Népem minden tagjának, aki Engem szolgál, vissza kell gondolnia a múltra: Megfertőzte-e tisztátalanság az Irántam érzett szereteteteket? Tiszta és őszinte volt-e a hűségetek Irántam? Igaz volt-e a tudásotok Rólam? Mennyi hely volt Számomra a szívetekben? Teljesen betöltöttem a szíveteket? Mit értek el bennetek a szavaim? Ne próbáljatok meg átverni Engem! Ezek a dolgok tökéletesen világosak Számomra! Ma, amikor felhangzik üdvösségem hangja, vajon növekedett valamelyest az Irántam érzett szeretetetek? Tisztává vált az Irántam való hűségetek egy része? Elmélyült a Rólam való tudásotok? A múltban felajánlott dicséret szilárd alapot adott mai tudásotoknak? Mennyit foglal el belőletek az Én Lelkem? Mekkora helyet foglal el bennetek az Én képmásom? Megérintettek-e benneteket a kijelentéseim? Valóban úgy érzitek, hogy nincs hová elrejtenetek a szégyeneteket? Valóban azt hiszitek, alkalmatlanok vagytok arra, hogy az Én népem legyetek? Ha teljesen figyelmen kívül hagyjátok a fenti kérdéseket, az azt mutatja, hogy zavaros vizeken halászol, és csak azért vagy jelen, hogy meglegyen a létszám, de az Általam elrendelt időben biztosan kivettetsz majd, és másodszorra is a feneketlen mélységbe leszel taszítva. Ezek az Én figyelmeztető szavaim, és bárkire, aki félvállról veszi őket, lesújt az ítéletem, és a kijelölt időben szerencsétlenség fogja érni. Nem így van? Kell-e még példákat hoznom ennek szemléltetésére? Kell-e még világosabban beszélnem, hogy példát hozzak nektek? A teremtés idejétől napjainkig sokan lázadoztak a szavaim ellen, így ők le lettek választva és kivettettek helyreállításom áramlatából; végül testük elpusztul, lelkük pedig az alvilágba kerül, és még ma is súlyos büntetésnek vannak kitéve. Sokan követték szavaimat, de szembementek megvilágosításommal és megvilágításommal, így félrerúgtam őket, a Sátán hatalma alá kerültek, és egyike lettek azoknak, akik Ellenem vannak. (Ma mindazok, akik közvetlenül szembeszállnak Velem, csak a szavaim felszínének engedelmeskednek, és lázadnak a szavaim lényege ellen.) Sokan voltak olyanok is, akik csak hallgatták tegnapi szavaimat, akik a múlt „hulladékához” ragaszkodtak, és nem becsülték a jelen „termékét”. Ezeket az embereket nemcsak foglyul ejtette a Sátán, hanem örök bűnösökké váltak, az ellenségeim lettek, és közvetlenül szembeszállnak Velem. Az ilyen emberek az Én ítéletem tárgyai haragom csúcspontján, még ma is vakok, és még mindig a sötét börtönökben vannak (ami azt jelenti, hogy az ilyen emberek rothadt, merev hullák, akiket a Sátán irányít; azért mondom, hogy vakok, mert a szemüket Én fátyoloztam el). Jó lenne példát adni nektek, hogy tanulhassatok belőle:

Pál említésekor az ő történetére gondoltok, és néhány róla szóló elbeszélésre, amelyek pontatlanok és nem felelnek meg a valóságnak. Szülei fiatal korától kezdve tanították őt, megkapta az Én életemet, és eleve elrendelésem eredményeként rendelkezett mindazon képességekkel, amelyeket megkövetelek. Tizenkilenc éves korában különféle könyveket olvasott az életről; így nem kell részleteznem, hogy képességeiből adódóan, valamint az Általam nyert megvilágosodás és megvilágítás miatt nemcsak szellemi dolgokról tudott némi éleslátással beszélni, hanem képes volt felfogni szándékaimat is. Természetesen ez nem zárja ki belső és külső tényezők kombinációját. Mindazonáltal egyetlen hibája az volt, hogy tehetsége miatt gyakran volt felszínes és hencegő. Ennek eredményeként, lázadó mivolta miatt – amelynek egy része közvetlenül az arkangyalt képviselte –, amikor először testet öltöttem, mindent elkövetett, hogy szembeszálljon Velem. Ő is azok közé tartozott, akik nem ismerik szavaimat, és az Én helyem már eltűnt a szívéből. Az ilyen emberek egyenesen szembeszállnak isteni mivoltommal; lecsapok rájuk, de csak a legvégén hajolnak meg és vallják be bűneiket. Ezért, miután felhasználtam erősségeit – vagyis miután egy ideig Nekem dolgozott –, ismét visszatért a régi szokásaihoz, és bár közvetlenül lázadt fel a szavaim ellen, fellázadt a belső útmutatásom és megvilágosításom ellen, és így minden, amit a múltban tett, hiábavaló volt; más szóval, a dicsőség koronája, amelyről beszélt, üres szólammá vált, saját képzeletének termékévé, mert még ma is az Én ítéletemnek van alávetve, az Én kötelékeim fogságában.

A fenti példából látható, hogy aki szembeszáll Velem (nemcsak a testet öltött énemmel, hanem – ami még fontosabb – a szavaimmal és Lelkemmel, vagyis isteni mivoltommal), az testében kapja meg ítéletemet. Amikor a Lelkem elhagy téged, lefelé zuhansz, egyenesen az alvilágba szállva. És bár hús-vér tested a földön van, olyan vagy, mint aki mentális betegségben szenved: elvesztetted az eszedet, és azonnal úgy érzed, mintha hulla lennél, úgyhogy könyörögsz Nekem, hogy haladéktalanul vessek véget testi mivoltodnak. Többségetek, akik a szellem uralma alatt vagytok, nagyra értékeli ezeket a körülményeket, és nem kell további részletekbe bocsátkoznom. A múltban, amikor normális emberi mivoltomban munkálkodtam, a legtöbb ember már összemérte magát haragommal és fenségemmel, és már tudott egy keveset bölcsességemről és természetemről. Ma közvetlenül isteni mivoltomban beszélek és cselekszem, és még mindig vannak emberek, akik saját szemükkel fogják meglátni haragomat és ítéletemet; sőt, az ítélet korának második részében a fő munka az, hogy minden népem közvetlenül megismerje a testben végzett cselekedeteimet, és mindannyian közvetlenül meglássátok természetemet. Mivel azonban testben vagyok, tekintettel vagyok gyengeségeitekre. Remélem, hogy nem kezelitek játékszerként szellemeteket, lelketeket és testeteket, és nem szentelitek gondolkodás nélkül Sátánnak. Jobb, ha megbecsülitek mindazt, amivel rendelkeztek, és nem játékként kezelitek, mert az ilyen dolgok a sorsotokhoz kötődnek. Tényleg képesek vagytok megérteni szavaim valódi jelentését? Tényleg képesek vagytok arra, hogy figyelembe vegyétek valódi érzéseimet?

Olyan áldásokat akartok élvezni a földön, amelyek a mennyei áldásaimhoz hasonlatosak? Hajlandóak vagytok arra, hogy a Rólam való megértést, szavaim élvezetét és a Rólam való tudást a legértékesebb és legjelentősebb dolgokként becsüljétek az életetekben? Valóban képesek vagytok teljesen alávetni magatokat Nekem, anélkül, hogy a saját kilátásaitokra gondolnátok? Valóban képesek vagytok hagyni, hogy halálba küldjelek benneteket, és vezesselek, mint a juhokat? Van köztetek olyan, aki képes ilyen dolgokat elérni? Lehetséges, hogy mindazok nyerik el áldásaimat, akiket elfogadok, és akik megkapják ígéreteimet? Megértettetek valamit ezekből a szavakból? Ha próbára teszlek benneteket, valóban rá tudjátok bízni magatokat az Én irgalmamra, és e megpróbáltatások közepette tudjátok-e keresni szándékaimat, és megérteni szívemet? Nem azt kívánom, hogy sok megható szót tudj mondani, vagy sok izgalmas történetet mesélni; inkább azt kérem, hogy képes légy szép tanúságot tenni Mellettem, valamint teljesen és mélyen be tudj lépni a valóságba. Ha nem szólnék közvetlenül, akkor is le tudnál mondani mindenről, ami körülötted van, és megengednéd, hogy használjalak téged? Vajon nem ezt a valóságot kérem? Ki képes felfogni szavaim jelentését? Mégis azt kérem, hogy többé ne nyomasszanak benneteket balsejtelmek, legyetek proaktívak a belépésben, és ragadjátok meg szavaim lényegét. Ez megakadályozza majd, hogy félreértsétek szavaimat, és ködös legyen előttetek a szándékom, és így megszegjétek adminisztratív rendeleteimet. Remélem, hogy szavaimból megértitek a rátok vonatkozó szándékaimat. Ne gondoljatok többé saját kilátásaitokra, és cselekedjetek úgy, ahogyan elhatároztátok Előttem, hogy Isten minden dologban vezényelhessen titeket. Mindazoknak, akik az Én házamban vannak, a lehető legtöbbet kell tenniük; neked a legjobbat kell nyújtanod földi munkám utolsó szakaszához. Valóban hajlandó vagy ezeket a dolgokat a gyakorlatba ültetni?

1992. február 23.