Istenben hinni és Istent ismerni tökéletesen természetes és indokolt, és ma – egy olyan korban, amikor a megtestesült Isten személyesen végzi munkáját – különösen jó alkalom kínálkozik arra, hogy megismerjük Istent. Isten megelégedettségét úgy érhetjük el, ha Isten szándékai megértésének alapjára építünk, és ahhoz, hogy megértsük Isten szándékait, szükséges, hogy ismerettel bírjunk Istenről. Ez az istenismeret az a vízió, amellyel rendelkeznie kell annak, aki hisz Istenben; ez az alapja az ember Istenbe vetett hitének. Ezen ismeret hiányában az ember Istenbe vetett hite homályos állapotban, üres doktrínák között létezne. Még ha az efféle emberekben meg is van az elhatározás, hogy követik Istent, nem nyernek semmit. Mindazok, akik semmit sem nyernek ebben az áramlatban, azok, akik ki lesznek vetve – ők mind ingyenélők. Bármelyik lépcsőfokát is tapasztalod meg Isten munkájának, egy nagyszerű látomásnak kell kísérnie téged. Ellenkező esetben nehéz lenne számodra elfogadni az új munka minden egyes lépését, mert Isten új munkája meghaladja az ember képzelőerejét, és túlmutat gondolkodása határán. Tehát pásztor nélkül, aki vigyázna az emberre, pásztor nélkül, akivel közösséget vállalhat a látomásokat illetően, az ember képtelen elfogadni ezt az új munkát. Ha az ember nem képes arra, hogy látomásokat felfogjon, akkor nem képes felfogni Isten új munkáját sem, és ha az ember nem tudja alávetni magát Isten új munkájának, akkor az ember nem lesz képes megérteni Isten szándékait, és így az Istenről való tudása semmit sem fog érni. Mielőtt az ember gyakorolja Isten szavát, ismernie kell Isten szavát, vagyis meg kell értenie Isten szándékait. Csak így lehet Isten szavát pontosan és Isten szándékai szerint gyakorolni. Ez olyasmi, amivel mindenkinek rendelkeznie kell, aki az igazságot keresi, és ez az a folyamat, amelyen mindenkinek keresztül kell mennie, aki megpróbálja megismerni Istent. A folyamat, amellyel az ember megismeri Isten szavát, az Isten megismerésének folyamata. És egyúttal Isten munkája megismerésének folyamata is. A látomások megismerése tehát nemcsak a megtestesült Isten emberi mivoltának megismerésére vonatkozik, hanem magában foglalja Isten szavának és munkájának megismerését is. Isten igéjéből az emberek megértik Isten szándékait, Isten munkájából pedig megismerik Isten természetét és azt, ami Isten. Az Istenbe vetett hit az első lépés Isten megismeréséhez. Az Istenbe vetett kezdeti hittől az Istenbe vetett legmélyebb hitig való eljutás folyamata Isten megismerésének folyamata, az Isten munkája megtapasztalásának folyamata. Ha te csak az Istenben való hit kedvéért hiszel Istenben, és nem azért, hogy megismerd Őt, akkor a hited nem valós, és a hited nem válhat tisztává – ehhez kétség nem fér. Ha Isten munkájának megtapasztalása során az ember fokozatosan megismeri Istent, akkor a beállítottsága fokozatosan megváltozik, és a hite egyre igazabbá válik. Ily módon, mire az ember sikerre jut Istenbe vetett hitében, addigra már teljesen megnyerte Istent. Az ok, amiért Isten oly sokat áldoz az Ő szíve véréből, hogy másodszor is testet öltsön, hogy személyesen végezze a munkáját, az, hogy az ember megismerhesse Őt és láthassa Őt. Isten megismerése^[a] az Isten munkájának befejezéseként elérendő végeredmény; ez az utolsó követelmény, amelyet Isten támaszt az emberiséggel szemben. Tettének oka az Ő végső bizonyságtétele; azért végzi ezt a munkát, hogy az ember végül és teljesen Hozzá fordulhasson. Az ember csak úgy juthat el oda, hogy szeresse Istent, ha megismeri Istent, és ahhoz, hogy szeresse Istent, meg kell ismernie Istent. Nem számít, hogyan törekszik, vagy mit remél elnyerni a törekvése révén, el kell tudnia érni, hogy megismerje Istent. Az ember csak így felelhet meg Isten szívének. Az embernek csak Isten megismerése által lehet igaz hite Istenben, és csak Isten megismerése által tudja igazán félni Istent és alávetni magát Neki. Azok, akik nem ismerik Istent, soha nem jutnak el az Isten iránti valódi alávetettséghez és félelemhez. Isten megismerése magában foglalja az Ő természetének a megismerését, az Ő szándékainak megértését, és annak megismerését, hogy mi Ő. Azonban bármelyik oldalát is ismerje meg az ember, mindegyik megkívánja, hogy megfizesse az árát, és megköveteli az alávetettség elhatározását, mely nélkül senki sem lenne képes a végsőkig követni Őt. Isten munkája túlságosan rosszul igazodik az ember elképzeléseihez. Az embernek túlságosan nehéz megismerni Isten természetét, és azt, ami Isten, és Isten minden szava és tette, minden mozdulata túlságosan felfoghatatlan az ember számára. Ha az ember követni akarja Istent, de nem hajlandó alávetni magát Neki, akkor az ember nem nyer semmit. A világ teremtésétől kezdve egészen napjainkig Isten sok olyan munkát végzett, ami az ember számára érthetetlen, és amit az ember nehezen tudott elfogadni, és Isten sok mindent mondott, ami megnehezíti az ember elképzeléseinek gyógyulását. De Ő soha nem hagyta abba a munkáját azért, mert az embernek túl sok nehézsége volt; inkább folytatta munkáját és beszédét. Bár nagyszámú „harcos” esett el az út szélén, Ő még mindig végzi munkáját, és továbbra is szünet nélkül választja ki az emberek egyik csoportját a másik után, akik hajlandóak alávetni magukat új munkájának. Nem sajnálja az elesett „hősöket”, hanem azokat becsüli, akik elfogadják az Ő új munkáját és szavait. De mi a célja azzal, hogy ilyen lépésről lépésre haladó munkát végez? Miért vet ki mindig egyes embereket, és választ ki másokat? Miért van az, hogy mindig ilyen módszert alkalmaz? Az Ő munkájának célja az, hogy engedje, hogy az ember megismerje Őt, és ezáltal Ő megnyerje magának az embert. Az Ő munkájának alapelve az, hogy azokon dolgozik, akik képesek alávetni magukat a jelenben végzett munkájának, és nem azokon, akik az Ő múltbeli munkájának vetik alá magukat, miközben ellenzik azt a munkát, amit ma végez. Ebben rejlik az oka annak, hogy miért rekeszt ki olyan sok embert.

Az Isten megismeréséhez vezető lecke nem tanulható meg egy vagy két nap alatt: az embernek tapasztalatokat kell szereznie, szenvedést kell átélnie, és igazán alá kell vetnie magát. Mindenekelőtt Isten munkájából és szavaiból kell kiindulni. Feltétlenül meg kell értened, hogy mi tartozik Isten megismeréséhez, hogyan érheted el ezt a tudást, és hogyan láthatod Istent a tapasztalataidban. Ezt kell tennie mindenkinek, ha még nem ismeri Istent. Senki sem tudja egy csettintésre felfogni Isten munkáját és szavait, és senki sem képes rövid idő alatt eljutni Isten teljességének megismerésére. Szükséges a tapasztalatszerzés folyamata, amely nélkül senki sem lenne képes megismerni Istent, vagy őszintén követni Őt. Minél több munkát végez Isten, az ember annál jobban megismeri Őt. Minél kevésbé illeszkedik Isten munkája az ember elképzeléseihez, az ember ismerete Róla annál inkább megújul és elmélyül. Ha Isten munkája örökre állandó és változatlan maradna, akkor az ember nem sokat tudna Róla. A teremtés ideje és a jelen között, amit Isten a Törvény Korában tett, amit a Kegyelem Korában tett, és amit a Királyság Korában tesz – nektek kristálytisztán kell értenetek ezeket a látomásokat. Ismernetek kell Isten munkáját. Péter csak Jézus követése után kezdett fokozatosan tudomást szerezni a Lélek által Jézusban végzett munka nagy részéről. Azt mondta: „Nem elég az emberi tapasztalatokra támaszkodni a teljes tudás eléréséhez; sok új dolognak kell lennie Isten munkájában, ami segít nekünk megismerni Őt.” Péter kezdetben úgy hitte, hogy Jézus egy Isten által küldött személy, mint egy apostol, és nem tekintett Jézusra Krisztusként. Abban az időben, amikor elkezdte követni Jézust, Jézus megkérdezte tőle: „Simon Barjona, követsz-e engem?” Péter azt mondta: „Azt kell követnem, akit a mennyei Atya küldött. Azt kell elismernem, akit a Szentlélek választott ki. Követni foglak Téged.” Szavaiból látható, hogy Péter egyszerűen nem ismerte Jézust; megtapasztalta már Isten szavait, megmetszette már saját magát, és elszenvedett megpróbáltatásokat Istenért, de nem volt ismerete Isten munkájáról. Egy bizonyos tapasztalati időszak után Péter sok mindent meglátott Isten tetteiből Jézusban, meglátta Isten szeretetreméltóságát, és sokat látott Isten lényéből Jézusban. Így azt is látta, hogy a szavakat, amelyeket Jézus mondott, nem mondhatta ember, és hogy a munkát, amelyet Jézus végzett, nem végezhette ember. Jézus szavaiban és cselekedeteiben Péter továbbá sokat meglátott Isten bölcsességéből, és sokat az isteni mivolt munkájából. Tapasztalatai során nem csupán önmagát próbálta megismerni, hanem Jézus minden cselekedetére is nagy figyelmet fordított, melyből sok új dolgot fedezett fel, nevezetesen azt, hogy a gyakorlati Istennek számos kifejeződése volt abban a munkában, amelyet Isten Jézusban végzett, és hogy Jézus különbözött egy közönséges személytől a kimondott szavaiban és elvégzett cselekedeteiben, valamint abban, ahogyan a gyülekezeteket pásztorolta, és abban a munkában, amelyet végzett. Péter tehát sok olyan leckét tanult Jézustól, amit meg kellett tanulnia, és Jézus keresztre feszítésének idejére ő már szert tett egy kevés ismeretre Jézusról – ezek a dolgok alapjává váltak Jézus iránti egész életen át tartó hűségének és fejjel lefelé történő keresztre feszítésének, amelyet az Úrért szenvedett el. Bár kezdetben bizonyos elképzelések birtokában volt, és nem rendelkezett egyértelmű ismeretekkel Jézusról, az ilyen dolgok elkerülhetetlenül a romlott ember részei. Amikor Jézus távozni készült, azt mondta Péternek, hogy az Ő keresztre feszítése az a munka, amiért jött, hogy elkerülhetetlen az, hogy a kor elhagyja Őt, és hogy ez a mocskos, öreg korszak a keresztre szegezze Őt. Elmondta Péternek, hogy azért jött, hogy befejezze a megváltás munkáját, és miután ezt a munkát elvégezte, a szolgálata véget érjen. Ezt hallva Pétert szomorúság gyötörte, és még jobban ragaszkodott Jézushoz. Amikor Jézust a keresztre szegezték, Péter keservesen sírt magában. Ezt megelőzően azt kérdezte Jézustól: „Uram! Te azt mondod, hogy keresztre fognak feszíteni Téged. Miután eltávoztál, mikor látunk Téged újra?” Vajon volt a tisztátalanságnak egy eleme a szavaiban, amelyeket mondott? Keveredtek beléjük elképzelések? Szíve mélyén tudta, hogy Jézus azért jött, hogy Isten munkájának egy részét beteljesítse, hogy miután Jézus elment, a Lélek vele lesz, és hogy még ha a keresztre szegezik is Őt, és felemelkedik a mennybe, Isten Lelke akkor is vele lesz. Abban az időben Péternek volt némi ismerete Jézusról: Tudta, hogy Jézust Isten Lelke küldte, hogy benne van Isten Lelke, és hogy Jézus maga Isten, hogy Ő Krisztus. Mégis a Jézus iránti szeretete és emberi gyengesége miatt mondott Péter ilyen szavakat. Ha az ember Isten munkáját minden lépésében képes megfigyelni és aprólékosan megtapasztalni, akkor képes lesz fokozatosan felfedezni Isten szeretetreméltóságát. És mit tekintett Pál a maga látomásának? Amikor Jézus megjelent neki, Pál azt kérdezte: „Ki vagy, Uram?” Jézus azt felelte: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.” Ez volt Pál látomása. Péter Jézusnak a feltámadását követő 40 napos megjelenését és Jézus életének tanításait tekintette az ő látomásának, egészen az útja végéig.

Az ember megtapasztalja Isten munkáját, megismeri önmagát, leveti romlott beállítottságát, és a növekedésre törekszik az életben, mindezt Isten megismerése érdekében. Ha csak arra törekszel, hogy megismerd önmagad és megmetszd saját romlott beállítottságodat, de nincs tudomásod arról, hogy Isten milyen munkát végez az emberen, hogy milyen nagyszerű az Ő üdvössége, vagy arról, hogy hogyan tapasztald meg Isten munkáját és hogyan lehetsz tanúja az Ő tetteinek, akkor a tapasztalatod ostoba. Ha azt gondolod, hogy valakinek az élete csak azért érte el az érettséget, mert képes az igazságot a gyakorlatba átültetni és türelmet gyakorolni, ez azt jelenti, hogy még mindig nem fogtad fel az élet igazi értelmét vagy Isten célját az ember tökéletesítésében. Egy nap, amikor a vallásos egyházakban, a Bűnbánat Gyülekezet vagy az Élet Gyülekezet tagjai között jársz, sok olyan elkötelezett emberrel fogsz találkozni, akiknek az imáiban „látomások” vannak, és akik az életre való törekvésükben megérintve érzik magukat és úgy érzik, hogy a szavak vezetik őket. Ráadásul sok dologban képesek türelmet gyakorolni, elengedni a saját érdekeiket, és nem hagyják magukat a test által vezetni. Akkor nem fogod tudni felismerni őket: azt fogod hinni, hogy minden, amit tesznek, helyes, az élet természetes megnyilatkozása, és hogy kár, hogy nem a megfelelő névben hisznek. Hát nem ostobák az ilyen nézetek? Miért mondják, hogy sok embernek nincs élete? Mert nem ismerik Istent, és ezért mondják, hogy Isten nincs a szívükben, és nincs életük. Ha az Istenbe vetett hited elérte azt a pontot, ahol képes vagy alaposan megismerni Isten tetteit, Isten gyakorlatiasságát és Isten munkájának minden szakaszát, akkor birtokában vagy az igazságnak. Ha nem ismered Isten munkáját és természetét, akkor még mindig nem elég a tapasztalatod. Hogyan végezte Jézus munkájának azt a szakaszát, hogyan valósul meg ez a szakasz, hogyan végezte Isten a munkáját a Kegyelem Korában, és milyen munkát végzett, milyen munkát végez ebben a szakaszban – ha te nem rendelkezel alapos ismeretekkel ezekről a dolgokról, akkor soha nem leszel biztos magadban, és mindig ingatagnak fogod érezni magad. Ha egy bizonyos tapasztalati időszak után képes vagy megismerni az Isten által végzett munkát és munkájának minden egyes lépését, és ha alapos ismeretekre tettél szert arról, hogy Isten milyen célokat tűzött ki szavai kimondásával, és hogy miért nem teljesült be oly sok Általa mondott szó, akkor bátran és késlekedés nélkül törekedhetsz előre az előtted álló úton, aggodalomtól és finomítástól mentesen. Látnotok kell, hogy Isten milyen eszközökkel végzi el oly sok munkáját. A szavakat használja, amelyeket kimond, finomítja az embert, és átalakítja az elképzeléseit a sokféle szó által. Minden szenvedés, amit ti elszenvedtetek, minden finomítás, amin keresztülmentetek, a metszés, amit elfogadtatok magatokban, és a megvilágosodás, amit megtapasztaltatok – mindezeket az Isten által mondott szavak által értétek el. Mi okból követi az ember Istent? Isten szavai miatt követi! Isten szavai mélyen titokzatosak, sőt, képesek megmozgatni az ember szívét, leleplezni a benne mélyen eltemetett dolgokat, megismertetni vele a múltban történt dolgokat, és lehetővé teszik, hogy betekintést nyerjen a jövőbe. Az ember tehát Isten szavai miatt szenvedést visel el, és Isten szavai miatt tökéletessé is válik: az ember csak ettől kezdve követi Istent. Ebben a szakaszban az ember azt teszi, hogy elfogadja Isten szavait, és függetlenül attól, hogy tökéletessé válik-e vagy finomításnak van-e alávetve, Isten szavai a legfontosabbak. Ez Isten munkája, és ez az a látomás, amelyet az embernek ma meg kell ismernie.

Hogyan teszi Isten tökéletessé az embert, mi Isten természete, mit tartalmaz az Ő természete – ha az ember mindezeket világosan el tudja magyarázni, akkor ez Isten nevének hirdetése, bizonyságtétel Isten mellett és Isten felmagasztalása. Az embernek, az Isten megismerésének alapjára építve, végső soron átalakul az életszemlélete. Minél többet megy keresztül az ember metszésen és finomításon, annál inkább megerősödik; minél számosabbak Isten munkájának lépései, annál inkább tökéletesedik az ember.

Ma, az ember tapasztalatában Isten munkájának minden egyes lépése ellentmond az elképzeléseinek, és az egész meghaladja az ember gondolkodását, és kívül esik a várakozásain. Isten mindent megad, amire az embernek szüksége van, ami semmilyen tekintetben nem igazodik az ember elképzeléseihez, és amikor gyenge vagy, Ő kimondja szavait. Csak ily módon tudja táplálni az életedet. Azáltal, hogy ellentmond az elképzeléseidnek, rávesz, hogy elfogadd Isten metszését; csak ily módon vetheted le a romlottságodat. Ma a megtestesült Isten egyrészt isteni mivoltában, másrészt normális emberi mivoltában munkálkodik. Amikor nem tagadod Isten egyetlen munkáját sem, amikor képes vagy alávetni magad, függetlenül attól, hogy Isten mit mond vagy tesz normális emberi mivoltában, amikor képes vagy alávetni magad és megérteni, függetlenül attól, hogy Ő mennyire normális, és amikor gyakorlati tapasztalatot szereztél, csak akkor lehetsz biztos abban, hogy Ő Isten, csak akkor nem fogsz többé elképzeléseket alkotni, és csak akkor leszel képes mindvégig követni Őt. Isten munkájában bölcsesség van, és Ő tudja, hogyan tud az ember szilárdan állni a Mellette szóló bizonyságtételben. Ő tudja, hol rejlik az ember végzetes hibája, és az Általa mondott szavak a végzetes hibádra tudnak lesújtani, de fenséges és bölcs szavait arra is felhasználja, hogy rávegyen, hogy szilárdan állj a Mellette szóló bizonyságtételben. Ilyenek Isten csodálatos cselekedetei. Az Isten által végzett munka elképzelhetetlen az emberi gondolkodás számára.

Milyen romlottsággal rendelkezik az ember, aki testből való, és mi alkotja az ember lényegét – mindezek Isten ítéletén keresztül lepleződnek le, amely miatt az embernek nincs hová rejtőznie szégyenétől.

Isten azért végzi az ítélet és a fenyítés munkáját, hogy az ember megismerhesse Őt, továbbá az Ő bizonyságtételéért. Anélkül, hogy Ő megítélné az ember romlott beállítottságát, az ember nem ismerhetné meg az Ő igazságos természetét, amit nem szabad megsérteni, és az ember arra sem lenne képes, hogy régi istenismeretét új ismeretre változtassa. Az Ő bizonyságtétele és az Ő irányítása érdekében teszi nyilvánossá az Ő teljességét, így téve lehetővé, hogy az ember az Ő nyilvános megjelenése által eljusson Isten megismeréséhez, hogy átalakuljon a beállítottsága, és hogy zengő tanúságot tegyen Isten számára. Az ember beállítottságának átalakulása Isten sokféle munkáján keresztül valósul meg; beállítottságának ilyen jellegű változása nélkül az ember képtelen lenne tanúságot tenni Istenről, és összhangban lenni Isten szándékaival. Az ember beállítottságának átalakulása azt jelenti, hogy az ember kiszabadult a Sátán rabságából és a sötétség befolyása alól, és valóban Isten munkájának modellévé és mintájává, Isten tanújává és Isten szándékaival összhangban lévő emberré vált. Ma a megtestesült Isten eljött a földre, hogy végezze a munkáját, és megköveteli, hogy az ember elérje az Ő megismerését, a Neki való alávetettséget, és a Róla való bizonyságot – az embernek ismernie kell Isten gyakorlati és normális munkáját, alá kell vetnie magát minden olyan szavának és munkájának, amely nem felel meg az emberi elképzeléseknek, és tanúságot kell tennie mindarról a munkáról, amelyet Ő az ember megmentése érdekében végez, valamint az embert meghódító minden cselekedetéről. Azoknak, akik tanúságot tesznek Isten mellett, ismerniük kell Istent; csak az ilyen tanúságtétel pontos és gyakorlati, és csak az ilyen tanúságtétel képes megszégyeníteni a Sátánt. Isten azokat használja fel arra, hogy tanúságot tegyenek Mellette, akik az Ő ítéletén, fenyítésén és metszésén keresztül megismerték Őt. Azokat, akiket a Sátán megrontott, Isten arra használja, hogy tanúságot tegyenek Mellette, és azokat, akiknek a beállítottsága megváltozott, és akik így elnyerték az Ő áldásait, arra használja, hogy tanúságot tegyenek Mellette. Neki nincs szüksége arra, hogy az ember a szájával dicsérje Őt, sem a Sátán fajtáinak dicséretére és bizonyságtételére, akik nem menekültek meg Általa. Csak azok, akik ismerik Istent, alkalmasak arra, hogy tanúságot tegyenek Mellette, és csak azok alkalmasak arra, hogy tanúságot tegyenek Mellette, akiknek a beállítottsága átalakult. Isten nem engedi, hogy az ember szándékosan szégyent hozzon az Ő nevére.

Lábjegyzet:

a. Az eredeti szövegben ez áll: „Isten megismerésének munkája”.