Ha az emberek a Sátán befolyása alá kerülnek, akkor nincs bennük szeretet Isten iránt, korábbi vízióik, szeretetük és elhatározásuk pedig eltűnik. A múltban az emberek érezték, hogy szenvedniük kell Istenért, ma azonban úgy vélik, hogy szégyenletes így tenni, és teli vannak panaszokkal. Ez a Sátán műve, annak jele, hogy az ember a Sátán hatalma alá került. Ha ezzel az állapottal találkozol, imádkoznod kell, és a lehető leghamarabb meg kell fordítanod a helyzetet – ez megvéd majd a Sátán támadásaival szemben. Az ember a keserű finomítás során kerülhet a legkönnyebben a Sátán befolyása alá; hogyan kell tehát szeretned Istent az ilyen finomítás során? Össze kell szedned az akaratodat, a szívedet Isten elé helyezve és minden idődet Neki szentelve. Nem számít, hogyan finomít Isten, képesnek kell lenned gyakorlatba ültetni az igazságot, hogy eleget tegyél Isten szándékainak, és magadra kell vállalnod, hogy keresed Istent és keresed a közösséget. Minél passzívabb vagy az ehhez hasonló időkben, annál negatívabbá válsz, és annál könnyebben fogsz visszafejlődni. Amikor be kell töltened a helyedet, még ha nem is teljesíted jól a feladatodat, de megteszel minden tőled telhetőt, és ehhez semmi mást nem használsz istenszerető szíveden kívül; attól függetlenül, hogy mások mit mondanak – hogy azt mondják-e, hogy jól végezted vagy rosszul – a szándékaid helyesek és nem vagy önelégült, mivel Isten kedvéért cselekszel. Amikor mások félreértelmeznek, képes vagy Istenhez imádkozni és így szólni: „Ó, Istenem! Nem kérem, hogy mások elviseljenek vagy jól bánjanak velem, sem azt, hogy megértsenek vagy elfogadjanak. Csak azt kérem, hogy képes legyek a szívemben szeretni Téged, hogy nyugodt legyen a szívem, és hogy a lelkiismeretem tiszta legyen. Nem kérem, hogy mások dicsérjenek vagy tiszteljenek engem; csak arra törekszem, hogy megelégítselek a szívemből; úgy szolgálok a szerepemben, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, és bár ostoba, buta, gyenge képességű és vak vagyok, tudom, hogy Te szeretetre méltó vagy, és hajlandó vagyok mindenemet Neked szentelni.” Amint így imádkozol, istenszerető szíved felszínre tör, és a szívedben sokkal inkább megkönnyebbülsz. Ezt jelenti az Isten iránti szeretet gyakorlása. Ahogy tapasztalsz, kétszer elbuksz és egyszer sikerül, vagy ötször elbuksz és kétszer sikerül, és ahogy így tapasztalsz, csak a kudarc közepette tudod meglátni Isten szeretetreméltóságát és felfedezni, mi hiányzik belőled. Amikor legközelebb efféle helyzetekkel találkozol, figyelmeztetned kell magad, mérsékelned lépteidet és gyakrabban imádkoznod. Fokozatosan kifejleszted abbéli képességedet, hogy győzedelmeskedj az ilyen helyzetekben. Ha ez megtörténik, imádságaid eredményesek voltak. Amikor látod, hogy ezúttal sikerrel jártál, belül elégedett leszel, és amikor imádkozol, képes leszel érezni Istent és azt, hogy a Szentlélek jelenléte nem hagyott el – csak ekkor fogod tudni, hogyan munkálkodik benned Isten. Ha így gyakorolsz, utat kapsz a tapasztaláshoz. Ha nem ülteted gyakorlatba az igazságot, nélkülözni fogod bensődben a Szentlélek jelenlétét. Ha azonban a gyakorlatba ülteted az igazságot, amikor úgy találkozol a dolgokkal, ahogyan azok vannak, bár belül fáj, a Szentlélek a továbbiakban veled lesz, képes leszel érezni Isten jelenlétét, amikor imádkozol, lesz erőd Isten szavait gyakorolni, és a testvéreiddel és nővéreiddel való közösség során semmi sem terheli majd a lelkiismeretedet és nyugodtnak érzed magad, ily módon pedig képes leszel napvilágra hozni, amit tettél. Függetlenül attól, hogy mások mit mondanak, normális kapcsolatod lehet Istennel, a többiek nem korlátoznak, minden fölé emelkedsz – ezzel pedig szemlélteted majd, hogy eredményesen gyakoroltad Isten szavait.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az ember csak a finomítás megtapasztalása által juthat az igaz szeretet birtokába)