Az élet, amelyet Jézus élt a földön, normális testben való élet volt. Testének normális emberi mivoltában élt. Az Ő hatalma – hogy munkáját végezze és igéjét szólja, vagy hogy meggyógyítsa a betegeket és démonokat űzzön, hogy efféle szokatlan dolgokat tegyen – a legnagyobb részben nem nyilvánult meg addig, amíg szolgálatát meg nem kezdte. Huszonkilenc éves kora előtti élete, mielőtt szolgálatát teljesítette, elegendő bizonyítékául szolgált, hogy Ő csupán egy normális hústest volt. Emiatt, és mert még nem kezdte meg szolgálata teljesítését, az emberek semmi istenit nem láttak Benne, nem láttak többet egy normális emberi lénynél, egy hétköznapi embernél – akárcsak annak idején, egyesek úgy hitték, hogy Ő József fia. Az emberek azt gondolták, hogy egy átlagos ember fia, fogalmuk sem volt, hogy Ő Isten megtestesült teste; még amikor szolgálata teljesítése során számos csodát tett, a legtöbb ember akkor is azt mondta, Ő József fia, mivel Ő Krisztus volt, egy normális emberi mivolthoz tartozó külsővel. Normális emberi mivolta és munkája egyaránt azért létezett, hogy véghez vigye az első megtestesülés jelentőségét, hogy bizonyítást nyerjen, miszerint Isten teljesen eljött a testbe, hogy egy teljességgel hétköznapi emberré lett. Normális emberi mivolta, mielőtt munkáját megkezdte, bizonyítéka volt annak, hogy Ő egy hétköznapi test; és az, hogy később munkálkodott, szintén azt igazolta, hogy egy közönséges test volt, ugyanis normális emberi mivolttal bíró testben tett jeleket és csodákat, gyógyította a betegeket és űzött démonokat. Az ok, amiért csodákat tudott tenni, az volt, hogy teste Isten hatalmát hordozta, az a test volt, amelybe Isten Lelke öltözött. Isten Lelke miatt birtokolta ezt a hatalmat, és ez nem jelentette azt, hogy Ő nem egy test volt. A betegek gyógyítása és a démonűzés volt az a munka, amelyet szolgálata során teljesítenie kellett, emberi mivoltában rejlő isteni mivoltának kifejeződése volt, és attól függetlenül, hogy milyen jeleket mutatott vagy hogyan bizonyította hatalmát, továbbra is normális emberi mivoltban élt, és továbbra is egy normális test volt. Egészen addig, amíg a kereszten lelt halálát követően fel nem támadt, normális testben lakozott. A kegyelemosztás, a betegek gyógyítása és a démonok kiűzése mind az Ő szolgálatának részét képezte, mind olyan munka volt, amelyet normális testében végzett. Mielőtt a keresztre ment, sosem szakadt el normális emberi testétől, függetlenül attól, hogy mit csinált épp. Ő volt Isten Maga, Isten saját munkáját végezve, mégis, mivel Isten megtestesült teste volt, ételt evett és ruhát viselt, normális emberi szükségletei voltak, normális emberi ésszel és normális emberi értelemmel. Mindez bizonyítéka volt annak, hogy Ő normális ember volt, ami igazolta, hogy Isten megtestesült teste normális emberi mivolttal rendelkező test volt, nem pedig természetfeletti. Feladata az volt, hogy befejezze Isten első megtestesülésének munkáját, hogy teljesítse az első megtestesülés által elvégzendő szolgálatot. A megtestesülés jelentősége az, hogy egy hétköznapi, normális ember végzi Magának Istennek a munkáját; azaz, hogy Isten emberi mivoltban végzi az Ő isteni munkáját, és ezzel legyőzi a Sátánt. A megtestesülés azt jelenti, hogy Isten Lelke egy testté válik, azaz Isten testet ölt; a munka, amelyet a test végez, a Lélek munkája, amely a testben valósul meg, a test fejezi ki. Isten testén kívül senki sem teljesítheti a megtestesült Isten szolgálatát; azaz csak Isten megtestesült teste, ez a normális emberi mivolt – és senki más – fejezheti ki az isteni munkát. Ha első eljövetele során Isten huszonkilenc éves kora előtt nem normális emberi mivolttal bírt volna – ha rögtön, amint megszületett, csodákat tudott volna tenni, ha rögtön, amint megtanult beszélni, a menny nyelvét beszélte volna, ha abban a pillanatban, amint először megvetette lábát a földön, valamennyi világi dolgot megértette volna, minden ember gondolatait és szándékait meg tudta volna különböztetni – egy ilyen embert nem lehetett volna normális embernek nevezni, és az ilyen testet nem lehetett volna emberi testnek hívni. Ha ez az eset állt volna fenn Krisztussal, Isten megtestesülésének jelentése és lényege veszett volna el. Az, hogy normális emberi mivolttal bír, bizonyítja, hogy Ő a testben megtestesült Isten; a tény, miszerint normális emberi növekedési folyamaton megy keresztül, tovább szemlélteti, hogy Ő egy normális test; mi több, az Ő munkája elegendő bizonyíték, hogy Ő Isten megtestesülő Szava, azaz Isten megtestesülő Lelke. Isten az Ő munkájának szükségletei miatt ölt testet; más szóval, a munka ezen szakaszát a testben kell elvégezni, normális emberi mivoltban kell teljesíteni. Ez az előfeltétele annak, hogy „az Ige testet öltsön”, hogy „az Ige megjelenjen a testben”, és ez az igaz történet Isten két megtestesülése mögött. Az emberek azt hihetik, hogy Jézus csodákat tett élete során, hogy egészen addig, amíg az Ő munkája a földön véget nem ért, nem mutatta az emberi mivolt jelét, hogy nem voltak normális emberi szükségletei vagy gyengeségei, sem emberi érzelmei, nem igényelte az élet alapszükségleteit, sem nem foglalkozott normális emberi gondolatokkal. Úgy képzelik el, mint akinek csak emberfeletti elméje van, egy transzcendens emberi mivolt. Úgy hiszik, hogy mivel Ő Isten, nem kellene a normális emberekhez hasonlóan gondolkodnia és élnie, hogy csak egy normális embernek, egy bona fide emberi lénynek lehetnek normális emberi gondolatai, és élhet normális emberi életet. Ezek mind emberi fogalmak és emberi elképzelések, és ezek az elképzelések ellenkeznek Isten munkájának eredeti szándékaival. A normális emberi gondolkodás normális emberi értelmet és normális emberi mivoltot tart fenn; a normális emberi mivolt tartja fenn a test normális funkcióit; és a test normális funkciói teszik lehetővé a test normális életét annak egészében. Isten csak egy ilyen testben munkálkodva teljesítheti az Ő megtestesülésének célját. Ha a megtestesült Isten csak a test külső burkát birtokolná, ám nem lennének normális emberi gondolatai, akkor ez a test nem bírna emberi értelemmel, még kevésbé bona fide emberi mivolttal. Hogyan tudná egy ilyen, emberi mivoltot nélkülöző test teljesíteni a szolgálatot, amelyet a megtestesült Istennek el kell végeznie? Egy normális elme fenntartja az emberi élet minden szempontját; egy normális elme nélkül az illető nem lenne ember. Más szóval, egy olyan személy, akinek nincsenek normális gondolatai, mentálisan beteg, és egy Krisztusról, akinek emberi mivolta nincs, csak isteni, nem mondható el, hogy Isten megtestesült teste. Így hát, hogyan nélkülözhetné Isten megtestesült teste a normális emberi mivoltot? Nem istenkáromlás-e azt mondani, hogy Krisztusnak nincs emberi mivolta? Minden tevékenység, amellyel a normális emberek foglalkoznak, egy normális emberi elme működésére épül. Enélkül az emberek abnormálisan viselkednének; még a fekete és a fehér, a jó és a rossz közti különbséget sem tudnák megmondani; és nem lenne emberi erkölcsük, sem morális elveik. Hasonlóképp, ha a megtestesült Isten nem gondolkodna úgy, mint egy normális ember, akkor nem lenne egy bona fide test, egy normális test. Egy ilyen nem gondolkodó test nem lenne képes felvállalni az isteni munkát. Nem lenne képes normálisan részt venni a normális test tevékenységeiben, még kevésbé lenne képes együtt élni az emberekkel a földön. S ily módon, Isten megtestesülésének jelentősége, Isten testet öltésének valódi lényege veszett volna el. A megtestesült Isten emberi mivolta azért létezik, hogy fenntartsa a normális isteni munkát a testben; az Ő normális emberi gondolkodása tartja fenn az Ő normális emberi mivoltát és az Ő összes normális testi tevékenységét. Azt mondhatnánk, hogy az Ő normális emberi gondolkodása azért létezik, hogy fenntartsa Isten minden munkáját a testben. Ha ennek a testnek nem lenne egy normális emberi elméje, Isten nem dolgozhatna a testben, és mindaz, amit a testben kell tennie, sosem valósulhatna meg. Bár a megtestesült Isten normális emberi elmével bír, az Ő munkáját nem hamisítja meg emberi gondolat; normális elmével vállalja fel a munkát az emberi mivoltban, azzal az előfeltétellel, hogy az elmével rendelkező emberi mivolttal bír, nem pedig normális emberi gondolat gyakorlása által. Nem számít, mennyire magasztosak az Ő testének gondolatai, az Ő munkáját nem fertőzi logika vagy gondolkodás. Más szóval, az Ő munkája nem az Ő testének elméje által fogan, hanem az isteni munka közvetlen kifejeződése az Ő emberi mivoltában. Az Ő összes munkája az Általa teljesítendő szolgálat, és ezek egyike sem az ő agyában fogan meg. Például a betegek gyógyítása, a démonok kiűzése vagy a keresztre feszítés nem az Ő emberi elméjének terméke volt, és egyetlen emberi elmével rendelkező ember sem tudta volna véghez vinni ezeket. Hasonlóképpen, a hódítás mai munkája egy olyan szolgálat, amelyet a megtestesült Istennek kell teljesítenie, ám az nem egy emberi akarat munkája, hanem az a munka, amelyet az Ő isteni mivoltának kell megtennie, olyan munka, amelyre hús-vér ember nem képes. Ily módon a megtestesült Istennek normális emberi elmével kell rendelkeznie, normális emberi mivolttal kell bírnia, mivel normális emberi elmével rendelkező emberi mivoltban kell végeznie munkáját. Ez a megtestesült Isten munkájának lényege, a megtestesült Isten valódi lényege.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az Isten által lakott test lényege)