Isten napi igéi  232. szemelvény

Igaz vagyok, megbízható vagyok, és Én vagyok az Isten, aki megvizsgálja az ember szívének mélyét! Azonnal felfedem, hogy ki igaz és ki hamis. Ne ijedjetek meg; minden az Én időm szerint működik. Ki akar Engem őszintén, és ki nem – meg fogom mondani nektek, egyenként. Ti csak ügyeljetek arra, hogy egyetek, igyatok, és közeledjetek Hozzám, amikor jelenlétembe léptek, és Én Magam fogom elvégezni a munkámat. Ne törekedjetek túlságosan gyors eredményekre; a munkám nem olyan, amit egyszerre el lehet végezni. Benne vannak az Én lépéseim és az Én bölcsességem, és ezért lehet felfedni a bölcsességemet. Hagyni fogom, hogy lássátok, mit teszek a kezeimmel – a gonosz megbüntetését és a jó megjutalmazását. Én biztosan nem kedvezek senkinek. Te, aki őszintén szeretsz Engem, Én őszintén szeretni foglak téged, és akik nem őszintén szeretnek Engem, haragom mindig velük lesz, hogy örökké emlékezzenek arra, hogy Én vagyok az igaz Isten, az Isten, aki az ember legbensőbb lényegét vizsgálja. Ne viselkedj egyfajta módon mások előtt, de másként a hátuk mögött; tisztán látok mindent, amit teszel, és bár becsaphatsz másokat, Engem nem tudsz becsapni. Tisztán látom az egészet. Lehetetlen, hogy bármit is eltitkolj; minden az Én kezemben van. Ne gondold magad annyira okosnak attól, hogy az előnyödre hoztad ki a kicsinyes kis számításaidat. Mondom neked: Bármilyen sok tervet is forralnak ki az emberek, legyen az ezer vagy tízezer, a végén nem menekülhetnek ki a tenyeremből. Minden dolgot és minden tárgyat az Én kezeim irányítanak, nem is beszélve az egyénről! Ne próbálj elkerülni Engem vagy elrejtőzni, ne próbálj hízelkedni vagy titkolózni. Lehetséges, hogy még mindig nem látod, hogy nyilvánosan feltárult ragyogó tekintetem, a haragom és az ítéletem? Aki nem őszintén akar Engem, azt azonnal és könyörület nélkül megítélem. A szánalmamnak vége szakadt; nincs több belőle. Ne legyetek többé képmutatók, és vessetek véget vad és vakmerő szokásaitoknak.

Fiam, vigyázz, tölts több időt az Én jelenlétemben, és Én átveszem az irányításodat. Ne félj, hozd elő éles kétélű kardomat, és – akaratom szerint – harcolj a Sátánnal a végsőkig. Én megvédelek téged; ne aggódj. Minden rejtett dolog megnyílik és feltárul. Én vagyok a Nap, aki fényt áraszt, és könyörtelenül megvilágít minden sötétséget. Ítéletem lejött teljes egészében; a gyülekezet egy csatatér. Mindannyian fel kell készülnötök, és teljes lényedet a végső, döntő csatának kell szentelned; biztosan megvédelek téged, hogy megvívd a jó, győztes harcot Értem.

Légy óvatos – manapság az emberek szíve álnok és kiszámíthatatlan, és nem képesek elnyerni mások bizalmát. Csak Én vagyok teljesen mellettetek. Bennem nincs álnokság; csak Rám támaszkodj! A fiaim minden bizonnyal győzni fognak a végső, döntő csatában, és a Sátán egészen biztosan kiáll a halálharcért. Ne félj! Én vagyok az erőd, és Én vagyok a te mindened. Ne gondolj újra és újra a dolgokra, nem tudsz ennyi gondolatot figyelembe venni. Korábban már mondtam, hogy nem húzlak többé titeket az ösvényen, mert az idő túlságosan sürget. Nincs már több időm arra, hogy elkapjalak titeket a fületeknél fogva, és minden lépésnél figyelmeztesselek benneteket – ez nem lehetséges! Csak fejezd be a harcra való felkészülést. Teljes felelősséget vállalok érted; minden az Én kezemben van. Ez egy halálos csata, és vagy az egyik, vagy a másik fél biztosan el fog pusztulni. De ezt világosan meg kell értened: Én örökké győztes és veretlen vagyok, és a Sátán biztosan el fog pusztulni. Ez az Én hozzáállásom, munkám, akaratom és tervem!

Kész van! Minden kész van! Ne légy félénk vagy ijedt. Én veled és te Velem, királyok leszünk örökkön-örökké! A szavaim, ha egyszer kimondtam őket, soha nem változnak, és az események hamarosan elérnek titeket. Légy figyelmes! Gondolj át alaposan minden sort; ne légy bizonytalan többé szavaimmal kapcsolatban. Tisztában kell lenned velük! Emlékezned kell – tölts annyi időt a jelenlétemben, amennyit csak tudsz!

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 44. fejezet)

Isten napi igéi  233. szemelvény

Elkezdtem lépéseket tenni, hogy megbüntessem azokat, akik gonoszul cselekednek, és azokat, akik hatalmat gyakorolnak és akik üldözik Isten fiait. Mostantól adminisztratív rendeleteim keze mindig azokon lesz, akik szívükben ellentmondanak Nekem. Ezt tudnotok kell! Ez az Én ítéletem kezdete, és senkinek sem lesz irgalom, és senki sem lesz megkímélve, mert Én vagyok a pártatlan Isten, aki igazságot gyakorol, és jó lenne, ha ezt mindannyian felismernétek.

Nem arról van szó, hogy meg akarom büntetni azokat, akik gonoszat tesznek; ez inkább megtorlás, amelyet saját gonoszságaikkal hoztak magukra. Senkit sem sietek megbüntetni, és nem bánok senkivel igazságtalanul – mindenkivel szemben igazságos vagyok. Bizonyára szeretem a fiaimat, és bizonyára gyűlölöm azokat a gonoszokat, akik szembeszállnak Velem; ez az elv áll a tetteim mögött. Mindannyiótoknak rendelkeznie kell némi betekintéssel adminisztratív rendeleteimbe; ha ez nincs meg, akkor egy csepp rettegés sem lesz bennetek, és hanyagul fogtok cselekedni Előttem. Azt sem fogjátok tudni, hogy mit akarok elérni, mit akarok megvalósítani, mit akarok elnyerni, vagy hogy milyen emberre van szüksége a királyságomnak.

Az adminisztratív rendeleteim a következők:

1. Nem számít, hogy ki vagy, ha szívedben ellentmondasz Nekem, akkor meg leszel ítélve.

2. Azok, akiket kiválasztottam, azonnal fegyelmezve lesznek minden helytelen gondolkodásért.

3. Félreállítom azokat, akik nem hisznek Bennem. Megengedem nekik, hogy a legvégsőkig hanyagul beszéljenek és cselekedjenek, amikor is alaposan megbüntetem és rendreutasítom őket.

4. Mindenkor gondoskodom azokról és megvédem azokat, akik hisznek Bennem. Mindenkor ellátom őket élettel az üdvösség által. Ezek az emberek az Én szeretetemet fogják élvezni, és biztosan nem fognak elesni vagy eltévelyedni. Bármilyen gyengeségük csak átmeneti lesz, és biztosan nem fogok emlékezni a gyengeségeikre.

5. Azok, akik látszólag hisznek, de valójában nem teszik – akik hiszik, hogy van Isten, de nem keresik Krisztust, de nem is utasítják el –, ezek a legszánalmasabb fajta emberek, és tetteim által tisztán látnak majd. A tetteim által megmentem és visszahozom az ilyen embereket.

6. Az elsőszülött fiak, akik elsőként fogadják el nevemet, áldottak lesznek! Minden bizonnyal a legjobb áldásokat árasztom rátok, lehetővé téve, hogy szívetek szerint élvezzétek azokat; ezt senki sem meri majd akadályozni. Mindez teljes mértékben a ti számotokra készült, mivel ez az Én adminisztratív rendeletem.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 56. fejezet)

Isten napi igéi  234. szemelvény

Áldottak azok, akik olvasták szavaimat, és hiszik, hogy azok be fognak teljesedni. Egyáltalán nem fogok rosszul bánni veled; beteljesítem benned azt, amiben hiszel. Ez az Én áldásom, ami rád száll. Az Én szavaim a minden emberben ott rejlő titkok elevenjére tapintanak; mindenkinek vannak halandó sebei, és Én vagyok a jó orvos, aki meggyógyítja őket: csak gyere az Én jelenlétembe. Miért mondtam, hogy a jövőben nem lesz több bánat és nem lesz több könny? Éppen ezért mondtam. Bennem minden megvalósul, ám az emberekben minden romlott, üres és az emberek számára csalárd. Az Én jelenlétemben bizonyosan elnyersz mindent, és kétségtelenül megláthatod és élvezheted is mindazokat az áldásokat, amelyeket el sem tudtál volna képzelni. Azok, akik nem járulnak Elém, minden bizonnyal lázadók, és kimondottan ők azok, akik ellenállnak Nekem. Biztosan nem fogom könnyen elereszteni őket; súlyosan meg fogom fenyíteni az ilyen embereket! Emlékezz erre! Minél többször Elém járulnak az emberek, annál többet nyernek – habár az csupán kegyelem lesz. Később még nagyobb áldásokat kapnak majd.

A világ teremtése óta elkezdtem elrendelni és kiválasztani az emberek e csoportját – nevezetesen titeket, a mai embereket. A vérmérsékleteteket, képességeteket, megjelenéseteket és érettségeteket, a családotokat, amelybe beleszülettetek, az állásodat és a házasságodat – téged a magad teljességében, a hajad és bőröd színét is beleértve, valamint a születésed idejét – mindezeket az Én kezeim rendezték el. Saját kezűleg rendeztem el még azokat a dolgokat is, amelyeket teszel, és az embereket, akikkel minden egyes nap találkozol, nem is beszélve arról a tényről, hogy az, hogy ma a jelenlétembe hoztalak, valójában az Én intézkedésem által történt. Ne vesd magad zűrzavarba; nyugodtan kell haladnod. Amit megengedek, hogy ma élvezz, az a megérdemelt részed, és Én rendeltem azt el előre a világ teremtése óta. Az emberek mind oly szélsőségesek: vagy túlságosan önfejűek, vagy teljességgel szégyentelenek. Képtelenek az Én tervemmel és intézkedéseimmel összhangban végezni a dolgokat. Ne csináld ezt tovább! Bennem minden felszabadult; ne kötözd meg önmagad, mert az életedet veszteség fogja érni. Emlékezz erre!

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 74. fejezet)

Isten napi igéi  235. szemelvény

Én vagyok Maga az egyedülálló Isten, sőt, Én vagyok Isten egyetlen és egyedüli személye. Még inkább, Én, a test egésze, Isten teljes megnyilvánulása vagyok. Bárki, aki mer nem félni Engem, aki csak ellenállást mer tanúsítani a szemében, és aki az ellenszegülés szavait meri szólni Velem szemben, az biztosan meghal az Én átkaimtól és haragomtól (átkozás lesz az Én haragom miatt). Továbbá, aki mer nem hűséges vagy engedelmes lenni Felém, és aki csak meg meri próbálni, hogy becsapjon Engem, az biztosan meghal az Én gyűlöletemtől. Az Én becsületességem, fenségem és ítéletem örökkön-örökké megmarad. Eleinte szerető és irgalmas voltam, de ez nem az Én teljes isteni mivoltom természete; az igazságosság, a fenség és az ítélet csupán az Én természetemet alkotják, Magát a teljes Istent. A Kegyelem Korában szerető és irgalmas voltam. A munka miatt, amelyet be kellett fejeznem, birtokoltam a szerető kedvességet és az irgalmat; utána viszont már nem volt szükség ilyen dolgokra (és azóta sincs). Ez mind igazságosság, fenség és ítélet, és ez az Én normális emberi mivoltom teljes természete teljes isteni mivoltommal párosulva.

Azok, akik nem ismernek Engem, elvesznek a feneketlen mélységben, míg azok, akik biztosak Bennem, örökké élnek, hogy gondoskodásban és védelemben részesüljenek az Én szeretetemben. Abban a pillanatban, hogy kimondok egyetlen szót, az egész univerzum és a föld végei megremegnek. Ki képes szavaim hallatán nem reszketni a rémülettől? Ki tudja megállni, hogy ne alakuljon ki benne Engem félő szív? És ki képtelen az Én cselekedeteimből megismerni igazságosságomat és fenségemet?! És ki képtelen felismerni mindenhatóságomat és bölcsességemet az Én tetteimben?! Aki nem figyel, az biztosan meghal. Ez azért van, mert akik nem figyelnek, ők azok, akik ellenállnak Nekem és akik nem ismernek Engem; ők az arkangyal, és ők a legkönnyelműbbek. Vizsgáljátok meg önmagatokat: bárki, aki könnyelmű, önelégült, önhitt és arrogáns, minden bizonnyal az Én gyűlöletem tárgya, és biztosan el fog veszni!

Most kihirdetem királyságom adminisztratív rendeleteit: minden dolog az Én ítéletemen belül van, minden dolog az igazságosságomon belül van, minden dolog az Én fenségemen belül van, és mindenki irányában gyakorlom az Én igazságosságomat. Azok, akik azt mondják, hisznek Bennem, de mélyen legbelül ellentmondanak Nekem, vagy akiknek a szíve elhagyott Engem, ki lesznek rúgva – de mindez a Magam idejében. Azok, akik gúnyosan beszélnek Rólam, de úgy, hogy mások nem veszik észre, azonnal meghalnak (elvesznek szellemben, testben és lélekben). Azok, akik elnyomják vagy lekezelik az Én szeretteimet, azonnal megítéltetnek az Én haragom által. Ez azt jelenti, hogy azok az emberek, akik féltékenyek azokra, akiket szeretek, és akik igazságtalannak gondolnak Engem, át lesznek adva, hogy megítéljék őket az Én szeretteim. Mindazok, akik illedelmesek, szerények és becsületesek (beleértve azokat is, akikből hiányzik a bölcsesség), és akik nyílt őszinteséggel bánnak Velem, mind az Én királyságomban maradnak. Azoknak, akik nem estek át kiképzésen – vagyis azoknak a becsületes embereknek, akikből hiányzik a bölcsesség és az éleslátás –, hatalmuk lesz az Én királyságomban. Azonban velük is foglalkoztam és megtörtem őket. Az, hogy nem vettek részt a kiképzésben, nem végérvényes. Inkább ezeken a dolgokon keresztül mutatom majd meg mindenkinek az Én mindenhatóságomat és bölcsességemet. Kirúgom mindazokat, akik még mindig kételkednek Bennem; nem akarok egyet sem közülük (gyűlölöm azokat, akik még ilyenkor is kételkednek Bennem). Az egész univerzumban véghezvitt cselekedeteim révén megmutatom a becsületes embereknek tetteim csodálatosságát, ezáltal növelve bölcsességüket, éleslátásukat és ítélőképességüket. Csodálatos tetteim következtében csalárd emberek is azonnal elpusztulnak. Az összes elsőszülött fiú, aki elsőként fogadta el az Én nevemet (azaz a szent és feddhetetlen, becsületes emberek), elsőkként nyernek belépést a királyságba, és Mellettem uralkodnak majd minden nemzet és minden nép felett, királyokként uralkodva a királyságban és megítélve minden nemzetet és minden népet (ez a királyság összes elsőszülött fiára vonatkozik, és senki másra). Az összes nemzet és nép közül azok, akik megítéltettek, és akik megtértek, belépnek majd az Én királyságomba, és az Én népemmé válnak, míg azok, akik makacsok és nem térnek meg, a feneketlen mélységbe lesznek vetve (hogy örökre elvesszenek). Az ítélet a királyságban az utolsó ítélet lesz, és ez lesz, amikor Én alaposan megtisztítom a világot. Akkor nem lesz többé igazságtalanság, bánat, könnyek vagy sóhajok, és még inkább, nem lesz többé világ. Minden Krisztus megnyilvánulása lesz, és minden Krisztus királysága lesz. Micsoda dicsőség! Micsoda dicsőség!

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 79. fejezet)

Isten napi igéi  236. szemelvény

Most kihirdetem nektek igazgatási rendeleteimet (amelyek kihirdetésük napjától hatályosak, különböző fenyítéseket szabva különböző emberekre):

Én megtartom ígéreteimet, és minden az Én kezemben van: Aki kételkedik, az biztosan megöletik. Nincs helye semmilyen mérlegelésnek; azonnal ki lesznek irtva, ezáltal szabadítva meg szívemet a gyűlölettől. (Mostantól kezdve megerősítést nyer, hogy bárki, aki megöletik, nem lehet az Én királyságom tagja, és a Sátán leszármazottja kell, hogy legyen.)

Mint elsőszülött fiúknak, meg kell tartanotok a saját helyeteket, jól kell teljesítenetek a saját kötelességeiteket, és nem szabad kíváncsiskodnotok. Fel kell ajánlanotok magatokat irányítási tervemnek, és bárhová mentek, mindenütt jó tanúságot kell tennetek Rólam, és dicsőítenetek kell az Én nevemet. Ne kövessetek el szégyenletes cselekedeteket; legyetek példaképek minden fiam és népem számára. Ne legyetek kicsapongók egy pillanatra sem: Mindig mindenki előtt az elsőszülött fiúk azonosságtudatával kell megjelennetek, és ne legyetek szolgalelkűek; inkább emelt fővel haladjatok előre. Arra kérlek benneteket, hogy dicsőítsétek, ne pedig gyalázzátok nevemet. Minden elsőszülött fiúnak megvan a maga egyéni feladata, és nem foglalkozhat mindennel. Ezt a felelősséget ruháztam rátok, és ez elől nem térhettek ki. Teljes szívvel, teljes elmétekkel és teljes erőtökkel át kell adnotok magatokat, hogy teljesítsétek azt, amivel megbíztalak benneteket.

Ettől a naptól kezdve az egész mindenség-világban az összes fiam és összes népem pásztorlásának feladata elsőszülött fiaimra lesz bízva, és meg fogom fenyíteni azokat, akik nem tudják teljes szívüket és elméjüket ennek teljesítésére szentelni. Ez az Én igazságosságom. Még az elsőszülött fiaimat sem fogom kímélni, sem csínján bánni nem fogok velük.

Ha van valaki a fiaim vagy népeim között, aki gúnyolja és sértegeti valamelyik elsőszülött fiamat, szigorúan megbüntetem, mert elsőszülött fiaim Engem képviselnek; amit velük tesz valaki, azt Velem is teszi. Ez a legszigorúbb igazgatási rendeletem. Engedélyezem elsőszülött fiaimnak, hogy kívánságuk szerint szolgáltassák az Én igazságomat bármelyik fiammal és népemmel szemben, akik ezt a rendeletet megszegik.

Fokozatosan elhagyom mindazokat, akik komolytalanul tekintenek Rám, és csak az ételemre, ruházatomra és alvásomra figyelnek, akik csak a külső ügyeimmel foglalkoznak, és nem veszik figyelembe a terheimet, illetve nem figyelnek arra, hogy a saját feladataikat megfelelően teljesítsék. Ez mindenkinek szól, akinek van füle.

Aki befejezi a Nekem végzett szolgálatot, annak engedelmesen, felhajtás nélkül vissza kell vonulnia. Légy óvatos, különben ellátom a bajodat. (Ez egy kiegészítő rendelet.)

Az elsőszülött fiaimnak mostantól kezdve fel kell venniük a vasvesszőt, és el kell kezdeniük érvényt szerezni az Én hatalmamnak, hogy minden nemzetet és népet kormányozzanak, hogy járjanak minden nemzet és nép között, és hogy végrehajtsák ítéletemet, igazságosságomat és fenségemet minden nemzet és nép között. Fiaim és népem félni fognak Engem, dicsérni, éljenezni és magasztalni fognak Engem szüntelen, mert irányítási tervem beteljesedett, és elsőszülött fiaim Velem együtt uralkodhatnak.

Ez az Én igazgatási rendeleteim egy része, a többit ezután mondom el nektek, ahogy a munka előrehalad. A fenti igazgatási rendeletekből látni fogjátok, hogy milyen ütemben végzem munkámat, valamint azt is, hogy munkám melyik szintre jutott. Ez lesz a megerősítés.

Én már elítéltem a Sátánt. Mivel akaratomnak semmi sem állja útját, és mivel elsőszülött fiaim dicsőséget nyertek Mellettem, már gyakoroltam igazságosságomat és fenségemet a világ és minden felett, ami a Sátánhoz tartozik. A kisujjamat sem mozdítom, és egyáltalán nem foglalkozom a Sátánnal (mert még csak meg sem érdemli, hogy Velem beszélgessen). Egyszerűen csak folytatom azt, amit tenni akarok. Munkám zökkenőmentesen, lépésről lépésre halad, és akaratom akadálytalanul érvényesül az egész földön. Ez némileg megszégyenítette a Sátánt, és teljesen el is pusztult, de ez önmagában még nem teljesítette akaratomat. Elsőszülött fiaimnak azt is megengedem, hogy végrehajtsák igazgatási rendeleteimet felettük. Egyrészt, amit engedek a Sátánnak, hogy lásson, az a felé irányuló haragom; másrészt engedem, hogy lássa a dicsőségemet (lássa, hogy elsőszülött fiaim a Sátán megaláztatásának leghangzatosabb tanúi). Nem személyesen büntetem meg; inkább hagyom, hogy elsőszülött fiaim vigyék véghez igazságosságomat és fenségemet. Mivel a Sátán korábban bántalmazta, üldözte és elnyomta fiaimat, ma, miután szolgálatának vége, megengedem érett elsőszülött fiaimnak, hogy elintézzék őt. A Sátán tehetetlen volt a bukással szemben. A világ összes nemzetének bénultsága a legjobb tanúságtétel; a harcoló emberek és a háborúban álló országok a sátáni királyság összeomlásának egyértelmű megnyilvánulásai. Azért nem mutattam jeleket és csodákat a múltban, hogy lépésről lépésre alázzam meg a Sátánt, és dicsőítsem nevemet. Amikor a Sátánnak teljesen vége, akkor kezdem megmutatni erőmet: amit mondok, megvalósul, és beteljesednek azok a természetfeletti dolgok, amelyek nincsenek összhangban az emberi elképzelésekkel (ezek a hamarosan bekövetkező áldásokra utalnak). Mivel Én Magam vagyok a gyakorlati Isten, és nincsenek szabályaim, és mivel az irányítási tervemben bekövetkező változásoknak megfelelően beszélek, ezért, amit a múltban mondtam, az nem feltétlenül alkalmazható a jelenben. Ne ragaszkodjatok a saját elképzeléseitekhez! Én nem vagyok olyan Isten, aki szabályokhoz tartja magát; Velem minden szabad, transzcendens és teljesen felszabadult. Lehet, hogy ami tegnap elhangzott, az ma már elavult, vagy lehet, hogy ma már elvetendő (igazgatási rendeleteim azonban, mivel közhírré tétettek, soha nem változnak). Ezek az Én irányítási tervem lépései. Ne ragaszkodjatok az előírásokhoz. Mindennap új világosság van, és új kinyilatkoztatások vannak, és ez az Én tervem. Mindennap az Én világosságom fog megnyilatkozni benned, és az Én hangom jut el a mindenség-világba. Érted? Ez a te kötelességed, a felelősség, amelyet rád bíztam. Ezt egy pillanatra sem szabad elhanyagolnod. A végsőkig fogom használni az általam jóváhagyott embereket, és ez sohasem változik meg. Mivel Én vagyok a mindenható Isten, tudom, hogy milyen embernek melyik dolgot kell tennie, valamint azt is, hogy milyen ember mire képes. Ez az Én mindenhatóságom.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 88. fejezet)

Isten napi igéi  237. szemelvény

Minden mondat, amit kijelentek tekintélyt és ítéletet hordoz, és senki sem változtathatja meg szavaimat. Amint kimondom szavaimat, a dolgok bizonyosan szavaimnak megfelelően fognak megvalósulni; ez az Én természetem. A szavaim hatalom, és bárki, aki módosít rajtuk, megsérti fenyítésemet, és le kell sújtanom rá. Súlyos esetekben saját életüket teszik tönkre, és az alvilágba, vagy a feneketlen mélységbe jutnak. Ez az egyetlen módja annak, ahogy az emberiséggel foglalkozom, és az embernek nincs módja ezt megváltoztatni – ez az Én adminisztratív rendeletem. Emlékezzetek erre! Senkinek sem szabad megsérteni az Én rendeletemet; a dolgokat akaratomnak megfelelően kell tenni! A múltban túlságosan engedékeny voltam veletek, és csak szavaimmal találkoztatok. A szavak, amelyeket az emberek lesújtásáról mondtam, még nem valósultak meg. De mától minden katasztrófa (ezek az Én adminisztratív rendeleteimhez kapcsolódnak) egymás után következik be, hogy megbüntesse mindazokat, akik nem igazodnak az Én akaratomhoz. El kell jönnie a tényeknek – különben az emberek nem látnák haragomat, hanem újra és újra elzüllenének. Ez irányítási tervem egy lépése, és ez az a mód, ahogyan megteszem munkám következő lépését. Ezt előre elmondom nektek, hogy elkerülhessétek a sértés elkövetését és az örök kárhozat elszenvedését. Ez azt jelenti, hogy elérem, hogy mától kezdve minden ember, kivéve elsőszülött fiaimat, elfoglalja megfelelő helyét az Én akaratomnak megfelelően, és egyenként megfenyítem őket. Egyiküket sem hagyom büntetlenül. Csak merjetek újra züllöttek lenni! Csak merj újra lázadó lenni! Korábban már mondtam, hogy mindenkivel szemben igazságos vagyok, hogy egy szemernyi érzelem sincs Bennem, és ez azt mutatja, hogy nem szabad megsérteni az Én természetemet. Ez az Én személyem. Senki sem változtathatja meg ezt. Minden ember hallja szavaimat, és minden ember látja dicsőséges arcomat. Minden embernek teljesen és feltétlenül engedelmeskednie kell Nekem – ez az Én adminisztratív rendeletem. Minden embernek az univerzumban és a föld szélein dicsérnie és dicsőítenie kell Engem, mert Én vagyok Maga az egyedülálló Isten, mert Én vagyok Isten személye. Senki sem változtathatja meg szavaimat és kijelentéseimet, beszédemet és magatartásomat, mivel ezek csakis Engem érintenek, és ezek azok a dolgok, amelyeket a legősibb időktől fogva birtoklok, és örökké létezni fognak.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 100. fejezet)

Isten napi igéi  238. szemelvény

Az eltervezett munkám pillanatnyi szünet nélkül halad előre. Miután beléptünk a Királyság Korába, és népemként bevittelek titeket a királyságomba, más követeléseim is lesznek veletek szemben; azaz elkezdem kihirdetni előttetek azt az alkotmányt, amellyel ezt a korszakot kormányozni fogom.

Mivel az Én népemnek neveznek titeket, képesnek kell lennetek arra, hogy dicsőítsétek a nevemet; azaz arra, hogy tanúságot tegyetek a megpróbáltatások közepette. Ha valaki megpróbál Nekem hízelegni, és megpróbálja eltitkolni Előlem az igazságot, vagy tisztességtelen ügyleteket folytat a hátam mögött, az ilyen embereket kivétel nélkül kiűzöm és eltávolítom a házamból, hogy ott várják meg, amíg foglalkozom velük. Azok, akik a múltban hűtlenek voltak Hozzám és tiszteletlenek, és akik ma újra felemelkednek, hogy nyíltan ítélkezzenek Felettem – ők is kiűzetnek majd a házamból. Azoknak, akik az Én népemhez tartoznak, folyamatosan tekintettel kell lenniük terheimre, és igyekezniük kell megismerni a szavaimat. Csak az ilyen embereket fogom megvilágosítani, és ők bizonyosan vezetésem és megvilágosításom alatt fognak élni, és soha nem találkoznak majd büntetéssel. Azokat a koldusszerű teremtményeket, akik nincsenek tekintettel az Én terheimre, hanem a saját jövőjük megtervezésére koncentrálnak – vagyis azokat, akik cselekedeteikkel nem arra törekednek, hogy kielégítsék a szívemet, hanem inkább alamizsnát keresnek –, egyáltalán nem vagyok hajlandó használni, mivel születésüktől fogva semmit sem tudnak arról, hogy mit jelent tekintettel lenni az Én terheimre. Ők olyan emberek, akikből hiányzik a normális értelem; az ilyen emberek agyi „alultápláltságban” szenvednek, és haza kell menniük némi „táplálékért”. Az ilyen embernek semmilyen hasznát nem látom. Az Én népem körében mindenkinek kötelező feladatként kell majd tekintenie az Én megismerésemre, amelyet a végsőkig végezni kell, akárcsak az evést, az öltözködést és az alvást, mint olyasmit, amiről az ember egy pillanatra sem feledkezik meg, hogy végül az Én megismerésem olyan megszokottá váljon, mint az evés – olyasvalamivé, amit könnyedén, gyakorlott kézzel csinálsz. Ami az Általam mondott szavakat illeti, minden egyes szavamat a legnagyobb hittel kell elfogadni, és teljesen el kell sajátítani; nem lehetnek felületes félmegoldások. Bárki, aki nem figyel a szavaimra, úgy tekintendő, mint aki egyenesen ellenáll Nekem; bárki, aki nem eszik a szavaimból, vagy nem törekszik megismerni azokat, úgy tekintendő, mint aki nem figyel Rám, és egyenesen ki lesz tessékelve a házam ajtaján. Ez azért van, mert – ahogyan már régen is mondtam – nem nagyszámú embert akarok, hanem kiválóságot. Ha száz ember közül csak egy képes Engem megismerni a szavaimon keresztül, akkor szívesen eldobom az összes többit, hogy ennek az egyetlen embernek a megvilágosítására és megvilágítására összpontosítsak. Ebből is láthatod, hogy nem feltétlenül igaz, hogy csak a nagyobb számok képesek Engem nyilvánvalóvá tenni és megélni. Én búzát akarok (még ha a magok nem is teltek) és nem konkolyt (még ha a magok csodálatra méltóan teltek is). Ami pedig azokat illeti, akik nem törődnek a kereséssel, hanem ehelyett hanyagul viselkednek, ők távozzanak önszántukból; őket nem akarom többé látni, nehogy továbbra is szégyent hozzanak a nevemre.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 5. fejezet)

Isten napi igéi  239. szemelvény

Mivel az Én házam népe közé tartozol, és mivel hűséges vagy az Én királyságomban, mindenben, amit teszel, követned kell az Én követelményeim normáit. Nem azt kérem, hogy ne légy több egy sodródó felhőnél, hanem azt, hogy csillogó hó legyél, és rendelkezz annak lényegével, sőt, még inkább az értékével. Mivel a szent földről származom, nem olyan vagyok, mint a lótusz, amelynek csak neve van, de lényege nincs, ugyanis a mocsárból származik, nem pedig a szent földről. Az idő, amikor egy új ég leszáll a földre, és egy új föld terjed szét az égbolton, pontosan az az idő is, amikor hivatalosan munkálkodom az emberek között. Ki ismer Engem az emberiség körében? Ki látta az érkezésem pillanatát? Ki látta, hogy nem csupán nevem van, hanem lényeggel is rendelkezem? Kezemmel lesöpröm a fehér felhőket, és fürkészőn figyelem az égboltot; az űrben nincs semmi, amit ne az Én kezem rendezne el, alatta pedig senki sem járul hozzá a maga apró erőfeszítésével az Én hatalmas vállalkozásom megvalósításához. Nem támasztok megterhelő követelményeket a földi emberekkel szemben, mert mindig is a gyakorlatias Isten voltam, és mert Én vagyok a Mindenható, aki az embereket teremtette, és aki jól ismeri őket. Minden ember a Mindenható szeme előtt van. Hogyan kerülhetnék el akár a föld legtávolabbi szegleteiben élők is a Lelkem vizsgálódását? Bár az emberek „ismerik” a Lelkemet, mégis megsértik azt. Szavaim minden ember csúnya arcát leleplezik, legbensőbb gondolataikkal együtt, és mindenkit arra késztetnek a földön, hogy nyilvánvalóvá váljon az Én fényemtől, és összeroskadjon a vizsgálódásom közepette. Azonban annak ellenére, hogy összeroskadnak, szívük nem mer messzire kóborolni Tőlem. A teremtés tárgyai között ki nem szeret meg Engem tetteim eredményeképp? Ki nem sóvárog Utánam szavaim folyományaképp? Kiben nem ébred fel a ragaszkodás érzése szeretetem eredményeképp? Csak a Sátán rontása miatt nem tudták az emberek elérni azt az állapotot, amit Én megkövetelek. Még az Általam megkívánt legalacsonyabb normák is aggályokat keltenek az emberekben, nem is beszélve a máról – erről a korszakról, amelyben a Sátán tombol és vadul önkényeskedik – vagy arról az időről, amikor a Sátán olyannyira eltiporja az embereket, hogy testüket teljes egészében mocsok borítja. Mikor nem okozott Nekem bánatot az, hogy az emberek romlottságuk következtében nem törődtek a szívemmel? Lehetséges-e az, hogy sajnáljam a Sátánt? Lehetséges-e, hogy tévedek a szeretetemben? Amikor az emberek nem engedelmeskednek Nekem, a szívem titkon sír; amikor ellenállnak Nekem, megfenyítem őket; amikor megmentem őket és feltámasztom halottaikból, a legnagyobb gondoskodással táplálom őket; amikor alávetik magukat Nekem, a szívem megnyugszik, és azonnal nagy változásokat érzek az égben, a földön és minden dologban. Hogyne élvezném, amikor az emberek dicsérnek Engem? Hogyne szereznék dicsőséget, amikor tanúságot tesznek Mellettem és megnyerem őket? Lehetséges-e az, hogy bárhogyan is cselekednek és viselkednek az emberek, azt nem Én irányítom és táplálom? Amikor nem mutatok irányt, az emberek tétlenek és némák; ráadásul a hátam mögött folytatják azokat a „dicséretes” piszkos ügyleteket. Azt hiszed, hogy a test, amelybe Magamat öltöztetem, semmit sem tud a cselekedeteidről, a viselkedésedről és a szavaidról? Sok éven át viseltem a szelet és az esőt, és hasonlóképp megtapasztaltam az emberi világ keserűségét is; ugyanakkor alaposabban megfontolva, nincs annyi szenvedés, ami miatt a hús-vér emberiség elveszítené a Belém vetett reményt, még kevésbé képes bármely édesség arra késztetni a testben élő embereket, hogy hideggé, csüggedtté vagy elutasítóvá váljanak Velem szemben. Vajon a szeretetük Irántam valóban a szenvedés vagy az édesség hiányára korlátozódik?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 9. fejezet)

Isten napi igéi  240. szemelvény

Ma, mivel elvezettelek titeket idáig, megfelelő intézkedéseket tettem, és megvannak a saját céljaim. Ha ma beszélnék nektek róluk, valóban képesek lennétek megérteni őket? Jól ismerem az emberi elme gondolatait és az emberi szív kívánságait: ki nem keresett valaha kiutat magának? Ki nem gondolt még soha a saját kilátásaira? Annak ellenére, hogy az ember gazdag és káprázatos értelemmel rendelkezik, ki volt képes megjósolni, hogy a korokat követve a jelen úgy alakul, ahogyan alakult? Ez valóban a saját szubjektív erőfeszítéseid gyümölcse? Ez a fizetség a fáradhatatlan szorgalmadért? Ez az elméd által elképzelt gyönyörű jelenet? Ha Én nem vezetném az egész emberiséget, ki lenne képes elszakadni az Én intézkedéseimtől és más kiutat találni? Talán az ember képzelgései és kívánságai azok, amelyek elvezették őt a mai napig? Sok ember úgy éli le az egész életét, hogy a kívánságai nem teljesülnek. Vajon ez tényleg a gondolkodásukban lévő hiba miatt van? Sok ember élete váratlan boldogsággal és elégedettséggel teljes. Valóban azért lenne ez, mert túl keveset várnak? Az egész emberiségben ki az, aki a Mindenható szemében nem részesül törődésben? Ki nem él a Mindenható eleve elrendelése közepette? Az ember élete és halála saját döntése alapján történik? Az ember maga irányítja a sorsát? Sokan kiáltanak a halálért, de az messze van tőlük; sokan akarnak olyanok lenni, akik erősek az életben és félik a halált, de tudtukon kívül közeledik elmúlásuk napja, amely a halál szakadékába taszítja őket; sokan tekintenek az égre és mélyen sóhajtoznak; sokan nagy zokogással, jajveszékelve sírnak; sokan elbuknak a megpróbáltatások közepette; és sokan válnak a kísértés foglyává. Bár nem jelenek meg személyesen, hogy az ember tisztán láthasson Engem, sokan félnek meglátni arcomat, mélyen rettegve attól, hogy lesújtok rájuk, hogy kioltom életüket. Vajon az ember igazán ismer Engem vagy sem? Senki sem tudja biztosan megmondani. Nem igaz? Féltek Tőlem és a fenyítésemtől egyaránt, mégis felálltok és nyíltan szembeszálltok Velem és ítéletet mondotok Felettem. Nem így van? Az, hogy az ember sosem ismert Engem, azért van, mert sosem látta az arcomat, sem a hangomat nem hallotta. Így, bár ott vagyok az ember szívében, van-e bárki, akinek a szívében nem vagyok homályos és ködös? Van-e bárki, akinek a szívében tökéletesen világos vagyok? Nem akarom, hogy azok, akik az Én népem, szintén homályosan és zavarosan lássanak Engem, és ezért vágok bele ebbe a nagy munkába.

Csendesen eljövök az emberek közé, majd tovasodródom. Látott Engem bárki is valaha? Képes a nap látni Engem perzselő lángjai miatt? Képes a hold látni Engem ragyogó tisztasága miatt? Láthatnak Engem a csillagképek az égen elfoglalt helyük miatt? Amikor eljövök, az ember nem tudja, és minden dolog tudatlan marad, amikor pedig távozom, az ember még mindig nincs tudatában. Ki tud bizonyságot tenni Mellettem? Lehet, hogy az emberek dicsérete a földön? Lehet, hogy a vadon virágzó liliomok? Talán az égen szálló madarak? A hegyekben üvöltő oroszlánok? Senki sem tud teljesen tanúságot tenni Rólam! Senki sem tudja elvégezni azt a munkát, amelyet Én fogok! Még ha el is végeznék ezt a munkát, milyen hatása lenne annak? Minden nap sok ember minden cselekedetét figyelem, és minden nap sok ember szívét és elméjét kutatom; soha senki nem menekült meg az ítéletem elől, és soha senki nem szabadult meg az ítéletem valóságától. Az egek felett állok és a távolba nézek: számtalan emberre sújtottam le, de ugyanúgy számtalan ember is él irgalmam és szerető kedvességem közepette. Nem ilyen körülmények között éltek ti is?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 11. fejezet)

Isten napi igéi  241. szemelvény

A földön Maga a gyakorlati Isten vagyok, aki az emberek szívében lakozik; a mennyben pedig az egész teremtés Ura vagyok. Megmásztam hegyeket és átkeltem folyókon, be- és kisodródtam az emberiség között. Ki merészel nyíltan szembeszállni Magával a gyakorlati Istennel? Ki merészel elszakadni a Mindenható szuverenitásától? Ki meri azt állítani, hogy Én minden kétséget kizáróan a mennyben vagyok? Továbbá, ki meri azt állítani, hogy Én vitathatatlanul a földön vagyok? Az egész emberiség közül senki sincs, aki képes lenne minden részletében leírni azokat a helyeket, ahol tartózkodom. Lehetséges-e, hogy amikor a mennyben vagyok, Maga a természetfeletti Isten vagyok, és amikor a földön vagyok, Maga a gyakorlati Isten vagyok? Azt, hogy én vagyok-e maga a gyakorlati Isten, vagy sem, bizonyára nem határozhatja meg az, hogy én vagyok az egész teremtés Ura, vagy az, hogy megtapasztalom az emberi világ szenvedéseit, ugye? Ha ez lenne a helyzet, akkor vajon az emberek nem lennének-e reménytelenül tudatlanok? A mennyben vagyok, de a földön is vagyok; a teremtés számtalan tárgya között vagyok, és a tömegek között is. Az emberek minden nap megérinthetnek Engem; mi több, minden nap láthatnak Engem. Ami az emberiséget illeti, úgy tűnik, hogy néha rejtve vagyok, néha pedig látható; úgy tűnik, hogy valóban létezem, ugyanakkor úgy tűnik, hogy nem is létezem. Bennem az emberiség számára felfoghatatlan titkok rejlenek. Ez olyan, mintha minden ember mikroszkópon keresztül nézne Engem, hogy még több titkot fedezzen fel Bennem, remélve, hogy ezáltal eloszlathatják azt a kellemetlen érzést a szívükben. Azonban még ha röntgent használnának is, hogy tudná az emberiség felfedni az általam őrzött titkok bármelyikét is?

Abban a pillanatban, amikor népem – munkám eredményeként – dicsőséget nyer Mellettem, a nagy vörös sárkány rejtekhelye felszínre kerül, az összes sár és piszok tisztára lesz söpörve, és a számtalan év alatt felhalmozott szennyezett víz ki fog száradni az Én perzselő tüzemben, hogy többé ne létezzen. Ezután a nagy vörös sárkány a tűz és kénkő tavában fog elpusztulni. Valóban hajlandóak vagytok-e szerető gondoskodásom alatt maradni, hogy ne ragadjon el benneteket a sárkány? Tényleg gyűlölitek csalárd mesterkedéseit? Ki képes arra, hogy erőteljes tanúságot tegyen Mellettem? Az Én nevemért, az Én Lelkemért és az Én egész irányítási tervemért kicsoda képes minden erejével áldozatot hozni? Ma, amikor a királyság az emberi világban van, ez az az idő, amikor személyesen jöttem az emberiség közé. Ha ez nem így lenne, van-e valaki, aki minden remegés nélkül ki tudna merészkedni a csatatérre az Én nevemben? Azért, hogy a királyság formát öltsön, hogy szívem elégedett legyen, továbbá azért, hogy eljöjjön az én napom, hogy eljöjjön az idő, amikor a teremtés számtalan tárgya újjászületik és bőségesen gyarapszik, hogy az emberek megmeneküljenek a szenvedés tengeréből, hogy eljöjjön a holnap, azért, hogy csodálatos legyen, viruljon és virágozzon, sőt, hogy a jövő élvezete megvalósuljon, minden ember minden erejével igyekszik, és semmit sem kímélve áldozza fel magát Értem. Hát ez nem annak a jele, hogy a győzelem már az Enyém? Vajon ez nem az Én tervem megvalósulásának a jele?

Az emberek minél inkább az utolsó napokban élnek, annál inkább érzik majd a világ ürességét, és annál kevesebb bátorságuk lesz az élethez. Emiatt számtalan ember halt meg csalódásban, számtalan ember csalódott a keresésében, és számtalan más ember szenvedi el, hogy a Sátán keze manipulálja. Oly sok embert kimentettem és oly sokukat támogattam, és oly sokszor, amikor az emberek elvesztették a világosságot, visszavittem őket a fény helyére, hogy a fényben megismerjenek Engem, és boldogsággal körülvéve gyönyörködjenek Bennem. Világosságom eljövetele miatt a királyságomban lakó emberek szívében növekszik az imádat, mert olyan Isten vagyok az emberek számára, akit szerethetnek – egy Isten, akihez az emberiség szeretettel ragaszkodik –, és betölti őket az Én alakom maradandó benyomása. Mindazonáltal, mindent összevetve, senki sem érti, hogy ez a Lélek munkája vagy a test működése. Az embereknek egy egész életre lenne szükségük ahhoz, hogy ezt az egy dolgot részletesen megtapasztalják. Az emberek soha nem vetettek meg Engem a szívük legbelsőbb zugaiban; inkább ragaszkodnak Hozzám a lelkük mélyén. Bölcsességem csodálatot ébreszt bennük, az általam művelt csodák gyönyörködtetik a szemüket, és szavaim pedig felkavarják az elméjüket, mégis nagy becsben tartják őket. Az Én valóságom zavarba hozza az embereket, elképednek és tanácstalanok, és mégis hajlandóak elfogadni azt. Hát nem pontosan ez az emberek valódi fokmérője?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 15. fejezet)

Isten napi igéi  242. szemelvény

1. Az embernek nem szabad felnagyítania önmagát, sem felmagasztalnia önmagát. Istent kell imádnia és felmagasztalnia.

2. Tegyél meg mindent, ami hasznos Isten munkája szempontjából, és semmi olyat, ami hátrányosan érinti Isten munkájának érdekeit. Védelmezd Isten nevét, Isten bizonyságtételét és Isten munkáját.

3. A pénz, az anyagi tárgyak és minden tulajdon Isten házában adomány, amit az embernek kell adnia. Ezeket az adományokat nem élvezheti senki más, csak a pap és Isten, mert az ember felajánlásai Isten örömét szolgálják. Isten egyedül a pappal osztja meg ezeket az adományokat; senki más nem alkalmas és nem jogosult arra, hogy bármely részüket élvezhesse. Az ember valamennyi adománya (beleértve a pénzt és az élvezhető anyagi dolgokat is) Istennek adatik, nem embernek, ezért az ember nem élvezheti azokat; ha az ember élvezné őket, akkor lopná az adományokat. Bárki, aki ezt teszi, egy Júdás, mert azon túl, hogy áruló volt, Júdás azt is magához vette, ami a pénzes erszényben volt.

4. Az embernek romlott természete van, és ráadásul érzelmek uralják. Mivel ez a helyzet, két ellenkező nemű tagnak szigorúan tilos kíséret nélkül együtt dolgozni, amikor Istent szolgálják. Bárki, akiről kiderül, hogy ezt teszi, ki lesz zárva, kivétel nélkül.

5. Ne ítélkezz Isten felett, és ne beszélj nemtörődöm módon Istennel kapcsolatos dolgokról. Úgy cselekedj, ahogy az embernek cselekednie kell, és úgy szólj, ahogy az embernek szólnia kell, és ne lépd át a korlátokat, se a határokat ne hágd át. Ügyelj a nyelvedre, és vigyázz, hova lépsz, nehogy olyasmit tégy, ami sérti Isten természetét.

6. Tedd azt, amit az embernek tennie kell, és teljesítsd kötelezettségeidet, valamint lásd el feladataidat, és ragaszkodj kötelességedhez. Mivel hiszel Istenben, hozzá kell járulnod Isten munkájához; ha nem teszed, akkor nem vagy alkalmas arra, hogy Isten szavait edd és idd, és alkalmatlan vagy arra, hogy Isten családjában élj.

7. A munkában és a gyülekezetet érintő dolgokban, az Istennek való engedelmességen kívül mindenben annak az embernek az utasításait kövesd, akit a Szentlélek használ. A legkisebb kihágás is elfogadhatatlan. Felelj meg hiánytalanul, és ne elemezd, hogy mi jó vagy rossz; ami jó vagy rossz, annak semmi köze hozzád. Egyedül a teljes engedelmességgel kell törődnöd.

8. Azoknak az embereknek, akik hisznek Istenben, engedelmeskedniük kell Istennek, és imádniuk kell Őt. Ne magasztalj fel senkit, és ne nézz fel senkire; ne azt csináld, hogy Istent teszed az első helyre, az embereket, akikre felnézel, a másodikra, magadat pedig a harmadikra. Egy ember sem foglalhat el helyet a szívedben, és nem szabad az embereket – különösen azokat, akiket mélyen tisztelsz – Istennel egyenrangúnak vagy egyenlőnek tekintened. Ez Isten számára tűrhetetlen.

9. Tartsd gondolataidat a gyülekezet munkáján. Tedd félre a saját tested kilátásait, légy határozott a családi ügyekben, teljes szívvel szenteld magad Isten munkájának, és tedd Isten munkáját az első helyre, saját életedet pedig a másodikra. Ezt jelenti egy szent illendősége.

10. Azokat a rokonaidat (a gyermekeidet, férjedet vagy feleségedet, lánytestvéreidet vagy szüleidet és így tovább), akik nem a hitből valók, nem szabad a gyülekezetbe kényszeríteni. Isten házanépe nem szűkölködik tagokban, és nem szükséges olyan tagokkal feltölteni a létszámát, akiknek semmi haszna. Azokat, akik nem örömmel hisznek, nem szabad a gyülekezetbe vezetni. Ez a rendelet minden embernek szól. Ellenőriznetek és figyelnetek, illetve emlékeztetnetek kell egymást erre a dologra; senki sem szegheti meg. Még ha a nem a hitből való rokon vonakodva belép is a gyülekezetbe, nem szabad könyveket vagy új nevet adni neki; az ilyenek nem tartoznak Isten háznépébe, és a gyülekezetbe való belépésüket minden szükséges eszközzel meg kell akadályozni. Ha a gyülekezetet baj éri a démonok betörése miatt, akkor téged magad zárnak ki vagy sújtanak korlátozásokkal. Röviden, mindenkinek felelőssége van ebben a dologban, ugyanakkor nem szabad meggondolatlannak lenned, sem arra használnod ezt, hogy személyes ügyeket rendezz vele.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A tíz adminisztratív rendelet, amelynek Isten választott népének engedelmeskednie kell a Királyság Korában)

Isten napi igéi  243. szemelvény

Az embereknek be kell tartaniuk azt a sok kötelezettséget, amelyeket el kell végezniük. Ezeket kell betartaniuk, és ezeket kell elvégezniük. A Szentlélek hadd végezze a Szentlélek dolgát – az ember ebben nem vehet részt. Az ember ahhoz ragaszkodjon, ami az ember feladata; ami nem kapcsolódik a Szentlélekhez. Ezek kizárólag olyan feladatok, amelyeket az embernek kell megtennie, és parancsolatként kell betartania, hasonlóan a törvény betartásához az Ószövetségben. Habár most nem a Törvény Kora van, mégis számos szót be kell tartani, amelyek olyanok, mint a Törvény Korában elhangzott szavak. E szavak végrehajtásához nem elég pusztán a Szentlélek érintésére hagyatkozni, hanem az embernek kell betartania őket. Például:

Ne ítélkezz a gyakorlati Isten munkája felett.

Ne szállj szembe az emberrel, aki mellett Isten bizonyságot tesz.

Őrizd meg helyedet Isten előtt, és ne légy züllött.

Szavaidban légy mértékletes, szavaid és tetteid pedig kövessék az embernek az intézkedéseit, aki mellett Isten bizonyságot tett.

Féld Isten bizonyságtételét. Ne vedd semmibe Isten munkáját és az Ő szájából származó szavakat.

Ne utánozd Isten kijelentéseinek hangnemét és céljait.

Külsőleg ne tégy olyat, amely szemmel láthatóan ellenkezik az emberrel, aki mellett Isten bizonyságot tett.

Ezeket minden embernek be kell tartania. Isten minden korszakban sok szabályt határoz meg, amelyek a törvényekhez hasonlók, és amelyeket az embernek be kell tartania. Ezeken keresztül korlátozza az ember beállítottságát, és így méri fel az ember őszinteségét. Gondoljatok például az Ószövetség korának szavaira: „Tiszteld apádat és anyádat.” E szavak ma nem érvényesek; abban a korban pusztán az ember egyes külső beállítottságának szabtak gátat, ezek által az ember megmutathatta, hogy őszintén hisz Istenben, és azokat jellemezték, akik hittek Istenben. Noha most a Királyság Korát éljük, az embernek még mindig számos szabályt be kell tartania. A múlt szabályai nem érvényesek, és ma az embernek jóval több megfelelő gyakorlatot kell végrehajtania, amelyek szükségesek. Ezek nem foglalják magukba a Szentlélek munkáját, és az embernek kell elvégeznie őket.

A Kegyelem Korában a Törvény Korának számos gyakorlatát elvetették, hiszen e törvények már nem voltak kifejezetten hatékonyak az akkori munka számára. Miután e gyakorlatokat elvetették, a helyükre számos újabb került, amelyek megfeleltek az adott kornak, és ezekből lett a sok mai szabály. Amikor a mai Isten eljött, ezekkel a szabályokkal is szakítottak, és többé nem kellett betartani őket. Továbbá sok új gyakorlat született, amelyek megfelelnek a mai munkának. E gyakorlatok ma nem szabályok, hanem helyette hatást hivatottak elérni; megfelelőek a mai napra – holnap pedig talán szabályokká válnak. Összességében tehát azt kell betartanod, amely a mai munka szempontjából gyümölcsöző. Ne törődj a holnappal: amit ma teszünk, azt a máért tesszük. Mire a holnap eljön, talán lesznek jobb gyakorlatok, amelyeket követned kell majd – de ezzel ne foglalkozz túlzottan. Inkább tartsd be, amit ma be kell tartani, nehogy szembeszegülj Istennel. Ma az embernek semmi sem fontosabb, minthogy az alábbiakat betartsa:

Ne próbálj hízelegni az Istennek, aki a szemed előtt van, vagy bármit elrejteni Előle.

Ne szólj tisztátalanságot és ne beszélj arrogánsan az előtted álló Isten előtt.

A szemed előtt álló Istennek ne akarj a bizalmába férkőzni úgy, hogy mézesmázos szavakkal és ékes beszédekkel megtéveszted.

Isten előtt ne viselkedj tiszteletlenül. Engedelmeskedj mindennek, ami Isten szájából elhangzik, és az Ő szavainak ne állj ellen, ne szegülj szembe velük, és ne vitasd őket.

Az Isten szájából elhangzott szavakat ne kedved szerint értelmezd. Vigyázz a nyelvedre, nehogy áldozatul ess miatta a gonoszok álnok cselszövéseinek.

Vigyázz lépteidre, nehogy áthágd az Isten által számodra kijelölt határokat. Ha átléped a határt, ez azt fogja eredményezni, hogy Isten helyébe állsz, szavaidból pedig önhittség és fellengzés árad, amiért Isten megutál majd.

Az Isten szájából elhangzott szavakat ne terjeszd meggondolatlanul, nehogy mások kigúnyoljanak, és az ördögök bolondot csináljanak belőled.

Engedelmeskedj a mai Isten minden munkájának. Még ha nem is érted, ne ítélkezz felette; csupán annyit tehetsz, hogy keresed és közösségben vagy vele.

Senki sem sértheti meg Isten eredeti helyét. Mindössze annyit tehetsz, hogy az ember helyzetéből szolgálod a mai Istent. Az ember pozíciójából nem taníthatod a mai Istent – elhibázott dolog így tenni.

Senki nem állhat annak az embernek a helyére, aki mellett Isten bizonyságot tett; szavaiddal, tetteiddel és legbelsőbb gondolataiddal az ember helyén állsz. Mindezt be kell tartani, ez az ember felelőssége, és ezen senki sem változtathat. Aki megkísérli megváltoztatni, az megsérti az adminisztratív rendeleteket. Erre mindenkinek emlékeznie kell.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az új kor parancsolatai)

Isten napi igéi  244. szemelvény

Sok minden van, amit remélem, hogy megvalósítotok, de a cselekedeteitek és az életetek nem képes teljesen megfelelni annak, amit kérek, ezért nincs más választásom, mint egyenesen a lényegre térni, és elmagyarázni nektek az akaratomat. Mivel az ítélőképességetek fejletlen, és nem tudjátok kellően megbecsülni a dolgokat, szinte teljes tudatlanságban vagytok természetemet és lényegemet illetően – ezért tehát sürgető feladat, hogy tájékoztassalak titeket ezen kérdésekről. Nem számít, hogy korábban mennyire értetted meg, sem az, hogy meg akarod-e érteni ezeket a kérdéseket, részletesen el kell magyaráznom nektek. Ezek a témák nem teljesen idegenek a számotokra, mégsem értitek igazán, sem nem ismeritek igazán a bennük rejlő értelmet. Sokatoknak csak homályos, részleges és hiányos megértése van erről. Hogy segítselek benneteket az igazság jobb gyakorlásában – az Én szavaim jobb gyakorlásában –, úgy gondolom, hogy elsősorban ezekkel a kérdésekkel kell tisztában lennetek. Ha nem, úgy a hitetek ködös, képmutató és vallási külsőségekkel teljes marad. Ha nem érted meg Isten természetét, akkor lehetetlen lesz véghez vinned a munkát, amit Őérte kell elvégezned. Ha nem ismered Isten lényegét, akkor lehetetlen lesz számodra, hogy félelemmel és rettegéssel viseltess Őiránta; ehelyett csak figyelmetlen felületesség és köntörfalazás lesz, sőt, helyrehozhatatlan istenkáromlás. Bár Isten természetének megértése valóban fontos, és Isten lényegének ismerete nem hagyható figyelmen kívül, mégsem tanulmányozta ezeket a kérdéseket alaposan senki, sem nem mélyült el bennük. Világosan látható, hogy az általam kihirdetett adminisztratív rendeleteket mindannyian elutasítottátok. Ha nem értitek meg Isten természetét, akkor nagy valószínűséggel meg fogjátok sérteni Isten természetét. Az Ő természetének megsértése egyenértékű magának Isten haragjának kihívásával, amikor is cselekedeteid végső gyümölcse az adminisztratív rendeletek megsértése lesz. Látnod kell tehát, hogy ha ismered Isten lényegét, akkor megértheted az Ő természetét is – és amikor megérted az Ő természetét, akkor megérted az adminisztratív rendeleteket is. Szükségtelen mondani, hogy az adminisztratív rendeletekben foglaltak nagy része érinti Isten természetét, de természete nem fejeződik ki teljességében az adminisztratív rendeletekben; ezért tehát nektek egy lépéssel tovább kell mennetek Isten természetének megértésében.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Igen fontos megérteni Isten természetét)

Isten napi igéi  245. szemelvény

Isten természete olyan téma, mely mindenki számára nagyon elvontnak tűnik, sőt senki számára sem könnyű elfogadni, mert az Ő természete nem hasonlatos az emberi személyiséghez. Istennek is megvannak a maga érzelmei, az öröme, haragja, bánata és boldogsága, ám ezek az érzelmek különböznek az emberétől. Isten az, ami, és az Övé, amije van. Minden, amit Ő kifejez és kinyilatkoztat, az Ő lényegének és identitásának ábrázolása. Ami Ő és amije van, akárcsak az Ő lényege és identitása olyan dolgok, amelyek nem helyettesíthetők ember által. Az Ő természete magában foglalja szeretetét az emberiség iránt, az emberiség vigasztalását, az emberiség iránti gyűlöletét, és még inkább az emberiség alapos ismeretét. Az ember személyisége azonban lehet optimista, élénk vagy érzéketlen. Isten természete olyan természet, amely minden dolog és élőlény Uralkodójához tartozik, az egész teremtés Urához. Az Ő természete tiszteletet, hatalmat, méltóságot, nagyságot és mindenekelőtt felsőbbrendűséget képvisel. Az Ő természete a tekintély jelképe, jelképe mindannak, ami igaz, és jelképe mindannak, ami szép és jó. Sőt, ez az Ő jelképe, akit nem tud legyőzni vagy megszállni a sötétség, sem bármilyen ellenséges erő, valamint jelképe Őneki, akit semmilyen teremtett lény nem sérthet meg (sem nem tűri, hogy megsértsék). Az Ő természete a legfőbb hatalom jelképe. Nincs olyan ember, sem emberek, akik képesek megzavarni vagy megzavarhatnák az Ő munkáját vagy természetét. Az ember személyisége azonban nem több, mint pusztán az ember állat fölötti csekély felsőbbrendűségének jelképe. Az embernek önmagában és önmagától nincs hatalma, nincs autonómiája, és önmagán túllépni sem képes, ellenben lényegét tekintve kiszolgáltatott mindenféle embereknek, eseményeknek és dolgoknak. A gonosz pusztítása és sötétsége miatt Isten öröme az igazságosság, és a világosság létezéséből és megjelenéséből fakad. Örömét leli abban, hogy elhozza az emberiségnek a világosságot és a jó életet; az Ő öröme igaz öröm, minden pozitív dolog létezésének jelképe, és még inkább, jelképe a kedvező kimenetelnek. Isten haragja a kár miatt van, melyet az igazságtalanság létezése és zavaró hatása okoz az Ő emberiségének, a gonoszság és a sötétség létezése miatt, az igazságot elűző dolgok létezése miatt, és még inkább az olyan dolgok létezése okán, melyek szembeszegülnek mindazzal, ami jó és szép. Az Ő haragja annak jelképe, hogy minden negatív dolog megszűnik létezni, és még ennél is inkább jelképe az Ő szentségének. Szomorúságát az emberiség okozza, kikhez reményeket fűz, ám akik mégis sötétségbe zuhantak, mert az emberen végzett munkája nem felel meg az elvárásainak, és mivel az emberiség, amelyet szeret, képtelen mind a világosságban élni. Szomorúságot érez az ártatlan emberiségért, a becsületes, ám tudatlan emberért és a jó, de a saját nézeteiben hiányt szenvedő emberért. Szomorúsága jelképe az Ő jóságának és irgalmának, a szépségnek és a kedvességnek. Boldogsága természetesen abból fakad, hogy legyőzi ellenségeit, és elnyeri az emberek jóhiszeműségét. Mi több, az összes ellenséges erő elűzéséből és elpusztításából ered, és abból, hogy az emberiség jó és békés életben részesül. Isten boldogsága nem hasonlatos az ember öröméhez; sokkal inkább a jó gyümölcsök szüretelésének az érzése, mely érzés még az örömöt is felülmúlja. Az Ő boldogsága jelképe annak, hogy az emberiség ettől az időtől kezdve megszabadul a szenvedéstől, és jelképe annak, hogy az emberiség belép a fény birodalmába. Az emberiség érzelmei ellenben mind saját érdekből támadnak, nem igazságosságért, világosságért vagy a szépért, legkevésbé pedig a Menny által adományozott kegyelemért. Az emberiség érzelmei önzők és a sötétség birodalmához tartoznak. Nem az akarat kedvéért léteznek, még kevésbé Isten tervéért, és ezért embert és Istent soha nem lehet egy napon említeni. Isten mindörökké páratlan és mindörökké tiszteletre méltó, míg az ember örökké alantas és örökké értéktelen. Ez azért van így, mert Isten örökösen áldozatot hoz, és odaadja Magát az emberiségnek; az ember azonban örökké csak elvesz és csakis önmagáért törekszik. Isten örökösen fáradozik az emberiség fennmaradásáért, ám az ember soha nem tesz semmit a világosságért vagy az igazságosságért. Még ha az ember tesz is erőfeszítést egy darabig, az egyetlen fuvallatnak sem állhat ellen, mert az ember erőfeszítése mindig a saját érdekében történik, nem pedig másokért. Az ember mindig önző, míg Isten örökké önzetlen. Isten a forrása mindannak, ami igazságos, jó és szép, míg az ember az, aki minden rútságot és rosszat elkövet és megtestesít. Isten soha nem fogja megváltoztatni az Ő igazságos és szép lényegét, az ember azonban tökéletesen képes bármikor és bármilyen helyzetben elárulni az igazságosságot, és eltávolodni Istentől.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Igen fontos megérteni Isten természetét)

Isten napi igéi  246. szemelvény

Minden mondatban, amelyet szóltam, benne foglaltatik Isten természete. Jól fontoljátok meg tehát szavaimat, és akkor bizonyosan nagy hasznotokra lesznek. Isten lényegét igen nehéz megérteni, de bizakodom, hogy mindnyájatoknak van legalább némi fogalma Isten természetéről. Azt remélem ezért, hogy több olyan dolgot mutattok majd fel nekem a tetteitekből, ami nem sérti Isten természetét. Akkor megnyugszom. Például tartsd Istent mindig a szívedben. Amikor cselekszel, cselekedj az Ő szavai szerint. Mindenben keresd az Ő szándékait, és tartózkodj attól, hogy olyan dolgot tégy, ami tiszteletlen Istennel szemben és szégyent hoz Rá. Még ennél is kevésbé szabadna Istent az elméd zugaiba helyezni azért, hogy így töltsd ki szíved eljövendő ürességét. Ha így teszel, akkor megsérted Isten természetét. Ismétlem, feltételezve, hogy soha nem teszel istenkáromló megjegyzéseket vagy nem panaszkodsz Istenre egész életedben, és ismét, feltételezve, hogy képes vagy megfelelően teljesíteni mindazt, amit Ő rád bízott, illetve alávetni magad minden szavának egész életedben, akkor elkerülöd, hogy megsértsd az adminisztratív rendeleteket. Ha például valaha is azt mondtad: „Miért nem hiszem, hogy Ő az Isten?”, „Úgy gondolom, hogy ezek a szavak nem többek, mint némi megvilágosodás a Szentlélektől”, „Szerintem nem feltétlenül helyes minden, amit Isten tesz”, „Isten emberi volta nem felsőbbrendű az enyémhez képest”, „Isten szavai egyszerűen nem hihetők”, vagy más hasonló ítélkező megjegyzéseket, akkor arra buzdítalak, hogy gyakrabban valld meg és bánd meg bűneidet. Máskülönben sohasem lesz esélyed a megbocsátásra, hiszen nem egy embert, hanem magát Istent sérted meg. Talán azt gondolod, hogy egy embert ítélsz meg, de Isten Lelke ezt nem így gondolja. Az Ő teste iránti tiszteletlenséged ugyanaz, mint tiszteletlenséggel viseltetni Őiránta. Ha pedig ez így van, nem sértetted-e meg Isten természetét? Ne feledd, hogy mindaz, amit Isten Lelek tesz, azért történik, hogy megvédje az Ő testben végzett munkáját, és azért, hogy ez a munka jól menjen végbe. Ha nem törődsz ezzel, akkor azt mondom, olyan ember vagy, akinek soha nem fog sikerülni hinni Istenben. Mivel kivívtad Isten haragját, és ezért Ő méltó büntetést fog rád kiróni, hogy megleckéztessen.

Isten lényegének megismerése nem jelentéktelen dolog. Meg kell értened az Ő természetét. Így fokozatosan és öntudatlanul megismered Isten lényegét. Ha tiéd lesz ez a tudás, egy emelkedettebb és csodálatosabb állapotba fogsz majd belépni. Végül pedig szégyellni fogod magad a fertelmes lelked miatt, sőt azt fogod érezni, hogy nincs hová elbújnod a szégyened elől. Abban az időben egyre kevesebb olyan dolog lesz a viselkedésedben, ami sérti Isten természetét, a szíved egyre közelebb kerül Isten szívéhez, és az Ő iránta érzett szeretet fokozatosan növekszik majd a szívedben. Ez annak a jele, hogy az emberiség belép egy gyönyörű állapotba. De még nem értétek ezt el. Miközben mindannyian a sorsotok érdekében sürgölődtök, ki érdeklődik bármennyire is az iránt, hogy megpróbálja megismerni Isten lényegét? Ha ez így folytatódik, akkor tudtotok nélkül megszegitek az adminisztratív rendeleteket, mert túlságosan kevéssé értitek Isten természetét. Az tehát, amit most tesztek, talán nem Isten természete elleni vétkeitek alapját képezi? Azt kérem tőletek hát, értsétek meg, hogy Isten természete nem választható el az Én munkámtól. Mert ha gyakran vétkeztek az adminisztratív rendeletek ellen, ki menekül meg közületek a büntetéstől? Nem volna-e akkor az Én munkám teljességgel hiábavaló? Ezért továbbra is azt kérem, hogy amellett, hogy megvizsgáljátok saját cselekedeteiteket, legyenek óvatosak a ti lépéseitek. Ez ama magasabb követelmény, melyet támasztok veletek szemben, és azt remélem, hogy mindannyian alaposan fontolóra veszitek és komolyan elgondolkodtok rajta. Ha pedig eljönne a nap, amikor a cselekedeteitek óriási dühöt szítanak bennem, úgy a következményekkel egyedül nektek kell számolnotok, és nem lesz más senki, aki helyettetek viselje a büntetést.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Igen fontos megérteni Isten természetét)

Isten napi igéi  247. szemelvény

Az emberek azt mondják, hogy Isten igazságos Isten, és amíg az ember a végsőkig követi Őt, addig biztosan pártatlan lesz az emberrel szemben, mivel Ő a legigazságosabb. Ha az ember a végsőkig követi Őt, vajon félresöpörheti az embert? Minden emberrel szemben pártatlan vagyok, és minden embert igazságos természetemmel ítélek meg, mégis vannak megfelelő feltételek az emberrel szemben támasztott követelményeimhez, és amit megkövetelek, azt minden embernek teljesítenie kell, függetlenül attól, hogy ki az illető. Nem érdekel, hogy milyen képesítésed van, vagy mióta birtoklod azt; csak az érdekel, hogy az Én utamat követed-e, és hogy szereted-e az igazságot, és szomjazol-e rá. Ha nélkülözöd az igazságot, és helyette szégyent hozol a nevemre, és nem az én utam szerint cselekszel, csak tessék-lássék módon követed, akkor majd lesújtok rád és megbüntetlek téged a gonoszságodért, vajon akkor mit fogsz mondani? Képes leszel azt mondani, hogy Isten nem igazságos? Ma, ha eleget tettél a szavaimnak, akkor olyan ember vagy, akit helyeslek. Ha azt mondod, hogy mindig szenvedtél, miközben Istent követted, hogy követted Őt tűzön-vízen át és osztoztál Vele jóban és rosszban, de nem az Isten által mondott szavak szerint éltél, akkor csak Istenért akarsz szaladgálni, és minden nap Istennek áldozod magad, és soha nem gondoltál arra, hogy értelmes életet élj. Azt is mondod: „Mindenesetre hiszem, hogy Isten igazságos. Szenvedtem érte, rohangáltam érte, Neki áldoztam magam és keményen dolgoztam annak ellenére, hogy nem kaptam semmilyen elismerést; Ő biztosan nem feled el engem.” Igaz, hogy Isten igazságos, de ezt az igazságosságot nem szennyezi be semmiféle tisztátalanság: Nincs benne emberi akarat, és nem szennyezi be a test, sem emberi ügyletek. Mindazok, akik lázadnak és ellenszegülnek, mindazok, akik nem tartják be az Ő útját, meg lesznek büntetve; senki nem nyer bocsánatot, és senki sem lesz megkímélve! Egyesek azt mondják: „Ma Érted szaladgálok; amikor eljön a vég, tudsz engem némi áldásban részesíteni?” Ezért kérdezem tőled: „Eleget tettél a szavaimnak?” Az igazságosság, amiről beszélsz, egy ügyleten alapul. Te csak azt gondolod, hogy igazságos és pártatlan vagyok minden emberrel szemben, és hogy mindazok, akik a végsőkig követnek Engem, biztosan üdvözülnek és elnyerik áldásaimat. Szavaimnak, miszerint „mindazok, akik a végsőkig követnek Engem, biztosan üdvözülnek”, belső jelentése van: akik a végsőkig követnek Engem, ők azok, akiket teljesen elnyerek, ők azok, akik, miután meghódítottam őket, keresik az igazságot és tökéletessé válnak. Milyen feltételeket teljesítettél? Csak azt érted el, hogy a végsőkig követtél Engem, de mi mást? Eleget tettél a szavaimnak? Öt követelményem közül egyet teljesítettél, de a maradék négyet nem áll szándékodban teljesíteni. Egyszerűen csak megtaláltad és követted a legegyszerűbb, legkönnyebb utat, azzal a hozzáállással, hogy csak bíztál a szerencsédben. Az olyan emberrel szemben, mint te, az Én igazságos természetem a fenyítés és az ítélet, az igazságos megtorlás, és az igazságos büntetés minden gonosztevővel szemben; mindazok, akik nem az Én utamat követik, biztosan megbűnhődnek, még ha a végsőkig követnek is. Ez Isten igazságossága. Amikor ez az igazságos természet az ember büntetésében jut kifejezésre, az ember megdöbben, és megbánja, hogy miközben Istent követte, nem az Ő útját követte. „Abban az időben, mikor Istent követtem, de nem az Ő útját követtem, csak egy kicsit szenvedtem. Milyen mentségek vannak? Nincs más lehetőség, mint a fenyítés!” Mégis, az elméjében azt gondolja: „Különben is, én a végsőkig követtelek, így ha meg is fenyítesz engem, az nem lehet túlságosan súlyos fenyítés, és miután ezt a fenyítést elvégezted, továbbra is akarni fogsz engem. Tudom, hogy igazságos vagy, és nem fogsz velem örökké így bánni. Végül is nem vagyok olyan, mint azok, akik sorsa pusztulás; akiknek pusztulás lesz a része, azok súlyos fenyítést kapnak, míg az én fenyítésem enyhébb lesz.” Az igazságos természet nem olyan, ahogy te mondod. Nem arról van szó, hogy azokkal, akik ügyesen megvallják bűneiket, elnézően bánnak. Az igazságosság szentség, és olyan természet, amely nem tűri el az ember által elkövetett sértéseket, és minden, ami mocskos és ami nem változott meg, Isten utálatának a célpontja. Isten igazságos természete nem törvény, hanem adminisztratív rendelet: adminisztratív rendelet a királyságon belül, és ez az adminisztratív rendelet az igazságos büntetése mindazoknak, akik nincsenek az igazság birtokában, akik nem változtak meg, és nincs lehetőségük az üdvösségre. Mert amikor minden embert fajtája szerint osztályoznak, a jót megjutalmazzák, a rosszat pedig megbüntetik. Ekkor válik világossá az ember rendeltetési helye; ekkor ér véget az üdvösség munkája, ezt követően az ember megmentésének munkája véget ér, és minden egyes gonosztevőt utolér a megtorlás.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Péter tapasztalatai: tudása a fenyítésről és ítéletről)

Isten napi igéi  248. szemelvény

Én mindent felemésztő tűz vagyok, és nem tűröm a sértést. Mivel az embereket mind Én teremtettem, bármit mondok és teszek, engedelmeskedniük kell, és nem lázadhatnak. Az embereknek nincs joguk beleavatkozni a munkámba, és még kevésbé jogosultak arra, hogy elemezzék, mi a helyes vagy helytelen a munkámban és a szavaimban. Én vagyok a teremtés Ura és a teremtett lényeknek Engem félő szívvel kell megvalósítaniuk mindent, amit megkövetelek; nem szabadna megpróbálniuk vitába szállni Velem, és végképp nem szabadna ellenállniuk. Hatalmammal kormányzom népemet, és mindazoknak, akik teremtésem részei, alá kell vetniük magukat hatalmamnak. Bár ma merészek és elbizakodottak vagytok Előttem, bár nem engedelmeskedtek a szavaknak, amelyekkel tanítalak benneteket és nem ismeritek a rettegést, Én csak toleranciával fogadom lázadásotokat; nem fogom elveszíteni a türelmemet, és nem fogok befolyást engedni a munkámba, mert apró, jelentéktelen férgek felkavarták a trágyadombon a piszkot. Atyám akarata érdekében eltűröm mindannak a folyamatos létezését, amit utálok és mindazt, amit gyűlölök, és így fogok tenni, amíg a kijelentéseim be nem teljesednek, egészen az utolsó pillanatomig. Ne aggódjatok! Nem süllyedhetek egy névtelen féreggel azonos szintre, és nem fogom összehasonlítani veled a képességeim fokát. Utállak, de képes vagyok elviselni téged. Te nem engedelmeskedsz Nekem, de nem menekülhetsz el a nap elől, amikor megfenyítelek téged, amit Atyám megígért Nekem. Fogható egy teremtett féreg a teremtés Urához? Ősszel a lehulló levelek visszatérnek a gyökereikhez; te visszatérsz „apád” otthonába, és Én is visszatérek Atyám mellé. Engem az Ő gyengéd szeretete kísér majd, téged pedig apád eltiprása követ. Én Atyám dicsőségét fogom viselni, te pedig a tiéd szégyenét. A büntetést, amelyet sokáig visszatartottam, arra fogom használni, hogy elkísérjelek téged, és a több tízezer éve romlott, rothadó húsod fog találkozni büntetésemmel. Befejezem majd benned a szavakkal végzett munkámat, amelyet tolerancia kísér, te pedig elkezded betölteni a szavaimból eredő katasztrófa elszenvedésének szerepét. Örvendezni és dolgozni fogok Izráelben; te sírsz és a fogaidat csikorgatod majd, a sárban létezve és haldokolva. Én visszanyerem eredeti formámat és nem maradok többé a mocsokban veled, míg te visszanyered eredeti rútságodat és továbbra is a trágyadombon fogsz turkálni. Amikor munkám és szavaim beteljesednek, az az öröm napja lesz Számomra. Amikor az ellenállásod és lázadásod véget ér, az a sírás napja lesz számodra. Nem fogok együttérezni veled és soha többé nem fogsz látni Engem. Nem fogok többé párbeszédet folytatni veled, és soha többé nem fogsz találkozni Velem. Gyűlölni fogom lázadó mivoltodat, és neked hiányozni fog a kedvességem. Lesújtok rád, és te sóvárogni fogsz Utánam. Örömmel távozom tőled, és te tudatában leszel az adósságodnak Felém. Soha többé nem látlak, de te mindig reménykedni fogsz Bennem. Gyűlölni foglak, mert jelenleg ellenállsz Nekem, és hiányozni fogok neked, mert jelenleg megfenyítelek. Nem leszek hajlandó melletted élni, de te keservesen vágyakozni fogsz utána, és az örökkévalóságig sírsz, mert megbánod mindazt, amit Velem tettél. Bűntudatot fogsz érezni lázadó mivoltod és ellenállásod miatt, még arccal a földre is fekszel majd megbánással, és leborulsz előttem és megesküszöl, hogy soha többé nem engedetlenkedsz Velem. Szíved mélyén azonban csak Engem fogsz szeretni, de soha nem leszel képes meghallani a hangomat. Szégyenkezni fogsz magad miatt.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Amikor a lehulló levelek visszatérnek a gyökereikhez, te megbánod majd mindazt a gonoszságot, amit tettél)

Isten napi igéi  249. szemelvény

Irgalmasságom azok iránt mutatkozik meg, akik szeretnek Engem és megtagadják önmagukat. A gonoszokat sújtó büntetés eközben pontosan bizonyítja igazságos természetemet, és még inkább tanúskodik haragomról. Amikor eljön a csapás, mindazok, akik Ellenem vannak, sírni fognak, miközben éhínség és dögvész áldozatául esnek. Azok, akik mindenféle gonoszságot elkövettek, de sok éven át követtek Engem, nem fogják megúszni, hogy megfizessenek bűneikért; ők is olyan szerencsétlenségbe fognak alámerülni, amelyhez hasonló ritkán volt látható az évmilliók során, és állandó pánik és félelem lesz úrrá rajtuk. Azok a követőim pedig, akik hűséget tanúsítottak Irántam, örvendeni és tapsolni fognak hatalmamnak. Kimondhatatlan elégedettséget fognak tapasztalni, és olyan örömben fognak élni, amilyet azelőtt még soha nem adományoztam az emberiségnek. Mert nagyra becsülöm az emberek jótetteit, és utálom gonosz tetteiket. Amióta elkezdtem vezetni az emberiséget, buzgón reméltem, hogy megnyerhetem az emberek egy olyan csoportját, akik azonos gondolkodásúak Velem. Eközben azokat, akik nem azonos gondolkodásúak Velem, soha nem felejtem el; szívemben mindig gyűlölöm őket, és várom az alkalmat, hogy bosszút álljak rajtuk, amit élvezettel fogok nézni. Most végre eljött az Én napom, és nem kell tovább várnom!

A végső munkám nem csak az emberek megbüntetésére szolgál, hanem arra is, hogy elrendezzem az ember rendeltetési helyét, és hogy minden ember elismerje tetteimet és cselekedeteimet. Azt akarom, hogy minden egyes ember lássa, hogy minden, amit tettem, helyes, és hogy minden, amit tettem, az az Én természetem kifejeződése. Nem az ember cselekedete, még kevésbé a természet hozta létre az emberiséget, hanem Én, aki a teremtésben minden élőlényt táplálok. Az Én létezésem nélkül az emberiség egyszerűen elpusztul és csapásoktól szenved. Egyetlen emberi lény sem fogja többé látni a gyönyörű napot és holdat, vagy a zöldellő világot; az emberiség csak a fagyos éjszakával és a halál árnyékának könyörtelen völgyével találkozik. Én vagyok az emberiség egyetlen üdvössége. Én vagyok az emberiség egyetlen reménye, sőt, Én vagyok az, akin az egész emberiség létezése nyugszik. Nélkülem az emberiség azonnal megtorpan. Nélkülem az emberiség katasztrófát fog elszenvedni, és mindenféle kísértet tiporja majd el, bár senki sem figyel Rám. Olyan munkát végeztem, amelyet senki más nem tud elvégezni, és csak remélem, hogy az emberek néhány jócselekedettel meg tudják ezt hálálni Nekem. Bár csak kevesen tudják meghálálni Nekem, mégis befejezem utazásom az emberi világban, és megkezdem kibontakozó munkám következő lépését, mert az emberek közötti ide-oda rohangálásom e hosszú évek során meghozta gyümölcsét, és nagyon elégedett vagyok. Engem nem az emberek száma érdekel, hanem a jótetteik. Mindenesetre remélem, hogy elegendő jócselekedetet készítetek elő a saját rendeltetési helyetek érdekében. Akkor leszek elégedett; különben egyikőtök sem menekülhet meg a csapástól, amely rátok fog lesújtani. A csapás Tőlem ered, és természetesen Én irányítom. Ha nem tudtok elég jónak tűnni a szememben, akkor nem fogtok megmenekülni a csapás elszenvedésétől. A megpróbáltatások közepette tetteitek és cselekedeteitek nem bizonyultak teljesen helyénvalóknak, mert hitetek és szeretetetek üres volt, és csak félénknek vagy keménynek mutatkoztatok. Ezzel kapcsolatban csak azt fogom megítélni, hogy valami jó vagy rossz. Továbbra is az foglalkoztat, ahogyan mindegyikőtök cselekszik és megnyilvánul, és ez alapján fogom meghatározni a végeteket. Egyet azonban világossá kell tennem: azokkal szemben, akik a legcsekélyebb hűséget sem mutatták Irántam a megpróbáltatások idején, nem leszek többé irgalmas, mert irgalmasságom csak eddig terjed. Nem kedvelek továbbá senkit, aki egyszer már elárult Engem, és még kevésbé szeretnék azokkal társulni, akik elárulják barátaik érdekeit. Ez az Én természetem, függetlenül attól, hogy ki az illető. Ezt el kell mondanom nektek: aki összetöri a szívemet, az másodszor nem kap Tőlem kegyelmet, mindaz pedig aki hűséges volt Hozzám, örökre a szívemben marad.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Készíts elegendő jócselekedetet rendeltetési helyedhez)

Isten napi igéi  250. szemelvény

Amikor Isten a földre jött, nem a világból való volt, és nem azért lett testté, hogy élvezze a világot. Ő pontosan azon a helyen született, ahol munkálkodása feltárja majd az Ő természetét és a leginkább jelentőségteljes lesz. Akár szent, akár mocskos az a föld, és bárhol is munkálkodik Ő, Ő szent. A világon mindent Ő teremtett, bár az egészet megrontotta a Sátán. De továbbra is minden dolog Őhozzá tartozik; mind az Ő kezében van. Egy mocskos földre jön el és ott munkálkodik, hogy feltárja szentségét; csakis munkája érdekében teszi ezt, vagyis nagy megaláztatást tűr el, hogy ezt a munkát elvégezze, hogy megmentse ennek a mocskos földnek a népét. Ez azért történik, hogy bizonyságot tegyen az egész emberiség érdekében. Az ilyen munka Isten igazságát mutatja meg az embereknek, és jobban ki tudja nyilvánítani Isten fensőbbségét. Az Ő nagysága és egyenessége nyilvánul meg egy alacsonyrendű embercsoport üdvözítésében, akiket mások megvetnek. Az, hogy egy mocskos földön születik meg, egyáltalán nem bizonyítja, hogy Ő alacsonyrendű; egyszerűen csak lehetővé teszi az egész teremtés számára, hogy meglássa az Ő nagyságát és az emberiség iránti igaz szeretetét. Minél inkább így tesz Ő, ez annál inkább feltárja az Ő tiszta szeretetét, makulátlan szeretetét az ember iránt. Isten szent és igaz. Bár egy mocskos földön született, és bár azokkal az emberekkel él együtt, akik mocskossággal vannak tele, ahogy Jézus is bűnösökkel élt a Kegyelem Korában, talán nem igaz, hogy munkájának minden apró részlete az egész emberiség túlélése érdekében valósul meg? Nem azért van mindez, hogy az emberiség nagyszerű üdvösséget nyerhessen? Kétezer évvel ezelőtt Ő jó néhány évig bűnösökkel élt együtt. Ez a megváltás érdekében történt. Ma egy mocskos, alacsonyrendű embercsoporttal él együtt. Ez az üdvösség érdekében történik. Talán nem értetek, emberekért van az Ő minden munkája? Miért élt és szenvedett volna bűnösökkel együtt oly sok éven át, miután egy jászolban megszületett, ha nem azért, hogy megmentse az emberiséget? És miért térne vissza a testbe másodszor is, miért születne meg ezen a földön, ahol démonok gyülekeznek, és miért élne együtt ezekkel az emberekkel, akiket mélyen megrontott a Sátán, ha nem azért, hogy megmentse az emberiséget? Hát nem hűséges Isten? Az Ő munkájának melyik része nem az emberiségért történt? Melyik része nem a ti sorsotokért történt? Isten szent – ez megváltoztathatatlan! Őt nem szennyezi be a mocsok, bár egy mocskos földre jött; mindez csak azt jelentheti, hogy Isten szeretete az emberiség iránt rendkívül önzetlen, a szenvedés és megaláztatás pedig, amelyet Ő eltűr, rendkívül nagy! Nem tudjátok, milyen nagy megaláztatást szenved el Ő mindannyiótokért és a ti sorsotokért? Ahelyett, hogy nagy embereket vagy gazdag és befolyásos családok fiait mentené meg, Ő kifejezetten az alacsonyrendűeket és lenézetteket menti meg. Hát nem az Ő szentsége mindez? Hát nem az Ő igazságossága mindez? Az egész emberiség túlélése érdekében Ő inkább azt választotta, hogy egy mocskos földön születik meg, és elszenved minden megaláztatást. Isten nagyon is valóságos – Ő nem végez hamis munkát. Nem ilyen gyakorlatias módon végzi munkája minden egyes szakaszát? Bár az emberek egyre csak rágalmazzák Őt, és azt mondják, bűnösökkel ül egy asztalnál, bár az emberek egyre csak gúnyolják Őt, és azt mondják, a mocsok fiaival, a legalacsonyabb rendű emberekkel él együtt, Ő akkor is önzetlenül ad Magából, és az emberiség mégis így elutasítja Őt. Hát nem nagyobb szenvedést tűr el Ő, mint ti? Nem nagyobb az Általa végzett munka, mint az ár, amelyet ti fizettetek?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Móáb leszármazottai megmentésének jelentősége)

Isten napi igéi  251. szemelvény

Isten oly mértékben megalázkodott, hogy ezekben a mocskos és romlott emberekben végzi a munkáját, és tökéletessé teszi ezt az embercsoportot. Isten nem csak azért lett testté, hogy emberek között éljen és egyen, hogy pásztorolja az embereket, és hogy gondoskodjon arról, amire az embereknek szükségük van. Sokkal fontosabb az, hogy Ő az üdvösség és a hódítás hatalmas munkáját végzi ezeken az elviselhetetlenül romlott embereken. Ő eljött a nagy vörös sárkány szívébe, hogy megmentse ezeket a legromlottabb embereket, hogy minden ember megváltozzon és újjá legyen. Az a mérhetetlen megpróbáltatás, amit Isten elvisel, nem csak az a megpróbáltatás, amit a megtestesült Isten elszenved, hanem leginkább az, hogy Isten Lelke rendkívüli megaláztatást szenved el – annyira megalázkodik és elrejti Magát, hogy közönséges emberré válik. Isten megtestesült, és testi formát öltött, hogy az emberek lássák, hogy neki normális emberi élete és normális emberi szükségletei vannak. Ez elég bizonyíték arra, hogy Isten nagymértékben megalázkodott. Isten Lelke a testben valósult meg. Az Ő Lelke olyan magasztos és nagy, mégis egy közönséges emberi, egy jelentéktelen emberi alakot vesz fel, hogy elvégezze a Lelkének munkáját. Mindannyiótok képessége, rálátása, érzéke, emberi mivolta, és élete azt mutatja, hogy ti valóban méltatlanok vagytok Isten ilyen jellegű munkájának elfogadására. Ti valóban méltatlanok vagytok arra, hogy Isten ilyen nehézségeket viseljen el értetek. Isten olyan nagyszerű. Ő olyan páratlan, és az emberek olyan hitványak, és mégis Ő még mindig dolgozik rajtuk. Nemcsak azért testesült meg, hogy gondoskodjon az emberekről, hogy beszéljen az emberekhez, hanem még együtt is él az emberekkel. Isten annyira alázatos, annyira szeretetreméltó.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak azok tökéletesíthetők, akik a gyakorlásra összpontosítanak)

Isten napi igéi  252. szemelvény

Sok álmatlan éjszakát viselt el Isten az emberiségen végzett munkája kedvéért. A magasságtól a legmélyebb mélységekig, Ő alászállt az élő pokolba, amelyben az ember él, hogy az emberrel töltse napjait, soha nem panaszkodott az emberek körében lévő lepusztultság miatt, és soha nem rótta meg az embert engedetlenségéért, hanem a legnagyobb megaláztatást tűri el, miközben személyesen végzi munkáját. Hogy tartozhatna Isten a pokolhoz? Hogyan tölthetné Ő az életét a pokolban? Ám az egész emberiség kedvéért, hogy az emberiség egésze hamarabb találjon megnyugvásra, Ő megaláztatást tűrt el és igazságtalanságot szenvedett, hogy eljöjjön a földre, és személyesen lépett be a „pokolba” és az „alvilágba”, a tigris barlangjába, hogy megmentse az embert. Hogy lenne jogosult az ember szembeszállni Istennel? Mi oka van panaszkodni Istenről? Hogy van képe Istenre nézni? A mennyei Isten eljött ide, a bűn legmocskosabb földjére, sohasem hangoztatta sérelmeit, sohasem panaszkodott az emberről, hanem csendesen elfogadja az ember pusztítását^[1] és elnyomását. Ő soha nem vágott vissza az ember észszerűtlen követeléseire, sohasem támasztott sem túlzott, sem észszerűtlen követelményeket az emberrel szemben; egyszerűen zokszó nélkül végzi mindazt a munkát, amelyet az ember igényel: a tanítást, a megvilágosítást, a megrovást, a szavakkal való finomítást, az emlékeztetést, buzdítást, vigasztalást, ítéletet és kinyilatkoztatást. Melyik lépése nem szolgálta az ember életét? Bár Ő elvette az ember kilátásait és sorsát, az Isten által véghezvitt lépések közül melyik nem szolgálta az ember sorsát? Melyik nem az ember túlélése érdekében történt? Melyik nem azért történt, hogy megszabadítsa az embert ettől a szenvedéstől és a sötét erők elnyomásától, amelyek feketék, mint az éjszaka? Melyik nem az ember érdekében történik? Ki képes megérteni Isten szívét, amely olyan, mint egy szerető anya szíve? Ki értheti meg Isten buzgó szívét? Isten szenvedélyes szívét és heves elvárásait hideg szívvel viszonozták, fásult, közömbös szemmel, az ember ismételt dorgálásával és sértéseivel; csípős megjegyzésekkel viszonozták, szarkazmussal és lekicsinyléssel; az ember gúnyolódásával viszonozták, lábbal tiprásával és elvetésével, félreértésével, sápítozásával, elidegenedésével, elkerülő magatartásával – semmi mással, mint csalárdsággal, támadásokkal és keserűséggel. Meleg szavait összevont szemöldökkel fogadták és ezernyi meglengetett mutatóujj hűvös ellenszegülésével. Isten csak tűrni tud, lehajtott fejjel, az embereket szolgálva, mint egy készséges ökör^.[2] Oly sokszor látta a napot és a holdat, oly sokszor nézett szembe a csillagokkal, oly sokszor távozott el hajnalban és tért vissza alkonyatkor, forgolódott álmatlanul, ezerszer nagyobb kínt tűrve el, mint az Atyjától való eltávozásának fájdalma, eltűrve az ember támadásait és megtörését, azt, hogy az ember foglalkozott vele és megmetszette Őt. Isten alázatosságát és rejtettségét az ember előítéletével^[3] viszonozták, az ember méltánytalan nézeteivel és méltánytalan bánásmódjával; Isten hangtalan munkavégzését a homályban, az Ő türelmét és hosszútűrését az ember mohó pillantásával viszonozták; az ember lelkiismeret-furdalás nélkül próbálja halálra tiporni Istent, beletaposni Őt a földbe. Az ember Istennel való bánásmódjában tanúsított hozzáállását „ritka ravaszság” jellemzi, Isten pedig, akit az ember zaklat és megvet, laposra zúzódik emberek tízezreinek lába alatt, míg maga az ember emelt fővel áll, mintha ő lenne a domb királya; mintha az abszolút hatalmat akarná megragadni^[4], hogy egy paraván mögül vonja magára a figyelmet, hogy Istent tegye meg a színfalak mögötti, lelkiismeretes és szabálykövető rendezőnek, aki nem üthet vissza és nem csinálhat botrányt. Istennek az Utolsó Császár szerepét kell játszania, bábnak^[5] kell lennie, minden szabadságától megfosztva. Az ember tettei kimondhatatlanok – akkor hát hogy lenne ő jogosult ezt vagy azt követelni Istentől? Hogy lenne ő jogosult javaslatokat tenni Istennek? Hogy lenne ő jogosult azt követelni, hogy Isten érezzen együtt az ő gyengeségeivel? Hogy lenne ő alkalmas arra, hogy megkapja Isten irgalmát? Hogy lenne ő alkalmas arra, hogy újra meg újra Isten nagylelkűségében részesüljön? Hogy lenne ő alkalmas arra, hogy újra meg újra Isten megbocsátásában részesüljön? Hol a lelkiismerete? Már régen összetörte, már régen darabokra zúzta Isten szívét. Isten csillogó szemmel és boldogan érkezett az emberek közé, remélve, hogy az ember jóindulattal fordul majd Felé, még ha csak egy kis melegséggel is. De Isten szívét nem egykönnyen vigasztalja meg az ember, hisz nem kapott mást, csak lavinává dagadó^[6] támadásokat és szenvedést. Az ember szíve túl mohó, a vágya túl nagy, soha nem elégíthető ki, mindig vakmerő és rosszban sántikál, sohasem enged Istennek szólásszabadságot vagy szólási jogot, és nem hagy Istennek más lehetőséget, mint hogy alávesse Magát a megaláztatásnak, és engedje, hogy az ember kedve szerint manipulálja Őt.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Munka és belépés (9.))

Lábjegyzetek:

1. „Pusztítás”: az emberiség engedetlenségét leplezi le.

2. „Összevont szemöldökök fogadták és ezernyi meglengetett mutatóujj hűvös ellenszegülése, lehajtott fejjel, az embereket szolgálva, mint egy készséges ökör” – ez eredetileg egyetlen mondat volt, de itt az érthetőség kedvéért két részre tagolódik. A mondat első része az ember cselekedeteire utal, míg a másik a szenvedésről szól, amelyen Isten keresztülment, valamint arról, hogy Isten rejtett és alázatos.

3. „Előítélet”: az emberek engedetlen magatartására utal.

4. „Az abszolút hatalmat megragadni”: az emberek engedetlen magatartására utal. Magasra emelik saját magukat, másokat megbéklyózva és rákényszerítve, hogy őket kövessék és értük szenvedjenek. Ezek az Istennel szemben ellenséges erők.

5. „Báb”: azokat gúnyolja, akik nem ismerik Istent.

6. „Lavinává dagadó”: az emberek aljas viselkedését hangsúlyozza.

Isten napi igéi  253. szemelvény

Igencsak mélyenszántó mindannak a jelentősége, amit Isten tesz. Vedd fontolóra például Jézus megfeszítését. Miért kellett Jézust megfeszíteni? Nem azért, hogy az egész emberiséget megváltsa? Így hát Isten jelen megtestesülésének, valamint annak is hatalmas jelentősége van, hogy megtapasztalja a világ szenvedését – az emberiség csodás rendeltetési helye miatt van ez. Isten az Ő munkájában mindig pontosan azt teszi, ami a leginkább gyakorlatias. Miért van az, hogy Isten úgy tekint az emberre, mintha bűn nélkül való lenne, és az ember a jószerencséje folytán Isten elé járulhat? Azért, mert Jézust a keresztre szegezték, viselte az ember bűneit, és megváltotta az emberiséget. Akkor miért van az, hogy az emberiség nem fog többet szenvedni, nem lesz bús, nem önt könnyet, és többé nem sóhajtozik? Azért, mert Isten jelen megtestesülése mindezt a szenvedést Magára vette, és ezt a szenvedést most elviselte az emberért Olyan ez, akárcsak az édesanya, aki látja, amint megbetegszik a gyermeke, és imádkozik a Mennyhez, azt kívánva, hogy bárcsak a saját élete rövidülne meg, ha az a gyermeke gyógyulását jelentheti. Isten is ily módon munkálkodik, felajánlva a saját fájdalmát azért a csodás rendeltetési helyért, amely aztán eljön az emberiség számára. Nem lesz több bú, nem lesz több könny, nem lesz több sóhaj és nem lesz több szenvedés. Isten megfizeti az árat – a költséget, hogy személyesen megtapasztalja a világ szenvedését cserébe azért a csodás rendeltetési helyért, amely az emberiség számára következik. A csodás rendeltetési helyért „cserébe” kifejezés itt nem azt jelenti, hogy Istennek nincs ereje vagy hatalma csodás rendeltetési helyet biztosítani az emberiségnek, hanem inkább azt, hogy Isten gyakorlatiasabb és erőteljesebb bizonyítékot szeretne találni az emberek teljes meggyőzésére. Isten már megtapasztalta ezt a szenvedést, így hát alkalmas, megvan az ahhoz szükséges ereje, sőt, hatalma, hogy az emberiséget a csodás rendeltetési helyre vigye, hogy ezt a csodás rendeltetési helyet és ígéretet adja az emberiségnek. A Sátán teljes mértékben meggyőződik; a világegyetem minden teremtménye teljes mértékben meggyőződik. Végül Isten meg fogja engedni az emberiségnek, hogy megkapja az Ő ígéretét és szeretetét. Minden, amit Isten tesz, gyakorlatias, semmi nem üres, amit tesz, és Ő mindezt saját Maga megtapasztalja. Isten megfizeti annak az árát, hogy saját Maga tapasztalja meg a szenvedést, cserébe az emberiség rendeltetési helyéért. Vajon nem gyakorlatias ez a munka? A szülők fizethetnek tisztességes árat a gyermekeik kedvéért, és ez a gyermekeik iránti szeretetüket jelképezi. Azzal, hogy így tesz, a megtestesült Isten természetesen a legőszintébb és a leghűbb az emberiséghez. Isten lényege a hűség; azt mondja, amit tesz, és amit tesz, az valóra válik. Őszinte minden, amit az emberekért tesz. Nem a levegőbe beszél; amikor azt mondja, hogy megfizet egy árat, akkor valóban megfizeti az árat. Amikor azt mondja, hogy Magára veszi az emberek szenvedését és helyettük szenved, akkor valóban eljön, hogy közöttük éljen, személyesen érezve és megtapasztalva ezt a szenvedést. Ezt követően pedig a világegyetemben minden el fogja ismerni, hogy helyes és igaz minden, amit Isten tesz, és valóságos minden, amit Isten tesz: ez erőteljes bizonyíték. Ezenkívül az emberiségnek a jövőben lesz egy csodás rendeltetési helye, és a megmaradtak mind magasztalni fogják Istent; dicsérni fogják, hogy Isten tettei bizony az Ő emberiség iránti szeretetéből fakadtak. Isten alázatosan, hétköznapi emberként jön az emberek közé. Nem csupán elvégez némi munkát, szól néhány szót, majd pedig elmegy, hanem valóban beszél és munkálkodik, miközben megtapasztalja a világ fájdalmát. Csak azt követően megy el, hogy végzett ennek a fájdalomnak a megtapasztalásával. Ilyen valós és ilyen gyakorlatias Isten munkája; mindazok, akik megmaradnak, dicsérni fogják ezért Őt, és látni fogják Isten ember iránti hűségét, valamint az Ő jószívűségét. Isten szépségének és jóságának lényege az Ő hús-vér testbeli megtestesülésének jelentőségében mutatkozik meg. Bármit tesz is, az őszinte; bármit mond is, az komoly és hű. Mindent, amit tenni szándékozik, valóban meg is tesz; ha van fizetendő ár, akkor azt valóban megfizeti; nem csupán a levegőbe beszél. Isten igaz Isten; Isten hű Isten.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A megtestesülés jelentőségének második szempontja)

Isten napi igéi  254. szemelvény

Az élet útja nem olyasmi, amit bárki birtokolhat, vagy amit bárki könnyedén elérhet. Azért van ez így, mert élet csak Istentől származhat, ami azt jelenti, hogy csak Maga Isten birtokolja az élet lényegét, és az élet útja csakis Magáé Istené. Tehát egyedül Isten az élet eredete, az élet élő vizének kiapadhatatlan kútforrása. Amióta megteremtette a világot, Isten sok munkát végzett az élet vitalitásával kapcsolatban, sok munkát végzett, amely életet hoz az embernek, és nagy árat fizetett azért, hogy az ember életet nyerhessen. Azért van ez így, mert Isten Maga az örök élet, és Isten Maga az ember feltámasztásának útja. Isten soha nem hiányzik az ember szívéből, és mindenkor ott él az emberek között. Mindig is Ő volt az ember életének hajtóereje, az ember létezésének gyökere, és gazdag tárház az ember születés utáni létezéséhez. Ő az oka az ember újjászületésének, és Ő teszi képessé arra, hogy kitartóan élje meg minden egyes szerepét. Az ember az Ő hatalmának és kiolthatatlan életerejének köszönhetően él nemzedékről nemzedékre, és ez idő alatt mindvégig Isten életének hatalma volt az ember létezésének fő támasza, amiért Isten olyan árat fizetett, amilyet egy hétköznapi ember sem fizetett soha. Isten életereje képes bármilyen hatalom fölé kerekedni; sőt minden hatalmat felülmúl. Az Ő élete örök, az Ő hatalma rendkívüli, és az Ő életerejét nem gyűrheti maga alá teremtett lény vagy ellenséges erő. Isten életereje létezik, és ragyogó fénnyel világít, időtől és helytől függetlenül. Menny és föld nagy változásokon mehet keresztül, de Isten élete mindörökké ugyanaz. Minden elmúlhat, de Isten élete továbbra is megmarad, mert Isten minden dolgok létezésének forrása és a létezésük gyökere. Az ember élete Istentől származik, a menny létezése Isten miatt van, és a föld létezése Isten életének erejéből ered. Nincs olyan vitalitással eltöltött tárgy, amely felülmúlhatná Isten szuverenitását, és nincs olyan életerővel teli dolog, amely kikerülhetné Isten hatalmának hatáskörét. Ily módon mindenkinek, bárki legyen is, Isten uralma alá kell vetnie magát, mindenkinek Isten parancsnoksága alatt kell élnie, és senki nem menekülhet meg az Ő kezéből.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az utolsó napok Krisztusa adhatja meg az embernek az örök élet útját)

Isten napi igéi  255. szemelvény

Ha igazán el szeretnéd nyerni az örök élet útját, és ha mohó vagy annak keresésében, először válaszolj erre a kérdésre: hol van ma Isten? Talán ezt felelnéd: „Isten a mennyben él, természetesen – Ő biztosan nem élne a te otthonodban, ugye?” Talán azt mondanád, hogy Isten nyilvánvalóan minden dolog között él. Vagy azt mondhatnád, hogy Isten minden ember szívében él, vagy hogy Isten a szellemi világban van. Egyiket sem tagadom, de tisztáznom kell a kérdést. Nem teljesen helytálló azt mondani, hogy Isten az ember szívében él, de nem is egészen helytelen. Azért van ez így, mert az Istenben hívők között vannak olyanok, akiknek a hite igaz, és olyanok, akiknek a hite hamis; vannak olyanok, akiket Isten helyesel, és olyanok, akiket helytelenít; vannak olyanok, akik örömet szereznek Neki, és olyanok, akiket utál; és vannak olyanok, akiket Ő tökéletessé tesz, és olyanok, akiket kirekeszt. Ezért azt mondom, hogy Isten csak néhány ember szívében él, és ezek az emberek kétségkívül azok, akik igazán hisznek Istenben, akiket Isten helyesel, akik örömet szereznek Neki, és akiket Ő tökéletessé tesz. Ők azok, akiket Isten vezet. Mivel Isten vezeti őket, ők azok az emberek, akik már hallották és látták az örök élet Istentől való útját. Azok, akiknek az Istenbe vetett hite hamis, akiket Isten nem helyesel, akiket Isten megvet, akiket Isten kivet – őket Isten mindenképpen elutasítja, ők mindenképpen az élet útja nélkül maradnak, és mindenképpen tudatlanságban maradnak afelől, hogy hol van Isten. Ezzel szemben azok, akiknek Isten ott él a szívében, tudják, hol van Ő. Ők azok az emberek, akiket Isten megajándékoz az örök élet útjával, és ők azok, akik követik Istent. Nos, tudod már, hol van Isten? Isten mind az ember szívében, mind az ember mellett ott van. Nemcsak a szellemi világban és minden dolog fölött van, hanem még inkább ott van a földön, amelyen az ember létezik. Így az utolsó napok eljövetele Isten munkájának lépteit új területre vezette. Isten szuverenitása kiterjed mindenre mindenek között, és Ő az ember fő támasza a szívében, sőt, mi több, Ő az emberek között létezik. Csak így hozhatja el Ő az élet útját az emberiségnek, és így hozhatja el az embert az élet útjára. Isten azért jött el a földre és él az emberek között, hogy az ember elnyerje az élet útját, és hogy az ember létezhessen. Ugyanakkor Isten parancsol mindennek mindenek között, hogy megkönnyítse az együttműködést az irányítással, amelyet az emberek között végez. Így, ha csak azt a doktrínát ismered el, hogy Isten a mennyben és az ember szívében van, de nem ismered el Isten emberek közötti létezésének igazságát, akkor sohasem fogod elnyerni az életet, és sohasem fogod elnyerni az igazság útját.

Isten Maga az élet és az igazság, és az Ő élete és igazsága együtt létezik. Azok, akik képtelenek elnyerni az igazságot, sohasem fogják elnyerni az életet. Az igazság útmutatása, támogatása és ellátása nélkül csak szavakat, doktrínákat, mindenekfölött pedig halált nyerhetsz. Isten élete mindenkor jelenvaló, és az Ő igazsága és élete együtt létezik. Ha nem vagy képes megtalálni az igazság forrását, akkor nem fogod elnyerni az élet táplálékát; ha nem vagy képes elnyerni az élet gondoskodását, akkor biztosan nem lesz benned igazság, és így, a fantazmagóriáidon és elképzeléseiden kívül, az egész tested nem lesz több, csak a húsod – a bűzös húsod. Tudd meg, hogy a könyvek szavai nem számítanak életnek, a történelmi feljegyzéseket nem lehet igazságként imádni, és a múlt szabályai nem szolgálhatnak beszámolóként Isten jelenben elhangzott szavairól. Csak amit Isten mond ki, amikor eljön a földre és az emberek között él, az az igazság, az élet, Isten akarata és az Ő munkálkodásának jelenlegi módja. Ha az elmúlt korokban Isten által mondott szavakról szóló feljegyzéseket alkalmazod a mai napra, akkor régész vagy, és a jellemzésed legtalálóbb módja ez: a történelmi örökség szakértője. Azért van ez így, mert mindig Isten elmúlt időkben végzett munkájának nyomaiban hiszel, csak Isten árnyékában hiszel, amely egy korábbi időből maradt, amikor Ő az emberek között munkálkodott, és csak abban az útban hiszel, amelyet Isten régebbi korokban adott az Ő követőinek. Nem hiszel Isten mai munkájának irányában, nem hiszel Isten mai dicsőséges ábrázatában, és nem hiszel az igazság útjában, amelyet Isten a jelenben mond ki. Így hát tagadhatatlanul álmodozó vagy, aki teljesen elveszítette kapcsolatát a valósággal. Ha most még mindig olyan szavakon csüngsz, amelyek képtelenek életet hozni az embernek, akkor reménytelen, halott fadarab^[a] vagy, mert túlságosan konzervatív, túlságosan kezelhetetlen vagy, túlságosan lepereg rólad a józan ész szava!

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az utolsó napok Krisztusa adhatja meg az embernek az örök élet útját)

Lábjegyzet:

a. „Halott fadarab” – egy kínai mondás, jelentése: menthetetlen.

Isten napi igéi  256. szemelvény

Isten Maga az igazság, és minden igazság az Övé. Isten az igazság forrása. Minden pozitív dolog és minden igazság Istentől származik. Ő ítélkezhet minden dolog és minden esemény helyességéről és helytelenségéről; Ő ítélkezhet a már megtörtént dolgokról, a most történő dolgokról és az ember számára még ismeretlen jövőbeli dolgokról. Isten az egyetlen Bíró, aki ítélkezhet minden dolog helyességéről és helytelenségéről, és ez azt jelenti, hogy minden dolog helyességét és helytelenségét csak Isten ítélheti meg. Ő ismeri minden dolog kritériumait. Bármikor és bárhol kifejezésre tud juttatni igazságokat. Isten az igazság megtestesítője, ami azt jelenti, hogy Ő maga rendelkezik az igazság lényegével. Ha az ember megért sok igazságot, és Isten tökéletessé teszi, akkor vajon van-e bármi köze az igazság megtestesüléséhez? Nincs. Ez bizonyosság. Amikor az ember tökéletessé válik, tekintettel Isten jelenlegi munkájára és az Isten által az embertől megkövetelt különféle mércékre, akkor pontos ítélőképességgel és gyakorlási módszerekkel rendelkezhet, és teljesen megérti Isten akaratát. Különbséget tud tenni aközött, hogy mi jön Istentől és mi jön az embertől, mi a helyes és mi a helytelen. Vannak azonban olyan dolgok, amelyek elérhetetlenek és tisztázatlanok maradnak az ember számára, olyan dolgok, amelyeket csak akkor tudhat meg, miután Isten elmondja neki. Tudhat-e vagy megjósolhat-e az ember még ismeretlen dolgokat, amelyeket Isten még nem mondott el neki? Egyáltalán nem. Sőt, még ha az ember meg is szerezné az igazságot Istentől, és birtokában lenne az igazság valóságának, és sok igazság lényegét ismerné, továbbá képes lenne különbséget tenni jó és rossz között, vajon képes lenne minden dolgot irányítani és uralni? Nem lenne meg benne ez a képesség. Ez a különbség Isten és az ember között. A teremtett lények mindig csak az igazság forrásától szerezhetik meg az igazságot. Embertől megszerezhetik az igazságot? Az ember az igazság? Ember adhat-e igazságot? Nem, és ebben rejlik a különbség. Te csak megkaphatod az igazságot, de nem adhatodazt. Nevezhetünk-e téged olyan embernek, aki birtokában van az igazságnak? Nevezhető vagy-e az igazság megtestesítőjének? Egyáltalán nem! Pontosan mi az igazság megtestesülésének lényege? A forrás, amely az igazságot átadja, a minden dolgok feletti kormányzás és szuverenitás forrása, és egyben az egyetlen kritérium és mérce, amely alapján minden dolog és minden esemény megítéltetik. Ez az igazság megtestesülése.

(Az Ige, 4. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Nyolcadik tétel (Harmadik rész)).

Isten napi igéi  257. szemelvény

Az igazság kimondásakor Isten kifejezésre juttatja az Ő természetét és lényegét; az igazság Általa történő kifejezése nem az emberiség által megismert különféle pozitív dolgok és kijelentések összegzésén alapul. Isten szavai Isten szavai; Isten szavai az igazság. Az egyetlen alap és törvény, amely szerint az emberiség létezik, mindazok az úgynevezett dogmák pedig, amelyek az embertől származnak, helytelenek, abszurdak, és Isten elítéli őket. Nem felelnek meg az Ő jóváhagyásának, és még kevésbé képezik az Ő kijelentéseinek eredetét vagy alapját. Isten a szavain keresztül fejezi ki az Ő természetét és lényegét. Az Isten kifejezéseiből fakadó minden szó igazság, mert Ő rendelkezik Isten lényegével, és Ő minden pozitív dolog valósága. Függetlenül attól, hogy ez a romlott emberiség hogyan pozicionálja vagy határozza meg Isten szavait, illetve hogyan tekint rájuk vagy értelmezi azokat, Isten szavai örökké az igazság, és ez egy olyan tény, amely soha nem változik. Nem számít, Isten hány szava hangzott el, és nem számít, hogy ez a romlott, gonosz emberiség mennyire ítéli és utasítja el őket, egy tény örökre változatlan marad: Isten szavai mindig az igazságot jelentik, és az ember ezt soha nem változtathatja meg. Végül az embernek el kell ismernie, hogy Isten szavai az igazság, és hogy az emberiség által nagyra becsült hagyományos kultúra és tudományos ismeretek soha nem válhatnak pozitív dolgokká, és soha nem válhatnak az igazsággá. Ez teljes mértékben így van. Az emberiség hagyományos kultúrája és létezési módja nem válik igazsággá a változások vagy az idő múlása miatt, és Isten szavai sem válnak az ember szavaivá az emberiség elítélése vagy feledékenysége miatt. Az igazság mindig igazság; ez a lényeg soha nem fog megváltozni. Milyen tény rejlik ebben? A hagyományos kultúra minden mondása a Sátántól, az emberi képzelgésekből és elképzelésekből származik, vagy az emberi forrófejűségből és az emberek romlott beállítottságából ered, és egyáltalán semmi köze a pozitív dolgokhoz. Isten szavai viszont Isten lényegét és identitását fejezik ki. Milyen okból juttatja kifejezésre ezeket a szavakat? Miért mondom, hogy ezek jelentik az igazságot? Azért, mert Isten uralkodik minden dolog minden törvényei, szabályai, gyökere, lényege, valódisága és titkai felett. Az Ő kezében vannak. Ezért csak Isten ismeri minden dolog szabályait, valódiságát, tényeit és titkait. Isten ismeri minden dolog eredetét, és Isten tudja, hogy pontosan mi képezi minden dolog gyökerét. Csakis Isten szavai határoznak meg legpontosabban minden dolgot, és csak Isten szavai adják meg az emberi lények életének mércéit és alapelveit, illetve jelentik azokat az igazságokat és kritériumokat, amelyekre támaszkodva élhetnek az emberek.

(Az Ige, 4. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Kilencedik tétel (Első rész)).

Isten napi igéi  258. szemelvény

Attól a pillanattól kezdve, hogy sírva erre a világra jössz, megkezded kötelességeid teljesítését. Isten tervéért és elrendeléséért töltöd be szerepedet, és megkezded életutadat. Bármi legyen is a háttered, és bármilyen út áll is előtted, senki sem menekülhet a Menny vezénylései és intézkedései elől, és senki sem irányíthatja a saját sorsát, mert csak Ő, aki mindenek felett uralkodik, képes ilyen munkára. Amióta az ember létezik, Isten mindig is így munkálkodott, irányította a világegyetemet, irányítja a dolgok változásának szabályait és mozgásának pályáját. Mint minden dolog, az ember is csendesen és tudtán kívül táplálkozik az Istentől származó édességből, esőből és harmatból; mint minden dolog, az ember is tudtán kívül él Isten kezének irányítása alatt. Az ember szíve és lelke Isten kezében van, Isten szeme látja életének minden mozzanatát. Függetlenül attól, hogy elhiszed-e ezt vagy sem, minden és bármi, legyen az élő vagy holt, Isten gondolatainak megfelelően mozdul, változik, újul meg és tűnik el. Ilyen módon uralkodik Isten minden dolog felett.

Ahogy az éjszaka csendesen közeledik, az ember nem tud róla, mert az ember szíve nem érzékeli, miként közeledik az éjszaka, és honnan jön. Ahogy az éjszaka csendesen elillan, az ember üdvözli a nappal világosságát, de hogy honnan jött a fény, és hogyan űzte el az éjszaka sötétségét, azt az ember még kevésbé tudja, és még kevésbé van tudatában. A nappal és az éjszaka e visszatérő váltakozása átviszi az embert egyik korszakból a másikba, egyik történelmi környezetből a másikba, miközben biztosítja, hogy Isten munkája minden korszakban megvalósuljon, és terve minden korra vonatkozóan teljesüljön. Az ember Istennel együtt járta végig ezeket az időszakokat, mégsem tudja, hogy Isten uralja minden dolog és élőlény sorsát, sem azt, hogy Isten hogyan vezényel és irányít mindent. Ez a megértés elkerülte az emberiséget ősidők óta egészen napjainkig. Ami pedig ennek okát illeti, nem azért, mert Isten tettei túlságosan rejtve vannak, és nem is azért, mert Isten terve még nem valósult meg, hanem azért, mert az ember szíve és szelleme túlságosan távol van Istentől, olyannyira, hogy az ember még akkor is a Sátán szolgálatában marad, amikor Istent követi – és még akkor sem tud róla. Senki sem keresi aktívan Isten lábnyomát és Isten megjelenését, és senki sem hajlandó Isten gondviselésében és általa őrizve létezni. Ehelyett a Sátán, a gonosz rontására kívánnak hagyatkozni, hogy alkalmazkodjanak ehhez a világhoz és a létezés szabályaihoz, amelyeket a bűnös emberiség követ. Ezen a ponton az ember szíve és szelleme átalakult az ember Sátán iránti hódolatává, és a Sátán táplálékává vált. Sőt, az emberi szív és szellem olyan hellyé vált, ahol a Sátán lakozhat, és amely a Sátán számára megfelelő játszótér. Így az ember tudtán kívül elveszíti az emberi lét alapelveinek, valamint az emberi létezés értékének és értelmének megértését. Isten törvényei, valamint az Isten és ember közötti szövetség fokozatosan elhalványulnak az ember szívében, és megszűnik Istent keresni, illetve figyelni rá. Az idő múlásával az ember már nem érti, hogy Isten miért teremtette őt, és nem érti az Isten által kimondott szavakat, sem mindazt, ami Istentől ered. Az ember ekkor elkezd ellenszegülni Isten törvényeinek és parancsainak, szíve és szelleme pedig eltompul... Isten elveszíti az embert, akit eredetileg teremtett, az ember pedig elveszíti eredeti gyökereit: ez az emberi faj bánata. Valójában a kezdetektől napjainkig Isten egy olyan tragédiát vitt színre az emberiség számára, amelyben az ember egyszerre főszereplő és áldozat. És senki sem tudja megmondani, hogy ki ennek a tragédiának a rendezője.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten az ember életének forrása)

Isten napi igéi  259. szemelvény

Isten teremtette ezt a világot, és belehelyezte az embert, egy élőlényt, akinek életet adott. Ezután az embernek szülei és rokonai lettek, és többé nem volt egyedül. Amióta az ember először pillantotta meg ezt az anyagi világot, az volt a sorsa, hogy Isten elrendelése szerint létezzen. Az Istentől származó élet lehelete minden egyes élőlényt támogat a felnőtté válás során. E folyamat során senki sem érzi, hogy az ember Isten gondviselése alatt nő fel; inkább úgy gondolják, hogy az ember a szülei szerető gondviselése alatt teszi ezt, és a saját életösztöne irányítja a felnövekedését. Ez azért van, mert az ember nem tudja, hogy ki adományozta neki az életét, vagy hogy honnan származik, még kevésbé azt, hogy az életösztön milyen módon hoz létre csodákat. Csak azt tudja, hogy élete az élelem alapján folytatódik, hogy a kitartás létezésének forrása, és hogy az elméjében lévő hiedelmek jelentik azt a tőkét, amelytől a túlélése függ. Isten kegyelméről és ellátásáról az ember teljesen megfeledkezik, és így elpazarolja az Istentől kapott életet... Ebből az emberiségből, amelyről Isten éjjel-nappal gondoskodik, egyetlen egy sem vállalja, hogy imádja Őt. Isten csak tovább munkálkodik az emberen, akivel szemben nem támaszt elvárásokat, ahogyan azt Ő tervezte. Abban a reményben teszi ezt, hogy egy napon az ember felébred álmából, és hirtelen felismeri az élet értékét és értelmét, azt az árat, amelyet Isten fizetett mindazért, amit adott neki, és azt a buzgón szerető gondoskodást, amellyel Isten várja, hogy az ember visszatérjen hozzá. Soha senki nem kutatta az ember életének eredetét és fennmaradását szabályozó titkokat. Csak Isten az, aki mindezt érti, aki csendben tűri a fájdalmat és az ütéseket, amelyeket az embertől kap, aki Istentől kapott mindent, de nem hálás érte. Az ember magától értetődően élvezi mindazt, amit az élet hoz, és ugyanígy „magától értetődő”, hogy az ember elárulja, elfelejti és kizsákmányolja Istent. Lehetséges, hogy Isten terve valóban ilyen fontos? Lehetséges, hogy az ember, ez az élőlény, aki Isten kezétől származik, valóban ilyen fontos? Isten terve kétségtelenül fontos; azonban ez az Isten keze által teremtett élőlény az Ő terve érdekében létezik. Ezért Isten nem pusztíthatja el tervét az emberi faj iránti gyűlöletből. Isten az Ő tervéért és az általa kifújt lélegzetért visel el minden gyötrelmet, nem az ember testéért, hanem az ember életéért. Azért teszi ezt, hogy ne az ember testét, hanem az általa kilehelt életet vegye vissza. Ez az Ő terve.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten az ember életének forrása)

Isten napi igéi  260. szemelvény

Mindenkinek, aki erre a világra jön, át kell mennie életen és halálon, és többségük már át is ment a halál és az újjászületés körforgásán. Az élők hamarosan meghalnak, a halottak pedig hamarosan visszatérnek. Ez az Isten által minden élőlény számára elrendezett életút. Egyszersmind ez a folyamat és ez a körforgás pontosan az az igazság, amelyet Isten az embernek szán: az Isten által az embernek ajándékozott élet határtalan, nem korlátozza a test, az idő vagy a tér. Ez az Isten által az embernek ajándékozott élet misztériuma, és annak bizonyítéka, hogy az élet Tőle származik. Bár sokan nem hiszik, hogy az élet Istentől ered, az emberek elkerülhetetlenül élvezik mindazt, ami Istentől származik, akár hisznek az Ő létezésében, akár tagadják azt. Ha Isten egy napon hirtelen meggondolná magát, és visszakövetelné mindazt, ami a világon létezik, és visszavenné az életet, amit adott, akkor minden megszűnne. Isten arra használja az életét, hogy minden dolgot, élőt és élettelent egyaránt ellásson, és hatalma és tekintélye révén mindent megfelelően elrendezzen. Ez olyan igazság, amelyet senki sem tud felfogni vagy megérteni, és ezek a felfoghatatlan igazságok Isten életerejének megnyilatkozásai és bizonyságai. Most pedig hadd áruljak el nektek egy titkot: Isten életének nagyszerűsége és életereje kifürkészhetetlen minden teremtmény számára. Így van ez most is, így volt a múltban, és így lesz az eljövendő időkben is. A második titok, amelyet átadok, a következő: Az élet forrása Istentől származik minden teremtett lény számára, bármennyire is különböznek formájukban vagy felépítésükben. Bármilyen élőlény is vagy, nem fordulhatsz az Isten által kijelölt életút ellen. Mindenesetre én csak azt szeretném, hogy az ember megértse: Isten gondoskodása, megtartó ereje és gondviselése nélkül az ember nem kaphatja meg mindazt, amire hivatott, bármennyire is szorgalmasan próbálkozik, vagy bármilyen fáradságosan is küzd. Az Istentől származó élet biztosítása nélkül az ember elveszíti az élet értékének és értelmének érzését. Hogyan engedheti meg Isten, hogy az ember, aki könnyelműen elkótyavetyéli az Ő életének értékét, ilyen gondtalan legyen? Ahogy már korábban is mondtam: Ne feledd, hogy Isten az életed forrása. Ha az ember nem becsüli meg mindazt, amit Isten adott, akkor Isten nemcsak hogy visszaveszi, amit kezdetben adott, hanem kárpótlásul kétszeres árat fog követelni az embertől mindazért, amit adott.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten az ember életének forrása)

Isten napi igéi  261. szemelvény

Ebben a világban minden gyorsan változik a Mindenható gondolataival és az Ő szeme láttára. Hirtelen olyan dolgok történnek meg, amikről az emberiség sohasem hallott, míg más dolgok, amiket az emberiség régóta birtokolt, észrevétlenül elillannak. Senki nem foghatja föl a Mindenható tartózkodási helyét, és még kevésbé képes bárki érzékelni a Mindenható életerejének transzcendenciáját és hatalmasságát. A tekintetben transzcendens, hogy képes érzékelni azt, amit az emberek nem. A tekintetben pedig hatalmas, hogy bár Őt árulja el az emberiség, mégis megmenti azt. Ismeri az élet és a halál jelentését, sőt ismeri a lét azon törvényeit is, amelyeket a teremtett emberiségnek követnie kellene. Ő az emberi lét alapja, és Ő a Megváltó, aki újra feltámasztja az emberiséget. Ő nehezíti el bánattal a boldog szíveket, és Ő emeli fel boldogsággal a bánatosakat, és teszi mindezt a munkája kedvéért és a terve érdekében.

Az emberiség, amely eltévelyedett a Mindenható által biztosított élettől, nem ismeri a lét célját, de azért fél a haláltól. Segítség és támasz nélkül áll, mégis vonakodik lehunyni a szemét, és megacélozza magát, hogy alantas életet éljen ebben a világban – hússal tömött zsákokként, akiknek fogalmuk sincs a saját lelkükről. Te is így élsz, remény nélkül, akár a többiek, céltalanul. Csak a legendabeli Szentséges fogja megmenteni azokat az embereket, akik szenvedésük közepette nyöszörögnek, és kétségbeesetten óhajtják az Ő érkezését. Eddig ez a hit nem jelent meg azokban, akik nem eszméltek fel. Az emberek mégis annyira vágyakoznak utána. A Mindenható megkönyörül ezeken az embereken, akik nagyon megszenvedtek; ugyanakkor elege van ezekből az emberekből, akik még nem eszméltek fel, mivel túl sokáig kellett válaszra várnia az emberiségtől. Arra vágyik, hogy keressen, keresse a szívedet és a lelkedet, élelmet és vizet hozzon neked, és felébresszen, hogy többé ne éhezz és ne szomjazz. Amikor elcsigázott vagy, és amikor elkezdesz valamit megérezni e világ sivár elhagyatottságából, ne légy elveszve, ne sírj. Mindenható Isten, az Őriző mindenkor elfogadja az érkezésedet. Ott figyel melletted, arra várva, hogy megfordulj. Arra a napra vár, amikor hirtelen visszatér az emlékezeted: amikor rájössz, hogy Istentől származol, hogy valamikor régen eltévesztetted az irányt, valamikor az út során elvesztetted a tudatodat, és valamikor szereztél egy „atyát”; amikor ráeszmélsz arra is, hogy a Mindenható mindvégig figyelt téged, és sokáig, nagyon sokáig várt a visszatérésedre. Kétségbeesett vágyakozással figyelt téged, válaszra várva, ami nem jött. Az Ő figyelme és várakozása megfizethetetlen, és az emberi szívért és az emberi lélekért teszi azt. Lehet, hogy ez a figyelem és várakozás végtelen, és az is lehet, hogy véget ér. De pontosan tudnod kell, hogy ebben a pillanatban hol van a szíved és a lelked.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Mindenható sóhajtása)

Isten napi igéi  262. szemelvény

Az emberi faj tagjaiként és odaadó keresztényekként mindannyiunk felelőssége és kötelezettsége az, hogy az elménket és a testünket felajánljuk Isten megbízatásának beteljesítésére, mivel teljes lényünk Istentől jött, és Isten szuverenitásának köszönhetően létezik. Ha az elménk és a testünk nem Isten megbízatására és az emberiség igaz ügyére szolgál, akkor a lelkünk méltatlannak fogja magát érezni azokra, akik vértanúhalált haltak Isten megbízatásáért, és még méltatlanabbnak Istenre, aki mindent megadott nekünk.

Isten teremtette ezt a világot, Ő teremtette az emberiséget, sőt, Ő volt az ókori görög kultúra és az emberi civilizáció mérnöke. Csak Isten gyámolítja ezt az emberiséget, és csak Isten törődik éjjel-nappal ezzel az emberiséggel. Az emberi fejlődés és haladás elválaszthatatlan Isten szuverenitásától, az emberiség történelme és jövője pedig teljesen egybefonódik Isten terveivel. Ha valóban keresztény vagy, akkor bizonyára hiszel abban, hogy bármely ország vagy nemzet felemelkedése és bukása Isten tervei szerint következik be. Csak Isten ismeri egy-egy ország vagy nemzet sorsát, és csak Isten irányítja ezen emberiség pályáját. Ha az emberiség jó sorsot kíván magának, ha egy ország jó sorsot kíván magának, akkor az embernek hódolattal meg kell hajolnia Isten előtt, meg kell bánnia és meg kell vallania a bűneit Isten előtt, különben az ember sorsa és rendeltetési helye elkerülhetetlen katasztrófa lesz.

Tekints vissza arra az időre, amikor Nóé megépítette a bárkát. Az emberiség mélyen romlott volt, az emberek elkóboroltak Isten áldásától, már nem Isten gondoskodott róluk, és elveszítették Isten ígéreteit. Sötétségben éltek, Isten világossága nélkül. Aztán természetüknél fogva kicsapongókká váltak, és förtelmes züllöttségnek adták át magukat. Az ilyen emberek nem kaphatták meg többé Isten ígéretét, alkalmatlanná váltak arra, hogy tanúi legyenek Isten arcának vagy hallják Isten hangját, mert elhagyták Istent, félredobták mindazt, amit Ő rájuk ruházott, és elfeledkeztek Isten tanításairól. Szívük egyre messzebb és messzebb kóborolt Istentől, és ennek során minden józan ész és emberi mivolt alá züllöttek, és egyre gonoszabbakká váltak. Aztán egyre közelebb mentek a halálhoz, és Isten haragja, valamint büntetése alá estek. Csupán Nóé hódolt Istennek és kerülte a rosszat, így ő képes volt rá, hogy hallja Isten hangját és meghallja az Ő utasításait. Isten szavának útmutatása szerint megépítette a bárkát, amelyen mindenféle élőlényt egybegyűjtött. És ily módon, miután minden előkészíttetett, Isten rászabadította pusztítását a világra. Csupán Nóé és hét másik családtagja élte túl a pusztítást, mert Nóé Jahvénak hódolt és kerülte a rosszat.

Most nézd meg a jelenkort: nem léteznek többé Nóéhoz hasonló igaz emberek, akik Istennek tudnának hódolni és kerülni a rosszat. Isten mégis, még mindig kegyes ehhez az emberiséghez, és még mindig feloldozza őket ezen végső kor idején. Isten keresi azokat, akik vágyódnak az Ő megjelenésére. Keresi azokat, akik képesek meghallani az Ő szavait, akik nem felejtették el az Ő megbízatását, és Őneki ajánlják a szívüket és a testüket. Keresi azokat, akik olyan engedelmesek, akárcsak a csecsemők Őelőtte, és nem szegülnek szembe Vele. Ha Istennek szenteled magad, és semmilyen hatalom vagy erő nem akadályoz ebben, akkor Isten jóindulattal tekint rád és kiárasztja rád az áldásait. Ha előkelő a rangod, tiszteletreméltó a hírneved, bőséges tudással rendelkezel, dúskálsz a vagyonban és sokan támogatnak, ám ezek a dolgok nem akadályoznak abban, hogy Isten elé jőve elfogadd az Ő elhívását és megbízatását, és megtedd azt, amit kér tőled, akkor mindaz, amit teszel, a leginkább érdemi ügy lesz a földön, és az emberiség legigazabb vállalkozása. Ha a társadalmi rangod vagy a saját céljaid miatt elutasítod Isten elhívását, akkor mindaz, amit teszel, átkozott lesz, sőt, Isten által megvetett. Lehetsz elnök, tudós, lelkész vagy vén, ám függetlenül attól, hogy milyen előkelő a hivatalod, ha a saját tudásodra és képességeidre támaszkodsz a vállalkozásaidban, akkor mindig kudarcot fogsz vallani és mindig meg leszel fosztva Isten áldásaitól, mert Isten nem fogad el semmit, amit teszel, és nem biztosítja, hogy a vállalkozásod igaz legyen, vagy fogadja el azt, hogy az emberiség javára munkálkodsz. Azt fogja mondani, hogy minden, amit teszel, arra használja az emberiség tudását és erejét, hogy levesse az emberről Isten védelmét, és megtagadja Isten áldásait. Azt fogja mondani, hogy a sötétség, a halál, és olyan határtalan létezés kezdete felé vezeted az emberiséget, amelyben az ember elveszítette Istent és az Ő áldását.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. 2. függelék: Isten elnököl az egész emberiség sorsa felett)

Isten napi igéi  263. szemelvény

Amióta az emberiség feltalálta a társadalomtudományokat, a tudomány és a tudás foglalja le az ember elméjét. A tudomány és a tudás az emberiség feletti uralkodás eszköze lett, és már nincs elegendő hely arra, hogy Istennek hódoljon az ember, már nincsenek kedvező feltételek Isten hódolatához. Az ember szívében egyre alacsonyabbra süllyedt Isten helye. Ha Isten nincs ott a szívében, akkor az ember belső világa sötét, reménytelen és üres. Ebből következően sok társadalomtudós, történész és politikus állt elő társadalomtudományi elméletek kifejezésre juttatásával, az emberi evolúció elméletével és egyéb olyan elméletekkel, amelyek ellentmondanak annak az igazságnak, miszerint Isten teremtette az embert, hogy betöltse az emberiség szívét és elméjét. Ily módon egyre kevesebben lettek az abban hívők, hogy mindent Isten teremtett, és egyre csak nőtt azok száma, akik az evolúció elméletében hisznek. Egyre többen kezelik mítoszként és legendaként Istennek az Ószövetség korában feljegyzett munkálkodását és szavait. Az emberek közönyössé váltak a szívükben Isten méltóságára és nagyságára, annak tanára, hogy Isten létezik és mindenek felett uralmat gyakorol. Már nem fontos számukra az emberiség túlélése és az országok, valamint a nemzetek sorsa, és az ember egy olyan sekélyes világban él, amely csupán az evéssel, az ivással és az élvezethajszolással van elfoglalva... Kevesen vállalják fel annak felkutatását, hogy hol munkálkodik ma Isten, vagy néznek utána annak, hogy miként elnököl az ember rendeltetési helye felett, illetve hogyan rendezi azt. Ily módon aztán az ember tudta nélkül az emberi civilizáció egyre kevésbé tud megfelelni az ember kívánalmainak, és sokan vannak, akik úgy érzik, hogy ilyen világban élve kevésbé boldogok azoknál, akik már elhunytak. Még az egykor rendkívül civilizált országok népei is sérelmezik ezt. Mert Isten útmutatása nélkül nem számít, mennyire törik a fejüket az uralkodók és a szociológusok az emberi civilizáció megőrzésén, hiába teszik. Senki nem tudja betölteni az ember szívében lévő ürességet, mert senki nem lehet az ember élete, és egyetlen társadalmi elmélet sem tudja megszabadítani az embert az őt sújtó ürességtől. A tudomány, az ismeretek, a szabadság, a demokrácia, a kényelem, a jólét – ezek mind csupán időleges vigaszt nyújtanak az embernek. Az ember még ezen dolgokkal is elkerülhetetlenül követ el bűnt, és a társadalom igazságtalanságain kesereg. Ezek a dolgok nem tudják féken tartani az ember sóvárgását és felfedezési vágyát. Ez azért van, mert az embert Isten teremtette, és az ember értelmetlen áldozatai és kutakodása csupán további kínlódáshoz vezethet, mígnem az ember az állandó félelem állapotában létezik, nem tudván, hogyan nézzen szembe az emberiség jövőjével, valamint az előtte futó ösvénnyel. Az ember félni kezdi a tudományt és az ismereteket is, és még jobban féli az üresség érzését. Függetlenül attól, hogy szabad országban élsz vagy emberi jogokat nélkülözőben, ezen a világon semmiképp sem menekülhetsz meg az emberiség sorsától. Legyél te az uralkodó vagy uralkodjanak rajtad, teljességgel képtelen vagy rá, hogy megmenekülj az emberiség sorsa, rejtelmei és rendeltetési helye felfedezésének vágyától, arra pedig még kevésbé vagy képes, hogy az üresség zavarba ejtő érzetétől megmenekülj. Ezeket a jelenségeket, amelyek az egész emberiséget jellemzik, társadalmi jelenségeknek nevezik a szociológusok, azonban nincsen olyan nagy ember, aki elő tudna állni, hogy megoldja ezeket a problémákat. Az ember végső soron csak ember, és Isten helyét és életét egyetlen ember sem pótolhatja. Az emberiség nem csupán olyan igazságos társadalmat igényel, amelyben mindenki jól táplált, egyenlő és szabad; az emberiségnek Isten üdvösségére van szüksége, valamint arra, hogy életet adjon nekik. Az ember szükségletei, felfedezés utáni sóvárgása és lelki üressége csak akkor oldódhat meg, ha az ember befogadja Isten életadó gondoskodását és az Ő üdvösségét. Ha egy ország vagy nemzet népe képtelen befogadni Isten üdvösségét és törődését, akkor ezen ország vagy nemzet a pusztulás útjára lép, a sötétség felé halad, és Isten meg fogja semmisíteni.

Lehet, hogy jelenleg virágzik az országod, ám ha engeded, hogy a néped elkóboroljon Istentől, azon veszi majd észre magát, hogy egyre inkább megfosztották Isten áldásaitól. Egyre inkább lábbal tiporják országod civilizációját, és nem kell hozzá sok idő, hogy a nép felkeljen Isten ellen és átkozza a Mennyet. És így megy tönkre az ember tudta nélkül egy ország sorsa. Isten erős országokat támaszt, hogy elbánjanak azon országokkal, amelyeket Isten megátkozott, és akár el is törli őket a föld színéről. Egy ország vagy nemzet felemelkedése, illetve bukása attól függ, hogy az uralkodói Istennek hódolnak-e, és arra vezetik-e népüket, hogy közelebb kerüljenek Istenhez és Őneki hódoljanak. Ámbár ebben az utolsó korban, mivel egyre kevesebben vannak azok, akik valóban keresik Istent és Őneki hódolnak, Isten különleges kegyet áraszt ki azon országokra, ahol államvallás a kereszténység. Egybegyűjti ezeket az országokat, hogy megalkossa a világ viszonylag igaz táborát, míg az ateista országok és azok, amelyek nem az igaz Istennek hódolnak, az igaz tábor ellenfeleivé válnak. Ily módon Istennek nem csupán az emberiség között van helye, hogy végezze munkáját, hanem olyan országokat is nyer, amelyek igaz hatalmat tudnak gyakorolni, szankciókat és korlátozásokat vetve ki azon országokra, amelyek ellenállnak Őneki. Ennek ellenére mégsem lép elő több nép, hogy Istennek hódoljon, mert az ember túlságosan messzire kóborolt Őtőle, és túlságosan régóta elfeledkezett Istenről. Csak olyan országok maradnak a földön, amelyek igazságot gyakorolnak, illetve ellenállnak az igazságtalanságnak. Ez azonban távol áll Isten kívánalmaitól, mert egyetlen ország uralkodói sem engedik, hogy Isten elnököljön a népük felett, és egyetlen politikai párt sem gyűjti össze az embereit azért, hogy Istennek hódoljanak. Isten minden ország, nemzet, kormányzó párt, sőt, minden ember szívében elveszítette az Őt megillető helyet. Bár léteznek ezen a világon igaz erők, törékeny az olyan uralom, ahol Istennek nincs helye az ember szívében. Isten áldása nélkül zűrzavarba torkollik a politikai színtér, és egyetlen csapásnak sem tud majd ellenállni. Ami az emberiséget illeti, Isten áldása nélkül lenni olyan számára, mint a nap nélkül lenni. Nem számít, mily kitartóan adakoznak népüknek az uralkodók, hány igaz eszmecserét tart együtt az emberiség, ezek egyike sem fogja visszafordítani a dolgok menetét, illetve megváltoztatni az emberiség sorsát. Az ember úgy hiszi, hogy az olyan ország, amelyben a nép élelmet és ruhát kap, ahol békében élnek együtt, az jó ország, jó vezetőséggel. Isten azonban nem így gondolja. Ő úgy gondolja, hogy az olyan ország, amelyben senki nem hódol Őneki, az, amelyet meg kell semmisítenie. Az ember gondolkodásmódja túlságosan is eltér Istenétől. Így hát, amikor egy ország feje nem hódol Istennek, akkor ennek az országnak tragikus lesz a sorsa, és az országnak nem lesz rendeltetési helye.

Isten nem vesz részt az emberi politikában, azonban egy ország vagy nemzet sorsa Isten kezében van. Isten irányítja ezt a világot és a világegyetem egészét. Az ember sorsa és Isten terve közvetlenül összekapcsolódik, és egyetlen ember, ország vagy nemzet sem vonhatja ki magát Isten szuverenitása alól. Ha az ember tudni szeretné a sorsát, Isten elé kell járulnia. Isten felvirágoztatja azokat, akik Őt követik és Neki hódolnak, és hanyatlást, valamint kipusztulást hoz azokra, akik ellenállnak Neki és elutasítják Őt.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. 2. függelék: Isten elnököl az egész emberiség sorsa felett)

Isten napi igéi  264. szemelvény

A világegyetem és az égbolt végtelenségében számtalan teremtmény él és szaporodik, követi az élet körforgásának törvényét, egyetlen állandó szabályt betartva. Akik meghalnak, magukkal viszik az élők történeteit, és akik élnek, megismétlik az elhunytak tragikus történelmét. Ily módon az emberiség nem tehet mást, mint hogy felteszi magának a kérdést: Miért élünk? És miért kell meghalnunk? Ki parancsol ennek a világnak? És ki teremtette ezt az emberiséget? Valóban Természet anya volt az, aki az emberiséget teremtette? Az emberiség valóban maga irányítja a saját sorsát?... Ezeket a kérdéseket teszi fel magának az emberiség szüntelenül, évezredek óta. Sajnos minél inkább a megszállottja lett az ember ezeknek a kérdéseknek, annál jobban kezdett szomjazni a tudományra. A tudomány rövid életű testi megelégedést és ideiglenes örömöt kínál, de távolról sem elegendő ahhoz, hogy megszabadítsa az embert a lelke mélyén lakozó magányosságtól, elhagyatottságtól, alig leplezett rettegéstől és tehetetlenségtől. Az emberiség csupán arra használja a szabad szemmel megfigyelhető és ésszel felfogható tudományos ismereteket, hogy érzéstelenítse a szívét. Ezek a tudományos ismeretek azonban nem elegendőek ahhoz, hogy megakadályozzák az emberiséget a titkok felfedezésében. Az emberiség egyszerűen nem tudja, hogy ki a világegyetem és a mindenség Uralkodója, és még kevésbé ismeri az emberiség kezdetét és jövőjét. Az emberiség csupán benne él ebben a törvényben, mert nem tehet mást. Senki nem menekülhet meg előle, és senki nem változtathat rajta, mert mindenek között és a mennyekben, öröktől örökké csak Egyvalaki van, aki uralmat gyakorol minden fölött. Ő az, akit ember soha nem látott, akit az emberiség soha nem ismert, akinek a létezésében az emberiség soha nem hitt – mégis Ő az, aki lélegzetét az emberiség őseibe lehelte, és életet adott az emberiségnek. Ő az, aki gondoskodik az emberiségről és táplálja, lehetővé téve, hogy létezzen; és Ő az, aki mindmáig vezérli az emberiséget. Továbbá Ő és csakis Ő az, akitől az emberiség túlélése függ. Ő uralkodik minden fölött, és Ő kormányoz minden élőlényt a világegyetemben. Ő parancsol a négy évszaknak, és Ő hívja elő a szelet, zúzmarát, havat és esőt. Ő derít az emberiségre napfényt, és Ő hozza el az éjszakát. Ő terjesztette ki a mennyet és a földet, Ő látta el az embert hegyekkel, tavakkal, folyókkal és a bennük élő összes élőlénnyel. Az Ő tettei mindenütt jelenvalók, az Ő ereje mindenütt jelenvaló, az Ő bölcsessége mindenütt jelenvaló, és az Ő hatalma mindenütt jelenvaló. Ezek közül a törvények és szabályok közül mindegyik az Ő tetteinek megtestesülése, és mindegyik az Ő bölcsességét és hatalmát nyilvánítja ki. Ki vonhatja ki magát az Ő uralma alól? És ki mentheti ki magát az Ő tervei alól? Minden az Ő tekintete alatt létezik, mi több, minden az Ő uralma alatt él. Az Ő tettei és az Ő ereje nem hagynak más választást az emberiség számára, mint hogy tényként elismerje: Ő valóban létezik, és uralmat gyakorol minden fölött. Rajta kívül semmi sem képes irányítani a világegyetemet, még kevésbé képes vég nélkül gondoskodni erről az emberiségről. Tekintet nélkül arra, hogy képes vagy-e felismerni Isten tetteit, és hogy hiszel-e Isten létezésében, afelől semmi kétség, hogy a sorsodat Isten határozza meg, és semmi kétség, hogy mindig Isten fog uralkodni minden fölött. Az Ő létezése és hatalma nem azon alapul, hogy az ember felismeri és felfogja-e vagy sem. Csakis Ő ismeri az ember múltját, jelenét és jövőjét, és csakis Ő képes meghatározni az emberiség sorsát. Tekintet nélkül arra, hogy képes vagy-e elfogadni ezt a tényt, az emberiség nemsokára szemtanúja lesz mindezeknek, és ez az a tény, amelyet Isten hamarosan nyilvánvalóvá fog tenni. Az emberiség Isten szeme előtt él és hal. Az ember Isten irányításáért él, és amikor szemei végleg lecsukódnak, ezért az irányításért csukódnak le. Az ember jön és megy, újra meg újra, oda és vissza. Ez kivétel nélkül mind Isten uralmának és tervének része. Isten irányítása soha nem szűnt meg, hanem örökké halad előre. Ő el fogja érni, hogy az emberiség tudatában legyen az Ő létezésének, bízzon az Ő uralmában, meglássa az Ő tetteit, és visszatérjen az Ő királyságába. Ez az Ő terve, és ez az a munka, amelynek irányítását Ő évezredek óta végzi.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. 3. függelék: Az ember csak Isten irányításának keretében menekülhet meg)