Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Jahve munkája a világ teremtése volt, ez volt a kezdet; a munkának ezen szakasza a munka vége, és ez a befejezés. Kezdetben Isten munkája Izráel választottai között valósult meg, és ez egy új korszak hajnala volt mind közül a legszentebb helyen. A munka utolsó szakasza valamennyi közül a legtisztátalanabb országban zajlik, hogy megítélje a világot és véget vessen a kornak. Az első szakaszban Isten munkája mind közül a legfényesebb helyen folyt, az utolsó szakasz pedig mind közül a legsötétebb helyen valósul meg, és ez a sötétség kiűzetik, eljő a világosság, és minden ember meghódíttatik. Amikor az embereket ezen a legtisztátalanabb és legsötétebb helyen meghódították, és az egész lakosság elismerte, hogy van Isten, aki az igaz Isten, és minden ember teljesen meg lett győzve, akkor ezt a tényt fel fogják használni a hódítás munkájának elvégzésére az egész világegyetemben. A munkának ez a szakasza szimbolikus: Amint e korszak munkája befejeződik, a hatezer éves irányítás munkája teljesen véget ér. Ha egyszer mind közül a legsötétebb helyen lévőket meghódították, magától értetődik, hogy ez mindenhol máshol is így lesz. Ilyenformán csak a Kínában végzett hódítás munkája rendelkezik jelentőségteljes szimbolikával. Kína a sötétség minden erőit megtestesíti, és Kína népe képviseli mindazokat, akik a testtől, a Sátántól és hús-vérből valók. A kínai nép az, amelyet a nagy vörös sárkány a legjobban megrontott, amely a legerősebben ellenszegül Istennek, amelynek emberi mivolta a leghitványabb és legtisztátalanabb, és így ők az egész romlott emberiség archetípusa. Ez nem azt jelenti, hogy más országoknak egyáltalán nincsenek problémáik; az ember elképzelései mind egyformák, és bár lehet, hogy ezen országok népe jó képességű, de ha nem ismerik Istent, akkor bizonyára Ellene szegülnek. Miért szegültek a zsidók is ellen Istennek és dacoltak Vele? Miért szegültek Ellene a farizeusok is? Miért árulta el Júdás Jézust? Abban az időben a tanítványok közül sokan nem ismerték Jézust. Miután Jézust keresztre feszítették és feltámadt, miért nem hittek Benne még mindig az emberek? Az ember engedetlensége nem ugyanolyan? Csupán arról van szó, hogy a kínai nép lett példának állítva, és amikor meg lesznek hódítva, akkor modellek és minták lesznek, és referenciaként szolgálnak majd mások számára. Miért mondtam mindig azt, hogy ti az én irányítási tervem kiegészítői vagytok? A kínai népben nyilvánul meg a legteljesebben a romlottság, a tisztátalanság, az igazságtalanság, az ellenszegülés és a lázadó mivolt, melyek az összes különféle formáikban feltárulnak. Egyrészt gyenge képességűek, másrészt életük és gondolkodásmódjuk elmaradott, szokásaik, társadalmi környezetük, szülői családjuk – mind szegényes és a legelmaradottabb. A státuszuk is alacsony. Az itteni munka szimbolikus, és miután ezt a próbamunkát teljes egészében végrehajtották, Isten későbbi munkája sokkal könnyebb lesz. Ha ezt a munkafázist el lehet végezni, akkor az azt követő munka magától értetődő. Amint ez a munkafázis megvalósul, teljes lesz a nagy siker, és a hódítás munkája az egész világegyetemben teljesen befejeződik. Valójában, amint a köztetek folyó munka sikeres lesz, ez egyenértékű lesz az egész világegyetemben elért sikerrel. Ez a jelentősége annak, hogy miért használlak titeket modellként és mintaként.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (2.))

Kína a legelmaradottabb az összes ország közül; ez az az ország, ahol a nagy vörös sárkány feltekeredve fekszik, itt van a legtöbb bálványimádó és varázslással foglalkozó ember, itt van a legtöbb templom, és ez az a hely, ahol fertelmes démonok laknak. Ebből születtél, ez nevelt téged, ennek a hatása itatott át, ez rontott meg és ez gyötört téged, de miután felébredtél, elhagytad ezt, és Isten teljesen megnyert téged. Ez Isten dicsősége, és ezért van nagy jelentősége ennek a munkaszakasznak. Isten olyan nagyszabású munkát végzett, oly sok szót szólt, és Ő végül teljesen meg fog nyerni benneteket – ez Isten irányítási munkájának egy része, és ti vagytok Isten Sátánnal vívott harcának „győzelmi zsákmánya”. Minél jobban megértitek az igazságot, és minél jobb a gyülekezeti életetek, annál inkább térdre kényszerül a nagy vörös sárkány. Ezek mind a szellemi világ ügyei – ezek a szellemi világ csatái, és amikor Isten győzedelmes, a Sátán megszégyenül és elesik. Isten munkájának ez a szakasza óriási jelentőséggel bír.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Gyakorlat (2.))

Az ilyen embereken elvégezni a hódítás munkáját a legmélyebb jelentőséggel bír. Mindannyian a sötétség befolyása alá kerültetek, és mélyen megsérültetek. E munka célja tehát az, hogy képessé tegyen benneteket az emberi természet megismerésére, és ezáltal az igazság megélésére. A tökéletesítés olyasmi, amit minden teremtett lénynek el kell fogadnia. Ha ennek a szakasznak a munkája csak az emberek tökéletesítésére vonatkozna, akkor azt el lehetett volna végezni Nagy-Britanniában, Amerikában vagy Izráelben; bármely nemzet népén el lehetett volna végezni. A hódítás munkája azonban szelektív. A hódítás munkájának első lépése rövid távú; ráadásul a Sátán megalázására és az egész világegyetem meghódítására lesz felhasználva. Ez a hódítás kezdeti munkája. Azt lehet mondani, hogy minden teremtmény, aki hisz Istenben, tökéletesíthető, mert a tökéletesítés olyasvalami, amit csak hosszú távú változás után lehet elérni. A meghódítás azonban más. A meghódítás mintaképe és modellje az kell, hogy legyen, aki a leginkább lemaradt, aki a legmélyebb sötétségben él; a legelesettebbnek kell lennie, aki a legkevésbé hajlandó elismerni Istent, és aki a leginkább engedetlen Istennel szemben. Pontosan ez a fajta ember az, aki tanúságot tehet a meghódításáról. A hódítás munkájának fő célja a Sátán legyőzése, míg az emberek tökéletesítésének fő célja az emberek megnyerése. Ennek célja, hogy az emberek a meghódítás után bizonyságot tehessenek arról, hogy ez a hódítási munka itt, olyan embereken valósult meg, mint amilyenek ti vagytok. A cél az, hogy az emberek tanúságot tegyenek, miután meghódíttattak. Ezek a meghódított emberek lesznek felhasználva, hogy elérjék a Sátán megalázásának célját.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak a tökéletesítettek élhetnek értelmes életet)

Most Móáb leszármazottain munkálkodni annyit tesz, mint megmenteni azokat, akik a legnagyobb sötétségbe zuhantak. Bár átkozottak voltak, Isten hajlandó dicsőséget nyerni tőlük, mert ők eleinte mind olyan emberek voltak, akiknek a szívében Isten nem volt jelen; csak az az igazi hódítás, ha elérjük, hogy azok, akik a szívükben nélkülözik Istent, engedelmeskedjenek Neki és szeressék Őt, és az ilyen munka gyümölcse a legértékesebb és a legmeggyőzőbb. Csak ez a dicsőség elnyerése – ez az a dicsőség, amelyet Isten az utolsó napokban el akar nyerni. Bár ezek az emberek alantas helyzetűek, az, hogy most ilyen nagyszerű üdvösséget nyerhetnek el, valóban Isten általi felmagasztalás. Ez a munka rendkívül jelentőségteljes, és Ő az ítélet által nyeri meg ezeket az embereket. Nem az a szándéka, hogy megbüntesse ezeket az embereket, hanem hogy megmentse őket. Ha az utolsó napokban Ő még mindig a hódítás munkáját végezné Izráelben, az értéktelen volna; még ha gyümölcsöt hozna, akkor sem lenne értéke vagy nagy jelentősége, és Ő nem lenne képes minden dicsőséget elnyerni. Ő rajtatok munkálkodik, azokon, akik a legsötétebb helyre zuhantak, akik a legelmaradottabbak. Ezek az emberek nem ismerik el, hogy van Isten, és soha nem tudtak Isten létezéséről. Ezeket a teremtményeket annyira megrontotta a Sátán, hogy elfelejtették Istent. Elvakította őket a Sátán, és egyáltalán nem tudnak arról, hogy van Isten a mennyben. A szívetekben mind bálványokat és a Sátánt imádjátok – hát nem ti vagytok a legalantasabb, legelmaradottabb emberek? Ti vagytok a testben élők legalja, minden személyes szabadság nélkül, és nehézségeket is elszenvedtek. Továbbá ti vagytok az ennek a társadalomnak a legalacsonyabb szintjén lévő emberek, és még a hit szabadságával sem rendelkeztek. Ebben áll a rajtatok végzett munka jelentősége.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Móáb leszármazottai megmentésének jelentősége)

Isten a legelmaradottabb és legpiszkosabb helyen öltött testet, és csak így képes Isten világosan megmutatni szent és igazságos természetének teljességét. És mi által mutatkozik meg az Ő igazságos természete? Megmutatkozik, amikor megítéli az ember bűneit, amikor megítéli a Sátánt, amikor megveti a bűnt, és amikor megveti az ellenségeket, akik Ellene szegülnek és Ellene lázadnak. A szavak, amelyeket ma mondok, az ember bűneinek megítélésére, az ember igazságtalanságának megítélésére, az ember engedetlenségének megátkozására szolgálnak. Az ember elvetemültségét és csalárdságát, az ember szavait és tetteit – mindazt, ami ellentétben áll Isten akaratával, ítélet alá kell vetni, és az ember minden engedetlenségét bűnként kell elítélni. Az Ő szavai az ítélet elvei körül forognak; Ő az ember igazságtalanságának megítélését, az ember lázadó mivoltának átkát és az ember csúf arcának leleplezését használja fel arra, hogy nyilvánvalóvá tegye saját igazságos természetét. A szentség az Ő igazságos természetének megjelenítése, és Isten szentsége valójában az Ő igazságos természete. A ti romlott beállítottságotok képezi a mai szavak kontextusát, amit arra használok, hogy beszéljek és ítéljek, és hogy végrehajtsam a hódítás munkáját. Egyedül ez az igazi munka, és egyedül ez teszi teljes mértékben ragyogóvá Isten szentségét. Ha nyoma sincs benned a romlott beállítottságnak, akkor Isten nem fog elítélni, és nem fogja megmutatni neked az Ő igazságos természetét. Mivel romlott beállítottságú vagy, Isten nem fog felmenteni téged, és ez által mutatkozik meg az Ő szentsége. Ha Isten látná, hogy az ember szennyessége és lázadó mivolta túl nagy, de nem szólna, vagy nem ítélne meg, se nem fenyítene meg az igazságtalanságodért, akkor ez azt bizonyítaná, hogy Ő nem Isten, mert nem gyűlölné a bűnt; Ő is ugyanolyan szennyes lenne, mint az ember. Ma a szennyed miatt ítéllek meg téged, és a romlottságod és lázadó mivoltod miatt fenyítelek meg. Nem fitogtatom előttetek a hatalmamat, vagy nem nyomlak el benneteket szándékosan; azért teszem ezeket a dolgokat, mert titeket, akik ebben a szennyes országban születtetek, annyira megfertőzött a mocsok. Egyszerűen elvesztettétek integritásotokat és emberi mivoltotokat, mint a disznók, amelyek piszkos helyeken élnek. A szennyetek és romlottságotok miatt ítéllek meg benneteket, és ezért szabadítom rátok haragomat. Éppen e szavak ítélete miatt láthattátok, hogy Isten az igazságos Isten, és hogy Isten a szent Isten; éppen az Ő szentsége és igazságossága miatt ítél meg benneteket, és szabadítja rátok haragját; éppen azért tárja fel igazságos természetét, mert látja az emberiség lázadó mivoltát. Az emberiség szennye és romlottsága nyilvánvalóvá teszi az Ő szentségét. Ez elég ahhoz, hogy megmutassa, hogy Ő Maga Isten, aki szent és tiszta, és mégis a szenny földjén él. [...]

Nagy különbség van az Izráelben végzett munka és a mai munka között. Jahve vezette az izráeliták életét, és nem volt annyi fenyítés és ítélet, mert abban az időben az emberek túl keveset értettek a világból, és beállítottságaik kevésbé voltak romlottak. Akkoriban az izráeliták feltétel nélkül engedelmeskedtek Jahvének. Amikor azt mondta nekik, hogy építsenek oltárokat, gyorsan oltárokat építettek; amikor azt mondta nekik, hogy viseljék a papi ruhákat, engedelmeskedtek. Azokban a napokban Jahve olyan volt, mint egy pásztor, aki a juhnyájat gondozza, a juhok pedig követik a pásztor útmutatását, és füvet legelnek; Jahve irányította az életüket, vezette őket abban, ahogyan ettek, öltözködtek, laktak és utaztak. Az nem az az idő volt, amikor világossá kellett tenni Isten természetét, mert az akkori emberiség újszülött volt; kevesen voltak, akik lázadóak és ellenségesek voltak, nem volt sok szenny az emberiségben, és így az emberek nem tudtak ellenpontként fellépni Isten természetével szemben. A szenny földjéről származó embereken keresztül mutatkozik meg Isten szentsége; ma a szenny földjének eme embereiben megmutatkozó szennyet használja fel, és ítél, és így tárul fel Ő az ítélet közepette. Miért ítélkezik? Azért képes kimondani az ítélet szavait, mert megveti a bűnt; hogyan tudna ennyire haragudni, ha nem utálná az emberiség lázadó mivoltát? Ha nem lenne benne undor, nem lenne benne viszolygás, ha nem törődne az emberek lázadó mivoltával, akkor ez azt bizonyítaná, hogy Ő ugyanolyan szennyes, mint az ember. Azért tudja megítélni és megfenyíteni az embert, mert utálja a szennyet, és amit Ő utál, az nincs Őbenne. Ha ellenkezés és lázadás is lenne Őbenne, akkor nem vetné meg azokat, akik ellenségesek és lázadók. Ha az utolsó napok munkája Izráelben valósulna meg, akkor annak nem lenne értelme. Miért Kínában, a legsötétebb és legelmaradottabb helyen zajlik az utolsó napok munkája? Azért, hogy megmutassa az Ő szentségét és igazságosságát. Röviden, minél sötétebb a hely, annál világosabban meg tud mutatkozni Isten szentsége. Valójában mindez Isten munkájáért történik.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan érhetők el a hódítás munkája második lépésének hatásai?)

A kínai nép soha nem hitt Istenben; soha nem szolgálta Jahvét, és soha nem szolgálta Jézust. Csak hajbókolnak, tömjént és szent papírt égetnek, és Buddhát imádják. Csak bálványokat imádnak – rendkívül lázadók mind. Így minél alantasabb az emberek helyzete, annál jobban mutatja, hogy Isten még inkább dicsőséget nyer belőletek. Egyesek a saját szemszögükből ezt mondhatják: „Istenem, mi ez a munka, amit végzel? Egy ilyen magasztos Isten, egy ilyen szent Isten, mint Te, eljön egy mocskos földre? Ennyire kevésre tartod Magadat? Mi olyan mocskosak vagyunk, de Te hajlandó vagy velünk lenni? Hajlandó vagy köztünk élni? Mi olyan alantas helyzetűek vagyunk, de Te hajlandó vagy teljessé tenni bennünket? És minket használnál modellként és mintaként?” Én azt mondom: te nem érted az Én akaratomat. Te nem érted a munkát, amelyet el akarok végezni, sem az Én természetemet. A munka jelentősége, amelyet elvégezni készülök, meghaladja a képességeidet, és elérhetetlen számodra. Alkalmazkodhat az Én munkám a te emberi elképzeléseidhez? Az emberi elképzelések szerint Nekem egy szép országban kellene megszületnem, hogy megmutassam magas státuszomat, nagy értékemet, megbecsültségemet, szentségemet és nagyságomat. Ha olyan helyen születtem volna, amely elismer Engem, előkelő családban, és ha magas pozícióm és státuszom lenne, nagyon jól bánnának velem. Az nem volna hasznos az Én munkám szempontjából, és vajon akkor is feltárulhatna-e ez a nagyszerű üdvösség? Mindazok, akik látnak Engem, engedelmeskednének Nekem, és mocsok nem szennyezné őket. Ilyen helyen kellett volna születnem. Ezt hiszitek ti. De gondoljatok csak bele: Isten az élvezet vagy a munka kedvéért jött a földre? Ha egy ilyen könnyű, kényelmes helyen munkálkodnék, elnyerhetném teljes dicsőségemet? Képes lennék egész teremtésemet meghódítani? Amikor Isten a földre jött, nem a világból való volt, és nem azért lett testté, hogy élvezze a világot. Ő pontosan azon a helyen született, ahol munkálkodása feltárja majd az Ő természetét és a leginkább jelentőségteljes lesz. Akár szent, akár mocskos az a föld, és bárhol is munkálkodik Ő, Ő szent. A világon mindent Ő teremtett, bár az egészet megrontotta a Sátán. De továbbra is minden dolog Őhozzá tartozik; mind az Ő kezében van. Egy mocskos földre jön el és ott munkálkodik, hogy feltárja szentségét; csakis munkája érdekében teszi ezt, vagyis nagy megaláztatást tűr el, hogy ezt a munkát elvégezze, hogy megmentse ennek a mocskos földnek a népét. Ez azért történik, hogy bizonyságot tegyen az egész emberiség érdekében. Az ilyen munka Isten igazságát mutatja meg az embereknek, és jobban ki tudja nyilvánítani Isten fensőbbségét. Az Ő nagysága és egyenessége nyilvánul meg egy alacsonyrendű embercsoport üdvözítésében, akiket mások megvetnek. Az, hogy egy mocskos földön születik meg, egyáltalán nem bizonyítja, hogy Ő alacsonyrendű; egyszerűen csak lehetővé teszi az egész teremtés számára, hogy meglássa az Ő nagyságát és az emberiség iránti igaz szeretetét. Minél inkább így tesz Ő, ez annál inkább feltárja az Ő tiszta szeretetét, makulátlan szeretetét az ember iránt. Isten szent és igaz. Bár egy mocskos földön született, és bár azokkal az emberekkel él együtt, akik mocskossággal vannak tele, ahogy Jézus is bűnösökkel élt a Kegyelem Korában, talán nem igaz, hogy munkájának minden apró részlete az egész emberiség túlélése érdekében valósul meg? Nem azért van mindez, hogy az emberiség nagyszerű üdvösséget nyerhessen? Kétezer évvel ezelőtt Ő jó néhány évig bűnösökkel élt együtt. Ez a megváltás érdekében történt. Ma egy mocskos, alacsonyrendű embercsoporttal él együtt. Ez az üdvösség érdekében történik. Talán nem értetek, emberekért van az Ő minden munkája? Miért élt és szenvedett volna bűnösökkel együtt oly sok éven át, miután egy jászolban megszületett, ha nem azért, hogy megmentse az emberiséget? És miért térne vissza a testbe másodszor is, miért születne meg ezen a földön, ahol démonok gyülekeznek, és miért élne együtt ezekkel az emberekkel, akiket mélyen megrontott a Sátán, ha nem azért, hogy megmentse az emberiséget? Hát nem hűséges Isten? Az Ő munkájának melyik része nem az emberiségért történt? Melyik része nem a ti sorsotokért történt? Isten szent – ez megváltoztathatatlan! Őt nem szennyezi be a mocsok, bár egy mocskos földre jött; mindez csak azt jelentheti, hogy Isten szeretete az emberiség iránt rendkívül önzetlen, a szenvedés és megaláztatás pedig, amelyet Ő eltűr, rendkívül nagy! Nem tudjátok, milyen nagy megaláztatást szenved el Ő mindannyiótokért és a ti sorsotokért? Ahelyett, hogy nagy embereket vagy gazdag és befolyásos családok fiait mentené meg, Ő kifejezetten az alacsonyrendűeket és lenézetteket menti meg. Hát nem az Ő szentsége mindez? Hát nem az Ő igazságossága mindez? Az egész emberiség túlélése érdekében Ő inkább azt választotta, hogy egy mocskos földön születik meg, és elszenved minden megaláztatást. Isten nagyon is valóságos – Ő nem végez hamis munkát. Nem ilyen gyakorlatias módon végzi munkája minden egyes szakaszát? Bár az emberek egyre csak rágalmazzák Őt, és azt mondják, bűnösökkel ül egy asztalnál, bár az emberek egyre csak gúnyolják Őt, és azt mondják, a mocsok fiaival, a legalacsonyabb rendű emberekkel él együtt, Ő akkor is önzetlenül ad Magából, és az emberiség mégis így elutasítja Őt. Hát nem nagyobb szenvedést tűr el Ő, mint ti? Nem nagyobb az Általa végzett munka, mint az ár, amelyet ti fizettetek? Ti a mocsok földjén születtetek, mégis elnyertétek Isten szentségét. Olyan földön születtetek, ahol démonok gyülekeznek, mégis nagyszerű védelemben részesültetek. Milyen választásotok van? Milyen panaszaitok vannak? Hát nem nagyobb szenvedést tűrt el Ő, mint ti? Ő eljött a földre, és sohasem élvezte az emberi világ gyönyöreit. Ő gyűlöli az ilyesmit. Isten nem azért jött el a földre, hogy az ember anyagi dolgokkal kényeztesse Őt, sem azért, hogy az emberi ételeket, ruhákat és ékességeket élvezze. Ő az ilyesmivel nem törődik. Azért jött el a földre, hogy szenvedjen az emberért, nem azért, hogy földi javakat élvezzen. Azért jött, hogy szenvedjen, munkálkodjon és befejezze irányítási tervét. Nem egy igényes lakhelyet választott, egy nagykövetséget vagy egy luxushotelt, és nincsenek szolgái, akik csapatostul lesik a kívánságait. Annak alapján, amit láttatok, nem tudjátok, hogy Ő a munka vagy az élvezet kedvéért jött-e el? Nem láttok a szemetekkel? Mennyi mindent adott Ő nektek? Ha kényelmes helyen született volna, képes lenne dicsőséget nyerni? Képes lenne munkálkodni? Lenne bármi jelentősége annak, hogy így tesz? Képes lenne teljesen meghódítani az emberiséget? Képes lenne embereket megmenteni a mocsok földjéről? Az emberek azt kérdezik a maguk elképzelései szerint: „Ha egyszer Isten szent, miért született nálunk, ezen a mocskos helyen? Te gyűlölsz és utálsz bennünket, mocskos embereket; Te utálod a mi ellenálló és lázadó mivoltunkat, akkor hát miért élsz velünk? Te a legfenségesebb Isten vagy. Te bárhol születhettél volna, akkor hát miért kellett ezen a mocskos földön megszületned? Te mindennap fenyítesz és megítélsz minket, és tisztában vagy vele, hogy Móáb leszármazottai vagyunk, akkor hát miért élsz mégis közöttünk? Miért születtél egy Móáb leszármazottai közül való családba? Miért tetted ezt?” Ezekből a gondolataitokból teljesen hiányzik a józan ész! Csak ez a munka teszi lehetővé az emberek számára, hogy meglássák az Ő nagyságát, alázatosságát és rejtettségét. Ő kész mindent feláldozni az Ő munkája kedvéért, és minden szenvedést az Ő munkájáért tűrt el. Az emberiség kedvéért cselekszik, valamint még inkább azért, hogy meghódítsa a Sátánt, hogy minden teremtmény az Ő uralmának vesse alá magát. Csakis ez a munka jelentős és értékes. Ha Jákób leszármazottai Kínában, ezen a darab földön születtek volna, és mindannyian közéjük tartoznátok, akkor mi lenne a rajtatok végzett munka jelentősége? Mit mondana a Sátán? A Sátán így szólna: „Már azelőtt is féltek Téged, kezdettől fogva engedelmeskedtek Neked, és sohasem árultak el Téged. Ezek nem az emberiség legsötétebb, legalantasabb vagy legelmaradottabb része.” Ha a munka valóban így folyna, kit tudna meggyőzni? Az egész világegyetemben a kínaiak a legelmaradottabb nép. Alantas származásúak, alacsony integritással; elméjük nehéz felfogású és tompa, közönségesek és züllöttek. Teljesen át vannak itatva sátáni természetekkel, mocskosak és szabadosak. Bennetek mindezek a sátáni természetek jelen vannak. Mihelyt befejeződik ez a munka, az emberek levetik majd ezeket a romlott beállítottságokat, és képesek lesznek teljes mértékben engedelmeskedni és teljessé válni. Csak a munka e gyümölcsei bizonyságtételek a teremtésen belül!

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Móáb leszármazottai megmentésének jelentősége)

Isten ezt az embercsoportot tette az egész világegyetemben az Ő munkájának kizárólagos középpontjává. Szíve vérének utolsó cseppjét is feláldozta értetek. Visszaszerezte és nektek adta a Lélek minden munkáját az egész világegyetemben, ezért ti vagytok a szerencsések. Ezenkívül, dicsőségét Izráelről, az Ő választott népéről, rátok helyezte át, és tervének célját ezen a csoporton keresztül fogja teljesen kinyilvánítani. Ezért ti vagytok azok, akik megkapjátok Isten örökségét, és ami még ennél is több, ti vagytok Isten dicsőségének örökösei. Talán mindannyian emlékeztek ezekre a szavakra: „Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk.” Mindannyian hallottátok már ezeket a szavakat, de egyikőtök sem értette meg valódi értelmét. Ma már mélyen tudatában vagytok ezek valódi jelentőségének. Ezeket a szavakat Isten az utolsó napokban fogja beteljesíteni, és azokon fognak beteljesedni, akiket a nagy vörös sárkány kegyetlenül üldözött azon a földön, ahol föltekeredve fekszik. A nagy vörös sárkány üldözi Istent, és Isten ellensége, ezért ezen a földön az Istenben hívők megaláztatásnak és elnyomásnak vannak kitéve, és ennek következtében ezek a szavak beteljesednek rajtatok, az emberek eme csoportján. Mivel ez egy olyan földön kezdődött el, amely ellenáll Istennek, Isten minden munkája óriási akadályokba ütközik, és sok szavának beteljesítése időbe telik; így az emberek Isten szavainak eredményeképpen megtisztulnak, ami szintén a szenvedés része. Istennek rendkívül nehéz véghez vinnie munkáját a nagy vörös sárkány földjén – de Isten ezen a nehézségen keresztül végzi munkájának egy szakaszát, kinyilvánítva bölcsességét és csodálatos tetteit, felhasználva ezt a lehetőséget arra, hogy tökéletessé tegye ezt az embercsoportot. Isten az emberek szenvedésén, képességén és e szennyes föld népének minden sátáni hajlamán keresztül végzi a megtisztító és hódító munkáját, hogy ebből dicsőséget nyerjen, és megnyerje azokat, akik tanúságot tesznek tetteiről. Ez a teljes jelentősége mindannak az áldozatnak, amelyet Isten az emberek e csoportjáért hozott. Vagyis Isten azokon keresztül végzi el a hódítás munkáját, akik ellenállnak Neki, és csak így nyilvánulhat meg Isten nagy hatalma. Más szóval, csak a tisztátalan földön élők méltóak arra, hogy Isten dicsőségét örököljék, és csak ez emelheti ki Isten hatalmas erejét. Ezért, Isten az Ő dicsőségét a tisztátalan földről és a tisztátalan földön élőktől nyeri. Ilyen az Isten akarata. Jézus munkájának színtere ugyanilyen volt. Csak azok között a farizeusok között szerezhetett dicsőséget, akik üldözték Őt; ha nem lett volna a farizeusok üldözése és Júdás árulása, Jézust nem gúnyolták volna ki és nem rágalmazták volna, még kevésbé valószínű, hogy keresztre feszítették volna, és így nem szerezhetett volna dicsőséget. Minden korszakban, ahol Isten munkálkodik, és ahol végzi az Ő munkáját a testben, ott szerez dicsőséget, és ott nyeri meg azokat, akiket meg akar nyerni Önmagának. Ez Isten munkájának terve, és ez az Ő irányítása.

Isten több ezer éves tervében a munka két része a testben történik. Az első a keresztre feszítés munkája, amelyért dicsőséget nyer; a másik a hódítás és tökéletesítés munkája az utolsó napokban, amelyért dicsőséget nyer. Ez Isten irányítása. Ne tekintsétek tehát Isten munkáját, vagy Isten nektek adott megbízatását egyszerű dolognak. Ti mindannyian Isten túláradó és örökkévaló dicsőségének örökösei vagytok, és ezt Isten kifejezetten elrendelte. Az Ő dicsőségének két részéből az egyik bennetek nyilvánul meg; Isten az Ő dicsőségének egyik részét teljességgel nektek adta, hogy az a ti örökségetek legyen. Ez az, ahogy Isten felmagasztal titeket, valamint ez az a terv, amelyet Ő már rég előre elhatározott. Tekintettel annak a munkának a nagyságára, amelyet Isten elvégzett azon a földön, ahol a nagy vörös sárkány lakik, ha ez a munka máshová került volna, akkor már rég sok gyümölcsöt termett volna, és az emberek szívesen fogadták volna. Ráadásul ez a munka túlságosan is könnyen elfogadható lenne a nyugati papság számára, akik hisznek Istenben, hiszen a Jézus által elvégzett munka szakasza precedensként szolgál. Éppen ezért Isten nem tudja elérni a dicsőség elnyerésére irányuló munkának ezt a szakaszát máshol; amikor az emberek támogatják és a nemzetek elismerik ezt a munkát, Isten dicsősége nem tud érvényesülni. Pontosan ez a rendkívüli jelentősége ennek a munkaszakasznak ezen a földön.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkája olyan egyszerű lenne, ahogyan azt az ember képzeli?)

Ma is vannak, akik még mindig nem értik, milyen új munkába kezdett Isten. A pogány nemzetek között Isten új kezdetet nyitott. Új korszakot kezdett, új munkához fogott – és ezt a munkát Móáb leszármazottain végzi. Nem ez lenne az Ő legújabb munkája? A történelem során még senki sem tapasztalta meg ezt a munkát. Még csak nem is hallott róla senki, nemhogy méltányolta volna. Isten bölcsessége, Isten csodája, Isten kifürkészhetetlensége, Isten nagysága és Isten szentsége mind a munkának ebben a szakaszában, az utolsó napok munkájában nyilvánul meg. Nem új munka lenne-e ez, olyan munka, amely megdönti az emberi elképzeléseket? Vannak, akik így gondolkodnak: „Mivel Isten megátkozta Móábot, és azt mondta, hogy elhagyja Móáb leszármazottait, hogyan menthetné meg őket most?” Ezek azok a pogányok, akiket Isten megátkozott és kiűzött Izráelből; az izráeliták „pogány kutyáknak” nevezték őket. Mindenki úgy hiszi, hogy nemcsak pogány kutyák, hanem még rosszabbak: a pusztulás fiai; vagyis nem Isten választott népe. Lehet, hogy Izráel határain belül születtek, de nem tartoznak Izráel népéhez, és pogány nemzetek közé űzettek ki. Ők a legalacsonyabb rendű nép. Éppen azért, mert ők a legalacsonyabb rendűek az emberiség között, Isten éppen közöttük végzi el az új korszakot elindító munkáját, mert ők a romlott emberiség képviselői. Isten munkája szelektív és célzott; a munka, amelyet ma ezekben az emberekben végez, egyben a teremtésen végzett munka is. Noé Isten teremtménye volt, ahogyan az ő leszármazottai is azok. Mindenki a világon, aki húsból és vérből való, Isten teremtménye. Isten munkája az egész teremtésre irányul; nem függ attól, hogy valaki meg volt-e átkozva a teremtés után. Az Ő irányítási munkája az egész teremtésre irányul, nem pedig azokra a kiválasztott emberekre, akik nem voltak megátkozva. Mivel Isten a teremtményei között akarja beteljesíteni a munkáját, ezért biztosan sikeresen véghez is viszi azt, és azok között az emberek között fog dolgozni, akik hasznosak az Ő munkája szempontjából. Ezért Ő minden konvenciót megdönt, amikor az emberek között munkálkodik; Számára az „átkozott”, „megfenyített” és „áldott” szavak értelmetlenek! A zsidó nép jó, ahogy Izráel választott népe is; ők értékes és jó emberi tulajdonságokkal rendelkező emberek. Kezdetben Jahve közöttük fogott hozzá a munkájához, és rajtuk teljesítette be legkorábbi művét – de a hódító munkát ma rajtuk végezni értelmetlen lenne. Lehet, hogy ők is a teremtés részei, és lehet, hogy sok jó tulajdonságuk van, de a munkának ezt a szakaszát közöttük elvégezni értelmetlen lenne; Isten nem tudna embereket meghódítani, és nem tudná meggyőzni az egész teremtést, ami pontosan a célja annak, hogy munkáját átirányítja ezekre a nagy vörös sárkány népe közül való emberekre. A legnagyobb jelentősége itt annak van, hogy elindított egy korszakot, megdöntött minden szabályt és minden emberi elképzelést, és bevégezte a Kegyelem Kora teljességének munkáját. Ha az Ő jelenlegi munkáját az izráeliták között végezné, akkor mire az Ő hatezer éves irányítási terve véget ér, mindenki azt hinné, hogy Isten csak az izráeliták Istene, hogy csak az izráeliták Isten választott népe, hogy csak az izráeliták érdemlik meg, hogy Isten áldását és ígéretét örököljék. Isten megtestesülése az utolsó napokban a nagy vörös sárkány országának pogány nemzetében beteljesíti Istennek mint az egész teremtés Istenének munkáját; befejezi az Ő egész irányítási munkáját, és befejezi munkájának központi részét a nagy vörös sárkány nemzetében. A munka e három szakaszának lényege az ember megváltása – nevezetesen, hogy az egész teremtés imádja a Teremtőt. Így a munka minden egyes szakaszának komoly értelme van; Isten nem tesz semmi olyat, ami értelmetlen vagy értéktelen lenne. A munkának ez a szakasza egyrészt egy új korszakot indít el, és véget vet az előző két korszaknak; másrészt megsemmisít minden emberi elképzelést és az emberi hit és tudás minden régi módját is. Az előző két korszak munkája különböző emberi elképzelések szerint zajlott; ez a szakasz azonban teljesen megszünteti az emberi elképzeléseket, és ezzel maradéktalanul meghódítja az emberiséget. Móáb leszármazottainak meghódításán keresztül, a Móáb leszármazottai között végzett munkán keresztül Isten az egész világegyetemben minden embert meghódít. Ez az Ő munkája e szakaszának legfőbb jelentősége, és ez az Ő munkája e szakaszának legértékesebb aspektusa. Még ha te most tudod is, hogy alacsony rangú vagy, és hogy csekély értékű vagy, akkor is úgy fogod érezni, hogy a legörömtelibb dologgal találkoztál: nagy áldást örököltél, nagy ígéretet kaptál, és segíthetsz Isten e nagy művének megvalósításában. Megláttad Isten igaz arcát, ismered Isten eredendő természetét, és Isten akaratát teljesíted. Isten munkájának előző két szakasza Izráelben teljesedett be. Ha az Ő munkájának ez a szakasza az utolsó napokban is az izráeliták között valósulna meg, akkor nemcsak az egész teremtés hinné, hogy csak az izráeliták Isten kiválasztott népe, hanem Isten egész irányítási terve sem érné el kívánt hatását. Abban az időszakban, amikor az Ő munkájának két szakasza Izráelben valósult meg, nem valósult meg új munka – új korszakot elindító munka sem – a pogány nemzetek között. A munka mai szakasza – egy új korszak elindításának munkája – először a pogány nemzetek között valósul meg, ráadásul kezdetben Móáb leszármazottai között, és így indítja el az egész korszakot. Isten megdöntött az emberi elképzelésekben foglalt minden tudást, nem engedve, hogy bármennyi is megmaradjon belőle. Hódító munkája során megdöntötte az emberi elképzeléseket, az emberi tudás régi, korábbi módozatait. Hagyja, hogy az emberek lássák, hogy Istennél nincsenek szabályok, hogy Istenben nincs semmi régi, hogy az Ő munkája teljesen felszabadult, teljesen szabad, és hogy mindenben igaza van, amit tesz. Teljesen alá kell vetned magad minden munkának, amelyet Ő végez a teremtményei között. Minden munkának, amelyet Ő végez, van értelme, és az Ő akarata és bölcsessége szerint történik, nem pedig emberi döntések és elképzelések szerint. Ha valami hasznos az Ő munkája szempontjából, azt megteszi; és ha valami nem hasznos az Ő munkája szempontjából, azt nem teszi meg, függetlenül attól, hogy az mennyire jó! Ő munkálkodik, és munkájának kedvezményezettjeit és helyszínét az Ő munkájának értelmével és céljával összhangban választja ki. Munkája során nem ragaszkodik a múltbeli szabályokhoz, és nem követi a régi képleteket. Ehelyett munkáját az adott munka jelentőségének megfelelően tervezi meg. Végső soron így éri el a valódi hatást és a várt célt. Ha te ma nem érted ezeket a dolgokat, akkor ennek a munkának nem lesz hatása rád.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten az egész teremtés ura)

A két előző korszak munkájának egyik szakasza Izráelben, a másik pedig Júdeában valósult meg. Általánosságban elmondható, hogy e munka egyik szakasza sem hagyta el Izráelt, és mindkettő az első választott népen teljesedett be. Ennek eredményeként az izráeliták úgy vélik, hogy Jahve Isten csak az izráeliták Istene. Mivel Jézus Júdeában munkálkodott, ahol a keresztre feszítést bevégezte, a zsidók úgy tekintenek rá, mint a zsidó nép Megváltójára. Úgy gondolják, hogy Ő kizárólag a zsidók Királya, nem pedig más népeké; hogy Ő nem az az Úr, aki az angolokat megváltja, nem is az az Úr, aki az amerikaiakat, hanem az az Úr, aki az izráelitákat váltja meg; és hogy a zsidókat váltotta meg Izráelben. Valójában Isten minden dolgok Mestere. Ő az egész teremtés Istene. Ő nem csak az izráeliták és a zsidók Istene; Ő az egész teremtés Istene. Az Ő munkájának előző két szakasza Izráelben zajlott, ami bizonyos elképzeléseket alakított ki az emberekben. Azt hiszik, hogy Jahve Izráelben végezte a munkáját, hogy maga Jézus Júdeában teljesítette a munkáját, továbbá, hogy azért öltött testet, hogy munkáját végezze – és bárhogy is legyen, ez a munka nem terjedt ki Izráelen túlra. Isten nem munkálkodott az egyiptomiak vagy az indiaiak között; csak az izráeliták között dolgozott. Így alkotnak az emberek különféle elképzeléseket, és Isten munkáját egy bizonyos körben határolják le. Azt mondják, hogy amikor Isten munkálkodik, akkor azt a választott nép körében és Izráelben kell tennie; Isten az izráelitákon kívül nem munkálkodik senki máson, és a munkájának nincs nagyobb hatóköre. Különösen szigorúak akkor, amikor arról van szó, hogy a megtestesült Istent saját elképzelésüknek feleltessék meg, és nem engedik meg Neki, hogy Izráel határain kívülre lépjen. Nem csupán emberi elképzelések mindezek? Isten teremtette az egész eget és a földet és minden dolgot, az Ő műve az egész teremtés, hogyan korlátozhatná tehát munkáját csak Izráelre? Ha így lenne, mi értelme lett volna annak, hogy véghezvigye az egész teremtést? Ő teremtette az egész világot, és hatezer éves irányítási tervét nemcsak Izráelben, hanem a világegyetem minden emberén végrehajtotta. Függetlenül attól, hogy Kínában, az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban vagy Oroszországban él, minden ember Ádám leszármazottja; mindannyiukat Isten teremtette. Egyikük sem menekülhet ki a teremtés kereteiből, és egyikük sem tudja kivonni magát az „Ádám leszármazottja” címke alól. Mindannyian Isten teremtményei, mindannyian Ádám utódai, és mindannyian Ádám és Éva romlott leszármazottai is. Nemcsak az izráeliták Isten teremtményei, hanem minden ember; csakhogy egyesek átkozottak, mások pedig áldottak. Sok méltányolható dolog van az izráelitákban; Isten kezdetben rajtuk munkálkodott, mert ők voltak a legkevésbé romlottak. A kínaiak nem hasonlíthatók hozzájuk; ők sokkal alacsonyabb rendűek. Isten tehát kezdetben Izráel népe között munkálkodott, és munkájának második szakasza csak Júdeában valósult meg, ami sok elképzelést és szabályt hozott az embereknek. Valójában, ha Isten az emberi elképzelések szerint cselekedne, akkor csak az izráeliták Istene lenne, és így képtelen lenne kiterjeszteni munkáját a pogány nemzetekre, mert csak az izráeliták Istene lenne, nem pedig az egész teremtés Istene. A próféciák szerint Jahve neve a pogány nemzetek között fog felmagasztaltatni, és elterjed a pogány nemzetek között. Miért volt ez megjövendölve? Ha Isten csak az izráeliták Istene lenne, akkor csak Izráelben munkálkodna. Sőt, nem terjesztené ezt a munkát, és nem mondana ilyen próféciát. Mivel ezt a próféciát megtette, biztosan kiterjeszti munkáját a pogány nemzetekre, minden nemzetre és országra. Mivel ezt mondta, meg kell tennie; ez az Ő terve, hiszen Ő az Úr, aki az eget és a földet és minden dolgot teremtett, és az egész teremtés Istene. Függetlenül attól, hogy az izráeliták között vagy egész Júdeában munkálkodik-e, az a munka, amit Ő végez, az egész világegyetem és az egész emberiség munkája. Az a munka, amelyet Ő ma a nagy vörös sárkány nemzetében – egy pogány nemzetben – végez, még mindig az egész emberiség munkája. Izráel lehet az Ő földi munkájának kiindulópontja; hasonlóképpen Kína is lehet az Ő munkájának bázisa a pogány nemzetek között. Nem teljesítette-e most be azt a próféciát, hogy „Jahve neve a pogány nemzetek között is felmagasztaltatik”? A pogány nemzetek között végzett munkájának első lépése ez a munka; a munka, amelyet a nagy vörös sárkány nemzetében végez. Az, hogy a megtestesült Isten ezen a földön munkálkodik, és ezen átkozott népek között dolgozik, különösen ellentmond az emberi elképzeléseknek; ezek a legalacsonyabb rendű népek, nincs értékük, és Jahve a kezdetben elhagyta őket. Az embereket elhagyhatják más emberek, de ha Isten elhagyja őket, akkor senki sem nélkülözi jobban a társadalmi rangot, senki sem alacsonyabb értékű. Isten teremtménye számára a Sátántól való megszállás vagy az emberek általi elhagyatottság nagyon fájdalmas érzés – de egy teremtmény számára, akit a Teremtő elhagyott, az azt jelenti, hogy már nem lehet alacsonyabb rangja. Móáb leszármazottai átkozottak voltak, és ebben az elmaradott országban születtek; kétségtelen, hogy a sötétség befolyása alatt álló emberek közül Móáb leszármazottai rendelkeznek a legalacsonyabb státusszal. Mivel e nép eddig is a legalacsonyabb rangú volt, a rajtuk végzett munka képes a legjobban megdönteni az emberi elképzeléseket, és egyben a leghasznosabb Isten hatezeréves irányítási tervének egésze szempontjából is. Az ilyen munka elvégzése ezek között az emberek között a legjobb módja az emberi elképzelések megdöntésének, és ezzel Isten elindít egy korszakot; ezzel lerombol minden emberi elképzelést; ezzel lezárja az egész Kegyelmi Korszak munkáját. Az első munkáját Júdeában, Izráel határain belül végezte; a pogány nemzetek között nem végzett semmilyen munkát az új korszak elindítására. A munka utolsó szakaszát nemcsak a pogányok között végzi, hanem még inkább az átkozottak között. Ez a pont az a bizonyíték, amely a leginkább képes megalázni a Sátánt, és így Isten „válik” a világegyetemben az egész teremtés Istenévé, minden dolgok Urává, az imádat tárgyává minden élő számára.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten az egész teremtés ura)