Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Hogyan jellemzi Isten az antikrisztusokat? Úgy, mint akik gyűlölik az igazságot és szembeszegülnek Istennel – ők Isten ellenségei! Az igazsággal való szembeszegülés, Isten gyűlölete és minden pozitív dolog gyűlölete – ez nem a hétköznapi emberekben fellelhető pillanatnyi gyengeség vagy ostobaság, és nem is pillanatnyi eltorzult felfogásból eredő helytelen gondolatok és nézőpontok kinyilatkoztatása; nem ez a probléma. Az a probléma, hogy ők antikrisztusok, Isten ellenségei, akik gyűlölnek minden pozitív dolgot és minden igazságot; olyan alakok, akik gyűlölik Istent és szembeszegülnek Vele. Hogyan tekint Isten az ilyen alakokra? Isten nem menti meg őket! Ezek az emberek megvetik és gyűlölik az igazságot, az antikrisztusok természetlényegével rendelkeznek. Értitek ezt? Elvetemültség, ádázság és az igazság gyűlölete az, ami itt lelepleződik. Ez a legsúlyosabb sátáni beállítottság a romlott beállítottságok között, a Sátán legjellemzőbb és leglényegesebb jellemvonásait jeleníti meg, nem pedig a hétköznapi, romlott emberiség által tanúsított romlott beállítottságokat. Az antikrisztusok Istennel szemben ellenséges erőt képviselnek. Képesek megzavarni és irányítani a gyülekezetet, és megvan bennük a képesség Isten irányítási munkájának lerombolására és akadályozására. Ez nem olyasvalami, amit a romlott beállítottságú hétköznapi emberek meg tudnak tenni; ilyen cselekedetekre csakis az antikrisztusok képesek. Ne becsüljétek alá ezt a dolgot!

(Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Hatodik tétel)

Abban az időben, amikor Isten még nem öltött testet, annak mércéje, hogy az ember ellenáll-e Istennek, azon alapult, hogy az ember imádta-e a láthatatlan mennyei Istent, és felnézett-e Rá. Az Istennek való ellenállás meghatározása abban az időben nem volt annyira gyakorlatias, mivel az ember nem láthatta Istent, és nem tudta, pontosan milyen Isten képmása, vagy azt, hogy Ő pontosan miként munkálkodik és beszél. Az embernek semmiféle elképzelése nem volt Istenről, és csak homályosan hitt Istenben, mert Isten még nem jelent meg az embernek. Ezért bárhogyan is hitt az ember a képzeletében Istenben, Isten nem ítélte el az embert, és nem támasztott vele szemben túl magas követelményeket, mert az ember teljesen képtelen volt látni Istent. Amikor Isten testet ölt, és eljön, hogy az emberek között munkálkodjon, mindenki látja Őt, és hallja a szavait, és mindenki látja a hús-vér testben lévő Isten tetteit. Abban a pillanatban az ember minden elképzelése elillan. Ami azokat illeti, akik látták Istent testben megjelenni, nem ítéltetnek el, ha önként vetik alá magukat Neki, míg azok, akik szándékosan ellenállnak Neki, Istennek ellenállónak tekintendők. Az ilyen emberek antikrisztusok, ellenségek, akik szándékosan állnak ellen Istennek.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mindazon emberek, akik nem ismerik Istent, ellenállnak Istennek)

Aki nem hisz a megtestesült Istenben, az démoni, sőt a pusztulásé lesz. Azok, akiknek van hite, de nem gyakorolják az igazságot, azok, akik nem hisznek a megtestesült Istenben, és azok, akik egyáltalán nem hisznek Isten létezésében, szintén a pusztítás tárgyai lesznek. Mindazok, akiknek megengedik, hogy fennmaradjanak, azok az emberek, akik átmentek a finomítás szenvedésén, és szilárdan álltak; ezek azok az emberek, akik valóban kiállták a próbákat. Bárki, aki nem ismeri el Istent, ellenség; vagyis bárki, aki nem ismeri el a megtestesült Istent – függetlenül attól, hogy ezen az áramlaton belül vagy kívül van-e vagy sem –, az antikrisztus!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten és ember együtt fog bemenni a nyugalomba)

Ha évek óta hiszel Istenben, mégsem vetetted alá magad Neki soha, és nem fogadod el minden szavát, hanem azt kéred, hogy Isten hódoljon be neked, és a te elképzeléseid szerint cselekedjen, akkor te vagy a leglázadóbb mind közül; álhívő vagy. Hogyan tudnák az ilyen emberek alávetni magukat Isten munkájának és szavainak, amelyek nem felelnek meg az emberi elképzeléseknek? A leglázadóbbak azok, akik szándékosan dacolnak és ellenkeznek Istennel. Ők Isten ellenségei, az antikrisztusok. Mindig ellenséges a hozzáállásuk Isten új munkájához; soha, a legcsekélyebb hajlandóságot sem mutatják arra, hogy alávessél magukat, és soha nem vetették alá magukat vagy alázkodtak meg örömmel. A leginkább felsőrendűnek gondolják magukat mások előtt, és soha senkinek nem vetik alá magukat. Isten előtt a legjobbnak tartják magukat az igehirdetésben, és a legügyesebbnek abban, ahogy másokon dolgoznak. Soha nem dobják el a birtokukban lévő „kincseket”, hanem imádni való családi ereklyeként kezelik őket, hogy prédikáljanak róluk másoknak, és arra használják őket, hogy kioktassák azokat a bolondokat, akik bálványozzák őket. Valóban van bizonyos számú ilyen ember az egyházban. Azt lehet mondani, hogy ők „megfékezhetetlen hősök”, akik nemzedékről nemzedékre Isten házában időznek. Az igehirdetést (doktrínát) legfőbb kötelességüknek tekintik. Évről évre, nemzedékről nemzedékre buzgón teljesítik „szent és sérthetetlen” kötelességüket. Senki sem mer hozzájuk nyúlni; egyetlen ember sem mer nekik nyíltan szemrehányást tenni. „Királlyá” válnak Isten házában, zabolátlanok, ahogyan korról korra zsarnokoskodnak mások felett. A démonok e falkája arra törekszik, hogy összefogjon, és lerombolja művemet; hogyan engedhetem meg, hogy ezek az élő ördögök a szemem láttára létezzenek? Még azok sem tudnak a végsőkig kitartani, akik csak félig vetik alá magukat, hát még ezek a zsarnokok, akiknek a legcsekélyebb alávetettség sincs a szívükben! Isten művét az ember nem könnyen nyeri el. Az emberek még minden erejüket összeszedve is csak egy kis részét tudják elnyerni, ami végül lehetővé teszi számukra, hogy tökéletességre jussanak. Mi a helyzet tehát az arkangyal gyermekeivel, akik Isten művének elpusztítására törekszenek? Vajon nekik nem még kevesebb a reményük arra, hogy Isten elnyerje őket?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Azokat, akik igaz szívvel alávetik magukat Istennek, biztosan megnyeri Isten)

Vannak olyanok, akik nagy templomokban olvassák a Bibliát, és egész nap azt szavalják, de közülük egy sem érti Isten munkájának célját. Közülük egyik sem képes megismerni Istent; még kevésbé képes közülük bárki is összhangba kerülni Isten szándékaival. Ők mind értéktelen, hitvány emberek, akik mindannyian magas lóról oktatják ki „Istent”. Olyanok ők, akik Isten zászlaját viszik, mégis szándékosan ellenállnak Neki. Istenbe vetett hitüket tűzik zászlajukra, mégis az ember húsát eszik és vérét isszák. Minden ilyen ember ördög, aki felfalja az ember lelkét, fő démon, aki szándékosan megzavarja azokat, akik a helyes útra próbálnak lépni, és botránykő, ami akadályozza az Istent keresőket. Lehet, hogy „szilárd alkatnak” tűnnek, de honnan tudhatják követőik, hogy ők nem mások, mint antikrisztusok, akik arra vezetik az embereket, hogy ellenálljanak Neki? Honnan tudhatják a követőik, hogy ők eleven ördögök, akik az emberi lelkek felfalásának szentelik magukat?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mindazon emberek, akik nem ismerik Istent, ellenállnak Istennek)

Nézzétek minden vallás és felekezet vezetőit – mind arrogánsak és önelégültek, bibliaértelmezéseikből pedig hiányzik a kontextus, csak saját elképzeléseiken és képzelgéseiken alapulnak. Mindannyian az ajándékokra és a tudásra támaszkodnak, hogy a munkájukat végezzék. Ha egyáltalán nem tudnának prédikálni, vajon akkor követnék őket az emberek? Végül is rendelkeznek némi tudással, tudnak prédikálni valamilyen doktrínákról, vagy tudják, hogyan kell másokat megnyerniük, és trükköket használnak. Ezeket a dolgokat arra használják, hogy megtévesszék és maguk elé vigyék az embereket. Ezek az emberek névlegesen Istenben hisznek, de a valóságban ezeket a vezetőket követik. Amikor találkoznak valakivel, aki az igaz utat hirdeti, némelyikük azt mondja: „konzultálnunk kell a vezetőnkkel a hitbeli dolgokról”. Látjátok, az embereknek szükségük van mások egyetértésére és jóváhagyására, amikor az Istenben való hitről és az igaz út elfogadásáról van szó – hát ez nem probléma? Mivé váltak akkor ezek a vezetők? Vajon nem farizeusok, hamis pásztorok, antikrisztusok és botránykövek lettek-e az emberek számára, az igaz út elfogadásában? Az ilyen emberek ugyanolyan fajtájúak, mint Pál.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Újra és újra hirdettük az evangéliumot sok vezetőnek vallásos körökben, de bárhogyan is beszélgetünk velük az igazságról, nem fogadják el azt. Miért van ez? Azért, mert arroganciájuk a vérükké vált, és Istennek nincs helye többé a szívükben. Néhányan talán azt mondják: „A vallásos világ bizonyos pásztorainak vezetése alatt álló emberekben valóban nagy a lendület; mintha maguk között tudnák Istent.” Ha lelkesedés van, azt úgy veszed, mintha lendület lenne? Hangozzanak bármilyen fennköltnek ezeknek a pásztoroknak az elméletei, vajon ismerik ők Istent? Ha mélyen legbelül valóban félnék Istent, arra késztetnék az embereket, hogy kövessék és magasztalják őket? Képesek lennének-e irányítani másokat? Mernének-e akadályozni másokat az igazság keresésében és az igaz út vizsgálatában? Ha úgy hiszik, hogy Isten juhai valójában az övék, és hogy mindannyiuknak rájuk kellene hallgatnia, akkor nem arról van-e szó, hogy Istennek tekintik magukat? Az ilyen emberek még a farizeusoknál is rosszabbak. Nem valódi antikrisztusok-e ők?

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az arrogáns természet az ember Istennel szembeni ellenállásának gyökere)

A vallásos világ lelkészei és vénei mind olyan emberek, akik bibliaismeretet és teológiát tanulnak; képmutató farizeusok, akik ellenállnak Istennek. [...] Vajon igazán hívők azok a kereszténység és a katolicizmus berkein belül, akik a Bibliát, a teológiát, sőt Isten munkájának a történetét is tanulmányozzák? Különböznek vajon Isten azon híveitől és követőitől, akikről Ő beszél? Isten szemében hívők vajon? Nem. Teológiát tanulnak, Istent tanulmányozzák, de nem követik Istent és nem tesznek tanúságot Mellette. Ugyanúgy tanulmányozzák Istent, ahogyan mások történelmet, filozófiát, jogot, biológiát vagy csillagászatot tanulnak. Csak éppen ők nem a tudományt kedvelik vagy más tárgyakat – ők kifejezetten teológiát szeretnek tanulni. Milyen eredménnyel jár az, hogy Isten munkájának az apró részleteit kutatva tanulmányozzák Istent? Fel tudják fedezni Isten létezését? Nem, sohasem. Megérthetik Isten szándékait? (Nem.) Miért nem? Azért nem, mert ők szavakban, ismeretben, filozófiában, az emberi elmében és emberi gondolatokban élnek; sosem fogják meglátni Istent, és soha nem fogja megvilágosítani őket a Szentlélek. Miként jellemzi őket Isten? Az álhívők, a nem hívők közé. Ezek a nem hívők és álhívők elkeverednek az úgynevezett keresztény közösségen belül, Istenben hívőként, keresztényként cselekszenek, de van bennük valójában igazi imádat Isten iránt? Van igazi alávetettségük? (Nincs.) Miért van ez? Egy dolog biztos: jelentős számban vannak köztük, akik a szívükben nem hisznek Isten létezésében; nem hiszik, hogy Isten teremtette a világot, és hogy Ő szuverén minden dolog felett, azt pedig még kevésbé hiszik, hogy Isten testté lehet. Mit jelent ez a hitetlenség? Kételkedést és tagadást jelent. Még azt a hozzáállást is magukévá teszik, amely nem reméli, hogy beteljesülnek vagy valóra válnak az Isten által kimondott próféciák, különös tekintettel azokra, amelyek katasztrófákkal kapcsolatosak. Ez a hozzáállásuk az Istenben való hithez, és ez az ő úgynevezett hitük lényege és igazi arca. Ezek az emberek azért tanulmányozzák Istent, mert különösen érdekli őket a teológia témája és ismerete, valamint Isten munkájának a történelmi tényei; ők csupán egy teológiát tanuló értelmiségi csoport. Ezek az értelmiségiek nem hisznek Isten létezésében, akkor hát hogyan reagálnak, amikor Isten munkához lát, amikor Isten szavai beteljesednek? Mi az első reakciójuk, amikor azt hallják, hogy Isten testté lett és új munkát kezdett? „Lehetetlen!” Bárki prédikálja is Isten új nevét és Isten új munkáját, ők kárhoztatják azt a személyt, sőt, meg is akarják ölni és ki akarják iktatni. Miféle megnyilatkozás ez? Vajon nem egy tipikus antikrisztus megnyilatkozása? Mi különbség van köztük és a régi farizeusok, főpapok és írástudók között? Ellenségesen állnak Isten munkájához, Isten utolsó napokbeli ítéletéhez, Isten testté lételéhez, Isten próféciáinak a beteljesüléséhez pedig még inkább. Ezt hiszik: „Ha nem leszel testté, ha szellemi test formájában vagy, akkor isten vagy; ha megtestesülsz és emberré leszel, akkor nem vagy isten, és mi nem ismerünk el téged.” Mit sugall ez? Azt jelenti, hogy amíg itt vannak, nem fogják megengedni, hogy Isten testté legyen. Nem egy tipikus antikrisztus ez? Ez egy valódi antikrisztus.

(Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Hetedik tétel: Elvetemültek, alattomosak és csalárdak (Harmadik rész))

Van egy másik megnyilvánulás is az antikrisztusoknak a megtestesült Istennel való bánásmódjában. Azt mondják: „Amint láttam, hogy krisztus hétköznapi ember, elképzelések alakultak ki az elmémben. Az Ige testet ölt című könyv isten kifejeződése; ez az igazság, és én ezt elismerem. Van egy példányom az Az Ige testet öltből, és ez elég. Nincs szükségem arra, hogy kapcsolatban legyek krisztussal. Ha vannak elképzeléseim, negatívitásom vagy gyengeségem, el tudom oszlatni őket egyszerűen isten szavának olvasása által. Könnyű elképzeléseket kialakítani, ha kapcsolatba kerülök a megtestesült istennel, ez pedig azt mutatja majd, hogy túlságosan mélyen romlott vagyok. Ha isten történetesen elítél, nem lesz reményem az üdvösségre. Ezért jobb, ha csak egyedül olvasom isten szavát. A mennyei isten az, aki meg tudja menteni az embereket.” Az antikrisztusok szívét legjobban Isten jelenlegi szavai és közlése, különösen az antikrisztusok beállítottságát és lényegét leleplező szavai szúrják, és azok a legfájdalmasabbak számukra. Ezek azok a szavak, amelyeket az antikrisztusok a legkevésbé szívesen olvasnak. Ezért az antikrisztusok szívükben azt kívánják, hogy Isten mielőbb hagyja el a földet, hogy saját erejüknél fogva uralkodhassanak a földön. Úgy hiszik, a test, amelyben Isten megtestesült, ez a hétköznapi ember, fölösleges számukra. Mindig azon tűnődnek: „Krisztus prédikációinak hallgatása előtt úgy éreztem, mindent értek, és minden tekintetben rendben voltam, Krisztus prédikációinak meghallgatása után azonban ez megváltozott. Most úgy érzem, mintha semmim sem lenne, annyira jelentéktelennek és szánalmasnak érzem magam.” Ezért eldöntik, hogy Krisztus szavai nem őket leplezik le, hanem másokat, és úgy vélik, nem szükséges hallgatniuk Krisztus prédikációit, elég, ha olvassák Az Ige testet ölt című könyvet. Az antikrisztusok szívében a legfőbb szándék az, hogy tagadják Isten testet öltésének tényét, hogy tagadják a tényt, miszerint Krisztus az igazságot mondja ki, és azt gondolják, így van remény arra, hogy Istenbe vetett hitük révén megmenekülhessenek és királyként uralkodhassanak az egyházban, ezzel eleget téve Istenbe vetett hitük eredeti szándékának. Az antikrisztusok veleszületett természete az Istennel szembeni ellenállás; annyira összeférhetetlenek a megtestesült Istennel, mint a tűz a vízzel, örök ellentétben állnak egymással. Úgy gondolják, hogy Krisztus létezésének minden egyes napja olyan nap, amikor nehéz lesz ragyogniuk, és fennáll annak a veszélye, hogy elítélik, kiiktatják, elpusztítják és megbüntetik őket. Mindaddig, amíg Krisztus nem beszél, nem munkálkodik, és amíg Isten választott népe nem néz fel Krisztusra, addig van lehetőség az antikrisztusok előtt. Van esélyük megmutatni képességeiket. Egyetlen legyintéssel emberek tömegei fognak átállni az ő oldalukra, és az antikrisztusok királyként uralkodhatnak. Az antikrisztusok természetlényege az, hogy idegenkedjenek az igazságtól és gyűlölködjenek Krisztussal. Azon versengenek Krisztussal, hogy ki a tehetségesebb, illetve ki a rátermettebb; azon versengenek Krisztussal, hogy kinek a szavai bírnak nagyobb hatalommal, és kinek a képességei nagyobbak. Miközben ugyanazt teszik, mint Krisztus, meg akarják mutatni másoknak, hogy noha ők is és Krisztus is ugyanúgy emberek, Krisztus képessége és tudása semmivel sem jobb bármely hétköznapi emberénél. Az antikrisztusok minden módon versengenek Krisztussal, vetekednek, hogy ki a jobb, és minden oldalról igyekeznek tagadni azt a tényt, hogy Krisztus Isten, hogy Ő Isten Lelkének a megtestesülése, valamint hogy Ő az igazság megtestesítője. Különféle módszereken és eszközökön is gondolkodnak minden területen, hogy megakadályozzák, hogy Krisztus hatalmat gyakoroljon Isten választott népe között, hogy megakadályozzák Krisztus szavainak népszerűsítését és megvalósulását Isten választott népe között, sőt megakadályozzák Krisztus tetteinek, emberekkel szembeni követelményeinek, valamint irántuk táplált reményeinek megvalósulását Isten választottai között. Olyan ez, mintha Krisztus jelenlétekor mellőzve lennének, az egyház pedig elítélné és elutasítaná őket – mint egy csoportnyi ember, akiket sötét sarokba állítottak. Az antikrisztusok különféle megnyilvánulásaiban láthatjuk, hogy lényegüknél és beállítottságuknál fogva kibékíthetetlenek Krisztussal – nem férhetnek össze Vele! Az antikrisztusok születésüktől fogva ellenségesek Istennel; kifejezetten ellen akarnak állni Krisztusnak, meg akarják dönteni és le akarják győzni Krisztust. Azt akarják, hogy a Krisztus által végzett valamennyi munka hiábavaló és eredménytelen legyen, hogy végül Krisztus ne nyerjen meg sok embert, és hogy bárhol is munkálkodik, ne érjen el eredményeket. Az antikrisztusok csak ekkor lesznek boldogok. Ha Krisztus igazságokat fejez ki, és az emberek szomjaznak rájuk, keresik és örömmel elfogadják őket, hajlandóak Krisztusért áldozni magukat, mindenről lemondani és népszerűsíteni Krisztus evangéliumát, akkor az antikrisztusok elcsüggednek, és úgy érzik, hogy nincs remény a holnapra, hogy soha nem lesz esélyük ragyogni – mintha a pokolba vetették volna őket. Az antikrisztusok e megnyilvánulásait tekintve, vajon ezt az Istennel harcoló és Vele szemben ellenséges lényegüket valaki más nevelte beléjük? Egyáltalán nem; ők ezzel születnek. Ezért az antikrisztusok olyan típusú emberek, akik születésüktől fogva az ördög reinkarnációi, földre szállt ördögök. Soha nem képesek elfogadni az igazságot, és soha nem fogják elfogadni Krisztust, nem fogják magasztalni Krisztust, illetve nem fognak Krisztus mellett tanúságot tenni. Bár a látszat alapján nem fogjátok látni, hogy nyilvánosan megítélnék vagy elítélnék Krisztust, és noha képesek szolgálatkészen némi erőfeszítést tenni és árat fizetni, amint lehetőségük adódik, a megfelelő pillanatban az antikrisztusok kibékíthetetlensége Istennel megmutatkozik. A tény, miszerint az antikrisztusok harcolnak Istennel és független királyságot hoznak létre, nyilvánosságra fog kerülni. Mindezek a dolgok már korábban is megtörténtek olyan helyeken, ahol antikrisztusok vannak, és különösen gyakoriak voltak ezekben az években, amikor Isten az utolsó napok ítélő munkáját végzi; sok ember tapasztalta és figyelte meg ezeket.

(Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Tizedik tétel: Megvetik az igazságot, szemtelenül semmibe veszik az alapelveket, és figyelmen kívül hagyják Isten házának intézkedéseit (Negyedik rész))

Az antikrisztusok viselkedésének lényege az, hogy folyamatosan különböző eszközöket és módszereket használnak törekvéseik és vágyaik kielégítésére, az emberek félrevezetésére és behálózására, valamint a magas státusz megszerzésére, hogy az emberek kövessék és imádják őket. Lehetséges, hogy a szívük mélyén nem szándékosan kelnek versenyre Istennel az emberiségért, de egy dolog biztos: még ha nem is versengenek Istennel az emberekért, akkor is szeretnének státuszt és hatalmat szerezni közöttük. Még ha el is jön a nap, amikor rájönnek, hogy Istennel versengenek a státuszért, és egy kicsit visszafogják magukat, akkor is különböző módszereket alkalmazva törekednek a státuszra és a hírnévre; a szívükben egyértelmű számukra, hogy úgy fognak törvényes státuszt biztosítani maguknak, hogy kivívják bizonyos emberek elismerését és csodálatát. Röviden, noha minden, amit az antikrisztusok tesznek, látszólag a kötelességük teljesítését szolgálja, annak következménye az emberek félrevezetése, hogy imádják és kövessék őket – vagyis ez esetben a kötelességük ily módon való teljesítése önmaguk felmagasztalása és az önmagukról való tanúságtétel. Az emberek irányítására, illetve az egyházbeli státusz és hatalom megszerzésére irányuló törekvésük soha nem fog változni. Javíthatatlan antikrisztusok. Nem számít, mit mond vagy tesz Isten, és nem számít, mit kér az emberektől, az antikrisztusok nem teszik azt, amit tenniük kellene, illetve nem teljesítik a kötelességeiket az Ő szavaihoz és követelményeihez illő módon, és nem mondanak le a hatalomra és státuszra való törekvésükről sem az igazság bármely részének megértése miatt. Törekvéseik és vágyaik mindenkor megmaradnak, továbbra is ezek töltik be a szívüket és irányítják az egész lényüket, ezek irányítják a viselkedésüket és a gondolataikat, és ezek határozzák meg az utat, amelyen járnak. Ők jóhiszemű antikrisztusok. Mi látszik leginkább az antikrisztusokon? Egyesek azt mondják: „Az antikrisztusok versenyre kelnek Istennel, hogy megnyerjék az embereket, nem ismerik el Istent.” Nem arról van szó, hogy nem ismerik el Istent; a szívükben őszintén elismerik az Ő létezését, és hisznek Benne. Hajlandóak Őt követni, és az igazságra akarnak törekedni, de nem tudnak uralkodni magukon, és ezért képesek arra, hogy gonosz dolgokat tegyenek. Bár sok mindent mondhatnak, ami jól hangzik, van valami, ami soha nem fog változni: a hatalom és a státusz iránti ambíciójuk és vágyuk soha nem fog megváltozni. Soha nem fognak lemondani a hatalomra és státuszra való törekvésről sikertelenségek vagy kudarcok miatt, vagy azért, mert Isten félredobta vagy elhagyta őket. Ilyen az antikrisztusok természete. Nos, mit szóltok, volt-e valaha olyan antikrisztus, aki megváltoztatta az útját és elkezdett törekedni az igazságra, mert nehézséget szenvedett el, vagy megértett egy keveset az igazságból és szerzett egy kis ismeretet Istenről – vajon léteznek ilyen emberek? Ilyet még soha nem láttunk. Az antikrisztusok státuszra és hatalomra irányuló ambíciója és törekvése soha nem fog változni, és ha egyszer megkaparintják a hatalmat, soha nem fogják elengedni azt; ez pontosan meghatározza a természetlényegüket. A legkisebb pontatlanság sincs abban, hogy Isten az ilyen embereket antikrisztusokként definiálja; ezt a természetlényegük határozta meg. Egyesek talán azt hiszik, hogy az antikrisztusok megpróbálnak versengeni Istennel az emberiségért. Néha azonban az antikrisztusoknak nem kell feltétlenül versengeniük Vele; tudásuk, megértésük, valamint a státusz és hatalom iránti igényük eltér a normális emberekétől. A normális emberek időnként dicsekvőek lehetnek; megpróbálhatják megnyerni mások bizalmát, jó benyomást kelteni bennük, és megpróbálhatnak versengeni a jó helyezésért. Ez a normális emberek ambíciója. Ha vezetőként leváltják őket, elveszítve a státuszukat, az nehéz lesz számukra, de környezetváltozással, az érettségük némi növekedésével, az igazságba való valamiféle belépés elérésével, valamint az igazság mélyebb megértésének elnyerésével az ambíciójuk fokozatosan csökken. Megváltozik az út, amelyen járnak, és az irány, amerre haladnak, a státuszra és hatalomra való törekvésük pedig elhalványul. Fokozatosan csökkennek a vágyaik is. Az antikrisztusok azonban másak. Soha nem tudtak lemondani a státuszra és hatalomra való törekvésükről. Bármikor, bármilyen környezetben, és függetlenül attól, hogy milyen emberek veszik körül őket, bármilyen idősek is legyenek, az ambíciójuk és a vágyuk soha nem fog megváltozni. Mi jelzi, hogy az ambíciójuk soha nem fog megváltozni? Tegyük fel például, hogy gyülekezeti vezetők. A szívük mélyén mindig azon gondolkodnak, hogyan tudnának a gyülekezetből mindenkit irányítani. Ha áthelyezik őket egy másik gyülekezetbe, ahol nem ők a vezetők, akkor vajon örömmel lesznek normális követők? Semmiképpen sem. Továbbra is azon fognak gondolkodni, hogyan szerezzenek státuszt, és hogyan irányítsanak mindenkit. Bárhová is mennek, uralkodni akarnak, akár egy király. Még ha olyan helyre kerülnének is, ahol nincsenek emberek, egy birkanyájba, akkor is vezetni akarnák a nyájat. Ha macskák és kutyák közé kerülnének, akkor a macskák és kutyák királya akarnának lenni, és uralkodni az állatok felett. Felemészti őket az ambíció, nem igaz? Hát nem démoniak a beállítottságai az ilyen embereknek? Ezek nem a Sátán beállítottságai? A Sátán pontosan ilyen. A Sátán a mennyben egyenrangú akart lenni Istennel, és miután levettetett a földre, mindig megpróbálta irányítani az embert, hogy az imádja őt, és Istenként bánjon vele. Az antikrisztusok mindig irányítani akarják az embereket, mivel sátáni természetük van; sátáni beállítottságuk szerint élnek, amely már meghaladta a normális emberek észszerűségének határait. Nem abnormális ez kissé? Mit jelent ez az abnormalitás? Azt jelenti, hogy a viselkedésük nem a normális emberi mivoltban keresendő. Akkor mi ez a viselkedés? Mi irányítja? A természetük irányítja. A gonosz szellem lényege van bennük, és eltérnek a normális romlott emberiségtől. Ez a különbség. Az, hogy az antikrisztusok a hatalomra és státuszra irányuló törekvésük során semmitől sem riadnak vissza, nemcsak a természetlényegüket tárja fel, hanem azt is megmutatja az embereknek, hogy förtelmes ábrázatuk pontosan olyan, mint a Sátán és a démonok arca. Nemcsak az emberekkel versengenek a státuszért, hanem még Istennel is versengeni merészelnek a státuszért. Csak akkor lesznek elégedettek, amikor magukhoz ragadják Isten választottjait, és azok teljesen az irányításuk alá kerülnek. Bármelyik gyülekezetben vagy csoportban is legyenek az antikrisztusok, státuszt akarnak szerezni, hatalmat birtokolni, és rávenni az embereket, hogy rájuk hallgassanak. Függetlenül attól, hogy azok hajlandóak-e vagy egyetértenek-e, az antikrisztusok azt akarják, hogy az övék legyen az utolsó szó, és hogy az emberek engedelmeskedjenek nekik és elfogadják őket. Vajon nem ez egy antikrisztus természete? Hajlandóak-e az emberek hallgatni rájuk? Megválasztják és ajánlják őket? Nem. De az antikrisztusok mégis azt akarják, hogy az övék legyen az utolsó szó. Függetlenül attól, hogy az emberek egyetértenek-e vagy sem, az antikrisztusok az ő nevükben akarnak beszélni és cselekedni, azt akarják, hogy észrevegyék őket. Sőt, még az elgondolásaikat is megpróbálják ráerőltetni másokra, ha pedig azok nem fogadják el, az antikrisztusok törik a fejüket, megpróbálva elfogadtatni velük. Milyen probléma ez? Szégyentelenség és szemtelenség. Az ilyen emberek igazi antikrisztusok, és függetlenül attól, hogy vezetők-e vagy sem, mindenképpen antikrisztusok. Egy antikrisztus természetlényegével rendelkeznek.

(Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Ötödik tétel: Félrevezetik, behúzzák, fenyegetik és irányítják az embereket)

Az antikrisztusokat leginkább az anyagi dolgok, a pénz és a státusz érdekli. Biztosan nem olyanok, mint ahogyan a felszínen beszélnek: „Hiszek istenben. Nem törekszem a világra, és nem vágyom a pénzre.” Egyáltalán nem olyanok, mint amilyennek mondják magukat. Miért törekszenek minden erejükkel a státuszra és annak fenntartására? Mert birtokolni, illetve irányítani és uralni akarnak mindent, ami a fennhatóságuk alá tartozik – különösen a pénzt és az anyagi javakat. Úgy élvezik ezt a pénzt és ezeket az anyagi dolgokat, mintha a státuszukból fakadó előnyök lennének. Ők az arkangyal valódi leszármazottai, névleg és ténylegesen a Sátán természetlényegével. Mindenkinek, aki státuszra törekszik és értékeli a pénzt, bizonyára problémája van a beállítottság-lényegével. Ez nem olyan egyszerű, mintha csak antikrisztusi beállítottságuk lenne. Nagyon ambiciózusak. Ők akarják irányítani Isten házának pénzét. Ha felelőssé teszik őket egy munkáért, akkor először is nem hagyják, hogy mások beavatkozzanak, és nem fogadják el a Fennvaló kérdezősködését és felügyeletét; ezen túlmenően, ha ők a felügyelői bármilyen munkának, megtalálják a módját annak, hogy hivalkodjanak, megvédjék és felmagasztalják magukat. Mindig felül akarnak kerekedni, olyan emberekké válni, akik uralkodnak mások felett és irányítanak másokat. Magasabb státuszt is szeretnének gyakorolni és versengenek azért, sőt, irányítani akarják Isten házának minden részét, különösen a pénzét. Az antikrisztusok különösen szeretik a pénzt. Amikor meglátják, felcsillan a szemük; elméjükben mindig a pénzre gondolnak, és erőfeszítéseket tesznek érte. Ezek mind az antikrisztusok jelei és jegyei. Ha az igazságról beszélgetsz velük, vagy megpróbálod megismerni a testvérek állapotát, és olyan kérdéseket teszel fel, mint például, hogy hányan vannak közöttük gyengék és negatívak, ki-ki milyen eredményeket ér el a kötelességében, és melyikük nem alkalmas a kötelességére, az antikrisztusokat nem fogja érdekelni. Amikor azonban Isten felajánlásairól van szó – a pénz összegéről, arról, hogy ki őrzi, hol tartják, a jelszavakról és így tovább –, ez az, ami a leginkább érdekli őket. Egy antikrisztus különösen jól ért ezekhez a dolgokhoz. Úgy ismeri őket, mint a tenyerét. Ez szintén egy antikrisztus jele. Az antikrisztusok abban a legjobbak, hogy szépen hangzó szavakat mondjanak, de tényleges munkát nem végeznek. Ehelyett mindig annak a gondolatával vannak elfoglalva, hogy élvezzék Isten felajánlásait. Mondd csak, az antikrisztusok nem erkölcstelenek? Egyáltalán nincs emberi mivoltuk – ízig-vérig ördögök.

(Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Nyolcadik tétel: Azt akarják, hogy mások csak nekik vessék alá magukat, ne az igazságnak vagy Istennek (Második rész))

Hogyan kell Isten választott népének bánnia az antikrisztusokkal? Tisztán kell őket látnia, le kell őket lepleznie, jelentenie kell őket, és vissza kell őket utasítania. Csak így tudja biztosítani, hogy Istent a végsőkig kövesse és az Istenbe vetett hit helyes útjára lépjen. Az antikrisztusok nem a vezetőid, függetlenül attól, hogyan vezettek félre másokat, hogy vezetővé válasszák őket. Ne ismerd el őket, és ne fogadd el a vezetésüket – tisztán kell őket látnod, és vissza kell őket utasítanod, mert nem tudnak segíteni neked az igazság megértésében, és nem tudnak támogatni vagy ellátni téged. Ezek a tények. Ha nem tudnak téged az igazságvalóságba vezetni, akkor nem alkalmasak arra, hogy vezetők vagy dolgozók legyenek. Ha nem tudnak téged elvezetni az igazság megértéséhez és Isten munkájának megtapasztalásához, akkor ők azok, akik szemben állnak Istennel, tisztán kell őket látnod, le kell őket leplezned és vissza kell őket utasítanod. Minden, amit tesznek, azért van, hogy megtévesztéssel rávegyenek, hogy kövesd őket, és azért, hogy csatlakozz a csoportjukhoz, hogy aláássák és megzavarják a gyülekezet munkáját, hogy rávegyenek, hogy hozzájuk hasonlóan az antikrisztusok útjára lépj. A pokolba akarnak húzni! Ha nem vagy képes tisztán látni, hogy kik ők, és azt hiszed, hogy mivel ők a vezetőid, engedelmeskedned és engedned kell nekik, akkor olyasvalaki vagy, aki elárulja mind az igazságot, mind pedig Istent – és az ilyen embereket nem lehet megmenteni. Ha megmentésre vágysz, akkor nemcsak a nagy vörös sárkány akadályát kell legyőznöd, és nemcsak a nagy vörös sárkányt kell tisztán látnod, hogy átláss az ocsmány arcán és teljes egészében fellázadj ellene – az antikrisztusok akadályát is le kell küzdened. A gyülekezetben egy antikrisztus nemcsak Isten ellensége, hanem Isten választott népének is ellensége. Ha nem vagy képes tisztán látni az antikrisztust, akkor fennáll a veszélye, hogy félrevezet és megnyer, hogy az antikrisztus útját járd, Isten pedig megátkoz és megbüntet. Ha ez megtörténik, akkor az Istenbe vetett hited teljesen kudarcot vall. Mivel kell rendelkezniük az embereknek ahhoz, hogy elnyerjék az üdvösséget? Először is sok igazságot meg kell érteniük, és képesnek kell lenniük, hogy tisztán lássák az antikrisztus lényegét, beállítottságát és útját. Csak így lehet biztosítani, hogy ne imádjanak vagy kövessenek embereket, miközben Istenben hisznek, és csak így lehet Istent a végsőkig követni. Csak azok az emberek, akik képesek tisztán látni az antikrisztust, tudnak igazán hinni Istenben, követni Őt és tanúságot tenni Mellette. Néhányan azt mondják majd: „Mit tegyek, ha jelenleg nincs birtokomban ehhez az igazság?” Sietve fel kell szerelkezned az igazsággal – meg kell tanulnod belelátni az emberekbe és a dolgokba. Nem egyszerű dolog tisztán látni egy antikrisztust, ehhez képesnek kell lenned, hogy tisztán lásd a lényegét, és minden cselekedete mögött átlásd a cselszövéseket, fortélyokat, szándékokat és célokat. Így nem fog félrevezetni vagy irányítani téged, és szilárdan meg tudsz állni. Biztonságosan törekedhetsz az igazságra, és állhatatosan haladhatsz az igazságra törekvés és az üdvösség elérésének útján. Ha nem tudod leküzdeni az antikrisztusok akadályát, akkor elmondható, hogy nagy veszélyben vagy, és fennáll a veszélye, hogy egy antikrisztus félrevezet és foglyul ejt, és hogy a Sátán befolyása alá kerülsz. Lehetséges, hogy vannak köztetek olyanok, akik akadályt és gáncsot vetnek azoknak az embereknek, akik az igazságra törekednek, és ezeknek az embereknek az ellenségei. Elfogadjátok ezt? Vannak, akik nem mernek szembenézni ezzel a ténnyel, és nem merik elfogadni tényként. De az antikrisztusok valóban félrevezetik az embereket a gyülekezetekben, és ez gyakran megtörténik – az emberek viszont egyszerűen nem képesek tisztán látni ezt. Ha nem tudsz átmenni ezen a próbán – az antikrisztusok próbáján –, akkor az antikrisztusok vagy félrevezetnek és irányítanak, vagy szenvedésre kényszerítenek, kínoznak, kiszorítanak, elnyomnak és bántanak. Végül a vacak kis életed nem fog sokáig kitartani, és elsorvad. Nem fogsz többé hinni Istenben, és azt fogod mondani: „Isten nem is igazságos! Hol van isten? Nincs igazságosság és világosság ebben a világban, és nincs olyan, hogy isten üdvözíti az emberiséget. Akár azzal is tölthetnénk a napjainkat, hogy dolgozni megyünk és pénzt keresünk!” Megtagadod Istent, elkóborolsz Istentől, és már nem hiszed, hogy létezik. Egyáltalán nem reméled már, hogy elnyered az üdvösséget. Tehát ha el akarsz jutni oda, hogy üdvösséget nyerhess, az első próbatétel, amin át kell esned, az, hogy képes legyél felismerni a Sátánt és átlátni rajta. Aztán elég bátornak kell lenned, hogy kiállj, hogy leleplezd és elhagyd a Sátánt. Hol van tehát a Sátán? A Sátán ott van melletted és körülötted, talán még a szíved belsejében is ott él. Ha sátáni beállítottság szerint élsz, akkor azt mondhatjuk, hogy a Sátántól való vagy. Nem vagy képes látni vagy megérinteni a Sátánt vagy a szellemi birodalom gonosz lelkeit, de a valóságban létező sátánok és élő ördögök mindenütt ott vannak. Minden ember, aki idegenkedik az igazságtól, gonosz, és minden vezető vagy dolgozó, aki nem fogadja el az igazságot, antikrisztus vagy hamis vezető. Vajon az ilyen emberek nem sátánok és élő ördögök? Talán éppen ezek az emberek azok, akiket imádsz és akikre felnézel. Talán ők azok, akik vezetnek vagy akiket régóta csodálsz, akikben bízol, akikre támaszkodsz és akikben a szíved mélyén reménykedsz. Valójában azonban ők útakadályok, akik az utadban állnak, és megakadályoznak abban, hogy az igazságra törekedj és megszerezd az üdvösséget: hamis vezetők és antikrisztusok. Átvehetik az irányítást az életed és az általad járt út felett, és tönkretehetik az esélyedet, hogy elnyerd az üdvösséget. Ha nem tudsz tisztán átlátni rajtuk, akkor bármely pillanatban félrevezethetnek és foglyul ejthetnek. Ezért nagy veszélyben vagy. Ha nem tudsz kimenekülni ebből a veszélyből, akkor a Sátán áldozata vagy. Mindenesetre azok az emberek, akiket félrevezetnek és irányítanak, és egy antikrisztus követőivé válnak, soha, de soha nem nyerhetik el az üdvösséget. Mivel nem szeretik az igazságot és nem törekednek rá, ez elkerülhetetlenül ahhoz vezet, hogy félrevezetik őket, és egy antikrisztust követnek.

(Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Harmadik tétel: Kizárják és támadják azokat, akik az igazságra törekednek)

Kapcsolódó himnuszok

Milyen alapon ítél el Isten embereket?

Akik nem ismerik Istent, szembeszállnak Istennel