Isten nem ismétli meg a munkát egyetlen korban sem. Mivel elérkeztek az utolsó napok, el fogja végezni azt a munkát, amelyet az utolsó napokban végez, és az utolsó napokban felfedi az egész természetet, amely az Övé. Amikor az utolsó napokról beszélünk, az egy külön korra utal, egy olyanra, amelyben Jézus azt mondta, hogy biztosan fogtok katasztrófával találkozni és találkoztok földrengésekkel, éhínségekkel és csapásokkal, amelyek megmutatják, hogy ez egy új kor, és már nem a régi Kegyelem Kora. Tegyük fel, hogy – ahogy az emberek mondják – Isten örökké változatlan, az Ő természete mindig könyörületes és szerető, hogy úgy szereti az embert, mint Önmagát, és minden embernek üdvösséget kínál, és soha nem gyűlöli az embert; vajon véget érhetne-e valaha is az Ő munkája? Amikor Jézus eljött és a keresztre szegezték, feláldozva Magát minden bűnösért, és felajánlva Magát az oltáron, már befejezte a megváltás munkáját, és véget vetett a Kegyelem Korának. Mi értelme lenne tehát megismételni annak a kornak a munkáját az utolsó napokban? Vajon ugyanezt tenni nem lenne Jézus munkájának megtagadása? Ha Isten nem végezte volna el a keresztre feszítés munkáját, amikor ebben a szakaszban eljött, hanem szerető és könyörületes maradt volna, akkor vajon képes lenne-e véget vetni a kornak? Képes lenne-e egy szerető és könyörületes Isten véget vetni a kornak? A kort lezáró végső munkájában Isten természete a fenyítés és az ítélet, amelyben feltárja mindazt, ami igazságtalan, hogy nyilvánosan megítéljen minden népet, és tökéletessé tegye azokat, akik őszinte szívvel szeretik Őt. Csak egy ilyen természet képes véget vetni a kornak. Az utolsó napok már elérkeztek. A teremtésben minden dolog fajtája szerint lesz elkülönítve és természete alapján különböző kategóriákba sorolva. Ez az a pillanat, amikor Isten feltárja az emberiség kimenetelét és rendeltetését. Ha az emberek nem mennek keresztül fenyítésen és ítéleten, akkor nem lesz mód arra, hogy engedetlenségük és igazságtalanságuk lelepleződjön. Csak a fenyítés és az ítélet révén tárulhat fel minden teremtmény kimenetele. Az ember csak akkor mutatja meg valódi arcát, amikor megfenyítik és megítélik. A gonosz a gonosz mellé, a jó a jó mellé kerül, és az egész emberiség fajtája szerint válik szét. A fenyítés és az ítélet által feltárul minden teremtmény kimenetele, hogy a rossz megbűnhődjön, a jó pedig jutalmat kapjon, és minden ember Isten uralma alá kerüljön. Mindezt a munkát igazságos fenyítés és ítélet révén kell elérni. Mivel az ember romlottsága elérte a csúcspontját, és engedetlensége rendkívül súlyossá vált, csak Isten igaz természete – amely főként fenyítésből és ítéletből áll, és amely az utolsó napokban tárul fel – képes az embert teljesen átalakítani és teljessé tenni. Csak ez a természet képes leleplezni a gonoszságot, és így szigorúan megbüntetni minden igazságtalant. Ezért az ilyen természet a kor jelentőségével átitatott, és az Ő természetének feltárása és bemutatása az egyes új korszakok munkája érdekében történik. Nem arról van szó, hogy Isten önkényesen és értelmetlenül fedi fel természetét. Tegyük fel, hogy Isten az utolsó napokban az ember kimenetelének felfedése során még mindig végtelen könyörületességgel és szeretettel ajándékozza meg az embert, és továbbra is szerető marad vele szemben, nem vetve alá az embert igazságos ítéletnek, hanem inkább toleranciát, türelmet és megbocsátást tanúsítva iránta, és megbocsátva az embernek, bármilyen súlyosak is legyenek a bűnei, egy jottányi igazságos ítélet nélkül: akkor mikor érne véget valaha is Isten egész irányítása? Mikor lenne képes egy ilyen természet arra, hogy elvezesse az embereket az emberiség megfelelő rendeltetési helyére? Vegyünk például egy mindig szeretetteljes bírót, egy kedves arcú és szelíd szívű bírót. Szereti az embereket, függetlenül az általuk esetlegesen elkövetett bűncselekményektől, és szeretetteljes és elnéző velük, bárkik is legyenek. Ebben az esetben mikor lesz képes valaha is igazságos ítéletet hozni? Az utolsó napokban csak az igazságos ítélet választhatja szét az embereket fajtájuk szerint, és viheti el az embert egy új birodalomba. Ily módon Isten igazságos, ítélő és fenyítő természetén keresztül az egész kor véget ér.

[Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (3)]