Az emberek régóta hisznek Istenben, de a legtöbbjük nem érti, mit jelent az „Isten” szó, és csak értetlenül követik. Fogalmuk sincs, hogy pontosan miért kellene az embernek hinnie Istenben, vagy hogy mi az Isten. Ha az emberek csak azt tudják, hogy hinni kell Istenben és követni kell Istent, de azt nem, hogy mi az Isten, és nem is ismerik Istent, akkor ez nem csak egy óriási nagy vicc? Annak ellenére, hogy az emberek idáig eljutva tanúi voltak már sok mennyei misztériumnak, és sok mélyreható tudásról hallottak, amelyet az ember még soha nem értett meg, sokat nem ismernek a legelemibb igazságok közül, amelyeken az ember még sohasem tűnődött. Egyesek azt mondhatják: „Sok éven át hittünk Istenben. Hogy ne tudnánk, mi az Isten? Vajon nem kicsinyelsz le minket azáltal, hogy ezt mondod?” A valóságban azonban, bár az emberek ma is követnek Engem, semmit sem tudnak a mai munkáról, és még a legkézenfekvőbb és legegyszerűbb kérdéseket sem képesek felfogni, nemhogy a legösszetettebb kérdéseket, mint amilyenek az Istenre vonatkozóak. Tudd meg, hogy azokat a kérdéseket a legfontosabb megértened, amelyekkel nem foglalkozol, amelyeket nem ismertél fel, mert te csak a tömeget követed, nem figyelve arra és nem törődve azzal, hogy mivel kellene felvértezned magad. Valóban tudod, hogy miért kellene hinned Istenben? Valóban tudod, hogy mi az Isten? Valóban tudod, hogy mi az ember? Mint Istenben hívő ember, ha nem érted meg ezeket a dolgokat, vajon nem veszíted el az Istenben hívő ember méltóságát? Az Én munkám ma ez: az emberek értsék meg önnön lényegüket, értsék meg mindazt, amit Én teszek, és ismerjék meg Isten igazi arcát. Ez az irányítási tervem záró aktusa, munkám utolsó szakasza. Ezért mondom el nektek előre az élet minden misztériumát, hogy elfogadhassátok őket Tőlem. Mivel ez a végső korszak munkája, el kell mondanom nektek minden olyan életigazságot, amelyet eddig soha nem fogadtatok el – habár ezt képtelenek vagytok felfogni vagy elviselni –, mert egyszerűen túlságosan sok hiányosságotok van és nem vagytok kellően felszerelkezve. Lezárom a munkámat; befejezem a munkát, amit el kell végeznem, és elmondom nektek mindazt, amire megbízást adtam nektek, nehogy újra eltévelyedjetek, és bedőljetek a gonosz ármányainak, amikor leszáll a sötétség. Sok olyan út van, amelyet nem értetek, és sok olyan dolog, amelyről nincs tudomásotok. Annyira tudatlanok vagytok; nagyon jól ismerem az érettségeteket és az elégtelenségeiteket. Ezért, bár sok olyan szó van, amelyet képtelenek vagytok felfogni, mégis hajlandó vagyok elmondani nektek mindezeket az igazságokat, amelyeket eddig soha nem fogadtatok el, mert folyamatosan aggódom, hogy a jelenlegi érettségetek közepette képesek vagytok-e szilárdan megállni a Mellettem tett tanúságtételetekben. Nem arról van szó, hogy nem tartalak sokra titeket; mind olyan állatok vagytok, amelyek még nem estek át a formális kiképzésemen, és egyáltalán nem látom, hogy mennyi dicsőség lakozik bennetek. Bár sok energiát fordítottam arra, hogy dolgozzak rajtatok, úgy tűnik, hogy kevés pozitív alkotórészetek van, a negatív alkotórészeket pedig sehol nem lehet megtalálni; ez csupán egy olyan bizonyságtétel, amely szégyent hoz a Sátánra. Szinte minden más, ami bennetek van, a Sátán mérge. Úgy tűntök számomra, mint akik számára nincsen üdvösség. Ahogy a dolgok állnak, ránézek különböző arckifejezéseitekre és viselkedésetekre, és végül megismerem igazi érettségeteket. Ezért nyugtalankodom mindig miattatok: Ha magatokra lennétek hagyva az életben, tényleg jobb helyzetben lennétek, vagy ahhoz hasonlóban, mint amilyenben ma vagytok? A gyermeki érettségetek nem nyugtalanít benneteket? Tudtok valóban olyanok lenni, mint Izráel választott népe – hűségesek Hozzám, és csakis Hozzám, mindenkor? Ami bennetek feltárul, az nem a szüleiktől távol lévő gyermekek csintalansága, hanem a gazdájuk ostorának hatósugarán kívülre került állatokból előtörő bestialitás. Meg kell ismernetek a természeteteket, ami egyben közös gyengeségetek is; mindannyiótok közös betegsége. Ezért egyetlen figyelmeztetésem számotokra ma az, hogy álljatok szilárdan a mellettem tett tanúságtételetekben. Semmilyen körülmények között ne engedjétek, hogy a régi betegség újra fellángoljon. A tanúságtétel a legfontosabb – ez a munkám lényege. Nektek úgy kell elfogadnotok szavaimat, ahogyan Mária elfogadta Jahve kinyilatkoztatását, amely álmában érkezett hozzá: hitt, majd pedig alávetette magát. Csak ez minősül erényesnek. Mert ti vagytok azok, akik a legtöbbet hallják szavaimat, akiket a leginkább megáldottam. Nektek adtam minden értékes tulajdonom, mindent nektek adományoztam, az értéketek mégis nagymértékben különbözik Izráel népének értékétől – egyszerűen ég és föld a különbség. De hozzájuk képest ti sokkal többet kaptatok; míg ők kétségbeesetten várják megjelenésemet, ti kellemes napokat töltötök Velem, részesülve bőségemből. E különbség fényében, mi jogosít fel titeket arra, hogy civakodjatok és veszekedjetek Velem, és a részeteket követeljétek a tulajdonomból? Hát nem kaptatok már sokat? Én oly sokat adok nektek, de ti csak szívszorító szomorúságot és aggodalmat, fékezhetetlen haragot és elégedetlenséget adtok Nekem cserébe. Annyira visszataszítóak vagytok – ugyanakkor szánalomra méltók is, ezért nincs más választásom, mint lenyelni minden haragomat, és újra és újra hangot adni ellenvetéseimnek veletek szemben. Több ezer éves munkám során sohasem tiltakoztam az emberiségnél, mert rájöttem, hogy az emberiség fejlődése során csak a köztetek lévő átverések váltak a leghíresebbekké, mint értékes örökségek, amelyeket régi idők híres ősei hagytak rátok. Mennyire gyűlölöm azokat az emberi mivoltukból kivetkőzött disznókat és kutyákat. Túlságosan hiányzik belőletek a lelkiismeret! Túlságosan alantas jelleműek vagytok! Túlságosan megkeményedett a szívetek! Ha ilyen szavakat és munkát szántam volna az izráelitákra, már régen dicsőséget szereztem volna. De köztetek ez elérhetetlen; rátok csak a kegyetlen mellőzés, az elutasítás és a kifogások jellemzőek. Az érzékeitek túlságosan tompák, és teljesen értéktelenek vagytok!

Mindeneteket az Én munkámnak kell szentelnetek. Olyan munkát kell végeznetek, amely hasznomra válik. Hajlandó vagyok elmagyarázni nektek mindent, amit nem értetek, hogy elnyerjétek Tőlem mindazt, amiben hiányt szenvedtek. Megszámlálhatatlan hiányosságotok ellenére hajlandó vagyok folytatni a munkát, amit rajtatok kell elvégeznem, megadva nektek a végső irgalmamat, hogy profitáljatok Belőlem, és elnyerjétek a dicsőséget, ami nincs meg bennetek, és amit a világ soha nem látott. Oly sok éven át dolgoztam, de mégsem ismert meg Engem soha, egyetlen ember sem. Hajlandó vagyok olyan titkokat elmondani nektek, amelyeket még soha senki másnak nem mondtam el.

Az emberek között Én voltam a Lélek, akit nem láthattak, a Lélek, akivel soha nem tudtak kapcsolatba lépni. A földi munkám három szakasza (a világ teremtése, a megváltás és a pusztítás) miatt különböző időpontokban (soha nem nyilvánosan) jelenek meg közöttük, hogy elvégezzem közöttük a munkámat. Először a Megváltás Korában jártam az emberek között. Természetesen zsidó családba érkeztem; ilyeténképpen a zsidók voltak az elsők, akik látták Isten földi eljövetelét. Azért személyesen végeztem el ezt a munkát, mert a megtestesült, hús-vér testemet akartam használni vétekáldozatként, hogy elvégezzem megváltási munkámat. Így a Kegyelem Kora-beli zsidók voltak az elsők, akik megláttak Engem. Ez volt az első alkalom, amikor testet öltve munkálkodtam. A Királyság Korában az Én munkám a hódítás és a tökéletesítés, ezért még mindig a hús-vér testben végzem pásztori munkámat. Ez a második alkalom, hogy a hús-vér testben munkálkodom. A munka utolsó két szakaszában az emberek már nem a láthatatlan, megfoghatatlan Lélekkel kerülnek kapcsolatba, hanem egy olyan személlyel, aki a hús-vér testben megvalósult Lélek. Így az ember szemében ismét emberré válok, és cseppet sem tűnök Istennek. Sőt, az Isten, akit az emberek látnak, nemcsak férfi, hanem nő is, ami a legmegdöbbentőbb és leginkább zavarba ejtő számukra. Ismételt, rendkívüli munkám darabokra törte a sok-sok éve fennálló régi hiedelmeket. Az emberek megdöbbennek! Isten nem csupán a Szentlélek, a Lélek, a hétszeresen felerősödött Lélek vagy a mindent átfogó Lélek, hanem ember is – egy közönséges ember, egy kivételesen hétköznapi ember. Ő nemcsak férfi, hanem nő is. Abban hasonlítanak, hogy mindketten emberektől születtek, és abban különböznek, hogy egyikük a Szentlélektől fogant, a másikat pedig ember szülte, bár közvetlenül a Lélektől származik. Abban hasonlítanak, hogy Isten mindkét megtestesült teste felvállalta az Atya Isten munkáját, és abban különböznek, hogy egyikük a megváltás munkáját vitte véghez, míg másikuk a hódítás munkáját végzi. Mindketten az Atya Istent képviselik, de egyikük a Megváltó, aki tele van szerető kedvességgel és irgalommal, másikuk pedig az igazságosság Istene, aki tele van haraggal és ítélettel. Egyikük a Legfelsőbb Vezér, aki elindította a megváltás munkáját, míg másikuk az igazságos Isten, aki beteljesíti a hódítás munkáját. Az egyik a Kezdet, a másik a Vég. Az egyik a bűntelen hús-vér test, míg a másik a megváltást beteljesítő, a munkát folytató, és soha nem bűnös hús-vér test. Ők mindketten ugyanaz a Lélek, de különböző hús-vér testben lakoznak, különböző helyeken születtek, és több ezer év választja el őket egymástól. Azonban minden munkájuk kölcsönösen kiegészíti egymást, soha nem mondanak ellent egymásnak, és egyenrangúként lehet beszélni róluk. Mindkettő ember, de az egyik kisfiú volt, a másik pedig kislány. Mindezen sok év alatt, az emberek nemcsak a Lelket és nemcsak egy embert, egy férfit láttak, hanem sok olyan dolgot is, amelyek nincsenek összhangban az emberi elképzelésekkel; ilyeténképpen az emberek soha nem képesek teljesen kifürkészni Engem, és továbbra is félig hisznek, félig kételkednek Bennem – mintha valóban léteznék, de mégis csak egy illuzórikus álom lennék –, ezért van az, hogy az emberek a mai napig nem tudják, mi az Isten. Tényleg össze tudsz foglalni Engem egy egyszerű mondatban? Valóban azt mered mondani, hogy „Jézus nem más, mint Isten, és Isten nem más, mint Jézus”? Tényleg vagy olyan bátor, hogy azt mondd: „Isten nem más, mint a Lélek, és a Lélek nem más, mint Isten”? Merészeled-e mondani, hogy „Isten csupán egy testet öltött ember”? Tényleg van bátorságod azt állítani, hogy „Jézus képmása Isten nagyszerű képmása”? Képes vagy az irodalmi tehetségedet arra használni, hogy alaposan elmagyarázd Isten természetét és képmását? Tényleg azt mered mondani, hogy „Isten csak férfiakat teremtett, nőket nem, a saját képmására”? Ha ezt mondod, akkor egyetlen nő sem lenne a kiválasztottjaim között, még kevésbé lennének a nők az emberiség egyik osztálya. Most már tényleg tudod, hogy mi az Isten? Isten ember? Isten Lélek? Isten valóban férfi? Csak Jézus tudja elvégezni a munkámat? Ha a fentiek közül csak egyet választasz lényegem összefoglalására, akkor egy odaadó hívő vagy, aki rendkívül tudatlan. Ha csak egyszer végezném a megtestesülés munkáját, vajon behatárolnátok Engem? Tényleg egyetlen pillantással teljesen meg tudsz Engem érteni? Tényleg teljesen össze tudsz Engem foglalni az alapján, amivel az életed során találkoztál? Ha mindkét megtestesülésemben ugyanazt a munkát végezném, hogyan látnátok Engem? Örökre ott hagynátok Engem, a keresztre szegezve? Lehet Isten olyan egyszerű, mint ahogy állítod?

Bár a hitetek nagyon őszinte, egyikőtök sem képes teljes magyarázatot adni Rólam, senki sem tud tanúságot tenni az összes tényről, amit láttok. Gondoljatok bele: ma a legtöbben közületek nem foglalkoznak rendes feladatokkal, helyette a testi vágyakat hajszolják, a test vágyait elégítik ki, és átadják magukat a testi vágyaknak. Kevés igazsággal rendelkeztek. Hogyan tudtok hát tanúságot tenni mindarról, amit láttatok? Valóban bíztok abban, hogy a tanúim lehettek? Ha eljön a nap, amikor nem tudsz tanúságot tenni mindarról, amit ma láttál, akkor elveszítetted egy teremtett lény funkcióját, és létezésednek nem lesz semmi értelme. Méltatlan leszel arra, hogy ember légy. Azt is mondhatnánk, hogy nem leszel ember! Mérhetetlen munkát végeztem rajtatok, de mivel jelenleg soha nem próbálsz megtanulni semmit, mindenben tudatlan maradsz, és hiába végzel munkát, amikor eljön a munkám terjesztésének ideje, te csak bámulni fogsz kifejezéstelen tekintettel, szótlanul és teljesen haszontalanul. Vajon nem bűnösként fogsz majd bevonulni a történelembe? Amikor eljön az idő, vajon nem fogod a legmélyebb megbánást érezni? Nem fogsz csüggedésbe süllyedni? Minden mai munkámat nem tétlenség okán és unalomból végzem, hanem azért, hogy megalapozzam jövőbeli munkámat. Nem arról van szó, hogy zsákutcába jutottam, és valami újjal kell előállnom. Meg kellene értened a munkámat; ezt nem egy utcán játszó gyermek végzi, hanem Én végzem Atyám képviseletében. Tudnotok kell, hogy mindezt nem Én magam teszem, hanem inkább Atyámat képviselem. A ti szerepetek mindeközben egyszerűen az, hogy kövessetek, vessétek alá magatokat, változzatok meg, és tegyetek bizonyságot. Azt kell megértenetek, hogy miért kellene hinnetek Bennem; ez a legfontosabb kérdés, amit mindannyiótoknak meg kell értenetek. Atyám, az Ő dicsőségére, mindnyájatokat eleve elrendelt Számomra attól a pillanattól fogva, hogy megteremtette a világot. Az Én munkámért és az Ő dicsőségéért rendelt el eleve titeket. Atyám miatt hisztek Bennem; Atyám eleve elrendelése miatt követtek Engem. Mindez nem a ti saját választásotok. Még fontosabb, hogy megértsétek, ti vagytok azok, akiket Atyám Nekem adományozott azzal a céllal, hogy bizonyságot tegyetek Mellettem. Mivel Ő Nekem adományozott titeket, tartanotok kell magatokat ahhoz az úthoz, amelyet Én adományozok nektek, valamint ahhoz az úthoz és azokhoz a szavakhoz, amelyekre tanítalak titeket, mert a ti kötelességetek, hogy tartsátok magatokat az Én utamhoz, és ez a Bennem való hitetek eredeti célja. Ezért ezt mondom nektek: Ti csupán olyan emberek vagytok, akiket Atyám Nekem adományozott, hogy tartsátok magatokat az Én utamhoz. Ti azonban csak hisztek Bennem, de nem tartoztok Hozzám, mert nem az izráelita családból valók vagytok, hanem az ősi kígyó fajtája vagytok. Csak annyit kérek tőletek, hogy tegyetek bizonyságot Mellettem, de ma követnetek kell az Én utamat. Mindez a jövőbeli bizonyságtétel érdekében van. Ha ti csak hallgatjátok az Én utamat, az értéktelen, és elvész annak jelentősége, hogy Atyám Nekem adományozott titeket. Amit még el akarok mondani nektek, az a következő: Nektek követnetek kell az Én utamat.