelem Korát foglalja magában, és nincs kapcsolatuk a végső korszakkal. Így a Bibliának nincs nagy haszna az utolsó napokban élő mai emberek számára. Legfeljebb ideiglenes hivatkozási alapként szolgál, de alapvetően nincs nagy használati értéke. A vallásos emberek mégis még mindig ezt tartják a legnagyobb becsben. Ők nem ismerik a Bibliát; csak azt tudják, hogyan kell magyarázni a Bibliát, és alapvetően nincsenek tisztában annak eredetével. A Bibliához való hozzáállásuk a következő: minden, ami a Bibliában van, helyes, nem tartalmaz pontatlanságokat vagy hibákat. Mivel először is megállapították, hogy a Biblia helyes és hibátlan, nagy érdeklődéssel tanulmányozzák és vizsgálják. A munka mai szakaszát nem jövendölte meg a Biblia. Sohasem esett szó a hódító munkáról a legsötétebb helyeken, mert ez a legutóbbi munka. Mivel a munkának a kora más, még Maga Jézus sem tudta, hogy a munkának ez a szakasza az utolsó napokban fog végbemenni – így hogyan találhatnák meg az utolsó napok emberei a munka e szakaszát a Bibliában, tanulmányozva azt?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Bibliáról (2.))

Isten napi igéi  271. szemelvény

A Bibliában nem minden az Isten által személyesen mondott szavak feljegyzése. A Biblia egyszerűen Isten munkájának előző két szakaszát dokumentálja, amelynek egyik része a próféták jövendöléseinek feljegyzése, másik része pedig az Isten által az idők folyamán használt emberek által leírt tapasztalatok és ismeretek. Az emberi tapasztalatok emberi véleményekkel és ismeretekkel vannak beszennyezve, és ez olyasmi, ami elkerülhetetlen. A Biblia számos könyve tartalmaz emberi elképzeléseket, emberi elfogultságokat és az emberek eltorzult felfogását. A legtöbb szó természetesen a Szentlélek megvilágosításának és megvilágításának eredménye, és ezek helyes értelmezések – mégsem mondhatjuk, hogy ezek az igazság teljesen pontos kifejeződései. Bizonyos dolgokról alkotott nézeteik nem mások, mint személyes tapasztalatból vagy a Szentlélek megvilágosításából származó tudás. A próféták jövendölése Isten személyes utasítására történt: az olyan próféciák, mint Ézsaiás, Dániel, Ezsdrás, Jeremiás és Ezékiel próféciái a Szentlélek közvetlen útmutatásából származtak; ezek az emberek látnokok voltak, megkapták a prófétálás Lelkét, és mindannyian az Ószövetség prófétái voltak. A Törvény Korában ezek az emberek, akik Jahvétől kapták az ihletet, sok próféciát mondtak, amelyek közvetlenül Jahve utasítására történtek. És miért munkálkodott bennük Jahve? Mert Izráel népe Isten választott népe volt, és a próféták munkája közöttük kellett, hogy végbemenjen; ezért kaphattak a próféták ilyen kinyilatkoztatásokat. Valójában ők maguk sem értették Isten nekik adott kinyilatkoztatásait. A Szentlélek azért mondta azokat a szavakat a szájukon keresztül, hogy a jövő népe felfoghassa ezeket a dolgokat és lássa, hogy azok valóban Isten Lelkének, a Szentléleknek a munkái, és nem embertől származnak, és hogy megerősítést kapjanak a Szentlélek munkájáról. A Kegyelem Korában Jézus Maga végezte el helyettük mindezt a munkát, és így az emberek többé már nem szóltak próféciát. Jézus tehát próféta volt? Jézus természetesen próféta volt, de képes volt az apostolok munkáját is végezni – egyaránt tudott próféciát mondani, valamint prédikálni és tanítani az embereket szerte az országban. Az Általa végzett munka és az Általa képviselt identitás azonban nem volt azonos. Azért jött, hogy megváltsa az egész emberiséget, hogy megváltsa az embert a bűntől; Ő próféta és apostol volt, de még ennél is több: Ő Krisztus volt. Egy próféta szólhat próféciát, de nem lehet azt mondani, hogy egy ilyen próféta Krisztus. Abban az időben Jézus sok próféciát mondott, és így mondható, hogy próféta volt, de nem mondhatjuk, hogy próféta volt, és így nem volt Krisztus. Ez azért van így, mert Ő Magát Istent képviselte a munka egy szakaszának elvégzésében, és az Ő identitása különbözött Ézsaiásétól: azért jött, hogy elvégezze a megváltás munkáját, és gondoskodott az ember életéről is, és Isten Lelke közvetlenül szállt Rá. A munkában, amelyet Ő végzett, nem voltak Isten Lelkétől származó inspirációk vagy Jahvétől származó utasítások. Ehelyett a Lélek közvetlenül munkálkodott – ami elég bizonyíték arra, hogy Jézus nem volt ugyanaz, mint egy próféta. Az Ő munkája a megváltás műve volt, és csak másodsorban a prófétai beszéd. Ő egy próféta, egy apostol volt, de ami még ennél is több, Ő volt a Megváltó. A jövendölők eközben csak próféciát tudtak mondani, és képtelenek voltak Isten Lelkét képviselni bármilyen más munka végzésében. Mivel Jézus sok olyan munkát végzett, amit ember azelőtt még soha nem végzett, és az emberiség megváltásának munkáját végezte, ezért különbözött az Ézsaiáshoz hasonlóktól.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Bibliáról (3.))

Isten napi igéi  272. szemelvény

Ma az emberek mindig úgy vélik, hogy a Biblia Isten, és hogy Isten a Biblia. Úgyszintén azt is hiszik, hogy kizárólag a Biblia szavai voltak azok a szavak, amelyeket Isten mondott, és hogy azokat mind Isten mondta. Az összes Istenben hívő még azt is gondolja, hogy – bár az Ó- és Újszövetség mind a hatvanhat könyvét ember írta – mindegyiket Isten ihletése adta, és azok a Szentlélek kijelentéseinek feljegyzései. Ez az ember eltorzult felfogása, és nem felel meg teljesen a tényeknek. Valójában – a prófétai könyvektől eltekintve – az Ószövetség nagy része történelmi feljegyzés. Az Újszövetség leveleinek egy része az ember tapasztalataiból származik, más része pedig a Szentlélek megvilágosításából; a páli levelek például az ember munkájából keletkeztek, és mind a Szentlélek megvilágosításának az eredménye, továbbá a gyülekezetek számára íródtak, és a gyülekezetek testvéreihez és nővéreihez intézett buzdító és bátorító szavak voltak. Nem a Szentlélek által mondott szavak voltak – Pál nem beszélhetett a Szentlélek nevében, és nem is volt próféta, még kevésbé látta a látomásokat, amelyeket János látott. Leveleit Efezus, Korinthus, Galácia és más akkori gyülekezetek számára írta. Tehát a páli levelek az Újszövetségben olyan levelek, amelyeket Pál a gyülekezetek számára írt, és nem a Szentlélektől kapott ihletések, és nem is a Szentlélek közvetlen kijelentései. Ezek csupán buzdító, vigasztaló és bátorító szavak, amelyeket munkája során a gyülekezetek számára írt. Úgyszintén Pál akkori munkássága nagy részének a feljegyzései. Ezek mindazok számára íródtak, akik testvérek és nővérek az Úrban, és azért, hogy az akkori gyülekezetek testvérei hallgassanak az ő tanácsára, és kövessék az Úr Jézus által hirdetett megtérés útját. Pál semmiképpen sem mondta, hogy – legyenek azok az akkori vagy a jövőbeni gyülekezetek –, mindenkinek azt kell ennie és innia, amit leírt, és azt sem mondta, hogy szavai mind Istentől származnak. Egyszerűen arról volt szó, hogy az akkori gyülekezetek körülményei szerint beszélgetett a testvérekkel, buzdította őket, hitet ébresztett bennük, és egyszerűen csak prédikált, vagy emlékeztette az embereket, és buzdította őket. Szavai a saját terhein alapultak, és ezekkel a szavakkal támogatta az embereket. Az akkori gyülekezetek apostoli munkáját végezte, olyan munkás volt, akit az Úr Jézus használt, ezért felelősséget kellett vállalnia a gyülekezetekért, vállalnia kellett a gyülekezetek munkáját, és meg kellett ismernie a testvérek állapotát – és emiatt írt leveleket az összes testvérnek és nővérnek az Úrban. Minden mondanivalója, ami építő volt az ember számára és pozitív volt, helyes volt, de nem a Szentlélek kijelentéseit képviselte, és nem képviselhette Istent. Ha az ember egy ember tapasztalatainak feljegyzéseit és egy ember leveleit úgy kezeli, mint a Szentlélek által a gyülekezetekhez intézett szavakat, az botrányos megértés és szörnyű istenkáromlás! Ez különösen igaz azoknak a leveleknek az esetében, amelyeket Pál a gyülekezeteknek írt, mert a leveleit minden egyes gyülekezet akkori körülményei és helyzete alapján írta a testvéreknek és nővéreknek, és azért írta, hogy buzdítsa a testvéreket és nővéreket az Úrban, hogy el tudják fogadni az Úr Jézus kegyelmét. Levelei azt a célt szolgálták, hogy felrázzák az akkori testvéreket és nővéreket. Elmondható, hogy ez az ő saját terhe volt, ugyanakkor a Szentlélek által rábízott teher is; elvégre apostol volt, aki az akkori gyülekezeteket vezette, aki leveleket írt a gyülekezeteknek és buzdította őket – ez volt az ő felelőssége. Az ő identitása csupán egy munkálkodó apostol identitása volt, ő pedig csupán egy apostol volt, akit Isten küldött; nem volt próféta, sem jövendőmondó. Számára a saját munkája és a testvérek élete bírt a legnagyobb jelentőséggel. Tehát ő nem beszélhetett a Szentlélek nevében. Szavai nem a Szentlélek szavai voltak, még kevésbé lehetne azt mondani, hogy Isten szavai voltak, hiszen Pál nem volt más, mint teremtett lény, és bizonyosan nem Isten megtestesülése volt. Az ő identitása nem volt azonos Jézus identitásával. Jézus szavai a Szentlélek szavai voltak, Isten szavai voltak, mivel az ő identitása Krisztusnak – Isten Fiának – az identitása volt. Hogyan lehetne Pált egyenlővé tenni Vele? Ha az emberek például a Páléihoz hasonló szavakat és leveleket a Szentlélek kijelentéseinek tekintik, és Istenként imádják őket, akkor csak azt lehet mondani róluk, hogy túlságosan hiányzik belőlük a tisztánlátás. Komolyabban fogalmazva, vajon ez nem egyszerűen istenkáromlás? Hogyan beszélhetne egy ember Isten nevében? És hogyan hajolhatnának meg az emberek egy embernek a levelei és az általa elmondott szavaknak a feljegyzései előtt, mintha azok egy szent könyv vagy egy mennyei könyv lennének? Vajon Isten szavait egy ember könnyedén kiejthetné? Hogyan beszélhetne egy ember Isten nevében? Tehát, mit is mondasz – előfordulhat, hogy a gyülekezetek számára írt leveleit nem szennyezték be a saját elképzelései? Hogyne lennének emberi gondolatokkal szennyezettek? A gyülekezeteknek írt leveleket személyes tapasztalatai és saját ismeretei alapján írta. Például Pál írt egy levelet a galata gyülekezetekhez, amely egy bizonyos véleményt tartalmazott, Péter pedig egy másikat, amely más nézetet képviselt. Melyik jött a Szentlélektől? Senki sem tudja biztosan megmondani. Így csak azt lehet mondani, hogy mindketten terhet viseltek a gyülekezetekért, ugyanakkor a leveleik az érettségüket képviselik, a testvérekről és nővérekről való gondoskodásukat és támogatásukat, valamint a gyülekezetek iránti terhüket, és csak emberi munkát képviselnek – nem voltak teljes mértékben a Szentlélektől. Ha azt mondod, hogy a levelei a Szentlélek szavai, akkor abszurd vagy, és istenkáromlást követsz el! A páli levelek és az Újszövetség többi levele egyenértékű a közelmúlt szellemi alakjainak visszaemlékezéseivel: egyenrangúak Watchman Nee könyveivel vagy Lawrence élményeivel stb. Egyszerűen arról van szó, hogy a közelmúlt szellemi alakjainak könyvei nem kerültek bele az Újszövetségbe, ám ezeknek az embereknek a lényege ugyanaz volt: olyan emberek voltak, akiket a Szentlélek használt egy bizonyos időszakban, és ők közvetlenül nem képviselhették Istent.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Bibliáról (3.))

Isten napi igéi  273. szemelvény

Máté evangéliuma az Újszövetségben dokumentálja Jézus genealógiáját. Az elején azt írja, hogy Jézus Ábrahám és Dávid leszármazottja, valamint József fia volt; ezután azt írja, hogy Jézus a Szentlélektől fogantatott és szűztől született – ami azt jelentené, hogy nem József fia vagy Ábrahám és Dávid leszármazottja volt. A nemzetségi táblázat azonban ragaszkodik ahhoz, hogy Jézust Józseffel hozza összefüggésbe. Ezután a nemzetségi táblázat elkezdi feljegyezni azt a folyamatot, amelynek során Jézus megszületett. Azt mondja, hogy Jézus a Szentlélektől fogantatott, hogy szűztől született, és nem József fia. Pedig a genealógiában világosan meg van írva, hogy Jézus József fia volt, és mivel a genealógia Jézusról íródott, negyvenkét nemzedéket jegyez fel. Amikor József nemzedékéhez ér, sietve azt mondja, hogy József Mária férje volt, ezt pedig azért mondja, hogy bebizonyítsa, hogy Jézus Ábrahám leszármazottja volt. Vajon ez nem ellentmondás? A genealógia egyértelműen József leszármazását dokumentálja, nyilvánvalóan József nemzetségi táblázatáról van szó, de Máté ragaszkodik ahhoz, hogy ez Jézus genealógiája. Ez vajon nem tagadja Jézus Szentlélek általi fogantatásának tényét? Tehát akkor Máté genealógiája nem emberi elképzelés? Nevetséges! Ebből lehet tudni, hogy ez a könyv nem teljesen a Szentlélektől származik. Talán vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy Istennek rendelkeznie kell egy földi származási vonallal, aminek következtében Jézust Ábrahám negyvenkettedik nemzedékéhez rendelik. Ez tényleg nevetséges! Istennek, miután megérkezett a földre, hogyan lehetne genealógiája? Ha azt mondod, hogy Istennek van genealógiája, akkor nem sorolod-e Őt a teremtett lények közé? Mert Isten nem a földről való, Ő a teremtés Ura, és bár testből van, nem ugyanolyan lényegű, mint az ember. Hogyan sorolhatnád Istent ugyanabba a sorba, mint egy teremtett lényt? Ábrahám nem képviselheti Istent; ő Jahve akkori munkájának a tárgya volt, ő csupán egy hűséges szolga volt, akit Jahve jóváhagyott, és Izráel népéhez tartozott. Hogyan lehetne ő Jézus egyik őse?

Ki írta Jézus nemzetségi táblázatát? Vajon Maga Jézus írta? Talán Jézus személyesen mondta nekik: „írjátok meg az Én genealógiámat”? Azt Máté jegyezte fel, miután Jézust a keresztre szegezték. Abban az időben Jézus sok olyan munkát végzett, amely a tanítványai számára felfoghatatlan volt, és Ő nem adott semmilyen magyarázatot. Miután távozott, a tanítványok mindenütt prédikálni és munkálkodni kezdtek, és a munka e szakaszának kedvéért elkezdték megírni a leveleket és az evangélium könyveit. Az evangélium könyveit az Újszövetségben húsz-harminc évvel Jézus keresztre feszítése után jegyezték le. Izráel népe azelőtt csak az Ószövetséget olvasta. Vagyis a Kegyelem Korának kezdetén az emberek az Ószövetséget olvasták. Az Újszövetség csak a Kegyelem Korában jelent meg. Az Újszövetség még nem létezett, amikor Jézus munkálkodott; az emberek azután jegyezték fel a munkáját, hogy feltámadt és felment a mennybe. Csak ezután jött létre a négy evangélium, amelyek mellett Pál és Péter levelei, valamint a Jelenések könyve is megjelentek. Több mint háromszáz évvel azután, hogy Jézus felment a mennybe, a későbbi nemzedékek szelektíven összeválogatták ezeket a dokumentumokat, és csak akkor született meg a Biblia Újszövetsége. Csak e munka befejezése után jött létre az Újszövetség; korábban nem létezett. Mindazt a munkát Isten végezte, Pál és a többi apostol pedig megannyi levelet írt a különböző helyeken lévő gyülekezeteknek. Az utánuk következő emberek egyesítették leveleiket, és csatolták hozzájuk a legnagyobb látomást, amelyet János jegyzett fel Pátmosz szigetén, és amelyben megjövendölte Isten utolsó napokra szóló munkáját. Ezt a sorrendet az emberek készítették, ami eltér a mai kijelentésektől. Amit ma jegyeznek fel, az Isten munkájának lépései szerint történik; amivel az emberek ma foglalkoznak, az Isten által személyesen végzett munka, és az Általa személyesen kijelentett szavak. Neked – az emberiségnek – nem kell beavatkoznod; a szavak, amelyek közvetlenül a Lélektől származnak, lépésről lépésre el vannak rendezve, és különböznek az emberi feljegyzések elrendezésétől. Amit ők feljegyeztek, arról elmondhatjuk, hogy a műveltségi szintjüknek és az emberi képességüknek megfelelően történt. Amit feljegyeztek, azok az emberek tapasztalatai voltak, aztán mindenkinek megvoltak a maga eszközei a feljegyzésre és a megismerésre, és minden feljegyzés különböző volt. Ezért, ha a Bibliát Istenként imádod, akkor rendkívül tudatlan és ostoba vagy! Miért nem keresed a mai Isten munkáját? Csak Isten munkája mentheti meg az embert. A Biblia nem tudja megmenteni az embert, az emberek több ezer évig olvashatnák, akkor sem volna bennük a legcsekélyebb változás sem, és ha a Bibliát imádod, soha nem fogod elnyerni a Szentlélek munkáját.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Bibliáról (3.))

Isten napi igéi  274. szemelvény

Sokan azt hiszik, hogy a Biblia megértése és értelmezésének képessége egyenlő az igaz út megtalálásával – de vajon tényleg ilyen egyszerű a dolog? Senki sem ismeri a Biblia valóságát: hogy az nem más, mint Isten munkájának történelmi feljegyzése, és Isten munkájának előző két szakaszáról szóló bizonyság, és hogy a Biblia nem nyújt neked megértést Isten munkájának céljáról. Mindenki, aki olvasta a Bibliát, tudja, hogy a Biblia Isten munkájának két szakaszát dokumentálja a Törvény Korában és a Kegyelem Korában. Az Ószövetség Izráel történelmét jegyzi fel és azt, hogy miként munkálkodott Jahve a teremtés idejétől a Törvény Korának végéig. Az Újszövetség feljegyzi Jézus földi munkáját, ami a négy evangéliumban található, valamint Pál munkáját – vajon ezek nem történelmi feljegyzések? A múlt dolgainak felemlegetése ma történelemmé teszi őket, és nem számít, hogy mennyire igazak vagy valóságosak, attól még történelem marad – a történelem pedig nem foglalkozhat a jelennel, mert Isten nem tekint vissza a történelemre! Ha tehát csak a Bibliát érted, és semmit sem értesz abból a munkából, amit Isten ma akar tenni, és ha hiszel Istenben, de nem kutatsz a Szentlélek munkája után, akkor te nem érted, mit jelent Istent keresni. Ha azért olvasod a Bibliát, hogy Izráel történetét tanulmányozd, hogy a mennyek és a föld Isten általi teremtésének történetét kutasd, akkor nem hiszel Istenben. De ma, mivel hiszel Istenben, és mivel az életre, Isten megismerésére törekszel, nem pedig holt szavakra és doktrínákra vagy a történelem megértésére, Isten jelenlegi szándékait kell keresned, és a Szentlélek munkájának irányát kell keresned. Ha archeológus lennél, olvashatnád a Bibliát – de te nem vagy az, te azok közé tartozol, akik hisznek Istenben, és a legjobban teszed, ha Isten jelenlegi szándékait keresed. A Bibliát olvasva legfeljebb egy kissé megérted Izráel történelmét, megismered Ábrahám, Dávid és Mózes életét, megtudod, hogyan félték Jahvét, hogyan égette meg Jahve azokat, akik Ellene szegültek, és hogyan szólt az akkori emberekhez. Csupán Isten múltbeli munkájáról fogsz értesülni. A Biblia feljegyzései arról szólnak, hogy Jahve útmutatásával Izráel népe akkoriban hogyan félte Istent, és hogyan élt. Mivel az izráeliták Isten választott népe voltak, az Ószövetségben láthatod Izráel egész népének Jahve iránti hűségét, azt, hogy hogyan gondoskodott róluk és áldotta meg mindazokat, akik alávetették magukat Jahvénak; megtudhatod, hogy amikor Isten Izráelben munkálkodott, tele volt irgalommal és szerető kedvességgel, ahogyan emésztő lánggal is, és hogy az összes izráelita, az egyszerűtől a tekintélyesig, félte Jahvét, és így az egész nemzetet megáldotta Isten. Ilyen Izráel történelme, melyet az Ószövetség feljegyzett.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Bibliáról (4.))

Isten napi igéi  275. szemelvény

A Biblia Isten Izráelben végzett munkájának történelmi feljegyzése, és dokumentálja az ősi próféták sok jövendölését, valamint Jahve néhány kijelentését az akkori munkája során. Ebből adódóan az emberek mindannyian szentnek tekintik ezt a könyvet (hiszen Isten szent és nagy). Természetesen mindez Jahvét félő szívükből és Istent imádó szívükből fakad. Az emberek csak azért emlegetik így ezt a könyvet, mert a teremtett lények ennyire félik és imádják Teremtőjüket, sőt vannak olyanok is, akik ezt a könyvet mennyei könyvnek nevezik. Valójában csupán egy emberi feljegyzés. Nem Jahve nevezte el személyesen, sem nem Jahve irányította személyesen a létrehozását. Más szóval, e könyv szerzője nem Isten, hanem az ember. A Szent Biblia csupán az emberek által adott tiszteletteljes cím. Erről a címről nem Jahve és Jézus döntött, miután megbeszélést folytattak egymással; ez nem több, mint egy emberi ötlet. Ezt a könyvet ugyanis nem Jahve írta, még kevésbé Jézus. Ehelyett számos ősi próféta, apostol és látnok beszámolói, amelyeket a későbbi nemzedékek egy olyan ősi írásokból álló könyvvé állítottak össze, amely az emberek számára különösen szentnek tűnik, egy olyan könyv, melyről úgy vélik, hogy sok kifürkészhetetlen és mélységes misztériumot tartalmaz, melyek arra várnak, hogy a jövő nemzedékek megfejtsék őket. Így az emberek még inkább hajlamosak elhinni, hogy ez a könyv egy mennyei könyv. A négy evangéliummal és a Jelenések könyvével kiegészülve, az emberek hozzáállása különösen más, mint egyéb könyv esetében, és így senki sem meri boncolgatni ezt a „mennyei könyvet”, mert túlságosan „szent”.

Miután olvassák a Bibliát, miért képesek az emberek rögtön megtalálni benne az utat, amelyet gyakorolniuk kell? Miért képesek sok mindent elsajátítani, ami érthetetlen volt számukra? Ma így boncolgatom a Bibliát, és ez nem azt jelenti, hogy utálom, vagy hogy tagadom a hivatkozási értékét. Azért magyarázom és tisztázom neked a Biblia belső értékét és eredetét, hogy ne maradj mindig tudatlanságban. Ez azért van, mert az embereknek nagyon sokféle nézete van a Bibliáról, és ezek többsége téves, és a Biblia ily módon való olvasása nemcsak abban akadályozza meg őket, hogy elnyerjék azt, amit kellene, hanem – ami még fontosabb – akadályozza azt a munkát is, amit Én végezni szándékozom, óriási mértékben akadályozza a jövő munkáját, és csak hátrányokkal jár, nem pedig előnyökkel. Ezért aminek a megértését kérem tőled, az egyszerűen a Biblia lényege, és a Biblia mögött álló valódi történet. Nem azt kérem, hogy ne olvasd a Bibliát, vagy hogy azt hirdesd, hogy a Biblia értéktelen, hanem azt, hogy helyes ismerettel és szemlélettel rendelkezz a Bibliáról. Ne légy túlságosan egyoldalú! Bár a Biblia egy történelemkönyv, amelyet emberek írtak, sok olyan alapelvet is dokumentál, amelyekkel az ősi szentek és próféták szolgálták Istent, valamint a közelmúlt apostolainak tapasztalatait Isten szolgálatában – mindez ezeknek az embereknek a valós meglátása és tudása volt, és referenciaként szolgálhat a jelen kor emberei számára az igaz útra való törekvésben. Így a Biblia olvasása során az emberek az élet számos olyan útját is elnyerhetik, amelyek más könyvekben nem találhatók meg. Ezek az utak az életnek a Szentlélek munkájából fakadó útjai, amelyeket a próféták és apostolok tapasztaltak meg a múlt korokban, továbbá sok szava meglehetősen értékes, és megadhatja azt, amire az embereknek szükségük van. Ezért az emberek mind szeretik olvasni a Bibliát. Mivel a Bibliában oly sok minden van elrejtve, az emberek véleménye a Bibliával kapcsolatban más, mint bármely nagy szellemi ember által írt írással kapcsolatban. A Biblia olyan emberek tapasztalatainak és tudásának feljegyzése és gyűjteménye, akik Jahvét és Jézust szolgálták a régi és az új korban, és így a későbbi generációk sok megvilágosodást, megvilágítást és gyakorlási utat nyerhettek belőle. A Biblia azért magasabb rendű, mint bármelyik nagy szellemi ember írása, mert az ő minden írásuk a Bibliából merít, tapasztalataik pedig mind a Bibliából származnak, és a Bibliát magyarázzák. És így, bár az emberek bármelyik nagy szellemi ember könyvéből meríthetnek ellátást, mégis a Bibliát imádják, mert az olyan nagynak és mélynek tűnik számukra! Bár a Biblia egyesíti az élet szavainak néhány könyvét, mint például a páli levelek és a péteri levelek, és bár az emberek ezekből a könyvekből táplálékot és segítséget kaphatnak, ezek a könyvek mégis elavultak, még mindig a régi korszakhoz tartoznak, és bármilyen jók is, csak egy időszakra alkalmasak, és nem örökkévalók. Isten munkája ugyanis mindig fejlődik, és nem állhat meg egyszerűen Pál és Péter idejénél, vagyis nem maradhat mindig a Kegyelem Korában, amelyben Jézust keresztre feszítették. Tehát ezek a könyvek csak a Kegyelem Korára alkalmasak, nem pedig az utolsó napok Királyságának Korára. Csak a Kegyelem Korának hívőit tudják ellátni, a Királyság Korának szentjeit nem, és bármilyen jók legyenek, akkor is elavultak. Ugyanez a helyzet Jahve teremtési munkájával vagy Izráelben végzett munkájával: bármilyen nagyszerű volt is ez a munka, mégis elavulttá válik, és eljön az idő, amikor elmúlik. Isten munkája is ugyanez: bármilyen nagyszerű is, eljön az idő, amikor véget ér; nem maradhat meg mindig a teremtés munkája körében, sem a keresztre feszítés munkája körében. Bármilyen meggyőző is volt a keresztre feszítés munkája, bármilyen hatékony is volt a Sátán legyőzésében, a munka végül is munka marad, és a korok végül is korok maradnak; a munka nem maradhat mindig ugyanazon az alapon, és az idők sem lehetnek változatlanok, mert volt a teremtés, és kell lenniük utolsó napoknak. Ez elkerülhetetlen! Így ma az élet szavai az Újszövetségben – az apostolok levelei és a négy evangélium – történelemkönyvekké váltak, régi almanachokká váltak, a régi almanachok pedig hogyan tudnák az embereket az új korba vinni? Bármennyire is képesek ezek az almanachok életet adni az embereknek, bármennyire is képesek a kereszthez vezetni az embereket, nem elavultak-e? Nem vesztették-e el az értéküket? Ezért azt mondom, hogy nem szabad vakon hinned ezekben az almanachokban. Túl régiek, nem tudnak bevezetni az új munkába, és csak megterhelnek téged. Nemcsak, hogy nem tudnak téged bevinni az új munkába és az új belépésbe, hanem régi vallásos gyülekezetekbe visznek – és ha ez lenne a helyzet, nem lépnél-e vissza az Istenbe vetett hitedben?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Bibliáról (4.))

Isten napi igéi  276. szemelvény

Ma ki meri közületek azt állítani, hogy minden szó, amelyet azok mondtak, akiket a Szentlélek használt, a Szentlélektől származott? Merészel bárki ilyesmit mondani? Ha ilyeneket mondasz, akkor miért vetették el Ezsdrás próféciás könyvét, és miért tették ugyanezt az ősi szentek és próféták könyveivel? Ha ők mind a Szentlélektől származtak, akkor ti miért mertek ilyen önkényes döntéseket hozni? Alkalmas vagy arra, hogy a Szentlélek munkáját válaszd? Sok Izráelből származó történetet is elvetettek. És ha azt hiszed, hogy ezek a múltbeli írások mind a Szentlélektől származtak, akkor miért vetettetek el néhány könyvet? Ha mind a Szentlélektől származtak, akkor mindet meg kellett volna tartani, és el kellett volna küldeni őket a gyülekezetekben lévő fivéreknek és nővéreknek, hogy elolvassák őket, nem önkényesen kellett volna őket kiválasztani vagy elvetni – csak így lenne helyes. Azt mondani, hogy Pál és János tapasztalatai keveredtek személyes meglátásaikkal, nem azt jelenti, hogy a tapasztalati tudásuk a Sátántól származott, hanem csak azt, hogy voltak olyan dolgok, amelyek személyes tapasztalataikból és meglátásaikból származtak. Az ő tudásuk az akkori tényleges tapasztalataik hátterén alapult. Ki mondhatná magabiztosan, hogy mindez a Szentlélektől származik? Ha mind a Négy Evangélium a Szentlélektől származik, akkor miért van az, hogy Máté, Márk, Lukács és János mind valami mást mondott Jézus munkájáról? Ha nem hiszitek el, akkor nézzétek meg a bibliai elbeszéléseket, hogy miként tagadta meg Péter háromszor az Urat: mindegyik más, és mindegyiknek megvan a maga sajátossága. Sokan, akik tudatlanok, azt mondják: „A testet öltött Isten is ember, származhatnak így a kimondott szavai teljes mértékben a Szentlélektől? Ha Pál és János szavai összekeveredtek az emberi akarattal, akkor az Ő szavai biztos nem keverednek össze az emberi akarattal?” Akik ilyeneket mondanak, azok vakok és tudatlanok! Olvassátok el figyelmesen a Négy Evangéliumot: minden beszámoló arról, amit Jézus mondott és tett, valóban személyenként változik, és minden írónak megvannak a saját nézetei. Ha mindaz, amit e könyvek szerzői írtak, a Szentlélektől származott, akkor mindennek egyformának és következetesnek kellene lennie. Akkor hát miért vannak eltérések?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Elnevezésekről és identitásról)

Isten napi igéi  277. szemelvény

Amikor Jézus akkor beszélt és munkálkodott, nem tartotta magát az előírásokhoz; nem az ószövetségi törvény munkája szerint munkálkodott. A Kegyelem Korában végzendő munka szerint vitte véghez. Az Általa létrehozott munkának megfelelően járt el, saját terve és szolgálata szerint; nem az Ószövetség törvénye szerint munkálkodott. Semmit sem az Ószövetség törvénye szerint tett, és nem azért jött, hogy beteljesítse a próféták szavait. Isten munkájának egyes szakaszaira nem kifejezetten azért került sor, hogy beteljesítse az ősi próféták jövendöléseit, és Ő nem azért jött el, hogy előírásokhoz tartsa magát, vagy szándékosan beteljesítse az ősi próféták jövendöléseit. Tettei mégsem zavarták meg az ősi próféták jövendöléseit, és nem zavarták meg azt a munkát sem, amelyet korábban végzett. Az Ő munkájának szembeötlő pontja az volt, hogy nem ragaszkodott semmilyen előíráshoz, hanem azt a munkát végezte, amelyet Neki magának kellett elvégeznie. Ő nem próféta vagy látnok volt, hanem cselekvő, aki ténylegesen azért jött, hogy elvégezze a neki szánt munkát, és hogy elindítsa az Ő új korszakát, és véghez vigye új munkáját. Természetesen, amikor Jézus eljött, hogy elvégezze az Ő munkáját, sok olyan szót is beteljesített, amelyeket az ősi próféták mondtak az Ószövetségben. Így a mai munka is beteljesítette az Ószövetség ősi prófétáinak jövendöléseit. Csak éppen Én nem arra a „régi almanachra” hivatkozom, ennyi az egész, mert több munkám van, amit el kell végeznem, és több szó van, amit el kell nektek mondanom, és mindkettő sokkal nagyobb jelentőséggel bír, mint a Biblia szövegeinek magyarázata, és mert az ilyen munkának nincs nagy jelentősége vagy értéke számotokra, és nem tud segíteni nektek, sem megváltoztatni titeket. Nem azért fogok új munkát végezni, hogy beteljesítsem a Biblia valamely szövegrészét. Ha Isten csak azért jönne a földre, hogy beteljesítse a Biblia ősi prófétáinak szavait, akkor ki a nagyobb: a testet öltött Isten vagy azok az ősi próféták? Végül is a próféták irányítják Istent, vagy Isten irányítja a prófétákat? Hogy magyarázod ezeket a szavakat?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Elnevezésekről és identitásról)

Isten napi igéi  278. szemelvény

A zsidók mind olvasták az Ószövetséget, és tudtak Ézsaiás próféciájáról, amely szerint fiúcsecsemő fog születni egy jászolban. Akkor miért üldözték Jézust annak ellenére, hogy nagyon jól ismerték ezt a próféciát? Vajon nem a lázadó természetük és a Szentlélek munkájával kapcsolatos tudatlanságuk miatt? Akkoriban a farizeusok úgy vélték, Jézus munkája különbözik attól, amit a megjövendölt fiúcsecsemőről tudtak, ma pedig az emberek azért utasítják el Istent, mert a megtestesült Isten munkája nem áll összhangban a Bibliával. Az Istennel szembeni lázadásuk lényege vajon nem ugyanaz? El tudod-e fogadni kivétel nélkül a Szentlélek minden munkáját? Ha valami a Szentlélek munkája, akkor ez a helyes áramlat, és minden kételkedés nélkül el kell fogadnod; nem szabad válogatnod, hogy mit fogadsz el. Ha a meglátásaidból megpróbálsz többet alkalmazni Istenre, és nagyobb óvatosságot tanúsítasz Vele szemben, akkor ez nem fölösleges? Amit tenned kell, az az, hogy nem keresel további igazolást a Bibliából, hanem kivétel nélkül elfogadod a Szentlélek munkáját, mert azért hiszel Istenben, hogy Istent kövesd, és nem kellene vizsgálgatnod Őt. Nem kellene további bizonyítékokat keresned Rólam, hogy bizonyítsd, Én vagyok az Istened, hanem képesnek kellene lenned felismerni, hogy hasznos vagyok-e számodra – ez a legfontosabb. Még ha további cáfolhatatlan bizonyítékot is találsz a Bibliában, az sem tud teljesen Hozzám vezetni téged. Te csupán a Biblia keretei között élsz, és nem Énelőttem; a Biblia nem segíthet neked megismerni Engem, és nem mélyítheti el az Irántam érzett szeretetedet. Bár a Biblia megjövendölte, hogy fiúcsecsemő fog születni, senki sem tudta megfejteni, hogy ki lesz az, akin a prófécia beteljesedik, mert az ember nem ismerte Isten munkáját, és ezért álltak ellen a farizeusok Jézusnak. Néhányan tudják, hogy a munkám az ember érdekeit szolgálja, mégis, továbbra is azt hiszik, hogy Jézus és Én teljesen különálló, egymással összeegyeztethetetlen lények vagyunk. Abban az időben Jézus csak a Kegyelem Kora prédikációinak sorát tartotta a tanítványainak olyan témákról, hogy hogyan kell gyakorolni, hogyan kell összegyűlni, hogyan kell imában könyörögni, hogyan kell másokkal bánni a Kegyelem Korában. Az Általa végzett munka a Kegyelem Korának munkája volt, és Ő csak arról beszélt, hogy a tanítványoknak és azoknak, akik akkoriban Őt követték, hogyan kell gyakorolniuk. Akkoriban Ő csak a Kegyelem Korának munkáját végezte, és semmit az utolsó napok munkájából. Amikor Jahve a Törvény Korában lefektette az ószövetségi törvényt, miért nem végezte akkor a Kegyelem Korának munkáját? Miért nem tette előre világossá a Kegyelem Korának munkáját? Nem segített volna ez az embernek elfogadni azt? Ő csak azt jövendölte meg, hogy egy fiúcsecsemő fog születni és hatalomra jutni, de nem végezte el előre a Kegyelem Korának munkáját. Isten munkájának minden korban világos határai vannak; Ő csak az aktuális kor munkáját végzi el, és soha nem végzi el előre a munka következő szakaszát. Csak így kerülhet előtérbe minden egyes korban az Ő jellegzetes munkája. Jézus csak az utolsó napok jeleiről beszélt; csak azt mondta el, hogy az akkori kor embereinek hogyan kell türelmesnek lenniük, hogyan kell megmenekülniük, hogyan kell megbánniuk és megvallaniuk a bűnöket, és hogyan kell a keresztet hordozniuk és a szenvedést elviselniük. Ő soha nem beszélt arról, hogy az ember az utolsó napokban hogyan érheti el a belépést, és hogyan kell törekednie arra, hogy Isten szándékainak eleget tegyen. Ennek fényében nem abszurd-e a Bibliában keresni Isten utolsó napokra vonatkozó munkáját? Mit láthatsz, ha pusztán a Bibliába kapaszkodsz? Legyen szó bibliamagyarázóról vagy prédikátorról, ki láthatta volna előre tisztán a mai idők munkáját?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan kaphatják meg Isten kinyilatkoztatásait azok, akik saját elképzeléseik szerint behatárolták Őt?)

Isten napi igéi  279. szemelvény

A Biblia több ezer éve része az emberi történelemnek. Az emberek ráadásul úgy kezelik, mint Istent, olyannyira, hogy az utolsó napokban arra használják, hogy Isten helyére lépjen, amit Isten mélyen megvet. Ezért Isten kötelességének érezte, hogy szabadidejében tisztázza a Biblia mögött húzódó valódi történetet és a Biblia eredetét; ha ezt nem tenné, a Biblia továbbra is Isten helyét foglalná el az emberek szívében, és az emberek a Biblia szavaival mérnék és ítélnék meg Isten tetteit. A Biblia lényegének, felépítésének és hibáinak elmagyarázásával Isten semmiképpen sem tagadta a Biblia létezését, és nem is ítélte el azt; inkább egy megfelelő, találó magyarázatot adott, hogy helyreállítsa a Biblia eredeti imázsát, foglalkozzon az emberek Bibliával kapcsolatos téves felfogásaival, és helyes képet adjon mindenkinek a Bibliáról, hogy többé ne imádják a Bibliát és ne legyenek elveszve; vagyis, hogy többé ne tévesszék össze a Bibliába vetett vak hitüket az Istenbe vetett hittel és Isten imádatával, és ne féljenek szembenézni a Biblia valódi hátterével és hibáival sem. Ha az emberek egyszer hamisítatlanul megértik a Bibliát, akkor képesek lelkiismeretfurdalás nélkül félredobni azt, és bátran elfogadni Isten új szavait. Ez Isten célja ebben a néhány fejezetben. Az igazság, amit Isten itt el akar mondani az embereknek, az, hogy semmilyen elmélet vagy tény nem veheti át Isten aktuális munkájának és szavainak helyét, és semmi sem állhat Isten helyébe. Ha az emberek nem tudnak kikerülni a Biblia csapdájából, akkor soha nem lesznek képesek Isten elé járulni. Ha Isten elé akarnak járulni, először meg kell tisztítaniuk a szívüket mindentől, ami Őt helyettesítheti; akkor megfelelőek lesznek Isten számára. Bár Isten itt csak a Bibliát magyarázza, ne feledd, hogy a Biblián kívül sok más megtévesztő dolog van, amit az emberek őszintén imádnak; csak éppen azokat a dolgokat nem imádják, amik valóban Istentől származnak. Isten csupán példaként használja a Bibliát, hogy emlékeztesse az embereket arra, hogy ne térjenek rossz útra, ne essenek ismét szélsőségekbe és ne váljanak a zűrzavar áldozataivá, miközben hisznek Istenben és elfogadják az Ő szavait.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus szavai, amikor a gyülekezetek között járt, Bevezetés)

Isten napi igéi  280. szemelvény

Sok munkát végeztem az emberek között, és ez idő alatt sok szót is kimondtam. E szavak mindegyike az ember üdvösségét szolgálja, és azért juttattam kifejezésre őket, hogy az ember Velem összeférhetővé válhasson. Azonban csak kevés olyan embert nyertem meg a földön, akik Velem összeillőek; így azt mondom, hogy az ember azért nem becsüli meg a szavaimat, mert nem kompatibilis Velem. Ekképpen, munkám célja nem annyi csupán, hogy az ember imádhasson Engem; hanem ami még fontosabb, hogy az ember Velem összeegyeztethető lehessen. Az emberek, akik megrontáson estek át, a Sátán csapdájában élnek; mind a hús-vér testben élnek, önző kívánságokban élnek, és nincs közöttük egyetlen egy sem, aki összeférhető lenne Velem. Azok, akik azt állítják, hogy összeférhetők Velem, mind ködös bálványokat imádnak. Bár vallják, hogy az Én nevem szent, Velem ellentétes utat taposnak, szavaik pedig arroganciával és önteltséggel teljesek. Ez azért van, mert mindannyian eredendően Ellenem vannak, és összeférhetetlenek Velem. Minden nap kutatják nyomaimat a Bibliában, és „odaillő” szakaszokat találnak véletlenszerűen, amelyeket a végtelenségig olvasnak és idéznek, mint szentírást. Nem tudják, hogyan legyenek Velem összeférhetőek, sem azt, hogy mit jelent Ellenem lenni. Csupán vakon olvassák az igeverseket. Egy ködös istent, akit egyszerűen nem láttak, és akit alapvetően nem tudnak meglátni, behatárolnak a Biblia korlátain belülre, és kedvükre előveszik a Bibliát, és olvassák azt. Csak a Biblia hatókörén belül hisznek az Én létezésemben, egyenlővé tesznek Engem a Bibliával; a Biblia nélkül Én nem létezem, és Nélkülem nincs Biblia. Nem figyelmeznek létezésemre vagy cselekedeteimre, ehelyett túlzott és különleges figyelmet szentelnek a Szentírás minden egyes szavára. Még többen azt is hiszik, hogy semmit sem szabadna megtennem, amit tenni szeretnék, hacsak a Szentírás előre meg nem jövendölte. Túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítanak a Szentírásnak. Elmondható, hogy túl fontosnak tekintik a betű szerinti szavakat, oly mértékig, hogy a Biblia verseivel mérik meg minden szavamat, és ítélnek el Engem. Nem a Velem való összeférhetőség útját, vagy az igazsággal való összeférhetőség útját keresik, hanem a Biblia szavaihoz való igazodás útját, és úgy hiszik, hogy kivétel nélkül semmi nem lehet az Én munkám, ami nem idomul a Bibliához. Az ilyen emberek vajon nem a farizeusok kötelességtudó leszármazottai? A zsidó farizeusok Mózes törvényét használták fel arra, hogy Jézust elítéljék. Nem keresték az akkori Jézussal való összeférhetőséget, hanem a törvény minden egyes cikkelyét olyan komolyan kezelték, hogy – miután megvádolták azzal, hogy nem követi az Ószövetség törvényét, és nem Ő a Messiás – végül a keresztre szegezték az ártatlan Jézust. Mi volt az ő lényegük? Nem az volt-e, hogy nem keresték az igazsággal való összeférhetőség útját? Csak a Szentírás minden egyes szavára figyeltek, miközben nem figyeltek sem szándékaimra, sem munkám lépéseire és módszereire. Nem olyan emberek voltak, akik az igazságot keresték, hanem olyanok, akik mereven ragaszkodtak a szavakhoz; nem olyan emberek voltak, akik Istenben hittek, hanem olyanok, akik a Bibliában hittek. Még pontosabban fogalmazva, a Biblia őrkutyái voltak. Annak érdekében, hogy megvédjék a Biblia érdekeit, hogy fenntartsák a Biblia méltóságát és oltalmazzák a Biblia hírnevét, olyan messzire mentek, hogy a könyörületes Jézust a keresztre szegezték. Pusztán azért tették ezt, hogy védelmezzék a Bibliát, és hogy a Biblia minden egyes szavának státuszát fenntartsák az ember szívében. Ezért inkább lemondtak a saját jövőjükről és nem nyerték el a vétekáldozatot, hogy halálra ítéljék Jézust, aki nem felelt meg a Szentírás előírásainak. Nem voltak-e mindannyian a Szentírás minden egyes szavának cselédjei?

És mi a helyzet a mai emberekkel? Inkább kiűznék ebből a világból Krisztust, aki azért jött, hogy kinyilvánítsa az igazságot, hogy belépést nyerhessenek a mennybe és kegyelmet kapjanak. Inkább teljesen megtagadnák az igazság eljövetelét annak érdekében, hogy megoltalmazzák a Biblia érdekeit, és inkább újra a keresztre szegeznék a testbe visszatért Krisztust azért, hogy biztosítsák a Biblia örökkévaló létezését. Hogyan fogadhatná el az ember üdvösségemet, amikor szíve oly rosszindulatú és természete olyan ellenséges irányomban? Én az emberek között élek, az ember mégsem ismeri létezésemet. Amikor az emberre ragyogtatom világosságomat, ő akkor is tudatlan marad létezésemet illetően. Amikor kiárasztom haragomat az emberre, ő még inkább tagadja létemet. Az ember a szavakkal és a Bibliával való összeférhetőséget keresi, mégsem járul Elém egyetlen ember sem, hogy az igazsággal való összeférhetőség útját keresse. Az ember felnéz Rám a mennyben, és különös figyelmet szentel az Én mennyei létemnek, még sincs senki, aki törődne Velem a testben, hiszen Én, aki az emberek között élek, egyszerűen túl jelentéktelen vagyok. Azok, akik csak a Biblia szavaival való összeegyeztethetőséget keresik, és azok, akik csak egy ködös istennel való összeegyeztethetőséget keresnek, alantas látványt nyújtanak Számomra. Azért van ez, mert amit imádnak, azok halott szavak és egy olyan isten, aki mérhetetlen gazdagságot adhat az embernek; egy olyan istent imádnak, aki kiszolgáltatná magát az embereknek – olyan istent, aki nem létezik. Mit nyerhetnek hát Tőlem az ilyen emberek? Az ember egyszerűen túlságosan alantas ahhoz, hogy azt szavakkal kifejezzük. Azok, akik Ellenem vannak, azok, akik korlátlan igényeket támasztanak Velem szemben, azok, akik nem szeretik az igazságot, azok, akik lázadnak Ellenem – hogyan lehetnének összeférhetőek Velem?

Akik Ellenem vannak, azok, akik nem összeegyeztethetőek Velem. Így van ez azokkal is, akik nem szeretik az igazságot. Akik lázadnak Ellenem, ők még inkább Ellenem vannak, és még kevésbé kompatibilisek Velem. Mindazokat, akik nem összeférhetőek Velem, a gonosz kezébe helyezem, és átengedem őket a gonosz romlottságának, szabad kezet adok nekik, hogy felfedjék gonosz tetteiket, és végül átadom őket a gonosznak, hogy elnyelje őket. Nem érdekel, hogy hányan imádnak Engem, vagyis nem törődöm azzal, hány ember hisz Bennem. Csak azzal törődöm, hogy hányan vannak, akik összeférhetőek Velem. Ez azért van, mert mindazok, akik nem kompatibilisek Velem, gonoszak, akik elárulnak Engem, és az Én ellenségeim. Nem fogom az ellenségeimet „kegyelettel övezni” a házamban. Akik összeférhetőek Velem, örökké szolgálni fognak Engem a házamban, azok pedig, akik szembe mennek Velem, örökké szenvedni fognak büntetésemtől. Azok, akik csak a Biblia szavaival törődnek, és sem az igazság, sem a nyomdokaim keresése nem érdekli őket, azok Ellenem vannak, mert a Biblia területére korlátoznak Engem, a Biblia korlátain belülre szorítanak Engem, és ez egy végletekig istenkáromló tett Ellenem. Hogyan járulhatnának Elém az ilyen emberek? Nem az Én cselekedeteimre figyelnek, a szándékaimra vagy az igazságra, hanem szavakra – szavakra, amelyek ölnek. Hogyan lehetnének az ilyen emberek összeegyeztethetőek Velem?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Krisztussal való összeférhetőség útját kell keresned)