Azok, aki Istent szeretik, örökké élnek majd az Ő fényében

A legtöbb ember Istenbe vetett hitének lényege a vallásos meggyőződés: képtelenek szeretni Istent, és csupán robotként tudják követni Őt, képtelenül arra, hogy valóban sóvárogjanak Isten után vagy imádják Őt. Mindössze csendesen követik Őt. Sok ember hisz Istenben, ám igen kevesen vannak, akik szeretik Istent; ők csupán „tisztelik” Istent, mivel félnek a szerencsétlenségtől, vagy pedig „csodálják” Istent, mivel Ő magasztos és hatalmas – tiszteletükben és csodálatukban azonban nincs szeretet, sem valódi vágyakozás. Tapasztalásaikban az igazság apró részleteit kutatják, vagy pedig jelentéktelen misztériumokat. A legtöbb ember csupán követ, áldásra halászva zavaros vizekben; nem az igazságot kutatják, sem nem engedelmeskednek igazán Istennek, hogy részesüljenek áldásaiban. Az összes ember Istenbe vetett hitének léte értelmetlen, érték nélküli, és személyes megfontolásaik, valamint törekvéseik töltik meg; nem azért hisznek Istenben, hogy szeressék Istent, hanem annak kedvéért, hogy áldást nyerjenek. Sok ember kedve szerint cselekszik; azt teszik, amit akarnak, és sosem veszik figyelembe Isten érdekeit, sem azt, hogy amit tesznek, összhangban áll-e Isten akaratával. Az efféle emberek az igaz hitet sem érhetik el, nemhogy az Isten iránti szeretetet. Isten lényege nem csupán arra való, hogy az ember higgyen benne; hanem arra, hogy az ember szeresse. Ám sokan, akik hisznek Istenben, képtelenek felfedezni ezt a „titkot”. Az emberek nem merik szeretni Istent, sem szeretni nem próbálják Őt. Sosem fedezték fel, hogy oly sok minden van, ami szerethető Istenben; sosem fedezték fel, hogy Isten az az Isten, aki szereti az embert, és hogy Ő az az Isten, akit az ember szerethet. Isten szeretetreméltóságát az Ő munkája fejezi ki: az emberek csak akkor lelhetnek rá szeretetreméltóságára, amikor megtapasztalják az Ő munkáját; csupán tényleges tapasztalataikban értékelhetik Isten szeretetreméltóságát; és anélkül, hogy a való életben észlelné, senki sem fedezheti fel Isten szeretetreméltóságát. Oly sok szeretni való van Istenben, ám anélkül, hogy ténylegesen kapcsolatot ápolnának Vele, az emberek képtelenek felfedezni azt. Más szóval, ha Isten nem válna testté, az emberek képtelenek lennének igazán kapcsolatba kerülni Vele, és ha képtelenek lennének ténylegesen kapcsolódni Hozzá, az Ő munkáját sem tudnák megtapasztalni – így aztán Isten iránti szeretetüket sok-sok hamisság és képzelődés szennyezné. A mennyei Isten iránti szeretet nem oly valóságos, mint a földi Isten iránti szeretet, ugyanis az emberek mennyei Istenről alkotott ismerete inkább képzeletükön alapszik, mint azon, amit saját szemükkel láttak és amit személyesen megtapasztaltak. Amikor Isten a földre jön, az emberek megláthatják valóságos tetteit és szeretetreméltóságát, és mindent láthatnak az Ő gyakorlatias és normális természetéből, amelyek összesége sok ezerszer valóságosabb, mint a mennyei Istenről alkotott tudás. Függetlenül attól, hogy az emberek mennyire szeretik a mennyei Istent, ebben a szeretetben semmi valóságos nincs, és emberi képzetekkel teli. Nem számít, mennyire kevés a szeretetük a földi Isten iránt, ez a szeretet valóságos; még ha kevés is van belőle, akkor is valódi. Isten valóságos munkán keresztül ismerteti meg Magát az emberekkel, és ezen az ismereten keresztül nyeri el szeretetüket. Úgy van ez, mint Péterrel: ha nem élt volna Jézussal, lehetetlen lett volna számára, hogy imádja Jézust. Hasonlóképp épült Jézus iránti hűsége a Jézussal való kapcsolatára. Hogy megszerettesse Magát az emberrel, Isten az emberek közé jött és együtt él velük, és minden, amit az emberrel láttat és amit Általa megtapasztal, Isten valósága.

A valóságot és a tények eljövetelét Isten az emberek tökéletesítésére használja; Isten szavai az emberek Általa történő tökéletesítésének egy részét teljesítik, és ez az útmutatás munkája, valamint az út megnyitása. Nevezetesen, Isten szavaiban meg kell találnod a gyakorlat útját és a látomások ismeretét. Eme dolgok megértésével az embernek lesz egy útja és lesznek látomásai a tényleges gyakorlatában, és képes lesz megvilágosodást nyerni Isten szavain keresztül; képes lesz megérteni, hogy ezek a dolgok Istentől származnak, és képes lesz sok mindent felismerni. A megértést követően az embernek azonnal be kell lépnie ebbe a valóságba, és Isten szavait kell használnia Isten megelégítésére valóságos életében. Isten minden dologban vezetni fog téged, és megmutatja a gyakorlás útját, emellett megérezteti veled, hogy Ő különösen szeretetreméltó, és lehetővé teszi számodra, hogy meglásd, Isten munkájának minden lépése benned a tökéletesítésedet célozza. Ha látni kívánod Isten szeretetét, ha igazán meg óhajtod tapasztalni Isten szeretetét, akkor mélyen a valóságba kell merülnöd, mélyre kell merülnöd a való életbe, és meglátni, hogy minden, amit Isten tesz, szeretet és üdvösség, hogy Ő mindent azért tesz, hogy képessé tegye az embert maga mögött hagyni azt, ami tisztátalan, és hogy finomítsa az emberben azokat a dolgokat, amelyek nem képesek Isten akaratát teljesíteni. Isten szavakat használ az ember ellátására; úgy rendezi a való élet körülményeit, hogy az emberek tapasztaljanak, és ha az emberek eszik és isszák Isten szavainak sokaságát, akkor, amikor ténylegesen a gyakorlatba ültetik azokat, minden nehézséget meg tudnak oldani az életükben, Isten számos igéjét felhasználva. Tudniillik, rendelkezned kell Isten szavaival ahhoz, hogy mélyen a valóságba merülj; ha nem eszed és iszod Isten szavait, és Isten munkája nélkül való vagy, nem lesz utad a való életben. Ha sosem eszed vagy iszod Isten igéit, összezavarodsz, amikor valami történik veled. Csak azt tudod, hogy szeretned kellene Istent, ám képtelen vagy mindenféle különbségtételre, és nincs gyakorlati ösvényed; zavarodott és értetlen vagy, és időnként még azt is hiszed, hogy a test kielégítésével Istent is megelégíted – mindez annak a következménye, hogy nem eszed és iszod Isten szavait. Nevezetesen, ha Isten szavainak segítsége nélkül vagy, és csupán tapogatózol a valóságban, alapvetően képtelen vagy megtalálni a gyakorlás ösvényét. Az efféle emberek egyszerűen nem értik, mit jelent hinni Istenben, és még kevésbé értik, mit jelent szeretni Istent. Ha Isten igéinek megvilágosítását és irányadását használva gyakran imádkozol és vizsgálódsz és kutatsz, és ezen keresztül felfedezed azt, amit a gyakorlatba kellene ültetned, megtalálod a lehetőségeket a Szentlélek munkájára, igazán együttműködsz Istennel, és nem vagy zavarodott, sem értetlen, akkor lesz utad a való életben, és valóban megelégíted Istent. Amikor eleget tettél Istennek, Isten útmutatása lesz benned, és igazán Isten áldotta leszel, ami az öröm érzésével tölt majd el: felettébb megtisztelve érzed magad, hogy eleget tettél Istennek, különösen tündöklőnek érzed magad belül, szívedben pedig tiszta és békés leszel. Lelkiismereted vigaszra lel és vádaktól mentes lesz, és jóleső érzés tölt el, amikor fivéreiddel és nővéreiddel találkozol. Ezt jelenti Isten szeretetének élvezete, és csak ez az Istenben lelt valódi öröm. Azt, hogy Isten szeretetét élvezhessék, az emberek csak tapasztalat által érhetik el: a nehézségek megtapasztalásával és azt megtapasztalva, hogy az igazságot a gyakorlatban alkalmazzák, elnyerik Isten áldásait. Ha csupán mondod, hogy Isten valóban szeret téged, hogy Isten igazán súlyos árat fizetett az emberekért, hogy türelmesen és kedvesen oly sok szót szólt, és mindig megváltja az embereket – az, hogy ezen szavakat mondod, csupán az Istenben lelt gyönyörűség egyik oldala. Ezzel szemben a nagyobb gyönyörűség – a valódi gyönyörűség – az, amikor az emberek a gyakorlatba ültetik az igazságot a való életükben, minek utána békések és tiszták a szívükben. Nagy indíttatást éreznek belül, és érzik, hogy Isten igen szeretnivaló. Érezni fogod, hogy az ár, amit fizettél, több mint méltányos. Ha nagy árat fizettél erőfeszítéseiddel, különösen ragyogónak érzed majd magad odabenn: érezni fogod, hogy valóban élvezed Isten szeretetét, és megérted, hogy Isten elvégezte az üdvözítés munkáját az emberekben, hogy az Ő embert illető finomítása arra szolgál, hogy megtisztítsa őket, és hogy Isten próbára teszi az embereket, megvizsgálandó, hogy igazán szeretik-e Őt. Ha mindig ily módon gyakorlod az igazságot, fokozatosan egy világos tudást szerzel Isten munkájának nagyjáról, és akkor érezni fogod, hogy Isten szavai kristályhoz hasonlóan tiszták előtted. Ha világosan megértesz sok igazságot, érezni fogod, hogy minden dolgot egyszerű a gyakorlatba ültetni, hogy bármilyen gondon és bármely kísértésen úrrá tudsz lenni, és látni fogod, hogy semmi sem jelent problémát neked, ami igen felszabadít és szabaddá tesz téged. Ebben a pillanatban élvezni fogod Isten szeretetét, és Isten igaz szeretete már leszállt rád. Isten azokat áldja meg, akiknek vannak látomásai, akik birtokában vannak az igazságnak, akiknek van tudása, és akik igazán szeretik Őt. Ha az emberek meg kívánják látni Isten szeretetét, gyakorolniuk kell az igazságot a való életben, hajlandónak kell lenniük elviselni a fájdalmat és le kell mondaniuk arról, amit szeretnek, hogy megelégítsék Istent, és a szemükbe gyűlt könnyek ellenére így is képesnek kell lenniük eleget tenni Isten szívének. Ily módon Isten bizonyosan megáld téged, és ha elviseled az efféle nehézséget, azt a Szentlélek munkája követi majd. A való élet és Isten szavainak megtapasztalása révén az emberek megláthatják Isten szeretetreméltóságát, és csak miután megízlelték Isten szeretetét, tudják Őt igazán szeretni.

Azok, akik Istent szeretik, azok, akik az igazságot szeretik, és minél inkább a gyakorlatba ültetik az igazságot az igazságot szeretők, annál többet birtokolnak belőle; minél többet alkalmazzák a gyakorlatban, annál többet birtokolnak Isten szeretetéből; és minél többet alkalmazzák a gyakorlatban, annál inkább megáldja őket Isten. Ha mindig így gyakorolsz, Isten irántad érzett szeretete fokozatosan képessé tesz, hogy láss, épp ahogyan Péter megismerte Istent: Péter azt mondta, hogy Istennek nem csupán arra való bölcsessége van, hogy megteremtse a mennyeket és a földet és minden dolgot, hanem emellett ahhoz is elég bölcs, hogy valódi munkát végezzen az emberekben. Péter azt mondta, hogy Ő nem csupán azért érdemes az emberek szeretetére, mert megteremtette a mennyeket és a földet és minden dolgot, hanem emellett arra való képességéért is, hogy megteremtse az embert, megváltsa az embert, tökéletessé tegye az embert és szeretetével ajándékozza meg az embert. Péter azt is mondta, hogy sok minden van Benne, ami érdemes az ember szeretetére. Péter így szólt Jézushoz: „A mennyek és a föld és minden dolog teremtése az egyetlen ok, amiért megérdemled az emberek szeretetét? Több van Benned, ami szeretetreméltó. A való életben cselekszel és mozogsz, a Lelked megérint a bensőmben, fegyelmezel engem, szemrehányást teszel nekem – ezek a dolgok még inkább érdemesek az emberek szeretetére.” Ha meg akarod látni és tapasztalni Isten szeretetét, akkor a való életben kell vizsgálódnod és kutatnod, és hajlandónak kell lenned félretenned saját testedet. Meg kell hoznod ezt a döntést. Olyannak kell lenned, aki elszánt, aki képes minden dologban eleget tenni Istennek, lustaság nélkül és anélkül, hogy testi örömök után sóvárogna, aki nem a testért, hanem Istenért él. Lehetnek olyan idők, amikor nem elégíted meg Istent. Ez azért van, mert nem érted Isten akaratát; legközelebb, még ha több erőfeszítést követel is, Neki kell megfelelned, nem pedig a testet kielégítened. Amikor ily módon tapasztalsz, akkor megismerted Istent. Látni fogod, hogy Isten meg tudja teremteni a mennyeket és a földet és minden dolgot, hogy testet öltött, hogy az emberek tényleg lássák Őt és tényleg kapcsolatba kerüljenek Vele; látni fogod, hogy képes az emberek között járni, és hogy a Lelke tökéletessé tudja tenni az embereket a való világban, lehetővé téve számukra, hogy meglássák az Ő szeretetreméltóságát és megtapasztalják fegyelmezését, fenyítését és áldásait. Ha mindig ily módon tapasztalsz, a való életben elválaszthatatlan leszel Istentől, és ha egy napon az Istennel való kapcsolatod többé nem lesz normális, képes leszel elviselni a szemrehányást és megbánást érezni. Amikor normális a kapcsolatod Istennel, sosem vágysz majd arra, hogy elhagyd Istent, és ha egy napon Isten azt mondja, elhagy téged, félni fogsz, és azt mondod majd, inkább meghalnál, mint hogy Isten elhagyjon. Amint ilyen érzelmeid lesznek, úgy fogod érezni, hogy képtelen vagy elhagyni Istent, és ily módon lesz egy alapod, és valóban élvezni fogod Isten szeretetét.

Az emberek gyakran beszélnek arról, miszerint hagyják, hogy Isten legyen az életük, tapasztalatuk azonban még nem érte el azt a pontot. Csupán mondod, hogy Isten az életed, hogy Ő mindennap vezet téged, hogy minden egyes nap eszed és iszod a szavait, és hogy mindennap imádkozol Hozzá, így az életeddé vált. Azok tudása, akik ezt mondják, meglehetősen felszínes. Sok emberben nincs alap; Isten szavai elültettettek bennük, ám még ki kell sarjadniuk, nem is beszélve arról, hogy még egyáltalán nem teremtek gyümölcsöt. Milyen mértékű tapasztalatot szereztél mostanáig? Csak most, miután Isten rákényszerített, hogy eljuss idáig, érzed, hogy nem tudod elhagyni Istent. Egy napon, amikor a tapasztalatod elért egy bizonyos pontot, ha Isten azt akarná, hogy elhagyd, képtelen lennél rá. Mindig úgy fogod érezni, hogy nem tudsz létezni anélkül, hogy Isten lakozna benned; megleszel férj, feleség vagy gyerekek nélkül, család nélkül, anya vagy apa nélkül, a testi élvezetek nélkül, de nem tudsz meglenni Isten nélkül. Isten nélkül lenni olyan lenne, mintha életedet vesztenéd; képtelen lennél Isten nélkül élni. Amikor eddig a pontig jutsz tapasztalataidban, akkor már elérted a célod Istenbe vetett hitedben, és ily módon Isten az életeddé vált, a létezésed alapjává lett. Soha többé nem leszel képes elhagyni Istent. Amikor eddig jutsz majd a tapasztalásban, akkor élvezted már igazán Isten szeretetét, és amikor kellően közeli kapcsolatod van Istennel, Ő lesz a te életed, a te szereteted, és akkor imádkozol majd Istenhez, és ezt mondod: „Ó, Istenem! Nem tudlak elhagyni Téged. Az életem vagy. Minden más nélkül megvagyok – ám Nélküled nem élhetek tovább.” Ez az emberek valódi érettsége; ez a való élet. Egyesek rákényszerültek, hogy eljussanak odáig, ahol ma tartanak: menniük kell tovább, akár akarnak, akár nem, és mindig úgy érzik, mintha kutyaszorítóba kerültek volna. Meg kell tapasztalnod, hogy Isten az életed, hogy ha Istent elvennék a szívedből, az olyan lenne, mintha életedet veszítenéd; Istennek az életednek kell lennie, és neked képtelennek kell lenned elhagyni Őt. Ily módon valóban megtapasztalod majd Istent, és ekkor, amikor szereted Istent, igazán szeretni fogod Őt, és ez egy páratlan, tiszta szeretet lesz. Egy napon, amikor tapasztalataid olyanok, hogy életed elért egy bizonyos ponthoz, amikor Istenhez imádkozol, és eszed is iszod Isten szavait, belül képtelen leszel elhagyni Istent, sem elfelejteni nem tudod Őt, még ha akarnád sem. Ekkorra Isten az életeddé vált; megfeledkezhetsz a világról, megfeledkezhetsz a feleségedről, a férjedről vagy a gyermekeidről, de nagyon nehéz lesz megfeledkezned Istenről – lehetetlen lenne így tenned, ez a te igazi életed és az Isten iránti igaz szereteted. Amikor az emberek Isten iránti szeretete elér egy bizonyos pontot, semmi más iránti szeretetük nem érhet fel Isten iránti szeretetükkel; Isten iránti szeretetük áll az első helyen. Ily módon minden másról képes vagy lemondani, és hajlandó vagy elfogadni az Istentől származó minden foglalkozást és nyesegetést. Amikor eléred a minden mást felülmúló Isten iránti szeretetet, a valóságban és Isten szeretetében élsz majd.

Amint Isten az életté válik az emberekben, az emberek képtelenné válnak elhagyni Istent. Nem Isten teszi ezt? Nincs ennél nagyobb tanúságtétel! Isten egy bizonyos pontig munkálkodott; azt mondta az embereknek, hogy szolgáljanak, hogy legyenek megfenyítve vagy leljék halálukat, és az emberek nem hátráltak meg, ami azt mutatja, hogy Isten meghódította őket. Az emberek, akik az igazság birtokában vannak, azok, akik valós tapasztalataikban szilárdan tudnak állni bizonyságtételükben, szilárdan állnak helyzetükben, Isten oldalán állnak, anélkül, hogy valaha is meghátrálnának, és azok, akiknek normális kapcsolata lehet azokkal az emberekkel, akik szeretik Istent, akik, ha valami történik velük, képesek teljességgel engedelmeskedni Istennek, és halálukig képesek engedelmeskedni Istennek. A te gyakorlásod és kinyilatkoztatásaid a való életben Isten bizonyságai, az ember megélései és Isten bizonyságai, és ez Isten szeretetének valódi gyönyörűsége; amikor eljutsz eddig a pontig a tapasztalásban, eléred a kellő hatást. A tényleges megélés birtokában vagy és mások minden cselekedetedet csodálattal nézik. Öltözeted és külső megjelenésed jelentéktelen, ugyanakkor a legnagyobb kegyességben éled életed, és amikor Isten szavait közvetíted, Ő vezet és világosít meg téged. Szavaidon keresztül képes vagy Isten akaratát szólni, a valóságot közölni, és sokat értesz a lélekben való szolgálatról. Beszédedben őszinte vagy, tisztességes és becsületes vagy, nem szembeszálló és illedelmes, képes engedelmeskedni Isten intézkedéseinek, és szilárdan állni bizonyságodban, amikor viszontagságok érnek, nyugodt és összeszedett vagy, függetlenül attól, hogy mivel foglalkozol épp. Az efféle ember valóban látta Isten szeretetét. Egyesek még fiatalok, ám úgy cselekednek, mint egy középkorú ember; érettek, birtokában vannak az igazságnak és mások csodálják őket – és ezek azok az emberek, akiknek bizonyságuk van, és akik Isten megnyilvánulásai. Nevezetesen, amikor egy bizonyos pontig eljutottak a tapasztalásban, belül lesz egy betekintésük Istent illetően, és külső természetük szintén megszilárdul. Sok ember nem alkalmazza az igazságot a gyakorlatban és nem áll szilárdan bizonyságtételében. Az ilyen emberekben nincs meg az Isten iránti szeretet, sem az Isten melletti tanúságtétel, és Isten ezeket az embereket utálja a legjobban. Az összejöveteleken Isten szavait olvassák, ám amit megélnek, az a Sátán, és ez Isten gyalázása, Isten rágalmazása és Isten káromlása. Az ilyen emberekben nyoma sincs Isten szeretetének, és egyáltalán nem dolgozik bennük a Szentlélek. Így az emberek szavai és tettei a Sátánt képviselik. Ha a szíved mindig békés Isten előtt, és mindig odafigyelsz az emberekre és a dolgokra magad körül, és arra, hogy mi folyik körülötted, és ha tudatában vagy Isten terhének, és mindig Istent tisztelő szíved van, akkor Isten gyakran megvilágosít téged a bensődben. A gyülekezetben vannak olyanok, akik „felügyelők”: arra vannak kihegyezve, hogy mások hiányosságait figyeljék, majd utánozzák őket és vetélkednek velük. Képtelenek a különbségtételre, nem gyűlölik a bűnt és nem utálják, sem nem undorodnak a Sátán dolgaitól. Az ilyen emberek teli vannak a Sátán dolgaival, és Isten végül teljesen elhagyja őket. A szívednek mindig tisztelettudónak kell lennie Isten előtt, szavaidban és tetteidben mértéktartónak kell lenned, és sosem kívánhatsz szembe szállni Istennel vagy felzaklatni Őt. Sosem akarhatod, hogy Isten munkája benned hiábavaló legyen, sem azt, hogy az általad elviselt nehézségek, és mindaz, amit a gyakorlatba ültettél, semmivé legyenek. Hajlandónak kell lenned keményebben dolgozni és jobban szeretni Istent az előtted álló úton. Ezek azok az emberek, akiknek van jövőképük, amely az alapjukat képezi. Ezek az emberek azok, akik a fejlődést keresik.

Ha az emberek hisznek Istenben és Istent tisztelő szívvel tapasztalják meg Isten szavait, akkor az ilyen emberekben látható Isten üdvössége és Isten szeretete. Ezek az emberek tanúságot tudnak tenni Istenről; megélik az igazságot, és amiről bizonyságot tesznek, az szintén az igazság, az, hogy mi Isten, és Isten természete. Isten szeretete közepette élnek, és látták Isten szeretetét. Ha az emberek szeretni kívánják Istent, meg kell ízlelniük Isten szeretetreméltóságát és látniuk kell Isten szeretetreméltóságát; csak ekkor ébredhet fel bennük egy Istent szerető szív, egy szív, amely arra ösztönzi az embereket, hogy hűségesen Istennek adják magukat. Isten nem szavakon és kifejezéseken, sem nem képzeletükön keresztül szeretteti meg Magát az emberekkel, és nem kényszeríti az embereket, hogy szeressék Őt. Ehelyett engedi, hogy saját akaratukból szeressék Őt, és engedi, hogy meglássák szeretetreméltóságát a munkájában és kijelentéseiben, ami után feléled bennük az Isten iránti szeretet. Az emberek csak ily módon tehetnek igazán bizonyságot Istenről. Az emberek nem azért szeretik Istent, mert mások erre késztették őket, és nem is pillanatnyi érzelmi fellángolás ez. Azért szeretik Istent, mert látták szeretetreméltóságát, látták, hogy oly sok minden érdemes Benne az emberek szeretetére, mivel látták Isten üdvözítését, bölcsességét és csodatetteit – és ennek eredményeképp, valóban dicsőítik Istent és valóban sóvárognak Utána, és olyan szenvedély ébredt bennük, hogy nem tudnának túlélni Isten megnyerése nélkül. Akik igazán tanúságot tesznek Istenről, azért képesek zengő bizonyságot tenni Mellette, mert az ő bizonyságtételük az igaz tudás és Isten iránti valódi sóvárgás alapján nyugszik. Az efféle bizonyságtétel nem egy érzelmi indíttatás szerint kínálkozik, hanem Istenről és az Ő természetéről való tudásuk alapján. Mivel ők megismerték Istent, úgy érzik, hogy mindenképp tanúságot kell tenniük Istenről, és mindazokkal meg kell ismertetniük Istent, akik sóvárognak Isten után, és tudatában kell lenniük Isten szeretetreméltóságának és valóságosságának. Ahogyan az emberek Isten iránti szeretete, bizonyságtételük is spontán; valóságos és valódi jelentősége és értéke van. Nem tétlen vagy üres és semmitmondó. Azért csak az Istent igazán szeretőknek az életében van a legtöbb érték és értelem, és azért csak ők hisznek igazán Istenben, mert ezek az emberek képesek Isten fényében élni, és képesek Isten munkájáért és irányításáért élni. Ez azért van, mert ők nem a sötétségben élnek, hanem a fényben; nem értelmetlen életet élnek, hanem Isten által megáldott életet. Csak azok képesek tanúságot tenni Isten mellett, akik szeretik Istent, csak ők Isten tanúi, csak őket áldotta meg Isten, és csak ők tudják befogadni Isten ígéreteit. Azok, akik Istent szeretik, Isten bizalmasai; ők azok, akiket Isten szeret, és ők örvendhetnek az áldásoknak Istennel együtt. Csak az ilyen emberek élnek majd az örökkévalóságig, és csak ők élnek majd örökké Isten gondviselése és védelme alatt. Isten azért van, hogy az emberek szeressék, és Ő méltó minden ember szeretetére, ám nem minden ember képes szeretni Istent, és nem minden ember tud tanúságot tenni Isten mellett és Istennel együtt uralkodni. Mivel ők tanúságot tudnak tenni Isten mellett és minden erőfeszítésüket Isten munkájának szentelik, azok, akik igazán szeretik Istent, bárhová mehetnek az ég alatt anélkül, hogy bárki szembe merne szállni velük, és hatalmat gyakorolhatnak a földön, és Isten összes népe felett uralkodhatnak. Ezek az emberek összegyűltek szerte a világból. Különböző nyelveket beszélnek és eltérő a bőrszínük, létük értelme azonban ugyanaz; mindegyiküknek Istent szerető a szíve, mindannyian ugyanazt a bizonyságot teszik, és ugyanaz az elhatározásuk és ugyanarra vágynak. Azok, akik Istent szeretik, szabadon járhatnak a világban, és azok, akik bizonyságot tesznek Isten mellett, beutazhatják a világegyetemet. Ezeket az embereket szereti Isten, ők Isten áldottai, és örökké élnek majd az Ő fényében.

Előző: Hogyan ismerte meg Péter Jézust

Következő: A Szentlélek munkája és a Sátán munkája

Fontos-e Isten az életedben? Ha azt mondod „IGEN”, szeretnéd-e megismerni Isten szavait, hogy közel kerülj Hozzá?

Beállítások

  • Szöveg
  • Témák

Egyszínű háttér

Témák

Betűtípusok

Betűméret

Sorköz

Sorköz

Oldalszélesség

Tartalom

Keresés

  • Keresés ebben a szövegben
  • Keresés ebben a könyvben

Connect with us on Messenger