1Mózes 19:1-11 A két angyal estére Sodomába érkezett, Lót pedig éppen Sodoma kapujában ült. Amint meglátta őket Lót, fölkelt, eléjük ment, és arccal a földre borult. Ezt mondta: Térjetek be, uraim, szolgátok házába, töltsétek itt az éjszakát, mossátok meg a lábatokat! Reggel majd fölkelhettek, és utatokra indulhattok. De ők azt felelték: Nem, hanem itt a szabadban töltjük az éjszakát. Mivel azonban nagyon unszolta őket, betértek hozzá, bementek a házba. Ő pedig lakomát készített nekik, kovásztalan kenyeret süttetett, és ettek. Mielőtt azonban lefeküdtek volna, a város férfiai, a sodomaiak körülvették a házat: ifjak és öregek, az egész nép kivétel nélkül. Bekiáltottak Lótnak, és azt mondták neki: Hol vannak azok a férfiak, akik hozzád jöttek éjszakára? Hozd ki őket hozzánk, hadd háljunk velük! Lót kiment hozzájuk a bejárathoz, de az ajtót bezárta maga mögött, és ezt mondta: Ugyan, barátaim, ne tegyetek rosszat! Van két leányom, akiknek még nem volt dolguk férfival: kihozom őket hozzátok, és tegyetek velük, amit jónak láttok! De ezekkel a férfiakkal ne tegyetek semmit, mivel hajlékomban kerestek oltalmat! De azok így feleltek: Hordd el magad! És azt mondták: Ő az egyetlen jövevény köztünk, és ő akar törvényt szabni? Még jobban elbánunk veled, mint velük! Szorongatni kezdték magát Lótot, és már majdnem betörték az ajtót. De azok a férfiak kinyújtották a kezüket, behúzták Lótot magukhoz a házba, és bezárták az ajtót. Az emberek apraját-nagyját pedig, akik a ház bejárata előtt voltak, vaksággal verték meg, úgyhogy hiába igyekeztek, nem találták meg az ajtót.

1Mózes 19:24-25 Jahve pedig kénköves tüzes esőt bocsátott Sodomára és Gomorára, Jahvétól, az égből. Így pusztította el azokat a városokat és azt az egész környéket, a városok egész lakosságát, sőt a föld növényzetét is.

Sodoma mindenestül megsemmisül, mert megsértette Isten haragját

Amikor Sodoma lakói látták ezt a két szolgát, nem kérdezték, miért jöttek, és azt sem kérdezte senki, azért jöttek-e, hogy Isten akaratát terjesszék. Épp ellenkezőleg, tömegbe verődtek, és magyarázatra nem is várva, vad kutyák vagy vérszomjas farkasok módjára eljöttek, hogy elkapják ezt a két szolgát. Nézte Isten, ahogy mindez megtörténik? Mit gondolt Isten az Ő szívében erről a fajta emberi viselkedésről, erről a fajta eseményről? Isten meghozta a döntést, hogy elpusztítja ezt a várost; hogy nem fog habozni vagy várni, és nem tanúsít több türelmet. Eljött az Ő napja, így hozzálátott a munkához, amelyet el kívánt végezni. Így ez áll a Mózes első könyve 19:24-25-ben: „Jahve pedig kénköves tüzes esőt bocsátott Sodomára és Gomorára, Jahvétól, az égből. Így pusztította el azokat a városokat és azt az egész környéket, a városok egész lakosságát, sőt a föld növényzetét is.” Ez a két vers mondja el, milyen módszerrel pusztította el Isten ezt a várost és mindazt, amit Isten elpusztított. Először is, a Biblia elbeszéli, hogy Isten tűzzel perzselte fel a várost, és hogy ennek a tűznek a kiterjedése elég volt ahhoz, hogy elpusztítsa az összes embert és mindent, ami a földön nőtt. Vagyis a mennyből aláhulló tűz nemcsak a várost pusztította el, hanem benne az összes embert és élőlényt is, míg egyetlen nyomuk sem maradt. Miután a város elpusztult, a föld ott maradt megfosztva az élőlényektől; nem volt többé élet, sem az életnek bármiféle jele. A városból pusztaság lett, egy üres hely, amelyre halálos csend telepedett. Ezen a helyen többé nem lesznek Isten ellen elkövetett elvetemült tettek, nem lesz több mészárlás vagy vérontás.

Miért akarta Isten ennyire gyökerestül felperzselni ezt a várost? Mit láttok itt? Valóban végig bírná nézni Isten, hogy az emberiség és a természet, az Ő saját teremtményei így elpusztuljanak? Ha képes vagy meglátni Jahve Isten haragját a mennyből lesújtó tűzből, akkor nem nehéz belátni, milyen nagy volt az Ő dühe, abból ítélve, hogy mik voltak az Ő pusztításának célpontjai, és milyen mértékben semmisült meg ez a város. Amikor Isten megvet egy várost, lesújt arra büntetésével. Amikor Isten undorodik egy várostól, ismételt figyelmeztetéseket küld, hogy az emberek tudomására hozza haragját. Amikor azonban Isten úgy dönt, hogy véget vet egy városnak, és elpusztítja – vagyis amikor az Ő haragja és fensége szenvedett sérelmet –, akkor nem küld több büntetést vagy figyelmeztetést. Ehelyett minden további nélkül elpusztítja a várost. Nyomtalanul eltünteti a föld színéről. Ez Isten igazságos természete.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló II.)