Az emberek szerte a világegyetemben ünneplik az Én napom eljövetelét, és angyalok járnak minden népem között. Amikor a Sátán zavart okoz, az angyalok mennyei szolgálatukkal mindig segítik az Én népemet. Nem az emberi gyengeség miatt vezetik félre őket az ördögök, hanem a sötétség erőinek támadása miatt egyre inkább igyekeznek megtapasztalni az emberi létet a ködön keresztül. Minden népem megadja magát az Én nevemnek, és soha senki nem lázad fel, hogy nyíltan szembeszegüljön Velem. Az angyalok munkájának következtében az ember elfogadja az Én nevemet, és minden az Én munkám áramlatában van. A világ összeomlik! Babilon bénultan áll! Ó, a vallásos világ! Hogyne pusztítaná el az Én földi hatalmam? Ki merészel még mindig lázadni és szembeszegülni Velem? Az írástudók? Minden vallási tisztségviselő? A földi uralkodók és hatóságok? Az angyalok? Ki ne ünnepelné testem tökéletességét és teljességét? Minden nép közül ki az, aki ne énekelné szüntelenül dicséretemet, ki az, aki ne lenne hiánytalanul boldog? A nagy vörös sárkány barlangjának földjén élek, de ez mégsem késztet arra, hogy reszkessek a félelemtől vagy elmeneküljek, mert már minden népe gyűlölni kezdte őt. Soha semmi nem tette „kötelességét” a sárkány előtt, a sárkány kedvéért; hanem mindenek a saját belátásuk szerint cselekszenek, és minden a saját útját járja. Hogyan ne pusztulnának el a föld országai? Hogyan ne omolnának össze a föld országai? Hogyan ne ujjonghatna az Én népem? Hogyan ne énekelhetnének örömükben? Vajon ez az ember műve? Vajon ez az ember kezének munkája? Én adtam az ember létezésének gyökeret, és anyagi javakkal láttam el őt, mégis elégedetlen jelenlegi körülményeivel, és azt kéri, hogy beléphessen az Én királyságomba. Ám hogyan léphetne be az Én királyságomba ilyen könnyen, anélkül, hogy megfizette volna az árát, és hajlandó lenne felajánlani önzetlen odaadását? Ahelyett, hogy bármit is kicsikarnék az embertől, követelményeket támasztok vele szemben, hogy földi királyságom dicsőséggel teljen meg. Az embert Én vezettem el a jelen korba, ebben az állapotban létezik, és az Én világosságom útmutatása közepette él. Ha nem így lenne, a földi emberek közül ki ismerhetné a kilátásait? Ki értené meg az Én szándékaimat? Gondoskodásomat hozzáadom az ember igényeihez; nem áll ez összhangban a természet törvényeivel?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 22. fejezet)