Amint Isten az életté válik az emberekben, az emberek képtelenné válnak elhagyni Istent. Nem Isten teszi ezt? Nincs ennél nagyobb tanúságtétel! Isten egy bizonyos pontig munkálkodott; azt mondta az embereknek, hogy szolgáljanak, hogy legyenek megfenyítve vagy leljék halálukat, és az emberek nem hátráltak meg, ami azt mutatja, hogy Isten meghódította őket. Az emberek, akik az igazság birtokában vannak, azok, akik valós tapasztalataikban szilárdan tudnak állni bizonyságtételükben, szilárdan állnak helyzetükben, Isten oldalán állnak, anélkül, hogy valaha is meghátrálnának, és azok, akiknek normális kapcsolata lehet azokkal az emberekkel, akik szeretik Istent, akik, ha valami történik velük, képesek teljességgel alávetni magukat Istennek, és halálukig képesek alávetni magukat Istennek. A te gyakorlásod és kinyilatkoztatásaid a való életben Isten bizonyságai, az ember megélései és Isten bizonyságai, és ez Isten szeretetének valódi gyönyörűsége; amikor eljutsz eddig a pontig a tapasztalásban, eléred a kellő hatást. A tényleges megélés birtokában vagy és mások minden cselekedetedet csodálattal nézik. Öltözeted és külső megjelenésed jelentéktelen, ugyanakkor a legnagyobb kegyességben éled életed, és amikor Isten szavait közvetíted, Ő vezet és világosít meg téged. Szavaidon keresztül képes vagy Isten szándékait szólni, a valóságot közölni, és sokat értesz a lélekben való szolgálatról. Beszédedben őszinte vagy, tisztességes és becsületes vagy, nem szembeszálló és illedelmes, képes vagy arra, hogy alávesd magad Isten intézkedéseinek, és szilárdan állni bizonyságodban, amikor viszontagságok érnek, nyugodt és összeszedett vagy, függetlenül attól, hogy mivel foglalkozol épp. Az efféle ember valóban látta Isten szeretetét. Egyesek még fiatalok, ám úgy cselekednek, mint egy középkorú ember; érettek, birtokában vannak az igazságnak és mások csodálják őket – és ezek azok az emberek, akiknek bizonyságuk van, és akik Isten megnyilvánulásai. Nevezetesen, amikor egy bizonyos pontig eljutottak a tapasztalásban, belül lesz egy betekintésük Istent illetően, és külső beállítottságuk szintén megszilárdul. Sok ember nem alkalmazza az igazságot a gyakorlatban és nem áll szilárdan bizonyságtételében. Az ilyen emberekben nincs meg az Isten iránti szeretet, sem az Isten melletti tanúságtétel, és Isten ezeket az embereket utálja a legjobban. Az összejöveteleken Isten szavait olvassák, ám amit megélnek, az a Sátán, és ez Isten gyalázása, Isten rágalmazása és Isten káromlása. Az ilyen emberekben nyoma sincs Isten szeretetének, és egyáltalán nem dolgozik bennük a Szentlélek. Így az emberek szavai és tettei a Sátánt képviselik. Ha a szíved mindig békés Isten előtt, és mindig odafigyelsz az emberekre és a dolgokra magad körül, és arra, hogy mi folyik körülötted, és ha tudatában vagy Isten terhének, és mindig Istent félő szíved van, akkor Isten gyakran megvilágosít téged a bensődben. A gyülekezetben vannak olyanok, akik „felügyelők”: arra vannak kihegyezve, hogy mások hiányosságait figyeljék, majd utánozzák őket és vetélkednek velük. Képtelenek a különbségtételre, nem gyűlölik a bűnt, nem utálják a Sátán dolgait, és nem undorodnak azoktól. Az ilyen emberek teli vannak a Sátán dolgaival, és Isten végül teljesen elhagyja őket. A szívednek mindig félelemmel kell eltelnie Isten előtt, szavaidban és tetteidben mértéktartónak kell lenned, és sosem kívánhatsz szembe szállni Istennel vagy felzaklatni Őt. Sosem akarhatod, hogy Isten munkája benned hiábavaló legyen, sem azt, hogy az általad elviselt nehézségek, és mindaz, amit a gyakorlatba ültettél, semmivé legyenek. Hajlandónak kell lenned keményebben dolgozni és jobban szeretni Istent az előtted álló úton. Ezek azok az emberek, akiknek van jövőképük, amely az alapjukat képezi. Ezek az emberek azok, akik a fejlődést keresik.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Azok, akik Istent szeretik, örökké élnek majd az Ő fényében)