Ahogy az életed halad előre, mindig új belépésre és új, magasabb szintű felismerésekre van szükséged, amelyek minden egyes lépéssel egyre mélyülnek. Ez az, amibe az egész emberiségnek be kell lépnie. Az áldozás, a prédikációk hallgatása, Isten igéjének olvasása vagy valamilyen ügy elintézése által új felismerésre és új megvilágosodásra fogsz jutni, és nem a régiek, illetve a régi idők szabályai szerint fogsz élni; mindig az új fényben fogsz élni, és nem fogsz eltévelyedni Isten igéjétől. Ezt értjük a helyes útra lépés alatt. Nem elég valamiféle felszínes szinten megfizetni; Isten szava napról napra egy magasabb birodalomba lép, és mindennap új dolgok jelennek meg, és az embernek is mindennap új belépést kell tennie. Ahogy Isten beszél, úgy valósítja meg mindazt, amit mondott, és ha nem tudsz lépést tartani, lemaradsz. El kell mélyülnöd az imáidban; Isten igéjének evése és ivása nem lehet időszakos. Mélyítsd el a megvilágosodást és a megvilágítást, amit kapsz, és elképzeléseidnek és képzelgéseidnek fokozatosan el kell múlniuk. Meg kell erősítened az ítéletedet is, és bármivel is találkozol, legyenek róla saját gondolataid és saját nézőpontod. Azzal, hogy szellemileg megértesz néhány dolgot, bepillantást kell nyerned a külső dolgokba, és meg kell ragadnod minden kérdés lényegét. Ha nem vagy felvértezve ezekkel a dolgokkal, hogyan leszel képes vezetni a gyülekezetet? Ha csak a szavak jelentéséről és doktrínákról beszélsz, mindenféle valóság és gyakorlás nélkül, csak rövid ideig tudsz majd boldogulni. Lehet, hogy ez némileg elfogadható, amikor új hívőkhöz beszélsz, de egy idő után, amikor az új hívők már tényleges tapasztalatokkal rendelkeznek, nem fogod tudni táplálni őket. Akkor hogyan leszel Isten hasznára? Új megvilágosodás nélkül nem tudsz munkálkodni. Az új megvilágosodást nélkülözők nem tudják, hogyan kell megtapasztalni dolgokat, és az ilyen emberek soha nem nyernek el új tudást vagy új tapasztalatot. Ezentúl, az élet táplálása terén soha nem tudják betölteni feladatukat, és nem válhatnak alkalmassá arra, hogy Isten használja őket. Az ilyen ember semmire sem jó, csupán semmirekellő. Valójában az ilyen emberek teljesen alkalmatlanok arra, hogy betöltsék funkciójukat a munkában, egyikük sem jó semmire. Nemcsak, hogy nem teljesítik a funkciójukat, de valójában sok felesleges terhet rónak az egyházra. Arra figyelmeztetem ezeket a „tiszteletreméltó öregeket”, hogy sietve hagyják el az egyházat, hogy másoknak ne kelljen többé őket nézni. Az ilyen emberek nem értik az új munkát, és tele vannak vég nélküli elképzelésekkel. Semmilyen funkciót nem töltenek be az egyházban; inkább csak bajt csinálnak, és mindenfelé tagadást terjesztenek, sőt, odáig mennek, hogy mindenféle helytelen viselkedésbe és zavargásba bocsátkoznak az egyházban, és ezzel zavarodottságba és kuszaságba taszítják azokat, akiknek nincs ítélőképességük. Ezeknek az élő ördögöknek, ezeknek a gonosz lelkeknek a lehető leghamarabb el kell hagyniuk az egyházat, nehogy az egyház miattuk mételyeződjék meg. Lehet, hogy nem félsz a mai nap munkájától, de vajon nem félsz a holnapi igazságos büntetéstől? Az egyházban nagy számban vannak ingyenélők és farkasok, akik arra törekszenek, hogy megzavarják Isten rendes munkáját. Ezek mind a démonkirály által küldött démonok, gonosz farkasok, akik arra törekszenek, hogy felfalják a tudatlan bárányokat. Ha ezek az úgynevezett emberek nem űzetnek ki, akkor élősködni fognak az egyházon, molylepkékké válnak, amelyek felemésztik az adományokat. Előbb vagy utóbb eljön a nap, amikor ezek a megvetendő, tudatlan, alantas és visszataszító férgek megkapják büntetésüket!

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Azokat, akik igaz szívvel engedelmeskednek Istennek, biztosan megnyeri Isten)