Mi a helyzet a szenvedéssel, amelyet Isten él át, amikor testet ölt és az emberek között él? Mi ez a szenvedés? Érti ezt valaki igazán? Egyesek azt mondják, hogy Isten nagyon szenved, mert bár Ő Isten Maga, az emberek nem értik az Ő lényegét, hanem hajlamosak mindig úgy bánni vele, mint egy emberrel, ami miatt Ő sértettnek és megbántottnak érzi magát – azt mondják, hogy ezek miatt Isten szenvedése valóban nagy. Mások azt mondják, hogy Isten ártatlan és bűntelen, de ugyanúgy szenved, mint az emberiség, hogy az emberiséggel együtt szenvedi el az üldöztetést, a rágalmakat és a megaláztatásokat; azt mondják, hogy a követői félreértéseit és lázadását is elviseli – ezért azt mondják, hogy Isten szenvedése valóban nem mérhető. Most úgy tűnik, hogy nem igazán értitek Istent. Valójában ez a szenvedés, amiről beszéltek, nem számít igazi szenvedésnek Isten számára, mert van ennél nagyobb szenvedés is. Akkor Maga Isten számára mi az igazi szenvedés? Mi az igazi szenvedés Isten hús-vér teste számára? Isten számára az, hogy az emberiség nem érti Őt, nem számít szenvedésnek, és az sem számít szenvedésnek, hogy az emberek némileg félreértik Istent és nem látják Őt Istennek. Az emberek azonban gyakran úgy érzik, hogy Isten bizonyára nagy igazságtalanságot szenvedett el, hogy az idő alatt, amit testben tölt, nem mutathatja meg személyét az emberiségnek és nem engedheti meg, hogy az emberek lássák az Ő nagyságát, továbbá hogy alázatosan elbújik egy jelentéktelen testben, és ez bizonyára nagy gyötrelem a Számára. Az emberek megszívlelik azt, amit megértenek és amit látnak Isten szenvedéséből, továbbá mindenféle együttérzést vetítenek Istenre, gyakran még egy kicsit méltatják is a szenvedését. A valóságban azonban van különbség; szakadék tátong aközött, amit az emberek Isten szenvedéséből megértenek, és aközött, amit Ő valóban érez. Elmondom nektek az igazságot – Isten számára, függetlenül attól, hogy Isten Lelke vagy Isten megtestesülése, a fent leírt szenvedés nem igazi szenvedés. Akkor mi az, amitől Isten valójában szenved? Isten szenvedéséről csak a megtestesült Isten szemszögéből beszéljünk.

Amikor Isten testet ölt, átlagos, normális emberré változik és együtt él az emberekkel az emberiség körében, vajon nem látja és nem érzi az emberek életének módszereit, törvényeit és elméleteit? Milyen érzéseket váltanak ki Belőle az élet ezen módszerei és törvényei? Vajon érez utálatot a szívében? Miért érezne utálatot? Milyen módszerekkel és törvényekkel él az emberiség? Milyen alapelvekben gyökereznek ezek? Min alapulnak? Az emberiség módszerei, törvényei és a többi, ami az életmódhoz kötődik, mind a Sátán logikája, tudása és filozófiája alapján jött létre. Az ilyen típusú törvények szerint élő embereknek nincs emberi mivoltuk, nincs igazságuk – mindannyian szembeszegülnek az igazsággal és ellenségesek Istennel szemben. Ha megnézzük Isten lényegét, látjuk, hogy az Ő lényege pontosan ellentéte a Sátán logikájának, tudásának és filozófiájának. Az Ő lényege tele van igazságossággal, igazsággal, szentséggel és minden pozitív dolog egyéb valóságaival. Mit érez Isten, aki ezzel a lényeggel rendelkezik és egy ilyen emberiség körében él? Mit érez a szívében? Nincs tele fájdalommal? A szívében fájdalom van, olyan fájdalom, amelyet senki sem érthet meg vagy élhet át. Ez azért van, mert minden, amivel Ő szembesül, amivel találkozik, amit hall, lát és tapasztal, az az egész emberiség romlottsága, gonoszsága, valamint az igazság elleni lázadása és ellenállása. Minden, ami az emberektől származik, az Ő szenvedésének forrása. Vagyis, mivel az Ő lényege nem azonos a romlott emberekkel, az emberek romlottsága lesz az Ő legnagyobb szenvedésének forrása. Amikor Isten testet ölt, vajon képes találni valakit, aki közös nyelvet beszél Vele? Ilyen személyt nem talál az emberiség körében. Senkit nem lehet találni, aki képes lenne kommunikálni Istennel, vagy aki képes lenne ilyen eszmecserét folytatni Vele – mit gondolsz, ez milyen érzéssel tölti el Istent? Azok a dolgok, melyekről az emberek beszélgetnek, amelyeket szeretnek, hajszolnak és amelyekre vágyakoznak, mind a bűnnel és a gonosz hajlamokkal kapcsolatosak. Amikor Isten mindezzel szembesül, vajon az nem olyan, mintha kést döfnének a szívébe? Ezekkel a dolgokkal szembesülve, vajon lehetett öröm a szívében? Találhatott vigaszt? Azok, akik Vele élnek, lázadással és gonoszsággal teli emberek – hogy ne szenvedne a szíve? Mekkora valójában ez a szenvedés, és ki törődik vele? Ki figyel rá oda? És ki képes méltányolni? Az emberek nem képesek megérteni Isten szívét. Az Ő szenvedését az emberek különösen nem képesek méltányolni, és az emberiség ridegsége és érzéketlensége még jobban elmélyíti Isten szenvedését.

Vannak emberek, akik gyakran együtt éreznek Krisztus helyzetével, mert van egy vers a Bibliában, amely így szól: „A rókáknak barlangjuk van, és a madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.” Amikor az emberek ezt hallják, megszívlelik, és azt hiszik, hogy ez a legnagyobb szenvedés, melyet Isten elvisel, és a legnagyobb szenvedés, melyet Krisztus elvisel. Ha most a tények szemszögéből nézzük, vajon így van-e? Nem; Isten ezeket a nehézségeket nem tartja szenvedésnek. Soha nem szólalt fel a testi nehézségei miatti igazságtalanság ellen, és soha nem késztette az embereket arra, hogy törlesszenek Neki vagy megjutalmazzák Őt valamivel. Amikor azonban tanúja minden emberiséggel kapcsolatos dolognak, a romlott életnek és a romlott emberek gonoszságának, amikor tanúja annak, hogy az emberiség a Sátán markában és fogságában van, és nem tud kiszabadulni, hogy a bűnben élő emberek nem tudják, mi az igazság, akkor nem tudja eltűrni mindezeket a bűnöket. Az emberek iránti utálata napról napra nő, de mindezt el kell viselnie. Ez Isten nagy szenvedése. Isten még szívének hangját vagy az érzéseit sem tudja teljesen kifejezésre juttatni követői körében, követői közül pedig senki sem tudja igazán megérteni az Ő szenvedését. Senki nem is próbálja megérteni vagy megvigasztalni az Ő szívét, amely napról napra, évről évre, újra és újra elviseli ezt a szenvedést. Mit láttok ti mindebben? Isten nem követel semmit az emberektől cserébe azért, amit adott, de Isten a lényegéből adódóan egyáltalán nem tudja elviselni az emberiség gonoszságát, romlottságát és bűnét, ehelyett rendkívüli utálatot és gyűlöletet érez, ami Isten szívének és testének végtelen szenvedéséhez vezet. Láttátok ezt? Valószínűleg egyikőtök sem látta, mert egyikőtök sem érti igazán Istent. Idővel fokozatosan meg kell tapasztalnotok ezt önmagatok számára.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga III.)