Ma Isten választott népében munkálkodom Kínában, hogy felfedjem minden lázadó beállítottságukat, és lerántsam a leplet minden csúfságukról, és ez helyezi megfelelő kontextusba mindazt, amit mondanom kell. Később, amikor majd véghezviszem az egész világegyetem meghódítási munkájának következő lépését, a rátok kirótt ítéletem segítségével fogom megítélni mindenki igazságtalanságát a teljes univerzumban, mert ti képviselitek az emberiség lázadóit. Azok, akik nem tudják vállalni a kihívást, pusztán ellenpontokká és szolgálókká válnak, míg azokat, akik képesek vállalni, használatba állítom. Miért mondom, hogy azok, akik nem tudják vállalni a kihívást, csak ellenpontnak lesznek jók? Azért, mert a jelen szavaim és munkám mind a ti háttereteket célozzák meg, és mert ti az egész emberiség között a lázadók képviselői és megtestesítői lettetek. Később majd idegen országokba viszem e szavakat, amelyek titeket meghódítanak, és meghódítom velük az ottani embereket, rólad mégsem lesz elmondható akkor, hogy elnyerted e szavakat. Nem lennél ellenpont ezáltal? Az egész emberiség romlott beállítottságai, az ember lázadó cselekedetei, az ember csúf képei és arcai – mindezeket rögzítik ma a meghódításotokra használt szavak. Akkor majd e szavakkal fogom meghódítani az embereket minden nemzetből és minden felekezetből, mivel ti vagytok az archetípus, a precedens. Azonban nem az volt a tervem, hogy szándékosan elhagyjalak titeket; ha törekvésedben kudarcot vallasz, és ezáltal gyógyíthatatlannak bizonyulsz, akkor nem csupán szolgáló és ellenpont leszel vajon? Egyszer azt mondtam, hogy bölcsességemet a Sátán cselszövéseire építve lehet gyakorolni. Miért mondtam ezt? Vajon nem ez az igazság amögött, amit most mondok és teszek? Ha nem tudod vállalni a kihívást, ha nem tökéletesedsz, hanem helyette büntetésben részesülsz, nem válsz-e ellenponttá? Lehet, hogy sokat szenvedtél a te idődben, de még mindig nem értesz semmit; tudatlan vagy mindarról, ami az élettel kapcsolatos. Habár fenyítésben és ítéletben volt részed, egyáltalán nem változtál, és legbelül nem nyertél életet. Amikor eljön az idő, és a munkádat próbára teszik, olyan ádáz megpróbáltatást élsz majd át, mint a tűz, és még nagyobb gyötrelmet. Ez a tűz a teljes lényedet hamuvá változtatja majd. Olyan emberként, akinek nincs élete, akiben egy szemernyi tiszta arany sincs, aki még mindig a régi romlott természetnél ragadt le, és aki még ellenpontnak sem jó, hogy lenne lehetséges az, hogy ne legyél kiiktatva? Lehetne egy olyan embert használni a hódítás munkájához, aki egy fabatkát sem ér, és akinek nincs élete? Amikor eljön az az idő, nehezebb napokat fogtok átélni, mint Noé és Szodoma napjai voltak! Az imáid semmit nem fognak érni akkor. Hogyan jöhetnél vissza később és kezdhetnéd elölről a megtérést, amikor az üdvösség munkája már véget ért? Amikor az üdvösség minden munkája elvégeztetett, nem lesz tovább; ami még hátra lesz, az a gonoszok megbüntetése munkájának kezdete. Ellenállsz, lázadsz, és olyan dolgokat teszel, melyekről tudod, hogy gonoszak. Nem vagy-e súlyos büntetés célpontja? Ma részletesen elmondom ezt neked. Ha úgy döntesz, hogy nem figyelsz, akkor, amikor majd később katasztrófa ér, nem lesz vajon túl késő, ha csak akkor kezdesz majd megbánást érezni és hinni? Adok neked egy esélyt, hogy még ma megtérj, de nem vagy rá hajlandó. Meddig akarsz várni? A fenyítés napjáig? Ma nem emlékszem a múltbéli vétkeidre; újra és újra megbocsátok neked, elfordulok a negatív oldaladtól, hogy csak a pozitív oldaladat lássam, mert minden jelenlegi szavam és munkám célja, hogy téged megmentselek, és nincs semmilyen rossz szándékom veled kapcsolatban. Te mégsem vagy hajlandó belépni; nem tudod megkülönböztetni a jót a rossztól, és nem tudod értékelni a jóságot. Az ilyen emberek nem csupán a büntetés és igazságos megtorlás érkezésére várnak vajon?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A hódítás munkájának belső igazsága (1.))