Amit az ember most elért – jelenlegi érettségét, tudását, szeretetét, hűségét, alávetettségét és éleslátását –, ezek az eredmények az ige ítélete által elért eredmények. Az, hogy képes vagy hűséges lenni és talpon maradni a mai napig, az az ige közvetítésével érhető el. Az ember most látja, hogy a testet öltött Isten munkája valóban rendkívüli, és sok minden van benne, amit az ember nem érhet el, és amik misztériumok és csodák. Ezért sokan behódoltak. Vannak, akik születésük napja óta soha nem hódoltak be senkinek, mégis, amikor ma meglátják Isten szavait, teljes mértékben behódolnak anélkül, hogy észrevennék, hogy megtették, és nem mernek tüzetesen vizsgálódni vagy bármi mást mondani. Az emberiség összeesett az ige alatt, és lesújtva fekszik az ige ítélete alatt. Ha Isten Lelke közvetlenül szólna az emberhez, az emberiség mind alávetné magát a hangnak, és a kinyilatkoztatás szavai nélkül földre borulna, hasonlóan ahhoz, ahogyan Pál a damaszkuszi úton a földre borult a fényben. Ha Isten továbbra is így munkálkodna, akkor az ember soha nem lenne képes arra, hogy az Ige ítélete révén megismerje saját romlottságát, és ezáltal üdvösségre jusson. Csak a testté válás által tudja Isten személyesen eljuttatni szavait minden egyes ember fülébe, hogy mindenki, akinek füle van, meghallhassa szavait, és befogadhassa az ítélet munkáját, melyet Ő végez az ige által. Csak ily módon érhető el az eredmény az Ő szava által, ahelyett, hogy a Lélek megnyilvánulna, hogy alávetettségbe rémítse az embert. Csak ezen a gyakorlati és mégis rendkívüli munkán keresztül lehet teljesen feltárni az ember régi, sok éven át mélyen elrejtett beállítottságát, hogy aztán az ember felismerhesse és megváltoztathassa azt. Mindezek a dolgok a testet öltött Isten gyakorlati munkája, amelyben gyakorlatiasan beszélve és az ítéletet gyakorlatiasan végrehajtva, az embert érintő ítélet eredményeit az ige által éri el. Ez a testet öltött Isten hatalma és Isten megtestesülésének jelentősége. Erre azért került sor, hogy megismertesse a testet öltött Isten tekintélyét, hogy megismertesse az ige munkája által elért eredményeket, valamint megismertesse azt, hogy a Lélek testté vált, és azzal mutatja meg hatalmát, hogy az ige által megítéli az embereket. Bár az Ő teste egy közönséges és normális ember külső formája, a szavai által elért eredmények megmutatják az embernek, hogy Ő tele van tekintéllyel, hogy Ő Maga Isten, és az Ő szavai Magának Istennek a kifejeződései. Ezáltal az egész emberiség számára megmutatkozik, hogy Ő Maga az Isten, hogy Ő Maga az Isten, aki testté lett, hogy Őt senki sem sértheti meg, és senki sem múlhatja felül az Ő ige általi ítéletét, továbbá a sötétség semmilyen ereje nem kerekedhet felül az Ő hatalmán. Az ember Neki való alávetettsége mind annak köszönhető, hogy Ő a testet öltött Ige, mind az Ő hatalmának és az ige általi ítéletének köszönhető. Az Ő megtestesülése által elhozott munka az a tekintély, amellyel Ő rendelkezik. Azért válik testté, mert a test is képes hatalmat birtokolni, és Ő képes arra, hogy a munkát gyakorlati módon végezze az emberiség körében, úgy, hogy az látható és kézzelfogható legyen az ember számára. Ez a munka sokkal gyakorlatiasabb, mint az Isten Lelke által közvetlenül végzett munka, aki minden hatalommal rendelkezik, és az eredményei is nyilvánvalóak. Ez azért van, mert Isten megtestesülése gyakorlati módon tud beszélni és cselekedni. Testének külső formája nem rendelkezik hatalommal, és megközelíthető az ember számára, míg az Ő lényege valóban tekintélyt hordoz, de a tekintélye senki számára nem látható. Amikor Ő beszél és munkálkodik, az ember nem képes észrevenni hatalmának létezését; ez megkönnyíti Számára, hogy gyakorlati munkáját végezze. Mindez a gyakorlati munka el tud érni eredményeket. Bár egy ember sem veszi észre, hogy Neki tekintélye van, és nem látják, hogy Őt nem lehet megsérteni, nem látják a haragját sem, leplezett tekintélye, rejtett haragja és nyíltan kimondott szavai révén eléri azok kívánt eredményeit. Más szóval, hanghordozásával, beszédének szigorúságával és szavainak minden bölcsességével teljesen meggyőzi az embert. Ily módon az ember aláveti magát a testet öltött Isten szavának, akinek látszólag nincs tekintélye, és ezzel beteljesíti Isten célját, hogy megmentse az embert. Ez egy másik aspektusa az Ő megtestesülése jelentőségének: gyakorlatiasabban beszélni és lehetővé tenni, hogy szavainak valósága hatással legyen az emberre, és így az ember tanúja lehessen Isten szava hatalmának. Ezért, ha ez a munka nem a megtestesülés révén valósulna meg, a legcsekélyebb eredményt sem érné el, és nem lenne képes a bűnös embereket teljes mértékben megmenteni. Ha Isten nem válna testté, akkor továbbra is a Lélek maradna, aki az ember számára láthatatlan és megfoghatatlan. Mivel az ember hús-vér teremtmény, ő és Isten két különböző világhoz tartozik, és különböző természetűek. Isten Lelke összeegyeztethetetlen az emberrel, aki testből van, és egyszerűen nincs mód arra, hogy kapcsolat teremtődjön közöttük, arról nem is beszélve, hogy az ember képtelen szellemmé válni. Mivel ez így van, Isten Lelkének teremtett lénnyé kell válnia, hogy eredeti munkáját elvégezhesse. Isten egyaránt képes felemelkedni a legmagasabb helyre és megalázkodni, hogy emberi teremtménnyé váljon, az emberiség körében munkálkodva és közöttük élve, az ember viszont nem tud felemelkedni a legmagasabb helyre és szellemmé válni, és még kevésbé tud leereszkedni a legalacsonyabb helyre. Ezért kell Istennek testté válnia, hogy elvégezze a munkáját. Ugyanígy az első megtestesülés során csak a testet öltött Isten teste tudta megváltani az embert az Ő keresztre feszítése által, míg Isten Lelke nem lett volna képes arra, hogy vétekáldozatként keresztre feszítsék az emberért. Isten közvetlenül testté válhatott, hogy vétekáldozatként szolgáljon az emberért, de az ember nem tudott közvetlenül felemelkedni a mennybe, hogy felvegye az Isten által számára készített vétekáldozatot. Mivel ez így van, csak azt lehetne kérni Istentől, hogy néhányszor szaladgáljon oda-vissza a menny és a föld között, és ne az ember szálljon fel a mennybe, hogy felvegye ezt az üdvösséget, mert az ember elbukott, ráadásul az ember egyszerűen nem tudott felszállni a mennybe, még kevésbé tudta elnyerni a vétekáldozatot. Ezért volt szükség arra, hogy Jézus eljöjjön az emberiség közé, és személyesen végezze el azt a munkát, amelyet ember egyszerűen nem tudott elvégezni. Minden alkalommal, amikor Isten testté lesz, az teljes mértékben szükségszerűségből történik. Ha bármelyik szakaszt Isten Lelke közvetlenül végre tudta volna hajtani, akkor nem vetette volna alá magát a megalázó megtestesülésnek.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (4.))