Amit kérek tőletek, az nem az a homályos és üres elmélet, amiről beszélek, és az nem is elképzelhetetlen az emberi agy számára, vagy megvalósíthatatlan az emberi test számára. Ki képes teljes hűségre az Én házamban? És ki képes felajánlani mindenét az Én királyságomban? Ha nem lenne az Én szándékaim kinyilatkoztatása, valóban elvárnátok magatoktól, hogy megfeleljetek az Én szívemnek? Soha senki nem értette meg szívemet, és soha senki nem érzékelte szándékaimat. Ki látta valaha is arcomat, vagy hallotta hangomat? Vajon Péter hallotta? Vagy Pál? Vagy János? Vagy Jakab? Kit öltöztettem Én, kit vettem birtokba, kit használtam fel? Bár az első alkalommal, amikor testté lettem, az isteni mivoltban történt, a test, amelybe öltöztem, nem ismerte az emberi szenvedéseket, mert nem egy formában testesültem meg, és így nem lehetett azt mondani, hogy a test teljes mértékben követte az akaratomat. Csak akkor lehet azt mondani, hogy akaratomat a testben követik, ha isteni mivoltom képes úgy cselekedni és úgy beszélni, ahogyan egy normális emberi mivoltban cselekednék és beszélnék, akadályok vagy gátak nélkül. Mivel normális emberi mivoltom képes leplezni isteni mivoltomat, így valósul meg az a célom, hogy alázatos és rejtett legyek. A testben végzett munka szakaszában, bár az isteni mivolt közvetlenül cselekszik, az emberek számára nem könnyű észrevenni ezeket a cselekedeteket, ami pusztán a normális emberi mivolt életének és cselekedeteinek köszönhető. Ez a megtestesült lény nem böjtölhet 40 napig, mint az első megtestesült lény, hanem normálisan munkálkodik és beszél; bár titkokat tár fel, mégis igencsak normális; nem úgy van, ahogy az emberek képzelik – A hangja nem olyan, mint a mennydörgés, az arca nem fényesen ragyog, és az ég nem remeg, amikor Ő jár. Ha ez így lenne, akkor ebben nem lenne semmi az Én bölcsességemből, és lehetetlen lenne megszégyeníteni és legyőzni a Sátánt.

Amikor megmutatom isteni mivoltomat a normális emberi mivoltom pajzsa mögül, teljes dicsőséget szerzek, nagyszerű munkám beteljesedik, és semmi sem okoz nehézséget. Ez azért van így, mert megtestesülésem célja elsősorban az, hogy mindazok, akik hisznek Bennem, testben láthassák isteni mivoltom tetteit, és láthassák Magát a gyakorlati Istent, így kiszorítva az emberek szívében azt a helyet, amelyet a láthatatlan és megfoghatatlan Isten foglal el. Mivel úgy eszem, öltözöm, alszom, lakom és cselekszem, mint egy normális ember, mivel úgy beszélek és nevetek, mint egy normális ember, és megvannak a normális emberi szükségleteim, miközben a teljes isteni mivolt lényegével is rendelkezem, „a gyakorlati Istennek” neveznek. Ez nem elvont, és könnyen érthető; ebben látható, hogy hol van munkám lényege, és a munka mely szakaszára összpontosítok. Megtestesülésem alapvető célja, hogy isteni mivoltomat a normális emberi mivolton keresztül kinyilatkoztassam. Nem nehéz belátni, hogy munkám középpontja az ítélet korszakának második részében van.

Bennem soha nem volt emberi élet, sem az emberi létnek semmilyen nyoma. Az emberi élet soha nem kapott helyet Bennem, és soha nem nyomta el isteni mivoltom kinyilatkoztatását. Ezért minél inkább kifejeződik mennyei hangom és Lelkem akarata, annál jobban meg lehet szégyeníteni a Sátánt, és így annál könnyebbé válik szándékaim követése a normális emberi mivolton belül. Ez egyedül legyőzte a Sátánt; a Sátán már teljesen megszégyenült. Bár el vagyok rejtve, ez nem akadályozza isteni mivoltom megnyilvánulásait és cselekedeteit – ez elég ahhoz, hogy megmutassam, hogy győztem és teljes dicsőséget nyertem. Mivel a testben végzett munkám akadálytalan, és mivel a gyakorlati Istennek most már helye van az emberek szívében, és gyökeret vert a szívükben, teljesen bebizonyosodott, hogy Én győztem le a Sátánt. És mivel a Sátán képtelen tovább működni az emberek között, és mivel nehéz a Sátán képességét az ember testébe oltani, akaratom akadálytalanul halad előre. Munkám tartalma elsősorban abból áll, hogy minden embert rávezessek arra, hogy lássa csodálatos tetteimet és meglássa igazi arcomat: Nem vagyok elérhetetlen, nem tornyosulok az égbe, és nem vagyok alaktalan és formátlan. Nem vagyok láthatatlan, mint a levegő, és nem vagyok olyan sem, mint egy lebegő felhő, amelyet könnyen elfúj a szél; ehelyett, bár az emberek között élek és tapasztalom az emberek között az édességet, savanyúságot, keserűséget és csípősséget, testem mégis lényegesen különbözik az emberekétől. A legtöbb embernek nehéz kapcsolatba kerülni Velem, ugyanakkor a legtöbben vágynak arra, hogy kapcsolatba kerüljenek Velem. Mintha hatalmas, kifürkészhetetlen titkok lennének a megtestesült Istenben. Az isteni mivolt közvetlen kinyilatkoztatása miatt, valamint az emberi megjelenés pajzsa miatt az emberek tiszteletteljes távolságot tartanak Tőlem, és úgy hiszik, hogy irgalmas és szerető Isten vagyok, ugyanakkor félnek is fenségemtől és haragomtól. Szívük mélyén tehát komolyan szeretnének beszélni Velem, mégsem tudják megtenni, amit szeretnének – amire vágyik a szívük, ahhoz hiányzik az erejük. Ilyen állapotban van mindenki ilyen körülmények között – minél inkább ilyenek az emberek, az annál inkább bizonyítja az Én természetem különböző aspektusainak kinyilatkoztatását, és így megvalósul a cél, hogy az emberek megismerjék Istent. De ez másodlagos; a lényeg az, hogy az emberek megismerjék csodálatos tetteimet a testem cselekedeteiből, elérve, hogy megismerjék Isten lényegét; Én nem vagyok – ahogy az emberek képzelik – abnormális és természetfeletti. Sokkal inkább a gyakorlati Isten vagyok, aki mindenben normális. Az Én helyem az emberek elképzeléseiben eloszlik, és eljutnak oda, hogy megismerjenek Engem a valóságban. Csak ekkor foglalom el valódi helyemet az emberek elméjében.

Minden ember előtt nemcsak, hogy soha nem tettem semmi természetfelettit, amit az emberek nagyra tartottak volna, hanem nagyon is hétköznapi és normális vagyok; szándékosan nem engedem, hogy az emberek bármi olyat lássanak megtestesült testemben, ami Istenre utalna. De szavaim miatt az emberek teljesen meghódíttatnak, és alávetik magukat tanúságtételemnek. Csak így jutnak el az emberek ahhoz, hogy megismerjenek Engem a testben, aggályok nélkül, azon az alapon, hogy teljes mértékben hisznek abban, hogy Isten valóban létezik. Ily módon az emberek ismerete Rólam valóságosabbá és tisztábbá válik, és jó viselkedésük által teljesen romlatlan lesz; mindez annak az eredménye, hogy isteni mivoltom közvetlenül hat, és az embereknek nagyobb ismeretet ad isteni mivoltomról, mert csak az isteni mivolt Isten igazi arca és Isten eredendő tulajdonsága. Az embereknek ezt látniuk kellene. Amit én akarok, azok szavak, tettek és cselekedetek, amelyek az isteni mivoltban vannak – nem érdekelnek a szavak és cselekedetek az emberi mivoltban. Célom az, hogy az isteni mivoltomban éljek és cselekedjek – nem kívánok az emberi mivoltban meggyökerezni és kihajtani, és nem kívánok az emberi mivoltban lakni. Értitek-e, amit mondok? Még ha vendég vagyok is az emberi mivoltban, ezt nem akarom; Én teljes isteni mivoltban cselekszem, és csak így érthetik meg jobban az emberek az Én igazi arcomat.