Isten napi igéi  1. szemelvény

Az egész irányítási tervem, a hatezer éves irányítási terv három szakaszból, vagyis három korszakból áll: a Törvény Kora a kezdetben; a Kegyelem Kora (amely egyben a Megváltás Kora is); és a Királyság Kora az utolsó napokban. A munkám tartalma ebben a három korszakban az egyes korszakoktól függően változik, de ez a munka mindegyik szakaszban az ember szükségleteivel összhangban valósul meg – pontosabban, a Sátán cselvetéseitől függően alakul, amiket az ellene vívott háborúmban alkalmaz. A cél a Sátán legyőzése, bölcsességem és mindenhatóságom feltárása, a Sátán valamennyi trükkjének leleplezése, és ezzel a teljes emberi faj megmentése, amely a Sátán hatalma alatt él. Munkám célja, hogy feltárjam bölcsességem és mindenhatóságom, és fényt derítsek a Sátán elviselhetetlen rútságára. Sőt, munkám célja még ennél is több: hogy lehetővé tegyem, hogy a teremtett lények különbséget tudjanak tenni jó és gonosz között; hogy tisztában legyenek azzal, hogy Én vagyok mindenek Legfőbb Ura; hogy világosan lássák, hogy a Sátán az emberiség ellensége, az elfajzott, a gonosz; és hogy lehetővé tegyem számukra, hogy teljes egyértelműséggel tudják megkülönböztetni a jót és a gonoszt, az igazságot és a megtévesztést, a szentséget és a tisztátalanságot, valamint a nagyszerűt és az alantast. Hogy képessé tegyem a tudatlan emberiséget, hogy tanúskodjon Mellettem, hogy nem Én rontom meg az emberiséget, és hogy csakis Én – a Teremtő – mentem meg az emberiséget, és csakis Én adom meg az embereknek azokat a dolgokat, amelyekben örömüket lelhetik; és hogy megtudhassák, hogy Én vagyok a mindenség Legfőbb Ura, a Sátán pedig csak egy Általam teremtett lény, aki később elárult Engem. Hatezer éves irányítási tervem három szakaszból áll. Így munkálkodom, hogy elérjem azt a hatást, amely által a teremtett lények tanúságot tudnak tenni Mellettem, megértik a szándékaimat, és megtudják, hogy Én vagyok az igazság. Így a hatezer éves irányítási tervem kezdeti munkája során a törvény munkáját végeztem, amely Jahve népet vezető munkája volt. A második szakasz alatt vezettem be a Kegyelem Korának kezdeti munkáját Júdea falvaiban. A Kegyelem Korának minden munkáját Jézus képviseli. Ő testet öltött, a keresztre szegezték, és a Kegyelem Korát is Ő kezdte meg. Azért jött, hogy keresztre feszítsék és elvégezze a megváltás munkáját, és azért jött, hogy véget vessen a Törvény Korának, és megkezdje a Kegyelem Korát; így „Legfőbb Parancsnoknak”, „vétekáldozatnak” és „Megváltónak” hívták Őt. Ennek eredményeként Jézus munkája tartalmában eltért Jahve munkájától, habár alapelvüket tekintve egyformák voltak. Jahve kezdte meg a Törvény Korát, fektette le az alapot – a kiindulási pontot – Isten földi munkájához, és adta a törvényeket és parancsolatokat. Ezt a két részmunkát végezte el, és ezek képviselik a Törvény Korát. Jézus munkája a Kegyelem Korában nem a törvények meghozása volt, hanem a betöltésük, elhozva ezzel a Kegyelem Korát, és lezárva a Törvény Korát, amely kétezer évig tartott. Úttörő volt, aki azért jött, hogy megkezdje a Kegyelem Korát, munkájának fő része mégis a megváltás volt. Ekképpen az Ő munkája is kettős volt: egy új kor megnyitása, és a megváltás munkájának beteljesítése az Ő keresztrefeszítése által, ami után távozott. És ekkor fejeződött be a Törvény Kora, és kezdődött meg a Kegyelem Kora.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Megváltás Kora munkájának valódi története)

Isten napi igéi  2. szemelvény

Isten 6000 éves irányítási munkája három szakaszra oszlik: a Törvény Korára, a Kegyelem Korára és a Királyság Korára. A munka mindhárom szakasza az emberiség üdvösségét szolgálja, vagyis a Sátán által súlyosan megrontott emberiség üdvösségét. Ugyanakkor azt a célt is szolgálják, hogy Isten harcot vívjon a Sátánnal. Így, ahogy az üdvösség munkája három szakaszra oszlik, úgy a Sátánnal való harc is három szakaszra oszlik, és Isten munkájának e két aspektusa egyszerre zajlik. A Sátánnal vívott harc valójában az emberiség üdvösségéért folyik, és mivel az emberiség üdvösségének munkáját nem lehet egyetlen szakaszban sikeresen elvégezni, a Sátánnal vívott harc is szakaszokra és időszakokra oszlik, és a háborút az ember szükségleteinek és a Sátán által okozott rontás mértékének megfelelően vívják a Sátán ellen. Talán képzeletében az ember azt hiszi, hogy ebben a csatában Isten majd fegyvert fog a Sátán ellen, ugyanúgy, ahogyan két hadsereg harcolna egymással. Az ember értelme csupán ezt képes elképzelni; ez egy rendkívül homályos és irreális elképzelés, az ember mégis ezt hiszi. És mivel itt azt mondom, hogy az ember üdvösségének eszköze a Sátánnal folytatott harc, az ember azt képzeli, hogy a harc így zajlik. Az ember üdvösségének munkája három szakaszból áll, ami azt jelenti, hogy a Sátánnal vívott harc három szakaszra oszlik, hogy a Sátán egyszer s mindenkorra legyőzessen. A Sátán elleni harc teljes munkájának belső igazsága azonban az, hogy hatásait a munka több lépésén keresztül éri el: kegyelmet ad az embernek, az ember vétekáldozatává válik, megbocsátja az ember bűneit, meghódítja az embert, és tökéletessé teszi az embert. Ami azt illeti, a Sátánnal való csata nem a Sátán elleni fegyveres harc, inkább a tanúságtétel Istenről az ember megmentése, az ember életének megmunkálása és az ember beállítottságának megváltoztatása, és végül a Sátán legyőzése által. A Sátán az ember romlott beállítottságának megváltoztatásával győzetik le. Amikor a Sátán vereséget szenvedett, vagyis amikor az ember teljesen megszabadult, akkor a megalázott Sátánt teljesen gúzsba kötik, és így az ember teljesen megszabadul. Az ember üdvösségének lényege tehát a Sátán elleni háború, és ez a háború elsősorban az ember üdvösségében tükröződik. Az utolsó napok szakasza, amelyben az embert meg kell hódítani, a Sátánnal vívott harc utolsó szakasza, és egyben az ember teljes kiszabadításának munkája a Sátán hatalmából. Az ember meghódításának belső jelentése a Sátán megtestesülésének – a Sátán által megrontott embernek – a Teremtőhöz való visszatérése a meghódítását követően, ami által fellázad a Sátán ellen, és teljes mértékben visszatér Istenhez. Ily módon az ember teljesen megszabadul. Így a hódítás munkája az utolsó munka a Sátán elleni harcban, és az utolsó szakasz Isten irányításában a Sátán legyőzése érdekében. E munka nélkül az ember teljes üdvössége végső soron lehetetlen lenne, a Sátán teljes legyőzése szintén lehetetlen lenne, és az emberiség soha nem lenne képes belépni csodálatos rendeltetési helyére, vagy megszabadulni a Sátán befolyásától. Következésképpen az ember üdvösségének munkája nem fejeződhet be a Sátánnal vívott harc befejezése előtt, mert Isten irányítási munkájának lényege az emberiség üdvösségét szolgálja. A kezdetekben az emberiség Isten kezében volt, de a Sátántól származó kísértés és romlottság miatt a Sátán gúzsba kötötte az embert, aki ezért a gonosz kezébe került. Így a Sátán lett az a tárgy, amit le kell győzni Isten irányítási munkájában. Mivel a Sátán birtokba vette az embert, és mivel az ember a tőke Isten minden irányításában, az ember megmentéséhez vissza kell őt szerezni a Sátán kezéből, ami azt jelenti, hogy az embert, akit a Sátán fogva tartott, vissza kell szerezni. A Sátánt tehát az ember régi beállítottságának megváltoztatásával kell legyőzni, valamint az ember eredeti józan eszének a visszaállításával. Ily módon a fogságba esett ember visszaszerezhető a Sátán kezéből. Ha az ember kiszabadul a Sátán befolyása és rabsága alól, akkor a Sátán megszégyenül, az ember pedig végül visszavétetik, és a Sátán legyőzetik. És mivel az ember kiszabadult a Sátán sötét befolyása alól, az ember lesz ennek az egész csatának a hadizsákmánya, a Sátán pedig a megbüntetendő tárgy lesz, amint a csata véget ér, ami után az emberiség üdvösségének teljes munkája befejeződik.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az ember normális életének helyreállítása és eljuttatása csodálatos rendeltetési helyére)

Isten napi igéi  3. szemelvény

Isten nem táplál rosszindulatot a teremtett lényekkel szemben; Ő csak a Sátánt akarja legyőzni. Minden munkája – legyen az fenyítés vagy ítélet – a Sátánra irányul; az emberiség üdvösségéért végzi, mindez a Sátán legyőzése érdekében történik, és egyetlen célja van: a végsőkig harcolni a Sátán ellen! Isten nem nyugszik addig, amíg nem győzedelmeskedik a Sátán felett! Csak akkor fog megpihenni, ha legyőzte a Sátánt. Mivel Isten minden munkája a Sátánra irányul, és mivel azok, akiket a Sátán megrontott, mind a Sátán hatalmának irányítása alatt állnak, és mind a Sátán hatalma alatt élnek, a Sátán elleni harc és a vele való szakítás nélkül a Sátán nem lazítaná szorítását ezeken az embereken, akiket így nem lehetne megnyerni. Ha nem lennének megnyerve, az azt bizonyítaná, hogy a Sátán nem győzetett le, nem lett leigázva. Tehát Isten 6000 éves irányítási tervében az első szakaszban elvégezte a törvény munkáját, a második szakaszban a Kegyelem Korának munkáját, azaz a keresztre feszítés munkáját, a harmadik szakaszban pedig az emberiség meghódításának munkáját végzi. Mindez a munka az ember Sátán általi megrontásának mértékére irányul, mindez a Sátán legyőzése érdekében történik, és minden egyes szakasz a Sátán legyőzését szolgálja. Isten 6000 éves irányítási munkájának lényege a nagy vörös sárkány elleni harc, és az emberiség irányításának munkája egyben a Sátán legyőzésének munkája, a Sátánnal való küzdelem munkája is. Isten 6000 éven át küzdött, és 6000 éven át dolgozott azon, hogy végül az embert az új birodalomba vezesse. Amikor a Sátán legyőzetik, az ember teljesen felszabadul. Vajon nem ez Isten munkájának mai iránya? Pontosan ez a mai munka iránya: az ember teljes felszabadítása és szabaddá tétele, hogy ne korlátozza semmilyen szabály, és ne korlátozzák semmilyen kötöttségek vagy korlátozások. Mindez a munka az érettségeteknek és a szükségleteiteknek megfelelően történik, ami azt jelenti, hogy csak azt kapjátok meg, amit el tudtok végezni. Nem arról van szó, hogy „kacsát hajtanak a sügérre”, hogy bármit is rátok kényszerítenek, inkább arról, hogy mindez a munka a ti tényleges szükségleteiteknek megfelelően történik. A munka minden egyes szakasza az ember tényleges szükségleteinek és igényeinek megfelelően történik; a munka minden egyes szakasza a Sátán legyőzését szolgálja. Valójában kezdetben nem voltak akadályok a Teremtő és a teremtett lények között. Az összes akadályt a Sátán idézte elő. Az ember képtelenné vált bármit is meglátni vagy megérinteni amiatt, ahogy a Sátán megzavarta és megrontotta őt. Az ember az áldozat, ő az, akit becsaptak. Amint a Sátán legyőzetett, a teremtett lények meglátják majd a Teremtőt, és a Teremtő ránéz a teremtett lényekre, és képes lesz személyesen vezetni őket. Csak ez az az élet, amelyet az embernek élnie kellene a földön. Isten munkája tehát elsősorban a Sátán legyőzését szolgálja, és ha a Sátán legyőzetett, minden megoldódik.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az ember normális életének helyreállítása és eljuttatása csodálatos rendeltetési helyére)

Isten napi igéi  4. szemelvény

Isten egész irányítási tervének munkáját személyesen Maga Isten végzi. Az első szakaszt – a világ teremtését – személyesen Maga Isten végezte, és ha nem így lett volna, akkor senki sem lett volna képes megteremteni az emberiséget; a második szakasz az egész emberiség megváltása volt, és ezt is személyesen Maga Isten végezte; a harmadik szakasz pedig magától értetődik: még nagyobb szükség van arra, hogy Isten minden munkájának befejezését Maga Isten végezze el. Az egész emberiség megváltásának, meghódításának, megnyerésének és tökéletesítésének munkáját személyesen Maga Isten végzi el. Ha nem Ő személyesen végezné ezt a munkát, akkor az Ő kilétét nem képviselhetné az ember, és az Ő munkáját sem végezhetné az ember. Ahhoz, hogy legyőzze a Sátánt, hogy megnyerje az emberiséget, és hogy normális életet adjon az embereknek a földön, Ő személyesen vezeti az embereket, és személyesen dolgozik az emberek között; egész irányítási terve és egész munkája érdekében személyesen kell elvégeznie ezt a munkát. Ha az ember csak azt hiszi, hogy Isten azért jött, hogy az ember megláthassa Őt, hogy boldoggá tegye az embert, akkor az ilyen hiedelmeknek nincs értéke, nincs jelentősége. Az ember felfogása túlságosan felületes! Isten csak úgy tudja ezt a munkát alaposan és maradéktalanul elvégezni, ha Ő maga végzi el. Ha embernek kellene elvégeznie ezt a munkát, akkor képtelen lenne beállni Isten helyére. Mivel nem rendelkezik Isten identitásával vagy lényegével, képtelen Isten munkáját elvégezni, és még ha végezné is az ember ezt a munkát, annak nem lenne semmi hatása. Isten először a megváltás érdekében öltött testet, hogy az egész emberiséget megváltsa a bűntől, hogy képessé tegye az embert a megtisztulásra, és bűnei megbocsáttassanak. A hódítás munkáját is személyesen végzi Isten az emberek között. Ha ebben a szakaszban Isten csak jövendölne, akkor találhatnának egy prófétát vagy egy tehetséges embert a helyére; ha csak prófécia hangozna el, akkor ember léphetne Isten helyébe. Mégis, ha az ember megpróbálná személyesen elvégezni Magának Istennek a munkáját, és megpróbálná az ember életét megmunkálni, lehetetlen lenne számára, hogy ezt a munkát elvégezze. Ezt személyesen Magának Istennek kell elvégeznie: Istennek személyesen testet kell öltenie ahhoz, hogy ezt a munkát elvégezze. Az Ige Korában, ha csak próféciák hangzottak volna el, akkor Ézsaiás vagy Illés próféta végezhette volna ezt a munkát, és nem lett volna szükség arra, hogy Maga Isten személyesen végezze el. Mivel az ebben a szakaszban végzett munka nem pusztán prófécia kimondása, és mivel nagyobb jelentőséggel bír, hogy a szavak munkáját az ember meghódítására és a Sátán legyőzésére használják, ezt a munkát nem végezheti el ember, hanem személyesen Magának Istennek kell elvégeznie. A Törvény Korában Jahve elvégezte munkája egy részét, majd a prófétákon keresztül szólt néhány szót és munkálkodott valamennyit. Ez azért volt így, mert az ember helyettesíthette Jahvét a munkájában, és a látnokok megjósolhattak dolgokat és értelmezhettek néhány álmot az Ő nevében. A kezdetben végzett munka nem az ember beállítottságának közvetlen megváltoztatására irányult, és nem volt összefüggésben az ember bűnével, az embernek csak a törvényt kellett betartania. Jahve tehát nem öltött testet és nem fedte fel magát az embernek, hanem közvetlenül Mózeshez és másokhoz szólt, beszédre késztette őket, és arra, hogy munkálkodjanak az Ő nevében, és közvetlenül az emberiség körében munkálkodjanak. Isten munkájának első szakasza az ember vezetése volt. Ez volt a Sátán elleni harc kezdete, de ez a harc hivatalosan még nem kezdődött el. A Sátán elleni hivatalos háború Isten első megtestesülésével kezdődött, és egészen napjainkig tart. E háború első csatája akkor volt, amikor a megtestesült Istent a keresztre szegezték. A megtestesült Isten keresztre feszítése legyőzte a Sátánt, és ez volt a háború első sikeres szakasza. Amikor a megtestesült Isten elkezdte közvetlenül megmunkálni az ember életét, ez volt az ember visszaszerzésének hivatalos kezdete, és mivel ez az ember régi beállítottságának megváltoztatására irányuló munka volt, ez a Sátánnal való küzdelem munkája volt. A Jahve által kezdetben végzett munkafázis csupán az ember földi életének vezetése volt. Ez volt Isten munkájának kezdete, és bár ez még nem járt együtt semmilyen csatával vagy nagyobb munkával, megalapozta az eljövendő csata munkáját. Később, a Kegyelem Korában a munka második szakasza az ember régi beállítottságának megváltoztatását foglalta magában, ami azt jelenti, hogy Maga Isten alakította az ember életét. Ezt személyesen Istennek kellett elvégeznie: ehhez szükség volt arra, hogy Isten személyesen testet öltsön. Ha nem lett volna testté, senki más nem helyettesíthette volna Őt a munkának ebben a szakaszában, mert ez a Sátán elleni közvetlen harc munkáját képviselte. Ha az ember végezte volna ezt a munkát Isten nevében, ha az ember állt volna a Sátán elé, a Sátán nem adta volna meg magát, és lehetetlen lett volna legyőzni. A megtestesült Istennek kellett eljönnie, hogy legyőzze, mivel a megtestesült Isten lényege még mindig Isten, még mindig Ő az ember élete, és még mindig Ő a Teremtő; bármi történjék is, az Ő identitása és lényege nem fog megváltozni. Így hát testet öltött, és elvégezte a munkát, hogy elérje, hogy a Sátán teljesen megadja magát. Ha az utolsó napok munkájának szakaszában az embernek kellene végeznie ezt a munkát, és közvetlenül vele mondatnák ki a szavakat, képtelen lenne kimondani őket, és ha prófécia hangzana el, akkor ez a prófécia képtelen lenne meghódítani az embert. Azzal, hogy Isten testet ölt, eljön, hogy legyőzze a Sátánt, és eléri, hogy teljesen megadja magát. Amikor teljesen legyőzi a Sátánt, teljesen meghódítja az embert, és teljesen megnyeri az embert, akkor a munka ezen szakasza befejeződik, és sikerrel jár. Az Isten által végzett irányításban az ember nem léphet Isten helyébe. Különösen a kor vezetésének munkája és az új munka elindítása szorul még nagyobb mértékben arra, hogy azt személyesen Maga Isten végezze el. Ember is adhat kinyilatkoztatást az embernek, és elláthatja próféciákkal, de ha olyan munkáról van szó, amelyet személyesen Istennek kell elvégeznie – Maga Isten és a Sátán közötti harc munkája –, akkor ezt a munkát ember nem végezheti el. A munka első szakaszában, amikor még nem volt harc a Sátánnal, Jahve személyesen vezette Izráel népét a próféták által mondott próféciák segítségével. Ezt követően a munka második szakasza a Sátánnal folytatott harc volt, és Maga Isten személyesen testté lett és testet öltött, hogy elvégezze ezt a munkát. Bármi, ami magában foglalja a Sátán elleni harcot, Isten megtestesülését is magában foglalja, ami azt jelenti, hogy ezt a harcot nem lehet ember által megvívni. Ha az embernek kellene megvívnia a csatát, képtelen lenne legyőzni a Sátánt. Hogyan lenne ereje harcolni ellene, miközben még mindig a hatalma alatt áll? Az ember középen áll: ha a Sátán felé hajolsz, akkor a Sátánhoz tartozol, ha azonban Istennek teszel eleget, akkor Istenhez tartozol. Ha az ember megpróbálna Isten helyébe lépni ebben a harcban, vajon képes lenne rá? Ha igen, nem pusztult volna el már régen? Vajon nem került volna már régen az alvilágba? Az ember tehát képtelen helyettesíteni Istent az Ő munkájában, vagyis az ember nem rendelkezik Isten lényegével, és ha harcot vívnál a Sátánnal, képtelen lennél legyőzni azt. Az ember csak bizonyos munkát tud elvégezni; meg tud nyerni néhány embert, de nem tud Isten helyébe lépni Isten munkájában. Hogy tudna az ember harcolni a Sátánnal? A Sátán foglyul ejtene téged, mielőtt egyáltalán belekezdenél. Isten csak akkor nyerheti meg az embert, és az ember csak akkor szabadulhat ki a Sátán kötelékeiből, ha Maga Isten vívja meg a harcot a Sátánnal, és az ember ennek alapján követi Istent és veti alá magát Neki. Amit az ember a saját bölcsességével és képességeivel elérhet, az túlságosan korlátozott; képtelen arra, hogy az embert teljessé tegye, hogy vezesse, sőt, hogy legyőzze a Sátánt. Az ember intelligenciája és bölcsessége képtelen meghiúsítani a Sátán terveit, hogyan tudna hát harcolni ellene?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az ember normális életének helyreállítása és eljuttatása csodálatos rendeltetési helyére)

Isten napi igéi  5. szemelvény

Az emberiség irányításának munkája három szakaszra oszlik, ami azt jelenti, hogy az emberiség megmentésének munkája is három szakaszra oszlik. Ez a három szakasz nem foglalja magában a világ teremtésének munkáját, hanem inkább a Törvény Korában, a Kegyelem Korában és a Királyság Korában végzett munka három szakaszát jelenti. A világ teremtésének munkája az egész emberiség megteremtésének munkája volt. Nem az emberiség megmentésének munkája volt, és nincs is köze az emberiség megmentésének munkájához, mert a világ megteremtésekor az emberiséget még nem rontotta meg a Sátán, így nem volt szükség az emberiség megmentésének munkájára. Az emberiség megmentésének munkája csak azután kezdődött, hogy a Sátán megrontotta az emberiséget, így az emberiség irányításának munkája is csak azután kezdődött, hogy az emberiség megromlott. Más szóval, az ember Isten általi irányítása az Ő emberiség megmentésére irányuló munkájának kezdetével kezdődött, nem pedig az Ő világ teremtésére irányuló munkájával. Az irányítás munkája csak azután jött létre, hogy az emberiségnek romlott beállítottsága lett, így az emberiség irányításának munkája három részt foglal magában, nem pedig négy szakaszt vagy négy kort. Csak így hivatkozhatunk helyesen az emberiség Isten általi irányítására. Amikor az utolsó kor lezárul, az emberiség irányításának munkája teljesen befejeződik. Az irányítás munkájának befejezése azt jelenti, hogy az egész emberiség megmentésének munkája teljesen véget ér, és ez a szakasz innentől lezárul az emberiség számára. Az egész emberiség megmentésének munkája nélkül nem létezne az emberiség irányításának munkája, és nem létezne a munka három szakasza sem. Éppen az emberiség romlottsága miatt, és mert az emberiségnek sürgősen szüksége volt az üdvösségre, Jahve befejezte a világ teremtését, és megkezdte a Törvény Korának munkáját. Csak ekkor kezdődött az emberiség irányításának munkája, ami azt jelenti, hogy csak ekkor kezdődött az emberiség megmentésének munkája. Az „emberiség irányítása” nem az újonnan teremtett emberiség földi életének irányítását jelenti (vagyis a még meg nem rontott emberiségét). Sokkal inkább a Sátán által megrontott emberiség megmentését jelenti, vagyis ennek a megrontott emberiségnek az átalakítását. Ezt jelenti az „emberiség irányítása”. Az emberiség megmentésének munkája nem foglalja magában a világ megteremtésének munkáját, és így az emberiség irányításának munkája nem foglalja magában a világ megteremtésének munkáját, hanem csak a világ teremtésétől elkülönülő három munkafázist foglalja magában. Ahhoz, hogy megértsük az emberiség irányításának munkáját, tisztában kell lennünk a munka három szakaszának történelmével – ez az, amivel mindenkinek tisztában kell lennie, aki meg fog menekülni. Teremtett lényként tisztában kell lenned azzal, hogy az embert Isten teremtette, tisztában kell lenned az emberiség romlottságának forrásával, és még inkább tisztában kell lenned az ember megmentésének folyamatával. Ha csak néhány előírást tudtok követni, megkísérelve, hogy Isten tetszésére legyetek, de fogalmatok sincs arról, hogyan menti meg Isten az emberiséget, vagy sejtelmetek sincs az emberiség romlottságának forrásáról, akkor ez az, ami teremtett lényként hiányzik belőletek. Nem szabad megelégedned azzal, hogy csupán néhány igazságot értesz, amelyeket át lehet ültetni a gyakorlatba, miközben Isten irányítási munkájának tágabb körét nem ismered – ha ez a helyzet, akkor túlságosan dogmatikus vagy. A munka három szakasza az ember Isten általi irányításának valós története, az egész világ evangéliumának megjelenése, az emberiség legnagyobb misztériuma, és egyben az evangélium széles körű hirdetésének alapja. Ha csak egyszerű igazságok megértését keresed, amelyek a te életedre vonatkoznak, és semmit sem tudsz erről, minden misztérium és látomás közül a legnagyobbról, akkor az életed vajon nem egy hibás termékhez hasonlít, amely semmire sem jó, csak arra, hogy nézzék?

Ha az ember csak a gyakorlatra koncentrál, és Isten munkáját, illetve azt, amit az embernek tudnia kellene, másodlagosnak tekinti, akkor vajon amit megnyer a réven, nem veszíti el a vámon? Amit tudnod kell, azt tudnod kell; amit át kell ültetned a gyakorlatba, azt át kell ültetned. Csak akkor leszel olyasvalaki, aki tudja, hogyan kell az igazságra törekedni. Tegyük fel, hogy amikor eljön a nap, hogy hirdesd az evangéliumot, csak annyit tudsz mondani, hogy Isten egy nagyszerű és igazságos Isten, hogy Ő a legfőbb Isten, egy Isten, akihez egyetlen nagyszerű ember sem fogható, és hogy Ő egy olyan Isten, aki felett nincs senki... Csak ezeket a jelentéktelen, felszínes szavakat tudod elmondani, miközben teljességgel képtelen vagy olyan szavakat szólni, amelyek döntő fontosságúak és amelyek a lényegre tapintanak. Semmit sem tudsz mondani Isten vagy Isten munkájának megismeréséről, és ráadásul nem tudod elmagyarázni az igazságot, vagy azt nyújtani, ami hiányzik az emberből. Egy ilyen ember képtelen jól végezni a kötelességét. Istenről bizonyságot tenni és a királyság evangéliumát hirdetni nem egyszerű dolog. Először is fel kell szerelkezned az igazsággal és a látomásokkal, amelyeket meg kell érteni. Amikor tisztában vagy Isten munkájának különféle látomásaival és igazságaival, a szívedben pedig megismered Isten munkáját, és függetlenül attól, hogy Isten mit tesz – legyen az igazságos ítélet vagy finomítás –, alapként rendelkezel a legnagyobb látomással, és rendelkezel a megfelelő igazsággal, melyet a gyakorlatba ültethetsz, akkor képes leszel Istent a végsőkig követni. Tudnod kell, hogy függetlenül attól, hogy milyen munkát végez, Isten munkájának célja nem változik, munkájának központja nem változik, és az emberrel szembeni szándékai nem változnak. Bármilyen kemények is a szavai, bármilyen kedvezőtlen is a környezet, az Ő munkájának alapelvei nem változnak, és az Ő szándéka, hogy megmentse az embert, nem változik. Feltéve, hogy ez nem az ember sorsának vagy rendeltetési helyének kinyilatkoztatása, és nem a végső szakasz munkája, illetve nem az Isten egész irányítási tervének véget vető munka, továbbá feltéve, hogy ez az ember megmunkálásának ideje alatt történik, akkor az Ő munkájának középpontja nem fog változni. Mindig is az emberiség üdvössége lesz. Ez kell, hogy legyen az Istenbe vetett hitetek alapja. A munka három szakaszának célja az egész emberiség üdvössége – ez az ember teljes kiszabadítását jelenti a Sátán hatalmából. Bár a munka mindhárom szakaszának más-más célja és jelentősége van, mindegyik az emberiség megmentésére irányuló munka része, és mindegyik az üdvösség különféle munkája az emberiség igényei szerint. Ha már tisztában vagy a munka e három szakaszának céljával, akkor tisztában leszel azzal is, hogyan fogd fel a munka minden egyes szakaszának jelentőségét, és felismered, miként kell gyakorolnod, hogy eleget tégy Isten szándékainak. Ha el tudsz jutni erre a pontra, akkor ez – vagyis minden látomások közül a legnagyobb – válik az Istenbe vetett hited alapjává. Nemcsak könnyű gyakorlatokra vagy mély igazságokra kell törekedned, hanem kombinálnod kell a látomásokat a gyakorlattal, miközben mind a gyakorlatra vonatkozó igazságoknak, mind a látomásokat illető tudásnak birtokában vagy. Csak ekkor leszel olyasvalaki, aki átfogóan törekszik az igazságra.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Megismerni Isten munkájának három szakaszát az Isten megismeréséhez vezető út)

Isten napi igéi  6. szemelvény

A munka három szakasza áll Isten egész irányításának középpontjában, és ezekben fejeződik ki Isten természete, és mindaz, ami Ő. Azok, akik nem ismerik Isten munkájának három szakaszát, képtelenek felismerni, hogyan fejezi ki Isten az Ő természetét, és nem ismerik Isten munkájának bölcsességét sem. Nem ismerik annak sokféle módját sem, ahogyan Ő megmenti az emberiséget, és nem ismerik az egész emberiségre vonatkozó szándékait sem. A munka három szakasza az emberiség megmentésére irányuló munka teljes kifejeződése, és azok, akik nem ismerik a munka három szakaszát, nem lesznek tisztában a Szentlélek munkájának különböző módszereivel és alapelveivel. Azok, akik pusztán a munka egy bizonyos szakaszából megmaradt előírásokhoz ragaszkodnak mereven, olyan emberek, akik Istent előírásokra korlátozzák, és akiknek az Istenbe vetett hite homályos – az ilyen emberek soha nem kapják meg Isten üdvösségét. Csak Isten munkájának három szakasza képes teljes mértékben kifejezni Isten egész természetét, és teljesen kifejezni Isten szándékát, hogy megmentse az egész emberiséget, valamint az emberiség üdvösségének teljes folyamatát. Ez a bizonyíték arra, hogy Ő legyőzte a Sátánt, és megnyerte az emberiséget; ez Isten győzelmének bizonyítéka, és Isten teljes természetének kifejeződése. Azok, akik Isten munkájának három szakaszából csak egyet értenek, azok Isten természetének csak egy részét ismerik. Az ember elképzeléseiben valószínűleg kialakulnak előírások a munkának ezen egyetlen szakasza alapján, és valószínűvé válik, hogy az ember behatárolja Istent és Isten természetének ezt az egyetlen részét alkalmazza Isten egész természetének ábrázolásaként. Továbbá, az ember képzelődései közül sok belekeveredik, úgy, hogy az ember mereven korlátozza Isten természetét, lényét és bölcsességét, akárcsak Isten munkájának elveit, korlátozott keretek közé szorítva, abban a hitben, hogy ha Isten egyszer ilyen volt, akkor örökké ugyanilyen marad, és az örökkévalóságon át nem változik. Csak azoknak lehet teljes és pontos ismerete Istenről, akik ismerik és felfogják a munka három szakaszát. Legalábbis ők nem az izráeliták vagy a zsidók Isteneként fogják meghatározni Istent, és nem olyan Istenként fogják látni Őt, aki örökké a keresztre lesz szögezve az emberért. Ha valaki csak a munkájának egy szakaszából ismeri Istent, akkor a tudása túlságosan csekély, nem több, mint csepp az óceánban. Ha nem így van, akkor a régi vallásos gárda tagjai közül sokan miért szögeznék Istent élve a keresztre? Vajon nem azért, mert az ember behatárolja Istent bizonyos keretek közé? Nem azért állnak ellen sokan Istennek és akadályozzák a Szentlélek munkáját, mert nem ismerik Isten sokrétű és változatos munkáját, továbbá mert azt a kevés ismeretet és doktrínát használják a Szentlélek munkájának mérésére, amellyel rendelkeznek? Bár az ilyen embereknek csupán felszínes tapasztalatai vannak, természetüknél fogva gőgösek, akaratosak és féktelenek, lenézően tekintenek a Szentlélek munkájára, figyelmen kívül hagyják a Szentlélek által kimért fegyelmezést, ráadásul a Szentlélek munkájának „ellenőrzésére” régi, jelentéktelen doktrínáikat használják. Pózerek is, és teljesen meg vannak győződve saját tanultságukról, és azt hiszik, hogy világszerte szabadon járhatnak. Vajon nem az ilyen emberek azok, akiket a Szentlélek visszautasít, és akiket majd kirekeszt az új kor? Vajon azok, akik Isten elé járulnak és nyíltan ellenállnak Neki, nem megvetendő, sekélyes és korlátozott tudású egyének, akik a saját „zsenialitásukkal” kérkednek? Mindössze egy kevéske ismeretük van a Bibliáról, mégis szabad kezet akarnak szerte a világ „tudományos köreiben”; csupán egy kevéske felszínes doktrínájuk van az emberek tanítására, mégis visszájára akarják fordítani a Szentlélek munkájának folyását, és igyekeznek elérni, hogy az a saját gondolatmeneteik körül forogjon. Rövidlátó létükre Isten 6000 éves munkájának nagyszerűségét kívánják szemlélni. Ezeknek az embereknek nincs említésre méltó józan eszük! Valójában minél több ismeretük van az embereknek Istenről, annál kevésbé ítélik meg könnyelműen az Ő munkáját – csak egy keveset beszélnek Isten jelenlegi munkáját érintő tudásukról, viszont nem hoznak róla könnyelműen ítéletet. Minél kevésbé ismerik az emberek Istent, annál pimaszabbak, annál jobban túlértékelik önmagukat, és annál féktelenebbül hirdetik, hogy mi Isten – ám amit ők hirdetnek, az pusztán doktrína, és nincs tényszerű alapja. Ezek a legértéktelenebb emberek. Akik a Szentlélek munkáját játékként kezelik, azok komolytalan emberek! A Szentlélek új munkájával való találkozás során nem óvatosan közelítik meg azt, hanem jártatják a szájukat és elhamarkodottan ítélkeznek, szabad utat engednek a saját akaratuknak, hogy tagadják a Szentlélek munkájának helytállóságát, és még sértegetik és káromolják is azt – ezek a tiszteletlen egyének vajon nem tudatlanok a Szentlélek munkáját illetően, továbbá nem nagyon arrogáns emberek, akik eredendően gőgösek és féktelenek? Még ha el is jön a nap, amikor az ilyen emberek elfogadják a Szentlélek új munkáját, ők akkor sem fogják elnyerni Isten megbocsátását. Nemcsak lenézik azokat, akik Istenért dolgoznak, hanem Magát Istent is káromolják. Az ilyen banditák számára sem ebben az életben, sem az eljövendő világban nem lesz megbocsátás, és örökre elpusztulnak a pokolban! Az ilyen tiszteletlen, önkényeztető emberek pusztán a hívők címkéjét viselik, és minél inkább ilyenek az emberek, annál hajlamosabbak arra, hogy megszegjék Isten adminisztratív rendeleteit. Vajon mindazon arrogáns egyének, akik eredendően zabolátlanok, és akik soha senkinek nem engedelmeskedtek, nem mind ezt az utat járják? Nem így állnak ellen nap mint nap Istennek, aki mindig új és soha nem régi?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Megismerni Isten munkájának három szakaszát az Isten megismeréséhez vezető út)

Isten napi igéi  7. szemelvény

A munka három szakasza Isten egész munkájának tényszerű feljegyzése; az emberiség Isten általi megmentésének tényszerű feljegyzése, és nem kitalált dolgok. Ha valóban Isten teljes természetének megismerésére kívántok törekedni, akkor ismernetek kell az Isten által végzett munka három szakaszát, továbbá nem szabad kihagynotok egyetlen szakaszt sem. Ez a minimum, amit el kell érniük azoknak, akik Isten megismerésére törekednek. Az ember maga nem képes valódi istenismeretet kiagyalni. Ez nem olyasmi, amit az ember saját maga képes kitalálni, még kevésbé a Szentlélek különleges kegyelmének eredménye, amelyet egyetlen embernek adományoz. Ez inkább olyan tudás, amely azután jön, hogy az ember megtapasztalta Isten munkáját, és olyan tudás Istenről, amely csak azután jön, hogy az ember megtapasztalta Isten munkájának tényeit. Az ilyen tudást nem lehet könnyen megszerezni, és nem is lehet megtanítani. Teljes mértékben személyes tapasztalathoz kapcsolódik. A munka e három szakaszának középpontjában az emberiség Isten általi megmentése áll, de az üdvösség munkáján belül számos munkamódszer szerepel és számos mód, amelyen Isten természete kifejeződik. Az ember számára ezt a legnehezebb azonosítani. Nehéz az embernek felfogni. A korok felosztása, az Isten munkájában bekövetkező változások, a munka helyének változása, a munka befogadójának változása és így tovább – ezek mind benne foglaltatnak a munka három szakaszában. Különösen a Szentlélek munkamódszerének eltérése, valamint az Isten természetében, képmásában, nevében, identitásában és egyebekben bekövetkező változások mind a munka három szakaszához tartoznak. Egy munkafázis csak egy részt képviselhet, és egy bizonyos hatókörre korlátozódik. Nem foglalja magában a korok felosztását, vagy az Isten munkájában bekövetkező változásokat, még kevésbé a többi aspektust. Ez egy nyilvánvaló tény. A munka három szakasza Isten munkájának a teljessége az emberiség megmentésében. Az embernek ismernie kell Isten munkáját és Isten természetét az üdvösség munkájában; e tény nélkül az Istenről való tudásod csak alaptalan szavakból áll, nem több, mint nagyképű dogmatizálás. Az ilyen tudás nem tudja sem meggyőzni, sem meghódítani az embert; ellentétben áll a valósággal, és nem az igazság. Lehet, hogy nagyon bőséges és kellemes a fülnek, de ha ellentétben áll Isten eredendő természetével, akkor Isten nem fog megkímélni téged. Nemcsak hogy nem fogja elismerni a tudásodat, hanem még megtorlást is mér rád az istenkáromlásod bűne miatt. Az Istenről való tudás szavait nem lehet könnyedén kimondani. Lehetsz ékesszóló és aranyszájú, és bár szavaid olyan leleményesek, hogy el tudod adni a feketét fehérnek, a fehéret pedig feketének, mégsem vagy a helyzet magaslatán, amikor Isten ismeretéről kell beszélned. Isten nem olyasvalaki, akit hanyagul megítélhetsz, dicsérhetsz vagy ócsárolhatsz. Bárkit és mindenkit dicsérhetsz, mégis nehezen találod a megfelelő szavakat Isten páratlan kegyelmének leírására – erre minden vesztes rájön. Bár a nyelvnek sok mestere van, akik leírják Istent, az általuk leírtak pontossága csak egy százada annak az igazságnak, amit az Isten által választott emberek mondanak, azok, akik bár csak korlátozott szókincs birtokában vannak, de gazdag tapasztalatokra támaszkodhatnak. Így látható, hogy az Istenről való tudás a pontosságban és a gyakorlatiasságban rejlik, nem pedig a szavak ügyes használatában vagy a gazdag szókincsben, és hogy az ember tanulása és az Istenről való tudás teljesen független egymástól. Az Istenről való tudás tanulsága magasabb rendű, mint az emberiség bármelyik természettudománya. Olyan lecke, amelyet csak annak a rendkívül kisszámú embernek sikerülhet megtanulnia, akik Isten megismerésére törekednek, nem pedig egy bármilyen tehetséges embernek. Tehát nem szabad úgy tekintenetek Isten megismerésére és az igazság keresésére, mintha ezek olyan dolgok lennének, amelyeket egy egyszerű gyermek is elérhet. Lehet, hogy teljesen sikeres voltál a családi életedben, a karrieredben, vagy a házasságodban, de amikor az igazságról és az Isten megismerésének leckéjéről van szó, semmit sem tudsz felmutatni, és semmit sem értél el. Az igazság gyakorlatba ültetése, mondhatjuk, nagy nehézséget jelent számotokra, és Isten megismerése még nagyobb probléma. Ez a ti nehézségetek, és ezzel a nehézséggel néz szembe az egész emberiség is. Azok között, akik elértek némi eredményt Isten megismerésében, szinte senki sincs, aki megfelelne az elvárásnak. Az ember nem tudja, hogy mit jelent ismerni Istent, miért szükséges megismerni Istent, illetve hogy pontosan milyen szintet kell elérnie, mielőtt megismeri Istent. Ez az, ami annyira zavarba ejtő az emberiség számára, és egész egyszerűen ez a legnagyobb rejtély, amellyel az emberiségnek szembe kell néznie – senki sem képes megválaszolni ezt a kérdést, és senki sem hajlandó megválaszolni ezt a kérdést, mert a mai napig senki sem volt sikeres az emberek közül e munka vizsgálatában. Talán amikor a munka három szakaszának rejtélyét megismeri az emberiség, azt követően megjelenik egy csoport tehetséges ember, akik ismerik Istent. Természetesen remélem, hogy ez így lesz, ezenfelül folyamatban van e munka végrehajtása. Remélem, hogy a közeljövőben több ilyen tehetséges ember felbukkanását látom majd, és remélem, hogy tanúi lesznek a munka e három szakasza tényének – ami természetesen azt jelenti, hogy ők lesznek az elsők, akik bizonyságot tesznek a munka e három szakasza mellett. De semmi sem lenne szomorúbb és sajnálatosabb, mint ha az ilyen tehetséges emberek nem bukkannának fel azon a napon, amikor Isten munkája véget ér, vagy ha csak egy-két ilyen ember van, és ők azok, akik személyesen elfogadták, hogy a megtestesült Isten tökéletessé tegye őket. Ez azonban csak a legrosszabb forgatókönyv. Bármi legyen is a helyzet, még mindig remélem, hogy azok, akik valóban törekednek, elnyerhetik ezt az áldást. Az idők kezdete óta soha nem volt még ilyen munka; ilyen vállalkozásra még nem került sor az emberi fejlődés történetében. Ha valóban az elsők közé tudsz kerülni, akik ismerik Istent, vajon nem az lenne a legnagyobb megtiszteltetés minden teremtett lény között? Van-e az emberiség között olyan teremtett lény, akit Isten jobban elismerne? Az ilyen munkát nem könnyű teljesíteni, de végül mégis eredményes lesz. Nemtől vagy nemzetiségtől függetlenül mindazok, akik képesek Isten ismeretének elérésére, végül birtokában lesznek Isten legnagyobb megbecsülésének, és egyedül ők lesznek azok, akik Isten tekintélyével rendelkeznek. Ez a ma munkája, és ez a jövő munkája is; ez a 6000 éves munka során elvégzendő utolsó és legmagasabb rendű munka, és ez egy olyan munkamódszer, amely az ember minden kategóriáját feltárja. Az embereket Isten megismerésére sarkalló munka révén feltárulnak az összes fajta ember sorai: azok, akik ismerik Istent, alkalmasak Isten áldásainak befogadására és ígéreteinek megöröklésére, míg azok, akik nem ismerik Istent, alkalmatlanok Isten áldásainak befogadására és ígéreteinek megöröklésére. Akik ismerik Istent, azok Isten bizalmasai, akik pedig nem ismerik Istent, azokat nem lehet Isten bizalmasainak nevezni; Isten bizalmasai megkaphatják Isten bármely áldását, de akik nem az Ő bizalmasai, azok nem alkalmasak semmilyen munkára. Legyen szó akár megpróbáltatásokról, finomításról vagy ítéletről, mindezek a dolgok annak lehetővé tételét szolgálják, hogy az ember végül megismerje Istent és alávesse magát Neki. Ez az egyetlen olyan hatás, amelyet végül is el lehet érni. Az, hogy a munka három szakasza teljességében ismertté válik, előnyös az Isten ember általi megismerésének szempontjából, és segíti az embert Isten teljesebb és alaposabb megismerésében. Mindez a munka az ember javára válik.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Megismerni Isten munkájának három szakaszát az Isten megismeréséhez vezető út)

Isten napi igéi  8. szemelvény

Magának Istennek a munkája az a látomás, amelyet az embernek ismernie kell, mivel Isten munkáját az ember nem tudja teljesíteni, és nincs az ember birtokában. A munka három szakasza Isten irányításának teljessége, és nincs ennél nagyobb látomás, amit az embernek ismernie kellene. Ha az ember nem ismeri a látomások e legnagyobbikát, akkor nem könnyű megismernie Istent, nem könnyű megértenie Isten szándékait, ráadásul az út, amelyen az ember jár, egyre fáradságosabbá válik. Látomások nélkül az ember nem tudott volna idáig eljutni. A látomások tartották fenn az embert a mai napig, és azok váltak az ember legnagyobb oltalmává. A jövőben a tudásotoknak el kell mélyülnie. Meg kell ismernetek az Ő szándékainak teljességét és bölcs munkájának lényegét a munka három szakaszán belül. Csak ez az igazi érettségetek. A munka utolsó szakasza nem önmagában áll, hanem része a két előző szakasszal együtt kialakított egésznek, ami azt jelenti, hogy lehetetlen az üdvösség teljes munkáját a három szakasz közül csak az egyik elvégzésével befejezni. Bár a munka utolsó szakasza képes az embert teljesen megmenteni, ez nem jelenti azt, hogy egyedül csak ezt az egyetlen szakaszt kell elvégezni, és hogy a munka két korábbi szakaszára nincs szükség ahhoz, hogy az ember kiszabaduljon a Sátán befolyása alól. A három szakaszból önmagában egyik sem tekinthető úgy, mint az egyetlen látomás, amelyet az egész emberiségnek ismernie kell, mert az üdvösség munkájának teljessége a munka három szakasza, nem pedig egyetlen szakasz közülük. Amíg az üdvösség munkája nem teljesedik be, addig az Isten általi irányítás nem érhet teljesen véget. Isten lénye, természete és bölcsessége az üdvösség munkájának teljességében fejeződik ki; ezek nem válnak ismertté az ember számára a legelején, hanem fokozatosan fejeződtek ki az üdvösség munkájában. Az üdvösség munkájának minden egyes szakasza Isten természetének egy részét és lényének egy részét fejezi ki; a munka egyetlen szakasza sem képes közvetlenül és teljesen kifejezni Isten lényének teljességét. Mint ilyen, mivel az üdvösség munkája csak akkor zárulhat le teljesen, ha a munka három szakasza befejeződött, az ember ismerete Isten teljességéről elválaszthatatlan Isten munkájának három szakaszától. Amit az ember a munka egy szakaszából nyer, az csupán Isten természete, amely az Ő munkájának egyetlen részében jut kifejezésre. Nem képviselheti azt a természetet és lényt, amely az előtte vagy utána lévő szakaszokban fejeződik ki. Ez azért van így, mert az emberiség megmentésére irányuló munka nem fejeződik be azonnal egy időszakban vagy egy helyen, hanem fokozatosan mélyül el az ember fejlettségi állapotának megfelelően különböző időkben és helyeken. Ez egy olyan munka, amely szakaszokban zajlik, nem pedig egyetlen szakaszban teljesül. Isten teljes bölcsessége tehát a három szakaszban kristályosodik ki, nem pedig egyetlen szakaszban. Az Ő teljes lénye és teljes bölcsessége megoszlik e három szakasz között – minden szakasz tartalmazza az Ő lényét, és minden szakasz egy feljegyzés az Ő munkájának bölcsességéről. Az embernek meg kell ismernie Isten teljes természetét, amely ebben a három szakaszban fejeződik ki. Isten e lénye rendkívül fontos az egész emberiség számára, és ha az emberek nem rendelkeznek ezzel a tudással, amikor Istent imádják, akkor nem különböznek azoktól, akik Buddhát imádják. Isten munkája az emberek között nincs elrejtve az emberek elől, és mindazoknak, akik imádják Istent, ismerniük kell. Mivel Isten az üdvösség munkájának három szakaszát elvégezte az emberek között, az embernek ismernie kellene annak kifejeződését, hogy mi Ő és mije van a munka e három szakasza során. Ezt kell az embernek tennie. Isten azt rejti el az ember elől, amit az ember nem képes teljesíteni, és amit az embernek nem kell tudnia, míg Isten azt mutatja meg az embernek, amit tudnia és birtokolnia kell. A munka mindhárom szakasza az előző szakasz alapjaira épül; nem függetlenül, az üdvösség munkájától elkülönülve kerül rá sor. Bár nagy különbségek vannak a korban és az elvégzett munkában, a középpontban mégis az emberiség üdvössége áll, és az üdvösség munkájának minden egyes szakasza mélyebb, mint az előző.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Megismerni Isten munkájának három szakaszát az Isten megismeréséhez vezető út)

Isten napi igéi  9. szemelvény

Isten munkája az emberek között nincs elrejtve az emberek elől, és mindazoknak, akik imádják Istent, ismerniük kell. Mivel Isten az üdvösség munkájának három szakaszát elvégezte az emberek között, az embernek ismernie kellene annak kifejeződését, hogy mi Ő és mije van a munka e három szakasza során. Ezt kell az embernek tennie. Isten azt rejti el az ember elől, amit az ember nem képes teljesíteni, és amit az embernek nem kell tudnia, míg Isten azt mutatja meg az embernek, amit tudnia és birtokolnia kell. A munka mindhárom szakasza az előző szakasz alapjaira épül; nem függetlenül, az üdvösség munkájától elkülönülve kerül rá sor. Bár nagy különbségek vannak a korban és az elvégzett munkában, a középpontban mégis az emberiség üdvössége áll, és az üdvösség munkájának minden egyes szakasza mélyebb, mint az előző. A munka minden egyes szakasza az előzőnek az alapjaiból folytatódik, anélkül, hogy az előző valaha is elvettetne. Ily módon a mindig új és sohasem régi munkája során Isten folyamatosan kifejezi az Ő természetének olyan aspektusait, amelyeket korábban soha nem fejezett ki az ember számára, és mindig megismerteti az embert az Ő új munkájával és új lényével. Még ha a régi vallásos gárda mindent meg is tesz, hogy ennek ellenálljon, és nyíltan szembeszáll vele, Isten akkor is azt az új munkát végzi, amelyet végeznie kell. Az Ő munkája mindig változik, és emiatt mindig az ember ellenállásába ütközik. Ugyanígy az Ő természete is mindig változik, ahogyan a kor és munkájának befogadói is. Továbbá mindig olyan munkát végez, amelyet korábban még soha nem végzett, sőt olyan munkát is végez, amely az ember számára úgy tűnik, hogy ellentmondásban van a korábban végzett munkával, és ellentétes azzal. Az ember csak egyfajta munkát vagy egyfajta gyakorlatot fogad el, és nehéz az ember számára elfogadni az olyan munkát vagy gyakorlatokat, amelyek ellentétesek ezekkel, vagy magasabb rendűek ezeknél. A Szentlélek azonban mindig új munkát végez, és így vallási szakértők csoportjai jelennek meg egymás után, akik ellenállnak Isten új munkájának. Ezek az emberek pontosan azért lettek „szakértők”, mert nincs tudomásuk arról, hogy Isten hogyan mindig új és sohasem régi, és nem ismerik Isten munkájának alapelveit, továbbá nem ismerik azt a sokféle módot, ahogyan Isten megmenti az embert. Ilyenképpen az ember teljességgel képtelen megmondani, hogy ez a munka a Szentlélektől származik-e, és hogy Magának Istennek a munkája-e. Sokan ragaszkodnak ahhoz a hozzáálláshoz, hogy ha valami megegyezik a korábbi szavakkal, elfogadják, ha pedig valami eltér a korábbi munkától, akkor ellenzik és elutasítják. Vajon ti ma nem ezeket az elveket követitek? Az üdvösség munkájának három szakasza nem volt nagy hatással rátok, és vannak, akik úgy gondolják, hogy a munka két korábbi szakasza olyan teher, amit egyszerűen nem kell ismerniük. Úgy gondolják, hogy ezeket a szakaszokat nem kellene a tömegeknek hirdetni, és minél hamarabb vissza kellene vonni, hogy az embereket ne zavarja össze a háromszakaszos munka előző két szakasza. A legtöbben úgy vélik, hogy a munka két korábbi szakaszának megismertetése szükségtelen, és nem segít Isten megismerésében – ezt gondoljátok ti. Ma mindannyian azt hiszitek, hogy helyes így cselekedni, de eljön majd a nap, amikor felismeritek munkám fontosságát. Tudjátok meg, hogy nem végzek olyan munkát, amelynek nincs jelentősége. Mivel közlöm veletek a munka három szakaszát, ezek bizonyára hasznotokra válnak; mivel a munka e három szakasza Isten egész irányításának középpontjában áll, az egész világegyetemben mindenkinek erre kell összpontosítania. Egy nap mindannyian fel fogjátok ismerni e munka fontosságát. Tudjátok meg, hogy azért álltok ellen Isten munkájának, vagy azért használjátok a saját elképzeléseiteket a mai munka mérésére, mert nem ismeritek Isten munkájának alapelveit, és elhamarkodottan kezelitek a Szentlélek munkáját. Az Istennel szembeni ellenállásotokat és a Szentlélek munkájának akadályozását az elképzeléseitek és eredendő arroganciátok okozza. Ez nem azért van, mert Isten munkája rossz, hanem mert természeteteknél fogva túlságosan lázadók vagytok. Miután megtalálták az Istenbe vetett hitüket, egyesek még azt sem tudják biztosan megmondani, honnan származik az ember, mégis nyilvános beszédeket mernek tartani, megítélve a Szentlélek munkájának helyes és helytelen részeit. Még az apostolokat is kioktatják, akik a Szentlélek új munkáját végzik, beleszólnak és szemtelen megjegyzéseket tesznek; emberi mivoltuk túlságosan alacsonyrendű, és a legcsekélyebb józan ész sincs bennük. Vajon nem jön el az a nap, amikor az ilyen embereket visszautasítja a Szentlélek munkája, és a pokol tüze megégeti őket? Nem ismerik Isten munkáját, ehelyett megítélik azt, és még utasítani is próbálják Istent, hogyan munkálkodjon. Hogyan ismerhetik meg az ilyen emberek Istent, akik híján vannak a józan észnek? Az ember a keresés és megtapasztalás folyamata során ismeri meg Istent; az Istenről való tudást nem a Szentlélek megvilágosítása által nyeri el önkényes ítélkezése során. Minél pontosabbá válik az emberek tudása Istenről, annál kevésbé állnak ellen Neki. Ezzel szemben minél kevesebbet tudnak az emberek Istenről, annál valószínűbb, hogy ellenállnak Neki. Az elképzeléseid, a régi természeted és az emberi mivoltod, jellemed és erkölcsi felfogásod az a tőke, amellyel ellenállsz Istennek, és minél romlottabb az erkölcsöd, minél aljasabb a jellemed és minél alantasabb az emberi mivoltod, annál inkább Isten ellensége vagy. Azok, akik erős elképzelésekkel rendelkeznek és öntelt beállítottságúak, még inkább ellenségesek a megtestesült Istennel szemben; az ilyen emberek az antikrisztusok. Ha az elképzeléseid nem kerülnek helyreigazításra, akkor mindig Isten ellen valók lesznek; soha nem leszel összeegyeztethető Istennel, és mindig távol leszel tőle.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Megismerni Isten munkájának három szakaszát az Isten megismeréséhez vezető út)

Isten napi igéi  10. szemelvény

A munka három szakaszát egyetlen Isten végzi; ez a legnagyobb látomás, és ez az egyetlen út Isten megismeréséhez. A munka három szakaszát csakis Maga Isten végezheti. Ember nem végezhet ilyen munkát az Ő nevében. Azaz csakis Maga Isten végezhette a saját munkáját a kezdetektől napjainkig. Bár Isten munkájának három szakasza különböző korokban és helyszíneken valósult meg, és bár mindegyiknek a munkája más és más, az összes munkát egy Isten végzi. Az összes látomás közül, amelyeket az embernek ismernie kell, ez a legnagyobb, és ha az ember teljesen megérti, akkor képes lesz helytállni. Ma a különböző vallások és felekezetek legnagyobb problémája az, hogy nem ismerik a Szentlélek munkáját, és képtelenek különbséget tenni a Szentlélek munkája és a nem a Szentlélektől eredő munka között – emiatt nem tudják megmondani, hogy a munka ezen szakaszát is Jahve Isten végzi-e, mint a munka előző két szakaszát. Bár az emberek követik Istent, a legtöbben még mindig nem tudják megmondani, hogy ez-e a helyes út. Az ember aggódik, hogy ez-e az az út, amelyet személyesen Maga Isten vezet, és hogy Isten megtestesülése tény-e. A legtöbb embernek még mindig fogalma sincs arról, hogyan lehet ezeket a dolgokat megkülönböztetni. Azok, akik Istent követik, bizonytalanok ezt az utat illetően, így a megtartott prédikációk csak részleges hatást érnek el ezen emberek körében, és képtelenek teljes mértékben hatékonyak lenni, és ez aztán kihat az ilyen emberek életbe való belépésére. Ha az ember látja a munka három szakaszában, hogy azokat Isten Maga végzi különböző időpontokban, különböző helyeken és különböző embereken; ha az ember látja, hogy bár a munka eltérő, mégis mindet egy Isten végzi, és mivel egy Isten által végzett munkáról van szó, akkor annak helyesnek és hibátlannak kell lennie, és bár ellentmond az ember elképzeléseinek, nem tagadható, hogy egy Isten munkájáról van szó – ha az ember biztosan ki tudja mondani, hogy ez egy Isten munkája, akkor az ember elképzelései pusztán említésre se méltó apróságokká csökkennek. Az ember nincs tisztában a látomásokkal, csak Jahvét ismeri Istenként, Jézust pedig az Úrként, és a mai megtestesült Istent illetően kétféleképpen gondolkodik. Következésképpen sokan még mindig Jahve és Jézus munkájához kötődnek, és a mai munkával kapcsolatban elképzelések gyötrik őket, és a legtöbb ember mindig bizonytalankodik, és nem veszi komolyan a mai munkát. Az embernek nincsenek elképzelései a munka utóbbi két szakaszáról, amelyek láthatatlanok voltak. Ez azért van, mert az ember nem érti a munka utóbbi két szakaszának valóságát, és nem volt személyesen tanúja azoknak. Mivel a munka e szakaszait nem lehet látni, az ember úgy képzeli el, ahogyan akarja; függetlenül attól, hogy mit talál ki, nincsenek tények, amelyek bizonyíthatnák ezeket a képzelgéseket, és nincs, aki kijavítsa őket. Az ember szabadjára engedi indulatait, szélnek ereszti az óvatosságot, és szabad folyást enged képzeletének. Nincsenek tények, amelyek igazolhatnák képzelődéseit, így az ember képzelődései „tényekké” válnak, függetlenül attól, hogy megállnak-e. Így az ember az elméjében elképzelt saját istenében hisz, és nem a valóság Istenére törekszik. Ha egy embernek egyfajta hite van, akkor száz embernek százféle hite van. Az embernek azért van ilyen hite, mert nem látta Isten gyakorlati munkáját, mert csak hallotta a fülével, de nem látta a szemével. Az ember hallott legendákat és történeteket – de ritkán hallotta az ismeretet Isten munkájának tényeiről. Ezért van az, hogy olyan emberek, akik csak egy éve hívők, a saját elképzeléseiken keresztül hisznek Istenben, és ugyanez igaz azokra is, akik egész életükben hittek Istenben. Azok, akik nem látják a tényeket, soha nem fognak tudni szabadulni attól a hittől, amelyben elképzeléseik vannak Istenről. Az ember azt hiszi, hogy megszabadult régi elképzeléseinek kötelékeitől, és új területre lépett. Vajon nem tudja az ember, hogy azoknak a tudása, akik nem látják Isten igazi arcát, nem más, mint elképzelések és szóbeszéd? Az ember azt hiszi, hogy az elképzelései helyesek és hiba nélküliek, és azt hiszi, hogy ezek az elképzelések Istentől származnak. Ma, amikor az ember tanúja Isten munkájának, elengedi a hosszú évek alatt felhalmozódott elképzeléseit. A múltbeli képzelgések és eszmék akadályozzák e szakasz munkáját, és az ember számára nehézzé vált az ilyen elképzelések elengedése és az ilyen eszmék megcáfolása. Sokak elképzelései, akik a mai napig követték Istent, e munka minden egyes lépésével kapcsolatban egyre súlyosabbá váltak, és ezek az emberek fokozatosan egy csillapíthatatlan gyűlöletet alakítottak ki a megtestesült Isten iránt. E gyűlölet forrását az ember elképzelései és képzelődései jelentik. A tények nem engedik meg az embernek, hogy szabadjára engedje a képzeletét, még kevésbé engednek teret bármiféle hanyag cáfolatnak, az ember elképzelései és képzelődései pedig nem tűrhetik a tények létezését; továbbá az ember nem gondol a tények helytállóságára és hitelességére, és csupán folyton szabadjára engedi az elképzeléseit, és továbbfejleszti a saját képzelődéseit. Pontosan emiatt váltak az ember elképzelései és képzelődései a mai munka ellenségévé, egy olyan munkáé, amely ellentétes az ember elképzeléseivel. Erről csak azt lehet mondani, hogy az ember elképzeléseinek a hibája, és nem mondható Isten munkája hibájának. Az ember bármit elképzelhet, amit csak akar, de nem cáfolhatja szabadon Isten munkájának egyetlen szakaszát vagy egyetlen részletét sem; Isten munkájának ténye nem tűr sértést az embertől. Szabadon engedheted a képzeletedet, és akár szép történeteket is kitalálhatsz Jahve és Jézus munkájáról, de nem cáfolhatod Jahve és Jézus munkájának egyetlen szakaszának tényét sem; ez egy alapelv, egyben adminisztratív rendelet is, és meg kell értenetek e kérdések fontosságát. Az ember úgy véli, hogy a munkának ez a szakasza nem igazodik az ember elképzeléseihez, és hogy ez nem igaz a munka két korábbi szakaszára. Képzeletében az ember azt hiszi, hogy a két korábbi szakasz munkája biztosan nem ugyanolyan, mint a mai munka – de gondoltál már arra, hogy Isten munkájának elvei mind egyformák, hogy az Ő munkája mindig gyakorlatias, és kortól függetlenül mindig lesz egy emberáradat, akik ellenállnak és szembeszegülnek az Ő munkájának tényével? Mindazok, akik ma ellenállnak és szembeszegülnek a munka e szakaszával, kétségtelenül a múltban is ellenálltak volna Istennek, mivel az ilyen emberek mindig Isten ellenségei lesznek. Azok az emberek, akik ismerik Isten munkájának tényét, a munka három szakaszát egyetlen Isten munkájának fogják látni, és el fogják engedni elképzeléseiket. Ezek azok az emberek, akik ismerik Istent, és az ilyen emberek azok, akik valóban követik Istent. Amikor Isten egész irányítása a végéhez közeledik, Isten mindent a maga fajtája szerint fog besorolni. Az embert a Teremtő keze alkotta, és a végén teljesen vissza kell hoznia az embert az Ő uralma alá; ez a munka három szakaszának befejezése. Az utolsó napok munkájának szakasza, valamint az előző két szakasz Izráelben és Júdeában, Isten egész világegyetemre vonatkozó irányítási terve. Ezt senki sem tagadhatja, ez Isten munkájának ténye. Bár az emberek nem sokat tapasztaltak vagy láttak ebből a munkából, a tények mégis tények, és ez minden ember számára tagadhatatlan. Azok az emberek, akik a világegyetem minden pontján hisznek Istenben, mind elfogadják a munka három szakaszát. Ha te a munkának csak egy bizonyos szakaszát ismered, és nem érted a munka másik két szakaszát, nem érted Isten elmúlt időkbeli munkáját, akkor nem vagy képes elmondani az igazságot Isten egész irányítási tervéről, és az Istenről való tudásod egyoldalú, mert az Istenben való hitedben nem ismered vagy nem érted Őt, így nem vagy alkalmas arra, hogy Isten tanúja legyél. Függetlenül attól, hogy a jelenlegi tudásod ezekről a dolgokról mélyreható vagy felszínes, végül mindannyiótoknak rendelkeznetek kell tudással és alapos meggyőződéssel, majd minden ember meglátja Isten munkájának teljességét, és aláveti magát Isten uralmának. E munka végén minden vallás eggyé válik, minden teremtett lény visszatér a Teremtő uralma alá, minden teremtett lény az egy igaz Istent fogja imádni, továbbá minden gonosz vallás semmivé lesz, és soha többé nem jelenik meg.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Megismerni Isten munkájának három szakaszát az Isten megismeréséhez vezető út)

Isten napi igéi  11. szemelvény

Mire föl ez a folyamatos hivatkozás a munka három szakaszára? A korok múlása, a társadalmi fejlődés és a természet változó arca mind a munka három szakaszának változását követi. Az emberiség Isten munkájával együtt változik az időben, és nem önmagától fejlődik. Isten munkájának három szakaszára azért történik utalás, hogy minden teremtett lény és minden ember az összes vallásból és felekezetből az egy Isten uralma alá kerüljön. Függetlenül attól, hogy milyen valláshoz tartozol, végül mindannyian megadjátok magatokat Isten uralmának. Ezt a munkát csak Maga Isten végezheti el; ezt nem tudja megtenni egyetlen vallási vezető sem. A világon több nagy vallás létezik, és mindegyiknek megvan a maga elöljárója vagy vezetője, követőik pedig a világ különböző országaiban és régióiban vannak szétszóródva; szinte minden országban, legyen az kicsi vagy nagy, különböző vallások vannak. Függetlenül azonban attól, hogy hány vallás van szerte a világon, a világegyetemben minden ember végső soron egyetlen Isten vezetése alatt létezik, nem pedig vallási elöljárók vagy vezetők vezetése alatt. Ez azt jelenti, hogy az emberiséget nem egy bizonyos vallási elöljáró vagy vezető vezeti, hanem a Teremtő vezeti az egész emberiséget, aki az eget, a földet és minden dolgot teremtett, és aki az emberiséget is teremtette – ez tény. Bár a világnak több nagy vallása van, függetlenül attól, hogy milyen nagyok, mind a Teremtő uralma alatt léteznek, és egyikük sem lépheti túl ennek az uralomnak a hatókörét. Az emberiség fejlődése, a társadalom felemelkedése, a természettudományok előrehaladása – mindegyik elválaszthatatlan a Teremtő rendelkezéseitől, és ezt a munkát nem végezheti el bármely vallási elöljáró. Egy vallási elöljáró csupán egy adott vallás vezetője, és nem képviselheti Istent, továbbá nem képviselheti Azt sem, aki az eget, a földet és minden dolgot teremtett. Egy vallási elöljáró vezethet mindenkit az egész valláson belül, de nem parancsolhat az összes teremtett lénynek az ég alatt – ez általánosan elismert tény. Egy vallási elöljáró csupán egy vezető, és nem lehet egyenrangú Istennel (a Teremtővel). Minden dolog a Teremtő kezében van, és a végén minden visszatér a Teremtő kezébe. Az emberiséget Isten teremtette, és minden vallás Isten uralma alá fog kerülni – ez elkerülhetetlen. Egyedül Isten a Legfelsőbb minden dolog között, és az összes teremtett lény közül a legfőbb uralkodónak is az Ő uralma alá kell kerülnie. Bármilyen magas legyen is egy személy státusza, ő nem tudja az emberiséget megfelelő rendeltetési helyre vinni, és senki sem képes minden dolgot a maga fajtája szerint osztályozni. Jahve Maga teremtette az emberiséget és osztályozta őket fajtájuk szerint, és amikor eljön a végidő, akkor is Ő Maga fogja végezni a saját munkáját, osztályozva mindent a maga fajtája szerint – semmilyen személy nem veheti át Isten helyét ebben a munkában. A kezdetektől napjainkig végzett munka három szakaszát mind Maga Isten végezte el, az egyetlen Isten végezte el. A munka három szakaszának ténye az egész emberiség Isten általi vezetésének ténye, amit senki sem tagadhat. A munka három szakaszának végén minden dolog a maga fajtája szerint lesz besorolva, és visszatér Isten uralma alá, mivel a világegyetem felett és abban mindenütt csak ez az egy Isten létezik, és nincsenek más vallások. Aki képtelen a világot megteremteni, az képtelen lesz arra is, hogy véget vessen annak, míg aki a világot teremtette, az biztosan képes lesz arra, hogy véget vessen annak. Ezért, ha valaki képtelen véget vetni a kornak, és csak abban tud segíteni az embernek, hogy művelje magát és finomítsa a jellemét, akkor az biztosan nem Isten, biztosan nem az emberiség Ura, és képtelen lesz ilyen nagyszerű munkát végezni. Csak Egyvalaki van, aki el tud végezni egy ilyen munkát, és mindazok, akik képtelenek elvégezni ezt a munkát, biztosan különféle gonosz szellemek, és nem Isten, és minden gonosz szellem Isten ellensége. Amíg valami az embereket félrevezető gonosz szellemek munkája, addig az egy gonosz vallás, a gonosz vallások pedig nem összeegyeztethetők Istennel, és ami nem összeegyeztethető Istennel, az Isten ellensége. Minden munkát ez az egyetlen igaz Isten végez, és az egész világegyetemet ez az egyetlen Isten uralja. Függetlenül attól, hogy a munkája Izráelben vagy Kínában van, függetlenül attól, hogy a munkát a Lélek vagy a test végzi, mindent Maga Isten végez, és senki más nem végezheti. Éppen azért, mert Ő az egész emberiség Istene, szabadon munkálkodik, a körülmények korlátozása nélkül. Ez minden látomás közül a legnagyobb. Teremtett lényként, ha egy teremtett lény kötelességét akarod elvégezni, és meg akarod érteni Isten szándékait, akkor meg kell értened Isten munkáját, meg kell értened Isten teremtett lényekre vonatkozó szándékait, meg kell értened az Ő irányítási tervét, és meg kell értened az Általa végzett munka minden jelentőségét. Akik ezt nem értik meg, azok nem megfelelő színvonalúak teremtett lényként! Teremtett lényként, ha nem érted, honnan jöttél, nem érted az emberiség történelmét és az Isten által végzett összes munkát, és még kevésbé érted, hogyan fejlődött az emberiség napjainkig, és nem tudod, ki uralkodik az egész emberiség felett, akkor szóba sem jöhet, hogy kötelességet teljesíts. Isten a mai napig vezette az emberiséget, és amióta megteremtette az embert a földön, soha nem hagyta el. A Szentlélek soha nem hagyta abba a munkát, soha nem hagyta abba az emberiség vezetését, és soha nem hagyta el az emberiséget. Az emberiség azonban nem veszi észre, hogy van Isten, még kevésbé ismeri Istent. Vajon van ennél megalázóbb dolog minden teremtett lény számára? Isten személyesen vezeti az embert, de az ember nem érti Isten munkáját. Teremtett lény vagy, mégsem vagy tudatában a saját történelmednek, nem vagy tudatában annak, hogy ki vezetett téged az utadon, és nem vagy tudatában az Isten által végzett munkának, és így nem ismerheted Istent. Ha még most sem vagy tudatában ezeknek a dolgoknak, akkor soha nem leszel alkalmas arra, hogy Isten tanúja légy. Ma a Teremtő ismét személyesen vezet minden embert, és minden embert arra késztet, hogy szemlélje bölcsességét, mindenhatóságát, üdvösségét és csodálatos mivoltát. Ennek ellenére még mindig nem veszed észre vagy nem érted – így hát nem te vagy az, aki nem fog üdvösséget kapni? Azok, akik a Sátántól valók, nem értik Isten szavait, míg azok, akiket Isten kiválasztott, hallják Isten hangját. Mindazok, akik ismerik és értik az Általam mondott szavakat, üdvözülnek majd és tanúságot tehetnek Isten mellett; mindazok, akik nem értik az Általam mondott szavakat, nem tudnak tanúságot tenni Isten mellett, és ők azok, akik ki lesznek iktatva. Azok, akik nem értik meg Isten szándékait és nem ismerik fel Isten munkáját, képtelenek Isten ismeretének elérésére, és az ilyen emberek nem tehetnek tanúságot Isten mellett. Ha Isten tanúja kívánsz lenni, akkor ismerned kell Istent; Isten megismerése Isten munkája által valósul meg. Végső soron, ha meg akarod ismerni Istent, akkor meg kell ismerned Isten munkáját: Isten munkájának megismerése rendkívül fontos. Amikor a munka három szakasza véget ér, létrejön azok csoportja, akik tanúságot tesznek Isten mellett, azoknak a csoportja, akik ismerik Istent. Ezek az emberek mind ismerik majd Istent. Képesek lesznek az igazságot a gyakorlatba ültetni, valamint lesz emberi mivoltuk és józan eszük. Mindannyian ismerni fogják Isten üdvözítő munkájának három szakaszát. Ez az a munka, amely a végén fog beteljesedni, és ezek az emberek a 6000 éves irányítási munkának a kikristályosodása, valamint a Sátán végső legyőzésének legerősebb tanúbizonyságai. Azok, akik tanúságot tudnak tenni Isten mellett, megkaphatják Isten ígéretét és áldását, és ők lesznek az a csoport, amelyik mindvégig életben marad, az a csoport, amelyik rendelkezik Isten hatalmával, és tanúságot tesz Isten mellett. Talán a köztetek lévők mindannyian tagjai lehetnek ennek a csoportnak, vagy talán csak a fele, vagy csak néhányan – ez az elhatározásotokon és a törekvéseteken múlik.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Megismerni Isten munkájának három szakaszát az Isten megismeréséhez vezető út)

Isten napi igéi  12. szemelvény

A hatezer éves irányítási terv három munkafázisra oszlik. Egyetlen szakasz sem képviselheti önmagában a három kor munkáját, hanem csak az egésznek egy részét. A Jahve név nem tudja képviselni Isten természetének teljességét. Az a tény, hogy a Törvény Korában végezte munkáját, nem bizonyítja, hogy Isten csak a törvény alatt lehet Isten. Jahve törvényeket hozott az ember számára, és parancsolatokat adott át neki, arra kérve az embert, hogy építse meg a templomot és az oltárokat; az Általa végzett munka csak a Törvény Korát képviseli. Ez a munka, amelyet Ő végzett, nem bizonyítja, hogy Isten csak egy olyan Isten, aki azt kéri az embertől, hogy tartsa be a törvényt, vagy hogy Ő az Isten a templomban, vagy hogy Ő az Isten az oltár előtt. Ha ezt mondanánk, az nem lenne igaz. A törvény alatt végzett munka csak egyetlen kort képviselhet. Ezért, ha Isten csak a Törvény Korában munkálkodna, akkor az ember korlátok közé szorítaná Istent, mondván: „Isten a templomban lévő Isten, és ahhoz, hogy Istent szolgálhassuk, papi ruhát kell öltenünk, és be kell lépnünk a templomba.” Ha a Kegyelem Korában végzett munka soha nem valósult volna meg, és a Törvény Kora napjainkig tartott volna, az ember nem tudná, hogy Isten irgalmas és szerető is. Ha a Törvény Korában végzett munkára nem került volna sor, hanem csak a Kegyelem Korában végzett munkára, akkor az ember csak annyit tudna, hogy Isten meg tudja váltani az embert, és meg tudja bocsátani a bűneit. Az ember csak azt tudná, hogy Ő szent és ártatlan, és hogy az emberért Ő képes feláldozni Magát és keresztre feszíttetni. Az ember csak ezeket a dolgokat tudná, de semmi másról nem lenne fogalma. Minden kor tehát Isten természetének egy-egy részét képviseli. Azt illetően, hogy Isten természetének mely aspektusait képviseli a Törvény Kora, melyeket a Kegyelem Kora, és melyeket a jelenlegi szakasz: csak akkor tudják Isten természetének teljességét feltárni, amikor mindhárom szakasz egy egésszé integrálódott. Csak akkor értheti meg az ember teljes mértékben, ha mindhárom szakaszt megismerte. A három szakasz egyikét sem lehet kihagyni. Csak akkor fogod meglátni Isten természetét a maga teljességében, miután megismerted a munka e három szakaszát. Az a tény, hogy Isten a Törvény Korában elvégezte a munkáját, nem bizonyítja, hogy Ő csak a törvény alatti Isten, és az a tény, hogy elvégezte a megváltás munkáját, nem jelenti azt, hogy Isten örökké meg fogja váltani az emberiséget. Ezek mind az ember által létrehozott korlátok. Miután a Kegyelem Kora véget ért, nem mondhatod azt, hogy Isten csak a kereszt Istene, és hogy egyedül a kereszt képviseli Isten üdvösségét. Ha ezt tennénk, az Isten korlátok közé szorítása lenne. A jelenlegi szakaszban Isten főként az ige munkáját végzi, de akkor sem mondhatod, hogy Isten soha nem volt irgalmas az emberhez, és hogy Ő csak fenyítést és ítéletet hozott. Az utolsó napok munkája feltárja Jahve és Jézus munkáját és minden, az ember által nem értett misztériumot, és így felfedi az emberiség rendeltetési helyeit és különféle sorsát, és bevégzi az üdvösség egész munkáját az emberiség körében. Az utolsó napok munkájának ez a szakasza mindent lezár. Az ember által nem értett valamennyi misztériumot meg kell fejteni, hogy az ember átláthasson rajtuk, és teljesen világos megértés legyen a szívében. Csak ekkor lehet az embereket a fajtájuk szerint osztályozni. Csak a hatezer éves irányítási terv befejezése után fogja az ember teljes egészében megérteni Isten természetét, mivel az Ő irányítási terve addigra véget ér.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (4.))

Isten napi igéi  13. szemelvény

A hatezer éves irányítási terv során végzett valamennyi munka csak most zárult le. Csak akkor fogja az emberiség megismerni Isten teljes természetét, és azt, hogy Neki mije van, és hogy Ő micsoda, miután mindez a munka feltárult az emberiség előtt, és sor került rá az emberiség körében. Mire e szakasz munkája teljesen befejeződik, az ember által nem értett összes misztérium feltárul, minden, korábban nem értett igazság világossá válik, és az emberi fajjal közlik jövőbeli útját és rendeltetését. Ez a munka egésze, amit a jelenlegi szakaszban el kell végezni. Bár az út, amelyen az ember ma jár, egyben a kereszt és a szenvedés útja is, az, amit az ember ma gyakorol, és amit eszik, iszik és amit élvez, nagyban különbözik attól, ami a törvény alatt és a Kegyelem Korában jutott az embernek. Amit ma kérnek az embertől, az nem hasonlít ahhoz, amit a múltban kértek, és még kevésbé hasonlít ahhoz, amit a Törvény Korában. Mit kértek az embertől a törvény alatt, amikor Isten Izráelben munkálkodott? Nem volt több, mint hogy az ember tartsa meg a szombatot és Jahve törvényeit. Senki sem dolgozhatott szombaton, és senki sem szeghette meg Jahve törvényeit. De ez most nem így van. Szombaton az ember a szokásos módon dolgozik, gyülekezik és imádkozik, és semmilyen korlátozás nem vonatkozik rá. A Kegyelem Korában élőknek meg kellett keresztelkedniük, továbbá megkérték őket, hogy böjtöljenek, törjék meg a kenyeret, igyanak bort, fedjék be a fejüket és mossák meg mások lábát. Most már eltörölték ezeket a szabályokat, de az emberrel szemben nagyobb követelményeket támasztanak, mivel Isten munkája egyre mélyebbre hatol, és az ember belépése egyre magasabbra ér. A múltban Jézus a kezét az emberre tette és imádkozott, de most, hogy már minden elhangzott, mi haszna van a kézrátételnek? A szavak önmagukban is elérhetnek eredményt. Amikor a múltban Ő az emberre tette a kezét, az azért történt, hogy megáldja az embert, és meggyógyítsa a betegségeiből. Akkoriban így munkálkodott a Szentlélek, de most már nem így van. Most a Szentlélek szavakat használ a munkához és az eredmények eléréséhez. A szavai világossá váltak számotokra, és a gyakorlatba kellene ültetnetek őket, ahogyan azt mondták nektek. Az Ő szavai az Ő szándékai; ezek azok a munkák, amelyeket el kíván végezni. Az Ő szavain keresztül megérted az Ő szándékait, valamint azt, aminek az elérését kéri tőled, és szavait közvetlenül a gyakorlatba ültetheted anélkül, hogy szükséged lenne arra, hogy rád tegye a kezét. Egyesek talán azt mondják: „Tedd rám a kezed! Tedd rám a kezed, hogy megkapjam áldásodat, és részesüljek Belőled.” Ezek mind idejétmúlt gyakorlatok a múltból, amelyek már elavultak, mivel a kor megváltozott. A Szentlélek a kornak megfelelően működik, nem véletlenszerűen és nem is a meghatározott szabályoknak megfelelően. A kor megváltozott, és egy új kor szükségszerűen új munkával jár. Ez a munka minden szakaszára igaz, így az Ő munkája soha nem ismétlődik meg. A Kegyelem Korában Jézus elég sok ilyen jellegű munkát végzett, például betegségeket gyógyított, démonokat űzött ki, rátette kezét az emberekre, hogy imádkozzon értük, és megáldotta az embereket. A jelenben azonban értelmetlen lenne újra ezt tenni. A Szentlélek akkoriban így munkálkodott, mert az a Kegyelem Kora volt, és az ember elegendő kegyelmet élvezhetett. Semmiféle fizetséget nem kértek tőle, és amíg volt hite, addig megkapta a kegyelmet. Mindenkivel nagyon kegyesen bántak. Most a kor megváltozott, és Isten munkája tovább haladt; az ember lázadó mivolta és az emberben lévő tisztátalan dolgok a fenyítés és az ítélet által fognak megtisztulni. Mivel az a szakasz a megváltás szakasza volt, helyénvaló volt Isten számára, hogy így munkálkodjon, elegendő kegyelmet mutatva az ember iránt, hogy élvezhesse azt, hogy az ember megszabadulhasson a bűntől, és a kegyelem által bocsánatot nyerhessen bűneiért. Ez a jelenlegi szakasz az emberben lévő igazságtalanság leleplezése fenyítés, ítélet, szóval verés, valamint a szavak fegyelmezése és kinyilatkoztatása által, hogy az emberiséget azután meg lehessen menteni. Ez mélyrehatóbb munka, mint a megváltás. A Kegyelem Korában a kegyelem elegendő volt az ember számára, hogy örvendjen; most, hogy az ember már megtapasztalta ezt a kegyelmet, többé már nem kell élveznie azt. Ez a munka már meghaladta a maga idejét, és nem kell többé elvégezni. Most az embert az ige ítélete által kell megmenteni. Miután az ember megítéltetett, megfenyíttetett és megfinomíttatott, mindezek által megváltozik a beállítottsága. Vajon nem az Általam kimondott szavak miatt van mindez? A munka minden egyes szakasza az egész emberi faj fejlődésével és a korral összhangban történik. A munka mind jelentős, és mind a végső üdvösség érdekében történik, hogy az emberiségnek jó rendeltetése legyen a jövőben, és hogy az emberiséget a végén fajtája szerint osztályozzák.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (4.))

Isten napi igéi  14. szemelvény

A Szentlélek munkájának minden szakasza megkívánja az ember tanúságtételét is. Minden egyes munkaszakasz egy csata Isten és a Sátán között, a csata célpontja pedig a Sátán, míg az, aki e munka által tökéletességre jut majd, az ember. Az, hogy Isten munkája gyümölcsöt teremhet-e vagy sem, attól függ, hogy az ember mi módon tesz bizonyságot Istenről. Isten ezt a bizonyságtételt várja el azoktól, akik Őt követik; ez a Sátán előtt tett bizonyságtétel, valamint az Ő munkája hatásainak is bizonyítéka. Isten teljes irányítása három szakaszra oszlik, és minden szakaszban ahhoz illő követelmények vannak az emberrel szemben. Továbbá, ahogy a korok múlnak és fejlődnek, Isten követelményei az egész emberiségtől egyre magasabbak lesznek. Így Isten irányításának e munkája lépésről lépésre tetőfokára hág, amíg az ember meg nem pillantja az „Ige testben való megjelenésének” tényét, és ily módon az emberrel szemben támasztott követelmények még magasabbak lesznek, ahogy az ember tanúságtételével kapcsolatos követelmények is. Minél inkább képes az ember igazán együttműködni Istennel, Isten annál inkább dicsőséget nyer. Az ember együttműködése az a bizonyságtétel, amelyet tennie kell, a bizonyságtétel pedig, amit tesz, az ember gyakorlata. Ezért az, hogy Isten munkája elérheti-e a kívánt hatást vagy sem, és az, hogy létezhet-e igaz tanúbizonyság, elválaszthatatlanul összefüggenek az ember együttműködésével és bizonyságtételével. Amikor a munka véget ér, vagyis amikor Isten teljes irányítása a végéhez ért, az embertől megkövetelik majd, hogy magasabb szintű bizonyságot tegyen, amikor pedig Isten munkája véget ér, az ember gyakorlata és belépése elérik csúcspontjukat. A múltban az embertől azt követelték, hogy tegyen eleget a törvénynek és a parancsolatoknak, és elvárták tőle, hogy türelmes és alázatos legyen. Ma az elvárás az embertől az, hogy Isten valamennyi rendelkezésének alávesse magát, Isten iránt egy mindenek felett való szeretettel bírjon, és végső soron még a megpróbáltatások közepette is szeresse Istent. Ez a három szakasz olyan követelményeket jelent, amelyeket Isten lépésről lépésre támaszt az emberrel szemben az Ő teljes irányítása során. Isten munkájának mindegyik szakasza mélyebbre hatol az előzőnél, és az emberrel szembeni követelmények minden szakaszban magasabbak az előzőnél, és ily módon Isten teljes irányítása fokozatosan alakot ölt. Pontosan azért, mert az emberrel szemben támasztott követelmények egyre magasabbak, az ember beállítottsága egyre közelebb kerül az Isten által megkövetelt normákhoz, és csak ekkor kezd az egész emberiség fokozatosan eltávozni a Sátán befolyásától egészen addig, míg végül – amikor Isten munkája teljesen véget ér – a teljes emberiség megmenekül majd a Sátán befolyásától. Amikor ez az idő elérkezik, Isten munkája már a végéhez ért, és az ember együttműködése Istennel annak érdekében, hogy változások menjenek végbe a beállítottságában, nem lesz többé, és az emberiség teljessége Isten fényében fog élni, és onnantól kezdve nem lesz lázadó mivolt és szembenállás Istennel. Isten sem fog követelni semmit az embertől, és egy harmonikusabb együttműködés jön létre ember és Isten között, olyan, amely az ember és Isten közös élete lesz, az az élet, amely Isten irányításának teljes befejeződése után következik, és azután, hogy Isten teljességgel kiszabadította az embert a Sátán karmai közül. Azok, akik nem tudják közelről követni Isten lépteit, képtelenek egy ilyen élet elérésére. Ők majd leereszkednek a sötétségbe, ahol sírni fognak és fogaikat csikorgatják; olyan emberek ők, akik hisznek Istenben, de nem követik Őt, akik hisznek Istenben, de nem vetik alá magukat valamennyi munkájának.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkája és az ember gyakorlata)

Isten napi igéi  15. szemelvény

A teljes irányítási munka során a legfontosabb munka az ember megmentése a Sátán befolyásától. A fő munka a romlott ember teljes meghódítása, olyannyira, hogy a meghódítottak eredeti istenfélő szívét helyre lehessen állítani, és normális emberi életet élhessenek, vagyis egy teremtett lény normális életét. Ez a munka kulcsfontosságú, és ez az irányítási munka lényege. Az üdvösség munkájának három szakaszából az első szakasz, a Törvény Korában végzett munka messze nem volt az irányítási munka lényege; külsőre is alig tűnt úgy, mintha az üdvösség munkája lenne, és ez még nem volt a kezdete Isten munkájának, amely megmenti az embert a Sátán hatalma alól. A munka első szakaszát azért végezte közvetlenül a Lélek, mert a törvény alatt az ember csak annyit tudott, hogy be kell tartania a törvényt, és ennél több igazsággal nem rendelkezett az ember, és mert a Törvény Korában végzett munka alig foglalt magában az ember beállítottságában végbemenő változásokat, még kevésbé foglalkozott az ember megmentésének munkájával a Sátán hatalma alól. Isten Lelke tehát ezt a rendkívül egyszerű munkafázist fejezte be, amely nem érintette az ember romlott beállítottságát. Ez a munkafázis nemigen kapcsolódott az irányítás lényegéhez, és nem kötődött nagymértékben az ember üdvösségének hivatalos munkájához, így nem tette szükségessé, hogy Isten testet öltsön, és személyesen végezze el munkáját. A Lélek által végzett munka rejtett és kifürkészhetetlen, az ember számára mélységesen rémisztő és megközelíthetetlen; a Lélek nem alkalmas arra, hogy közvetlenül végezze az üdvösség munkáját, és nem alkalmas arra, hogy közvetlenül biztosítson életet az ember számára. Az ember számára az a legmegfelelőbb, ha a Lélek munkája emberközeli megközelítéssé alakul át, vagyis az ember számára az a legmegfelelőbb, hogy Isten hétköznapi, normális személlyé váljon, és így végezze el munkáját. Ehhez az kell, hogy Isten megtestesüljön, hogy munkájában átvegye a Lélek helyét, és Isten munkálkodásának nincs az ember számára ennél megfelelőbb módja. A munka e három szakasza közül két szakaszt végez a test, és ez a két szakasz az irányítási munka két legfontosabb fázisa. A két megtestesülés kölcsönösen kiegészíti egymást, méghozzá tökéletesen egészítik ki egymást. Isten megtestesülésének első szakasza fektette le az alapokat a második szakaszhoz, és mondhatni, Isten két megtestesülése egyetlen egészet képez, és nem összeegyeztethetetlenek egymással. Isten munkájának ezt a két szakaszát Isten az Ő megtestesült identitásában végzi, mivel ezek oly fontosak az irányítási munka egésze szempontjából. Majdhogynem azt lehet mondani, hogy Isten két megtestesülésének munkája nélkül az egész irányítási munka leállt volna, és az emberiség megmentésének munkája nem lenne semmi más, mint üres fecsegés. Hogy ez a munka fontos-e, az az emberiség szükségletein, az emberiség romlottságának valóságosságán, valamint a Sátán lázadó mivoltának és a munkát megzavaró hatásának súlyosságán múlik. Hogy ki a megfelelő a feladat elvégzésére, azt a munkálkodó által elvégzett munka természete és a munka jelentősége határozza meg. Ami ennek a munkának a jelentőségét illeti, azt, hogy melyik munkamódszer legyen alkalmazva – közvetlenül Isten Lelke által végzett munka, a megtestesült Isten által végzett munka vagy az ember révén végzett munka – az első, amit ki kell zárni, az ember révén végzett munka; és a munka természete, valamint a Lélek és a test által végzett munka természetének szembeállítása alapján születik meg végső soron az a döntés, hogy a test által végzett munka az ember számára hasznosabb és több előnnyel jár, mint a közvetlenül a Lélek által végzett munka. Ez Isten gondolata abban az időben, amikor eldöntötte, hogy a munkát a Lélek vagy a test végezze-e el. A munka összes szakaszának megvan a maga jelentősége és alapja. A munka e szakaszainak egyike sem alaptalan képzelgéseken alapszik, és nem véletlenszerűen megy végbe; van benne bizonyos bölcsesség. Ez a valós történet Isten minden munkája mögött. Konkrétan Isten tervéből még több van egy olyan nagyszerű munkában, mint a megtestesült Isten személyes munkálkodása az emberek között. Ezért Isten bölcsessége és az Ő lényének teljessége tükröződik az Ő munkájának minden cselekedetében, gondolatában és elgondolásában; ez Isten konkrétabb és rendszerszerűbb lénye. Ezeket az árnyalt gondolatokat és elgondolásokat az ember nehezen tudja elképzelni, és nehezen tudja elhinni, sőt, még ismernie is nehéz. Az ember által végzett munka az általános elv alapján történik, amely az ember számára nagymértékben kielégítő. Isten munkájával összehasonlítva azonban egyszerűen túl nagy a különbség. Bár Isten tettei nagyok, és Isten munkája lenyűgöző léptékű, ezek mögött számtalan apró, precíz terv és elrendezés áll, amely az ember számára elképzelhetetlen. Az Ő munkájának minden egyes szakasza nemcsak elvszerűen történik, hanem minden egyes szakasz sok olyasmit is magában foglal, amit az emberi nyelv nem képes megfogalmazni, és ezek azok a dolgok, amelyek az ember számára láthatatlanok. Tekintet nélkül arra, hogy a Lélek munkájáról vagy a megtestesült Isten munkájáról van-e szó, mindegyik magában foglalja az Ő munkájának terveit. Ő nem munkálkodik megalapozatlanul, és nem végez értelmetlen munkát. Amikor a Lélek közvetlenül munkálkodik, az Ő céljaival teszi, és amikor Ő emberré lesz (vagyis amikor átváltoztatja saját külső formáját), hogy munkálkodjon, azt még inkább az Ő szándékaival teszi. Mi másért változtatná meg oly könnyen az identitását? Mi másért válna Ő oly könnyen egy lenézett, üldözött személlyé?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A romlott emberiségnek a megtestesült Isten üdvösségére van nagyobb szüksége)

Isten napi igéi  16. szemelvény

A mai munka előrevitte a Kegyelem Korának munkáját; vagyis a teljes hatezer éves irányítási terv szerinti munka előrehaladt. Bár a Kegyelem Kora véget ért, Isten munkájában előrelépés történt. Miért mondom újra és újra, hogy a munkának ez a szakasza a Kegyelem Korára és a Törvény Korára épül? Mert a mai munka a Kegyelem Korában végzett munka folytatása, és előrelépés a Törvény Korában végzett munkához képest. A három szakasz szorosan összekapcsolódik, mindegyik láncszem szorosan kötődik a következőhöz. Miért mondom azt is, hogy a munkának ez a szakasza a Jézus által végzett munkára épül? Tegyük fel, hogy ez a szakasz nem a Jézus által végzett munkára épül, akkor ebben a szakaszban egy újabb keresztre feszítésnek kellene történnie, és az előző szakasz megváltó munkáját újra el kellene végezni. Ez értelmetlen lenne. Tehát nem arról van szó, hogy a munka teljesen befejeződött, hanem arról, hogy a korszak előrehaladt, és a munka szintje magasabbra emelkedett, mint korábban. Elmondható, hogy a munkának ez a szakasza a Törvény Korának alapjára és Jézus munkájának sziklájára épül. Isten munkája szakaszról szakaszra épül, és ez a szakasz nem egy új kezdet. Csak a munka három szakaszának kombinációja tekinthető a hatezer éves irányítási tervnek. E szakasz munkája a Kegyelem Korának munkáján alapszik. Ha a munka e két szakasza független lenne egymástól, akkor miért nincs megismételve a keresztre feszítés ebben a szakaszban? Miért nem viselem az ember bűneit, hanem helyette azért jövök, hogy közvetlenül ítéljem és fenyítsem meg az embert? Ha az ember megítélésére és megfenyítésére irányuló munkám nem követte volna a keresztre feszítést, és mostani eljövetelem nem a Szentlélek által fogant volna, akkor nem lennék alkalmas arra, hogy megítéljem és megfenyítsem az embereket. Pontosan azért jövök el közvetlenül, hogy megfenyítsem és megítéljem az embert, mert egy vagyok Jézussal. Az ebben a szakaszban végzett munka teljes mértékben az előző szakaszban végzett munkára épül. Ezért van az, hogy csak az ilyen jellegű munka képes az embert lépésről lépésre üdvösségre vinni. Jézus és én egy Lélektől származunk. Még ha a testünk nem is áll rokoni kapcsolatban, a Lelkünk egy; még ha annak a tartalma, amit teszünk, és a munka, amit vállalunk, nem is azonos, lényegében egyformák vagyunk; a testünk különböző formákat ölt, de ez a korszakváltásnak és a munkánk eltérő követelményeinek köszönhető; a szolgálataink nem egyformák, így a munka, amit véghezviszünk, és a természetünk, amit az embereknek kinyilatkoztatunk, szintén különböző. Ezért van az, hogy amit az ember ma lát és megért, az nem olyan, mint a múltban, ami a korszakváltásnak köszönhető. Annak ellenére, hogy különböznek a nemükben és a testük formájában, és hogy nem ugyanabból a családból születtek, még kevésbé ugyanabban az időszakban, a Lelkük mégis egy. Annak ellenére, hogy a test szerint nincs köztük sem vérrokonság, sem semmiféle fizikai rokonság, nem tagadható, hogy Ők Isten megtestesülései két különböző időszakban. Az, hogy Ők Isten megtestesült formái, megcáfolhatatlan igazság. Azonban nem azonos vérvonalból származnak, és nincs közös emberi nyelvük (az egyik férfi volt, aki a zsidók nyelvét beszélte, a másik pedig nő, aki csak kínaiul beszél). Ezen okokból kifolyólag különböző országokban éltek, hogy elvégezzék azt a munkát, amit mindegyiküknek meg kell tennie, továbbá különböző időszakokban. Annak ellenére, hogy Ők ugyanaz a Lélek, ugyanannak a lényegnek a birtokában, a testük külső burka között nincs abszolút hasonlóság. Csak az emberi mivoltuk közös, de ami a testük külső megjelenését és a születésük körülményeit illeti, nem egyformák. Ezek a dolgok nincsenek hatással a saját munkájukra vagy az ember Róluk való ismeretére, mert végső soron Ők ugyanaz a Lélek, és senki sem választhatja el Őket egymástól. Még ha nem is állnak vérrokonságban, egész lényük a Lelkük irányítása alatt áll, amely különböző időszakokban különböző munkát oszt ki Nekik, és a testük különböző vérvonalból származik. Jahve Lelke nem Jézus Lelkének atyja, és Jézus Lelke nem Jahve Lelkének a fia, hanem Ők egy és ugyanaz a Lélek. Hasonlóképpen, a ma megtestesült Isten és Jézus nem állnak vérrokonságban egymással, de Ők egyek, ez azért van, mert a Lelkük egy. Isten képes elvégezni az irgalmasság és a szeretetteljes jóság munkáját éppúgy, mint az igazságos ítélet és az ember megfenyítésének munkáját is, valamint azt a munkát, hogy átkokat hívjon az emberre; és végül képes elvégezni a világ elpusztításának és a gonoszok megbüntetésének munkáját. Vajon nem Ő maga teszi mindezt? Hát nem ez Isten mindenhatósága? Képes volt arra is, hogy az ember számára törvényeket hirdessen és parancsolatokat adjon ki, és képes volt arra is, hogy a korai izráelitákat a földi életükben vezesse, és hogy a templom és az oltárok építésében irányítsa őket, uralma alatt tartva az összes izráelitát. Hatalma miatt kétezer éven át élt a földön Izráel népével. Az izráeliták nem mertek fellázadni Ellene; mindenki félte Jahvét és betartotta a parancsolatait. Ilyen volt a munka, amit az Ő hatalma és mindenhatósága alapján végzett. Aztán a Kegyelem Korában Jézus eljött, hogy az egész bukott emberiséget (nem csak az izráelitákat) megváltsa. Irgalmasságot és szeretetet gyakorolt az emberek iránt. Az a Jézus, akit az ember a Kegyelem Korában látott, tele volt szeretettel, és mindig szeretettel volt az ember iránt, mert azért jött, hogy megmentse az emberiséget a bűntől. Képes volt megbocsátani az embereknek a bűneiket, amíg a keresztre feszítése teljesen meg nem váltotta az emberiséget a bűntől. Ebben az időszakban Isten irgalommal és szeretettel jelent meg az ember előtt, azaz bűnért való áldozattá lett az emberért, és keresztre feszítették az ember bűneiért, hogy azok örökre megbocsáttassanak. Ő irgalmas, könyörületes, türelmes és szeretetteljes volt. És mindazok, akik Jézust követték a Kegyelem Korában, hasonlóképpen igyekeztek türelmesek és szeretetteljesek lenni mindenben. Hosszútűrőek voltak, és soha nem vágtak vissza, még akkor sem, ha verték, átkozták vagy megkövezték őket. De az utolsó szakaszban ez már nem lehet így. Jézus és Jahve munkája nem volt teljesen azonos, még akkor sem, ha Ők egy Lélekből voltak. Jahve munkája nem zárta le a korszakot, hanem vezette a korszakot, bevezetve az emberiség életét a földön, a mai munkája pedig az, hogy legyőzze a pogány nemzetek mélyen megrontott tagjait, és vezesse nemcsak Isten választott népét Kínában, hanem az egész világegyetemet és az egész emberiséget. Úgy tűnhet számotokra, hogy ez a munka csak Kínában folyik, de valójában már elkezdett külföldön is terjedni. Miért van az, hogy a Kínán kívüli emberek újra és újra az igaz utat keresik? Azért, mert a Lélek már munkához látott, és a ma elhangzó szavak az egész világegyetemben élő emberekhez szólnak. Ezzel a munka fele már folyamatban van. A világ teremtésétől kezdve egészen napjainkig Isten Lelke elindította ezt a nagyszerű munkát, ráadásul különböző korokban és különböző nemzetek között különböző munkát végzett. Az egyes korok emberei az Ő más-más természetét látják, ami természetes módon mutatkozik meg az Ő különböző munkáján keresztül. Ő irgalommal és szeretettel teljes Isten; Ő az ember bűnért való áldozata és az ember pásztora; de Ő az ember ítélete, fenyítése és átka is. Ő vezetni tudta az embert, hogy kétezer évig éljen a földön, és a megrontott emberiséget is meg tudta váltani a bűntől. Ma arra is képes, hogy meghódítsa az Őt nem ismerő emberiséget, és uralma alá hajtsa őket, hogy mindenki teljesen alávesse magát Neki. A végén el fog égetni mindent, ami tisztátalan és igazságtalan az emberekben az egész világegyetemben, hogy megmutassa nekik, hogy Ő nemcsak egy irgalmas és szerető Isten, nemcsak a bölcsesség és csodák Istene, nemcsak egy szent Isten, hanem olyan Isten is, aki megítéli az embereket. Az emberiség gonoszai számára Ő az égetés, az ítélet és a büntetés; azok számára, akik tökéletessé válnak, Ő a nyomorúság, a finomítás és a megpróbáltatás, valamint a vigasztalás, a táplálás, az igékkel való ellátás és a metszés. Azok számára pedig, akik ki lesznek iktatva, Ő a büntetés és a megtorlás.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A két megtestesülés teljessé teszi a megtestesülés jelentőségét)

Isten napi igéi  17. szemelvény

Isten a mai napig végrehajtja hatezer éves munkáját, és számos cselekedetét feltárta, elsősorban azért, hogy legyőzze a Sátánt és az egész emberiséget megmentse. Ezt az alkalmat felhasználva Isten lehetővé teszi, hogy minden dolog a mennyben, minden dolog a földön, minden dolog a tengerekben, sőt még a legutolsó teremtmény is a földön meglássa az Ő mindenhatóságát és valamennyi cselekedetét. A Sátán legyőzésének ezt az alkalmát kihasználva Ő minden tettét feltárja az embereknek, hogy mindannyian dicsérjék Őt és magasztalják bölcsességét a Sátán legyőzésében. Minden dolog a földön, a mennyben és a tengerekben dicsőséget ad Istennek, dicséri az Ő mindenhatóságát, dicséri az Ő minden egyes tettét, és az Ő szent nevét kiáltja. Ez bizonyítja, hogy Ő legyőzte a Sátánt; ez bizonyítja, hogy Ő meghódította a Sátánt. Sőt, ez még inkább bizonyítja, hogy Ő megmenti az emberiséget. Isten teremtésének egésze dicsőséget ad Neki, dicséri Őt, amiért legyőzte ellenségét, és győztesen tért vissza, és nagy, győzedelmes Királyként magasztalja Őt. Az Ő célja nem pusztán az, hogy legyőzze a Sátánt, ezért folytatódott az Ő munkája hatezer éven keresztül. A Sátán legyőzése révén menti meg az emberiséget; a Sátán legyőzése révén tárja fel minden tettét és teljes dicsőségét. Ő dicsőséget fog szerezni, és az angyalok egész sokasága látni fogja az Ő teljes dicsőségét. A hírnökök a mennyben, az emberek a földön és az Ő minden teremtménye a földön látni fogja a Teremtő dicsőségét. Ez a munka, amelyet Ő végez. Az Ő teremtményei a mennyben és a földön mind tanúi lesznek az Ő dicsőségének, Ő pedig diadalmasan tér majd vissza, miután megsemmisítő vereséget mért a Sátánra, és az egész emberiség dicsőíti Őt – ez olyan munka, ami egyszerre két célt ér el. Végül meghódítja az egész emberiséget, és eltöröl mindenkit, aki ellenáll vagy lázad; más szavakkal: eltörli mindazokat, akik a Sátántól valók.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Tudnod kell, hogyan fejlődött az egész emberiség a mai napig)

Isten napi igéi  18. szemelvény

A munka, amelyet Jahve az izráelitákon végzett, megalapozta Isten földi kiindulópontját az emberiség körében, amely egyúttal az Ő jelenlétének szent helye is volt. Ő Izráel népére korlátozta munkáját. Eleinte nem munkálkodott Izráelen kívül, hanem olyan népet választott, amelyet alkalmasnak ítélt, hogy leszűkítse munkájának körét. Izráel az a hely, ahol Isten megteremtette Ádámot és Évát, és ennek a helynek a porából alkotta Jahve az embert; ez a hely lett az Ő munkájának bázisa a földön. Jahve munkálkodásának a földön az izráeliták szolgáltak emberi alapjául, akik Nóé leszármazottai és egyszersmind Ádám leszármazottai is voltak.

Ekkoriban Jahve Izráelben végzett munkájának jelentősége, célja és lépései abban álltak, hogy itt végezze el az egész földre kiterjedő munkáját, amely Izráelből, mint központból fokozatosan terjedt ki a pogány nemzetekre. Ezen alapelvvel összhangban munkálkodik Ő a világegyetemben – egy bizonyos pontból kiindulva irányítja az egészet, majd kiterjeszti munkáját addig, amíg a világegyetem minden népe nem részesül az Ő evangéliumában. Az első izráeliták Nóé leszármazottai voltak. Ezek az emberek csak Jahve leheletével voltak felruházva, és tudták, hogyan viseljenek gondot az élet alapvető szükségleteiről, de nem tudták, miféle Isten Jahve, mik az Ő szándékai az emberrel, és még kevésbé tudták, hogyan kellene félniük a Teremtőt. Ami azt illeti, hogy voltak-e betartandó^[a] előírások és törvények, vagy volt-e valamilyen kötelesség, amelyet a teremtett lényeknek végezniük kellett a Teremtő számára, Ádám leszármazottainak ilyesmiről fogalma sem volt. Mindössze annyit tudtak, hogy a férjnek izzadnia és gürcölnie kell, hogy gondoskodjon családjáról, a feleségnek pedig alá kell vetnie magát a férjének, és fenn kell tartania az emberi fajt, amelyet Jahve teremtett. Más szóval ezek az emberek, akikben csak Jahve lehelete és az Ő élete volt meg, semmit nem tudtak arról, hogyan kövessék Isten törvényeit, vagy hogyan tegyenek eleget a Teremtőnek. Túlságosan keveset fogtak fel. Így, bár semmi alattomosság vagy csalárdság nem volt a szívükben, féltékenység és viszály pedig ritkán támadt közöttük, mégsem volt meg bennük Jahvénak, a Teremtőnek az ismerete és megértése. Az embereknek ezek az ősei nem tudtak mást, mint Jahve dolgait enni, Jahve dolgait élvezni, de azt nem tudták, hogyan féljék Jahvét; nem tudták, hogy Jahve az, akit térdre borulva kell imádniuk. Hogyan lehetett hát az Ő teremtett lényeinek nevezni őket? Ha ez így lenne, nemde hiába hangzottak volna el e szavak: „Jahve a Teremtő” és „Ő teremtette az embert, hogy az ember nyilvánvalóvá tegye, dicsőítse és képviselje Őt”? Hogyan válhattak volna Jahve dicsőségének bizonyságává olyan emberek, akikből hiányzott az Őt félő szív? Hogyan válhattak volna az Ő dicsőségének megnyilvánulásává? Vajon akkor nem ragadná meg Jahve szavait – „Embert teremtettem a Magam képére” – a Sátán, a gonosz? Nem válnának-e akkor ezek a szavak a szégyen jelévé Jahve számára az ember teremtését illetően? Hogy munkájának ezt a szakaszát befejezze, Jahve, miután megteremtette az emberiséget, Ádámtól Nóéig nem oktatta és vezette őket. Hivatalosan inkább csak azután kezdte vezetni az izráelitákat, akik Nóé és egyúttal Ádám leszármazottai voltak, hogy az özönvíz elpusztította a világot. Az Ő munkája és kijelentései Izráelben útmutatást adtak Izráel egész népének, miközben szerte Izráel földjén élték az életüket, megmutatva ezáltal az emberiségnek, hogy Jahve képes nemcsak lélegzetet lehelni az emberbe, hogy életet kapjon Tőle, és teremtett emberi lénnyé emelkedjen fel a porból, hanem el is hamvaszthatja az emberiséget, meg is átkozhatja, és vesszejével is uralhatja az emberiséget. Így látták azt is, hogy Jahve képes irányítani az ember életét a földön, és a nap és éj órái szerint beszélni és munkálkodni az emberiség körében. A munka, amelyet Ő végzett, csak arra irányult, hogy teremtett lényei megtudhassák, hogy az ember az Őáltala felvett porból lett, valamint, hogy az embert Ő alkotta. Ezenkívül azért is végezte munkáját először Izráelben, hogy más népek és nemzetek (amelyek valójában nem voltak különválasztva Izráeltől, hanem inkább csak eltértek az izráelitáktól, de szintén Ádámtól és Évától származtak) Izráeltől kapják meg Jahve evangéliumát, hogy a világegyetemben minden teremtett lény félhesse és nagyként tisztelhesse Jahvét. Ha Jahve nem kezdte volna meg munkáját Izráelben, hanem miután megteremtette az emberiséget, csak hagyta volna őket gondtalan életet élni a földön, ez esetben az ember fizikai természetére való tekintettel (a természet azt jelenti, hogy az ember soha nem ismerheti meg azt, amit nem lát, vagyis soha nem tudhatná meg, hogy Jahve teremtette az emberiséget, és még kevésbé, hogy miért tette) mit sem tudna arról, hogy Jahve teremtette az emberiséget, és hogy Ő minden dolog Ura. Ha Jahve megteremtette volna az embert, és elhelyezte volna a földön, majd egyszerűen, kezét leporolva elsétált volna, és nem marad az emberiség körében, hogy egy ideig útmutatást adjon nekik, akkor az egész emberiség semmivé redukálódott volna; még a mennyek és a föld és minden dolog, amelyeket Ő teremtett, és az egész emberiség is semmivé redukálódott volna, sőt még a Sátán rá is taposott volna. Ebben az esetben Jahve kívánsága, hogy „a földön, vagyis az Ő teremtése közepén lehessen egy helye, ahol megállhat, egy szent hely”, szertefoszlott volna. Ezért, miután megteremtette az emberiséget, közöttük maradt, hogy vezérelje őket életükben, és köztük időzve beszélt hozzájuk – mindez azért volt, hogy valóra váltsa az Ő vágyát, és valóra váltsa tervét. A munka, amelyet Izráelben végzett, csak arra szolgált, hogy valóra váltsa a tervet, amelyet minden dolog megteremtése előtt készített, és ezért az, hogy Ő először az izráeliták között munkálkodott, és az, hogy minden dolgot Ő teremtett, nem állt ellentétben egymással, hanem mindkettő az Ő irányítása, az Ő munkája és az Ő dicsősége végett történt, azért, hogy mélyebb értelmet adjon az emberiség megteremtésének. Ő vezérelte az emberiség életét a földön Nóé után kétezer évig, segítve az embereket, hogy megértsék, hogyan féljék Jahvét, minden dolgok Urát, hogyan vezessék az életüket, és hogyan éljenek, legfőképp pedig hogyan tegyenek tanúságot Jahve mellett, hogyan vessék alá magukat Neki és féljék Őt, akár zenével is dicsérve Őt, ahogy Dávid és papjai tették.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Törvény Korában végzett munka)

Lábjegyzet:

a. Az eredeti szöveg nem tartalmazza a „betartandó” szót.

Isten napi igéi  19. szemelvény

Jahve kétezer éves munkálkodása előtt az ember nem tudott semmit, és szinte az egész emberiség lezüllött, míg végül, mielőtt az özönvíz elpusztította volna a világot, a bujaság és romlottság mélységébe süllyedtek, és a szívükben egyáltalán nem volt ott Jahve, az Ő útja pedig még kevésbé. Sohasem értették a munkát, amelyre Jahve készült; nem volt józan eszük, még kevesebb volt a tudásuk, és mint valami lélegző gépek, tökéletesen tudatlanok voltak az emberrel, Istennel, minden dologgal, az élettel és egyebekkel kapcsolatban. A földön sokféle csábításba mentek bele, mint a kígyó, és sok mindent mondtak, amik Jahve ellen irányuló sértések voltak, de mivel tudatlanok voltak, Jahve nem fenyítette és nem fegyelmezte meg őket. Csak az özönvíz után történt, amikor Nóé 601 éves volt, hogy Jahve hivatalosan megjelent Nóénak, és vezérelte őt és családját, a madarakat és állatokat, amelyek Nóéval és leszármazottaival együtt túlélték az özönvizet, amíg összesen 2500 év után véget nem ért a Törvény Kora. Munkálkodása, azaz hivatalos munkálkodása Izráelben összesen 2000 évig tartott, majd 500 évig munkálkodott egyidejűleg Izráelben és azon kívül, ami együtt 2500 évet tesz ki. Ez idő alatt arra oktatta az izráelitákat, hogy Jahve szolgálatára építsenek templomot, öltsenek papi köntöst, és hajnalban mezítláb menjenek be a templomba, nehogy a cipőjük bemocskolja Jahve templomát, és tűz sújtson rájuk a templom csúcsáról, hogy halálra égesse őket. Ők tették a kötelességeiket, és alávetették magukat Jahve elrendezéseinek. Jahvéhoz imádkoztak a templomban, és miután megkapták Jahve kijelentését, vagyis miután Jahve beszélt, vezették a sokaságot, és tanították őket, hogy féljék Jahvét, az ő Istenüket. Jahve pedig azt mondta nekik, hogy építsenek templomot és oltárt, és Jahve idejében, vagyis páska idején készítsenek elő elsőszülött borjakat és bárányokat, hogy az oltárra helyezzék őket áldozatul, így szolgálva Jehovát, hogy megfékezze őket, és elültesse szívükben a Jahve iránti félelmet. Jahve iránti hűségük mércéje az lett, hogy betartották-e ezt a törvényt. Jahve rendelte el számukra a szombat napját is, az Ő teremtésének hetedik napját. A szombat utáni napot tette az első nappá, hogy e napon dicsőítsék Jahvét, áldozatokat ajánljanak fel Neki, és zenéljenek Előtte. Ezen a napon Jahve összehívott minden papot, hogy elosszák az oltáron lévő áldozatokat a nép között, hogy megegyék, és élvezhessék a Jahve oltárán lévő áldozatokat. És Jahve azt mondta, hogy áldottak ők, amiért egy adagon osztoznak Vele, és hogy ők az Ő választott népe (ez volt Jahve szövetsége az izráelitákkal). Ezért mondja mindmáig Izráel népe, hogy Jahve csakis az ő Istenük, és nem a pogányoké.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Törvény Korában végzett munka)

Isten napi igéi  20. szemelvény

A Törvény Korában Jahve sok parancsolatot adott át Mózesnek, hogy adja tovább az izráelitáknak, akik őt követve kivonultak Egyiptomból. Ezeket a parancsolatokat Jahve az izráelitáknak adományozta, és semmi közük nem volt az egyiptomiakhoz; az volt a céljuk, hogy megfékezzék az izráelitákat, és Ő arra használta a parancsolatokat, hogy követelményeket támasszon velük szemben. Megtartják-e a szombatot, megbecsülik-e a szüleiket, imádnak-e bálványokat, és így tovább – ilyen elvek alapján ítélte őket bűnösnek vagy igaznak. Voltak köztük néhányan, akikre lesújtott Jahve tüze, néhányan, akiket halálra köveztek, és néhányan, akik elnyerték Jahve áldását, és ez aszerint dőlt el, hogy betartották-e ezeket a parancsolatokat, vagy sem. Akik nem tartották meg a szombatot, azokat halálra kövezték. Azokra a papokra, akik nem tartották meg a szombatot, Jahve tüze sújtott le. Akik nem mutattak megbecsülést a szüleik iránt, azokat is halálra kövezték. Jahve ezt mind jóváhagyta. Jahve azért hozta meg törvényeit és parancsolatait, hogy míg Ő vezeti őket életükben, a nép hallgassa meg az Ő szavát, vesse magát alá neki, és ne lázadjon Őellene. Arra használta ezeket a törvényeket, hogy ellenőrzés alatt tartsa az újszülött emberi fajt, hogy megalapozhassa jövőbeli munkáját. Ezért Jahve munkája alapján, az első kort a Törvény Korának nevezték. Bár Jahve sok kijelentést tett, és sok munkát végzett, csakis pozitív módon vezette a népet, megtanítva ezeknek a tudatlan embereknek, hogyan viseljék magukat, hogyan éljenek, és hogyan értsék meg Jahve útját. Munkája legnagyobbrészt arra irányult, hogy elérje, hogy a nép tiszteletben tartsa az Ő útját, és kövesse az Ő törvényeit. Munkáját olyan embereken végezte, akik nem voltak mélyen romlottak; és nem terjedt addig, hogy átformálja beállítottságukat vagy fejlődésüket az életben. Csak azzal korlátozta és irányította az embereket, hogy betartatta velük a törvényeket. Az akkori izráeliták számára Jahve csupán egy Isten volt a templomban, egy Isten a mennyekben. Ő egy felhőoszlop, egy tűzoszlop volt. Jahve mindössze annyit követelt tőlük, hogy engedelmeskedjenek annak, amit a mai emberek törvényekként és parancsolatokként ismernek – előírásoknak is lehetne nevezni őket –, mert amit Jahve tett, annak nem az volt a célja, hogy átformálja őket, hanem hogy több olyan dolgot adományozzon nekik, amivel az embernek rendelkeznie kell, és hogy személyesen ültesse beléjük ezeket a dolgokat, mert miután megteremtette, az embernek semmije nem volt meg, amivel rendelkeznie kellett volna. Így Jahve az embereknek adományozta a dolgokat, amelyekkel rendelkezniük kellett a földi élethez, így elérte, hogy az emberek, akiket Ő vezetett, felülmúlták őseiket, Ádámot és Évát, mert amit Jahve adományozott nekik, az felülmúlta azt, amit kezdetben Ádámnak és Évának adományozott. Ettől függetlenül a munka, amelyet Jahve Izráelben végzett, csak arra szolgált, hogy vezesse az emberiséget és elérje, hogy az emberiség elismerje a Teremtőt. Nem hódította meg őket, nem formálta át, csak vezérelte őket. Ez Jahve munkájának teljessége a Törvény Korában. Ez a háttere, a valódi története, a lényege az Ő munkájának Izráel egész földjén, és az Ő hatezer éves munkájának kezdete – hogy az emberiséget Jahve kezének ellenőrzése alatt tartsa. Ebből aztán még több munka született az Ő hatezer éves irányítási terve során.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Törvény Korában végzett munka)

Isten napi igéi  21. szemelvény

Kezdetben, az ószövetségi Törvény Korában az ember vezetése olyan volt, mint egy gyermek életének vezetése. A legkorábbi emberiség újonnan született Jahvétól; ők voltak az izráeliták. Nem értették, hogyan kell félni Istent vagy hogyan kell élni a földön. Vagyis Jahve megteremtette az emberiséget, azaz megteremtette Ádámot és Évát, de nem adott nekik olyan képességeket, hogy megértsék, hogyan kell félni Jahvét vagy követni Jahve törvényeit a földön. Jahve közvetlen vezetése nélkül senki sem tudhatta ezt közvetlenül, mert kezdetben az ember nem rendelkezett ilyen képességekkel. Az ember csak azt tudta, hogy Jahve Isten, ám az embernek egyáltalán nem volt fogalma arról, hogy hogyan kell Őt félni, miféle magatartást lehet az Ő félelmének nevezni, milyen elmével kell Őt félni, vagy mit kell felajánlani az Ő félelmében. Az ember csak azt tudta, hogyan kell élvezni azt, amit élvezni lehetett a Jahve által teremtett dolgok közül, de az embernek sejtelme sem volt arról, hogy milyen földi élet méltó egy teremtett lényhez. Ha nem lett volna valaki, aki oktatja őket, ha nem lett volna valaki, aki személyesen vezeti őket, akkor ez az emberiség soha nem élhetett volna emberiséghez méltó életet, hanem titokban csak a Sátán fogságában lett volna. Jahve megteremtette az emberiséget, vagyis megteremtette az emberiség őseit, Évát és Ádámot, de nem ruházta fel őket további értelemmel vagy bölcsességgel. Bár már a földön éltek, szinte semmit sem értettek. Így hát Jahve munkája az emberiség megteremtésével csupán félig volt kész, és messze nem volt teljes. Ő csak az ember modelljét formálta meg agyagból, és neki adta az Ő leheletét, de anélkül, hogy az embernek elegendő elhatározást adott volna, hogy félje Őt. Kezdetben az embernek nem volt Őt félő vagy Tőle rettegő szíve. Az ember csak azt tudta, hogyan kell hallgatni az Ő szavaira, de nem volt tisztában a földi élethez szükséges alapvető ismeretekkel, sem az emberi élet rendes szabályaival. És így, bár Jahve megteremtette a férfit és a nőt, és befejezte a hétnapos programot, az ember teremtését korántsem fejezte be, mert az ember csak egy burok volt, és hiányzott belőle az emberi lét valósága. Az ember csak azt tudta, hogy Jahve teremtette az emberiséget, de sejtelme sem volt arról, hogyan kell engedelmeskedni Jahve szavainak és törvényeinek. Ezért az emberiség létrejötte után Jahve munkája korántsem ért véget. Még mindig teljességgel vezetnie kellett az emberiséget, hogy Elébe járuljon, hogy képesek legyenek együtt élni a földön és félni Őt, és hogy az Ő vezetésével képesek legyenek a földön a normális emberi élet helyes útjára lépni. Csak így fejeződött be teljesen az a munka, amely elsősorban Jahve neve alatt folyt; vagyis csak így fejeződött be teljesen Jahvénak a világ megteremtésére irányuló munkája. És így, miután megteremtette az emberiséget, több ezer éven át kellett vezetnie az emberiség életét a földön, hogy az emberiség képes legyen betartani az Ő rendeleteit és törvényeit, és részt vehessen a normális emberi élet minden tevékenységében a földön. Csak ekkor lett Jahve munkája teljesen kész.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (3.))

Isten napi igéi  22. szemelvény

Jézus munkássága összhangban volt az emberek korabeli szükségleteivel. Az Ő feladata az volt, hogy megváltsa az emberiséget, hogy megbocsássa a bűneiket, így természete teljes mértékben az alázat, a türelem, a szeretet, a jámborság, a tűrés, az irgalom és a szerető kedvesség volt. Bőséges kegyelmet és áldást hozott az emberiségnek, és mindazt, amit az emberek élvezni tudtak. Az emberek teljes mértékben békét és boldogságot, az Ő türelmét és szeretetét, irgalmát és szerető kedvességét élvezték. A rengeteg örömforrás, amelyhez abban az időben az emberek hozzájutottak – a béke és a biztonság érzete a szívükben, a megnyugvás érzése a szellemükben és Jézustól, a Szabadítótól való függésük – mind a korszak következménye volt, amelyben éltek. A Kegyelem Korára az embert már megrontotta a Sátán, így ahhoz, hogy elvégezze a teljes emberiség megváltásának munkáját, a kegyelem bőségére, végtelen béketűrésre és türelemre volt szükség; és még ennél is többre: egy áldozatra, amely elegendő az emberiség bűneinek jóvátételéhez, hogy az hatásos legyen. Amit az emberiség a Kegyelem Korában látott, csupán az Én engesztelő áldozatom volt az emberiség bűneiért: Jézus. Csak annyit tudtak, hogy Isten lehet irgalmas és türelmes, és csak Jézus kegyelmességét és szerető kedvességét látták. Mindez azért volt így, mert a Kegyelem Korában születtek. És így, mielőtt megváltást nyertek volna, élvezniük kellett a bőséges kegyelmet, amelyet Jézus adományozott nekik. Csak ily módon lehetett hasznukra, képessé téve őket, hogy bűneik megbocsáttassanak a kegyelem élvezete által, és esélyt adva neki, hogy bűneik kiengeszteltessenek Jézus elnézésének és türelmének élvezete révén. Csak Jézus elnézése és türelme révén váltak jogosulttá, hogy megbocsátást kapjanak, és hogy élvezhessék a Jézus által adományozott kegyelem bőségét. Épp, ahogy Jézus mondta: Nem az igazakat, hanem a bűnösöket jöttem megváltani, hogy a bűnösöknek lehetővé tegyem bűneik bocsánatát. Ha Jézus az ítélet, átkok és az emberi vétkekkel szembeni türelmetlenség természetével érkezett volna, amikor testté lett, az embernek soha nem lett volna esélye a megváltásra, és örökké bűnös maradt volna. Ha ez így lett volna, a hatezer éves irányítási terv véget ért volna a Törvény Korában, és a Törvény Kora még hatezer évig tartott volna. Az ember bűnei még számosabbaká és még súlyosabbaká váltak volna, az emberiség teremtése pedig hiábavaló lett volna. Az emberek csak a törvény alatt lettek volna képesek szolgálni Jahvét, a bűneik viszont meghaladták volna az első teremtett emberek bűneit. Minél inkább szerette Jézus az emberiséget, megbocsátva bűneiket, és elegendő irgalmat és szerető kedvességet hozva számukra, az emberiség annál jogosultabb lett volna a Jézus által való megváltásra és így ők voltak azok, akiket elveszett bárányoknak neveztek, akiket Jézus nagy áron vásárolt vissza. A Sátán nem tudott beavatkozni ebbe a munkába, mert Jézus úgy bánt a követőivel, ahogy egy szerető anya bánik a kebelén lévő csecsemővel. Nem táplált haragot ellenük és nem utálta őket, hanem tele volt vigasztalással; sosem fejezett ki nagy haragot a köreikben, hanem olyannyira tűrte a bűneiket és szemet hunyt az ostobaságaik és a tudatlanságuk fölött, hogy az mondta: „Bocsáss meg másoknak még hetvenszer hétszer is.” Így indította és reformálta meg mások szívét az Ő szíve, és csak így nyerhettek bűnbocsánatot az emberek az Ő béketűrése által.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Megváltás Kora munkájának valódi története)

Isten napi igéi  23. szemelvény

Bár Jézus a megtestesülésében teljesen mentes volt a testi érzésektől, mindig vigasztalta tanítványait, gondoskodott róluk, segített nekik és támogatta őket. Nagyon sok munkát végzett, nagyon sok szenvedést viselt el, és soha nem támasztott túlzott követelményeket az emberekkel szemben, hanem mindig türelmes és elnéző volt a bűneikkel szemben, olyannyira, hogy a Kegyelem Korának népe előszeretettel nevezte Őt „a szeretetreméltó Megváltó Jézusnak”. Az akkori embereknek – minden embernek – Jézus maga az irgalmasság és a szeretet volt. Soha nem emlékezett az emberek vétkeire, és a velük való bánásmódja soha nem a vétkeiken alapult. Mivel az egy másik kor volt, gyakran bőséges étellel ajándékozta meg az embereket, hogy jóllakhassanak. Minden olyan emberrel, aki követte Őt, kegyelemmel bánt, meggyógyította a betegeket, kiűzte a démonokat és feltámasztotta a halottakat. Annak érdekében, hogy az emberek higgyenek Benne, és lássák, hogy mindazt, amit tett, komolyan és őszintén tette, odáig ment, hogy feltámasztott egy rothadó holttestet, megmutatva nekik, hogy az Ő kezében még a halottak is életre kelhetnek. Mindig csendben tűrt és ilyen módon végezte közöttük a megváltás munkáját. Azaz, mielőtt a keresztre szegezték, Jézus már Magára vette az emberiség bűneit, és bűnért való áldozattá lett az emberiségért. Mielőtt megfeszítették volna, Ő már megnyitotta az utat a kereszthez, hogy az emberiséget megváltsa. Végül a keresztre szegezték Őt, feláldozta Magát a kereszt ügyéért, és az emberiségre árasztotta minden irgalmát, szeretetét és szentségét. Az emberiséggel szemben mindig toleráns volt, soha nem volt bosszúálló, megbocsátotta nekik a bűneiket, megtérésre buzdította őket, türelemre, béketűrésre és szeretetre tanította őket, hogy az Ő nyomdokaiba lépjenek és feláldozzák magukat a keresztért. A testvérek iránti szeretete meghaladta a Mária iránti szeretetét. A munka, amelyet végzett, a betegek gyógyítását és a démonok kiűzését tekintette alapelvének, mindezt a megváltása érdekében. Bárhová is ment, mindenkivel, aki Őt követte, kegyelmesen bánt. A szegényeket gazdaggá tette, a bénultakat járóképessé, a vakokat látóvá, a süketeket hallóvá. Még a legalantasabbakat, a nincsteleneket, a bűnösöket is meghívta, hogy egy asztalhoz üljenek Vele, soha nem nézte le őket, hanem mindig türelmes volt, sőt, még azt is mondta: amikor a pásztor száz juh közül egyet elveszít, hátrahagyja a kilencvenkilencet, hogy megkeresse azt az egy elveszett juhot, és amikor megtalálja, nagyon örül. Úgy szerette követőit, mint az anyajuh a bárányait. Bár ostobák és tudatlanok voltak, és bűnösök az Ő szemében, ráadásul a társadalom legszerényebb tagjai, mégis úgy tekintett ezekre a bűnösökre – olyan emberekre, akiket mások megvetettek –, mint a szeme fényére. Mivel kegyesen tekintett rájuk, az életét áldozta értük, mint ahogy a bárányt feláldozták az oltáron. Úgy járt közöttük, mintha a szolgájuk lenne, hagyta, hogy kihasználják és lemészárolják Őt, feltétel nélkül engedelmeskedvenekik. Követői számára Ő volt a szeretetreméltó Megváltó Jézus, de a farizeusok számára, akik magas piedesztálról oktatták az embereket, nem irgalmasságot és szeretetet, hanem utálatot és idegenkedést tanúsított. Nem sok munkát végzett a farizeusok között, csak néha kioktatta és megdorgálta őket; nem végezte közöttük a megváltás munkáját, jeleket és csodákat sem tett. Minden irgalmasságát és szeretetét a követőinek ajándékozta, és e bűnösök érdekében egészen a végsőkig kitartott, amikor is a keresztre szegezték, és minden megaláztatást elszenvedett, amíg teljesen meg nem váltotta az egész emberiséget. Ez volt az Ő munkájának összessége.

Jézus megváltása nélkül az emberiség örökké bűnben élt volna, és a bűn utódaivá, a démonok leszármazottaivá vált volna. Így folytatva, az egész világ a Sátán tartózkodási helyévé, az ő lakóhelyévé vált volna. A megváltás műve azonban megkövetelte, hogy az emberiség iránt irgalmasságot és szeretetet tanúsítson; az emberiség csak ilyen módon kaphatott megbocsátást, és végül jogosulttá váljon arra, hogy Isten teljessé tegye és egészen megnyerje őt. A munka ezen szakasza nélkül a hatezer éves irányítási terv nem tudott volna előrehaladni. Ha Jézust nem feszítették volna keresztre, ha csak betegeket gyógyított volna és démonokat űzött volna, akkor az emberek nem kaphattak volna teljes bűnbocsánatot. Az alatt a három és fél év alatt, amit Jézus a földön munkálkodva töltött, az Ő megváltási munkájának csak a felét végezte el; majd azzal, hogy a keresztre szegezve, a bűnös test hasonlatosságává lett, kiszolgáltatva a gonosznak, befejezte a keresztre feszítés munkáját, és átvette az emberiség rendeltetési helyét. Csak azután váltotta meg az emberiséget, miután átadatott a Sátán kezébe. Harminchárom és fél éven át szenvedett a földön, gúnyolták, rágalmazták és elhagyták, egészen odáig, hogy nem volt hová lehajtania a fejét, nem volt hol megpihennie, és később keresztre feszítették, egész lényével – szent és ártatlan testével – a keresztre szegezték. Mindenféle szenvedést elszenvedett, ami csak létezik. A hatalmon lévők kigúnyolták és megostorozták, a katonák még az arcába is köptek, Ő mégis hallgatott és kitartott a végsőkig, feltétel nélkül alávetve Magát egészen a halálig, amikor is megváltotta az egész emberiséget. Csak ezután élvezte a pihenést. A munka, amelyet Jézus végzett, csak a Kegyelem Korát képviseli; nem képviseli a Törvény Korát, és nem helyettesíti az utolsó napok munkáját sem. Ez a lényege Jézus munkájának a Kegyelem Korában, a második korszakban, amelyen az emberiség átment – a Megváltás Korában.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Megváltás Kora munkájának valódi története)

Isten napi igéi  24. szemelvény

Jahve munkája után Jézus testté lett, hogy elvégezze munkáját az emberek között. Az Ő munkája nem elkülönülten haladt, hanem Jahve munkájára épült. Ez egy új korra vonatkozó munka volt, amelyet Isten a Törvény Korának lezárása után végzett. Hasonlóképpen, miután Jézus munkája véget ért, Isten folytatta a következő kort illető munkáját, mert Isten teljes irányítása mindig előrehalad. Amikor a régi kor elmúlik, helyébe egy új kor lép, és miután a régi munka befejeződött, új munka következik, hogy Isten irányítása folytatódhasson. Ez a megtestesülés Isten második megtestesülése, amely Jézus munkáját követi. Természetesen ez a megtestesülés nem önállóan történik; ez a munka harmadik szakasza a Törvény Kora és a Kegyelem Kora után. Minden alkalommal, amikor Isten a munka új szakaszát indítja, mindig új kezdetnek kell lennie, és mindig új kort kell hoznia. Ennek megfelelően változik Isten természete, munkálkodásának módja, munkájának helye és az Ő neve is. Nem csoda tehát, hogy az embernek nehéz elfogadnia Isten munkáját az új korban. Ám függetlenül attól, hogy az ember hogyan áll ellen Neki, Isten mindig végzi a munkáját, és mindig előreviszi az egész emberiséget. Amikor Jézus eljött az emberek világába, megnyitotta a Kegyelem Korát, és véget vetett a Törvény Korának. Az utolsó napokban Isten ismét testté lett, és ezzel a megtestesüléssel véget vetett a Kegyelem Korának, majd megnyitotta a Királyság Korát. Mindazok, akik képesek elfogadni Isten második megtestesülését, el lesznek vezetve a Királyság Korába, ráadásul képesek lesznek arra, hogy személyesen megkapják Isten útmutatását. Bár Jézus eljött az emberek közé és sok munkát végzett, Ő csak az egész emberiség megváltásának munkáját teljesítette, és az ember vétekáldozataként szolgált; nem szabadította meg az embert az összes romlott beállítottságától. Az embernek a Sátán befolyásától való teljes megmentéséhez nemcsak arra volt szükség, hogy Jézus vétekáldozattá váljon, és magára vegye az ember bűneit, hanem arra is, hogy Isten még nagyobb munkát végezzen, hogy az embernek a Sátán által megrontott beállítottságait teljesen eltávolítsa. Így miután az ember bűnei megbocsátást nyertek, Isten visszatért a hús-vér testbe, hogy az embert az új korba vezesse, és megkezdte a fenyítés és az ítélet munkáját. Ez a munka az emberiséget egy magasabb birodalomba vezette. Mindazok, akik alávetik magukat az Ő uralmának, magasabb igazságot fognak élvezni és nagyobb áldásokban részesülnek. Valóban a világosságban fognak élni, és elnyerik az igazságot, az utat és az életet.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó)

Isten napi igéi  25. szemelvény

Ha az ember benne ragad a Kegyelem Korában, akkor soha nem fog megszabadulni a romlott beállítottságaitól, nem is beszélve Isten eredendő természetének megismeréséről. Ha az ember mindig a bőséges kegyelem közepette él, de nincs meg benne az élet útja, amely lehetővé teszi számára, hogy megismerje Istent vagy eleget tegyen Neki, akkor a hitében soha nem fogja igazán megnyerni Istent. Ez a fajta hit valóban szánalmas. Amikor befejezted e könyv olvasását, amikor megtapasztaltad a megtestesült Isten munkájának minden egyes lépését a Királyság Korában, akkor úgy fogod érezni, hogy a hosszú évek óta élő vágyaid végre megvalósultak. Úgy fogod érezni, hogy csak most láttad igazán Istent szemtől szembe; csak most pillantottad meg arcát, hallottad személyes kijelentéseit, értékelted munkájának bölcsességét, és valóban megérezted, mennyire gyakorlati és mindenható. Úgy fogod érezni, hogy sok olyan dolgot nyertél el, amit a korábbi időkben az emberek soha nem láttak, és nem is nyertek el. Ekkor világosan tudni fogod, hogy mit jelent hinni Istenben, és mit jelent összhangban lenni Isten szándékaival. Természetesen, ha ragaszkodsz a múltbeli nézetekhez, és elutasítod és nem fogadod el Isten második megtestesülésének tényét, akkor üres kézzel maradsz, nem szerzel semmit, és végül bűnösnek nyilvánítanak az Istennel szembeni ellenállásban. Azok, akik képesek alávetni magukat az igazságnak és Isten munkájának, a második megtestesült Isten – a Mindenható – neve alatt lesznek befogadva. Képesek lesznek megkapni Isten személyes vezetését, több és felsőbb igazságot, valamint valódi emberi életet nyerve. Olyan látomásuk lesz, amelyet a múlt emberei sohasem láttak: „Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve; feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása; jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével ragyog” (Jelenések 1:12-16). Ez a látomás Isten egész természetének kifejeződése, és az egész természetének kifejeződése egyben Isten munkájának kifejeződése is a jelen megtestesülésében. A fenyítések és ítéletek áradatában az Emberfia az Ő eredendő természetét fejezi ki a kijelentések által, lehetővé téve mindazok számára, akik elfogadják a fenyítését és ítéletét, hogy meglássák az Emberfia igazi arcát, amely hűen ábrázolja az Emberfia János által látott arcát. (Természetesen azok, akik nem fogadják el Isten munkáját a Királyság Korában, egyáltalán nem láthatják ezt.) Isten igazi arca nem fogalmazható meg teljesen az emberi nyelv segítségével, ezért Isten azt a módszert használja, hogy kifejezi az Ő eredendő természetét, hogy megmutassa az Ő igazi arcát az embernek. Ami azt jelenti, hogy mindazok, akik méltányolták az Emberfia eredendő természetét, látták az Emberfia igazi arcát, mert Isten túl nagy, és emberi nyelvvel nem fogalmazható meg tökéletesen. Ha az ember egyszer megtapasztalta Isten munkájának minden egyes lépését a Királyság Korában, akkor tudni fogja János szavainak valódi értelmét, amikor az Emberfiáról beszélt a lámpatartók között: „Feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása; jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével ragyog.” Ekkor minden kétséget kizáróan tudni fogod, hogy ez a közönséges hús-vér test, amely oly sokat mondott, tagadhatatlanul a második megtestesült Isten. Sőt, valóban érezni fogod, hogy milyen áldott vagy, és a legszerencsésebbnek fogod érezni magad. Nem vagy hajlandó örökölni ezt az áldást?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó)

Isten napi igéi  26. szemelvény

Az utolsó napok munkája szavak kimondásából áll. Nagy változásokat lehet elérni az emberben a szavak segítségével. A változások, amelyek most ezekben az emberekben végbemennek e szavak elfogadásától, sokkal nagyobbak, mint azok, amelyek a Kegyelem Korában a jelek és csodák elfogadásától következtek be az emberekben. A Kegyelem Korában ugyanis a démonokat kézrátétellel és imádsággal kiűzték az emberből, de a benne lévő romlott beállítottságok továbbra is megmaradtak. Az ember meggyógyult betegségéből és bűneit megbocsátották, de ami azt illeti, hogy hogyan vethetné le az ember a benne lévő sátáni romlott beállítottságokat, az a munka még nem lett elvégezve rajta. Az ember csak megváltást és bocsánatot nyert bűneiért a hite miatt, de az ember bűnös természete nem lett eltávolítva, hanem továbbra is benne maradt. Az ember bűnei Isten megtestesülése révén megbocsátást nyertek, de ez nem jelentette azt, hogy az emberben nincs többé bűn. Az ember bűnei a vétekáldozat révén bocsánatot nyerhettek, de arra vonatkozóan, hogy miként lehet az embert rábírni, hogy többé ne vétkezzen, hogyan vetheti le teljesen romlott beállítottságait és bűnös természetét, és hogyan változhat meg bizonyos mértékig az életfelfogása, nincs rá módja, hogy ezt a problémát megoldja. Az ember bűnei megbocsáttattak, ami Isten keresztre feszítése munkájának köszönhető, ám az ember továbbra is régi romlott sátáni beállítottságaiban él. Mivel ez így van, az embert teljesen meg kell menteni a romlott sátáni beállítottságaitól, bűnös természetét teljesen le kell vetnie, hogy soha többé ne alakuljon ki, és a beállítottságának átalakuláson kell átmennie. Ehhez az embernek meg kell értenie az életben való növekedés útját, meg kell értenie az élet útját, és meg kell értenie beállítottsága megváltoztatásának módját. Továbbá az embernek eme útnak megfelelően kell gyakorolnia, hogy beállítottsága fokozatosan megváltozhasson, és a fény ragyogása alatt élhessen, hogy minden, amit tesz, összhangban legyen Isten szándékaival, hogy levethesse romlott sátáni beállítottságait és kiszabadulhasson a sötétség sátáni befolyása alól, ezáltal teljesen kiemelkedve a bűnből. Csak akkor fogja megkapni az ember a teljes megmentő kegyelmet. Abban az időben, amikor Jézus végezte a munkáját, az ember tudása Őróla még homályos és tisztázatlan volt. Az emberek mindig úgy hitték, hogy Ő Dávid fia, és azt hirdették, hogy Ő egy nagy próféta, a jóindulatú Úr, aki megváltotta az ember bűneit. Néhányan saját hitük erejéből meggyógyultak, ha csak a ruhája szélét megérintették; a vakok láttak, és még a halottakat is vissza tudták hozni az életbe. Az ember azonban képtelen volt felfedezni a mélyen önmagában gyökerező romlott sátáni beállítottságot, és azt sem tudta, hogy dobhatja azt el. Az ember sok kegyelmet kapott, például a test békéjét és boldogságát, azt, hogy egy családtag hite áldást hoz az egész családra, a betegségek gyógyulását, és így tovább. A többi az ember jó cselekedetei és istenfélő megjelenése volt; ha valaki ezek alapján tudott élni, akkor elfogadható hívőnek számított. Csak az ilyen hívők léphettek be a mennybe a halál után, ami azt jelentette, hogy megmenekültek. De életük során ezek az emberek egyáltalán nem értették az élet útját. Mindössze annyit tettek, hogy bűnöket követtek el, majd megvallották bűneiket egy állandó körforgásban, anélkül, hogy bármilyen módon megváltoztathatták volna a beállítottságukat: ilyen volt az ember állapota a Kegyelem Korában. Megkapta-e az ember a teljes üdvösséget? Nem! Ezért a munka e szakaszának befejezése után még mindig hátra volt az ítélet és a fenyítés munkája. Ennek a szakasznak az a célja, hogy az embert a szó által megtisztítsa, és ezáltal utat biztosítson neki, amelyet követhet. Ez a szakasz nem lenne gyümölcsöző és értelmes, ha a démonok kiűzésével folytatódna, mivel nem tudná kiirtani az ember bűnös természetét, és az ember megrekedne ott, hogy bűnei megbocsátás nyertek. A vétekáldozat révén az ember bűnei megbocsáttattak, mivel a keresztre feszítés munkája már véget ért, és Isten győzedelmeskedett a Sátán felett. De mivel az emberben továbbra is benne maradnak a romlott beállítottságai, az ember még mindig vétkezhet és ellenállhat Istennek, és Isten nem nyerte meg az emberiséget. Ezért a munkának ebben a szakaszában Isten arra használja a szót, hogy leleplezze az ember romlott beállítottságait, és arra késztesse, hogy a megfelelő úttal összhangban gyakoroljon. Ennek a szakasznak a munkája jelentőségteljesebb, mint az előző, és gyümölcsözőbb is, mivel most a szó látja el közvetlenül az ember életét és teszi lehetővé az ember beállítottságának teljes megújulását; ez sokkal alaposabb szakasza a munkának. Ezért a megtestesülés az utolsó napokban kiteljesítette Isten testet öltésének jelentőségét, és teljesen befejezte Isten irányítási tervét az ember üdvösségére vonatkozóan.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (4.))

Isten napi igéi  27. szemelvény

Az utolsó napok munkájában az ige hatalma nagyobb, mint a jelek és a csodák megnyilvánulásáé, és az ige hatalma felülmúlja a jelek és csodák tekintélyét. Az ige leleplezi az ember szívének mélyén eltemetett összes romlott beállítottságot. Nem áll módodban magadtól felfedezni őket. Amikor ezek az igén keresztül lelepleződnek előtted, természetes módon felfedezed őket; el kell majd ismerned őket, és teljesen meg leszel győzve. Vajon nem ez az ige tekintélye? Ez az ige munkájának ma elért eredménye. Ezért az ember nem a betegségek gyógyítása és a démonok kiűzése által menekülhet meg teljesen a bűneitől, és nem is a jelek és csodák megnyilvánulásával válhat egészen teljessé. A betegség gyógyításának és a démonok kiűzésének hatalma csak kegyelmet ad az embernek, de az ember hús-vér teste még mindig a Sátántól való, és a sátáni romlott beállítottságok továbbra is megmaradnak az emberben. Más szóval, az ember, aki nem tisztult meg, még mindig a bűntől és a szennytől való. Az embert csak azután nyerheti meg Isten és az ember csak azután válhat megszenteltté, ha a szó működése által megtisztul. Amikor az emberből kiűzték a démonokat és megváltották, az csak azt jelentette, hogy kiragadták a Sátán kezéből és visszaadták Istennek. Az embert azonban Isten még nem tisztította és változtatta meg, és továbbra is romlott. Az emberben még mindig ott van a szenny, az ellenállás és a lázadás; az ember csak az Ő megváltása által tért vissza Istenhez, de a legcsekélyebb tudása sincs Istenről, és még mindig képes ellenállni Neki és elárulni Őt. Mielőtt az ember megváltására sor került, a Sátán számos mérge el volt már benne ültetve, és miután a Sátán évezredeken át megrontotta, olyan természetet hordoz magában, amely ellenáll Istennek. Ezért, amikor az ember meg lett váltva, az nem volt több, mint a megváltás egy esete. Vagyis az ember magas áron vissza lett vásárolva, de a benne lévő mérgező természet nem lett kiiktatva. Az ennyire mocskos embernek változáson kell átesnie, mielőtt méltóvá válhat Isten szolgálatára. Az ítélet és a fenyítés e munkája révén az ember teljesen megismeri a saját magában rejlő szennyes és romlott lényeget, és képes lesz teljesen megváltozni és megtisztítottá válni. Csak így válhat az ember méltóvá arra, hogy visszatérjen Isten trónja elé. Minden jelenlegi munka végrehajtása azért van, hogy az ember megtisztulhasson és megváltozhasson; azért, hogy az ember levethesse a romlottságát és megtisztulhasson az ige ítélete és fenyítése által, valamint a finomítás révén. Ahelyett, hogy ezt a munkafázist az üdvösség munkájának tartaná valaki, helyesebb lenne azt mondani, hogy ez a megtisztítás munkája. Valójában ez a szakasz a hódítás munkája is, valamint az üdvösség munkájának második szakasza. Az embert az ige általi ítélet és fenyítés révén nyeri meg Isten, továbbá az ige általi finomítás, megítélés és feltárás által tárul fel teljesen az ember szívében lévő összes tisztátalanság, elképzelés, indíték és személyes reménység. Bár az ember megváltást és bűnbocsánatot nyert, ez csak úgy tekinthető, hogy Isten nem emlékszik az ember vétkeire, és nem bánik az emberrel vétkei szerint. Azonban a hús-vér testben élő ember nem szabadult meg a bűntől, és csak folytatni tudja a vétkezést, végeérhetetlenül feltárva romlott sátáni beállítottságait. Ilyen életet él az ember: bűn és bűnbocsánat végtelen körforgását. Az emberek többsége nappal vétkezik, esténként pedig meggyón. És így, bár a vétekáldozat örökké hatékony az ember számára, nem képes megmenteni az embert a bűntől. Az üdvösség munkájának csak a fele van elvégezve, mert az embernek még mindig romlott beállítottságai vannak. Amikor például az emberek megtudták, hogy Móáb leszármazottai, panaszkodtak, felhagytak az élet hajszolásával, és teljesen negatívvá váltak. Vajon nem azt mutatja ez, hogy az ember még mindig képtelen teljesen alávetni magát Isten uralmának? Nem éppen ezek az ember romlott sátáni beállítottságai? Amikor nem voltál fenyítésnek kitéve, a kezedet mindenki másnál, még Jézusnál is magasabbra emelted. És hangosan kiáltottad: „Légy Isten szeretett fia! Légy Isten bizalmasa! Inkább meghalunk, minthogy meghajoljunk a Sátán előtt! Lázadj fel a vén Sátán ellen! Lázadj fel a nagy vörös sárkány ellen! A nagy vörös sárkány egyszer és mindenkorra veszítse el a hatalmát! Isten tegyen minket teljessé!” Hangosabban kiáltottál mindenki másnál. De aztán eljött a fenyítés ideje, és ismét feltárultak a romlott beállítottságaid. Elhallgatott a kiáltásod, és elvesztetted az elhatározásodat. Ez az ember romlottsága; mélyebbre hatol, mint a bűn, olyasmi, amit a Sátán ültetett el, és mélyen gyökerezik az emberben. Az embernek nem könnyű tudatára ébrednie bűneinek, és nem áll módjában felismerni saját mélyen gyökerező természetét. Csak az ige ítélete által érhető el ez az eredmény. Csak így változhat meg az ember ettől kezdve fokozatosan. Az ember a múltban azért kiabált így, mert nem értette az eredendő romlott beállítottságait. Ezek az emberben létező tisztátalanságok. Az ítélet és a fenyítés hosszú időszaka alatt az ember feszült légkörben élt. Vajon mindez nem az ige közvetítésével valósult meg? Nem kiáltottál-e te is nagyon hangosan a szolgálattevők próbatétele előtt? „Bementünk a királyságba! Mindazok, akik elfogadják ezt a nevet, bementek a királyságba! Mindenki részesült Istenből!” Amikor eljött a szolgálattevők próbatétele, már nem kiáltoztál. Már az elején mindenki felkiáltott: „Istenem! Bárhová is helyezel engem, alávetem magam a Te vezényléseidnek.” Isten szavait olvasva: „Ki lesz az Én Pálom?”, azt mondták az emberek: „Én hajlandó vagyok!” Aztán meglátták a szavakat: „Milyen volt Jób hite?” – és erre azt mondták: „Kész vagyok Jób hitével rendelkezni. Istenem, kérlek, próbálj meg engem!” Amikor eljött a szolgálattevők próbatétele, azonnal összeomlottak, és alig tudtak újra felállni. Ezután apránként, fokozatosan csökkentek a szívükben lévő tisztátalanságok. Vajon ezt nem az ige által sikerült elérni? Tehát amit ma megtapasztaltatok, azok az ige által elért eredmények, még nagyobbak, mint amilyeneket Jézus jelek és csodák által ért el. Isten dicsőségét, amit látsz, és Magának Istennek a hatalmát, amit látsz, nem pusztán a keresztre feszítés, a betegségek gyógyítása és a démonok kiűzése által látod, hanem még inkább az Ő igéjének ítélete által. Ez megmutatja neked, hogy Isten tekintélye és hatalma nemcsak jelek működéséből, betegségek gyógyításából és démonok kiűzéséből áll, hanem Isten igéjének ítélete jobban képes képviselni Isten tekintélyét és kinyilatkoztatni az Ő mindenhatóságát.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (4.))

Isten napi igéi  28. szemelvény

A Királyság Korában Isten szavakat használ arra, hogy bevezesse az új kort, megváltoztassa munkája eszközeit, és elvégezze az egész kor munkáját. Ezen alapelv szerint munkálkodik Isten az Ige Korában. Testté lett és különböző nézőpontokból beszél, képessé téve az embert arra, hogy valóban lássa Istent, aki a testben megjelenő Ige, és szemlélje bölcsességét és csodálatos mivoltát. Isten azért munkálkodik így, hogy jobban elérje az emberek meghódításának, tökéletesítésének és kirekesztésének céljait. Ez a szavak munkára való használatának valódi értelme az Ige Korában. A szavak révén ismerik meg az emberek Isten munkáját, Isten természetét, az ember lényegét és azt, hogy az embernek mibe kellene bemennie. A szavakon keresztül valósul meg minden munka, amelyet Isten az Ige Korában kíván elvégezni. A szavak által tárulnak fel, vettetnek ki és próbáltatnak meg az emberek. Az emberek látták ezeket a szavakat, hallották ezeket a szavakat, és felismerték e szavak létezését. Ennek eredményeként eljutottak oda, hogy hisznek Isten létezésében, Isten mindenhatóságában és bölcsességében, valamint Isten embert szerető és megmentő szívében. A „szavak” kifejezés talán hétköznapi és egyszerű, de a megtestesült Isten szájából elhangzó szavak megrázzák a világegyetemet; átformálják az emberek szívét, elképzeléseit és régi beállítottságait, valamint az egész világ korábbi megjelenését. Az idők folyamán csak a mai Isten munkálkodik így, csak Ő beszél így, és csak Ő menti meg az embert így. Ettől kezdve az ember Isten szavainak útmutatása alatt él, az Ő szavainak pásztorlása és ellátása által; az emberek mind Isten szavainak világában élnek, Isten szavainak átkai és áldásai közepette, az emberek többsége pedig az Ő szavainak ítélete és fenyítése alatt él. Ezek a szavak és ez a munka mind az ember üdvösségét szolgálják, Isten akaratának teljesítését és a régi teremtés világa eredeti megjelenésének megváltoztatását. Isten szavakkal teremtette a világot, szavakkal vezet minden embert a világegyetemben, szavakkal hódítja és menti meg őket, végül pedig szavakkal fog véget vetni az egész régi világnak, így végezve be irányítási tervének egészét. A Királyság Korában Isten végig szavakat használ a munkája végzéséhez és a munkája eredményének eléréséhez. Nem tesz és nem mutat be csodákat, csupán szavakkal végzi munkáját. E szavaknak köszönhetően az összes ember táplálékot és ellátást kap, valamint tudást és valódi tapasztalatot nyer. Az Ige Korában az ember kivételesen áldott. Nem szenved el fizikai fájdalmat, egyszerűen csak élvezi Isten szavainak bőséges kínálatát; anélkül, hogy vakon keresgélnie vagy futkosnia kellene, kényelméből látja Isten megjelenését, hallja Őt saját szájával beszélni, megkapja, amit Ő kínál, és látja, ahogyan Ő személyesen végzi munkáját. Ezek olyan dolgok, amelyeket az elmúlt korok emberei nem élvezhettek, és olyan áldások, amelyeket ők soha nem kaphattak meg.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Királyság Kora az Ige Kora)

Isten napi igéi  29. szemelvény

A Sátán által oly mélyen megrontott emberiség nem tudja, hogy Isten létezik, és abbahagyta Isten imádását. Kezdetben, amikor Ádám és Éva teremtetett, Jahve dicsősége és bizonysága mindig jelen volt. Megrontása után azonban az ember elveszítette a dicsőséget és a bizonyságtételt, mert mindenki fellázadt Isten ellen, és teljes mértékben felhagytak az Ő félelmével. A hódítás mai munkája minden bizonyságtétel és minden dicsőség visszaszerzése és annak elérése, hogy minden ember imádja Istent, hogy legyen bizonyságtétel a teremtett lények között; ez az a munka, amelyet ebben a szakaszban el kell végezni. Pontosan hogyan lehet meghódítani az emberiséget? Úgy, hogy e szakasz szavainak munkájával teljességgel meg kell győzni az embert; leleplezéssel, ítélettel, fenyítéssel és könyörtelen átokkal maradéktalanul rá kell beszélni; az ember lázadó mivoltának leleplezése és ellenállásának megítélése által, hogy megismerje az emberiség igazságtalanságát és mocskát, és így e dolgok ellenpontként szolgáljanak Isten igazságos természetével szemben. Az ember meghódítása és teljes meggyőzése főként e szavakon keresztül valósul meg. A szavak az emberiség végső meghódításának eszközei, és mindenkinek, aki elfogadja Isten hódítását, el kell fogadnia az Ő szavainak csapását és ítéletét is. A beszéd folyamata ma pontosan a hódítás folyamata. Pontosan hogyan kellene az embereknek együttműködniük? Azáltal, hogy tudják, hogyan egyék és igyák e szavakat, és hogy megértést nyernek róluk. Ami az emberek meghódításának módját illeti, az nem olyasmi, amit maguktól meg tudnak tenni. Te annyit tehetsz, hogy e szavak evése és ivása által megismered romlottságodat és szennyedet, lázadó mivoltodat és igazságtalanságodat, és leborulsz Isten előtt. Ha képes vagy a gyakorlásra, miután felfogtad Isten szándékait, és ha vannak látomásaid, és képes vagy teljesen alávetni magad e szavaknak, és nem hozni semmilyen döntést magadtól, akkor meglettél hódítva – és ez e szavaknak az eredményeként fog megtörténni. Miért vesztette el az emberiség a bizonyságtételt? Mert senkinek nincs hite Istenben, mert Istennek nincs helye az emberek szívében. Az emberiség meghódítása az emberiség hitének helyreállítása. Az emberek mindig hanyatt-homlok akarnak rohanni az evilági életbe, túl sok reményt dédelgetnek, túl sokat várnak a jövőjüktől, és túl sok szélsőséges követelményt támasztanak. Mindig a testre gondolnak, a testért terveznek, nem érdekli őket az Istenben való hit útjának keresése. Szívüket elragadta a Sátán, elveszítették Istent félő szívüket, és a Sátánnal vannak elfoglalva. Csakhogy az embert Isten teremtette. Így az ember elveszítette a bizonyságot, ami azt jelenti, hogy elvesztette Isten dicsőségét. Az emberiség meghódításának célja az ember istenfélelméből fakadó dicsőség visszaszerzése. Mondhatjuk így is: sokan vannak, akik nem keresik az életet; még ha vannak is néhányan, akik az életre törekszenek, csak egy maroknyian vannak. Az emberek a jövőjük miatt aggódnak a leginkább, és egyáltalán nem figyelnek az életre. Néhányan lázadnak Isten ellen, és ellenállnak Neki, megítélik Őt a háta mögött, és nem gyakorolják az igazságot. Jelen pillanatban ezek az emberek figyelmen kívül vannak hagyva; most semmi nem történik a lázadás e fiaival, de a jövőben sötétségben fogsz majd élni, sírva és fogaidat csikorgatva. Nem érzed a fény értékes voltát, amikor benne élsz, de mihelyst a sötét éjszakában élsz majd, fel fogod ismerni, hogy milyen értékes, és akkor majd sajnálkozni fogsz. Most jól érzed magad, de el fog jönni a nap, amikor bánkódni fogsz. Amikor az a nap eljön, és leszáll a sötétség, világosság pedig soha többé nem lesz, már túl késő lesz a megbánáshoz. Azért nem tudod megbecsülni a most neked adatott időt, mert még mindig nem érted a mai munkát. Amint az egész világmindenség munkája megkezdődik, vagyis amikor ezek a szavak, amelyeket ma szólok, valóra váltak, sokan a fejüket fogják majd, és fájdalmas könnyeket hullatnak. Amikor ezt teszik, vajon nem hullottak-e már a sírással és fogcsikorgatással teljes sötétségbe? Mindazok, akik igazán törekszenek az életre, és teljessé váltak, alkalmasak a használatra, míg a lázadás fiai, akik alkalmatlanok a használatra, mind a sötétségbe fognak zuhanni. Teljesen meg lesznek fosztva a Szentlélek munkájától, képtelenül arra, hogy bármit is felfogjanak. Így büntetésbe zuhannak majd és sírni fognak. Ha a munka e szakaszában jól fel vagy szerelkezve, és növekedtél az életedben, akkor alkalmas vagy a használatra. Ha nem vagy jól felszerelve, akkor – még ha meghívást kapsz is a munka következő szakaszára, alkalmatlan leszel a használatra – ezen a ponton pedig már nem lesz több esélyed még akkor sem, ha szeretnéd felvértezni magad. Amikor Isten eltávozott, hol fogsz tudni olyan lehetőséget találni, amilyet Isten munkája most kínál? Hol fogsz tudni olyan képzésben részesülni, amelyet személyesen Isten nyújt? Addigra Isten nem fog személyesen beszélni és nem fogja hallatni a hangját; csak azokat a dolgokat fogod olvasni, amelyeket ma mond – hogyan válik majd könnyűvé a megértés? Hogyan is érhetne fel a jövőbeli élet ahhoz, amilyen az ma? Ezen a ponton, amikor sírsz és a fogaidat csikorgatod, vajon nem gyötrelmes élet lesz az? Most áldásokban részesülsz, de nem tudod, hogyan élvezd őket; áldottságban élsz, mégis tudatlan maradsz. Ez azt bizonyítja, hogy szenvedésre vagy kárhoztatva! Ma vannak, akik ellenállnak, vannak, akik lázadnak, egyesek ezt vagy azt teszik, Én pedig egyszerűen figyelmen kívül hagyom mindezt – de ne gondoljátok, hogy nincs tudomásom arról, amire készültök. Nem értem meg vajon a lényegeteket? Miért szálltok szembe Velem mindig? Nem azért hiszel Istenben, hogy az életet keresd és áldásokat önmagadnak? Nem a saját érdekedben van hited? A jelen pillanatban csak a hódítás munkáját végzem beszéd által, és amint a hódítás eme munkája véget ér, feltárul a sorsod. Szükséges, hogy részletesen kifejtsem ezt?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A hódítás munkájának valódi története (1.))

Isten napi igéi  30. szemelvény

A hódítás mai munkájának célja, hogy felfedje, mi lesz az ember sorsa. Miért mondjuk, hogy a jelenkori fenyítés és ítélet az utolsó napok nagy fehér trónja előtti ítélet? Nem látod ezt? Miért a hódítás munkája az utolsó szakasz? Nem pontosan azért, hogy felfedje, milyen sors vár az emberek egyes osztályaira? Nem azért, hogy a fenyítés és ítélet általi hódítás munkája folyamán mindenkinek lehetősége legyen megmutatni a valódi énjét, majd besorolják őket a fajtájuk szerint? Ahelyett, hogy ezt az emberiség meghódításának neveznénk, talán jobb úgy mondani, hogy ez fedi fel, milyen sors vár majd az emberek különböző osztályaira. Ez az emberek bűneinek megítéléséről szól, majd a különböző osztályokba sorolt emberek felfedéséről, és ezáltal annak eldöntéséről, hogy ők gonoszak-e vagy igazak. A hódítás munkája után következik a jó megjutalmazásának és a gonosz megbüntetésének munkája. Azok, akik teljességgel alávetik magukat – a teljesen meghódítottak – helyet kapnak Isten munkájának az egész univerzumban való elterjesztése következő lépésében; a meg nem hódítottak pedig a sötétségbe kerülnek, és szerencsétlenség éri őket. Így sorolják majd be az embereket a fajtájuk szerint: a gonoszok egy csoportban a gonosszal, hogy örökre a nap fénye nélkül legyenek, az igazak pedig egy csoportban a jóval, hogy részesüljenek a fényben, és mindörökké a fényben éljenek. Minden dolog sorsa közel van, az emberek sorsa pedig világosan megmutatkozott a szemük előtt. Minden dolgot a saját fajtája szerint fognak besorolni, akkor hát hogyan menekülhetnek meg az emberek attól a gyötrelemtől, hogy mindegyiküket a saját fajtája szerint sorolják be? Valamennyi embertípus sorsa feltárul, amikor közeleg minden dolog kimenetele, ez pedig az egész világegyetem meghódításának munkája során (beleértve a hódítás összes munkáját, a jelen munkával kezdve) történik. Az összes ember sorsának feltárulása az ítélet széke előtt történik, a fenyítés során és az utolsó napok hódítási munkája során. Az emberek besorolása saját fajtájuk szerint nem azt jelenti, hogy visszakerülnek az eredeti osztályaikba, mert amikor a teremtés idején az embert megalkották, csak egyféle emberi lény létezett, csak a férfiak és nők között volt különbség. Nem volt sokféle különböző emberfajta. Az emberi lények különféle osztályai csak több ezer éves romlottság után alakultak ki: vannak a tisztátalan lelkek hatalma alatt lévők, mások a gonosz ördögök hatalma alá tartoznak, és olyanok is vannak, akik az élet útját keresik a Mindenható uralma alatt. Csak így jönnek létre az osztályok fokozatosan az emberek között, és az emberiség nagy családján belül csak így válnak szét osztályokra az emberek. Az összes embernek különböző „atyáik” vannak; nem úgy van, hogy mindenki teljes mértékben a Mindenható uralma alá tartozik, mivel az ember túlságosan is lázadó. Az igazságos ítélet leleplezi valamennyi embertípus valódi énjét, semmit sem hagy rejtve. A fényben mindenki az igazi arcát mutatja. Ezen a ponton az ember már nem olyan, amilyen eredetileg volt, őseinek kezdeti hasonlósága már régen elenyészett, mert Ádám és Éva számtalan leszármazottját a Sátán már régóta fogva tartja, hogy soha többé ne ismerjék a mennynapot, és mert az emberek a Sátán mérgének minden formájával teljesek. Így mindenki számára megvan a megfelelő rendeltetési hely. Mi több, különböző mérgeik alapján kerülnek besorolásra a saját fajtájuk szerint, vagyis az alapján válogatják szét őket, hogy mára milyen mértékben sikerült őket meghódítani. Az ember sorsa nem olyasmi, ami a világ teremtése óta előre elrendeltetett. Ennek oka, hogy kezdetben csak egy osztály létezett, amelyet gyűjtőnéven „emberiségnek” hívtak, és az elején az embert még nem rontotta meg a Sátán, és minden ember Isten világosságában élt, nem érte őket sötétség. Miután azonban a Sátán megrontotta az embert, az emberek mindenféle típusa és fajtája elterjedt az egész földön – mindenféle és fajta ember, akik a gyűjtőnéven „emberiségnek” nevezett, férfiból és nőből álló családból alakultak. Mindannyiukat az elődeik vezették arra, hogy távol kerüljenek legősibb felmenőiktől – az egy férfiból és egy nőből álló emberiségtől (vagyis, a kezdetek Ádámjától és Évájától, a legősibb felmenőiktől). Abban az időben az izráeliták voltak az egyedüli nép, akiknek földi életét Jahve vezérelte. A különféle embertípusok, akik Izráel egészéből (vagyis az eredeti családi klánból) alakultak ki, ekkor elveszítették Jahve vezetését. Ezek a korai népek, akik az emberi világ dolgai felől teljesen tudatlanok voltak, ezt követően az őseikkel tartottak, hogy az általuk maguknak követelt területeken éljenek, és ez a mai napig folytatódik. Így továbbra is tudatlanok maradnak arra vonatkozóan, hogyan távolodtak el Jahvétől és rontják meg őket a mai napig mindenféle tisztátalan lelkek és gonosz szellemek. Azoknak, akikben mostanáig mélyre hatolt a megrontás és a méreg – akiket végül nem lehet majd megmenteni –, nem lesz más választásuk, mint az, hogy az őseikkel, az őket megrontó tisztátalan lelkekkel tartsanak. Akiket végül meg lehet menteni, az emberiség megfelelő rendeltetési helyére fognak jutni, vagyis arra a sorsra, amely a megmentettekre és meghódítottakra vár. Mindent elkövetnek majd, hogy megmentsék mindazokat, akiket meg lehet menteni – ám ami azokat az embereket illeti, akik gyógyíthatatlanul elfásultak, azok egyetlen választása az lesz, hogy elődeiket kövessék a fenyítés feneketlen mélységébe. Ne gondold, hogy a sorsod kezdetben előre elrendeltetett, és csak most tárult fel. Ha így gondolod, akkor elfelejtetted, hogy az emberiség eredeti teremtése során nem teremtetett külön sátáni emberosztály, csak egyetlen, Ádámból és Évából álló emberiség (vagyis csak férfi és nő)? Feltéve, hogy te kezdetben a Sátán leszármazottja voltál, vajon Jahve belefoglalt volna a teremtésébe egy sátáni emberosztályt? Tett volna ilyesmit? Ő a bizonyságtétel érdekében teremtette meg az embert, az Ő dicsősége érdekében teremtette meg az embert. Megteremtette volna szándékosan a Sátán ivadékainak osztályát, akik tudatosan ellenállnak Neki? Hogyan tehetett volna Jahve ilyen dolgot? Ha ezt tette volna, ki mondaná, hogy Ő igaz Isten? Amikor most azt mondom, hogy néhányatok a Sátánnak lesz adva a végén, az nem azt jelenti, hogy a kezdetektől fogva a Sátánhoz tartoztál; inkább azt jelenti, hogy olyan mélyre süllyedtél, hogy még ha Isten próbált is megmenteni, akkor sem tudtad elnyerni az üdvösséget. Nincs más lehetőség, mint a Sátánnal egy osztályba sorolni téged. Ez csak azért van, mert menthetetlen vagy, nem pedig azért, mert Isten igazságtalan veled szemben, és szándékosan előre elrendelte, hogy a Sátán megtestesülése légy, majd a Sátánnak ad téged, és direkt azt akarja, hogy szenvedj. Nem ez a hódítás munkájának valódi története. Ha ezt hiszed, akkor a megértésed nagyon egyoldalú! Az utolsó szakasz hódításának az a célja, hogy megmentse az embereket, és hogy feltárja a sorsukat. Az a célja, hogy ítélet által leleplezze az emberek züllöttségét, ezáltal bűnbánatra, felemelkedésre, valamint az életre és az élet helyes útjára való törekvésre késztetve őket. Az a célja, hogy felébressze az érzéketlen és tompa emberek szívét, és ítélet által feltárja az ember belső lázadó mivoltát. Ha azonban az emberek még mindig képtelenek a bűnbánatra, még mindig képtelenek a helyes útra törekedni az életben, és képtelenek levetni ezeket a romlottságokat, akkor a Sátán felfalásának tárgyai lesznek, akiket nem lehet megmenteni. Ez a hódítás jelentősége: megmenteni az embereket, és felfedni a sorsukat. Jó sors, rossz sors – a hódítás munkája mindet felfedi. Az, hogy az emberek megmenekülnek vagy átkozottak lesznek, mind a hódítás munkája során fog megmutatkozni.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A hódítás munkájának valódi története (1.))

Isten napi igéi  31. szemelvény

Az utolsó napok azok, amikor hódítás által minden dolog besorolásra kerül a saját fajtája szerint. A hódítás az utolsó napok munkája; más szóval minden személy bűneinek megítélése az utolsó napok munkája. Máskülönben hogy lehetne a saját fajtájuk szerint besorolni embereket? A köztetek végzett munka, amely során minden egyedet a saját fajtája szerint sorolnak be, az egész univerzumon belül végzett ugyanilyen munkának a kezdete. Ezután az összes országból és valamennyi nép közül valóknak is mind részesülniük kell a hódítás munkájában. Ez azt jelenti, hogy a teremtésben minden személyt a saját fajtája szerint kell majd besorolni, és mindenkinek meg kell adnia magát az ítéletnek az ítélet széke előtt. Egyetlen személy és egyetlen dolog sem kerülheti el, hogy elszenvedje ezt a fenyítést és ítéletet, és nincs egy személy vagy dolog sem, amely ne a fajtája szerint lenne osztályozva; minden személy osztályozva lesz, mert minden dolog kimenetele közeledik, és az egész menny és föld elérkezett a lezáráshoz. Hogyan menekülhetne meg az ember a nap elől, amikor az emberi létezés véget ér? Ennek fényében meddig folytatódhatnak még lázadó cselekedeteitek? Nem az utolsó napotok küszöbén álltok? Hogyan lehetséges, hogy akik félik Istent, és vágynak az Ő megjelenésére, nem látják Isten igazságossága megjelenésének napját? Hogy fordulhat elő, hogy nem kapják meg a jóságért járó végső jutalmat? Olyan ember vagy, aki jót cselekszik, vagy olyan, aki gonoszat tesz? Olyan ember vagy, aki elfogadja az igazságos ítéletet, és utána aláveti magát, vagy olyan, aki elfogadja az igazságos ítéletet, és utána átkozott lesz? Az ítélőszék előtt élsz a világosságban, vagy az alvilágban lakozol a sötétséggel körülvéve? Nem te magad tudod-e legjobban, hogy a sorsod pont a jutalmazás lesz-e, vagy a büntetés? Nem te vagy az, aki a legjobban tudja, és a legmélyebben érti, hogy Isten igazságos? Akkor tehát pontosan milyen a viselkedésed és a szíved? Ahogy ma meghódítalak téged, tényleg rászorulsz arra, hogy lebetűzzem neked, hogy a viselkedésed jó-e avagy gonosz? Mennyi mindent adtál fel Értem? Milyen mélyen imádsz Engem? Nem te magad vagy leginkább tisztában azzal, hogy miként viselkedsz Velem? Mindenki másnál jobban kellene tudnod, hogy pontosan milyen sorsra jutsz majd! Őszintén mondom neked: Én csak megteremtettem az emberiséget, és megteremtettelek téged, de nem adtalak át benneteket a Sátánnak, és nem Én okoztam szántszándékkal azt, hogy Ellenem lázadjatok vagy ellenálljatok Nekem, hogy aztán büntetésemben részesüljetek. Nem azért kapjátok mindezeket a csapásokat, mert a szívetek túlságosan hajthatatlan, és a viselkedésetek túl megvetendő? Tehát nem vagytok képesek meghatározni azt is, hogy milyen sorsot fogtok kapni? Nem tudjátok-e a szívetekben mindenki másnál jobban, hogy mi lesz a sorsotok? Azért hódítom meg az embereket, hogy felfedjem őket, és hogy jobban elhozhassam neked az üdvösséget. Nem azért, hogy gonoszság elkövetésére vigyelek, sem azért, hogy szántszándékkal úgy intézzem, hogy besétálj a pusztítás poklába. Amikor eljön az idő, a nagy szenvedésed, sírásod és fogaid csikorgatása, vajon mindez nem a te bűneid miatt lesz? Tehát nem a te saját jóságod vagy gonoszságod ítél-e meg téged a legjobban? Vajon nem ez a bizonyíték tárhatja fel legjobban, hogy mi lesz a sorsod?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A hódítás munkájának valódi története (1.))

Isten napi igéi  32. szemelvény

Az utolsó napokban Isten elsősorban azért jött, hogy elmondja szavait. A Lélek szemszögéből, az ember szemszögéből és egy harmadik személy szemszögéből beszél; különböző módokon beszél, egy ideig az egyik módot alkalmazza, és ezeket a beszédmódokat arra használja, hogy megváltoztassa az ember elképzeléseit, és eltüntesse a képzeletbeli isten képmását az ember szívéből. Ez az Isten által végzett fő munka. Mivel az ember azt hiszi, hogy amikor Isten eljön, akkor majd meggyógyítja a betegeket, kiűzi a démonokat, csodákat tesz, és anyagi áldásokat ad az embernek, Isten elvégzi a munkának ezt a szakaszát – a fenyítés és az ítélet munkáját –, hogy eltüntesse ezeket a dolgokat az ember elképzeléseiben, engedje, hogy az ember megismerje Isten gyakorlatiasságát és normalitását, és eltávolítsa a Jézusról az ember szívében élő képmást, lehetővé téve, hogy helyette Isten új képmása foglalja el az ember szívét. Amint az emberben Isten képmása elöregszik, bálvánnyá válik. Amikor Jézus eljött, és elvégezte a munka e szakaszát, nem képviselte Isten teljességét. Tett néhány jelet és csodát, mondott néhány szót, majd végül keresztre feszítették. Ő Istennek csak egy részét képviselte. Nem képviselhette mindazt, ami Istentől való, hanem inkább úgy képviselte Istent, hogy Isten munkájának egy részét végezte el. Azért van így, mert Isten oly nagy, oly csodálatos és kifürkészhetetlen, és mert Isten minden korban csak a munkájának egy részét végzi el. Az Isten által ebben a korban végzett munka elsősorban az, hogy az élet szavaival látja el az embert; leleplezi az ember természetlényegét és romlott beállítottságát; továbbá felszámolja a vallásos elképzeléseit, feudális gondolkodását, elavult gondolkodását, valamint a tudását és kultúráját. Ezeket a dolgokat mind meg kell tisztítani azáltal, hogy Isten szavai leleplezik azokat. Az utolsó napokban Isten szavakat használ, nem pedig jeleket és csodákat, hogy tökéletessé tegye az embert. Arra használja a szavait, hogy feltárja, megítélje, megfenyítse és tökéletessé tegye az embert, és így Isten szavaiban meglássa az ember Isten bölcsességét és szeretetreméltóságát, valamint megértse Isten természetét, és Isten szavain keresztül tekintsen Isten cselekedeteire. A Törvény Korában Jahve az Ő szavaival kivezette Mózest Egyiptomból, és szólt néhány szót az izráelitákhoz; akkoriban Isten cselekedeteinek egy része feltárult, de mivel az ember képességei korlátozottak voltak, és semmi sem tehette teljessé a tudását, Isten továbbra is beszélt és munkálkodott. A Kegyelem Korában az ember még egyszer meglátta Isten tetteinek egy részét. Jézus képes volt jeleket és csodákat tenni, betegeket gyógyítani és démonokat űzni, aztán keresztre feszíttetni, majd három nappal később feltámadt a halálból, és a hús-vér testben megjelent az emberek előtt. Istenről az ember nem tudott ennél többet. Az ember annyit tud, amennyit Isten kinyilvánít neki, és ha Isten többé semmit nem nyilvánítana ki az embernek, akkor az ember ilyen mértékben határolná be Istent. Isten tehát tovább munkálkodik, hogy az ember egyre mélyebb tudást szerezzen Róla, és így fokozatosan megismerje Isten lényegét. Az utolsó napokban Isten arra használja a szavait, hogy az embert tökéletessé tegye. Romlott beállítottságodat Isten szavai leplezik le, és vallásos elképzeléseidet Isten gyakorlatiassága váltja fel. Az utolsó napokban Isten elsősorban azért lett testté, hogy beteljesítse a szavakat: „az Ige megtestesül, az Ige eljön a testben, és az Ige megjelenik a testben”, és ha erről nincs alapos tudásotok, akkor nem fogtok tudni helytállni. Az utolsó napokban Isten elsősorban olyan munkafázist szándékozik beteljesíteni, ahol az Ige megjelenik a hús-vér testben, és ez Isten irányítási terve munkájának egyik része. Ezért a tudásotoknak alaposnak kell lennie; függetlenül attól, hogy Isten hogyan tevékenykedik, Isten nem engedi, hogy az ember behatárolja Őt. Ha Isten nem végezné ezt a munkát az utolsó napokban, akkor nem bővülhetne az ember tudása Róla. Csak azt tudnád, hogy Istent keresztre lehet feszíteni, le tudja rombolni Sodomát, valamint hogy Jézus feltámadhat halottaiból, és megjelenhet Péternek... De soha nem mondanád, hogy Isten szavai mindent beteljesíthetnek, és meghódíthatják az embert. Csak Isten szavainak megtapasztalásán keresztül beszélhetsz ilyen tudásról. Minél többet tapasztalsz meg Isten munkájából, annál alaposabb lesz a Róla való tudásod, és csak akkor nem fogod a saját elképzeléseiden belülre behatárolni Istent. Az ember úgy ismeri meg Istent, hogy megtapasztalja az Ő munkáját; nincs más helyes út Isten megismeréséhez.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten jelenleg végzett munkájának ismerete)

Isten napi igéi  33. szemelvény

A munka ezen utolsó szakaszában az eredmények a szó közvetítésével születnek. Az ige által az ember megért sok misztériumot és azt a munkát, amelyet Isten az elmúlt nemzedékeken keresztül végzett; az igén keresztül az ember megvilágosodik a Szentlélek által; az ige segítségével az ember megérti az elmúlt nemzedékek által soha meg nem fejtett misztériumokat, valamint az elmúlt idők prófétáinak és apostolainak munkáját, és azokat az alapelveket, amelyek alapján dolgoztak; az ige által az ember megérti Magának Istennek a természetét, valamint az ember lázadó mivoltát és ellenállását, továbbá megismeri saját lényegét. A munka e lépései és az összes elhangzott szó révén az ember megismeri a Lélek munkáját, az Isten megtestesült teste által végzett munkát, sőt, az Ő teljes természetét. A te tudásodat Isten hatezer éven át tartó irányítási munkájáról szintén az igén keresztül szerezted. Vajon nem az ige által jutottál el a korábbi elképzeléseid megismeréséhez és a sikerhez, hogy félretedd azokat? Az előző szakaszban Jézus jeleket és csodákat tett, de ebben a szakaszban nincsenek jelek és csodák. Nem az igén keresztül értetted meg azt is, hogy Isten miért nem mutat be jeleket és csodákat? Ezért az ebben a szakaszban elhangzó szavak felülmúlják az elmúlt nemzedékek apostolai és prófétái által végzett munkát. Még a próféták által mondott próféciák sem tudták volna elérni ezt az eredményt. A próféták csak próféciákat mondtak, arról beszéltek, hogy mi fog történni a jövőben, de nem arról a munkáról, amit Isten akkoriban végezni kívánt. Nem is azért beszéltek, hogy az emberiséget vezessék az életükben, vagy hogy igazságokat adjanak át az emberiségnek, vagy hogy misztériumokat tárjanak fel nekik, még kevésbé azért, hogy életet adjanak. Az ebben a szakaszban elhangzott szavak között van prófécia és igazság, de főként arra szolgálnak ezek a szavak, hogy életet adjanak az embereknek. A mostani szavak nem hasonlítanak a próféták jövendöléseihez. Ez a munka egy olyan szakasza, amely az ember életét szolgálja, hogy megváltoztassa az ember életfelfogását, és nem az a célja, hogy jövendöljön. Az első szakasz Jahve munkája volt: az volt a dolga, hogy előkészítse az ember számára Isten imádásának útját a földön. A kezdeti munka az volt, hogy a földi munkának kiindulópontot találjon. Abban az időben Jahve arra tanította az izráelitákat, hogy tartsák meg a szombatot, tiszteljék szüleiket és éljenek békében egymással. Azért volt ez így, mert az akkori emberek nem értették, hogy mi teszi az embert, és azt sem, hogy hogyan kell élni a földön. A munka első szakaszában szükség volt arra, hogy Ő irányítsa az emberiséget életvezetésükben. Mindaz, amit Jahve mondott nekik, korábban nem volt ismert az emberiség előtt, illetve nem volt a birtokukban. Abban az időben Isten sok prófétát támasztott, hogy próféciákat mondjanak, és ők mindannyian Jahve vezetése alatt tették ezt. Ez csupán egy elem volt Isten munkájában. Az első szakaszban Isten nem öltött testet, ezért a prófétákon keresztül tanított minden törzset és nemzetet. Amikor Jézus az Ő idejében munkálkodott, nem beszélt annyit, mint napjainkban. Az ige munkájának ez az utolsó napokbeli szakasza még soha nem történt meg az elmúlt korokban és nemzedékekben. Bár Ézsaiás, Dániel és János sok próféciát szóltak, a próféciáik teljesen mások voltak, mint a most elhangzott szavak. Amit ők mondtak, azok csak próféciák voltak, de a most kimondott szavak nem azok. Ha mindazt, amiről most beszélek, próféciákká változtatnám, vajon meg tudnátok érteni? Tegyük fel, hogy amiről beszéltem, az a távozásom utáni dolgokról szólt, hogyan tudnál akkor megértésre szert tenni? Az ige munkáját nem végezték sem Jézus idejében, sem a Törvény Korában. Talán néhányan azt mondják majd: „Vajon Jahve nem mondott szavakat az Ő munkája idején is? Jézus a betegségek gyógyításán, démonok kiűzésén, valamint jelek és csodák bemutatásán kívül nem szólt-e szavakat is munkálkodása idején?” Vannak különbségek az elhangzottak között. Mi volt a Jahve által kimondott szavak lényege? Ő csak földi életvezetésükben irányította az emberiséget, ami nem érintette az élet szellemi kérdéseit. Miért mondják, hogy amikor Jahve beszélt, az azért volt, hogy mindenütt eligazítsa az embereket? Az „eligazítani” szó azt jelenti, hogy kifejezetten szólni és közvetlenül parancsolni. Nem látta el az embert élettel; inkább egyszerűen kézen fogta az embert, és megtanította, hogyan félje Őt, túl sok példabeszéd nélkül. Jahve munkája Izráelben nem az volt, hogy az embert megmetssze, fegyelmezze, vagy ítéletet és fenyítést hozzon, hanem az, hogy vezesse az embert. Jahve azt parancsolta Mózesnek, mondja meg népének, hogy gyűjtsön mannát a pusztában. Minden reggel napkelte előtt mannát kellett gyűjteniük, éppen annyit, amennyit aznap meg tudtak enni. A mannát nem lehetett másnapig tárolni, mert akkor megpenészedett volna. Nem oktatta az embereket, nem fedte fel természetüket, és nem tárta fel eszméiket és gondolataikat sem. Nem változtatta meg az embereket, hanem inkább irányította őket életvezetésükben. Az akkori emberek olyanok voltak, mint a gyermekek, semmit sem értettek, és csak néhány alapvető mechanikus mozdulatra voltak képesek, ezért Jahve csak törvényeket hozott, hogy irányítsa a sokaságot.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (4.))

Isten napi igéi  34. szemelvény

Isten a különböző koroknak megfelelően mondja szavait és végzi munkáját, és a különböző korokban más-más szavakat mond. Isten nem tartja magát előírásokhoz, nem ismétli ugyanazt a munkát, és nem érez nosztalgiát a múlt dolgai iránt; Ő olyan Isten, aki mindig új és soha nem régi, és minden nap új szavakat mond. Ahhoz kell ragaszkodnod, amit ma kell betartani; ez az ember felelőssége és kötelessége. Létfontosságú, hogy a gyakorlat a jelenben Isten világossága és szavai köré összpontosuljon. Isten nem tartja magát előírásokhoz, és képes sokféle nézőpontból beszélni, hogy feltárja bölcsességét és mindenhatóságát. Nem számít, hogy a Lélek, az ember vagy egy másik személy szemszögéből beszél – Isten mindig Isten, és azért, mert az ember szemszögéből beszél, nem mondhatod, hogy Ő nem Isten. Egyesekben elképzelések alakultak ki annak eredményeként, hogy Isten különböző nézőpontokból beszél. Az ilyen emberek nem ismerik Istent, és nem ismerik az Ő munkáját. Ha Isten mindig egy nézőpontból beszélne, vajon az ember nem határolná be Istent? Vajon Isten megengedheti, hogy az ember így cselekedjen? Függetlenül attól, hogy Isten melyik szemszögből beszél, megvan rá az oka, hogy ezt tegye. Ha Isten mindig a Lélek szemszögéből beszélne, vajon képes lennél kapcsolatba lépni Vele? Ezért néha egy másik személy szemszögéből beszél, hogy ellásson és a valóságba vezéreljen téged. Minden, amit Isten tesz, helyénvaló. Röviden, Isten csinál mindent, és ebben nem szabad kételkedned. Ő Isten, így nem számít, milyen nézőpontból beszél, Ő mindig Isten marad. Ez egy megváltoztathatatlan igazság. Bárhogyan is munkálkodik, Ő akkor is Isten, és az Ő lényege nem változik! Péter nagyon szerette Istent, és Isten szándékaival összhangban lévő ember volt, de Isten mégsem tett tanúságot arról, hogy ő lenne az Úr vagy Krisztus, mert egy lény lényege az, ami, és ez soha nem változhat meg. Isten az Ő munkájában nem tartja magát előírásokhoz, hanem különböző módszereket alkalmazva teszi munkáját hatékonnyá, és mélyíti el az ember tudását Őróla. Minden munkamódszere mögött az a cél rejlik, hogy segítsen az embernek megismerni Őt, és hogy az embert tökéletessé tegye. Bármelyik munkamódszerét is alkalmazza, mindegyik az ember épülését és tökéletessé tételét szolgálja. Bár az egyik-másik munkamódszere talán nagyon hosszú ideig tarthat, ez azért van, hogy az ember Belé vetett hitét megeddze. Ezért ne legyen kétség a szívetekben. Ezek mind Isten munkájának lépései, amelyeknek alá kell vetnetek magatokat.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Minden Isten szava által teljesül be)

Isten napi igéi  35. szemelvény

Isten elsősorban azért jött a földre, hogy elmondja a szavait; amivel kapcsolatban vagy, az Isten szava, amit olvasol, az Isten szava, amit hallasz, az Isten szava, amihez tartod magad, az Isten szava, amit tapasztalsz, az Isten szava, és mostani testet öltésében Isten elsősorban a szót használja fel arra, hogy tökéletessé tegye az embert. Nem mutat jeleket és csodákat, és főleg nem végzi azt a munkát, amit Jézus végzett a múltban. Bár mindegyik Isten, és mindegyik hús-vér test, a szolgálatuk nem ugyanaz. Amikor Jézus eljött, Ő is Isten munkájának egy részét végezte, és szólt néhány szót – de mi volt a fő munka, amit végzett? Ő főként a keresztre feszítés munkáját végezte. Azért vett fel a bűnös testhez hasonló formát, hogy a keresztre feszíttetés munkáját elvégezze, és az egész emberiséget megváltsa, és vétekáldozatul szolgált az egész emberiség bűneiért. Ez a fő munka, amelyet Ő elvégzett. Végső soron Ő mutatta meg a kereszt útját azoknak, akik később jöttek. Amikor Jézus eljött, elsősorban a megváltás munkájának véghezvitele volt a célja. Megváltotta az egész emberiséget, és elhozta az embereknek a mennyek országának evangéliumát, ezen túlmenően a mennyek országába vezető utat is megmutatta. Ennek eredményeként mindazok, akik utána jöttek, azt mondták: „A kereszt útját kell járnunk, és fel kell áldoznunk magunkat a keresztért.” Természetesen kezdetben Jézus más munkát is végzett, és mondott néhány szót, hogy az ember megbánja és megvallja bűneit. De az Ő szolgálata továbbra is a kereszthalál volt, és az a három és fél év, amit az út prédikálásával töltött, az az utána következő kereszthalál előkészítése volt. Az a számos alkalom is, amikor Jézus imádkozott, a keresztre feszítés miatt volt. A normális emberi élet, amelyet élt, és a harminchárom és fél év, amelyet a földön töltött, elsősorban a keresztre feszíttetés munkájának véghezvitelét szolgálta; azért volt, hogy erőt adjon Neki e munka vállalásához. Ezért mondható, hogy Isten Őrá bízta a keresztre feszíttetés munkáját. Milyen munkát fog ma elvégezni a megtestesült Isten? Ma Isten elsősorban azért lett testté, hogy elvégezze „a testben megjelenő Ige” munkáját. Ő a szót használja arra, hogy tökéletessé tegye az embert, és elfogadtatja az emberrel a szó metszését és a szó finomítását. Ő a szavaiban idézi elő, hogy ellátásban részesülj és életet nyerj, és a szavaival láttatja meg veled az Ő munkáját és tetteit. Isten arra használja a szót, hogy megfenyítsen és finomítson téged, így még ha fájdalmat is élsz át, az is Isten szava miatt van. Ma Isten nem tényekkel, hanem szavakkal munkálkodik. Csak miután az Ő szava eljutott hozzád, akkor munkálkodhat benned a Szentlélek és csak akkor érheti el, hogy fájdalmat szenvedj vagy örömöt ízlelj meg. Csak Isten szava hozhat téged a valóságba, és csak Isten szava képes tökéletessé tenni téged. Ezért legalább ezt meg kell értened: az Isten által az utolsó napokban végzett munka elsősorban abban áll, hogy Ő a szavát használja arra, hogy minden embert tökéletessé tegyen, és hogy vezérelje az embert. Ő minden munkát, amit végez, a szón keresztül végez; Ő nem használ tényeket arra, hogy megfenyítsen téged. Vannak idők, amikor egyesek ellenállnak Istennek. Isten nem okoz neked nagy kellemetlenséget, a hús-vér testedet nem fenyíti meg, és az nem él át semmilyen fájdalmat – de amint az Ő szava elér hozzád, és finomít téged, az elviselhetetlen számodra. Hát nem így van? A szolgálattevők idején Isten azt mondta, hogy az embert a feneketlen mélységbe dobja. Valóban a feneketlen mélységben kötött ki az ember? Egyszerűen a szavak használata révén, amelyekkel az embert finomította, az ember belépett a feneketlen mélységbe. Tehát az utolsó napokban, amikor Isten testet ölt, elsősorban a szót használja arra, hogy mindent beteljesítsen, és mindent feltárjon. Csak az Ő szavaiban láthatod azt, ami Ő; csak az Ő szavaiban láthatod, hogy Ő maga az Isten. Amikor a megtestesült Isten a földre jön, nem végez más munkát, mint hogy szavakat mond, így nincs szükség tényekre; a szavak egymagukban elegendőek. Ez azért van, mert Ő elsősorban azért jött, hogy ezt a munkát végezze, hogy az ember a szavaiban lássa meg az Ő nagy hatalmát és fensőbbségét, hogy az ember megláthassa a szavaiban az Ő alázatosságát és elrejtettségét, és az ember a szavaiban ismerje meg az Ő teljességét. Minden, amit birtokol, és mindaz, ami Ő, benne van az Ő szavaiban. Az Ő bölcsessége és csodálatos volta a szavaiban van. Ebben láthatod azt a sokféle módszert, amellyel Isten az Ő szavait mondja. Isten oly hosszú ideje munkálkodik, és leginkább az embert látja el, leplezi le vagy metszi meg. Isten nem átkozza meg könnyelműen az embert, és még ha meg is átkozza, akkor szavak által teszi. Ezért ebben a korban, amikor Isten testté lett, ne számítsatok arra, hogy újra azt látjátok, hogy Isten meggyógyítja a betegeket és kiűzi a démonokat, és ne keressetek állandóan jeleket – ezeknek nincs semmi haszna! Azok a jelek nem tehetik tökéletessé az embert! Hogy világossá tegyem: a jelenben maga a testet öltött, gyakorlati Isten nem cselekszik; Ő csak beszél. Ez az igazság! Szavakat használ arra, hogy tökéletessé tegyen téged, és szavakat használ arra, hogy etessen és öntözzön téged. Szavakat használ arra is, hogy munkálkodjon, és szavakat használ a tények helyettesítésére és azért, hogy megismertesse veled az Ő gyakorlatiasságát. Ha tisztán látod Isten munkájának ezt a módját, akkor nem valószínű, hogy negatívvá válsz. Ahelyett, hogy a negatív dolgokra összpontosítanátok, csak arra kell összpontosítanotok, ami pozitív, vagyis függetlenül attól, hogy Isten szavai beteljesedtek-e, vagy sem, hogy bekövetkeznek-e a tények, vagy sem, Isten idézi elő azt, hogy az ember életet nyer az Ő szavaiból – ez minden jel közül a legnagyobb; sőt, ez vitathatatlan tény. Ez a legjobb bizonyíték, amelyen keresztül megismerhetjük Istent, és még a jeleknél is nagyobb jel. Csak ezek a szavak tehetik tökéletessé az embert.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Minden Isten szava által teljesül be)

Isten napi igéi  36. szemelvény

Amint elkezdődött a Királyság Kora, Isten elkezdte közzétenni szavait. A jövőben ezek a szavak fokozatosan beteljesednek, és abban az időben az ember élete már megérlelődött. Isten a szót használja fel az ember romlott beállítottságainak leleplezésére; ez gyakorlatiasabb és szükségesebb. Nem is használ mást, mint a szót, hogy elvégezze munkáját, hogy tökéletessé tegye az ember hitét, mivel ma az Ige Kora van, amihez szükség van az ember hitére, elhatározására és együttműködésére. A megtestesült Isten utolsó napokbeli munkája az Ő szavának felhasználása az ember szolgálatára és ellátására. Csak miután a megtestesült Isten befejezte szavainak kimondását, akkor kezdenek azok beteljesedni. Az alatt az idő alatt, amíg beszél, a szavai nem teljesednek be, mert amikor Ő a test szakaszában van, a szavai nem teljesedhetnek be. Ez azért van, hogy az ember lássa, hogy Isten test és nem Lélek; hogy az ember a saját szemével láthassa Isten gyakorlatiasságát. Azon a napon, amikor az Ő munkája befejeződik, amikor minden szó, amit a földön el kellett mondania, elhangzott, a szavai elkezdenek beteljesedni. Most nem az a korszak van, amikor Isten szavai beteljesednek, mert még nem fejezte be szavainak elmondását. Amikor tehát azt látod, hogy Isten még mindig mondja szavait a földön, ne várd szavainak beteljesedését; amikor Isten már nem mondja a szavait, és amikor földi munkája befejeződött, akkor kezdenek majd beteljesedni a szavai. A földön mondott szavaiban egyrészt benne van az élettel való ellátás, másrészt a prófécia: az eljövendő dolgokról, az elvégzendő dolgokról és a még be nem fejezett dolgokról szóló prófécia. Jézus szavaiban is volt prófécia. Egyfelől életet adott, másfelől pedig próféciát mondott. Ma már nincs szó egyidejű szavakról és tényekről, mert túl nagy a különbség aközött, amit az ember a saját szemével láthat, és az Isten által véghez vitt tények között. Csak azt lehet mondani, hogy amint Isten munkája befejeződik, a szavai beteljesednek, és a tények a szavak után fognak következni. Az utolsó napokban a megtestesült Isten eljön a földre, hogy a szó szolgálatát elvégezze, és a szó szolgálatának végzése közben csak szavakat mond, és nem törődik más dolgokkal. Amint Isten munkája megváltozik, szavai elkezdenek beteljesedni. Ma a szavakat elsőként arra használja, hogy tökéletessé tegyen téged; amikor az egész világegyetemben dicsőséget nyer, a munkája befejeződik – minden szó, amit el kell mondani, el lesz mondva, és minden szó ténnyé válik. Isten azért jött a földre az utolsó napokban, hogy elvégezze a szó szolgálatát, hogy az emberiség megismerje Őt, és az emberiség lássa azt, ami Ő, valamint lássa bölcsességét és minden csodálatos tettét, az Ő szavából. A Királyság Korában Isten elsősorban a szót használja arra, hogy meghódítsa az egész emberiséget. A jövőben az Ő szava minden vallást, ágazatot, nemzetet és felekezetet is elér. Isten arra használja a szót, hogy hódítson, hogy minden ember lássa, hogy az Ő szava hatalmat és erőt hordoz – így tehát ma csak Isten szavaival álltok szemben.

Az Isten által ebben a korban mondott szavak különböznek a Törvény Korában mondott szavaktól, és ugyanígy különböznek a Kegyelem Korában mondott szavaktól is. A szó munkája nem valósult meg a Kegyelem Korában, csak arról történt említés, hogy Istent keresztre feszítették, hogy megváltsa az egész emberiséget. A Biblia csak arra tesz utalást, hogy miért kellett Jézust keresztre feszíteni, a szenvedésekre, amelyeknek a keresztre feszítés folyamán volt kitéve, és hogyan kell az embert Istenért keresztre feszíteni. Abban a korban Isten minden munkája a keresztre feszítés köré összpontosult. A Királyság Korában a megtestesült Isten szavakat mond, hogy meghódítsa mindazokat, akik hisznek Benne. Ez „a testben megjelenő Ige”; Isten azért jött el az utolsó napokban, hogy elvégezze ezt a munkát, és hogy beteljesítse a hús-vér testben megjelenő Ige tényleges jelentőségét. Csak szavakat mond, és ritkán jelennek meg a tények. Ez a testben megjelenő Ige lényege, és amikor a megtestesült Isten elmondja a szavait, ez az Ige testben való megjelenése, és ez az Ige hús-vér testben való eljövetele. „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt, és az Ige testté lett.” Ez (az Ige testben való megjelenésének munkája) az a munka, amelyet Isten az utolsó napokban fog elvégezni, és amely az Ő egész irányítási tervének utolsó fejezete, ezért Istennek el kell jönnie a földre, és testben kell kinyilvánítania szavait. Az, ami ma megtétetik, az, ami a jövőben megtétetik, az, amit Isten el fog végezni, az ember végső rendeltetése, hogy kik menekülnek meg és kik pusztulnak el, és így tovább – mindez a munka, amit a végén el kell végezni, mind világosan kimondatott, és mindez azért történik, hogy a hús-vér testben megjelenő Ige tényleges jelentőségét beteljesítse. A korábban kiadott adminisztratív rendeletek és az alapszabály, az, hogy kik pusztulnak el, kik mennek be a nyugalomba – ezeknek a szavaknak mind be kell teljesülniük. Ez az a munka, amelyet a megtestesült Isten elsősorban az utolsó napokban végez el, hogy az emberek megértsék, hová tartoznak azok, akiket Isten eleve elrendelt, és hová tartoznak azok, akiket Isten nem rendelt el, hogyan lesz besorolva az Ő népe és fiai, mi fog történni Izráellel, mi fog történni Egyiptommal – a jövőben e szavak mindegyike beteljesedik. Isten munkájának üteme felgyorsul. Isten az igét eszközként használja arra, hogy kinyilatkoztassa az embereknek, hogy mit kell tenni minden korban, mit kell tennie az utolsó napok megtestesült Istenének, illetve az Ő szolgálatát, amelyet el kell végezni, és ezek a szavak mind a testben megjelenő Ige tényleges jelentőségét szolgálják.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Minden Isten szava által teljesül be)

Isten napi igéi  37. szemelvény

Isten az egész világegyetemben végzi munkáját. Mindazoknak, akik hisznek Benne, el kell fogadniuk az Ő szavát, enniük és inniuk kell az Ő szavát; senki sem lesz Isten által megnyert úgy, hogy látja az Isten által mutatott jeleket és csodákat. A korokon és nemzedékeken át Isten mindig az igét használta, hogy az embert tökéletessé tegye. Ezért ne szenteljétek minden figyelmeteket a jeleknek és csodáknak, hanem törekedjetek arra, hogy Isten tökéletessé tegyen benneteket. Az ószövetségi Törvény Korában Isten szólt néhány szót, és a Kegyelem Korában Jézus is sok szót szólt. Miután Jézus sok szót mondott, a későbbi apostolok és tanítványok arra vezették az embereket, hogy a Jézus által kiadott parancsolatok szerint gyakoroljanak, és a Jézus által mondott szavak és az Általa átadott alapelvek szerint tapasztaltak meg dolgokat. Az utolsó napokban Isten elsősorban arra használja az igét, hogy tökéletessé tegye az embert. Nem használ jeleket és csodákat, hogy kényszerítse az embert, hogy hagyja magát meggyőzni; ez nem tudja felfedni Isten nagy erejét. Ha Isten csak jeleket és csodákat mutatna, az nem tudná felfedni Isten gyakorlatiasságát, és nem tudná tökéletessé tenni az embert. Isten nem jelekkel és csodákkal teszi tökéletessé az embert, hanem az igét használja az ember öntözésére és terelgetésére, ami után az ember teljesen alá tudja vetni magát Istennek, és elnyeri Isten ismeretét. Ez a célja az Általa végzett munkának és az Általa mondott szavaknak. Isten nem a jelek és csodák felmutatásának módszerét használja az ember tökéletessé tételére – Ő szavakat használ, és sok munkamódszert alkalmaz az ember tökéletessé tételére. Legyen szó akár a szavak általi finomításról, akár a szavak általi metszésről, vagy szavakkal való ellátásról, Isten sokféle szempontból szól, hogy tökéletesítse az embert, és hogy képessé tegye az embert arra, hogy több ismeretet nyerjen Isten munkájáról, bölcsességéről és csodálatos mivoltáról. Amikor az ember teljessé válik – majd az utolsó napokban, amikor Isten lezárja a korszakot –, akkor lesz alkalmas arra, hogy jeleket és csodákat lásson. Amikor megismered Istent, és képes leszel alávetni magad Istennek, ha bármit is tesz, akkor nem lesz többé semmilyen elképzelésed Róla, amikor jeleket és csodákat látsz. Jelenleg romlott vagy és képtelen az Istennek való teljes alávetettségre – úgy gondolod, hogy méltó vagy arra, hogy jeleket és csodákat láss? Isten akkor mutat jeleket és csodákat, amikor megbünteti az embert, és akkor is, amikor a kor változik, és még inkább akkor, amikor a kor lezárul. Amikor Isten normálisan végzi a munkáját, nem mutat jeleket és csodákat. Jeleket és csodákat mutatni rendkívül könnyű Számára, de Isten munkájának nem ez az alapelve, és nem is ez a célja az ember irányításával. Ha az ember jeleket és csodákat látna, és Isten szellemi teste megjelenne az embernek, vajon nem „hinne” minden ember Istenben? Korábban már mondtam, hogy a győztesek egy csoportja keletről lesz megnyerve, olyan győztesek, akik a nagy nyomorúságból jönnek majd. Mit jelentenek ezek a szavak? Azt jelentik, hogy ezek a megnyert emberek csak azután lesznek igazán alávetettek, hogy megtapasztalták az ítéletet és a fenyítést, a metszést, és mindenféle finomítást. Ezeknek az embereknek a hite nem homályos, hanem gyakorlati. Nem láttak jeleket és ámulatba ejtő dolgokat, és semmilyen csodát sem; nem képesek magasztos szavakat és doktrínákat mondani, és nem képesek hangot adni mélyreható felismeréseknek; ehelyett rendelkeznek a valósággal és Isten szavaival, valamint Isten gyakorlatias és igazi ismeretével. Nem egy ilyen csoport képes jobban felfedni Isten hatalmas erejét? Isten munkája az utolsó napokban gyakorlati munka. Jézus idejében, Ő nem azért jött, hogy tökéletessé tegye az embert, hanem hogy megváltsa az embert, és azért mutatott be néhány csodát, hogy az emberek kövessék Őt. Ő ugyanis elsősorban azért jött, hogy elvégezze a kereszthalál munkáját, és a jelek felmutatása nem volt része a szolgálatának. Az ilyen jelek és csodák olyan művek voltak, amelyeket azért végzett, hogy a munkája hatékony legyen; extra műveletek voltak, és nem képviselték az egész kor munkáját. Az ószövetségi Törvény Korában Isten is mutatott jeleket és csodákat, de Isten mai munkája gyakorlati munka, és most biztosan nem mutatna jeleket és csodákat. Ha jeleket és csodákat mutatna, gyakorlati munkája zűrzavarossá válna, és nem tudna több munkát elvégezni. Ha Isten azt mondaná, hogy az igét arra használja, hogy tökéletessé tegye az embert, de közben jeleket és csodákat is mutatna, akkor az vajon képes volna felfedni, hogy az ember valóban hisz-e Benne vagy sem? Isten tehát nem tesz ilyet. Túl sok a vallás az emberben; Isten azért jött el az utolsó napokban, hogy kiűzze az emberből az összes vallásos elképzelést és természetfeletti dolgot, és megismertesse az emberrel Isten gyakorlatiasságát, és hogy eltüntessen egy olyan, Istenről alkotott képet, amely homályos és valószerűtlen, és amelyről elmondható, hogy egyáltalán nem is létezik. Így most már csak az az egy dolog értékes, hogy legyen ismereted a gyakorlatiasságról! Az igazság mindent felülír. Mennyi igazsággal rendelkezel ma? Minden, ami jeleket és csodákat mutat, Isten? A gonosz szellemek is mutathatnak jeleket és csodákat; vajon minden gonosz szellem Isten? Az Istenbe vetett hitében az ember az igazságot keresi, és az életre törekszik, nem pedig a jelekre és csodákra. Ez kéne, hogy legyen a célja mindazoknak, akik hisznek Istenben.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Minden Isten szava által teljesül be)

Isten napi igéi  38. szemelvény

Abban az időben Jézus munkája az egész emberiség megváltásának munkája volt. Mindenkinek, aki hitt Benne, megbocsáttattak a bűnei; amennyiben hittél Benne, megváltott téged; ha hittél Benne, már nem voltál a bűné, megszabadultál a bűneidtől. Ezt jelentette megváltást nyerni és a hit általi megigazulás. Mégis azokban, akik hittek, megmaradt az, ami lázadó volt és ellenszegült Istennek, és amit még mindig lassan el kellett távolítani. A megváltás nem azt jelentette, hogy Jézus teljesen megnyerte az embert, hanem azt, hogy az ember többé már nem a bűné, hogy megbocsáttattak a bűnei. Amennyiben hittél Benne, többé nem voltál a bűntől való. Abban az időben Jézus sok olyan dolgot tett, ami a tanítványai számára felfoghatatlan volt, és sok mindent mondott, amit az ember nem értett. Ennek az az oka, hogy abban az időben nem adott semmilyen magyarázatot. Így néhány évvel azután, hogy eltávozott, Máté elkészítette Jézus családfáját, és mások is sok olyan munkát végeztek, ami az emberek akaratából történt. Jézus nem azért jött, hogy tökéletesítse és megnyerje az embert, hanem hogy elvégezze a munka egy szakaszát: a mennyek országa evangéliumának kihirdetését és a keresztre feszítés munkájának véghezvitelét. És így, amint Jézust keresztre feszítették, az Ő munkája teljes mértékben véget ért. De a jelenlegi szakaszban – a hódítás munkájában – több szót kell mondani, még több munkát kell végezni, és sok folyamatnak kell lennie. Ahogy Jézus és Jahve munkájának misztériumait is napvilágra kell hozni, hogy minden embernek legyen megértése és világossága a hitében, mert ez az utolsó napok munkája, és az utolsó napok Isten munkájának lezárását jelentik, a munka végének idejét. A munka ezen szakasza kristálytisztává fogja tenni számodra Jahve törvényét és Jézus megváltását, és főként arra szolgál, hogy megértsd Isten hatezer éves irányítási tervének teljes munkáját, és felfogd ennek a hatezer éves irányítási tervnek minden jelentőségét és lényegét, és megértsd a Jézus által végzett összes munka célját és az Általa mondott szavakat, és még a Bibliába vetett vak hitedet és a Biblia iránti imádatodat is. Lehetővé teszi számodra, hogy mindezt alaposan megértsd. Eljutsz oda, hogy megérted mind a Jézus által végzett munkát, mind Isten mai munkáját; megérted és meglátod a teljes igazságot, az életet és az utat. A Jézus által végzett munka szakaszában miért távozott Jézus anélkül, hogy elvégezte volna a befejező munkát? Mert Jézus munkájának szakasza nem a befejezés munkája volt. Amikor a keresztre szegezték, az Ő szavai is véget értek; a keresztre feszítése után az Ő munkája teljesen befejeződött. Nem olyan volt, mint a jelenlegi szakasz, amelyben Isten munkája csak akkor fog véget érni, miután a szavak végig el lettek mondva, és az Ő egész munkája lezárul. A munka jézusi szakaszában sok szó maradt kimondatlanul, vagy nem fogalmazódott meg teljesen. Jézust azonban nem érdekelte, hogy a szavai teljesen ki lettek-e mondva, mert az Ő szolgálata nem a szavak szolgálata volt, ezért miután a keresztre szegezték, eltávozott. A munkának az a szakasza főként a keresztre feszítés érdekében történt, és nem hasonlít a mostani szakaszhoz. A munkának ez a jelenlegi szakasza elsősorban a lezárás, a tisztázás és az összes munka befejezése érdekében történik. Ha a szavak nem lesznek elmondva teljesen végig, akkor nem lesz mód e munka befejezésére, mert a munka ezen szakaszában minden munkát szavakkal fejeznek be és valósítanak meg. Abban az időben Jézus sok olyan munkát végzett, amely az ember számára felfoghatatlan volt. Csendben távozott, és ma is sokan vannak, akik nem értik a szavait. A megértésük téves, mégis azt hiszik, hogy helyes, és nem tudják, hogy tévednek. Az utolsó szakasz teljesen véget vet Isten munkájának, és lezárja azt. Mindenki eljut oda, hogy megértse és megismerje Isten irányítási tervét. Az emberben lévő elképzelések, az ő szándékai, csalóka megértése, Jahve és Jézus munkájáról alkotott elképzelései, a nem hívőkkel kapcsolatos nézetei és valamennyi egyéb eltorzulása ki lesz javítva. És az ember meg fogja érteni az összes helyes ösvényt az életben, és az Isten által végzett minden munkát és az összes igazságot. Amikor ez megtörténik, a munkának ez a szakasza véget ér. Jahve munkája a világ teremtése volt, ez volt a kezdet; a munkának ezen szakasza a munka vége, és ez a befejezés. Kezdetben Isten munkája Izráel választott népében valósult meg, és ez úttörő munka volt mind közül a legszentebb helyen. A munka utolsó szakasza valamennyi közül a legmocskosabb országban zajlik, hogy megítélje a világot és véget vessen a kornak. Az első szakaszban Isten munkája mind közül a legfényesebb helyen folyt, az utolsó szakasz pedig mind közül a legsötétebb helyen valósul meg, és ez a sötétség kiűzetik, eljő a világosság, és minden ember meghódíttatik. Amikor az embereket ezen a mind közül legmocskosabb és legsötétebb helyen meghódították, és az egész lakosság elismerte, hogy van Isten, aki az igaz Isten, és minden ember teljesen meg lett győzve, akkor ezt a tényt fel fogják használni az egész világegyetem meghódítása munkájának elvégzésére. A munkának ez a szakasza reprezentatív. Amint e korszak munkája befejeződik, a hatezer éves irányítás munkája teljesen véget ér. Ha egyszer mind közül a legsötétebb helyen lévőket meghódították, magától értetődik, hogy ez mindenhol máshol is így lesz. Ilyenformán csak a Kínában végzett hódítás munkája rendelkezik reprezentatív jelentőséggel. Kína a sötétség minden erejét megtestesíti, és Kína népe képviseli mindazokat, akik a testtől, a Sátántól és a testiségből valók. A kínai nép az, amelyet a nagy vörös sárkány a legjobban megrontott, amely a legerősebben ellenszegül Istennek, amelynek emberi mivolta a leghitványabb és legmocskosabb, és így ők minden romlott ember archetípusa. Ez nem azt jelenti, hogy más országoknak egyáltalán nincsenek problémáik; az ember elképzelései mind egyformák, és bár lehet, hogy ezen országok népe jó képességű, de ha nem ismerik Istent, akkor bizonyára Ellene szegülnek. Miért szegültek a zsidók is Isten ellen, és miért lázadtak fel Ellene? Miért szegültek Ellene a farizeusok is? Miért árulta el Júdás Jézust? Abban az időben a tanítványok közül sokan nem ismerték Jézust. Miután Jézust keresztre feszítették és feltámadt, miért nem hitt Benne továbbra sem az ember? Az ember lázadó mivolta nem ugyanolyan? Csupán arról van szó, hogy a kínai nép lett példának állítva, és amikor meg lesznek hódítva, akkor modellek és minták lesznek, és referenciaként szolgálnak majd mások számára. Miért mondtam mindig azt, hogy ti az én irányítási tervem kiegészítői vagytok? A kínai népben nyilvánul meg a legteljesebben a romlottság, a mocskosság, az igazságtalanság, az ellenszegülés és a lázadó mivolt, melyek az összes különféle formáikban feltárulnak. Egy szempontból gyenge képességűek, más szempontból életük és gondolkodásmódjuk elmaradott, szokásaik, társadalmi környezetük, szülői családjuk – mind szegényes és a legelmaradottabb. A státuszuk is alacsony. Az itteni munka reprezentatív, és miután ezt a próbamunkát teljes egészében végrehajtották, Isten későbbi munkája sokkal könnyebb lesz. Amikor ez a munkafázis teljesült, az azt követő munka egyáltalán nem lesz nehéz. Amint ez a munkafázis megvalósul, teljes lesz a nagy siker, és a hódítás munkája az egész világegyetemben teljesen befejeződik.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (2.))

Isten napi igéi  39. szemelvény

A Kegyelem Kora Jézus nevével kezdődött. Amikor Jézus megkezdte szolgálatának végzését, a Szentlélek Jézus nevéről kezdett bizonyságot tenni, és Jahve nevéről többé nem beszéltek; ehelyett a Szentlélek főként Jézus néven látott neki az új munkának. A Benne hívők bizonyságtétele Jézus Krisztusért volt, és az általuk elvégzett munka is Jézus Krisztusért volt. Az ószövetségi Törvény Korának vége azt jelentette, hogy a főként Jahve néven folytatott munka véget ért. Ettől kezdve Isten neve már nem Jahve volt, hanem Jézusnak hívták, és innentől kezdve a Szentlélek főként Jézus néven kezdett el munkálkodni. Tehát ti, azok az emberek, akik még ma is Jahve szavait eszitek és isszátok, és még mindig mindent a Törvény Korának munkája szerint tesztek – vajon nem előírásokat alkalmaztok? Nem ragadtál meg a múltban? Most már tudjátok, hogy elérkeztek az utolsó napok. Lehet-e, hogy amikor Jézus eljön, még mindig Jézusnak fogják hívni? Jahve megmondta Izráel népének, hogy eljön egy Messiás, és amikor eljött, mégsem Messiásnak, hanem Jézusnak hívták. Jézus azt mondta, hogy újra el fog jönni, és hogy úgy fog megérkezni, ahogyan elment. Ezek voltak Jézus szavai, de láttad-e, ahogyan Jézus távozott? Jézus fehér felhőn lebegve távozott, de vajon lehet-e, hogy egy fehér felhőn tér vissza személyesen az emberek közé? Ha így lenne, vajon nem Jézusnak hívnák továbbra is? Amikor Jézus újra eljön, a kor már más lesz, így hát hívhatnák-e még mindig Jézusnak? Vajon Isten csak Jézus néven lehet ismert? Nem lehet egy új korban új néven nevezni? Képviselheti-e egyetlen személy képmása és egy bizonyos név Istent az Ő teljességében? Isten minden korban új munkát végez, és új néven nevezik; hogyan végezhetné ugyanazt a munkát különböző korokban? Hogyan ragaszkodhatna a régihez? A Jézus nevet a megváltás munkája miatt vette fel, tehát vajon akkor is ugyanezen a néven neveznék-e Őt, amikor az utolsó napokban visszatér? Vajon még mindig a megváltás munkáját végezné? Miért van az, hogy Jahve és Jézus egy, mégis különböző korokban különböző neveken nevezik Őket? Nem azért, mert a munkájuk kora különböző? Képviselhetné-e egyetlen név Istent az Ő teljességében? Ily módon Istent más-más korban más-más néven kell nevezni, Neki pedig arra kell használnia a nevet, hogy megváltoztassa a kort és hogy képviselje a kort. Hiszen egyetlen név sem képviselheti teljes mértékben Magát Istent, és minden egyes név csak arra képes, hogy Isten egy bizonyos korra jellemző természetét képviselje; mindössze annyi a dolga, hogy az Ő munkáját képviselje. Ezért Isten bármilyen nevet választhat, amely az Ő természetéhez illik, hogy az egész kort képviselje. Függetlenül attól, hogy Jahve koráról vagy Jézus koráról van szó, minden kort egy név képvisel. A Kegyelem Korának végén elérkezett a végső kor, és Jézus már eljött. Hogyan lehetne Őt még mindig Jézusnak hívni? Hogyan jöhetne még mindig az emberek közé Jézus képében? Elfelejtetted, hogy Jézus nem volt több, mint egy názáreti képmása? Elfelejtetted, hogy Jézus csak az emberiség Megváltója volt? Hogyan vállalhatná magára az ember meghódításának és tökéletesítésének munkáját az utolsó napokban? Jézus egy fehér felhőn ülve távozott – ez tény –, de hogyan térhetne vissza egy fehér felhőn az emberek közé, és hogyan hívhatnák még mindig Jézusnak? Ha valóban egy felhőn érkezne, hogy ne ismerné fel az ember Őt? Vajon nem ismernék fel Őt az emberek az egész világon? Ebben az esetben nem egyedül Jézus lenne Isten? Ebben az esetben Isten képmása egy zsidó megjelenése lenne, és ráadásul örökké ugyanaz lenne. Jézus azt mondta, hogy úgy fog megérkezni, ahogyan elment, de vajon ismered-e szavainak valódi jelentését? Lehet, hogy ezt mondta a ti csoportotoknak? Csak annyit tudsz, hogy úgy fog megérkezni, ahogyan elment, egy felhőn ülve, de pontosan tudod, hogy maga Isten hogyan végzi a munkáját? Ha tényleg képes lennél látni, akkor hogyan magyarázhatók a szavak, amelyeket Jézus mondott? Azt mondta: Azt, hogy mikor jön el az Emberfia az utolsó napokban, Ő maga nem fogja tudni, az angyalok nem fogják tudni, a mennyei hírnökök nem fogják tudni, és az egész emberiség nem fogja tudni. Csak az Atya fogja tudni, vagyis csak a Lélek tudhatja. Még Maga az Emberfia sem tudja, te mégis láthatod és tudhatod? Ha tudhatnád és a saját szemeddel láthatnád, akkor vajon nem hiába hangzottak volna el ezek a szavak? És mit mondott abban az időben Jézus? „Azt a napot pedig és azt az órát senki nem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül. Mert ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. [...] Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!” Mikor jön el az a nap, azt maga az Emberfia sem tudja. Az Emberfia Isten megtestesült formájára utal, egy normális és hétköznapi emberre. Még Maga az Emberfia sem tudja, akkor te honnan tudhatnád? Jézus azt mondta, hogy úgy fog megérkezni, ahogyan elment. Még Ő maga sem tudja, hogy mikor érkezik, akkor vajon tud-e előre tájékoztatni téged? Képes vagy meglátni az Ő érkezését? Ez nem egy vicc?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (3.))

Isten napi igéi  40. szemelvény

Minden alkalommal, amikor Isten eljön a földre, megváltoztatja a nevét, a nemét, a képmását és a munkáját; nem ismétli a munkáját. Ő egy olyan Isten, aki mindig új és soha nem régi. Amikor korábban eljött, Jézusnak hívták; vajon ezúttal is hívhatják Jézusnak, amikor újra eljön? Amikor korábban eljött, férfi volt; lehet-e ezúttal is férfi? Amikor a Kegyelem Korában eljött, az volt a munkája, hogy a keresztre szegezzék; vajon akkor is meg tudja váltani az emberiséget a bűntől, amikor újra eljön? Lehet-e újra keresztre szegezni Őt? Ez nem az Ő munkájának megismétlése lenne? Nem tudtad, hogy Isten mindig új és soha nem régi? Vannak, akik azt mondják, hogy Isten változhatatlan. Ez így van, de ez Isten természetének és lényegének változhatatlanságára vonatkozik. Az Ő nevében és munkájában bekövetkező változások nem bizonyítják, hogy az Ő lényege megváltozott; más szóval, Isten mindig Isten marad, és ez soha nem fog megváltozni. Ha azt mondod, hogy Isten munkája nem változik, akkor vajon lehetséges lenne, hogy véget érjen az Ő hatezer éves irányítási terve? Csak azt tudod, hogy Isten örökké változatlan, de azt tudod-e, hogy Isten mindig új és soha nem régi? Ha Isten munkája változatlan, akkor vajon vezethette volna-e az emberiséget egészen a mai napig? Ha Isten változhatatlan, akkor miért van az, hogy már elvégezte két kor munkáját? Munkája folyamatosan halad előre, ami azt jelenti, hogy az Ő természete fokozatosan tárul fel az ember előtt, és ami feltárul, az az Ő eredendő természete. Kezdetben Isten természete el volt rejtve az ember elől, soha nem fedte fel nyíltan a természetét az ember előtt, és az ember egyszerűen nem ismerte Őt. Emiatt arra használja a munkáját, hogy fokozatosan felfedje az ember előtt a természetét, de az ilyen módon való munkálkodás nem jelenti azt, hogy Isten természete minden korban megváltozik. Nem arról van szó, hogy Isten természete folyamatosan változik, mert az Ő szándékai mindig változnak. Inkább arról, hogy mivel az Ő munkájának korai különbözőek, Isten az Ő eredendő természetét a maga teljességében veszi, és lépésről lépésre felfedi azt az ember előtt, hogy az ember megismerhesse Őt. Ez azonban semmiképpen sem bizonyíték arra, hogy Istennek eredetileg nincs sajátos természete, vagy hogy az Ő természete a korok múlásával fokozatosan megváltozott – egy ilyen értelmezés megtévesztő lenne. Isten a korok múlásának megfelelően tárja fel az ember előtt az Ő eredendő és sajátos természetét – azt, ami Ő –, egyetlen kor munkája nem fejezheti ki Isten egész természetét. Ezért az „Isten mindig új és soha nem régi” szavak az Ő munkájára vonatkoznak, az „Isten változhatatlan” szavak pedig arra utalnak, amivel Isten eredendően rendelkezik és ami Isten. Mindenesetre nem korlátozhatod hatezer év munkáját egyetlen pontra, és nem határolhatod körül halott szavakkal. Ilyen az ember tudatlansága. Isten nem olyan egyszerű, mint ahogy azt az ember elképzeli, és az Ő munkája nem időzhet el egyetlen korban sem. Például nem jelölheti mindig Jahve Isten nevét; Isten Jézus néven is végezheti a munkáját. Ez annak a jele, hogy Isten munkája mindig előrefelé halad.

Isten mindig Isten, és soha nem lesz Sátán; Sátán mindig Sátán, és soha nem lesz Isten. Isten bölcsessége, Isten csodálatos volta, Isten igazsága és Isten fensége soha nem változik. Az Ő lényege és az, amit Ő birtokol és ami Ő, soha nem változik. Ami azonban az Ő munkáját illeti, az mindig előrefelé halad, mindig mélyebbre megy, mert Ő mindig új és soha nem régi. Isten minden korban új nevet vesz fel, minden korban új munkát végez, és minden korban megengedi teremtett lényeinek, hogy meglássák új szándékait és új természetét. Ha egy új korban az emberek nem látják meg Isten új természetének kifejeződését, nem szegeznék-e Őt örökké a keresztre? És vajon ezáltal nem határoznák-e meg Istent? Ha Isten csak férfiként jönne el hús-vér testben, akkor az emberek férfiként, a férfiak Isteneként határoznák meg Őt, és soha nem hinnék azt, hogy Ő a nők Istene. Akkor a férfiak azt tartanák, hogy Isten ugyanolyan nemű, mint a férfiak, hogy Isten a férfiak feje – de akkor mi van a nőkkel? Ez igazságtalan; vajon ez nem kivételezés? Ha ez lenne a helyzet, akkor mindazok, akiket Isten megment, férfiak lennének, mint Ő, és egyetlen nő sem lenne megmentve. Amikor Isten megteremtette az emberiséget, megteremtette Ádámot és megteremtette Évát. Nemcsak Ádámot teremtette, hanem férfit és nőt is teremtett az Ő képmására. Isten nemcsak a férfiak Istene – Ő a nők Istene is. Isten az utolsó napokban a munka új szakaszába lép. Még többet fog felfedni a természetéből, és ez nem a Jézus korabeli irgalom és szeretet lesz. Mivel egy új munkán dolgozik, ehhez az új munkához új természet társul. Ha tehát ezt a munkát a Lélek végezné – ha Isten nem lenne testté, és ehelyett a Lélek mennydörgésen keresztül közvetlenül szólna, úgyhogy az embernek nem lenne módja kapcsolatba lépni Vele, akkor vajon megismerhetné-e az ember az Ő természetét? Ha kizárólag a Lélek végezné a munkát, akkor az embernek nem lenne módja arra, hogy megismerje Isten természetét. Az emberek csak akkor láthatják meg a saját szemükkel Isten természetét, amikor Ő testté lesz, amikor az Ige megjelenik a testben, és a testen keresztül Ő kifejezi az egész természetét. Isten valóban és valóságosan az ember körében él. Alakja és képmása van; az ember ténylegesen kapcsolatba kerülhet az Ő természetével, kapcsolatba kerülhet azzal, amit Ő birtokol és ami Ő; csak így ismerheti meg igazán Őt az ember. Ugyanakkor Isten befejezte azt a munkát is, amelyben „Isten a férfiak Istene és a nők Istene”, és végrehajtotta az Ő teljes munkáját a testben.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (3.))

Isten napi igéi  41. szemelvény

Isten munkája az Ő egész irányítása alatt tökéletesen világos: A Kegyelem Kora a Kegyelem Kora, az utolsó napok pedig az utolsó napok. Az egyes korok között határozott különbségek vannak, mert Isten minden korban olyan munkát végez, amely az adott korra jellemző. Ahhoz, hogy az utolsó napok munkája végbemehessen, égetésnek, ítéletnek, fenyítésnek, haragnak és pusztításnak kell véget vetnie a kornak. Az utolsó napok a végső korra utalnak. Vajon a végső korban Isten nem fog véget vetni a kornak? A kor befejezéséhez Istennek fenyítést és ítéletet kell Magával hoznia. Csak így tud véget vetni a kornak. Jézus célja az volt, hogy az ember továbbra is életben maradhasson, tovább éljen, és hogy jobb módon létezhessen. Megmentette az embert a bűntől, hogy az ne süllyedjen tovább a romlottságba, és ne éljen többé az alvilágban és a pokolban, és Jézus azáltal, hogy megmentette az embert az alvilágtól és a pokoltól, lehetővé tette számára, hogy tovább éljen. Most elérkeztek az utolsó napok. Isten megsemmisíti az embert és teljesen elpusztítja az emberi fajt, vagyis átalakítja az emberiség lázadását. Ezért a múltbeli irgalmas és szerető természet mellett lehetetlen volna Isten számára véget vetni a kornak vagy megvalósítani hatezer éves irányítási tervét. Minden kor különleges módon képviseli Isten természetét, és minden korban van olyan munka, amelyet Istennek kell elvégeznie. Tehát a munka, amelyet minden korban maga Isten végez, magában foglalja az Ő valódi természetének kifejeződését, és mind az Ő neve, mind a munka, amelyet végez, a korral együtt változik – mindegyik új. A Törvény Korában az emberiség vezetésének munkája Jahve neve alatt valósult meg, és megkezdődött a munka első szakasza a földön. Ebben a szakaszban a munka a templom és az oltár megépítéséből, valamint Izráel népének a törvény általi vezetéséből és a közöttük való munkálkodásból állt. Isten Izráel népének vezetésével lefektette földi munkájának alapját. Erről az alapról terjesztette ki munkáját Izráelen túlra, vagyis Izráelből kiindulva kifelé terjesztette a munkáját, így a későbbi nemzedékek fokozatosan megtudták, hogy Jahve az Isten, és hogy Jahve az, aki a mennyet és a földet és minden dolgot teremtette, és hogy Jahve az, aki az összes teremtett lényt teremtette. Izráel népén keresztül kiterjesztette munkáját rajtuk kívülre. Izráel földje volt Jahve földi munkájának első szent helye, és Isten először Izráel földjén kezdett el munkálkodni a földön. Ez a Törvény Korának munkája volt. A Kegyelem Kora során Jézus volt az Isten, aki megmentette az embert. Amivel Ő rendelkezett és ami Ő volt, az a kegyelem, a szeretet, a könyörület, a béketűrés, a türelem, az alázat, a gondoskodás és a tolerancia volt, és az Általa végzett munka oly nagy része az ember megváltása érdekében történt. Az Ő természete a könyörületesség és a szeretet volt, és mivel könyörületes és szeretetteljes volt, a keresztre kellett szegezni Őt az emberért, igazolandó, hogy Isten úgy szereti az embert, mint Önmagát, olyannyira, hogy teljes egészében felajánlotta Önmagát. A Kegyelem Korában Isten neve Jézus volt, vagyis Isten olyan Isten volt, aki megmentette az embert; Ő egy könyörületes és szerető Isten volt. Isten az emberrel volt. Az Ő szeretete, könyörülete és üdvössége minden egyes embert elkísért. Csak Jézus nevének és az Ő jelenlétének befogadásával volt képes az ember elnyerni a békét és az örömöt, megkapni az Ő áldását, hatalmas és túláradó kegyelmét, valamint üdvösségét. Jézus keresztre feszítése által mindazok, akik követték Őt, üdvösséget kaptak és bűneik megbocsátást nyertek. A Kegyelem Korában Jézus volt Isten neve. Más szóval, a Kegyelem Korának munkája elsősorban Jézus neve alatt folyt. A Kegyelem Korában Istent Jézusnak hívták. Ő az Ószövetségen túl egy új munkaszakaszhoz látott hozzá, és munkája a keresztre feszítéssel ért véget. Ez volt az Ő munkájának egésze. Ezért a Törvény Korában Jahve volt Isten neve, a Kegyelem Korában pedig Jézus neve képviselte Istent. Az utolsó napokban az Ő neve Mindenható Isten – a Mindenható, aki arra használja erejét, hogy vezesse az embert, meghódítsa az embert és megnyerje az embert, majd végül lezárja a kort. Isten természete minden korban, munkájának minden szakaszában nyilvánvaló.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (3.))

Isten napi igéi  42. szemelvény

Vajon Jézus neve – „Velünk az Isten” – képviselhetné-e Isten természetét a maga teljességében? Vajon meg tudná-e teljesen fogalmazni Istent? Ha az ember azt mondja, hogy Istent csak Jézusnak lehet hívni, és nem lehet más neve, mert Isten nem változtathatja meg a természetét, akkor ezek a szavak valóban istenkáromlásnak számítanak! Azt hiszed, hogy egyedül a Jézus – velünk az Isten – név képes képviselni Istent a Maga teljességében? Istent sokféle néven lehet nevezni, de e sok név között nincs olyan, amelyik képes lenne Isten egészét összesűríteni, nincs olyan, amelyik képes lenne Istent teljes egészében képviselni. Így hát Istennek sok neve van, de ez a sok név nem tudja teljesen megfogalmazni Isten természetét, mert Isten természete olyan gazdag, hogy egyszerűen meghaladja az ember képességét, hogy megismerje azt. Az embernek nincs módja arra, hogy az emberiség nyelvének segítségével teljesen összesűrítse Istent. Az emberiségnek csak korlátozott szókincse van arra, hogy összesűrítse mindazt, amit Isten természetéről tud: nagy, tiszteletre méltó, csodálatos, kifürkészhetetlen, mindenek felett való, szent, igaz, bölcs és így tovább. Mennyi szó! Ez a korlátozott szókincs képtelen leírni azt a keveset, aminek az ember Isten természetéből tanúja volt. Idővel sokan mások is hozzáadtak olyan szavakat, amelyekről úgy gondolták, hogy jobban leírják a szívükben lévő buzgalmat: Isten olyan nagy! Isten olyan szent! Isten olyan szeretetre méltó! Napjainkra az ilyen emberi mondások elérték a csúcspontjukat, ám az ember még mindig képtelen egyértelműen kifejezni magát. Így az ember számára Istennek sok neve van, még sincs egyetlen neve, és ez azért van, mert Isten lénye olyan bőséges, az ember nyelve pedig olyan szegényes. Egy adott szó vagy név nem képes Istent az Ő teljességében képviselni, akkor szerinted a neve lehet állandó? Isten olyan nagy és olyan szent, mégsem engeded meg Neki, hogy minden egyes új korban megváltoztassa a nevét? Ezért minden olyan korban, amelyben Isten személyesen végzi a saját munkáját, olyan nevet használ, amely illik a korhoz, hogy összesűrítse azt a munkát, amelyet végezni szándékozik. Ezt a bizonyos nevet, amely időleges jelentőséggel bír, arra használja, hogy az adott korban képviselje az Ő természetét. Ez az, amikor Isten az emberiség nyelvét arra használja, hogy kifejezze saját természetét. Ennek ellenére sokan, akiknek spirituális élményeik voltak, és személyesen látták Istent, mégis úgy érzik, hogy ez az egy bizonyos név nem képes Istent az Ő teljességében képviselni – sajnos, ezen nem lehet segíteni –, ezért az ember már nem szólítja Istent semmilyen néven, hanem egyszerűen „Istennek” hívja. Mintha az ember szíve tele lenne szeretettel, ugyanakkor ellentmondások is gyötörnék, mert az ember nem tudja, hogyan magyarázza meg Istent. Ami Isten, az olyan bőséges, hogy egyszerűen nincs mód arra, hogy leírjuk. Nincs egyetlen név, amely összefoglalhatná Isten természetét, és nincs egyetlen név, amely leírhatná mindazt, amit Isten birtokol és ami Isten. Ha valaki megkérdezi tőlem: „Pontosan milyen nevet használsz?” Azt fogom mondani: „Isten az Isten!” Nem ez a legjobb név Isten számára? Vajon nem ez a legjobb összesűrítése Isten természetének? Ha ez így van, akkor miért fordítotok olyan sok erőfeszítést Isten nevének vizsgálatára? Miért kellene törni a fejeteket, étel és alvás nélkül, mindezt egy név kedvéért? Eljön a nap, amikor Istent nem Jahvénak, Jézusnak vagy Messiásnak fogják hívni – egyszerűen csak a Teremtő lesz. Akkor minden név, amelyet a földön felvett, véget ér, mert a földi munkája véget ér, ami után az Ő nevei nem lesznek többé. Amikor minden dolog a Teremtő uralma alá kerül, mi szüksége van egy nagyon is megfelelő, ám hiányos névre? Még most is Isten nevét vizsgálgatod? Még mindig azt mered mondani, hogy Istent csak Jahvénak hívják? Még mindig azt mered mondani, hogy Istent csak Jézusnak hívhatják? Képes vagy elviselni az Isten elleni káromlás bűnét? Tudnod kellene, hogy Istennek eredetileg nem volt neve. Csak azért vett fel egy vagy két vagy sok nevet, mert dolga volt, és irányítania kellett az emberiséget. Bármilyen néven is nevezzük – vajon nem Ő maga választotta önként ezt a nevet? Szüksége lenne rád – egy teremtett lényre –, hogy erről döntsön? A név, amelyen Istent nevezik, olyan név, amely megfelel annak, amit az ember képes felfogni, az emberiség nyelvével, ám ez a név nem olyasmi, amit az ember képes átfogni. Te csak azt mondhatod, hogy van egy Isten a mennyben, hogy Őt Istennek hívják, hogy Ő maga a nagy hatalmú Isten, aki olyan bölcs, olyan fenséges, olyan csodálatos, olyan titokzatos és olyan mindenható, és aztán nem tudsz többet mondani; ez a kevéske minden, amit tudhatsz. Ily módon vajon Jézus puszta neve képviselheti-e magát Istent? Amikor eljönnek az utolsó napok, bár még mindig Isten az, aki végzi a munkáját, az Ő nevének meg kell változnia, mert ez egy másik kor.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (3.))

Isten napi igéi  43. szemelvény

Amikor Jézus eljött, hogy elvégezze a munkáját, az a Szentlélek irányítása alatt volt; úgy cselekedett, ahogy a Szentlélek akarta, és nem az ószövetségi Törvény Kora vagy Jahve munkája szerint. Bár a munka, amit teljesíteni Jézus eljött, nem Jahve törvényeinek vagy parancsolatainak betartása volt, a forrásuk egy és ugyanaz volt. Az a munka, amelyet Jézus végzett, Jézus nevét képviselte, és a Kegyelem Korát képviselte; ami pedig a Jahve által végzett munkát illeti, az Jahvét képviselte, és a Törvény Korát képviselte. Az Ő munkájuk egy Lélek munkája volt két különböző korban. Az a munka, amelyet Jézus végzett, csak a Kegyelem Korát képviselhette, és az a munka, amelyet Jahve végzett, csak az ószövetségi Törvény Korát képviselhette. Jahve csak Izráel és Egyiptom népét, valamint az Izráelen túli nemzeteket vezette. Jézus munkája az újszövetségi Kegyelem Korában Isten munkája volt Jézus neve alatt, ahogyan a kort vezette. Ha azt mondod, hogy Jézus munkája Jahve munkáján alapult, hogy Ő nem kezdett el semmilyen új munkát, és hogy minden, amit tett, Jahve szavai, Jahve munkája és Ézsaiás próféciái szerint történt, akkor Jézus nem lenne testté lett Isten. Ha így végezte volna a munkáját, akkor apostol vagy a Törvény Korának munkása lett volna. Ha ez úgy van, ahogy mondod, akkor Jézus nem indíthatott volna el egy kort, és nem végezhetett volna más munkát sem. Ugyanígy a Szentléleknek is elsősorban Jahvén keresztül kell végeznie a munkáját, és a Szentlélek Jahvén kívül nem végezhetett volna semmilyen új munkát. Helytelen, ha az ember így értelmezi Jézus munkáját. Ha az ember azt hiszi, hogy a Jézus által végzett munka Jahve szavai és Ézsaiás próféciái szerint történt, akkor Jézus vajon a megtestesült Isten volt vagy pedig a próféták egyike? E nézet szerint nem létezne a Kegyelem Kora, és Jézus nem lenne Isten megtestesülése, mivel az Általa végzett munka nem képviselhetné a Kegyelem Korát, hanem csak az ószövetségi Törvény Korát képviselhetné. Csak akkor lehetett új korszak, amikor Jézus azért jött, hogy új munkát végezzen, hogy elindítson egy új kort, hogy áttörjön a korábban Izráelben végzett munkán, és hogy munkáját ne a Jahve által Izráelben végzett munkával vagy az Ő régi szabályaival összhangban, vagy bármilyen előírás szerint végezze, hanem hogy elvégezze azt az új munkát, amelyet Neki kell elvégeznie. Maga Isten jön, hogy elindítsa a kort, és maga Isten jön, hogy véget vessen a kornak. Az ember képtelen elvégezni a kor elkezdésének és a kor befejezésének munkáját. Ha Jézus nem vetett véget Jahve munkájának, miután eljött, akkor ez azt bizonyítaná, hogy Ő csupán egy ember volt, és képtelen arra, hogy Istent képviselje. Éppen az, mert Jézus eljött és befejezte Jahve munkáját, folytatta Jahve munkáját, sőt, a saját munkáját, egy új munkát végzett, bizonyítja azt, hogy ez egy új kor volt, és hogy Jézus Maga Isten volt. Ők két, egymástól határozottan különböző szakaszát végezték a munkának. Az egyik szakasz a templomban zajlott, a másik pedig a templomon kívül folyt. Az egyik szakasz az ember életének törvény szerinti vezetése volt, a másik pedig a vétekáldozat felajánlása. A munkának ez a két szakasza markánsan különbözött; ez választja el az új kort a régitől, és teljesen helyes azt mondani, hogy ez két különböző kor. Más volt a munkájuk helyszíne, más volt a munkájuk tartalma és más volt a munkájuk célja. Mint ilyenek, két korra oszthatók: az Új- és az Ószövetségre, vagyis az új és a régi korra. Amikor Jézus eljött, nem ment be a templomba, ami azt bizonyítja, hogy Jahve kora véget ért. Azért nem lépett a templomba, mert Jahvénak a templomon belüli munkája már befejeződött, és nem kellett újra elvégezni, az újbóli elvégzése egyet jelentene annak megismétlésével. Csak úgy volt képes Isten munkáját a csúcsra juttatni, hogy elhagyta a templomot, új munkába kezdett és új ösvényt indított el a templomon kívül. Ha nem ment volna ki a templomból, hogy munkáját végezze, akkor Isten munkája a templom alapjain stagnált volna, és soha nem lett volna semmilyen új változás. Ezért amikor Jézus eljött, nem ment be a templomba, és nem a templomban végezte a munkáját. A munkáját a templomon kívül végezte, és a tanítványok vezetésével szabadon fogott neki a munkájának. Az, hogy Isten elhagyta a templomot, hogy a munkáját végezze, azt jelentette, hogy Istennek új terve volt. Munkájának a templomon kívül kellett folynia, és új munkának kellett lennie, amely a megvalósítás módját tekintve kötetlen volt. Amint Jézus megérkezett, véget vetett Jahve Ószövetség korában végzett munkájának. Bár két különböző néven nevezték őket, ugyanaz volt a Lélek, aki végrehajtotta a munka mindkét szakaszát, és az elvégzett munka folyamatos volt. Mivel más volt a név, és a munka tartalma is más volt, a kor is más volt. Amikor Jahve eljött, az volt Jahve kora, és amikor Jézus jött el, az volt Jézus kora. És így minden egyes eljövetelkor Istent egy néven nevezik, ami egy kort képvisel, és egy új ösvényt indít el; és minden egyes új ösvényen új nevet vesz fel, ami azt mutatja, hogy Isten mindig új és soha nem régi, és hogy munkája soha nem szűnik meg előrefelé haladni. A történelem mindig előre halad, és Isten munkája is mindig előre halad. Ahhoz, hogy az Ő hatezer éves irányítási terve elérje a végét, folyamatosan előrefelé kell haladnia. Mindennap új munkát kell végeznie, minden évben új munkát kell végeznie; új ösvényeket kell indítania, új korszakokat kell indítania, újabb és nagyobb munkát kell kezdenie, és ezek mellett új neveket és új munkát kell hoznia.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (3.))

Isten napi igéi  44. szemelvény

A „Jahve” az a név, amelyet Izráelben végzett munkám során vettem fel, és az izráeliták (Isten választott népe) Istenét jelenti, aki képes irgalmat tanúsítani az ember iránt, megátkozni az embert, és irányítani az ember életét; az Isten, aki nagy hatalommal bír és tele van bölcsességgel. „Jézus” Immánuél, melynek jelentése a vétekáldozat, amely tele van szerető kedvességgel, irgalommal, és amely megváltja az embert. Ő elvégezte a Kegyelem Korának munkáját és Ő képviseli a Kegyelem Korát, és csak egy részét képviselheti az irányítási terv munkájának. Vagyis csak Jahve Izráel választott népének Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákób Istene, Mózes Istene és Izráel egész népének Istene. És így valamennyi korabeli izráelita, a zsidó népet is beleértve, Jahvét imádta. Áldozatokat mutattak be Neki az oltáron, és papi köntösben szolgálták Őt a templomban. Amiben reménykedtek, az Jahve újbóli megjelenése volt. Egyedül Jézus az emberiség Megváltója, és Ő az a vétekáldozat, amely megváltotta az emberiséget a bűntől. Ami azt jelenti, hogy Jézus neve a Kegyelem Korából származik, és a megváltásnak a Kegyelem Korában végzett munkája miatt született. Jézus neve azért adatott, hogy a Kegyelem Korának emberei újjászülethessenek és megváltásban részesüljenek, és hogy az egész emberiség megváltásának önálló neve legyen. Így a Jézus név a megváltás munkáját képviseli, és a Kegyelem Korát jelöli. A Jahve név Izráel népének önálló neve, amely a törvény szerint élt. Minden egyes korban és a munka valamennyi szakaszában, az Én nevem nem alap nélküli, hanem képviseleti jelentőséggel is bír: minden név egy-egy kort képvisel. A „Jahve” a Törvény Korát képviseli, és ez az a megtisztelő név, amellyel Izráel népe az Istent nevezte, akit imádott. „Jézus” a Kegyelem Korát képviseli, és mindazok Istenének neve, akiket a Kegyelem Korában váltottak meg. Ha az ember még mindig Jézus, a Szabadító érkezésére vágyik az utolsó napokban, és még mindig azt várja, hogy azon képmásában érkezzen, amelyet Júdeában viselt, akkor az egész hatezer éves irányítási terv megállt volna a Megváltás Korában, és nem haladhatott volna tovább. Az utolsó napok továbbá soha nem érkeznének el, és a kor soha nem érne véget. Ez azért van így, mert Jézus, a Szabadító csak az emberiség megváltására és üdvösségére szolgál. A Jézus nevet csak a Kegyelem Korának összes bűnösei kedvéért vettem fel, de ez nem az a név, amellyel az egész emberiségnek véget fogok vetni. Bár Jahve, Jézus és a Messiás mind az Én Lelkemet képviselik, ezek a nevek csak irányítási tervem különböző korszakait jelölik, és nem képviselnek Engem a Magam teljességében. A nevek, amelyeken a földi emberek neveznek Engem, nem tudják kimeríteni természetem teljességét és mindazt, ami vagyok. Ezek csupán különböző nevek, amelyekkel különböző korokban elneveznek Engem. És így, amikor a végső korszak – az utolsó korszak – eljön, nevem ismét megváltozik. Engem nem Jahvénak vagy Jézusnak fognak hívni, még kevésbé Messiásnak – hanem a hatalmas és mindenható Istennek Magának, és ezen a néven fogok az egész korszaknak véget vetni. Egykoron Jahvénak hívtak, az emberek egykor Messiásként is ismertek, és az emberek egykor szeretettel és megbecsüléssel hívtak Engem Jézusnak, a Szabadítónak. Ma már nem az a Jahve vagy Jézus vagyok, akit az emberek a múltban ismertek. Ehelyett Én vagyok az Isten, aki az utolsó napokban visszatért, az Isten, aki véget vet a korszaknak; Én vagyok az Isten Maga, aki felemelkedik a világ végéről, csordultig a Magam teljes természetével, tele hatalommal, isteni fenséggel és dicsőséggel. Az emberek soha nem léptek kapcsolatba Velem, soha nem ismertek meg Engem, és mindig is tudatlanságban voltak az Én természetemet illetően. A világ teremtésétől kezdve a mai napig egyetlen ember sem látott Engem. Ez az Isten az, aki az utolsó napokban megjelenik az embereknek, de elrejtőzik közöttük. Az emberek között él, életerős és eleven, mint az égő nap és a lobogó láng, tele erővel és csordultig hatalommal. Nincs egyetlen ember vagy dolog sem, aki vagy ami ne ítéltetne meg szavaim által, és nincs egyetlen ember vagy dolog sem, aki vagy ami ne tisztulna meg a lángoló tűzben. Végül a számtalan nemzet áldott lesz az Én szavaim miatt, és porrá is zúzódik miattuk. Ily módon az utolsó napokban minden ember látni fogja, hogy Én vagyok a visszatért Szabadító, és hogy Én vagyok Mindenható Isten, aki meghódítja az egész emberiséget. És mindenki látni fogja, hogy egykor Én voltam a vétekáldozat az emberekért, de az utolsó napokban Én váltam a lobogó nap lángjává is, amely mindent elhamvaszt, valamint az igazságosság Napjává, amely mindent felfed. Ez az Én munkám az utolsó napokban. Azért veszem fel ezt a nevet, és azért birtoklom ezt a természetet, hogy minden ember lássa, hogy Én vagyok az igazságos Isten, az égő nap, a lobogó láng, és hogy mindenki imádjon Engem, az egyetlen igaz Istent, és hogy lássák igazi arcomat: nemcsak az izráeliták Istene vagyok, és nemcsak a Megváltó, hanem minden teremtmény Istene vagyok a mennyben, a földön és a tengerekben.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Már visszatért a Szabadító egy „fehér felhőn”)

Isten napi igéi  45. szemelvény

Ha a Szabadító az utolsó napokban érkezne, és még mindig Jézusnak hívnák, és még egyszer megszületne Júdeában, és ott végezné a munkáját, ez azt bizonyítaná, hogy Én csak Izráel népét teremtettem, és csak Izráel népét váltottam meg, és semmi közöm a pogányokhoz. Nem mondana ez ellent szavaimnak, miszerint „Én vagyok az Úr, aki a mennyet és a földet és minden dolgot teremtettem”? Elhagytam Júdeát, és a pogányok között végzem munkámat, mert nem csupán Izráel népének Istene vagyok, hanem minden teremtett lény Istene. Azért jelenek meg a pogányok között az utolsó napokban, mert nemcsak Jahve vagyok, Izráel népének Istene, hanem még inkább Én vagyok egész választott népem Teremtője a pogányok között. Nemcsak Izráelt, Egyiptomot és Libanont teremtettem, hanem Izráelen kívül az összes pogány nemzetet. Emiatt Én vagyok minden teremtett lény Ura. Izráelt csupán munkám kiindulópontjaként használtam, Júdeát és Galileát a megváltás munkájának erődítményeiként alkalmaztam, és most egy pogány nemzetet használok bázisként, ahonnan az egész korszaknak véget vetek. A munka két szakaszát végeztem Izráelben (ez a két szakasz a Törvény Kora és a Kegyelem Kora), és a munka két további szakaszát (a Kegyelem Kora és a Királyság Kora) végzem az Izráelen túli területeken. A pogány nemzetek között fogom végezni a hódítás munkáját, és így zárom le a korszakot. Ha az ember mindig Jézus Krisztusnak nevez Engem, de nem tudja, hogy az utolsó napokban új korszakot kezdtem, és új munkába kezdtem, és ha az ember továbbra is megszállottan várja Jézus, a Szabadító érkezését, akkor az ilyen embereket azoknak nevezem majd, akik nem hisznek Bennem; ők olyan emberek, akik nem ismernek Engem, és akik hívőkként tetszelegnek. Tanúi lehetnek-e az ilyen emberek Jézus, a Szabadító mennyből való érkezésének? Amit ők várnak, az nem az Én érkezésem, hanem a zsidók királyának érkezése. Nem arra vágynak, hogy Én megsemmisítsem ezt a mocskos régi világot, hanem ehelyett Jézus második eljövetelére vágynak, amikor is megváltást nyernek – azt várják, hogy Jézus még egyszer megváltsa az egész emberiséget ettől a beszennyezett és igazságtalan földtől. Hogyan válhatnak az ilyen emberek azokká, akik az utolsó napokban befejezik munkámat? Az ember vágyai képtelenek arra, hogy teljesítsék kívánságaimat vagy beteljesítsék munkámat, mert az ember csupán csodálja vagy becsüli azt a munkát, amelyet már korábban elvégeztem, és fogalma sincs arról, hogy Én az Isten Maga vagyok, aki mindig új és soha nem régi, és csak azt tudja, hogy Én vagyok Jahve és Jézus, semmi fogalma nem lévén arról, hogy Én vagyok Az, aki az utolsó napokban véget vet az emberiségnek. Minden, amire az ember vágyik és amit tud, a saját elképzeléseiből ered, és csupán az, amit a saját szemével lát. Ez nincs összhangban az Általam végzett munkával, hanem diszharmóniában van vele. Ha munkámat az emberek elképzelései szerint végezném, akkor mikor érne véget? Mikor pihenne meg az emberiség? És hogyan érnék el a hetedik naphoz, a szombathoz? Én a tervem és szándékom szerint dolgozom – nem pedig az emberi szándékok szerint.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Már visszatért a Szabadító egy „fehér felhőn”)