Isten napi igéi  46. szemelvény

Eljött a dicséret a Sionra, és Isten lakhelye megjelent. Népek sokasága magasztalja a dicsőséges szent nevet, amely jelenleg terjed. Ó, Mindenható Isten! A világegyetem Feje, az utolsó napok Krisztusa – Ő a ragyogó Nap, amely felkelt az egész világegyetemben, a fenséges és nagyszerű Sion hegyén...

Mindenható Isten! Ujjongva kiáltunk Hozzád; táncolunk és énekelünk. Valóban Te vagy a mi Megváltónk, a világegyetem hatalmas Királya! Teljessé tetted a győztesek csapatát, és beteljesítetted Isten irányítási tervét. A népek sokasága özönlik majd ehhez a hegyhez. A népek sokasága térdepel majd a trón előtt! Te vagy az egyetlen és egyedül igaz Isten, és megérdemled a dicsőséget és a tiszteletet. Minden dicsőség, dicséret és hatalom a tróné! Az élet forrása a trónból fakad, öntözi és táplálja Isten népének minden tagját. Az életünk minden nappal változik; új világosság és kinyilatkoztatások követnek minket, folyamatosan új meglátásokat kínálva Istenről. A megtapasztalások közepette teljes bizonyosságra jutunk Istennel kapcsolatban. Az Ő szavai folyamatosan megjelennek, megjelennek az igazakban. Valóban oly áldottak vagyunk! Nap mint nap szemtől szemben vagyunk Istennel, minden dologról Istennel beszélgetünk, és hagyjuk hogy Isten átvegye az irányítást minden fölött. Gondosan elmélkedünk Isten szaváról, a szívünk csendben marad Istenben, és így jövünk Isten színe elé, ahol részesülünk az Ő megvilágításában. Életünkben, cselekedeteinkben, szavainkban, gondolatainkban és eszméinkben minden nap Isten igéjében élünk, és minden időkben képesek vagyunk tisztán látni a dolgokat. Isten igéje vezeti át a fonalat a tűn; a bennünk elrejtett dolgok váratlanul napvilágra kerülnek, egyik a másik után. Az Istennel való közösség nem tűr halasztást; gondolatainkat és ötleteinket Isten leplezi le. Minden pillanatban Krisztus széke előtt élünk, ahol megtapasztaljuk az ítéletet. Továbbra is a Sátán foglalja el testünk minden porcikáját. Ahhoz, hogy ma helyreálljon Isten királyi hatalma, meg kell tisztítani az Ő templomát. Ahhoz, hogy Isten tökéletesen elfoglaljon minket, élet-halál küzdelmen kell keresztülmennünk. Csak akkor uralkodhat Krisztus feltámadott élete mindenek felett, ha a régi énünk keresztre feszíttetett.

A Szentlélek most minden porcikánkban támadást indít, hogy harcba szálljon a visszaszerzésünkért! Amennyiben készek vagyunk megtagadni magunkat és hajlandóak vagyunk együttműködni Istennel, Isten mindenkor bizonyosan megvilágít és megtisztít minket belülről, és újra visszaszerzi, amit a Sátán elfoglalt, hogy a lehető leggyorsabban teljessé lehessünk Isten által. Ne vesztegessük az időnket – éljünk meg minden pillanatot Isten igéjében! Épüljünk fel a szentekkel, vezettessünk be a királyságba, és lépjünk be a dicsőségbe Istennel együtt.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 1. fejezet)

Isten napi igéi  47. szemelvény

A filadelfiai gyülekezet formát öltött, amely teljes egészében Isten kegyelmének és irgalmának köszönhető. Istenszerető szív születik a szentek sokaságában, és ők nem tántorodnak meg lelki útjuk során. Erősen ragaszkodnak ahhoz a hitükhöz, hogy az egyetlen igaz Isten testté lett, és Ő a mindenség Feje, aki mindeneket irányít: ezt megerősíti a Szentlélek, ez oly rendíthetetlen, akár a hegyek! És ez sohasem változik meg.

Ó, Mindenható Isten! Te nyitottad ma fel a lelki szemeinket, és lehetővé tetted, hogy a vak lásson, a béna járjon, és a leprások meggyógyuljanak. Te nyitottál ablakot a mennyre, hogy észrevehessük a szellemi birodalom misztériumait. Átjárnak minket a Te szent szavaid, és megmentettél minket emberi mivoltunktól, amelyet megrontott a Sátán – ebben áll a Te felbecsülhetetlenül nagy munkád és felbecsülhetetlenül nagy irgalmad. Mi vagyunk a tanúid!

Hosszú ideig rejtve maradtál, alázatosan és csendesen. Feltámadtál a halálból, elszenvedted a keresztre feszítést, átélted az emberi élet örömeit és bánatait, valamint az üldöztetést és viszontagságokat; megtapasztaltad és megízlelted az emberi világ fájdalmát, és lemondott Rólad a korszak. A megtestesült Isten Maga Isten. Isten akaratából megmentettél minket a trágyadombról, feltartottál minket jobb kezeddel, és ingyen adtad nekünk kegyelmedet. Fáradságot nem kímélve belénk munkáltad az életedet; a Te szíved vére és az Általad megfizetett ár a szentekben kristályosodott ki. Mi a Te szíved vérének eredménye^[a] vagyunk; mi vagyunk az ár, amit megfizettél.

Ó, Mindenható Isten! A Te jóságod és irgalmad, igazságod és fenséged, szentséged és alázatosságod miatt hajol meg Előtted minden nép, és imád Téged örökkön örökké.

Ma teljessé tettél minden gyülekezetet – a filadelfiai gyülekezetet –, és hatezer éves irányítási terved beteljesedett. A szentek alázatosan alávethetik magukat Neked, lélekben összekapcsolódva és szeretetben követve Téged, rácsatlakozva a kút forrására. Az élet élő vize szüntelenül folyik, elmossa és megtisztítja az összes sarat és szennyes vizet az egyházban, ismét megtisztítva a templomodat. Megismertük a gyakorlati, igaz Istent, az Ő szavaiban jártunk, felismertük a saját szerepünket és kötelességeinket, és minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy az egyház kedvéért fáradozzunk. Előtted mindig elcsendesedve, figyelnünk kell a Szentlélek munkájára, nehogy akadályba ütközzön bennünk az akaratod. A szentek között kölcsönös szeretet van, és egyesek erősségei ellensúlyozzák mások gyengeségeit. Ők a Szentlélek által megvilágosítva és megvilágítva, mindenkor képesek szellem szerint járni. Amint megértik az igazságot, azonnal átültetik a gyakorlatba. Lépést tartanak az új világossággal, és Isten nyomdokain járnak.

Az Istennel való járás azt jelenti, hogy aktívan együttműködünk Istennel, és hagyjuk, hogy átvegye az irányítást. Minden ötletünk, elképzelésünk, véleményünk és világi összefonódásunk füstként illan el. Hagyjuk, hogy Isten uralkodjon a szellemünkben, Vele járunk, így nyerünk transzcendenciát, legyőzve a világot, a lelkünk pedig szabadon száll és felszabadul – ez a kimenetel, amikor Mindenható Isten király lesz. Hogy is ne táncolnánk és énekelnénk dicséretet, felajánlva dicséreteinket, felajánlva új énekeket?

Valóban sokféle módja van Isten dicséretének: tehetjük ezt az Ő nevét kiáltva, közeledve Hozzá, Rá gondolva, imádságos igeolvasással, a közösségben való részvétellel, szemlélődéssel és elmélkedéssel, imádsággal és dicsőítő énekekkel. A dicséret ezen fajtáiban van élvezet, és van felkenetés; a dicsőítésben van erő, és van teher is. A dicséretben van hit, és van új felismerés.

Működjetek együtt aktívan Istennel, hangoljátok össze a szolgálatotokat, és váljatok eggyé. Tegyetek eleget Mindenható Isten szándékainak, igyekezzetek szent szellemi testté válni, tapossátok el a Sátánt, és vessetek véget a Sátán sorsának. A filadelfiai gyülekezet elragadtatott Isten jelenlétébe, és az Ő dicsőségében jelenik meg.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 2. fejezet)

Lábjegyzet:

a. Az eredeti szöveg nem tartalmazza az „eredménye” szót.

Isten napi igéi  48. szemelvény

A győzedelmes Király az Ő dicsőséges trónján ül. Elvégezte a megváltást, és egész népét vezette, hogy az dicsőségben megjelenjen. Minden dolgot a kezében tart, és isteni bölcsességével és hatalmával felépítette és erőssé tette Siont. Fenségével megítéli a bűnös világot; ítéletet hozott számtalan nemzet és nép fölött, a föld, a tengerek és minden bennük élő lény fölött, és azok fölött is, akik a bujaság borától részegültek meg. Isten minden bizonnyal megítéli majd őket, és minden bizonnyal haragra gerjed irántuk – ebben mutatkozik meg Isten fensége, akinek ítélete azonnali és késedelem nélküli. Az Ő haragjának tüze bizonyosan elhamvasztja förtelmes bűneiket, és szerencsétlenség törhet rájuk bármelyik pillanatban. Nem találnak majd menekülőutat, és nem lesz hová elrejtőzniük, sírnak és a fogukat csikorgatják majd, és pusztulást hoznak saját magukra.

A győzedelmes fiak, Isten szerettei, bizonyosan Sionban maradnak, soha nem hagyják el azt. A számtalan nép figyelmesen hallgatja majd az Ő hangját, gondosan odafigyelnek cselekedeteire, és dicséretük hangjai soha nem szűnnek meg. Megjelent az egy igaz Isten! Bizonyosak leszünk Felőle lélekben, és szorosan a nyomában járunk; minden erőnkkel előreszaladunk, és nem tétovázunk többé. A világ vége előttünk bontakozik ki; a rendes gyülekezeti élet, valamint a minket körülvevő emberek, ügyek és dolgok már most is egyre fokozzák felkészítésünket. Siessünk visszavenni szívünket, amely annyira szereti a világot! Siessünk visszavenni a látásunkat, amely annyira elhomályosult! Fékezzük meg lépteinket, nehogy túllépjük a határainkat. Vigyázzunk a szánkra, hogy Isten igéje szerint járhassunk, és ne vitassuk többé saját nyereségeinket és veszteségeinket. Ó, engedjétek el a világ és a gazdagság iránti mohó vonzalmatokat! Ó, szabaduljatok meg a férjekhez, a lányokhoz és a fiakhoz való görcsös ragaszkodástól! Ó, fordítsatok hátat nekik, fordítsatok hátat nézőpontjaitoknak és előítéleteiteknek! Ó, ébredjetek: az idő rövid! Nézzetek fel, nézzetek fel a lelketek mélyéből, és engedjétek, hogy Isten irányítson. Bármi történjék is, ne váljatok olyanná, mint Lót felesége! Mily szánalmas dolog kivetettnek lenni! Bizony, mily szánalmas! Ó, ébredjetek!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 3. fejezet)

Isten napi igéi  49. szemelvény

A hegyek és a folyók változnak, a vizek folynak a medrükben, és az ember élete nem olyan tartós, mint a föld és az ég. Csak Mindenható Isten az örök és feltámadott élet, amely nemzedékről nemzedékre folytatódik, mindörökké! Minden dolog és minden esemény az Ő kezében van, a Sátán pedig a lába alatt.

Isten ma eleve elrendelt kiválasztása által ment meg minket a Sátán szorításából. Ő valóban a mi Megváltónk. Krisztus örök, feltámadott élete tényleg belénk költözött, arra rendelvén minket, hogy összekapcsolódjunk Isten életével, hogy tényleg képesek legyünk arra, hogy szemtől szemben találkozhassunk Vele, Őt együk, Őt igyuk és élvezzük Őt. Ez Isten szíve vérének önzetlen odaadása.

Az évszakok jönnek és mennek, Isten áthalad szeleken és fagyokon, és találkozik az élet megannyi szenvedésével, üldöztetésével és megpróbáltatásával, a világ megannyi megvetésével és rágalmával, a kormány megannyi hamis vádaskodásával, de Isten hite és elszántsága szemernyit sem csökkent. Teljes szívéből odaszánva magát Isten akaratának, Isten irányításának és tervének, azok megvalósulása érdekében, félretette a saját életét. Népének sokasága kedvéért nem kíméli a fáradságot, gondosan táplálja és itatja őket. Legyünk bármily tudatlanok vagy bármily nehéz esetek, csak alá kell vetnünk magunkat Őneki, és Krisztus feltámadott élete meg fogja változtatni a régi természetünket... Ő fáradhatatlanul dolgozik mindezekért az elsőszülött fiakért, lemondva az ételről és a pihenésről. Hány nap és hány éjjel, mennyi perzselő hőséget és dermesztő hideget átélve, vigyáz teljes szívéből a Sionon.

A világról, az otthonról, a munkáról és minden másról örömmel és készséggel lemond, és a világi élvezeteknek semmi közük Hozzá... A szájából elhangzó szavak tényleg belénk hasítanak, leleplezve a szívünk mélyén elrejtett dolgokat. Hogy is ne győzne ez meg minket? Minden mondat, ami az Ő szájából jön, bármikor valóra válhat bennünk. Bármit is teszünk, az Ő jelenlétében vagy elrejtőzve előle, nincs semmi, amiről Ő ne tudna, semmi, amit meg ne értene. Saját terveink és mesterkedéseink ellenére minden valóban feltárul előtte.

Előtte ülni, lelkünkben örömöt érezni, nyugalomban és békességben, mégis mindig üresnek és Isten adósának érezni magunkat: ez egy elképzelhetetlen és elérhetetlen csoda. A Szentlélek elegendő annak bizonyítására, hogy Mindenható Isten az egy igaz Isten! Ez megcáfolhatatlan bizonyíték! Mi e csoport tagjaiként leírhatatlanul áldottak vagyunk! Ha nem lenne Isten kegyelme és irgalma, csak kárhozatra juthatnánk, és a Sátánt követhetnénk. Egyedül Mindenható Isten tud megmenteni minket!

Ó, Mindenható Isten, a gyakorlati Isten! Te vagy az, aki felnyitottad lelki szemeinket, és lehetővé tetted számunkra, hogy meglássuk a szellemi birodalom titkait. A királyság kilátásai határtalanok. Legyünk éberek, miközben várakozunk. Már nem lehet túl messze a nap.

A háború lángjai kavarognak, ágyúfüst tölti be a levegőt, az időjárás melegre fordul, az éghajlat megváltozik, járvány terjed, és az emberek csak meghalhatnak, nincs reményük a túlélésre.

Ó, Mindenható Isten, a gyakorlati Isten! Te vagy a mi bevehetetlen erődünk. Te vagy a mi menedékünk. A Te szárnyaid alá bújunk, és a csapás nem érhet el minket. Ilyen a Te isteni védelmed és gondoskodásod.

Mindnyájan énekben emeljük fel a hangunkat; dicséretet éneklünk, és a dicséretünk hangja hallatszik szerte a Sionon! Mindenható Isten, a gyakorlati Isten készítette el nekünk azt a gyönyörű rendeltetési helyet. Legyetek éberek – ó, legyetek éberek! Eddig még nem túl kései az óra.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 5. fejezet)

Isten napi igéi  50. szemelvény

A Mindenható Istenről – a királyság Királyáról – való tanúságtétel óta Isten irányításának hatóköre teljes egészében kibontakozott az egész világegyetemben. Nemcsak Kínában tettek tanúságot Isten megjelenéséről, hanem minden nemzetben és mindenhol tanúságot tettek Mindenható Isten nevéről. Mindannyian ezt a szent nevet kiáltják, minden lehetséges módon közösséget keresnek Istennel, felfogják Mindenható Isten szándékait, és együttműködve szolgálják Őt a gyülekezetben. Ez az a csodálatos mód, ahogyan a Szentlélek munkálkodik.

A különféle nemzetek nyelvei különböznek egymástól, de csak egyetlen Lélek van. Ez a Lélek összekapcsolja a gyülekezeteket az egész világegyetemben, és teljesen egy Istennel, a legcsekélyebb különbség nélkül. Ehhez kétség sem férhet. A Szentlélek hívja most őket, és az Ő hangja éberen tartja őket. Ez Isten irgalmának hangja. Mindannyian Mindenható Isten szent nevét kiáltják! Dicsőítenek és énekelnek is. A Szentlélek munkájában soha nem lehet semmiféle eltévelyedés; ezek az emberek bármit megtesznek, hogy a helyes úton haladjanak, nem hátrálnak meg – csodák csodákra halmozódnak. Ez olyasvalami, amit az emberek nehezen tudnak elképzelni, és lehetetlennek tartják, hogy elmélkedjenek rajta.

A Mindenható Isten az élet Királya a világegyetemben! Ő a dicsőséges trónon ül, és megítéli a világot, szuverenitást gyakorol minden felett, és minden nemzet felett uralkodik; minden nép térdet hajt Előtte, imádkozik Hozzá, közel kerül Hozzá, és kommunikál Vele. Nem számít az, hogy milyen régóta hisztek Istenben, milyen magas a státuszotok vagy milyen nagy a rangotok, ha szívetekben Isten ellen fordultok, akkor meg kell ítéltetnetek, és fájdalmas könyörgések hangjait adva kell leborulnotok Előtte; ez valóban saját tetteitek gyümölcsének learatása. Ez a jajveszékelő hang a tűz és kénkő tavában való gyötrődés hangja, és ez az Isten vasrúdja általi fenyítés kiáltása; ez a Krisztus széke előtti ítélet.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 8. fejezet)

Isten napi igéi  51. szemelvény

Isten megjelenése már minden gyülekezetben felmerült. A Lélek az, aki beszél; Ő tomboló tűz, fenséget hordoz és ítélkezik. Ő az Emberfia, hosszú palástba öltözve, mellén aranyövvel körülövezve. Feje és haja fehér, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; lába hasonló a kemencében izzó aranyérchez, és hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása. Jobb kezében hét csillagot tart, szájából kétélű éles kard jön ki, és tekintete olyan, mint amikor a nap teljes erejével ragyog!

Az Emberfiát már látták, és Isten nyíltan felfedte magát. Isten dicsősége előtört, mint amikor a nap teljes erejével ragyog! Dicsőséges arca vakító fénnyel ragyog; kinek a szeme merészeli ellenállással illetni Őt? Az ellenállás halálhoz vezet! A legcsekélyebb irgalomra sem lel semmi, amit a szívetekben gondoltok, semelyik szó, amit kimondtok, vagy bármi, amit tesztek. Majd mind megértitek és meglátjátok, mi az, amit elnyertetek – nem más, mint az Én ítéletem! Eltűrhetem-e, amikor nem törekedtek arra, hogy egyétek és igyátok az Én szavaimat, és ehelyett önkényesen félbeszakítotok, és leromboljátok az Én építményemet? Az efféle emberrel nem fogok finoman bánni! Ha viselkedésed még súlyosabban romlik, lángok emésztenek majd el! A mindenható Isten szellemi testet ölt, a legkisebb darabka hús vagy vér nélkül, amely tetőtől talpig összekötné. Felülmúlja a mindenség-világot, dicsőséges trónon ülve a harmadik égben, uralkodva minden dolog felett! A világegyetem és minden dolog az Én kezemben van. Ha kimondom, úgy lesz. Ha elrendelem, úgy kell lennie. A Sátán a lábam alatt hever; a feneketlen mélységben! Amikor a hangom előtör, a menny és a föld elenyészik, és semmivé válik! Minden dolog megújul; ez egy megmásíthatatlan igazság, amely tökéletesen igaz. Győzedelmeskedtem a világ felett, ahogyan minden gonosz felett is. Itt ülök, hozzátok beszélve, és mindenki, akinek füle van, hallja meg, és mindenki, aki él, fogadja el.

A napok véget érnek; ebben a világban minden dolog semmivé lesz, és minden dolog újjászületik majd. Emlékezzetek erre! Emlékezzetek! Ebben nem lehettek hanyagok. Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el! Hadd intselek újra titeket: Ne fussatok hiába! Ébredjetek fel! Forduljatok meg, és a part közel van! Már megjelentem közöttetek, és a hangom felzengett. A hangom felzengett előttetek; mindennap szembesültök vele, szemtől szemben, és mindennap friss és új. Te látsz Engem és Én látlak téged; folyamatosan beszélek hozzád, és szemtől szemben vagyok veled. Mégis elutasítasz Engem, és nem ismersz Engem. Az Én juhaim hallgatnak a hangomra, ti viszont továbbra is tétováztok! Ti tétováztok! Szívetek megkövéredett, szemeteket elvakította a Sátán, és nem látjátok dicsőséges arcomat – milyen szánalmasak vagytok! Mennyire szánalmasak!

A trónom előtti hét Lélek elküldetett a föld minden szegletébe, és elküldöm majd Hírnökömet, hogy beszéljen a gyülekezetekhez. Igazságos és hűséges vagyok; én vagyok az Isten, aki az ember szívének legmélyét átvizsgálja. A Szentlélek beszél a gyülekezetekhez, és az Én szavaim törnek fel az Én Fiam bensőjéből; akinek van füle, hallja meg! Aki élő, fogadja el! Egyszerűen egyétek és igyátok őket, és ne kételkedjetek. Mindazok, akik alávetik magukat, és hallgatnak szavaimra, nagy áldásokban részesülnek! Mindazok, akik őszintén keresik arcomat, bizonyosan új fényt, új megvilágosodást és új felismeréseket tudhatnak majd magukénak; minden friss és új lesz. Szavaim bármikor megjelennek előtted, és megnyitják lelked szemét, hogy megláthasd a szellemi birodalom összes misztériumát. A királyság az emberek között van. Lépj be a menedékbe, és minden kegyelem és áldás rajtad lesz; éhínség és járvány nem tud majd a közeledbe férkőzni, és a farkasok, kígyók, tigrisek és leopárdok sem árthatnak neked. Te elindulsz és Velem jársz, és Velem lépsz be a dicsőségbe!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 15. fejezet)

Isten napi igéi  52. szemelvény

Mindenható Isten! Fenséges teste nyíltan megjelenik, a szent szellemi test felemelkedik, és Ő Maga a teljes Isten! A világ és a test egyaránt megváltozik, és az Ő színeváltozása a hegyen Isten személye. Az arany koronát viseli fején, ruhája hófehér, mellén aranyövvel körülövezve, és a világ és minden dolog az Ő lábzsámolya. Szeme, mint a tűz lángja, szájából kétélű éles kard jön ki, és jobb kezében a hét csillagot tartja. A királyságba vezető út határtalanul fényes, és az Ő dicsősége felemelkedik és ragyog; a hegyek örvendeznek és a vizek nevetnek, és a nap, a hold és a csillagok mind a maguk szabályos rendezettségében keringenek, üdvözölve az egyedülálló, igaz Istent, akinek győzedelmes visszatérése az Ő hatezer éves irányítási tervének beteljesedését hirdeti. Mindannyian ugrándozzatok és örvendezve táncoljatok! Vigadjatok! A mindenható Isten fenséges trónján ül! Énekeljetek! A Mindenható győzedelmes zászlaja magasba emelkedik a magasztos, pompás Sion-hegyen! Minden nép vigad, minden ember énekel, Sion hegye örvendezve nevet, és Isten dicsősége feltámadt! Nem is álmodtam róla sosem, hogy megláthatnám Isten arcát, pedig ma láttam. Szemtől szemben Vele mindennap, feltárom a szívem Neki. Ő bőkezűen ellát étellel és itallal. Élet, szavak, tettek, gondolatok, ötletek – az Ő dicsőséges fénye mindet beragyogja. Ő vezeti az út minden lépését, és az Ő ítélete azonnal lesújt a lázongó szívekre.

Együtt étkezni, lakozni és élni Istennel, együtt lenni Vele, együtt menni, együtt örvendezni, együtt nyerni dicsőséget és áldásokat, megosztani a királyságot Vele, és együtt létezni a királyságban – ó, micsoda öröm ez! Ó, milyen édes ez! Mindennap szemtől szemben állunk Vele, mindennap beszélünk Vele és megállás nélkül beszélgetünk, és mindennap új megvilágosodást és új felismeréseket kapunk. Lelki szemünk kinyílik, és mindent látunk; a lélek minden rejtélye feltárul előttünk. A szent élet valóban gondtalan; fussatok gyorsan és ne álljatok meg, és szüntelenül haladjatok előre – egy csodálatosabb élet van előttetek. Ne elégedjetek meg a puszta édes ízzel; folyamatosan törekedjetek, hogy beléphessetek Istenbe. Ő mindenre kiterjedő és bőkezű, és mindenfélével rendelkezik, amiben mi hiányt szenvedünk. Tevékenyen működjetek együtt, és lépjetek Belé, és soha többé semmi sem lesz ugyanaz. Életünk transzcendenssé válik, és senki, semmilyen anyag vagy dolog nem tud többé zavarni minket.

Transzcendencia! Transzcendencia! Igazi transzcendencia! Isten transzcendens élete itt van belül, és minden dolog igazán megpihent! Túllépünk a világon és a világi dolgokon, nem érzünk ragaszkodást férjünkhöz vagy gyermekeinkhez. Túllépünk a betegség és a környezetünk korlátain. A Sátán nem mer zavarni minket. Teljességgel túllépünk minden csapáson. Ez teszi lehetővé Isten számára, hogy átvegye a királyságot! Lábbal tiporjuk a Sátánt, tanúságot teszünk a gyülekezet mellett, és alaposan felfedjük a Sátán rút arcát. A gyülekezet váza Krisztusban van, és a dicsőséges test feltámadott – ez az elragadtatásban való élet!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 15. fejezet)

Isten napi igéi  53. szemelvény

Mindenható Isten, Örökkévaló Atya, Béke Hercege, Istenünk a Király! Mindenható Isten az Olajfák hegyére helyezi a lábát. Milyen szép! Hallgasd! Mi, őrök, felemeljük hangunkat; hangunkkal mi együtt énekelünk, mert Isten visszatért Sionba. Saját szemünkkel látjuk Jeruzsálem kipusztulását. Törjetek elő örömteli zajra és énekeljetek egy hangon, mert Isten vigaszt hozott nekünk és megváltotta Jeruzsálemet. Isten feltárta szent karját minden nemzet szemében, megjelent Isten valódi személye! A föld minden határa meglátta Istenünk üdvösségét.

Ó, Mindenható Isten! A hét Lelket elküldték trónusodtól minden gyülekezetbe, hogy felfedjék valamennyi titkodat. Dicsőséged trónján ülve irányítottad királyságodat, és igazsággal és tisztességgel biztossá és szilárddá tetted azt, és minden nemzetet leigáztál Magad előtt. Ó, Mindenható Isten! Eloldottad a királyok övét, szélesre tártad a város kapuit Magad előtt, hogy soha ne csukódjanak be. Mert a Te világosságod eljött, és a Te dicsőséged felemelkedik és felragyogtatja fényét. Sötétség borítja a földet, és sűrű sötétség borítja a népeket. Ó Isten! Te azonban megjelentél és ránk sugároztad a Te fényedet, és a Te dicsőséged meglátszik majd rajtunk; minden nemzet eljön a Te világosságodhoz, és a királyok a Te ragyogásodhoz. Emeld fel a szemed és nézz körül: a Te fiaid összegyűlnek Előtted, és messziről jönnek; közeledő lányaidat karban hordják. Ó, Mindenható Isten! Nagy szereteted megragadott minket; Te vezetsz minket előre a Te királyságod felé vezető úton, és a Te szent szavaid járnak át bennünket.

Ó, Mindenható Isten! Hálát adunk és dicsérünk Téged! Nézzünk fel Rád, tegyünk tanúságot Melletted, magasztaljunk Téged, és énekeljünk Neked őszinte, nyugodt és osztatlan szívvel. Csak egy lelkünk legyen, és épüljünk össze, és bár hamarosan olyanokká tennél minket, akik összhangban vannak a szándékaiddal, akiket aztán használatba vehetsz. Bárcsak akadálytalanul megvalósulhatna a Te akaratod a földön!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 25. fejezet)

Isten napi igéi  54. szemelvény

Mindenható Isten a leghatalmasabb, mindenre képes és teljes igaz Isten! Nemcsak, hogy ő tartja a hét csillagot, fel van ruházva a hét Lélekkel, hét szeme van, felnyitja a hét pecsétet, és felbontja a tekercset, de ami még ennél is több, Ő irányítja a hét csapást és a hét poharat, és felfedi a hét mennydörgést. Ő volt az is, aki sok idővel ezelőtt megszólaltatta a hét trombitát! Minden, amit Ő teremtett és végzett el, dicsérje Őt, hozzon Neki dicsőséget, és magasztalja az Ő trónját. Ó, Mindenható Isten! Te vagy minden. Te végeztél el mindent, és Veled minden teljes, ragyogó, önálló, szabad, erős és erőteljes! Egyáltalán semmi nincs elrejtve vagy eltitkolva; Veled minden rejtély feltárul. Mindemellett Te megítélted megszámlálhatatlan ellenségeidet, kinyilatkoztatod fenségedet, megjeleníted pusztító tüzedet, megmutatod haragodat, és mindenekfelett kinyilvánítod páratlan, örökké tartó, kimondhatatlanul végtelen dicsőségedet! Minden népek keljenek fel, és éljenezzenek, énekeljenek fenntartások nélkül, dicsőítve ezt a mindenható, teljesen hiteles, életteljes, bőkezű, dicsőséges és igaz Istent, aki öröktől fogva és mindörökké létezik. Trónját folyamatosan magasztalják, nevét dicsérjék és dicsőítsék! Ez az Én örök szándékom – Istené –, és ez egy korlátlan áldás, amelyet Ő kinyilatkoztat és reánk áraszt! Ki az közülünk, aki nem örökli meg? Isten áldásának megörökléséhez magasztalni kell az Ő szent nevét, és el kell jönni imádásban körbeállni az Ő trónját. Mindenki, aki más indíttatásból és más szándékkal járul Elé, elolvad az Ő pusztító tüzében. Ma van az a nap, amikor az Ő ellenségei megítéltetnek, és ugyanezen a napon el is pusztulnak. És ez a napja továbbá annak is, hogy Én, Mindenható Isten, kinyilatkoztatom magam, és elnyerem a dicsőséget és a tiszteletet. Ó, minden népek! Hamar keljetek fel, hogy dicsérjétek és fogadjátok Mindenható Istent, aki az emlékezet előtti idők óta mindörökké küldi ránk szerető jóságát, üdvösséget hoz és áldásokat küld ránk, teljessé teszi az Ő fiait, és sikeresen felépíti az Ő királyságát! Ez Isten csodás tette! Ez Isten időtlen előre elrendelése és terve – hogy Ő Maga jött el, hogy megmentsen minket, hogy teljessé tegyen és dicsőségébe vezessen minket.

Mindazok, akik nem kelnek fel, és nem tesznek tanúságot, a vakok ősei és a tudatlanság királyai. Ők lesznek az örök tudatlanok, a végtelen bolondok; az örök halottak, akik vakok. Ezért kell a mi lelkünknek felélednie! Minden ember keljen fel! Magasztaljátok, dicsérjétek és dicsőítsétek vég nélkül a dicsőség Királyát, az irgalom Atyját, a megváltás Fiát, a bőséges hét Lelket, a Mindenható Istent, aki fenséges pusztító tüzet hoz és igaz ítéletet, és aki a végsőkig elegendő, bőkezű, mindenható és teljes. Az Ő trónját örökké magasztalni fogják! Minden ember lássa meg, hogy ez Isten bölcsessége; ez az Ő csodálatos útja az üdvösséghez és az Ő dicső akaratának beteljesedése. Ha nem kelünk fel, és nem tanúskodunk, akkor miután elmúlik a pillanat, már nincs visszaút. Az, hogy áldásokat vagy balszerencsét szerzünk magunknak, utunk jelenlegi szakaszában dől el, annak alapján, hogy mit teszünk, mit gondolunk, és mit élünk meg jelenleg. Hogyan kell cselekednetek? Tegyetek tanúságot Isten mellett, és dicsőítsétek Őt mindörökké; dicsőítsétek Mindenható Istent, az utolsó napok Krisztusát – az örök, egyedülálló, igaz Istent!

Mostantól kezdve lássátok meg tisztán, hogy mindazok, akik nem tesznek tanúságot Istenről – akik nem tanúskodnak ezen egyedülálló, igaz Isten mellett, és azok is, akik kételkednek Benne – mind betegek és halottak és olyanok, akik szembeszegülnek Istennel! Isten szavai már az ősidők óta bebizonyosodtak: aki nem velem gyűjt, az tékozol, és aki nincs velem, az ellenem van – ez megváltoztathatatlan igazság, amely kőbe van vésve! Akik nem tanúskodnak Isten mellett, azok a Sátán talpnyalói. Az ilyen emberek azért jöttek, hogy megzavarják és félrevezessék Isten gyermekeit, és hogy az Ő irányítását félbeszakítsák; velük karddal kell foglalkozni! Mindazok, akik jó szándékot mutatnak feléjük, a saját pusztulásukat keresik. Hallgassatok Isten Lelkének szavaira, és higgyétek el azokat; járjatok Isten Lelkének útján, és éljétek meg Isten Lelkének szavait. Ezenfelül magasztaljátok a mindenható Isten trónját az idők végezetéig!

Mindenható Isten a hét Lélek Istene! Valamint a hét szemé és a hét csillagé is; Ő nyitja fel a hét pecsétet, és az egész könyvet ő nyitotta fel! Ő szólaltatta meg a hét trombitát, a hét pohár és a hét csapás is az Ő markában van, és akkor engedi szabadjára, amikor Ő akarja. Ó, a hét mennydörgés, amely mindig le volt pecsételve! Eljött az idő a felfedésükre! Ő, aki előhozza a hét mennydörgést, már megjelent a szemünk előtt!

Mindenható Isten! Veled minden független és szabad; nincs nehézség, és minden könnyedén folyik! Semmi sem mer akadályozni vagy hátráltatni Téged, és mindenki behódol Neked. Bárki, aki nem hódol be, meghal!

Mindenható Isten, a hétszemű Isten! Minden teljesen világos, minden fényes és látható, minden ki van nyilatkoztatva és le van csupaszítva. Vele minden kristálytiszta, és nemcsak Maga Isten ilyen, hanem az Ő fiai is ilyenek. Senki, semmilyen tárgy és semmilyen ügy nem marad rejtve Előtte és az Ő fiai előtt!

Mindenható Isten hét csillaga ragyogó! Az egyházat Ő tökéletesítette; Ő választja ki egyházának hírnökeit, és az egész egyházat Ő látja el. Ő nyitja fel mind a hét pecsétet, és Ő Maga teljesíti be az Ő irányítási tervét és akaratát. A könyv az Ő irányításának misztikus, lelki szövege, és Ő felnyitotta és kinyilatkoztatta!

Minden ember hallgassa az Ő hét trombitájának hangját. Vele minden ismertté válik, és nem lesz többé rejtve, és nincs többé bánat. Minden feltárul, és minden győzedelmes!

A Mindenható Isten hét trombitája nyílt, dicsőséges és győzedelmes trombita! Ezek egyúttal azok a trombiták is, amelyek megítélik az Ő ellenségeit! Az Ő győzelme közepette felemelkedik az Ő szarva! Ő uralja az egész világegyetemet!

Ő előkészítette a hét csapás poharait, ellenségeit célba véve, és rendkívüli áramlattal szabadulnak el, és mindezeket az ellenségeket felemésztik az Ő pusztító tüzének lángjai. Mindenható Isten megmutatja az Ő hatalmának erejét, és az Ő ellenségei mind elpusztulnak. Az utolsó hét mennydörgés már nincs lepecsételve Mindenható Isten előtt; ezek mind feltárulnak! Mind feltárulnak! Ellenségeit halálra adja a hét mennydörgéssel, megerősítve és szolgálatába állítva a földet, hogy többé soha ne pusztuljon el!

Az igaz Mindenható Isten! Örökké dicsőítünk Téged! Vég nélküli dicséretet érdemelsz, és végtelen magasztalást és dicsőítést! A Te hét mennydörgésed nemcsak a Te ítéletedet szolgálja, hanem még inkább a Te dicsőségedet és hatalmadat mutatja meg, hogy minden dolog be legyen végezve!

Minden nép a trón előtt ünnepel, dicsőítve és dicsérve Mindenható Istent, az utolsó napok Krisztusát! Hangjuk mennydörgésként rázza meg a világegyetemet! Kivétel nélkül minden dolog Miatta létezik és Miatta kel fel. Ki meri nem Neki tulajdonítani az összes dicsőséget, tiszteletet, hatalmat, bölcsességet, szentséget, győzelmet és kinyilatkoztatást? Ez az Ő akaratának beteljesedése, és ez az Ő irányítása építésének végső befejezése!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 34. fejezet)

Isten napi igéi  55. szemelvény

Hét mennydörgés jön elő a trónról, megrázza az univerzumot, felborítja az eget és a földet, és visszhangzik az egeken át! A hang átüti a fület, és az emberek nem menekülhetnek előle, és nem is bújhatnak el előle. Mennydörgés és villámlás tör ki, és egy pillanat alatt ég és föld átalakul, és az emberek a halál küszöbén állnak. Aztán villámgyorsan az egész kozmoszt beborítja az égből hulló heves felhőszakadás! A föld legtávolabbi zugaiban olyan alaposan, mint egy zuhany, nem tűr foltot, mivel tetőtől talpig mindent lemos; semmit nem lehet elrejteni előle, és senkit sem lehet elzárni előle. A mennydörgés morajlásai, mint a villámok, hideg fénnyel csillognak, és félelemmel remegtetik meg az embereket! Az éles kétélű kard lesújt a lázadás fiaira, és az ellenség katasztrófával néz szembe, nincs hová bújnia; elkábulnak a szél és az eső hevében, és az ütéstől megtántorodva azonnal holtan zuhannak a folyó vizekbe, és elsodródnak. Csak halál van, és nincs módjuk a túlélésre. A hét mennydörgés Tőlem származik, és az Én szándékomat közvetíti, azt, hogy lesújtsam Egyiptom legidősebb fiait, megbüntessem a gonoszokat és megtisztítsam gyülekezeteimet, hogy mindenki közelséget érezzen egymással, önmagukhoz hűen cselekedjenek, és egy legyen a szívük Velem, és hogy a kozmosz összes gyülekezete eggyé épülhessen. Ez az Én célom.

Megszólal a mennydörgés, és a jajgatás hangjai követik. Néhányan felébrednek a szendergésükből, nagyon megriadva lelkük mélyén kutatnak, és visszasietnek a trón elé. Felhagynak a vad trükközéssel és felháborító cselekedeteikkel; még nincs túl késő felébreszteni az ilyen embereket. A trónról nézek. Mélyen az emberek szívébe nézek. Megmentem azokat, akik komolyan és buzgón kívánnak Engem, és megszánom őket. Megmentem az örökkévalóságba azokat, akik szívükben mindennél jobban szeretnek Engem, akik megértik az Én szándékaimat és követnek Engem az út legvégéig. A kezem biztonságosan fogja majd őket, hogy ne találkozzanak ezzel a jelenettel, és ne essen bántódásuk. Amikor meglátják ezt a villámlást, egyeseknek kimondhatatlan szenvedés van a szívükben, és rendkívüli megbánást éreznek. Ha ragaszkodnak ahhoz, hogy így viselkedjenek, már túl késő számukra. Ó, mindenki és minden! Ez mind meg fog történni. Ez is az Én egyik eszközöm az üdvösségre. Megmentem azokat, akik szeretnek Engem, és megsemmisítem a gonoszokat, megszilárdítom és tartóssá teszem királyságomat a földön, és tudomására adom minden nemzetnek és minden népnek, mindenkinek a világegyetemben és a föld végein, hogy Én fenség vagyok, Én tomboló tűz vagyok, Én vagyok az Isten, aki minden ember szívének legbelsejét kutatja. Ettől kezdve a nagy fehér trón ítélete nyíltan feltárul a tömegek előtt, és minden nép számára bejelentik, hogy megkezdődött az ítélet! Kétségtelen, hogy mindazokat, akiknek szavai nem szívből jövőek, akik kételkednek és nem mernek biztosak lenni, azokat az időpazarlókat, akik megértik a vágyaimat, de nem hajlandók azokat a gyakorlatba ültetni – mindannyiukat meg kell ítélni. Ügyelnetek kell arra, hogy megvizsgáljátok saját szándékaitokat és indítékaitokat, és elfoglaljátok a megfelelő helyeteket; gyakoroljátok komolyan szavaimat, becsüljétek meg az élettapasztalatokat, és ne cselekedjetek felszínes lelkesedéssel, hanem tegyétek életeteket felnőtté, éretté, stabillá és tapasztalttá – csak akkor igazodtok majd az Én szándékaimhoz.

A Sátán lakájaitól és a gonosz szellemektől, akik megzavarják és lerombolják azt, amit Én építek, tagadjatok meg minden alkalmat arra, hogy a dolgokat a saját érdekükben aknázhassák ki. Szigorúan korlátozni kell őket és féken kell őket tartani; csak éles kard segítségével lehet foglalkozni velük. A legrosszabbakat azonnal ki kell irtani, hogy elkerüljük a későbbi bajokat. És a gyülekezet tökéletessé lesz, mentes minden deformációtól, és egészséges lesz, tele életerővel és energiával. A felvillanó villámlás nyomán mennydörgés csattanásai hallatszanak. Nem szabad hanyagnak lennetek, és nem szabad feladnotok, hanem mindent meg kell tennetek a felzárkózásért, és biztosan látni fogjátok, mit tesz az Én kezem, mit akarok nyerni, mit akarok eldobni, mit akarok tökéletesíteni, mit akarok kiirtani, mit akarok lesújtani – mindez a szemetek előtt fog kibontakozni, lehetővé téve, hogy tisztán lássátok az Én mindenhatóságomat.

A hét mennydörgés visszhangzik a tróntól a világegyetemig és a föld végéig. Egy nagy csoport ember meg lesz mentve, és behódol Nekem trónom előtt. Az életnek ezt a fényét követve az emberek a túlélés módját keresik, és nem tudnak mást tenni, mint Hozzám jönni, letérdelni istentiszteletre, és szájukkal kiáltani a mindenható igaz Isten nevét, és hangot adni könyörgéseiknek. De akik ellenállnak Nekem, akik megkeményítik a szívüket, azoknak mennydörgés zeng a fülükben, és kétségtelenül el kell pusztulniuk. Egyszerűen ez a kimenetel vár rájuk. Szeretett fiaim, akik diadalmasak, Sionban fognak maradni, és minden nép meglátja majd, mit nyernek, és hatalmas dicsőség fog megjelenni előttetek. Valóban, ez egy nagy áldás, és ez egy olyan kedvesség, amiről nehéz beszélni.

A hét előretörő mennydörgés csattogása azok üdvössége, akik szeretnek Engem, akik igaz szívvel kívánnak Engem. Azok, akik Hozzám tartoznak, akiket előre elrendeltem és kiválasztottam, mind az Én nevem alá jöhetnek. Hallhatják az Én hangomat, amellyel Isten hívja őket. Hadd lássák a föld végein élők, hogy igaz vagyok, hűséges vagyok, jóság vagyok, könyörület vagyok, fenség vagyok, tomboló tűz vagyok, és végső soron könyörtelen ítélet vagyok.

Hadd lássa meg a világon mindenki, hogy Én vagyok Maga az igazi és teljes Isten. Minden ember teljesen meg van győződve, és senki sem mer többé ellenállni Nekem, sem megítélni vagy rágalmazni Engem. Ellenkező esetben azonnal rájuk törnek az átkok, és katasztrófa éri őket. Csak sírni tudnak és fogaikat csikorgatni, miután pusztulást hoztak saját magukra.

Tudja meg minden nép, legyen tudott az univerzumban és a föld végein, minden háztartásban és minden ember által: Mindenható Isten az egyetlen igaz Isten. Mindannyian egymás után térdre esnek és imádnak Engem, és még a gyermekek is, akik épp csak megtanultak beszélni, azt fogják kiáltani, hogy „Mindenható Isten”! A hatalmat birtokló tisztviselők is saját szemükkel látják majd, hogy az igaz Isten megjelenik előttük, és ők is leborulnak istentiszteletre, irgalomért és bocsánatért könyörögve, de ez már valóban túl késő, mert eljött a végzetük ideje. Csak megsemmisíteni lehet őket és a kifürkészhetetlen szakadékra ítélni. Véget fogok vetni az egész korszaknak, és még jobban megerősítem királyságomat. Minden nemzet és nép behódol Nekem az örökkévalóságig!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 35. fejezet)

Isten napi igéi  56. szemelvény

A mindenható igaz Isten, a trónon ülő Király uralkodik az egész világmindenségen, a nemzetek és népek megszámlálhatatlan sokaságával szemben, és Isten dicsősége beragyogja az egész világot. Minden élőlény a világmindenségben és a föld határáig meglátja. A hegyek, a folyók, a tavak, a szárazföldek, az óceánok és minden élő teremtmény széthúzta függönyeit az igaz Isten arcának fényében, és újraélednek, mintha álomból ébrednének, mintha a földből kihajtó csírák lennének!

Ó! Az egy igaz Isten megjelenik a világ emberei előtt. Ki mer ellenállással közeledni hozzá? Mindenki remeg félelmében. Mindenki végérvényesen meggyőződik, és mindenki folyamatosan megbocsátásért esedezik. A számtalan ember térdre borul Előtte, és számtalan száj dicsőíti Őt! A kontinensek és az óceánok, a hegyek és a folyók –, és minden dolog folyamatosan Őt dicséri! A tavasz lehetével kísért meleg szellők könnyű, szüntelen tavaszi esőt hoznak magukkal. A csobogó patakok és a sokaság hasonlók: mindkettő gyásszal és örömmel teljes, a lekötelezettség és az önvád könnyeit hullajtva. A folyók, tavak, a hullámok és áradások énekelnek, és dicsérik az igaz Isten szent nevét! A dicsőítés hangja oly tisztasággal visszhangzik! A régi dolgok, amelyeket egykor megrontott a Sátán – egytől-egyig megújulnak és megváltoznak, és egy teljesen új birodalomba lépnek be...

Ez a megszentelt trombita, amely most megszólalt! Hallgasd! Ez az oly édes hang a trón kijelentése. Minden egyes nemzetnek és népnek hirdeti, hogy eljött az idő, hogy itt van az utolsó napok kimenetele, az Én irányítási tervem bevégeztetett, a királyságom nyíltan megjelent a földön, a világ királyságai pedig az Én királyságaimmá lettek, aki Isten vagyok. A hét trombitám megszólal a trónról, és felettébb csodás dolgok történnek! A világ végén élő emberek minden irányból sietve összegyűlnek egy lavina lendületével és a villámcsapás erejével [...]

Örömmel nézek az Én népemre, amely képes meghallani a hangomat és összegyűlni minden nemzetből és országból. A sokaságok, akik az igaz Istent végig megtartották a szájukban, dicsőítsék és ugrándozzanak vég nélkül! Ők tesznek tanúságot a világ előtt, és az ő tanúságtételük hangja az igaz Isten mellett olyan, mint a víztömegek morajlása. A sokaságok összesereglenek az Én királyságomba.

A hét trombitám megszólal, és felébreszti azokat, akik elszunnyadtak! Keljetek fel gyorsan, nincs túl késő. Nézzétek meg az életeteket! Nyissátok ki a szemeteket, és lássátok, milyen idők vannak. Mit érdemes keresni? Mire érdemes gondolni? És mihez érdemes ragaszkodni? Sose gondoltál arra, mennyivel értékesebb megszerezni az Én életemet, mint azt, amit te szeretsz, és amihez ragaszkodsz? Ne legyél többé akaratos, se könnyelmű. Ne hagyd ki ezt a lehetőséget. Ez az alkalom nem jön el többet! Kelj fel azonnal, gyakorold a lelked megedzését, használj különféle eszközöket arra, hogy átlásd és elhárítsd a Sátán minden cselszövését és mesterkedését, és legyőzd a Sátánt, hogy az élettapasztalatod elmélyülhessen, és meg tudd élni az Én természetemet, hogy az életed érett és teljes legyen, és hogy mindig az Én lábam nyomában járhass. Rettenthetetlenül, nem pedig erőtlenül, mindig előre haladva, lépésről lépésre, egyenesen az út végéig!

Amikor a hét trombita újból megszólal, az lesz az ítéletre való hívás, a lázadás fiainak ítéletére, minden nemzet és nép ítéletére, és minden nemzet meghódol Isten előtt. Isten dicsőséges képe biztosan megjelenik minden nemzetnek és minden népnek. Mindenki végleg meggyőződik, és vég nélkül az igaz Istenhez kiált. A mindenható Isten dicsőségesebb lesz, és fiaim és Én osztozunk majd a dicsőségben, és osztozunk a királyságon, megítélve minden nemzetet és minden népet, megbüntetve a gonoszokat, megmentve és könyörülve azokon, akik Hozzám tartoznak, erőssé és szilárddá téve a királyságot. A hét trombita hangja által rengeteg ember megmenekül, akik visszatérnek Elém, hogy letérdeljenek, és állandó dicsérettel imádjanak!

Amikor ismét megszólal a hét trombita, az a korszak záradéka lesz, az ördögök és a Sátán felett aratott győzelmi trombitaszó, az üdvözlés, amely a földi királyságban való szabad élet kezdetét hirdeti! Milyen magasztos egy hang, egy hang, amely visszhangzik a trón körül, egy trombita, amely megrázza a mennyet és a földet, amely az irányítási tervem győzelmét jelzi, ami a Sátán ítélete; ezt a régi világot teljesen halálra ítéli, hogy térjen vissza a feneketlen mélységbe! Ez a trombitaszó jelzi, hogy a kegyelem kapuja hamarosan bezárul, hogy a királyság élete elkezdődik a földön, ami jó és helyes. Isten megmenti azokat, akik szeretik Őt. Amikor visszatérnek az Ő királyságába, az emberek a földön éhínséggel és járvánnyal néznek szembe, és Isten hét kelyhe és hét csapása egymás után fejti ki hatását. Az ég és a föld elmúlik, de az Én szavam nem!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 36. fejezet)

Isten napi igéi  57. szemelvény

Az utolsó napok Krisztusa életet hoz, és az igazság tartós és örökkévaló útját hozza el. Ez az igazság az ösvény, amely által az ember életet nyer, és ez az egyetlen út, amely által az ember megismeri Istent, és elnyeri Isten helyeslését. Ha nem keresed az élet útját, amelyet az utolsó napok Krisztusa biztosít, akkor sohasem nyered el Jézus helyeslését, és sohasem leszel alkalmas arra, hogy belépj a mennyek országának kapuján, mert a történelem bábja és egyúttal rabja vagy. Akiket előírások és szavak, valamint a történelem béklyói irányítanak, azok sohasem lesznek képesek életet nyerni, sem elnyerni az élet örök útját. Azért van ez így, mert nekik csak zavaros víz jut, amelyhez évezredeken át ragaszkodtak, nem pedig az élet vize, amely a trónusból fakad. Azok, akik nem részesülnek az élet vizéből, örökre hullák maradnak, a Sátán játékszerei és a pokol fiai. Akkor hát hogyan láthatnák meg Istent? Te csak a múltba igyekszel kapaszkodni, csak igyekszel mozdulatlanul állni, hogy megtartsd a dolgokat a jelenlegi állapotukban, és nem igyekszel megváltoztatni a status quót és elvetni a történelmet, tehát nem leszel-e mindig ellenséges Istennel? Isten munkájának lépései óriásiak és hatalmasak, mint a feltornyosuló hullámok és a robajló mennydörgés – te mégis tétlenül üldögélsz, várva a pusztulást, bolondságodhoz ragaszkodva és nem csinálva semmit. Ily módon hogyan számíthatnál olyasvalakinek, aki a Bárány nyomdokain jár? Hogyan tudod igazolni, hogy az Isten, akibe kapaszkodsz, olyan Isten, aki mindig új és sohasem régi? És hogyan vihetnek át téged egy új korba megsárgult könyveid szavai? Hogyan vezethetnének téged, hogy Isten munkájának lépéseit keresd? És hogyan vihetnének fel a mennybe? Amit a kezedben tartasz, szavak, amelyek csak ideiglenes vigaszt nyújthatnak, nem pedig igazságok, amelyek képesek életet adni neked. Az írások szavai, amelyeket olvasol, csak a nyelvedet gazdagíthatják, de ezek nem a filozófia szavai, amelyek segítségével megismerheted az emberi életet, még kevésbé az út, amely elvezethet téged a tökéletességre. Nem gondolkodtat el téged ez a különbség? Nem ébreszt rá téged a benne foglalt misztériumokra? Képes vagy eljuttatni saját magadat a mennybe, hogy egymagad találkozz Istennel? Isten eljövetele nélkül fel tudod vinni magadat a mennybe, hogy a családi boldogságot élvezd Istennel? Még most is álmodsz? Akkor azt javaslom, fejezd be az álmodozást, és nézd meg, ki munkálkodik most – nézz, hogy lásd, ki végzi el az ember megmentésének munkáját most, az utolsó napokban. Ha nem teszed, soha nem fogod elnyerni az igazságot, és soha nem fogsz életet nyerni.

Akik anélkül szeretnék elnyerni az életet, hogy a Krisztus által kimondott igazságra támaszkodnának, azok a legnevetségesebb emberek a földön; és akik nem fogadják el az élet útját, amelyet Krisztus hozott el, azok eltévedtek a fantázia világában. Ezért mondom, hogy azokat, akik nem fogadják el az utolsó napok Krisztusát, Isten mindörökké utálni fogja. Krisztus az ember kapuja a királyságba az utolsó napokban, és nincs, aki Őt meg tudná kerülni. Senki sem tökéletesedhet Isten által, csak Krisztuson keresztül. Te hiszel Istenben, így el kell fogadnod az Ő szavait, és alá kell vetned magad az Ő Szavának. Ne gondolj csak arra, hogy áldásokat nyerj, miközben képtelen vagy elfogadni az igazságot és az élettel való ellátást. Krisztus eljön az utolsó napokban, hogy mindazokat, akik őszintén hisznek Benne, ellássa élettel. Ennek a munkának az a célja, hogy lezárja a régi kort, és bemehessenek az újba, és ez a munka az út, amelyen járniuk kell mindazoknak, akik bemennek majd az új korba. Ha nem ismered el Krisztust, sőt, elítéled, káromolod vagy üldözöd Őt, akkor mindenképpen égni fogsz az örökkévalóságig, és soha nem mehetsz be Isten királyságába. Ez azért van így, mert ez a Krisztus Maga a Szentlélek kifejeződése, Isten kifejeződése, az Egyetlen, akit Isten megbízott, hogy az Ő munkáját végezze a földön, és ezért azt mondom, ha nem tudsz elfogadni mindent, amit az utolsó napok Krisztusa tesz, akkor a Szentlelket káromolod. Az azoknak járó megtorlás, akik a Szentlelket káromolják, mindenki számára magától értetődő. Ezt is mondom neked: Ha ellenszegülsz az utolsó napok Krisztusának, ha elutasítod az utolsó napok Krisztusát, akkor senki más nem viselheti helyetted ennek következményeit. Továbbá attól fogva nem kapsz újabb esélyt, hogy elnyerd Isten helyeslését; még ha meg is kívánod váltani magad, soha többé nem láthatod Isten arcát. Ez azért van így, mert aminek ellenállsz, az nem egy ember, akit elutasítasz, az nem egy jelentéktelen ember, hanem Krisztus. Tudod, mik ennek a következményei? Nem kis hibát követsz el, hanem égbekiáltó bűnt. Ezért azt tanácsolom minden embernek: ne vicsorogj, ne ereszd ki karmaidat és ne fogalmazz meg meggondolatlan kritikákat az igazság előtt, mert csak az igazság hozhat neked életet, és az igazságon kívül semmi nem tehet képessé arra, hogy újjászüless, és újra meglásd Isten arcát.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az utolsó napok Krisztusa adhatja meg az embernek az örök élet útját)

Isten napi igéi  58. szemelvény

Az, hogy rejtélyeim feltárulnak és nyíltan megjelennek, és többé már nincsenek rejtve, teljes mértékben az Én kegyelmemnek és irgalmamnak köszönhető. Sőt, hogy szavam megjelenik az emberek között, és többé már nincs eltitkolva, az szintén kegyelmemnek és irgalmamnak köszönhető. Szeretek mindenkit, aki őszintén feláldozza magát Értem, és Nekem szenteli magát. Gyűlölöm mindazokat, akik Tőlem születtek, de mégsem ismernek Engem, sőt ellenállnak Nekem. Nem hagyok el senkit, aki őszintén Értem van; inkább megduplázom annak a személynek az áldásait. Duplán megbüntetem azokat, akik az őket etető kézbe harapnak, és nem fogom hagyni, hogy könnyen megússzák. Az Én királyságomban nincs elvetemültség vagy csalárdság, és nincs világiasság; vagyis nincs halálszag. Inkább minden egyenesség és igazság; minden tisztaság és nyitottság, semmi sem rejtett vagy titkolt. Minden friss, minden élvezet, és minden okulás. Bárki, aki még mindig a halottak bűzét árasztja, semmiképpen sem maradhat az Én királyságomban, ehelyett az Én vaspálcám fogja uralni. Minden végtelen rejtély, időtlen időktől napjainkig, teljesen feltárul nektek – az emberek csoportjának, akiket az utolsó napokban nyertem meg. Nem érzitek magatokat áldottnak? A napok, amikor minden nyíltan feltárul, sőt, azok a napok, amikor osztoztok uralmamban.

Az emberek csoportja, akik valóban királyokként uralkodnak, az Én eleve elrendelésemtől és kiválasztásomtól függenek, és egyáltalán nincs ebben emberi akarat. Bárki, aki ebben részt mer venni, annak a kezemtől kell elszenvednie egy ütést, és az ilyen emberek tomboló tüzem tárgyai lesznek; ez igazságom és fenségem másik oldala. Azt mondtam, hogy Én uralkodok minden dolgon, Én vagyok a bölcs Isten, aki teljes hatalommal bír, és senkivel nem vagyok elnéző; teljesen könyörtelen vagyok, abszolút mentes a személyes érzésektől. Mindenkivel (akármilyen jól beszél, nem hagyom büntetlenül) igazságommal, tisztességemmel és fenségemmel bánok, közben lehetővé téve mindenkinek, hogy jobban lássák tetteim csodáját, valamint azt, hogy mit jelentenek tetteim. Egyenként megbüntettem a gonosz szellemeket az általuk elkövetett mindenféle cselekedetért, mindegyiket a feneketlen gödörbe vetve. Ezt a munkát az idő kezdete előtt fejeztem be, nem hagyva nekik pozíciót, nem hagyva nekik helyet a munkájuk elvégzésére. Választott népem közül – akiket Én eleve elrendeltem és kiválasztottam – soha senkit nem szállhatnak meg gonosz szellemek, és ehelyett mindig szentek lesznek. Ami pedig azokat illeti, akiket nem rendeltem el eleve és nem választottam ki, átadom őket a Sátánnak, és többé nem engedem, hogy megmaradjanak. Adminisztratív rendeleteim minden tekintetben magukban foglalják igazságomat és felségemet. Nem engedek el egyet sem azok közül, akiken a Sátán munkálkodik, hanem testükkel együtt az alvilágba vetem őket, mert gyűlölöm a Sátánt. Semmi esetre sem kímélem meg egykönnyen, hanem végképp elpusztítom, nem hagyva neki a legkisebb lehetőséget sem, hogy munkáját végezze. Azok, akiket a Sátán bizonyos fokig megrontott (vagyis azok, akik katasztrófa tárgyai), saját kezem bölcs intézkedése alatt állnak. Ne gondold, hogy ez a Sátán kegyetlenségének eredményeként történt; tudd, hogy Én Mindenható Isten vagyok, aki uralom a világmindenséget és minden dolgot! Számomra nincs olyan probléma, amit ne lehetne megoldani, és még kevésbé van bármi, amit ne lehetne megvalósítani, vagy bármilyen szó, amit ne lehetne kimondani. Az embereknek nem szabad tanácsadóimként tevékenykedniük. Vigyázz, nehogy kezem lesújtson rád és az alvilágba legyél vetve. Ezt mondom neked! Akik ma proaktívan együttműködnek Velem, azok a legokosabbak, és elkerülik a veszteségeket, és megmenekülnek az ítélet fájdalmától. Mindezek az Én intézkedéseim, Általam eleve elrendelve. Ne tegyél tapintatlan megjegyzéseket, és ne beszélj fellengzősen, azt gondolva, hogy olyan nagyszerű vagy. Mindez nem az Én eleve elrendelésemen keresztül történik? Ti, akik az Én tanácsadóim volnátok, nem ismeritek a szégyent! Nem ismeritek a saját érettségeteket; milyen szánalmasan kicsi! Ennek ellenére úgy gondoljátok, hogy ez nem nagy dolog, és nem ismeritek magatokat. Újra és újra süket fülekkel fogadjátok szavaimat, amitől fáradságos erőfeszítéseim hiábavalókká válnak, és egyáltalán nem veszitek észre, hogy ezek kegyelmem és irgalmam megnyilvánulásai. Inkább újra és újra megpróbáljátok megmutatni saját okosságotokat. Emlékeztek erre? Milyen fenyítést kell kapniuk azoknak az embereknek, akik olyan okosnak gondolják magukat? Közömbösen és hűtlenül szavaimhoz, és nem vésve azokat a szívetekbe, ürügyként használtok Engem, hogy ezt vagy azt tegyétek. Gonosztevők! Mikor lesztek képesek teljes mértékben figyelembe venni a szívemet? Nem veszitek figyelembe, ezért „gonosztevőnek” nevezni titeket nem jelent rossz bánásmódot veletek szemben. Tökéletesen illik hozzátok!

Ma megmutatom nektek egyesével azokat a dolgokat, amik egykor rejtve voltak. A nagy vörös sárkányt a feneketlen gödörbe vetik, és teljesen elpusztítják, mert semmi haszna nem lenne megtartani azt; ez azt jelenti, hogy nem tehet szolgálatot Krisztusért. A továbbiakban vörös dolgok már nem léteznek; fokozatosan semmivé kell sorvadniuk. Azt teszem, amit mondok; ez az Én munkám befejezése. Távolítsátok el az emberi elképzeléseket; mindent, amit mondtam, megtettem. Aki okoskodni próbál, az csak pusztítást és megvetést hoz magára, és nem akar élni. Ezért eleget fogok tenni neked, és biztosan nem fogok ilyen embereket megtartani. A továbbiakban a népesség növekedni fog a kiválóságban, míg mindenki, aki nem működik együtt Velem proaktívan, el lesz sodorva a semmibe. Akiket jóváhagytam, azokat tökéletesítem, és egyet sem vetek el. Nincsenek ellentmondások abban, amit mondok. Azok, akik nem proaktívan működnek együtt Velem, több fenyítést fognak elszenvedni, bár végső soron biztosan megmentem őket. Addigra azonban életük mértéke egészen más lesz. Ilyen ember akarsz lenni? Kelj fel és működj együtt Velem! Biztosan nem fogok rosszul bánni senkivel, aki őszintén feláldozza magát Értem. Azoknak, akik közületek komolyan Nekem szentelik önmagukat, minden áldásomat megadom. Ajánld fel magad teljesen Nekem! Amit eszel, amit viselsz, és a jövőd, mind az Én kezemben van; mindent megfelelően elintézek, hogy végtelen élvezetben legyen részed, és kimeríthetetlen készletekkel rendelkezz. Ez azért van, mert azt mondtam: „Azokat, akik közületek őszintén feláldozzák magukat Értem, bizonyosan gazdagon megáldom.” Minden áldásban részesül minden olyan ember, aki őszintén feláldozza magát Értem.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 70. fejezet)

Isten napi igéi  59. szemelvény

Az Én népem sokasága Engem éljenez, népem sokasága Engem dicsér; a számtalan száj az egy igaz Istent nevezi meg; a számtalan ember feltekint, a távolba tekint, hogy megnézze a tetteimet. A királyság leszáll az emberek világára, az Én személyem gazdag és bőséges. Ki ne örvendezne ezen? Ki ne táncolna örömében? Ó, Sion! Emeld fel diadalmas zászlódat, hogy Engem ünnepelj! Énekeld el diadalmas győzelmi dalodat, hogy hirdesd szent nevemet! Egész teremtettség a föld végéig! Siessetek megtisztítani magatokat, hogy felajánlott áldozattá legyetek Számomra! A csillagok sokasága az égen! Siessetek vissza a helyetekre, hogy megmutassátok nagy hatalmamat az égbolton! Odafordítom a fülem, hogy figyelmesen hallgassam az Én népem hangját a földön, akik Irántam való végtelen szeretetüket és tiszteletüket énekben öntik ki! Ezen a napon, amikor az egész teremtés új életre kel, lejövök az emberek világába. Pontosan ebben a pillanatban, minden virág lázasan virágba borul, minden madár egy hangon énekel, minden dolog örömtől zsibong! A királyság ágyútisztelgéseinek közepette a Sátán királysága összeomlik, megsemmisül a királyság himnuszának dübörgésében, és soha többé nem emelkedik fel!

A világon kicsoda mer felkelni és ellenállni? Amikor leszállok a földre, perzselést hozok, haragot hozok, minden katasztrófát elhozok. A földi királyságok most már az Én királyságom! Fenn az égen a felhők kavarognak és gomolyognak; az ég alatt tavak és folyók áradnak, és vidáman csobognak egy megindító dallamot. A pihenő állatok előbújnak odúikból, és az Én megszámlálhatatlan népemet felébresztem szendergéséből. Végre eljött a nap, amit az Én megszámlálhatatlan népem várt! A leggyönyörűbb énekeket ajánlják fel Nekem!

Ebben a csodálatos pillanatban, ebben a mámorító időben,

dicséret zeng mindenütt, fenn a mennyben és lenn a földön. Ki ne lenne emiatt izgatott?

Kinek a szíve ne derülne fel? Ki ne sírna ezt látván?

Az ég már nem a régi ég, ez most már a királyság ege.

A föld már nem az a föld, ami volt, ez most már a szent föld.

Miután elhaladt a nagy eső, a koszos, régi világ teljesen megújult.

A hegyek változnak... a vizek változnak...

az emberek is változnak... minden dolog változik...

Ah, ti néma hegyek! Emelkedjetek fel, és táncoljatok Nekem!

Ah, ti nyugodt vizek! Folyjatok csak szabadon!

Ti álmokat álmodó emberek! Ébredjetek fel, és kergessétek álmaitokat!

Eljöttem... Király vagyok...

Az egész emberiség a saját szemével látja meg az arcomat, a saját fülével hallja a hangomat,

maga éli meg a királyság életét...

Mily édes... mily gyönyörű...

Felejthetetlen... lehetetlen elfelejteni...

Haragom lángjában küzd a nagy vörös sárkány;

fenséges ítéletemben az ördögök megmutatják igazi alakjukat;

szigorú szavaimtól az emberek mindnyájan mélyen elszégyellik magukat, és sehová sem tudnak elrejtőzni.

Visszaemlékeznek a múltra, hogyan gúnyoltak és csúfoltak Engem.

Sosem volt olyan, hogy ne kérkedtek volna, sosem volt olyan, hogy ne lázadoztak volna Ellenem.

Ki az, aki nem sír ma? Ki nem érez megbánást?

Az egész világegyetem tele van sírással...

tele van az örvendezés hangjaival... tele van nevető hangokkal...

Összehasonlíthatatlan öröm... semmihez sem fogható öröm...

Kopogó csendes eső... nagy pelyhekben szállingózó hó...

Az emberekben bánat és öröm keveredik... egyesek nevetnek...

egyesek zokognak... és egyesek ujjonganak...

Mintha mindenki elfelejtette volna... hogy ez tavasz-e, tele esővel és felhőkkel,

nyár-e, nyíló virágokkal, ősz-e, gazdag aratással,

vagy tél, amely hideg, mint a fagy és a jég, senki sem tudja...

Az égen felhők suhannak, a földön az óceánok kavarognak.

A fiúk a karjukat lengetik... az emberek lába táncra perdül...

Az angyalok nagy munkában vannak... az angyalok pásztorkodnak...

Az emberek a földön lázasan nyüzsögnek, és a földön minden sokasodik.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, A királyság himnusza)

Isten napi igéi  60. szemelvény

Az emberiségben mindenkinek el kellene fogadnia, hogy a Lelkem górcső alá veszi, minden szavát és cselekedetét alaposan meg kellene vizsgálnia, sőt, az Én csodálatos tetteimet is meg kell tekintenie. Hogy érzitek magatokat a királyság földre érkezésének idején? Amikor a fiaim és a népem a trónomhoz özönlenek, hivatalosan megkezdem az ítéletet a nagy fehér trón előtt. Ez azt jelenti, hogy amikor személyesen kezdem meg a munkámat a földön, és amikor az ítélet korszaka a végéhez közeledik, az egész világegyetemhez kezdem intézni a szavaimat, és Lelkem hangját az egész univerzumba kiengedem. A szavaim által tisztára mosom az összes embert és dolgot mindazok között, amelyek a mennyben és a földön vannak, hogy a föld ne legyen többé mocskos és kicsapongó, hanem szent királyság legyen. Minden dolgot megújítok majd, hogy rendelkezésre álljon az Én használatomra, hogy ne hordozza többé a földi leheletet, és ne szennyezze be többé a föld íze. A földön az ember tapogatózott a szavaim célja és eredete után és figyelte a tetteimet, mégsem ismerte igazán soha senki a szavaim eredetét, és soha senki nem látta meg igazán a csodát a tetteimben. Csak ma, amikor személyesen jövök el az emberek közé és mondom ki szavaimat, akkor van az embernek egy kevés ismerete Rólam, eltávolítva az „Általam” elfoglalt helyet a gondolataiból, és helyette helyet teremtve tudatában a gyakorlati Istennek. Az embernek vannak elképzelései és kíváncsisággal teli; ki ne akarná látni Istent? Ki ne vágyna találkozni Istennel? Mégis, az egyetlen dolog, amely határozott helyet foglal el az ember szívében, az az Isten, amelyet az ember homályosnak és elvontnak érez. Ki ébredne rá erre, ha nem mondanám el világosan neki? Ki hinné igazán, bizonyossággal és szemernyi kétség nélkül, hogy Én valóban létezem? Óriási a különbség az ember szívében létező „Én” és a valós „Én” között és senki sem képes összehasonlítani őket. Ha nem lennék testté, az ember sosem ismerne meg Engem, és még ha meg is ismerne, akkor is, nem csak egy elképzelés lenne az effajta tudás? Minden egyes nap az emberek szüntelen áradata között járok és minden egyes nap működöm minden emberben. Amikor az ember valóban meglát Engem, képes lesz megismerni Engem a szavaimban, és a szándékaim mellett felfogja majd ez eszközöket is, amelyek által beszélek.

Amikor a királyság hivatalosan megérkezik a földre, az összes dolog közül mi nem néma? Ki nem fél az összes ember közül? Mindenütt járok a világmindenségben, és mindent személyesen Én rendezek el. Ebben az időben ki ne tudná, hogy a tetteim csodálatosak? Az Én kezeim tartanak fenn mindent, mégis, Én is mindenek felett állok. Nem az Én megtestesülésem és az Én személyes jelenlétem az emberek között az Én alázatosságom és rejtettségem valódi értelme ma? Látszólag sokan tapsolnak Nekem, mint jónak, és dicsérnek Engem, mint szépet, de ki ismer igazán Engem? Miért kérem ma, hogy ismerjetek meg Engem? Nem az a célom, hogy megszégyenítsem a nagy vörös sárkányt? Nem akarom kényszeríteni az embert, hogy dicsérjen Engem, hanem meg akarom ismertetni Magam vele, ami révén megszeret majd Engem és ezért dicsérni fog. Az ilyen dicséret méltó a nevéhez és nem üres beszéd; csak az ilyen dicséret érhet el a trónomig és szárnyalhat az egekbe. Mivel a Sátán megkísértette és megrontotta az embert, mivel az elképzelések és a gondolkodás a hatalmába kerítette, Én testté lettem, hogy személyesen hódítsam meg az egész emberiséget, hogy leleplezzem az ember összes elképzelését, és hogy szétziláljam az ember gondolkodását. Ennek eredményeképp az ember nem parádézik többé Előttem és nem szolgál többé Engem a saját elképzeléseit használva, és ezáltal az ember elképzelései szerinti „Én” teljesen megszűnik. Amikor eljön a királyság, az első dolog, amit teszek, hogy elkezdem a munka e szakaszát, és ezt a népem körében teszem. A nagy vörös sárkány országában született népemként bizonyára nem csak egy kevés vagy egy adag van bennetek a nagy vörös sárkány mérgéből. Ezért a munkám e szakasza elsősorban rátok összpontosul, és ez az Én kínai megtestesülésem jelentőségének egyik aspektusa. A legtöbb ember képtelen felfogni az Általam mondott szavaknak akár a töredékét is, és ha mégis, megértésük homályos és zavaros. Ez egy fordulópont abban a módszerben, amellyel beszélek. Ha minden ember képes lenne olvasni a szavaimat és megérteni jelentésüket, akkor az emberek közül kit lehetne megmenteni, és nem levetni az alvilágba? Amikor az ember ismer Engem és aláveti magát Nekem, akkor pihenek majd meg, és pontosan az lesz az idő, amikor az ember képes felfogni a szavaim értelmét. Ma túl csekély az érettségetek – szinte szánalmasan csekély, még felemelni sem érdemes – a Rólam való tudásotokról nem is beszélve.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 11. fejezet)

Isten napi igéi  61. szemelvény

Amikor keletről villámlik, ami egyben pontosan az a pillanat is, amikor elkezdem kimondani a szavaimat – amikor villámlik, az egész világegyetem megvilágosodik, és az összes csillagban átalakulás történik. Az egész emberi faj olyan, mintha tisztuláson esett volna át. E keletről érkező fénycsóva ragyogásában az egész emberiség eredeti formájában tárul fel, a szemük káprázik, nem tudják, mit tegyenek, és még kevésbé tudják, hogyan rejtsék el csúf vonásaikat. Olyanok továbbá, mint az állatok, amelyek menekülnek a világosságom elől, és hegyi barlangokban keresnek menedéket – mégsem tűnhet el egyikük sem a világosságomból. Minden ember megdöbben, mindenki vár, mindenki figyel; a világosságom eljövetelével mindenki örül a napnak, amikor megszületett, és ugyanígy mindenki átkozza a napot, amikor megszületett. Az ellentmondásos érzelmeket lehetetlen megfogalmazni; az önostorozás könnyei folyókká állnak össze, és a mindent elsöprő áradat magával ragadja őket, és egy pillanat alatt nyomtalanul eltűnnek. Az Én napom ismét közeledik az egész emberiséghez, ismét felébreszti az emberi fajt, még egy új kezdetet adva az emberiségnek. Dobog a szívem, és a szívverésem ritmusát követve a hegyek ugrálnak örömükben, a vizek táncolnak örömükben, és a hullámok a sziklazátonyokat verdesik. Nehéz kifejezni, hogy mi van a szívemben. Azt akarom, hogy minden tisztátalan dolog hamuvá égjen a tekintetem alatt; azt akarom, hogy a lázadás minden fia eltűnjön a szemem elől, és soha többé ne maradjon fenn. Nemcsak a nagy vörös sárkány lakhelyén kezdtem újat, hanem új munkába kezdtem a világegyetemben is. A földi királyságok hamarosan az Én királyságommá válnak; a földi királyságok hamarosan örökre megszűnnek létezni az Én királyságom miatt, mert már győzelmet arattam, mert győztesen tértem vissza. A nagy vörös sárkány minden elképzelhető eszközt kimerített, hogy megzavarja a tervemet, remélve, hogy eltörli a földön végzett munkámat, de vajon elkeseredhetek-e álnok fondorlatai miatt? Megijedhetek-e annyira, hogy fenyegetései miatt elveszítsem a bizalmamat? Soha nem volt még egyetlen lény sem a mennyben, sem a földön, akit ne tartottam volna a tenyeremben; mennyivel inkább igaz ez a nagy vörös sárkányra, erre az eszközre, amely ellenpontként szolgál nekem? Vajon nem egy tárgy-e ő is, melyet az Én kezem irányít?

Az emberi világban való megtestesülésem során az emberiség az Én vezetésem alatt, akaratlanul jutott el a mai napig, és akaratlanul ismert meg Engem. De arról, hogy hogyan járjanak az előttük álló ösvényen, sejtelme sincs senkinek, senki sincs tisztában vele – és még kevésbé van bárkinek fogalma arról, hogy ez az út milyen irányba vezeti. Csak úgy lesz képes bárki végigjárni az utat, hogy a Mindenható vigyáz rá; csak a keleti villámlás által vezetve lesz képes bárki átlépni a küszöböt, amely az Én országomba vezet. Az emberek között még soha nem volt olyan, aki látta volna az arcomat, aki látta volna a villámlást keleten; mennyivel kevésbé volt olyan, aki hallotta volna a trónomról jövő kijelentéseket? Valójában ősidők óta egyetlen ember sem került közvetlen kapcsolatba személyemmel; csak ma, most, hogy eljöttem a világba, van esélyük az embereknek arra, hogy meglássanak Engem. De az emberek még most sem ismernek Engem, mint ahogyan csak az arcomat nézik, és csak a hangomat hallják, de nem értik a szándékomat. Minden emberi lény ilyen. Mivel az Én népemhez tartoztok, nem éreztek-e mélységes büszkeséget, amikor meglátjátok az arcomat? És nem éreztek-e mélységes szégyent, mert nem ismertek Engem? Én az emberek között járok, és az emberek között élek, mert testté lettem, és eljöttem az emberi világba. A célom nem pusztán az, hogy lehetővé tegyem az emberiség számára, hogy ránézzen hús-vér testemre; ennél fontosabb, hogy lehetővé tegyem az emberiségnek, hogy megismerjen Engem. Mi több, a testet öltött lényemen keresztül meg fogom győzni az emberiséget a bűneikről; a testet öltött lényemen keresztül le fogom győzni a nagy vörös sárkányt, és megsemmisítem a rejtekhelyét.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 12. fejezet)

Isten napi igéi  62. szemelvény

Az emberek szerte a világegyetemben ünneplik az Én napom eljövetelét, és angyalok járnak minden népem között. Amikor a Sátán zavart okoz, az angyalok mennyei szolgálatuk miatt mindig segítik az Én népemet. Népemet nem vezetik félre az ördögök az emberi gyengeség miatt, hanem a sötétség erőinek támadása miatt egyre inkább igyekeznek megtapasztalni az emberi létet a ködön keresztül. Egész népem megadja magát az Én nevem alatt, és soha senki nem lázad fel, hogy nyíltan szembeszegüljön Velem. Az angyalok munkájának következtében az ember elfogadja az Én nevemet, és minden ember az Én munkám áramlatában van. A világ összeomlik! Babilon bénultan áll! Ó, a vallásos világ! Hogyne pusztítaná el az Én földi hatalmam? Ki merészel még mindig lázadni Ellenem és szembeszegülni Velem? Az írástudók? Minden vallási tisztségviselő? A földi uralkodók és hatóságok? Az angyalok? Ki ne ünnepelné testem tökéletességét és teljességét? Minden ember közül ki az, aki nem énekel szüntelenül dicséretet, és nem szakadatlanul boldog Miattam? A nagy vörös sárkány barlangjának földjén élek, de ez mégsem késztet arra, hogy reszkessek a félelemtől vagy elmeneküljek, mert már minden népe gyűlölni kezdte őt. Soha semmi nem tette „kötelességét” a sárkány előtt, a sárkány kedvéért; hanem mindenek a saját belátásuk szerint cselekszenek, és minden a saját útját járja. Hogyan ne pusztulnának el a föld országai? Hogyan ne omolnának össze a föld országai? Hogyan ne ujjonghatna az Én népem? Hogyan ne énekelhetnének örömükben? Vajon ez az ember műve? Vajon ez az ember kezének munkája? Én adtam az ember létezésének gyökeret, és anyagi javakkal láttam el őt, mégis elégedetlen jelenlegi körülményeivel, és azt kéri, hogy beléphessen az Én királyságomba. Ám hogyan léphetne be az Én királyságomba ilyen könnyen, anélkül, hogy megfizette volna az árát, és hajlandó lenne felajánlani önzetlen odaadását? Ahelyett, hogy bármit is kicsikarnék az embertől, követelményeket támasztok vele szemben, hogy földi királyságom dicsőséggel teljen meg. Az embert Én vezettem el a jelen korba, ebben az állapotban létezik, és az Én világosságom útmutatása közepette él. Ha nem így lenne, a földi emberek közül ki ismerhetné a kilátásait? Ki értené meg az Én szándékaimat? Gondoskodásomat hozzáadom az ember igényeihez; nem áll ez összhangban a természet törvényeivel?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 22. fejezet)

Isten napi igéi  63. szemelvény

A királyságban a teremtés számtalan dolga kezd újraéledni és visszanyerni életerejét. A föld állapotában bekövetkező változások miatt az egyes szárazföldek közötti határok is elkezdenek eltolódni. Megjövendöltem, hogy amikor elválik föld a földtől, és föld a földdel egyesül, az lesz az az idő, amikor minden egyes országot darabokra zúzok. Ekkor megújítom az egész teremtést, és újraosztom az egész világegyetemet, ezáltal rendet teszek a világegyetemben, és a régit újjá alakítom – ez a tervem, és ezek a munkáim. Amikor minden egyes ország, és minden egyes választott népem visszatér trónom elé, akkor majd a menny minden bőségét az emberi világnak adom, hogy hála Nekem, az a világ páratlan bőségben fürödjön. Amíg a régi világ létezik, haragomat minden egyes országra zúdítom és kihirdetem az egész világegyetem számára nyilvánossá tett adminisztratív rendeleteimet, és mindazok, akik megszegik őket, meg lesznek fenyítve:

Amikor az egész világegyetemnek beszélek, minden ember hallja a hangomat, vagyis minden ember látja mindazokat a tetteket, amelyeket a világegyetemben véghezvittem. Azok, akik a szándékaimmal szembemennek, vagyis akik ellenszegülnek Nekem az ember cselekedeteivel, azokra fenyítésem sújt le. Megújítom az égbolt csillagainak sokaságát; hála Nekem, a nap és a hold megújul, az égbolt nem lesz többé olyan, mint volt; és minden dolog megújul a földön – ez mind a szavaim által válik teljessé. A világegyetem minden országát újra felosztják, és a királyságom lép a helyükre, úgy, hogy a föld országai örökre eltűnnek, és csak az a királyság lesz, amely Engem imád; a föld minden országa elpusztul és megszűnik létezni. A világegyetem emberi lényei közül mindazok, akik ördögöktől valók, meg fognak semmisülni. Mindazok, akik a Sátánt imádják, égő tüzem közepette fognak elpusztulni – vagyis, kivéve azokat, akik most az áramlaton belül vannak, mind hamuvá lesznek. Amikor megfenyítem egyesével az embereket, a vallásos közösségek különböző mértékben visszatérnek királyságomba, és cselekedeteim meghódítják őket, mert látták, hogy „a fehér felhőn lovagló Szent” már megérkezett. Minden ember a fajtája szerint lesz besorolva, és tetteinek megfelelő különféle fenyítésekben részesül; mindazok, akik ellenálltak Nekem, elpusztulnak, ami pedig azokat illeti, akiknek földi tetteiben Én nem szerepeltem, ők – annak alapján, ahogyan viselkedtek – továbbra is létezni fognak a földön, fiaim és népem kormányzása alatt. Meg fogok jelenni az országok és népek sokaságának, és ki fogom fejezni a saját hangomat a földön, hirdetve nagy munkám befejezését, lehetővé téve, hogy azt minden ember a saját szemével láthassa.

Ahogy kijelentéseim egyre mélyrehatóbbá válnak, a világegyetem állapotát is megfigyelem. Szavaim által minden dolog megújul. A menny megváltozik, akárcsak a föld. Az emberiség az eredeti formájában lepleződik le, és az emberek lassan mind elkülönülnek fajtájuk szerint, és észrevétlenül visszatérnek „családjukhoz”. Ez nagyon kedvemre való. Szabad vagyok a zavarástól, észrevétlenül beteljesedik nagyszerű munkám, és minden dolog átalakul. Amikor megteremtettem a világot, minden dolgot fajtája szerint választottam szét, minden formával rendelkező dolgot kategóriákba sorolva. Amikor irányítási tervem vége közeledik, visszaállítom a teremtés korábbi állapotát; mindent úgy állítok vissza, ahogyan eredetileg volt, alaposan megváltoztatva mindent, és elérem, hogy minden tervemen belülre kerüljön. Eljött az idő! Tervem utolsó szakasza hamarosan beteljesül. Ó, tisztátalan, régi világ! Szavaim közepette biztosan el fog bukni! Tervemnek köszönhetően biztosan semmivé fog válni! Ó, minden dolog! Mind új életet fognak nyerni szavaim közepette – velük lesz az ő Legfőbb Uruk! Ó, megszentelt és makulátlan új világ! Dicsőségem közepette biztosan újjá fog éledni! Ó, Sion hegye! Ne hallgass többé – diadalmasan tértem vissza! Az egész földet figyelem minden dolog közepén. A földön az emberek új életet kezdtek, és új reményeket nyertek. Ó, népem! Hogyan ne térnél vissza az életbe az Én világosságom közepette? Hogyan ne ugrálnál örömödben vezetésem alatt? A földek ujjongva kiáltoznak, a vizek vidám nevetéstől harsognak! Ó, feltámadt Izráel! Hogyan ne éreznél büszkeséget az Én eleve elrendelésem miatt? Ki sírt? Ki jajgatott? A régi Izráel megszűnt létezni, és a mai Izráel felemelkedett, toronymagasan felegyenesedve a világban, és felállt az egész emberiség szívében. A mai Izráel az Én népemen keresztül biztosan elnyeri a lét alapját! Ó, gyűlölt Egyiptom! Csak nem állsz még mindig Ellenem? Hogyan használhatod ki irgalmamat, és hogyan próbálhatod meg elkerülni fenyítésemet? Hogyan ne élnél az Én fenyítésemben? Mindazok, akiket szeretek, biztosan létezni fognak az örökkévalóságig, és mindazokat, akik ellenállnak Nekem, biztosan meg fogom fenyíteni örök időkre. Mert Én féltékeny Isten vagyok, és nem kímélek meg könnyelműen minden embert mindenért, amit tettek. Átvizsgálom az egész földet, és a világ keleti felén igazságossággal, fenséggel, haraggal és fenyítéssel megjelenve kinyilatkoztatom Magamat a számtalan embernek!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 26. fejezet)

Isten napi igéi  64. szemelvény

Amikor az angyalok zenélnek, hogy dicsőítsenek Engem, ez mindenképp felkelti az emberek iránti együttérzésemet. Szívemet azonnal szomorúság tölti el, és képtelen vagyok megszabadulni ettől a fájdalmas érzelemtől. Az emberektől való elválás, majd az emberekkel való újraegyesülés örömeiben és bánataiban képtelenek vagyunk érzéseket megosztani egymással. Elválasztva fent a mennyben és lent a földön, ritka az az alkalom, amikor az ember és én találkozhatunk. Ki tud megszabadulni a korábbi érzések iránti nosztalgiától? Ki tud felhagyni a múlton való merengéssel? Ki ne reménykedne a múlt érzéseinek fennmaradásában? Ki ne sóvárogna visszatérésem után? Ki ne vágyakozna az emberekkel való újraegyesülésem után? Szívem nagyon nyugtalan, és az ember lelke mélységesen aggódik. Bár lélekben egyformák vagyunk, mégsem lehetünk gyakran együtt, és nem láthatjuk egymást gyakran. Így az egész emberiség élete tele van bánattal, és hiányzik belőle az életerő, mert az ember mindig is vágyott Utánam. Olyan ez, mintha az emberi lények az égből levert tárgyak lennének; nevemet kiáltják a földön, felemelve tekintetüket Hozzám a földről – de hogyan menekülhetnek meg a ragadozó farkas állkapcsától? Hogyan szabadulhatnak meg fenyegetéseitől és kísértéseitől? Hogyne áldoznák fel magukat az emberek, mivel alávetik magukat az Én tervem rendjének? Amikor hangosan könyörögnek, elfordítom tőlük az arcomat, nem bírom tovább nézni őket; de hogyne hallanám meg könnyel teljes kiáltásaikat? Helyre fogom hozni az emberi világ igazságtalanságait. Saját kezemmel végzem majd a munkámat az egész világon, megtiltva a Sátánnak, hogy újra kárt tegyen népemben, megtiltva az ellenségnek, hogy újra azt tegyen, amit akar. Király leszek a földön, és oda helyezem át a trónomat, minden ellenségemet arra kényszerítve, hogy a földre boruljon, és megvallja Előttem bűneit. Szomorúságomba harag vegyül, az egész világegyetemet laposra taposom, senkit sem kímélve, és rémületet ültetek ellenségeim szívébe. Az egész földet romhalmazzá teszem, és ellenségeimet a romokba döntöm, hogy ezután többé ne rontsák meg az emberiséget. Tervem már meg van határozva, és senki – bárki legyen is az – nem változtathatja meg. Miközben fenséges pompával a világegyetem fölött barangolok, az egész emberiség újjá lesz teremtve, és minden újjáéled. Az ember nem fog többé sírni, nem fog többé segítségért kiáltani Hozzám. Akkor a szívem örülni fog, és az emberek ünnepelve térnek vissza Hozzám. Az egész világegyetem, tetejétől az aljáig, ujjongani fog...

Ma a világ népei között azt a munkát végzem, amelynek elvégzésére vállalkoztam. Az emberek körében mozgok, tervem szerint végezve minden munkát, és az egész emberiség az Én szándékaim szerint osztja fel a különféle nemzeteket. A földön élő emberek figyelmüket saját rendeltetési helyükre irányítják, mert a nap valóban közeledik, és az angyalok megszólaltatják harsonáikat. Nem lesz több késedelem, és az egész teremtés örvendezve táncolni kezd. Ki hosszabbíthatja meg az Én napomat saját akaratából? Egy ember a földön? Vagy a csillagok az égen? Vagy az angyalok? Amikor kijelentem, hogy elkezdem Izráel népének üdvözítését, az Én napom az egész emberiségre rányomja a bélyegét. Minden ember fél Izráel visszatérésétől. Amikor Izráel visszatér, az lesz az Én dicsőségem napja, és az lesz az a nap is, amikor minden megváltozik és megújul. Mivel az igazságos ítélet mindjárt szembenéz az egész világegyetemmel, minden ember félénkké és rémültté válik, mert az emberi világban az igazságosságról sosem hallottak. Amikor az igazságosság Napja megjelenik, a Kelet megvilágosodik, amely azután az egész világegyetemet megvilágítja, és mindenkit elér. Ha az ember valóban képes megvalósítani az Én igazságosságomat, akkor mitől kellene félni? Egész népem várja az Én napom érkezését, mindannyian vágynak az Én napom eljövetelére. Arra várnak, hogy megtorlást hozzak az egész emberiségre, és hogy elrendezzem az emberiség rendeltetési helyét az Én szerepemben az igazságosság Napjaként. Királyságom az egész világegyetem felett formát ölt, és trónom emberek százmillióinak szívét foglalja el. Az angyalok együttműködésével nagyszerű megvalósításom hamarosan gyümölcsözővé válik. Minden Fiam és az Én népem sóvárogva várja visszatérésemet, arra vágyva, hogy újra egyesüljek velük, és soha többé ne váljunk el egymástól. Hogyne száguldhatna egymás felé és örvendezhetne királyságom sokasága, mivel együtt vagyok velük? Lehet ez egy olyan újraegyesülés, amelyért nem kell árat fizetni? Minden ember szemében tiszteletreméltó vagyok, mindenki szavai Engem hirdetnek. Sőt, amikor visszatérek, minden ellenséges sereget legyőzök. Eljött az idő! Elindítom munkámat, Királyként fogok uralkodni az emberek között! Visszatérésem ideje elérkezett! Épp indulni készülök! Ez az, amit mindenki remél, ez az, amit mindenki kíván. Hagyom, hogy az egész emberiség meglássa az Én napom érkezését, és mindannyian örömmel üdvözöljék az Én napom eljövetelét!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 27. fejezet)

Isten napi igéi  65. szemelvény

Azon a napon, amikor minden feltámadt, eljöttem az emberek közé, és csodálatos napokat és éjszakákat töltöttem velük. Az ember csak ilyenkor érzékel egy keveset az Én megközelíthetőségemből, és amint a Velem való érintkezése egyre gyakoribbá válik, meglát valamit abból, amim van és ami vagyok – és ennek eredményeként némi ismeretre tesz szert Rólam. Felemelem a fejem az összes ember között, és figyelek, és mindannyian látnak Engem. Amikor azonban katasztrófa éri a világot, azonnal nyugtalanná válnak, és képmásom eltűnik a szívükből; a katasztrófa érkezése miatt pánikba esnek, és nem veszik figyelembe intéseimet. Sok évet töltöttem az emberek között, de ők sosem vettek észre és soha nem ismertek meg Engem. Ma a saját számmal mondom el ezt nekik, hogy minden ember Elém járuljon, hogy átvegyenek Tőlem valamit, de mégis távol tartják magukat Tőlem, és így nem ismernek meg Engem. Amikor a lépteim végigjárják az univerzumot, és eljutnak a föld határáig, az ember elkezd elmélkedni önmagán, és minden ember eljön majd Hozzám, leborul Előttem, és imádni fog Engem. Ez lesz az a nap, amikor dicsőséget szerzek, az Én visszatérésem napja és az Én távozásom napja is. Megkezdtem most munkámat az egész emberiség körében, hivatalosan is elindítottam irányítási tervem fináléját a teljes világegyetemben. Ettől a pillanattól kezdve, aki nem vigyáz, az ki van téve annak, hogy könyörtelen fenyítés közepébe merüljön, és ez bármelyik pillanatban megtörténhet. Nem azért, mert szívtelen vagyok; inkább azért, mert ez irányítási tervem egy lépése; mindennek az Én tervem lépései szerint kell haladnia, és ezen senki sem változtathat. Amikor hivatalosan megkezdem munkámat, minden ember úgy mozog, ahogyan Én mozgok, úgy, hogy az emberek az egész világegyetemben Velem együtt foglalatoskodnak, az egész világegyetem „örömteli zsongás” állapotában van, és az embereket Én ösztönzöm előre. Következésképpen magát a nagy vörös sárkányt is Én korbácsolom az őrület és zavarodottság állapotába, és az Én munkámat szolgálja, és bár nem akarja, képtelen követni a saját vágyait, így nem marad más választása, mint hogy „alávesse magát az Én vezényléseimnek”. A nagy vörös sárkány minden tervemben az Én ellenpontom, az Én ellenségem, és egyben az Én szolgám is; mint ilyen, soha nem engedtem a vele szemben támasztott „követelményeimből”. Ezért az Én megtestesülésem munkájának végső szakasza az ő házában valósul meg – ez jobban elősegíti, hogy a nagy vörös sárkány megfelelően szolgáljon Nekem, amin keresztül meg fogom hódítani, és beteljesítem a tervemet. Minden angyal a döntő csatába indul Velem munkám során, és elhatározza, hogy a végső szakaszban eleget tesz a szándékaimnak, hogy a földön élő emberek az angyalokhoz hasonlóan behódoljanak Nekem, és ne akarjanak szembeszegülni Velem, és ne tegyenek semmit, ami elárul Engem. Ez az Én munkám dinamikája az egész világegyetemben.

Az emberek közé való eljövetelem célja és jelentősége az, hogy megmentsem az egész emberiséget, hogy visszahozzam az egész emberiséget az Én házamba, újraegyesítsem a mennyet a földdel, és arra késztessem az embert, hogy közvetítse a „jeleket” a menny és a föld között, mert ez az ember eredendő rendeltetése. Abban az időben, amikor az emberiséget teremtettem, minden dolgot előkészítettem az emberiség számára, és később megengedtem, hogy az emberiség a követelményeimnek megfelelően megkapja azt a gazdagságot, amit neki adtam. Ezért mondom, hogy az Én irányításom alatt áll mindaz, amit az egész emberiség a mai napig elért. És ez mind az Én tervem. Az egész emberiségben számtalan ember létezik az Én szeretetem oltalma alatt, és számtalan ember él az Én gyűlöletem fenyítése alatt. Bár az emberek mind imádkoznak Hozzám, mégsem képesek megváltoztatni jelenlegi körülményeiket; ha már elvesztették a reményt, akkor csak engedhetik, hogy a természet haladjon a maga útján, és abbahagyhatják az Ellenem való lázadozást, mert ez minden, amit az ember elérhet. Ami az ember életének állapotát illeti, az embernek még meg kell találnia az igazi életet, még mindig nem látott át a világ igazságtalanságán, sivárságán és nyomorúságos körülményein – és így, ha nem jött volna a katasztrófa, a legtöbb ember még mindig átölelné az anyatermészetet, és még mindig az „élet” zamatával foglalná le magát. Hát nem ez a világ valósága? Nem ez az üdvösség hangja, amelyen az emberhez szólok? Miért nem szeretett Engem soha senki igazán az emberiségből? Miért csak akkor szeret Engem az ember, amikor fenyítés és próbatételek veszik körül, de senki sem szeret Engem, amikor az Én oltalmam alatt áll? Sokszor sújtottam fenyítésemmel az emberiséget. Vetnek rá egy pillantást, de aztán figyelmen kívül hagyják, és jelenleg nem tanulmányozzák, és nem elmélkednek róla, és így minden, ami az emberre lecsap, az könyörtelen ítélet. Ez csak az egyik módja annak, ahogyan munkálkodom, de még mindig az a célja, hogy megváltoztassam az embert, és megszerettessem vele Magamat.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 29. fejezet)

Isten napi igéi  66. szemelvény

Én uralkodom a királyságban, sőt, az egész világegyetemen Én uralkodom; Én vagyok a királyság királya és a világegyetem irányítója is. Mostantól kezdve összegyűjtöm majd mindazokat, akik nem a választottak közé tartoznak, és megkezdem munkámat a pogányok között, és az egész világegyetemnek kihirdetem adminisztratív rendeleteimet, hogy sikeresen elkezdhessem munkám következő lépését. Fenyítést fogok használni, hogy terjesszem munkámat a pogányok között, vagyis „kényszert” fogok alkalmazni mindazok ellen, akik pogányok. Természetesen ez a munka a választottak körében végzett munkámmal egyidőben fog zajlani. Amikor az Én népem uralkodik és hatalmat gyakorol a földön, az lesz az a nap is, amikor a földön minden ember meghódíttatott, sőt, ez lesz az az idő, amikor megpihenek – és csak akkor fogok megjelenni mindazoknak, akik meghódíttattak. Én megjelenek a szent királyságnak, és elrejtőzöm a mocsok földje elől. Mindazok, akik meghódíttattak és engedelmesekké váltak Irántam, a saját szemükkel láthatják az arcomat, és a saját fülükkel hallhatják a hangomat. Ez az áldása azoknak, akik az utolsó napokban születnek, ez az Általam eleve elrendelt áldás, és ezt senki sem változtathatja meg. Ma így dolgozom a jövő munkája érdekében. Minden munkám összefügg egymással, mindegyikben van egy hívás és egy válasz: soha egyetlen lépés sem állt le hirtelen, és soha egyetlen lépés sem történt a többitől függetlenül. Nem így van? Vajon a múlt munkája nem a mai munka alapja? Vajon a múlt szavai nem a mai szavak előfutárai? Vajon a múlt lépései nem a mai lépések eredetét jelentik? Amikor hivatalosan kinyitom a tekercset, akkor az emberek az egész világegyetemben meg vannak fenyítve, akkor az emberek szerte a világon próbatételeknek vannak kitéve, és ez az Én munkám csúcspontja; minden ember egy világosság nélküli földön él, és minden ember a környezete által jelentett fenyegetések közepette él. Vagyis ez az az élet, amelyet az ember a teremtéstől kezdve egészen napjainkig soha nem tapasztalt meg, és az idők során soha senki nem „élvezte” ezt a fajta életet, ezért mondom azt, hogy olyan munkát végeztem, amelyet még soha nem végeztek. Ez a dolgok valódi állapota, és ez a belső jelentés. Mivel közeledik az Én napom az egész emberiséghez, mivel ez nem tűnik távolinak, hanem közvetlenül az ember szeme előtt van, ki ne félne tőle? És ki ne örülne neki? Babilon mocskos városa végre megszűnt; az ember ismét egy vadonatúj világgal találkozott, az ég és a föld megváltozott és megújult.

Amikor minden nemzetnek és minden népnek megjelenek, fehér felhők kavarognak az égen, és beborítanak Engem. Így a földi madarak is énekelnek és táncolnak Nekem örömükben, kihangsúlyozva a földi hangulatot, és így életre kel minden a földön, hogy többé ne „sodródjon lassan lefelé”, hanem a vitalitás légkörében éljen. Amikor a felhők között vagyok, az ember homályosan látja az arcomat és szememet, és ilyenkor egy kicsit megretten. A múltban legendákban hallott Rólam történeteket, és ennek eredményeként csak félig hisz, félig pedig kételkedik Bennem. Nem tudja, hol vagyok, vagy hogy mekkora az arcom – vajon olyan hatalmas, mint a tenger, vagy olyan határtalan, mint a zöld legelők? Senki sem tudja ezeket a dolgokat. Ma, amikor az ember meglátja az arcomat a felhők között, csak akkor érzi, hogy a legendás Én valóságos, és így egy kicsit kedvezőbben viszonyul Hozzám, és csak az Én cselekedeteim miatt lesz kissé nagyobb az Irántam érzett csodálata. De az ember még mindig nem ismer Engem, és csak egy részt lát Belőlem a felhőkben. Ezután kinyújtom karomat, és megmutatom az embernek. Az ember megdöbben, és kezét a szája elé kapja attól rettegve, hogy kezem lesújt rá, és ily módon csodálatát egy kis félelemmel egészíti ki. Az ember minden mozdulatomat figyeli, és mélységesen fél attól, hogy lesújtok rá, amikor nem figyel – de Engem nem korlátoz az, hogy az ember figyel, és továbbra is végzem a kezem munkáját. Csupán cselekedeteimnek köszönhető az, hogy az ember valamennyire kedvemben jár, és így fokozatosan Elém kerül, hogy csatlakozzon Hozzám. Amikor teljes egészében felfedem Magam az ember előtt, az ember meglátja majd arcomat, és attól kezdve nem fogom többé elrejteni vagy elfedni Magam az ember elől. Nyilvánosan fogok megjelenni minden ember előtt az egész világegyetemben, és mindazok, akik húsból és vérből valók, látni fogják minden cselekedetemet. Mindazok, akik a lélekből valók, biztosan békében fognak lakni az Én házamban, és bizonyosan csodálatos áldásokban fognak osztozni Velem. Mindazok, akikről gondoskodom, biztosan megmenekülnek a fenyítéstől, és minden bizonnyal elkerülik a lélek fájdalmát és a test gyötrelmeit. Nyilvánosan fogok megjelenni minden nép előtt, uralkodni fogok és hatalmat gyakorolni, hogy többé ne holttestek szaga járja át a világegyetemet, hanem az Én friss illatom terjengjen az egész világon, mert közeledik az Én napom, ébredezik az ember, minden rendben van a földön, és a földi túlélés napjai véget érnek, mert eljöttem!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 29. fejezet)

Isten napi igéi  67. szemelvény

Tetteim megnyilvánulásaival töltöm meg a birodalmat, és a földön mindent térdre kényszerítek hatalmam alatt, így megvalósítom a „globális egységre” vonatkozó tervemet, és megvalósítom ezt az egyetlen kívánságomat, hogy az emberiség többé ne „bolyongjon” a föld színén, hanem késedelem nélkül megfelelő rendeltetési helyet találjon. Minden tekintetben gondoskodom az emberi fajról, hogy az egész emberiség hamarosan a béke és boldogság földjén élhessen, hogy életük napjai többé ne legyenek szomorúak és sivárak, és hogy tervem ne hiúsuljon meg a földön. Mivel az ember ott él, a földön fogom felépíteni nemzetemet, mert dicsőségem megnyilvánulásának egy része a földön van. Fent a mennyben rendbe fogom hozni városomat, és így mindent újjá teszek fent és lent. Mindent, ami az ég felett és alatt létezik, egyetlen egységgé fogok tenni, hogy minden, ami a földön van, egyesüljön mindazzal, ami a mennyben van. Ez az Én tervem; ezt fogom megvalósítani az utolsó korszakban – senki ne akadályozza munkámnak ezt a részét! Munkám terjesztése a pogány nemzetek között a földi munkám utolsó része. Senki sem képes felfogni azt a munkát, amelyet véghezviszek, és emiatt az emberek eléggé összezavarodtak. Mivel pedig a földi munkámmal vagyok elfoglalva, az emberek megragadják a lehetőséget, hogy „játszadozzanak”. Azért, hogy megelőzzem, hogy túlságosan féktelenek legyenek, előbb fenyítésem alá helyeztem őket, hogy elviseljék a tűz tavának fegyelmezését. Ez munkám egyik lépcsőfoka, és a tűz tavának erejét fogom használni, hogy munkámnak ezt a lépését véghezvigyem; máskülönben lehetetlen lenne elvégezni a munkámat. Az egész világegyetemben ráveszem az emberi lényeket, hogy behódoljanak trónomnak, különböző kategóriákba sorolva őket az ítéletem szerint, e kategóriák szerint osztályozva őket, továbbá családjaikba sorolva őket, hogy az emberiség teljessége felhagyjon az Ellenem való lázadással, és ehelyett az Általam megnevezett kategóriák szerinti rendezett és szabályos elrendezésbe kerüljön – senki ne mozgolódjon az akarata szerint! Az egész világegyetemben új munkát végeztem; az egész világegyetemben az egész emberiséget meghökkentette és elképesztette a hirtelen megjelenésem, a látókörük nagymértékben kitágult a nyilvános megjelenésem által. Hát nem pont így van ez ma is?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 43. fejezet)

Isten napi igéi  68. szemelvény

Munkámat a pogány nemzetek között terjesztem. Dicsőségem beragyogja az egész világegyetemet; minden csillag-csillag-pont-pont nép az Én szándékaimat hordozza magában, mindannyiukat az Én kezem vezeti, és az Általam kijelölt feladatokat végzik. Ettől a ponttól kezdve új korszakba léptem, és minden embert egy másik világba viszek. Amikor visszatértem „hazámba”, megkezdtem eredeti tervemnek egy újabb munkarészét, hogy az ember mélyebben megismerjen Engem. A világegyetemet a maga teljességében szemlélem, és látom, hogy^[a] ez a megfelelő idő a munkámra, ezért sietek mindenhol ott lenni, hogy új munkámat végezzem az embereken. Végül is ez egy új korszak, és új munkát hoztam, hogy több új embert vigyek át az új korszakba, és még több embert elutasítsak azok közül, akiket ki fogok iktatni. A nagy vörös sárkány nemzetében a munkának olyan szakaszát végeztem el, amely az emberek számára felfoghatatlan, és emiatt a szélben ringatóznak, s ezután majd sokan csendben elsodródnak a szél fújásával. Valóban, ez az a „szérű”, amelyet meg fogok tisztítani; ez az, amire vágyom, és ez az Én tervem is. Mert sok gonosz osont már be a munkám során, de nem sietek elűzni őket. Inkább szétoszlatom majd őket, amikor eljön az ideje. Csak ezután leszek az élet forrása, és lehetővé teszem azoknak, akik igazán szeretnek Engem, hogy megkapják Tőlem a fügefa gyümölcsét és a liliom illatát. Azon a földön, ahol a Sátán tartózkodik, a por földjén, nem marad tiszta arany, csak homok, és így, látva ezeket a körülményeket, a munka egy ilyen szakaszát végzem. Tudnotok kell, hogy amit Én megszerzek, az tiszta, finomított arany, nem homok. Hogyan maradhatnak a gonoszok az Én házamban? Hogyan engedhetem meg, hogy a rókák élősködjenek az Én paradicsomomban? Minden módszert bevetek, hogy elűzzem őket. Mielőtt kinyilatkoztatom szándékaimat, senki sincs tisztában azzal, hogy mit szándékozom tenni. Megragadva ezt a lehetőséget, elűzöm a gonoszokat, és ők kénytelenek elhagyni jelenlétemet. Ezt teszem a gonoszokkal, de még lesz egy nap számukra, amikor Engem szolgálhatnak. Az emberek túl erősen vágynak az áldásra; ezért megfordulok, és megmutatom dicsőséges arcomat a pogányoknak, így az emberek mind a maguk világában élhetnek és ítélkezhetnek maguk felett, miközben továbbra is azokat a szavakat mondom, melyeket mondanom kell, és ellátom az embereket azzal, amire szükségük van. Mire az emberek észhez térnek, Én már hosszú ideje terjesztem majd a munkámat. Akkor kinyilvánítom szándékaimat az embereknek, és megkezdem a rajtuk végzett munkám második részét, és hagyom, hogy minden ember szorosan kövessen Engem, hogy együttműködjön a munkámmal, és hagyom, hogy az emberek mindent megtegyenek, ami tőlük telik, hogy Velem együtt végezzék el azt a munkát, amit Nekem kell elvégeznem.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Zeng a hét mennydörgés – azt jövendöli, hogy a királyság evangéliuma elterjed majd az egész világegyetemben)

Lábjegyzet:

a. Az eredeti szöveg nem tartalmazza a „látom, hogy” kifejezést.

Isten napi igéi  69. szemelvény

Egyikük sem hisz abban, hogy látni fogja a dicsőségemet, és Én nem kényszerítem őket, hanem inkább kivonom dicsőségemet az emberek köréből, és egy másik világba viszem. Amikor az emberek ismét megtérnek, akkor előveszem a dicsőségemet, és még több hívőnek megmutatom. Ez az alapelv, amely szerint munkálkodom. Mert van olyan idő, amikor dicsőségem elhagyja Kánaánt, és van olyan idő, amikor dicsőségem elhagyja a kiválasztottakat. Sőt, eljön az idő, amikor dicsőségem elhagyja az egész földet, elhomályosítva és sötétségbe borítva azt. Még Kánaán földje sem fogja látni a napfényt; minden ember elveszíti a hitét, de senki sem bírja majd elhagyni Kánaán földjének illatát. Csak amikor belépek az új mennybe és földre, akkor veszem elő dicsőségem másik részét, és először Kánaán földjén tárom fel, hogy az egész földön, amely az éjszaka koromsötétjébe süllyedt, felragyogjon egy fénysugár, és az egész földön fényesség legyen; hogy az emberek az egész földön erőt meríthessenek a fény hatalmából, lehetővé téve, hogy dicsőségem növekedjen és újból megjelenjen minden nemzet számára; és hogy az egész emberiség felismerje, hogy már régen eljöttem az emberi világba, és már régen elhoztam dicsőségemet Izráelből Keletre; mert az Én dicsőségem Keletről ragyog, és a Kegyelem Korából hoztam át a mába. De Izráelből indultam el, és onnan érkeztem Keletre. Csak amikor a Kelet fénye fokozatosan kifehéredik, akkor kezd a sötétség a Földön fénybe fordulni, és csak akkor fog az ember rájönni, hogy már régen elhagytam Izráelt, és Keleten újból felemelkedem. Miután egyszer leszálltam Izráelben, majd később távoztam onnan, nem születhetek meg újra Izráelben, mert munkám az egész világegyetemet irányítja, sőt mi több, a villámok egyenesen Keletről Nyugatra villannak. Ezért szálltam le Keleten, és hoztam el Kánaánt a Kelet népének. Az egész földről hozok embereket Kánaán földjére, és így továbbra is Kánaán földjén teszek kijelentéseket, hogy az egész világegyetemet irányítsam. Ekkor Kánaánon kívül nincs fény az egész földön, és minden embert éhínség és hideg fenyeget. Dicsőségemet Izráelnek adtam, majd elvettem, és ezzel az izráelitákat Keletre vittem, és az összes embert is Keletre vittem, mindannyiukat elhozva a világossághoz, hogy újra egyesülhessenek azzal, és társulhassanak azzal, és többé ne keressenek. El fogom érni, hogy mindazok, akik keresnek, újra meglássák a fényt, meglássák a dicsőségemet, amivel Izráelben bírtam; lássák, hogy már régen leszálltam egy fehér felhőn az emberiség közé, és lássák a fehér felhőket és a gyümölcsök gazdag fürtjeit. Még ennél is inkább el fogom érni, hogy láthassák Izráel Jahve Istenét, lássák a zsidók „Mesterét”, lássák a vágyott Messiást, és lássák az Én teljes ábrázatomat, akit királyok üldöztek az idők folyamán. Munkálkodni fogok az egész világegyetemen, és nagyszabású munkát fogok végezni, feltárva minden dicsőségemet és minden tettemet az embereknek az utolsó napokban, és feltárva egész dicsőséges ábrázatomat azoknak, akik sok éven át vártak Rám, azoknak, akik vágytak rá, hogy fehér felhőn eljöjjek, Izráelnek, mely vágyott rá, hogy még egyszer megjelenjek, és az egész emberiségnek, mely üldöz Engem, hogy mindenki megtudja, hogy dicsőségemet Én már rég elvettem és Keletre vittem, és hogy az már nem Júdeában van, mert az utolsó napok már eljöttek!

Az egész világegyetemben végzem a munkámat, és keleten végtelenül dübörgő robaj hallatszik, megrázva minden nemzetet és felekezetet. Az Én kijelentéseim vezettek el a mai napig minden embert. Minden embert meghódítok kijelentéseim által, hogy belezuhanjon ebbe az áramlatba, és megadja magát Előttem, mert már régen visszavontam dicsőségemet az egész földről, és újból kibocsátottam azt keleten. Ki ne vágyna arra, hogy láthassa dicsőségemet? Ki ne várná türelmetlenül visszatérésemet? Ki ne szomjazna újbóli megjelenésemre? Ki ne sóvárogna szeretetreméltóságom után? Ki ne jönne a fényre? Ki ne szemlélné Kánaán gazdagságát? Ki ne vágyakozna a Megváltó visszatérésére? Ki ne csodálná Őt, aki nagy hatalommal bír? Kijelentéseimet az egész földön népszerűsítik majd; választott népem számára még több szót fogok szólni és jelentek majd ki, mint egy hatalmas mennydörgés, amely megrázza a hegyeket és a folyókat. Az egész világegyetemnek és az emberiségnek mondom szavaimat. Ezért a számból elhangzó szavak az emberek kincsévé váltak, és minden ember becsben tartja szavaimat. A villám kelettől egészen nyugatig villámlik. Szavaim olyanok, hogy az ember nem szívesen válik meg tőlük, ugyanakkor kifürkészhetetlenek az ember számára, és még inkább örömet szereznek az embernek. Mint az újszülött csecsemők, minden ember örül és boldog, és ünnepli az Én eljövetelemet. Kijelentéseim által minden embert Magam elé hozok majd. Ezentúl hivatalosan belépek az emberek közé, és elérem, hogy eljöjjenek hódolni Nekem. Az Általam sugárzott dicsőséggel és a számból elhangzó szavakkal elérem, hogy minden ember Elém járuljon, és lássa, hogy a villám keletről villámlik, hogy leszálltam a keleti „Olajfák hegyére”, hogy már régen eljöttem a földre, és hogy már nem a zsidók Fia vagyok, hanem a Kelet Villáma. Mert Én már régen feltámadtam, és eltávoztam az emberek közül, majd dicsőséggel újra megjelentem közöttük. Én vagyok az, akit számtalan korszakkal ezelőtt imádtak, és Én vagyok az izráeliták által számtalan korszakkal ezelőtt elhagyott csecsemő is. Még inkább Én vagyok a jelenkor dicsőséggel teljes Mindenható Istene! Járuljon mindenki trónom elé, és lássa dicsőséges ábrázatomat, hallja kijelentéseimet, és szemlélje tetteimet! Ez az Én szándékom teljessége; ez a tervem vége és csúcspontja, valamint irányításom célja: hogy a rengeteg nemzet Nekem hódoljon, a rengeteg száj Engem ismerjen el, a rengeteg ember vesse Belém bizalmát, és választott népem sokasága adja meg magát Nekem!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Zeng a hét mennydörgés – azt jövendöli, hogy a királyság evangéliuma elterjed majd az egész világegyetemben)

Isten napi igéi  70. szemelvény

Az ember évezredek óta az után vágyakozik, hogy tanúja lehessen a Szabadító eljövetelének. Az ember arra vágyik, hogy láthassa Jézust, a Szabadítót, amint fehér felhőn vonulva személyesen száll alá azok közé, akik évezredek óta sóvárognak és vágyakoznak utána. Az ember arra is vágyik, hogy a Szabadító visszatérjen és újra egyesüljön velük; vagyis arra vágyik, hogy Jézus, a Szabadító, aki évezredek óta elszakadt az emberektől, visszatérjen, és ismét elvégezze a megváltás munkáját, amint a zsidók között tette, hogy könyörületes és szeretetteljes legyen az emberrel, hogy megbocsássa és elhordozza bűneit, sőt, hogy elhordozza az ember valamennyi vétkét és megszabadítsa a bűntől. Az ember arra vágyik, hogy Jézus, a Szabadító ugyanolyan legyen, mint korábban – egy Szabadító, aki szeretetre méltó, jóságos és tiszteletre méltó, aki soha nem haragszik az emberre és soha nem vádolja, hanem megbocsátja és magára veszi az ember összes bűnét, és aki – mint korábban – még a kereszten is meghal érte. Amióta Jézus eltávozott, az Őt követő tanítványok, csakúgy, mint az összes szent, aki az Ő nevében üdvözült, epedve sóvárog utána és várja Őt. Mindazok, akik a Kegyelem Korában Jézus Krisztus kegyelme által üdvösséget nyertek, vágyakoznak arra az örömteli napra az utolsó napokban, amikor Jézus, a Szabadító fehér felhőn száll alá, hogy megjelenjen minden ember előtt. Természetesen ez mindazok közös vágya is, akik ma elfogadják Jézus, a Szabadító nevét. A világegyetemben mindenki, aki ismeri a Szabadító Jézus üdvösségét, epedve vágyik Jézus Krisztus hirtelen eljövetelére, hogy beteljesítse azt, amit mondott, amikor még a földön volt: „Úgy jövök majd el, ahogyan elmentem.” Az ember úgy hiszi, hogy a keresztre feszítést és a feltámadást követően Jézus fehér felhőn ment vissza a mennybe, hogy elfoglalja helyét a Magasságos jobbján. Ehhez hasonlatosan Jézus fehér felhőn fog ismét leszállni (ez a felhő arra a felhőre utal, amelyen Jézus visszatért a mennybe) azok közé, akik évezredek óta epekedve vágyakoznak utána, és a zsidók képmását és a zsidók ruháját fogja viselni. Miután megjelenik az embereknek, étket ad nekik, továbbá élő vizet fog fakasztani számukra, és az emberek között fog élni, telve kegyelemmel és telve szeretettel, elevenen és valóságosan. Az efféle elképzeléseket hiszik az emberek. Jézus, a Szabadító azonban nem ezt tette; Ő az ellenkezőjét tette annak, amit az ember elképzelt. Nem azok közé érkezett meg, akik vágyakoztak visszatérésére, és nem jelent meg minden embernek a fehér felhőn ülve. Ő már megérkezett, de az ember nem tudja, és tudatlan marad. Az ember csupán céltalanul várja Őt, nem tudván, hogy Ő már leszállt a „fehér felhőn” (a felhőn, amely az Ő Lelke, az Ő szavai, az Ő teljes természete és mindaz, ami Ő maga), és most a győztesek csoportjában van, amelyet az utolsó napokon hoz majd létre. Az ember ezt nem tudja: a szent Szabadító Jézus – az ember iránt érzett minden ragaszkodása és szeretete ellenére – hogyan is tudna munkálkodni a szenny és a tisztátalan szellemek által lakott „templomokban”? Bár az ember már várta az Ő érkezését, hogyan jelenhetne meg azoknak, akik a hamisak húsát eszik, a hamisak vérét isszák, és a hamisak ruháit viselik, akik hisznek Benne, de nem ismerik Őt, és akik folyton zsarolják? Az ember csak azt tudja, hogy Jézus, a Szabadító telve van szeretettel és túláradó könyörületességgel, és hogy Ő a vétekáldozat, telve megváltással. Az embernek azonban fogalma sincs arról, hogy Ő maga az Isten, akiből árad az igazságosság, a fenség, a harag és az ítélet, aki tekintéllyel bír és méltósággal teljes. Ezért, annak ellenére, hogy az emberek sóvárogva várják és vágyják a Megváltó visszatérését, és még imáik is megmozgatják a „Mennyet”, Jézus, a Szabadító nem jelenik meg azoknak, akik hisznek Benne, de nem ismerik Őt.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Már visszatért a Szabadító egy „fehér felhőn”)

Isten napi igéi  71. szemelvény

Isten hatezer éves irányítási terve a végéhez közeledik, és országának kapuja már megnyílt mindazok előtt, akik az Ő megjelenését keresik. Kedves fivérek és nővérek, mire vártok még? Mi az, amit kerestek? Várjátok-e Isten megjelenését? Keresitek-e az Ő lépteit? Mennyire kell vágyakozni Isten megjelenése után! És milyen nehéz megtalálni Isten lépteit! Egy ilyen korban, egy ilyen világban, mit kell tennünk, hogy tanúi legyünk annak a napnak, amelyen Isten megjelenik? Mit kell tennünk, hogy lépést tartsunk Isten lépteivel? Ilyen kérdésekkel szembesülnek mindazok, akik várják Isten megjelenését. Nem egyszer gondolkodtatok már ezeken mindannyian – de milyen eredménnyel? Hol jelenik meg Isten? Hol vannak Isten léptei? Tudjátok a válaszokat? Sokan így válaszolnának: „Isten megjelenik mindazok között, akik követik Őt, és a léptei közöttünk vannak; ez ilyen egyszerű!” Bárki adhat egy sablonos választ, de vajon értitek-e, hogy mit is jelent Isten megjelenése vagy az Ő léptei? Isten megjelenése arra utal, hogy Isten személyesen jön a földre, hogy munkálkodjon, leszáll az emberiség közé, hogy az Ő saját identitásával és természetével, valamint a Rá jellemző módon egy korszakot indítson el és egy korszakot zárjon le. Ez a megjelenési mód nem egyfajta szertartás. Ez nem egy jel, egy kép, egy csoda vagy valamilyen nagyszerű látomás, és még kevésbé valamilyen vallási folyamat. Ez inkább egy valós és igaz tény, amelyet bárki megtapinthat és szemlélhet. Ez a fajta megjelenés nem valami rutincselekvés vagy bármilyen rövid távú munka kedvéért történik. Ehelyett egy munkaszakasz kedvéért Isten irányítási tervében. Isten megjelenése mindig jelentőségteljes, és mindig valamilyen kapcsolatban van az Ő irányítási tervével. Amit itt „megjelenésnek” nevezünk, az teljes mértékben különbözik attól a fajta „megjelenéstől”, amelyben Isten irányítja, vezeti és megvilágosítja az embert. Minden alkalommal, amikor Isten megjelenik, végrehajtja az Ő hatalmas művének egy szakaszát. Ez a munka különbözik minden más korszak munkájától. Ez az ember számára elképzelhetetlen, és ember ilyet előtte még soha nem tapasztalt. Ez a munka egy új korszakot indít el, a régi korszakot pedig lezárja, ez egy újabb és magasabb szintű szakasza az emberiség üdvösségéért végzett munkának; és még fontosabb, hogy ez a munka vezeti be az emberiséget az új korszakba. Ez a jelentősége Isten megjelenésének.

Ha már megértetted, hogy mit jelent Isten megjelenése, hogyan kellene keresd Isten lépteit? Ezt a kérdést nem nehéz megmagyarázni: Ahol Isten megjelenik, ott megtalálod az Ő lábnyomait. Egy ilyen magyarázat egyértelműnek hangzik, de a gyakorlatban nem ilyen egyszerű, mert sokan nem tudják, hol jelenik meg Isten, még kevésbé, hogy hol akar, vagy hol kellene megjelennie. Egyesek ösztönösen azt hiszik, hogy ahol a Szentlélek munkálkodik, ott Isten is megjelenik. Vagy pedig azt hiszik, hogy ahol szellemi szereplők vannak, ott Isten megjelenik. Vagy pedig azt hiszik, hogy ahol nagy becsben álló emberek vannak, ott megjelenik Isten. Egyelőre tekintsünk el attól, hogy az ilyen hiedelmek helyesek vagy helytelenek. Egy ilyen kérdés megmagyarázásához először is világos céllal kell rendelkeznünk: Isten lépteit keressük. Nem szellemi szereplőket keresünk, még kevésbé követünk híres személyiségeket; Isten lépteit követjük. Ezért, mivel Isten lépteit keressük, Isten szándékait, szavait és Isten kijelentéseit kell keresnünk. Ez azért van, mert ahol Isten által mondott új szavak vannak, ott Isten hangja van, és ahol Isten léptei vannak, ott vannak Isten tettei; ahol Isten kifejeződése van, ott Isten megjelenik, és ahol Isten megjelenik, ott van az igazság, az út és az élet. Isten lépteit keresve átsiklottatok a szavak fölött: „Isten az igazság, az út, és az élet.” És így sokan, még ha el is nyerik az igazságot, nem hiszik, hogy megtalálták Isten lépteit, még kevésbé ismerik el Isten megjelenését. Micsoda súlyos tévedés! Isten megjelenése nem felelhet meg az ember elképzeléseinek, még kevésbé jelenhet meg Isten oly módon, ahogyan az ember követeli Tőle. Isten a saját döntései és az Ő saját tervei alapján végzi a munkáját; továbbá, Neki megvannak a saját céljai és az Ő saját módszerei. Bármilyen munkát is végez Ő, nincs szüksége arra, hogy megbeszélje azt az emberrel, vagy tanácsot kérjen tőle, még kevésbé arra, hogy minden egyes embert értesítsen az Ő munkájáról. Ez Isten természete; mi több, ezt mindenkinek fel kell ismernie. Ha szeretnétek Isten megjelenésének tanúi lenni, Isten nyomdokait követni, akkor először is el kell távolodnotok a saját elképzeléseitektől. Nem szabad követelned, hogy Isten ezt vagy azt tegye, még kevésbé szabad Őt a saját korlátaid közé helyezned, és a saját elképzeléseidre korlátoznod. Ehelyett azt kell megkövetelnetek magatoktól, hogy miként kellene keresnetek Isten lépteit, hogyan kellene fogadnotok Isten megjelenését, és hogyan kellene alávetnetek magatokat Isten új munkájának: Ezt kellene tennie az embernek. Mivel az ember nem az igazság, és nincs az igazság birtokában, ezért keresnie kellene, el kellene fogadnia és alá kellene vetnie magát.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. 1. függelék: Isten megjelenése új korszakot nyitott)

Isten napi igéi  72. szemelvény

Függetlenül attól, hogy amerikai, brit vagy bármilyen más nemzetiségű vagy, túl kell lépned saját nemzetiséged határain, és túllépve saját magadon egy teremtett lény identitásából kell szemlélned Isten munkáját. Ily módon nem fogod Isten lépteit egy adott területre korlátozni. Manapság ugyanis sokan lehetetlennek tartják, hogy Isten egy bizonyos nemzetben, vagy egy bizonyos nép körében jelenjen meg. Milyen mély Isten munkájának jelentősége, és milyen fontos Isten megjelenése! Hogyan is mérhetné fel őket az ember értelme és gondolkodása? Ezért mondom, hogy át kell törnöd a nemzetiség és az etnikum fogalmain, hogy Isten megjelenését keresd. Csak így nem fog korlátozni téged a saját felfogásod; csak így leszel alkalmas arra, hogy üdvözöld Isten megjelenését. Ellenkező esetben örök sötétségben maradsz, és soha nem nyered el Isten helyeslését.

Isten az egész emberi faj Istene. Ő nem tekinti magát egyetlen nemzet vagy nép magántulajdonának sem, hanem úgy végzi a munkáját, ahogyan azt eltervezte, anélkül, hogy bármilyen formára, nemzetre vagy népre korlátozódna. Talán soha nem is képzelted el ezt a formát, vagy talán a hozzáállásod ehhez a formához a tagadás, vagy talán a nemzet, ahol Isten megjelenik, és a nép, akik között megjelenik, történetesen mindenki által diszkriminált, és történetesen a legelmaradottabb a földön. Istennek mégis megvan a maga bölcsessége. Az Ő nagy hatalmával, igazsága és természete révén valóban megnyerte az emberek egy csoportját, akik egy gondolkodásúak Vele, és az emberek egy csoportját, akiket teljessé kívánt tenni – egy Általa meghódított csoportot, akik mindenféle megpróbáltatást és szenvedést és mindenféle üldöztetést elviselve képesek Őt a végsőkig követni. Isten megjelenésének célja, amely nem korlátozódik semmilyen formára vagy nemzetre az, hogy lehetővé tegye számára, hogy elvégezze művét, ahogyan azt eltervezte. Éppen úgy, mint amikor Isten testté lett Júdeában: az volt a célja, hogy elvégezze a keresztrefeszítés munkáját az egész emberi faj megváltására. A zsidók azonban azt hitték, hogy Isten számára lehetetlen, hogy ezt megtegye, és lehetetlennek tartották, hogy Isten megtestesüljön és felvegye az Úr Jézus alakját. Az ő „lehetetlenségük” lett az alap, amelyre építve elítélték Istent és szembefordultak vele, és amely végül Izráel pusztulásához vezetett. Manapság sokan követnek el hasonló hibát. Minden erejükkel Isten közelgő megjelenését hirdetik, ugyanakkor elítélik megjelenését; a „lehetetlen” ismét a képzeletük korlátai közé szorítja Isten megjelenését. Így láttam sok embert vad és harsány nevetésben kitörni, miután Isten szavaival találkoztak. De vajon különbözik-e ez a nevetés attól a kárhoztatástól és káromlástól, amit a zsidók műveltek? Nem vagytok ájtatosak az igazság jelenlétében, még kevésbé van bennetek vágyakozó magatartás. Mindössze kitartóan tanultok és vidám gondtalansággal várakoztok. Mit nyerhettek az ilyen tanulmányozással és várakozással? Azt hiszitek, hogy személyes útmutatást kaptok Istentől? Ha nem tudod megkülönböztetni Isten kijelentéseit, akkor mi módon vagy alkalmas arra, hogy tanúja légy Isten megjelenésének? Ahol Isten megjelenik, ott kifejezésre fog jutni az igazság, és ott lesz Isten hangja. Csak azok lesznek képesek meghallani Isten hangját, akik el tudják fogadni az igazságot, és csak az ilyen emberek alkalmasak arra, hogy tanúi legyenek Isten megjelenésének. Engedd el az elképzeléseidet! Csendesedj el, és olvasd figyelmesen ezeket a szavakat. Amíg a szíved olyan, amely az igazságra vágyakozik, Isten megvilágosít majd, hogy megértsd az Ő szándékait és szavait. Engedjétek el a „lehetetlenségről” alkotott érveiteket! Minél inkább azt hiszik az emberek, hogy valami lehetetlen, annál valószínűbb, hogy megtörténik, mert Isten bölcsessége magasabb az égnél, Isten gondolatai magasabbak az ember gondolatainál, és Isten az ember gondolkodásának és elképzeléseinek határain túl végzi a munkáját. Minél inkább lehetetlen valami, annál inkább van benne keresendő igazság; minél inkább elképzelhetetlen valami az ember elképzeléseiben, annál inkább tartalmazza Isten szándékait. Ennek az az oka, hogy Isten – függetlenül attól, hogy hol jelenik meg – még mindig Isten, és a lényege biztosan nem fog megváltozni a megjelenésének helye vagy módja szerint. Isten természete nem fog változni, függetlenül attól, hogy hol vannak a léptei, és bárhol is legyenek a léptei, Ő az egész emberiség Istene, ahogyan az Úr Jézus nemcsak az izráeliták Istene, hanem Ázsia, Európa és Amerika összes népének Istene, sőt mi több, Ő az egyetlen Isten az egész világegyetemben és afölött. Keressük tehát Isten szándékait, fedezzük fel az Ő megjelenését az Ő kijelentéseiben és szavaiban, és tartsunk lépést az Ő lábnyomaival! Isten az igazság, az út és az élet. Az Ő szavai és az Ő megjelenése párhuzamosan léteznek, és az Ő természete és léptei mindenkor nyilvánosan láthatók az emberiség számára. Kedves testvérek, remélem, hogy mind meglátjátok Isten megjelenését ezekben a szavakban, Kezdjetek lépést tartani az Ő nyomdokaival, lépdeljetek egy új korszak felé, és jussatok be a gyönyörű új égbe és földre, amelyet Isten készített azok számára, akik várják az Ő megjelenését!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. 1. függelék: Isten megjelenése új korszakot nyitott)

Isten napi igéi  73. szemelvény

Isten hallgat, és soha nem jelent meg nekünk, de munkája soha nem állt le. Átvizsgálja az egész földet, mindent irányít, és látja az ember minden szavát, tettét és mozdulatát. Irányítását terv szerint és lépésekben végzi, csendben és anélkül, hogy megrengetné az eget és a földet, léptei mégis egyenként egyre közelebb haladnak az emberiséghez, és ítélőszéke villámgyorsan felállításra kerül a világegyetemben, ezután pedig trónja azonnal leereszkedik közénk. Micsoda fenséges jelenet ez, micsoda impozáns és ünnepélyes tabló! Mint egy galamb, és mint egy üvöltő oroszlán, úgy érkezik a Lélek a sokaságunk közé. Ő a bölcsesség, Ő az igazságosság és a fenség, és csendesen száll le közénk, hatalmat gyakorolva, szerető kedvességgel és irgalommal telve. Senki nincs tisztában érkezésével, senki sem üdvözli érkezését, sőt, senki sem tudja mindazt, amit tenni készül. Az ember élete ugyanúgy megy tovább, mint eddig, a szíve nem változik, és a napok a szokásos módon telnek. Isten köztünk él, hétköznapi emberként, a legjelentéktelenebb követők egyikeként és közönséges hívőként. Neki megvannak a saját törekvései, a saját céljai, sőt, olyan isteni mivolttal rendelkezik, amivel a hétköznapi emberek nem rendelkeznek. Senki sem vette észre isteni mivoltjának meglétét, és senki sem érzékelte a különbséget az Ő esszenciája és az embereké között. Együtt élünk Vele, korlátlanul és félelem nélkül, mert a mi szemünkben Ő csak egy jelentéktelen hívő. Minden mozdulatunkat figyeli, és minden gondolatunk és eszménk feltárul Előtte. Senki sem érdeklődik az Ő létezése iránt, senki sem képzel semmit az Általa betöltött funkcióról, sőt, senkinek sincs a leghalványabb gyanúja sem az Ő kilétét illetően. Mi csak folytatjuk a saját törekvéseinket, mintha Neki semmi köze nem lenne hozzánk...

Véletlenül a Szentlélek „Rajta keresztül” fejez ki egy bekezdésnyi beszédet, és bár nagyon váratlannak érződik, mégis felismerjük, hogy ez egy Istentől származó kijelentés, és készségesen elfogadjuk azt Istentől. Ez azért van, mert függetlenül attól, hogy ki fejezi ki ezeket a szavakat, amíg a Szentlélektől jönnek, el kell fogadnunk őket, és nem tagadhatjuk meg. A következő kijelentés jöhet rajtam vagy rajtad vagy valaki máson keresztül. Bárki is legyen az, minden Isten kegyelme. De bárki is legyen az, nem szabad imádnunk ezt a személyt, mert bármi is legyen, ez a személy nem lehet Isten, és mi semmiképpen sem választanánk egy ilyen hétköznapi személyt Istenünknek. A mi Istenünk oly nagy és tiszteletreméltó; hogyan állhatna egy ilyen jelentéktelen személy az Ő helyére? Mi több, mi arra várunk, hogy Isten eljöjjön, és visszavigyen minket a mennyek országába, így vajon hogyan lehet, hogy valaki, aki ilyen jelentéktelen, alkalmas legyen egy ilyen fontos és nehéz feladatra? Ha az Úr újra eljön, annak fehér felhőn kell történnie, hogy az egész sokaság láthassa. Milyen dicsőséges lesz az! Hogyan lehetséges, hogy el tud rejtőzni észrevétlenül egy csoport hétköznapi ember között?

És mégis ez a hétköznapi ember az, aki az emberek között rejtőzködve végzi a megmentésünk új művét. Nem ad magyarázatot, és nem mondja el nekünk, hogy miért jött, hanem egyszerűen csak végzi a munkát, amelyet terve és eljárásmódja szerint szándékozik elvégezni. Szavai és kijelentései egyre gyakoribbá válnak. A vigasztalástól, a buzdítástól, az emlékeztetéstől és a figyelmeztetéstől a szemrehányásig és a fegyelmezésig; a szelíd és enyhe hangnemtől a heves és fenséges szavakig – mindez érezteti az emberrel a nagy irgalmat, és rettenetes félelmet kelt benne. Minden, amit mond, a mélyen bennünk rejtőző titkokat találja el; szavai szúrják a szívünket, csípik a lelkünket, és elviselhetetlen szégyennel tölt el bennünket, alig tudjuk, hová bújjunk. Elkezdünk kételkedni abban, hogy vajon az Isten ennek az embernek a szívében valóban szeret-e minket, és hogy pontosan mire készül. Talán csak akkor ragadtathatunk el, ha elszenvedjük ezeket a szenvedéseket? Fejünkben számolgatunk... az eljövendő rendeltetési helyről és jövőbeli sorsunkról. Mégis, mint korábban, egyikünk sem hiszi el, hogy Isten már testet öltött, hogy közöttünk munkálkodjon. Annak ellenére, hogy oly hosszú időn keresztül kísért minket, annak ellenére, hogy már annyi szót mondott szemtől szembe velünk, továbbra sem vagyunk hajlandók elfogadni egy ilyen közönséges személyt jövőnk Istenének, és még kevésbé vagyunk hajlandók jövőnk és sorsunk irányítását erre a jelentéktelen személyre bízni. Tőle élvezzük az élő víz kimeríthetetlen utánpótlását, és Általa olyan életet élünk, ahol az ember szemtől szemben van Istennel. De mi csak a mennyei Úr Jézus kegyelméért vagyunk hálásak, és soha nem törődtünk ennek az isteni mivolttal bíró, hétköznapi embernek az érzéseivel. Ő mégis, mint azelőtt, alázatosan a testbe rejtőzve végzi a munkáját, kifejezésre juttatva szívének hangját, mintha érzéketlen lenne az emberiség elutasítására, mintha örökké megbocsátaná az ember éretlenségét és tudatlanságát, és örökké eltűrné az ember Iránta tanúsított tiszteletlen hozzáállását.

Tudtunkon kívül ez a jelentéktelen ember vezetett be minket Isten munkájának egyik lépése után a másikba. Számtalan megpróbáltatáson és megszámlálhatatlan fenyítésen megyünk keresztül, és a halál próbára tesz bennünket. Megismerjük Isten igazságos és fenséges természetét, élvezzük szerető kedvességét és irgalmát is, megtapasztaljuk Isten nagy erejét és bölcsességét, tanúi leszünk Isten szeretetreméltóságának, és meglátjuk Isten buzgó szándékát, hogy megmentse az embert. E hétköznapi ember szavaiból megismerjük Isten természetét és lényegét, megértjük Isten szándékait, megismerjük az ember természetlényegét, és meglátjuk az üdvösséghez és a tökéletességhez vezető utat. Szavai által „meghalunk” és „újjászületünk”; szavai vigaszt nyújtanak nekünk, ugyanakkor szavai nyomán bűntudat és a lekötelezettség érzése is gyötör bennünket; szavai örömet és békét, de végtelen fájdalmat is hoznak. Néha olyanok vagyunk kezében, mint a bárányok, amelyeket kedve szerint levághat; néha olyanok vagyunk, mint a szeme fénye, és élvezzük gyengéd szeretetét; néha olyanok vagyunk, mint az ellenségei, és tekintete alatt haragja hamuvá változtat minket. Mi vagyunk az Általa megmentett emberi faj, férgek vagyunk az Ő szemében, és mi vagyunk az elveszett juhok, akiket éjjel-nappal meg akar találni. Ő irgalmas hozzánk, utál minket, felemel, vigasztal és buzdít, vezet és megvilágosít minket, fenyít és fegyelmez, sőt, átkoz minket. Éjjel és nappal nem szűnik meg aggódni értünk, megóvni minket és gondoskodni rólunk, soha nem hagy el minket. Szívének vérét mind kiontja értünk, és a teljes árat megfizeti értünk. E jelentéktelen és hétköznapi hús-vér test kijelentéseiben élveztük Isten teljességét, és láttuk azt a rendeltetési helyet, amelyet Isten nekünk ajándékozott. Ennek ellenére a hiúság még mindig gondot kavar a szívünkben, és még mindig nem vagyunk hajlandóak aktívan elfogadni egy ilyen személyt Istenünknek. Bár annyi mannát adott nekünk, annyi mindent, amit élvezhetünk, mindezek egyike sem veheti át az Úr helyét a szívünkben. Csak nagy vonakodással tiszteljük ennek a személynek a különleges identitását és státuszát. Amíg nem nyitja ki a száját, hogy arra kérjen bennünket, ismerjük el, hogy Ő az Isten, addig mi sem vesszük magunkra, hogy elismerjük Őt, mint a hamarosan érkező, de mégis régóta közöttünk munkálkodó Istent.

Isten folytatja kijelentéseit különböző módszereket és számos nézőpontot alkalmazva, hogy figyelmeztessen minket arra, hogy mit kell tennünk, miközben szívének hangját fejezi ki. Szavai életerőt hordoznak, ellátnak minket az úttal, amelyen járnunk kell, és lehetővé teszik számunkra, hogy felfogjuk, pontosan mi az igazság. Elkezdenek vonzani bennünket a szavai, elkezdünk odafigyelni a hangnemére és beszédmódjára, és tudat alatt elkezdünk figyelni e feltűnésmentes személy szívének a hangjára. Értünk teszi ki szívét-lelkét, értünk veszíti el az álmát és az étvágyát, értünk sír, értünk sóhajtozik, és értünk nyög betegségben; a mi rendeltetési helyünkért és üdvösségünkért viseli el a megaláztatást, és a mi érzéketlenségünk és lázadó mivoltunk csal ki könnyeket és vért a szívéből. Egyetlen hétköznapi embernek sincs ilyen lénye és ilyen tulajdonai, és egyetlen romlott ember sem birtokolhatja vagy érheti el ezeket. Olyan toleranciával és türelemmel rendelkezik, amellyel egyetlen hétköznapi ember sem, és szeretete nem olyasmi, amivel akár egyetlen teremtett lény is rendelkezne. Rajta kívül senki sem ismerheti minden gondolatunkat, senki sem ismerheti természetünket és lényegünket úgy, mint a saját tenyerét, és senki sem képes megítélni az emberiség lázadását és romlottságát, vagy így beszélni hozzánk és így dolgozni rajtunk, a mennyei Isten nevében. Rajta kívül senki sem rendelkezik Isten hatalmával, bölcsességével és méltóságával; Isten természete, valamint Isten tulajdonai és lénye a maga teljességében Benne jelenik meg. Rajta kívül senki sem mutathat nekünk utat, és nem hozhat világosságot. Rajta kívül senki sem tudja feltárni azokat a misztériumokat, amelyeket Isten a teremtés óta a mai napig nem tett ismertté. Rajta kívül senki sem menthet meg minket a Sátán rabságából és saját romlott beállítottságainktól. Ő Istent képviseli; Ő fejezi ki Isten szívének hangját, Isten buzdításait és Isten ítéletének szavait az egész emberiség felé. Ő egy új kort, egy új korszakot nyitott, egy új eget és földet, valamint új munkát vezetett be, reményt hozott nekünk és véget vetett a homályos állapotban élt életünknek, és képessé tette az egész lényünket arra, hogy a maga teljességében lássa az üdvösséghez vezető utat. Meghódította egész lényünket és megnyerte szívünket. Ettől a pillanattól kezdve szívünk öntudatra ébredt, és lelkünk mintha újjáéledt volna: Ez a hétköznapi, jelentéktelen ember, ez az ember, aki közöttünk él, és akit oly sokáig elutasítottunk – vajon nem az Úr Jézus, aki mindig a gondolatainkban van, ébren vagy álmunkban, és aki után éjjel és nappal vágyakozunk? Ő az! Tényleg Ő az! Ő a mi Istenünk! Ő az igazság, az út és az élet! Ő tett minket képessé arra, hogy újra éljünk és meglássuk a világosságot, és megállította szívünk vándorlását. Visszatértünk Isten otthonába, visszatértünk a trónja elé, szemtől szembe állunk Vele, tanúi vagyunk az arcának, és megláttuk az előttünk álló utat. Ezúttal a szívünket teljesen meghódította; többé nem kételkedünk abban, hogy ki Ő, nem állunk ellen többé a munkájának és szavának, és térdre borulunk Előtte. Semmi mást nem kívánunk inkább, minthogy életünk hátralévő részében Isten nyomdokain haladjunk, tökéletesek legyünk Általa, megháláljuk a kegyelmét, megháláljuk irántunk való szeretetét, és engedelmeskedjünk vezetésének és intézkedéseinek, és működjünk együtt a munkájával, és tegyünk meg mindent, amit csak tudunk, hogy teljesítsük, amit ránk bízott.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. 4. függelék: Szemlélni Isten megjelenését ítéletében és fenyítésében)

Isten napi igéi  74. szemelvény

Istenről és emberről nem lehet egyenlő feltételek mellett beszélni. Az Ő lényege és munkája az ember számára a végsőkig kifürkészhetetlen és érthetetlen. Ha Isten nem személyesen végzi a munkáját és mondja ki szavait az emberiség körében, akkor az ember semmiképpen nem lenne képes megérteni Isten szándékait. Így aztán még azok sem lennének képesek elnyerni a jóváhagyását, akik egész életüket Istennek szentelték. Ha Isten nem lát munkához, akkor bármennyire is jól teszi az ember, minden hiábavaló lesz, mert Isten gondolatai mindig emelkedettebbek lesznek az ember gondolatainál, és Isten bölcsességét egyetlen ember sem tudja kifürkészni. Ezért azt mondom, hogy azok, akik azt állítják, hogy „teljesen megértik” Istent és munkáját, ostoba társaság; mind túlzóak és tudatlanok. Az ember nem határozhatja meg Isten munkáját; sőt, az ember nem is képes meghatározni Isten munkáját. Isten szemében az ember egyszerűen kisebb, mint egy hangya; hogyan is mérhetné fel tehát az ember Isten munkáját? Azok, akik szívesen fecsegnek, hogy „Isten nem így vagy úgy működik”, vagy „Isten ilyen vagy olyan” – nem arrogánsan beszélnek vajon? Mindannyiunknak tudnunk kellene, hogy az embert, aki testből való, megrontotta a Sátán. Az emberiség természete az, hogy szembeszálljon Istennel. Az emberiség nem lehet egyenrangú Istennel, még kevésbé remélheti az emberiség, hogy tanácsot adhat Isten munkájához. Ami azt illeti, hogy Isten hogyan vezeti az embert, ez Magának Istennek a munkája. Illő, hogy az ember engedelmeskedjen, anélkül, hogy ezt vagy azt a nézetet vallaná, hiszen az ember csak por. Mivel az a szándékunk, hogy Istent keressük, nem szabad a saját elképzeléseinket az Ő munkájára Isten megfontolása érdekében ráhúznunk, még kevésbé szabad romlott beállítottságunkat bevetnünk, hogy szándékosan és erélyesen szembeszálljunk Isten munkájával. Nem válnánk ezáltal antikrisztussá? Hogyan hihetnének az ilyen emberek Istenben? Mivel hisszük, hogy van egy Isten, és mivel meg akarunk felelni Neki és látni akarjuk Őt, az igaz utat kell keresnünk, és keresnünk kell az Istennel összeegyeztethető utat. Nem szabad makacsul szemben állnunk Vele. Mi jó származhatna az ilyen cselekedetekből?

Ma Isten új munkát végzett. Lehet, hogy te nem tudod elfogadni ezeket a szavakat, és szokatlannak tűnhetnek számodra, de azt tanácsolom neked, hogy egyelőre ne fedd fel természetességedet, mivel csak akik valóban éhezik és szomjazzák az igazságot Isten előtt, azok nyerhetik el az igazságot, és csak akik valóban jámborak, azok kaphatnak megvilágosítást és vezetést Tőle. Eredményt akkor érhetünk el, ha józan nyugalommal keressük az igazságot, nem pedig veszekedéssel és vitatkozással. Amikor azt mondom, hogy „ma Isten új munkát végzett”, akkor arra utalok, hogy Isten ismét testet öltött. Lehet, hogy ezek a szavak nem zavarnak téged; lehet, hogy megveted őket; vagy, az is lehet, hogy nagyon is érdekelnek téged. Bárhogy is legyen, remélem, hogy mindazok, akik valóban vágynak Isten megjelenésére, szembe tudnak nézni ezzel a ténnyel, és alaposan megvizsgálják, ahelyett, hogy elhamarkodottan következtetéseket vonnának le róla; egy bölcs embernek ezt kell tennie.

Nem nehéz vizsgálódni ilyen témában, de ehhez először mindannyiunknak ismernie kell ezt az egy igazságot: Aki a megtestesült Isten, annak Isten lényegét kell birtokolnia, és aki a megtestesült Isten, annak Isten kifejeződését kell birtokolnia. Mivel Isten testté lesz, elő fogja hozni azt a munkát, amit tenni szándékozik, és mivel Isten testté lesz, ki fogja fejezni azt, ami Ő, és képes lesz az igazságot az emberhez elhozni, életet ajándékozni neki, és utat mutatni neki. Az a test, amely nem rendelkezik Isten lényegével, határozottan nem a megtestesült Isten; ehhez nem fér kétség. Ha az ember meg akarja vizsgálni, hogy az Isten megtestesült teste-e, akkor ezt az Általa kifejezett természettel és az Általa mondott szavakkal kell alátámasztania. Ami azt jelenti, hogy annak megerősítéséhez, hogy ez Isten megtestesült teste-e vagy sem, és hogy ez az igaz út vagy sem, az Ő lényege alapján kell különbséget tenni. Így tehát annak eldöntésében, hogy Isten megtestesült testéről van-e szó, a kulcs az Ő lényegében (a munkájában, a kijelentéseiben, a természetében és sok más aspektusában) rejlik, nem pedig a külső megjelenésben. Ha az ember csak a külső megjelenését vizsgálja, és ennek következtében figyelmen kívül hagyja a lényegét, az azt mutatja, hogy az ember ostoba és tudatlan. A külső megjelenés nem határozhatja meg a lényeget; mi több, Isten munkája soha nem felelhet meg az ember elképzeléseinek. Vajon Jézus külső megjelenése nem állt-e ellentétben az ember elképzeléseivel? Nem volt-e az Ő arca és öltözete képtelen arra, hogy bármilyen támpontot adjon az Ő valódi kilétére vonatkozóan? A legkorábbi farizeusok nem éppen azért ellenezték Jézust, mert csak a külső megjelenését nézték, és nem fogadták el lelkiismeretesen a száján kiejtett szavakat? Remélem, hogy minden egyes testvér, aki Isten megjelenését keresi, sem fogja megismételni a történelem tragédiáját. Nem szabad a modern idők farizeusaivá válnotok, és ismét keresztre szegeznetek Istent. Alaposan meg kell fontolnotok, hogyan fogadjátok Isten visszatérését, és tiszta elmével kell rendelkeznetek azzal kapcsolatban, hogyan legyetek olyanok, akik alávetik magukat az igazságnak. Ez mindenkinek a felelőssége, aki várja, hogy Jézus visszatérjen a felhőn lovagolva. Meg kell dörzsölnünk a lelki szemünket, hogy tisztává tegyük, és nem szabad elmerülnünk a túlzó fantázia szavaiban. Isten reális munkájára kellene gondolnunk, és Isten gyakorlati oldalát kellene szemügyre vennünk. Ne ragadtassátok el magatokat, és ne vesszetek el az ábrándozásban, mindig arra a napra vágyakozva, amikor az Úr Jézus felhőn lovagolva hirtelen leszáll közétek, és magával ragad titeket, akik soha nem ismertétek vagy láttátok Őt, és akik nem tudjátok, hogyan kell követni az Ő akaratát. Jobb, ha gyakorlatiasabb dolgokon gondolkodunk!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó)

Isten napi igéi  75. szemelvény

Szeretnétek tudni, mi volt a gyökere annak, hogy a farizeusok szemben álltak Jézussal? Szeretnétek tudni, mi volt a farizeusok lényege? Tele voltak a Messiásról való képzelgésekkel. Sőt, csak hitték, hogy a Messiás el fog jönni, de nem törekedtek az életigazságra. Így még ma is várják a Messiást, mert nem ismerik az élet útját, és nem tudják, mi az igazság útja. Mit gondoltok, hogyan nyerhetnék el Isten áldását az ilyen ostoba, makacs és tudatlan emberek? Hogyan láthatnák meg a Messiást? Azért álltak szemben Jézussal, mert nem ismerték a Szentlélek munkájának irányát, mert nem ismerték az igazság azon útját, amelyről Jézus beszélt, sőt még inkább azért, mert nem értették a Messiást. És mivel soha nem látták a Messiást, és soha nem társultak a Messiáshoz, elkövették azt a hibát, hogy ragaszkodtak a Messiás puszta nevéhez, miközben minden lehetséges módon ellenálltak a Messiás lényegének. Ezek a farizeusok lényegükben makacsok, gőgösek voltak, és nem engedelmeskedtek az igazságnak. Istenhitük alapelve ez volt: mindegy, milyen mély a prédikációd, mindegy, milyen nagy a tekintélyed, nem vagy Krisztus, csak ha Messiásnak hívnak. Hát nem abszurd és nevetséges ez a hit? Kérdezlek tovább: nem rendkívül könnyű elkövetnetek az akkori farizeusok hibáit, figyelembe véve, hogy a legkevésbé sem értitek Jézust? Képes vagy megkülönböztetni az igazság útját? Tényleg garantálni tudod, hogy nem fogsz szemben állni Krisztussal? Képes vagy követni a Szentlélek munkáját? Ha te nem tudod, hogy ellen fogsz-e állni Krisztusnak, akkor azt mondom, hogy máris a halál küszöbén élsz. Azok, akik nem ismerték a Messiást, mind képesek voltak szemben állni Jézussal, elutasítani Jézust, rágalmazni Őt. Azok, akik nem értik Jézust, mind képesek elutasítani és gyalázni Őt. Még inkább képesek arra, hogy Jézus visszatérését a Sátán félrevezetésének tekintsék, és ezeknek az embereknek a többsége el fogja ítélni a testbe visszatért Jézust. Nem rémisztenek meg mindezek? Amivel szembe kell néznetek, az a Szentlélek káromlása, a Szent Szellem egyházakhoz intézett szavainak elpusztítása, és mindannak a visszautasítása, amit Jézus kifejez. Mit kaphattok Jézustól, ha ennyire megzavarodtatok? Hogyan érthetitek meg a munkát, amelyet Jézus végez, amikor fehér felhőn visszatér a testbe, ha makacsul elutasítjátok a hibáitok felismerését? Ezt mondom nektek: azok az emberek, akik nem fogadják el az igazságot, mégis vakon várják, hogy Jézus fehér felhőkön megérkezzen, azok, akik biztosan káromolni fogják a Szentlelket, és ők biztosan az a kategória, amely el fog pusztulni. Ti csupán Jézus kegyelmére vágytok, és csupán élvezni akarjátok a mennyország boldog birodalmát, de soha nem engedelmeskedtetek a Jézus által kimondott szavaknak, és soha nem fogadtátok el az igazságot, amit Jézus kifejez, amikor Ő testet öltve visszatér. Mit tudtok majd felmutatni cserébe Jézus fehér felhőn való visszatérésének tényéért? Azt az őszinteséget, amellyel folyamatosan bűnöket követtek el, aztán megvalljátok, újra és újra? Mit fogtok felajánlani áldozatul Jézusnak, aki visszatér egy fehér felhőn? A sokéves munka tőkéjét, amellyel magasztaljátok magatokat? Mit fogtok majd felmutatni, hogy a visszatért Jézus bízzon bennetek? Az arrogáns természeteteket, amely nem veti alá magát semmilyen igazságnak?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mire meglátod Jézus szellemi testét, Isten újjáteremti a mennyet és a földet)

Isten napi igéi  76. szemelvény

Csak szavakban vagytok hűségesek, tudásotok csupán gondolkodásból és elképzelésekből áll, fáradozásotok a mennyei áldások elnyerésére irányul – hát akkor mégis milyen lenne a hitetek? Még ma is süket fülekre talál nálatok az igazság minden egyes szava. Nem tudjátok, mi az Isten; nem tudjátok, mi Krisztus; nem tudjátok, hogyan kell félni Jahvét; nem tudjátok, hogyan kell belépni a Szentlélek munkájába, és nem tudjátok, hogyan kell különbséget tenni magának Istennek a munkája és az emberek félrevezetése között. Csak elítélni tudod az Isten által kinyilvánított igazság minden egyes szavát, amely nem felel meg a saját gondolataidnak. Hol van az alázatod? Hol van az alávetettséged? Hol van a hűséged? Hol van az igazság keresésére irányuló hozzáállásod? Hol van az Istent félő szíved? Mondom nektek, azok, akik a jelek miatt hisznek Istenben, bizonyosan az a kategória, amelyik el fog pusztulni. Azok, akik képtelenek elfogadni a testbe visszatért Jézus szavait, bizonyosan a pokol utódai, az arkangyal leszármazottai, az a kategória, amelyet örökre el kell pusztítani. Sokakat talán nem érdekel, amit mondok, de mégis azt akarom mondani minden úgynevezett szentnek, aki Jézust követi, hogy amikor saját szemetekkel látjátok Jézust leereszkedni a mennyből egy fehér felhőn, az lesz az igazságosság Napja nyilvános megjelenésének az ideje. Lehet, hogy az nagy izgalom időszaka lesz számodra, de tudnod kell, hogy az idő, amikor tanúja leszel Jézus mennyből való leereszkedésének, egyben az az idő is, amikor leszállsz a pokolba, hogy megbüntessenek. Ez lesz az az idő, amikor kihirdetésre kerül Isten irányítási tervének a vége, és ez lesz az az idő, amikor Isten megjutalmazza a jókat és megbünteti a gonoszokat. Mert Isten ítélete véget ér, mielőtt az ember jeleket látna, amikor csak az igazság kifejezése van. Azokat, akik elfogadják az igazságot és nem keresnek jeleket, és így megtisztultak, Isten trónusa elé viszik majd, és belépnek a Teremtő ölelésébe. Csak azok kapnak örök büntetést, akik kitartanak abban a hitben, hogy „Az a Jézus, aki nem fehér felhőn érkezik, hamis krisztus”, mert csak abban a Jézusban hisznek, aki jeleket mutat, de nem ismerik el azt a Jézust, aki szigorú ítéletet mond ki, és felszabadítja az életet és az igaz utat. És így csak az lehet, hogy Jézus akkor foglalkozik velük, amikor nyíltan visszatér egy fehér felhőn. Túl makacsok, túl magabiztosak, túl gőgösek. Az ilyen söpredéket hogyan is jutalmazhatná meg Jézus? Jézus visszatérése nagy megváltás azoknak, akik képesek elfogadni az igazságot, de azoknak, akik nem képesek elfogadni az igazságot, a kárhoztatás jele. Válasszátok meg a saját utatokat, és ne káromoljátok a Szentlelket, és ne utasítsátok el az igazságot. Ne legyetek tudatlan és arrogáns emberek, hanem olyanok, akik alávetik magukat a Szentlélek vezetésének, és akik szomjazzák és keresik az igazságot; csak így fog majd a hasznotokra válni. Azt tanácsolom nektek, hogy gondosan járjatok az Istenbe vetett hit ösvényén. Ne vonjatok le önkényesen elhamarkodott következtetéseket; még kevésbé legyetek könnyelműek és hanyagok az Istenbe vetett hitetekben. Tudnotok kell, hogy az Istenben hívőknek legalábbis alázatos és istenfélő szívük kell, hogy legyen. Azok, akik hallották az igazságot, és mégis felhúzzák az orrukat, ostobák és tudatlanok. Azok, akik hallották az igazságot, és mégis meggondolatlan következtetéseket vonnak le, vagy elítélik azt, arrogáns emberek. Senki, aki Jézusban hisz, nem jogosult arra, hogy elátkozzon vagy elítéljen másokat. Mindannyiótoknak olyanoknak kellene lennetek, akikben van józan ész és elfogadják az igazságot. Talán miután hallottál az igazság útjáról, és olvastad az élet szavát, azt hiszed, hogy e szavak közül csak egy a tízezerből egyezik a nézeteiddel és a Bibliával, és akkor ezeknek a szavaknak az egy tízezred részében kell folytatnod a keresést. Továbbra is azt tanácsolom, hogy légy alázatos, ne légy túlságosan magabiztos, és ne magasztald fel magad túlságosan. Azzal a darabka Istenfélő szívvel, amivel rendelkezel, nagyobb világosságot fogsz nyerni. Ha alaposan megvizsgálod és ismételten átgondolod ezeket a szavakat, megérted, hogy ez-e az igazság, vagy sem, hogy vajon ez az élet, vagy sem. Talán, miután csak néhány mondatot olvastak, néhányan vakon elítélik ezeket a szavakat, mondván: „Ez nem több, mint valami megvilágosodás a Szentlélektől”, vagy: „Ez egy hamis krisztus, aki azért jön, hogy félrevezesse az embereket.” Akik ilyeneket mondanak, azokat elvakítja a tudatlanság! Túl keveset értesz Isten munkájából és bölcsességéből, és azt tanácsolom, hogy kezdd újra, a legelejétől! Nem szabad vakon elítélnetek az Isten által kifejezett szavakat azért, mert hamis krisztusok jelennek meg az utolsó napokban, és nem szabad olyanoknak lennetek, akik káromolják a Szentlelket, mert féltek a félrevezetéstől. Nem lenne ez nagy kár? Ha sok vizsgálat után még mindig azt hiszed, hogy ezek a szavak nem az igazság, nem az út, és nem Isten kifejeződése, akkor végül büntetést kapsz, és áldások nélkül maradsz. Ha nem tudod elfogadni az ilyen világosan és tisztán kimondott igazságot, akkor nem vagy-e alkalmatlan Isten üdvösségére? Nem olyasvalaki vagy, aki nem elég áldott ahhoz, hogy visszatérjen Isten trónja elé? Gondolkodj! Ne legyél meggondolatlan és indulatos, és ne kezeld az Istenbe vetett hitet játékként. Gondolkodj a rendeltetési helyed, a kilátásaid és az életed érdekében, és ne játszadozz magaddal. El tudod fogadni ezeket a szavakat?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mire meglátod Jézus szellemi testét, Isten újjáteremti a mennyet és a földet)