Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Mi az a munka, amely a Sátántól származik? A Sátántól származó munkában az emberekben lévő látomások homályosak; az emberekben nincs normális emberi mivolt, a cselekedeteik mögött álló motivációk helytelenek, és bár akarják szeretni Istent, állandóan vádak vannak bennük, és ezek a vádak és gondolatok állandó zavart okoznak bennük, korlátozzák életük növekedését, és meggátolják őket abban, hogy normális állapotban járuljanak Isten elé. Ez azt jelenti, hogy amint a Sátán munkája az emberekben felbukkan, a szívük nem lehet békés Isten előtt. Az ilyen emberek nem tudják, mit kezdjenek magukkal – amikor látják, hogy az emberek összegyűlnek, el akarnak menekülni, és képtelenek behunyni a szemüket, amikor mások imádkoznak. A gonosz lelkek munkája tönkreteszi az ember és Isten közötti normális kapcsolatot, és felborítja az emberek korábbi vízióit vagy az életre való belépésük korábbi útját; szívükben soha nem tudnak közel kerülni Istenhez, és mindig olyan dolgok történnek, amelyek zavart okoznak nekik és korlátozza őket. A szívük nem talál békét, és nem marad erejük Istent szeretni, és elcsüggednek. Ezek a Sátán munkájának megnyilvánulásai. A Sátán munkájának megnyilvánulásai a következők: nem tudsz megállni a helyeden és tanúságot tenni, ami miatt olyan emberré válsz, aki hibás Isten előtt, és aki nem hűséges Istenhez. Amikor a Sátán megzavar, elveszíted magadban az Isten iránti szeretetet és hűséget, megfosztod magad az Istennel való normális kapcsolattól, nem törekszel az igazságra vagy önmagad tökéletesítésére; visszafejlődsz és negatívvá válsz, engedékeny vagy magaddal szemben, szabad teret adsz a bűn terjedésének, és nem gyűlölöd a bűnt; továbbá a Sátán beavatkozása szétesetté tesz; hatására Isten érintése eltűnik belőled, panaszkodsz Istenre és ellene fordulsz, ami arra késztet, hogy megkérdőjelezd Istent; még az a veszély is fennáll, hogy elhagyod Istent. Mindez a Sátántól származik.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Szentlélek munkája és a Sátán munkája)

Amikor az emberekben megvan Isten ismerete, örömmel szenvednek és élnek Istenért, de még mindig a Sátán irányítja benső gyengeségeiket, a Sátán még mindig képes szenvedést okozni nekik, a gonosz szellemek még mindig képesek munkálkodni és zavart okozni bennük, megigézni, eltéríteni, nyugtalanítani és teljesen felkavarni őket. Vannak dolgok az emberek gondolataiban és tudatában, amelyek alkalmasak arra, hogy a Sátán irányítsa és manipulálja őket. Ezért van, hogy néha beteg vagy zaklatott vagy, néha úgy érzed, hogy kietlen a világ, vagy nincs értelme az életnek, sőt néha az is előfordul, hogy a halált keresed, és meg akarod ölni magad. Vagyis ezeket a fájdalmakat a Sátán használja fegyverként, és ezek az ember halálos gyengeségei. Amit a Sátán megrontott és megtaposott, azt attól még használhatja a Sátán; így képes a Sátán nyomást gyakorolni. [...] Amikor gonosz szellemek munkálkodnak, nincs olyan hézag, amelyet ki ne használnának. Szólhatnak a bensődben, suttoghatnak a füledbe, felkavarhatják az elmédet és megszakíthatják a gondolataidat, eltompítva téged a Szentlélek érintésével szemben, megakadályozva, hogy érezd azt, és akkor a gonosz szellemek kezdenek megzavarni, káoszba taszítani a gondolataidat, elérve, hogy elveszítsd a józan eszedet, sőt akár azt is, hogy a lelked elhagyja a testedet. Ilyen munkát végeznek az emberekben a gonosz szellemek, és az emberek nagy veszélyben forognak, ha nem ismerik fel, mi történik velük.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A világi szenvedés Isten általi megízlelésének jelentősége)

Vannak, akik azt mondják, hogy a Szentlélek mindig munkálkodik bennük. Ez lehetetlen. Ha azt mondanák, hogy a Szentlélek mindig velük van, az reális lenne. Ha azt mondanák, hogy a gondolkodásuk és az érzékelésük mindig normális, az is reális lenne, és azt mutatná, hogy a Szentlélek velük van. Ha azt mondják, hogy a Szentlélek mindig bennük munkálkodik, hogy Isten minden pillanatban megvilágosítja őket, megérinti őket a Szentlélek, és állandóan új ismereteket nyernek, akkor ez semmiképpen sem normális! Ez teljességgel természetfeletti! Minden kétséget kizáróan, az ilyen emberek gonosz lelkek! Még akkor is, amikor Isten Lelke testet ölt, vannak idők, amikor ennie és pihennie kell – az emberekről nem is beszélve. Azok, akiket gonosz szellemek szálltak meg, látszólag nélkülözik a test gyengeségét. Képesek mindent elhagyni és feladni, érzésektől mentesek, képesek elviselni a kínokat és a legcsekélyebb fáradtságot sem érzik, mintha túlléptek volna a testiségen. Hát nem rendkívül természetfeletti ez? A gonosz szellemek munkája természetfeletti – ember ilyesmire nem képes! Azok, akiknek nincs ítélőképességük, irigykednek, amikor ilyen embereket látnak. Azt mondják, hogy ilyen erősen hisznek Istenben, nagy hitük van, és soha nem mutatják a gyengeség legkisebb jelét sem! Valójában ezek mind egy gonosz szellem munkájának megnyilvánulásai. Ugyanis a normális embereknek elkerülhetetlenül vannak emberi gyengeségeik; ez a normális állapota azoknak, akikben jelen van a Szentlélek.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Gyakorlat (4.))

Ha napjainkban megjelenik egy olyan személy, aki képes jeleket és csodákat tenni, démonokat kiűzni, betegeket gyógyítani és sok csodát bemutatni, és ha ez a személy azt állítja, hogy ő Jézus, aki eljött, akkor ő a Jézust utánzó gonosz szellemek által készített hamisítvány lenne. Ne feledjétek ezt! Isten nem ismétli meg ugyanazt a munkát. Jézus munkafázisa már befejeződött, és Isten soha többé nem végzi el azt a munkafázist. Isten munkája összeegyeztethetetlen az emberek elképzeléseivel; például az Ószövetség megjövendölte a Messiás eljövetelét, és e prófécia eredménye Jézus eljövetele volt. Mivel ez már megtörtént, helytelen lenne, ha újra eljönne egy másik Messiás. Jézus egyszer már eljött, és helytelen lenne, ha Jézus ezúttal is eljönne. Minden korszaknak van egy neve, és minden név tartalmazza az adott korszak jellemzését. Az emberek elképzelései szerint Istennek mindig jeleket és csodákat kell felmutatnia, mindig meg kell gyógyítania a betegeket, ki kell űznie a démonokat, és mindig olyannak kell lennie, mint Jézus. Ezúttal azonban Isten egyáltalán nem ilyen. Ha az utolsó napokban Isten még mindig jeleket és csodákat mutatna be, még mindig démonokat űzne ki és betegeket gyógyítana – ha pontosan ugyanazt tenné, mint Jézus –, akkor Isten ugyanazt a munkát ismételné meg, és Jézus munkájának nem lenne jelentősége és értéke. Így Isten minden korban a munka egy-egy szakaszát végzi el. Amikor munkájának egy szakasza befejeződött, a gonosz szellemek hamarosan utánozni kezdik azt, és miután a Sátán elkezdi Istent másolni, Isten más módszerre vált. Miután Isten befejezte munkájának egy szakaszát, a gonosz szellemek leutánozzák azt. Tisztában kell lennetek ezzel.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten ma végzett munkájának megismerése)

Vannak, akiket gonosz szellemek szálltak meg, és hangosan kiáltják: „Én vagyok az Isten!” Végül mégis lelepleződnek, mivel tévednek abban, amit képviselnek. Ők a Sátánt képviselik, és a Szentlélek nem figyel rájuk. Bármilyen magasra is magasztalod magad, vagy bármilyen erősen kiáltasz, attól még teremtett lény vagy, aki a Sátánhoz tartozik. Én soha nem kiáltom azt, hogy „Én vagyok az Isten, én vagyok az Isten szeretett Fia!” De a munka, amit végzek, Isten munkája. Vajon kell kiabálnom? Nincs szükség magasztalásra. Isten Maga végzi a saját munkáját, és nincs szüksége arra, hogy az ember státuszt vagy megtisztelő címet adjon neki: az Ő munkája képviseli az Ő identitását és státuszát. A megkeresztelése előtt Jézus vajon nem volt Maga Isten? Vajon Ő nem Isten megtestesülése volt? Biztosan nem lehet azt mondani, hogy csak a tanúságtétel elnyerése után vált Isten egyetlen Fiává? Vajon nem létezett már egy Jézus nevű ember jóval azelőtt, hogy Ő elkezdte volna a munkáját? Te képtelen vagy új utakat teremteni vagy a Lelket képviselni. Te nem tudod kifejezni a Lélek munkáját vagy a szavakat, amelyeket Ő mond. Te képtelen vagy Magának Istennek és a Léleknek a munkáját elvégezni. Isten bölcsessége, csodája és kifürkészhetetlensége, valamint annak a természetnek a teljessége, amellyel Isten az embert megfenyíti – mindezek meghaladják a te képességeidet, hogy kifejezd. Ezért hasztalan lenne azzal próbálkozni, hogy Istennek mondd magad; csak a nevet birtokolnád, de a lényeget nem. Maga Isten eljött, de senki sem ismeri fel Őt, mégis folytatja a munkáját, mégpedig a Lélek képviseletében. Mindegy, hogy embernek vagy Istennek, Úrnak vagy Krisztusnak, vagy épp nővérnek hívod Őt, nem számít. De a munka, amit Ő végez, az a Lélek munkája, és Magának Istennek a munkáját képviseli. Őt nem érdekli, hogy az ember milyen néven nevezi Őt. Talán meghatározhatja ez a név az Ő munkáját? Függetlenül attól, hogy minek nevezed Őt, ami Istent illeti, Ő Isten Lelkének a megtestesülése; Ő képviseli a Lelket, és a Lélek igazolta Őt. Ha képtelen vagy utat nyitni egy új kornak, vagy véget vetni a réginek, vagy bevezetni egy új kort, vagy új munkát végezni, akkor nem vagy Istennek nevezhető!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (1.))

Némelyek általában nagyon normálisan viselkednek tipikus körülmények között: nagyon normálisan beszélnek és érintkeznek másokkal, normális embernek tűnnek, és nem tesznek semmi rosszat. Amikor azonban összejövetelekre jönnek, és ott Isten szavait olvassák, valamint az igazságról beszélgetnek, egyesek közülük nem hajlandóak figyelni, egyesek elálmosodnak, egyesek ellenségesen éreznek az igazsággal kapcsolatban és nehezen tudják azt elviselni, nem akarják hallani, némelyek pedig tudtukon kívül elalszanak és semmiről sincs tudomásuk – mi történik itt? Miért nyilvánul meg annyi abnormális jelenség, amikor elkezd az igazságról beszélgetni valaki? Ezek közül az emberek közül némelyek abnormális állapotban vannak, némelyek azonban elvetemülten viselkednek. Nem lehet kizárni annak a lehetőségét, hogy gonosz szellemek szállták meg őket, és az emberek olykor nem tudják ezt teljes mértékben felfogni vagy egészen tisztán látni. Az antikrisztusokban gonosz szellemek lakoznak. Ha megkérdezed tőlük, hogy miért ellenségesek az igazsággal szemben, azt mondják, hogy nem ellenségesek az igazsággal szemben, és makacsul megtagadják ennek a beismerését, holott valójában tudják a szívükben, hogy nem szeretik az igazságot. Amikor senki sem olvassa Isten szavait, ők éppúgy kijönnek másokkal, mintha normális emberek volnának, és észre sem veszed, hogy mi lakozik bennük. Ha azonban Isten szavait olvassa valaki, ők nem akarják hallani, és viszolygás támad a szívükben. Ilyenkor lepleződik le a természetük – ők gonosz szellemek; ők ilyenek. Vajon Isten szavai felfedték ezeknek az embereknek a lényegét, vagy érzékeny pontra tapintottak? Egyik sem. Amikor összejöveteleken vesznek részt, nem akarják hallgatni, amikor valaki Isten szavait olvassa – hát nem elvetemültek ilyenkor? Mit jelent „elvetemültnek lenni”? Azt jelenti, hogy minden ok nélkül ellenségesek az igazsággal, a pozitív dolgokkal és a pozitív emberekkel szemben; még ők maguk sem tudják, hogy mi az oka, egyszerűen csak muszáj így cselekedniük. Ezt jelenti „elvetemültnek lenni”, magyarán megmondva pedig egyszerűen csak „aljasságot” jelent. Némely antikrisztusok ezt mondják: „Elég, ha valaki elkezdi olvasni isten szavait, és én nem akarom hallgatni. Elég, ha azt hallom, hogy isten mellett tesz tanúságot valaki, és máris viszolygást érzek, és én magam sem tudom, miért. Amikor látok valakit, aki szereti az igazságot és az igazságra törekszik, nem tudok kijönni vele, ellene akarok fordulni, mindig csak átkozni akarom, ártani akarok neki a háta mögött és halálra akarom kínozni.” Még ők maguk sem tudják, hogy miért éreznek így – ilyenkor ők elvetemültek. Mi ennek a tényleges oka? Az antikrisztusokban egyszerűen nem egy normális ember lelke lakozik, egyszerűen nincs normális emberi mivoltuk – végeredményben ilyenek ők.

(Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Hetedik tétel: Elvetemültek, alattomosak és csalárdak (Első rész))

Isten levezényelt egy helyzetet azért, hogy a testvérek tisztánlátása kifejlődjön, és gyakorlatilag megtanulják a leckét. Milyen helyzet volt ez? Elrendezte, hogy közöttük éljen valaki, akit megszállt a démon. Ennek az embernek a beszédmódja és a cselekedetei eleinte normálisak voltak, ahogyan a gondolkodása is; egyáltalán nem tűnt problémásnak. Miután azonban egy ideig kapcsolatban voltak vele, a testvérek rájöttek, hogy mindaz, amit mondott, értelmetlen volt, és hiányzott belőle a megfelelő struktúra és rend. Később történtek bizonyos természetfeletti dolgok. Mindig elmondta a testvéreknek, hogy ezt vagy azt a látomást látta, és ilyen vagy olyan kinyilatkoztatást kapott. Egy napon például azt a kinyilatkoztatást kapta, hogy gőzgombócot kell készítenie – meg kellett tennie –, másnap pedig úgy történt, hogy el kellett mennie, így magával vitte a gombócokat. Később egy álomban azt a kinyilatkoztatást kapta, hogy délre kell mennie; tíz kilométerre tőle valaki vár rá. Elment megnézni, és pontosan ott volt egy ember, aki eltévedt; ő tanúságot tett ennek az embernek Isten utolsó napokbeli munkájáról, és az elfogadta azt. Mindig kinyilatkoztatásokat kapott, mindig hangot hallott, mindig természetfeletti dolgok történtek vele. Ha arról volt szó, hogy mit egyen, hová menjen, mit tegyen, kivel lépjen kapcsolatba nap mint nap, nem követte a normális emberi mivolt életének törvényeit, nem kereste alapként vagy alapelvként Isten szavait, és nem kereste az embereket, hogy beszélgessen velük. Mindig az érzéseire hagyatkozott, és egy hangra, egy kinyilatkoztatásra vagy egy álomra várt. Normális volt ez az ember? (Nem.) Úgy tűnt, hogy a napi három étkezése és a napirendje szabályos, de mindig hangokat hallott. Voltak, akik tisztán látták őt, és azt mondták, hogy ezek egy gonosz szellem általi megszállottság megnyilvánulásai. Apránként a testvérek is egyre tisztábban látták, mígnem egy napon az elmebetegsége fellángolt, elkezdett őrültségeket mondani, és meztelenül, zilált hajjal, eszelősen elrohant. Ezzel az ügy végül lezárult. Vajon nincs-e most már a testvéreknek betekintésük és tisztánlátásuk a gonosz szellem működésének és a démoni megszállottságnak a konkrét megnyilvánulásaival kapcsolatban? Természetesen néhányan közülük már korábban is találkoztak ilyen dolgokkal, és rendelkeztek már tisztánlátással, míg mások csak rövid ideje hittek Istenben, és nem éltek át ilyen dolgokat, ezért valószínűleg félrevezethetőek voltak. De függetlenül attól, hogy félrevezették-e őket, vagy volt-e tisztánlátásuk, ha Isten nem rendezte volna el ezt a környezetet, akkor képesek lettek volna-e valóban felismerni a gonosz szellem munkáját és az általa való megszállottságot? (Nem.) Mi volt tehát a célja és jelentősége annak, hogy Isten elrendezte ezt a környezetet, és megtette ezeket a dolgokat? Az, hogy a gyakorlatban is tisztánlátást szerezzenek, és megtanulják a leckét, valamint megtudják, hogy hogyan ismerjék fel azokat, akikben gonosz szellemek munkálkodnak, vagy akiket démonok szálltak meg. Ha az embereknek csak azt mondanák el, hogy mi a gonosz szellem munkája – mint amikor a tanár könyv szerint tanít, és csak a tankönyvbeli elméletekről beszél, anélkül, hogy a tanítványai tényleges feladatokat vagy gyakorlatokat végeznének –, akkor csak néhány doktrínát és kijelentést értenének meg. Csak akkor tudod világosan elmagyarázni, hogy pontosan mi is a gonosz szellem munkája, és mik annak a konkrét megnyilvánulásai, ha személyesen tanúja voltál, saját szemeddel láttad, és saját füleddel hallottad. És akkor, amikor újra találkozol ilyen emberekkel, képes leszel felismerni és elutasítani őket; képes leszel megfelelően foglalkozni az ilyen dolgokkal és kezelni őket.

(Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Tizenötödik tétel: Nem hisznek Isten létezésében, és tagadják Krisztus lényegét (Első rész))