Isten napi igéi  77. szemelvény

Mielőtt az ember megváltására sor került, a Sátán számos mérge el volt már benne ültetve, és miután a Sátán évezredeken át megrontotta, olyan természetet hordoz magában, amely ellenáll Istennek. Ezért, amikor az ember meg lett váltva, az nem volt több, mint a megváltás egy esete. Vagyis az ember magas áron vissza lett vásárolva, de a benne lévő mérgező természet nem lett kiiktatva. Az ennyire mocskos embernek változáson kell átesnie, mielőtt méltóvá válhat Isten szolgálatára. Az ítélet és a fenyítés e munkája révén az ember teljesen megismeri a saját magában rejlő szennyes és romlott lényeget, és képes lesz teljesen megváltozni és megtisztítottá válni. Csak így válhat az ember méltóvá arra, hogy visszatérjen Isten trónja elé. Minden jelenlegi munka végrehajtása azért van, hogy az ember megtisztulhasson és megváltozhasson; azért, hogy az ember levethesse a romlottságát és megtisztulhasson az ige ítélete és fenyítése által, valamint a finomítás révén. Ahelyett, hogy ezt a munkafázist az üdvösség munkájának tartaná valaki, helyesebb lenne azt mondani, hogy ez a megtisztítás munkája. Valójában ez a szakasz a hódítás munkája is, valamint az üdvösség munkájának második szakasza. Az embert az ige általi ítélet és fenyítés révén nyeri meg Isten, továbbá az ige általi finomítás, megítélés és feltárás által tárul fel teljesen az ember szívében lévő összes tisztátalanság, elképzelés, indíték és személyes reménység. Bár az ember megváltást és bűnbocsánatot nyert, ez csak úgy tekinthető, hogy Isten nem emlékszik az ember vétkeire, és nem bánik az emberrel vétkei szerint. Azonban a hús-vér testben élő ember nem szabadult meg a bűntől, és csak folytatni tudja a vétkezést, végeérhetetlenül feltárva romlott sátáni beállítottságait. Ilyen életet él az ember: bűn és bűnbocsánat végtelen körforgását. Az emberek többsége nappal vétkezik, esténként pedig meggyón. És így, bár a vétekáldozat örökké hatékony az ember számára, nem képes megmenteni az embert a bűntől. Az üdvösség munkájának csak a fele van elvégezve, mert az embernek még mindig romlott beállítottságai vannak. Amikor például az emberek megtudták, hogy Móáb leszármazottai, panaszkodtak, felhagytak az élet hajszolásával, és teljesen negatívvá váltak. Vajon nem azt mutatja ez, hogy az ember még mindig képtelen teljesen alávetni magát Isten uralmának? Nem éppen ezek az ember romlott sátáni beállítottságai? Amikor nem voltál fenyítésnek kitéve, a kezedet mindenki másnál, még Jézusnál is magasabbra emelted. És hangosan kiáltottad: „Légy Isten szeretett fia! Légy Isten bizalmasa! Inkább meghalunk, minthogy meghajoljunk a Sátán előtt! Lázadj fel a vén Sátán ellen! Lázadj fel a nagy vörös sárkány ellen! A nagy vörös sárkány egyszer és mindenkorra veszítse el a hatalmát! Isten tegyen minket teljessé!” Hangosabban kiáltottál mindenki másnál. De aztán eljött a fenyítés ideje, és ismét feltárultak a romlott beállítottságaid. Elhallgatott a kiáltásod, és elvesztetted az elhatározásodat. Ez az ember romlottsága; mélyebbre hatol, mint a bűn, olyasmi, amit a Sátán ültetett el, és mélyen gyökerezik az emberben. Az embernek nem könnyű tudatára ébrednie bűneinek, és nem áll módjában felismerni saját mélyen gyökerező természetét. Csak az ige ítélete által érhető el ez az eredmény. Csak így változhat meg az ember ettől kezdve fokozatosan.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (4.))

Isten napi igéi  78. szemelvény

Az „ítélet” szó hallatán valószínűleg azokra a szavakra gondolsz, amelyeket Jahve mondott, hogy eligazítsa az embereket minden régióban, és azokra a szavakra, amelyeket Jézus mondott, hogy megfeddje a farizeusokat. Minden szigorúságuk ellenére e szavak nem Isten ítéletei voltak az ember felett; ezek csupán szavak voltak, amelyeket Isten különböző környezetben, azaz különböző összefüggésekben mondott. Ezek a szavak különböznek azoktól a szavaktól, amelyeket az utolsó napok Krisztusa mond, amikor megítéli az embert. Az utolsó napok Krisztusa különböző igazságokat használ arra, hogy tanítsa az embert, hogy leleplezze az ember lényegét, és hogy boncolgassa az ember szavait és tetteit. Ezek a szavak különböző igazságokat tartalmaznak, mint például az ember kötelessége, hogyan vesse alá magát az ember Istennek, hogyan legyen az ember hűséges Istenhez, hogyan kell az embernek megélnie normális emberi mivoltát, valamint Isten bölcsessége és természete. Ezek a szavak mind az ember lényegére és romlott beállítottságaira irányulnak. Különösen azok a szavak, amelyek leleplezik, hogyan utasítja el az ember Istent, még inkább arra irányulnak, hogy az ember a Sátán megtestesítője, és egy ellenséges erő Istennel szemben. Az ítélet munkája során Isten nem magyarázza el teljesen az ember természetét néhány szóval, hanem hosszú távon leleplezi és megmetszi. A leleplezésnek és metszésnek e különböző módszereit nem lehet közönséges szavakkal helyettesíteni; hanem az az igazság szolgál ennek a leleplezési és metszési munkának a végrehajtásához, amely az embernek egyáltalán nincs birtokában. Csak az ilyen módszereket lehet ítéletnek nevezni; csak az ilyen ítélet által lehet az embert legyőzni és alaposan meggyőzni Istent illetően, sőt, csak így tud az ember igaz ismeretre szert tenni Istenről. Amit az ítélet munkája eredményez, az az, hogy az ember megérti Isten igazi arcát és az igazságot saját lázadó mivoltáról. Az ítélet munkája képessé tette az embert, hogy sok megértést nyerjen Isten szándékairól, Isten munkájának céljáról és a számára érthetetlen misztériumokról. Arra is képessé tette az embert, hogy megértse és megismerje romlott lényegét és romlottságának gyökerét, valamint felfedezze csúf arcát. Mindezeket a hatásokat az ítélet munkája hozza létre, mert e munka lényege valójában az a munka, amely megnyitja Isten igazságát, útját és életét mindazok számára, akiknek van hitük Őbenne. Ez a munka az Isten által végzett ítélet munkája. Ha te nem tartod fontosnak ezeket az igazságokat, ha folyton megpróbálod elkerülni őket, vagy ezeken kívül keresni egy új kiutat, akkor azt mondom, hogy súlyos bűnös vagy. Ha hiszel Istenben, de nem keresed az igazságot és nem keresed Isten szándékait, és nem szereted az utat, amely közelebb visz Istenhez, akkor azt mondom, hogy te olyan vagy, aki megpróbálja elkerülni az ítéletet, és hogy báb vagy és áruló, aki menekül a nagy fehér trón elől. Isten nem fog megkímélni egyetlen lázadót sem, aki elmenekül a szeme elől. Az ilyen emberek még súlyosabb büntetést fognak kapni. Azok, akik Isten elé járulnak, hogy fogadják az Ő ítéletét, és ráadásul megtisztulnak, örökké Isten országában fognak élni. Ez persze valami olyan, ami a jövőre tartozik.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus az igazsággal végzi az ítélet munkáját)

Isten napi igéi  79. szemelvény

Az ítélet munkája Isten saját műve, ezért természetes módon Magának Istennek kell elvégeznie; nem végezheti el ember Őhelyette. Mivel az ítélet az igazság felhasználása az emberiség meghódítására, vitathatatlan, hogy Isten ismét a megtestesült képmásban jelenik meg az emberek között, hogy ezt a munkát elvégezze. Vagyis az utolsó napok Krisztusa az igazságot használja arra, hogy az embereket szerte a világon tanítsa, és minden igazságot megismertessen velük. Ez Isten ítéletének munkája. Sokan kényelmetlenül érzik magukat Isten második megtestesülésével kapcsolatban, mert az emberek nehezen hiszik el, hogy Isten testté válna, hogy elvégezze az ítélet munkáját. Mindazonáltal el kell mondanom neked, hogy Isten munkája gyakran messze meghaladja az ember elvárásait, és az emberi elme számára nehezen elfogadható. Az emberek ugyanis csak férgek a földön, míg Isten mindenek feletti, aki betölti a világegyetemet; az emberi elme olyan, mint egy szennyes vízzel teli gödör, amelyben csak férgek tenyésznek, míg az Isten gondolatai által irányított munka minden egyes szakasza Isten bölcsességének párlata. Az ember mindig vetélkedni próbál Istennel, amire én azt mondom, hogy magától értetődő, hogy a végén ki fog veszíteni. Mindnyájatokat arra intelek, hogy ne gondoljátok magatokat értékesebbnek az aranynál. Ha mások el tudják fogadni Isten ítéletét, akkor te miért nem tudod? Mennyivel állsz feljebb másoknál? Ha mások fejet tudnak hajtani az igazság előtt, miért ne tudnál te is? Isten munkája megmásíthatatlan. Nem fogja megismételni az ítélet munkáját csak a te „hozzájárulásod” miatt, és sajnálattal tölt majd el, hogy elszalasztottál egy ilyen jó lehetőséget. Ha nem hiszel Szavaimnak, akkor csak várd, hogy az a nagy fehér trón az égen ítéletet hozzon feletted! Tudnod kell, hogy az összes izráelita elutasította és megtagadta Jézust, és ennek ellenére az emberiség Jézus általi megváltásának ténye mégis szerte a világegyetemben és a föld végső határáig elterjedt. Nem olyan tény ez, amelyet Isten már régen megvalósított? Ha még mindig arra vársz, hogy Jézus felvigyen a mennybe, akkor azt mondom, hogy csökönyös halott fadarab vagy. Jézus nem fog elismerni egy olyan hamis hívőt, mint te, aki hűtlen az igazsághoz, és csak áldásokat keres. Ellenkezőleg, nem fog irgalmat mutatni, és a tűz tavába vet téged, hogy több tízezer évig égj.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus az igazsággal végzi az ítélet munkáját)

Isten napi igéi  80. szemelvény

Megértetted-e már, hogy mi az ítélet és mi az igazság? Ha igen, akkor azt tanácsolom, hogy engedelmesen vesd alá magad az ítéletnek, különben soha nem lesz lehetőséged arra, hogy Isten elismerjen, vagy hogy az Ő királyságába vigyen. Akik csak elfogadják az ítéletet, de soha nem tudnak megtisztulni, vagyis akik az ítélet munkája közepette menekülnek, azokat Isten mindörökké vissza fogja utasítani. Az ő bűneik sokkal súlyosabbak és sokkal számosabbak, mint a farizeusokéi, mert elárulták Istent, és Isten elleni lázadók. Ezek az emberek, akik még a munkavégzésre sem méltóak, egy súlyosabb büntetésben kell részesüljenek, olyan büntetésben, amely ráadásul örökkévaló. Isten nem fog kímélni egyetlen árulót sem, aki egyszer szavakkal hűséget mutatott, de aztán elárulta Őt. Az ilyen emberek a szellem, a lélek és a test büntetésén keresztül kapnak megtorlást. Hát nem pontosan ez Isten igazságos természetének megnyilatkozása? Nem pontosan ez-e Isten célja az ember megítélésével és felfedésével? Isten azokat, akik az ítélet idején mindenféle gonosz cselekedetet hajtanak végre, gonosz szellemekkel fertőzött helyre küldi, és hagyja, hogy azok a gonosz szellemek tetszésük szerint elpusztítsák a hús-vér testüket, és azoknak az embereknek a teste hullabűzt áraszt. Ez az ő kellő megtorlásuk. Isten e hűtlen hamis hívők, hamis apostolok és hamis dolgozók minden egyes bűnét beírja a naplójukba, aztán pedig amikor eljön az ideje, a tisztátalan szellemek közé veti őket, és hagyja, hogy azok a tisztátalan szellemek tetszés szerint beszennyezzék az egész testüket, és úgy intézi, hogy soha többé ne születhessenek újjá, és soha többé ne lássák a fényt. Azokat a képmutatókat, akik egy ideig szolgálatot végeznek, de nem maradnak hűségesek a végsőkig, Isten a gonoszok közé sorolja, hagyja, hogy a gonosz emberekkel henteregjenek a mocsárban és gonosztevők szedett-vedett bandáját alkossák velük, és végül Isten megsemmisíti őket. Isten félredobja és nem vesz tudomást azokról, akik soha nem voltak hűségesek Krisztushoz, vagy semennyivel sem járultak hozzá az erejükből, és a korszak változásakor mindannyiukat megsemmisíti. Többé nem létezhetnek a földön, még kevésbé nyernek bebocsátást Isten királyságába. Isten minden olyan embert azok közé sorol, akik az Ő népének végeznek szolgálatot, aki sosem volt őszinte Istenhez, hanem aki más választás híján, felületesen foglalkozik Vele. Az ilyen embereknek csak kis része marad életben, míg a többség elpusztul azokkal együtt, akik még csak megfelelő színvonalú munkát sem végeznek. Végül Isten be fogja vinni az Ő királyságába mindazokat, akiknek a szíve és gondolkodása egy Istenével, Isten népét és fiait, valamint azokat, akiket Isten eleve arra rendelt, hogy papok legyenek. Ők Isten munkájának kikristályosodása. Ami pedig azokat illeti, akiket nem lehet az Isten által körülhatárolt kategóriák egyikébe sem besorolni, azokat a nem hívők sorai közé írják majd, és bizonyára el tudjátok képzelni, hogy mi lesz a sorsuk. Már elmondtam nektek mindent, amit mondanom kell; az út, amelyet választotok, egyedül a ti döntésetek. Amit meg kell értenetek, az a következő: Isten munkája soha nem vár meg senkit, aki nem tud lépést tartani Vele, és Isten igazságos természete nem mutat irgalmat senkinek.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus az igazsággal végzi az ítélet munkáját)

Isten napi igéi  81. szemelvény

Isten nem ismétli meg a munkát egyetlen korban sem. Mivel elérkeztek az utolsó napok, el fogja végezni azt a munkát, amelyet az utolsó napokban végez, és az utolsó napokban felfedi az egész természetet, amely az Övé. Amikor az utolsó napokról beszélünk, az egy másik korra utal, egy olyanra, amelyben Jézus azt mondta, hogy biztosan fogtok katasztrófával találkozni és találkoztok földrengésekkel, éhínségekkel és csapásokkal, amelyek megmutatják, hogy ez egy új kor, és már nem a régi Kegyelem Kora. Tegyük fel, hogy – ahogy az emberek mondják – Isten örökké változatlan, az Ő természete mindig könyörületes és szerető, hogy úgy szereti az embert, mint Önmagát, és minden embernek üdvösséget kínál, és soha nem gyűlöli az embert; vajon véget érhetne-e valaha is az Ő munkája? Amikor Jézus eljött és a keresztre szegezték, feláldozva Magát minden bűnösért, és felajánlva Magát az oltáron, már befejezte a megváltás munkáját, és véget vetett a Kegyelem Korának. Mi értelme lenne tehát megismételni annak a kornak a munkáját az utolsó napokban? Vajon ugyanezt tenni nem lenne Jézus munkájának megtagadása? Ha Isten nem végezte volna el a keresztre feszítés munkáját, amikor ebben a szakaszban eljött, hanem szerető és irgalmas maradt volna, akkor vajon képes lenne-e véget vetni a kornak? Képes lenne-e egy szerető és irgalmas Isten véget vetni a kornak? A kort lezáró végső munkájában Isten természetét a fenyítés és az ítélet jellemzi, amelyben feltárja mindazt, ami igazságtalan, nyilvánosan megítéli a számtalan népet, és tökéletesíti azokat, akik őszintén szeretik Őt. Csak egy ilyen természet képes véget vetni a kornak. Az utolsó napok már elérkeztek. Minden dolog fajtája szerint lesz osztályozva és különböző minőségei alapján lesz különböző osztályokba sorolva. Ez pontosan az az idő, amikor Isten feltárja az emberek sorsát és rendeltetési helyét. Ha az emberek nem tapasztalják meg a fenyítést és az ítéletet, akkor nem lehet leleplezni a lázadó mivoltukat és igazságtalanságukat. Csak a fenyítés és az ítélet révén tárulhat fel mindennek a sorsa. Az emberek csak akkor mutatják meg, mik is ők valójában, amikor megfenyítik és megítélik őket. A gonosz a gonosz mellé, a jó a jó mellé kerül, és minden ember fajtája szerint lesz osztályozva. A fenyítés és az ítélet által tárul fel mindennek a sorsa, hogy a gonosz megbűnhődjön, a jó pedig jutalmat kapjon, és az emberek sokasága megadja magát Isten uralmának. Mindezt a munkát igazságos fenyítés és ítélet révén kell elérni. Mivel az emberek romlottsága elérte a csúcspontját, és lázadó mivoltuk rendkívül súlyos, csak Isten igazságos természete – amely főként fenyítésből és ítéletből áll, és amely az utolsó napokban lesz nyilvánvalóvá – képes az embereket teljesen átalakítani és teljessé tenni, és ez képes feltárni a gonoszságot, és így az igazságtalanok szigorúan meg lesznek büntetve. Ezért az ilyen természet a kor jelentőségével van átitatva. Isten természete az egyes új korszakok munkája érdekében lesz nyilvánvalóvá és kerül napvilágra. Nem arról van szó, hogy Isten önkényesen és értelmetlenül teszi nyilvánvalóvá természetét. Tegyük fel, hogy Isten az utolsó napokban az emberek sorsának felfedése során még mindig végtelen irgalommal és szerető kedvességgel szereti az embereket, és továbbra is szeretetteljes marad velük szemben, nem vetve alá őket az igazságos ítéletnek, hanem inkább engedékenységet, türelmet és megbocsátást tanúsítva irántuk, és megbocsátva nekik, bármilyen súlyosak is legyenek a bűneik, egy jottányi igazságos ítélet nélkül. Mikor érne hát véget valaha is Isten egész irányítása? Mikor lenne képes egy ilyen természet arra, hogy elvezesse az embereket az emberiség megfelelő rendeltetési helyére? Ez egy olyan bíróhoz hasonlítható, aki az emberek felé mindig szeretetteljes, egy szeretetteljes, kedves arcú és szelíd szívű bíróhoz, aki szereti az embereket, bármilyen bűncselekményt követtek is el, és szeretetet és türelmet tanúsít az emberek iránt, bárkik is legyenek – egy ilyen bíró mikor lenne képes valaha is igazságos ítéletet hozni? Az utolsó napokban csak az igazságos ítélet sorolhatja osztályokba az embereket fajtájuk szerint, és viheti el az embereket egy új birodalomba. Ily módon Isten ítélő és fenyítő igazságos természete az egész kornak véget vet.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (3.))

Isten napi igéi  82. szemelvény

Az Ő testben végzett munkája a legnagyobb jelentőségű, ami a munkára vonatkozóan elmondható, és Az, aki végső soron befejezi a munkát, a megtestesült Isten, nem pedig a Lélek. Egyesek azt hiszik, hogy Isten egy ismeretlen időpontban talán eljön a földre, és megjelenik az embernek, és akkor majd személyesen ítéli meg az egész emberiséget, egyenként próbára téve őket, senkit nem hagyva ki. Akik így gondolkoznak, azok nem ismerik a megtestesülés e munkafázisát. Isten nem egymás után ítéli meg az embereket, és nem egyesével teszi próbára őket; ha így tenne, az nem az ítélet munkája volna. Hát nem ugyanolyan az egész emberiség romlottsága? Nem ugyanolyan az egész emberiség lényege? Az emberiség romlott lényege van megítélve, az embernek a Sátán által megrontott lényege, és az ember valamennyi bűne. Isten nem ítéli meg az ember apró-cseprő, jelentéktelen hibáit. Az ítélet munkája reprezentatív, és nem kifejezetten egy bizonyos személyre vonatkozóan valósul meg. Hanem olyan munka ez, amelyben egy embercsoport kerül megítélésre, és ez képviseli az egész emberiség fölötti ítéletet. Az Isten által a hús-vér testben végzett munka abban áll, hogy Ő egy embercsoporton végzett közvetlen munkáját használja arra, hogy az egész emberiségen végzett munkát megjelenítse, ami ezután fokozatosan elterjed. Ilyen az ítélet munkája is. Isten nem egy bizonyos embertípust vagy egy bizonyos embercsoportot ítél meg, hanem helyette az egész emberiség igaztalanságát ítéli meg, például, hogy az ember ellenszegül Istennek, hogy az ember nem féli Őt, vagy hogy megzavarja Isten munkáját. Az emberiség Istennel szemben álló lényege ítéltetik meg, és ez az ítélő munka az utolsó napok hódításának munkája. Az ítélet munkája a nagy fehér trón előtt az utolsó napokban, amelyet az ember az elképzeléseiben régebben dédelgetett, a megtestesült Isten munkája és szava, amelynek tanúja az ember. A munka, amelyet a megtestesült Isten jelenleg végez, pontosan a nagy fehér trón előtt zajló ítélet. A mai megtestesült Isten az az Isten, aki az utolsó napokban megítéli az egész emberiséget. Ez a hús-vér test és ennek a hús-vér testnek a munkája, szava és teljes természete az Ő teljessége. Bár e hús-vér test munkájának hatóköre korlátozott, és nem terjed ki közvetlenül az egész világegyetemre, az ítélet munkájának lényege az egész emberiség közvetlen megítélése – ez a munka nem csak Kína választott népe kedvéért van, és nem is egy maroknyi ember kedvéért valósul meg. A testet öltött Isten munkája – bár e munka hatóköre nem foglalja magában az egész világegyetemet – az egész univerzumban végzett munkát képviseli, és miután Ő befejezi a munkát az Ő teste munkájának hatókörén belül, azonnal kiterjeszti majd ezt a munkát a világegyetem minden pontjára, ugyanúgy, ahogy Jézus evangéliumát terjesztették az Ő feltámadását és mennybemenetelét követően. Tekintet nélkül arra, hogy a Lélek munkájáról vagy a test munkájáról van-e szó, ez a munka korlátozott hatókörben megy végbe, de az egész világegyetem munkáját képviseli. Az utolsó napokban Isten úgy végzi el munkáját, hogy megtestesült identitásában jelenik meg, és a testet öltött Isten az az Isten, aki a nagy fehér trón előtt megítéli az embert. Függetlenül attól, hogy Ő a Lélek-e vagy a test, Ő, aki az ítélet munkáját végzi, az az Isten, aki az utolsó napokban megítéli az emberiséget. Ezt az Őáltala végzett munka határozza meg, nem az Ő külső megjelenése, vagy több más tényező. Bár az ember különféle elképzeléseket dédelget ezekről a szavakról, senki nem tagadhatja a tényt, hogy a megtestesült Isten megítéli és meghódítja az egész emberiséget. Függetlenül attól, hogy az ember mit gondol erről, a tények végső soron tények. Senki nem mondhatja ezt: „A munkát Isten végzi, de a test nem Isten.” Ez megtévesztés, hiszen ezt a munkát senki más nem végezheti el, csak a testet öltött Isten. Mivel ez a munka már elkészült, e munkát követően az a munka, amelynek során Isten megítéli az embert, nem fog még egy alkalommal megjelenni; Isten az Ő második megtestesülésében már befejezte az egész irányítás minden munkáját, és Isten munkájának nem lesz negyedik szakasza. Mivel az ember ítéltetik meg, az ember, aki testből való, és akit megrontottak, nem pedig közvetlenül a Sátán szelleme ítéltetik meg, ezért az ítélet munkája nem a szellemi birodalomban, hanem az emberek között megy végbe.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A romlott emberiségnek a megtestesült Isten üdvösségére van nagyobb szüksége)

Isten napi igéi  83. szemelvény

Senki sem megfelelőbb és alkalmasabb az emberi test romlottsága megítélésének munkájára, mint a testet öltött Isten. Ha az ítéletet közvetlenül Isten Lelke végezné el, akkor nem terjedne ki mindenre, sőt az ember nehezen tudná ezt elfogadni, mert a Lélek képtelen szemtől szemben állni az emberrel. Éppen emiatt hatásai nem lennének azonnaliak, az ember pedig még kevésbé lenne képes tisztábban látni Isten természetét, amit nem szabad megsérteni. A Sátán csak akkor győzhető le teljesen, ha a testet öltött Isten megítéli az emberiség romlottságát. A testet öltött Isten is normális emberi mivolttal rendelkező személy, mégis képes közvetlenül megítélni az ember igazságtalanságát; ez az Ő veleszületett szentségének és az Ő egyediségének jele. Egyedül Isten alkalmas arra, és egyedül Ő van abban a helyzetben, hogy megítélje az embert, mert Ő rendelkezik az igazsággal és igazságossággal, és ezért Ő képes megítélni az embert. Akik nélkülözik az igazságot és igazságosságot, alkalmatlanok arra, hogy másokat megítéljenek. Ha ezt a munkát Isten Lelke végezné, akkor nem jelentené a Sátán fölött aratott győzelmet. A Lélek eredendően magasztosabb a halandó lényeknél, és Isten Lelke eredendően szent és diadalmas a test fölött. Ha ezt a munkát közvetlenül a Lélek végezné, nem volna képes megítélni az ember összes lázadó mivoltát, és nem tudná felfedni az ember összes igaztalanságát. Hiszen az ítélet munkája is az ember Istenről alkotott elképzelésein keresztül megy végbe, az embernek pedig sohasem voltak elképzelései a Lélekről, így a Lélek képtelen jobban feltárni az ember igaztalanságát, és még kevésbé alaposan képes ezt az igaztalanságot leleplezni. A megtestesült Isten mindazoknak ellensége, akik nem ismerik Őt. Azáltal, hogy megítéli az ember Róla alkotott elképzeléseit és Vele szembeni ellenállását, leleplezi az emberiség minden lázadó mivoltát. Az Ő testben végzett munkájának hatásai szembetűnőbbek, mint a Lélek munkájának hatásai. Épp ezért az egész emberiség megítélését nem a Lélek végzi közvetlenül, hanem a megtestesült Isten munkája ez. A testet öltött Isten az ember számára látható és megérinthető, és a testet öltött Isten képes teljesen meghódítani az embert. Az ember a Neki való ellenállástól a Neki való alávetettség felé, az Ő üldözésétől az Ő elfogadása felé, a Róla alkotott elképzelésektől az Ő megismerése felé, az Ő elutasításától az Ő szeretete felé halad – ezek a megtestesült Isten munkájának hatásai. Az ember csak az Ő ítéletének elfogadása által menekülhet meg, az ember csak fokozatosan ismeri meg Őt az Ő szájának szavai által, Ő az embert a Vele szembeni ellenállása során hódítja meg, és az élet ellátását akkor kapja meg Tőle az ember, mialatt elfogadja az Ő fenyítését. Mindez a munka a testet öltött Isten munkája, nem pedig Isten Lélekként való identitásában végzett munkája. A megtestesült Isten által végzett munka a legnagyszerűbb munka, a legmélyebb munka, és Isten munkája három szakaszának döntő része a megtestesülés munkájának két szakasza. A megtestesült Isten munkája előtt álló akadályok túl nagyok, mert az ember oly mélységesen romlott. Különösen az utolsó napokban ezeken az embereken végzett munka az, amely még inkább tele van nehézségekkel – a környezet ellenséges, és minden embertípus képessége meglehetősen gyenge. De ez a munka a végén mégis eléri majd a megfelelő hatást, anélkül, hogy a legkevésbé is elmaradna a várakozásoktól; ez a testben végzett munka hatása, és ez a hatás meggyőzőbb, mint a Lélek munkájának hatása. Isten munkájának három szakasza a testben fog befejeződni, és a megtestesült Istennek kell azokat befejeznie. A legfontosabb és leglényegesebb munkát Isten a testben végzi, és az ember üdvösségét a testet öltött Istennek személyesen kell megvalósítania. Jóllehet az egész emberiség úgy érzi, hogy a testet öltött Isten nem kötődik az emberhez, valójában ennek a testnek a teljes emberiség sorsához és létezéséhez köze van.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A romlott emberiségnek a megtestesült Isten üdvösségére van nagyobb szüksége)

Isten napi igéi  84. szemelvény

Ma Isten megítél, megfenyít és kárhoztat titeket, de tudnod kellene, hogy a kárhoztatásod értelme az, hogy megismerd önmagadat. Ő azért kárhoztat, átkoz, ítél meg és fenyít, hogy megismerhesd önmagadat, hogy a beállítottságod megváltozhasson, sőt még inkább, hogy megismerhesd az értékedet, és meglásd, hogy Isten minden cselekedete igazságos és összhangban van az Ő természetével és az Ő munkájának igényeivel, hogy Ő az ember üdvösségére vonatkozó tervének megfelelően cselekszik, és hogy Ő az igazságos Isten, aki szereti és megmenti az embert, és aki meg is ítéli és meg is fenyíti az embert. Ha te csak azt tudod, hogy alacsony rangú, romlott és lázadó vagy, de nem tudod, hogy Isten az Ő üdvösségét szándékozik feltárni a ma rajtad végzett ítélet és fenyítés által, akkor semmiképp sem tapasztalhatsz meg dolgokat, még kevésbé vagy képes továbbhaladni. Isten nem azért jött, hogy lesújtsa vagy elpusztítsa az embereket, hanem hogy megítélje, megátkozza, megfenyítse és megmentse őket. Amíg az Ő 6000 éves irányítási terve a végéhez nem ér – mielőtt nyilvánvalóvá teszi az emberek minden egyes kategóriájának kimenetelét –, Isten földi munkája teljes egészében az üdvösség érdekében történik; célja pusztán az, hogy az Őt szeretőket alaposan teljessé tegye, és hogy megadják magukat az Ő uralma alatt. Bármilyen módon is üdvözíti Isten az embereket, mindez úgy történik, hogy elszakítja őket a régi sátáni természetüktől; vagyis úgy menti meg őket, hogy ráveszi őket, hogy az életre törekedjenek. Ha nem így tesznek, akkor nem lesz módjuk elfogadni Isten üdvösségét. Az üdvösség Magának Istennek a műve, és az életre törekvés olyasmi, amit az embernek birtokolnia kell ahhoz, hogy elfogadhassa az üdvösséget. Az ember szemében az üdvösség Isten szeretete, és Isten szeretete nem lehet fenyítés, ítélet és átok; az üdvösségnek irgalmat, szerető kedvességet, sőt, vigasztaló szavakat, valamint Isten által adományozott határtalan áldásokat kell tartalmaznia. Az emberek azt hiszik, hogy amikor Isten megmenti az embert, azt úgy teszi, hogy áldásaival és kegyelmével meghatja őt, és ezáltal ráveszi, hogy átadja a szívét Istennek. Vagyis az, hogy Ő megérinti az embert, az jelenti a megmentését. Ez a fajta üdvösség tranzakciós jellegű. Csak akkor fogja az ember megadni magát Isten neve előtt, és ezáltal büszkévé tenni Istent és dicsőséget szerezni Neki, ha Isten százszorosan adományoz neki. Nem ez Isten szándéka az emberiséggel. Isten azért jött a földre munkálkodni, hogy üdvözítse a romlott emberiséget; ebben nincs semmi hamisság. Ha nem ez lenne a helyzet, akkor biztosan nem jött volna el, hogy személyesen végezze a munkáját. A múltban az Ő üdvösségének eszközei közé tartozott a legnagyobb irgalom és szerető kedvesség tanúsítása, olyannyira, hogy az egész emberiségért cserébe mindenét odaadta a Sátánnak. A jelen semmiben sem hasonlít a múltra: a mai üdvösségetek az utolsó napok idején történik, amikor mindenki a saját fajtája szerint osztályozásra kerül; a ti üdvösségetek eszköze nem az irgalom vagy a szerető kedvesség, hanem a fenyítés és az ítélet, hogy az emberiség még teljesebben meg legyen mentve. Így minden, amit ti kaptok, fenyítés, ítélet és kíméletlen csapás, de tudjátok ezt: ebben a kíméletlen csapásban a legkisebb büntetés sincs. Függetlenül attól, hogy szavaim mennyire kíméletlenek, ami titeket ér, az csak néhány szó, amely számotokra teljesen szívtelennek tűnhet, és bármennyire is haragszom, ami rátok zúdul, azok még mindig a feddés szavai, és nem akarlak bántani vagy halálra ítélni benneteket. Hát nem tények e mindezek? Tudjátok meg, hogy manapság, legyen az igazságos ítélet vagy érzéketlen finomítás és fenyítés, minden az üdvösség érdekében történik. Függetlenül attól, hogy ma mindenkit fajtája szerint fognak osztályozni, vagy mindenféle ember felfedetik-e, Isten minden szavának és munkájának célja az, hogy megmentse azokat, akik valóban szeretik Istent. Az igazságos ítélet az ember megtisztítására, a kíméletlen finomítás pedig a megtisztulása érdekében történik; a kíméletlen szavak vagy a fenyítés egyaránt a megtisztulás érdekében történnek, és az üdvösséget szolgálják. Így az üdvösség mai módszere nem hasonlít a múlt módszeréhez. Ma az igazságos ítélet szolgál megmentésként, és annak eszközeként, hogy mindannyian fajtátok szerint legyetek osztályozva, és a kíméletlen fenyítés a legnagyobb üdvösségetekként szolgál. Mit tudtok mondani az ilyen fenyítéssel és ítélettel szemben? Nem élveztétek-e mindig az üdvösséget, az elejétől a végéig? Láttátok a megtestesült Istent, és felismertétek mindenhatóságát és bölcsességét; emellett megtapasztaltátok az ismételt csapásokat és fegyelmezést. Azonban nem részesültetek-e a legfőbb kegyelemben is? Az áldásaitok nem nagyobbak, mint bárki máséi? A ti kegyelmeitek még a Salamon által élvezett dicsőségnél és gazdagságnál is bőségesebbek! Gondoljatok bele: ha eljövetelemmel az lett volna a szándékom, hogy kárhoztassalak és megbüntesselek titeket, ahelyett, hogy üdvözítenélek, akkor tarthattak volna ilyen sokáig a ti napjaitok? Túlélhettetek volna-e ti bűnös, húsból és vérből való lények a mai napig? Ha a célom csupán az lett volna, hogy megbüntesselek benneteket, akkor miért lettem volna testté, és miért vágtam volna bele egy ilyen nagy vállalkozásba? Vajon lehetne titeket, senkiket megbüntetni egyetlen szó kimondásával? Még mindig szükségem lenne arra, hogy elpusztítsalak titeket, miután szándékosan kárhoztattalak benneteket? Még mindig nem hiszitek el ezeket a szavaimat? Meg tudnám-e menteni az embert pusztán irgalom és szerető kedvesség által? Vagy csak a keresztre feszítéssel meg tudnám-e menteni az embert? Az Én igazságos természetem nem alkalmasabb arra, hogy az embert teljesen engedelmessé tegyem? Nem alkalmasabb-e arra, hogy teljességgel megmentse az embert?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Engedd el a státusz áldásait és értsd meg Isten szándékát, hogy üdvözítse az embert)

Isten napi igéi  85. szemelvény

Bár a szavaim szigorúak, mind üdvösség az ember számára, mivel csak szavakat mondok, és nem az ember hús-vér testét büntetem. Ezek a szavak arra késztetik az embert, hogy a világosságban éljen, hogy tudja, hogy a világosság létezik, hogy tudja, hogy a világosság értékes, és még inkább, hogy tudja, milyen hasznosak számára ezek a szavak, valamint hogy tudja, hogy Isten az üdvösség. Bár sok fenyítő és ítélő szót mondtam, ténylegesen semmi sem ért utol titeket. Pontosan azért jöttem, hogy elvégezzem a munkámat és kimondjam a szavaimat, és bár a szavaim szigorúak, azok a ti romlottságotok és a ti lázadó mivoltotok felett mondanak ítéletet. Továbbra is azért teszem ezt, hogy megmentsem az embert a Sátán hatalmából. A cél az, hogy a szavaimat az ember megmentésére használjam; nem az, hogy szavaimmal ártsak az embernek. Szavaim kemények, hogy eredményeket érjek el munkámban. Csak ezen a munkán keresztül ismerheti meg az ember önmagát és szakíthat lázadó beállítottságával. A szavak munkájának legnagyobb jelentősége az, hogy képessé teszi az embereket arra, hogy a gyakorlatba ültessék az igazságot, amikor megértették azt, és ezáltal változásokat érjenek el a beállítottságukban, valamint megismerjék önmagukat és Isten munkáját. Csak a szavak kimondása útján végzett munka hidalhatja át az Isten és ember közötti kapcsolatot, és csak a szavak magyarázhatják meg az igazságot. Az ily módon történő munkálkodás a legjobb eszköz az ember meghódítására; a szavak kimondásán kívül semmilyen más módszer nem teheti képessé az embereket arra, hogy nagyobb világossággal értsék meg az igazságot és Isten munkáját. Így munkájának végső szakaszában Isten azt a módszert használja, hogy beszél az emberhez, hogy feltárja számára mindazokat az igazságokat és misztériumokat, amelyeket nem ért, lehetővé téve számára, hogy elnyerje Istentől az igaz utat és az életet, ezáltal eleget téve az Ő szándékainak. Isten emberen végzett munkájának célja, hogy képessé tegye őt arra, hogy eleget tegyen Isten szándékainak, és ez az ember megmentése érdekében történik. Ezért az ember megmentésének ideje alatt Ő nem végzi az ember megbüntetésének munkáját. Az ember megmentése során Isten nem bünteti a rosszat és nem jutalmazza a jót, és nem is fedi fel a mindenféle ember rendeltetési helyét. Inkább csak a munkája végső szakaszának befejezése után fogja elvégezni a rossz megbüntetésének és a jó megjutalmazásának munkáját, és csak akkor fogja felfedni a mindenféle ember kimenetelét. Akiket megbüntetnek, azok lesznek azok, akiket valóban nem lehet megmenteni, míg akiket megment, azok lesznek azok, akik részesültek Isten megmentő kegyelmében az ember megmentésének ideje alatt. Az üdvösség munkájának végzése során Isten a lehető legnagyobb mértékben megment minden egyes embert, aki megmenthető, és egyiküket sem veti el, mert Isten munkájának célja az ember megmentése. Mindazok, akik Isten embermentésének ideje alatt képtelenek változásokat elérni a beállítottságukban – valamint mindazok, akik képtelenek teljesen alávetni magukat Istennek –, büntetés elszenvedőivé válnak. A munkának ez a szakasza – a szavak munkája – feltárja az emberek számára az egész utat, amelyet nem értenek, valamint az összes misztériumot, amelyet nem értenek. Ez lehetővé teszi számukra, hogy megértsék Isten szándékait és Isten velük szemben támasztott követelményeit, és hogy rendelkezzenek az előfeltételekkel ahhoz, hogy Isten szavait a gyakorlatba ültessék, és változásokat érjenek el a beállítottságukban. Isten csak szavakat használ a munkája elvégzéséhez, és nem bünteti meg az embereket azért, mert egy kicsit lázadóak. Ez azért van, mert most van az üdvösség munkájának ideje, és ha az embereket megbüntetnék, valahányszor lázadóak, senkinek sem lenne lehetősége az üdvösségre, mindenki büntetést kapna, és az alvilágba hullana. A célja azzal, hogy embert megítélő szavakat használ, az, hogy lehetővé tegye az ember számára, hogy megismerje önmagát és alávesse magát Istennek; nem pedig az, hogy ilyen ítélettel megbüntesse őt. A szavak munkájának ideje alatt sok ember le fogja leplezni lázadó mivoltát és ellenállását, valamint engedetlenségét és az alávetettség hiányát a megtestesült Istennel szemben. Ennek ellenére nem fogja mindezeket az embereket büntetni ennek következtében, hanem csak azokat fogja félredobni, akik a velejükig romlottak, és akiket nem lehet megmenteni. Az ő testüket átadja a Sátánnak, és néhány esetben meg is szünteti a testüket. A megmaradtak továbbra is követni fogják, és megtapasztalják, hogy megmetszi őket. Ha ezek az emberek a követés során még mindig képtelenek elfogadni, hogy megmetszik őket, és egyre jobban elfajulnak, akkor elvesztették az esélyüket az üdvösségre. Minden egyes embernek, aki elfogadta azt, hogy Isten szavai meghódítsák, számos lehetősége lesz az üdvösségre; Isten minden egyes ember üdvözítésében a lehető legnagyobb mértékben engedni fog nekik. Más szóval, a legnagyobb engedékenységet fogja tanúsítani irántuk. Amíg az emberek visszafordulnak a rossz útról, és amíg képesek bűnbánatot tartani, addig Isten lehetőségeket ad nekik, hogy megkapják az Ő megmentő kegyelmét. Amikor az emberek először lázadnak Isten ellen, Ő nem kíván lesújtani rájuk, hanem minden Tőle telhetőt megtesz, hogy megmentse őket. Ha valaki számára valóban nincs lehetőség az üdvösségre, akkor Isten elhagyja őt. Isten azért késlekedik valakinek a megbüntetésével, mert mindenkit meg akar menteni, aki megmenthető. Ő csak szavakat használ az emberek megítélésére, megvilágosítására és útmutatására; nem használ vesszőt, hogy lesújtson rájuk. Az, hogy szavak használatával üdvösséget hoz az embereknek, a munka végső szakaszának célja és jelentősége.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Engedd el a státusz áldásait és értsd meg Isten szándékát, hogy üdvözítse az embert)

Isten napi igéi  86. szemelvény

Isten azért végzi az ítélet és a fenyítés munkáját, hogy az ember megismerhesse Őt, továbbá az Ő bizonyságtételéért. Anélkül, hogy Ő megítélné az ember romlott beállítottságát, az ember nem ismerhetné meg az Ő igazságos természetét, amit nem szabad megsérteni, és az ember arra sem lenne képes, hogy régi istenismeretét új ismeretre változtassa. Az Ő bizonyságtétele és az Ő irányítása érdekében teszi nyilvánossá az Ő teljességét, így téve lehetővé, hogy az ember az Ő nyilvános megjelenése által eljusson Isten megismeréséhez, hogy átalakuljon a beállítottsága, és hogy zengő tanúságot tegyen Isten számára. Az ember beállítottságának átalakulása Isten sokféle munkáján keresztül valósul meg; beállítottságának ilyen jellegű változása nélkül az ember képtelen lenne tanúságot tenni Istenről, és összhangban lenni Isten szándékaival. Az ember beállítottságának átalakulása azt jelenti, hogy az ember kiszabadult a Sátán rabságából és a sötétség befolyása alól, és valóban Isten munkájának modellévé és mintájává, Isten tanújává és Isten szándékaival összhangban lévő emberré vált. Ma a megtestesült Isten eljött a földre, hogy végezze a munkáját, és megköveteli, hogy az ember elérje az Ő megismerését, a Neki való alávetettséget, és a Róla való bizonyságot – az embernek ismernie kell Isten gyakorlati és normális munkáját, alá kell vetnie magát minden olyan szavának és munkájának, amely nem felel meg az emberi elképzeléseknek, és tanúságot kell tennie mindarról a munkáról, amelyet Ő az ember megmentése érdekében végez, valamint az embert meghódító minden cselekedetéről. Azoknak, akik tanúságot tesznek Isten mellett, ismerniük kell Istent; csak az ilyen tanúságtétel pontos és gyakorlati, és csak az ilyen tanúságtétel képes megszégyeníteni a Sátánt. Isten azokat használja fel arra, hogy tanúságot tegyenek Mellette, akik az Ő ítéletén, fenyítésén és metszésén keresztül megismerték Őt. Azokat, akiket a Sátán megrontott, Isten arra használja, hogy tanúságot tegyenek Mellette, és azokat, akiknek a beállítottsága megváltozott, és akik így elnyerték az Ő áldásait, arra használja, hogy tanúságot tegyenek Mellette. Neki nincs szüksége arra, hogy az ember a szájával dicsérje Őt, sem a Sátán fajtáinak dicséretére és bizonyságtételére, akik nem menekültek meg Általa. Csak azok, akik ismerik Istent, alkalmasak arra, hogy tanúságot tegyenek Mellette, és csak azok alkalmasak arra, hogy tanúságot tegyenek Mellette, akiknek a beállítottsága átalakult. Isten nem engedi, hogy az ember szándékosan szégyent hozzon az Ő nevére.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak azok tehetnek tanúságot Istenről, akik ismerik Istent)

Isten napi igéi  87. szemelvény

Minek a révén teljesedik be az ember Isten általi tökéletesítése? Az Ő igazságos természete révén. Isten természete elsősorban igazságosságból, haragból, fenségből, ítéletből és átokból áll, és az embert elsősorban ítélete által tökéletesíti. Egyes emberek ezt nem értik, és azt kérdezik, hogy Isten miért csak ítélet és átok révén képes tökéletessé tenni az embert. Ezt mondják: „Ha Isten megátkozná az embert, az ember nem halna meg? Ha Isten megítélné az embert, nem lenne az ember elítélve? Akkor hogyan lehet őt mégiscsak tökéletessé tenni?” Ilyen szavakat szólnak azok az emberek, akik nem ismerik Isten munkáját. Isten az ember lázadó mivoltát átkozza meg, és az ember bűneit ítéli meg. Bár Ő keményen és az emberek érzéseit egyáltalán nem kímélve beszél és leleplezi mindazt, ami az emberben van, néhány szigorú szó által leplezve le azt, ami az emberben lényegi, az ilyen ítélet révén a test lényegéről szóló mélységes tudást ad az embernek, és így az ember aláveti magát Istennek. Az ember teste a bűntől és a Sátántól való, lázadó, és Isten fenyítésének tárgya. Így ahhoz, hogy az ember megismerhesse önmagát, Isten ítélő szavainak el kell érniük őt, és mindenfajta finomításon át kell esnie; csak így lehet hatékony Isten munkája.

Az Isten által mondott szavakból látható, hogy Ő már elítélte az ember testét. Akkor hát ezek a szavak nem az átok szavai? Az Isten által mondott szavak leleplezik az ember igazi énjét, és e leleplezés által ítéleten megy keresztül, amikor pedig látja, hogy képtelen eleget tenni Isten szándékainak, bensejében bánatot és bűntudatot érez, úgy érzi, sokkal tartozik Istennek, és képtelen felnőni Isten szándékaihoz. Vannak idők, amikor a Szentlélek belülről fegyelmez téged, és ez a fegyelmezés Isten ítéletéből ered; vannak idők, amikor Isten megró téged, és elrejti arcát előled, amikor rád sem hederít, és nem munkálkodik rajtad, némán fenyítve téged, hogy finomítson. Isten munkája az emberen elsősorban arra irányul, hogy feltárja az Ő igazságos természetét. Miféle bizonyságot tesz az ember végső soron Isten mellett? Az ember arról tesz bizonyságot, hogy Isten az igazságos Isten, hogy az Ő természete az igazságosság, harag, fenyítés és ítélet; az ember Isten igazságos természetéről tesz bizonyságot. Isten az ítélete által teszi tökéletessé az embert, Ő mindig is szerette és megmentette az embert – de mennyi mindent foglal magában az Ő szeretete? Van benne ítélet, fenség, harag és átok. Bár Isten a múltban megátkozta az embert, nem juttatta az embert halálos veszedelembe, hanem ennek révén finomította az ember hitét; nem adta halálra az embert, hanem azért cselekedett, hogy az embert tökéletessé tegye. A test lényege az, ami a Sátántól való – Isten pontosan megmondta –, de az Isten által elvégzett tények nem az Ő szavai szerint valósulnak meg. Ő azért átkoz meg téged, hogy szerethesd Őt, és hogy megismerhesd a test lényegét; azért fenyít meg, hogy felébredj, hogy lehetővé tegye számodra belső hiányosságaidnak megismerését, valamint az ember nyomorult mivoltának és méltatlanságának megismerését. Így Isten átkai, ítélete, fensége és haragja – ezek mind azért vannak, hogy az embert tökéletessé tegyék. Mindaz, amit Isten ma tesz, és az igazságos természet, amelyet Ő feltár rajtatok keresztül – mind azért van, hogy az embert tökéletessé tegye. Ilyen Isten szeretete.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szeretetreméltóságát csak fájdalmas próbatételek megtapasztalása által ismerheted meg)

Isten napi igéi  88. szemelvény

Az ember hagyományos elképzelései szerint azt hiszi, hogy Isten szeretete az Ő kegyelme, irgalma és könyörülete az ember gyengesége iránt. Bár ezek a dolgok szintén Isten szeretetéhez tartoznak, túl egyoldalúak, és nem az elsődleges eszközei annak, ahogy Isten tökéletessé teszi az embert. Egyes emberek a betegség miatt kezdenek hinni Istenben. Ez a betegség Isten kegyelme számodra; enélkül nem hinnél Istenben, és ha nem hinnél Istenben, akkor nem jutottál volna el idáig – így hát még ez a kegyelem is Isten szeretete. A Jézusban való hit idején az ember sok mindent csinált, amit nem volt Isten tetszésére, mert nem értette az igazságot, de Istenben van irgalom és szerető jóság, és Ő eljuttatta az embert idáig, és bár az ember semmit nem ért, Isten mégis lehetővé teszi számára, hogy kövesse Őt, sőt elvezette az embert a mai napig. Ez nem Isten szeretete? Ami Isten természetében megnyilvánul, az Isten szeretete – ez teljes mértékben így van! Amikor a gyülekezet építése elérte tetőpontját, Isten megtette a szolgálattevők munkájának lépését, és a feneketlen mélységbe hajította az embert. A szolgálattevők idejének szavai mind átkok voltak: átkok a hús-vér testedre, átkok a sátáni romlott beállítottságodra, és átkok azokra a dolgaidra, amelyek nem tesznek eleget Isten szándékainak. Amit Isten kifejezett az Ő munkájának ebben a szakaszában, az fenség volt, és nem sokkal ezután pedig végrehajtotta a fenyítés munkájának lépését, és eljött a halál próbatétele. Ebben a munkában az ember Isten haragját, fenségét, ítéletét és fenyítését látta, de megpillantotta Isten kegyelmét, szerető jóságát, és az Ő irgalmát is. Mindaz, amit Isten tett, és az Általa kinyilvánított természet, Istennek az ember iránti szeretete volt, és mindaz, amit Isten tett, képes volt kielégíteni az ember szükségleteit. Azért tette, hogy tökéletessé tegye az embert, és érettségének megfelelően gondoskodott az emberről. Ha Isten nem így tett volna, az ember továbbra is képtelen volna Isten elé járulni, és nem is ismerhetné meg Isten igazi arcát. Isten attól az időtől kezdve, amikor az ember először kezdett hinni Benne, egészen a mai napig fokozatosan, az ember érettségének megfelelően gondoskodott az emberről, így bensejében az ember fokozatosan ismerte meg Őt. Csak a mai napig eljutva látja be az ember, milyen csodálatos Isten ítélete. A teremtés idejétől mindmáig a szolgálattevők munkájának lépése volt az átok munkájának első előfordulása. Isten arra átkozta az embert, hogy a feneketlen mélységbe vetessen. Ha Isten nem tette volna ezt, ma az ember nem rendelkezne Isten igaz ismeretével; az ember csak Isten átka révén találkozott hivatalosan az Ő természetével. Az ember a szolgálattevők próbatétele által feltárult. Meglátta, hogy a hűsége hiányos, hogy érettsége túl csekély, hogy képtelen eleget tenni Isten szándékainak, és hogy csupán szavakkal mondta azt, hogy mindenkor eleget kell tennie Istennek. Bár Isten a szolgálattevők munkájának lépésében megátkozta az embert, most visszatekintve Isten munkájának ez a lépése csodálatos volt: nagy fordulópontot hozott az ember számára, és nagy változást okozott életfelfogásában. A szolgálattevők ideje előtt az ember semmit nem értett az élet törekvéséből, abból, hogy mit jelent Istenben hinni, vagy Isten munkájának bölcsességéből, azt sem értette, hogy Isten megpróbálhatja az embert az Ő munkájában. A szolgálattevők idejétől mindmáig látja az ember, milyen csodálatos Isten munkája, kifürkészhetetlennek találja azt, és látja, hogy az agyával képtelen elképzelni, hogyan munkálkodik Isten. Azt is látja, milyen csekély az ő érettsége, és hogy túl sok benne a lázadó mivolt. Amikor Isten megátkozta az embert, azért tette, hogy hatást érjen el, és nem vette el az életét. Bár megátkozta az embert, szavakkal tette azt; valójában semmi nem érte utol az embert, mert Isten az ember lázadó mivoltát átkozta meg, így átkainak szavai azért is hangzottak el, hogy tökéletessé tegyék az embert. Akár megítéli Isten az embert, akár megátkozza, mindkettő tökéletessé teszi az embert: mindkettő azért történik, hogy tökéletessé tegye, ami az emberben tisztátalan. Ez a módja az ember finomításának, és ami az emberben hiányos, az Ő szavai és munkája által válik tökéletessé. Isten munkájának minden lépése – legyenek azok akár kemény szavak, akár ítélet, akár fenyítés – tökéletessé teszi az embert, és teljesen helyénvaló. Az idők és generációk során Isten sohasem végzett olyan munkát, mint ez; ma munkálkodik rajtatok, és eléri, hogy átérezzétek az Ő bölcsességét. Bár némi fájdalmat szenvedtetek bensőtökben, a szívetek mindig biztosnak és békében érzi magát; az a tény a nagy szerencsétek, hogy képesek vagytok élvezni Isten munkájának ezt a szakaszát. Tekintet nélkül arra, hogy mit nyerhettek a jövőben, látjátok, hogy Isten rajtatok végzett mai munkája mind szeretet. Ha az ember nem tapasztalja meg Isten ítéletét és finomítását, csak mindig látszólag tesz dolgokat és külső buzgóságot mutat, miközben a beállítottsága soha nem változik, vajon ez annak számít, hogy Isten megnyerte őt? Ma, bár még mindig sok a gőg az emberben, az ember beállítottsága sokkal stabilabb, mint korábban. Isten azért metsz meg téged, hogy megmentsen téged, és bár akkor talán érzel némi fájdalmat, amikor eljön a nap, amelyen a beállítottságod megváltozik, visszatekintesz majd és meglátod, milyen bölcs Isten munkája, és akkor képes leszel igazán megérteni Isten szándékát. Ma vannak egyesek, akik azt mondják, hogy értik Isten szándékát, de ez nem túl reális. Valótlanságokat beszélnek. Ez azért van, mert jelenleg még nem érezték át, hogy Isten szándéka az ember megmentése vagy az ember megátkozása. Talán most nem látod tisztán, de amikor eljön a nap, amelyen meglátod, hogy elérkezett a nap, amikor Isten dicsőséget nyer, és meglátod, milyen jelentőségteljes dolog szeretni Istent – mivel ez lehetővé teszi számodra, hogy megismerd az emberi életet, és lehetővé teszi a hús-vér tested számára, hogy az Istent szerető világban éljen, miközben a szellemed felszabadul, az életed teli van örömmel, te pedig mindig közeledsz Istenhez és Rá tekintesz –, akkor igazán tudni fogod az Isten által jelenleg végzett munka hatalmas értékét.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szeretetreméltóságát csak fájdalmas próbatételek megtapasztalása által ismerheted meg)

Isten napi igéi  89. szemelvény

A jelenlegi munka célja arra késztetni az embereket, hogy fellázadjanak a Sátán és a régi ősük ellen. Minden szavak általi ítélet arra irányul, hogy leleplezze az emberek romlott beállítottságait, és képessé tegye őket az élet lényegének megértésére. Ezek az ismétlődő ítéletek áthatolnak az emberek szívén. Valamennyi ítélet közvetlenül kapcsolódik a sorsukhoz, és célja, hogy megsebezze a szívüket, hogy el tudják engedni mindezeket a dolgokat, és ezáltal megismerjék az életet, megismerjék ezt a mocskos világot, megismerjék Isten bölcsességét és mindenhatóságát, valamint megismerjék az emberiséget, amelyet a Sátán megrontott. Minél inkább ilyen a fenyítés és az ítélet, annál sebzettebbé válik a szíve, és annál inkább felébredhet a lelke. Az ilyen ítéletnek az a célja, hogy felébressze ezeknek a rendkívül romlott és legmélyebben becsapott embereknek a lelkét. Az embernek nincs szelleme, vagyis a szelleme már régen meghalt, és nem tudja, hogy van mennyország, nem tudja, hogy van Isten, és bizonyára nem tudja, hogy a halál szakadékában küzd; honnan is tudhatná, hogy ebben a gonosz emberi pokolban él? Honnan tudhatná, hogy ez a rothadó teteme a halál alvilágába esett, miután a Sátán megrontotta? Egyáltalán honnan tudhatná, hogy a földön az emberiség már rég helyrehozhatatlanul tönkretett minden dolgot? Továbbá honnan tudhatná, hogy a Teremtő ma eljött a földre, és keresi a megrontott emberek egy csoportját, akiket megmenthet? Noha az ember minden lehetséges finomítást és ítéletet megtapasztalt, bénult tudata továbbra is teljesen mozdulatlan maradt, és gyakorlatilag nem reagál. Mennyire elfajzott az ember! Noha ez a fajta ítélet olyan, mint a kegyetlen jégeső, amely az égből hull, mégis a legnagyobb hasznára van az embernek. Az emberek ilyen megítélése nélkül nem lehetne elérni az eredményt, és teljesen lehetetlen lenne megmenteni az embereket a nyomor szakadékából. Az ilyen módon való munkálkodás nélkül az embereknek nagyon nehéz lenne kikerülniük az alvilágból, mert a szívük már rég meghalt, és a lelküket már rég eltaposta a Sátán. Ahhoz, hogy meg lehessen benneteket menteni, akik a degeneráció legmélyebb mélységeibe süllyedtetek, erőteljesen kell kiáltani rátok, erőteljesen meg kell ítélni titeket; csak azután lehet felébreszteni a fagyos szíveteket.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak a tökéletesítettek élhetnek értelmes életet)

Isten napi igéi  90. szemelvény

Isten csak úgy képes Isten felfedni az Ő szent és igazságos természetének teljességét, ha a legelmaradottabb és legpiszkosabb helyen válik testté. És mi által tárul fel az Ő igazságos természete? Azáltal tárul fel, hogy Ő megítéli az ember bűneit, megítéli a Sátánt, megveti a bűnt, és gyűlöli az ellenségeket, akik ellenállnak Neki és lázadnak Ellene. A szavak, amelyeket ma mondok, az ember bűneinek megítélésére, az ember igazságtalanságának megítélésére, valamint az ember lázadó mivoltának, elvetemültségének és csalárdságának megátkozására szolgálnak. Mindazt, ami az ember szavaiban és cselekedeteiben nincs összhangban Isten szándékaival, ítélet alá kell vetni, és az ember lázadó mivoltának egésze bűnként van jellemezve. Az Ő szavai az ítélet elvei körül forognak; Ő az ember igazságtalanságának megítélését, az ember lázadó mivoltának átkát és az ember csúf arca egészének leleplezését használja fel arra, hogy nyilvánvalóvá tegye az Ő igazságos természetét. A szentség az Ő igazságos természetének megjelenítése, és valójában az Ő szentsége az Ő igazságos természete. A ti romlott beállítottságotok képezi a mai szavak kontextusát – Én ezek alapján beszélek és ítélek, és hajtom végre a hódítás munkáját. Egyedül ez a gyakorlati munka, és egyedül így lehet teljes mértékben kihangsúlyozni Isten szentségét. Ha nyoma sincs benned a romlott beállítottságnak, akkor Isten nem fog elítélni, és nem fogja megmutatni neked az Ő igazságos természetét. Mivel romlott beállítottságaid vannak, Isten nem fog felmenteni téged, és ez által mutatkozik meg az Ő szentsége. Ha Isten látná, hogy az ember szennyessége és lázadó mivolta túl nagy, de nem szólna, vagy nem ítélne meg, se nem fenyítene meg az igazságtalanságodért, akkor ez azt bizonyítaná, hogy Ő nem Isten, mert nem gyűlölné a bűnt; Ő is ugyanolyan szennyes lenne, mint az ember. Ma a szennyed miatt ítéllek meg téged, és a romlottságod és lázadó mivoltod miatt fenyítelek meg. Nem fitogtatom előttetek a hatalmamat, vagy nem nyomlak el benneteket szándékosan; azért teszem ezeket a dolgokat, mert titeket, akik ebben a szennyes országban születtetek, annyira megfertőzött a mocsok. Egyszerűen elvesztettétek integritásotokat és emberi mivoltotokat, mint a disznók, amelyek piszkos helyeken élnek. A szennyetek és romlottságotok miatt ítéllek meg benneteket, és ezért szabadítom rátok haragomat. Éppen e szavak ítélete miatt láthattátok, hogy Isten az igazságos Isten, és hogy Isten a szent Isten; éppen az Ő szentsége és igazságossága miatt ítél meg benneteket, és szabadítja rátok haragját; éppen azért tárja fel igazságos természetét, mert látja az emberiség lázadó mivoltát. Az emberiség szennye és romlottsága feltárja az Ő szentségét. Ez elég ahhoz, hogy megmutassa, hogy Ő Maga Isten, aki szent és makulátlan, és mégis a szenny földjén él. Ha valaki másokkal együtt a mocsokban vergődik, és semmi szent nincs benne, és nincs benne igazságos beállítottság, akkor nem alkalmas arra, hogy megítélje az emberek igazságtalanságát, és nem alkalmas arra sem, hogy az emberek ítéletét végrehajtsa. Olyan emberek, akik egyformán szennyesek, hogyan lehetnének alkalmasak arra, hogy ítélkezzenek azok felett, akik hozzájuk hasonlóak? Csak a szent Isten Maga képes megítélni az egész szennyes emberiséget. Hogyan lehetne alkalmas rá az ember, hogy megítélje az embert? Hogyan láthatná az ember az ember bűneit, és hogyan lehetne az ember alkalmas arra, hogy megítélje ezeket a bűnöket? Ha Isten nem lenne alkalmas arra, hogy megítélje az ember bűneit, akkor hogyan lehetne Ő az igazságos Isten Maga? Isten azért szólal meg, hogy megítélje az embereket, mivel azok romlott beállítottságokat tárnak fel, és csak így láthatják meg, hogy Ő egy szent Isten. Isten elítéli és megfenyíti meg az embert a bűneiért, és leleplezi ezeket a bűnöket. Egyetlen személy vagy dolog sem menekülhet meg ettől az ítélettől. Mindent, ami mocskos, Ő ítél meg. Egyedül így tárul fel az, hogy Isten természete igazságos. Ha ez másképp lenne, hogyan lehetne azt mondani, hogy mind név, mind tény szerint ellenpontok vagytok?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan érhetők el a hódítás munkája második lépésének hatásai?)

Isten napi igéi  91. szemelvény

Nagy különbség van az Izráelben végzett munka és a mai munka között. Jahve vezette az izráeliták életét, és nem volt annyi fenyítés és ítélet, mert abban az időben az emberek túl keveset értettek a világból, és beállítottságaik kevésbé voltak romlottak. Akkoriban az izráeliták feltétel nélkül alávetették magukat Jahvének. Amikor azt mondta nekik, hogy építsenek oltárokat, gyorsan oltárokat építettek; amikor azt mondta nekik, hogy viseljék a papi ruhákat, alávetették magukat. Azokban a napokban Jahve olyan volt, mint egy pásztor, aki a juhnyájat gondozza, a juhok pedig követik a pásztor útmutatását, és füvet legelnek; Jahve irányította az életüket, vezette őket abban, ahogyan ettek, öltözködtek, laktak és utaztak. Az nem Isten természete feltárulásának ideje volt, mert az akkori emberiség újszülött volt; kevesen voltak, akik lázadóak és ellenállók voltak, nem volt sok szenny az emberiségben, és így az emberek nem tudtak ellenpontként fellépni Isten természetével szemben. A szenny földjéről származó embereken keresztül válik nyilvánvalóvá Isten szentsége; ma a szenny földjének eme embereiben feltáruló szennyet használja fel, és ítél, így felfedve azt, hogy mi is Ő az ítélet közepette. Miért ítélkezik? Azért képes kimondani az ítélet szavait, mert irtózik a bűntől; hogyan tudna ennyire haragudni, ha nem utálná az emberiség lázadó mivoltát? Ha nem lenne Benne irtózás, nem lenne Benne viszolygás, ha nem törődne az emberek lázadó mivoltával, akkor ez azt bizonyítaná, hogy Ő ugyanolyan szennyes, mint az ember. Azért tudja megítélni és megfenyíteni az embert, mert utálja a szennyet, és amit Ő utál, az nincs Őbenne. Ha ellenállás és lázadás is lenne Őbenne, akkor nem irtózna azoktól, akik ellenállók és lázadók. Ha az utolsó napok munkája még mindig Izráelben valósulna meg, akkor annak nem lenne értelme. Miért Kínában, a legsötétebb és legelmaradottabb helyen zajlik az utolsó napok munkája? Azért, hogy felfedje az Ő szentségét és igazságosságát. Röviden, minél sötétebb a hely, annál inkább feltárulhat Isten szentsége. Valójában mindez Isten munkájáért történik. Csak ma veszitek észre, hogy Isten leszállt a mennyből, hogy közöttetek álljon, megmutatkozott a szennyetek és lázadó mivoltotok által, és csak most ismeritek meg Istent. Hát nem ez a legnagyobb felmagasztalás? Valójában ti egy kiválasztott embercsoport vagytok Kínában. És mivel ki lettetek választva és élveztétek Isten kegyelmét, és mivel nem vagytok alkalmasak arra, hogy ilyen nagy kegyelmet élvezzetek, ez azt bizonyítja, hogy mindez a legnagyobb felmagasztalást jelenti számotokra. Isten megjelent nektek, és felfedte nektek az Ő szent természetét a maga teljességében, és mindezt nektek adta, és elérte, hogy élvezzétek az összes áldást, amit csak élvezhettek. Nemcsak Isten igazságos természetét ízleltétek meg, hanem még inkább megízleltétek Isten üdvösségét, Isten megváltását, és Isten határtalan, végtelen szeretetét. Ti, mindenki közül a legszennyesebbek, élveztétek ezt a nagy kegyelmet – nem vagytok-e áldottak? Hát nem azt jelenti ez, hogy Isten felemel benneteket? Ti vagytok a legalacsonyabb státuszú emberek; eredendően méltatlanok vagytok arra, hogy ilyen nagy áldást élvezzetek, Isten mégis kivételt tett azzal, hogy felemelt téged. Nem szégyelled magad? Ha képtelen vagy a kötelességed teljesítésére, akkor végül szégyellni fogod magad, és megbünteted magad. Ma nem vagy fegyelmezve, és nem vagy megbüntetve; a tested ép és egészséges – de végső soron ezek a szavak szégyent hoznak rád. A mai napig még nem fenyítettem meg nyíltan senkit; a szavaim talán kemények, de hogyan viselkedem az emberekkel szemben? Megvigasztalom őket, biztatom és emlékeztetem őket. Mindezt nem másért teszem, mint hogy megmentselek benneteket. Tényleg nem értitek szándékaimat? Mindannyiótoknak meg kell értenie, amit mondok, és ihletet kell merítenetek belőle. Sok ember csak most ért. Nem pontosan abból származik ez az áldás, hogy ellenpontok vagytok? Hát nem a legnagyobb áldás ellenpontnak lenni? Végső soron, amikor az evangéliumot hirdetni mentek, ezt fogjátok mondani: „Mi tipikus ellenpontok vagyunk.” Meg fogják kérdezni tőletek: „Mit jelent az, hogy ti tipikus ellenpontok vagytok?” Te pedig ezt mondod majd: „Isten munkájának és az Ő nagy hatalmának ellenpontjai vagyunk. A mi lázadó természetünk által kerül napvilágra Isten igazságos természetének teljessége; mi vagyunk Isten utolsó napi munkájának szolgálói, mi vagyunk az Ő munkájának tartozékai, és egyben eszközei is.” Amikor ezt meghallják, kíváncsiak lesznek. Majd azt fogod mondani: „Mi vagyunk a mintaképei és modelljei Isten egész világegyetemre kiterjedő munkája befejezésének, és annak, ahogy Ő az egész emberiséget meghódítja. Akár szentek vagyunk, akár szennyesek, összességében mégis áldottabbak vagyunk, mint ti, mert láttuk Istent, és a meghódításunk esélye által megmutatkozik Isten nagy hatalma. Csak azért érvényesült az Ő igazságos természete, mert mi szennyesek és romlottak vagyunk. Képesek vagytok-e így bizonyságot tenni Isten utolsó napokban végzett munkájáról? Nem vagytok alkalmasak rá! Ez nem más, mint hogy Isten felmagasztal minket! Bár talán nem vagyunk kevélyek, büszkén dicsérhetjük Istent, mert senki sem örökölhet ilyen nagy ígéretet, és senki sem élvezhet ilyen hatalmas áldást. Igazán hálásnak érezzük magunkat, hogy mi, akik ilyen szennyesek vagyunk, ellenpontként szolgálhatunk Isten irányításának idején.” És amikor megkérdezik: „Mi az, hogy mintaképek és modellek?”, te azt mondod: „Mi vagyunk az emberiség leglázadóbb és legmocskosabb része; minket rontott meg a legmélyebben a Sátán, és mi vagyunk testben a legelmaradottabbak és legalantasabbak. Klasszikus példái vagyunk azoknak, akiket a Sátán felhasznált. Ma Isten minket választott ki az emberiség közül elsőként, hogy meghódítson minket, és mi láttuk Isten igazságos természetét, és örököltük ígéretét; minket arra használ, hogy még több embert meghódítsunk, így mi vagyunk a meghódítottak mintaképei és modelljei az emberiség körében.” Nincs jobb bizonyságtétel ezeknél a szavaknál, és ez a te legjobb tapasztalatod.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan érhetők el a hódítás munkája második lépésének hatásai?)

Isten napi igéi  92. szemelvény

A hódítás rajtatok végzett munkájának a lehető legmélyebb jelentősége van: egyrészt e munka célja az, hogy tökéletesítse az emberek egy csoportját, vagyis tökéletesítse őket, hogy a győztesek egy csoportjává válhassanak, mint a teljessé vált emberek első csoportja, azaz az első zsenge. Másrészt azt a célt szolgálja, hogy a teremtett lények élvezhessék Isten szeretetét, részesüljenek Isten teljes és legnagyszerűbb üdvösségében, hogy az ember ne csupán az irgalmat és a szerető kedvességet élvezhesse, hanem ami ennél is fontosabb, a fenyítést és az ítéletet. A világ teremtésétől kezdve mostanáig minden, amit Isten az Ő munkája során végzett, az a szeretet, az ember iránti gyűlölet szikrája nélkül. Még az általad látott fenyítés és ítélet is szeretet, egy igazabb és valóságosabb szeretet, egy olyan szeretet, amely az embereket az emberi élet helyes ösvényére tereli. Egy másik szempontból, az a célja, hogy a Sátán előtt tanúságot tegyen. És ismét egy másik szempont szerint az, hogy megalapozza a jövőbeni evangelizációs munka terjesztését. Minden munka, melyet Ő végzett, azt a célt szolgálja, hogy az embereket az emberi élet helyes útjára vezesse, hogy így normális emberi életet élhessenek, mert az emberek nem tudják, hogyan éljenek, és e vezetés nélkül csak egy üres életet fogsz élni; az életednek nem lesz értéke vagy értelme, és teljes mértékben képtelen leszel arra, hogy normális személy legyél. Ez az ember meghódításának legmélyebb jelentősége. Ti mind Móáb leszármazottai vagytok; az, hogy a hódítás munkája megvalósul rajtatok, a ti nagy üdvösségetek. Mindannyian a bűn és kicsapongás földjén éltek, és mindannyian kicsapongók és bűnnel teljesek vagytok. Ma nem csak arra vagytok képesek, hogy lássátok Istent, hanem ami még fontosabb, fenyítésben és ítéletben részesültetek, megkaptátok ezt a legmélyebb üdvösséget, ami azt jelenti, hogy részesültetek Isten legnagyobb szeretetében. Minden, amit Isten tesz, igaz szeretet irántatok. Egyetlen rossz szándéka sincs. A bűneitek miatt ítél meg titeket, hogy elgondolkodhassatok magatokon, és részesüljetek ebben a hatalmas üdvösségben. Ez az egész munka azért történik, hogy az embert teljessé tegye. Elejétől a végéig Isten a Tőle telhető legtöbbet tette azért, hogy megmentse az embert, és egyszerűen nem kívánja, hogy teljesen elpusztítsa az embereket, akiket saját kezével teremtett. Ma Ő eljött közétek, hogy munkálkodjon; ez nem még inkább üdvösség? Ha gyűlölne titeket, akkor is végezne ilyen horderejű munkát, hogy személyesen vezéreljen titeket? Miért kínlódna ezzel? Isten nem gyűlöl titeket, és egyetlen rossz szándéka sincs irányotokban. Tudnotok kellene, hogy Isten szeretete a legvalóságosabb szeretet. Csak az emberek lázadó mivolta miatt van, hogy ítélet által kell megmentenie őket; különben még mindig lehetetlen lenne megmenteni őket. Mivel nem tudjátok, hogyan éljétek az életeteket, és nem is vagytok tisztában azzal, hogyan kellene élni, és mivel ezen a kicsapongó és bűnös földön éltek, és ti magatok is féktelen és mocskos ördögök vagytok, Ő nem tűrheti el, hogy még mélyebbre süllyedjetek, nem viseli el annak látványát, hogy ezen a mocskos földön éljetek, ahogy most teszitek, ahol a Sátán kedve szerint taposhat rajtatok, és nem képes megengedni, hogy az alvilágba zuhanjatok. Ő csak meg akarja nyerni Magának ezt az embercsoportot, és teljesen meg akar menteni titeket. Ez a fő célja annak, hogy a hódítás munkáját végzi rajtatok: ez az üdvösség érdekében történik. Ha nem látod, hogy minden, amit rajtad végez, szeretet és üdvösség, ha azt hiszed, hogy ez csak egy módszer, az ember gyötrésének egy módja, és olyasmi, amiben nem bízhatunk meg, akkor jobban teszed, ha visszamész a világodba, hogy fájdalmat és nehézségeket szenvedj el! Ha hajlandó vagy élvezni ebben az áramlatban ezt az ítéletet és ezt a hatalmas üdvösséget, mindezeket az áldásokat, amelyek sehol sem találhatók meg az emberi világban, és ezt a szeretetet, akkor légy jó: maradj ebben az áramlatban, hogy elfogadd a hódítás munkáját, hogy tökéletességre juthass. Ma egy kis fájdalmat és finomítást szenvedsz el Isten ítélete miatt, de van értéke és értelme e fájdalom elszenvedésének. Bár az ember számára Isten fenyítése és ítélete finomítás, könyörtelen leleplezés, és olyan dolgok, amelyeket azzal a céllal hajtanak végre, hogy megbüntessék őt a bűneiért és megbüntessék a testét, e munka egyike sem arra irányul, hogy elítélje a testét és elpusztítsa azt. A szó kemény leleplezése mind azt a célt szolgálja, hogy a helyes ösvényre vezessen téged. Ti olyan sokat személyesen megtapasztaltatok e munkából, és nyilvánvaló, hogy nem vezetett titeket gonosz ösvényre! Mindez azért van, hogy megélhesd a normális emberi mivoltot, és mindez elérhető a normális emberi mivoltod segítségével. Isten munkájának minden lépése a te szükségeiden alapszik, a gyengeségeid szerint, és a tényleges érettséged szerint; és nem kényszerül rátok elviselhetetlen teher. Ez ma nem világos számodra, és úgy érzed, mintha kemény lennék veled, és mindig úgy hiszed, hogy azért fenyítelek, ítéllek és feddelek meg téged minden nap, mert gyűlöllek téged. Habár az, amit kapsz, az fenyítés és ítélet, ez valójában szeretet irántad, és ez a legnagyobb oltalom. Ha nem tudod felfogni e munkának a mélyebb jelentését, akkor lehetetlen lesz számodra, hogy továbbra is tapasztalj. Vigasztalást kell nyerned ebből az üdvösségből. Ne utasítsd vissza, hogy észhez térj. Miután idáig eljutottál, a hódítás munkájának jelentősége már világos kell legyen számodra, és nem szabadna továbbra is ilyen vagy olyan véleményeket formálnod róla!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A hódítás munkájának valódi története (4.))

Isten napi igéi  93. szemelvény

Azok, akik Isten ítélő és fenyítő munkája során az utolsó napokban – vagyis a megtisztítás végső munkája során – képesek szilárdan kitartani, ők lesznek azok, akik bemennek a végső nyugalomba Istennel; így mindazok, akik bemennek a nyugalomba, addigra megszabadulnak majd a Sátán befolyásától, és megnyeri őket Isten, de csak miután átmentek az Ő végső tisztító munkáján. Ezek az emberek, akiket Isten végül megnyer majd, mennek majd be a végső nyugalomba. Lényegében Isten azért végzi fenyítő és ítélő munkáját, hogy az emberiséget megtisztítsa, valamint a nyugalom végső napja érdekében; másképpen az emberiség egyetlen tagját sem lehetne a fajtája szerint besorolni, és nem tudna bemenni a nyugalomba. Ez a munka az emberiség egyetlen útja ahhoz, hogy bemenjen a nyugalomba. Csak Isten tisztító munkája fogja megtisztítani az embereket igazságtalanságuktól, és csak az Ő fenyítő és ítélő munkája fogja leleplezni az emberiség lázadó elemeit, ezáltal megkülönböztetve azokat, akik megmenthetők, azoktól, akik nem, és azokat, akik megmaradhatnak, azoktól, akik nem. Amikor ez a munka véget ér, azok az emberek, akik megmaradhatnak, mind megtisztíttatnak, és bemennek az emberiség egy magasabb birodalmába, amelyben egy csodálatosabb második emberi életet élveznek majd a földön; más szóval, bemennek az emberiség nyugalmának napjába, és együtt élnek Istennel. Miután megfenyítették és megítélték azokat, akik nem maradhatnak meg, igazi arcuk teljesen lelepleződik, majd ezt követően mindannyian el lesznek pusztítva, és a Sátánhoz hasonlóan többé nekik sem lesz megengedve, hogy életben maradjanak a földön. A jövő emberiségében többé nem lesznek ilyen típusú emberek; az ilyen emberek nem alkalmasak arra, hogy belépjenek a végső nyugalom földjére, és arra sem alkalmasak, hogy bemenjenek a nyugalom napjába, amelyen Isten és az emberiség osztozni fog, mivel ők a büntetés célpontjai, gonoszak, és nem igazságos emberek. Egyszer már megváltották őket, és ők is megítéltettek és megfenyíttettek; valaha ők is munkát végeztek Istennek. Amikor azonban eljön az utolsó nap, gonoszságuk miatt, valamint lázadó mivoltuk és megváltásra való képtelenségük következtében mégis kiiktatják és elpusztítják őket; soha többé nem fognak a jövő világában életre kelni, és nem fognak többé a jövő emberisége között élni. Akár a halottak szellemei, akár még hús-vér testben élő emberek, minden gonosztevő és mindazok, akik nem menekültek meg, pusztulásra jutnak, amint a megszenteltek az emberiség között bemennek a nyugalomba. Ami ezeket a gonosztevő szellemeket és embereket illeti, vagy az igaz emberek lelkét és azokat, akik igazat cselekszenek, függetlenül attól, hogy melyik korszakban vannak, mindazok, akik gonoszak, végül elpusztulnak, és mindazok, akik igazak, túlélnek majd. Az, hogy egy ember vagy egy lélek elnyeri-e az üdvösséget, nem teljesen a végső korszak munkája alapján dől el, inkább az határozza meg, hogy ellenállt-e vagy fellázadt-e Isten ellen vagy sem. Azok az emberek, akik az előző korszakban gonoszságot követtek el, és nem tudták elérni az üdvösséget, kétségtelenül büntetés célpontjai lesznek, és azok, akik a jelen korszakban gonoszságot követnek el, és nem menthetők meg, bizonyosan szintén büntetés célpontjai lesznek. Az embereket a jó és a rossz alapján csoportosítják, nem pedig aszerint, hogy melyik korszakban élnek. Miután így besorolták őket, nem kapnak azonnal büntetést vagy jutalmat, hanem Isten csak azután fogja elvégezni a gonosz büntetését és a jó jutalmazását, miután befejezte a hódító munkáját az utolsó napokban. Valójában azóta választja szét az embereket jóra és rosszra, amióta az emberiség megmentésének munkájához hozzákezdett. Éppen az a helyzet, hogy az igazakat csak azután fogja megjutalmazni, a gonoszokat pedig megbüntetni, miután munkája véget ért; nem arról van szó, hogy munkája befejeztével csoportokba válogatja őket, és utána azonnal nekilát a gonosz megbüntetésének és a jó jutalmazásának. E feladatot inkább csak akkor fogja elvégezni, amikor az Ő munkája teljesen befejeződött. Istennek a gonoszt megbüntető, a jót pedig megjutalmazó végső munkája mögötti egyedüli cél az, hogy minden embert alaposan megtisztítson, hogy egy tisztán megszentelt emberiséget juttathasson el az örök nyugalomba. Az Ő munkájának e szakasza a leginkább létfontosságú; ez a végső szakasza az Ő egész irányítási munkájának. Ha Isten nem pusztítaná el a gonoszokat, hanem hagyná, hogy megmaradjanak, akkor az egész emberiség továbbra is képtelen volna bemenni a nyugalomba, és Isten nem tudná őket egy csodálatosabb birodalomba vinni. Az ilyen munka nem lenne teljesen befejezett. Amikor az Ő munkája befejeződik, az egész emberiség teljesen megszentelt lesz; csak így lesz képes Isten békésen nyugalomban élni.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten és ember együtt fog bemenni a nyugalomba)

Isten napi igéi  94. szemelvény

Lépteim átszelik a világegyetemet és elérik a föld határait, szemeim folyamatosan vizsgálnak minden egyes embert, sőt, a világegyetem egészét figyelem. Szavaim valójában az univerzum minden szegletében működnek. Aki merészel nem tenni szolgálatot Értem, aki hűtlen mer lenni Hozzám, aki ítéletet merészel mondani nevem felett, és aki szidalmazni és rágalmazni meri fiaimat – akik valóban képesek ilyesmire, azoknak szigorú ítéleten kell átesniük. Ítéletem a maga teljességében fog lesújtani, ami azt jelenti, hogy most az ítélet korszaka van, és gondos megfigyelés révén rá fogsz jönni, hogy ítéletem az egész világmindenségre kiterjed. Természetesen az Én házam sem mentesül; ítéletet fognak kapni azok, akiknek gondolatai, szavai vagy tettei nincsenek összhangban az Én szándékaimmal. Értsd meg ezt! Ítéletem az egész világmindenségre irányul, nem csak az emberek vagy dolgok egy csoportjára. Rájöttél erre? Ha mélyen legbelül ellentmondást érzel a Rólam szóló gondolataidban, akkor azonnal belső megítélés alá fogsz kerülni.

Ítéletem minden alakban és formában jelentkezik. Tudd ezt! Én vagyok a világmindenség egyedülálló és bölcs Istene! Semmi sincs a hatalmamon kívül. Ítéleteim mind feltárulnak számotokra: ha a gondolataid ellentmondásosak Velem kapcsolatban, figyelmeztetésképpen megvilágosítalak. Ha nem figyelsz, akkor azonnal elhagylak (ezzel nem a nevemben való kételkedésre utalok, hanem a testi örömökhöz kapcsolódó külső viselkedésekre). Ha dacosak a gondolataid Irántam, ha panaszkodsz Nekem, ha ismételten elfogadod a Sátán gondolatait, és ha nem követed az élet érzéseit, akkor szellemed sötétségbe kerül, és tested fájdalmat fog szenvedni. Közelebb kell lenned Hozzám. Lehetetlen, hogy csupán egy-két nap alatt helyreállítsd a normális állapotodat, és az életed szemmel láthatóan messze lemarad. Ami pedig azokat illeti, akik romlottak a beszédben, meg fogom fegyelmezni a szátokat és a nyelveteket, és metszésnek fogom alávetni a nyelveteket. Ami azokat illeti, akik gátlástalanul romlottak a tetteikben, figyelmeztetni foglak benneteket a szellemetekben, és keményen megfenyítem azokat, akik nem figyelnek oda. Akik nyíltan megítélnek Engem és szembeszállnak Velem, vagyis akik szóban vagy tettben az alávetettség hiányát tanúsítják, azokat teljesen kivetem és elhagyom, amitől elpusztulnak és elveszítik a legmagasabb áldásokat; ezek azok, akik a kiválasztottság után ki lesznek vetve. A tudatlanokat, vagyis akiknek a látomásai nem világosak, ugyanakkor megvilágosítom és megmentem; akik azonban értik az igazságot, de nem gyakorolják azt, azokat a fent említett szabályok szerint fogom kezelni, akár tudatlanok, akár nem. Ami azokat az embereket illeti, akiknek kezdettől fogva megtévedt szándékaik voltak, örökre képtelenné fogom tenni őket a valóság felfogására, és végül fokozatosan, egyenként ki lesznek vetve. Egy sem marad meg, bár most megmaradnak az Én elrendezésem szerint (mert nem elhamarkodottan, hanem rendezett módon teszem a dolgokat).

Ítéletem teljesen feltárul; különféle embereket szólít meg, akiknek mind el kell foglalniuk a megfelelő helyüket. Aszerint fogom igazgatni és megítélni az embereket, hogy mely szabályokat szegték meg. Azokra, akik nincsenek ebben a névben, és nem fogadják el az utolsó napok Krisztusát, csak egy szabály érvényes: azonnal elveszem azoknak a szellemét, lelkét és testét, akik szembeszállnak Velem, és az alvilágba vetem őket; ami azokat illeti, akik nem dacolnak Velem: megvárom, míg megértek, mielőtt meghozom a második ítéletet. Szavaim mindent teljesen világosan megmagyaráznak, és semmi sincs elrejtve. Csak azt remélem, hogy mindig szem előtt tudjátok tartani őket!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 67. fejezet)

Isten napi igéi  95. szemelvény

Az utolsó napok azok, amikor hódítás által minden dolog besorolásra kerül a saját fajtája szerint. A hódítás az utolsó napok munkája; más szóval minden személy bűneinek megítélése az utolsó napok munkája. Máskülönben hogy lehetne a saját fajtájuk szerint besorolni embereket? A köztetek végzett munka, amely során minden egyedet a saját fajtája szerint sorolnak be, az egész univerzumon belül végzett ugyanilyen munkának a kezdete. Ezután az összes országból és valamennyi nép közül valóknak is mind részesülniük kell a hódítás munkájában. Ez azt jelenti, hogy a teremtésben minden személyt a saját fajtája szerint kell majd besorolni, és mindenkinek meg kell adnia magát az ítéletnek az ítélet széke előtt. Egyetlen személy és egyetlen dolog sem kerülheti el, hogy elszenvedje ezt a fenyítést és ítéletet, és nincs egy személy vagy dolog sem, amely ne a fajtája szerint lenne osztályozva; minden személy osztályozva lesz, mert minden dolog kimenetele közeledik, és az egész menny és föld elérkezett a lezáráshoz. Hogyan menekülhetne meg az ember a nap elől, amikor az emberi létezés véget ér? Ennek fényében meddig folytatódhatnak még lázadó cselekedeteitek? Nem az utolsó napotok küszöbén álltok? Hogyan lehetséges, hogy akik félik Istent, és vágynak az Ő megjelenésére, nem látják Isten igazságossága megjelenésének napját? Hogy fordulhat elő, hogy nem kapják meg a jóságért járó végső jutalmat? Olyan ember vagy, aki jót cselekszik, vagy olyan, aki gonoszat tesz? Olyan ember vagy, aki elfogadja az igazságos ítéletet, és utána aláveti magát, vagy olyan, aki elfogadja az igazságos ítéletet, és utána átkozott lesz? Az ítélőszék előtt élsz a világosságban, vagy az alvilágban lakozol a sötétséggel körülvéve? Nem te magad tudod-e legjobban, hogy a sorsod pont a jutalmazás lesz-e, vagy a büntetés? Nem te vagy az, aki a legjobban tudja, és a legmélyebben érti, hogy Isten igazságos? Akkor tehát pontosan milyen a viselkedésed és a szíved? Ahogy ma meghódítalak téged, tényleg rászorulsz arra, hogy lebetűzzem neked, hogy a viselkedésed jó-e avagy gonosz? Mennyi mindent adtál fel Értem? Milyen mélyen imádsz Engem? Nem te magad vagy leginkább tisztában azzal, hogy miként viselkedsz Velem? Mindenki másnál jobban kellene tudnod, hogy pontosan milyen sorsra jutsz majd! Őszintén mondom neked: Én csak megteremtettem az emberiséget, és megteremtettelek téged, de nem adtalak át benneteket a Sátánnak, és nem Én okoztam szántszándékkal azt, hogy Ellenem lázadjatok vagy ellenálljatok Nekem, hogy aztán büntetésemben részesüljetek. Nem azért kapjátok mindezeket a csapásokat, mert a szívetek túlságosan hajthatatlan, és a viselkedésetek túl megvetendő? Tehát nem vagytok képesek meghatározni azt is, hogy milyen sorsot fogtok kapni? Nem tudjátok-e a szívetekben mindenki másnál jobban, hogy mi lesz a sorsotok? Azért hódítom meg az embereket, hogy felfedjem őket, és hogy jobban elhozhassam neked az üdvösséget. Nem azért, hogy gonoszság elkövetésére vigyelek, sem azért, hogy szántszándékkal úgy intézzem, hogy besétálj a pusztítás poklába. Amikor eljön az idő, a nagy szenvedésed, sírásod és fogaid csikorgatása, vajon mindez nem a te bűneid miatt lesz? Tehát nem a te saját jóságod vagy gonoszságod ítél-e meg téged a legjobban? Vajon nem ez a bizonyíték tárhatja fel legjobban, hogy mi lesz a sorsod?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A hódítás munkájának valódi története (1.))

Isten napi igéi  96. szemelvény

Egy mennydörgő hang szólal meg, amely megrázza az egész világegyetemet, amely fülsiketítő, és az embereknek nincs idejük kitérni előle. Néhányan lesújtatnak, néhányan elpusztulnak, és néhányan megítéltetnek. Ez valóban olyan jelenet, amilyet még senki sem látott korábban. Hallgassatok figyelmesen: a mennydörgéseket jajveszékelés hangja kíséri, és ez a hang az alvilágból jön; a pokolból jön. Ez a lázadás azon fiainak keserű sírása, akiket megítéltem. Azok, akik nem hallgattak arra, amit mondok, és akik nem ültették át szavaimat a gyakorlatba, szigorúan megítéltettek, és haragom átkában részesültek. Az Én hangom ítélet és harag; senkivel szemben nem tanúsít engedékenységet, és senkivel szemben nem mutat irgalmat, mert Én vagyok az igazságos Isten Maga, és harag van Bennem, égetés, tisztítás és pusztítás. Bennem semmi sem rejtett, és nincsenek testi érzések, hanem éppen ellenkezőleg, nyíltság, igazságosság és pártatlanság van Bennem. Mivel elsőszülött fiaim már Velem vannak a trónon, és uralkodnak a nemzetek és népek sokasága felett, most kezdődik az ítélet azok felett a dolgok és emberek felett, akik vagy amelyek méltánytalanok és igazságtalanok. Egyenként fogom őket megvizsgálni, semmi sem kerüli el a figyelmemet, teljesen feltárom azokat. Mert ítéletem már teljesen feltárult és teljesen megnyilvánult, és egyáltalán semmit sem tartok vissza; mindenkit kidobok, aki nincs összhangban a szándékaimmal, hagyom, hogy mindörökre elpusztuljon a feneketlen mélységben. Hagyom, hogy ott égjen örökké. Csakis ez az Én igazságosságom, és csakis ez az Én egyenességem. Ezen senki sem változtathat, és mindennek engedelmeskednie kell Nekem.

A legtöbb ember figyelmen kívül hagyja az Én szavaimat, azt gondolván, hogy a szavak csak szavak, a tények pedig tények. Ők vakok! Nem tudják, hogy Én Maga a hűséges Isten vagyok? Szavaim és tényeim egyszerre jelennek meg. Hát nem teljesen igaz ez? Az emberek egyszerűen nem értik meg szavaimat, csak azok értik meg igazán, akik megvilágosodtak. Ez tény. Amint az emberek meglátják szavaimat, halálra rémülnek, és szerteszét szaladnak, hogy elbújjanak. Ez még inkább így van akkor, amikor ítéletem lecsap. Amikor mindent megteremtettem, amikor elpusztítom a világot, és amikor teljessé teszem az elsőszülött fiakat – mindezeket a dolgokat egyetlen, az Én számból jövő szóval hajtom végre. Ez azért van így, mert az Én szavam maga a hatalom; ez az ítélet. Azt lehet mondani, hogy az a személy, aki Én vagyok, az az ítélet és a fenség, és ezt senki nem másíthatja meg. Ez adminisztratív rendeleteim egyik aspektusa; ez az egyik módja annak, ahogyan megítélem az embereket. Az Én szememben minden – beleértve minden embert, minden eseményt és minden dolgot – az Én kezemben van és az Én ítéletem alatt áll. Egyetlen személy és egyetlen dolog sem merészel semmit tenni a rend ellenében, és mindennek az Általam kimondott szavakkal összhangban kell megvalósulnia. Az emberi elképzelésekből kiindulva mindenki elhiszi egy olyan valakinek a szavait, aki Én vagyok. Amikor az Én Lelkem kijelentéseket tesz, mindenki kételkedik, teljesen híján van mindenféle ismeretnek az Én mindenhatóságomról, sőt még vádakat is megfogalmaz Ellenem. Most elmondom neked, hogy akik kételkednek szavaimban, és akik felületesen viseltetnek a szavaim iránt, azok fognak elpusztulni; ők a kárhozat örök fiai. Ebből látható, hogy nagyon kevesen vannak, akik elsőszülött fiak, mert Én így működöm. Ahogy már korábban is mondtam, mindent úgy érek el, hogy egy ujjamat sem mozdítom; csak a szavaimat használom. Ebben rejlik tehát mindenhatóságom. Szavaimban senki sem találhatja meg annak a forrását és célját, amit mondok. Az emberek nem képesek elérni ezt. Csak az Én vezetésem szerint járhatnak el cselekedeteikben, és az Én igazságosságomat követhetik minden cselekedetükben, ami megfelel az Én szándékaimnak, ami azt eredményezi, hogy családomnak igazsága és békéje lesz, örökké él, örökké szilárd és rendíthetetlen lesz.

Ítéletem mindenkihez eljut, adminisztratív rendeleteim mindenkit érintenek, szavaim és személyem mindenki előtt feltárulnak. Itt az ideje, hogy Lelkem nagy munkát végezzen (most lesznek megkülönböztetve egymástól azok, akik áldottak lesznek, és azok, akiknek jaj lesz a részük). Amint szavaim kiáradnak, megkülönböztetem azokat, akik áldottak lesznek, és azokat, akiknek jaj lesz a részük. Ez mind kristálytiszta, és egy pillantással látom az egészet. (Ezt az Én emberi mivoltomra való tekintettel mondom; ezért ezek a szavak nem mondanak ellent eleve elrendelésemnek és kiválasztásomnak.) A hegyek és folyók között, és minden dolog között, a világegyetem tereit bejárva, minden helyet átvizsgálok és megtisztítok, hogy azok a tisztátalan helyek és azok a kicsapongó földek mind megszűnjenek, és szavaim hatására a semmibe hamvadjanak. Számomra minden egyszerű. Ha most lenne az az idő, amelyet eleve elrendeltem a világ elpusztítására, egyetlen szó kimondásával el tudnám nyelni azt. Most azonban nincs ennek az ideje. Mindennek készen kell állnia, mielőtt elvégezném ezt a munkát, hogy tervemet ne zavarják meg, és irányításomat ne szakítsák meg. Tudom, hogyan kell ezt észszerűen elvégezni. Megvan a bölcsességem, és megvannak a saját elrendezéseim. Az embereknek egyetlen ujjukat sem szabad megmozdítaniuk; vigyázzatok, nehogy a kezem lesújtson rátok. Ez már érintette adminisztratív rendeleteimet. Ebből láthatjuk adminisztratív rendeleteim keménységét, valamint a mögöttük álló elveket, amelyek két aspektusra terjednek ki. Az egyik, hogy lesújtok mindenkire, aki nincs összhangban a szándékaimmal, és aki megsérti adminisztratív rendeleteimet; a másik, hogy haragosan megátkozok mindenkit, aki megsérti adminisztratív rendeleteimet. Ez a két aspektus elengedhetetlen, és ezek a végrehajtási elvek állnak adminisztratív rendeleteim mögött. Mindenkit e két elv szerint kezelek, a legcsekélyebb kíméletesség nélkül, függetlenül attól, hogy mennyire hűséges az illető. Ez elég ahhoz, hogy megmutassam igazságosságomat, fenségemet és haragomat, amely eléget minden földi dolgot, minden világi dolgot, és minden olyan dolgot, amely nincs összhangban a szándékaimmal. Az Én szavaimban vannak misztériumok, amelyek rejtve maradnak, és szintén az Én szavaimban vannak olyan misztériumok, amelyek feltárultak. Így az emberi elképzelések és az emberi gondolkodás szerint szavaim örökké érthetetlenek, és szívem örökké kifürkészhetetlen. Vagyis meg kell fosztanom az embereket az elképzeléseiktől és a gondolkodásuktól. Ez a legfontosabb pontja az Én irányítási tervemnek. Így kell tennem, hogy elnyerjem elsőszülött fiaimat, és hogy véghezvigyem azokat a dolgokat, amelyeket tenni akarok.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 103. fejezet)

Isten napi igéi  97. szemelvény

Sion! Ujjongj! Sion! Énekelj! Diadalmasan tértem vissza, győztesen tértem vissza! A számtalan nép! Siessetek rendben sorba állni! A teremtés minden dolga! Most álljatok meg, mert az Én személyem az egész univerzummal néz szembe, és megjelenik a világ keleti részén! Ki mer nem térdre borulni imádatban? Ki mer nem nevezni Engem az igaz Istennek? Ki mer nem felnézni félő szívvel? Ki meri nem dicsérni? Ki mer nem ujjongani? Népem bizonyosan hallani fogja hangomat, és fiaim bizonyosan az Én királyságomban lesznek! A hegyek, a folyók és minden dolog véget nem érően ujjongani fog, és szünet nélkül szökellni fog. Ebben az időben senki sem mer visszavonulni, és senki sem mer ellenállásra kelni. Ez az Én csodálatos tettem, és még ennél is több, ez az Én nagy erőm! Mindent arra késztetek majd, hogy Engem félő szíve legyen, és mi több, mindent arra késztetek majd, hogy Engem dicsérjen! Ez a hatezer éves irányítási tervem végső célja, és ezt kőbe véstem. Egyetlen személy, dolog vagy esemény sem mer felkelni, hogy ellenálljon Nekem, vagy szembeszálljon Velem. Minden népem az Én hegyemre fog áramlani (más szóval, abba a világba, amelyet később teremteni fogok), és bizonyosan meghódolnak majd Előttem, mert Nekem fenségem és ítéletem van, és hatalmat hordozok. (Ez arra vonatkozik, amikor testben vagyok. Fizikai testben is van tekintélyem, de mivel az idő és a tér korlátai nem léphetők túl a fizikai testben, nem mondható el, hogy teljes dicsőséget szereztem. Bár az elsőszülött fiakat fizikai testben nyerem meg, még mindig nem lehet azt mondani, hogy dicsőséget szereztem. Csak amikor visszatérek Sionra, és megváltoztatom a megjelenésem, akkor mondható el Rólam, hogy tekintélyem van – azaz, hogy dicsőséget szereztem.) Semmi sem lesz nehéz Számomra. Az Én szám szavai által minden elpusztul, és az Én szám szavai által minden létrejön majd és beteljesedik. Ilyen az Én nagy erőm és ilyen az Én hatalmam. Mivel tele vagyok erővel és bővelkedem hatalomban, senki sem merészelhet akadályozni Engem. Már régen győzedelmeskedtem minden felett, és győzelmet arattam a lázadás összes fia felett. Magammal fogom hozni elsőszülött fiaimat, hogy visszatérjünk Sionba. Nem egyedül fogok visszatérni Sionba. Ezért, miután mindenki látta elsőszülött fiaimat, így Engem félő szívet fognak kialakítani. Ez a célom az elsőszülött fiúk megnyerésével, és ez a tervem a világ teremtése óta.

Amikor minden kész van, az lesz Sionba való visszatérésem napja, és a számtalan nép emlékezni fog erre a napra. Amikor visszatérek Sionba, minden elnémul a földön és minden megnyugszik majd a földön. Amikor visszatérek Sionba, minden visszanyeri eredeti kinézetét. Abban az időpontban majd elkezdem munkámat Sionban. Megbüntetem az ördögöket és megjutalmazom a jókat, érvényesítem igazságosságomat, végrehajtom ítéletemet, és a szavaimat fogom használni, hogy mindent megvalósítsak, minden emberrel és minden dologgal megtapasztaltatva fenyítő kezemet. Biztos, hogy minden embernek megmutatom teljes dicsőségemet, teljes bölcsességemet és teljes bőségemet. Senki sem mer majd ítéletre kelni, mert Velem minden megvalósult; és itt mindenki lássa teljes becsületemet, és ízlelje meg teljes győzelmemet, mert Velem minden dolog megnyilvánul. Ez kellően megmutatja az Én nagy erőmet és tekintélyemet. Senki sem mer majd sértéseket elkövetni Ellenem, és senki sem mer akadályozni Engem. Velem minden nyitva áll – ki merne eltitkolni bármit is? Biztos nem kímélném az illetőt! Az ilyen nyomorultaknak meg kell kapniuk súlyos büntetésemet, és az ilyen söpredéket el kell távolítani a szemem elől. Vasrúddal fogok uralkodni felettük, és hatalmamat használva ítélkezem felettük, a legcsekélyebb irgalmasság nélkül és egyáltalán nem kímélve az érzéseiket, mert Én Maga Isten vagyok, akinek nincsenek testi érzései, aki fenséges, és aki nem tűr sértést. Mindenkinek meg kell értenie és látnia kell ezt, nehogy „ok vagy indok nélkül” sújtsak le rájuk és pusztítsam el őket, mert pálcám lesújt mindazokra, akik sértéseket követnek el Ellenem. Nem érdekel, hogy ismerik-e az adminisztratív rendeleteimet; ezzel nem törődöm, mivel senki sem követhet el sértéseket a személyem ellen. Ez az oka annak, amiért azt mondják, hogy oroszlán vagyok; akivel csak találkozom, arra lesújtok. Ezért mondják, hogy most már istenkáromlás azt állítani, hogy Én az irgalom és a szerető jóság Istene vagyok. Lényegemet tekintve nem bárány vagyok, hanem oroszlán. Senki sem mer sértéseket elkövetni Ellenem; aki mégis megteszi, azt azonnal halállal büntetem, egyáltalán nem kímélve az érzéseit. Ez elég ahhoz, hogy megmutassa természetemet. Ezért a végső korban egy nagy csoport ember vissza fog vonulni, és ezt nehéz lesz elviselni az embereknek, de a Magam részéről nyugodt és boldog vagyok, és egyáltalán nem látom ezt nehéz feladatnak. Ilyen az Én természetem.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 120. fejezet)

Isten napi igéi  98. szemelvény

A királyságban minden dolog kezd újraéledni és életerőt sugározni. A föld állapotában bekövetkező változások miatt az egyes szárazföldek közötti határok is elkezdenek eltolódni. Megjövendöltem, hogy amikor elválik föld a földtől, és föld a földdel egyesül, az lesz az az idő, amikor minden egyes országot darabokra zúzok. Ekkor megújítok és megváltoztatok minden dolgot, és újraosztom az egész világegyetemet, ezáltal rendet teszek a világegyetemben, és a régit újjá alakítom – ez az Én tervem, és ezek az Én cselekedeteim. Amikor minden egyes ország, és minden egyes választott népem visszatér trónom elé, akkor majd a menny minden bőségét az emberi világnak adom, hogy hála Nekem, az a világ páratlan bőségben fürödjön. Amíg a régi világ létezik, haragomat minden egyes országra zúdítom és kihirdetem az egész világegyetem számára nyilvánossá tett adminisztratív rendeleteimet, és mindazok, akik megszegik őket, meg lesznek fenyítve:

Amikor az egész világegyetemnek beszélek, minden ember hallja a hangomat, vagyis minden ember látja mindazokat a tetteket, amelyeket a világegyetemben véghezvittem. Azok, akik a szándékaimmal szembemennek, vagyis akik ellenszegülnek Nekem az ember cselekedeteivel, azok el fognak bukni a fenyítésem alatt. Megújítom az égbolt csillagainak sokaságát; hála Nekem, a nap és a hold megújul, az égbolt nem lesz többé olyan, mint volt; és minden dolog megújul a földön – ez mind a szavaim által válik teljessé. A világegyetem minden országát újra felosztják, és a királyságom lép a helyükre, úgy, hogy a föld országai örökre eltűnnek, és csak az a királyság lesz, amely Engem imád; a föld minden országa elpusztul és megszűnik létezni. A világegyetem emberi lényei közül mindazok, akik ördögöktől valók, meg fognak semmisülni. Mindazok, akik a Sátánt imádják, égő tüzem közepette fognak elhullani – vagyis, kivéve azokat, akik most az áramlaton belül vannak, mind hamuvá lesznek. Amikor minden egyes népet megfenyítek, a vallásos közösségek különböző mértékben visszatérnek királyságomba, és cselekedeteim meghódítják őket, mert látták, hogy „a fehér felhőn lovagló Szent” már megérkezett. Minden ember a fajtája szerint lesz besorolva, és tetteinek megfelelő különféle fenyítésekben részesül; mindazok, akik ellenálltak Nekem, elpusztulnak, ami pedig azokat illeti, akiknek földi tetteihez Nekem nem volt közöm, ők – annak alapján, ahogyan viselkedtek – továbbra is létezni fognak a földön, fiaim és népem kormányzása alatt. Meg fogok jelenni az országok és népek sokaságának, és ki fogom fejezni a saját hangomat a földön, hirdetve nagy munkám befejezését, lehetővé téve, hogy azt minden ember a saját szemével láthassa.

Ahogy kijelentéseim egyre mélyrehatóbbá válnak, a világegyetem állapotát is megfigyelem. Szavaim által minden dolog megújul. A menny megváltozik, akárcsak a föld. Az emberiség az eredeti formájában lepleződik le, és az emberek lassan mind fajtájuk szerint osztályozódnak, és észrevétlenül visszatérnek „családjukhoz”. Ez nagyon kedvemre való. Szabad vagyok a zavarástól, észrevétlenül beteljesedik nagyszerű munkám, és minden dolog átalakul. Amikor megteremtettem a világot, minden dolgot fajtája szerint osztályoztam, minden formával rendelkező dolgot kategóriákba sorolva. Amikor irányítási tervem vége közeledik, visszaállítom a teremtés korábbi állapotát; mindent úgy állítok vissza, ahogyan eredetileg volt, alaposan megváltoztatva mindent, és elérem, hogy minden tervemen belülre kerüljön. Eljött az idő! Tervem utolsó szakasza hamarosan beteljesül. Ó, tisztátalan, régi világ! Szavaim közepette biztosan el fog bukni! Tervemnek köszönhetően biztosan semmivé fog válni! Ó, minden dolog! Mind új életet fognak nyerni szavaim közepette – lesz Legfőbb Uruk! Ó, szent és makulátlan új világ! Dicsőséges fényem közepette biztosan újjá fog éledni! Ó, Sion hegye! Ne hallgass többé – diadalmasan tértem vissza! Az egész földet megfigyelem minden dolog között. A földön az emberek új életet kezdtek, és új reményeket nyertek. Ó, népem! Hogyan ne térnél vissza az életbe az Én világosságom közepette? Hogyan ne ugrálnál örömödben vezetésem alatt? A földek ujjongva kiáltoznak, a vizek vidám nevetéstől harsognak! Ó, feltámadt Izráel! Hogyan ne éreznél büszkeséget az Én eleve elrendelésem miatt? Ki sírt? Ki jajgatott? A régi Izráel megszűnt létezni, és a mai Izráel felemelkedett, toronymagasan felegyenesedve a világban, és felállt az egész emberiség szívében. A mai Izráel az Én népemen keresztül biztosan elnyeri a lét alapját! Ó, gyűlölt Egyiptom! Csak nem állsz még mindig Ellenem? Hogyan használhatod ki irgalmamat, és hogyan próbálhatod meg elkerülni fenyítésemet? Hogyan ne élnél az Én fenyítésemben? Mindazok, akiket szeretek, biztosan létezni fognak az örökkévalóságig, és mindazokat, akik ellenállnak Nekem, biztosan meg fogom fenyíteni örök időkre. Mert Én féltékeny Isten vagyok, és nem kímélek meg egykönnyen senkit semmi olyanért, amit tett. Átvizsgálom az egész földet, és a világ keleti felén igazságossággal, fenséggel, haraggal és fenyítéssel megjelenve kinyilatkoztatom Magamat a számtalan embernek!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 26. fejezet)