Az emberi faj tagjaiként és odaadó keresztényekként mindannyiunk felelőssége és kötelezettsége az, hogy az elménket és a testünket felajánljuk Isten megbízatásának beteljesítésére, mivel teljes lényünk Istentől jött, és Isten szuverenitásának köszönhetően létezik. Ha az elménk és a testünk nem Isten megbízatására és az emberiség igaz ügyére szolgál, akkor a lelkünk méltatlannak fogja magát érezni azokra, akik vértanúhalált haltak Isten megbízatásáért, és még méltatlanabbnak Istenre, aki mindent megadott nekünk.

Isten teremtette ezt a világot, Ő teremtette az emberiséget, sőt, Ő volt az ókori görög kultúra és az emberi civilizáció mérnöke. Csak Isten gyámolítja ezt az emberiséget, és csak Isten törődik éjjel-nappal ezzel az emberiséggel. Az emberi fejlődés és haladás elválaszthatatlan Isten szuverenitásától, az emberiség történelme és jövője pedig teljesen egybefonódik Isten terveivel. Ha valóban keresztény vagy, akkor bizonyára hiszel abban, hogy bármely ország vagy nemzet felemelkedése és bukása Isten tervei szerint következik be. Csak Isten ismeri egy-egy ország vagy nemzet sorsát, és csak Isten irányítja ezen emberiség pályáját. Ha az emberiség jó sorsot kíván magának, ha egy ország jó sorsot kíván magának, akkor az embernek hódolattal meg kell hajolnia Isten előtt, meg kell bánnia és meg kell vallania a bűneit Isten előtt, különben az ember sorsa és rendeltetése elkerülhetetlen katasztrófa lesz.

Tekints vissza arra az időre, amikor Noé megépítette a bárkát. Az emberiség mélyen romlott volt, az emberek elkóboroltak Isten áldásától, már nem Isten gondoskodott róluk, és elveszítették Isten ígéreteit. Sötétségben éltek, Isten világossága nélkül. Aztán természetüknél fogva kicsapongókká váltak, és förtelmes züllöttségnek adták át magukat. Az ilyen emberek nem kaphatták meg többé Isten ígéretét, alkalmatlanná váltak arra, hogy tanúi legyenek Isten arcának vagy hallják Isten hangját, mert elhagyták Istent, félredobták mindazt, amit Ő rájuk ruházott, és elfeledkeztek Isten tanításairól. Szívük egyre messzebb és messzebb kóborolt Istentől, és ennek során minden józan ész és emberiesség alá züllöttek, és egyre gonoszabbakká váltak. Aztán egyre közelebb mentek a halálhoz, és Isten haragja, valamint büntetése alá estek. Csupán Noé hódolt Istennek és kerülte a rosszat, így ő képes volt rá, hogy hallja Isten hangját és meghallja az Ő utasításait. Isten szavának útmutatása szerint megépítette a bárkát, amelyen mindenféle élőlényt egybegyűjtött. És ily módon, miután minden előkészíttetett, Isten rászabadította pusztítását a világra. Csupán Noé és hét másik családtagja élte túl a pusztítást, mert Noé Jahvénak hódolt és kerülte a rosszat.

Most nézd meg a jelenkort: Nem léteznek többé Noéhoz hasonló igaz emberek, akik Istennek tudnának hódolni és kerülni a rosszat. Isten mégis, még mindig kegyes ehhez az emberiséghez, és még mindig feloldozza őket ezen végső kor idején. Isten keresi azokat, akik vágyódnak az Ő megjelenésére. Keresi azokat, akik képesek meghallani az Ő szavait, akik nem felejtették el az Ő megbízatását, és Őneki ajánlják a szívüket és a testüket. Keresi azokat, akik olyan engedelmesek, akárcsak a csecsemők Őelőtte, és nem szegülnek szembe Vele. Ha Istennek szenteled magad, és semmilyen hatalom vagy erő nem akadályoz ebben, akkor Isten jóindulattal tekint rád és kiárasztja rád az áldásait. Ha előkelő a rangod, tiszteletreméltó a hírneved, bőséges tudással rendelkezel, dúskálsz a vagyonban és sokan támogatnak, ám ezek a dolgok nem akadályoznak abban, hogy Isten elé jőve elfogadd az Ő elhívását és megbízatását, és megtedd azt, amit kér tőled, akkor mindaz, amit teszel, a leginkább érdemi ügy lesz a földön, és az emberiség legigazabb vállalkozása. Ha a társadalmi rangod vagy a saját céljaid miatt elutasítod Isten elhívását, akkor mindaz, amit teszel, átkozott lesz, sőt, Isten által megvetett. Lehetsz elnök, tudós, lelkész vagy vén, ám függetlenül attól, hogy milyen előkelő a hivatalod, ha a saját tudásodra és képességeidre támaszkodsz a vállalkozásaidban, akkor mindig kudarcot fogsz vallani és mindig meg leszel fosztva Isten áldásaitól, mert Isten nem fogad el semmit, amit teszel, és nem biztosítja, hogy a vállalkozásod igaz legyen, vagy fogadja el azt, hogy az emberiség javára munkálkodsz. Azt fogja mondani, hogy minden, amit teszel, arra használja az emberiség tudását és erejét, hogy levesse az emberről Isten védelmét, és megtagadja Isten áldásait. Azt fogja mondani, hogy a sötétség, a halál, és olyan határtalan létezés kezdete felé vezeted az emberiséget, amelyben az ember elveszítette Istent és az Ő áldását.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. 2. függelék: Isten elnököl az egész emberiség sorsa felett)