A hódítás munkájának belső igazsága (4)

Mit jelent tökéletességre jutni? Mit jelent meghódítottnak lenni? Milyen feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy az emberek meg legyenek hódítva? És milyen kritériumoknak kell megfelelniük annak érdekében, hogy tökéletessé váljanak? A hódítás és a tökéletesítés célja egyaránt az, hogy az embert teljessé tegye, hogy ismét olyan legyen, amilyen eredeti hasonlatosságában volt, és megszabaduljon romlott sátáni természetétől és a Sátán befolyásától. Ez a hódítás az emberen végzett munka folyamatának elején történik; valójában ez a munka első lépése. A tökéletesítés a második lépés, és ez a befejező munka. Minden emberi lénynek át kell mennie a hódítás folyamatán. Máskülönben nem lenne lehetőségük megismerni Istent, és nem lennének tudatában annak, hogy van Isten, vagyis lehetetlen lenne számukra, hogy elismerjék Istent. És ha az emberek nem ismerik el Istent, akkor az is lehetetlen számukra, hogy Isten teljessé tegye őket, mert nem felelnek meg a teljessé tétel feltételeinek. Ha még csak el sem ismered Istent, akkor hogyan ismerheted Őt? Hogyan követheted Őt? Nem leszel képes arra sem, hogy bizonyságot tegyél Róla, és még kevésbé lesz hited ahhoz, hogy eleget tegyél Neki. Így bárki számára, aki teljessé akar lenni, az kell legyen az első lépés, hogy aláveti magát a hódítás munkájának. Ez az első feltétel. Azonban mind a meghódítás, mind a tökéletesítés célja az, hogy az embert megdolgozzák és megváltoztassák, és mindkettő része az ember irányításáról szóló munkának. Mindkét lépésre szükség van ahhoz, hogy valaki teljessé legyen, és egyik sem elhanyagolható. Igaz, hogy „meghódítottnak lenni” nem hangzik túl jól, de valójában egy ember meghódításának folyamata az illető megváltoztatásának folyamata. Amint meg lettél hódítva, a romlott természeted talán nem lett teljesen eltörölve, de addigra meg fogod azt ismerni. A hódítás munkája által addigra megismered alantas emberi mivoltodat, ahogy a saját engedetlenséged nagy részét is. Bár a hódítás munkájának rövid szakasza során nem leszel képes elvetni e dolgokat vagy változtatni rajtuk, meg fogod ismerni azokat, és ez megalapozza a tökéletesítésedet. Ily módon a meghódítás és a tökéletesítés egyaránt azért történik, hogy megváltoztassák az embereket, hogy megszabadítsák őket romlott sátáni hajlamaiktól, hogy így teljesen Istennek adhassák magukat. Az emberek meghódítása csupán az első lépés hajlamaik megváltoztatásában, ahogy annak is az első lépése, hogy az emberek teljesen Istennek adják magukat, és ez alacsonyabb lépés, mint a tökéletessé válás lépése. A meghódított ember életfelfogása jóval kisebb mértékben változik, mint a tökéletesített emberé. A meghódítás és atökéletesítés két különböző fogalom, mivel ezek a munka különböző fázisai, és mivel különböző elvárásokat támasztanak az emberekkel szemben; a hódítás kevesebbet követel meg az embertől, míg a tökéletesítés magasabb követelményeket állít. A tökéletesítettek igaz emberek, olyanok, akik szentté váltak; ők az emberiség irányítási munkájának kikristályosodásai, vagyis végtermékei ők. Habár nem tökéletes emberi lények, olyan emberek ők, akik arra törekednek, hogy jelentőségteljes életet éljenek. Eközben a meghódítottak csak szóban ismerik el Isten létezését; elismerik, hogy Isten megtestesült, hogy az Ige megjelent a testben, és hogy Isten eljött a földre, hogy elvégezze az ítélet és fenyítés munkáját. Azt is elismerik, hogy Isten ítélete és fenyítése, valamint az Ő csapása és finomítása mind az ember javát szolgálják. Csak mostanában kezdtek valamennyire emberi hasonlatosságot ölteni. Van némi betekintésük az életbe, de az továbbra is ködös marad számukra. Más szóval csak most kezdik birtokolni az emberi mivoltot. Ilyen hatásai vannak a meghódításnak. Amikor az emberek rálépnek a tökéletesség útjára, akkor régi hajlamaik képesek a változásra. Továbbá, életük tovább növekszik, és fokozatosan egyre mélyebben belépnek az igazságba. Képesek utálni a világot és mindazokat, akik nem az igazságot keresik. Különösképpen utálják önmagukat, de még ennél is inkább, világosan ismerik saját magukat. Hajlandóak az igazság által élni, és célul tűzik ki az igazság követését. Nem hajlandóak a saját elméjük által generált gondolatokban élni, és utálatot éreznek az ember önelégültsége, felfuvalkodottsága és önhittsége iránt. Nagy illendőséggel szólnak, tisztánlátással és bölcsességgel kezelik a dolgokat, Istenhez pedig hűségesek és engedelmesek Neki. Ha egy alkalommal fenyítést és ítéletet tapasztalnak, nemhogy nem válnak passzívvá és nem gyengülnek el, hanem hálásak ezért az Istentől jövő fenyítésért és ítéletért. Úgy hiszik, hogy nem létezhetnek Isten fenyítése és ítélete nélkül, hogy az megvédelmezi őket. Nem a béke és öröm hitére törekednek, és nem is olyan hitre, ami kenyeret keres az éhség kielégítésére. Nem is múló testi élvezeteket hajszolnak. Ez történik azokban, akik tökéletessé válnak. Az emberek a meghódításuk után elismerik, hogy Isten létezik, ám annak módja, ahogy ez az elismerés megnyilvánul bennük, korlátozott számú. Mit jelent valójában az, hogy az Ige megjelenik a testben? Mit jelent a megtestesülés? Mit tett a megtestesült Isten? Mi az Ő munkájának célja és jelentősége? Mit nyertél azután, hogy megtapasztaltál oly sokat az Ő munkájából, miután megtapasztaltad cselekedeteit a testben? Csak miután megértetted mindezeket a dolgokat, leszel olyan ember, akit meghódítottak. Ha pusztán annyit mondasz, hogy elismered Isten létezését, de nem hagyod el azt, amit el kell hagynod, és nem hagysz fel a testi élvezetekkel, amelyekkel fel kellene hagynod, hanem ehelyett továbbra is a test kényelmére sóvárogsz, ahogy mindig is tetted, és ha képtelen vagy elengedni a fivéreiddel és nővéreiddel szembeni előítéleteidet, és nem fizetsz semmilyen árat a sok egyszerű gyakorlat végrehajtása során, akkor ez azt bizonyítja, hogy a meghódításod még nem következett be. Ez esetben, még ha sok dolgot értesz is, mindez hiábavaló lesz. A meghódítottak azok az emberek, akik elértek néhány kezdeti változást és kezdeti belépést. Isten ítéletének és fenyítésének megtapasztalása ad az embereknek egy kezdeti tudást Istenről, és az igazság kezdeti megértését. Lehet, hogy képtelen vagy teljességgel belépni a mélyebb, részletesebb igazságok valóságába, ám valós életedben képes vagy sok elemi igazságot a gyakorlatba ültetni, olyanokat, amelyek a testi élvezeteiddel vagy személyes státuszoddal kapcsolatosak. Ezek összessége az a hatás, amely az emberek meghódításának folyamata során végbemegy bennük. A meghódítottak természetében is változásokat láthatunk, például öltözködésükben, megjelenésükben, és életmódjukban — mindezek meg tudnak változni. Megváltozik nézőpontjuk az Istenben való hitről, tisztában vannak törekvésük céljaival, és magasabb dolgok után vágyakoznak. A hódítás munkája során életfelfogásukban is ennek megfelelő változások történnek. Vannak változások, ám ezek sekélyesek, kezdetlegesek, és jóval alacsonyabb rendűek, mint azoknak a természetében és törekvésük céljaiban végbemenő változások, akik tökéletessé váltak. Ha a meghódítás során valakinek a természete egyáltalán nem változik meg, és semmilyen igazságot nem nyer, akkor ez a személy hulladék, és teljesen hasznavehetetlen! Azokat az embereket, akik nem lettek meghódítva, nem lehet tökéletesíteni! Ha valaki csak arra törekszik, hogy meghódítsák, akkor nem lehet egészen teljessé tenni, még akkor sem, ha a hódítás munkája során hajlamaiban mutatkozik némi ennek megfelelő változás. El fogja veszíteni azokat a kezdeti igazságokat is, amelyeket megnyert. Hatalmas különbség van a meghódítottak és a tökéletesíttettek hajlamaiban beálló változások között. Azonban, a változás első lépése az, hogy meg legyünk hódítva; ez az alap. Ha valakinél ez a kezdeti változás nincs meg, az azt bizonyítja, hogy az illető valójában egyáltalán nem ismeri Istent, mivel ez a tudás ítéletből származik, és az efféle ítélet a hódítás munkájának túlnyomó részét képezi. Eképpen mindenkit, aki tökéletességre jut, először meg kell hódítani; máskülönben nincs mód arra, hogy tökéletessé váljanak.

Azt mondod, hogy elismered a megtestesült Istent, és hogy elismered az Ige megjelenését a testben, mégis teszel bizonyos dolgokat az Ő háta mögött, dolgokat, amelyek szembemennek azzal, amit Ő kér, és szívedben nem féled Őt. Vajon ez Isten elismerése? Elismered, amit Ő mond, de nem gyakorlod azt, amire képes vagy, sem nem tartasz ki az Ő útja mellett. Ezt jelenti az, hogy elismered Istent? És bár elismered Őt, gondolkodásodra csupán a Vele kapcsolatos óvatosság jellemző, sosem a tisztelet. Ha már láttad és elismerted az Ő munkáját és tudod, hogy Ő Isten, mégis langyos és teljesen változatlan maradsz, akkor olyan ember vagy, aki még mindig nincs meghódítva. A meghódítottaknak minden tőlük telhetőt meg kell tenniük, és bár nem képesek magasabb igazságokba belépni, és ezek az igazságok talán elérhetetlenek számukra, az ilyen emberek szívében hajlandóság van arra, hogy eljussanak ide. Azért vannak korlátai és határai annak, amit gyakorolni képesek, mert korlátozva van az, amit el tudnak fogadni. De az a legkevesebb, hogy megtegyék, amit csak tudnak, és ha ezt meg tudod valósítani, akkor ezt a hatást a hódítás munkája érte el. Tegyük fel, hogy azt mondod: „Tudván azt, hogy Ő olyan sok szót tud előhozni, amit az ember nem képes, ha Ő nem Isten, akkor ki?” Az efféle gondolkodás nem jelenti azt, hogy elismered Istent. Ha elismered Istent, akkor demonstrálnod kell azt a tényleges cselekedeteiddel. Ha egy gyülekezetet vezetsz, de nem gyakorlod az igazságosságot, ha pénz és vagyon után sóvárogsz, és mindig bezsebeled a gyülekezet összegyűlt pénzét, ez lenne elismerése annak, hogy van Isten? Isten mindenható, és méltó a tiszteletre. Hogy lehet az, hogy nem félsz, ha tényleg elismered, hogy van Isten? Ha képes vagy ilyen megvetendő dolgokat tenni, akkor tényleg méltányolod Őt? Isten az, akiben hiszel? Amiben te hiszel, az egy homályos Isten; ezért nem félsz! Azok, akik igazán méltányolják és ismerik Istent, mind félik Őt és félnek bármi olyat tenni, ami Vele szemben áll, vagy ami megsérti a saját lelkiismeretüket, különösen félnek bármi olyat tenni, amiről tudják, hogy ellenkezik Isten akaratával. Csak ezt tekinthetjük Isten létezése elismerésének. Mit kell tenned olyankor, amikor a szüleid meg akarják akadályozni, hogy higgy Istenben? Hogyan szeresd Istent, amikor a hitetlen férjed jó hozzád? És hogyan kellene Istent szeretned, amikor a fivérek és nővérek utálnak téged? Ha elismered Őt, akkor helyesen fogsz cselekedni ezekben a dolgokban, és meg fogod élni a valóságot. Ha nem teszel konkrét lépéseket, hanem csak azt mondod, hogy elismered Isten létezését, akkor csak a szád jár! Azt mondod, hogy hiszel Benne és elismered Őt, de milyen módon ismered el Őt? Milyen módon hiszel Őbenne? Féled-e Őt? Tiszteled-e Őt? Szereted-e Őt mélyen a bensődben? Amikor elgyötört vagy és nincs senki, akire támaszkodhatnál, érzékeled Isten szeretetreméltóságát, ám azután teljesen megfeledkezel róla. Ez nem Isten szeretése, sem az Istenben való hit! Végső soron minek az elérését kívánja Isten az embertől? Mindazok az állapotok, amelyeket említettem, például amikor nagyon lenyűgöz a saját fontosságod, amikor úgy érzed, gyorsan meg tudod tanulni és érteni az új dolgokat, mások irányítása, a többiek lenézése, az emberek megítélése külsejük alapján, a gyanútlan emberek feletti hatalmaskodás, a gyülekezet pénze utáni sóvárgás, és így tovább — csak amikor mindezek a romlott sátáni hajlamok részben el lettek távolítva belőled, akkor lesz nyilvánvaló a meghódításod.

A hódítás rajtatok végzett munkájának a lehető legmélyebb jelentősége van: egyrészt e munka célja az, hogy tökéletesítse az emberek egy csoportját, vagyis tökéletesítse őket, hogy a győztesek egy csoportjává válhassanak, mint a teljessé vált emberek első csoportja, azaz az első zsenge. Másrészt azt a célt szolgálja, hogy a teremtett lények élvezhessék Isten szeretetét, részesüljenek Isten teljes és legnagyszerűbb üdvösségében, hogy az ember ne csupán az irgalmat és a szerető kedvességet élvezhesse, hanem ami ennél is fontosabb, a fenyítést és az ítéletet. A világ teremtésétől kezdve mostanáig minden, amit Isten az Ő munkája során végzett, az szeretet, az ember iránti gyűlölet szikrája nélkül. Még az általad látott fenyítés és ítélet is szeretet, egy igazabb és valóságosabb szeretet, egy olyan szeretet, amely az embereket az emberi élet helyes ösvényére tereli. Egy másik szempontból, az a célja, hogy a Sátán előtt bizonyságot tegyen. És ismét egy másik szempont szerint az, hogy megalapozza a jövőbeni evangéliumi munka terjesztését. Minden munka, melyet Ő végzett, azt a célt szolgálja, hogy az embereket az emberi élet helyes útjára vezesse, hogy így normális emberként élhessenek, mert az emberek nem tudják, hogyan éljenek, és e vezetés nélkül csak üres életet fogsz élni; az életednek nem lesz értéke vagy értelme, és teljes mértékben képtelen leszel arra, hogy normális személy legyél. Ez az ember meghódításának legmélyebb jelentősége. Ti mind Moáb leszármazottai vagytok; amikor a hódítás munkája megvalósul bennetek, az hatalmas üdvösség. Mindannyian a bűn és kicsapongás földjén éltek, és mindannyian kicsapongók és bűnnel teljesek vagytok. Ma nem csak arra vagytok képesek, hogy Istenre tekintsetek, hanem ami még fontosabb, fenyítésben és ítéletben részesültetek, valóban mélyre ható üdvösséget kaptatok, ami azt jelenti, hogy részesültetek Isten legnagyobb szeretetében. Mindenben, amit tesz, Isten igaz szeretettel viseltetik irántatok. Egyetlen rossz szándéka sincs. A bűneitek miatt ítél meg titeket, hogy megvizsgáljátok magatokat, és részesüljetek ebben a hatalmas üdvösségben. Mindez azért történik, hogy az embert teljessé tegye. Kezdettől a végig Isten a Tőle telhető legtöbbet tette azért, hogy megmentse az embert, és nem kívánja, hogy teljesen elpusztítsa az embert, akit saját kezével teremtett. Ma Ő eljött közétek, hogy munkálkodjon; ez nem még az eddiginél is nagyobb üdvösség? Ha gyűlölne titeket, akkor is végezne ilyen horderejű munkát annak érdekében, hogy személyesen vezessen titeket? Miért kínlódna ezzel? Isten nem gyűlöl titeket, és egyetlen rossz szándéka sincs irányotokban. Tudnotok kellene, hogy Isten szeretete a legigazabb szeretet. Csak az emberek engedetlensége miatt van, hogy ítélet által kell megváltania őket; ha nem így lenne, akkor lehetetlen lenne megmenteni őket. Mivel nem tudjátok, hogy éljetek, és nem is vagytok tisztában azzal, hogyan kellene élni, és mivel ezen a kicsapongó és bűnös földön éltek, és ti magatok is féktelen és mocskos ördögök vagytok, Ő nem tűrheti el, hogy még jobban lealjasodjatok, nem viseli el annak látványát, hogy ezen a mocskos földön éljetek, ahogy most teszitek, ahol a Sátán kedve szerint taposhat rajtatok, és nem képes megengedni, hogy az alvilágba zuhanjatok. Ő csak meg akarja nyerni Magának ezt az embercsoportot, és teljesen meg akar váltani titeket. Ez a fő célja annak, hogy a hódítás munkáját végzi rajtatok: ez kizárólag az üdvösség érdekében történik. Ha nem látod, hogy minden, amit rajtad végez, szeretet és üdvösség, ha azt hiszed, hogy ez csak egy módszer, az ember gyötrésének egy módja, és olyasmi, amiben nem bízhatunk meg, akkor jobban teszed, ha visszamész a világodba, hogy fájdalmat és nehézségeket szenvedj el! Ha hajlandó vagy ebben az áramlatban lenni, és élvezni ezt az ítéletet és ezt a mérhetetlen üdvösséget, és élvezni mindezeket az áldásokat, olyan áldásokat, amelyeket az emberi világban sehol nem találhatsz meg, és élvezni ezt a szeretetet, akkor légy jó: maradj ebben az áramlatban, hogy elfogadd a hódítás munkáját, és így tökéletességre juthass. Ma talán elszenvedsz egy kis fájdalmat és finomítást Isten ítélete miatt, de e fájdalom elszenvedésének értéke és értelme van. Bár Isten fenyítése és ítélete — melyek célja, hogy megbüntesse az embert bűneiért, hogy megbüntesse a testét — finomítja és kíméletlenül leleplezi az embereket, e munkának egy része sem arra hivatott, hogy pusztulásra kárhoztassa a testüket. Az ige szigorú leleplezései mind azt a célt szolgálják, hogy téged a helyes útra vezessenek. Ti olyan sokat megtapasztaltok e munkából személyesen, és nyilvánvaló, hogy nem vezetett titeket gonosz ösvényre! Mindez azért van, hogy megélhesd a normális emberi mivotot, és mindez elérhető a normális emberi mivoltod segítségével. Isten munkájának minden lépése a te szükségeiden alapszik, a gyengeségeid szerint, és a tényleges érettséged szerint; és nem nehezedik rád elviselhetetlen teher. Ez ma nem világos számodra, és úgy érzed, mintha kemény lennék veled, és valóban mindig úgy hiszed, hogy azért fenyítelek, ítéllek és feddelek meg téged minden nap, mert gyűlöllek téged. Habár az, amit elszenvedsz, az fenyítés és ítélet, ez valójában szeretet irántad, és ez a legnagyobb védelem. Ha nem tudod felfogni e munkának a mélyebb jelentését, akkor lehetetlen lesz számodra, hogy továbbra is tapasztalj. Ez az üdvösség vigasztalást kell hozzon neked. Ne utasítsd vissza, hogy észhez térj. Miután idáig eljutottál, a hódítás munkájának jelentősége már világos kell legyen számodra, és nem szabadna továbbra is ilyen vagy olyan véleményeket formálnod róla!

Előző: A hódítás munkájának belső igazsága (3)

Következő: Hogyan kell a jövőbeni küldetésedhez hozzáállnod?

Fontos-e Isten az életedben? Ha azt mondod „IGEN”, szeretnéd-e megismerni Isten szavait, hogy közel kerülj Hozzá?

Beállítások

  • Szöveg
  • Témák

Egyszínű háttér

Témák

Betűtípusok

Betűméret

Sorköz

Sorköz

Oldalszélesség

Tartalom

Keresés

  • Keresés ebben a szövegben
  • Keresés ebben a könyvben

Connect with us on Messenger