Kezdetben, az ószövetségi Törvény Korában az ember vezetése olyan volt, mint egy gyermek életének vezetése. A legkorábbi emberiség újonnan született Jahvétól; ők voltak az izráeliták. Nem értették, hogyan kell félni Istent vagy hogyan kell élni a földön. Vagyis Jahve megteremtette az emberiséget, azaz megteremtette Ádámot és Évát, de nem adott nekik olyan képességeket, hogy megértsék, hogyan kell félni Jahvét vagy követni Jahve törvényeit a földön. Jahve közvetlen vezetése nélkül senki sem tudhatta ezt közvetlenül, mert kezdetben az ember nem rendelkezett ilyen képességekkel. Az ember csak azt tudta, hogy Jahve Isten, ám az embernek egyáltalán nem volt fogalma arról, hogy hogyan kell Őt félni, miféle magatartást lehet az Ő félelmének nevezni, milyen elmével kell Őt félni, vagy mit kell felajánlani az Ő félelmében. Az ember csak azt tudta, hogyan kell élvezni azt, amit élvezni lehetett a Jahve által teremtett dolgok közül, de az embernek sejtelme sem volt arról, hogy milyen földi élet méltó egy teremtett lényhez. Ha nem lett volna valaki, aki oktatja őket, ha nem lett volna valaki, aki személyesen vezeti őket, akkor ez az emberiség soha nem élhetett volna emberiséghez méltó életet, hanem titokban csak a Sátán fogságában lett volna. Jahve megteremtette az emberiséget, vagyis megteremtette az emberiség őseit, Évát és Ádámot, de nem ruházta fel őket további értelemmel vagy bölcsességgel. Bár már a földön éltek, szinte semmit sem értettek. Így hát Jahve munkája az emberiség megteremtésével csupán félig volt kész, és messze nem volt teljes. Ő csak az ember modelljét formálta meg agyagból, és neki adta az Ő leheletét, de anélkül, hogy az embernek elegendő hajlandóságot adott volna az Ő félelmére. Kezdetben az embernek nem volt Őt félő vagy Tőle rettegő szíve. Az ember csak azt tudta, hogyan kell hallgatni az Ő szavaira, de nem volt tisztában a földi élethez szükséges alapvető ismeretekkel, sem az emberi élet rendes szabályaival. És így, bár Jahve megteremtette a férfit és a nőt, és befejezte a hétnapos programot, az ember teremtését korántsem fejezte be, mert az ember csak egy burok volt, és hiányzott belőle az emberi lét valósága. Az ember csak azt tudta, hogy Jahve teremtette az emberiséget, de sejtelme sem volt arról, hogyan kell engedelmeskedni Jahve szavainak és törvényeinek. Ezért az emberiség létrejötte után Jahve munkája korántsem ért véget. Még mindig teljességgel vezetnie kellett az emberiséget, hogy Elébe járuljon, hogy képesek legyenek együtt élni a földön és félni Őt, és hogy az Ő vezetésével képesek legyenek a földön a normális emberi élet helyes útjára lépni. Csak így fejeződött be teljesen az a munka, amely elsősorban Jahve neve alatt folyt; vagyis csak így fejeződött be teljesen Jahvénak a világ megteremtésére irányuló munkája. És így, miután megteremtette az emberiséget, több ezer éven át kellett vezetnie az emberiség életét a földön, hogy az emberiség képes legyen betartani az Ő rendeleteit és törvényeit, és részt vehessen a normális emberi élet minden tevékenységében a földön. Csak ekkor lett Jahve munkája teljesen kész.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (3.))