Isten napi igéi  99. szemelvény

A „megtestesülés” Isten megjelenése a testben; Isten a test képében munkálkodik a teremtett emberiség körében. Tehát ahhoz, hogy Isten testet öltsön, előbb testté kell lennie, normális emberi mivolttal rendelkező testté; ez a legalapvetőbb előfeltétel. Valójában Isten megtestesülésének következménye, hogy Isten a testben él és munkálkodik, és Isten a Maga teljes lényegében testté lesz, emberré lesz. Megtestesült élete és munkája két szakaszra osztható fel. Az első az az élet, amit él, mielőtt szolgálatát végzi. Egy átlagos emberi családban él, teljességgel normális emberi mivoltban, engedelmeskedve az emberi élet normális erkölcseinek és törvényeinek, normális emberi szükségletekkel (étel, ruházat, alvás, hajlék), normális emberi gyengeségekkel és normális emberi érzelmekkel. Más szóval, ebben az első szakaszban nem isteni, teljesen normális emberi mivoltban él, részt vesz minden normális emberi tevékenységben. A második szakasz az az élet, amelyet szolgálata teljesítésének megkezdése után él. Továbbra is a hétköznapi emberi mivoltában lakozik, normális emberi hüvelyben, a természetfelettinek külső jelét nem mutatva. Ugyanakkor, pusztán szolgálata kedvéért él, és ez idő alatt normális emberi mivolta teljességgel azért létezik, hogy fenntartsa isteni mivoltának normális munkáját, mivel addigra normális emberi mivolta olyanná érett, ahonnan képes teljesíteni szolgálatát. Így élete második szakasza arra való, hogy normális emberi mivoltában teljesítse szolgálatát, amikor ez egy, a normális emberi mivoltot és a teljes isteni mivoltot egyaránt ötvöző élet. Annak oka, amiért életének első szakaszában teljesen hétköznapi emberi mivoltában él, az, hogy emberi mivolta még nem képes az isteni munka teljességét fenntartani, még nem érett; csak miután emberi mivolta megérett, válik képessé szolgálatát vállalni, tud hozzáfogni az Általa elvégzendő szolgálat teljesítéséhez. Mivel Neki testként növekednie és érnie kell, élete első szakasza a normális emberi mivolté – míg a második szakaszban, mivel emberi mivolta képes felvállalni az Ő munkáját és teljesíteni az Ő szolgálatát, a megtestesült Isten által élt élet az Ő szolgálata közben egy, az emberi mivoltot és a teljes isteni mivoltot ötvöző élet. Ha a megtestesült Isten születése pillanatától fogva komolyan hozzálátna szolgálatához, természetfeletti jeleket és csodákat téve, nem lenne testi lényege. Ebből kifolyólag, emberi mivolta testi lényege miatt létezik; emberi mivolt nélkül nem lehet test, és egy emberi mivolt nélküli személy nem emberi lény. Ily módon Isten testének emberi mivolta Isten megtestesült testének elemi sajátsága. Azt mondani, hogy „amikor Isten testet ölt, Ő teljeséggel isteni, és egyáltalán nem emberi”, istenkáromlás, ugyanis ez az állítás egyszerűen nem létezik, és sérti a megtestesülés elvét. Még miután szolgálatának teljesítését megkezdi, akkor is emberi külsőbe csomagolt isteni mivoltában él, amikor munkáját végzi; csupán arról van szó, hogy ekkor, emberi mivolta azt az egyetlen célt szolgálja, hogy lehetővé tegye isteni természete számára a normális testben történő munkálkodást. Tehát, a munka végrehajtója az Ő emberi mivoltában lakozó isteni mivolt. Az Ő isteni mivolta, nem pedig emberi mivolta munkálkodik, isteni mivolta mégis emberi mivoltán belül rejtőzik; lényegében a munkáját az Ő teljes isteni mivolta végzi, nem az emberi mivolta. Ugyanakkor, a munka teljesítője az Ő teste. Azt mondhatnánk, hogy Ő ember és Isten is, mivel Isten egy testben élő Istenné lesz, emberi külsővel és emberi lényeggel, ugyanakkor isteni lényeggel is. Mivel Ő ember isteni lényeggel, minden teremtett ember felett áll, bármely ember felett, aki Isten munkáját végezheti. S így, mindazok között, akik az Övéhez hasonló emberi hüvelyben élnek, mindazok között, akik emberi mivolttal rendelkeznek, csak Ő Magának Istennek a megtestesülése – mindenki más teremtett ember. Bár mindannyiuknak van emberi mivolta, a teremtett embereknek az emberi mivolton kívül nincs semmijük, míg a megtestesült Isten más: az Ő testében Neki nem csupán emberi mivolta van, hanem, ami fontosabb: isteni mivolta. Emberi mivolta látható testének külső megjelenésében és az Ő mindennapi életében, isteni mivolta azonban nehezen érzékelhető. Mivel isteni mivolta csak akkor fejeződik ki, amikor emberi mivolta van, és nem oly természetfeletti, mint ahogyan azt az emberek elképzelik, az emberek számára rendkívül nehezen látható. Az embereknek még ma is óriási nehézséget okoz, hogy a megtestesült Isten valódi lényegét kifürkésszék. Még miután ilyen hosszan beszéltem róla, gyanítom, hogy legtöbbetek számára továbbra is rejtély. Valójában ez a dolog igen egyszerű: mivel Isten testté lesz, az Ő lényege az emberi mivolt és az isteni mivolt ötvözete. Ezt a kombinációt nevezzük Magának Istennek, Magának Istennek a földön.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az Isten által lakott test lényege)

Isten napi igéi  100. szemelvény

Az élet, amelyet Jézus élt a földön, normális testben való élet volt. Testének normális emberi mivoltában élt. Az Ő hatalma – hogy munkáját végezze és igéjét szólja, vagy hogy meggyógyítsa a betegeket és démonokat űzzön, hogy efféle szokatlan dolgokat tegyen – a legnagyobb részben nem nyilvánult meg addig, amíg szolgálatát meg nem kezdte. Huszonkilenc éves kora előtti élete, mielőtt szolgálatát teljesítette, elegendő bizonyítékául szolgált, hogy Ő csupán egy normális hústest volt. Emiatt, és mert még nem kezdte meg szolgálata teljesítését, az emberek semmi istenit nem láttak Benne, nem láttak többet egy normális emberi lénynél, egy hétköznapi embernél – akárcsak annak idején, egyesek úgy hitték, hogy Ő József fia. Az emberek azt gondolták, hogy egy átlagos ember fia, fogalmuk sem volt, hogy Ő Isten megtestesült teste; még amikor szolgálata teljesítése során számos csodát tett, a legtöbb ember akkor is azt mondta, Ő József fia, mivel Ő Krisztus volt, egy normális emberi mivolthoz tartozó külsővel. Normális emberi mivolta és munkája egyaránt azért létezett, hogy véghez vigye az első megtestesülés jelentőségét, hogy bizonyítást nyerjen, miszerint Isten teljesen eljött a testbe, hogy egy teljességgel hétköznapi emberré lett. Normális emberi mivolta, mielőtt munkáját megkezdte, bizonyítéka volt annak, hogy Ő egy hétköznapi test; és az, hogy később munkálkodott, szintén azt igazolta, hogy egy közönséges test volt, ugyanis normális emberi mivolttal bíró testben tett jeleket és csodákat, gyógyította a betegeket és űzött démonokat. Az ok, amiért csodákat tudott tenni, az volt, hogy teste Isten hatalmát hordozta, az a test volt, amelybe Isten Lelke öltözött. Isten Lelke miatt birtokolta ezt a hatalmat, és ez nem jelentette azt, hogy Ő nem egy test volt. A betegek gyógyítása és a démonűzés volt az a munka, amelyet szolgálata során teljesítenie kellett, emberi mivoltában rejlő isteni mivoltának kifejeződése volt, és attól függetlenül, hogy milyen jeleket mutatott vagy hogyan bizonyította hatalmát, továbbra is normális emberi mivoltban élt, és továbbra is egy normális test volt. Egészen addig, amíg a kereszten lelt halálát követően fel nem támadt, normális testben lakozott. A kegyelemosztás, a betegek gyógyítása és a démonok kiűzése mind az Ő szolgálatának részét képezte, mind olyan munka volt, amelyet normális testében végzett. Mielőtt a keresztre ment, sosem szakadt el normális emberi testétől, függetlenül attól, hogy mit csinált épp. Ő volt Isten Maga, Isten saját munkáját végezve, mégis, mivel Isten megtestesült teste volt, ételt evett és ruhát viselt, normális emberi szükségletei voltak, normális emberi ésszel és normális emberi értelemmel. Mindez bizonyítéka volt annak, hogy Ő normális ember volt, ami igazolta, hogy Isten megtestesült teste normális emberi mivolttal rendelkező test volt, nem pedig természetfeletti. Feladata az volt, hogy befejezze Isten első megtestesülésének munkáját, hogy teljesítse az első megtestesülés által elvégzendő szolgálatot. A megtestesülés jelentősége az, hogy egy hétköznapi, normális ember végzi Magának Istennek a munkáját; azaz, hogy Isten emberi mivoltban végzi az Ő isteni munkáját, és ezzel legyőzi a Sátánt. A megtestesülés azt jelenti, hogy Isten Lelke egy testté válik, azaz Isten testet ölt; a munka, amelyet a test végez, a Lélek munkája, amely a testben valósul meg, a test fejezi ki. Isten testén kívül senki sem teljesítheti a megtestesült Isten szolgálatát; azaz csak Isten megtestesült teste, ez a normális emberi mivolt – és senki más – fejezheti ki az isteni munkát. Ha első eljövetele során Isten huszonkilenc éves kora előtt nem normális emberi mivolttal bírt volna – ha rögtön, amint megszületett, csodákat tudott volna tenni, ha rögtön, amint megtanult beszélni, a menny nyelvét beszélte volna, ha abban a pillanatban, amint először megvetette lábát a földön, valamennyi világi dolgot megértette volna, minden ember gondolatait és szándékait meg tudta volna különböztetni – egy ilyen embert nem lehetett volna normális embernek nevezni, és az ilyen testet nem lehetett volna emberi testnek hívni. Ha ez az eset állt volna fenn Krisztussal, Isten megtestesülésének jelentése és lényege veszett volna el. Az, hogy normális emberi mivolttal bír, bizonyítja, hogy Ő a testben megtestesült Isten; a tény, miszerint normális emberi növekedési folyamaton megy keresztül, tovább szemlélteti, hogy Ő egy normális test; mi több, az Ő munkája elegendő bizonyíték, hogy Ő Isten megtestesülő Szava, azaz Isten megtestesülő Lelke. Isten az Ő munkájának szükségletei miatt ölt testet; más szóval, a munka ezen szakaszát a testben kell elvégezni, normális emberi mivoltban kell teljesíteni. Ez az előfeltétele annak, hogy „az Ige testet öltsön”, hogy „az Ige megjelenjen a testben”, és ez az igaz történet Isten két megtestesülése mögött. Az emberek azt hihetik, hogy Jézus csodákat tett élete során, hogy egészen addig, amíg az Ő munkája a földön véget nem ért, nem mutatta az emberi mivolt jelét, hogy nem voltak normális emberi szükségletei vagy gyengeségei, sem emberi érzelmei, nem igényelte az élet alapszükségleteit, sem nem foglalkozott normális emberi gondolatokkal. Úgy képzelik el, mint akinek csak emberfeletti elméje van, egy transzcendens emberi mivolt. Úgy hiszik, hogy mivel Ő Isten, nem kellene a normális emberekhez hasonlóan gondolkodnia és élnie, hogy csak egy normális embernek, egy bona fide emberi lénynek lehetnek normális emberi gondolatai, és élhet normális emberi életet. Ezek mind emberi fogalmak és emberi elképzelések, és ezek az elképzelések ellenkeznek Isten munkájának eredeti szándékaival. A normális emberi gondolkodás normális emberi értelmet és normális emberi mivoltot tart fenn; a normális emberi mivolt tartja fenn a test normális funkcióit; és a test normális funkciói teszik lehetővé a test normális életét annak egészében. Isten csak egy ilyen testben munkálkodva teljesítheti az Ő megtestesülésének célját. Ha a megtestesült Isten csak a test külső burkát birtokolná, ám nem lennének normális emberi gondolatai, akkor ez a test nem bírna emberi értelemmel, még kevésbé bona fide emberi mivolttal. Hogyan tudná egy ilyen, emberi mivoltot nélkülöző test teljesíteni a szolgálatot, amelyet a megtestesült Istennek el kell végeznie? Egy normális elme fenntartja az emberi élet minden szempontját; egy normális elme nélkül az illető nem lenne ember. Más szóval, egy olyan személy, akinek nincsenek normális gondolatai, mentálisan beteg, és egy Krisztusról, akinek emberi mivolta nincs, csak isteni, nem mondható el, hogy Isten megtestesült teste. Így hát, hogyan nélkülözhetné Isten megtestesült teste a normális emberi mivoltot? Nem istenkáromlás-e azt mondani, hogy Krisztusnak nincs emberi mivolta? Minden tevékenység, amellyel a normális emberek foglalkoznak, egy normális emberi elme működésére épül. Enélkül az emberek abnormálisan viselkednének; még a fekete és a fehér, a jó és a rossz közti különbséget sem tudnák megmondani; és nem lenne emberi erkölcsük, sem morális elveik. Hasonlóképp, ha a megtestesült Isten nem gondolkodna úgy, mint egy normális ember, akkor nem lenne egy bona fide test, egy normális test. Egy ilyen nem gondolkodó test nem lenne képes felvállalni az isteni munkát. Nem lenne képes normálisan részt venni a normális test tevékenységeiben, még kevésbé lenne képes együtt élni az emberekkel a földön. S ily módon, Isten megtestesülésének jelentősége, Isten testet öltésének valódi lényege veszett volna el. A megtestesült Isten emberi mivolta azért létezik, hogy fenntartsa a normális isteni munkát a testben; az Ő normális emberi gondolkodása tartja fenn az Ő normális emberi mivoltát és az Ő összes normális testi tevékenységét. Azt mondhatnánk, hogy az Ő normális emberi gondolkodása azért létezik, hogy fenntartsa Isten minden munkáját a testben. Ha ennek a testnek nem lenne egy normális emberi elméje, Isten nem dolgozhatna a testben, és mindaz, amit a testben kell tennie, sosem valósulhatna meg. Bár a megtestesült Isten normális emberi elmével bír, az Ő munkáját nem hamisítja meg emberi gondolat; normális elmével vállalja fel a munkát az emberi mivoltban, azzal az előfeltétellel, hogy az elmével rendelkező emberi mivolttal bír, nem pedig normális emberi gondolat gyakorlása által. Nem számít, mennyire magasztosak az Ő testének gondolatai, az Ő munkáját nem fertőzi logika vagy gondolkodás. Más szóval, az Ő munkája nem az Ő testének elméje által fogan, hanem az isteni munka közvetlen kifejeződése az Ő emberi mivoltában. Az Ő összes munkája az Általa teljesítendő szolgálat, és ezek egyike sem az ő agyában fogan meg. Például a betegek gyógyítása, a démonok kiűzése vagy a keresztre feszítés nem az Ő emberi elméjének terméke volt, és egyetlen emberi elmével rendelkező ember sem tudta volna véghez vinni ezeket. Hasonlóképpen, a hódítás mai munkája egy olyan szolgálat, amelyet a megtestesült Istennek kell teljesítenie, ám az nem egy emberi akarat munkája, hanem az a munka, amelyet az Ő isteni mivoltának kell megtennie, olyan munka, amelyre hús-vér ember nem képes. Ily módon a megtestesült Istennek normális emberi elmével kell rendelkeznie, normális emberi mivolttal kell bírnia, mivel normális emberi elmével rendelkező normális emberi mivoltban kell végeznie munkáját. Ez a megtestesült Isten munkájának lényege, a megtestesült Isten valódi lényege.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az Isten által lakott test lényege)

Isten napi igéi  101. szemelvény

Mielőtt Jézus a munkát teljesítette, csupán normális emberi mivoltában élt. Senki nem tudta megmondani, hogy Ő Isten volt, senki sem találta ki, hogy Ő volt a megtestesült Isten; az emberek csak egy teljesen hétköznapi emberként ismerték Őt. Az Ő teljesen hétköznapi, normális emberi mivolta volt annak bizonyítéka, hogy Isten testet öltött, és hogy a Kegyelem Kora a megtestesült Isten munkájának kora volt, nem pedig a Lélek munkájának kora. Bizonyítéka volt annak, hogy Isten Lelke teljességgel a testben valósult meg, hogy Isten megtestesülésének korában az Ő teste végezte a Lélek minden munkáját. A normális emberi mivolttal rendelkező Krisztus egy test, amelyben a Lélek megvalósul, és normális emberi mivolttal bír, normális értelemmel és emberi gondolattal. A „megvalósulás” azt jelenti, hogy Isten emberré lesz, a Lélek testet ölt; egyszerűbben fogalmazva, ez az, amikor Isten Maga egy normális emberi mivolttal rendelkező testben lakozik, és azon keresztül fejezi ki isteni munkáját – ezt jelenti a megvalósulás vagy a megtestesülés. Első megtestesülése során Istennek gyógyítania kellett a betegeket és démonokat kellett űznie, mivel az Ő munkája a megváltás volt. A teljes emberi faj megváltása érdekében könyörületesnek és megbocsátónak kellett lennie. A munka, amit keresztre feszítése előtt végzett, a betegek gyógyítása és a démonűzés volt, ami előre jelezte, hogy megváltja az embert a bűntől és a szennytől. Mivel az a Kegyelem Kora volt, szükséges volt, hogy gyógyítsa a betegeket, ezáltal jeleket és csodákat mutatva, amelyek a kegyelmet képviselték abban a korban – ugyanis a Kegyelem Kora a kegyelem osztása körül összpontosult, amit béke, öröm és anyagi áldások jelképeztek – mind az emberek Jézusba vetett hitének szimbólumai. Vagyis, a betegek gyógyítása, a démonűzés és a kegyelem adományozása Jézus testének ösztönös képességei voltak a Kegyelem Korában, a testben megvalósult Lélek munkáját jelentették. Ugyanakkor, amíg ilyen munkát végzett, a testben élt, és nem emelkedett felül a testen. Függetlenül attól, hogy milyen gyógyító tetteket hajtott végre, továbbra is normális emberi mivolttal bírt, továbbra is normális emberi életet élt. Amiért azt mondom, hogy Isten megtestesülésének kora során a test végezte a Lélek összes munkáját, az, hogy nem számít, milyen munkát végzett, a testben végezte azt. Munkája miatt azonban az emberek nem úgy tekintettek testére mint egy teljesen fizikai lényeggel rendelkezőre, hiszen ez a test csodákat tudott tenni, és bizonyos különleges pillanatokban olyan dolgokat tudott tenni, amelyek meghaladják a testet. Természetesen, az összes ilyen esemény azután történt, hogy szolgálatát megkezdte, mint például, hogy negyven napon át próbára tétetett vagy a hegyen színeváltozott. Tehát, Jézussal Isten megtestesülésének jelentése nem érte el teljességét, csupán részlegesen teljesült. Az élet, amelyet a testben élt munkájának megkezdése előtt, minden szempontból teljesen normális volt. Miután a munkát megkezdte, csak testének külső burkát tartotta meg. Mivel az Ő munkája az isteni mivolt kifejeződése volt, meghaladta a test normális funkcióit. Végül is, Isten megtestesült teste különbözött a hús-vér emberektől. Természetesen mindennapi életében szüksége volt ételre, ruhára, alvásra és hajlékra, minden normális szükségletet igényelt, és egy normális emberi lény elméjével rendelkezett, illetve normális emberi lényhez hasonlóan gondolkodott. Az emberek továbbra is normális embernek tartották Őt, azt leszámítva, hogy a munka, amit végzett, természetfeletti volt. Tulajdonképpen, függetlenül attól, hogy mit tett, egy hétköznapi és normális emberi mivoltban élt, és mialatt a munkát végezte, értelme kiváltképp normális volt, gondolatai különösen tiszták, bármely más normális ember gondolatainál tisztábbak. A megtestesült Istennek szüksége volt rá, hogy ilyen gondolkodása és értelme legyen, ugyanis az isteni munkát olyan testnek kellett kifejeznie, amelynek értelme rendkívül normális, és amelynek gondolatai igen tiszták voltak – teste csak ily módon tudta kifejezni az isteni munkát. A földön élt harminchárom és fél éve alatt Jézus mindvégig megtartotta normális emberi mivoltát, ám három és féléves szolgálata alatt végzett munkája miatt az emberek azt gondolták, Ő rendkívül transzcendens, és hogy sokkal természetfelettibb, mint annak előtte. Jézus normális emberi mivolta valójában változatlan maradt mielőtt és miután szolgálatát megkezdte; emberi mivolta végig ugyanaz volt, ám a szolgálata megkezdése előtti és után különbség miatt, a testét illetően két eltérő nézet alakult ki. Nem számít, mit gondoltak az emberek, a megtestesült Isten egész idő alatt megtartotta eredeti, normális emberi mivoltát, mert mióta Isten testet öltött, a testben élt, a testben, amely normális emberi mivolttal rendelkezett. Attól függetlenül, hogy éppen szolgálatát teljesítette-e vagy sem, testének normális emberi mivolta nem törlődhetett el, ugyanis a test alapvető lényege az emberi mivolt. Mielőtt Jézus a szolgálatát teljesítette, teste teljesen normális maradt, valamennyi hétköznapi emberi tevékenységgel foglalkozva; a legkevésbé sem tűnt természetfelettinek, semmiféle csodás jelet nem mutatott. Akkoriban egyszerűen egy teljesen átlagos ember volt, aki Istent imádta, még ha törekvése sokkal becsületesebb, sokkal őszintébb is volt, mint bárki másé. Ez az, ahogyan a teljesen normális emberi mivolta megnyilvánult. Mivel szolgálatának vállalása előtt semmilyen munkát nem végzett, senki sem volt tudatában kilétének, senki sem tudta megmondani, hogy teste különbözött mindenki másétól, hiszen még csak egyetlen csodát sem tett, Isten saját munkájának egyetlen darabját sem végezte el. Mindazonáltal, miután megkezdte szolgálatának teljesítését, megtartotta normális emberi mivoltának külső burkát, és továbbra is normális emberi értelemmel élt, ám mivel elkezdte végezni Magának Istennek a munkáját, felvállalta Krisztus szolgálatát, és olyan munkát végzett, amelyre a halandó lények, hús-vér emberek képtelenek voltak, az emberek azt feltételezték, hogy nem normális emberi mivolta van és nem egy egészen normális test, hanem egy hiányos test. A munka miatt, amit végzett, az emberek azt mondták, hogy Ő egy Isten a testben, akinek nincs normális emberi mivolta. Az efféle értelmezés hibás, mivel az emberek nem fogták fel Isten megtestesülésének jelentőségét. Ez a félreértés abból a tényből táplálkozott, hogy az Isten által a testben kifejezett munka az isteni munka volt, amely egy normális emberi mivolttal rendelkező testben fejeződött ki. Isten testet öltött, testben lakozott, és az Ő emberi mivoltában végzett munkája elhomályosította az Ő emberi mivoltának normalitását. Ennek okán az emberek úgy hitték, hogy Istennek nincs emberi mivolta, csak isteni mivolta.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az Isten által lakott test lényege)

Isten napi igéi  102. szemelvény

Első megtestesülésében Isten nem fejezte be a megtestesülés munkáját; csupán ama munka első lépését tette meg, amit Istennek a testben meg kellett tennie. Tehát, a megtestesülés munkáját bevégzendő, Isten ismét visszatért a testbe, megélve a test minden normalitását és valóságát, azaz Isten Igéjét egy teljesen normális és hétköznapi testben kinyilvánítva, ezzel befejezve a munkát, amit a testben hátrahagyott. Lényegében a második megtestesült test olyan, mint az első, ám még valóságosabb, még normálisabb, mint az első. Következésképp, a második megtestesült test által elviselt szenvedés nagyobb az elsőénél, ám ez a szenvedés az Ő testben végzett szolgálatának eredménye, ami nem hasonlít a romlott ember szenvedéséhez, és szintén az Ő testének normalitásából és valóságából ered. Mivel szolgálatát teljesen normális és valós testben teljesíti, a testnek sok megpróbáltatást kell elviselnie. Minél normálisabb és valóságosabb ez a test, annál többet fog Ő szenvedni szolgálatának teljesítése során. Isten munkája egy igen hétköznapi testben fejeződik ki, amely egyáltalán nem természetfeletti. Mivel az Ő teste normális, és az ember megváltásának munkáját is a vállára kell vennie, még nagyobb mértékben szenved, mint egy természetfeletti test tenné – és mindez az szenvedés az Ő testének valódiságából és normalitásából ered. A szenvedésből, amelyen a két megtestesült test átment szolgálatának teljesítése közben, látható a megtestesült test lényege. Minél normálisabb a test, annál nagyobb nehézséget kell elviselnie, mialatt felvállalja a munkát; minél valóságosabb a munkát felvállaló test, annál kíméletlenebbek az emberek elképzelései, és valószínűleg annál több veszély sújtja Őt. És mégis, minél valóságosabb a test, és minél inkább bírja a test egy normális emberi lény szükségleteit és teljes értelmét, annál inkább képes Ő Isten munkáját magára vállalni a testben. Jézus teste volt az, amelyet keresztre szegeztek, az Ő teste, amelyről vétekáldozatként lemondott; egy normális emberi mivolttal rendelkező test által győzte le a Sátánt, és mentette meg teljesen az embert a kereszttől. Továbbá Isten egy teljes test formájában végzi el az Ő második megtestesülésében a hódítás munkáját, és győzi le a Sátánt. Csak egy teljesen normális és valóságos test végezheti el a hódítás munkáját a maga teljességében, és tehet hathatós tanúságot. Azaz, az ember meghódítása a megtestesült Isten valóságán és normalitásán keresztül válik hatékonnyá, nem pedig természetfeletti csodákon és kinyilatkoztatásokon keresztül. Eme megtestesült Isten szolgálata, hogy beszéljen, és ezáltal meghódítsa, valamint tökéletesítse az embert; más szóval, a testben megvalósult Lélek munkája, a test kötelessége, hogy beszéljen és ezáltal teljesen meghódítsa, leleplezze, tökéletesítse és kiűzze az embert. S így, a hódítás munkájában történik meg, hogy Isten testben végzett munkája teljességében megvalósul majd. A megváltás kezdeti munkája csupán a megtestesülés munkájának eleje volt; a hódítás munkáját végző test fogja a megtestesülés teljes munkáját bevégezni. Nemek szerint az egyik férfi, a másik nő, tehát, kiegészítve Isten megtestesülésének jelentőségét és eloszlatva az ember Istenről alkotott elképzeléseit: Isten férfi és nő egyaránt lehet, és lényegében a megtestesült Isten nem nélküli. A férfit és a nőt egyaránt Ő teremtette, és Számára nincs nemek szerinti felosztás. A munka e szakaszában Isten nem tesz jeleket és csodákat, úgyhogy a munka szavak által éri el eredményeit. Ennek oka egyébként az, hogy a megtestesült Isten munkája ezúttal nem a betegek gyógyítása és a démonűzés, hanem az ember meghódítása a beszéd által, azaz Isten eme megtestesülése által birtokolt vele született képessége a szavak szólása és az ember meghódítása, nem pedig a betegek gyógyítása és a démonűzés. Az Ő munkája a normális emberi mivoltban nem a csodatétel, nem a betegek gyógyítása és a démonűzés, hanem az, hogy beszéljen, és így a második megtestesült test sokkal normálisabbnak tűnik az emberek számára, mint az első. Az emberek látják, hogy Isten megtestesülése nem hazugság; de ez a megtestesült Isten különbözik a megtestesült Jézustól, és bár Ők mindketten Isten megtestesülései, nem teljesen ugyanazok. Jézus normális emberi mivolttal bírt, hétköznapi emberi mivolttal, ám számos jel és csoda követte. Ebben a megtestesült Istenben az emberi szem nem fog jeleket vagy csodákat látni, sem a betegek gyógyítását, sem démonok kiűzését, sem tengeren járást, sem negyven napon át tartó böjtölést... Ő nem ugyanazt a munkát végzi, amelyet Jézus végzett, nem azért, mert lényegét tekintve a teste alig különbözik Jézusétól, hanem mert az Ő szolgálata nem a betegek gyógyítása és a démonűzés. Ő nem rombolja le a saját munkáját, nem zavarja a saját munkáját. Mivel valódi szavain keresztül hódítja meg az embert, nincs szükség rá, hogy csodákkal igázza le, így ez a szakasz a megtestesülés munkájának befejezését szolgálja. A megtestesült Isten, akit ma látsz, teljes egészében egy test, és semmi természetfeletti nincs Benne. Megbetegszik, ahogyan mások, ételre és ruhára van szüksége, ahogyan másoknak; teljes egészében egy test. Ha a megtestesült Isten ezúttal is természetfeletti jeleket és csodákat tenne, ha gyógyítaná a betegeket, démonokat űzne vagy egyetlen szóval ölni tudna, hogyan valósulhatna meg a hódítás munkája? Hogyan terjedhetne a munka a pogány népek között? A betegek gyógyítása és a démonűzés a Kegyelem Korának munkája volt, a megváltás munkájának első lépése volt, és most, hogy Isten megmentette az embert a kereszttől, többé nem azt a munkát végzi. Ha az utolsó napok során egy Jézussal azonos „Isten” jelenne meg, aki a betegeket gyógyítaná, démonokat űzne és keresztre feszíttetne az emberért, az az „Isten”, bár megegyezne Isten Bibliában foglalt leírásával, és az ember könnyen elfogadná, lényegében nem az Isten Lelke által, hanem egy gonosz szellem által viselt test lenne. Ugyanis, Isten munkájának alapelve, hogy sosem ismétli meg, amit már befejezett. S így Isten második megtestesülésének munkája eltérő az első munkájától. Az utolsó időben Isten egy hétköznapi, normális testben valósítja meg a hódítás munkáját; nem gyógyítja a betegeket, nem feszítik keresztre az emberért, csupán egyszerűen szavakat szól a testben, és meghódítja az embert a testben. Csak az ilyen test Isten megtestesült teste; csak az ilyen test végezheti be Isten munkáját a testben.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az Isten által lakott test lényege)

Isten napi igéi  103. szemelvény

Ebben a szakaszban a megtestesült Isten akár nehézséget visel, akár a szolgálatát teljesíti, azt azért teszi, hogy teljessé tegye a megtestesülés értelmét, hiszen ez Isten utolsó megtestesülése. Isten csak kétszer ölthet testet. Harmadik alkalom nem lehet. Az első megtestesülés férfi volt, a második női, s így Isten testének képe teljessé válik az ember elméjében; mi több, a két megtestesülés már befejezte Isten munkáját a testben. Az első alkalommal a megtestesült Isten normális emberi mivolttal bírt, hogy teljessé tegye a megtestesülés értelmét. Ezúttal ismét normális emberi mivolttal rendelkezik, ám ennek a megtestesülésnek más az értelme: mélyebb, és az Ő munkája mélyrehatóbb jelentőséggel bír. Az ok, amiért Isten még egyszer testet öltött, hogy teljessé tegye a megtestesülés jelentését. Amikor Isten egészen befejezte munkájának eme szakaszát, a megtestesülés teljes jelentése, azaz Isten munkája a testben, teljessé válik majd, és nem lesz több munka, amit a testben kell végezni. Nevezetesen, mostantól Isten soha többé nem ölt testet, hogy munkáját végezze. Isten csak az emberiség megmentéséért és tökéletesítéséért végzi a megtestesülés munkáját. Más szóval, korántsem megszokott, hogy Isten testet öltsön, kivéve, ha az a munka kedvéért történik. Azzal, hogy testet ölt a munkához, megmutatja a Sátánnak, hogy Isten egy test, egy normális ember, egy hétköznapi ember – és mégis győzedelmesen uralkodhat a világ felett, legyőzheti a Sátánt, megválthatja az emberiséget, meghódíthatja az emberiséget! A Sátán munkájának célja az emberiség megrontása, míg Isten munkájának célja az emberiség megmentése. A Sátán egy feneketlen mélységben ejti csapdába az embert, míg Isten kimenti őt onnan. A Sátán minden embert rábír, hogy imádja (őt), míg Isten a Maga fennhatósága alá hajtja őket, hiszen Ő a teremtés Ura. Mindez a munka Isten két megtestesülésén keresztül valósul meg. Lényegében az Ő teste az emberi mivolt és az isteni mivolt egysége, és normális emberi mivolttal bír. Tehát, Isten megtestesült teste nélkül Isten nem tudná elérni az emberiség megmentésének eredményeit, és testének normális emberi mivolta nélkül a testben végzett munkája sem tudná elérni ezeket az eredményeket. Isten megtestesülésének lényege, hogy normális emberi mivolttal kell rendelkeznie; ha ez másképp lenne, az ellentmondana Isten eredeti szándékának a megtestesülést illetően.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az Isten által lakott test lényege)

Isten napi igéi  104. szemelvény

Miért mondom, hogy a megtestesülés értelme nem teljesedett ki Jézus munkájában? Mivel az Ige nem vált teljesen testté. Amit Jézus tett, csupán Isten testben végzett munkájának egy része volt; Ő csak a megváltás munkáját végezte el, és nem végezte el az ember teljes megnyerésének munkáját. Emiatt Isten még egyszer testet öltött az utolsó napokban. A munka eme szakasza szintén hétköznapi testben valósul meg; egy teljesen normális emberi lény végzi el, az, akinek emberi mivolta a legkevésbé sem transzcendens. Más szóval, Isten egy teljes emberi lénnyé vált; olyan személy, akinek identitása Istené, egy teljes emberi lény, egy teljes test, aki a munkát végzi. Az emberi szem egy hús-vér testet lát, amely egyáltalán nem transzcendens, egy igen hétköznapi személyt, aki beszéli a menny nyelvét, aki nem mutat csodás jeleket, nem tesz csodákat, még kevésbé teszi közszemlére a vallásról szóló belső igazságot nagy gyülekezeti termekben. A második megtestesült test munkája teljességgel másnak tűnik az emberek számára, mint az elsőé, olyannyira, hogy úgy tűnik, a kettőben semmi közös nincs, és az első munkából ezúttal semmi sem látható. Bár a második megtestesült test munkája eltér az elsőétől, az nem bizonyítja, hogy az Ő forrásuk ne lenne egy és ugyanaz. Az, hogy forrásuk azonos-e, a testek által végzett munka jellegétől függ, nem pedig az Ő külső burkaitól. Munkájának három szakasza során Isten kétszer öltött testet, és a megtestesült Isten munkája mindkét alkalommal egy új kort nyit meg, egy új munkát vezet be; a megtestesülések kiegészítik egymást. Az emberi szem képtelen megmondani, hogy a két test valójában azonos forrásból ered. Magától értetődik, hogy ez túlmegy az emberi szem vagy az emberi elme képességein. Lényegüket tekintve azonban Ők ugyanazok, ugyanis munkájuk ugyanabból a Lélekből ered. Az, hogy a két megtestesült test ugyanabból a forrásból ered-e, nem a kor és a hely alapján, amelyben Ők születtek, sem más hasonló tényezők alapján ítélhető meg, hanem az Általuk kifejezett isteni munka alapján. A második megtestesült test semmit nem végez abból a munkából, amit Jézus tett, ugyanis Isten munkája nem követi a szokásokat, hanem minden alkalommal egy új ösvényt nyit meg. A második megtestesült test nem az első test hatásának mélyítésére vagy megszilárdítására törekszik az emberek elméjében, hanem annak kiegészítésére és tökéletesítésére, az ember Istenről alkotott tudásának mélyítésére, az emberek szívében létező szabályok megszegésére, és az Istenről alkotott hamis képek kitörlésére a szívükből. Azt mondhatjuk, hogy Isten saját munkájának egyik önálló szakasza sem adhat egy teljes tudást az embernek Róla; mindegyik csak egy résszel szolgál, nem az egésszel. Bár Isten teljességében kifejezte természetét, az ember korlátozott felfogóképessége miatt az Istenről szóló ismerete továbbra is hiányos marad. Emberi nyelvet használva lehetetlen átadni Isten természetének teljességét; mi több, hogyan tudja az Ő munkájának egyetlen szakasza teljesen kifejezni Istent? Normális emberi mivoltának leple alatt munkálkodik a testben, és az ember csak isteni mivoltának kifejeződései által ismerheti meg Őt, nem pedig testi burka által. Isten testet ölt, hogy lehetővé tegye az ember számára, hogy sokféle munkája által megismerje Őt, és munkájának semelyik két szakasza nem hasonló egymáshoz. Az ember csak ily módon szerezhet teljes tudást Isten testben végzett munkájáról, nem egyetlen szempontra szorítkozva. Bár a két megtestesült test munkája különböző, a testek lényege és munkájuk forrása azonos; csupán arról van szó, hogy a munka két különböző szakaszának teljesítéséért léteznek, és két különböző korban tűnnek fel. Bármi is legyen, Isten megtestesült testei ugyanabban a lényegben osztoznak és ugyanonnan erednek – ez olyan igazság, amelyet senki sem tagadhat.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az Isten által lakott test lényege)

Isten napi igéi  105. szemelvény

A megtestesült Istent Krisztusnak hívják, és Krisztus az Isten Lelke által felöltött test. Ez a test nem hasonlít semmilyen emberhez, aki testből való. Ez a különbség azért van, mert Krisztus nem test és vér; Ő a Lélek megtestesülése. Egyszerre rendelkezik normális emberi és teljes isteni mivoltával. Isteni mivoltának egyetlen ember sincs birtokában. Normális emberi mivolta fenntartja minden normális tevékenységét a testben, míg isteni mivolta Magának Istennek a munkáját végzi. Legyen az Ő emberi vagy isteni mivolta, mindkettő a mennyei Atya akaratának van alávetve. Krisztus lényege a Lélek, azaz isteni mivolta. Ezért az Ő lényege Maga Isten; ez a lényeg nem fogja félbeszakítani saját munkáját, és nem tudna semmi olyat tenni, ami saját munkáját tönkretenné, és soha nem mondana olyan szavakat sem, amelyek saját akarata ellen lennének. Ezért a megtestesült Isten sohasem végezne olyan munkát, amely félbeszakítja saját irányítását. Ez az, amit minden embernek meg kellene értenie. A Szentlélek munkájának lényege, hogy megmentse az embert, és Isten saját irányítását szolgálja. Hasonlóképpen Krisztus munkája is az ember megmentése, és Isten akaratát szolgálja. Tekintve, hogy Isten testet ölt, a testében valósítja meg a lényegét, úgy, hogy a teste elegendő a munkája elvégzéséhez. Ezért Isten Lelkének minden munkáját Krisztus munkája helyettesíti a megtestesülés idején, és a megtestesülés ideje alatt minden munka középpontjában Krisztus munkája áll. Ez nem vegyíthető semmilyen más kor munkájával. És mivel Isten testet ölt, Ő a testének azonosságában munkálkodik; mivel testben jön, testben is fejezi be azt a munkát, amelyet el kell végeznie. Legyen az Isten Lelke vagy Krisztus, mindkettő Maga Isten, és Ő elvégzi a munkát, amit végeznie kell, és teljesíti a szolgálatot, amit teljesítenie kell.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus lényege a Mennyei Atya akaratának való engedelmesség)

Isten napi igéi  106. szemelvény

Maga Isten lényege gyakorolja a hatalmat, de képes teljes mértékben alávetni magát a tőle származó hatalomnak. Legyen szó akár a Lélek, akár a test munkájáról, egyik sem ütközik a másikkal. Isten Lelke a hatalom az egész teremtés felett. Az Isten lényegével rendelkező test is rendelkezik hatalommal, de Isten a testben is elvégezhet minden olyan munkát, amely egyezik a mennyei Atya akaratával. Ezt egyetlen ember sem tudja megvalósítani vagy felfogni. Isten Maga a hatalom, de a teste alávetheti magát az Ő hatalmának. Erre utal, amikor azt mondják, hogy „Krisztus engedelmeskedik az Atya Isten akaratának”. Isten egy Lélek, és képes elvégezni az üdvösség munkáját, ahogyan Isten emberré is válhat. Mindenesetre Maga Isten végzi el a saját munkáját; nem szakítja félbe és nem zavarja meg, még kevésbé végez olyan munkát, amely ellentmond önmagának, mivel a Lélek és a test által végzett munka lényege egyforma. Legyen az a lélek vagy a test, mindkettő egyazon akarat teljesítésén és ugyanazon munka irányításán dolgozik. Bár a Lélek és a test két különböző minőséggel rendelkezik, lényegük ugyanaz; mindkettő rendelkezik Magának Istennek a lényegével és Magának Istennek az azonosságával. Maga Isten nem rendelkezik az engedetlenség elemeivel; az Ő lényege jó. Ő minden szépség és jóság, valamint minden szeretet kifejeződése. Isten még testben sem tesz semmi olyat, ami ellenszegülne az Atya Istennek. Még élete feláldozása árán is teljes szívéből hajlandó lenne így tenni, és nem hozna más döntést. Isten nem rendelkezik az önelégültség vagy az elbizakodottság, az önhittség és az arrogancia elemeivel; nincsenek meg benne az elvetemültség elemei. Minden, ami Istennek ellenszegül, a Sátántól származik; a Sátán a forrása minden csúfságnak és gonoszságnak. Az embernek azért vannak a Sátánéhoz hasonló tulajdonságai, mert a Sátán megrontotta és megdolgozta az embert. Krisztust nem rontotta meg a Sátán, ezért Őbenne csak Isten tulajdonságai vannak meg, a Sátán tulajdonságai közül egy sem. Bármilyen fáradságos is a munka, vagy gyenge is a test, Isten, amíg testben él, soha nem tesz semmi olyat, ami félbeszakítja Magának Istennek a munkáját, és még kevésbé fordít hátat engedetlenségből az Atya Isten akaratának. Inkább szenvedné el a test fájdalmait, minthogy szembeszegüljön az Atya Isten akaratával; ahogy Jézus mondta imájában: „Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.” Az emberek maguk hozzák meg döntéseiket, de Krisztus nem. Bár Ő rendelkezik Magának Istennek az identitásával, mégis keresi az Atya Isten akaratát, és a test szemszögéből nézve teljesíti azt, amit az Atya Isten rábízott. Ez olyasvalami, amit az ember nem érhet el. Ami a Sátántól származik, az nem rendelkezhet Isten lényegével; csak olyasmivel, ami engedetlen és ellenszegül Istennek. Nem tud teljes mértékben engedelmeskedni Istennek, még kevésbé tud önként engedelmeskedni Isten akaratának. Krisztuson kívül minden ember tehet olyat, ami ellenszegül Istennek, és egyetlen ember sem képes közvetlenül vállalni az Isten által rábízott munkát; senki sem képes arra, hogy Isten irányítását a saját teljesítendő kötelességének tekintse. Krisztus lényege az Atya Isten akaratának való alávetettség; az Istennel szembeni engedetlenség a Sátán jellemzője. Ez a két tulajdonság összeegyeztethetetlen, és akiben megvannak a Sátán tulajdonságai, az nem nevezhető Krisztusnak. Azért nem tudja az ember Isten helyett elvégezni Isten munkáját, mert az emberben nincs meg semmi Isten lényegéből. Az ember a maga személyes érdekei és jövőbeli kilátásai érdekében munkálkodik Isten számára, Krisztus azonban azért dolgozik, hogy az Atya Isten akaratát teljesítse.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus lényege a Mennyei Atya akaratának való engedelmesség)

Isten napi igéi  107. szemelvény

Krisztus emberi mivoltát az Ő isteni mivolta irányítja. Bár testben van, emberi mivolta nem teljesen olyan, mint egy hús-vér emberé. Megvan a saját egyedi jelleme, és ezt is isteni mivolta irányítja. Az Ő isteni mivoltának nincs gyengesége; Krisztus gyengesége emberi mivoltának gyengeségére vonatkozik. Bizonyos mértékig ez a gyengeség korlátozza az Ő isteni mivoltát, de ezek a korlátok bizonyos hatókörön és időn belül vannak, és nem határtalanok. Amikor eljön az ideje annak, hogy isteni mivoltának munkáját elvégezze, arra az Ő emberi mivoltától függetlenül kerül sor. Krisztus emberi mivoltát teljes egészében isteni mivolta irányítja. Emberi mivoltának normális életén kívül minden más cselekedetét isteni mivolta befolyásolja, érinti és irányítja. Bár Krisztusnak van emberi mivolta, ez nem zavarja meg isteni mivoltának munkáját, és ez pontosan azért van, mert Krisztus emberi mivoltát isteni mivolta irányítja; bár emberi mivolta nem érett a tekintetben, ahogyan másokkal viselkedik, ez nincs hatással isteni mivoltának normális munkájára. Amikor azt mondom, hogy az Ő emberi mivolta nem romlott meg, azt úgy értem, hogy Krisztus emberi mivoltát közvetlenül isteni mivolta tudja utasítani, és hogy Ő magasabb értelemmel rendelkezik, mint az átlagember. Az Ő emberi mivolta a legalkalmasabb arra, hogy isteni mivolta irányítsa munkájában; az Ő emberi mivolta a legalkalmasabb arra, hogy kifejezze isteni mivolta munkáját, és a legalkalmasabb arra, hogy alávesse magát ennek a munkának. Mivel Isten a testben munkálkodik, soha nem téveszti szem elől azt a kötelességet, amelyet a testben élő embernek teljesítenie kell; Ő képes igaz szívvel imádni Istent a mennyben. Rendelkezik Isten lényegével, és az identitása Magáé Istené. Csakhogy Ő a földre jött, és teremtett lénnyé lett, egy teremtett lény külső burkával, és most rendelkezik emberi mivolttal, amije korábban nem volt. Képes imádni Istent a mennyben; ez Magának Istennek a lénye, és az ember számára utánozhatatlan. Az ő identitása Isten Maga. Ő a test szemszögéből imádja Istent; ezért nem helytelenek a „Krisztus imádja Istent a mennyben” szavak. Amit az embertől kér, az pontosan az Ő saját lénye; mindazt, amit az embertől kér, már elérte, mielőtt kérte volna tőle. Soha nem támasztana követelményeket másokkal szemben, miközben Ő maga mentes tőlük, mivel mindez alkotja az Ő lényét. Függetlenül attól, hogy hogyan végzi a munkáját, nem cselekedne úgy, hogy engedetlen legyen Istennel szemben. Bármit is kérjen az embertől, egyetlen kérése sem haladja meg az ember által elérhetőt. Minden, amit Ő tesz, az Isten akaratát teljesíti, és az Ő irányítását szolgálja. Krisztus isteni mivolta minden ember felett áll, ezért Ő a legmagasabb hatalom minden teremtett lény számára. Ez a hatalom az Ő isteni mivolta, vagyis Magának Istennek a természete és lénye, ami meghatározza az Ő identitását. Ezért – bármennyire is normális az Ő emberi mivolta – tagadhatatlan, hogy Magának Istennek az identitásával rendelkezik; nem számít, milyen nézőpontból beszél, és hogyan engedelmeskedik Isten akaratának, nem lehet azt mondani, hogy Ő nem Isten Maga. Ostoba és tudatlan emberek gyakran hibának tekintik Krisztus normális emberi mivoltát. Bárhogyan is fejezi ki és tárja fel isteni mivoltának lényét, az ember képtelen elismerni, hogy Ő Krisztus. És minél inkább megmutatja Krisztus az Ő engedelmességét és alázatosságát, az ostoba emberek annál kevésbé becsülik Őt. Még olyanok is vannak, akik kirekesztő és megvető magatartást tanúsítanak Vele szemben, egyszersmind a magasztos képek „nagy embereit” teszik ki az asztalra, hogy azokat imádják. Az ember Istennel szembeni ellenállása és engedetlensége egyrészt abból ered, hogy a testet öltött Isten lényege aláveti magát Isten akaratának, másrészt Krisztus normális emberi mivoltából; ez a forrása az ember Istennel szembeni ellenállásának és engedetlenségének. Ha Krisztus nem viselte volna emberi mivoltának álcáját, és nem egy teremtett lény szemszögéből kereste volna az Atya Isten akaratát, hanem ehelyett felsőbbrendű emberi mivolttal rendelkezett volna, akkor valószínűleg nem lenne engedetlenség az emberek között. Az ember azért hajlandó mindig hinni egy láthatatlan mennybéli Istenben, mert a mennybéli Istennek nincs emberi mivolta, és nem rendelkezik a teremtett lények egyetlen tulajdonságával sem. Ezért az ember mindig a legnagyobb megbecsüléssel tekint rá, Krisztussal szemben viszont megvető magatartást tanúsít.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus lényege a Mennyei Atya akaratának való engedelmesség)

Isten napi igéi  108. szemelvény

Bár a földön Krisztus is képes Magának Istennek a nevében cselekedni, nem azzal a szándékkal érkezett, hogy minden embernek megmutassa az Ő testbéli képmását. Nem azért jön, hogy minden ember lássa Őt; azért jön, hogy az embereket kézen fogva vezesse, és így az ember belépjen az új korba. Krisztus testének funkciója Magának Istennek a munkáját szolgálja, vagyis Isten testben való munkálkodását, és nem azt, hogy az ember teljesen megértse az Ő testének lényegét. Bárhogyan is munkálkodik, semmi sem haladja meg azt, ami a test által elérhető. Bárhogyan is munkálkodik, azt a testben, normális emberi mivoltával teszi, és nem tárja fel teljesen az ember előtt Isten igazi arcát. Ráadásul az Ő munkája a testben sohasem olyan természetfeletti vagy felbecsülhetetlen, mint ahogyan azt az ember elképzeli. Bár Krisztus testben képviseli Magát Istent, és személyesen végzi el azt a munkát, amelyet Istennek Magának kellene elvégeznie, nem tagadja Isten mennybéli létezését, és nem is hirdeti lázasan saját tetteit. Inkább rejtve marad, alázatosan, a testében. Krisztuson kívül azok, akik hamisan Krisztusnak mondják magukat, nem rendelkeznek az Ő tulajdonságaival. Ha szembeállítjuk e hamis Krisztusok arrogáns és kevély beállítottságával, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy Krisztus valójában miféle test. Minél hamisabbak, annál jobban hivalkodnak az ilyen hamis Krisztusok, és annál inkább képesek jeleket és csodákat tenni az emberek megtévesztésére. A hamis Krisztusokban nincsenek meg Isten tulajdonságai; Krisztust nem szennyezi be semmilyen elem, ami a hamis Krisztusok sajátja. Isten csak azért ölt testet, hogy teljesítse a test munkáját, nem pedig azért, hogy az emberek pusztán láthassák Őt. Inkább hagyja, hogy a munkája megerősítse az identitását, és hagyja, hogy az, amit kinyilatkoztat, igazolja az Ő lényegét. Az Ő lényege nem megalapozatlan; az identitását nem kézzel ragadta meg; azt az Ő munkája és lényege határozza meg. Bár Ő rendelkezik Magának Istennek a lényegével, és képes elvégezni Magának Istennek a munkáját, a Lélekkel ellentétben Ő mégiscsak test. Ő nem Isten a Lélek tulajdonságaival; Ő Isten a test burkával. Ezért, bármennyire is normális és gyenge, és bármennyire is keresi az Atya Isten akaratát, isteni mivolta tagadhatatlan. A testet öltött Istenben nemcsak a normális emberi mivolt és annak gyengeségei léteznek, hanem az Ő isteni mivoltának csodálatossága és kifürkészhetetlensége is, valamint a testben végrehajtott összes cselekedete. Ezért Krisztusban megvan mind az emberi, mind az isteni mivolt, ténylegesen és gyakorlatilag is. Ez a legkevésbé sem valami üres vagy természetfeletti. Ő azzal az elsődleges céllal jön a földre, hogy munkálkodjon; a földi munka elvégzéséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy normális emberi mivolta legyen; különben bármilyen nagy is isteni mivoltának ereje, eredeti funkcióját nem tudja megfelelően kiaknázni. Bár emberi mivolta nagy jelentőséggel bír, nem ez az Ő lényege. Az Ő lényege az isteni mivolta; ezért abban a pillanatban, amikor megkezdi földi szolgálatát, elkezdi kifejezni isteni mivoltának lényét. Az Ő emberi mivolta kizárólag azért létezik, hogy fenntartsa testének normális életét, hogy isteni mivolta a testben normális módon végezze munkáját; isteni mivolta az, amely teljes egészében irányítja a munkáját. Amikor befejezi a munkáját, akkor teljesítette szolgálatát. Amit az embernek meg kellene ismernie, az az Ő munkájának a teljessége, Ő pedig a munkája által teszi lehetővé, hogy az ember megismerje Őt. Munkája során teljes egészében kifejezi isteni mivoltának lényét, amely nem az emberi mivolta által beszennyezett természete, vagy a gondolkodás és az emberi viselkedés által beszennyezett lénye. Amikor eljön az idő, amikor az Ő szolgálata teljes egészében véget ér, addigra Ő már tökéletesen és teljes mértékben kifejezte a természetét, amit ki kellett fejeznie. Az Ő munkáját nem irányítja egyetlen ember utasítása sem; az Ő természetének kifejezése is teljesen szabad, és nem az elme irányítja, illetve nem a gondolat formálja, hanem természetes módon tárul fel. Ez olyasmi, amit egyetlen ember sem érhet el. Még ha zord is a környezet, vagy kedvezőtlenek is a körülmények, Ő képes a megfelelő időben kifejezni a természetét. Aki Krisztus, az kifejezi Krisztus lényét, míg akik nem, azokban nincs meg Krisztus természete. Ezért, még akkor is, ha mindenki ellenáll neki, vagy ha vannak róla elképzeléseik, az ember elképzelései alapján senki sem tagadhatja, hogy a Krisztus által kifejezett természet Istené. Mindazok, akik igaz szívvel követik Krisztust vagy szándékosan keresik Istent, el fogják ismerni az Ő isteni mivoltának kifejeződése alapján, hogy Ő Krisztus. Soha nem tagadnák meg Krisztust valamely aspektusa alapján, amely nem felel meg az ember elképzeléseinek. Bár az ember nagyon ostoba, mindenki pontosan tudja, hogy mi az ember akarata, és mi származik Istentől. Csupán arról van szó, hogy sokan szándékosan ellenállnak Krisztusnak a saját céljaik miatt. Ha nem így lenne, akkor egyetlen embernek sem lenne oka tagadni Krisztus létezését, mert a Krisztus által kifejezett isteni mivolt valóban létezik, és az Ő munkája szabad szemmel is látható.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus lényege a Mennyei Atya akaratának való engedelmesség)

Isten napi igéi  109. szemelvény

Krisztus munkája és kifejeződése határozza meg az Ő lényegét. Ő képes igaz szívvel elvégezni azt, amit rábíztak. Képes igaz szívvel imádni Istent a mennyben, és igaz szívvel keresni az Atya Isten akaratát. Mindezt az Ő lényege határozza meg. És ugyanígy az Ő természetes kinyilatkoztatását is az Ő lényege határozza meg; azért nevezem ezt az Ő „természetes kinyilatkoztatásának”, mert az Ő kifejeződése nem utánzás, nem ember általi tanítás és nem ember általi sokéves művelés eredménye. Nem megtanulta, vagy felékesítette magát vele, hanem benne rejlik. Az ember tagadhatja az Ő munkáját, kifejeződését, emberi mivoltát és normális emberi mivoltának teljes létét, de senki sem tagadhatja, hogy igaz szívvel imádja a mennybéli Istent; senki sem tagadhatja, hogy azért jött, hogy beteljesítse a mennyei Atya akaratát, és senki sem tagadhatja azt az őszinteséget, amellyel az Atya Istent keresi. Bár az Ő képmása nem tetszetős az érzékeknek, az Ő beszédének nincs rendkívüli atmoszférája, és az Ő munkája nem olyan eget-földet rengető, mint ahogy az ember elképzeli, Ő valóban Krisztus, aki igaz szívvel teljesíti a mennyei Atya akaratát, teljesen aláveti magát a mennyei Atyának, és mindhalálig engedelmes. Ez azért van így, mert az Ő lényege Krisztus lényege. Ezt az igazságot az ember nehezen hiszi el, de ez tény. Amikor Krisztus szolgálata teljesen elvégeztetik, az ember képes lesz látni a munkájából, hogy az Ő természete és lénye a mennybéli Isten természetét és lényét képviseli. Akkor majd teljes munkájának az összegzése megerősíti, hogy Ő valóban az a test, amelyet az Ige magára ölt, és az nem olyan, mint egy test és vér emberé. Krisztus földi munkájának minden egyes lépése reprezentatív jelentőséggel bír, de az ember, aki megtapasztalja az egyes lépések tényleges munkáját, képtelen felfogni az Ő munkájának jelentőségét. Különösen így van ez az Isten második megtestesülése során végzett munkájának számos lépésével. A legtöbbeknek, akik csak hallották vagy látták Krisztus szavait, de soha nem látták Őt, nincs elképzelésük az Ő munkájáról; azok, akik látták Krisztust, hallották szavait és megtapasztalták munkáját, nehezen tudják elfogadni azt. Vajon nem azért van ez, mert Krisztus megjelenése és normális emberi mivolta nem az ember ízlése szerint való? Azoknak, akik elfogadják az Ő munkáját, miután Krisztus eltávozott, nem lesznek ilyen nehézségeik, mert ők csupán elfogadják az Ő munkáját, és nem kerülnek kapcsolatba Krisztus normális emberi mivoltával. Az ember képtelen elvetni az Istenről alkotott elképzeléseit, ehelyett tüzetesen górcső alá veszi Őt; ez amiatt van, hogy az ember csak a megjelenésére összpontosít, és képtelen felismerni az Ő lényegét a munkája és a szavai alapján. Ha az ember szemet huny Krisztus megjelenése felett, vagy kerüli Krisztus emberi mivoltának megvitatását, és csak az isteni mivoltáról beszél, akinek munkája és szavai senki számára sem elérhetők, akkor az ember elképzelései a felére csökkennek, akár oly mértékig, hogy minden ember nehézsége megoldódik.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus lényege a Mennyei Atya akaratának való engedelmesség)

Isten napi igéi  110. szemelvény

Aki a megtestesült Isten, annak Isten lényegét kell birtokolnia, és aki a megtestesült Isten, annak Isten kifejeződését kell birtokolnia. Mivel Isten testté lesz, világra fogja hozni azt a munkát, amit elvégezni szándékozik, és mivel Isten testté lesz, ki fogja fejezni azt, ami Ő, és képes lesz az igazságot az emberhez elhozni, életet ajándékozni neki, és utat mutatni neki. Az a test, amely nem rendelkezik Isten lényegével, határozottan nem a megtestesült Isten; ehhez nem fér kétség. Ha az ember meg akarja vizsgálni, hogy ez vajon Isten megtestesülése-e, akkor ezt az Általa kifejezett természettel és az Általa mondott szavakkal kell alátámasztania. Ami azt jelenti, hogy annak megerősítéséhez, hogy ez Isten megtestesült teste-e vagy sem, és hogy ez az igaz út vagy sem, az Ő lényege alapján kell különbséget tenni. Így tehát annak eldöntésében, hogy Isten megtestesült testéről van-e szó, a kulcs az Ő lényegében (a munkájában, a kijelentéseiben, a természetében és sok más aspektusában) rejlik, nem pedig a külső megjelenésben. Ha az ember csak a külső megjelenését vizsgálja, és ennek következtében figyelmen kívül hagyja a lényegét, az azt mutatja, hogy az ember tájékozatlan és tudatlan. A külső megjelenés nem határozhatja meg a lényeget; mi több, Isten munkája soha nem felelhet meg az ember elképzeléseinek. Vajon Jézus külső megjelenése nem állt-e ellentétben az ember elképzeléseivel? Nem volt-e az Ő arca és öltözete képtelen arra, hogy bármilyen támpontot adjon az Ő valódi kilétére vonatkozóan? A legkorábbi farizeusok nem éppen azért ellenezték Jézust, mert csak a külső megjelenését nézték, és nem szívlelték meg szája szavait? Remélem, hogy egyetlen testvér, aki Isten megjelenését keresi, sem fogja megismételni a történelem tragédiáját. Nem szabad a modern idők farizeusaivá válnotok, és ismét keresztre szegeznetek Istent. Alaposan meg kell fontolnotok, hogyan fogadjátok Isten visszatérését, és tiszta elmével kell rendelkeznetek azzal kapcsolatban, hogyan legyetek olyanok, akik alávetik magukat az igazságnak. Ez mindenkinek a felelőssége, aki várja, hogy Jézus visszatérjen a felhőn lovagolva. Meg kell dörzsölnünk a lelki szemünket, hogy tisztává tegyük, és nem szabad elmerülnünk a túlzó fantázia szavaiban. Isten gyakorlati munkájára kellene gondolnunk, és Isten gyakorlati oldalát kellene szemügyre vennünk. Ne ragadtassátok el magatokat, és ne vesszetek el az ábrándozásban, mindig arra a napra vágyakozva, amikor az Úr Jézus felhőn lovagolva hirtelen leszáll közétek, és magával ragad titeket, akik soha nem ismertétek vagy láttátok Őt, és akik nem tudjátok, hogyan kell cselekedni az Ő akaratát. Jobb, ha gyakorlatiasabb dolgokon gondolkodunk!

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó)

Isten napi igéi  111. szemelvény

A testet öltött Isten csak az őt követő emberek egy részének nyilvánul meg ebben az időszakban, amikor személyesen végzi munkáját, és nem minden teremtménynek. Csak azért öltött testet, hogy elvégezze munkájának egy szakaszát, és nem azért, hogy megmutassa az embereknek az Ő képmását. A munkáját azonban Neki Magának kell elvégeznie, ezért szükségszerű számára, hogy ezt a testben tegye. Amikor ez a munka befejeződik, Ő távozni fog az emberi világból; nem maradhat hosszú távon az emberiség körében, mert félő, hogy az elkövetkezendő munka útjában állna. Amit a sokaságnak megmutat, az csak az Ő igazságos természete és minden cselekedete, és nem a képmása, amikor kétszer testet öltött, mivel Isten képmása csak az Ő természetén keresztül mutatható meg, és nem helyettesíthető megtestesülésének képmásával. Az Ő testének képmása csak korlátozott számú embernek mutatkozik meg, csak azoknak, akik követik Őt, amikor testben munkálkodik. Ezért zajlik a most folyó munka ennyire titokban. Ugyanígy, Jézus is csak a zsidóknak mutatta meg Magát, amikor a munkáját végezte, és soha nem mutatta meg Magát nyilvánosan egyetlen más népnek sem. Így, miután befejezte munkáját, azonnal távozott az emberi világból, és nem maradt itt; azután nem Ő, ez az emberi képmás mutatkozott meg az embereknek, hanem a Szentlélek, aki közvetlenül vitte véghez a munkát. Amint a testet öltött Isten munkája teljesen befejeződik, Ő távozik a halandó világból, és soha többé nem fog ahhoz hasonló munkát végezni, mint amit akkor végzett, amikor testben volt. Ezután a munkát közvetlenül a Szentlélek végzi. Ebben az időszakban az ember aligha látja az Ő hús-vér testének képmását; egyáltalán nem mutatja meg Magát az embernek, hanem örökre rejtve marad. A testet öltött Isten munkájának ideje korlátozott. Egy meghatározott korban, időszakban, nemzetben és meghatározott emberek között kerül rá sor. Ez a munka csak az Isten megtestesülésének időszakában végzett munkát képviseli; egy kort képvisel, és Isten Lelkének munkáját képviseli egy adott korban, nem pedig az Ő munkájának egészét. Ezért a testet öltött Isten képmása nem fog minden népnek megmutatkozni. Ami a sokaságnak megmutatkozik, az Isten igazsága és az Ő természete a maga teljességében, nem pedig az Ő képmása, amikor kétszer is testet öltött. Sem az egyik képmása külön, sem a két képmása együttesen nem mutatkozik meg az embernek. Ezért szükségszerű, hogy Isten megtestesülése elhagyja a földet, miután elvégezte a munkát, amit el kell végeznie, mivel Ő csak azért jön, hogy elvégezze a munkát, amit el kell végeznie, és nem azért, hogy megmutassa az embereknek az Ő képmását. Bár a megtestesülés jelentősége már beteljesedett azáltal, hogy Isten kétszer is testet öltött, mégsem fogja Magát nyíltan megmutatni olyan népnek, amely még soha nem látta Őt. Jézus soha többé nem fogja megmutatni Magát a zsidóknak az igazság Napjaként, az Olajfák hegyén sem fog állni és megmutatkozni minden népnek; a zsidók csak Jézus arcképét látták a Júdeában töltött idő alatt. Ez azért van így, mert Jézus megtestesült formájában végzett munkája kétezer évvel ezelőtt véget ért; nem fog egy zsidó képében visszatérni Júdeába, még kevésbé fog egy zsidó képében megmutatkozni a pogány nemzetek bármelyikének, mivel a testet öltött Jézus képmása csupán egy zsidó képmása, és nem az Emberfia képmása, akit János látott. Bár Jézus megígérte követőinek, hogy újra el fog jönni, nem fogja Magát egyszerűen egy zsidó képében megmutatni a pogány nemzetek tagjainak. Tudnotok kell, hogy a testet öltött Isten munkája az, hogy megnyisson egy kort. Ez a munka néhány évre korlátozódik, és Ő nem tudja elvégezni Isten Lelkének minden munkáját, ahogy Jézus zsidó képmása is csak Isten képmását képviselhette, amikor Júdeában munkálkodott, és csak a keresztre feszítés munkáját tudta elvégezni. Abban az időszakban, amikor Jézus testben élt, nem tudta elvégezni a kor befejezésének vagy az emberiség elpusztításának munkáját. Ezért miután keresztre feszítették és elvégezte a munkáját, felemelkedett a legmagasabb szintre, és örökre elrejtőzött az emberek elől. Ettől kezdve a pogány nemzetek hűséges hívői nem láthatták az Úr Jézus megnyilvánulását, hanem csak a falra ragasztott arcképét. Ez a portré csak egy ember által rajzolt kép, és nem Isten képmása, ahogyan Ő megmutatkozik az embernek. Isten nem fogja Magát nyíltan megmutatni a sokaságnak abban a képében, amelyikben kétszer is testté lett. Az emberiség körében végzett munkája az, hogy lehetővé tegye számukra, hogy megértsék az Ő természetét. Mindez a különböző korok munkája által mutatkozik meg az embernek; inkább az általa feltárt természet és az általa végzett munka segítségével valósul meg, mintsem Jézus megnyilvánulásával. Vagyis Isten képmása nem a megtestesült képmáson keresztül válik ismertté az ember számára, hanem a megtestesült Isten által végzett munkán keresztül, akinek van képmása és formája egyaránt; és az Ő munkáján keresztül mutatkozik meg az Ő képmása és válik ismertté az Ő természete. Ez a jelentősége annak a munkának, amelyet a testben kíván végezni.

Amint Isten két megtestesülésének munkája véget ér, elkezdi megmutatni igazságos természetét a hitetlenek minden nemzetében, lehetővé téve a sokaság számára, hogy meglássák az Ő képmását. Ki fogja nyilvánítani az Ő természetét, ezáltal világossá teszi az ember különböző kategóriáinak végét, teljesen lezárva ezzel a régi kort. Annak oka, amiért az Ő testben végzett munkája nem terjed ki nagy területre (ahogy Jézus is csak Júdeában munkálkodott, én pedig ma csak köztetek munkálkodom), az az, hogy az Ő testben végzett munkájának vannak határai és korlátai. Ő csupán egy rövid ideig tartó munkát végez el egy hétköznapi és normális test képében; nem használja ezt a megtestesülést arra, hogy az örökkévalóság munkáját vagy a hitetlen nemzetek népeinek való megjelenés munkáját vigye véghez. A testben végzett munka csak korlátozott hatókörű lehet (például csak Júdeában vagy csak köztetek zajlik), majd az e határok között végzett munka révén a hatóköre később kiterjeszthető. Természetesen a kiterjesztés munkáját közvetlenül az Ő Lelke fogja elvégezni, ekkor az már nem a megtestesülésének a munkája lesz. A testben végzett munkának ugyanis megvannak a maga határai, és nem terjed ki a világegyetem minden szegletére – ezt nem tudja megvalósítani. A testben végzett munka által az Ő Lelke végzi el azt a munkát, amely ezután következik. Ezért a testben végzett munka beavató jellegű, amelyre bizonyos határok között kerül sor; ezután az Ő Lelke az, aki folytatja a munkát, amit ráadásul kiterjesztett hatókörrel tesz.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (2.))

Isten napi igéi  112. szemelvény

Isten csak azért jön a földre, hogy irányítsa a kort; csak meg akar nyitni egy új kort, és véget akar vetni a réginek. Nem azért jött, hogy végigélje egy ember földi életét, hogy saját Maga tapasztalja meg az emberi világban élt élet örömeit és bánatait, vagy hogy a keze által tökéletesítsen egy bizonyos személyt, vagy személyesen figyelje egy bizonyos személy növekedését. Nem ez az Ő munkája; az Ő munkája csupán az, hogy megkezdje az új kort, és véget vessen a réginek. Vagyis személyesen kezd meg egy kort, személyesen vet véget a másiknak, és legyőzi a Sátánt azáltal, hogy személyesen végzi el a munkáját. Minden alkalommal, amikor személyesen végzi el a munkáját, az olyan, mintha betenné a lábát a csatatérre. Először legyőzi a világot és győzedelmeskedik a Sátán felett, amíg testben van; birtokba veszi az összes dicsőséget, és felgördíti a függönyt a kétezer év munkájának egészéről úgy, hogy minden ember a földön a helyes úton járhasson, és békés, örömteli életet élhessen. Isten azonban nem élhet sokáig az emberrel a földön, mert Isten az Isten, és végül is nem olyan, mint az ember. Nem élheti le egy normális ember életét, vagyis nem tartózkodhat a földön olyan emberként, aki semmiben sem különbözik a hétköznapitól, mert Őbenne csak egy minimális része van meg egy normális ember normális emberi mivoltának, amivel fenntartja emberi létét. Más szóval, hogyan tudna Isten családot alapítani, karriert építeni és gyermekeket nevelni a földön? Vajon nem lenne ez szégyen az Ő számára? Az, hogy Ő normális emberi mivoltot ölt magára, csak azért van, hogy megfelelő módon végezze a munkáját, nem pedig azért, hogy lehetővé tegye számára, hogy családja és karrierje legyen, mint egy normális embernek. Normális érzékelése, normális elméje és testének normális táplálkozása és öltözködése elegendő bizonyíték arra, hogy normális emberi mivolta van; nincs szüksége családra vagy karrierre ahhoz, hogy bebizonyítsa, hogy normális emberi mivolttal rendelkezik. Ez teljesen felesleges lenne! Isten eljövetele a földre az Ige megtestesülése; egyszerűen csak lehetővé teszi az ember számára, hogy megértse az Ő szavát és hogy lássa az Ő szavát, vagyis lehetővé teszi az ember számára, hogy lássa a test által végzett munkát. Nem az a szándéka, hogy az emberek egy bizonyos módon bánjanak az Ő testével, hanem csak az, hogy az ember mindvégig engedelmes legyen, azaz engedelmeskedjen minden szónak, amelyet Ő kiejt a száján, és alávesse magát minden munkának, amelyet Ő végez. Ő csupán a testben munkálkodik; szándékosan nem azt kéri az embertől, hogy magasztalja az Ő testének nagyságát és szentségét, hanem megmutatja az embernek munkájának bölcsességét és mindazt a hatalmat, amelyet Ő gyakorol. Ezért – bár kiemelkedő emberi mivolttal rendelkezik – nem tesz bejelentéseket, és csak arra a munkára összpontosít, amit el kell végeznie. Tudnotok kellene, hogy Isten miért öltött testet, mégsem hirdeti normális emberi mivoltát vagy tesz mellette tanúságot, hanem egyszerűen csak elvégzi a munkát, amelyet el kíván végezni. Ezért minden, amit a testet öltött Istentől láthatsz, az az, ami Őbenne isteni; ez azért van, mert Ő soha nem hirdeti azt, ami Őbenne emberi, hogy az emberek ne utánozzák. Csak amikor ember vezet embereket, akkor beszél arról, ami őbenne emberi, hogy jobban elnyerje csodálatukat és meggyőződésüket, és ezáltal vezetni tudjon másokat. Ezzel szemben Isten egyedül a munkája által hódítja meg az embert (vagyis az ember számára elérhetetlen munka által); nem számít, hogy az ember csodálja-e Őt, vagy Ő készteti-e arra az embert, hogy csodálja Őt. Mindössze annyit tesz, hogy az emberben felkelti az Ő félelmének érzését vagy az Ő kifürkészhetetlenségének érzetét. Istennek nincs szüksége arra, hogy lenyűgözze az embert; csak arra van szüksége, hogy féld Őt, miután tanúja voltál az Ő természetének. A munka, melyet Isten végez, az Ő sajátja; nem végezheti el Helyette az ember, és nem is érheti el az ember. Csak Maga Isten tudja elvégezni a saját munkáját és bevezetni egy új kort, hogy az embert egy új életbe vezesse. Az a munkája, hogy lehetővé tegye az ember számára, hogy egy új élet birtokába jusson, és belépjen egy új korba. A munka többi részét átadja a normális emberi mivolttal rendelkezőknek, akiket mások csodálnak. Ezért a Kegyelem Korában a testben töltött harminchárom évéből mindössze három és fél év alatt elvégezte kétezer év munkáját. Amikor Isten eljön a földre, hogy elvégezze a munkáját, mindig a legrövidebb idő – néhány év – alatt viszi véghez kétezer év vagy egy egész kor munkáját. Ő nem tétlenkedik és nem késlekedik; egyszerűen csak összesűríti sok év munkáját, hogy az néhány röpke év alatt megvalósuljon. Azért van ez így, mert a munka, amit Ő személyesen végez, teljes mértékben egy új kiút megnyitását és egy új kor irányítását szolgálja.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (2.))

Isten napi igéi  113. szemelvény

Amikor Isten a munkáját végzi, nem azért jön, hogy bármilyen építkezésbe vagy mozgalomba fogjon, hanem hogy teljesítse szolgálatát. Minden alkalommal csak azért ölt testet, hogy beteljesítse munkájának egy szakaszát és elindítson egy új kort. Most a Királyság Kora érkezett el, akárcsak a királyság oktatása. A munkának ez a szakasza nem az ember munkája, és nem azért van, hogy az embert egy bizonyos fokig alakítsa, hanem csak azért, hogy Isten munkájának egy részét véghez vigye. Amit Ő tesz, az nem az ember munkája, nem azért van, hogy bizonyos eredményt érjen el az ember alakításában, mielőtt elhagyja a földet; azért van, hogy teljesítse szolgálatát, és befejezze azt a munkát, amit el kell végeznie, vagyis megfelelő előkészületeket tegyen a földi munkájához, és ezáltal dicsőséget szerezzen. A testet öltött Isten munkája eltér a Szentlélek által használt emberekétől. Amikor Isten eljön, hogy a földön munkálkodjon, csak szolgálata teljesítésével foglalkozik. Ami az egyéb, az Ő szolgálatához nem kapcsolódó ügyeket illeti, szinte semmilyen szerepet nem vállal, sőt, odáig megy, hogy még a szemét is elfordítja. Ő egyszerűen csak elvégzi azt a munkát, amit el kell végeznie, és a legkevésbé sem érdekli, hogy az embernek milyen munkát kellene végeznie. Az Ő általa végzett munka kizárólag az, ami ahhoz a korhoz tartozik, amelyben benne van, és ahhoz a szolgálathoz, amelyet teljesítenie kell, mintha minden más dolog kívül esne az Ő hatáskörén. Nem vesz Magára több alapvető ismeretet arról, hogyan éljen az emberiség körében, nem is sajátít el több szociális készséget, és nem szerelkezik fel semmi mással, amit az ember ért. Mindaz, amivel az embernek rendelkeznie kellene, egyáltalán nem foglalkoztatja Őt, egyszerűen csak végzi azt a munkát, ami az Ő kötelessége. Ezért – ahogy az ember látja – a testet öltött Isten olyannyira tökéletlen, hogy még sok olyan dologra sem figyel oda, amivel az embernek rendelkeznie kellene, és nem is érti ezeket. Az olyan dolgokkal, mint az életről szóló általános ismeretek, valamint a személyes viselkedést és a másokkal való érintkezést vezérlő elvek, úgy tűnik, nincs kapcsolata. Te azonban egyszerűen a rendellenesség legkisebb jelét sem érzékelheted a megtestesült Isten részéről. Vagyis az Ő emberi mivolta csak fenntartja a normális emberként való életét és agyának normális gondolkodását, ami biztosítja számára a jó és a rossz közötti különbségtétel képességét. Ő azonban semmi mással nincs felszerelkezve, amivel csak az embernek (teremtett lényeknek) kellene rendelkeznie. Isten csak azért ölt testet, hogy teljesítse saját szolgálatát. Az Ő munkája egy egész korra irányul, nem egyetlen személyre vagy helyre, hanem az egész világegyetemre. Ez az Ő munkájának az iránya és az elv, amely szerint munkálkodik. Ezen senki sem változtathat, és az embernek nincs módja részt venni ebben. Minden alkalommal, amikor Isten testté lesz, magával hozza az adott kor munkáját, és nem áll szándékában húsz, harminc, negyven vagy akár hetven vagy nyolcvan évig az ember mellett élni, hogy az jobban megértse Őt és betekintést nyerjen a lényébe. Erre nincs szükség! Ha így tenne, az semmiképpen sem mélyítené el az ember ismereteit Isten eredendő természetéről; ehelyett csak hozzátenne az elképzeléseihez, és az elképzelései és gondolatai megkövesedését idézné elő. Ezért mindannyiótoknak kötelessége pontosan megérteni, hogy mi a megtestesült Isten munkája. Bizonyára nem lehet, hogy nem értettétek meg a hozzátok intézett szavaimat: „Nem azért jöttem, hogy megtapasztaljam egy normális ember életét?” Elfelejtettétek a szavakat: „Isten nem azért jön a földre, hogy egy normális ember életét élje”? Nem értitek Isten célját a megtestesüléssel, és nem tudjátok, mit jelent ez: „Hogyan jöhetne Isten a földre azzal a szándékkal, hogy megtapasztalja egy teremtett lény életét?” Isten kizárólag azért jön a földre, hogy elvégezze a munkáját, így a földi munkája rövid ideig tart. Nem azzal a szándékkal jön a földre, hogy Isten Lelke az Ő hús-vér testét egy felsőbbrendű emberré művelje, aki majd vezeti az egyházat. Amikor Isten a földre jön, az az Ige testet öltése; az ember azonban nem tud az Ő munkájáról, és erővel tulajdonít Neki dolgokat. Ám mindannyiótoknak fel kell ismernie, hogy Isten a testet öltött Ige, nem pedig egy hús-vér test, amelyet Isten Lelke nevelt, hogy pillanatnyilag magára vegye Isten szerepét. Maga Isten nem művelés eredménye, hanem a testet öltött Ige, és ma hivatalosan végzi a munkáját közöttetek. Mindannyian tudjátok és elismeritek, hogy Isten megtestesülése tényszerű igazság, mégis úgy viselkedtek, mintha értenétek. A testté lett Isten munkájától kezdve az Ő megtestesülésének jelentőségéig és lényegéig, a legkevésbé sem vagytok képesek felfogni ezeket, és csak másokat követve, semmitmondóan, emlékezetből ismételgettek szavakat. Azt hiszed, a testet öltött Isten olyan, amilyennek te képzeled?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (3.))

Isten napi igéi  114. szemelvény

Isten kizárólag azért ölt testet, hogy vezesse a kort és új munkát indítson el. Szükséges, hogy megértsétek ezt a pontot. Ez nagyban különbözik az ember feladatától, és a kettőt nem lehet egy lapon említeni. Az embert hosszú időn keresztül kell művelni és tökéletesíteni, mielőtt munkavégzésre lehet használni, és az a fajta emberi mivolt, amelyre szükség van, különösen magas rendű. Az embernek nemcsak a normális emberi mivolt érzetét kell tudnia fenntartani, hanem még jobban meg kell értenie számos olyan elvet és szabályt, amelyek a másokkal szembeni viselkedését szabályozzák, sőt, el kell köteleznie magát arra, hogy még többet tanuljon az ember bölcsességéről és etikai ismereteiről. Ezzel kell az embernek felszerelkeznie. Ez azonban a testet öltött Isten esetében nem így van, mert az Ő munkája nem az embert képviseli, és nem is az ember munkája; inkább az Ő lényének közvetlen kifejeződése, és annak a munkának a közvetlen megvalósítása, amelyet Neki kell elvégeznie. (Természetesen a munkáját a megfelelő időben végzi, nem esetlegesen vagy véletlenszerűen, és az akkor veszi kezdetét, amikor eljön az ideje, hogy szolgálatát teljesítse.) Nem vesz részt az ember életében vagy az ember munkájában, vagyis az Ő emberi mivolta nincs felszerelkezve ezek közül egyikkel sem (bár ez nincs hatással a munkájára). Ő csak akkor teljesíti szolgálatát, amikor eljön az ideje, hogy megtegye; függetlenül attól, hogy milyen állapotban van, egyszerűen csak halad előre azzal a munkával, amit el kell végeznie. Bármit is tud Róla az ember, és bármi is az ember véleménye Róla, az Ő munkájára ez egyáltalán nincs hatással. Amikor például Jézus végezte a munkáját, senki sem tudta pontosan, hogy ki Ő, de Ő egyszerűen csak vitte előre a munkáját. Mindezek nem akadályozták Őt abban, hogy elvégezze a munkát, amit végeznie kellett. Ezért először nem vallotta meg vagy nem hirdette saját kilétét, csupán arra ösztönözte az embereket, hogy kövessék Őt. Természetesen ez nemcsak Isten alázatossága volt, hanem annak módja is, ahogyan Isten a testben munkálkodott. Csak így tudott munkálkodni, mert az embernek nem állt módjában szabad szemmel felismerni Őt. És még ha az ember fel is ismerte volna Őt, nem tudta volna segíteni a munkáját. Továbbá nem azért öltött testet, hogy az emberrel megismertesse a testét, hanem azért, hogy munkát végezzen és teljesítse szolgálatát. Ennek okán nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy kilétét a nyilvánosság elé tárja. Amikor elvégezte mindazt a munkát, amit el kellett végeznie, akkor természetesen vált világossá az ember számára az Ő teljes kiléte és státusza. A testet öltött Isten hallgat, és soha nem tesz semmilyen kijelentést. Nem törődik sem az emberrel, sem azzal, hogy az ember hogyan boldogul az Ő követésében, hanem egyszerűen csak halad előre szolgálata teljesítésében és a munka elvégzésében, amelyet meg kell tennie. Senki sem állhat az Ő munkájának útjába. Amikor eljön az idő, hogy befejezze a munkáját, az minden bizonnyal be fog fejeződni, véget fog érni, és senki sem képes ezt másként megszabni. Csak akkor fogja az ember megérteni az Ő munkáját – bár még mindig nem teljesen világosan –, miután annak befejeztével távozik az embertől. És hosszú időbe telik, amíg az ember teljesen megérti a szándékot, amellyel először elvégezte a munkáját. Más szóval, a megtestesült Isten korának munkája két részre oszlik. Az egyik rész abból a munkából áll, amelyet Magának Istennek a hús-vér teste végez, és azokból a szavakból, amelyeket Magának Istennek a hús-vér teste mond. Miután az Ő testének szolgálata maradéktalanul beteljesedett, a munka másik része azokra marad, akiket a Szentlélek használ. Ez az az idő, amikor az embernek kell betöltenie feladatát, mert Isten már megnyitotta az utat, és azt az embernek magának kell bejárnia. Ez azt jelenti, hogy a testet öltött Isten elvégzi a munka egy részét, majd ez a munka átszáll a Szentlélekre és a Szentlélek által használt emberekre. Ezért az embernek tudnia kellene, hogy a testet öltött Isten által elsődlegesen végzett munka ebben a szakaszban mit foglal magában, és pontosan meg kell értenie, hogy mi a jelentősége Isten megtestesülésének, és mi az a munka, amelyet el kell végeznie, továbbá nem szabad az emberrel szemben támasztott igényeknek megfelelő követeléseket támasztania Istennel szemben. Ebben rejlik az ember hibája, elképzelése, sőt, engedetlensége.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (3.))

Isten napi igéi  115. szemelvény

Isten nem azzal a szándékkal ölt testet, hogy az ember megismerhesse az Ő testét, vagy hogy az ember különbséget tudjon tenni a megtestesült Isten teste és az ember teste között; Isten nem is azért ölt testet, hogy az ember ítélőképességét fejlessze, és még kevésbé azzal a szándékkal, hogy az ember imádhassa a megtestesült Isten testét, és ezáltal nyerjen nagy dicsőséget. Ezek közül egyik sem szándéka Istennek a testet öltéssel. Isten nem is azért válik testté, hogy elítélje az embert, sem azért, hogy szándékosan leleplezze az embert, vagy hogy megnehezítse a dolgát. Ezek közül egyik sem szándéka Istennek. Minden alkalommal, amikor Isten testté lesz, az a munka egy formája, amely elkerülhetetlen. Az Ő nagyobb munkája és hatalmasabb irányítása érdekében cselekszik úgy, ahogyan cselekszik, és nem az emberek által képzelt okokból. Isten csak akkor jön a földre, amikor a munkája megkívánja, és amikor szükséges. Nem azzal a szándékkal jön a földre, hogy egyszerűen csak körülnézzen, hanem hogy elvégezze a munkát, amit el kell végeznie. Mi másért vállalna ilyen súlyos terhet és ilyen nagy kockázatot, hogy véghezvigye ezt a munkát? Isten csak akkor ölt testet, amikor muszáj Neki, és mindig egyedülálló jelentőséggel. Ha csak azért tenné, hogy az emberek megnézhessék Őt és tágíthassák látókörüket, akkor teljesen biztos, hogy soha nem jönne ilyen könnyedén az emberek közé. Ő az irányításért és nagyobb munkájáért jön a földre, valamint hogy minél többet szerezzen az emberiségből. Azért jön, hogy képviselje a kort, azért jön, hogy legyőzze a Sátánt, és azért ölt magára testet, hogy legyőzze a Sátánt. Sőt, azért jön, hogy az egész emberi fajt vezesse élete során. Mindez az Ő irányítását érinti, valamint az egész világegyetem munkáját. Ha Isten csupán azért öltene testet, hogy az ember megismerhesse az Ő testét, és felnyissa az emberek szemét, akkor miért ne utazna el minden nemzethez? Vajon nem lenne ez rendkívül egyszerű dolog? Ő azonban nem így tett, hanem inkább kiválasztott egy megfelelő helyet, ahol letelepedhetett, és megkezdhette a munkát, amelyet el kellett végeznie. Már önmagában ez a test számottevő jelentőséggel bír. Egy egész kort képvisel, és egy egész kor munkáját viszi véghez; egyszerre vet véget az előző kornak és vezeti be az újat. Mindez fontos dolog, amely Isten irányítását érinti, továbbá mindez a munka egy szakaszának a jelentősége, amelynek elvégzéséért Isten a földre jön.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (3.))

Isten napi igéi  116. szemelvény

Isten az embert nem közvetlenül, a Lélek módszerével és a Lélek identitásával menti meg, mivel az Ő Lelkét az ember nem érintheti meg, sem nem láthatja, és nem is közelítheti meg. Ha a Lélek módszerét használva próbálná közvetlenül megváltani az embert, akkor az ember képtelen lenne befogadni az Ő üdvösségét. Ha Isten nem öltötte volna Magára a teremtett ember külső formáját, akkor az ember nem tudná befogadni ezt az üdvösséget. Mivelhogy az embernek nincs rá módja, hogy megközelítse Őt, ahogyan senki sem tudott közel kerülni Jahve felhőjéhez. Csak azáltal tudja személyesen elültetni az igét mindazokban, akik követik Őt, hogy teremtett emberi lénnyé válik, vagyis csak úgy, hogy az Ő szavát belehelyezi abba a hús-vér testbe, amivé válni készül. Csak ekkor láthatja és hallhatja az ember személyesen az Ő szavát, sőt, birtokába juthat az Ő szavának, és így eljuthat a teljes megszabaduláshoz. Ha Isten nem öltene testet, akkor egyetlen hús-vér ember sem részesülhetne ilyen nagy üdvösségben, és egyetlen ember se lenne megváltva. Ha Isten Lelke közvetlenül az emberiség körében munkálkodna, az egész emberiségre lesújtana, vagy pedig – mivel nem tudnának kapcsolatba lépni Istennel – teljesen a Sátán fogságába esnének. Az első megtestesülés célja az volt, hogy az embert megváltsa a bűntől, megváltsa Jézus hús-vér teste által, vagyis megmentette az embert a kereszttől, de a romlott sátáni hajlam továbbra is az emberben maradt. A második megtestesülés már nem vétekáldozatul szolgál, hanem az a célja, hogy teljes mértékben megmentse azokat, akik a bűnől meg lettek váltva. Ez azért történik, hogy azok, akik megbocsátást nyertek, megszabadulhassanak bűneiktől, teljesen megtisztulhassanak, és a megváltozott beállítottság elérésével kiszabaduljanak a sötétség sátáni befolyása alól, és visszatérjenek Isten trónja elé. Csak így tud az ember teljesen megszentelődni. Miután a Törvény Kora véget ért, és elkezdődött a Kegyelem Kora, Isten megkezdte az üdvösség munkáját, amely egészen az utolsó napokig folytatódik, amikor az emberi fajt lázadó mivoltáért elítélve és megfenyítve Ő teljesen megtisztítja az emberiséget. Csak akkor fejezi be Isten az üdvösség munkáját, és csak akkor tér nyugalomra. Ezért a munka három szakaszában Isten csak kétszer öltött testet, hogy Maga végezze munkáját az emberek között. Ez azért van így, mert a munka három szakaszából csak az egyik szolgál arra, hogy az embereket életük vezetésében irányítsa, míg a másik kettő az üdvösség munkájából áll. Isten csak a testet öltés által élhet az ember mellett, tapasztalhatja meg a világ szenvedését, és élhet normális hús-vér testben. Csak így tudja ellátni az embereket azzal a gyakorlati úttal, amelyre teremtett lényként szükségük van. Isten megtestesülése révén kap az ember teljes üdvösséget Istentől, nem pedig közvetlenül a mennyből, válaszként az imáira. Mivel az ember testből és vérből van, nem áll módjában látni Isten Lelkét, még kevésbé megközelíteni az Ő Lelkét. Az ember csak Isten megtestesülésével kerülhet kapcsolatba, és csak ennek segítségével képes az ember felfogni minden utat és minden igazságot, és elnyerni a teljes üdvösséget. A második megtestesülés elegendő lesz ahhoz, hogy megtisztítsa az ember bűneit és teljesen tisztává tegye őt. Ezért a második megtestesüléssel Isten testben végzett munkájának egésze lezárul, és Isten megtestesülésének jelentősége teljessé válik. Attól fogva Isten testben végzett munkája teljes egészében véget ér. A második megtestesülés után Ő nem fog harmadszor is testet ölteni a munkájához. Mivel addigra az Ő egész irányítása véget ér. Az utolsó napok megtestesülése teljesen elnyeri az Ő választott népét, és az egész emberiség az utolsó napokban osztályozva lesz fajtája szerint. Nem fogja többé az üdvösség munkáját végezni, és nem fog visszatérni a testbe, hogy bármilyen munkát elvégezzen.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (4.))

Isten napi igéi  117. szemelvény

Amit az ember most elért – jelenlegi érettségét, tudását, szeretetét, hűségét, engedelmességét és éleslátását –, ezek az eredmények az ige ítélete által elért eredmények. Az, hogy képes vagy hűséges lenni és talpon maradni a mai napig, az az ige közvetítésével érhető el. Az ember most látja, hogy a testet öltött Isten munkája valóban rendkívüli, és sok minden van benne, amit az ember nem érhet el, és amik misztériumok és csodák. Ezért sokan behódoltak. Vannak, akik születésük napja óta soha nem hódoltak be senkinek, mégis, amikor ma meglátják Isten szavait, teljes mértékben behódolnak anélkül, hogy észrevennék, hogy megtették, és nem mernek tüzetesen vizsgálódni vagy bármi mást mondani. Az emberiség összeesett az ige alatt, és lesújtva fekszik az ige ítélete alatt. Ha Isten Lelke közvetlenül szólna az emberhez, az emberiség mind alávetné magát a hangnak, és a kinyilatkoztatás szavai nélkül földre borulna, hasonlóan ahhoz, ahogyan Pál a damaszkuszi úton a földre borult a fényben. Ha Isten továbbra is így munkálkodna, akkor az ember soha nem lenne képes arra, hogy az Ige ítélete révén megismerje saját romlottságát, és ezáltal üdvösségre jusson. Csak a testté válás által tudja Isten személyesen eljuttatni szavait minden egyes ember fülébe, hogy mindenki, akinek füle van, meghallhassa szavait, és befogadhassa az ítélet munkáját, melyet Ő végez az ige által. Csak ezt az eredményt éri el az Ő szavával, nem pedig azt, hogy a Lélek megnyilvánulásával megrémítse az embert, hogy engedelmességre késztesse. Csak ezen a gyakorlati és mégis rendkívüli munkán keresztül lehet teljesen feltárni az ember régi, sok éven át mélyen elrejtett beállítottságát, hogy aztán az ember felismerhesse és megváltoztathassa azt. Mindezek a dolgok a testet öltött Isten gyakorlati munkája, amelyben az ítéletet gyakorlati módon kimondva és végrehajtva, az embert érintő ítélet eredményeit az ige által éri el. Ez a testet öltött Isten hatalma és Isten megtestesülésének jelentősége. Erre azért került sor, hogy megismertesse a testet öltött Isten tekintélyét, hogy megismertesse az ige munkája által elért eredményeket, valamint megismertesse azt, hogy a Lélek testté vált, és azzal mutatja meg hatalmát, hogy az ige által megítéli az embereket. Bár az Ő teste egy közönséges és normális ember külső formája, a szavai által elért eredmények megmutatják az embernek, hogy Ő tele van tekintéllyel, hogy Ő Maga Isten, és az Ő szavai Magának Istennek a kifejeződései. Ezáltal az egész emberiség számára megmutatkozik, hogy Ő Maga az Isten, hogy Ő Maga az Isten, aki testté lett, hogy Őt senki sem sértheti meg, és senki sem múlhatja felül az Ő ige általi ítéletét, továbbá a sötétség semmilyen ereje nem kerekedhet felül az Ő hatalmán. Az ember teljesen aláveti magát Neki, mert Ő a testet öltött Ige, valamint az Ő hatalma és az ige általi ítélete miatt. Az Ő megtestesülése által elhozott munka az a tekintély, amellyel Ő rendelkezik. Azért válik testté, mert a test is képes hatalmat birtokolni, és Ő képes arra, hogy a munkát gyakorlati módon végezze az emberiség körében, úgy, hogy az látható és kézzelfogható legyen az ember számára. Ez a munka sokkal valóságosabb, mint az Isten Lelke által közvetlenül végzett munka, aki minden hatalommal rendelkezik, és az eredményei is nyilvánvalóak. Ez azért van, mert Isten megtestesülése gyakorlati módon tud beszélni és cselekedni. Testének külső formája nem rendelkezik hatalommal, és megközelíthető az ember számára, míg az Ő lényege valóban tekintélyt hordoz, de a tekintélye senki számára nem látható. Amikor Ő beszél és munkálkodik, az ember nem képes észrevenni hatalmának létezését; ez megkönnyíti Számára, hogy gyakorlati jellegű munkát végezzen. Mindez a gyakorlati munka el tud érni eredményeket. Bár egy ember sem veszi észre, hogy Neki tekintélye van, és nem látják, hogy Őt nem lehet megsérteni, nem látják a haragját sem, leplezett tekintélye, rejtett haragja és nyíltan kimondott szavai révén eléri azok kívánt eredményeit. Más szóval, hanghordozásával, beszédének szigorúságával és szavainak minden bölcsességével teljesen meggyőzi az embert. Ily módon az ember aláveti magát a testet öltött Isten szavának, akinek látszólag nincs tekintélye, és ezzel beteljesíti Isten célját, hogy megmentse az embert. Ez egy másik aspektusa az Ő megtestesülése jelentőségének: valószerűbben beszélni és lehetővé tenni, hogy szavainak valósága hatással legyen az emberre, és így az ember tanúja lehessen Isten szava hatalmának. Ezért, ha ez a munka nem a megtestesülés révén valósulna meg, a legcsekélyebb eredményt sem érné el, és nem lenne képes a bűnös embereket teljes mértékben megmenteni. Ha Isten nem válna testté, akkor továbbra is a Lélek maradna, aki az ember számára láthatatlan és megfoghatatlan. Mivel az ember hús-vér teremtmény, ő és Isten két különböző világhoz tartozik, és különböző természetűek. Isten Lelke összeegyeztethetetlen az emberrel, aki testből van, és egyszerűen nincs mód arra, hogy kapcsolat teremtődjön közöttük, arról nem is beszélve, hogy az ember képtelen szellemmé válni. Mivel ez így van, Isten Lelkének teremtett lénnyé kell válnia, hogy eredeti munkáját elvégezhesse. Isten egyaránt képes felemelkedni a legmagasabb helyre és megalázkodni, hogy emberi teremtménnyé váljon, az emberiség körében munkálkodva és közöttük élve, az ember viszont nem tud felemelkedni a legmagasabb helyre és szellemmé válni, és még kevésbé tud leereszkedni a legalacsonyabb helyre. Ezért kell Istennek testté válnia, hogy elvégezze a munkáját. Ugyanígy az első megtestesülés során csak a testet öltött Isten teste tudta megváltani az embert az Ő keresztre feszítése által, míg Isten Lelke nem lett volna képes arra, hogy vétekáldozatként keresztre feszítsék az emberért. Isten közvetlenül testté válhatott, hogy vétekáldozatként szolgáljon az emberért, de az ember nem tudott közvetlenül felemelkedni a mennybe, hogy felvegye az Isten által számára készített vétekáldozatot. Mivel ez így van, csak azt lehetne kérni Istentől, hogy néhányszor szaladgáljon oda-vissza a menny és a föld között, és ne az ember szálljon fel a mennybe, hogy felvegye ezt az üdvösséget, mert az ember elbukott, ráadásul az ember egyszerűen nem tudott felszállni a mennybe, még kevésbé tudta elnyerni a vétekáldozatot. Ezért volt szükség arra, hogy Jézus eljöjjön az emberiség közé, és személyesen végezze el azt a munkát, amelyet ember egyszerűen nem tudott elvégezni. Minden alkalommal, amikor Isten testté lesz, az teljes mértékben szükségszerűségből történik. Ha bármelyik szakaszt Isten Lelke közvetlenül végre tudta volna hajtani, akkor nem vetette volna alá magát a megalázó megtestesülésnek.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (4.))

Isten napi igéi  118. szemelvény

Isten azért lett testté, mert munkájának tárgya nem a Sátán szelleme vagy bármely testetlen dolog, hanem az ember, aki a testből való, és akit megrontott a Sátán. Isten pontosan azért tette munkája tárgyává a testi embert, mert az ember teste megromlott; továbbá azért tette Isten az embert munkája egyetlen tárgyává az Ő üdvözítő munkájának valamennyi szakaszában, mert a megrontás tárgya is az ember. Az ember halandó lény, testből és vérből való, és Isten az Egyetlen, aki képes megmenteni az embert. Így Istennek ahhoz, hogy munkáját elvégezhesse, olyan testté kell lennie, amely ugyanazokkal a jellemzőkkel rendelkezik, mint az ember, hogy munkája jobb hatásokat érhessen el. Istennek éppen azért kell testté lennie munkája elvégzéséhez, mert az ember a testből való, és képtelen leküzdeni a bűnt vagy levetkőzni magáról a testet. Bár a megtestesült Isten lényege és identitása nagymértékben eltér az ember lényegétől és identitásától, megjelenése mégis megegyezik az emberével; egy normális személy külsejével rendelkezik, egy normális személy életét éli, és akik látják Őt, nem tudják megkülönböztetni egy normális személytől. Ez a normális megjelenés és normális emberi mivolt elég Neki ahhoz, hogy normális emberi mivoltában végrehajtsa isteni munkáját. Teste lehetővé teszi Számára, hogy normális emberi mivoltában végezze munkáját, és segít elvégeznie munkáját az emberek között, ráadásul normális emberi mivolta is segít véghezvinnie az üdvösség munkáját az emberek között. Jóllehet az Ő normális emberi mivolta nagy felzúdulást keltett az emberek között, ez a felzúdulás nem befolyásolta munkájának normális hatásait. Röviden: az Ő normális testének munkája a legelőnyösebb az ember számára. Bár a legtöbb ember nem fogadja el az Ő normális emberi mivoltát, az Ő munkája mégis képes eredményeket elérni, és ezeket az eredményeket normális emberi mivoltának köszönhetően éri el. Efelől semmi kétség. Az Ő testben végzett munkájából az ember tízszer, sőt több tucatszor többet nyer, mint az emberek között elterjedt elképzelésekből az Ő normális emberi mivoltával kapcsolatban, és ezeket az elképzeléseket végül mind elnyeli az Ő munkája. A hatás pedig, amelyet az Ő munkája elért, vagyis az ember tudása Őróla, messze felülmúlja az ember Róla alkotott elképzeléseit. Nem lehet sem elképzelni, sem felmérni a munkát, amelyet Ő a testben végez, mivel az Ő teste nem olyan, mint bármely testi emberi lényé; bár a külső burok megegyezik, a lényeg nem ugyanaz. Az Ő teste sok elképzelésnek ad tápot az emberek között Istenről, de az Ő teste azt is lehetővé teheti az ember számára, hogy sok tudást szerezzen, sőt még meg is hódíthatja bármelyik személyt, aki hasonló külső burokkal rendelkezik. Ő ugyanis nem pusztán ember, hanem Isten egy ember külső burkával, és senki nem képes teljesen kifürkészni vagy megérteni Őt. Egy láthatatlan és megfoghatatlan Istent mindenki szeret és szívesen fogad. Oly könnyű az embernek hinnie Istenben, ha Isten csak egy Lélek, aki láthatatlan az ember számára. Az emberek szabad folyást engedhetnek képzeletüknek, tetszésük szerint választhatnak ki bármilyen képet Isten képmásául, hogy a saját kedvükben járjanak, és boldoggá tegyék saját magukat. Így az emberek aggályok nélkül megtehetnek bármit, ami a saját Istenüknek tetszik és amit Ő kíván, hogy megtegyenek. Sőt, mi több: az emberek hisznek abban, hogy senki nem hűségesebb és odaadóbb Isten iránt, mint ők, mindenki más pedig Istenhez hűtlen, pogány kutya. Mondhatni, ezt keresik azok, akiknek Istenbe vetett hite homályos és doktrínán alapul; ők nagyjából, kis különbségekkel mind ugyanazt keresik. Csupán a képzelgéseikben szereplő istenképek térnek el egymástól, de a lényegük tulajdonképpen ugyanaz.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A romlott emberiségnek a megtestesült Isten üdvösségére van nagyobb szüksége)

Isten napi igéi  119. szemelvény

A megtestesült Isten egyedül a romlott ember szükségletei miatt jött el a testbe. Az ember, nem pedig Isten szükségletei miatt történt így, és az Ő minden áldozata és szenvedése az emberiség érdekét, nem pedig magának Istennek a javát szolgálja. Isten számára nincsenek érvek és ellenérvek vagy jutalmak; Ő nem valami jövőbeli termést fog learatni, csak azt, ami eredetileg járt Neki. Mindaz, amit Ő véghezvisz és feláldoz az emberiségért, nem azt a célt szolgálja, hogy Ő nagy jutalmakat nyerjen, hanem tisztán az emberiség javát. Bár Isten munkája a testben sok elképzelhetetlen nehézséggel jár, a hatások, amelyeket végül elér, messze meghaladják annak a munkának a hatásait, amelyet a Lélek közvetlenül végez. A test munkája sok nehézséget foglal magában, és a test nem rendelkezhet ugyanazzal a nagyszerű identitással, mint a Lélek, Ő nem viheti véghez ugyanazokat a természetfeletti tetteket, mint a Lélek, és még kevésbé rendelkezhet ugyanazzal a hatalommal, mint a Lélek. Mégis, a munka lényege, amelyet ez a jelentéktelen test végez, messze felülmúlja a közvetlenül a Lélek által végzett munkáét, és Maga ez a test a válasz az egész emberiség szükségleteire. A megmentésre várók számára a Lélek használati értéke sokkal csekélyebb, mint a testé: a Lélek munkája képes lefedni az egész világegyetemet, átérni minden hegyet, folyót, tavat és óceánt, a test munkája mégis hatékonyabban kapcsolódik minden egyes személyhez, akivel Ő érintkezésbe lép. Sőt, mi több, Isten megfogható formájú testét az ember jobban meg tudja érteni és jobban meg tud bízni benne, tovább mélyítheti az ember istenismeretét, és mélyebb benyomást tehet az emberre Isten tényleges tetteivel kapcsolatban. A Lélek munkáját misztérium lengi be; halandó lényeknek nehéz kifürkészniük, és még nehezebb látniuk, így csak üres képzelgésekre támaszkodhatnak. A test munkája azonban normális, a valóságon alapul, tele van gazdag bölcsességgel, és olyan tény, amelyet az ember fizikai szeme láthat; az ember személyesen tapasztalhatja meg Isten munkájának bölcsességét, és nem kell gazdag fantáziáját használnia ehhez. Ebben áll a testet öltött Isten munkájának pontossága és valódi értéke. A Lélek csak olyan dolgokat tud tenni, amelyek az ember számára láthatatlanok és nehezen elképzelhetők; ilyen például a Lélek megvilágosítása, a Lélek mozdulása és a Lélek útmutatása, de értelmes ember számára ezek nem biztosítanak világos jelentést. Csak változékony vagy átfogó jelentést biztosítanak, szavakba foglalt utasítást azonban nem képesek adni. A testet öltött Isten munkája azonban nagymértékben különbözik ettől: szavakba foglalt, pontos útmutatással jár, világos szándéka és világos megkövetelt céljai vannak. Így az embernek nem kell tapogatóznia vagy a fantáziáját használnia, még kevésbé találgatnia. Ez a testben végzett munka egyértelműsége, és ez a nagy különbség a Lélek munkájához képest. A Lélek munkája csak korlátozott hatáskörben alkalmazható, és nem pótolhatja a test munkáját. A test munkája sokkal pontosabb és szükségesebb célokat, valamint sokkal valóságosabb, értékesebb tudást ad az embernek, mint a Lélek munkája. Az a munka a legértékesebb a romlott ember számára, amely pontos szavakat, világos, követendő célokat biztosít, és amely látható és megfogható. Az ember ízlésének csak a valóságos munka és az időszerű útmutatás felel meg, és az embert csak a valóságos munka mentheti meg saját romlott és torz beállítottságától. Ezt csak a megtestesült Isten képes elérni; csak a megtestesült Isten tudja megmenteni az embert korábbi romlott és torz beállítottságától. Bár a Lélek Isten eredendő lényege, az ilyen munkát mégis csak az Ő teste képes elvégezni. Ha a Lélek egymagában munkálkodna, akkor munkája nem lehetne hatékony – egyszerű igazság ez. Jóllehet a legtöbb ember e test miatt vált Isten ellenségévé, amikor Ő befejezi munkáját, azok, akik Ellene vannak, nemcsak megszűnnek az Ő ellenségeinek lenni, hanem épp ellenkezőleg, az Ő tanúivá lesznek. Ők lesznek a tanúk, akiket Ő meghódított, a tanúk, akik összeegyeztethetőek Vele és elválaszthatatlanok Tőle. Ő az ember tudomására fogja hozni, hogy mi az Ő testben végzett munkájának jelentősége az ember számára, az ember pedig megismeri majd e test jelentőségét az ember létezésének értelme szempontjából, ismerni fogja az Ő valódi értékét az ember életének növekedése szempontjából, sőt, tudni fogja, hogy ez a test az élet eleven kútforrása lesz, amelytől az ember nem bír elszakadni. Bár az Isten által felöltött test egyáltalán nem felel meg Isten identitásának és pozíciójának, és az ember számára úgy tűnik, hogy összeegyeztethetetlen az Ő tényleges státuszával, ez a test, amely nem rendelkezik Isten igazi képmásával sem Isten valódi identitásával, képes elvégezni azt a munkát, amelyet Isten Lelke képtelen közvetlenül elvégezni. Ez az igazi jelentősége és értéke Isten megtestesülésének, és ezt a jelentőséget és értéket nem tudja az ember megbecsülni és elismerni. Jóllehet az egész emberiség felnéz Isten Lelkére és lenézi Isten testét, tekintet nélkül nézeteikre vagy gondolkodásmódjukra, a test valódi jelentősége és értéke messze felülmúlja a Lélekét. Ez természetesen csak a romlott emberiségre nézve igaz. Mindenkinek, aki az igazságot keresi, és Isten megjelenésére vágyik, a Lélek munkája csak lendületet vagy ihletet adhat, és a csodálat érzését, miszerint ez a munka megmagyarázhatatlan és elképzelhetetlen, azt az érzést, hogy ez a nagy, transzcendens és bámulatos dolog egyúttal mindenki számára elérhetetlen és megszerezhetetlen is. Az ember és Isten Lelke csak messziről nézhetnek egymásra, mintha nagy távolság lenne köztük, és soha nem lehetnek hasonlóak egymáshoz, mintha az embert és Istent láthatatlan szakadék választaná el egymástól. Valójában ezt az illúziót a Lélek kelti az emberben, mert a Lélek és az ember nem ugyanabból a fajtából való, és sohasem létezhetnek egymás mellett ugyanabban a világban, és mert a Lélekben nincs semmi emberi. Így az embernek nincs szüksége a Lélekre, mert a Lélek nem képes közvetlenül elvégezni azt a munkát, amelyre az embernek a legnagyobb szüksége van. A test munkája az embernek valódi célkitűzéseket ad, amelyekre törekedhet, világos szavakat és azt az érzést, hogy Ő valós és normális, hogy Ő alázatos és hétköznapi. Bár az ember talán retteg Tőle, a legtöbb ember számára könnyű Hozzá kapcsolódni: az ember láthatja az Ő arcát, hallhatja az Ő hangját, és nem kell messziről néznie Őt. Ez a test az ember számára megközelíthetőnek érződik, nem távolinak vagy kifürkészhetetlennek, hanem láthatónak és megfoghatónak, mert ez a test ugyanabban a világban van, mint az ember.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A romlott emberiségnek a megtestesült Isten üdvösségére van nagyobb szüksége)

Isten napi igéi  120. szemelvény

Mindazoknak, akik a testben élnek, a beállítottságuk megváltoztatásához célokra van szükségük, amelyek felé törekedhetnek, Isten ismeretéhez pedig arra van szükségük, hogy tanúi lehessenek Isten valódi tetteinek és valódi arcának. Mindkettőt csak az Isten által felöltött test képes elérni, és mindkettőt csak a normális, valódi test képes megvalósítani. Ezért szükséges a megtestesülés, és ezért van rá szüksége az egész romlott emberiségnek. Mivel az emberekkel szemben követelmény, hogy ismerjék Istent, a homályos és természetfeletti Istenek képmásait el kell oszlatni a szívükből, és mivel követelmény velük szemben, hogy romlott beállítottságukat levessék, először is meg kell ismerniük romlott beállítottságukat. Ha csak az ember végzi a munkát, hogy eloszlassa a homályos Istenek képmásait az emberek szívéből, akkor nem fogja elérni a megfelelő hatást. A homályos Istenek képmásait az emberek szívében nem lehet csupán szavakkal leleplezni, levetni vagy teljesen kiűzni. Ha így tesz valaki, végül még mindig nem lehet majd ezeket a mélyen gyökerező dolgokat eloszlatni az emberekből. A megfelelő hatás csak azáltal érhető el, ha sikerül ezeket a homályos és természetfeletti dolgokat a gyakorlati Istennel és Isten igaz képmásával helyettesíteni, és fokozatosan megismertetni azokat az emberekkel. Az ember felismeri, hogy az az Isten, akit az elmúlt időkben keresett, homályos és természetfeletti. Ami képes ezt a hatást elérni, az nem a Lélek közvetlen vezetése, még kevésbé egy bizonyos egyén tanításai, hanem a megtestesült Isten. Az ember elképzelései lelepleződnek, amikor a megtestesült Isten hivatalosan végzi munkáját, mivel a megtestesült Isten normalitása és valósága az ember fantáziájában élő homályos és természetfeletti Isten ellentéte. Az ember eredeti elképzeléseit csak a megtestesült Istennel szembeállítva lehet felfedni. A megtestesült Istennel való összehasonlítás nélkül nem lehetne felfedni az ember elképzeléseit; más szóval, a valóság mint ellenpont nélkül nem lehetne felfedni a homályos dolgokat. Senki nem képes szavakkal elvégezni ezt a munkát, és senki nem képes ezt a munkát szavakkal megfogalmazni. Saját munkáját csak Maga Isten képes elvégezni, senki más nem képes elvégezni ezt a munkát az Ő nevében. Bármilyen gazdag is az ember nyelve, nem képes megfogalmazni Isten valóságát és normalitását. Az ember csak akkor képes gyakorlatibb módon megismerni Istent és tisztábban látni Őt, ha Isten személyesen munkálkodik az emberek között, és teljes mértékben megmutatja képmását és lényét. Ezt a hatást egyetlen testből való emberi lény sem képes elérni. Természetesen Isten Lelke is képtelen elérni ezt a hatást. Isten meg tudja menteni a romlott embert a Sátán befolyásától, ezt a munkát azonban Isten Lelke nem tudja közvetlenül beteljesíteni, hanem csak az a test végezheti el, amelyet Isten Lelke visel: az Isten által felöltött test. Ez a test ember és egyúttal Isten is, egy normális emberi mivolttal rendelkező ember és egyúttal a teljes istenséggel rendelkező Isten. Így, bár ez a test nem Isten Lelke, és nagymértékben különbözik a Lélektől, akkor is maga a megtestesült Isten, aki a Lélek és egyúttal a test is, menti meg az embert. Bárminek nevezik is Őt, végső soron akkor is Maga Isten az, aki megmenti az emberiséget. Hiszen Isten Lelke elválaszthatatlan a testtől, és a test munkája egyúttal Isten Lelkének munkája is; annyi az egész, hogy ez a munka nem a Lélek identitása, hanem a test identitása segítségével valósul meg. Ahhoz a munkához, amelyet közvetlenül a Léleknek kell elvégeznie, nem szükséges a megtestesülés, azt a munkát pedig, amelynek elvégzéséhez a test szükséges, közvetlenül a Lélek nem végezheti el, csak a megtestesült Isten képes azt megtenni. Ez szükséges ehhez a munkához, és erre van szüksége a romlott emberiségnek. Isten munkájának három szakasza közül csak egyet végzett közvetlenül a Lélek, a másik két szakaszt a megtestesült Isten végzi, nem pedig közvetlenül a Lélek. A Törvény Korának munkája, amelyet a Lélek végzett, nem terjedt ki az ember romlott beállítottságának megváltoztatására, és az ember Istenről alkotott ismeretéhez sem kapcsolódott. Isten testének munkája a Kegyelem Korában és a Királyság Korában azonban kiterjed az ember romlott beállítottságára és istenismeretére, és az üdvösség munkájának jelentős, létfontosságú részét képezi. Ezért a romlott emberiségnek a megtestesült Isten üdvösségére van nagyobb szüksége, és a megtestesült Isten közvetlen munkájára van nagyobb szüksége. Az emberiségnek szüksége van a megtestesült Istenre, hogy terelgesse, támogassa, öntözze, táplálja, megítélje és megfenyítse őt, és több kegyelemre, nagyobb megváltásra van szüksége a megtestesült Istentől. Csak a testet öltött Isten lehet az ember bizalmasa, az ember pásztora, az ember nagyon is jelenvaló segítsége, és mindezek alkotják a megtestesülés szükségességét mind ma, mind az elmúlt időkben.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A romlott emberiségnek a megtestesült Isten üdvösségére van nagyobb szüksége)

Isten napi igéi  121. szemelvény

Isten valamennyi teremtménye közül az ember a legmagasabb rendű, és megrontotta őt a Sátán, ezért az embernek szüksége van Isten üdvösségére. Isten üdvösségének tárgya az ember, nem a Sátán, és ami megmenekül, az az ember teste és az ember lelke, nem pedig az ördög. A Sátán Isten megsemmisítésének tárgya, az ember pedig Isten üdvösségének tárgya, és mivel az ember testét megrontotta a Sátán, ezért először az ember testét kell megmenteni. Az ember teste mélységesen megromlott, és olyasmivé lett, ami szembeszegül Istennel, olyannyira, hogy még Isten létezésének is nyíltan ellenszegül, és tagadja azt. Ez a romlott test egyszerűen túlságosan kezelhetetlen, és nincs, amit nehezebb volna kezelni vagy megváltoztatni, mint a test romlott beállítottsága. A Sátán eljön az ember testébe, hogy zavart keltsen, és az ember testét használva zavarja meg Isten munkáját és húzza keresztül Isten tervét; így lett az ember a Sátán, és így lett Isten ellensége. Az ember megmentéséhez először meg kell hódítani őt. Ezért van az, hogy Isten vállalja a kihívást, és eljön a testbe, hogy elvégezze a munkát, amelyet szándékában áll elvégezni, és hogy megvívja csatáját a Sátánnal. Az Ő célja a megrontott ember üdvössége és az Ellene lázadó Sátán legyőzése és megsemmisítése. Az ember meghódításának munkáján keresztül győzi le a Sátánt, és egyúttal megmenti a romlott emberiséget. Így ez a munka két célt valósít meg egyszerre. Ő azért munkálkodik a testben, beszél a testben, és vállal fel minden munkát a testben, hogy jobban kapcsolatba tudjon lépni az emberrel, és jobban meg tudja hódítani az embert. Amikor Isten utoljára ölt testet, az utolsó napokban végzett munkája a testben lezárul. Minden embert fajtája szerint fog osztályokba sorolni, befejezi egész irányító tevékenységét, és a testben végzett minden munkáját is befejezi. Miután minden munkája véget ér a földön, teljes lesz az Ő diadala. Addigra a testben munkálkodva Isten teljes mértékben meghódítja és teljes mértékben megnyeri magának az emberiséget. Hát nem azt jelenti ez, hogy addigra az Ő egész irányítása véget ér? Amikor Isten befejezi az Ő munkáját a testben, mert már teljesen legyőzte a Sátánt, és diadalt aratott, a Sátánnak többé nem lesz lehetősége, hogy megrontsa az embert. Isten első megtestesülésének munkája az ember megváltása és bűneinek megbocsátása volt. Most a munka az emberiség meghódításáról és teljes megnyeréséről szól, hogy a Sátánnak ne legyen többé módja a maga munkáját végezni, és teljes mértékben csatát veszítsen, Isten pedig teljes diadalt arasson. Ez a test munkája, és az az a munka, amelyet Maga Isten végez.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A romlott emberiségnek a megtestesült Isten üdvösségére van nagyobb szüksége)

Isten napi igéi  122. szemelvény

Isten munkájának három szakaszából a legelső munkát közvetlenül a Lélek végezte, nem pedig a test. Isten munkájának három szakaszából a legvégső munkát azonban a megtestesült Isten végzi, nem pedig közvetlenül a Lélek. A közbülső szakaszban a megváltás munkáját szintén a testet öltött Isten végezte. A teljes irányítási munka során a legfontosabb munka az ember megmentése a Sátán befolyásától. A fő munka a romlott ember teljes meghódítása, ezáltal az ember által egykor birtokolt, Istent félő szív helyreállítása a meghódított emberekben, és annak lehetővé tétele, hogy az ember elérhesse a normális életet, vagyis Isten teremtményének normális életét. Ez a munka kulcsfontosságú, és ez az irányítási munka lényege. Az üdvösség munkájának három szakaszából az első szakasz, a Törvény Korában végzett munka messze nem volt az irányítási munka lényege; külsőre is alig tűnt úgy, mintha az üdvösség munkája lenne, és ez még nem volt a kezdete Isten munkájának, amely megmenti az embert a Sátán hatalma alól. A munka első szakaszát azért végezte közvetlenül a Lélek, mert a törvény alatt az ember csak annyit tudott, hogy be kell tartania a törvényt, és ennél több igazsággal nem rendelkezett az ember, és mert a Törvény Korában végzett munka alig foglalt magában az ember beállítottságában végbemenő változásokat, még kevésbé foglalkozott az ember megmentésének munkájával a Sátán hatalma alól. Isten Lelke tehát ezt a rendkívül egyszerű munkafázist fejezte be, amely nem érintette az ember romlott beállítottságát. Ez a munkafázis nemigen kapcsolódott az irányítás lényegéhez, és nem kötődött nagymértékben az ember üdvösségének hivatalos munkájához, így nem tette szükségessé, hogy Isten testet öltsön, és személyesen végezze el munkáját. A Lélek által végzett munka kimondatlan és kifürkészhetetlen, az ember számára mélységesen rémisztő és megközelíthetetlen; a Lélek nem alkalmas arra, hogy közvetlenül végezze az üdvösség munkáját, és nem alkalmas arra, hogy közvetlenül biztosítson életet az ember számára. Az ember számára az a legmegfelelőbb, ha a Lélek munkája emberközeli megközelítéssé alakul át, vagyis az ember számára az a legmegfelelőbb, hogy Isten hétköznapi, normális személlyé váljon, és így végezze el munkáját. Ehhez az kell, hogy Isten megtestesüljön, hogy munkájában átvegye a Lélek helyét, és Isten munkálkodásának nincs az ember számára ennél megfelelőbb módja. A munka e három szakasza közül két szakaszt végez a test, és ez a két szakasz az irányítási munka két legfontosabb fázisa. A két megtestesülés kölcsönösen kiegészíti egymást, méghozzá tökéletesen egészítik ki egymást. Isten megtestesülésének első szakasza fektette le az alapokat a második szakaszhoz, és mondhatni, Isten két megtestesülése egyetlen egészet képez, és nem összeegyeztethetetlenek egymással. Isten munkájának ezt a két szakaszát Isten az Ő megtestesült identitásában végzi, mivel ezek oly fontosak az irányítási munka egésze szempontjából. Majdhogynem azt lehet mondani, hogy Isten két megtestesülésének munkája nélkül az egész irányítási munka leállt volna, és az emberiség megmentésének munkája nem lenne semmi más, mint üres fecsegés. Hogy ez a munka fontos-e, az az emberiség szükségletein, az emberiség romlottságának valóságosságán, valamint a Sátán engedetlenségének és a munka megzavarásának súlyosságán múlik. Hogy ki a megfelelő a feladat elvégzésére, azt a munkálkodó által elvégzett munka természete és a munka jelentősége határozza meg. Ami ennek a munkának a jelentőségét illeti, azt, hogy melyik munkamódszer legyen alkalmazva – közvetlenül Isten Lelke által végzett munka, a megtestesült Isten által végzett munka vagy az ember révén végzett munka – az első, amit ki kell zárni, az ember révén végzett munka; és a munka természete, valamint a Lélek és a test által végzett munka természetének szembeállítása alapján születik meg végső soron az a döntés, hogy a test által végzett munka az ember számára hasznosabb és több előnnyel jár, mint a közvetlenül a Lélek által végzett munka. Ez Isten gondolata abban az időben, amikor eldöntötte, hogy a munkát a Lélek vagy a test végezze-e el. A munka összes fázisának megvan a maga jelentősége és alapja. Egyik sem alaptalan képzelgés, és nem véletlenszerűen mennek végbe; van bennük bizonyos bölcsesség. Ez az igazság van Isten minden munkája mögött. Konkrétan Isten tervéből még több van egy olyan nagyszerű munkában, mint a megtestesült Isten személyes munkálkodása az emberek között. Ezért Isten bölcsessége és az Ő lényének teljessége tükröződik az Ő munkájának minden cselekedetében, gondolatában és eszméjében; ez Isten konkrétabb és rendszerszerűbb lénye. Ezeket az árnyalt gondolatokat és eszméket az ember nehezen tudja elképzelni, és nehezen tudja elhinni, sőt, még ismernie is nehéz. Az ember által végzett munka az általános elv alapján történik, amely az ember számára nagymértékben kielégítő. Isten munkájával összehasonlítva azonban az egyenlőtlenség egyszerűen túl nagy; bár Isten tettei nagyok, és Isten munkája lenyűgöző léptékű, ezek mögött számtalan apró, precíz terv és elrendezés áll, amely az ember számára elképzelhetetlen. Az Ő munkájának minden egyes szakasza nemcsak elvszerűen történik, hanem minden egyes szakasz sok olyasmit is magában foglal, amit az emberi nyelv nem képes megfogalmazni, és ezek azok a dolgok, amelyek az ember számára láthatatlanok. Tekintet nélkül arra, hogy a Lélek munkájáról vagy a megtestesült Isten munkájáról van-e szó, mindegyik magában foglalja az Ő munkájának terveit. Ő nem munkálkodik megalapozatlanul, és nem végez jelentéktelen munkát. Amikor a Lélek közvetlenül munkálkodik, az Ő céljaival teszi, és amikor Ő emberré lesz (vagyis amikor átváltoztatja saját külső burkát), hogy munkálkodjon, azt még inkább az Ő célját szem előtt tartva teszi. Mi másért változtatná meg oly készségesen identitását? Mi másért válna Ő oly készségesen egy lenézett, üldözött személlyé?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A romlott emberiségnek a megtestesült Isten üdvösségére van nagyobb szüksége)

Isten napi igéi  123. szemelvény

Az Ő testben végzett munkája a legnagyobb jelentőségű, ami a munkára vonatkozóan elmondható, és Az, aki végső soron befejezi a munkát, a megtestesült Isten, nem pedig a Lélek. Egyesek azt hiszik, hogy Isten egy ismeretlen időpontban talán eljön a földre, és megjelenik az embernek, és akkor majd személyesen ítéli meg az egész emberiséget, egyenként próbára téve őket, senkit nem hagyva ki. Akik így gondolkoznak, azok nem ismerik a megtestesülés e munkafázisát. Isten nem egyesével ítéli meg az embereket, és nem egyesével teszi próbára őket; ha így tenne, az nem az ítélet munkája volna. Hát nem ugyanolyan az egész emberiség romlottsága? Nem ugyanolyan az egész emberiség lényege? Az emberiség romlott lényege van megítélve, az embernek a Sátán által megrontott lényege, és az ember valamennyi bűne. Isten nem ítéli meg az ember apró-cseprő, jelentéktelen hibáit. Az ítélet munkája reprezentatív, és nem kifejezetten egy bizonyos személyre vonatkozóan valósul meg. Hanem olyan munka ez, amelyben egy embercsoport kerül megítélésre, és ez képviseli az egész emberiség fölötti ítéletet. Azáltal, hogy személyesen hajtja végre munkáját egy embercsoporton, a testet öltött Isten az Ő munkája révén az egész emberiségen végzett munkát jeleníti meg, ami ezután fokozatosan elterjed. Ilyen az ítélet munkája is. Isten nem egy bizonyos embertípust vagy egy bizonyos embercsoportot ítél meg, hanem helyette az egész emberiség igaztalanságát ítéli meg – például az ember ellenállását Istennel szemben, vagy az ember félelmének hiányát Vele szemben, vagy Isten munkájának megzavarását az ember által, és így tovább. Az emberiség Istennel szemben álló lényege ítéltetik meg, és ez a munka az utolsó napok hódításának munkája. Az ítélet munkája a nagy fehér trón előtt az utolsó napokban, amelyet az ember a múltban elképzelt, a megtestesült Isten munkája és szava, amelynek tanúja az ember. A munka, amelyet a megtestesült Isten jelenleg végez, pontosan a nagy fehér trón előtt zajló ítélet. A mai megtestesült Isten az az Isten, aki az utolsó napokban megítéli az egész emberiséget. Ez a test és az Ő munkája, az Ő szava és az Ő teljes természete az Ő teljessége. Bár az Ő munkájának hatóköre korlátozott, és nem terjed ki közvetlenül az egész világegyetemre, az ítélet munkájának lényege az egész emberiség közvetlen megítélése – nem csak Kína választott népe kedvéért, nem egy maroknyi ember kedvéért. A testet öltött Isten munkája – bár e munka hatóköre nem foglalja magában az egész világegyetemet – az egész univerzumban végzett munkát képviseli, és miután Ő befejezi a munkát az Ő teste munkájának hatókörén belül, azonnal kiterjeszti majd ezt a munkát az egész világegyetemre, ugyanúgy, ahogy Jézus evangéliuma elterjedt a világegyetemben az Ő feltámadását és mennybemenetelét követően. Tekintet nélkül arra, hogy a Lélek munkájáról vagy a test munkájáról van-e szó, ez a munka korlátozott hatókörben megy végbe, de az egész világegyetem munkáját képviseli. Az utolsó napokban Isten úgy végzi el munkáját, hogy megtestesült identitásában jelenik meg, és a testet öltött Isten az az Isten, aki a nagy fehér trón előtt megítéli az embert. Függetlenül attól, hogy Ő a Lélek-e vagy a test, Ő, aki az ítélet munkáját végzi, az az Isten, aki az utolsó napokban megítéli az emberiséget. Ezt az Ő munkája határozza meg, nem pedig az Ő külső megjelenése vagy több más tényező. Bár az ember különféle elképzeléseket dédelget ezekről a szavakról, senki nem tagadhatja a tényt, hogy a megtestesült Isten megítéli és meghódítja az egész emberiséget. Függetlenül attól, hogy az ember mit gondol erről, a tények végső soron tények. Senki nem mondhatja ezt: „A munkát Isten végzi, de a test nem Isten.” Ennek semmi értelme, hiszen ezt a munkát senki más nem végezheti el, csak a testet öltött Isten. Mivel ez a munka már elkészült, e munkát követően az a munka, amelynek során Isten megítéli az embert, nem fog még egy alkalommal megjelenni; Isten az Ő második megtestesülésében már befejezte az egész irányítás minden munkáját, és Isten munkájának nem lesz negyedik szakasza. Mivel az ember ítéltetik meg, az ember, aki testből való, és akit megrontottak, nem pedig közvetlenül a Sátán szelleme ítéltetik meg, ezért az ítélet munkája nem a szellemi világban, hanem az emberek között megy végbe.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A romlott emberiségnek a megtestesült Isten üdvösségére van nagyobb szüksége)

Isten napi igéi  124. szemelvény

Senki nem alkalmasabb és felkészültebb az emberi test romlottsága megítélésének munkájára, mint a testet öltött Isten. Ha az ítéletet közvetlenül Isten Lelke végezné el, akkor nem terjedne ki mindenre. Továbbá, ezt a munkát az ember nehezen tudná elfogadni, mert a Lélek képtelen szemtől szemben állni az emberrel, és emiatt hatásai nem lennének azonnaliak, az ember pedig még kevésbé lenne képes tisztábban látni Isten megsérthetetlen természetét. A Sátán csak akkor győzhető le teljesen, ha a testet öltött Isten megítéli az emberiség romlottságát. A testet öltött Isten, mivel ugyanolyan, mint a normális emberi mivolttal rendelkező ember, képes közvetlenül megítélni az ember igaztalanságát; ez az Ő benső szentségének és az Ő rendkívüliségének jele. Egyedül Isten alkalmas arra, és egyedül Ő van abban a helyzetben, hogy megítélje az embert, mert Ő rendelkezik az igazsággal és igazságossággal, és ezért Ő képes megítélni az embert. Akik nélkülözik az igazságot és igazságosságot, alkalmatlanok arra, hogy másokat megítéljenek. Ha ezt a munkát Isten Lelke végezné, akkor nem jelentené a Sátán fölött aratott győzelmet. A Lélek eredendően magasztosabb a halandó lényeknél, és Isten Lelke eredendően szent és diadalmas a test fölött. Ha ezt a munkát közvetlenül a Lélek végezné, nem volna képes megítélni az ember összes engedetlenségét, és nem tudná felfedni az ember összes igaztalanságát. Hiszen az ítélet munkája is az ember Istenről alkotott elképzelésein keresztül megy végbe, az embernek pedig sohasem voltak elképzelései a Lélekről, így a Lélek képtelen jobban felfedni az ember igaztalanságát, és még kevésbé képes ezt az igaztalanságot teljesen feltárni. A megtestesült Isten mindazoknak ellensége, akik nem ismerik Őt. Azáltal, hogy megítéli az ember elképzeléseit és Vele szembeni ellenállását, feltárja az emberiség minden engedetlenségét. Az Ő testben végzett munkájának hatásai szembetűnőbbek, mint a Lélek munkájának hatásai. Épp ezért az egész emberiség megítélését nem a Lélek végzi közvetlenül, hanem a megtestesült Isten munkája ez. A testet öltött Isten az ember számára látható és megérinthető, és a testet öltött Isten képes teljesen meghódítani az embert. A testet öltött Istenhez fűződő kapcsolatában az ember az ellenállástól az engedelmesség felé halad, az üldözéstől az elfogadás felé, az elképzelésektől a tudás felé, az elutasítástól a szeretet felé – ezek a megtestesült Isten munkájának hatásai. Az ember csak az Ő ítéletének elfogadása által menekülhet meg, az ember csak fokozatosan ismeri meg Őt az Ő szájának szavai által, Ő az embert a Vele szembeni ellenállása során hódítja meg, és az élet ellátását akkor kapja meg Tőle az ember, mialatt elfogadja az Ő fenyítését. Mindez a munka a testet öltött Isten munkája, nem pedig Isten Lélekként való identitásában végzett munkája. A megtestesült Isten által végzett munka a legnagyszerűbb munka, a legmélyebb munka, és Isten munkája három szakaszának legfontosabb része a megtestesülés munkájának két szakasza. Az ember mélységes romlottsága hatalmas akadályt jelent a megtestesült Isten munkája számára. Különösen az utolsó napok emberein végzett munka hihetetlenül nehéz, a környezet ellenséges, és minden embertípus képessége meglehetősen gyenge. De ez a munka a végén mégis kifogástalanul eléri majd a megfelelő hatást; ez a testben végzett munka hatása, és ez a hatás meggyőzőbb, mint a Lélek munkájának hatása. Isten munkájának három szakasza a testben fog befejeződni, és a megtestesült Istennek kell azokat befejeznie. A legfontosabb és leglényegesebb munka a testben történik, és az ember üdvösségét a testet öltött Istennek személyesen kell megvalósítania. Jóllehet az egész emberiség úgy érzi, hogy a testet öltött Isten nem kötődik az emberhez, valójában ennek a testnek a teljes emberiség sorsához és létezéséhez köze van.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A romlott emberiségnek a megtestesült Isten üdvösségére van nagyobb szüksége)

Isten napi igéi  125. szemelvény

Isten munkájának minden szakasza a teljes emberiség érdekében valósul meg és az emberiség egészére irányul. Jóllehet ez az Ő testben végzett munkája, mégis az egész emberiségre irányul; Ő az egész emberiség Istene, valamennyi teremtett és nem teremtett lény Istene. Bár az Ő testben végzett munkájának hatóköre korlátozott, és e munka tárgya szintén korlátozott, valahányszor Ő testté lesz, hogy elvégezze munkáját, olyan tárgyat választ munkájához, amely rendkívül reprezentatív; nem egy egyszerű és jelentéktelen emberekből álló csoportot választ, amelyen munkálkodhat, hanem egy olyan embercsoportot szemel ki munkája tárgyául, amelynek tagjai képesek arra, hogy az Ő testben végzett munkájának megjelenítői legyenek. Ezt az embercsoportot azért választotta ki, mert az Ő testben végzett munkájának hatóköre korlátozott, kifejezetten az Általa felöltött test számára készült, és kifejezetten az Ő testben végzett munkájára lett kiválasztva. Isten nem alaptalanul választja ki munkája tárgyait, hanem elvi alapon: A munka tárgyának előnyösnek kell lennie a testet öltött Isten munkája szempontjából, és az egész emberiséget kell képviselnie. Például a zsidók képesek voltak az egész emberiséget képviselni, amikor elfogadták Jézus személyes megváltását, a kínaiak pedig képesek az egész emberiséget képviselni, amikor elfogadják a megtestesült Isten személyes hódítását. Van alapja annak, hogy a zsidók az egész emberiséget képviselték, és annak is van alapja, hogy a kínai nép az egész emberiséget képviseli, amikor elfogadja Isten személyes hódítását. Semmi nem tárja fel jobban a megváltás jelentőségét, mint a megváltásnak a zsidók között lezajlott munkája, és semmi nem tárja fel jobban a hódítás munkájának alaposságát és sikerét, mint a hódításnak a kínai nép körében lezajló munkája. Úgy tűnik, hogy a megtestesült Isten munkája és szava csak egy kis embercsoportot vesz célba, de valójában az Ő munkája ennek a kis csoportnak a körében az egész világegyetemet felölelő munka, és az Ő szava az emberiség egészéhez szól. Miután az Ő testben végzett munkája véget ér, azok, akik követik Őt, terjeszteni kezdik majd az Ő köztük elvégzett munkáját. Az Ő testben végzett munkájában az a legjobb, hogy képes pontos szavakat és buzdításokat, az Ő emberiséggel kapcsolatos konkrét szándékát hátrahagyni azok számára, akik követik Őt, így később az Ő követői pontosabban és konkrétabban adhatják tovább az Ő testben végzett munkájának összességét és az egész emberiséggel kapcsolatos akaratát azoknak, akik elfogadják ezt az utat. Csak a testet öltött Istennek az emberek között végzett munkája valósítja meg igazán azt a tényt, hogy Isten az emberrel együtt van és együtt él. Csak ez a munka teljesíti az ember vágyát, hogy Isten arcára tekinthessen, tanúja lehessen Isten munkájának, és hallhassa Isten személyes szavát. A megtestesült Isten elhozza annak a kornak a végét, amelyben csak Jahve háta jelent meg az emberiségnek, és Ő lezárja azt a kort is, amelyben az emberiség a homályos Istenben hitt. Különösen az utolsó megtestesült Isten munkája juttatja el az egész emberiséget egy valóságosabb, gyakorlatiasabb és szebb korba. Ő nem csupán befejezi a törvény és szabályok korát, de ami még fontosabb, felfed az emberiség előtt egy olyan Istent, aki valós és normális, aki igazságos és szent, aki megnyitja az irányítási terv munkáját, és bemutatja az emberiség misztériumait és rendeltetési helyét, aki az emberiséget teremtette, és véget vet az irányítás munkájának, és aki több ezer éven át rejtőzködött. Ő teljesen véget vet a homályosság korának, Ő lezárja azt a kort, amelyben az egész emberiség szerette volna Isten arcát keresni, de képtelen volt rá, Ő befejezi azt a kort, amelyben az egész emberiség a Sátánt szolgálta, és Ő elvezeti az egész emberiséget egy teljesen új korba. Mindez annak a munkának az eredménye, amelyet a testet öltött Isten végez Isten Lelke helyett. Amikor Isten az Ő testében munkálkodik, azok, akik követik Őt, többé nem keresgélnek és tapogatóznak olyan dolgok után, amelyek mintha léteznének is meg nem is, és többé nem találgatják a homályos Isten akaratát. Amikor Isten elterjeszti a testben végzett munkáját, azok, akik követik Őt, minden vallásnak és felekezetnek továbbadják majd azt a munkát, amelyet Ő a testben elvégzett, és az Ő minden szavát hirdetik az egész emberiség füleinek. Mindaz, amit az Ő evangéliumának befogadói hallanak, az Ő munkájának tényei lesznek, olyan dolgok lesznek, amelyeket az ember személyesen lát és hall, tények lesznek, nem pedig mendemondák. Ezek a tények a bizonyítékok, amelyekkel Ő terjeszti a munkát, és egyúttal az eszközök, amelyeket Ő a munka terjesztésére használ. A tények létezése nélkül az Ő evangéliuma nem terjedne minden országban és minden vidéken; tények nélkül, csupán az ember képzelgéseivel Ő sohasem lenne képes elvégezni az egész világegyetem meghódításának munkáját. A Lélek kitapinthatatlan az ember számára, láthatatlan az ember számára, és a Lélek munkája képtelen további bizonyítékokat vagy tényeket hátrahagyni az ember számára Isten munkájáról. Az ember sohasem fogja meglátni Isten valódi arcát, hanem mindig egy homályos, nem létező Istenben fog hinni. Az ember sohasem fogja meglátni Isten arcát, és sohasem fogja Isten személyesen kimondott szavait hallani. Az ember képzelgései végső soron üresek, és nem helyettesíthetik Isten igazi arcát; Isten eredendő természetét és Magának Istennek a munkáját nem személyesítheti meg az ember. A láthatatlan, mennyei Istent és az Ő munkáját csak a megtestesült Isten hozhatja el a földre, aki személyesen végzi munkáját az emberek között. Ez a legideálisabb módja annak, hogy Isten megjelenjen az embernek, amely során az ember meglátja Istent, és megismeri Isten igazi arcát; ezt pedig egy meg nem testesült Isten nem érheti el. Miután Ő eddig a szakaszig elvégezte munkáját, Isten munkája már elérte az optimális hatást, és teljes sikerrel járt. A testet öltött Isten személyes munkája az Ő teljes irányítási munkájának már kilencven százalékát befejezte. Ez a test jobb kezdetet biztosított az Ő valamennyi munkájának, összegzést az Ő minden munkájának, kihirdette az Ő összes munkáját, és elvégezte az Ő valamennyi munkájának utolsó alapos újratöltését. Ezután nem lesz még egy megtestesült Isten, hogy elvégezze Isten munkájának negyedik szakaszát, és soha nem lesz semmilyen csodálatos munka, amelyet Isten harmadik megtestesülése végezne el.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A romlott emberiségnek a megtestesült Isten üdvösségére van nagyobb szüksége)

Isten napi igéi  126. szemelvény

A testet öltött Isten munkájának minden szakasza az egész korszakban végzett munkáját képviseli, nem pedig egy bizonyos korszakot fémjelez, mint az ember munkája. Így az Ő utolsó megtestesülése munkájának vége nem jelenti azt, hogy az Ő munkája teljesen véget ért, mivel az Ő testben végzett munkája az egész kort képviseli, nem csak azt az időszakot, amelyben Ő a testben végzett munkáját véghezviszi. Csak arról van szó, hogy Ő a testben töltött idő alatt fejezi be az egész korszakra szóló munkáját, amely ezután mindenhová elterjed. Miután a megtestesült Isten betölti szolgálatát, jövőbeli munkáját azokra bízza majd, akik követik Őt. Így az Ő egész korszakra szóló munkája töretlenül folytatódik majd. A megtestesülés teljes korszakának munkája csak akkor számít majd befejezettnek, ha már elterjedt az egész világegyetemben. A megtestesült Isten munkája új korszakot kezd, és Ő azokat használja, akik folytatják az Ő munkáját. Az ember által végzett minden munka a testet öltött Isten szolgálatán belül van, és képtelen ennek a keretén túllépni. Ha a megtestesült Isten nem jött volna el, hogy elvégezze munkáját, az ember nem volna képes lezárni a régi kort, és nem tudna elhozni egy új korszakot. Az ember által végzett munka pusztán az emberileg teljesíthető kötelességek keretein belül mozog, és nem képviseli Isten munkáját. Csak a megtestesült Isten képes eljönni és befejezni a munkát, amelyet el kell végeznie, és Rajta kívül senki nem képes ezt a munkát az Ő nevében elvégezni. Természetesen, amiről beszélek, a megtestesülés munkájára vonatkozik. Ez a megtestesült Isten először egy olyan munkalépést végez el, amely nem felel meg az ember elképzeléseinek, ezután pedig további munkát végez, amely szintén nem igazodik az ember elképzeléseihez. A munka célja az ember meghódítása. Egy tekintetben Isten megtestesülése nem alkalmazkodik az ember elképzeléseihez, ezen felül pedig Ő további munkát végez, amely szintén nem felel meg az ember elképzeléseinek, és így az ember még kritikusabb nézeteket alakít ki Róla. Ő csak a hódítás munkáját végzi az olyan emberek között, akiknek számtalan elképzelésük van Vele kapcsolatban. Tekintet nélkül arra, hogyan kezelik Őt, mihelyt Ő beteljesítette szolgálatát, minden ember az Ő uralma alá vettetik. Ennek a munkának a ténye nemcsak a kínai nép körében tükröződik, hanem azt is megjeleníti, hogyan történik majd az egész emberiség meghódítása. Az ezeken az embereken elért hatások azoknak a hatásoknak az előfutárai, amelyeket az egész emberiségen fog elérni, és annak a munkának a hatásai, amelyet Ő a jövőben végez, egyre inkább meg fogják haladni még az ezeken az embereken elért hatásokat is. A testet öltött Isten munkája nem jár nagy hírveréssel, de nem is burkolózik ismeretlenségbe. Valós és tényleges, olyan munka, amelyben egy meg egy összege kettő. Nincs rejtve senki előtt, és nem téveszt meg senkit. Amit az emberek látnak, azok valós és hiteles dolgok, és amit az ember elnyer, az valódi igazság és tudás. Amikor a munka véget ér, az embernek új tudása lesz Róla, és azoknak, akik igazán törekednek, többé nem elképzeléseik lesznek Vele kapcsolatban. Ez nem csak a kínai népen végzett munkájának hatása, hanem az egész emberiség meghódításáért végzett munkájának hatását is képviseli, mert semmi sem előnyösebb az egész emberiség meghódításának munkája szempontjából, mint ez a test, és ennek a testnek a munkája, és mindaz, ami ebből a testből való. Mindez előnyös az Ő mai munkája szempontjából, és előnyös az Ő jövőbeli munkája szempontjából is. Ez a test meg fogja hódítani az egész emberiséget, meg fogja nyerni az egész emberiséget. Nincs jobb munka, amelyen keresztül az egész emberiség meglátja majd Istent, és engedelmeskedik Istennek, és megismeri Istent. Az ember által végzett munka csak korlátozott hatókört képvisel, és amikor Isten végzi a maga munkáját, Ő nem egy bizonyos személyhez beszél, hanem az egész emberiséghez szól, mindazokhoz, akik elfogadják az Ő szavait. A vég, amelyet Ő kihirdet, az egész emberiség vége, nem pedig csak egy bizonyos személy vége. Ő nem részesít senkit különleges bánásmódban, áldozatot sem csinál senkiből, és az egész emberiségért dolgozik, és az egész emberiséghez beszél. Ez a megtestesült Isten ezért már osztályozta az egész emberiséget fajták szerint, már megítélte az egész emberiséget, és már az egész emberiség számára elkészítette a megfelelő rendeltetési helyet. Bár Isten csak Kínában végzi munkáját, valójában már az egész világegyetem munkáját letudta. Nem várhat addig, amíg munkája el nem terjed az egész emberiség között, hogy lépésről lépésre megtegye kijelentéseit és intézkedéseit. Nem lenne az túl késő? Most teljes mértékben képes előre befejezni a jövőbeli munkát. Mivel Az, aki munkálkodik, a testet öltött Isten, korlátlan munkát végez egy behatárolt hatókörben, utána pedig eléri majd, hogy az ember teljesítse kötelességét, amelyet az embernek kell elvégeznie; ez az Ő munkájának alapelve. Csak egy ideig élhet az emberrel, és nem kísérheti az embert addig, amíg le nem zárul az egész korszak munkája. Mivel Ő Isten, ezért előre megjövendöli saját jövőbeli munkáját. Ezután szavai által fajtái szerint osztályozza majd az egész emberiséget, az emberiség pedig belép az Ő lépésről lépésre haladó munkájába az Ő szavai szerint. Senki nem menekülhet, és mindenkinek ennek megfelelően kell gyakorolnia. Így a jövőben a kort az Ő szavai vezérelik majd, nem pedig a Lélek.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A romlott emberiségnek a megtestesült Isten üdvösségére van nagyobb szüksége)

Isten napi igéi  127. szemelvény

Az ember testét megrontotta, mélységesen megvakította és alaposan tönkretette a Sátán. A legalapvetőbb oka annak, hogy Isten személyesen munkálkodik a testben az, hogy az Ő üdvösségének tárgya az ember, aki a testből való, és a Sátán szintén az ember testét felhasználva zavarja meg Isten munkáját. A Sátánnal vívott csata tulajdonképpen az ember meghódításának munkája, ugyanakkor pedig Isten üdvösségének tárgya is az ember. Ily módon a megtestesült Isten munkája létfontosságú. A Sátán megrontotta az ember testét, és az ember a Sátán megtestesítőjévé, az Isten általi legyőzetés tárgyává vált. Ily módon a Sátánnal vívott csatának és az emberiség megmentésének munkája a földön történik, és Istennek emberré kell válnia ahhoz, hogy megvívja csatáját a Sátánnal. Ez a leggyakorlatiasabb munka. Amikor Isten a testben munkálkodik, tulajdonképpen a Sátánnal vív csatát a testben. Amikor Ő a testben munkálkodik, a szellemi birodalomban végzi munkáját, és a szellemi birodalomban végzett munkáját teljes egészében valóra váltja a földön. A hódítás tárgya az ember, aki engedetlen Neki, aki pedig legyőzetik, a Sátán megtestesítője (természetesen ez szintén az ember), aki ellenséges viszonyban van Vele; aki pedig végül megmenekül, az is az ember. Ily módon még inkább szükséges Isten számára, hogy emberré váljon, aki egy teremtmény külső burkával rendelkezik, hogy képes legyen valódi csatát vívni a Sátánnal, hogy meghódítsa az embert, aki engedetlen Vele szemben, és ugyanazzal a külső burokkal rendelkezik, mint Ő, és hogy megmentse az embert, akinek külső burka ugyanolyan, mint az Övé, és akiben kárt tett a Sátán. Az Ő ellensége az ember, az Ő hódításának tárgya az ember, és az Ő üdvösségének tárgya is az ember, akit Ő teremtett. Ezért emberré kell válnia, és így munkája sokkal könnyebb lesz. Képes legyőzni a Sátánt és meghódítani az emberiséget, sőt, megmenteni is képes az emberiséget. Bár ez a test normális és valós, Ő nem közönséges test: Ő nem olyan test, amely pusztán emberi, hanem olyan test, amely egyszerre emberi és isteni. Ez a különbség Közötte és az ember között, és ez Isten identitásának jele. Csak az ilyen test képes elvégezni a munkát, amelyet Ő elvégezni szándékozik, beteljesíteni a testet öltött Isten szolgálatát, és teljesen befejezni az Ő munkáját az emberek között. Ha ez nem így volna, az Ő munkája az emberek között mindig üres és hiányos lenne. Jóllehet Isten képes megvívni csatáját a Sátán szellemével és győztesen kikerülni abból, a romlott ember régi természetének problémája így sohasem oldódhat meg, és azok, akik engedetlenek Istennel szemben, és szembeszegülnek Vele, sohasem kerülhetnek igazán az Ő uralma alá, vagyis Ő sohasem hódíthatja meg az emberiséget, és sohasem nyerheti meg Magának az egész emberiséget. Ha az Ő munkája a földön nem oldható meg, akkor az Ő irányítása sohasem fog befejeződni, és az egész emberiség képtelen lesz belépni a nyugalomba. Ha Isten nem léphet be a nyugalomba minden teremtményével, akkor ennek az irányítási munkának sohasem lesz végeredménye, és ennek következtében Isten dicsősége el fog tűnni. Bár az Ő testének nincs hatalma, a munka, amelyet végez, eléri majd hatását. Ez az Ő munkájának elkerülhetetlen iránya. Tekintet nélkül arra, hogy az Ő teste rendelkezik-e hatalommal vagy sem, ameddig Ő képes Magának Istennek a munkáját végezni, addig Ő Maga Isten. Tekintet nélkül arra, hogy mennyire normális és hétköznapi ez a test, Ő képes elvégezni a munkát, amelyet el kell végeznie, mert ez a test Isten, nem pusztán egy ember. Ez a test azért képes elvégezni azt a munkát, amelyet az ember nem, mert az Ő belső lényege nem hasonlít egy emberéhez sem, és azért képes megmenteni az embert, mert az Ő identitása eltér bármelyik emberétől. Ez a test azért olyan fontos az emberiség számára, mert Ő ember és még inkább Isten, mert Ő képes elvégezni a munkát, amelyre egy hétköznapi, testi ember sem képes, és mert Ő képes megmenteni a romlott embert, aki Vele együtt él a földön. Bár a megtestesült Isten ugyanolyan, mint az ember, mégis fontosabb az emberiség számára, mint bármelyik értékes személy, mert Ő képes elvégezni azt a munkát, amelyet Isten Lelke nem végezhet el, Isten Lelkénél is inkább képes bizonyságot tenni Maga Isten mellett, és Isten Lelkénél is inkább képes teljes mértékben megnyerni az emberiséget. Ebből következik, hogy bár ez a test normális és hétköznapi, hozzájárulása az emberiséghez és jelentősége az emberiség léte szempontjából rendkívül értékessé teszi Őt, és e test valódi értéke és jelentősége nem mérhető egyetlen emberéhez sem. Bár ez a test nem képes közvetlenül elpusztítani a Sátánt, munkája segítségével Ő képes meghódítani az emberiséget és legyőzni a Sátánt, és rákényszeríteni a Sátánt, hogy teljesen alávesse magát az Ő uralmának. Isten a megtestesülése miatt tudja legyőzni a Sátánt és megmenteni az emberiséget. Nem közvetlenül pusztítja el a Sátánt, hanem testté válik, hogy elvégezze a munkát, és meghódítsa az emberiséget, amelyet megrontott a Sátán. Így Ő jobban képes bizonyságot tenni Önmagáról az Ő teremtményei között, és jobban képes megmenteni a romlott embert. Ha a megtestesült Isten győzi le a Sátánt, az nagyszerűbb bizonyságot tesz és meggyőzőbb, mint ha a Sátánt közvetlenül Isten Lelke pusztítja el. A testet öltött Isten jobban képes segíteni az embernek megismerni a Teremtőt, és jobban képes bizonyságot tenni Önmagáról az Ő teremtményei között.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A romlott emberiségnek a megtestesült Isten üdvösségére van nagyobb szüksége)

Isten napi igéi  128. szemelvény

Isten azért jött a földre, hogy elvégezze a munkáját az emberek között, hogy személyesen kinyilatkoztassa Magát az embereknek, és lehetővé tegye számukra, hogy meglássák Őt; ez egy kis dolog? Ez tényleg nem egyszerű! Nem úgy van, ahogy az ember elképzeli: hogy Isten azért jött, hogy az ember meglássa Őt, és megérthesse, hogy Isten gyakorlatias, nem pedig homályos vagy üres, és hogy Isten magasztos, de alázatos is. Vajon ilyen egyszerű lehet ez? Éppen azért, mert a Sátán megrontotta az ember testét, és Isten az embert akarja megmenteni, Istennek testet kell öltenie, hogy harcot vívjon a Sátánnal, és személyesen kalauzolja az embert. Csak ez válik az Ő munkájának javára. Isten két megtestesülése azért létezett, hogy legyőzze a Sátánt, és azért is, hogy jobban megmentse az embert. Ez azért van, mert csak Isten harcolhat a Sátánnal, legyen akár Isten Lelke, akár Isten megtestesülése. Röviden, nem lehetnek az angyalok azok, akik harcolnak a Sátánnal, és még kevésbé lehet az ember, akit a Sátán megrontott. Az angyalok erőtlenek e harc megvívására, az ember pedig még tehetetlenebb. Így ha Isten az ember életét meg akarja munkálni, ha személyesen akar a földre jönni, hogy megmentse az embert, akkor személyesen testté kell válnia, vagyis személyesen testet kell öltenie, és az emberek közé kell jönnie az Ő eredendő identitásával és a munkával, amelyet el kell végeznie, és személyesen kell megmentenie az embert. Ha nem, ha Isten Lelke vagy az ember végezné ezt a munkát, akkor soha semmi nem lenne ebből a harcból, és soha nem érne véget. Csak akkor van esélye az embernek az üdvösségre, ha Isten testet ölt, hogy személyesen induljon harcba a Sátán ellen az emberek között. Továbbá, csak ekkor szégyenül meg a Sátán, és csak ekkor marad kihasználható lehetőségek és végrehajtható tervek nélkül. A megtestesült Isten által végzett munkát Isten Lelke nem tudja elvégezni, és még lehetetlenebb lenne, hogy bármely hús-vér ember végezze el Isten nevében, mert a munka, amelyet Ő végez, az ember életéért történik, és azért, hogy megváltoztassa az ember romlott beállítottságát. Ha az ember részt venne ebben a harcban, akkor csak szánalmas zűrzavarban menekülne, és egyszerűen képtelen lenne megváltoztatni romlott beállítottságát. Képtelen lenne megmenteni az embert a kereszttől, vagy meghódítani az egész lázadó emberiséget, és csak egy kis régi munkát tudna elvégezni, amely nem lép túl az elveken, vagy pedig olyan munkát, amely nem kapcsolódik a Sátán legyőzéséhez. Akkor miért is vesződnénk? Mi a jelentősége annak a munkának, amely nem képes megnyerni az emberiséget, nemhogy legyőzni a Sátánt? A Sátánnal való harcot tehát csakis Maga Isten vívhatja meg, az ember számára ez egyszerűen lehetetlen lenne. Az ember kötelessége az engedelmesség és a követés, mert az ember nem képes az ég és a föld megteremtéséhez hasonló munkát végezni, sőt, a Sátán elleni harc munkáját sem képes elvégezni. Az ember csak Magának Istennek a vezetése alatt tud megfelelni a Teremtőnek, ami által a Sátán legyőzetik; ez az egyetlen dolog, amit az ember tehet. Így minden alkalommal, amikor egy új csata kezdődik, vagyis minden alkalommal, amikor egy új kor munkája elkezdődik, ezt a munkát személyesen Maga Isten végzi, ami által Ő vezeti az egész kort, és új utat nyit az egész emberiség számára. Minden új kor hajnala új kezdet a Sátánnal vívott harcban, amelyen keresztül az ember belép egy újabb, szebb birodalomba, és egy új korba, amelyet személyesen Maga Isten vezet. Az ember minden dolgok ura, de akiket megnyertek, azok a Sátánnal vívott csaták gyümölcsévé válnak. A Sátán minden dolog megrontója, ő a legyőzött minden csata végén, és ő az, aki e csaták után bűnhődni fog. Isten, az ember és a Sátán közül csak a Sátán az, akit majd megvetnek és elutasítanak. Közben azok fognak a Sátán nevében büntetést kapni, akiket a Sátán megnyert, de Isten nem fogad vissza. E három közül csak Istent kell imádni mindennek. Közben azok kapják meg Isten ígéretét, és ítélik el Istenért a gonoszokat, akiket a Sátán megrontott, de Isten visszafogad, és akik Isten útját követik. Isten biztosan győzni fog, és a Sátán biztosan legyőzetik, de az emberek között vannak, akik győzni fognak, és vannak, akik veszíteni fognak. Akik győznek, azok a győztesek közé tartoznak majd, akik pedig veszítenek, azok a vesztesek közé tartoznak majd; ez az egyes fajták szerinti besorolás, ez Isten minden munkájának végső befejezése. Ez egyben Isten minden munkájának a célja is, és ez soha nem fog megváltozni. Isten irányítási tervében a fő munka magja az ember üdvösségére összpontosul, és Isten elsősorban e mag kedvéért, e munka kedvéért és a Sátán legyőzése érdekében ölt testet. Az első alkalom, amikor Isten testet öltött, szintén azért történt, hogy legyőzze a Sátánt: személyesen testté lett, és személyesen szegezték a keresztre, hogy elvégezze az első csata munkáját, ami az emberiség megváltásának munkája volt. Hasonlóképpen, a munkának ezt a szakaszát is személyesen Isten végzi, aki testet öltött, hogy az emberek között elvégezze munkáját, hogy személyesen mondja ki szavát, és megengedje, hogy az ember lássa Őt. Természetesen elkerülhetetlen, hogy Ő más munkát is végez útközben, de a fő ok, amiért személyesen végzi a munkáját, az az, hogy legyőzze a Sátánt, hogy meghódítsa az egész emberiséget, és megnyerje ezeket az embereket. Isten megtestesülésének munkája tehát valóban nem egyszerű. Ha az Ő célja csak az lenne, hogy megmutassa az embernek, hogy Isten alázatos és rejtett, és hogy Isten gyakorlatias, ha csak e munka érdekében történne, akkor nem lenne szükség arra, hogy testet öltsön. Még ha Isten nem is öltene testet, akkor is kinyilatkoztathatná alázatosságát és rejtettségét, nagyságát és szentségét közvetlenül az embernek, de ezeknek a dolgoknak semmi közük az emberiség irányításának munkájához. Alkalmatlanok arra, hogy megmentsék az embert vagy teljessé tegyék, még kevésbé arra, hogy legyőzzék a Sátánt. Ha a Sátán legyőzése csak azt jelentené, hogy a Lélek harcol egy szellem ellen, akkor az ilyen munkának még kevesebb gyakorlati értéke lenne; alkalmatlan lenne az ember megnyerésére, és tönkretenné az ember sorsát és kilátásait. Eképpen Isten mai munkája mély jelentőségű. Nem csak azért van, hogy az ember megláthassa Őt, vagy azért, hogy az ember szeme kinyílhasson, vagy hogy az ember kicsit meghatva és bátorítva érezze magát; az ilyen munkának nincs jelentősége. Ha csak ilyen jellegű tudásról tudsz beszélni, akkor az azt bizonyítja, hogy nem ismered Isten megtestesülésének valódi jelentőségét.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az ember normális életének helyreállítása és eljuttatása csodálatos rendeltetési helyére)

Isten napi igéi  129. szemelvény

Az Isten által végzett munka minden egyes szakaszának megvan a maga gyakorlati jelentősége. Akkoriban, amikor Jézus eljött, férfialakban jött, és amikor Isten ezúttal eljön, az Ő alakja női. Ebből láthatjuk, hogy Isten teremtése, a férfiak és a nők egyaránt hasznosak lehetnek az Ő munkájában, és Nála nincs nemi megkülönböztetés. Amikor az Ő Lelke eljön, bármilyen testet felvehet, amilyet csak akar, és ez a test képviselheti Őt; legyen az férfi vagy nő, képviselheti Istent, amíg az az Ő megtestesülése. Ha Jézus nőneműként jelent volna meg, amikor eljött, más szóval, ha a Szentlélek által nem fiú, hanem leánygyermek fogant volna, akkor a munka azon szakasza ugyanúgy befejeződött volna. Ha ez lett volna a helyzet, akkor a munka jelenlegi szakaszát egy férfinak kellene elvégeznie helyette, de a munka ugyanúgy befejeződne. Az egyes szakaszokban végzett munkának megvan a maga jelentősége; a munka egyik szakasza sem ismétlődik, és nem is ütközik a másikkal. Abban az időben, amikor Jézus a munkáját végezte, az egyetlen Fiúnak nevezték, és a „Fiú” a férfi nemet jelenti. Miért nincs szó az egyetlen Fiúról ebben a jelenlegi szakaszban? Mert a munka követelményei szükségessé tették, hogy a neme megváltozzon Jézuséhoz képest. Istennél nincs nemi megkülönböztetés. Ő úgy végzi a munkáját, ahogyan akarja, és munkája végzése közben semmilyen korlátozásnak nincs alávetve, hanem kifejezetten szabad. Mégis a munka minden szakaszának megvan a maga gyakorlati jelentősége. Isten kétszer is testté lett, és magától értetődő, hogy az Ő megtestesülése az utolsó napokban az utolsó alkalom. Azért jött, hogy minden cselekedetét nyilvánosságra hozza. Ha ebben a szakaszban nem válna testté, hogy az ember tanúja lehessen annak, ahogy Ő személyesen munkálkodik, az ember örökké ragaszkodna ahhoz az elképzeléshez, hogy Isten csak férfi, nem pedig nő. Ezt megelőzően az egész emberiség azt hitte, hogy Isten csak férfi lehet, és hogy egy nőt nem lehet Istennek nevezni, mivel az egész emberiség úgy tartotta, hogy a férfiaknak hatalmuk van a nők felett. Úgy vélték, hogy nők nem tehetnek szert hatalomra, csak férfiak. Mi több, még azt is mondták, hogy a férfi a nő feje, és hogy a nőnek engedelmeskednie kell a férfinak, és nem múlhatja őt felül. A múltban, amikor azt mondták, hogy a férfi a nő feje, ez Ádámra és Évára vonatkozott, akiket a kígyó rászedett – nem pedig a férfira és a nőre, ahogyan őket Jahve kezdetben teremtette. Természetesen a nőnek engedelmeskednie kell a férjének és szeretnie kell őt, a férjnek pedig meg kell tanulnia táplálni és eltartani a családját. Ezek azok a Jahve által meghatározott törvények és rendeletek, amelyeket az emberiségnek be kell tartania földi élete során. Jahve azt mondta az asszonynak: „Vágyakozni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad.” Csak azért beszélt így, hogy az emberiség (vagyis a férfi és a nő egyaránt) normális életet élhessen Jahve uralma alatt, és hogy az emberiség élete rendezett legyen, és ne essen ki a megfelelő rendből. Ezért Jahve megfelelő szabályokat alkotott arra vonatkozóan, hogy a férfi és a nő hogyan viselkedjen, bár ez csak a földön élő összes teremtett lényre vonatkozott, és nem állt kapcsolatban Isten megtestesült lényével. Hogyan lehetne Isten ugyanolyan, mint teremtett lényei? Az Ő szavai csak az Általa teremtett emberiségnek szóltak; azért, hogy az emberiség normális életet élhessen, Ő szabályokat állított fel a férfi és a nő számára. Kezdetben, amikor Jahve megteremtette az emberiséget, kétféle emberi lényt teremtett, férfit és nőt; és így az Ő megtestesült testeiben is megvan a férfi és a nő felosztása. Nem az Ádámhoz és Évához intézett szavai alapján döntötte el a munkáját. Az a két alkalom, amikor testté lett, teljesen az Ő akkori gondolkodásának megfelelően lett meghatározva, amikor kezdetben megteremtette az emberiséget; vagyis az Ő két inkarnációjának munkáját arra alapozva teljesítette be, amilyen a férfi és a nő azelőtt voltak, hogy megromlottak volna. Ha az emberiség azokat a szavakat, amelyeket Jahve a kígyó által félrevezetett Ádámnak és Évának mondott, Isten megtestesülésének művére alkalmazná, nem kellene-e Jézusnak is úgy szeretnie a feleségét, ahogyan kell? Akkor Isten még mindig Isten lenne? És ha ez így lenne, vajon akkor is képes lenne befejezni a művét? Ha helytelen lenne, hogy Isten megtestesülése nőnemű legyen, akkor nem lett volna-e a legnagyobb hiba az is, hogy Isten nőt teremtett? Ha az emberek még mindig azt hiszik, hogy helytelen lenne, ha Isten nőként testesülne meg, akkor Jézus, aki nem nősült meg, és ezért nem tudta szeretni a feleségét, nem lenne-e ugyanolyan tévedésben, mint a jelenlegi megtestesülés? Mivel te a Jahve által Évához intézett szavakat használod arra, hogy Isten jelenlegi megtestesülésének igazságát mérd, akkor Jahve Ádámhoz intézett szavait kell használnod arra, hogy megítéld az Úr Jézust, aki a Kegyelem Korában lett testté. Hát a kettő nem egy és ugyanaz? Mivel az Úr Jézus mértékét a kígyó által meg nem tévesztett férfi szerint veszed, nem ítélheted meg a mai megtestesülés igazságát a kígyó által megtévesztett nő szerint. Ez igazságtalan lenne! Ha így méred Istent, az azt bizonyítja, hogy hiányzik belőled a racionalitás. Amikor Jahve kétszer testté lett, az Ő testének neme a kígyó által el nem csábított férfihoz és nőhöz kapcsolódott; Ő a kígyó által el nem csábított férfival és nővel összhangban, lett kétszer is testté. Ne gondold, hogy Jézus férfiassága azonos volt Ádáméval, akit a kígyó rászedett. A kettőnek semmi köze egymáshoz, két különböző természetű férfiasságról van szó. Ugye az biztosan nem lehet, hogy Jézus férfiassága azt bizonyítja, hogy Ő minden nő feje, de nem minden férfié? Vajon nem Ő minden zsidó királya (beleértve a férfiakat és a nőket is)? Ő maga Isten, nem csak a nő, hanem a férfi feje is. Ő minden teremtmény Ura és minden teremtmény feje. Hogyan határozhatnád meg Jézus férfiasságát a nő fejének szimbólumaként? Nem lenne ez istenkáromlás? Jézus olyan férfi, aki nem romlott meg. Ő Isten, Ő Krisztus, Ő az Úr. Hogyan lehetne Ő olyan férfi, mint Ádám, aki megromlott? Jézus az Isten legszentebb Lelke által viselt test. Hogyan mondhatnád, hogy Ő olyan Isten, aki Ádám férfiasságával rendelkezik? Ebben az esetben nem lenne-e Isten egész munkája téves? Vajon Jahve belefoglalta volna Jézusba a kígyó által elcsábított Ádám férfiasságát? Vajon a mostani megtestesülés nem egy újabb példája a megtestesült Isten munkájának, aki nemében különbözik Jézustól, de természetében hasonlít hozzá? Még mindig azt mered állítani, hogy a megtestesült Isten nem lehet nő, mert a nő volt az első, akit a kígyó elcsábított? Még mindig azt mered mondani, hogy mivel a nő a legtisztátalanabb és az emberiség romlottságának forrása, Isten nem testesülhet meg nőként? Mered-e továbbra is azt állítani, hogy „a nőnek mindig a férfinak kell engedelmeskednie, és soha nem jelenítheti meg és nem képviselheti közvetlenül Istent”? A múltban nem értetted, de most vajon folytathatod-e Isten művének, különösen Isten megtestesülésének káromlását? Ha ez nem világos számodra, akkor jobb, ha vigyázol a nyelvedre, nehogy ostobaságod és tudatlanságod lelepleződjön, és csúfságod nyilvánosságra kerüljön. Ne gondold, hogy mindent értesz. Azt mondom, hogy mindaz, amit láttál és tapasztaltál, nem elegendő ahhoz sem, hogy akár csak egy ezredrészét is megértsd irányítási tervemnek. Akkor hát miért viselkedsz ilyen gőgösen? Az a kevéske tehetség és az a kevéske tudás, amivel rendelkezel, nem elegendő ahhoz, hogy azt Jézus a munkájának akár egyetlen másodpercében is felhasználhassa! Valójában mennyi tapasztalattal rendelkezel? Mindaz, amit életedben láttál és hallottál, és amit elképzeltél, kevesebb, mint az a munka, amit én egyetlen pillanat alatt végzek! Jobban teszed, ha nem piszkálódsz és nem keresel hibát. Lehetsz olyan arrogáns, amennyire csak akarsz, de te nem vagy több egy teremtménynél, amely még egy hangyával sem egyenlő! Mindaz, amit a hasadban tartasz, kevesebb, mint ami egy hangya gyomrában van! Ne gondold, hogy csak azért, mert szereztél némi tapasztalatot és idősebb vagy, ez feljogosít arra, hogy hevesen gesztikulálj és nagyokat beszélj. Vajon a tapasztalatod és a rangod nem az Általam kimondott szavak eredménye? Azt hiszed, hogy ezeket a te munkádért és fáradozásodért cserébe kaptad? Ma már látod, hogy testté lettem, és már csak emiatt is rengeteg gondolat van benned, és az ezekből származó elképzeléseknek nincs vége. Ha nem lenne az Én megtestesülésem, még ha rendkívüli tehetséggel rendelkeznél is, nem lenne ennyi különféle gondolatod; és nem ezekből erednek-e az elképzeléseid? Ha Jézus nem vált volna testté annak idején az első alkalommal, vajon tudnál egyáltalán a megtestesülésről? Nem azért van benned az arcátlanság, hogy a második megtestesülés elítélésével próbálkozz, mert az első megtestesülés tudást adott neked? Ahelyett, hogy engedelmes követő lennél, miért teszed azt tanulmányozás tárgyává? Ha beléptél ebbe az áramlatba, és a megtestesült Isten elé járultál, megengedné-e, hogy kutasd Őt? A saját családtörténetedet kutathatod, de ha megpróbálnád Isten „családtörténetét” kutatni, vajon a mai Isten megengedné-e neked, hogy ilyen tanulmányt folytass? Nem vagy-e vak? Nem hozol-e szégyent magadra?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A két megtestesülés teljessé teszi a megtestesülés jelentőségét)

Isten napi igéi  130. szemelvény

Jézus és én egy Lélektől származunk. Még ha a testünk nem is áll rokoni kapcsolatban, a Lelkünk egy; még ha annak a tartalma, amit teszünk, és a munka, amit vállalunk, nem is azonos, lényegében egyformák vagyunk; a testünk különböző formákat ölt, de ez a korszakváltásnak és a munkánk eltérő követelményeinek köszönhető; a szolgálataink nem egyformák, így a munka, amit véghezviszünk, és a természetünk, amit az embereknek kinyilatkoztatunk, szintén különböző. Ezért van az, hogy amit az ember ma lát és megért, az nem olyan, mint a múltban, ami a korszakváltásnak köszönhető. Annak ellenére, hogy különböznek a nemükben és a testük formájában, és hogy nem ugyanabból a családból születtek, még kevésbé ugyanabban az időszakban, a Lelkük mégis egy. Annak ellenére, hogy a test szerint nincs köztük sem vérrokonság, sem semmiféle fizikai rokonság, nem tagadható, hogy Ők Isten megtestesülései két különböző időszakban. Az, hogy Ők Isten megtestesült formái, megcáfolhatatlan igazság. Azonban nem azonos vérvonalból származnak, és nincs közös emberi nyelvük (az egyik férfi volt, aki a zsidók nyelvét beszélte, a másik pedig nő, aki csak kínaiul beszél). Ezen okokból kifolyólag különböző országokban éltek, hogy elvégezzék azt a munkát, amit mindegyiküknek meg kell tennie, továbbá különböző időszakokban. Annak ellenére, hogy Ők ugyanaz a Lélek, ugyanannak a lényegnek a birtokában, a testük külső burka között nincs abszolút hasonlóság. Csak az emberi mivoltuk közös, de ami a testük külső megjelenését és a születésük körülményeit illeti, nem egyformák. Ezek a dolgok nincsenek hatással a saját munkájukra vagy az ember Róluk való ismeretére, mert végső soron Ők ugyanaz a Lélek, és senki sem választhatja el Őket egymástól. Még ha nem is állnak vérrokonságban, egész lényük a Lelkük irányítása alatt áll, amely különböző időszakokban különböző munkát oszt ki Nekik, és a testük különböző vérvonalból származik. Jahve Lelke nem Jézus Lelkének atyja, és Jézus Lelke nem Jahve Lelkének a fia, hanem Ők egy és ugyanaz a Lélek. Hasonlóképpen, a ma megtestesült Isten és Jézus nem állnak vérrokonságban egymással, de Ők egyek, ez azért van, mert a Lelkük egy. Isten képes elvégezni az irgalmasság és a szeretet munkáját éppúgy, mint az igazságos ítélet és az ember megfenyítésének munkáját is, valamint azt a munkát, hogy átkokat hívjon az emberre; és végül képes elvégezni a világ elpusztításának és a gonoszok megbüntetésének munkáját. Vajon nem Ő maga teszi mindezt? Hát nem ez Isten mindenhatósága?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A két megtestesülés teljessé teszi a megtestesülés jelentőségét)

Isten napi igéi  131. szemelvény

Mivel Isten a legnagyobb az egész világegyetemben és a fenti világban, vajon meg tudná-e Magát teljesen magyarázni egy test képmását használva? Isten azért öltözik ebbe a testbe, hogy elvégezze munkájának egy szakaszát. A test e képének nincs különösebb jelentése, nem kapcsolódik a korok múlásához, és nincs semmi köze Isten természetéhez sem. Miért nem engedte Jézus, hogy megmaradjon az Ő képmása? Miért nem hagyta, hogy az ember megfesse a képmását, hogy az továbbadható legyen a későbbi nemzedékeknek? Miért nem engedte, hogy az emberek elismerjék, hogy az Ő képmása Isten képmása? Bár az ember képmása Isten képmására teremtetett, lehetséges lett volna, hogy az ember megjelenése képviselje Isten fenséges képmását? Amikor Isten testté lesz, csupán leszáll a mennyből egy bizonyos testbe. Az Ő Lelke az, aki leszáll egy testbe, amelyen keresztül Ő a Lélek munkáját végzi. A Lélek az, aki a testben kifejeződik, és a Lélek az, aki a testben az Ő munkáját végzi. A testben végzett munka teljes mértékben a Lelket képviseli, és a test a munka kedvéért van, de ez nem jelenti azt, hogy a test képmása helyettesíti maga Isten valódi képmását; nem ez a célja vagy jelentősége annak, hogy Isten testté lesz. Csak azért lesz testté, hogy a Lélek olyan lakóhelyet találjon, amely megfelel az Ő munkájának, hogy jobban megvalósíthassa munkáját a testben, hogy az emberek láthassák tetteit, megérthessék természetét, hallhassák szavait, és megismerhessék munkájának csodáját. A neve az Ő természetét képviseli, a munkája az Ő identitását képviseli, de soha nem mondta, hogy a testben való megjelenése az Ő képmását képviseli; ez csupán az ember elképzelése. Isten megtestesülésének döntő aspektusai tehát az Ő neve, az Ő munkája, az Ő természete és az Ő neme. Ezek használatosak arra, hogy az Ő irányítását ebben a korban képviseljék. A testben való megjelenése nincs összefüggésben az Ő irányításával, mivel az csupán az akkori munkája érdekében történt. Mégis lehetetlen, hogy a megtestesült Istennek ne legyen sajátos megjelenése, és ezért kiválasztja a megfelelő családot, hogy meghatározza a megjelenését. Ha Isten megjelenésének reprezentatív jelentése lenne, akkor mindazok, akik az Övéhez hasonló arcvonásokkal rendelkeznek, szintén Istent képviselnék. Vajon nem lenne-e ez egy égbekiáltó hiba? Az ember azért festette meg Jézus arcképét, hogy imádhassa Őt. Abban az időben a Szentlélek nem adott különösebb utasításokat, így hát az ember ezt az elképzelt arcképet a mai napig továbbadta. Igazából Isten eredeti szándéka szerint az embernek nem lett volna szabad ezt tennie. Csak az ember buzgósága okozta azt, hogy Jézus arcképe a mai napig fennmaradt. Isten Lélek, és az ember soha nem lesz képes arra, hogy összefoglalja, hogy végső soron mi az Ő képmása. Az Ő képmását csak az Ő természete képviselheti. Ami az orrának, a szájának, a szemének és a hajának a megjelenését illeti, ezek meghaladják a képességeidet, hogy összefoglald. Amikor a kinyilatkoztatás megérkezett Jánoshoz, meglátta az Emberfia képmását: A szájából kétélű éles kard jött ki, a szemei olyanok voltak, mint a tűz lángjai, a feje és a haja fehér volt, mint a gyapjú, a lábai olyanok voltak, mint a csiszolt bronz, a mellkasa körül pedig egy aranyöv volt. Bár szavai rendkívül élénkek voltak, az általa leírt istenkép nem egy teremtett lény képe volt. Amit látott, az csak egy látomás volt, és nem az anyagi világból származó személy képe. János látomást látott, de nem volt tanúja Isten valódi megjelenésének. Isten megtestesült lényének képe, mivel egy teremtett lény képmása, nem képviselheti Isten természetét a maga teljességében. Amikor Jahve megteremtette az emberiséget, azt mondta, hogy a saját képmására tette azt, és férfit és nőt teremtett. Akkor azt mondta, hogy a férfit és nőt Isten képmására teremtette. Bár az ember képmása hasonlít Isten képmására, ez nem értelmezhető úgy, hogy az ember megjelenése Isten képmása. Az emberiség nyelvét sem használhatod Isten képmásának teljes összefoglalására, mert Isten olyan fenséges, olyan nagy, olyan csodálatos és kifürkészhetetlen!

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (3.))

Isten napi igéi  132. szemelvény

Ezúttal Isten nem szellemi testben jön, hogy elvégezze a munkát, hanem nagyon is hétköznapi testben. Ráadásul ez nem csupán Isten második inkarnációjának teste, hanem az a test is, amelyben Isten ismét hússá és vérré lesz. Ez egy nagyon is hétköznapi hús-vér test. Te nem láthatsz semmit, ami kiemelné Őt a többiek közül, de korábban sosem hallott igazságokat szerezhetsz Tőle. Ez a jelentéktelen hús-vér test magába foglalja az Istentől származó igazság minden szavát, átveszi Isten munkáját az utolsó napokban, és kifejezi Isten teljes természetét, hogy az ember megértse azt. Nem ég benned a vágy, hogy lásd a mennyei Istent? Nem ég benned a vágy, hogy megértsd a mennyei Istent? Nem ég benned a vágy, hogy lásd az emberiség rendeltetési helyét? Ő mindezen titkokat elmondja neked – olyan titkokat, amelyeket egyetlen ember sem volt képes idáig elmondani, és azokról az igazságokról is beszél neked, amelyeket nem értesz. Ő a te kapud a királyságba és a te vezetőd az új korba. Egy ilyen hétköznapi hús-vér test sok felfoghatatlan titkot rejt. Tettei talán kifürkészhetetlenek számodra, de az Általa végzett munka végső célja elég, hogy lásd, Ő – ahogy az emberek hiszik – nem egyszerű hús és vér. Ő ugyanis Isten akaratát és gondoskodását képviseli az emberiség iránt az utolsó napokban. Bár nem hallhatod, hogy szavai megráznák az eget és a földet, bár nem láthatod, hogy a szeme olyan, mint a tűz lángja, és bár nem érezheted meg az Ő fegyelmező vasvesszejét, mindazonáltal hallhatod a szavaiból, hogy Isten haragvó, és tudhatod, hogy Isten együttérez az emberiséggel; láthatod Istennek és az Ő bölcsességének igazságos természetét, sőt, felismerheted Istennek az egész emberiség iránti féltő gondoskodását. Isten munkája az utolsó napokban az, hogy az ember láthassa a mennyei Istent a földi emberek közt élni, és hogy az ember megismerhesse, félhesse és szerethesse Istent, és engedelmeskedjen Neki. Ezért tért vissza másodszor is testet öltve. Bár a ma látott Isten ugyanolyan, mint az ember, egy Isten, akinek orra és két szeme van, egy jelentéktelen Isten, végül Isten megmutatja nektek, hogy ha ez az ember nem létezne, a menny és a föld hatalmas változáson menne keresztül; ha ez az ember nem létezne, a menny elhomályosulna, a föld káoszba süllyedne, és az egész emberiség éhínségek és járványok közepette élne. Ő majd megmutatja nektek, hogy ha a megtestesült Isten nem jönne el, hogy megmentsen titeket az utolsó napokban, akkor Isten régen elpusztította volna az egész emberiséget a pokolban; ha ez a test nem létezne, akkor örökké főbűnösök lennétek, és hullák mindörökké. Tudnotok kell, hogy ha ez a hús-vér test nem létezne, az egész emberiség elkerülhetetlen balsorssal nézne szembe, és lehetetlennek találná, hogy elkerülje a még keményebb büntetést, amelyet Isten az utolsó napokban szab ki az emberiségre. Ha ez a közönséges hús-vér test nem született volna meg, mindannyian olyan állapotban lennétek, ahol életért könyörögnétek anélkül, hogy képesek lennétek élni, és a halálért imádkoznátok anélkül, hogy képesek lennétek meghalni. Ha ez a hús-vér test nem létezne, akkor nem tehetnétek szert az igazságra, és ma nem járulhatnátok Isten trónja elé, hanem Isten megbüntetne benneteket súlyos bűneitekért. Tudtátok, hogy ha Isten nem tért volna vissza a hús-vér testbe, senkinek sem lenne esélye üdvözülni; és ha nem jött volna el ez a test, Isten már régen véget vetett volna a régmúlt korszaknak? És mivel ez így van, még mindig képesek vagytok elutasítani Isten második megtestesülését? Ha egyszer oly sok hasznot húztok ebből a közönséges emberből, miért ne fogadnátok el Őt örömmel?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Tudtad? Isten nagy dolgot vitt véghez az emberek között)

Isten napi igéi  133. szemelvény

Isten munkája olyasmi, amit nem tudsz felfogni. Ha nem tudod teljesen felfogni, hogy a választásod helyes-e, és azt sem tudod, hogy Isten munkája sikerülhet-e, akkor miért nem próbálsz szerencsét, hogy meglásd, ez a hétköznapi ember nagy segítségedre lehet-e, és hogy Isten valóban nagyszerű munkát végzett-e? Mindazonáltal el kell mondanom neked, hogy Nóé idejében az emberek olyan mértéktelenül ettek és ittak, házasodtak és mentek férjhez, hogy Isten nem tudta elviselni, hogy ennek tanúja legyen, ezért hatalmas özönvizet bocsátott le, hogy elpusztítsa az emberiséget, csak Nóé családjának nyolc tagját kímélte meg, illetve mindenféle madarat és állatot. Az utolsó napokban azonban Isten azokat kíméli meg, akik a végsőkig hűségesek voltak Hozzá. Bár mindkét korszak olyan romlással teli időszak volt, amelyet Isten nem tudott elviselni, hogy szemtanúja legyen, az emberiség pedig mindkét korszakban megromlott, és tagadta, hogy Isten az ő Ura, Isten mégis csak a Nóé korában élő embereket pusztította el. Az emberiség mindkét korszakban nagy szenvedést okozott Istennek, Isten azonban mindmáig türelmes maradt az utolsó idők embereivel szemben. Hogy miért? Sosem gondolkodtatok rajta, hogy miért? Ha tényleg nem tudjátok, hadd mondjam el. Az ok, amiért Isten képes kegyelmet gyakorolni az utolsó idők embereivel szemben, nem az, hogy kevésbé romlottak, mint Nóé idejében, vagy bűnbánatot tanúsítottak Isten felé, még kevésbé az, hogy az utolsó időkben a technológia annyira fejlett, hogy Isten nem tudja rávenni magát az elpusztításukra. Inkább arról van szó, hogy Istennek az utolsó napokban még munkálkodnia kell egy embercsoportban, és hogy Isten ezt a munkát Maga fogja elvégezni az Ő megtestesülésében. Továbbá Isten ki fogja választani ennek a csoportnak egy részét, hogy legyenek a megváltása tárgyai és az Ő irányítási tervének gyümölcsei, és ezeket az embereket át fogja hozni a következő korba. Ezért, bármi történjen, az ár, amit Isten megfizetett, teljes egészében előkészület volt arra a munkára, amit megtestesülése az utolsó napokban fog elvégezni. Az is ennek a hús-vér testnek köszönhető, hogy megértétek a mai napot. Azért van esélyetek a túlélésre, mert Isten hús-vér testben él. Mindezt a jó szerencsét ennek a hétköznapi embernek köszönhetitek. Sőt végül minden nemzet imádni fogja ezt a közönséges embert, valamint hálát fog adni és engedelmeskedni fog ennek a jelentéktelen embernek, mert az Általa hozott igazság, élet és út mentette meg az egész emberiséget, enyhítette az összeütközést ember és Isten között, csökkentette a távolságot közöttük, és teremtett kapcsolatot Isten gondolatai és az ember közt. Ugyancsak Ő az, aki még nagyobb dicsőséget szerzett Istennek. Vajon egy ilyen hétköznapi ember méltatlan a bizalmadra és az imádatodra? Egy ilyen közönséges hús-vér test alkalmatlan arra, hogy Krisztusnak nevezzék? Egy ilyen hétköznapi ember nem lehet Isten megnyilvánulása az emberek között? Egy ilyen ember, aki megkímélte az emberiséget a katasztrófától, nem érdemli meg a szereteteteket és a vágyatokat, hogy ragaszkodjatok Hozzá? Ha visszautasítjátok az igazságokat, amelyek a szájából elhangzottak, és megvetitek a köztetek való létezését, vajon mi lesz belőletek a végén?

Az utolsó napokban Isten minden munkája ezen a hétköznapi emberen keresztül történik. Mindent neked fog ajándékozni, sőt, mi több, minden veled kapcsolatos dologról képes lesz dönteni. Lehet-e egy ilyen ember olyan, amilyennek ti hiszitek: olyan egyszerű, hogy említésre sem méltó? Nem elég-e az Ő igazsága, hogy végleg meggyőzzön titeket? Tetteinek tanúsága nem elég-e, hogy teljesen meggyőzzön titeket? Vagy talán úgy vélitek, az út, amelyet Ő kínál, nem méltó arra, hogy járjatok rajta? Mindent összevetve, mi késztet, hogy irtózzatok Tőle, elvessétek Őt, és messze elkerüljétek? Ez az az ember, aki kifejezi az igazságot, ez az az ember, aki elhozza az igazságot, és ez az az ember, aki megmutatja nektek a követendő ösvényt. Lehetséges-e, hogy még mindig képtelenek vagytok megtalálni Isten munkájának nyomait ezekben az igazságokban? Jézus munkája nélkül az emberiség nem jöhetett volna le a keresztről, de a mai megtestesülés nélkül azok, akik a keresztről lejönnek, soha nem nyerhetik el Isten jóváhagyását, és nem léphetnek be az új korba. Ezen hétköznapi ember eljövetele nélkül soha nem lett volna lehetőségetek meglátni Isten igazi arcát, és nem is lennétek jogosultak, mert olyan tárgyak vagytok, amelyeket már régen el kellett volna pusztítani. Isten második megtestesülésének eljövetele miatt Isten megbocsátott és megkegyelmezett nektek. Ettől függetlenül a szavak, amelyekkel végül itt kell hagyjalak benneteket, még mindig ezek: ez a hétköznapi ember, aki a megtestesült Isten, végtelenül fontos számotokra. Ez az a nagy dolog, amit Isten már véghezvitt az emberek között.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Tudtad? Isten nagy dolgot vitt véghez az emberek között)

Isten napi igéi  134. szemelvény

Mit kell tudnod a gyakorlati Istenről? A Lélek, a Személy és az Ige alkotja magát a gyakorlati Istent, és ez a gyakorlati Isten igazi jelentése. Ha csak a Személyt ismered – ha ismered a szokásait és a személyiségét –, de nem ismered a Lélek munkáját, vagy azt, hogy mit cselekszik a Lélek testben, és ha csak a Lélekre és az Igére figyelsz, és csak a Lélek előtt imádkozol, de nem ismered Isten Lelkének munkáját a gyakorlati Istenben, akkor ez még mindig azt bizonyítja, hogy nem ismered a gyakorlati Istent. A gyakorlati Isten ismerete magában foglalja az Ő igéinek ismeretét és megtapasztalását, valamint a Szentlélek munkájának megértését, annak szabályait és elveit, és hogy Isten Lelke hogyan munkálkodik a testben. Ez annak tudását is magában foglalja, hogy Isten minden testben végrehajtott cselekedetét a Lélek irányítja, és az általa kimondott igék a Lélek közvetlen megnyilvánulásai. Ennélfogva a gyakorlati Isten megismeréséhez kiemelkedően fontos tudni, hogy hogyan munkálkodik Isten emberi mivoltában és isteni mivoltában; ez viszont a Lélek megnyilvánulásaira vonatkozik, amellyel minden ember kapcsolatba kerül.

Melyek a Lélek megnyilvánulásainak aspektusai? Néha Isten emberi mivoltában, néha pedig isteni mivoltában munkálkodik, de mindkét esetben a Lélek parancsol. Amilyen a lélek az emberekben, olyan a külső megnyilvánulásuk. A Lélek normálisan munkálkodik, de az Ő Lélek általi irányításának két része van: az egyik rész az Ő emberi mivoltában végzett munkája, a másik pedig az Ő isteni mivoltán keresztül végzett munkája. Ezt világosan kell tudnod. A Lélek munkája a körülményektől függően változik: amikor az Ő emberi munkájára van szükség, a Lélek irányítja ezt az emberi munkát, és amikor az Ő isteni munkájára van szükség, isteni mivolta közvetlenül jelenik meg, hogy elvégezze azt. Mivel Isten testben munkálkodik és testben jelenik meg, emberi mivoltában és isteni mivoltában egyaránt munkálkodik. Az emberi mivoltában végzett munkáját a Lélek irányítja, és célja, hogy kielégítse az emberek testi szükségleteit, hogy előmozdítsa a Vele való kapcsolatukat, hogy lehetővé tegye számukra, hogy meglássák Isten valóságát és normalitását, és hogy lehetővé tegye számukra, hogy megértsék, hogy Isten Lelke testben jött el, az emberek között van, együtt él az emberekkel, és foglalkozik az emberekkel. Az isteni mivoltában végzett munkájának célja, hogy gondoskodjon az emberek életéről, és hogy az embereket mindenben pozitív módon vezesse, megváltoztatva az emberek beállítottságát, és lehetővé téve számukra, hogy valóban meglássák a Lélek testben való megjelenését. Mindent összevetve, az ember életében a növekedés közvetlenül Isten isteni mivoltában végzett munkáján és igéin keresztül valósul meg. Az emberek csak akkor érhetnek el változást a beállítottságukban, ha elfogadják Isten isteni mivoltában végzett munkáját, és csak akkor lehetnek kielégítve szellemükben. Isten munkájának eredménye csak akkor érhető el teljes mértékben, ha ezeken felül még ott van az emberi mivoltában végzett munka – Isten emberi mivoltában való pásztorkodása, támogatása és gondoskodása. Maga a gyakorlati Isten, akiről ma szó van, emberi mivoltában és isteni mivoltában egyaránt munkálkodik. A gyakorlati Isten megjelenésével az Ő normális emberi munkája és élete, valamint az Ő teljesen isteni munkája valósul meg. Emberi mivolta és isteni mivolta eggyé válik, és mindkettő munkája szavakon keresztül valósul meg; legyen akár emberi, akár isteni mivoltában, Ő szavakat szól. Amikor Isten emberi mivoltában munkálkodik, akkor emberi nyelven beszél, hogy az emberek bekapcsolódhassanak és megérthessék. Az Ő beszédei világosak és könnyen érthetőek, így minden emberhez eljuthatnak; nem számít, hogy az emberek rendelkeznek-e tudással vagy alacsonyan képzettek, mindannyian képesek befogadni Isten igéit. Isten isteni mivoltában végzett munkája szintén szavakon keresztül valósul meg, de tele van gondoskodással, tele van élettel, nem szennyezik be emberi eszmék, nem tartalmaz emberi preferenciákat, és mentes az emberi korlátoktól, kívül esik a normális emberi mivolt határain; testben valósul meg, de a Lélek közvetlen megnyilvánulása. Ha az emberek csak Isten emberi mivoltában végzett munkáját fogadják el, akkor bizonyos határok közé szorítkoznak, és így állandó foglalkozást, metszést és fegyelmezést igényelnek ahhoz, hogy akár csak egy kis változás is bekövetkezzen bennük. A Szentlélek munkája vagy jelenléte nélkül azonban mindig visszatérnek régi útjaikhoz; csak az isteni mivoltban végzett munka révén lehet ezeket a betegségeket és hiányosságokat orvosolni, és csak így válhatnak az emberek teljessé. A folytonos foglalkozás és metszés helyett pozitív gondoskodásra van szükség, olyan igék használatára, amelyek pótolnak minden hiányosságot, olyan igék használatára, amelyek nyilvánosságra hozzák az emberek állapotát, olyan igék használatára, amelyek irányítják az életüket, minden beszédüket, minden cselekedetüket, amelyek feltárják szándékaikat és motivációikat. Ez a gyakorlati Isten igazi munkája. Tehát a gyakorlati Istennel szembeni magatartás során azonnal meg kell hódolnod az Ő emberi mivolta előtt, felismerve és elismerve Őt, és ezen felül el kell fogadnod és engedelmeskedned kell az Ő isteni munkájának és igéinek. Isten testben való megjelenése azt jelenti, hogy Lelkének minden munkája és beszéde az Ő normális emberi mivoltán és az Ő megtestesült testén keresztül valósul meg. Más szóval, Isten Lelke egyszerre irányítja az Ő emberi munkáját és végzi az isteni munkát testben, továbbá a megtestesült Istenben egyaránt láthatod Isten emberi mivoltában végzett munkáját és az Ő teljesen isteni munkáját. Ez a gyakorlati Isten testben való megjelenésének valódi jelentősége. Ha ezt tisztán látod, akkor képes leszel Isten összes különböző részét összekapcsolni; nem fogsz többé túlzott fontosságot tulajdonítani az isteni mivoltában végzett munkájának, és nem fogod az emberi mivoltában végzett munkáját indokolatlanul elutasítóan szemlélni, és nem fogsz szélsőségekbe esni, sem kitérőket tenni. Mindent összevetve, a gyakorlati Isten jelentése az, hogy az Ő emberi mivoltának és isteni mivoltának a Lélek által irányított munkája az Ő testén keresztül fejeződik ki, hogy az emberek láthassák, hogy Ő eleven és élethű, valóságos és igaz.

Isten Lelkének emberi mivoltában végzett munkájának átmeneti szakaszai vannak. Az emberi mivolt tökéletesítése által lehetővé teszi az Ő emberi mivolta számára a Lélek irányításának fogadását, ami után az Ő emberi mivolta képes ellátni és pásztorolni a gyülekezeteket. Ez Isten szokásos munkájának egyik megnyilvánulása. Így, ha világosan látod Isten emberi mivoltában végzett munkájának elveit, akkor nem valószínű, hogy elképzeléseket fogsz táplálni Isten emberi mivoltában végzett munkájáról. Minden mástól függetlenül, Isten Lelke nem tévedhet. Neki igaza van, és Ő tévedhetetlen; semmit sem tesz helytelenül. Az isteni munka Isten akaratának közvetlen megnyilvánulása, az emberi mivolt zavarása nélkül. Nem megy át tökéletesítésen, hanem közvetlenül a Lélektől származik. Ugyanakkor az, hogy isteni mivoltában tud munkálkodni, az Ő normális emberi mivoltának köszönhető; ez a legkevésbé sem természetfeletti, és úgy tűnik, hogy egy normális ember végzi. Isten elsősorban azért jött a mennyből a földre, hogy Isten igéit a testen keresztül nyilvánítsa ki, hogy Isten Lelkének munkáját a test segítségével végezze el.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Tudnod kell, hogy a gyakorlati Isten Maga Isten)

Isten napi igéi  135. szemelvény

Napjainkban még mindig túlságosan egyoldalú az emberek ismerete a gyakorlati Istenről, és még mindig túlságosan kevéssé értik a megtestesülés jelentőségét. Isten testével az emberek az Ő munkáján és igéin keresztül látják, hogy Isten Lelke oly sok mindent magában foglal, hogy Ő oly gazdag. De bárhogyan is legyen, Isten bizonyságtétele végső soron Isten Lelkétől származik: mit tesz Isten testben, milyen elvek szerint munkálkodik, mit cselekszik emberi mivoltában, és mit cselekszik isteni mivoltában. Az embereknek tudniuk kell erről. Ma képes vagy imádni ezt a személyt, miközben lényegében a Lelket imádod, és ez a legkevesebb, amit az embereknek a megtestesült Isten megismerésében el kell érniük: megismerni a Lélek lényegét a testen keresztül, megismerni a Lélek isteni munkáját a testben és emberi munkáját a testben, elfogadni a Lélek minden szavát és beszédét a testben, és látni, hogy Isten Lelke hogyan irányítja a testet, és hogyan mutatja meg hatalmát a testben. Ez azt jelenti, hogy az ember a test által ismeri meg a mennyei Lelket; magának a gyakorlati Istennek az emberek között való megjelenése eloszlatta a homályos Istent az emberek elképzeléseiben. Magának a gyakorlati Istennek az emberek általi imádata növelte az Isten iránti engedelmességüket, és Isten Lelkének a testben végzett isteni munkája és az Ő testben végzett emberi munkája révén az ember kinyilatkoztatásban és pásztorlásban részesül, és változások következnek be az élettermészetében. Ez a valódi értelme a Lélek testben való eljövetelének, amelynek elsődleges célja, hogy az emberek kapcsolatba kerüljenek Istennel, támaszkodjanak Istenre, és eljussanak Isten megismerésére.

Mindent összevetve, milyen hozzáállással kell az embereknek a gyakorlati Istenhez viszonyulniuk? Mit tudsz a megtestesülésről, az Ige testben való megjelenéséről, Isten testben való megjelenéséről, a gyakorlati Isten tetteiről? Melyek a fő beszédtémák manapság? A megtestesülés, az Ige testben való eljövetele és Isten testben való megjelenése mind olyan témák, amelyeket meg kell érteni. Az élettapasztalatotok során, fejlettségetek szerint és a korszaknak megfelelően fokozatosan el kell jutnotok oda, hogy megértsétek ezeket a kérdéseket, és hogy világos ismeretekkel rendelkezzetek róluk. A folyamat, amelynek során az emberek megtapasztalják Isten igéit, ugyanaz, mint az a folyamat, amelynek során megismerik Isten igéinek testben való megjelenését. Minél inkább megtapasztalják az emberek Isten igéit, annál jobban megismerik Isten Lelkét; az emberek Isten igéinek megtapasztalásán keresztül megragadják a Lélek munkájának elveit, és megismerik magát a gyakorlati Istent. Valójában, amikor Isten tökéletessé teszi az embereket és megnyeri őket, akkor megismerteti velük a gyakorlati Isten tetteit; a gyakorlati Isten munkájának segítségével megmutatja az embereknek a megtestesülés valódi jelentőségét, megmutatja nekik, hogy Isten Lelke valóban megjelent az ember előtt. Amikor Isten megnyerte és tökéletessé tette az embereket, a gyakorlati Isten megnyilvánulásai meghódították őket; a gyakorlati Isten igéi megváltoztatták őket, és kimunkálták bennük az Ő saját életét, betöltve őket azzal, ami Ő maga (akár az, ami az emberi mivoltában, akár az, ami az isteni mivoltában), betöltve őket az Ő igéinek lényegével, arra késztetve az embereket, hogy megéljék az Ő igéit. Amikor Isten megnyeri az embereket, akkor ezt elsősorban úgy teszi, hogy a gyakorlati Isten igéit és beszédeit használja arra, hogy az emberek hiányosságaival foglalkozzon, és hogy megítélje és nyilvánvalóvá tegye lázadó beállítottságukat, ami által elnyerik azt, amire szükségük van, megmutatva nekik, hogy Isten eljött az emberek közé. Ami a legfontosabb, a gyakorlati Isten által végzett munka az, hogy minden embert megszabadítson a Sátán befolyásától, kivezetve őket a szenny földjéről, eloszlatva a romlott beállítottságukat. A gyakorlati Isten által való megnyerés legmélyebb jelentősége abban rejlik, hogy képesek vagyunk a normális emberi mivoltot a gyakorlati Istennel mint példaképpel és modellel megélni, képesek vagyunk a gyakorlati Isten igéi és követelményei szerint cselekedni a legkisebb eltérés vagy elhajlás nélkül, élni bárhogyan is mondja, és képesek vagyunk elérni, bármit is kér. Ily módon fog Isten megnyerni téged. Amikor Isten megnyer téged, akkor nem csak tiéd a Szentlélek munkája, hanem elsősorban képes vagy a gyakorlati Isten követelményeinek megélésére. Pusztán az, hogy tiéd a Szentlélek munkája, nem jelenti azt, hogy életed van. A lényeg az, hogy képes vagy-e a gyakorlati Isten veled szemben támasztott követelményei szerint cselekedni, ami összefügg azzal, hogy meg tud-e nyerni téged Isten. A gyakorlati Isten testben végzett munkájának legfőbb értelmét ezek adják. Ez azt jelenti, hogy Isten azáltal nyer meg egy embercsoportot, hogy valóban és ténylegesen megjelenik testben, elevenen és élethűen, az emberek pedig látják, hogy ténylegesen a Lélek munkáját végzi testben, és példaként szolgál az emberek számára a testben. Isten testben való eljövetelének elsődleges célja, hogy lehetővé tegye az emberek számára Isten valódi tetteinek meglátását, hogy testi formát adjon a formátlan Léleknek, és hogy az emberek láthassák és megérinthessék Őt. Így azok, akiket Ő teljessé tesz, Ő általa fognak élni, Ő megnyeri őket, és az Ő szíve szerint valók lesznek. Ha Isten csak a mennyben szólt volna, és nem jött volna el ténylegesen a földre, akkor az emberek még mindig képtelenek lennének megismerni Istent; Isten cselekedeteiről csak üres elmélet alapján tudnának prédikálni, és nem rendelkeznének Isten igéivel mint valósággal. Isten elsősorban azért jött a földre, hogy példaként és modellként szolgáljon azok számára, akiket meg akar nyerni; csak így tudják az emberek ténylegesen megismerni Istent, megérinteni Istent és meglátni Őt, és csak így tudja őket Isten valóban megnyerni.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Tudnod kell, hogy a gyakorlati Isten Maga Isten)

Isten napi igéi  136. szemelvény

A megtestesült Isten munkája két részből áll. Amikor először megtestesült, az emberek nem hittek benne, nem ismerték őt, és keresztre szögezték Jézust. Aztán, amikor másodszor is megtestesült, az emberek még mindig nem hittek Benne, még kevésbé ismerték, és ismét keresztre szögezték Krisztust. Vajon az ember nem Isten ellensége? Ha az ember nem ismeri Őt, hogyan lehetne az ember Isten bizalmasa? Hogyan lehetne alkalmas arra, hogy bizonyságot tegyen Istenről? Vajon az ember állítása, hogy szereti Istent, szolgálja Istent és dicsőíti Istent, nem mind csalárd hazugság? Ha te ezeknek az irreális, megvalósíthatatlan dolgoknak szenteled életed, akkor nem hiába fáradozol-e? Hogyan lehetnél Isten bizalmasa, amikor még azt sem tudod, hogy ki Isten? Nem homályos és elvont-e egy ilyen törekvés? Nem csalárd-e? Hogyan lehet valaki Isten bizalmasa? Mi a gyakorlati jelentősége annak, hogy valaki Isten bizalmasa? Lehetsz-e Isten Lelkének bizalmasa? Képes vagy-e meglátni, hogy milyen nagy és magasztos a Lélek? Egy láthatatlan, megfoghatatlan Isten bizalmasának lenni – ez vajon nem homályos és elvont? Mi a gyakorlati jelentősége egy ilyen törekvésnek? Nem csalárd hazugság-e az egész? Arra törekszel, hogy Isten bizalmasává válj, de valójában a Sátán ölebe vagy, mert nem ismered Istent, és a nem létező „mindenek Istenét” keresed, amely láthatatlan, megfoghatatlan, és a saját elképzeléseid terméke. Durván szólva egy ilyen „Isten” a Sátán, praktikusan szólva pedig te magad vagy az. Te a saját bizalmasod akarsz lenni, mégis azt mondod, arra törekszel, hogy Isten bizalmasa legyél – vajon ez nem istenkáromlás? Mi az értéke egy ilyen törekvésnek? Ha Isten Lelke nem ölt testet, akkor Isten lényege csupán egy láthatatlan, megfoghatatlan Életszellem, alaktalan és képlékeny, nem anyagszerű, az ember számára megközelíthetetlen és felfoghatatlan. Hogyan lehetne az ember egy ilyen testetlen, csodálatos, kifürkészhetetlen Lélek bizalmasa? Nem valami tréfa ez? Az ilyen abszurd érvelés érvénytelen és használhatatlan. A teremtett ember eredendően más jellegű, mint Isten Lelke, hogyan lehetnének tehát ők ketten egymás bizalmasai? Ha Isten Lelke nem öltött volna testet, ha Isten nem testesült volna meg, és nem alázkodott volna meg azáltal, hogy teremtett lénnyé lett, akkor a teremtett ember egyrészt alkalmatlan lenne, másrészt képtelen lenne arra, hogy az Ő bizalmasa legyen, és azokon az istenhívőkön kívül, akiknek a lelkük mennybe jutása után lehetőségük nyílhat arra, hogy Isten bizalmasai legyenek, a legtöbb ember képtelen lenne arra, hogy Isten Lelkének bizalmasává váljon. És ha az emberek a megtestesült Isten vezetésével a mennyei Isten bensőséges bizalmasaivá kívánnak válni, akkor vajon nem elképesztően ostoba nem emberi lények-e? Az emberek csupán egy láthatatlan Istenhez való „hűségre” törekszenek, és a legkevésbé sem figyelnek a látható Istenre, mert olyan könnyű egy láthatatlan Istent kergetni. Az emberek ezt úgy csinálják, ahogy akarják, de a látható Isten keresése nem olyan könnyű. Az a személy, aki egy homályos Istent keres, egyáltalán nem képes Istent elnyerni, mert a homályos és elvont dolgok mind az ember által elképzelt dolgok, és nem alkalmasak arra, hogy az ember elnyerje őket. Ha az Isten, aki eljött közétek, egy fenséges és magasztos Isten lenne, aki elérhetetlen számotokra, akkor hogyan tudnátok felfogni az Ő akaratát? És hogyan tudnátok megismerni és megérteni Őt? Ha Ő csak a munkáját végezné, és nem volna semmilyen szokásos kapcsolata az emberekkel, vagy nem rendelkezne normális emberi mivolttal, és megközelíthetetlen volna az egyszerű halandók számára, akkor, még ha sok munkát végezne is értetek, de nektek nem volna kapcsolatotok Vele, és képtelenek volnátok látni Őt, akkor hogyan tudnátok megismerni Őt? Ha ez a hús-vér test nem rendelkezne a megszokott emberi mivolttal, az embernek nem lenne módja arra, hogy megismerje Istent; az ember csak Isten megtestesülése miatt alkalmas arra, hogy a hús-vér testben lévő Isten bizalmasa legyen. Az emberek azért válnak Isten bizalmasaivá, mert kapcsolatba kerülnek Vele, mert együtt élnek Vele, és a társaságában vannak, és így fokozatosan megismerik Őt. Ha nem így lenne, nem lenne-e hiábavaló az ember törekvése? Vagyis az ember nemcsak Isten munkája miatt képes arra, hogy Isten bizalmasa legyen, hanem a megtestesült Isten valósága és normalitása miatt. Az embereknek csak azért van lehetőségük kötelességük teljesítésére és az igaz Isten imádására, mert Isten testet ölt. Hát nem ez-e a legvalódibb és leggyakorlatiasabb igazság? Nos, még mindig a mennyei Isten bizalmasa szeretnél lenni? Csak akkor lehet az ember az Ő bizalmasa és bensőséges társa, amikor Isten egy bizonyos pontig megalázkodik, vagyis csak akkor, amikor Isten testet ölt. Isten a Lélekből való: hogyan válnak az emberek alkalmassá arra, hogy ennek a Léleknek a bizalmasai legyenek, aki annyira magasztos és kifürkészhetetlen? Csak akkor érthetik meg az emberek az Ő akaratát, és Ő akkor nyerheti meg őket ténylegesen, amikor Isten Lelke alászáll a hús-vér testbe, és az emberhez hasonlatos külsővel rendelkező teremtménnyé válik. Ő testi mivoltában beszél és munkálkodik, osztozik az emberiség örömében, bánatában és megpróbáltatásaiban, ugyanabban a világban él, mint az emberiség, megvédi és vezeti az emberiséget, és ezen keresztül megtisztítja az embereket, és lehetővé teszi számukra, hogy elnyerjék az Ő üdvösségét és áldását. Miután ezeket a dolgokat elnyerték, az emberek valóban megértik Isten akaratát, és csak ekkor lehetnek Isten bizalmasai. Csak ez valósítható meg a gyakorlatban. Ha Isten láthatatlan és megfoghatatlan lenne az emberek számára, hogyan lehetnének akkor az Ő bizalmasai? Nem üres tanítás-e ez?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak azok tudnak megfelelni Istennek, akik ismerik Istent és az Ő munkáját)

Isten napi igéi  137. szemelvény

Amikor Isten eljön a földre, csak isteni mivoltában végzi munkáját, ami az, amit a mennyei Lélek a megtestesült Istenre bízott. Amikor eljön, akkor csak beszél az egész földön, hogy kijelentéseinek különböző eszközökkel és különböző nézőpontokból adjon hangot. Elsősorban az ember ellátását és az ember tanítását tekinti céljának és működési elvének, és nem foglalkozik olyan dolgokkal, mint a személyek közötti kapcsolatok vagy az emberek életének részletei. Az Ő fő szolgálata az, hogy a Lélek nevében beszéljen. Vagyis amikor Isten Lelke kézzelfoghatóan megjelenik a testben, akkor csak az ember életéről gondoskodik és közzéteszi az igazságot. Nem keveredik bele az ember munkájába, vagyis nem vesz részt az emberiség munkájában. Az emberek nem végezhetnek isteni munkát, és Isten nem vesz részt az emberi munkában. Mindazon évek alatt, amióta Isten eljött erre a földre, hogy elvégezze a munkáját, mindig embereken keresztül tette. Ezek az emberek azonban nem tekinthetők megtestesült Istennek – csak olyanoknak, akiket Isten használ. A mai Isten viszont közvetlenül az isteni mivolt perspektívájából beszélhet, kibocsátva a Lélek hangját és a Lélek nevében munkálkodva. Mindazok, akiket Isten az idők folyamán használt, ugyancsak Isten Lelkének a hús-vér testben való munkálkodásának példái, akkor miért nem nevezhetjük őket Istennek? Hiszen a mai Isten is Isten Lelke, aki közvetlenül a testben munkálkodik, és Jézus is Isten testben munkálkodó Lelke volt ott; mindkettőjüket Istennek nevezzük. Mi tehát a különbség? Azok az emberek, akiket Isten az idők folyamán használt, mind normális gondolkodásmóddal és értelemmel rendelkeztek. Mindannyian megértették az emberi viselkedés alapelveit. Normális emberi eszméik voltak, és birtokában voltak mindannak, aminek a normális embereknek birtokában kell lenniük. Legtöbbjük kivételes tehetséggel és veleszületett intelligenciával rendelkezett. Amikor Isten Lelke ezeken az embereken munkálkodik, tehetségüket, azaz Isten adta ajándékaikat hasznosítja. Isten Lelke működésbe hozza tehetségüket, felhasználva erősségeiket Isten szolgálatában. Isten lényege azonban eszmék és gondolatok nélkül való, emberi szándékok által nem szennyezett, és még azt is nélkülözi, amivel a normális emberek rendelkeznek. Ami azt jelenti, hogy még az emberi viselkedés alapelveivel sincs tisztában. Így van ez, amikor a mai Isten eljön a földre. Az Ő munkája és az Ő szavai nincsenek emberi szándékokkal vagy emberi gondolatokkal beszennyezve, hanem azok a Lélek szándékainak közvetlen megnyilvánulásai, és Ő közvetlenül Isten nevében munkálkodik. Ez azt jelenti, hogy a Lélek közvetlenül beszél, vagyis az isteni mivolt közvetlenül végzi a munkát, anélkül, hogy az ember szándékainak akár csak egy kis részét is belekeverné. Más szóval, a megtestesült Isten közvetlenül testesíti meg az isteni mivoltot, emberi gondolatok és eszmék nélkül való, és nem érti az emberi viselkedés alapelveit. Ha csak az isteni mivolt munkálkodna (vagyis, ha csak Maga Isten munkálkodna), akkor nem lenne mód arra, hogy Isten munkája a földön megvalósuljon. Tehát amikor Isten eljön a földre, kell, hogy legyen néhány embere, akiket felhasznál az emberi mivoltában végzett munkájához, azzal a munkával együtt, amelyet Isten isteni mivoltában végez. Más szóval, emberi munkát használ arra, hogy fenntartsa isteni munkáját. Ha nem így lenne, akkor az ember nem tudna közvetlenül bekapcsolódni az isteni munkába. Így volt ez Jézus és az Ő tanítványai esetében is. A világban töltött ideje alatt Jézus eltörölte a régi törvényeket, és új parancsolatokat állított fel. Sok szót is szólt. Mindezt a munkát isteni mivoltában végezte. A többiek, mint Péter, Pál és János, mind Jézus szavainak alapjára támaszkodtak későbbi munkájukban. Ami azt jelenti, hogy Isten megkezdte munkáját abban a korban, bevezetve a Kegyelem Korának kezdetét; vagyis egy új korszakot vezetett be, eltörölve a régit, és egyben beteljesítve a szavakat: „Isten a kezdet és a vég.” Más szóval, az embernek az isteni munka fundamentumán kell emberi munkát végeznie. Miután Jézus elmondta mindazt, amit el kellett mondania, és befejezte földi munkáját, elhagyta az embert. Ezt követően minden ember a munkája során az Ő szavaiban kifejezett alapelveknek megfelelően munkálkodott, és az Általa elmondott igazságok szerint cselekedett. Mindezek az emberek Jézusért munkálkodtak. Ha Jézus egyedül végezte volna a munkát, akkor bármennyi szót is szólt volna, az emberek nem tudtak volna kapcsolódni az Ő szavaihoz, mert isteni mivoltában munkálkodott, és csak az isteni mivolt szavait tudta szólni, és nem tudta volna úgy elmagyarázni a dolgokat, hogy az átlagemberek megértsék a szavait. Ezért az Utána következő apostolokon és prófétákon keresztül kellett, hogy kiegészítse az Ő munkáját. Ez az az elv, ahogyan a megtestesült Isten a munkáját végzi – a megtestesült létét használva arra, hogy beszéljen és munkálkodjon, hogy véghez vigye isteni mivoltában végzett munkáját, majd néhány, vagy talán több, Isten saját szíve szerint való embert használva arra, hogy kiegészítse az Ő munkáját. Azaz Isten az Ő szíve szerint való embereket használja arra, hogy emberi mivoltában elvégezze a pásztorlás és az öntözés munkáját, hogy Isten választott népe beléphessen az igazságvalóságba.

Ha Isten, miután eljött a testbe, csak isteni mivoltában végezte volna munkáját, és nem lettek volna az Ő szíve szerint való emberek, akik Vele együtt munkálkodnak, akkor az ember képtelen lenne megérteni Isten akaratát vagy kapcsolatba lépni Istennel. Istennek az Ő szíve szerint való normális embereket kell használnia, hogy ezt a munkát elvégezze, hogy őrizzék és pásztorolják a gyülekezeteket, hogy elérhető legyen az a szint, amit az ember kognitív folyamatai, az agya el tud képzelni. Más szóval, Isten egy kisszámú, az Ő szíve szerint való embert használ arra, hogy „lefordítsák” azt a munkát, amelyet Ő isteni mivoltában végez, hogy az megnyílhasson – hogy emberi nyelvvé alakítsa az isteni nyelvet, hogy az emberek fel tudják fogni és meg tudják érteni azt. Ha Isten nem tenné ezt, akkor senki sem értené meg Isten isteni nyelvét, mert az Isten szíve szerint való emberek végül is csak egy csekély kisebbség, és az ember felfogóképessége gyenge. Ezért választja Isten ezt a módszert csak akkor, amikor megtestesült formában munkálkodik. Ha csak isteni munka lenne, akkor az embernek nem lenne módja arra, hogy megismerje Istent vagy kapcsolatba lépjen Istennel, mert az ember nem érti Isten nyelvét. Az ember csak az Isten szíve szerint való emberek közvetítésével képes megérteni ezt a nyelvet, akik tisztázzák az Ő szavait. Ha azonban csak ilyen, az emberi mivolton belül munkálkodó emberek lennének, az csak az ember normális életét tudná fenntartani; az ember beállítottságát nem tudná átalakítani. Isten munkájának nem lehetne új kiindulópontja; csak ugyanazok a régi dalok, ugyanazok a régi közhelyek lennének. Csak a megtestesült Isten közvetítése révén, aki mindent elmond, amit el kell mondani, és mindent megtesz, amit meg kell tenni megtestesülése időszakában, ami után az emberek az Ő szavai szerint munkálkodnak és tapasztalnak, csak így fog tudni megváltozni az ő életfelfogásuk, és csak így lesznek képesek együtt haladni a korral. Aki isteni mivoltában munkálkodik, az Istent képviseli, míg akik emberi mivoltukban munkálkodnak, azok az Isten által használt emberek. Ez azt jelenti, hogy a megtestesült Isten alapvetően különbözik az Isten által használt emberektől. A megtestesült Isten képes elvégezni az isteni mivolt munkáját, míg az Isten által használt emberek nem. Minden korszak kezdetén Isten Lelke személyesen szólal meg, és elindítja az új korszakot, hogy az embert egy új kezdetre vezesse. Amikor befejezte beszédét, ez azt jelzi, hogy Isten isteni mivoltában végzett munkája befejeződött. Ezután az emberek mindannyian követik az Isten által használt emberek vezetését, hogy belépjenek az élettapasztalatukba. Ugyanakkor ez az a szakasz is, amelyben Isten az embert beviszi az új korszakba, és új kiindulópontot ad az embereknek – ekkor Isten testben végzett munkája véget ér.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesült Isten és az Isten által használt emberek közötti alapvető különbség)

Isten napi igéi  138. szemelvény

Isten nem azért jön a földre, hogy az Ő normális emberi mivoltát tökéletesítse, és nem is azért, hogy végrehajtsa a normális emberi mivolt munkáját. Csak azért jön, hogy normális emberi mivoltában elvégezze az isteni mivolt munkáját. Amit Isten a normális emberi mivoltról mond, az nem olyan, amilyennek az emberek elképzelik. Az ember úgy definiálja a „normális emberi mivoltot”, hogy van felesége vagy férje, fiai és lányai, ami azt bizonyítja, hogy valaki normális ember; Isten azonban nem így látja ezt. Ő úgy látja a normális emberi mivoltot, hogy valakinek normális emberi gondolatai vannak, normális emberi életet él, és normális emberektől született. De az Ő normalitásához nem tartozik hozzá, hogy valakinek van felesége vagy férje és gyermekei, úgy, ahogy az ember beszél a normalitásról. Vagyis az ember számára a normális emberi mivolt, amelyről Isten beszél, azt jelenti, amit az ember az emberi mivolt hiányának tartana, szinte érzelemmentes és látszólag testi szükségletek nélküli, akárcsak Jézus, aki csak egy normális ember külsejével rendelkezett, és egy normális ember megjelenését öltötte magára, de lényegében nem rendelkezett teljesen mindazzal, amivel egy normális embernek rendelkeznie kellene. Ebből látható, hogy a megtestesült Isten lényege nem foglalja magában a normális emberi mivolt egészét, hanem csak egy részét azoknak a dolgoknak, amelyekkel az embereknek rendelkezniük kellene, hogy támogassa a normális emberi élet rutinjait és fenntartsa a normális emberi értelem erejét. De ezeknek a dolgoknak semmi közük ahhoz, amit az ember normális emberi mivoltnak tart. Ezek azok, amelyekkel a megtestesült Istennek kell rendelkeznie. Vannak azonban olyanok, akik azt tartják, hogy a megtestesült Istenről csak akkor lehet azt mondani, hogy normális emberi mivolttal rendelkezik, ha van felesége, fiai és lányai, családja; ezek nélkül – azt mondják – nem normális személy. Akkor megkérdezem tőled: „Van-e Istennek felesége? Lehet-e Istennek férje? Lehetnek-e Istennek gyermekei?” Vajon ezek nem tévhitek? A megtestesült Isten mégsem fakadhat egy sziklák közötti repedésből vagy hullhat alá az égből. Ő csak egy normális emberi családba születhet. Ezért vannak szülei és nővérei. Ezek azok a dolgok, amelyekkel a megtestesült Isten normális emberi mivoltának rendelkeznie kell. Ez volt a helyzet Jézus esetében; Jézusnak volt apja és anyja, voltak testvérei, és mindez normális volt. De ha lett volna felesége, fiai és lányai, akkor az Övé nem az a normális emberi mivolt lett volna, amellyel Isten azt akarta, hogy a megtestesült Isten rendelkezzen. Ha így lett volna, akkor nem lett volna képes az isteni mivolt nevében munkálkodni. Éppen azért volt képes elvégezni az isteni mivolt munkáját, mert nem volt felesége, nem voltak gyermekei, és mégis normális emberektől született egy normális családba. A további pontosítás érdekében: amit Isten normális embernek tekint, az egy normális családba született ember. Csak egy ilyen személy alkalmas arra, hogy isteni munkát végezzen. Ha viszont az illetőnek lenne felesége, gyermekei vagy férje, akkor az a személy nem lenne képes isteni munkát végezni, mert csak az emberek által megkövetelt normális emberi mivolttal rendelkezne, nem pedig az Isten által megkövetelt normális emberi mivolttal. Az, amit Isten gondol, és az, amit az emberek értenek, gyakran nagyon különböző, mérföldekre van egymástól. Isten munkájának ebben a szakaszában sok minden ellentétben áll az emberek elképzeléseivel, és óriási mértékben eltér azoktól. Azt lehetne mondani, hogy Isten munkájának ez a szakasza teljes egészében az isteni mivolt gyakorlati munkálkodásából áll, ahol az emberi mivolt támogató szerepet játszik. Mivel Isten azért jön a földre, hogy Maga végezze el a munkáját, ahelyett, hogy hagyná, hogy az ember rátegye a kezét, testben jelenik meg (egy tökéletlen, normális emberben), hogy elvégezze az Ő munkáját. Ezt a megtestesülést arra használja, hogy egy új kort mutasson be az emberiségnek, hogy a munkája következő lépéséről beszéljen az emberiségnek, és hogy arra kérje az embereket, hogy a szavaiban leírt ösvénynek megfelelően cselekedjenek. Ezzel Isten testben végzett munkája befejeződött; hamarosan elhagyja az emberiséget, nem lakozik többé a normális emberi mivolt szerinti testben, hanem inkább eltávolodik az embertől, hogy rátérjen munkájának egy másik részére. Ezután a saját szíve szerint való embereket használva folytatja munkáját a földön ezen embercsoport körében, de az ő emberi mivoltukban.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesült Isten és az Isten által használt emberek közötti alapvető különbség)

Isten napi igéi  139. szemelvény

A megtestesült Isten nem maradhat örökké az emberrel, mert Istennek még sok más munkája van. Nem lehet a testhez kötve; le kell vetnie a testet, hogy elvégezze azt a munkát, amit el kell végeznie, még akkor is, ha ezt a munkát a test képmásában végzi. Amikor Isten a földre jön, nem várja meg, amíg eléri azt a formát, amelyet egy normális embernek el kellene érnie, mielőtt meghal és elhagyja az emberiséget. Mindegy, hogy milyen idős a teste, amikor a munkája befejeződik, elmegy és elhagyja az embert. Számára nincs olyan, hogy kor, Ő nem az emberi élettartam szerint számolja a napjait; ehelyett a testben való életét a munkájának lépéseivel összhangban fejezi be. Lehetnek olyanok, akik úgy érzik, hogy Istennek azzal, hogy eljön a testbe, egy bizonyos mértékig előre kell haladnia a korban, felnőtté kell válnia, el kell érnie az öregkort, és csak akkor távozhat, amikor az adott test leromlik. Ez az emberi képzelet; Isten nem így működik. Ő csak azért jön el a testbe, hogy elvégezze azt a munkát, amit Neki kell elvégeznie, és nem azért, hogy egy normális ember életét élje: szülőktől szülessen, felnőjön, családot alapítson és karrierbe kezdjen, gyermekeket vállaljon és neveljen vagy megtapasztalja az élet hullámvölgyeit – egy normális ember összes tevékenységét. Amikor Isten eljön a földre, akkor Isten Lelke testet ölt, eljön a testbe, de Isten nem egy normális ember életét éli. Csak azért jön, hogy megvalósítsa az Ő irányítási tervének egy részét. Azután elhagyja az emberiséget. Amikor eljön a testbe, Isten Lelke nem tökéletesíti a test normális emberi mivoltát. Inkább az Isten által előre meghatározott időpontban az isteni mivolt közvetlenül munkához lát. Majd miután mindent megtett, amit meg kellett tennie, és teljesen elvégezte a szolgálatát, Isten Lelkének munkája ebben a szakaszban lezárul, és ekkor a megtestesült Isten élete is véget ér, függetlenül attól, hogy a hús-vér teste hosszú életet élt-e meg. Vagyis bármilyen életszakaszt is ér el a hús-vér test, bármilyen hosszú ideig él is a földön, mindent a Lélek munkája dönt el. Semmi köze ahhoz, amit az ember normális emberi mivoltnak tart. Vegyük példának Jézust. Ő harminchárom és fél évig élt testben. Az emberi test élettartamát tekintve nem lett volna szabad meghalnia ebben a korban, és nem lett volna szabad elmennie. De ez Isten Lelkét nem zavarta. Mivel az Ő munkája befejeződött, azon a ponton a test elvétetett, és eltűnt a Lélekkel együtt. Ez az az elv, amely szerint Isten a testben munkálkodik. És így, szigorúan véve, a megtestesült Isten emberi mivolta nem elsődleges fontosságú. Ismétlem, nem azért jön a földre, hogy egy normális emberi lény életét élje. Először nem normális emberi életet hoz létre, és utána kezd el munkálkodni, hanem amíg egy normális emberi családba születik, addig képes isteni munkát végezni, olyan munkát, amelyet nem szennyeznek be az emberi szándékok, amely nem testi, amely biztosan nem veszi át a társadalom módszereit, és amely nem foglal magában emberi gondolatokat vagy elképzeléseket, sőt, nem foglalja magában az ember életre vonatkozó filozófiáit. Ez az a munka, amelyet a megtestesült Isten elvégezni szándékozik, és ez az Ő megtestesülésének gyakorlati jelentősége is. Isten elsősorban azért jön a testbe, hogy elvégezze a testben elvégzendő munka egy szakaszát, anélkül, hogy más triviális folyamatokon keresztülmenne, és ami a normális ember tapasztalatait illeti, azokkal nem rendelkezik. A munka, amelyet Isten megtestesült lényének el kell végeznie, nem foglalja magában a normális emberi tapasztalatokat. Isten tehát azért jön el a testbe, hogy végrehajtsa azt a munkát, amelyet testben kell végrehajtania. A többinek semmi köze Hozzá; Ő nem megy keresztül ilyen sok triviális folyamaton. Amint véget ér a munkája, megtestesülésének jelentősége is megszűnik. Ennek a szakasznak a befejezése azt jelenti, hogy az a munka, amelyet a testben kell elvégeznie, befejeződött, és az Ő testének szolgálata befejeződött. De nem munkálkodhat a végtelenségig a testben. Tovább kell mennie egy másik helyre, ahol munkálkodhat, egy helyre a testen kívül. Csak így lehet az Ő munkáját teljes mértékben végrehajtani és nagyobb hatást elérni. Isten az Ő eredeti terve szerint munkálkodik. Hogy milyen munkát kell elvégeznie, és milyen munkát fejezett be, számára olyan világos, mint a nap. Isten minden egyes embert arra az ösvényre vezet, amelyet Ő már előre kijelölt. Ezt senki sem kerülheti el. Csak azok lesznek képesek bemenni a nyugalomba, akik követik Isten Lelkének vezetését. Lehet, hogy a későbbi munka során nem a testben megszólaló Isten fogja vezetni az embert, hanem egy kézzelfogható formával rendelkező Lélek fogja vezetni az ember életét. Csak akkor lesz képes az ember konkrétan megérinteni Istent, ránézni Istenre, és jobban belépni az Isten által megkövetelt valóságba, hogy a gyakorlati Isten által tökéletessé váljon. Ez az a munka, amelyet Isten el akar végezni, és amelyet már régen eltervezett. Ebből mindannyiótoknak látnotok kell azt az ösvényt, amelyen járnotok kell!

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesült Isten és az Isten által használt emberek közötti alapvető különbség)

Isten napi igéi  140. szemelvény

A testté lett Istent Krisztusnak nevezzük, és ugyanígy a Krisztust, aki meg tudja adni az embereknek az igazságot, Istennek nevezzük. Nincs ebben semmi túlzott, hiszen Ő birtokolja Isten lényegét, birtokolja Isten természetét és bölcsességét az Ő munkájában – amelyek ember számára elérhetetlenek. Azok, akik Krisztusnak nevezik magukat, mégsem képesek Isten munkáját végezni, szélhámosok. Krisztus nem pusztán Isten megnyilvánulása a földön, hanem a konkrét test is, amelyet Isten felvesz, mialatt munkáját végzi és befejezi az emberek között. Ennek a testnek a helyét nem veheti át bármelyik ember, hanem olyan test ez, amely képes megfelelően hordozni Isten munkáját a földön, kifejezni Isten természetét, jól képviselni Istent, és életet biztosítani az embernek. Előbb-utóbb azok, akik Krisztus szerepét játsszák, mind elbuknak, mert bár Krisztusnak vallják magukat, semmi nincs bennük Krisztus lényegéből. Ezért azt mondom, hogy Krisztus hitelességét ember nem határozhatja meg, hanem Maga Isten válaszolja meg és dönti el. Ily módon, ha igazán szeretnéd az élet útját keresni, először el kell ismerned, hogy Isten a munkát, amellyel megajándékozza az embert az élet útjával, azáltal végzi el, hogy eljön a földre – és el kell ismerned, hogy Ő az utolsó napokban jön el a földre, hogy megajándékozza az embert az élet útjával. Ez nem a múlt; ez ma történik.

Az utolsó napok Krisztusa életet hoz, és az igazság tartós és örökkévaló útját hozza el. Ez az igazság az ösvény, amely által az ember életet nyer, és ez az egyetlen út, amely által az ember megismeri Istent, és elnyeri Isten helyeslését. Ha nem keresed az élet útját, amelyet az utolsó napok Krisztusa biztosít, akkor sohasem nyered el Jézus helyeslését, és sohasem leszel alkalmas arra, hogy belépj a mennyek országának kapuján, mert a történelem bábja és egyúttal rabja vagy. Akiket a szabályok, a szavak irányítanak, és akiket megbéklyóz a történelem, azok sohasem lesznek képesek életet nyerni, sem elnyerni az élet örök útját. Azért van ez így, mert nekik csak zavaros víz jut, amelyhez évezredeken át ragaszkodtak, nem pedig az élet vize, amely a trónusból fakad. Azok, akik nem kapnak az élet vizéből, örökre hullák maradnak, a Sátán játékszerei és a pokol fiai. Akkor hát hogyan láthatnák meg Istent? Ha csak a múltba próbálsz kapaszkodni, csak egy helyben állva próbálod megtartani a dolgokat a jelenlegi állapotukban, és meg sem próbálod megváltoztatni a status quót és elvetni a történelmet, akkor nem fogsz-e mindig szemben állni Istennel? Isten munkájának lépései óriásiak és hatalmasak, mint a feltornyosuló hullámok és a robajló mennydörgés – te mégis tétlenül üldögélsz, várva a pusztulást, bolondságodhoz ragaszkodva és nem csinálva semmit. Ily módon hogyan számíthatnál olyasvalakinek, aki a Bárány nyomdokain jár? Hogyan tudod igazolni, hogy az Isten, akibe kapaszkodsz, olyan Isten, aki mindig új és sohasem régi? És hogyan vihetnek át téged egy új korba megsárgult könyveid szavai? Hogyan vezethetnének téged, hogy Isten munkájának lépéseit keresd? És hogyan vihetnének fel a mennybe? Amit a kezedben tartasz, szavak, amelyek csak ideiglenes vigaszt nyújthatnak, nem pedig igazságok, amelyek képesek életet adni. Az írások szavai, amelyeket olvasol, csak a nyelvedet gazdagíthatják, de ezek nem a filozófia szavai, amelyek segítségével megismerheted az emberi életet, még kevésbé az ösvények, amelyek elvezethetnek téged a tökéletességre. Nem gondolkodtat el téged ez a különbség? Nem ébreszt rá téged a benne foglalt misztériumokra? Képes vagy eljuttatni saját magadat a mennybe, hogy egymagad találkozz Istennel? Isten eljövetele nélkül fel tudod vinni magadat a mennybe, hogy a családi boldogságot élvezd Istennel? Még most is álmodsz? Akkor azt javaslom, fejezd be az álmodozást, és nézd meg, ki munkálkodik most – nézz, hogy lásd, ki végzi el az ember megmentésének munkáját most, az utolsó napokban. Ha nem teszed, soha nem fogod elnyerni az igazságot, és soha nem fogsz életet nyerni.

Akik anélkül szeretnék elnyerni az életet, hogy a Krisztus által kimondott igazságra támaszkodnának, azok a legnevetségesebb emberek a földön; és akik nem fogadják el az élet útját, amelyet Krisztus hozott el, azok eltévedtek a fantázia világában. Ezért mondom, hogy azokat, akik nem fogadják el az utolsó napok Krisztusát, Isten mindörökké utálni fogja. Krisztus az ember kapuja a királyságba az utolsó napokban, és nincs, aki Őt meg tudná kerülni. Isten senkit nem tesz tökéletessé, csak Krisztus által. Te hiszel Istenben, így el kell fogadnod az Ő szavait, és engedelmeskedned kell az Ő útjának. Nem gondolhatsz csak arra, hogy áldásokat nyerj, miközben képtelen vagy befogadni az igazságot, és képtelen vagy elfogadni az élet gondoskodását. Krisztus eljön az utolsó napokban, hogy mindazok, akik igazán hisznek Benne, életet nyerjenek. Az Ő munkája azért van, hogy lezárja a régi kort, és belépjen az újba, és az Ő munkája az ösvény, amelyre rá kell térniük mindazoknak, akik belépnek az új korba. Ha képtelen vagy elismerni Őt, és ehelyett elítéled, káromolod, sőt üldözöd Őt, akkor mindenképpen égni fogsz az örökkévalóságig, és soha nem léphetsz be Isten királyságába. Mert ez a Krisztus Maga a Szentlélek kifejeződése, Isten kifejeződése, az Egyetlen, akit Isten megbízott, hogy az Ő munkáját végezze a földön. Ezért azt mondom, ha nem tudsz elfogadni mindent, amit az utolsó napok Krisztusa tesz, akkor a Szentlelket káromolod. A megtorlás, amely azokat éri majd, akik a Szentlelket káromolják, mindenki számára magától értetődő. Azt is mondom neked, hogy ha ellenszegülsz az utolsó napok Krisztusának, ha elutasítod az utolsó napok Krisztusát, nem lesz senki más, aki helyetted viselné a következményeket. Továbbá a mai naptól fogva nem kapsz újabb esélyt, hogy elnyerd Isten helyeslését; még ha próbálsz is megváltást kapni, soha többé nem láthatod meg Isten arcát. Mert aminek ellenállsz, az nem egy ember, amit elutasítasz, az nem egy jelentéktelen kis lény, hanem Krisztus. Tudod, mik lesznek ennek a következményei? Nem kis hibát követsz el, hanem égbekiáltó bűnt. Ezért azt tanácsolom mindenkinek: ne vicsorogj az igazság előtt, ne kritizáld meggondolatlanul, mert csak az igazság hozhat neked életet, és az igazságon kívül semmi nem teheti lehetővé számodra, hogy újjászüless, és újra meglásd Isten arcát.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az utolsó napok Krisztusa adhatja meg az embernek az örök élet útját)