Mit jelent tökéletességre jutni? Mit jelent meghódítottnak lenni? Milyen feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy az emberek meg legyenek hódítva? És milyen kritériumoknak kell megfelelniük annak érdekében, hogy tökéletessé váljanak? A hódítás és a tökéletesítés célja egyaránt az, hogy az embert teljessé tegye, hogy ismét olyan legyen, amilyen eredeti hasonlatosságában volt, és megszabaduljon a romlott sátáni beállítottságától és a Sátán befolyásától. Ez a hódítás az ember megmunkálási folyamatának elején történik; ez a munka első lépése. A tökéletesítés a második lépés, és ez a befejező munka. Az összes embernek át kell mennie a meghódítása folyamatán. Máskülönben nem lenne lehetőségük megismerni Istent, és nem lennének tudatában annak, hogy van Isten, vagyis lehetetlen lenne számukra, hogy elismerjék Istent. És ha az emberek nem ismerik el Istent, akkor az is lehetetlen számukra, hogy Isten teljessé tegye őket, mert nem felelnek meg a teljessé tétel feltételeinek. Ha még csak el sem ismered Istent, akkor hogyan ismerheted Őt? Hogyan törekedhetsz Rá? Nem leszel képes arra sem, hogy bizonyságot tegyél Róla, és még kevésbé lesz hited ahhoz, hogy eleget tegyél Neki. Így bárki számára, aki teljessé akar lenni, az kell legyen az első lépés, hogy aláveti magát a hódítás munkájának. Ez az első feltétel. Azonban mind a meghódítás, mind a tökéletesítés célja az ember megmunkálása és megváltoztatása, és mindkettő része az ember irányításáról szóló munkának. Ez a két lépés szükséges ahhoz, hogy valakit tökéletes emberré tegyenek, és mindkettő nélkülözhetetlen. Igaz, hogy „meghódítottnak lenni” nem hangzik túl jól, de valójában egy ember meghódításának folyamata az illető megváltoztatásának folyamata. Ha egyszer meg lettél hódítva, lehet, hogy teljesen még nem vetetted le a romlott beállítottságaidat, de addigra ismerni fogod őket. A hódítás munkája által addigra megismered alantas emberi mivoltodat, ahogy a saját lázadó mivoltod nagy részét is. Bár a hódítás munkájának rövid szakasza során nem leszel képes levetni e dolgokat vagy változtatni rajtuk, meg fogod ismerni azokat, és ez megalapozza a tökéletesítésedet. Ily módon a meghódítás és a tökéletesítés egyaránt azért történik, hogy megváltoztassák az embereket, hogy megszabadítsák őket sátáni romlott beállítottságaiktól, hogy így teljesen Istennek adhassák magukat. Csupán arról van szó, hogy a meghódítás az első lépés az emberek beállítottságának megváltoztatásában, ahogy annak is az első lépése, hogy az emberek teljesen Istennek adják magukat, és ez alacsonyabb lépés, mint a tökéletessé válás lépése. A meghódított ember életfelfogása jóval kisebb mértékben változik, mint a tökéletesített emberé. A „meghódítást” és a „tökéletesítést” különbözőképp fogalmazzuk meg, mivel ezek a munka különböző fázisai, és mivel különböző megkövetelt normákat támasztanak az emberekkel szemben; a hódítás kevesebbet követel meg az embertől, míg a tökéletesítés magasabb mércéket támaszt. A tökéletesítettek igazságos emberek, ők megszentelődtek; ők az emberiség irányítási munkájának kikristályosodásai, vagyis végtermékei ők. Habár nem tökéletes emberi lények, olyan emberek ők, akik azt keresik, hogy jelentőségteljes életet éljenek. Eközben a meghódítottak csak szóban ismerik el Isten létezését és csak azt ismerik el, hogy Isten megtestesült, hogy az Ige megjelent a testben, és hogy Isten eljött a földre, hogy elvégezze az ítélet és fenyítés munkáját. Továbbá elismerik, hogy Isten ítélete és fenyítése, valamint az Ő csapása és finomítása mind az ember javát szolgálják. Csak az imént kezdtek valamennyire emberi hasonlatosságot ölteni. Van némi betekintésük az életbe, de az továbbra is ködös marad számukra. Más szóval csak most kezdenek birtokolni egy kevéske emberi mivoltot. Ilyen hatásai vannak a meghódításnak. Amikor az emberek rálépnek a tökéletesség útjára, akkor régi beállítottságuk képes a változásra. Továbbá, életük tovább növekszik, és fokozatosan egyre mélyebben belépnek az igazságba. Képesek utálni a világot és mindazokat, akik nem az igazságra törekednek. Elsősorban nemcsak utálják önmagukat, de még ennél is inkább, világosan ismerik saját magukat. Hajlandóak az igazság által élni, célul tűzik ki az igazságra való törekvést. és nem hajlandóak a saját elméjük gondolataiban élni. Utálatot éreznek az ember önelégültsége, felfuvalkodottsága és önhittsége iránt, nagy illendőséggel szólnak, tisztánlátással és bölcsességgel rendelkeznek amikor dolgokkal szembesülnek, Istenhez pedig hűségesek és engedelmesek Neki. Ha egy alkalommal fenyítést és ítéletet tapasztalnak, nemhogy nem válnak negatívvá és nem gyengülnek el, hanem hálásak ezért az Istentől jövő fenyítésért és ítéletért, és úgy hiszik, hogy nem létezhetnek Isten fenyítése és ítélete nélkül, hogy az megóvja őket. Nem a béke és öröm hitére törekednek, és nem is olyan hitre, ami igyekszik jóllakni a kenyerekből. Nem is átmeneti testi élvezeteket hajszolnak. Ennek vannak birtokában azok, akik tökéletességre jutottak. Az emberek a meghódításuk után elismerik, hogy Isten létezik, ám annak módja, ahogy ez az elismerés megnyilvánul bennük, korlátozott számú. Mit jelent valójában az, hogy az Ige megjelenik a testben? Mit jelent a megtestesülés? Mit tett a megtestesült Isten? Mi az Ő munkájának célja és jelentősége? Mit nyertél azután, hogy megtapasztaltál oly sokat az Ő munkájából, miután megtapasztaltad cselekedeteit a testben? Csak miután megértetted mindezeket a dolgokat, leszel olyan ember, akit meghódítottak. Ha pusztán annyit mondasz, hogy elismered Isten létezését, de nem mondasz le arról, amiről le kell mondanod, és nem hagysz fel a testi élvezetekkel, amikor ideje felhagyni velük, és ehelyett továbbra is a test kényelmére sóvárogsz, ahogy mindig is tetted, és ha képtelen vagy elengedni a testvérekkel szembeni előítéleteidet, és nem fizetsz semmilyen árat a sok egyszerű gyakorlat végrehajtása során, akkor ez azt bizonyítja, hogy a meghódításod még nem következett be. Ez esetben, még ha sok dolgot értesz is, mindez hiábavaló lesz. A meghódítottak azok az emberek, akik elértek néhány kezdeti változást és kezdeti belépést. Isten ítéletének és fenyítésének megtapasztalása ad az embereknek egy kezdeti tudást Istenről, és az igazság kezdeti felfogását. Lehet, hogy képtelen vagy teljességgel belépni számos mélyebb, részletesebb igazság valóságába, ám képes vagy sok elemi igazságot a gyakorlatba ültetni, olyanokat, amelyek a testi élvezeteiddel vagy személyes státuszoddal kapcsolatosak a valóságos életedben. Ezek összessége természetesen az a hatás, amely az emberek meghódításának folyamata során végbemegy bennük. A meghódítottak beállítottságában is változásokat láthatunk, például abban, ahogyan öltözködnek és amilyen stílusuk van, valamint az életmódjukban – mindezek meg tudnak változni. Megváltozik nézőpontjuk az Istenben való hitről, tisztában vannak törekvésük céljaival, és nagyobb elhatározásaik vannak. A hódítás munkája során életfelfogásukban is ennek megfelelő változások történnek. Vannak változások, ám ezek sekélyesek, kezdetlegesek, és jóval alacsonyabb rendűek, mint azoknak a beállítottságában és törekvésük céljaiban végbemenő változások, akik tökéletessé váltak. Ha a meghódítás során valakinek a beállítottsága egyáltalán nem változik meg, és semmilyen igazságot nem nyer, akkor ez a személy hulladék, és teljesen hasznavehetetlen! Azokat az embereket, akik nem lettek meghódítva, nem lehet tökéletesíteni! Ha valaki csak azt keresi, hogy meghódítsák, akkor nem lehet egészen teljessé tenni, még akkor sem, ha a hódítás munkája során beállítottságaiban mutatkozik némi ennek megfelelő változás. El fogja veszíteni azokat a kezdeti igazságokat is, amelyeket megnyert. Hatalmas különbség van a meghódítottak és a tökéletesítettek beállítottságaiban beálló változások között. Azonban, a változás első lépése az, hogy meg legyünk hódítva; ez az alap. Ha valakinél ez a kezdeti változás nincs meg, az azt bizonyítja, hogy az illető valójában egyáltalán nem ismeri Istent, mivel ez a tudás ítéletből származik, és az efféle ítélet a hódítás munkájának túlnyomó részét képezi. Ekképpen mindenkit, aki tökéletességre jut, először meg kell hódítani; máskülönben nincs mód arra, hogy tökéletessé váljanak.

Azt mondod, hogy elismered Isten megtestesülését, és hogy elismered az Ige megjelenését a testben, mégis teszel bizonyos dolgokat az Ő háta mögött, dolgokat, amelyek szembemennek azzal, amit Ő kér, és szívedben nem rettegsz Tőle. Vajon ez Isten elismerése? Elismered, amit Ő mond, de nem gyakorlod azt, amire képes vagy, sem nem tartasz ki az Ő Igéje mellett. Ezt jelenti az, hogy elismered Istent? És bár elismered Őt, gyanakvó szívet őrzöl magadban Vele szemben, és sosem Őt félő szívet. Ha már láttad és elismerted az Ő munkáját és tudod, hogy ez a személy Isten, mégis langyos és teljesen változatlan maradsz, akkor olyan ember vagy, aki még mindig nincs meghódítva. A meghódítottaknak minden tőlük telhetőt meg kell tenniük, és bár nem képesek magasabb igazságokba belépni, és ezek az igazságok elérhetetlenek számukra, az ilyen emberek szívében hajlandóság van arra, hogy eljussanak ide. Azért vannak korlátai és határai annak, amit gyakorolni képesek, mert korlátozva van az, amit fel tudnak fogni. De az a legkevesebb, hogy megtegyék, amit csak tudnak. Ha ezt meg tudod valósítani, akkor ez a hatás a hódítás munkája miatt valósult meg. Tegyük fel, hogy azt mondod: „Tudván azt, hogy Ő olyan sok szót tud mondani, amit az ember nem képes, ha Ő nem Isten, akkor ki?” Az, hogy ily módon értesz, nem jelenti azt, hogy elismered Istent. Ha elismered Istent, akkor demonstrálnod kell azt a tényleges cselekedeteiddel. Ha egy gyülekezetet vezetsz, de nem gyakorlod az igazságosságot, ha pénz és vagyon után sóvárogsz, és mindig bezsebeled a gyülekezet összegyűlt pénzét, ez lenne elismerése annak, hogy van Isten? Isten mindenható, és méltó a félelemre. Hogy lehet az, hogy nem félsz, ha tényleg elismered, hogy van Isten? Ha képes vagy ilyen megvetendő dolgokat tenni, akkor tényleg elismered Őt? Isten az, akiben hiszel? Amiben te hiszel, az egy homályos isten; ezért nem félsz! Azok, akik igazán elismerik és ismerik Istent, mind félnek Tőle és nem mernek semmi olyat tenni, ami Vele szemben áll, vagy ami megsérti a saját lelkiismeretüket, különösen félnek bármi olyat tenni, amiről tudják, hogy ellenkezik Isten szándékaival. Csak ezt tekinthetjük Isten létezése elismerésének. Mit kell tenned olyankor, amikor a szüleid meg akarják akadályozni, hogy higgy Istenben? Hogyan szeresd Istent, amikor a nem hívő férjed jó hozzád? És hogyan kellene Istent szeretned, amikor a testvérek utálnak téged? Ha elismered Őt, akkor helyesen fogsz cselekedni ezekben a dolgokban, és meg fogod élni a valóságot. Ha nem teszel konkrét lépéseket, hanem csak azt mondod, hogy elismered Isten létezését, akkor csak a szád jár! Azt mondod, hogy hiszel Benne és elismered Őt, de milyen módon ismered el Őt? Milyen módon hiszel Őbenne? Rettegsz-e Tőle a szívedben? Féled-e Őt? Van-e Őt szerető szíved mélyen a bensődben? Amikor elgyötört vagy és nincs senki, akire támaszkodhatnál, érzékeled Isten szeretetreméltóságát, ám azután teljesen megfeledkezel róla. Ez nem Isten szeretése, sem az Istenben való hit! Végső soron minek az elérését kívánja Isten az embertől? Mindazok az állapotok, amelyeket említettem, például amikor nagyon lenyűgöz a saját fontosságod, amikor úgy érzed, gyorsan meg tudod érteni a dolgokat, mások korlátozása, a többiek lenézése, az emberek megítélése külsejük alapján, az alázatos emberek feletti hatalmaskodás, a gyülekezet pénze utáni sóvárgás és így tovább – csak amikor mindezek a sátáni romlott beállítottságok részben el lettek távolítva belőled, akkor lesz nyilvánvaló a meghódításod.

A hódítás rajtatok végzett munkájának a lehető legmélyebb jelentősége van: egyrészt e munka célja az, hogy tökéletesítse az emberek egy csoportját, vagyis tökéletesítse őket, hogy a győztesek egy csoportjává válhassanak, mint a teljessé vált emberek első csoportja, azaz az első zsenge. Másrészt azt a célt szolgálja, hogy a teremtett lények élvezhessék Isten szeretetét, részesüljenek Isten teljes és legnagyszerűbb üdvösségében, hogy az ember ne csupán az irgalmat és a szerető kedvességet élvezhesse, hanem ami ennél is fontosabb, a fenyítést és az ítéletet. A világ teremtésétől kezdve mostanáig minden, amit Isten az Ő munkája során végzett, az a szeretet, az ember iránti gyűlölet szikrája nélkül. Még az általad látott fenyítés és ítélet is szeretet, egy igazabb és valóságosabb szeretet, egy olyan szeretet, amely az embereket az emberi élet helyes ösvényére tereli. Egy másik szempontból, az a célja, hogy a Sátán előtt tanúságot tegyen. És ismét egy másik szempont szerint az, hogy megalapozza a jövőbeni evangelizációs munka terjesztését. Minden munka, melyet Ő végzett, azt a célt szolgálja, hogy az embereket az emberi élet helyes útjára vezesse, hogy így normális emberi életet élhessenek, mert az emberek nem tudják, hogyan éljenek, és e vezetés nélkül csak egy üres életet fogsz élni; az életednek nem lesz értéke vagy értelme, és teljes mértékben képtelen leszel arra, hogy normális személy legyél. Ez az ember meghódításának legmélyebb jelentősége. Ti mind Móáb leszármazottai vagytok; az, hogy a hódítás munkája megvalósul rajtatok, a ti nagy üdvösségetek. Mindannyian a bűn és kicsapongás földjén éltek, és mindannyian kicsapongók és bűnnel teljesek vagytok. Ma nem csak arra vagytok képesek, hogy lássátok Istent, hanem ami még fontosabb, fenyítésben és ítéletben részesültetek, megkaptátok ezt a legmélyebb üdvösséget, ami azt jelenti, hogy részesültetek Isten legnagyobb szeretetében. Minden, amit Isten tesz, igaz szeretet irántatok. Egyetlen rossz szándéka sincs. A bűneitek miatt ítél meg titeket, hogy elgondolkodhassatok magatokon, és részesüljetek ebben a hatalmas üdvösségben. Ez az egész munka azért történik, hogy az embert teljessé tegye. Elejétől a végéig Isten a Tőle telhető legtöbbet tette azért, hogy megmentse az embert, és egyszerűen nem kívánja, hogy teljesen elpusztítsa az embereket, akiket saját kezével teremtett. Ma Ő eljött közétek, hogy munkálkodjon; ez nem még inkább üdvösség? Ha gyűlölne titeket, akkor is végezne ilyen horderejű munkát, hogy személyesen vezéreljen titeket? Miért kínlódna ezzel? Isten nem gyűlöl titeket, és egyetlen rossz szándéka sincs irányotokban. Tudnotok kellene, hogy Isten szeretete a legvalóságosabb szeretet. Csak az emberek lázadó mivolta miatt van, hogy ítélet által kell megmentenie őket; különben még mindig lehetetlen lenne megmenteni őket. Mivel nem tudjátok, hogyan éljétek az életeteket, és nem is vagytok tisztában azzal, hogyan kellene élni, és mivel ezen a kicsapongó és bűnös földön éltek, és ti magatok is féktelen és mocskos ördögök vagytok, Ő nem tűrheti el, hogy még mélyebbre süllyedjetek, nem viseli el annak látványát, hogy ezen a mocskos földön éljetek, ahogy most teszitek, ahol a Sátán kedve szerint taposhat rajtatok, és nem képes megengedni, hogy az alvilágba zuhanjatok. Ő csak meg akarja nyerni Magának ezt az embercsoportot, és teljesen meg akar menteni titeket. Ez a fő célja annak, hogy a hódítás munkáját végzi rajtatok: ez az üdvösség érdekében történik. Ha nem látod, hogy minden, amit rajtad végez, szeretet és üdvösség, ha azt hiszed, hogy ez csak egy módszer, az ember gyötrésének egy módja, és olyasmi, amiben nem bízhatunk meg, akkor jobban teszed, ha visszamész a világodba, hogy fájdalmat és nehézségeket szenvedj el! Ha hajlandó vagy élvezni ebben az áramlatban ezt az ítéletet és ezt a hatalmas üdvösséget, mindezeket az áldásokat, amelyek sehol sem találhatók meg az emberi világban, és ezt a szeretetet, akkor légy jó: maradj ebben az áramlatban, hogy elfogadd a hódítás munkáját, hogy tökéletességre juthass. Ma egy kis fájdalmat és finomítást szenvedsz el Isten ítélete miatt, de van értéke és értelme e fájdalom elszenvedésének. Bár az ember számára Isten fenyítése és ítélete finomítás, könyörtelen leleplezés, és olyan dolgok, amelyeket azzal a céllal hajtanak végre, hogy megbüntessék őt a bűneiért és megbüntessék a testét, e munka egyike sem arra irányul, hogy elítélje a testét és elpusztítsa azt. A szó kemény leleplezése mind azt a célt szolgálja, hogy a helyes ösvényre vezessen téged. Ti olyan sokat személyesen megtapasztaltatok e munkából, és nyilvánvaló, hogy nem vezetett titeket gonosz ösvényre! Mindez azért van, hogy megélhesd a normális emberi mivoltot, és mindez elérhető a normális emberi mivoltod segítségével. Isten munkájának minden lépése a te szükségeiden alapszik, a gyengeségeid szerint, és a tényleges érettséged szerint; és nem kényszerül rátok elviselhetetlen teher. Ez ma nem világos számodra, és úgy érzed, mintha kemény lennék veled, és mindig úgy hiszed, hogy azért fenyítelek, ítéllek és feddelek meg téged minden nap, mert gyűlöllek téged. Habár az, amit kapsz, az fenyítés és ítélet, ez valójában szeretet irántad, és ez a legnagyobb oltalom. Ha nem tudod felfogni e munkának a mélyebb jelentését, akkor lehetetlen lesz számodra, hogy továbbra is tapasztalj. Vigasztalást kell nyerned ebből az üdvösségből. Ne utasítsd vissza, hogy észhez térj. Miután idáig eljutottál, a hódítás munkájának jelentősége már világos kell legyen számodra, és nem szabadna továbbra is ilyen vagy olyan véleményeket formálnod róla!