Már olyan sokszor mondtam, hogy Isten utolsó napokban végzett munkája azért történik, hogy minden egyes ember szellemét megváltoztassa, hogy minden egyes ember lelkét megváltoztassa, hogy a szívük, amely nagy traumát szenvedett el, átalakuljon, ily módon megmentve a lelküket, amelyben oly mélyreható kárt tett a bűn; ez azért történik, hogy felébressze az emberek szellemét, kiolvassza hideg szívüket, és lehetővé tegye számukra a megfiatalodást. Ez Isten legfőbb szándéka. Tegyük félre az arról szóló beszédet, hogy milyen magasztos vagy mély az ember élete és az ő tapasztalatai; miután az emberek szíve felébred, miután felkelnek álmukból és teljesen tisztában lesznek azzal, hogy milyen kárt okozott a nagy vörös sárkány, Isten szolgálatának munkája beteljesedik. Az a nap, amelyen Isten munkája befejeződik, egyszersmind az a nap is, amelyen az ember hivatalosan elindul az Istenbe vetett hit helyes útján. Ekkorra az Isten által végzett szolgálat már véget ér: a testté lett Isten munkája teljesen befejeződik, az ember pedig hivatalosan elkezdi azt a feladatot végezni, amelyet végeznie kell – a maga szolgálatát fogja teljesíteni. Ezek Isten munkájának lépései. Ezért tapogatózva keresnetek kell az utatokat a belépés felé ezeknek a dolgoknak az ismerete alapján. Ez mind az, amit meg kell értenetek. Az ember belépése csak akkor fog javulni, ha a szíve mélyén változások történtek, mert Isten azt munkálja, hogy teljesen megmentse az embert – a megváltott embert, aki még mindig a sötétség erői alatt él, és aki magától sohasem emelkedett fel – a démonoknak erről a gyülekezőhelyéről; azért, hogy az ember megszabadulhasson több évezrednyi bűntől, és Isten szeretettje legyen, hogy teljesen lesújtsa a nagy vörös sárkányt, megalapítsa Isten királyságát, és mielőbb elhozza a nyugalmat Isten szívének; azért, hogy fenntartások nélkül szabad utat adjon a gyűlöletnek, amely a kebleteket dagasztja, hogy kiirtsa azokat a penészes kórokozókat, hogy lehetővé tegye számotokra, hogy elhagyjátok ezt az életet, amely nem különbözik egy ökör vagy egy ló életétől, hogy ne legyetek többé rabszolgák, hogy a nagy vörös sárkány többé ne taposhasson szabadon rátok és ne parancsolgathasson nektek; többé nem lesztek ebből a bukott nemzetből valók, nem tartoztok majd többé a förtelmes nagy vörös sárkányhoz, és az nem tart többé rabszolgasorban benneteket. A démonok fészkét Isten biztosan darabokra tépi majd, ti pedig Isten mellett fogtok állni – ti Istenhez tartoztok, nem pedig ehhez a rabszolga-birodalomhoz. Isten már régóta a csontja velejéig gyűlöli ezt a sötét társadalmat. Fogait csikorgatja, alig várva, hogy beletaposson ebbe a gonosz, förtelmes vén kígyóba, hogy az soha többé fel ne kelhessen, és soha többé ne bántsa az embert; nem fogja felmenteni annak múltbeli cselekedeteit, nem fogja tűrni, hogy megcsalja az embert, és megfizet neki minden egyes bűnéért, amelyet az idők során elkövetett. Isten a legkevésbé sem fogja engedni, hogy ez a minden gonoszságnak főkolomposa büntetlen maradjon, hanem teljesen el fogja pusztítani.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Munka és belépés (8.))