Eredetileg több igazságot szerettem volna átnyújtani nektek, de erről le kellett mondanom, mert az igazsághoz való hozzáállásotok túl hideg és közömbös; nem kívánom elpazarolni az erőfeszítéseimet, sem azt nem kívánom látni, hogy az emberek birtokukban tartják az Én szavaimat, tetteik azonban minden tekintetben ellenállnak Nekem, rágalmaznak Engem és káromolnak Engem. A hozzáállásotok és emberi mivoltotok miatt szavaimnak csupán kicsiny, de számotokra nagyon fontos részét nyújtom nektek – ez szolgál próbamunkámként az emberiség körében. Csak most állapítottam meg valóban, hogy a döntések és a terv, amelyet készítettem, megfelel a szükségleteiteknek, sőt, hogy az emberiséghez való hozzáállásom helyes. Az Előttem hosszú éveken keresztül mutatott viselkedésetek példátlan választ adott Nekem, a válaszhoz tartozó kérdés pedig: „Milyen az ember hozzáállása az igazság és az igaz Isten színe előtt?” Az erőfeszítések, amelyeket az embernek szenteltem, azt bizonyítják, hogy az Én lényegem az ember iránti szeretet, és az ember Előttem végrehajtott minden tette azt bizonyítja, hogy az ő lényege az igazsággal szembeni undor és a Velem való szembenállás. Mindenkor aggódom mindazokért, akik követtek Engem – akik követnek Engem, mégsem képesek soha elfogadni szavaimat; még a javaslataimat sem képesek elfogadni. Ez szomorít el Engem a leginkább. Soha senki nem volt képes megérteni Engem, sőt, soha senki nem volt képes elfogadni Engem, bár az Én hozzáállásom őszinte, szavaim pedig gyengédek. Mindenki a saját elképzelései szerint próbálja elvégezni a munkát, amellyel megbíztam; nem keresik az Én szándékaimat, és főleg nem kérdezik meg, mit követelek meg tőlük. Még mindig azt állítják, hogy hűségesen szolgálnak Engem, miközben lázadnak Ellenem. Sokan hiszik azt, hogy azok az igazságok, amelyek számukra elfogadhatatlanok, vagy amelyeket ők nem tudnak gyakorolni, nem is igazságok. Ilyen emberekben az Én igazságaim megtagadott, félredobott dolgokká válnak. Ugyanakkor az emberek szóban elismernek Engem Istennek, másrészt viszont kívülállónak is hisznek Engem – aki nem az igazság, az út és az élet. Senki nem ismeri ezt az igazságot: az Én szavaim az örökké változatlan igazság. Én biztosítok életet az embernek, és Én vagyok az emberiség egyetlen vezetője. Szavaim értékét és jelentését nem az határozza meg, hogy elismeri-e és elfogadja-e őket az emberiség, hanem maga a szavak lényege. Ha egy személy sem képes elfogadni szavaimat e földön, szavaim értéke és az emberiségnek nyújtott segítségük akkor is felbecsülhetetlen bárki számára. Ezért, amikor azzal a sok emberrel kerülök szembe, akik lázadnak szavaim ellen, cáfolják vagy teljes mértékben megvetik őket, csupán ennyi az álláspontom: Legyenek tanúim az idő és a tények, és mutassák meg, hogy az Én szavaim az igazság, az út és az élet. Mutassák meg, hogy minden, amit mondtam, helyes, hogy ezzel kell az embernek felszerelkeznie, sőt, ezt kell az embernek elfogadnia. Mindenkivel, aki követ Engem, tudatom ezt a tényt: azok, akik nem tudják teljesen elfogadni szavaimat, akik nem tudják gyakorolni szavaimat, akik nem találnak célt szavaimban, és akik nem részesülnek üdvösségben szavaim miatt – ők azok, akiket szavaim elítéltek, sőt, akik elveszítették üdvösségemet, és pálcám soha nem távozik tőlük.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Meg kell fontolnotok cselekedeteiteket)