Istenben hinni és Istent ismerni tökéletesen természetes és indokolt, és ma – egy olyan korban, amikor a megtestesült Isten személyesen végzi munkáját – különösen jó alkalom kínálkozik arra, hogy megismerjük Istent. Isten megelégedettségét úgy érhetjük el, ha Isten szándékai megértésének alapjára építünk, és ahhoz, hogy megértsük Isten szándékait, szükséges, hogy valamilyen ismerettel bírjunk Istenről. Ez az Isten-ismeret az a szemlélet, amellyel rendelkeznie kell annak, aki hisz Istenben; ez az alapja az ember Istenbe vetett hitének. Ezen ismeret hiányában az ember Istenbe vetett hite homályos állapotban, üres elméletek között létezne. Még ha az efféle emberek elhatározzák is, hogy követik Istent, nem nyernek semmit. Mindazok, akik semmit sem nyernek ebben az áramlatban, azok, akik ki lesznek vetve – ők mind ingyenélők. Bármelyik lépcsőfokát is tapasztalod meg Isten munkájának, egy hatalmas látomásnak kell kísérnie téged. Ellenkező esetben nehéz lenne számodra elfogadni az új munka minden egyes lépését, mert Isten új munkája meghaladja az ember képzelőerejét, és túlmutat felfogóképessége határán. Tehát pásztor nélkül, aki vigyázna az emberre, pásztor nélkül, akivel közösséget vállalhat a látomásokat illetően, az ember képtelen elfogadni ezt az új munkát. Ha az ember nem képes arra, hogy látomásokat felfogjon, akkor nem képes felfogni Isten új munkáját sem, és ha az ember nem tudja alávetni magát Isten új munkájának, akkor az ember nem lesz képes megérteni Isten szándékait, és így az Istenről való tudása semmit sem fog érni. Mielőtt az ember végrehajtja Isten szavát, ismernie kell Isten szavát, vagyis meg kell értenie Isten szándékait. Csak így lehet Isten szavát pontosan és Isten szándékai szerint végrehajtani. Ez olyasmi, amivel mindenkinek rendelkeznie kell, aki az igazságot keresi, és ez az a folyamat, amelyen mindenkinek keresztül kell mennie, aki megpróbálja megismerni Istent. Isten igéje megismerésének folyamata Istennek és Isten munkájának megismerési folyamata. A látomások megismerése tehát nemcsak a megtestesült Isten emberi mivoltának megismerésére vonatkozik, hanem magában foglalja Isten szavának és munkájának megismerését is. Isten igéjéből az emberek megértik Isten szándékait, Isten munkájából pedig megismerik Isten természetét és azt, ami Isten. Az Istenbe vetett hit az első lépés Isten megismeréséhez. Az Istenbe vetett kezdeti hittől az Istenbe vetett legmélyebb hitig való eljutás folyamata Isten megismerésének folyamata, az Isten munkája megtapasztalásának folyamata. Ha te csak az Istenben való hit kedvéért hiszel Istenben, és nem azért, hogy megismerd Őt, akkor a hited nem valós, és a hited nem válhat tisztává – ehhez kétség nem fér. Ha a folyamat során, amikor az ember megtapasztalja Isten munkáját, fokozatosan megismeri Istent, akkor a beállítottsága fokozatosan megváltozik, és a hite egyre igazabbá válik. Ily módon, mire az ember sikerre jut Istenbe vetett hitében, addigra már teljesen megnyerte Istent. Az ok, amiért Isten olyan nagy erőfeszítéseket tett, hogy másodszor is testet öltsön, hogy személyesen végezze a munkáját, az volt, hogy az ember megismerhesse Őt és láthassa Őt. Isten megismerése^[a] az Isten munkájának befejezéseként elérendő végeredmény; ez az utolsó követelmény, amelyet Isten támaszt az emberiséggel szemben. Tettének oka az Ő végső bizonyságtétele; azért végzi ezt a munkát, hogy az ember végül és teljesen Hozzá fordulhasson. Az ember csak úgy juthat el oda, hogy szeresse Istent, ha megismeri Istent, és ahhoz, hogy szeresse Istent, meg kell ismernie Istent. Nem számít, hogyan keres, vagy mit akar elnyerni, el kell tudnia érni, hogy megismerje Istent. Az ember csak így felelhet meg Isten szívének. Az embernek csak Isten megismerése által lehet igaz hite Istenben, és csak Isten megismerése által tudja igazán félni Istent és alávetni magát Neki. Azok, akik nem ismerik Istent, soha nem jutnak el az Isten iránti valódi alávetettséghez és félelemhez. Isten megismerése magában foglalja az Ő természetének a megismerését, az Ő szándékainak megértését, és annak megismerését, hogy mi Ő. Azonban bármelyik oldalát is ismerje meg az ember, mindegyik megkívánja, hogy megfizesse az árát, és megköveteli az alávetettség szándékát, mely nélkül senki sem lenne képes a végsőkig követni Őt. Isten munkája túlságosan összeegyeztethetetlen az ember elképzeléseivel. Az embernek túlságosan nehéz megismerni Isten természetét, és azt, ami Isten, és mindaz, amit Isten mond és tesz, felettébb felfoghatatlan az ember számára: ha az ember követni akarja Istent, de nem hajlandó alávetni magát Neki, akkor az ember nem nyer semmit. A világ teremtésétől kezdve egészen napjainkig Isten sok olyan munkát végzett, ami az ember számára érthetetlen, és amit az ember nehezen tudott elfogadni, és Isten sok mindent mondott, ami az ember elképzeléseit nehezen tudja jobbá tenni. De Ő soha nem hagyta abba a munkáját azért, mert az embernek túl sok nehézsége volt; inkább folytatta munkáját és beszédét, és bár nagyszámú „harcos” esett el az út szélén, Ő még mindig végzi munkáját, és továbbra is szünet nélkül választja ki az emberek egyik csoportját a másik után, akik hajlandóak alávetni magukat új munkájának. Nem sajnálja az elesett „hősöket”, hanem azokat becsüli, akik elfogadják az Ő új munkáját és szavait. De mi célból dolgozik Ő így, lépésről lépésre? Miért vet ki mindig egyes embereket, és választ ki másokat? Miért van az, hogy mindig ilyen módszert alkalmaz? Az Ő munkájának célja az, hogy engedje, hogy az ember megismerje Őt, és ezáltal Ő megnyerje magának az embert. Az Ő munkájának alapelve az, hogy azokon dolgozik, akik képesek alávetni magukat a jelenben végzett munkájának, és nem azokon, akik az Ő múltbeli munkájának vetik alá magukat, miközben ellenzik azt a munkát, amit ma végez. Ebben rejlik az oka annak, hogy miért rekeszt ki olyan sok embert.

Az Isten megismeréséhez vezető tanítás hatásait nem lehet egy vagy két nap alatt elérni: az embernek tapasztalatokat kell gyűjtenie, szenvedést kell átélnie, és el kell érnie az igazi alávetettséget. Mindenekelőtt Isten munkájából és szavaiból kell kiindulni. Feltétlenül meg kell értened, hogy mi tartozik Isten megismeréséhez, hogyan érheted el ezt a tudást, és hogyan láthatod Istent a tapasztalataidban. Ezt kell tennie mindenkinek, ha még nem ismeri Istent. Senki sem tudja egy csettintésre felfogni Isten munkáját és szavait, és senki sem képes rövid idő alatt eljutni Isten teljességének megismerésére. Szükséges a tapasztalatszerzés folyamata, amely nélkül senki sem lenne képes megismerni Istent, vagy őszintén követni Őt. Minél több munkát végez Isten, az ember annál jobban megismeri Őt. Minél inkább ellentétben áll Isten munkája az ember elképzeléseivel, az ember ismerete Róla annál inkább megújul és elmélyül. Ha Isten munkája örökre állandó és változatlan maradna, akkor az ember nem sokat tudna Róla. A teremtés ideje és a jelen között, amit Isten a Törvény Korában tett, amit a Kegyelem Korában tett, és amit a Királyság Korában tesz – nektek kristálytisztán kell értenetek ezeket a látomásokat. Ismernetek kell Isten munkáját. Péter csak Jézus követése után kezdett fokozatosan tudomást szerezni a Lélek által Jézusban végzett munka nagy részéről. Azt mondta: „Nem elég az emberi tapasztalatokra támaszkodni a teljes tudás eléréséhez; sok új dolognak kell lennie Isten munkájában, ami segít nekünk megismerni Őt.” Péter kezdetben úgy hitte, hogy Jézus egy Isten által küldött személy, mint egy apostol, és nem tekintett Jézusra Krisztusként. Abban az időben, amikor elkezdte követni Jézust, Jézus megkérdezte tőle: „Simon Barjona, követsz-e engem?” Péter azt mondta: „Azt kell követnem, akit a mennyei Atya küldött. Azt kell elismernem, akit a Szentlélek választott ki. Követni foglak Téged.” Szavaiból látható, hogy Péter egyszerűen nem ismerte Jézust; megtapasztalta már Isten szavait, megmetszette már saját magát, és elszenvedett megpróbáltatásokat Istenért, de nem volt ismerete Isten munkájáról. Egy bizonyos tapasztalati időszak után Péter sok mindent meglátott Isten tetteiből Jézusban, meglátta Isten szeretetreméltóságát, és sokat látott Isten lényéből Jézusban. Így azt is látta, hogy a szavakat, amelyeket Jézus mondott, nem mondhatta ember, és hogy a munkát, amelyet Jézus végzett, nem végezhette ember. Jézus szavaiban és cselekedeteiben Péter továbbá sokat meglátott Isten bölcsességéből, és sokat az isteni eredetű munkából. Tapasztalatai során nem csupán önmagát ismerte meg, hanem Jézus minden cselekedetére is nagy figyelmet fordított, melyből sok új dolgot fedezett fel, nevezetesen azt, hogy a gyakorlati Istennek számos kifejeződése volt abban a munkában, amelyet Isten Jézuson keresztül végzett, és hogy Jézus különbözött egy közönséges embertől a kimondott szavaiban és elvégzett cselekedeteiben, valamint abban, ahogyan a gyülekezeteket pásztorolta, és abban a munkában, amelyet végzett. Péter tehát sok olyan leckét tanult Jézustól, amit meg kellett tanulnia, és Jézus keresztre feszítésének idejére ő már szert tett bizonyos ismeretekre Jézusról – olyan ismeretekre, amelyek alapjává váltak Jézus iránti egész életen át tartó hűségének és fejjel lefelé történő keresztre feszítésének, amelyet az Úrért szenvedett el. Bár kezdetben bizonyos elképzelések birtokában volt, és nem rendelkezett egyértelmű ismeretekkel Jézusról, az ilyen dolgok elkerülhetetlenül a romlott ember részei. Amikor Jézus távozni készült, azt mondta Péternek, hogy az Ő keresztre feszítése az a munka, amiért jött: szükséges volt, hogy a kor elhagyja Őt, és hogy ez a tisztátalan és öreg kor a keresztre szegezze Őt; azért jött, hogy befejezze a megváltás munkáját, és miután ezt a munkát elvégezte, a szolgálata véget érjen. Ezt hallva Pétert szomorúság gyötörte, és még jobban ragaszkodott Jézushoz. Amikor Jézust a keresztre szegezték, Péter keservesen sírt magában. Ezt megelőzően azt kérdezte Jézustól: „Uram! Te azt mondod, hogy keresztre fognak feszíteni Téged. Miután eltávoztál, mikor látunk Téged újra?” Vajon nem volt-e a hamisság szikrája a szavaiban, amelyeket mondott? Nem keveredtek-e beléjük különféle elképzelések? Szíve mélyén tudta, hogy Jézus azért jött, hogy Isten munkájának egy részét beteljesítse, és hogy miután Jézus elment, a Lélek vele lesz; még ha a keresztre szegezik is Őt, és felemelkedik a mennybe, Isten Lelke mégis vele lesz. Abban az időben Péternek volt némi ismerete Jézusról: Tudta, hogy Jézust Isten Lelke küldte, hogy benne van Isten Lelke, és hogy Jézus maga Isten, hogy Ő Krisztus. Mégis a Jézus iránti szeretete és emberi gyengesége miatt mondott Péter ilyen szavakat. Ha az ember Isten munkáját minden lépésében képes megfigyelni és gondosan megtapasztalni, akkor fokozatosan képes lesz felfedezni Isten szeretetreméltóságát. És mit váltott ki Pál látomása? Amikor Jézus megjelent neki, Pál azt kérdezte: „Ki vagy, Uram?” Jézus azt felelte: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.” Ez volt Pál látomása. Péter Jézus feltámadását, 40 napig tartó megjelenését és Jézus életének tanításait tekintette az ő látomásának, egészen az útja végéig.

Az ember megtapasztalja Isten munkáját, megismeri önmagát, megtisztítja romlott beállítottságát, és a növekedést keresi az életben, mindezt Isten megismerése érdekében. Ha csak arra törekszel, hogy megismerd önmagad és megmetszd saját romlott beállítottságodat, de nincs tudomásod arról, hogy Isten milyen munkát végez az emberen, hogy milyen nagyszerű az Ő üdvössége, vagy arról, hogy hogyan tapasztald meg Isten munkáját és hogyan lehetsz tanúja az Ő tetteinek, akkor a tapasztalatod ostoba. Ha azt gondolod, hogy valakinek az élete csak azért érte el az érettséget, mert képes az igazságot a gyakorlatba átültetni és kitartani, ez azt jelenti, hogy még mindig nem fogtad fel az élet igazi értelmét vagy Isten célját az ember tökéletesítésében. Egy nap, amikor a vallásos egyházakban, a Bűnbánat Gyülekezet vagy az Élet Gyülekezet tagjai között jársz, sok olyan elkötelezett emberrel fogsz találkozni, akiknek az imáiban „látomások” vannak, és akik az életre való törekvésükben úgy érzik, hogy a szavak megérintik őket, és a szavak vezetik őket. Ráadásul sok dologban képesek kitartani és lemondani önmagukról, és nem hagyják magukat a test által vezetni. Akkor nem fogod tudni megkülönböztetni őket: azt fogod hinni, hogy minden, amit tesznek, helyes, az élet természetes kifejeződése, és hogy nagy kár, hogy nem a megfelelő névben hisznek. Hát nem ostobák az ilyen nézetek? Miért mondják, hogy sok embernek nincs élete? Mert nem ismerik Istent, és ezért mondják, hogy Isten nincs a szívükben, és nincs életük. Ha az Istenbe vetett hited elérte azt a pontot, ahol képes vagy alaposan megismerni Isten tetteit, Isten gyakorlatiasságát és Isten munkájának minden szakaszát, akkor birtokában vagy az igazságnak. Ha nem ismered Isten munkáját és természetét, akkor még mindig hiányzik valami a tapasztalatodból. Hogyan végezte Jézus munkájának azt a szakaszát, hogyan valósul meg ez a szakasz, hogyan végezte Isten a munkáját a Kegyelem Korában, és milyen munkát végzett, milyen munkát végez ebben a szakaszban – ha te nem rendelkezel alapos ismeretekkel ezekről a dolgokról, akkor soha nem leszel biztos magadban, és mindig bizonytalan leszel. Ha egy bizonyos tapasztalati időszak után képes vagy megismerni az Isten által végzett munkát és munkájának minden egyes lépését, és ha alapos ismeretekre tettél szert arról, hogy Isten milyen célokat tűzött ki szavai kimondásával, és hogy miért nem teljesült be oly sok Általa mondott szó, akkor bátran és késlekedés nélkül haladhatsz az előtted álló úton, aggodalomtól és finomítástól mentesen. Látnotok kell, hogy Isten milyen eszközökkel végzi el oly sok munkáját. A szavakat használja, amelyeket kimond, finomítja az embert, és átalakítja az elképzeléseit a sokféle szó által. Minden szenvedés, amit ti elszenvedtetek, minden finomítás, amin keresztülmentetek, a metszés, amit elfogadtatok magatokban, a megvilágosodás, amit megtapasztaltatok – mindezeket az Isten által mondott szavak által értétek el. Mi okból követi az ember Istent? Isten szavai miatt követi! Isten szavai mélyen titokzatosak, sőt, képesek megmozgatni az ember szívét, feltárni a mélyen eltemetett dolgokat, megismertetni vele a múltban történt dolgokat, és lehetővé teszik, hogy betekintést nyerjen a jövőbe. Az ember tehát Isten szavai miatt szenvedést visel el, és Isten szavai miatt tökéletessé is válik: csak ekkor követi az ember Istent. Az embernek ebben a szakaszban azt kell tennie, hogy elfogadja Isten szavait, és függetlenül attól, hogy tökéletessé válik-e vagy finomításnak van-e alávetve, Isten szavai a legfontosabbak. Ez Isten munkája, és ez az a látomás, amelyet az embernek ma meg kell ismernie.

Hogyan teszi Isten tökéletessé az embert? Mi az Isten természete? Mit tartalmaz az Ő természete? Ha valaki mindezeket világosan el tudja magyarázni, akkor ez Isten nevének terjesztése, Istenről való tanúságtétel, és Isten felmagasztalása. Az embernek, az Isten megismerésének alapjára építve, végső soron átalakul az életszemlélete. Minél többet megy keresztül az ember metszésen és finomításon, annál inkább megerősödik; minél számosabbak Isten munkájának lépései, annál inkább tökéletesedik az ember. Ma, az ember tapasztalata szerint, Isten munkájának minden egyes lépése visszájára fordítja az elképzeléseit, és minden az ember értelmén túl és az elvárásain kívül esik. Isten mindent megad, amire az embernek szüksége van, és ez minden tekintetben ellentmond az ember elképzeléseinek. Isten a gyengeséged idején mondja ki szavait; csak így tudja fenntartani az életedet. Azzal, hogy visszájára fordítja az elképzeléseidet, rávesz, hogy elfogadd Isten metszését; csak így tudsz megszabadulni a romlottságodtól. Ma a megtestesült Isten egyrészt az isteni állapotában, másrészt viszont a normális emberi mivoltában munkálkodik. Amikor már képtelen vagy megtagadni Isten bármely munkáját, amikor képes vagy alávetni magad, bármit is mond vagy tesz Isten a normális emberi mivoltában, amikor képes vagy alávetni magad és megérteni, függetlenül attól, hogy Ő milyen szokásos módon nyilvánul meg, és amikor tényleges tapasztalatot szereztél, csak akkor lehetsz biztos abban, hogy Ő Isten, csak akkor hagyod abba az elképzelések gyártását, és csak akkor leszel képes a végsőkig követni Őt. Isten munkájában van bölcsesség, és Ő tudja, hogyan tud az ember szilárdan állni a Mellette szóló bizonyságtételben. Ő tudja, hogy hol van az ember elemi gyengesége, és az Ő szavai lecsaphatnak az elemi gyengeségedre, de az Ő fenséges és bölcs szavait arra is használja, hogy szilárdan megállj a Róla való bizonyságtételben. Ilyenek Isten csodálatos tettei. Isten munkája elképzelhetetlen az emberi értelem számára. Milyen romlottsággal rendelkezik az ember, aki testből való, és mi alkotja az ember lényegét – mindezek Isten ítélete által tárulnak fel, amely miatt az embernek nincs hová rejtőznie szégyenétől.

Isten azért végzi az ítélet és a fenyítés munkáját, hogy az ember megismerhesse Őt, továbbá az Ő bizonyságtételéért. Anékül, hogy Ő megítélné az ember romlott beállítottságát, az ember nem ismerhetné meg az Ő igazságos természetét, amely nem tűri a sértést, és az ember sem lenne képes arra, hogy régi Isten-ismeretét új ismeretre változtassa. Az Ő bizonyságtétele és az Ő irányítása érdekében teszi nyilvánossá az Ő teljességét, így téve lehetővé, hogy az ember az Ő nyilvános megjelenése által eljusson Isten megismeréséhez, hogy átalakuljon a beállítottsága, és hogy hangos bizonyságot tegyen Istenről. Az ember beállítottságának átalakulása Isten sokféle munkáján keresztül valósul meg; beállítottságának ilyen jellegű változása nélkül az ember képtelen lenne bizonyságot tenni Istenről, és összhangban lenni Isten szándékaival. Az ember beállítottságának átalakulása azt jelenti, hogy az ember kiszabadította magát a Sátán rabságából és a sötétség befolyása alól, és valóban Isten munkájának példájává és mintaképévé, Isten tanújává és Isten szándékaival összhangban lévő emberré vált. Ma a megtestesült Isten eljött, hogy elvégezze a földi munkáját, és megköveteli, hogy az ember elérje az Ő megismerését, a Neki való alávetettséget, és a Róla való bizonyságot. Ismernie kell az Ő gyakorlati és szokásos munkáját, alá kell vetnie magát minden olyan szavának és munkájának, amely nem felel meg az emberi elképzeléseknek, és hogy tanúságot kell tennie mindarról a munkáról, amelyet Ő az ember megmentése érdekében végez, valamint minden olyan cselekedetről, amelyet az ember meghódítása érdekében visz véghez. Azoknak, akik tanúságot tesznek Istenről, ismerniük kell Istent; csak az ilyen tanúságtétel pontos és gyakorlati, és csak az ilyen tanúságtétel képes megszégyeníteni a Sátánt. Isten azokat használja fel arra, hogy bizonyságot tegyenek róla, akik az Ő ítéletén, fenyítésén és metszésén keresztül megismerték Őt. Azokat, akiket a Sátán megrontott, arra használja, hogy bizonyságot tegyenek Róla, és ugyanígy használja azokat is, akiknek a beállítottsága megváltozott, és akik így elnyerték az Ő áldásait, hogy bizonyságot tegyenek Róla. Neki nincs szüksége arra, hogy az ember a szájával dicsérje Őt, sem a Sátán fajtáinak dicséretére és bizonyságtételére, akik nem menekültek meg Általa. Csak azok, akik ismerik Istent, alkalmasak arra, hogy bizonyságot tegyenek Róla, és csak azok alkalmasak arra, hogy bizonyságot tegyenek Róla, akiknek a beállítottsága átalakult. Isten nem engedi, hogy az ember szándékosan szégyent hozzon az Ő nevére.

Lábjegyzet:

a. Az eredeti szövegben ez áll: „Isten megismerésének munkája”.