Isten szavai a Bibliából

„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak Énáltalam.” (János 14:6)

„Azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Lélek és élet.” (János 6:63)

Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Az utolsó napok Krisztusa életet hoz, és az igazság tartós és örökkévaló útját hozza el. Ez az igazság az ösvény, amely által az ember életet nyer, és ez az egyetlen út, amely által az ember megismeri Istent, és elnyeri Isten helyeslését. Ha nem keresed az élet útját, amelyet az utolsó napok Krisztusa biztosít, akkor sohasem nyered el Jézus helyeslését, és sohasem leszel alkalmas arra, hogy belépj a mennyek országának kapuján, mert a történelem bábja és egyúttal rabja vagy. Akiket előírások és szavak, valamint a történelem béklyói irányítanak, azok sohasem lesznek képesek életet nyerni, sem elnyerni az élet örök útját. Azért van ez így, mert nekik csak zavaros víz jut, amelyhez évezredeken át ragaszkodtak, nem pedig az élet vize, amely a trónusból fakad. Azok, akik nem részesülnek az élet vizéből, örökre hullák maradnak, a Sátán játékszerei és a pokol fiai. Akkor hát hogyan láthatnák meg Istent? Te csak a múltba próbálsz kapaszkodni, csak próbálsz mozdulatlanul állni, hogy megtartsd a dolgokat a jelenlegi állapotukban, és meg sem próbálod megváltoztatni a status quót és elvetni a történelmet, tehát nem leszel-e mindig ellenséges Istennel? Isten munkájának lépései óriásiak és hatalmasak, mint a feltornyosuló hullámok és a robajló mennydörgés – te mégis tétlenül üldögélsz, várva a pusztulást, bolondságodhoz ragaszkodva és nem csinálva semmit. Ily módon hogyan számíthatnál olyasvalakinek, aki a Bárány nyomdokain jár? Hogyan tudod igazolni, hogy az Isten, akibe kapaszkodsz, olyan Isten, aki mindig új és sohasem régi? És hogyan vihetnek át téged egy új korba megsárgult könyveid szavai? Hogyan vezethetnének téged, hogy Isten munkájának lépéseit keresd? És hogyan vihetnének fel a mennybe? Amit a kezedben tartasz, szavak, amelyek csak ideiglenes vigaszt nyújthatnak, nem pedig igazságok, amelyek képesek életet adni neked. Az írások szavai, amelyeket olvasol, csak a nyelvedet gazdagíthatják, de ezek nem a filozófia szavai, amelyek segítségével megismerheted az emberi életet, még kevésbé az út, amely elvezethet téged a tökéletességre. Nem gondolkodtat el téged ez a különbség? Nem ébreszt rá téged a benne foglalt misztériumokra? Képes vagy eljuttatni saját magadat a mennybe, hogy egymagad találkozz Istennel? Isten eljövetele nélkül fel tudod vinni magadat a mennybe, hogy a családi boldogságot élvezd Istennel? Még most is álmodsz? Akkor azt javaslom, fejezd be az álmodozást, és nézd meg, ki munkálkodik most – nézz, hogy lásd, ki végzi el az ember megmentésének munkáját most, az utolsó napokban. Ha nem teszed, soha nem fogod elnyerni az igazságot, és soha nem fogsz életet nyerni.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az utolsó napok Krisztusa adhatja meg az embernek az örök élet útját)

Isten Maga az élet és az igazság, és az Ő élete és igazsága együtt létezik. Azok, akik képtelenek elnyerni az igazságot, sohasem fogják elnyerni az életet. Az igazság útmutatása, támogatása és ellátása nélkül csak szavakat, doktrínákat, mindenekfölött pedig halált nyerhetsz. Isten élete mindenkor jelenvaló, és az Ő igazsága és élete együtt létezik. Ha nem vagy képes megtalálni az igazság forrását, akkor nem fogod elnyerni az élet táplálékát; ha nem vagy képes elnyerni az élet gondoskodását, akkor biztosan nem lesz benned igazság, és így, a fantazmagóriáidon és képzelődéseiden kívül, az egész tested nem lesz több, csak a húsod – a bűzös húsod. Tudd meg, hogy a könyvek szavai nem számítanak életnek, a történelmi feljegyzéseket nem lehet igazságként imádni, és a múlt előírásai nem szolgálhatnak beszámolóként Isten jelenben elhangzott szavairól. Csak amit Isten mond ki, amikor eljön a földre és az emberek között él, az az igazság, az élet, Isten szándékai és az Ő munkálkodásának jelenlegi módja.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az utolsó napok Krisztusa adhatja meg az embernek az örök élet útját)

A Királyság Korában Isten szavakat használ arra, hogy bevezesse az új kort, megváltoztassa munkája eszközeit, és elvégezze az egész kor munkáját. Ezen alapelv szerint munkálkodik Isten az Ige Korában. Testté lett és különböző nézőpontokból beszél, képessé téve az embert arra, hogy valóban lássa Istent, aki a testben megjelenő Ige, és szemlélje bölcsességét és csodálatos mivoltát. Isten azért munkálkodik így, hogy jobban elérje az emberek meghódításának, tökéletesítésének és kirekesztésének céljait, ami a szavak munkára való használatának valódi értelme az Ige Korában. A szavak révén ismerik meg az emberek Isten munkáját, Isten természetét, az ember lényegét és azt, hogy az embernek mibe kellene bemennie. A szavakon keresztül valósul meg minden munka, amelyet Isten az Ige Korában kíván elvégezni. A szavak által fedetnek fel, vettetnek ki és próbáltatnak meg az emberek. Az emberek látták ezeket a szavakat, hallották ezeket a szavakat, és felismerték e szavak létezését. Ennek eredményeként eljutottak oda, hogy hisznek Isten létezésében, Isten mindenhatóságában és bölcsességében, valamint Isten embert szerető és megmentő szívében. A „szavak” kifejezés talán hétköznapi és egyszerű, de a megtestesült Isten szájából elhangzó szavak megrázzák a világegyetemet, átformálják az emberek szívét, elképzeléseit és régi beállítottságait, valamint az egész világ korábbi megjelenését. Az idők folyamán csak a mai Isten munkálkodik így, csak Ő beszél így, és csak Ő jön el így, hogy megmentse az embert. Ettől kezdve az ember Isten szavainak irányítása alatt él, az Ő szavainak pásztorlása és ellátása által az emberek Isten szavainak világában élnek, Isten szavainak átkai és áldásai közepette, az emberek többsége pedig az Ő szavainak ítélete és fenyítése alatt él. Ezek a szavak és ez a munka mind az ember üdvösségét szolgálja, Isten akaratának teljesítését és a régen teremtett világ eredeti megjelenésének megváltoztatását. Isten szavakkal teremtette a világot, szavakkal vezet minden embert a világegyetemben, szavakkal hódítja és menti meg őket, végül pedig szavakkal fog véget vetni az egész régi világnak, így végezve be irányítási tervének egészét. A Királyság Korában Isten végig szavakat használ munkája végzéséhez, és munkája eredményének eléréséhez. Nem tesz és nem mutat be csodákat, csupán szavakkal végzi munkáját. E szavaknak köszönhetően az ember táplálékot és ellátást kap, tudásra és valódi tapasztalatra tesz szert. Az Ige Korában az ember kivételesen áldott. Nem szenved el fizikai fájdalmat, egyszerűen csak élvezi Isten szavainak bőséges kínálatát; anélkül, hogy vakon keresgélnie vagy utazgatnia kellene, kényelméből látja Isten megjelenését, hallja Őt saját szájával beszélni, megkapja, amit Ő kínál, és személyesen figyeli, ahogyan munkáját végzi. Ezek olyan dolgok, amelyeket az elmúlt korok emberei nem élvezhettek, és olyan áldások, amelyeket ők soha nem kaphattak meg.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Királyság Kora az Ige Kora)

Az Istenre való gondolás és az Isten utáni vágyakozás még nem bizonyítja, hogy Isten meghódított téged; ez attól függ, hogy hiszed-e, hogy Ő a testté lett Ige, hiszed-e, hogy az Ige testté lett, és hiszed-e, hogy a Lélek lett az Igévé, és az Ige megjelent testben. Ez a kulcsfontosságú bizonyságtétel. Nem az számít, hogyan követsz, sem az, hogy miként áldozod fel magad; az a döntő, hogy képes vagy-e felfedezni ebből a normális emberi mivoltból, hogy az Ige testté lett, és az igazság Lelke testet öltött – hogy az egész igazság, az út és az élet eljött a testben, Isten Lelke valóban megérkezett a földre, és a Lélek eljött a testben. Bár felszínesen ez másnak tűnik, mint a Szentlélek általi fogantatás, ebben a munkában világosabban láthatod, hogy a Lélek már megvalósult a testben, sőt, hogy az Ige testté lett, és az Ige megjelent testben. Képes vagy megérteni a következő szavak valódi jelentését: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt.” Továbbá meg kell értened, hogy a mai Ige Isten, és íme, az Ige testté lesz. Ez a legjobb bizonyságtétel, amit tehetsz. Ez bizonyítja, hogy birtokában vagy a testté lett Isten valódi ismeretének – nemcsak arra vagy képes, hogy megismerd Őt, hanem annak is tudatában vagy, hogy az út, amelyen ma jársz, az élet útja, és az igazság útja. A munkának az a szakasza, amelyet Jézus elvégzett, csak annak a lényegét teljesítette be, hogy „az Ige Istennél volt”. Isten igazsága Istennel volt, valamint Isten Lelke a testtel volt, és elválaszthatatlan volt ettől a testtől. Vagyis a megtestesült Isten teste együtt volt Isten Lelkével, ami még inkább bizonyítja, hogy a megtestesült Jézus volt Isten első megtestesülése. A munkának ez a szakasza az utolsó napokban pontosan beteljesíti az „Ige testté lesz” belső jelentését, mélyebb értelmet kölcsönöz az „Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt” kifejezésnek, és lehetővé teszi, hogy szilárdan elhidd a „Kezdetben volt az Ige” szavakat. Ami azt jelenti, hogy a teremtés idején Isten a szavak birtokában volt, az Ő szavai Vele voltak és elválaszthatatlanok voltak Tőle, és a végső korban még világosabbá teszi szavainak hatalmát és tekintélyét, és lehetővé teszi az ember számára, hogy meglássa Isten minden Igéjét – hogy meghallja minden szavát. Ilyen az utolsó kor munkája. Jó alaposan meg kell értened ezeket a dolgokat. Nem arról van szó, hogyan ismerd meg a testet, hanem arról, hogy hogyan érted meg a testet és az Igét. Ez az a bizonyságtétel, amelyet tenned kell, amelyről mindenkinek tudnia kell.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Gyakorlat (4.))

Az Én szavaim az örökké változatlan igazság. Én vagyok az élet ellátása az ember számára, és Én vagyok az emberiség egyetlen vezetője. Szavaim értékét és jelentését nem az határozza meg, hogy elismeri-e és elfogadja-e őket az emberiség, hanem maguknak a szavaknak a lényege. Ha egy személy sem képes elfogadni szavaimat e földön, szavaim értéke és az emberiségnek nyújtott segítségük akkor is felbecsülhetetlen bárki által. Ezért, amikor azzal a sok emberrel kerülök szembe, akik lázadnak szavaim ellen, cáfolják vagy teljes mértékben megvetik őket, csupán ennyi a hozzáállásom: Legyenek tanúim az idő és a tények, és bizonyítsák be, hogy az Én szavaim az igazság, az út és az élet. Bizonyítsák be, hogy minden, amit mondtam, helyes, hogy ezzel kell az embernek rendelkeznie, sőt még inkább ezt kell az embernek elfogadnia. Mindenkivel, aki követ Engem, tudatom ezt a tényt: azok, akik nem tudják teljesen elfogadni szavaimat, akik nem tudják gyakorolni szavaimat, akik nem képesek célt találni szavaimban, és akik nem részesülhetnek az üdvösség kegyelmében szavaim miatt – ők azok, akiket szavaim elítélnek; és még inkább ők azok, akik elveszítették üdvösségem kegyelmét, és pálcám soha nem távozik tőlük.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Meg kell fontolnotok cselekedeteiteket)

Ezúttal Isten nem szellemi testben jön, hogy elvégezze a munkát, hanem nagyon is hétköznapi testben. Ez ráadásul Isten második inkarnációjának teste, és az a test is, amelyen keresztül Isten visszatér a hús-vér testbe. Ez egy nagyon is hétköznapi hús-vér test. Ha Rá nézel, nem láthatsz semmit, ami kiemelné Őt a többiek közül, de korábban sosem hallott igazságokat nyerhetsz Tőle. Pontosan ez a jelentéktelen hús-vér test a megtestesítője Isten minden igazságszavának, ez Isten munkájának hordozója az utolsó napokban, és az a kifejeződés, amely által az ember megérti Isten teljes természetét. Nem ég benned a vágy, hogy lásd a mennyei Istent? Nem ég benned a vágy, hogy megértsd a mennyei Istent? Nem ég benned a vágy, hogy lásd az emberiség rendeltetési helyét? Ő mindezen titkokat elmondja majd neked – olyan titkokat, amelyeket soha egyetlen ember sem volt képes elmondani neked – és azokat az igazságokat is el fogja mondani neked, amelyeket nem értesz. Ő a te kapud a királysághoz és a te vezetőd az új korba. Ez a hétköznapi hús-vér test sok, az ember számára kifürkészhetetlen misztériumot rejt. Tettei kifürkészhetetlenek számodra, de az Általa végzett munka teljes célja elegendő ahhoz, hogy képessé tegyen téged megérteni azt, hogy Ő nem egyszerű hús-vér test, ahogy azt az emberek hiszik, mert Ő képviseli Isten szándékait az utolsó napokban, és Isten emberiség iránti törődését az utolsó napokban. Bár nem hallhatod, hogy szavai olyanok, mintha megrengetnék az eget és a földet, bár nem láthatod, hogy a szeme olyan, mint a tűz lángja, és bár nem részesülhetsz az Ő vasvesszejének fegyelmezésében, mindazonáltal hallhatod a szavaiból, hogy Isten haragszik, és tudhatod, hogy Isten irgalmat tanúsít az emberiség iránt, és láthatod Isten igazságos természetét és az Ő bölcsességét, és még inkább, értékelheted Isten gondoskodását az egész emberiség iránt. Isten munkája az utolsó napokban az, hogy az ember láthassa a földön, ahogy a mennyei Isten az emberek közt él, és hogy az ember megismerhesse Istent, alávesse magát Neki, félje és szeresse Őt. Ezért tért vissza másodszor is testet öltve. Bár amit az ember ma lát, az egy olyan Isten, aki ugyanolyan, mint az ember, egy Isten, akinek orra és két szeme van, egy jelentéktelen Isten, végül Isten megmutatja nektek, hogy ha ez az ember nem létezne, az ég és a föld hatalmas változáson menne keresztül; ha ez az ember nem létezne, a menny elhomályosulna, a föld káoszba süllyedne, és az egész emberiség éhínségek és járványok közepette élne. Ő majd megmutatja nektek, hogy ha a megtestesült Isten nem jönne el, hogy megmentsen titeket az utolsó napokban, akkor Isten régen elpusztította volna az egész emberiséget a pokolban; ha ez a test nem létezne, akkor örökké főbűnösök lennétek, és hullák mindörökké. Tudnotok kell, hogy ha ez a hús-vér test nem létezne, az egész emberiség számára lehetetlen lenne megmenekülni egy nagy szerencsétlenségből, és lehetetlen lenne számára, hogy elkerülje a még keményebb büntetést, amelyet Isten az utolsó napokban szab ki az emberiségre. Ha ez a közönséges hús-vér test nem született volna meg, mindannyian olyan állapotban lennétek, ahol életért könyörögnétek anélkül, hogy képesek lennétek élni, és a halálért imádkoznátok anélkül, hogy képesek lennétek meghalni. Ha ez a hús-vér test nem létezne, akkor nem lennétek képesek elnyerni az igazságot, és ma Isten trónja elé járulni, hanem Isten megbüntetne benneteket súlyos bűneitekért. Tudtátok, hogy ha Isten nem tért volna vissza a hús-vér testbe, senkinek sem lenne esélye üdvözülni; és ha nem jött volna el ez a test, Isten már régen véget vetett volna a régmúlt korszaknak? És mivel ez így van, még mindig képesek vagytok elutasítani Isten második megtestesülését? Mivel oly sok hasznot húzhattok ebből a közönséges emberből, miért ne fogadnátok el Őt örömmel?

[...] Ennek a hús-vér testnek köszönhető, hogy eljutottatok a mai napig. Azért van esélyetek a túlélésre, mert Isten hús-vér testben él. Mindezeket az áldásokat ennek a hétköznapi embernek köszönhetitek. Nem csupán erről van szó. Végül minden nemzet imádni fogja ezt a közönséges embert, valamint hálát fog adni és alá fogja vetni magát ennek a jelentéktelen embernek, mert az Általa hozott igazság, élet és út mentette meg az egész emberiséget, enyhítette az összeütközést ember és Isten között, csökkentette a távolságot közöttük, és teremtett kapcsolatot Isten gondolatai és az ember közt. Ugyancsak Ő az, aki még nagyobb dicsőséget nyert Istennek. Vajon egy ilyen hétköznapi ember méltatlan a bizalmadra és az imádatodra? Egy ilyen közönséges hús-vér test alkalmatlan arra, hogy Krisztusnak nevezzék? Egy ilyen hétköznapi ember vajon nem lehet Isten kifejeződése az emberek között? Egy ilyen ember, aki megkímélte az emberiséget a katasztrófától, nem érdemli meg a szereteteteket és a vágyatokat, hogy ragaszkodjatok Hozzá? Ha visszautasítjátok az igazságokat, amelyek a szájából elhangzottak, és megvetitek a köztetek való létezését, vajon mi lesz belőletek a végén?

Az utolsó napokban Isten minden munkája ezen a hétköznapi emberen keresztül történik. Mindent neked fog ajándékozni, sőt, mi több, minden veled kapcsolatos dologról képes lesz dönteni. Lehet-e egy ilyen ember olyan, amilyennek ti hiszitek: olyan egyszerű, hogy említésre sem méltó? Nem elég-e az Ő igazsága, hogy végleg meggyőzzön titeket? Nem elég-e, hogy meggyőzzön titeket, ha a saját szemetekkel látjátok a tetteit? Vagy talán úgy vélitek, az út, amelyet Ő vezet, nem méltó arra, hogy járjatok rajta? Mindent összevetve, mi késztet, hogy ellenszenvet érezzetek Iránta, elutasítsátok Őt, és messze elkerüljétek? Ez az az ember, aki kifejezi az igazságot, ez az az ember, aki ellát az igazsággal, és ez az az ember, aki megmutatja nektek a követendő ösvényt. Lehetséges-e, hogy még mindig képtelenek vagytok megtalálni Isten munkájának nyomait ezekben az igazságokban? Jézus munkája nélkül az emberiség nem jöhetett volna le a keresztről, de a mai megtestesülés nélkül azok, akik a keresztről lejönnek, soha nem nyerhetik el Isten jóváhagyását, és nem léphetnek be az új korba. Ezen hétköznapi ember eljövetele nélkül soha nem lett volna lehetőségetek meglátni Isten igazi arcát, és nem is lennétek jogosultak, mert olyan tárgyak vagytok, amelyeket már régen el kellett volna pusztítani.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Tudtad? Isten nagy dolgot vitt véghez az emberek között)

Isten hallgat, és soha nem jelent meg nekünk, de munkája soha nem állt le. Átvizsgálja az egész földet, mindent irányít, és látja az ember minden szavát és tettét. Irányítását kimért léptekkel és az Ő terve szerint, csendben és drámai hatás nélkül végzi, léptei mégis egyenként egyre közelebb haladnak az emberiséghez, és ítélőszéke villámgyorsan felállításra kerül a világegyetemben, ezután pedig trónja azonnal leereszkedik közénk. Micsoda fenséges jelenet ez, micsoda impozáns és ünnepélyes tabló! Mint egy galamb, és mint egy üvöltő oroszlán, úgy érkezik a Lélek közénk. Ő a bölcsesség, Ő az igazságosság és a fenség; lopakodva jön közénk, hatalmat gyakorolva, szerető kedvességgel és irgalommal telve. Senki nincs tisztában érkezésével, senki sem üdvözli érkezését, és mi több, senki sem tudja mindazt, amit tenni készül. Az ember élete ugyanúgy megy tovább, mint eddig, a szíve nem változik, és a napok a szokásos módon telnek. Isten köztünk él, egy olyan emberként, mint a többi ember, a legjelentéktelenebb követők egyikeként és egy közönséges hívőként. Neki megvannak a saját törekvései, a saját céljai; mi több, olyan isteni mivolttal rendelkezik, amivel a hétköznapi emberek nem rendelkeznek. Senki sem vette észre isteni mivoltjának meglétét, és senki sem érzékelte a különbséget az Ő esszenciája és az embereké között. Együtt élünk Vele, korlátlanul és félelem nélkül, mert a mi szemünkben Ő csak egy jelentéktelen hívő. Minden mozdulatunkat figyeli, és minden gondolatunk és eszménk feltárul Előtte. Senki sem érdeklődik az Ő létezése iránt, senki sem képzel semmit az Általa betöltött funkcióról, sőt mi több, senkinek sincs a leghalványabb gyanúja sem kilétét illetően. Mi csak folytatjuk a saját törekvéseinket, mintha Neki semmi köze nem lenne hozzánk...

Véletlenül a Szentlélek „Rajta keresztül” fejez ki egy bekezdésnyi beszédet, és bár nagyon váratlannak érződik, mégis felismerjük, hogy ez egy Istentől származó kijelentés, és készségesen elfogadjuk azt Istentől. Ez azért van, mert függetlenül attól, hogy ki fejezi ki ezeket a szavakat, amíg a Szentlélektől jönnek, el kell fogadnunk őket, és nem tagadhatjuk meg. A következő kijelentés jöhet rajtam vagy rajtad vagy valaki máson keresztül. Bárki is legyen az, minden Isten kegyelme. De bárki is legyen az, nem szabad imádnunk ezt a személyt, mert bármi is legyen, ez a személy nem lehet Isten, és mi semmiképpen sem választanánk egy ilyen hétköznapi személyt Istenünknek. A mi Istenünk oly nagy és tiszteletreméltó; hogyan állhatna egy ilyen jelentéktelen személy az Ő helyére? Mi több, mi arra várunk, hogy Isten eljöjjön, és visszavigyen minket a mennyek országába, így vajon hogyan lehet, hogy valaki, aki ilyen jelentéktelen, alkalmas legyen egy ilyen fontos és nehéz feladatra? Ha az Úr újra eljön, annak fehér felhőn kell történnie, hogy az egész sokaság láthassa. Milyen dicsőséges lesz az! Hogyan lehetséges, hogy el tud rejtőzni észrevétlenül egy csoport hétköznapi ember között?

És mégis ez a hétköznapi ember az, aki az emberek között rejtőzködve végzi a megmentésünk új művét. Nem ad magyarázatot, és nem mondja el nekünk, hogy miért jött, hanem egyszerűen csak végzi a munkát, amelyet terve és eljárásmódja szerint szándékozik elvégezni. Szavai és kijelentései egyre gyakoribbá válnak. A vigasztalástól, a buzdítástól, az emlékeztetéstől és a figyelmeztetéstől a szemrehányásig és a fegyelmezésig; a szelíd és enyhe hangnemtől a heves és fenséges szavakig – mindez nagy irgalmat és teljes rettegést kelt az emberben. Minden, amit mond, a mélyen bennünk rejtőző titkokat találja el; szavai szúrják a szívünket, csípik a lelkünket, és elviselhetetlen szégyennel tölt el bennünket, alig tudjuk, hová bújjunk. Elkezdünk azon tűnődni, hogy vajon az Isten ennek az embernek a szívében valóban szeret-e minket, és hogy pontosan mire készül. Talán csak akkor lehet részünk az elragadtatásban, ha elszenvedjük ezeket a szenvedéseket? Fejünkben számolgatunk... az eljövendő rendeltetési helyről és jövőbeli sorsunkról. Mégis, mint korábban, egyikünk sem hiszi el, hogy Isten már testet öltött, hogy közöttünk munkálkodjon. Annak ellenére, hogy oly hosszú időn keresztül kísért minket, annak ellenére, hogy már annyi szót mondott szemtől szembe velünk, továbbra sem vagyunk hajlandók elfogadni egy ilyen közönséges embert jövőnk Istenének, és még kevésbé vagyunk hajlandók jövőnk és sorsunk irányítását erre a jelentéktelen személyre bízni. Tőle élvezzük az élő víz kimeríthetetlen utánpótlását, és Általa szemtől szemben élünk Istennel. De mi csak az Úr Jézus mennyei kegyelméért vagyunk hálásak, és soha nem törődtünk ennek az istenséggel bíró, közönséges embernek az érzéseivel. Ő mégis, mint azelőtt, alázatosan a testbe rejtőzve végzi a munkáját, kifejezésre juttatva szívének hangját, mintha érzéketlen lenne az emberiség elutasítására, mintha örökké megbocsátaná az ember gyermetegségét és tudatlanságát, és örökké eltűrné az ember Iránta tanúsított tiszteletlen hozzáállását.

Számunkra ismeretlenül, ez a jelentéktelen ember vezetett minket Isten munkájának egyik lépésétől a másikig. Számtalan megpróbáltatáson megyünk keresztül, számtalan fenyítést viselünk el, és a halál próbára tesz bennünket. Megismerjük Isten igazságos és fenséges természetét, élvezzük szerető kedvességét és irgalmát is, értékelni fogjuk Isten nagy hatalmát és bölcsességét, meglátjuk Isten szeretetreméltóságát, és meglátjuk Isten buzgó szándékát, hogy megmentse az embert. E hétköznapi ember szavaiból megismerjük Isten természetét és lényegét, megértjük Isten szándékait, megismerjük az ember természetlényegét, és meglátjuk az üdvösséghez és a tökéletességhez vezető utat. Szavai miatt „meghalunk”, és „újjászületünk”; szavai vigaszt nyújtanak nekünk, ugyanakkor szavai nyomán bűntudat és az eladósodottság érzése is gyötör bennünket; szavai örömet és békét, de végtelen fájdalmat is hoznak. Néha olyanok vagyunk kezében, mint a levágni való bárányok; néha olyanok vagyunk, mint a szeme fénye, és élvezzük gyengéd szeretetét; néha olyanok vagyunk, mint az ellenségei, és tekintete alatt haragja hamuvá változtat minket. Mi vagyunk az Általa megmentett emberi faj, mi vagyunk a szemében a férgek, és mi vagyunk az elveszett juhok, akiket éjjel-nappal meg akar találni. Ő irgalmas hozzánk, megvet és felemel minket, vigasztal, buzdít, vezet és megvilágosít minket, fenyít és fegyelmez, sőt, átkoz minket. Éjjel és nappal nem szűnik meg aggódni értünk, éjjel és nappal védelmez és gondoskodik rólunk, soha nem hagy el minket, hanem szívének vérét ontja értünk, és minden árat megfizet értünk. E kis és hétköznapi hús-vér test kijelentéseiben élveztük Isten teljességét, és láttuk azt a rendeltetési helyet, amelyet Isten nekünk ajándékozott. Ennek ellenére a hiúság még mindig gondot kavar a szívünkben, és még mindig nem vagyunk hajlandóak aktívan elfogadni egy ilyen személyt Istenünknek. Bár annyi mannát adott nekünk, annyi mindent, amit élvezhetünk, mindezek egyike sem veheti át az Úr helyét a szívünkben. Csak nagy vonakodással tiszteljük ennek a személynek a különleges identitását és státuszát. Amíg nem nyitja ki a száját, hogy arra kérjen bennünket, ismerjük el, hogy Ő az Isten, addig mi sem vesszük magunkra, hogy elismerjük Őt, mint a hamarosan érkező, de mégis régóta közöttünk munkálkodó Istent.

Isten folytatja kijelentéseit különböző módszereket és számos nézőpontot alkalmazva, hogy figyelmeztessen minket arra, hogy mit kell tennünk, miközben szívének hangját fejezi ki. Szavai életerőt hordoznak, ellátnak minket az úttal, amelyen járnunk kell, és lehetővé teszik számunkra, hogy felfogjuk, pontosan mi az igazság. Elkezdenek vonzani bennünket a szavai, elkezdünk odafigyelni a hangnemére és beszédmódjára, és tudat alatt elkezdünk figyelni e feltűnésmentes személy szívének a hangjára. Értünk teszi ki szívét-lelkét, értünk veszíti el az álmát és az étvágyát, értünk sír, értünk sóhajtozik, és értünk nyög betegségben; a mi rendeltetési helyünkért és üdvösségünkért viseli el a megaláztatást, és a mi érzéketlenségünk és lázadó mivoltunk csal ki könnyeket és vért a szívéből. Egyetlen közönséges embernek sincs ilyen lénye és ilyen tulajdonai, és egyetlen romlott ember sem birtokolhatja vagy érheti el ezeket. Olyan toleranciával és türelemmel rendelkezik, amellyel egyetlen hétköznapi ember sem, és szeretete nem olyasmi, amivel akár egyetlen teremtett lény is rendelkezne. Rajta kívül senki sem ismerheti minden gondolatunkat, senki sem ismerheti természetünket és lényegünket úgy, mint a saját tenyerét, és senki sem képes megítélni az emberiség lázadását és romlottságát, vagy így beszélni hozzánk és így dolgozni rajtunk, a mennyei Isten nevében. Rajta kívül senki sem rendelkezik Isten hatalmával, bölcsességével és méltóságával; Isten természete, valamint Isten tulajdonai és lénye a maga teljességében Benne jelenik meg. Rajta kívül senki sem mutathat nekünk utat, és nem hozhat világosságot. Rajta kívül senki sem tudja feltárni azokat a misztériumokat, amelyeket Isten a teremtés óta a mai napig nem tett ismertté. Rajta kívül senki sem menthet meg minket a Sátán rabságából és saját romlott beállítottságainktól. Ő Istent képviseli; Ő fejezi ki Isten szívének hangját, Isten buzdításait és Isten ítéletének szavait az egész emberiség felé. Ő egy új kort, egy új korszakot nyitott, egy új eget és földet, valamint új munkát vezetett be, reményt hozott nekünk, és véget vetett a homályos állapotban élt életünknek, lehetővé téve, hogy egész lényünk a maga teljességében lássa az üdvösséghez vezető utat. Meghódította egész lényünket és megnyerte szívünket. Ettől a pillanattól kezdve szívünk öntudatra ébredt, és lelkünk mintha újjáéledt volna: Ez a hétköznapi, jelentéktelen ember, ez az ember, aki közöttünk él, és akit oly sokáig elutasítottunk – vajon nem az Úr Jézus, aki mindig a gondolatainkban van, ébren vagy álmunkban, és aki után éjjel és nappal vágyakozunk? Ő az! Tényleg Ő az! Ő a mi Istenünk! Ő az igazság, az út és az élet! Ő tett minket képessé arra, hogy újra éljünk és meglássuk a világosságot, és megállította szívünk vándorlását. Visszatértünk Isten otthonába, visszatértünk a trónja elé, szemtől szembe állunk Vele, tanúi vagyunk az arcának, és megláttuk az előttünk álló utat.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. 4. függelék: Szemlélni Isten megjelenését ítéletében és fenyítésében)

Kapcsolódi filmrészletek

Honnan lehet tudni, hogy Krisztus az igazság, az út és az élet?

Kapcsolódó himnuszok

Isten szavai az örökké változatlan igazság

Senki nincs tisztában Isten eljövetelével

Az utolsó napok Krisztusa az ember kapuja a királyságba