Hogyan érted meg az emberi természetet? A természeted megértése valójában azt jelenti, hogy boncolgatod a lelked mélyén lévő dolgokat – az életedben lévő dolgokat, és a sátáni logikát és filozófiát, ami szerint éltél – ami a Sátán élete, ami szerint éltél. Csak a lelked mélyén rejlő dolgokat feltárva értheted meg a természetedet. Hogyan lehet ezeket a dolgokat feltárni? Nem lehet őket csupán egy-két dolgon keresztül feltárni vagy felboncolni. Sokszor előfordul, hogy miután befejezel valamit, még mindig nem jutottál el a megértéshez. Három vagy akár öt évbe is beletelhet, mire képes leszel akár csak egy kis felismerésre vagy megértésre is szert tenni. Sok helyzetben tehát önreflexióra van szükséged, és meg kell ismerned önmagadat. Mélyre kell ásnod, és Isten szavainak megfelelően boncolgatnod magad, hogy bármiféle eredményt is elérj. Amint megértésed az igazságról egyre mélyebbé válik, az önreflexió és önismeret révén fokozatosan megismered saját természetlényegedet.

Ahhoz, hogy megismerd a természetedet, azt néhány dolgon keresztül kell megértened. Először is, tisztában kell lenned azzal, hogy mit szeretsz. Ez nem arra vonatkozik, hogy mit szeretsz enni vagy viselni, hanem inkább azt jelenti, hogy mi az, amiben kedved leled, mit irigyelsz, mit imádsz, mit keresel, és mire figyelsz a szívedben, milyen típusú emberekkel szeretsz kapcsolatba kerülni, milyen típusú embereket csodálsz és kikért rajong a szíved. A legtöbben például szeretik a tekintélyes embereket, azokat, akik választékosan beszélnek és elegánsan viselkednek, vagy azokat, akik ékesszólóan hízelegnek, vagy megjátsszák magukat. Az előbb említettek arra vonatkoznak, hogy milyen emberekkel szeretnek kapcsolatba kerülni. Ami az embereknek tetsző dolgokat illeti, ezek közé tartozik az, hogy szívesen megteszik azt, ami könnyen elvégezhető, élvezik, hogy olyasmit csinálnak, amit mások jónak tartanak, és ami miatt az emberek dicséretet zengenek és bókolnak nekik. Az emberek természetében van egy közös jellemzője azoknak a dolgoknak, amelyeket szeretnek. Vagyis szeretik azokat az embereket, eseményeket és dolgokat, amelyeket mások a külsőségek miatt irigyelnek, szeretik azokat az embereket, eseményeket és dolgokat, amelyek nagyon szépnek és fényűzőnek tűnnek, és szeretik azokat az embereket, eseményeket és dolgokat, amelyek miatt mások imádják őket. Ezek a dolgok, amelyeket az emberek szeretnek, nagyszerűek, káprázatosak, gyönyörűek és pompásak. Mindenki imádja ezeket. Megfigyelhető, hogy az emberek nem birtokolnak semmit az igazságból, és nem rendelkeznek a valódi emberi lények hasonlatosságával sem. A legkevésbé sincs értelme annak, hogy imádják ezeket a dolgokat, ők mégis szeretik azokat. Ezek a dolgok, amelyeket az emberek szeretnek, különösen jónak tűnnek azok számára, akik nem hisznek Istenben, és ezek mind olyan dolgok, amelyeket az emberek különösen szívesen követnek. [...] Azok a dolgok, amelyeket az emberek követnek és amelyek után vágyakoznak, a világi irányzatokhoz tartoznak, ezek a Sátántól és az ördögöktől származnak, Isten gyűlöli őket, és nélkülöznek minden igazságot. Azok a dolgok, amelyek után az emberek hajlamosak vágyakozni, lehetővé teszik természetlényegük feltárását. Az emberek preferenciái az öltözködésükben is megnyilvánulnak. Vannak, akik szívesen viselnek figyelemfelkeltő, színes ruhákat vagy bizarr öltözékeket. Hajlamosak olyan kiegészítőket viselni, amelyeket még senki más nem viselt, és szeretik azokat a dolgokat, amelyek vonzóak lehetnek az ellenkező nem számára. Az, hogy ezeket a ruhákat és kiegészítőket viselik, azt jelzi, hogy előnyben részesítik ezeket a dolgokat az életükben és a szívük mélyén. Amit szeretnek, az nem tiszteletet parancsoló vagy illedelmes. Ezek nem olyan dolgok, amelyeket egy normális embernek követnie kellene. A hozzájuk való ragaszkodásukban hamisság van. A szemléletmódjuk ugyanolyan, mint a világi embereké. Egyetlen olyan része sincs, amely összhangban lenne az igazsággal. Ezért a természetedet képviseli mindaz, amit szeretsz, amire összpontosítasz, amit imádsz, amit irigyelsz, és amire a szívedben naponta gondolsz. Az ilyen világi dolgok iránti vonzalmad elegendő bizonyíték arra, hogy a természeted a hamisságot kedveli, és súlyos esetben a természeted elvetemült és javíthatatlan. A következőképpen kell boncolgatnod a természetedet. Vizsgáld meg, hogy mit szeretsz, és miről mondasz le az életedben. Lehet, hogy egy ideig jó vagy valakihez, de ez nem bizonyítja azt, hogy szereted őt. Amit igazán szeretsz, az pontosan az, ami a természeted része; még ha a csontjaid el is törnének, akkor is kedvedet lelnéd benne, és soha nem tudnál lemondani róla. Ezen nem könnyű változtatni. Nézzük például a társkeresést: az emberek ugyanolyan típusú embereket keresnek, mint ők maguk. Ha egy nő valóban beleszeret valakibe, akkor senki sem tudná visszatartani. Még ha a lába is törne, akkor is vele akarna lenni; akkor is hozzá akarna menni feleségül, ha ez azt jelentené, hogy meg kell halnia. Hogyan lehetséges ez? Ez azért van, mert senki sem tudja megváltoztatni azt, amit az ember a zsigereiben hordoz, ami a szíve mélyén van. Még ha valaki meg is halna, a lelke akkor is ugyanazokat a dolgokat szeretné; ezek az emberi természet dolgai, és ezek fejezik ki az ember lényegét. Azok a dolgok, amelyeket az emberek szeretnek, tartalmaznak némi hamisságot. Vannak, akik egyértelműen szeretik ezeket a dolgokat, míg mások nem; vannak, akik erősen vonzódnak hozzájuk, míg mások nem; vannak, akiknek van önuralmuk, míg mások nem tudnak uralkodni magukon. Vannak, akik hajlamosak belesüllyedni sötét és elvetemült dolgokba, ami azt bizonyítja, hogy nincs életük. Vannak, akik le tudják győzni a test kísértéseit, és nem foglalkoztatják vagy kényszerítik őket ezek a dolgok, ami azt bizonyítja, hogy van egy kis érettségük, és hogy a beállítottságuk egy kicsit átalakult. Vannak, akik megértenek néhány igazságot, és úgy érzik, hogy van életük és szeretik Istent, de valójában ez még túl korai, nem egyszerű dolog az ember beállítottságának átalakulása. Könnyen meg lehet-e érteni az ember természetlényegét? Még ha valaki egy kissé meg is érti, sok fordulaton kell keresztülmennie, hogy elérje ezt a megértést, és a változás még egy kis megértéssel sem könnyű. Ezek mind olyan nehézségek, amelyekkel szembesülnek az emberek, és nem ismerhetik meg önmagukat az igazság követésére irányuló akarat nélkül. Függetlenül attól, hogy a körülötted lévő emberek, események és dolgok hogyan változnak, és függetlenül attól, hogy a világ a feje tetejére áll, ha az igazság bensődből vezérel, ha gyökeret vert benned, és Isten szavai irányítják életedet, preferenciáidat, tapasztalataidat és létezésedet, akkor abban a pillanatban valóban átalakultál. Manapság az emberek úgynevezett átalakulása csak abban áll, hogy egy kicsit együttműködnek, képesek vonakodva elfogadni, hogy megmetszik őket, aktívan teljesítik a kötelességeiket, és van egy kis lelkesedésük és hitük, de ez nem tekinthető beállítottságbeli átalakulásnak, és nem bizonyítja azt, hogy életük van. Ez csupán az emberek preferenciája és hajlama – semmi több.

Ahhoz, hogy a természet megértéséhez eljussunk, amellett, hogy feltárjuk azokat a dolgokat, amelyeket az emberek szeretnek a természetükben, fel kell tárni a természetükhöz tartozó néhány legfontosabb szempontot is. Például az emberek nézeteit a dolgokról, az emberek életmódját és életcéljait, életértékeit és életszemléletét, valamint az igazsághoz fűződő dolgokkal kapcsolatos nézeteket és elképzeléseket. Ezek a dolgok mind az emberek lelkének mélyén vannak, és közvetlen kapcsolatban állnak a beállítottság átalakulásával. Milyen tehát a romlott emberiség életszemlélete? Azt lehet mondani: „Mindenki gondoskodjék magáról, az utolsót pedig vigye el az ördög.” Az emberek mind önmaguknak élnek; őszintén szólva, a testnek élnek. Csak azért élnek, hogy ételt tegyenek a szájukba. Miben különbözik ez a lét az állatokétól? Az ilyen életnek nincs semmi értéke, nemhogy értelme lenne. Az ember életszemlélete arról szól, hogy mire támaszkodik, hogy a világban éljen, miért él, és hogyan él – és ezek mind az emberi természet lényegével kapcsolatos dolgok. Az emberek természetét boncolgatva látni fogod, hogy mindannyian ellenállnak Istennek. Mindannyian ördögök, és nem létezik valóban jó ember. Csak az emberek természetének boncolgatásával lehet igazán megismerni az ember romlottságát és lényegét, és megérteni, hogy az emberek valójában hová tartoznak, mi az, ami valóban hiányzik belőlük, mivel kellene felszerelkezniük, és hogyan kellene megélniük az emberi hasonlatosságot. Egy ember természetének valódi boncolgatása nem könnyű, és nem is lehet megtenni Isten szavainak megtapasztalása vagy valódi tapasztalatok nélkül.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Mit kell tudni az ember beállítottságának átalakításáról?)