Jahve Isten parancsa az ember számára

1Mózes 2:15-17 Fogta tehát Jahve Isten az embert, és elhelyezte az Éden kertjében, hogy művelje és őrizze azt. Ezt parancsolta Jahve Isten az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert azon a napon, amelyen eszel róla, halállal lakolsz.

A kígyó elcsábítja az asszonyt

1Mózes 3:1-5 A kígyó pedig ravaszabb volt minden vadállatnál, amelyet Jahve Isten alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén áll, mondta Isten: Ne egyetek abból, ne is érintsétek, hogy meg ne haljatok! És a kígyó azt mondta az asszonynak: Nem biztos, hogy meghaltok! Hanem jól tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz.

Ez a két szakasz szemelvény a Bibliából, Mózes első könyvéből. Mindannyian ismeritek ezt a két szakaszt? Olyan eseményeket beszélnek el, amelyek kezdetben történtek, amikor elsőként megteremtették az emberiséget; ezek az események valóságosak voltak. Először is nézzük, miféle parancsot adott Jahve Isten Ádámnak és Évának; a parancs tartalma nagyon fontos a mai témánk szempontjából. „Ezt parancsolta Jahve Isten az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert azon a napon, amelyen eszel róla, halállal lakolsz.” Mi a jelentősége annak, amit Isten ebben a szakaszban parancsol az embernek? Először is Isten elmondja az embernek, mit ehet: sokféle fa gyümölcsét. Nincs veszély és nincs méreg; mindent meg lehet enni, szabadon, ahogy az ember kívánja, aggodalomtól és kétségtől mentesen. Ez Isten parancsának az egyik része. A másik rész egy figyelmeztetés. Ebben a figyelmeztetésben Isten azt mondja az embernek, hogy nem ehet gyümölcsöt a jó és gonosz tudásának fájáról. Mi fog történni, ha eszik erről a fáról? Isten azt mondta az embernek: Ha eszel róla, halállal lakolsz. Nem egyértelműek ezek a szavak? Ha Isten ezt mondaná neked, de te nem értenéd, hogy miért, úgy kezelnéd-e az Ő szavait, mint egy szabályt vagy parancsot, amelynek engedelmeskedned kell? Az ilyen szavaknak engedelmeskedni kell. De akár képes az ember engedelmeskedni, akár nem, Isten szavai egyértelműek. Isten teljesen világosan elmondta az embernek, hogy mit ehet és mit nem, és hogy mi fog történni, ha azt eszi, amit nem szabad ennie. Ezekben az Isten által mondott rövid szavakban látsz valamit Isten természetéből? Igazak Istennek ezek a szavai? Van itt bármiféle megtévesztés? Van itt bármi hamisság? Van itt bármi megfélemlítés? (Nincs.) Isten becsületesen, őszintén és az igazságnak megfelelően elmondta az embernek, hogy mit ehet és mit nem. Isten tisztán és világosan beszélt. Van ezekben a szavakban valami rejtett jelentés? Nem egyértelműek ezek a szavak? Van bármi szükség találgatásra? Nem kell tippelgetni. A jelentésük első pillantásra nyilvánvaló. Amikor olvassuk őket, teljesen világosnak érezzük a jelentésüket. Vagyis amit Isten mondani akar, és amit kifejezésre akar juttatni, az Ő szívéből jön. Amit Isten kifejezésre juttat, az tiszta, egyértelmű és világos. Nincsenek titkos indítékok vagy rejtett jelentések. Közvetlenül beszél az emberhez, és elmondja neki, mit ehet és mit nem. Vagyis Isten ezen szavain keresztül az ember láthatja, hogy Isten szíve áttetsző és igaz. Nyoma sincs itt hamisságnak; nem arról van szó, hogy azt mondja, nem ehetsz meg valamit, ami ehető, vagy hogy olyan dolgokról, amiket nem ehetsz meg, azt mondja: „Csináld csak, aztán majd meglátod, mi történik”. Isten nem ezt akarja mondani. Amit Isten az Ő szívében gondol, azt mondja ki. Ha azt mondom: Isten szent, mert ezekben a szavakban így mutatja meg és tárja fel Önmagát – akkor úgy érezheted, bolhából csináltam elefántot, vagy egy kicsit túl sokat magyaráztam bele a dologba. Ha így van, ne aggódj; még nem végeztünk.

Most beszéljünk arról, amikor „a kígyó elcsábítja az asszonyt”. Ki a kígyó? A Sátán. Ő játssza az ellenpont szerepét Isten hatezer éves irányítási tervében, és ez egy olyan szerep, amelyet meg kell említenünk, amikor a közösségben Isten szentségéhez kapcsolódunk. Miért mondom ezt? Ha nem ismered a Sátán elvetemültségét és megrontását, ha nem tudsz a Sátán természetéről, akkor nem áll módodban elismerni a szentséget, és azt sem tudhatod, mi a szentség valójában. Zavarodottságukban az emberek azt hiszik, hogy amit a Sátán tesz, az helyes, mivel ezen a romlott beállítottságon belül élnek. Ellenpont nélkül, az összehasonlítás másik oldala nélkül nem tudhatod, mi a szentség. Ezért kell itt megemlítenünk a Sátánt. Ez az említés nem csupán üres beszéd. A Sátán szavain és tettein keresztül meglátjuk, hogyan cselekszik a Sátán, hogyan rontja meg a Sátán az emberiséget, és milyen a Sátán természete és ábrázata. Tehát mit mondott az asszony a kígyónak? Az asszony beszámolt a kígyónak arról, mit mondott neki Jahve Isten. Amikor ezeket a szavakat mondta, biztos volt abban, hogy igaz, amit Isten mondott neki? Nem lehetett biztos. Olyasvalaki lévén, akit épp most teremtettek meg, nem volt meg benne az a képesség, hogy meg tudja különböztetni a jót a gonosztól, és semmiféle ismerettel nem rendelkezett semmiről maga körül. Azokból a szavakból ítélve, amelyeket a kígyónak mondott, a szívében nem volt biztos abban, hogy Isten szavai helyesek; ez volt a hozzáállása. Így, amikor a kígyó látta, hogy az asszony bizonytalanul viszonyul Isten szavaihoz, azt mondta: „Nem biztos, hogy meghaltok! Hanem jól tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz.” Van valami problémás ezekben a szavakban? Amikor elolvassátok ezt a mondatot, képet tudtok alkotni a kígyó szándékairól? Melyek ezek a szándékok? Rá akarta venni ezt az asszonyt, hogy ne hallgasson többé Isten szavaira. De mindezt nem mondta ki egyenesen. Így azt mondhatjuk, hogy nagyon ravasz. Mondanivalóját agyafúrtan, kerülőúton fejezi ki, hogy elérje szándékolt célját, amelyet elméjében rejteget, elleplezve az ember elől – ilyen a kígyó ravaszsága. A Sátán mindig is ilyen módon beszélt és cselekedett. Azt mondja: „nem biztos”, anélkül hogy bármelyik lehetőséget megerősítené. De ennek hallatán a tudatlan asszony szívében megmozdult valami. A kígyó elégedett volt, mert szavai kiváltották a kívánt hatást – ez volt a kígyó ravasz szándéka. Továbbá azáltal, hogy olyan eredményt ígért, amely az emberek számára kívánatosnak tűnik, elcsábította őt, mondván: „Azon a napon, amelyen esztek belőle, megnyílik a szemetek.” Az asszony tehát fontolóra veszi ezt: „Ha megnyílik a szemem, az jó dolog!” Aztán a kígyó valami még hatásosabbat mondott, olyan szavakat, amelyeket az ember azelőtt sohasem ismert, és amelyek nagy csábítóerővel hatnak hallgatóikra: „Olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz.” Nem rendkívül csábítóak ezek a szavak az ember számára? Olyan, mintha valaki ezt mondaná neked: „Csodaszép az arcod formája, csak épp egy kicsit rövid az orrnyerged. Ha megcsináltatod, valóságos világszépe lesz belőled!” Megindítanák ezek a szavak olyasvalakinek a szívét, aki korábban sohasem vágyakozott kozmetikai műtétre? Nem csábítóak ezek a szavak? Nem csábító ez a kísértés számodra? Nem kísértés ez? (De igen.) Mond Isten ilyen dolgokat? Volt ennek bármi nyoma Isten imént olvasott szavaiban? Azt mondja Isten, amit a szívében gondol? Láthatja az ember Isten szívét a szavain keresztül? (Igen.) Amikor azonban a kígyó ezeket a szavakat mondta az asszonynak, az ő szívébe beleláthattál? Nem. És az embert tudatlansága miatt a kígyó szavai könnyedén elcsábították és behúzták a csőbe. Tehát láthattad a Sátán szándékait? Láthattad a célt amögött, amit a Sátán mondott? Láthattad a Sátán cselszövéseit és ármánykodásait? (Nem.) Miféle természetet képvisel a Sátán beszédmódja? Miféle lényeget láttál a Sátánban ezeken a szavakon keresztül? Hát nem alattomos? A felszínen talán mosolyog rád, vagy talán nem is mutat semmiféle arckifejezést. De a szívében azt számolgatja, hogyan érje el a célját, és ezt a célt te nem láthatod. Minden ígéret, amelyet tesz neked, minden előny, amelyet ecsetel, a csábítását leplezi. Te ezeket a dolgokat jónak látod, ezért úgy érzed, hogy amit ő mond, hasznosabb és tartalmasabb, mint amit Isten mond. Hát nem lesz az emberből önmagát feladó rab, amikor ez történik? Hát nem ördögi ez a stratégia, amelyet a Sátán használt? Te magad engeded meg magadnak, hogy leépülésbe süllyedj. A Sátánnak a kisujját sem kell megmozdítania, elég, ha kimondja ezt a két mondatot, te meg máris boldogan tartasz a Sátánnal és felelsz meg neki. Így a Sátán el is érte a célját. Hát nem baljós ez a szándék? Nem ez a Sátán legősibb ábrázata? A Sátán szavaiból az ember láthatja baljós indítékait, láthatja ocsmány ábrázatát, és láthatja a lényegét. Nem így van? Ha ezeket a mondatokat összehasonlítjuk, elemzés híján talán úgy érzed, hogy Jahve Isten szavai unalmasak, közhelyesek és banálisak, és nem indokolják Isten őszinteségének lírai magasságokba törő dicséretét. Amikor azonban ellenpontként a Sátán szavait és a Sátán ocsmány ábrázatát vesszük sorra, akkor Istennek ezek a szavai nem hordoznak jelentős súlyt a mai ember számára? (De igen.) Ebből az összehasonlításból az ember érzékelheti Isten tiszta hibátlanságát. Minden szó, amelyet a Sátán mond, valamint a Sátán indítékai, szándékai és beszédmódja – mind talmi. Mi a Sátán beszédmódjának fő jellemzője? A Sátán a kétértelműség segítségével csábít el, nem engedi, hogy átláss kétszínűségén, és nem teszi lehetővé, hogy megállapítsd, mi a célja; a Sátán hagyja, hogy ráharapj a csalira, de közben dicshimnuszt is kell zengened az érdemeiről. Ez a csel nem a Sátán szokásos kedvenc módszere? (De igen.)

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló IV.)