Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Mi a legfőbb alapelv az igaz út keresésében? Meg kell vizsgálnod, hogy a Szentlélek munkája jelen van-e ezen az úton vagy sem, hogy ezek a szavak az igazság kifejezői-e, hogy kiről tesznek bizonyságot, és hogy mit hozhat ez neked. Az igaz út és a hamis út megkülönböztetése az alapismeretek több aspektusát igényli, amelyek közül a legalapvetőbb, hogy meg tudd állapítani, jelen van-e benne a Szentlélek munkája vagy sem. Ugyanis az emberek Istenbe vetett hitének lényege az Isten Lelkébe vetett hit, és még a megtestesült Istenbe vetett hitük is azért van, mert ez a hús-vér test Isten Lelkének megtestesülése, ami azt jelenti, hogy ez a hit még mindig a Lélekbe vetett hit. Vannak különbségek a Lélek és a test között, de mivel ez a hús-vér test a Lélektől származik, és a testté lett Ige, így amiben az ember hisz, az még mindig Isten eredendő lényege. Tehát annak megkülönböztetésénél, hogy ez az igaz út vagy sem, mindenekelőtt azt kell nézned, hogy megvan-e benne a Szentlélek munkája vagy sem, utána pedig azt kell nézned, hogy van-e igazság ebben az útban vagy sem. Az igazság a normál emberi mivolt életfelfogása, vagyis az, amit az embertől Isten megkövetelt, amikor kezdetben megteremtette, vagyis a normál emberi mivolt a maga teljességében (beleértve az emberi értelmet, a belátást, a bölcsességet és az emberi lét alapvető ismereteit). Vagyis azt kell megvizsgálnod, hogy ez az út elvezetheti-e az embereket a normális emberi mivoltnak megfelelő élethez, hogy az igazság, amiről beszélnek, a normális emberi mivolt valóságának megfelelően szükséges-e vagy sem, hogy ez az igazság gyakorlatias és valós-e vagy sem, és hogy a legidőszerűbb-e vagy sem. Ha van igazság, akkor az képes az embereket normális és valós tapasztalatokhoz vezetni; az emberek továbbá egyre normálisabbá válnak, emberi értelmük egyre teljesebbé válik, testi és szellemi életük egyre rendezettebbé válik, és érzelmeik is egyre normálisabbá válnak. Ez a második alapelv. Van még egy elv, mégpedig az, hogy az emberek istenismerete növekszik-e vagy sem, és hogy az ilyen munka és igazság megtapasztalása képes-e vagy sem az istenszerető szívet felkelteni bennük, és egyre közelebb vinni őket Istenhez. Ezen mérhető le, hogy ez az út az igaz út-e vagy sem. A legalapvetőbb az, hogy ez az út inkább valószerű-e, mint természetfeletti, és hogy képes-e az ember életét szolgálni, vagy sem. Ha megfelel ezeknek az elveknek, akkor levonható a következtetés, hogy ez az út az igaz út. Nem azért mondom ezeket a szavakat, hogy más utakat fogadjatok el a jövőbeni tapasztalataitok során, és nem is jóslatként, hogy a jövőben egy másik új korszak munkája következik majd el. Azért mondom ezeket, hogy ti biztosak lehessetek abban, hogy a mai út az igaz út, hogy ne csak részben legyetek biztosak a mai munkában való hitetekben, és képesek legyetek betekintést nyerni abba. Még sokan vannak, akik a bizonyosságuk ellenére is értetlenül követnek; az ilyen bizonyosságnak nincs semmi elvi alapja, és az ilyen embereket előbb-utóbb ki kell vetni. Még azok is, akik különösen buzgó követők, három részben biztosak és öt részben bizonytalanok, ami azt mutatja, hogy nincs alapjuk. Mivel a ti képességetek túl gyenge és az alapotok túl sekély, nem értitek a megkülönböztetést. Isten nem ismétli meg a munkáját, nem végez olyan munkát, amely nem valóságos, nem támaszt túlzott követelményeket az emberrel szemben, és nem végez olyan munkát, amely meghaladja az ember értelmét. Minden munka, amit Ő végez, az ember normális felfogóképességének határain belül van, és nem haladja meg a normál emberi értelmet, és az Ő munkája az ember normális elvárásainak megfelelően történik. Ha ez a Szentlélek munkája, akkor az emberek egyre normálisabbá válnak, és az emberi mivoltuk egyre normálisabbá válik. Az emberek egyre jobban megismerik romlott sátáni beállítottságukat és az ember lényegét, és egyre nagyobb vágyat éreznek az igazság után. Vagyis az ember élete nőttön nő, és az ember romlott beállítottsága egyre inkább képes lesz a változásra – ezt jelenti az, hogy Isten válik az ember életévé. Ha egy út képtelen feltárni azokat a dolgokat, amelyek az ember lényegét alkotják, képtelen megváltoztatni az ember beállítottságát, és ráadásul képtelen az embereket Isten elé vinni, vagy megadni nekik Isten igazi megértését, sőt, ahhoz vezet, hogy emberi mivoltuk egyre alantasabbá, értelmük pedig egyre abnormálisabbá válik, akkor ez az út nem lehet az igaz út, és lehet, hogy egy gonosz szellem munkája, vagy a régi út. Röviden, ez nem lehet a Szentlélek jelenlegi munkája.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak azok tudnak megfelelni Istennek, akik ismerik Istent és az Ő munkáját)

Nem nehéz vizsgálódni ilyen témában, de ehhez mindannyiunknak ismernie kell ezt az egy igazságot: Aki a megtestesült Isten, annak Isten lényegét kell birtokolnia, és aki a megtestesült Isten, annak Isten kifejeződését kell birtokolnia. Mivel Isten testté lesz, világra fogja hozni azt a munkát, amit elvégezni szándékozik, és mivel Isten testté lesz, ki fogja fejezni azt, ami Ő, és képes lesz az igazságot az emberhez elhozni, életet ajándékozni neki, és utat mutatni neki. Az a test, amely nem rendelkezik Isten lényegével, határozottan nem a megtestesült Isten; ehhez nem fér kétség. Ha az ember meg akarja vizsgálni, hogy ez vajon Isten megtestesülése-e, akkor ezt az Általa kifejezett természettel és az Általa mondott szavakkal kell alátámasztania. Ami azt jelenti, hogy annak megerősítéséhez, hogy ez Isten megtestesült teste-e vagy sem, és hogy ez az igaz út vagy sem, az Ő lényege alapján kell különbséget tenni. Így tehát annak eldöntésében, hogy Isten megtestesült testéről van-e szó, a kulcs az Ő lényegében (a munkájában, a kijelentéseiben, a természetében és sok más aspektusában) rejlik, nem pedig a külső megjelenésben. Ha az ember csak a külső megjelenését vizsgálja, és ennek következtében figyelmen kívül hagyja a lényegét, az azt mutatja, hogy az ember tájékozatlan és tudatlan. A külső megjelenés nem határozhatja meg a lényeget; mi több, Isten munkája soha nem felelhet meg az ember elképzeléseinek. Vajon Jézus külső megjelenése nem állt-e ellentétben az ember elképzeléseivel? Nem volt-e az Ő arca és öltözete képtelen arra, hogy bármilyen támpontot adjon az Ő valódi kilétére vonatkozóan? A legkorábbi farizeusok nem éppen azért ellenezték Jézust, mert csak a külső megjelenését nézték, és nem szívlelték meg szája szavait? Remélem, hogy egyetlen testvér, aki Isten megjelenését keresi, sem fogja megismételni a történelem tragédiáját. Nem szabad a modern idők farizeusaivá válnotok, és ismét keresztre szegeznetek Istent. Alaposan meg kell fontolnotok, hogyan fogadjátok Isten visszatérését, és tiszta elmével kell rendelkeznetek azzal kapcsolatban, hogyan legyetek olyanok, akik alávetik magukat az igazságnak. Ez mindenkinek a felelőssége, aki várja, hogy Jézus visszatérjen a felhőn lovagolva. Meg kell dörzsölnünk a lelki szemünket, hogy tisztává tegyük, és nem szabad elmerülnünk a túlzó fantázia szavaiban. Isten gyakorlati munkájára kellene gondolnunk, és Isten gyakorlati oldalát kellene szemügyre vennünk. Ne ragadtassátok el magatokat, és ne vesszetek el az ábrándozásban, mindig arra a napra vágyakozva, amikor az Úr Jézus felhőn lovagolva hirtelen leszáll közétek, és magával ragad titeket, akik soha nem ismertétek vagy láttátok Őt, és akik nem tudjátok, hogyan kell cselekedni az Ő akaratát. Jobb, ha gyakorlatiasabb dolgokon gondolkodunk!

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó)