Isten napi igéi  77. szemelvény

Mielőtt az ember megváltására sor került, a Sátán számos mérge el volt már benne ültetve, és miután a Sátán évezredeken át megrontotta, olyan berögződött természetet hordoz magában, amely ellenáll Istennek. Ezért, amikor az ember megváltást nyert, az nem több egy olyan megváltásnál, ahol az embert magas áron megvásárolták, de a benne lévő mérgező természetet nem számolták fel. Az így beszennyezett embernek változáson kell átesnie, mielőtt méltóvá válhat Isten szolgálatára. Az ítélet és a fenyítés e munkája révén az ember teljesen megismeri a saját magában rejlő szennyes és romlott lényeget, és képes lesz teljesen megváltozni és megtisztulni. Csak így válhat az ember méltóvá arra, hogy visszatérjen Isten trónja elé. Minden ma végzett munka azért van, hogy az ember megtisztulhasson és megváltozhasson; az ige által hozott ítélet és fenyítés, valamint a finomítás révén az ember megtisztulhat romlottságától és tisztává válhat. Ahelyett, hogy ezt a munkafázist az üdvösség munkájának tekintenénk, inkább azt kellene mondanunk, hogy ez a megtisztítás munkája. Valójában ez a szakasz a hódítás szakasza, valamint az üdvösség munkájának második szakasza. Az ember az ige általi ítélet és fenyítés révén jut el oda, hogy Isten megnyerje őt, továbbá a finomítást, megítélést és feltárást célzó ige használata által tárul fel teljesen az ember szívében lévő összes tisztátalanság, elképzelés, indíték és egyéni törekvés. Mindaz, hogy az ember megváltást és bűnbocsánatot nyert, csak úgy tekinthető, hogy Isten nem emlékszik az ember vétkeire, és nem bánik az emberrel vétkei szerint. Ha azonban a hús-vér testben élő ember nem szabadult meg a bűntől, akkor csak folytatni tudja a vétkezést, végeérhetetlenül feltárva romlott sátáni hajlamát. Ilyen életet él az ember: bűn és bűnbocsánat végtelen körforgását. Az emberiség többsége nappal vétkezik, hogy aztán este meggyónjon. Így, bár a vétekáldozat örökké hatékony az ember számára, nem lesz képes megmenteni az embert a bűntől. Az üdvösség munkájának csak a fele van elvégezve, mivel az ember beállítottsága még mindig romlott. Amikor például az emberek rájöttek, hogy Móáb leszármazottai, panaszos szavakkal álltak elő, felhagytak az élet hajszolásával, és teljesen negatívvá váltak. Vajon nem azt mutatja ez, hogy az emberiség még mindig képtelen teljesen alávetni magát Isten uralmának? Nem éppen ez az ő romlott sátáni hajlamuk? Amikor nem voltál fenyítésnek kitéve, a kezedet mindenki másnál, még Jézusnál is magasabbra emelted. És hangosan kiáltottad: „Légy Isten szeretett fia! Légy Isten bizalmasa! Inkább meghalunk, minthogy meghajoljunk a Sátán előtt! Lázadj fel a vén Sátán ellen! Lázadj fel a nagy vörös sárkány ellen! A nagy vörös sárkány szánalmasan veszítse el a hatalmát! Isten tegyen minket teljessé!” A kiáltásod hangosabb volt minden másnál. De aztán eljött a fenyítés ideje, és ismét kiderült az emberiség romlott beállítottsága. Ekkor elhallgattak kiáltásaik, és elhatározásuk kudarcot vallott. Ez az ember romlottsága; mélyebbre hatol, mint a bűn, ez olyasmi, amit a Sátán ültetett el, és mélyen gyökerezik az emberben. Az embernek nem könnyű tudatára ébrednie bűneinek; nem áll módjában felismerni saját mélyen gyökerező természetét, és az ige ítéletére kell támaszkodnia ahhoz, hogy ezt az eredményt elérje. Csak így változhat meg az ember ettől kezdve fokozatosan.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (4.))

Isten napi igéi  78. szemelvény

Az „ítélet” szó hallatán valószínűleg azokra a szavakra gondolsz, amelyeket Jahve mondott, hogy eligazítsa az embereket minden régióban, és azokra a szavakra, amelyeket Jézus mondott, hogy megdorgálja a farizeusokat. Minden szigorúságuk ellenére e szavak nem Isten ítéletei voltak az ember felett; ezek csupán szavak voltak, amelyeket Isten különböző környezetben, azaz különböző összefüggésekben mondott. Ezek a szavak különböznek azoktól a szavaktól, amelyeket az utolsó napok Krisztusa mond, amikor megítéli az embert. Az utolsó napok Krisztusa különböző igazságokat használ arra, hogy tanítsa az embert, hogy feltárja az ember lényegét, és hogy boncolgassa az ember szavait és tetteit. Ezek a szavak különböző igazságokat tartalmaznak, mint például az ember kötelessége, hogyan engedelmeskedjen az ember Istennek, hogyan legyen az ember hűséges Istenhez, hogyan kell az embernek megélnie normális emberi mivoltát, valamint Isten bölcsessége és természete, és így tovább. Ezek a szavak mind az ember lényegére és romlott beállítottságára irányulnak. Különösen azok a szavak, amelyek leleplezik, hogyan utasítja el az ember Istent, azzal kapcsolatban hangzanak el, hogy az ember a Sátán megtestesítője, és ellenséges erő Istennel szemben. Az ítélet munkája során Isten nem egyszerűen világossá teszi az ember természetét néhány szóval, hanem hosszasan feltárja, foglalkozik vele és megnyesegeti. A feltárásnak, a foglalkozásnak és nyesegetésnek e különböző módszereit nem lehet közönséges szavakkal helyettesíteni, hanem az igazsággal, amelyet az ember teljességgel nélkülöz. Csak az ilyen módszereket lehet ítéletnek nevezni; csak az ilyen ítélet által lehet az embert leigázni és alaposan meggyőzni Istenről, sőt, az Istenről való igaz ismeretre is szert tenni. Amit az ítélet munkája eredményez, az az, hogy az ember megérti Isten igazi arcát és az igazságot saját lázadásáról. Az ítélet munkája lehetővé teszi az ember számára, hogy sokat megértsen Isten akaratából, Isten munkájának céljából és a számára érthetetlen titkokból. Azt is lehetővé teszi az ember számára, hogy felismerje és megismerje romlott lényegét és romlottságának gyökereit, valamint felfedezze az ember csúfságát. Mindezeket a hatásokat az ítélet munkája hozza létre, mert e munka lényege valójában az a munka, amely megnyitja Isten igazságát, útját és életét mindazok számára, akiknek van hitük Őbenne. Ez a munka az Isten által végzett ítélet munkája. Ha te nem tartod fontosnak ezeket az igazságokat, ha nem gondolsz másra, csak arra, hogyan kerüld el őket, vagy hogyan találj egy új kiutat, amely nem tartalmazza ezeket, akkor azt mondom, hogy súlyos bűnös vagy. Ha neked van hited Istenben, de nem keresed az igazságot vagy Isten akaratát, és nem szereted azt az utat, amely közelebb visz Istenhez, akkor azt mondom, hogy te olyan vagy, aki megpróbálja elkerülni az ítéletet, és hogy báb vagy és áruló, aki menekül a nagy fehér trón elől. Isten nem fog megkímélni egyetlen lázadót sem, aki elmenekül a szeme elől. Az ilyen emberek még súlyosabb büntetést fognak kapni. Azok, akik Isten elé járulnak, hogy megítélje őket, és ráadásul megtisztulnak, örökké Isten országában fognak élni. Ez persze valami olyan, ami a jövőre tartozik.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus az igazsággal végzi az ítélet munkáját)

Isten napi igéi  79. szemelvény

Az ítélet munkája Isten saját műve, ezért természetes módon Magának Istennek kell elvégeznie; nem végezheti el ember Őhelyette. Mivel az ítélet az igazság felhasználása az emberiség meghódítására, nem kérdés, hogy Isten még mindig megjelenik a megtestesült képmásban, hogy ezt a munkát elvégezze az emberek között. Vagyis az utolsó napok Krisztusa az igazságot használja arra, hogy az embereket szerte a világon tanítsa, és minden igazságot megismertessen velük. Ez Isten ítéletének munkája. Sokaknak rossz érzése van Isten második megtestesülésével kapcsolatban, mert az emberek nehezen hiszik el, hogy Isten testté válna, hogy elvégezze az ítélet munkáját. Mindazonáltal el kell mondanom neked, hogy Isten munkája gyakran messze meghaladja az ember elvárásait, és az emberi elme számára nehezen elfogadható. Az emberek ugyanis csak férgek a földön, míg Isten mindenek feletti, aki betölti a világegyetemet; az emberi elme olyan, mint egy szennyes vízzel teli gödör, amelyben csak férgek tenyésznek, míg az Isten gondolatai által irányított munka minden egyes szakasza Isten bölcsességének párlata. Az emberek mindig megpróbálnak megküzdeni Istennel, amire én azt mondom, hogy magától értetődő, hogy a végén ki fog veszíteni. Mindnyájatokat arra intelek, hogy ne gondoljátok magatokat értékesebbnek az aranynál. Ha mások el tudják fogadni Isten ítéletét, akkor te miért nem tudod? Mennyivel állsz feljebb másoknál? Ha mások fejet tudnak hajtani az igazság előtt, miért ne tudnál te is? Isten munkájának megállíthatatlan lendülete van. Nem fogja megismételni az ítélet munkáját csak a te „hozzájárulásod” miatt, és sajnálattal tölt majd el, hogy elszalasztottál egy ilyen jó lehetőséget. Ha nem hiszel szavaimnak, akkor csak várd, hogy az a nagy fehér trón az égen ítéletet hozzon feletted! Tudnod kell, hogy az összes izráelita elutasította és megtagadta Jézust, és ennek ellenére az emberiség Jézus általi megváltásának ténye mégis szerte a világegyetemben és a föld végső határáig elterjedt. Nem olyan valóság ez, amelyet Isten már régen megteremtett? Ha még mindig arra vársz, hogy Jézus felvigyen a mennybe, akkor azt mondom, hogy csökönyös halott fadarab^[a] vagy. Jézus nem fog elismerni egy olyan hamis hívőt, mint te, aki hűtlen az igazsághoz, és csak áldásokat keres. Ellenkezőleg, nem fog irgalmat mutatni, és a tűz tavába vet téged, hogy több tízezer évig égj.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus az igazsággal végzi az ítélet munkáját)

Lábjegyzet:

a. „Halott fadarab” – egy kínai mondás, jelentése: menthetetlen.

Isten napi igéi  80. szemelvény

Megértetted-e már, hogy mi az ítélet és mi az igazság? Ha igen, akkor arra biztatlak, hogy engedelmesen vesd alá magad az ítéletnek, különben soha nem lesz lehetőséged arra, hogy Isten megdicsérjen, vagy hogy bevezessen az Ő országába. Akik csak elfogadják az ítéletet, de soha nem tudnak megtisztulni, vagyis akik az ítélet munkája közepette menekülnek, azokat Isten mindörökké gyűlölni fogja és elutasítja. Az ő bűneik sokkal számosabbak és súlyosabbak, mint a farizeusokéi, mert elárulták Istent, és lázadnak Isten ellen. Az ilyen emberek, akik még a szolgálatra sem méltóak, súlyosabb büntetésben részesülnek, olyan büntetésben, amely ráadásul örökkévaló. Isten nem fog kímélni egyetlen árulót sem, aki egyszer szavakkal hűséget mutatott, de aztán elárulta Őt. Az ilyen emberek a szellem, a lélek és a test büntetésén keresztül kapnak megtorlást. Hát nem pontosan ez Isten igazságos természetének megnyilatkozása? Nem ez-e Isten célja az ember megítélésével és leleplezésével? Isten mindazokat, akik az ítélet idején mindenféle gonosz cselekedetet hajtanak végre, gonosz szellemekkel fertőzött helyre küldi, és hagyja, hogy ezek a gonosz szellemek tetszésük szerint elpusztítsák hús-vér testüket, és ezen embereknek a teste hullabűzt áraszt. Ez az ő méltó megtorlásuk. Isten felírja történetük könyvébe e hűtlen hamis hívők, hamis apostolok és hamis munkások minden egyes bűnét; aztán amikor eljön az ideje, a tisztátalan szellemek közé veti őket, és hagyja, hogy e tisztátalan szellemek tetszés szerint beszennyezzék az egész testüket, hogy soha többé ne szülessenek újjá, és soha többé ne lássák a fényt. Azokat a képmutatókat, akik egy ideig szolgálatot teljesítenek, de képtelenek a végsőkig hűségesek maradni, Isten a gonoszok közé sorolja, hogy így a gonoszokkal társuljanak, és rendetlen csőcselékük részévé váljanak; végül Isten megsemmisíti őket. Isten félredobja és nem vesz tudomást azokról, akik soha nem voltak hűségesek Krisztushoz, és soha semmit nem adtak hozzá az erejükből, és a korszak változásakor mindannyiukat megsemmisíti. Többé nem létezhetnek a földön, még kevésbé nyernek bebocsátást Isten országába. Azok, akik soha nem voltak őszinték Istenhez, hanem a körülmények kényszere által felületesen foglalkoznak Vele, azok közé sorolódnak, akik az Ő népét szolgálják. Az ilyen embereknek csak kis része marad életben, míg a többség elpusztul azokkal együtt, akik nem megfelelő színvonalú szolgálatot teljesítenek. Végül Isten az Ő országába fogja bevinni mindazokat, akik ugyanolyan gondolkodásúak, mint Isten, az Isten népét és fiait, valamint azokat, akiket Isten eleve arra rendelt, hogy papok legyenek. Ők lesznek Isten munkájának párlata. Ami pedig azokat illeti, akiket nem lehet az Isten által meghatározott kategóriák egyikébe sem besorolni, azokat a hitetlenek közé sorolják majd – és bizonyára el tudjátok képzelni, hogy mi lesz a végkimenetelük. Már elmondtam nektek mindent, amit mondanom kell; az út, amelyet választotok, egyedül a ti döntésetek. Amit meg kell értenetek, az a következő: Isten munkája soha nem vár meg senkit, aki nem tud lépést tartani vele, és Isten igazságos természete nem mutat kegyelmet senki iránt.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus az igazsággal végzi az ítélet munkáját)

Isten napi igéi  81. szemelvény

Isten nem ismétli meg a munkát egyetlen korban sem. Mivel elérkeztek az utolsó napok, el fogja végezni azt a munkát, amelyet az utolsó napokban végez, és az utolsó napokban felfedi az egész természetet, amely az Övé. Amikor az utolsó napokról beszélünk, az egy külön korra utal, egy olyanra, amelyben Jézus azt mondta, hogy biztosan fogtok katasztrófával találkozni és találkoztok földrengésekkel, éhínségekkel és csapásokkal, amelyek megmutatják, hogy ez egy új kor, és már nem a régi Kegyelem Kora. Tegyük fel, hogy – ahogy az emberek mondják – Isten örökké változatlan, az Ő természete mindig könyörületes és szerető, hogy úgy szereti az embert, mint Önmagát, és minden embernek üdvösséget kínál, és soha nem gyűlöli az embert; vajon véget érhetne-e valaha is az Ő munkája? Amikor Jézus eljött és a keresztre szegezték, feláldozva Magát minden bűnösért, és felajánlva Magát az oltáron, már befejezte a megváltás munkáját, és véget vetett a Kegyelem Korának. Mi értelme lenne tehát megismételni annak a kornak a munkáját az utolsó napokban? Vajon ugyanezt tenni nem lenne Jézus munkájának megtagadása? Ha Isten nem végezte volna el a keresztre feszítés munkáját, amikor ebben a szakaszban eljött, hanem szerető és könyörületes maradt volna, akkor vajon képes lenne-e véget vetni a kornak? Képes lenne-e egy szerető és könyörületes Isten véget vetni a kornak? A kort lezáró végső munkájában Isten természete a fenyítés és az ítélet, amelyben feltárja mindazt, ami igazságtalan, hogy nyilvánosan megítéljen minden népet, és tökéletessé tegye azokat, akik őszinte szívvel szeretik Őt. Csak egy ilyen természet képes véget vetni a kornak. Az utolsó napok már elérkeztek. A teremtésben minden dolog fajtája szerint lesz elkülönítve és természete alapján különböző kategóriákba sorolva. Ez az a pillanat, amikor Isten feltárja az emberiség kimenetelét és rendeltetését. Ha az emberek nem mennek keresztül fenyítésen és ítéleten, akkor nem lesz mód arra, hogy engedetlenségük és igazságtalanságuk lelepleződjön. Csak a fenyítés és az ítélet révén tárulhat fel minden teremtmény kimenetele. Az ember csak akkor mutatja meg valódi arcát, amikor megfenyítik és megítélik. A gonosz a gonosz mellé, a jó a jó mellé kerül, és az egész emberiség fajtája szerint válik szét. A fenyítés és az ítélet által feltárul minden teremtmény kimenetele, hogy a rossz megbűnhődjön, a jó pedig jutalmat kapjon, és minden ember Isten uralma alá kerüljön. Mindezt a munkát igazságos fenyítés és ítélet révén kell elérni. Mivel az ember romlottsága elérte a csúcspontját, és engedetlensége rendkívül súlyossá vált, csak Isten igaz természete – amely főként fenyítésből és ítéletből áll, és amely az utolsó napokban tárul fel – képes az embert teljesen átalakítani és teljessé tenni. Csak ez a természet képes leleplezni a gonoszságot, és így szigorúan megbüntetni minden igazságtalant. Ezért az ilyen természet a kor jelentőségével átitatott, és az Ő természetének feltárása és bemutatása az egyes új korszakok munkája érdekében történik. Nem arról van szó, hogy Isten önkényesen és értelmetlenül fedi fel természetét. Tegyük fel, hogy Isten az utolsó napokban az ember kimenetelének felfedése során még mindig végtelen könyörületességgel és szeretettel ajándékozza meg az embert, és továbbra is szerető marad vele szemben, nem vetve alá az embert igazságos ítéletnek, hanem inkább toleranciát, türelmet és megbocsátást tanúsítva iránta, és megbocsátva az embernek, bármilyen súlyosak is legyenek a bűnei, egy jottányi igazságos ítélet nélkül: akkor mikor érne véget valaha is Isten egész irányítása? Mikor lenne képes egy ilyen természet arra, hogy elvezesse az embereket az emberiség megfelelő rendeltetési helyére? Vegyünk például egy mindig szeretetteljes bírót, egy kedves arcú és szelíd szívű bírót. Szereti az embereket, függetlenül az általuk esetlegesen elkövetett bűncselekményektől, és szeretetteljes és elnéző velük, bárkik is legyenek. Ebben az esetben mikor lesz képes valaha is igazságos ítéletet hozni? Az utolsó napokban csak az igazságos ítélet választhatja szét az embereket fajtájuk szerint, és viheti el az embert egy új birodalomba. Ily módon Isten igazságos, ítélő és fenyítő természetén keresztül az egész kor véget ér.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (3.))

Isten napi igéi  82. szemelvény

Az Ő testben végzett munkája a legnagyobb jelentőségű, ami a munkára vonatkozóan elmondható, és Az, aki végső soron befejezi a munkát, a megtestesült Isten, nem pedig a Lélek. Egyesek azt hiszik, hogy Isten egy ismeretlen időpontban talán eljön a földre, és megjelenik az embernek, és akkor majd személyesen ítéli meg az egész emberiséget, egyenként próbára téve őket, senkit nem hagyva ki. Akik így gondolkoznak, azok nem ismerik a megtestesülés e munkafázisát. Isten nem egyesével ítéli meg az embereket, és nem egyesével teszi próbára őket; ha így tenne, az nem az ítélet munkája volna. Hát nem ugyanolyan az egész emberiség romlottsága? Nem ugyanolyan az egész emberiség lényege? Az emberiség romlott lényege van megítélve, az embernek a Sátán által megrontott lényege, és az ember valamennyi bűne. Isten nem ítéli meg az ember apró-cseprő, jelentéktelen hibáit. Az ítélet munkája reprezentatív, és nem kifejezetten egy bizonyos személyre vonatkozóan valósul meg. Hanem olyan munka ez, amelyben egy embercsoport kerül megítélésre, és ez képviseli az egész emberiség fölötti ítéletet. Azáltal, hogy személyesen hajtja végre munkáját egy embercsoporton, a testet öltött Isten az Ő munkája révén az egész emberiségen végzett munkát jeleníti meg, ami ezután fokozatosan elterjed. Ilyen az ítélet munkája is. Isten nem egy bizonyos embertípust vagy egy bizonyos embercsoportot ítél meg, hanem helyette az egész emberiség igaztalanságát ítéli meg – például az ember ellenállását Istennel szemben, vagy az ember félelmének hiányát Vele szemben, vagy Isten munkájának megzavarását az ember által, és így tovább. Az emberiség Istennel szemben álló lényege ítéltetik meg, és ez a munka az utolsó napok hódításának munkája. Az ítélet munkája a nagy fehér trón előtt az utolsó napokban, amelyet az ember a múltban elképzelt, a megtestesült Isten munkája és szava, amelynek tanúja az ember. A munka, amelyet a megtestesült Isten jelenleg végez, pontosan a nagy fehér trón előtt zajló ítélet. A mai megtestesült Isten az az Isten, aki az utolsó napokban megítéli az egész emberiséget. Ez a test és az Ő munkája, az Ő szava és az Ő teljes természete az Ő teljessége. Bár az Ő munkájának hatóköre korlátozott, és nem terjed ki közvetlenül az egész világegyetemre, az ítélet munkájának lényege az egész emberiség közvetlen megítélése – nem csak Kína választott népe kedvéért, nem egy maroknyi ember kedvéért. A testet öltött Isten munkája – bár e munka hatóköre nem foglalja magában az egész világegyetemet – az egész univerzumban végzett munkát képviseli, és miután Ő befejezi a munkát az Ő teste munkájának hatókörén belül, azonnal kiterjeszti majd ezt a munkát az egész világegyetemre, ugyanúgy, ahogy Jézus evangéliuma elterjedt a világegyetemben az Ő feltámadását és mennybemenetelét követően. Tekintet nélkül arra, hogy a Lélek munkájáról vagy a test munkájáról van-e szó, ez a munka korlátozott hatókörben megy végbe, de az egész világegyetem munkáját képviseli. Az utolsó napokban Isten úgy végzi el munkáját, hogy megtestesült identitásában jelenik meg, és a testet öltött Isten az az Isten, aki a nagy fehér trón előtt megítéli az embert. Függetlenül attól, hogy Ő a Lélek-e vagy a test, Ő, aki az ítélet munkáját végzi, az az Isten, aki az utolsó napokban megítéli az emberiséget. Ezt az Ő munkája határozza meg, nem pedig az Ő külső megjelenése vagy több más tényező. Bár az ember különféle elképzeléseket dédelget ezekről a szavakról, senki nem tagadhatja a tényt, hogy a megtestesült Isten megítéli és meghódítja az egész emberiséget. Függetlenül attól, hogy az ember mit gondol erről, a tények végső soron tények. Senki nem mondhatja ezt: „A munkát Isten végzi, de a test nem Isten.” Ennek semmi értelme, hiszen ezt a munkát senki más nem végezheti el, csak a testet öltött Isten. Mivel ez a munka már elkészült, e munkát követően az a munka, amelynek során Isten megítéli az embert, nem fog még egy alkalommal megjelenni; Isten az Ő második megtestesülésében már befejezte az egész irányítás minden munkáját, és Isten munkájának nem lesz negyedik szakasza. Mivel az ember ítéltetik meg, az ember, aki testből való, és akit megrontottak, nem pedig közvetlenül a Sátán szelleme ítéltetik meg, ezért az ítélet munkája nem a szellemi világban, hanem az emberek között megy végbe.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A romlott emberiségnek a megtestesült Isten üdvösségére van nagyobb szüksége)

Isten napi igéi  83. szemelvény

Senki nem alkalmasabb és felkészültebb az emberi test romlottsága megítélésének munkájára, mint a testet öltött Isten. Ha az ítéletet közvetlenül Isten Lelke végezné el, akkor nem terjedne ki mindenre. Továbbá, ezt a munkát az ember nehezen tudná elfogadni, mert a Lélek képtelen szemtől szemben állni az emberrel, és emiatt hatásai nem lennének azonnaliak, az ember pedig még kevésbé lenne képes tisztábban látni Isten megsérthetetlen természetét. A Sátán csak akkor győzhető le teljesen, ha a testet öltött Isten megítéli az emberiség romlottságát. A testet öltött Isten, mivel ugyanolyan, mint a normális emberi mivolttal rendelkező ember, képes közvetlenül megítélni az ember igaztalanságát; ez az Ő benső szentségének és az Ő rendkívüliségének jele. Egyedül Isten alkalmas arra, és egyedül Ő van abban a helyzetben, hogy megítélje az embert, mert Ő rendelkezik az igazsággal és igazságossággal, és ezért Ő képes megítélni az embert. Akik nélkülözik az igazságot és igazságosságot, alkalmatlanok arra, hogy másokat megítéljenek. Ha ezt a munkát Isten Lelke végezné, akkor nem jelentené a Sátán fölött aratott győzelmet. A Lélek eredendően magasztosabb a halandó lényeknél, és Isten Lelke eredendően szent és diadalmas a test fölött. Ha ezt a munkát közvetlenül a Lélek végezné, nem volna képes megítélni az ember összes engedetlenségét, és nem tudná felfedni az ember összes igaztalanságát. Hiszen az ítélet munkája is az ember Istenről alkotott elképzelésein keresztül megy végbe, az embernek pedig sohasem voltak elképzelései a Lélekről, így a Lélek képtelen jobban felfedni az ember igaztalanságát, és még kevésbé képes ezt az igaztalanságot teljesen feltárni. A megtestesült Isten mindazoknak ellensége, akik nem ismerik Őt. Azáltal, hogy megítéli az ember elképzeléseit és Vele szembeni ellenállását, feltárja az emberiség minden engedetlenségét. Az Ő testben végzett munkájának hatásai szembetűnőbbek, mint a Lélek munkájának hatásai. Épp ezért az egész emberiség megítélését nem a Lélek végzi közvetlenül, hanem a megtestesült Isten munkája ez. A testet öltött Isten az ember számára látható és megérinthető, és a testet öltött Isten képes teljesen meghódítani az embert. A testet öltött Istenhez fűződő kapcsolatában az ember az ellenállástól az engedelmesség felé halad, az üldözéstől az elfogadás felé, az elképzelésektől a tudás felé, az elutasítástól a szeretet felé – ezek a megtestesült Isten munkájának hatásai. Az ember csak az Ő ítéletének elfogadása által menekülhet meg, az ember csak fokozatosan ismeri meg Őt az Ő szájának szavai által, Ő az embert a Vele szembeni ellenállása során hódítja meg, és az élet ellátását akkor kapja meg Tőle az ember, mialatt elfogadja az Ő fenyítését. Mindez a munka a testet öltött Isten munkája, nem pedig Isten Lélekként való identitásában végzett munkája. A megtestesült Isten által végzett munka a legnagyszerűbb munka, a legmélyebb munka, és Isten munkája három szakaszának legfontosabb része a megtestesülés munkájának két szakasza. Az ember mélységes romlottsága hatalmas akadályt jelent a megtestesült Isten munkája számára. Különösen az utolsó napok emberein végzett munka hihetetlenül nehéz, a környezet ellenséges, és minden embertípus képessége meglehetősen gyenge. De ez a munka a végén mégis kifogástalanul eléri majd a megfelelő hatást; ez a testben végzett munka hatása, és ez a hatás meggyőzőbb, mint a Lélek munkájának hatása. Isten munkájának három szakasza a testben fog befejeződni, és a megtestesült Istennek kell azokat befejeznie. A legfontosabb és leglényegesebb munka a testben történik, és az ember üdvösségét a testet öltött Istennek személyesen kell megvalósítania. Jóllehet az egész emberiség úgy érzi, hogy a testet öltött Isten nem kötődik az emberhez, valójában ennek a testnek a teljes emberiség sorsához és létezéséhez köze van.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A romlott emberiségnek a megtestesült Isten üdvösségére van nagyobb szüksége)

Isten napi igéi  84. szemelvény

Ma Isten megítél, megfenyít és kárhoztat titeket, de tudnod kell, hogy a kárhoztatásod értelme az, hogy megismerd önmagadat. Ő azért kárhoztat, átkoz, ítél meg és fenyít, hogy megismerhesd önmagadat, hogy a beállítottságod megváltozhasson, sőt azért, hogy megismerhesd az értékedet, és meglásd, hogy Isten minden cselekedete igazságos és összhangban van az Ő természetével és az Ő munkájának követelményeivel, hogy Ő az ember üdvösségére vonatkozó tervének megfelelően cselekszik, és hogy Ő az igazságos Isten, aki szereti, üdvözíti, megítéli és megfenyíti az embert. Ha te csak azt tudod, hogy alacsony rangú, romlott és engedetlen vagy, de nem tudod, hogy Isten az Ő üdvösségét akarja nyilvánvalóvá tenni a ma rajtad végzett ítélet és fenyítés által, akkor nincs módod tapasztalatot szerezni, még kevésbé vagy képes továbbhaladni. Isten nem azért jött, hogy öljön vagy pusztítson, hanem hogy megítéljen, megátkozzon, megfenyítsen és üdvözítsen. Amíg az Ő 6000 éves irányítási terve a végéhez nem ér – mielőtt felfedi az emberek minden egyes kategóriájának végkimenetelét –, Isten földi munkája az üdvösség érdekében történik; célja pusztán az, hogy az Őt szeretőket teljessé – teljességgel teljessé – tegye, és az Ő uralma alá rendelje őket. Bármilyen módon is üdvözíti Isten az embereket, mindez úgy történik, hogy elszakítja őket a régi sátáni természetüktől; vagyis úgy üdvözíti őket, hogy az életet keresteti velük. Ha nem így tesznek, akkor nem lesz módjuk elfogadni Isten üdvösségét. Az üdvösség magának Istennek a műve, és az élet keresése olyasmi, amit az embernek vállalnia kell ahhoz, hogy elfogadja az üdvösséget. Az ember szemében az üdvösség Isten szeretete, és Isten szeretete nem lehet fenyítés, ítélet és átok; az üdvösségnek szeretetet, könyörületet, sőt, vigasztaló szavakat, valamint Isten által adományozott határtalan áldásokat kell tartalmaznia. Az emberek úgy hiszik, hogy amikor Isten üdvözíti az embert, akkor azt úgy teszi, hogy áldásaival és kegyelmével megmozgatja, hogy az ember át tudja adni szívét Istennek. Vagyis az, hogy Ő megérinti az embert, az az Ő üdvözítése. Ez a fajta üdvösség egy alku megkötésével történik. Az ember csak akkor jut el oda, hogy alávesse magát Isten nevének, és törekedjen arra, hogy jót tegyen Neki, és dicsőséget hozzon Neki, ha Isten százszorosan ad neki. Isten nem ezt szánja az emberiségnek. Isten azért jött a földre munkálkodjni, hogy üdvözítse a romlott emberiséget; ebben nincs semmi hamisság. Ha lenne, akkor biztosan nem jött volna el, hogy személyesen végezze a munkáját. A múltban az Ő üdvösségének eszközei közé tartozott a legnagyobb szeretet és együttérzés tanúsítása, olyannyira, hogy az egész emberiségért cserébe mindenét odaadta a Sátánnak. A jelen semmiben sem hasonlít a múltra: a ma nektek adott üdvösség az utolsó napok idején történik, az egyes emberek fajtájuk szerinti osztályozása során; a ti üdvösségetek eszköze nem a szeretet vagy a könyörület, hanem a fenyítés és az ítélet, hogy az ember még teljesebben üdvözüljön. Így minden, amit ti kaptok, fenyítés, ítélet és irgalmatlan csapás, de tudjátok ezt: ebben a szívtelen csapásban a legkisebb büntetés sincs. Függetlenül attól, hogy szavaim mennyire kíméletlenek, ami rátok zúdul, az csak néhány szó, amely számotokra teljesen szívtelennek tűnhet, és bármennyire is haragszom, ami rátok zúdul, azok még mindig a tanítás szavai, és nem akarlak bántani vagy halálra ítélni benneteket. Hát nem tények e mindezek? Tudjátok meg, hogy manapság, legyen az igazságos ítélet vagy szívtelen finomítás és fenyítés, minden az üdvösség érdekében történik. Függetlenül attól, hogy ma mindenkit fajtája szerint osztályoznak, vagy az ember kategóriáit leplezik le, Isten minden szavának és munkájának célja az, hogy megmentse azokat, akik valóban szeretik Istent. Az igazságos ítélet az ember megtisztítására, a szívtelen finomítás pedig a megtisztulás érdekében történik; a kíméletlen szavak vagy a fenyítés egyaránt a megtisztulás érdekében történnek, és az üdvösséget szolgálják. Így az üdvösség mai módszere nem hasonlít a múlt módszeréhez. Ma ti az üdvösséget az igazságos ítélet által kapjátok, és ez jó eszköz arra, hogy mindnyájan fajtátok szerint legyetek osztályozva. Sőt, a kíméletlen fenyítés a ti legnagyobb üdvösségetekre szolgál – és mit tudtok mondani az ilyen fenyítéssel és ítélettel szemben? Nem élveztétek-e mindig az üdvösséget, az elejétől a végéig? Láttátok a megtestesült Istent, és felismertétek mindenhatóságát és bölcsességét; emellett megtapasztaltátok az ismételt csapásokat és fegyelmezést. Azonban nem részesültetek-e a legfőbb kegyelemben is? Az áldásaitok nem nagyobbak, mint bárki máséi? A ti kegyelmeitek még a Salamon által élvezett dicsőségnél és gazdagságnál is bőségesebbek! Gondoljatok bele: ha eljövetelemmel az lett volna a szándékom, hogy kárhoztassalak és megbüntesselek titeket, ahelyett, hogy üdvözítenélek, akkor tarthattak volna ilyen sokáig a ti napjaitok? Túlélhettetek volna-e ti bűnös, húsból és vérből való lények a mai napig? Ha a célom csupán az lett volna, hogy megbüntesselek benneteket, akkor miért lettem volna testté, és miért vágtam volna bele egy ilyen nagy vállalkozásba? Nem lehetne titeket, egyszerű halandókat megbüntetni egyetlen szó kimondásával? Még mindig szükségem lenne arra, hogy elpusztítsalak titeket, miután szándékosan kárhoztattalak benneteket? Még mindig nem hiszitek el ezeket a szavaimat? Meg tudnám-e menteni az embert pusztán a szeretet és a könyörület által? Vagy csak a keresztre feszítéssel meg tudnám-e menteni az embert? Az Én igazságos természetem nem alkalmasabb arra, hogy az embert teljesen engedelmessé tegyem? Nem alkalmasabb-e arra, hogy teljességgel megmentse az embert?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Tedd félre a rang áldásait és értsd meg Isten akaratát, hogy üdvözítse az embert)

Isten napi igéi  85. szemelvény

Bár szavaim szigorúak lehetnek, mind az ember üdvösségére szólnak, mivel csak szavakat mondok, és nem az ember testét büntetem. Ezek a szavak arra késztetik az embert, hogy a világosságban éljen, hogy tudja, hogy a világosság létezik, hogy tudja, hogy a világosság értékes, és még inkább, hogy tudja, milyen hasznosak számára ezek a szavak, valamint hogy tudja, hogy Isten az üdvösség. Bár sok fenyítő és ítélő szót mondtam, amit képviselnek, az nem történt meg veletek a gyakorlatban. Azért jöttem, hogy elvégezzem a munkámat és kimondjam a szavaimat, és bár a szavaim szigorúak lehetnek, azok a ti romlottságotok és a ti lázadó mivoltotok felett mondtak ítéletet. Továbbra is azért teszem ezt, hogy megmentsem az embert a Sátán hatalmából; szavaimat az ember megmentésére használom. Nem az a célom, hogy szavaimmal ártsak az embernek. Szavaim szigorúak, hogy eredményeket érjek el munkámban. Csak ilyen munkán keresztül ismerheti meg az ember önmagát, és szakíthat lázadó beállítottságával. A szavak munkájának legnagyobb jelentősége az, hogy lehetővé teszi az embereknek, hogy miután megértették az igazságot, a gyakorlatba ültessék azt, hogy változást érjenek el a beállítottságukban, és hogy megismerjék önmagukat és Isten munkáját. Csak a szavak által végzett munka teszi lehetővé az Isten és az ember közötti kommunikációt, és csak a szavak képesek elmagyarázni az igazságot. Az ilyen módon végzett munka a legjobb eszköz az ember meghódítására; a szavak kimondásán kívül semmilyen más módszer nem képes arra, hogy tisztább megértést adjon az embereknek az igazságról és Isten munkájáról. Így munkájának végső szakaszában Isten azért szól az emberhez, hogy feloldja számára mindazokat az igazságokat és rejtélyeket, amelyeket még nem ért, lehetővé téve számára, hogy Istentől elnyerje az igaz utat és az életet, és ezáltal megfeleljen az Ő akaratának. Isten emberen végzett munkájának célja, hogy lehetővé tegye számukra, hogy megfeleljenek Isten akaratának, és ez azért történik, hogy elhozza számukra az üdvösséget. Ezért Ő az embereken végzett üdvözítés idején nem végez büntető munkát. Miközben Isten az embereknek elhozza az üdvösséget, nem bünteti a rosszat, és nem jutalmazza a jót, és nem tárja fel a különböző fajta emberek rendeltetési helyeit. Inkább csak munkájának végső szakasza után végzi el a gonosz megbüntetésének és a jó jutalmazásának munkáját, és csak akkor tárja fel a különböző emberfajták végét. Azok lesznek megbüntetve, akik valójában képtelenek az üdvözülésre, míg azok, akik üdvözülnek, lesznek azok, akik elnyerték Isten üdvösségét az ember üdvözítésének idején. Amíg Isten üdvözítő munkája folyik, addig minden egyes ember, aki üdvözíthető, a lehetőségekhez mérten üdvözül, és senkit sem vet el közülük, mert Isten munkájának célja az ember üdvözítése. Mindazok, akik Isten embert üdvözítő munkájának ideje alatt nem tudnak változást elérni a beállítottságukban – valamint mindazok, akik nem képesek teljesen alávetni magukat Istennek –, büntetés tárgyai lesznek. A munkának ez a szakasza – a szavak munkája – fel fogja tárni az emberek előtt az összes olyan utat és rejtélyt, amelyet nem értenek, hogy megérthessék Isten akaratát és Isten velük szemben támasztott követelményeit, és hogy így rendelkezhessenek az előfeltételekkel ahhoz, hogy Isten szavait a gyakorlatba ültessék, és változást érjenek el a beállítottságukban. Isten csak szavakat használ a munkájához, és nem bünteti az embereket azért, mert egy kicsit lázadnak; ez azért van, mert most van az üdvösség munkájának ideje. Ha bárki, aki lázadóan cselekszik, büntetést kapna, akkor senkinek sem lenne lehetősége az üdvösségre; mindenki büntetést kapna és az alvilágba esne. Az embert megítélő szavak célja az, hogy lehetővé tegyék az ember számára önmaga megismerését, és alávesse magát Istennek; nem pedig az, hogy ilyen ítélettel büntessék. A szavak munkájának ideje alatt sok ember leleplezi lázadó mivoltát és dacosságát, valamint engedetlenségét a megtestesült Istennel szemben. Ennek ellenére nem fogja mindezeket az embereket büntetni ennek következtében, hanem csak azokat fogja félredobni, akik a velejükig romlottak, és akiket nem lehet megmenteni. Az ő testüket átadja a Sátánnak, és néhány esetben meg is szünteti a testüket. A megmaradtak továbbra is követni fogják, és megtapasztalják, hogy foglalkozik velük és megmetszi őket. Ha ezek az emberek a követés során még mindig képtelenek elfogadni, hogy foglalkoznak velük és megmetszik őket, és egyre jobban elfajulnak, akkor elvesztették az esélyüket az üdvösségre. Minden egyes embernek, aki alávetette magát annak, hogy Isten szavai meghódítsák, bőséges lehetősége lesz az üdvösségre; Isten minden egyes ilyen ember üdvözítése során a legnagyobb engedékenységgel viszonyul hozzájuk. Más szóval, a legnagyobb toleranciát tanúsítja irányukba. Amíg az emberek visszafordulnak a rossz útról, és amíg képesek bűnbánatot tartani, addig Isten lehetőséget ad nekik, hogy elnyerjék az Ő üdvösségét. Amikor az emberek először lázadnak Isten ellen, Ő nem kívánja őket halálra ítélni, hanem mindent Tőle telhetőt megtesz, hogy megmentse őket. Ha valakinek valóban nincs helye az üdvösségre, akkor Isten félredobja őt. Isten azért lassú bizonyos embereket megbüntetni, mert mindenkit meg szeretne menteni, aki üdvözíthető. Ő csak szavakkal ítéli, világosítja fel és vezeti az embereket, és nem használ vesszőt, hogy halálra ítélje őket. A szavak alkalmazása az emberek üdvösségének elhozására a munka utolsó szakaszának célja és jelentősége.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Tedd félre a rang áldásait és értsd meg Isten akaratát, hogy üdvözítse az embert)

Isten napi igéi  86. szemelvény

Isten azért végzi az ítélet és a fenyítés munkáját, hogy az ember megismerhesse Őt, továbbá az Ő bizonyságtételéért. Anékül, hogy Ő megítélné az ember romlott beállítottságát, az ember nem ismerhetné meg az Ő igazságos természetét, amely nem tűri a sértést, és az ember sem lenne képes arra, hogy régi Isten-ismeretét új ismeretre változtassa. Az Ő bizonyságtétele és az Ő irányítása érdekében teszi nyilvánossá az Ő teljességét, így téve lehetővé, hogy az ember az Ő nyilvános megjelenése által eljusson Isten megismeréséhez, hogy átalakuljon a beállítottsága, és hogy hangos bizonyságot tegyen Istenről. Az ember beállítottságának átalakulása Isten sokféle munkáján keresztül valósul meg; beállítottságának ilyen jellegű változása nélkül az ember képtelen lenne bizonyságot tenni Istenről, és Isten szíve szerint való lenni. Az ember beállítottságának átalakulása azt jelenti, hogy az ember kiszabadította magát a Sátán rabságából és a sötétség befolyása alól, és valóban Isten munkájának példájává és mintaképévé, Isten tanújává és Isten szíve szerint való emberré vált. Ma a megtestesült Isten eljött, hogy elvégezze a földi munkáját, és megköveteli, hogy az ember elérje az Ő megismerését, a Neki való engedelmességet, a Róla való bizonyságot, hogy megismerje gyakorlati és szokásos munkáját, hogy engedelmeskedjen minden olyan szavának és munkájának, amely nem felel meg az emberi elképzeléseknek, és hogy tanúságot tegyen mindarról a munkáról, amelyet az ember megmentése érdekében végez, valamint minden olyan cselekedetről, amelyet az ember meghódítása érdekében visz véghez. Azoknak, akik tanúságot tesznek Istenről, ismerniük kell Istent; csak az ilyen tanúságtétel pontos és valódi, és csak az ilyen tanúságtétel képes megszégyeníteni a Sátánt. Isten azokat használja fel arra, hogy bizonyságot tegyenek róla, akik az Ő ítéletén és büntetésén, foglalkozásán és nyesegetésén keresztül megismerték Őt. Azokat, akiket a Sátán megrontott, arra használja, hogy bizonyságot tegyenek Róla, és ugyanígy használja azokat is, akiknek a beállítottsága megváltozott, és akik így elnyerték az Ő áldásait, hogy bizonyságot tegyenek Róla. Neki nincs szüksége arra, hogy az ember a szájával dicsérje Őt, sem a Sátán fajtáinak dicséretére és bizonyságtételére, akik nem menekültek meg Általa. Csak azok, akik ismerik Istent, alkalmasak arra, hogy bizonyságot tegyenek Róla, és csak azok alkalmasak arra, hogy bizonyságot tegyenek Róla, akiknek a beállítottsága átalakult. Isten nem engedi, hogy az ember szándékosan szégyent hozzon az Ő nevére.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak azok tehetnek bizonyságot Istenről, akik ismerik Istent)

Isten napi igéi  87. szemelvény

Minek a révén teljesedik be az ember Isten általi tökéletesítése? Az Ő igazságos természete révén. Isten természete elsősorban igazságosságból, haragból, fenségből, ítéletből és átokból áll, és az embert elsősorban ítélete által tökéletesíti. Egyes emberek ezt nem értik, és azt kérdezik, hogy Isten miért csak ítélet és átok révén képes tökéletessé tenni az embert. Ezt mondják: „Ha Isten megátkozná az embert, az ember nem halna meg? Ha Isten megítélné az embert, nem lenne az ember kárhozott? Akkor hogyan lehet őt mégiscsak tökéletessé tenni?” Ilyen szavakat szólnak azok az emberek, akik nem ismerik Isten munkáját. Isten az ember engedetlenségét átkozza meg, és az ember bűneit ítéli meg. Bár keményen és hajthatatlanul beszél, felfedi mindazt, ami az emberben van, ezekkel a szigorú szavakkal feltárva, ami az emberben lényegi, de ezen ítélet révén az embert a test lényegéről szóló mélységes tudással ajándékozza meg, és így az ember aláveti magát Istennek. Az ember teste a bűntől és a Sátántól való, engedetlen, és Isten fenyítésének tárgya. Így ahhoz, hogy az ember megismerhesse önmagát, Isten ítélő szavainak utol kell érniük őt, és mindenfajta finomításon át kell esnie; csak így lehet hatékony Isten munkája.

Az Isten által mondott szavakból látható, hogy Ő már elítélte az ember testét. Akkor hát ezek a szavak nem az átok szavai? Az Isten által mondott szavak feltárják az ember igazi jellemét, és e kijelentés által ítéleten megy keresztül, amikor pedig látja, hogy képtelen eleget tenni Isten akaratának, bensejében gyászt és bűntudatot érez, úgy érzi, sokkal tartozik Istennek, és képtelen felnőni Isten akaratához. Vannak idők, amikor a Szentlélek belülről fegyelmez téged, és ez a fegyelmezés Isten ítéletéből ered; vannak idők, amikor Isten megró téged, és elrejti arcát előled, amikor rád sem hederít, és nem munkálkodik benned, némán fenyítve téged, hogy finomítson. Isten munkája az emberben elsősorban arra irányul, hogy nyilvánvalóvá tegye az Ő igazságos természetét. Miféle bizonyságot tesz az ember végső soron Istenről? Az ember arról tesz bizonyságot, hogy Isten az igazságos Isten, hogy az Ő természete az igazságosság, harag, fenyítés és ítélet; az ember Isten igazságos természetéről tesz bizonyságot. Isten az ítélete által teszi tökéletessé az embert, Ő mindig is szerette és megmentette az embert – de mennyi mindent foglal magában az Ő szeretete? Van benne ítélet, fenség, harag és átok. Bár Isten a múltban megátkozta az embert, nem vetette egészen a feneketlen mélységbe, hanem ennek révén finomította az ember hitét; nem adta halálra az embert, hanem azért cselekedett, hogy az embert tökéletessé tegye. A test lényege az, ami a Sátántól való – Isten pontosan megmondta –, de az Isten által elvégzett tények nem az Ő szavai szerint teljesülnek be. Ő azért átkoz meg téged, hogy szerethesd Őt, és hogy megismerhesd a test lényegét; azért fenyít meg, hogy felébredj, hogy lehetővé tegye számodra belső hiányosságaidnak és az ember teljes méltatlanságának megismerését. Így Isten átkai, ítélete, fensége és haragja – ezek mind azért vannak, hogy az embert tökéletessé tegyék. Mindaz, amit Isten ma tesz, és az igazságos természet, amelyet Ő nyilvánvalóvá tesz bennetek – mind azért van, hogy az embert tökéletessé tegye. Ilyen Isten szeretete.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szeretetreméltóságát csak fájdalmas próbatételek kiállása által ismerheted meg)

Isten napi igéi  88. szemelvény

Az ember hagyományos elképzelései szerint azt hiszi, hogy Isten szeretete az Ő kegyelme, irgalma és együttérzése az ember gyengesége iránt. Bár ezek a dolgok szintén Isten szeretetéhez tartoznak, túl egyoldalúak, és nem az elsődleges eszközei annak, ahogy Isten tökéletessé teszi az embert. Egyes emberek a betegség miatt kezdenek hinni Istenben. Ez a betegség Isten kegyelme számodra; enélkül nem hinnél Istenben, és ha nem hinnél Istenben, akkor nem jutottál volna el idáig – így hát még ez a kegyelem is Isten szeretete. A Jézusban való hit idején az emberek sok mindent csináltak, amit Isten nem szeretett, mert nem értették az igazságot, de Istenben van szeretet és kegyelem, és Ő eljuttatta az embert idáig, és bár az ember semmit nem ért, Isten mégis lehetővé teszi számára, hogy kövesse Őt, sőt elvezette az embert a mai napig. Ez nem Isten szeretete? Ami Isten természetében megnyilvánul, az Isten szeretete – ez teljes mértékben így van! Amikor a gyülekezet építése elérte tetőpontját, Isten megtette a szolgálattevők munkájának lépését, és a feneketlen mélységbe hajította az embert. A szolgálattevők idejének szavai mind átkok voltak: átkok a testedre, átkok romlott sátáni természetedre, és átkok azokra a dolgaidra, amelyek nem felelnek meg Isten akaratának. Az Isten által ebben a lépésben végzett munka fenségként nyilvánult meg, amelyet követően Isten hamarosan végrehajtotta a fenyítés munkájának lépését, és eljött a halál próbatétele. Ebben a munkában az ember Isten haragját, fenségét, ítéletét és fenyítését látta, de megpillantotta Isten kegyelmét, szeretetét és irgalmát is. Mindaz, amit Isten tett, és mindaz, ami az Ő természeteként megnyilvánult, Istennek az ember iránti szeretete volt, és mindaz, amit Isten tett, képes volt kielégíteni az ember szükségleteit. Azért tette, hogy tökéletessé tegye az embert, és érettségének megfelelően gondoskodott az emberről. Ha Isten nem így tett volna, az ember képtelen volna Isten elé járulni, és nem is ismerhetné meg Isten igazi arcát. Isten attól az időtől kezdve, amikor az ember először kezdett hinni Benne, egészen a mai napig fokozatosan, az ember érettségének megfelelően gondoskodott az emberről, így bensejében az ember fokozatosan ismerte meg Őt. Csak a mai napig eljutva látja be az ember, milyen csodálatos Isten ítélete. A teremtés idejétől mindmáig a szolgálattevők munkájának lépése volt az átok munkájának első előfordulása. Az embert az átok a feneketlen mélységbe rendelte. Ha Isten nem tette volna ezt, ma az ember nem rendelkezne Isten igaz ismeretével; az ember csak Isten átka révén találkozott hivatalosan az Ő természetével. Az ember a szolgálattevők próbája által lelepleződött. Meglátta, hogy hűsége elfogadhatatlan, hogy érettsége túl csekély, hogy képtelen megfelelni Isten akaratának, és hogy állításai, melyek szerint ő mindenkor megfelel Istennek, szavak csupán. Bár Isten a szolgálattevők munkájának lépésében megátkozta az embert, most visszatekintve Isten munkájának ez a lépése csodálatos volt: nagy fordulópontot hozott az ember számára, és nagy változást okozott életfelfogásában. A szolgálattevők ideje előtt az ember semmit nem értett az élet törekvéséből, abból, hogy mit jelent Istenben hinni, vagy Isten munkájának bölcsességéből, és azt sem értette, hogy Isten munkája próbára teheti az embert. A szolgálattevők idejétől mindmáig látja az ember, milyen csodálatos Isten munkája – kifürkészhetetlen az ember számára. Az ember az agyával képtelen elképzelni, hogyan munkálkodik Isten, és azt is látja, milyen csekély az ő érettsége, és hogy túl sok benne az engedetlenség. Amikor Isten megátkozta az embert, azért tette, hogy hatást érjen el, és nem adta halálra az embert. Bár megátkozta az embert, szavakkal tette, és átkai nem érték utol ténylegesen az embert, mert Isten az ember engedetlenségét átkozta meg, így átkainak szavai azért is hangzottak el, hogy tökéletessé tegyék az embert. Akár megítéli Isten az embert, akár megátkozza, mindkettő tökéletessé teszi az embert: mindkettő azért történik, hogy tökéletessé tegye, ami az emberben tisztátalan. Ez a módja az ember finomításának, és ami az emberben hiányos, az Ő szavai és munkája által válik tökéletessé. Isten munkájának minden lépése – legyenek azok akár kemény szavak, akár ítélet, akár fenyítés – tökéletessé teszi az embert, és teljesen helyénvaló. Az idők során Isten sohasem végzett olyan munkát, mint ez; ma azért munkálkodik bennetek, hogy értékeljétek az Ő bölcsességét. Bár némi fájdalmat szenvedtetek bensőtökben, a szívetek szilárdnak és békében érzi magát; áldásotok abban áll, hogy képesek vagytok élvezni Isten munkájának ezt a szakaszát. Tekintet nélkül arra, hogy mit nyerhettek a jövőben, Isten bennetek végzett munkájából ma csupán a szeretetet látjátok. Ha az ember nem tapasztalja meg Isten ítéletét és finomítását, tettei és buzgósága mindig felszínes, beállítottsága pedig mindig változatlan marad. Ez azt jelentené, hogy Isten megnyert magának? Ma, jóllehet még mindig sok az emberben az arrogancia és önhittség, az ember beállítottsága sokkal stabilabb, mint azelőtt. Isten azért foglalkozik veled, hogy megmentsen, és bár az adott pillanatban érezhetsz némi fájdalmat, eljön majd a nap, amikor változás áll be a beállítottságodban. Akkor majd visszatekintesz, és meglátod, milyen bölcs Isten munkája, és akkor majd képes leszel igazán megérteni Isten akaratát. Ma van néhány ember, aki azt állítja, érti Isten akaratát, de ez nem túl valószerű. Valójában hamisságokat beszélnek, mert jelenleg még nem értik, az-e Isten akarata, hogy megmentse az embert, vagy az, hogy megátkozza. Talán most még nem látod tisztán, de eljön a nap, amikor meglátod, hogy elérkezett a nap, amikor Isten dicsőséget nyer, és meglátod, milyen jelentőségteljes dolog szeretni Istent, így megismered az emberi életet, és a tested Isten szeretésének világában fog élni, hogy szellemed felszabaduljon, életed megteljen örömmel, és mindig közel légy Istenhez, és Rá tekinthess. Abban az időben igazán tudni fogod, milyen értékes Isten mai munkája.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szeretetreméltóságát csak fájdalmas próbatételek kiállása által ismerheted meg)

Isten napi igéi  89. szemelvény

A jelenlegi munka célja arra késztetni az embereket, hogy elhagyják a Sátánt, a régi ősüket. Minden szavak általi ítélet arra irányul, hogy leleplezze az emberiség romlott beállítottságát, és képessé tegye az embereket az élet lényegének megértésére. Ezek az ismétlődő ítéletek áthatolnak az emberek szívén. Valamennyi ítélet közvetlenül kapcsolódik a sorsukhoz, és célja, hogy megsebezze a szívüket, hogy el tudják engedni mindezeket a dolgokat, és ezáltal megismerjék az életet, megismerjék ezt a mocskos világot, megismerjék Isten bölcsességét és mindenhatóságát, valamint megismerjék az emberiséget, amelyet a Sátán megrontott. Minél több ilyen fenyítést és ítéletet kap az ember, annál sebezhetőbbé válik a szíve, és annál inkább felébredhet a lelke. Ennek a fajta ítéletnek az a célja, hogy felébressze ezeknek a rendkívül romlott és leginkább megtévesztett embereknek a lelkét. Az embernek nincs szelleme, vagyis a szelleme már régen meghalt, és nem tudja, hogy van mennyország, nem tudja, hogy van Isten, és bizonyára nem tudja, hogy a halál szakadékában küzd; honnan is tudhatná, hogy ebben a gonosz földi pokolban él? Honnan tudhatná, hogy ez a rothadó teteme, mivel a Sátán megrontotta, a halál alvilágába esett? Egyáltalán honnan tudhatná, hogy a földön az emberiség már rég helyrehozhatatlanul tönkretett mindent? Továbbá honnan tudhatná, hogy a Teremtő ma eljött a földre, és keresi a romlott emberek egy csoportját, akiket megmenthet? Még azután is, hogy az ember minden lehetséges finomítást és ítéletet megtapasztal, tompa tudata még mindig alig mozdul, voltaképpen gyakorlatilag nem is reagál. Mennyire elfajzott az emberiség! Noha ez a fajta ítélet olyan, mint a kegyetlen jégeső, amely az égből hull, mégis a legnagyobb hasznára van az embernek. Ha nem lenne ilyen ítélet az emberek felett, nem lenne eredmény, és teljesen lehetetlen lenne megmenteni az embereket a nyomor szakadékából. Ha nem lenne ez a munka, az embereknek nagyon nehéz lenne kikerülniük az alvilágból, mert a szívük már rég meghalt, és a lelküket már rég eltaposta a Sátán. Ahhoz, hogy meg lehessen benneteket menteni, akik a degeneráció legmélyebb mélységeibe süllyedtetek, keményen kell kiáltani rátok, keményen meg kell ítélni titeket; csak azután lesz lehetséges felébreszteni fagyos szíveteket.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak a tökéletesítettek élhetnek értelmes életet)

Isten napi igéi  90. szemelvény

Isten a legelmaradottabb és legpiszkosabb helyen öltött testet, és csak így képes Isten világosan megmutatni szent és igazságos természetének teljességét. És mi által mutatkozik meg az Ő igazságos természete? Megmutatkozik, amikor megítéli az ember bűneit, amikor megítéli a Sátánt, amikor megveti a bűnt, és amikor megveti az ellenségeket, akik Ellene szegülnek és Ellene lázadnak. A szavak, amelyeket ma mondok, az ember bűneinek megítélésére, az ember igazságtalanságának megítélésére, az ember engedetlenségének megátkozására szolgálnak. Az ember elvetemültségét és csalárdságát, az ember szavait és tetteit – mindazt, ami ellentétben áll Isten akaratával, ítélet alá kell vetni, és az ember minden engedetlenségét bűnként kell elítélni. Az Ő szavai az ítélet elvei körül forognak; Ő az ember igazságtalanságának megítélését, az ember lázadó mivoltának átkát és az ember csúf arcának leleplezését használja fel arra, hogy nyilvánvalóvá tegye saját igazságos természetét. A szentség az Ő igazságos természetének megjelenítése, és Isten szentsége valójában az Ő igazságos természete. A ti romlott beállítottságotok képezi a mai szavak kontextusát, amit arra használok, hogy beszéljek és ítéljek, és hogy végrehajtsam a hódítás munkáját. Egyedül ez az igazi munka, és egyedül ez teszi teljes mértékben ragyogóvá Isten szentségét. Ha nyoma sincs benned a romlott beállítottságnak, akkor Isten nem fog elítélni, és nem fogja megmutatni neked az Ő igazságos természetét. Mivel romlott beállítottságú vagy, Isten nem fog felmenteni téged, és ez által mutatkozik meg az Ő szentsége. Ha Isten látná, hogy az ember szennyessége és lázadó mivolta túl nagy, de nem szólna, vagy nem ítélne meg, se nem fenyítene meg az igazságtalanságodért, akkor ez azt bizonyítaná, hogy Ő nem Isten, mert nem gyűlölné a bűnt; Ő is ugyanolyan szennyes lenne, mint az ember. Ma a szennyed miatt ítéllek meg téged, és a romlottságod és lázadó mivoltod miatt fenyítelek meg. Nem fitogtatom előttetek a hatalmamat, vagy nem nyomlak el benneteket szándékosan; azért teszem ezeket a dolgokat, mert titeket, akik ebben a szennyes országban születtetek, annyira megfertőzött a mocsok. Egyszerűen elvesztettétek integritásotokat és emberi mivoltotokat, mint a disznók, amelyek piszkos helyeken élnek. A szennyetek és romlottságotok miatt ítéllek meg benneteket, és ezért szabadítom rátok haragomat. Éppen e szavak ítélete miatt láthattátok, hogy Isten az igazságos Isten, és hogy Isten a szent Isten; éppen az Ő szentsége és igazságossága miatt ítél meg benneteket, és szabadítja rátok haragját; éppen azért tárja fel igazságos természetét, mert látja az emberiség lázadó mivoltát. Az emberiség szennye és romlottsága nyilvánvalóvá teszi az Ő szentségét. Ez elég ahhoz, hogy megmutassa, hogy Ő Maga Isten, aki szent és tiszta, és mégis a szenny földjén él. Ha valaki másokkal együtt a mocsokban vergődik, és semmi szent nincs benne, és nincs benne igazságos beállítottság, akkor nem alkalmas arra, hogy megítélje az emberek gonoszságát, és nem alkalmas arra sem, hogy az emberek ítéletét végrehajtsa. Olyan emberek, akik egyformán szennyesek, hogyan lehetnének alkalmasak arra, hogy ítélkezzenek azok felett, akik hozzájuk hasonlóak? Csak a szent Isten Maga képes megítélni az egész szennyes emberiséget. Hogyan ítélhetné meg az ember az ember bűneit? Hogyan láthatná az ember az ember bűneit, és hogyan lehetne az ember alkalmas arra, hogy megítélje ezeket a bűnöket? Ha Isten nem lenne alkalmas arra, hogy megítélje az ember bűneit, akkor hogyan lehetne Ő az igazságos Isten Maga? Isten azért szólal meg, hogy megítélje az embereket, mivel azok romlott beállítottságokat tárnak fel, és csak így láthatják meg, hogy Ő egy szent Isten. Mivel Ő ítéli és fenyíti meg az embert a bűneiért, miközben mindvégig leleplezi az ember bűneit, egyetlen személy vagy dolog sem menekülhet meg ettől az ítélettől; mindent, ami mocskos, Ő ítél meg, és csak így tárul fel az, hogy az Ő természete igazságos. Ha ez másképp lenne, hogyan lehetne azt mondani, hogy mind név, mind tény szerint ellenpontok vagytok?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan érhetők el a hódítás munkája második lépésének hatásai?)

Isten napi igéi  91. szemelvény

Nagy különbség van az Izráelben végzett munka és a mai munka között. Jahve vezette az izráeliták életét, és nem volt annyi fenyítés és ítélet, mert abban az időben az emberek túl keveset értettek a világból, és beállítottságaik kevésbé voltak romlottak. Akkoriban az izráeliták feltétel nélkül engedelmeskedtek Jahvének. Amikor azt mondta nekik, hogy építsenek oltárokat, gyorsan oltárokat építettek; amikor azt mondta nekik, hogy viseljék a papi ruhákat, engedelmeskedtek. Azokban a napokban Jahve olyan volt, mint egy pásztor, aki a juhnyájat gondozza, a juhok pedig követik a pásztor útmutatását, és füvet legelnek; Jahve irányította az életüket, vezette őket abban, ahogyan ettek, öltözködtek, laktak és utaztak. Az nem az az idő volt, amikor világossá kellett tenni Isten természetét, mert az akkori emberiség újszülött volt; kevesen voltak, akik lázadóak és ellenségesek voltak, nem volt sok szenny az emberiségben, és így az emberek nem tudtak ellenpontként fellépni Isten természetével szemben. A szenny földjéről származó embereken keresztül mutatkozik meg Isten szentsége; ma a szenny földjének eme embereiben megmutatkozó szennyet használja fel, és ítél, és így tárul fel Ő az ítélet közepette. Miért ítélkezik? Azért képes kimondani az ítélet szavait, mert megveti a bűnt; hogyan tudna ennyire haragudni, ha nem utálná az emberiség lázadó mivoltát? Ha nem lenne benne undor, nem lenne benne viszolygás, ha nem törődne az emberek lázadó mivoltával, akkor ez azt bizonyítaná, hogy Ő ugyanolyan szennyes, mint az ember. Azért tudja megítélni és megfenyíteni az embert, mert utálja a szennyet, és amit Ő utál, az nincs Őbenne. Ha ellenkezés és lázadás is lenne Őbenne, akkor nem vetné meg azokat, akik ellenségesek és lázadók. Ha az utolsó napok munkája Izráelben valósulna meg, akkor annak nem lenne értelme. Miért Kínában, a legsötétebb és legelmaradottabb helyen zajlik az utolsó napok munkája? Azért, hogy megmutassa az Ő szentségét és igazságosságát. Röviden, minél sötétebb a hely, annál világosabban meg tud mutatkozni Isten szentsége. Valójában mindez Isten munkájáért történik. Csak ma veszitek észre, hogy Isten leszállt a mennyből, hogy közöttetek álljon, megmutatkozott a szennyetek és lázadó mivoltotok által, és csak most ismeritek meg Istent. Hát nem ez a legnagyobb felmagasztalás? Valójában ti egy kiválasztott embercsoport vagytok Kínában. És mivel ki lettetek választva és élveztétek Isten kegyelmét, és mivel nem vagytok alkalmasak arra, hogy ilyen nagy kegyelmet élvezzetek, ez azt bizonyítja, hogy mindez a legnagyobb felmagasztalást jelenti számotokra. Isten megjelent nektek, és megmutatta nektek az Ő szent természetét a maga teljességében, és mindezt nektek adta, és elérte, hogy élvezzétek az összes áldást, amit csak élvezhettek. Nemcsak Isten igazságos természetét ízleltétek meg, hanem ezen túlmenően megízleltétek Isten üdvösségét, Isten megváltását és Isten határtalan, végtelen szeretetét. Ti, mindenki közül a legszennyesebbek, élveztétek ezt a nagy kegyelmet – nem vagytok-e áldottak? Hát nem azt jelenti ez, hogy Isten felemel benneteket? Ti vagytok a legalacsonyabb státuszú emberek; eredendően méltatlanok vagytok arra, hogy ilyen nagy áldást élvezzetek, Isten mégis kivételt tett azzal, hogy felemelt téged. Nem szégyelled magad? Ha képtelen vagy a kötelességed teljesítésére, akkor végül szégyellni fogod magad, és megbünteted magad. Ma nem vagy fegyelmezve, és nem vagy megbüntetve; a tested ép és egészséges – de végső soron ezek a szavak szégyent hoznak rád. A mai napig még nem fenyítettem meg nyíltan senkit; a szavaim talán szigorúak, de hogyan viselkedem az emberekkel szemben? Megvigasztalom őket, biztatom és emlékeztetem őket. Mindezt nem másért teszem, mint hogy megmentselek benneteket. Tényleg nem értitek akaratomat? Meg kell értenetek, amit mondok, és ihletet kell merítenetek belőle. Csak most vannak sokan, akik megértik. Hát nem annak az áldása ez, hogy ellenpontok vagytok? Hát nem a legnagyobb áldás ellenpontnak lenni? Végső soron, amikor az evangéliumot terjeszteni mentek, ezt fogjátok mondani: „Mi tipikus ellenpontok vagyunk.” Meg fogják kérdezni tőletek: „Mit jelent az, hogy ti tipikus ellenpontok vagytok?” Te pedig ezt mondod majd: „Isten munkájának és az Ő nagy hatalmának ellenpontjai vagyunk. A mi lázadó természetünk által kerül napvilágra Isten igazságos természetének teljessége; mi vagyunk Isten utolsó napi munkájának szolgáló alanyai, mi vagyunk az Ő munkájának tartozékai, és egyben eszközei is.” Amikor ezt meghallják, kíváncsiak lesznek. Majd azt fogod mondani: „Mi vagyunk a mintaképei és modelljei Isten egész világegyetemre kiterjedő munkája befejezésének, és annak, ahogy Ő az egész emberiséget meghódítja. Akár szentek vagyunk, akár szennyesek, összességében mégis áldottabbak vagyunk, mint ti, mert láttuk Istent, és a meghódításunk esélye által megmutatkozik Isten nagy hatalma. Csak azért érvényesült az Ő igazságos természete, mert mi szennyesek és romlottak vagyunk. Képesek vagytok-e így bizonyságot tenni Isten utolsó napokban végzett munkájáról? Nem vagytok alkalmasak rá! Ez nem más, mint hogy Isten felmagasztal minket! Bár nem lehetünk arrogánsak, büszkén dicsérhetjük Istent, mert senki sem örökölhet ilyen nagy ígéretet, és senki sem élvezhet ilyen hatalmas áldást. Olyan hálásnak érezzük magunkat, hogy mi, akik ilyen szennyesek vagyunk, ellenpontként szolgálhatunk Isten irányításának idején.” És amikor megkérdezik: „Mi az, hogy mintaképek és modellek?”, te azt mondod: „Mi vagyunk az emberiség leglázadóbb és legmocskosabb része; minket rontott meg a legmélyebben a Sátán, és mi vagyunk testben a legelmaradottabbak és legalantasabbak. Klasszikus példái vagyunk azoknak, akiket a Sátán felhasznált. Ma Isten minket választott ki az emberiség közül elsőként, hogy meghódítson minket, és mi láttuk Isten igazságos természetét, és örököltük ígéretét; minket arra használ, hogy még több embert meghódítsunk, így mi vagyunk a meghódítottak mintaképei és modelljei az emberiség körében.” Nincs jobb bizonyságtétel ezeknél a szavaknál, és ez a te legjobb tapasztalatod.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan érhetők el a hódítás munkája második lépésének hatásai?)

Isten napi igéi  92. szemelvény

A hódítás rajtatok végzett munkájának a lehető legmélyebb jelentősége van: egyrészt e munka célja az, hogy tökéletesítse az emberek egy csoportját, vagyis tökéletesítse őket, hogy a győztesek egy csoportjává válhassanak, mint a teljessé vált emberek első csoportja, azaz az első zsenge. Másrészt azt a célt szolgálja, hogy a teremtett lények élvezhessék Isten szeretetét, részesüljenek Isten teljes és legnagyszerűbb üdvösségében, hogy az ember ne csupán az irgalmat és a szerető kedvességet élvezhesse, hanem ami ennél is fontosabb, a fenyítést és az ítéletet. A világ teremtésétől kezdve mostanáig minden, amit Isten az Ő munkája során végzett, az szeretet, az ember iránti gyűlölet szikrája nélkül. Még az általad látott fenyítés és ítélet is szeretet, egy igazabb és valóságosabb szeretet, egy olyan szeretet, amely az embereket az emberi élet helyes ösvényére tereli. Egy másik szempontból, az a célja, hogy a Sátán előtt bizonyságot tegyen. És ismét egy másik szempont szerint az, hogy megalapozza a jövőbeni evangéliumi munka terjesztését. Minden munka, melyet Ő végzett, azt a célt szolgálja, hogy az embereket az emberi élet helyes útjára vezesse, hogy így normális emberként élhessenek, mert az emberek nem tudják, hogyan éljenek, és e vezetés nélkül csak üres életet fogsz élni; az életednek nem lesz értéke vagy értelme, és teljes mértékben képtelen leszel arra, hogy normális személy legyél. Ez az ember meghódításának legmélyebb jelentősége. Ti mind Móáb leszármazottai vagytok; amikor a hódítás munkája megvalósul bennetek, az hatalmas üdvösség. Mindannyian a bűn és kicsapongás földjén éltek, és mindannyian kicsapongók és bűnnel teljesek vagytok. Ma nem csak arra vagytok képesek, hogy Istenre tekintsetek, hanem ami még fontosabb, fenyítésben és ítéletben részesültetek, valóban mélyre ható üdvösséget kaptatok, ami azt jelenti, hogy részesültetek Isten legnagyobb szeretetében. Mindenben, amit tesz, Isten igaz szeretettel viseltetik irántatok. Egyetlen rossz szándéka sincs. A bűneitek miatt ítél meg titeket, hogy megvizsgáljátok magatokat, és részesüljetek ebben a hatalmas üdvösségben. Mindez azért történik, hogy az embert teljessé tegye. Kezdettől a végig Isten a Tőle telhető legtöbbet tette azért, hogy megmentse az embert, és nem kívánja, hogy teljesen elpusztítsa az embert, akit saját kezével teremtett. Ma Ő eljött közétek, hogy munkálkodjon; ez nem még az eddiginél is nagyobb üdvösség? Ha gyűlölne titeket, akkor is végezne ilyen horderejű munkát annak érdekében, hogy személyesen vezessen titeket? Miért kínlódna ezzel? Isten nem gyűlöl titeket, és egyetlen rossz szándéka sincs irányotokban. Tudnotok kellene, hogy Isten szeretete a legigazabb szeretet. Csak az emberek engedetlensége miatt van, hogy ítélet által kell megváltania őket; ha nem így lenne, akkor lehetetlen lenne megmenteni őket. Mivel nem tudjátok, hogy éljetek, és nem is vagytok tisztában azzal, hogyan kellene élni, és mivel ezen a kicsapongó és bűnös földön éltek, és ti magatok is féktelen és mocskos ördögök vagytok, Ő nem tűrheti el, hogy még jobban lealjasodjatok, nem viseli el annak látványát, hogy ezen a mocskos földön éljetek, ahogy most teszitek, ahol a Sátán kedve szerint taposhat rajtatok, és nem képes megengedni, hogy az alvilágba zuhanjatok. Ő csak meg akarja nyerni Magának ezt az embercsoportot, és teljesen meg akar váltani titeket. Ez a fő célja annak, hogy a hódítás munkáját végzi rajtatok: ez kizárólag az üdvösség érdekében történik. Ha nem látod, hogy minden, amit rajtad végez, szeretet és üdvösség, ha azt hiszed, hogy ez csak egy módszer, az ember gyötrésének egy módja, és olyasmi, amiben nem bízhatunk meg, akkor jobban teszed, ha visszamész a világodba, hogy fájdalmat és nehézségeket szenvedj el! Ha hajlandó vagy ebben az áramlatban lenni, és élvezni ezt az ítéletet és ezt a mérhetetlen üdvösséget, és élvezni mindezeket az áldásokat, olyan áldásokat, amelyeket az emberi világban sehol nem találhatsz meg, és élvezni ezt a szeretetet, akkor légy jó: maradj ebben az áramlatban, hogy elfogadd a hódítás munkáját, és így tökéletességre juthass. Ma talán elszenvedsz egy kis fájdalmat és finomítást Isten ítélete miatt, de e fájdalom elszenvedésének értéke és értelme van. Bár Isten fenyítése és ítélete – melyek célja, hogy megbüntesse az embert bűneiért, hogy megbüntesse a testét – finomítja és kíméletlenül leleplezi az embereket, e munkának egy része sem arra hivatott, hogy pusztulásra kárhoztassa a testüket. Az ige szigorú leleplezései mind azt a célt szolgálják, hogy téged a helyes útra vezessenek. Ti olyan sokat megtapasztaltok e munkából személyesen, és nyilvánvaló, hogy nem vezetett titeket gonosz ösvényre! Mindez azért van, hogy megélhesd a normális emberi mivotot, és mindez elérhető a normális emberi mivoltod segítségével. Isten munkájának minden lépése a te szükségeiden alapszik, a gyengeségeid szerint, és a tényleges érettséged szerint; és nem nehezedik rád elviselhetetlen teher. Ez ma nem világos számodra, és úgy érzed, mintha kemény lennék veled, és valóban mindig úgy hiszed, hogy azért fenyítelek, ítéllek és feddelek meg téged minden nap, mert gyűlöllek téged. Habár az, amit elszenvedsz, az fenyítés és ítélet, ez valójában szeretet irántad, és ez a legnagyobb védelem. Ha nem tudod felfogni e munkának a mélyebb jelentését, akkor lehetetlen lesz számodra, hogy továbbra is tapasztalj. Ez az üdvösség vigasztalást kell hozzon neked. Ne utasítsd vissza, hogy észhez térj. Miután idáig eljutottál, a hódítás munkájának jelentősége már világos kell legyen számodra, és nem szabadna továbbra is ilyen vagy olyan véleményeket formálnod róla!

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A hódítás munkájának belső igazsága (4.))

Isten napi igéi  93. szemelvény

Azok, akik Isten ítélő és fenyítő munkája során az utolsó napokban – vagyis a megtisztítás végső munkája során – képesek szilárdan kitartani, lesznek azok, akik Isten mellett végső nyugalomra térnek; mint ilyenek, mindazok, akik nyugalomra térnek, megszabadulnak majd a Sátán befolyásától, és elnyeri őket Isten, miután átmentek az Ő végső tisztító munkáján. Ezek az emberek, akiket Isten végül majd elnyer, térnek végső nyugalomra. Isten fenyítő és ítélő munkájának célja lényegében az emberiség megtisztítása a végső megnyugvás érdekében; e tisztítás nélkül az emberiség egyetlen tagját sem lehetne fajtája szerint különböző kategóriákba sorolni, és nem tudna nyugalomra térni. Ez a munka az emberiség egyetlen útja ahhoz, hogy nyugalomra térjen. Csak Isten tisztító munkája fogja megtisztítani az embereket igaztalanságuktól, és csak az Ő fenyítő és ítélő munkája fogja felszínre hozni az emberiség engedetlen elemeit, ezáltal különválasztva azokat, akik megszabadíthatók, azoktól, akik nem, és azokat, akik megmaradnak, azoktól, akik nem. Amikor ez a munka véget ér, azok az emberek, akik maradhatnak, mind megtisztíttatnak, és az emberi mivolt egy magasabb állapotába lépnek, amelyben egy csodálatosabb második emberi életet élveznek majd a földön; más szóval, megkezdik emberi pihenésük napját, és együtt élnek Istennel. Miután megfenyítették és megítélték azokat, akik nem maradhatnak, igazi arcuk teljesen lelepleződik, majd ezt követően mindannyian elpusztulnak, és a Sátánhoz hasonlóan többé nem élhetnek túl a földön. A jövő emberiségében többé nem lesznek ilyen típusú emberek; az ilyen emberek nem alkalmasak arra, hogy belépjenek a végső nyugalom földjére, és arra sem alkalmasak, hogy részt vegyenek a nyugalom napján, amelyen Isten és az emberiség osztozni fog, mivel ők a büntetés célpontjai, és gonosz, igaztalan emberek. Egyszer már megváltották őket, és ők is megítéltettek és megfenyíttettek; valaha ők is szolgálatot tettek Istennek. Amikor azonban eljön az utolsó nap, gonoszságuk miatt, valamint engedetlenségük és megváltásra való képtelenségük következtében mégis kivetik és elpusztítják őket; soha többé nem fognak a jövő világában életre kelni, és nem fognak többé a jövő emberisége között élni. Akár a halottak szellemei, akár még hús-vér testben élő emberek, minden gonosztevő és mindazok, akik nem szabadultak meg, pusztulásra jut, amint a szentek az emberiség között nyugalomra térnek. Ami ezeket a gonosztevő szellemeket és embereket illeti, vagy az igaz emberek lelkét és azokat, akik igazat cselekszenek, függetlenül attól, hogy melyik korszakban vannak, mindazok, akik gonoszságot követnek el, végül elpusztulnak, és mindazok, akik igazak, túlélnek majd. Az, hogy egy ember vagy egy lélek elnyeri-e az üdvösséget, nem teljesen a végső korszak munkája alapján dől el, inkább az határozza meg, hogy ellenállt-e vagy engedetlen volt-e Isten iránt vagy sem. Azok az emberek, akik az előző korszakban gonoszságot követtek el, és nem tudták elérni az üdvösséget, kétségtelenül büntetés célpontjai lesznek, és azok, akik a jelen korszakban gonoszságot követnek el, és nem menthetők meg, bizonyosan szintén büntetés célpontjai lesznek. Az embereket a jó és a rossz alapján csoportosítják, nem pedig aszerint, hogy melyik korszakban élnek. Miután így besorolták őket, nem kapnak azonnal büntetést vagy jutalmat, hanem Isten csak azután fogja elvégezni a gonosz büntetését és a jó jutalmazását, miután befejezte a hódító munkáját az utolsó napokban. Valójában azóta választja szét az embereket jóra és rosszra, amióta az emberiség üdvözítésének munkájához hozzákezdett. Éppen az a helyzet, hogy az igazakat csak azután fogja megjutalmazni, a gonoszokat pedig megbüntetni, miután munkája véget ért; nem arról van szó, hogy munkája befejeztével csoportokba válogatja őket, és utána azonnal nekilát a gonosz megbüntetésének és a jó jutalmazásának. E feladatot inkább csak akkor fogja elvégezni, amikor az Ő munkája teljesen befejeződött. Isten végső munkája, a gonosz megbüntetése és a jó jutalmazása mögött álló teljes cél az, hogy minden embert alaposan megtisztítson, hogy egy tisztán szent emberiséget juttathasson el az örök nyugalomba. Az Ő munkájának e szakasza a leglényegesebb; ez a végső szakasza az Ő egész irányítási munkájának. Ha Isten nem pusztítaná el a gonoszokat, hanem hagyná, hogy megmaradjanak, akkor még mindig nem volna képes minden ember nyugalomra térni, és Isten nem tudná az egész emberiséget egy jobb világba vinni. Az ilyen munka nem lenne teljes. Amikor az Ő munkája befejeződik, az egész emberiség teljesen szent lesz; csak így lesz képes Isten békésen nyugalomban élni.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten és ember együtt tér majd nyugalomra)

Isten napi igéi  94. szemelvény

Lépteim átszelik a világegyetemet és elérik a föld határait, szemeim folyamatosan vizsgálnak minden egyes embert, sőt, a világegyetem egészét figyelem. Szavaim valójában az univerzum minden szegletében működnek. Aki merészel nem tenni szolgálatot Értem, aki hűtlen mer lenni Hozzám, aki ítéletet merészel mondani nevem felett, és aki szidalmazni és rágalmazni meri fiaimat – akik valóban képesek ilyesmire, azoknak szigorú ítéleten kell átesniük. Ítéletem a maga teljességében fog lesújtani, ami azt jelenti, hogy most az ítélet korszaka van, és gondos megfigyelés révén rá fogsz jönni, hogy ítéletem az egész világmindenségre kiterjed. Természetesen az Én házam sem mentesül; ítéletet fognak kapni azok, akiknek gondolatai, szavai vagy tettei nem felelnek meg az Én akaratomnak. Értsd meg ezt! Ítéletem az egész világmindenségre irányul, nem csak az emberek vagy dolgok egy csoportjára. Rájöttél erre? Ha mélyen legbelül ellentmondást érzel a Rólam szóló gondolataidban, akkor azonnal belső megítélés alá fogsz kerülni.

Ítéletem minden alakban és formában jelentkezik. Tudd ezt! Én vagyok a világmindenség egyedülálló és bölcs Istene! Semmi sincs a hatalmamon kívül. Ítéleteim mind feltárulnak számotokra: ha a gondolataid ellentmondásosak Velem kapcsolatban, figyelmeztetésképpen megvilágosítalak. Ha nem figyelsz, akkor azonnal elhagylak (ezzel nem a nevemben való kételkedésre utalok, hanem a testi örömökhöz kapcsolódó külső viselkedésekre). Ha dacosak a gondolataid Irántam, ha panaszkodsz Nekem, ha ismételten elfogadod a Sátán gondolatait, és ha nem követed az élet érzéseit, akkor szellemed sötétségbe kerül, és tested fájdalmat fog szenvedni. Közelebb kell lenned Hozzám. Lehetetlen, hogy csupán egy-két nap alatt helyreállítsd a normális állapotodat, és az életed szemmel láthatóan messze lemarad. Ami pedig azokat illeti, akik romlottak a beszédben, meg fogom fegyelmezni a szátokat és a nyelveteket, és kezelésnek fogom alávetni a nyelveteket. Ami azokat illeti, akik gátlástalanul romlottak a tetteikben, figyelmeztetni foglak benneteket a szellemetekben, és keményen megfenyítem azokat, akik nem figyelnek oda. Akik nyíltan megítélnek Engem és szembeszállnak Velem, vagyis akik szóban vagy tettben engedetlenséget tanúsítanak, azokat teljesen kivetem és elhagyom, amitől elpusztulnak és elveszítik a legmagasabb áldásokat; ezek azok, akik a kiválasztottság után ki lesznek vetve. A tudatlanokat, vagyis akiknek a látomásai nem világosak, ugyanakkor megvilágosítom és megmentem; akik azonban értik az igazságot, de nem gyakorolják azt, azokat a fent említett szabályok szerint fogom kezelni, akár tudatlanok, akár nem. Ami azokat az embereket illeti, akiknek kezdettől fogva megtévedt szándékaik voltak, örökre képtelenné fogom tenni őket a valóság felfogására, és végül fokozatosan, egyenként ki lesznek vetve. Egy sem marad meg, bár most megmaradnak az Én elrendezésem szerint (mert nem elhamarkodottan, hanem rendezett módon teszem a dolgokat).

Ítéletem teljesen feltárul; különféle embereket szólít meg, akiknek mind el kell foglalniuk a megfelelő helyüket. Aszerint fogom igazgatni és megítélni az embereket, hogy mely szabályokat szegték meg. Azokra, akik nincsenek ebben a névben, és nem fogadják el az utolsó napok Krisztusát, csak egy szabály érvényes: azonnal elveszem azoknak a szellemét, lelkét és testét, akik szembeszállnak Velem, és az alvilágba vetem őket; ami azokat illeti, akik nem dacolnak Velem: megvárom, míg megértek, mielőtt meghozom a második ítéletet. Szavaim mindent teljesen világosan megmagyaráznak, és semmi sincs elrejtve. Csak azt remélem, hogy mindig szem előtt tudjátok tartani őket!

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 67. fejezet)

Isten napi igéi  95. szemelvény

Az utolsó napok azok, amikor hódítás által minden dolog besorolásra kerül a fajtája szerint. A hódítás az utolsó napok munkája; más szóval minden személy bűneinek megítélése az utolsó napok munkája. Máskülönben hogy lehetne osztályozni az embereket? A köztetek végzett besorolási munka az egész univerzumban végzett ugyanilyen munkának a kezdete. Ezután az összes országból és valamennyi nép közül valók szintén át fogják élni a hódítás munkáját. Ez azt jelenti, hogy a teremtésben minden személy a fajtája szerint lesz besorolva, az ítélet széke előtt alávetve magukat az ítéletnek. Egyetlen személy és egyetlen dolog sem kerülheti el, hogy elszenvedje ezt a fenyítést és ítéletet, és nincs egy személy vagy dolog sem, amely ne a fajtája szerinti osztályba kerülne; minden személy osztályozva lesz, mert minden dolog vége közeledik, és az egész menny és föld elérkezett a lezáráshoz. Hogyan menekülhetne meg az ember az emberi lét utolsó napjaitól? Ennek fényében meddig folytatódhatnak még engedetlen cselekedeteitek? Nem látjátok, hogy az utolsó napjaitok már a küszöbön állnak? Hogyan lehetséges, hogy akik tisztefélik Istent, és vágynak az Ő megjelenésére, nem látják Isten igazsága megjelenésének napját? Hogy fordulhat elő, hogy nem kapják meg a jóságért járó végső jutalmat? Olyan ember vagy, aki jót cselekszik, vagy olyan, aki gonoszat tesz? Olyan ember vagy, aki elfogadja az igazságos ítéletet, és utána engedelmeskedik, vagy olyan, aki elfogadja az igazságos ítéletet, és utána átkozott lesz? Az ítélőszék előtt élsz a világosságban, vagy az alvilágban lakozol a sötétséggel körülvéve? Nem te magad tudod-e legjobban, hogy a véged a jutalmazás lesz-e, vagy a büntetés? Nem te vagy az, aki a legjobban tudja, és a legmélyebben érti, hogy Isten igazságos? Akkor tehát pontosan milyen a viselkedésed és a szíved? Ahogy ma meghódítalak téged, tényleg rászorulsz arra, hogy lebetűzzem neked, hogy a viselkedésed jó-e avagy gonosz? Mennyi mindent adtál fel Értem? Milyen mélyen imádsz Engem? Nem te magad vagy leginkább tisztában azzal, hogy miként viselkedsz Velem? Mindenki másnál jobban kellene tudnod, hogy végül milyen végzetre jutsz majd! Őszintén mondom neked: Én csak megteremtettem az emberiséget, és megteremtettelek téged, de nem adtalak át benneteket a Sátánnak, és nem Én okoztam szántszándékkal azt, hogy Ellenem lázadjatok vagy ellenálljatok Nekem, hogy aztán büntetésemben részesüljetek. Nem azért történnek mindezek a szerencsétlenségek és gyötrelmek, mert a szívetek túlságosan kemény, és a viselkedésetek túl megvetendő? Nem ti magatok határozzátok-e meg, hogy milyen végre fogtok jutni? Nem tudjátok-e a szívetekben mindenki másnál jobban, hogy miként végzitek majd? Azért hódítom meg az embereket, hogy felfedjem őket, és hogy jobban elhozhassam neked a szabadulást. Nem azért, hogy gonoszság elkövetésére vigyelek, sem azért, hogy szántszándékkal úgy intézzem, hogy besétálj a pusztulás poklába. Amikor eljön az idő, valamennyi nagy szenvedésed, sírásod és fogaid csikorgatása, vajon mindez nem a te bűneid miatt lesz? Tehát nem a te saját jóságod vagy gonoszságod ítél-e meg téged a legjobban? Vajon nem ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy mi lesz a véged?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A hódítás munkájának belső igazsága (1.))

Isten napi igéi  96. szemelvény

Egy mennydörgő hang szólal meg, amely megrázza az egész világegyetemet. Olyan fülsiketítő, hogy az emberek nem tudnak időben kitérni az útjából. Néhányan meghalnak, néhányan elpusztulnak, és néhányan megítéltetnek. Ez valóban olyan látványosság, amelyhez hasonlót még senki sem látott. Hallgassatok figyelmesen: a mennydörgést sírás hangja kíséri, és ez a hang az alvilágból jön; a pokolból jön. Ez a lázadás azon fiainak keserű hangja, akiket elítéltem. Azok, akik nem hallgattak arra, amit mondok, és akik nem ültették át szavaimat a gyakorlatba, szigorúan megítéltettek, és haragom átkában részesültek. Az Én hangom ítélet és harag; senkivel sem bánok kíméletesen, és senkinek sem irgalmazok, mert én maga vagyok az igazságos Isten, és harag van bennem; égetés, tisztítás és pusztítás van bennem. Bennem semmi sem rejtett vagy érzelemvezérelt, hanem éppen ellenkezőleg, minden nyílt, igaz és pártatlan. Mivel elsőszülött fiaim már Velem vannak a trónon, és uralkodnak minden nemzet és minden nép felett, azok a dolgok és emberek, amelyek igazságtalanok és igaztalanok, most lesznek megítélve. Egyenként fogom őket megvizsgálni, semmi sem kerüli el a figyelmemet, és teljesen leleplezem őket. Mert ítéletem már teljesen ki van nyilatkoztatva és teljesen meg van nyitva, és egyáltalán semmit sem tartok vissza; mindent kidobok, ami nem felel meg akaratomnak, és hagyom, hogy egy örökkévalóságon át pusztuljon a feneketlen mélységben. Ott hagyom, hogy örökké égjen. Ez az Én igazságosságom, és ez az Én egyenességem. Ezen senki sem változtathat, és mindennek az Én irányításom alatt kell állnia.

A legtöbb ember figyelmen kívül hagyja az Én szavaimat, azt gondolván, hogy a szavak csak szavak, a tények pedig tények. Ők vakok! Nem tudják, hogy Én maga a hűséges Isten vagyok? Szavaim és tényeim egyszerre jelennek meg. Hát nem ez a helyzet valójában? Az emberek egyszerűen nem értik meg szavaimat, csak azok értik meg igazán, akik megvilágosodtak. Ez tény. Amint az emberek meglátják szavaimat, halálra rémülnek, és szerteszét szaladnak, hogy elbújjanak. Ez még inkább így van akkor, amikor ítéletem lecsap. Amikor mindent megteremtettem, amikor elpusztítom a világot, és amikor teljessé teszem az elsőszülött fiakat – mindezeket a dolgokat egyetlen, az Én számból jövő szóval hajtom végre. Ez azért van így, mert az Én szavam maga a hatalom; ez az ítélet. Azt lehet mondani, hogy az a személy, aki Én vagyok, az az ítélet és a fenség; ez megmásíthatatlan tény. Ez közigazgatási rendeleteim egyik aspektusa; ez csak az egyik módja annak, ahogyan megítélem az embereket. Az Én szememben minden – beleértve minden embert, minden ügyet és minden dolgot – az Én kezemben van és az Én ítéletem alatt áll. Senki és semmi nem merészel vadul vagy csökönyösen viselkedni, és mindennek az Általam kimondott szavakkal összhangban kell megvalósulnia. Az emberi fogalmakból kiindulva mindenki elhiszi egy olyan valakinek a szavait, aki Én vagyok. Amikor az Én Lelkem megszólal, mindenki kételkedik. Az embereknek a legcsekélyebb ismerete sincs az Én mindenhatóságomról, és még vádakat is megfogalmaznak Ellenem. Most elmondom neked, hogy akik kételkednek szavaimban, és akik szavaimat megvetik, azok fognak elpusztulni; ők a kárhozat örök fiai. Ebből látható, hogy nagyon kevesen vannak, akik elsőszülött fiak, mert Én így működöm. Ahogy már korábban is mondtam, mindent úgy érek el, hogy egy ujjamat sem mozdítom; csak a szavaimat használom. Ebben rejlik tehát mindenhatóságom. Szavaimban senki sem találhatja meg annak a forrását és célját, amit mondok. Az emberek nem képesek erre, és csak úgy tudnak cselekedni, hogy közben Engem vezetőjükként követnek, és mindent az Én akaratomnak megfelelően, az Én igazságosságom szerint tesznek, ami azt eredményezi, hogy családomnak igazsága és békéje lesz, örökké él, örökké szilárd és rendíthetetlen lesz.

Ítéletem mindenkihez eljut, adminisztratív rendelkezéseim mindenkit érintenek, szavaim és személyem mindenki előtt nyilvánvalóak. Ez Lelkem nagyszerű munkájának ideje (ekkor lesznek megkülönböztetve egymástól azok, akik áldottak lesznek, és azok, akiknek szerencsétlenség lesz a részük). Amint szavaim kiáradnak, megkülönböztetem azokat, akik áldottak lesznek, valamint azokat, akiknek szerencsétlenség lesz a részük. Ez mind kristálytiszta, és egy pillantással látom az egészet. (Ezt az Én emberi mivoltomra való tekintettel mondom; ezért ezek a szavak nem mondanak ellent eleve elrendelésemnek és kiválasztásomnak.) A hegyek és folyók között, és minden dolog között, a világegyetem tereit bejárva, minden helyet megfigyelek és megtisztítok, hogy azok a tisztátalan helyek és azok a buja földek mind megszűnjenek, és szavaim hatására a semmibe hamvadjanak. Számomra minden egyszerű. Ha most lenne az az idő, amelyet előre meghatároztam a világ elpusztítására, egyetlen szó kimondásával el tudnám nyelni azt. Most azonban nincs ennek az ideje. Mindennek készen kell állnia, mielőtt elvégezném ezt a munkát, hogy tervemet ne zavarják meg, és irányításomat ne szakítsák félbe. Tudom, hogyan kell ezt észszerűen elvégezni: Megvan a bölcsességem, és megvannak a saját megoldásaim. Az embereknek egyetlen ujjukat sem szabad megmozdítaniuk; vigyázzatok, nehogy a kezem által pusztuljatok el. Ez már érintette adminisztratív rendeleteimet. Ebből láthatjuk adminisztratív rendeleteim keménységét, valamint a mögöttük álló elveket, amelyeknek két oldala van: egyrészt megölök mindenkit, aki nem felel meg akaratomnak, és aki megsérti adminisztratív rendeleteimet; másrészt haragomban megátkozok mindenkit, aki megsérti adminisztratív rendeleteimet. Ez a két aspektus elengedhetetlen, és ezek a végrehajtási elvek állnak adminisztratív rendeleteim mögött. Mindenkit e két elv szerint kezelek, érzelmek nélkül, függetlenül attól, hogy mennyire lojális az illető. Ez elég ahhoz, hogy megmutassam igazságosságomat, fenségemet és haragomat, amely eléget minden földi dolgot, minden világi dolgot, és minden olyan dolgot, amely nem felel meg akaratomnak. Az Én szavaimban vannak titkok, amelyek rejtve maradnak, és szintén az Én szavaimban vannak olyan titkok, amelyek feltárultak. Így az emberi felfogás szerint és az emberi elme számára szavaim örökké érthetetlenek, és szívem örökké kifürkészhetetlen. Vagyis ki kell zökkentenem az embereket az elképzeléseikből és a gondolkodásukból. Ez a legfontosabb pontja az Én irányítási tervemnek. Így kell tennem, hogy elnyerjem elsőszülött fiaimat, és hogy véghezvigyem azokat a dolgokat, amelyeket tenni akarok.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 103. fejezet)

Isten napi igéi  97. szemelvény

Sion! Örülj! Sion! Énekelj! Diadalmasan tértem vissza, győztesen tértem vissza! Minden nép! Siessetek rendben sorba állni! A teremtés minden dolga! Most álljatok meg, mert az Én személyem az egész univerzummal néz szembe, és megjelenik a világ keleti részén! Ki mer nem térdre borulni imádatban? Ki mer nem nevezni Engem az igaz Istennek? Ki mer nem felnézni félő szívvel? Ki mer nem dicsérni? Ki mer nem örülni? Népem hallani fogja szavamat, és fiaim életben maradnak az Én királyságomban! A hegyek, a folyók és minden dolog véget nem érően ujjongani fog, és szünet nélkül szökellni fog. Ebben az időben senki sem mer meghátrálni, és senki sem mer ellenállásra kelni. Ez az Én csodálatos tettem, és még ennél is több, ez az Én nagy erőm! Mindent arra késztetek, hogy Engem félő szíve legyen, és mi több, mindent arra késztetek, hogy Engem dicsérjen! Ez a hatezer éves irányítási tervem végső célja, és ezt rendeltem el. Egyetlen személy, tárgy vagy esemény sem mer felkelni, hogy ellenálljon Nekem vagy szembeszálljon Velem. Minden népem az Én hegyemre fog áramlani (más szóval, abba a világba, amelyet később teremteni fogok), és alávetik majd magukat Előttem, mert fenségem és ítéletem van, és tekintélyem van. (Ez arra vonatkozik, amikor testben vagyok. Fizikai testben is van tekintélyem, de mivel az idő és a tér korlátai nem léphetők túl a fizikai testben, nem mondható el, hogy teljes dicsőséget szereztem. Bár az elsőszülött fiakat fizikai testben kapom meg, nem lehet azt mondani, hogy dicsőséget szereztem. Csak amikor visszatérek Sionra, és megváltoztatom a megjelenésem, akkor mondható el Rólam, hogy tekintélyem van – azaz, hogy dicsőséget szereztem.) Semmi sem lesz nehéz Számomra. Az Én szám szavai által minden elpusztul, és az Én szám szavai által minden létrejön és teljessé lesz. Ilyen az Én nagy erőm és ilyen az Én tekintélyem. Mivel tele vagyok erővel és bővelkedem tekintélyben, senki sem merészelhet akadályozni Engem. Már minden felett győzedelmeskedtem, és már győzelmet arattam a lázadás összes fia felett. Összehozom Magammal elsőszülött fiaimat, hogy visszatérjünk Sionba. Nem egyedül térek vissza Sionba. Ezért mindenki látni fogja elsőszülött fiaimat, és így Engem félő szívet fog kialakítani. Ez a célom az elsőszülött fiúk megszerzésével, és ez a tervem a világ teremtése óta.

Amikor minden kész van, az lesz Sionba való visszatérésem napja, és minden nép meg fog emlékezni erről a napról. Amikor visszatérek Sionba, minden elnémul a földön és minden békés lesz a földön. Amikor visszatérek Sionba, minden visszanyeri eredeti kinézetét. Akkor majd elkezdem munkámat Sionban. Megbüntetem a gonoszokat és megjutalmazom a jókat, valamint érvényesítem igazságos mivoltomat és végrehajtom ítéletemet. Szavaimat fogom használni, hogy mindent megvalósítsak, minden emberrel és minden dologgal megtapasztaltatva fenyítő kezemet, és minden embernek megmutatom teljes dicsőségemet, teljes bölcsességemet és teljes bőségemet. Senki sem mer majd ítéletre kelni, mert Bennem minden megvalósult; és itt mindenki lássa teljes méltóságomat, és ízlelje meg teljes győzelmemet, mert Bennem minden dolog megnyilvánul. Ebből látható az Én nagy erőm és tekintélyem. Senki sem mer megsérteni Engem, és senki sem mer akadályozni Engem. Bennem minden nyitva áll. Ki merne eltitkolni bármit is? Biztos vagyok benne, hogy nem irgalmazok ennek a személynek! Az ilyen nyomorultaknak meg kell kapniuk súlyos büntetésemet, és az ilyen söpredéket el kell távolítani a szemem elől. Vasrúddal fogok uralkodni felettük, és hatalmamat használva ítélkezem felettük, a legcsekélyebb irgalmasság nélkül és egyáltalán nem kímélve az érzéseiket, mert Én Maga Isten vagyok, aki érzelemmentes és fenséges, és akit nem lehet megsérteni. Ezt mindenkinek meg kell értenie és látnia kell, nehogy „ok és indok nélkül” leverjem és megsemmisítsem őket, mert az Én rudam lesújt mindenkire, aki megsért Engem. Nem érdekel, hogy ismerik-e adminisztratív rendeleteimet; ennek semmi jelentősége nem lesz Számomra, mivel az Én személyem nem tűri, hogy bárki megsértse. Emiatt mondják, hogy oroszlán vagyok; akihez hozzányúlok, azt lesújtom. Ezért mondják, hogy ma már istenkáromlás azt állítani, hogy Én vagyok a könyörület és a szerető kedvesség Istene. Lényegében nem bárány vagyok, hanem oroszlán. Senki sem mer megsérteni Engem; aki megsért Engem, azt halállal büntetem, azonnal és irgalom nélkül. Ez elég ahhoz, hogy megmutassa természetemet. Ezért a végső korban egy nagy csoport ember vissza fog vonulni, és ezt nehéz lesz elviselni az embereknek, de a Magam részéről nyugodt és boldog vagyok, és egyáltalán nem látom ezt nehéz feladatnak. Ilyen az Én természetem.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 120. fejezet)

Isten napi igéi  98. szemelvény

A királyságban a teremtés számtalan dolga kezd újraéledni és visszanyerni életerejét. A föld állapotában bekövetkező változások miatt az egyes szárazföldek közötti határok is elkezdenek eltolódni. Megjövendöltem, hogy amikor elválik föld a földtől, és föld a földdel egyesül, az lesz az az idő, amikor minden nemzetet darabokra zúzok. Ekkor megújítom az egész teremtést, és újraosztom az egész világegyetemet, ezáltal rendet teszek a világegyetemben, és a régit újjá alakítom – ez a tervem, és ezek a munkáim. Amikor a nemzetek és a világ népei mind visszatérnek trónom elé, akkor veszem majd a menny minden bőségét, és az emberi világra ruházom, hogy hála Nekem, az a világ páratlan bőségben fürödjön. De mindaddig, amíg a régi világ létezik, haragomat nemzeteire zúdítom, nyíltan kihirdetem adminisztratív rendeleteimet az egész világegyetemben, és fenyítéssel látogatom meg mindazokat, akik megszegik azokat:

Amikor a világegyetem felé fordítom az arcom, hogy beszéljek, az egész emberiség hallja a hangomat, és látja mindazokat a munkákat, amelyeket a világegyetemben véghezvittem. Azok, akik akaratom ellen fordulnak, vagyis akik ellenszegülnek Nekem az ember cselekedeteivel, azokra fenyítésem sújt le. Fogom az égbolt csillagainak sokaságát, és újrateremtem őket, és hála Nekem, a nap és a hold megújul – az égbolt nem lesz többé olyan, mint volt, és számtalan dolog megújul a földön is. Minden teljessé válik szavaim által. A világegyetem sok nemzetét újra felosztják, és a királyságom lép a helyükre, úgy, hogy a föld nemzetei örökre eltűnnek, és minden egy olyan királysággá válik, amely Engem imád; a föld minden nemzete elpusztul és megszűnik létezni. A világegyetem emberi lényei közül mindazok, akik az ördöghöz tartoznak, ki lesznek irtva, és mindazokat, akik a Sátánt imádják, égő tüzem pusztítja el – vagyis, kivéve azokat, akik most az áramlaton belül vannak, mind hamuvá lesznek. Amikor megfenyítem a sok népet, a vallásos világban lévők különböző mértékben visszatérnek királyságomba, munkáim által meghódítva, mert látták a fehér felhőn lovagló Szent eljövetelét. Minden ember a maga fajtája szerint lesz elkülönítve, és tetteinek megfelelő fenyítésben részesül. Mindazok, akik Ellenem fordultak, elpusztulnak; ami pedig azokat illeti, akiknek földi tetteiben Én nem szerepeltem, ők – annak alapján, ahogyan felmentették magukat – továbbra is létezni fognak a földön, fiaim és népem kormányzása alatt. Ki fogom nyilatkoztatni Magamat a számtalan népnek és a számtalan nemzetnek, és saját hangommal fogok zengeni a földön, hirdetve nagy munkám befejezését, hogy az egész emberiség a saját szemével láthassa.

Ahogy hangom egyre mélyebbé és intenzívebbé válik, a világegyetem állapotát is megfigyelem. Szavaim által a teremtés számtalan dolga újjá válik. A menny megváltozik, akárcsak a föld. Az emberiség az eredeti formájában tárul fel, és lassan minden egyes ember fajtája szerint elkülönül, és észrevétlenül visszatalál családja kebelébe. Ez nagyon fog Nekem tetszeni. Megszabadulok a zavarásoktól, nagyszerű munkám észrevétlenül beteljesedik, és a teremtés számtalan dolga mind átalakul. Amikor megteremtettem a világot, minden dolgot fajtája szerint formáltam, minden formával rendelkező dolgot fajtájával együtt helyeztem el. Ahogy irányítási tervem vége közeledik, visszaállítom a teremtés korábbi állapotát; mindent úgy állítok vissza, ahogyan eredetileg volt, mélyrehatóan megváltoztatva mindent, hogy minden visszatérjen tervem kebelébe. Eljött az idő! Tervem utolsó szakasza hamarosan megvalósul. Ó, tisztátalan, régi világ! Szavaim alatt biztosan el fogsz bukni! Tervemnek köszönhetően biztosan semmivé fogsz válni! Ó, a teremtés számtalan dolga! Mindannyian új életre keltek szavaim által – veletek lesz a ti felséges Uratok! Ah, tiszta és makulátlan új világ! Dicsőségemben biztosan újjá fogsz éledni! Ah, Sion hegye! Ne hallgass többé – diadalmasan tértem vissza! A teremtés közepéből vizsgálom az egész földet. A földön az emberiség új életet kezdett, és új reményt nyert. Ó, népem! Hogyan ne térhetnél vissza az életbe az Én fényemben? Hogyan ne ugrálhatnál örömödben vezetésem alatt? A földek ujjongva kiáltoznak, a vizek vidám nevetéstől harsognak! Ah, feltámadt Izráel! Hogyan ne éreznél büszkeséget az Én eleve elrendelésem miatt? Ki sírt? Ki jajgatott? A régi Izráel megszűnt létezni, és a mai Izráel felemelkedett, toronymagasan felegyenesedve a világban és az egész emberiség szívében. A mai Izráel az Én népemen keresztül biztosan eléri a lét forrását! Ó, gyűlölt Egyiptom! Csak nem vagy még mindig ellenem? Hogyan használhatod ki kegyelmemet, és hogyan próbálhatod meg elkerülni fenyítésemet? Hogyhogy nem tudsz létezni a fenyítésemben? Mindazok, akiket szeretek, biztosan élni fognak az örökkévalóságig, és mindazokat, akik Ellenem vannak, biztosan meg fogom fenyíteni örök időkre. Mert Én féltékeny Isten vagyok, és nem kímélem könnyelműen az embereket mindazért, amit tettek. Vigyázni fogok az egész földre, és a világ keleti felén igazsággal, fenséggel, haraggal és fenyítéssel megjelenve kinyilatkoztatom magamat az emberiség számtalan seregének!

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 26. fejezet)