Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Ma már mindannyiótok számára világosnak kell lennie, hogy az utolsó napokban Isten elsősorban azt a tényt valósítja meg, hogy „az Ige testté lesz”. A földön végzett tényleges munkája által éri el, hogy az ember megismerje Őt, és kapcsolatba kerüljön Vele, valamint lássa az Ő tényleges cselekedeteit. Világosan láthatóvá teszi az ember számára, hogy Ő képes jeleket és csodákat tenni, de vannak olyan időszakok is, amikor nem képes erre; ez a kortól függ. Ebből láthatod, hogy Isten nem képtelen arra, hogy jeleket és csodákat tegyen, hanem az elvégzendő munkának és a kornak megfelelően változtatja munkamódszerét. A munka jelenlegi szakaszában nem tesz jeleket és csodákat; az, hogy Jézus korában tett jeleket és csodákat, az azért volt, mert abban a korban más volt a munkája. Isten ma nem ezt a munkát végzi, és egyesek úgy gondolják, hogy képtelen jeleket és csodákat tenni, vagy pedig azt gondolják, hogy ha nem tesz jeleket és csodákat, akkor Ő nem is Isten. Nem tévedés ez? Isten képes jeleket és csodákat tenni, de Ő egy másik korban munkálkodik, ezért nem végez ilyen munkát. Mivel ez egy másik korszak, és ez Isten munkájának egy másik szakasza, az Isten által nyilvánvalóvá tett cselekedetek is mások. Az ember Istenbe vetett hite nem a jelekbe és a csodákba vetett hit, hanem az új korszakban végzett, valódi munkájába vetett hit. Az ember azáltal ismeri meg Istent, ahogyan Isten munkálkodik, és ez a megismerés az emberben az Istenbe vetett hitet, vagyis az Isten munkájába és tetteibe vetett hitet idézi elő. A munkának ebben a szakaszában Isten elsősorban beszél. Ne várjatok jeleket és csodákat; nem fogtok látni egyet sem! Ez azért van, mert nem a Kegyelem Korában születtél. Ha úgy lett volna, láthattál volna jeleket és csodákat, de te az utolsó napokban születtél, így csak Isten valóságát és normalitását láthatod. Ne várd, hogy az utolsó napokban láthatod a természetfeletti Jézust. Te csak a gyakorlati, testet öltött Istent látod, aki semmiben sem különbözik bármelyik normális emberi lénytől. Isten minden korban különféle cselekedeteket tesz nyilvánvalóvá. Minden korban Isten tetteinek egy részét mutatja meg, és minden kor munkája Isten természetének és Isten tetteinek egy részét képviseli. A cselekedetek, amelyeket nyilvánvalóvá tesz, attól függően változnak, hogy milyen korban munkálkodik, de mindegyik Isten mélyebb ismeretét és igazabb és józanabb istenhitet ad az embernek. Az ember Isten cselekedetei miatt hisz Istenben, mert Isten oly csodálatos, oly hatalmas, és mert mindenható és kifürkészhetetlen. Ha te azért hiszel Istenben, mert Ő képes jeleket és csodákat tenni, képes meggyógyítani a betegeket és kiűzni a démonokat, akkor a te nézeted téves, és lesznek, akik azt fogják mondani neked: „Vajon nem képesek a gonosz szellemek is ilyen dolgokra?” Nem jelenti ez Isten képmásának összekeverését a Sátán képmásával? Ma az ember a sok cselekedete miatt hisz Istenben, és mert rengeteg munkát végez, és sokféleképpen beszél. Isten a kijelentéseit használja arra, hogy meghódítsa az embert és tökéletessé tegye. Az ember a sok cselekedete miatt hisz Istenben, nem pedig azért, mert képes jeleket és csodákat tenni; az emberek csak úgy ismerik meg Istent, ha tanúi a cselekedeteinek. Csak ezen aspektusok ismeretében értheted meg Isten valóságát, és az Ő természetét, azt, hogy mit szeret, mit utál, és hogyan munkálkodik az emberen: ha megismered Isten tényleges cselekedeteit, azt, hogy miként munkálkodik, milyen bölcs módszereket alkalmaz, hogyan beszél, és miként teszi tökéletessé az embert. Annak megértése által, hogy Istennek mi tetsző és mi nem, tudsz különbséget tenni a pozitív és negatív dolgok között, és Isten megismerésén keresztül előrelépés történik az életedben. Röviden, meg kell ismerned Isten munkáját, és egyenesbe kell hoznod az Istenbe vetett hitről alkotott nézeteidet.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten ma végzett munkájának megismerése)

Az utolsó napok munkájában az ige erősebb, mint a jelek és csodák megnyilvánulása, és az ige hatalma felülmúlja a jelek és csodák tekintélyét. Az ige leleplezi az ember szívének mélyén eltemetett összes romlott beállítottságot. Nem áll módodban magadtól felismerni őket. Amikor ezek az igén keresztül feltárulnak előtted, természetes módon felfedezed őket; nem tudod majd letagadni őket, és teljesen meg leszel győzve. Vajon nem ez az ige tekintélye? Ez az ige munkájának ma elért eredménye. Ezért az ember nem a betegségek gyógyítása és a démonok kiűzése által szabadulhat meg teljesen a bűneitől, és nem is a jelek és csodák megnyilvánulásával válhat egészen teljessé. A betegség gyógyításának és a démonok kiűzésének hatalma csak kegyelmet ad az embernek, de az ember teste még mindig a Sátáné, és a romlott sátáni hajlam továbbra is megmarad az emberben. Más szóval, ami nem tisztult meg, az még mindig a bűnhöz és a szennyhez tartozik. Az embert csak azután nyerheti meg Isten és azután válhat megszenteltté, ha az ige közvetítésével megtisztul. Amikor az emberből kiűzték a démonokat és megváltották, az csak azt jelentette, hogy kiragadták a Sátán kezéből és visszaadták Istennek. Azonban anélkül, hogy Isten megtisztítaná vagy megváltoztatná, romlott ember marad. Az emberben még mindig ott van a szenny, az ellenállás és a lázadás; az ember csak az Ő megváltása által tért vissza Istenhez, de a legcsekélyebb tudása sincs Istenről, és még mindig képes ellenállni Neki és elárulni Őt. Mielőtt az ember megváltására sor került, a Sátán számos mérge el volt már benne ültetve, és miután a Sátán évezredeken át megrontotta, olyan berögződött természetet hordoz magában, amely ellenáll Istennek. Ezért, amikor az ember megváltást nyert, az nem több egy olyan megváltásnál, ahol az embert magas áron megvásárolták, de a benne lévő mérgező természetet nem számolták fel. Az így beszennyezett embernek változáson kell átesnie, mielőtt méltóvá válhat Isten szolgálatára. Az ítélet és a fenyítés e munkája révén az ember teljesen megismeri a saját magában rejlő szennyes és romlott lényeget, és képes lesz teljesen megváltozni és megtisztulni. Csak így válhat az ember méltóvá arra, hogy visszatérjen Isten trónja elé.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (4.))

Amiről ma szó van, az a belépés a valóságba – nem a felemelkedés a mennybe vagy királyként való uralkodás; kizárólag a valóságba való belépés kereséséről van szó. Nincs ennél gyakorlatiasabb törekvés, és királyként való uralkodásról beszélni nem gyakorlatias. Az emberben nagy kíváncsiság van, és Isten munkáját még ma is vallásos elképzelései alapján méri. Miután megtapasztalta Isten sokféle munkamódszerét, az ember még mindig nem ismeri Isten munkáját, még mindig jeleket és csodákat keres, és még mindig azt vizsgálja, hogy beteljesedtek-e Isten szavai. Nem elképesztő tudatlanság ez? Isten szavainak beteljesedése nélkül még mindig hinnéd, hogy Ő az Isten? Ma az egyházban sok ilyen ember várja, hogy jeleket és csodákat lásson. Azt mondják, hogy ha Isten szavai beteljesednek, akkor Ő Isten; ha Isten szavai nem teljesednek be, akkor Ő nem Isten. Te tehát a szavai beteljesedése miatt hiszel Istenben, vagy azért, mert Ő maga Isten? Az embernek az Istenbe vetett hitéről alkotott nézetét helyre kell tenni! Amikor azt látod, hogy Isten szavai nem teljesültek be, elinalsz – ez az Istenbe vetett hit? Ha hiszel Istenben, akkor mindent Isten irgalmára kell bíznod, és engedelmeskedned kell Isten minden munkájának. Isten oly sok szót mondott az Ószövetségben – melyiket láttad a saját szemeddel beteljesedni? Mondhatod-e azt, hogy Jahve nem az igaz Isten, mert nem láttad? Még ha sok szó be is teljesedett, az ember képtelen ezt világosan látni, mert az ember nem rendelkezik az igazsággal, és nem ért semmit. [...] Ma Isten azért jött a földre, hogy életet adjon az embernek. Ő nem jelek és csodák bemutatásával hízeleg neked, hogy békés kapcsolatot biztosítson Isten és az ember között, ahogyan azt az emberek képzelik. Mindazok, akik nem az életre koncentrálnak, hanem arra összpontosítanak, hogy Isten jeleket és csodákat mutasson, farizeusok! És a farizeusok voltak azok, akik Jézust a keresztre szögezték. Ha Istent a saját istenhitedről alkotott nézeted szerint ítéled meg, ha akkor hiszel Istenben, ha a szavai beteljesednek, de kételkedsz, sőt káromlod Istent, ha nem, akkor talán nem szögezed Őt a keresztre? Az ilyen emberek elhanyagolják kötelességeiket, és mohón dőzsölnek a kényelemben!

Egyrészt az emberrel az a legnagyobb baj, hogy nem ismeri Isten munkáját. Bár az ember hozzáállása nem a tagadás, hanem a kételkedés. Az ember nem tagad, de nem is ismeri el teljesen a helyzetet. Ha az embereknek alapos tudásuk van Isten munkájáról, akkor nem menekülnek el. A másik probléma az, hogy az ember nem ismeri a valóságot. Ma minden ember Isten szavával van elfoglalva; valójában a jövőben nem szabad arra gondolnod, hogy jeleket és csodákat láss. Elmondom neked világosan: A jelenlegi szakaszban csak Isten szavait vagy képes látni, és bár nincsenek tények, Isten élete mégis belevésődhet az emberbe. Ez a munka az Ezeréves Királyság fő műve, és ha nem tudod felfogni ezt a munkát, akkor erőtlen leszel és elbuksz; megpróbáltatások közepette szállsz majd alá, és, ami még súlyosabb, a Sátán fogságába esel. Isten elsősorban azért jött a földre, hogy elmondja a szavait; amivel el vagy foglalva, az Isten szava, amit látsz, az Isten szava, amit hallasz, az Isten szava, amihez tartod magad, az Isten szava, amit tapasztalsz, az Isten szava, és Isten e megtestesülése elsősorban a szót használja fel arra, hogy tökéletessé tegye az embert. Nem mutat jeleket és csodákat, és főleg nem végzi azt a munkát, amit Jézus végzett a múltban. Bár mindegyik Isten, és mindegyik testet öltött, a szolgálatuk nem ugyanaz. Amikor Jézus eljött, Ő is Isten munkájának egy részét végezte, és szólt néhány szót – de mi volt a fő munka, amit végzett? Ő főként a keresztre feszítés munkáját végezte. Azért vette fel a bűnös test hasonlatosságát, hogy a keresztre feszíttetés munkáját elvégezze, és az egész emberiséget megváltsa, és vétekáldozatul szolgáljon az egész emberiség bűneiért. Ez a fő munka, amelyet Ő elvégzett. Végső soron Ő biztosította a kereszt útját, hogy kalauzolja azokat, akik később jöttek. Amikor Jézus eljött, elsősorban a megváltás véghezvitele volt a célja. Megváltotta az egész emberiséget, és elhozta az embereknek a mennyek országának evangéliumát, ezen túlmenően a mennyek országába vezető utat is megmutatta. Ennek eredményeként mindazok, akik utána jöttek, azt mondták: „A kereszt útját kell járnunk, és fel kell áldoznunk magunkat a keresztért.” Természetesen kezdetben Jézus más munkát is végzett, és mondott néhány szót, hogy az ember megbánja és megvallja bűneit. De az Ő szolgálata továbbra is a kereszthalál volt, és az a három és fél év, amit az út prédikálásával töltött, az az utána következő kereszthalál előkészítése volt. Az a számos alkalom is, amikor Jézus imádkozott, a keresztre feszítés miatt volt. Az a normális emberi élet, amelyet élt, és a harminchárom és fél év, amelyet a földön töltött, elsősorban a keresztre feszíttetés munkájának véghezvitelét szolgálta; azért volt, hogy erőt adjon neki e munka vállalásához, aminek eredményeként Isten rábízta a keresztre feszíttetés munkáját. Milyen munkát fog ma elvégezni a megtestesült Isten? Ma Isten elsősorban azért lett testté, hogy elvégezze „a testben megjelenő Ige” munkáját, hogy az igét felhasználva tökéletesítse az embert, és elfogadtassa az emberrel az igével való foglalatoskodást és az ige finomító munkáját. Ő a szavaival idézi elő, hogy gondoskodásban részesülj és életet nyerj; a szavaiban látod meg a munkáját és tetteit. Isten arra használja az igét, hogy fenyítsen és finomítson téged, így ha nehézségekbe ütközöl, az is Isten igéje miatt van. Ma Isten nem tényekkel, hanem szavakkal munkálkodik. Csak azután munkálkodhat benned a Szentlélek, és okozhat neked fájdalmat vagy örömöt, miután az Ő szava eljutott hozzád. Csak Isten szava hozhat téged a valóságba, és csak Isten szava képes tökéletessé tenni téged. Ezért legalább ezt meg kell értened: az Isten által az utolsó napokban végzett munka elsősorban az Ő igéjének felhasználása arra, hogy minden embert tökéletessé tegyen és vezesse az embert. Minden munka, amit Ő végez, az igén keresztül történik; Ő nem használ tényeket arra, hogy megfenyítsen téged. Vannak idők, amikor egyesek ellenállnak Istennek. Isten nem okoz neked nagy kellemetlenséget, a testedet nem fenyíti meg, és nem szenvedsz el nehézséget – de amint az Ő igéje elér hozzád, és finomít téged, az elviselhetetlen számodra. Hát nem így van? A szolgálattevők idején Isten azt mondta, hogy az embert a feneketlen mélységbe dobja. Valóban a feneketlen mélységbe került az ember? Egyszerűen a szavak használata révén, amelyekkel az embert finomította, az ember belépett a feneketlen mélységbe. És így az utolsó napokban, amikor Isten testet ölt, elsősorban az igét használja arra, hogy mindent beteljesítsen, és mindent világossá tegyen. Csak az Ő szavaiban láthatod, hogy mi Ő; csak az Ő szavaiban láthatod, hogy Ő maga az Isten. Amikor a megtestesült Isten a földre jön, nem végez más munkát, minthogy szavakat mond, így nincs szükség tényekre; a szavak elegendőek. Ez azért van, mert Ő elsősorban azért jött, hogy ezt a munkát végezze, hogy az ember a szavaiban lássa meg az Ő erejét és hatalmát, hogy az ember a szavaiból lássa, hogyan rejti el magát alázatosan, és az ember a szavaiban ismerje meg az Ő teljességét. Minden, amit birtokol, és mindaz, ami Ő, benne van az Ő szavaiban. Az Ő bölcsessége és csodálatos volta a szavaiban van. Ekképpen láthatod azt a sokféle módszert, amellyel Isten az Ő szavait mondja. Isten munkájának nagy része ez idő alatt a gondoskodás, kinyilatkoztatás és az emberrel való törődés volt. Nem átkozza meg könnyelműen az embert, és még ha meg is átkozza, akkor szavak által teszi. Ezért ebben a korban, amikor Isten testté lett, ne próbáljátok újra azt látni, hogy Isten meggyógyítja a betegeket és kiűzi a démonokat, és ne keressetek állandóan jeleket – nincs értelme! Azok a jelek nem tehetik tökéletessé az embert! Hogy világossá tegyem: a jelenben maga a testet öltött, gyakorlati Isten nem cselekszik; Ő csak beszél. Ez az igazság! Szavakat használ arra, hogy tökéletessé tegyen téged, és szavakat használ arra, hogy etessen és itasson téged. Szavakat használ arra is, hogy munkálkodjon, és szavakat használ a tények helyett, hogy megismertesse veled az Ő valóságát. Ha képes vagy felfogni Isten munkájának ezt a módját, akkor nehéz negatívan hozzáállni. Ahelyett, hogy a negatív dolgokra összpontosítanál, csak arra kellene összpontosítanod, ami pozitív, vagyis függetlenül attól, hogy Isten szavai beteljesedtek-e, vagy sem, hogy bekövetkeznek-e a tények, vagy sem, Isten idézi elő azt, hogy az ember életet nyer az Ő szavaiból – ez minden jel közül a legnagyobb; sőt, ez vitathatatlan tény. Ez a legjobb bizonyíték, amelyen keresztül megismerhetjük Istent, és még a jeleknél is nagyobb jel. Csak ezek a szavak tehetik tökéletessé az embert.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Minden Isten szava által valósul meg)

Isten az egész világegyetemben végzi munkáját. Mindazoknak, akik hisznek benne, el kell fogadniuk az Ő szavát, enniük és inniuk kell az Ő szavát; senki sem lesz Isten által megnyert úgy, hogy látja az Isten által mutatott jeleket és csodákat. A korokon át Isten mindig az igét használta, hogy az embert tökéletessé tegye. Ezért ne szenteljétek minden figyelmeteket a jeleknek és csodáknak, hanem törekedjetek arra, hogy Isten tökéletessé tegyen benneteket. Az ószövetségi Törvény Korában Isten szólt néhány szót, és a Kegyelem Korában Jézus is sok szót szólt. Miután Jézus sok szót mondott, a későbbi apostolok és tanítványok arra ösztönözték az embereket, hogy a Jézus által kiadott parancsolatok szerint járjanak el, és a Jézus által elmondott szavak és elvek szerint nyertek tapasztalatokat. Az utolsó napokban Isten elsősorban arra használja az igét, hogy tökéletessé tegye az embert. Nem azért használ jeleket és csodákat, hogy elnyomja vagy meggyőzze az embert; ez nem tudja nyilvánvalóvá tenni Isten hatalmát. Ha Isten csak jeleket és csodákat mutatna, akkor lehetetlen lenne világossá tenni Isten valóságát, és így lehetetlen lenne tökéletessé tenni az embert. Isten nem jelekkel és csodákkal teszi tökéletessé az embert, hanem az igét használja az ember öntözésére és terelgetésére, ami után bekövetkezik az ember teljes engedelmessége, és megismeri Istent. Ez a célja az Általa végzett munkának és az Általa mondott szavaknak. Isten nem a jelek és csodák felmutatásának módszerét használja az ember tökéletessé tételére – Ő szavakat használ, és sokféle munkamódszert alkalmaz az ember tökéletessé tételére. Legyen szó akár a szavak általi finomításról, akár a szavak általi foglalkozásról, metszésről, vagy gondoskodásról, Isten sokféle szempontból szól, hogy tökéletesítse az embert, és az ember jobban megismerje Isten munkáját, bölcsességét és csodálatos mivoltát. Amikor az ember teljessé válik – majd az utolsó napokban, amikor Isten lezárja a korszakot –, akkor lesz alkalmas arra, hogy jeleket és csodákat lásson. Amikor megismered Istent, és képes leszel engedelmeskedni Istennek, ha bármit is tesz, akkor nem lesz többé semmilyen elképzelésed Róla, amikor jeleket és csodákat látsz. Jelenleg romlott vagy és képtelen az Istennek való teljes engedelmességre – úgy gondolod, hogy ebben az állapotban alkalmas vagy arra, hogy jeleket és csodákat láss? Isten akkor mutat jeleket és csodákat, amikor megbünteti az embert, és akkor is, amikor a kor változik, sőt, amikor a kor lezárul. Általában amikor Isten a munkáját végzi, nem mutat jeleket és csodákat. Jeleket és csodákat mutatni nevetségesen egyszerű számára, de Isten munkájának nem ez az alapelve, és nem is ez a célja az ember irányításával. Ha az ember jeleket és csodákat látna, és ha Isten szellemi teste megjelenne az embernek, nem hinne-e minden ember Istenben? Korábban már mondtam, hogy a győztesek egy csoportja keletről érkezik, olyan győztesek, akik a nagy nyomorúságból jönnek. Mit jelentenek ezek a szavak? Azt jelentik, hogy ezek a megnyert emberek csak azután engedelmeskedtek igazán, hogy megtapasztalták az ítéletet és a fenyítést, a foglalkozást és a metszést, és mindenféle finomítást. Ezeknek az embereknek a hite nem homályos és elvont, hanem valóságos. Nem láttak jeleket és csodákat; nem beszélnek homályos szavakról és doktrínákról, sem mélyreható felismerésekről; ehelyett rendelkeznek a valósággal és Isten szavaival, valamint Isten valóságának valódi ismeretével. Nem képes-e egy ilyen csoport jobban megmutatni Isten hatalmát? Isten munkája az utolsó napokban valódi munka. Jézus idejében, Ő nem azért jött, hogy tökéletessé tegye az embert, hanem hogy megváltsa az embert, és azért mutatott be néhány csodát, hogy az emberek kövessék Őt. Ő ugyanis elsősorban azért jött, hogy elvégezze a kereszthalál munkáját, és a jelek felmutatása nem volt része a szolgálatának. Az ilyen jelek és csodák olyan művek voltak, amelyeket azért végzett, hogy a munkája hatékony legyen; extra műveletek voltak, és nem képviselték az egész kor munkáját. Az ószövetségi Törvény Korában Isten is mutatott jeleket és csodákat, de Isten mai munkája valódi munka, és most biztosan nem mutatna jeleket és csodákat. Ha jeleket és csodákat mutatna, a valódi munkája zűrzavarossá válna, és nem tudna több munkát elvégezni. Ha Isten azt mondaná, hogy az igét arra használja, hogy tökéletessé tegye az embert, de közben jeleket és csodákat is mutatna, akkor vajon világossá lehetne tenni, hogy az ember valóban hisz-e benne vagy sem? Isten tehát nem tesz ilyet. Túl sok a vallás az emberben; Isten azért jött el az utolsó napokban, hogy kiűzze az emberből az összes vallásos elképzelést és természetfeletti dolgot, és megismertesse az emberrel Isten valóságát. Azért jött, hogy eltüntessen egy olyan Istenről alkotott képet, amely elvont és képzeletszőtte – egy olyan Istenről alkotott képet, aki, más szóval, egyáltalán nem is létezik. Így most már csak az az egy dolog fontos, hogy legyen ismereted a valóságról! Az igazság mindent felülír. Mennyi igazsággal rendelkezel ma? Minden, ami jeleket és csodákat mutat, Isten? A gonosz szellemek is mutathatnak jeleket és csodákat; vajon minden gonosz szellem Isten? Az Istenbe vetett hitében az ember az igazságot keresi, és az életet keresi, nem pedig a jeleket és csodákat. Ez kéne, hogy legyen a célja mindazoknak, akik hisznek Istenben.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Minden Isten szava által valósul meg)

Korábban már mondtam, hogy „Mindazok, akik a jelek és csodák látványára összpontosítanak, el lesznek hagyva; nem ők azok, akik tökéletesek lesznek.” Oly sok szót mondtam, mégis az embernek a legcsekélyebb ismerete sincs erről a munkáról, és miután eljutottunk erre a pontra, az emberek még mindig jeleket és csodákat kérnek. Vajon a te Istenbe vetett hited nem más, mint jelek és csodák hajszolása, vagy pedig az a célja, hogy életet nyerj? Jézus is sok szót mondott, és közülük néhány még nem teljesedett be. Mondhatod-e azt, hogy Jézus nem Isten? Isten tanúsította, hogy Ő Krisztus és Isten szeretett Fia. Tagadhatod ezt? Ma Isten csak szavakat mond, és ha ezt nem ismered alaposan, akkor nem tudsz helytállni. Azért hiszel benne, mert Ő Isten, vagy az alapján hiszel benne, hogy beteljesednek-e a szavai vagy sem? A jelekben és csodákban hiszel, vagy Istenben hiszel? Ő ma nem mutat jeleket és csodákat – Ő valóban Isten? Ha a szavai nem teljesülnek be, akkor Ő valóban Isten? Isten lényegét vajon az határozza meg, hogy beteljesednek az általa mondott szavak vagy sem? Miért van az, hogy egyesek mindig Isten szavainak beteljesedésére várnak, mielőtt hinnének benne? Nem azt jelenti ez, hogy nem ismerik Őt? Mindazok, akiknek ilyen elképzeléseik vannak, azok Istent tagadják. Elképzelésekkel mérik Istent; ha Isten szavai beteljesednek, akkor hisznek benne, ha pedig nem, akkor nem hisznek benne; és mindig jeleket és csodákat hajszolnak. Nem a modern kor farizeusai ezek az emberek? Az, hogy képes vagy-e helytállni, attól függ, hogy ismered-e a gyakorlati Istent – ez döntő fontosságú! Minél nagyobb benned Isten igéjének valósága, annál jobban ismered Isten valóságát, és annál jobban helyt tudsz állni a próbatételek alatt. Minél inkább arra koncentrálsz, hogy jeleket és csodákat láss, annál kevésbé vagy képes helytállni, és el fogsz bukni a próbatételek között. Nem a jelek és csodák jelentik az alapot; csak Isten valósága az élet. Vannak, akik nem ismerik az Isten munkája által elérendő hatásokat. Zavarodottságban töltik napjaikat, nem törekszenek Isten munkájának megismerésére. Törekvésük célja mindig csak az, hogy Isten teljesítse vágyaikat, és csak akkor lesz komoly a hitük. Azt mondják, hogy követni fogják az életet, ha Isten szavai beteljesednek, de ha az Ő szavai nem teljesülnek, akkor nincs lehetőségük az életet követni. Az ember azt hiszi, hogy az Istenbe vetett hit a jelek és csodák látásának, valamint a mennybe és a harmadik égbe való felemelkedésnek a hajszolása. Egyikük sem mondja, hogy az Istenbe vetett hitük törekvés a valóságba való belépésre, törekvés az életre, és az Isten általi megnyerésre. Mi az értéke az ilyen törekvésnek? Akik nem törekszenek Isten megismerésére és Isten megelégedésére, azok nem hisznek Istenben; ők azok, akik káromolják Istent!

Most már értitek, hogy mi az Istenbe vetett hit? Vajon az Istenben való hit azt jelenti, hogy jeleket és csodákat látunk? Azt jelenti, hogy felemelkedünk a mennybe? Istenben hinni a legkevésbé sem könnyű. Ezeket a vallási gyakorlatokat meg kell tisztítani; a betegek gyógyítására és a démonok kiűzésére való törekvés, a jelekre és csodákra való összpontosítás, az Isten kegyelmének, békéjének és örömének hajszolása, a test kilátásainak és kényelmének hajszolása – ezek vallási gyakorlatok, és az ilyen vallási gyakorlatok a hit egy homályos fajtáját jelentik. Mit jelent ma az igazi istenhit? Isten szavának elfogadása életvalóságunkként, és Isten megismerése az Ő szavából, hogy elérjük az Ő igazi szeretetét. Hogy világos legyen: az Istenben való hit azért van, hogy engedelmeskedj Istennek, szeresd Istent, és teljesítsd azt a kötelességet, amelyet Isten teremtményének teljesítenie kell. Ez a célja az Istenben való hitnek. El kell érned, hogy megismerd Isten gyönyörűségét, hogy Isten mennyire méltó a tiszteletre, hogy Isten hogyan végzi teremtményeiben a megváltás és a tökéletesítés munkáját – ezek az Istenbe vetett hited puszta alapjai. Az Istenbe vetett hit alapvetően azt jelenti, hogy a test életéből átváltunk az Istent szerető életre; a romlott életből az Isten szava szerinti életre; kilépünk a Sátán hatalmából az Isten gondviselése és védelme alatt álló életbe; elérjük az Istennek való engedelmességet, és nem a testnek engedelmeskedünk; megengeded Istennek, hogy elnyerje teljes szívedet, hogy tökéletessé tegyen, és megszabadulj a romlott sátáni természettől. Az Istenbe vetett hit elsősorban azért van, hogy Isten ereje és dicsősége megnyilvánuljon benned, hogy cselekedhesd Isten akaratát, és megvalósíthasd Isten tervét, és képes legyél tanúságot tenni Istenről a Sátán előtt. Az Istenbe vetett hitnek nem szabad a jelek és csodák utáni vágy körül forognia, és nem is a személyes tested célját kellene szolgálnia. Arról kellene szólnia, hogy igyekszel megismerni Istent, és igyekszel, hogy képes legyél engedelmeskedni Istennek, és – mint Péter – engedelmeskedni neki mindhalálig. Ezek az Istenben való hit fő céljai. Az ember azért eszi és issza Isten igéjét, hogy megismerje Istent és megfeleljen neki. Isten Igéjének evése és ivása nagyobb tudást ad neked Istenről, és csak ezután tudsz engedelmeskedni Neki. Csak Istent ismerve tudod Őt szeretni, és ez az a cél, amit az embernek az Istenbe vetett hitben el kell érnie. Ha az Istenbe vetett hited során mindig jeleket és csodákat próbálsz látni, akkor az Istenbe vetett hited nézőpontja rossz. Az Istenbe vetett hit alapvetően Isten szavának mint életvalóságnak az elfogadása. Isten célját csak úgy érhetjük el, ha az Ő szájából származó beszédet a gyakorlatba ültetjük, és magunkban megvalósítjuk. Az Istenben való hitben az embernek arra kell törekednie, hogy Isten által tökéletessé váljon, képes legyen alávetni magát Istennek, és teljes engedelmességet tanúsítson Isten iránt. Ha képes vagy zokszó nélkül engedelmeskedni Istennek, szem előtt tartani Isten kívánságait, elérni Péter érettségét, és birtokolni Péter stílusát, amiről Isten beszélt, akkor fogsz sikert elérni az Istenbe vetett hitben, és ez azt jelenti majd, hogy Isten megnyert téged.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Minden Isten szava által valósul meg)

Csak szavakban vagytok hűségesek, tudásotok csupán intellektuális és fogalmi, munkátok a mennyei áldások elnyerésére irányul – hát akkor mégis milyen lenne a hitetek? Még ma is süket fülekre talál nálatok az igazság minden egyes szava. Nem tudjátok, mi az Isten; nem tudjátok, mi Krisztus; nem tudjátok, hogyan kell félni Jahvét; nem tudjátok, hogyan kell belépni a Szentlélek munkájába, és nem tudjátok, hogyan kell különbséget tenni magának Istennek a munkája és az emberek csalásai között. Csak azt tudod, hogyan kell elítélni az Isten által kinyilvánított igazság minden egyes szavát, amely nem felel meg a saját gondolataidnak. Hol van az alázatod? Hol van az engedelmességed? Hol van a hűséged? Hol van az igazság keresése utáni vágyad? Hol van az Istent félő szíved? Mondom nektek, azok, akik a jelek miatt hisznek Istenben, bizonyosan az a kategória, amelyik el fog pusztulni. Azok, akik képtelenek befogadni a testbe visszatért Jézus szavait, bizonyosan a pokol utódai, az arkangyal leszármazottai, az a kategória, amely örök pusztulásnak lesz kitéve. Sokakat talán nem érdekel, amit mondok, de mégis azt akarom mondani minden úgynevezett szentnek, aki Jézust követi, hogy amikor saját szemetekkel látjátok Jézust leereszkedni a mennyből egy fehér felhőn, az lesz az igazságosság Napjának nyilvános megjelenése. Lehet, hogy az nagy izgalom időszaka lesz számodra, de tudnod kell, hogy az idő, amikor tanúja leszel Jézus mennyből való leereszkedésének, egyben az az idő is, amikor leszállsz a pokolba, hogy megbüntessenek. Ez lesz az az idő, amikor Isten irányítási terve véget ér, és ez lesz az az idő, amikor Isten megjutalmazza a jókat és megbünteti a gonoszokat. Mert Isten ítélete véget ér, mielőtt az ember jeleket látna, amikor csak az igazság kifejezése van. Azok, akik elfogadják az igazságot és nem keresnek jeleket, és így megtisztultak, visszatérnek majd Isten trónusa elé, és belépnek a Teremtő ölelésébe. Csak azok kapnak örök büntetést, akik kitartanak abban a hitben, hogy „Az a Jézus, aki nem fehér felhőn lovagol, hamis Krisztus”, mert csak abban a Jézusban hisznek, aki jeleket mutat, de nem ismerik el azt a Jézust, aki szigorú ítéletet hirdet, és felszabadítja az igaz utat és életet. És így csak az lehet, hogy Jézus akkor foglalkozik velük, amikor nyíltan visszatér egy fehér felhőn. Túl makacsok, túl magabiztosak, túl gőgösek. Ezeket az elfajzottakat hogyan is jutalmazhatná meg Jézus? Jézus visszatérése nagy megváltás azoknak, akik képesek elfogadni az igazságot, de azoknak, akik nem képesek elfogadni az igazságot, az elkárhozás jele. Válasszátok meg a saját utatokat, és ne káromoljátok a Szentlelket, és ne utasítsátok el az igazságot. Ne legyetek tudatlanok és arrogánsak, hanem olyanok, akik engedelmeskednek a Szentlélek iránymutatásának, és kívánják és keresik az igazságot; csak így fog majd a hasznotokra válni. Azt tanácsolom nektek, hogy gondosan járjatok az Istenbe vetett hit ösvényén. Ne vonjatok le elhamarkodott következtetéseket; mi több, ne legyetek könnyelműek és meggondolatlanok az Istenbe vetett hitetekben. Tudnotok kell, hogy azoknak, akik hisznek Istenben, legalábbis alázatos és Istent félő szívvel kellene rendelkezniük. Azok, akik hallották az igazságot, és mégis felhúzzák az orrukat, ostobák és tudatlanok. Azokat, akik hallották az igazságot, és mégis meggondolatlanul következtetéseket vonnak le, vagy elítélik azt, az arrogancia gyötri. Senki, aki Jézusban hisz, nem jogosult arra, hogy elátkozzon vagy elítéljen másokat. Mindannyiótoknak értelmesnek kellene lennetek, és olyannak, aki elfogadja az igazságot. Talán miután hallottál az igazság útjáról, és olvastad az élet szavát, azt hiszed, hogy tízezer ilyen szó közül csak egy egyezik a meggyőződéseddel és a Bibliával, és a továbbiakban abban a tízezredik szóban kell keresgélned. Továbbra is azt tanácsolom, hogy légy alázatos, ne légy túlságosan magabiztos, és ne magasztald fel magad túlságosan. Mivel rendelkezel egy darabka Istent félő szívvel, nagyobb világosságot fogsz nyerni. Ha alaposan megvizsgálod és ismételten átelmélkeded ezeket a szavakat, rájössz, hogy az igazságot jelentik vagy sem, és hogy az életet jelentik vagy sem. Talán, miután csak néhány mondatot olvastak, néhányan vakon elítélik ezeket a szavakat, mondván: „Ez nem több, mint valami megvilágosodás a Szentlélektől”, vagy: „Ez egy hamis Krisztus, aki azért jön, hogy megtévessze az embereket.” Akik ilyeneket mondanak, azokat elvakítja a tudatlanság! Túl keveset értesz Isten munkájából és bölcsességéből, és azt tanácsolom, hogy kezdd újra, a legelejétől! Nem szabad vakon elítélnetek az Isten által kifejezett szavakat azért, mert hamis Krisztusok jelennek meg az utolsó napokban, és nem szabad olyannak lenned, aki káromolja a Szent Szellemet, mert félsz a megtévesztéstől. Nem lenne ez nagy kár? Ha sok vizsgálat után még mindig azt hiszed, hogy ezek a szavak nem az igazság, nem az út, és nem Isten kifejeződése, akkor végül büntetést kapsz, és áldások nélkül maradsz. Ha nem tudod elfogadni az ilyen világosan és tisztán kimondott igazságot, akkor nem vagy-e alkalmatlan Isten üdvösségére? Lehet, hogy nem vagy eléggé áldott, hogy visszatérj Isten trónja elé? Gondolkodj! Ne legyél meggondolatlan és indulatos, és ne kezeld az Istenbe vetett hitet játékként. Gondolkodj a rendeltetésed, a kilátásaid és az életed szem előtt tartva, és ne csak játszadozz. El tudod fogadni ezeket a szavakat?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mire meglátod Jézus szellemi testét, Isten újjáteremti a mennyet és a földet)