Isten minden dolog között kinyilvánítja a tetteit, minden dolog között Ő uralkodik és irányítja minden dolog törvényeit. Az imént beszéltünk arról, hogy Isten hogyan uralkodik minden dolog törvényei felett, valamint arról, hogy e törvények alapján hogyan gondoskodik az egész emberiségről és hogyan táplálja őket. Ez az egyik szempont. A következőkben egy másik aspektusról fogunk beszélni, amely az egyik módja annak, ahogy Isten mindent irányít. Arról beszélek, hogy miután Isten megteremtett minden dolgot, egyensúlyba hozta a köztük lévő kapcsolatokat. Ez is egy elég nagy téma számotokra. A minden dolog közötti kapcsolatok kiegyensúlyozása olyasmi, amit az emberek képesek végrehajtani? Nem, az emberek képtelenek ilyen teljesítményre. Az emberek csak pusztításra képesek. Nem tudják egyensúlyba hozni a dolgok közötti kapcsolatokat; nem tudják irányítani őket, és az ilyen nagy tekintély és hatalom az emberiség számára elérhetetlen. Csak Magának Istennek van hatalma ilyesmire. De mi a célja Istennek azzal, hogy ilyesmit tesz – mire jó ez? Ez is szorosan összefügg az emberiség túlélésével. Minden egyes dologra, amit Isten tenni akar, szükség van – nincs semmi, amit Ő megtehetne vagy nem tehetne meg. Annak érdekében, hogy biztosítsa az emberiség túlélését, és kedvező környezetet biztosítson az embereknek a fennmaradáshoz, van néhány nélkülözhetetlen, létfontosságú dolog, amit meg kell tennie.

A kifejezés szó szerinti jelentése alapján, miszerint „Isten minden dolgot kiegyensúlyoz”, ez egy nagyon átfogó témának tűnik. Először is, az embereknek azt az elképzelést adja, hogy a „minden dolgot kiegyensúlyoz” kifejezés Isten minden dolog feletti uralmára is utal. Mit jelent az „egyensúly” szó? Először is, az „egyensúly” arra utal, hogy nem engedjük, hogy valami kibillenjen az egyensúlyából. Olyan ez, mintha mérleggel mérnénk a dolgokat. Ahhoz, hogy a mérleg egyensúlyban legyen, mindkét oldalon ugyanakkora súlynak kell lennie. Isten sokféle dolgot teremtett: olyanokat, amely egy helyben vannak, olyanokat, amelyek mozognak, olyanokat, amelyek élnek, olyanokat, amelyek lélegeznek, valamint olyanokat, amelyek nem lélegznek. Vajon könnyű mindezeknek a dolgoknak olyan kölcsönös függőségi, összekapcsolódási viszonyt kialakítani, ahol mindkettő erősíti egymást, és kordában tartja egymást? Bizonyára vannak elvek mindebben, de nagyon bonyolultak, nem igaz? Isten számára nem nehéz, de az emberek számára nagyon bonyolult dolog megtanulni. Ez egy nagyon egyszerű szó: „egyensúly”. Ha azonban az emberek tanulmányoznák, és ha az embereknek maguknak kellene megteremteniük az egyensúlyt, akkor – még ha mindenféle akadémikusok dolgoznának is rajta: humán biológusok, csillagászok, fizikusok, kémikusok és még történészek is –, mi lenne a kutatás végső eredménye? Az eredménye semmi se lenne. Mégpedig azért, mert az, hogy Isten minden dolgot megteremtett, az túl hihetetlen, és az emberiség soha nem fogja megfejteni a titkait. Amikor Isten minden dolgot megteremtett, elveket állított fel közöttük, különböző túlélési módokat hozott létre a kölcsönös korlátozás, együttműködés és fenntartás érdekében. Ezek a különféle módszerek nagyon bonyolultak, és semmiképp sem egyszerűek vagy egyirányúak. Amikor az emberek az elméjüket, a megszerzett tudásukat és az általuk megfigyelt jelenségeket arra használják, hogy megerősítsék vagy tanulmányozzák az Isten mindenek feletti irányítása mögött álló elveket, ezeket a dolgokat rendkívül nehéz felfedezni, és nagyon nehéz bármilyen eredményt is elérni. Nagyon nehéz az embereknek bármilyen eredményt elérni; nagyon nehéz az embereknek megtartani az egyensúlyt, amikor az emberi gondolkodásra és tudásra támaszkodva irányítják Isten teremtésének minden dolgát. Ez azért van, mert ha az emberek nem ismerik minden dolog túlélési elveit, akkor nem tudják, hogyan őrizhetik meg ezt a fajta egyensúlyt. Ha tehát az emberek irányítanának és kormányoznának minden dolgot, akkor nagy valószínűséggel tönkretennék ezt az egyensúlyt. Amint az egyensúly megbomlana, az emberiség túlélést szolgáló környezete is megsemmisülne, és amikor ez megtörténne, azt az emberiség fennmaradásának válsága követné. Katasztrófához vezetne. Ha az emberiség katasztrófa közepette élne, mi lenne a jövője? A végeredményt nagyon nehéz lenne felmérni, és lehetetlen lenne bizonyossággal megjósolni.

Hogyan tartja tehát Isten egyensúlyban a dolgok közötti kapcsolatokat? Először is, vannak olyan helyek a világon, amelyeket egész évben jég és hó borít, míg más helyeken mind a négy évszak olyan, mint a tavasz, és a tél soha nem jön el, s az ilyen helyeken soha nem lehet látni még egy jégfoltot vagy egyetlen hópelyhet sem. Itt a tágabb éghajlatról beszélünk, és ez a példa egyike azon módszereknek, ahogyan Isten egyensúlyba hozza a dolgok közötti kapcsolatokat. A második mód a következő: egy hegyvonulatot buja növényzet borít, mindenféle növény szőnyegként fedi a talajt, és az erdő olyan sűrű, hogy amikor keresztülsétálsz rajta, még a napot sem látod fölötte. De ha egy másik hegyvonulatra nézünk, ott még egy fűszál sem nő, csak a kopár, rendezetlen hegyek rétegei vannak. Külsőleg mindkét típus alapvetően nagy földkupacokból áll, amelyek hegyekké halmozódnak, de az egyiket sűrű erdő borítja, míg a másikon nem nő semmi, még egy fűszál sincs rajta. Ez a második módja annak, ahogyan Isten kiegyensúlyozza a dolgok közötti kapcsolatokat. A harmadik mód a következő: ha az egyik irányba nézünk, végtelen füves területeket, hullámzó zöld mezőt láthatunk. Ha a másik irányba nézünk, akkor sivatagot láthatunk, ameddig a szem ellát, kopárságot, egyetlen élőlény nélkül a szélfútta homok között, s még vízforrás sincs. A negyedik mód a következő: ha az egyik irányba nézünk, minden a tenger, a nagy víztömeg alatt van, míg ha a másik irányba nézünk, nehezen találunk még egy csepp friss forrásvizet is. Az ötödik mód a következő: az itteni földön gyakori a szitáló eső, az éghajlat pedig ködös és nedves, míg az ottani földön gyakran tüzes nap csüng az égen, és ritka esemény, ha esik akár egyetlen csepp eső. A hatodik mód a következő: az egyik helyen van egy fennsík, ahol a levegő ritka, és az ember nehezen kap levegőt, míg egy másik helyen mocsarak és síkságok vannak, amelyek különböző vándormadarak élőhelyéül szolgálnak. Ezek különböző típusú éghajlatok, vagy olyan éghajlatok vagy környezetek, amelyek különböző földrajzi környezeteknek felelnek meg. Vagyis Isten egyensúlyba hozza az emberiség túléléshez szükséges alapvető környezetét a nagyléptékű környezet vonatkozásában, az éghajlattól a földrajzi környezetig, a talaj különböző összetevőitől a vízforrások számáig, mindezt azért, hogy egyensúlyt teremtsen a levegő, a hőmérséklet és a páratartalom tekintetében abban a környezetben, amelyben az emberek fennmaradnak. Eme ellentétes földrajzi környezetek miatt az embereknek stabil levegőjük van, és a különböző évszakok hőmérséklete és páratartalma is stabil marad. Ez lehetővé teszi, hogy az emberek továbbra is ilyen környezetben éljenek a fennmaradásuk érdekében, ahogyan mindig is tették. Először is, a nagyléptékű környezetnek kiegyensúlyozottnak kell lennie. Ez a különböző földrajzi helyek és formációk, valamint a különböző éghajlatok közötti változások kihasználásával történik, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy korlátozzák és ellenőrizzék egymást annak érdekében, hogy elérjék az Isten által kívánt, és az emberiség által igényelt egyensúlyt. Ez a nagyléptékű környezet szempontjából mondjuk.

Most a finomabb részletekről fogunk beszélni, például a növényzetről. Hogyan érhető el az egyensúlyuk? Azaz, hogyan lehet lehetővé tenni a növényzet számára, hogy továbbra is fennmaradjon egy kiegyensúlyozott környezetben a túlélés érdekében? A válasz az, hogy a különféle növénytípusok élettartamának, növekedési ütemének és szaporodási ütemének szabályozásával, hogy megvédjék környezetüket a fennmaradásuk érdekében. Vegyük példának az apró fűféléket – van tavaszi hajtás, nyári virágzás és őszi termés. A gyümölcs a földre hullik. A következő évben a gyümölcsből kicsírázik a mag, és ugyanezen törvények szerint folytatódik az egész. A fű élettartama nagyon rövid; minden mag a földre hullik, gyökeret ereszt és kicsírázik, virágzik, majd gyümölcsöt terem, és az egész folyamat mindössze három évszak – tavasz, nyár és ősz – után befejeződik. A különböző fáknak is megvan a maguk élettartama, valamint a rügyfakadás és gyümölcsérés különböző időszakai. Egyes fák mindössze 30-50 év után elpusztulnak – ennyi az élettartamuk. A gyümölcsük azonban a földre hullik, amely aztán gyökeret ereszt és kihajt, virágzik és gyümölcsöt hoz, s további 30-50 évig él. Ez a megújulási arány. Egy öreg fa meghal, egy fiatal fa pedig növekszik; ezért láthatsz mindig növekvő fákat az erdőben. De nekik is megvan a maguk normális ciklusa, születési és elhalási folyamatuk. Egyes fák több mint ezer évig is élhetnek, sőt egyesek akár háromezer évig is. Nem számít, milyen típusú növényről van szó, vagy hogy milyen hosszú az élettartama, általánosságban elmondható, hogy Isten az egyensúlyt az alapján irányítja, hogy meddig él, mennyire képes szaporodni, milyen gyorsan és milyen gyakran szaporodik és mennyi utódot hoz létre. Ez lehetővé teszi, hogy a növények – a fűféléktől a fákig – továbbra is kiegyensúlyozott ökológiai környezetben fejlődhessenek és növekedhessenek. Amikor tehát egy földi erdőt nézel, minden, ami benne nő, a füvek és a fák egyaránt, folyamatosan szaporodnak és növekednek a saját törvényeik szerint. Nincs szükségük további munkára vagy az emberiség segítségére. Csak azért képesek fenntartani a saját környezetüket a túlélés érdekében, mert ilyen egyensúlyban vannak. A világ erdei és füves területei csak azért maradhatnak fenn a földön, mert megfelelő környezetük van a fennmaradáshoz. A létezésük nemzedékről nemzedékre táplálja az embereket, valamint nemzedékről nemzedékre táplálja az erdőkben és a legelőkön élő mindenféle élőlényt – madarakat és állatokat, rovarokat és mindenféle mikroorganizmust.

Isten irányítja az állatok közötti egyensúlyt is. Hogyan irányítja ezt az egyensúlyt? Hasonlóan a növényekhez: irányítja az egyensúlyukat és meghatározza a számukat a szaporodási képességük, szaporodásuk mennyisége és gyakorisága, valamint az állatvilágban betöltött szerepük alapján. Például az oroszlánok megeszik a zebrákat, tehát ha az oroszlánok száma meghaladná a zebrák számát, mi lenne a zebrák sorsa? Kihalnának. És ha a zebrák sokkal kevesebb utódot hoznának világra, mint az oroszlánok, mi lenne a sorsuk? Ők is kihalnának. Tehát a zebrák számának sokkal nagyobbnak kell lennie, mint az oroszlánok számának. Azért van így, mert a zebrák nem csak önmagukért léteznek, hanem az oroszlánokért is. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy minden zebra a zebrák összességének egy része, de egyben az oroszlánok számára is táplálék. Az oroszlánok szaporodási sebessége sohasem haladhatja meg a zebrákét, így számuk sohasem lehet nagyobb, mint a zebráké. Csak így garantálható az oroszlánok táplálékforrása. És bár az oroszlánok a zebrák természetes ellenségei, az emberek gyakran látják a két fajt ugyanazon a területen pihenni. A zebrák száma soha nem fog csökkenni vagy nem fognak kihalni, mert az oroszlánok vadásznak rájuk és megeszik őket, az oroszlánok száma pedig soha nem fog növekedni „királyi” státuszuk miatt. Ezt az egyensúlyt Isten már régen megteremtette. Vagyis Isten megalkotta az egyensúly törvényeit minden állat között, hogy elérjék ezt a fajta egyensúlyt, s az emberek gyakran látják ezt. Az oroszlán a zebra egyetlen természetes ellensége? Nem, a krokodilok is esznek zebrát. A zebrák nagyon gyámoltalan állatfajnak tűnnek. Nincs meg bennük az oroszlánok vadsága, és amikor szembe kerülnek az oroszlánnal, ezzel a félelmetes ellenséggel, csak futni tudnak. Még ellenállni is tehetetlenek. Amikor nem tudnak elmenekülni az oroszlán elől, csak hagyják magukat felfalni. Ez gyakran megfigyelhető az állatvilágban. Milyen érzéseitek és gondolataitok vannak, amikor ilyesmit láttok? Sajnáljátok a zebrát? Utáljátok az oroszlánt? A zebrák olyan gyönyörűek! De az oroszlánok mindig mohón nézik őket. És ostoba módon a zebrák nem futnak messzire. Látják, hogy az oroszlán ott vár rájuk egy fa alatt a hűs árnyékban. Bármelyik pillanatban jöhet és felfalhatja őket. A szívük mélyén tudják ezt, de mégsem hagyják el azt a földdarabot. Ez egy csodálatos dolog, csodálatos dolog, amely Isten eleve elrendelését és uralmát mutatja. Sajnálod a zebrát, de nem tudod megmenteni, és utálod az oroszlánt, de nem tudod elpusztítani. A zebra olyan táplálék, amelyet Isten az oroszlánnak készített, de mindegy, hogy az oroszlánok mennyit esznek, a zebrákat nem fogják kiirtani. Az oroszlánok nagyon kevés utódot hoznak világra, és nagyon lassan szaporodnak, így bármennyi zebrát is esznek meg, számuk soha nem fogja meghaladni a zebrákét. Ebben áll az egyensúly.

Mi Isten célja eme egyensúly fenntartásával? Az emberek túlélést szolgáló környezetéhez van köze, valamint az emberiség túléléséhez. Ha a zebrák, vagy az oroszlánok bármely hasonló zsákmánya – őzek vagy más állatok – túl lassan szaporodnának, és az oroszlánok száma meredeken megnőne, milyen veszéllyel nézne szembe az ember? Az, hogy az oroszlánok megeszik a zsákmányukat, normális jelenség, de az, hogy egy oroszlán megeszik egy embert, az tragédia. Ez a tragédia nem olyasvalami, amit Isten eleve elrendelt, nem olyasmi, ami az Ő uralma alatt történik meg, még kevésbé olyasmi, amit Ő hozott az emberiségre. Inkább olyasmi, amit az emberek hoznak saját magukra. Isten szerint tehát az emberiség túlélése szempontjából a minden dolog közötti egyensúly döntő fontosságú. Legyen szó növényekről vagy állatokról, semmi sem veszítheti el a megfelelő egyensúlyát. Növények, állatok, hegyek és tavak – Isten szabályos ökológiai környezetet készített az emberiség számára. Az emberek túlélése csak akkor biztosított, ha ilyen kiegyensúlyozott ökológiai környezetük van. Ha a fák vagy a fűfélék szaporodási képessége gyenge lenne, vagy a szaporodásuk sebessége nagyon lassú, akkor vajon a talaj nem veszítené el a nedvességét? Ha a talaj elveszítené a nedvességét, akkor is egészséges lenne? Ha a talaj elveszítené a növényzetét és a nedvességét, nagyon gyorsan erodálódna, és homok képződne a helyén. Ha a talaj megromlana, az emberek túlélést szolgáló környezete is tönkremenne. Sok katasztrófa kísérné ezt a pusztítást. Ilyen ökológiai egyensúly nélkül, ilyen ökológiai környezet nélkül az emberek gyakran szenvednének katasztrófáktól a dolgok közötti egyensúly hiánya miatt. Ha például a környezeti egyensúlyhiány a békák ökológiai környezetének pusztulásához vezet, a békák mind összegyűlnek, számuk hirtelen megnő, és az emberek még olyat is látnak, hogy a városokban nagyszámú béka mászkál az utcákon. Ha a békák nagy számban foglalnák el az emberek környezetét a túlélés érdekében, akkor azt minek neveznénk? Katasztrófának. Miért neveznénk katasztrófának? Ezek a kis állatok, amelyek előnyösek az emberiség számára, akkor hasznosak az embereknek, ha a számukra megfelelő helyen maradnak; fenntartják az emberek túlélést szolgáló környezetének egyensúlyát. De ha katasztrófává válnak, akkor hatással lesznek az emberek életének rendjére. Minden dolog és minden elem, amit a békák a testükön magukkal hoznak, hatással lehet az emberek életminőségére. Még az emberek fizikai szerveit is megtámadhatják – ez a katasztrófák egyik fajtája. Egy másik fajta katasztrófa, amit az emberek gyakran megtapasztaltak, a nagyszámú sáska megjelenése. Nem katasztrófa ez? De, ez valóban ijesztő katasztrófa. Nem számít, hogy az emberek mennyire ügyesek – tudnak repülőgépeket, ágyúkat és atombombákat készíteni –, amikor a sáskák özönlenek, arra milyen megoldása van az emberiségnek? Használhatnak ágyúkat ellenük? Lőhetnek rájuk géppuskával? Nem. Akkor permetezhetnek növényvédő szereket, hogy elűzzék őket? Az sem könnyű feladat. Miért jönnek azok az apró sáskák? Kifejezetten haszonnövényeket és gabonaféléket esznek. Ahol a sáskák megjelennek, ott a termést teljesen kiirtják. Sáskainvázió idején a sáskák egy szempillantás alatt teljesen elfogyaszthatják az összes élelmet, amelyre a gazdák egy egész éven át számítanak. Az emberek számára a sáskák érkezése nem csak bosszúságot jelent, hanem katasztrófát. Tudjuk tehát, hogy a sáskák nagy számban való megjelenése egyfajta katasztrófa, de mi a helyzet az egerekkel? Ha nincsenek ragadozó madarak, amelyek megeszik az egereket, akkor azok nagyon gyorsan elszaporodnak, gyorsabban, mint azt el tudnád képzelni. És ha az egerek ellenőrizetlenül terjednek, akkor tudnak az emberek jó életet élni? Milyen helyzetbe kerülnének az emberek? (Járvány lenne.) De szerinted a járvány lenne az egyetlen következmény? Az egerek mindent megrágnak, még a fát is megrágják. Ha csak két egér van egy házban, akkor is csak kellemetlenséget okoznak mindenkinek, aki ott lakik. Néha ellopják az olajat és megeszik, néha pedig megeszik a kenyeret vagy a gabonát. Amit pedig nem esznek meg, azt csak megrágják, és teljesen tönkreteszik. Megrágják a ruhákat, cipőket, bútorokat – mindent megrágnak. Néha felmásznak a szekrényre – lehet még használni azokat az edényeket, miután az egerek összemászkálták? Még ha fertőtleníted is őket, akkor sem érzed jól magad, ezért egyszerűen kidobod őket. Ilyen bosszúságokat okoznak az egerek az embereknek. Bár az egerek apró élőlények, az embereknek nincs módjuk arra, hogy elbánjanak velük, ehelyett el kell viselniük a fosztogatásukat. Már egyetlen egérpár is elég ahhoz, hogy súlyos zavart okozzon, nemhogy egy nagy csapat. Ha a számuk felduzzadna, és katasztrofálissá válnának, a következmények elképzelhetetlenek lennének. Még a hangyákhoz hasonló apró lények is okozhatnak katasztrófát. Ha ez megtörténne, akkor az emberiségnek okozott károkat sem lehetne figyelmen kívül hagyni. A hangyák akkora károkat okozhatnak a házakban, hogy azok összeomlanak. Nem szabad figyelmen kívül hagyni az erejüket. Nem lenne ijesztő, ha különböző madárfajok okoznának katasztrófát? (De igen.) Másképp fogalmazva, valahányszor az állatok vagy az élőlények, függetlenül attól, hogy milyenek, elveszítik az egyensúlyukat, abnormális, szabálytalan terjedelemben fognak növekedni, szaporodni és élni. Ez elképzelhetetlen következményekkel járna az emberiségre nézve. Nemcsak az emberek túlélésére és életére lenne hatással, hanem katasztrófát is hozna az emberiségre, egészen addig, míg az emberek sorsa a teljes megsemmisülés és kihalás nem lenne.

Amikor Isten minden dolgot megteremtett, mindenféle módszert és módot alkalmazott az egyensúly megteremtésére, a hegyek és tavak, a növények és mindenféle állat, madár és rovar életkörülményeinek kiegyensúlyozására. Célja az volt, hogy mindenféle élőlény élhessen és szaporodhasson az Általa létrehozott törvények szerint. A teremtés egyetlen dolga sem léphet ki e törvények alól, és a törvényeket nem lehet áthágni. Csak egy ilyen alapvető környezetben maradhat fenn és szaporodhat biztonságosan az ember, nemzedékről nemzedékre. Ha bármely élőlény túllépi az Isten által meghatározott mennyiséget vagy terjedelmet, vagy ha túllépi az Általa diktált növekedési ütemet, szaporodási gyakoriságot vagy számot, az emberiség túlélést szolgáló környezete különböző mértékű pusztulást szenvedne el. És ezzel egyidejűleg az emberiség túlélése is veszélybe kerülne. Ha egy élőlénytípus túl nagy számban van jelen, akkor megfosztja az embereket az élelmüktől, elpusztítja az emberek vízforrásait, és tönkreteszi a szülőföldjüket. Ez az emberiség szaporodására vagy túlélési helyzetére azonnal hatással lenne. A víz például nagyon fontos minden dolog számára. Ha túl sok egér, hangya, sáska, béka vagy bármilyen más állat van, akkor több vizet fognak inni. Ahogy az általuk fogyasztott víz mennyisége növekszik, az emberek ivóvize és az ivóvízforrások és vizes területek meghatározott körén belüli vízforrások csökkenni fognak, és vízhiányt fognak tapasztalni. Ha az emberek ivóvize tönkremegy, elszennyeződik vagy megszűnik, mert mindenféle állat elszaporodik, akkor egy ilyen zord túlélési környezetben az emberiség túlélése komolyan veszélybe kerül. Ha csak egy vagy többféle élőlénytípus száma meghaladja a megfelelő mértéket, akkor a levegő, a hőmérséklet, a páratartalom és még az emberiség túlélési terében lévő levegő összetétele is megmérgeződik és különféle mértékben elpusztul. Ilyen körülmények között az emberek túlélése és sorsa is az említett ökológiai tényezők által jelentett veszélyeknek lesz kitéve. Ha tehát ezek az egyensúlyok elvesznek, akkor az emberek által belélegzett levegő tönkremegy, az általuk fogyasztott víz szennyezett lesz, és az általuk igényelt hőmérséklet is megváltozik, és különféle mértékű hatások érik. Ha ez megtörténik, az emberiség eredendő, túlélést szolgáló környezete óriási hatásoknak és kihívásoknak lesz kitéve. Egy ilyen forgatókönyv esetén, amikor az emberek alapvető, túlélést szolgáló környezete megsemmisül, mi lenne az emberiség sorsa és milyen kilátásai lennének? Ez egy nagyon komoly probléma! Mivel Isten tudja, hogy a teremtés minden egyes dolga milyen okból létezik az emberiség érdekében, mi a szerepe minden egyes dolognak, amit Ő teremtett, milyen hatással van minden egyes dolog az emberiségre, és milyen mértékben használ az emberiségnek, hiszen Isten szívében mindezekre van egy terv, s Ő irányítja az Általa teremtett összes dolog minden egyes aspektusát, ezért olyan fontos és szükséges minden egyes dolog az emberiség számára, amit tesz. Mostantól kezdve tehát, valahányszor megfigyelsz valamilyen ökológiai jelenséget Isten teremtésének dolgai között, vagy valamilyen természeti törvényt Isten teremtésének dolgai között, nem fogsz többé kételkedni az Isten által teremtett minden egyes dolog szükségességében. Többé nem használsz majd tudatlan szavakat arra, hogy önkényesen ítélkezz Isten minden dolgot elrendező és az emberiségről gondoskodó különféle módszereiről. Nem fogsz önkényes következtetéseket levonni Isten törvényeiről sem, amelyek az Ő teremtésének minden dolgára vonatkoznak. Nem így van?

Mi ez az egész, amiről az imént beszéltünk? Gondolj bele egy pillanatra! Istennek minden egyes dologgal, amit tesz, megvan a Maga szándéka. Még ha az Ő szándéka az emberek számára kifürkészhetetlen is, mindig elválaszthatatlanul és erőteljesen kötődik az emberiség túléléséhez. Ez teljes mértékben nélkülözhetetlen. Azért van így, mert Isten soha nem tett semmi olyat, ami hiábavaló. Minden egyes dolog mögött, amit Ő tesz, az elvek át vannak itatva az Ő tervével és bölcsességével. A terv mögött álló cél és szándék az emberiség védelmét szolgálja, hogy segítsen az emberiségnek elkerülni a katasztrófát, más élőlények általi kifosztását, és minden olyan kárt, amelyet Isten teremtményeinek bármelyike okozna az embereknek. Mondhatjuk-e tehát, hogy Isten tettei, amelyeket e témában láttunk, egy újabb módját jelentik annak, ahogy Isten gondoskodik az emberiségről? Mondhatjuk-e, hogy Isten ezeken a tetteken keresztül táplálja és pásztorolja az emberiséget? (Igen.) Van szoros kapcsolat e téma és a közösségünk témája között: „Isten az élet forrása minden dolog számára”? (Igen.) Nagyon erős kapcsolat van, és ez a téma ennek egyik aspektusa. Mielőtt ezekről a témákról beszélgettünk volna, az embereknek csak homályos elképzeléseik voltak Istenről, Magáról Istenről és az Ő tetteiről – hiányzott belőlük az igazi megértés. Amikor azonban az embereknek mesélnek az Ő tetteiről és azokról a dolgokról, amiket Ő tett, akkor megérthetik és felfoghatják Isten tetteinek alapelveit, és megérthetik azokat, továbbá közel kerülhetnek hozzájuk. Bár Isten szívében mindenféle nagyon bonyolult elméletek, elvek és szabályok vannak, ha Ő bármikor tesz valamit, például teremt és uralkodik minden dolgok felett, vajon nem lehetséges, hogy megértést nyerjetek a szívetekben, hogy ezek Isten tettei, és ezek a lehető legvalóságosabbak, csak azáltal, hogy közösségben megismerhetitek egy-egy részüket? (De.) Akkor miben különbözik a jelenlegi Isten-felfogásod a korábbitól? A lényegét tekintve különbözik. Korábban a megértésed túl üres, túl homályos volt, most viszont rengeteg konkrét bizonyítékot tartalmaz, amelyek megfelelnek Isten tetteinek, megfelelnek annak, amije Istennek van és ami Ő. Ezért mindaz, amit mondtam, csodálatos oktatási anyag számotokra Isten megértéséhez.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló IX.)