102. fejezet

Beszéltem egy bizonyos mértékig, és munkám elért egy bizonyos pontot; mindannyiótoknak meg kell ragadnia az Én akaratomat, és különböző mértékben képesnek kell lennie arra, hogy figyelembe vegye az Én ügyemet. Most van a fordulópont, amikor a test átlép a szellemi világba – ti vagytok az előfutárok, akik átkelnek a korszakokon, az univerzális emberek, akik bejárják az univerzumot és a föld széleit. Ti vagytok a legkedvesebbek számomra; ti vagytok azok, akiket szeretek. Azt lehet mondani, hogy nem szeretek senkit, csak titeket, mert minden fáradhatatlan erőfeszítésem a ti érdeketekben történt. Lehetséges-e, hogy ti nem tudjátok ezt? Miért teremtettem volna minden dolgot? Miért mozgatnám úgy őket, hogy titeket szolgáljanak? Mindezek a cselekedetek az irántatok érzett szeretetem kifejeződései voltak. A hegyek és minden dolog a hegyekben, a föld és minden dolog a földön, dicsérjen és magasztaljon Engem, amiért megnyertelek titeket. Valóban, minden el lett végezve; sőt, minden alaposan el lett végezve. Ti zengő tanúságot tettetek Rólam, és megaláztátok az ördögöket és a Sátánt Értem. Minden Rajtam kívül levő ember, ügy és dolog aláveti magát az Én hatalmamnak, és mindenki, irányítási tervem befejezése miatt, a saját fajtáját követi (az Én népem Hozzám tartozik, a Sátán fajtája pedig mind a tűz tavához tartozik – a feneketlen mélységbe zuhannak, ahol örökké jajgatnak és örökre elvesznek). Amikor arról beszélek, hogy „elvesznek” és „attól fogva elveszik a szellemüket, lelküket és testüket”, arra utalok, hogy átadom őket a Sátánnak, és hagyom, hogy eltapossák őket. Más szóval, mindazok, akik nem az Én házamból valók, a pusztulás tárgyaivá válnak, és megszűnnek létezni. Ez nem azt jelenti, ahogyan az emberek elképzelik, hogy el fognak tűnni. Azt is lehet mondani, hogy mindaz, ami Rajtam kívül van, az Én véleményem szerint, nem létezik, és ez a kárhozat valódi jelentése. Emberi szemmel úgy tűnik, hogy ezek a dolgok még mindig léteznek, de az Én nézetem szerint semmivé váltak, és az örökkévalóságig elvesznek. (Hangsúlyozom, hogy akiken már nem munkálkodom, azok Rajtam kívül vannak.) Az emberek bárhogyan is gondolkodnak, nem tudják ezt kitalálni, és bármennyire is jól látnak, nem tudnak áthatolni rajta. Az emberek nem érthetik meg világosan, hacsak meg nem világosítom, meg nem világítom őket, és nem mutatok rá kifejezetten nekik. Sőt mindannyian egyre homályosabban látják ezt, egyre üresebbnek érzik magukat és egyre inkább úgy érzik, hogy nincs követendő út – majdnem olyanok, mint a halottak. Jelenleg a legtöbb ember (értsd: az elsőszülött fiak kivételével) ebben az állapotban van. Oly világosan rámutattam ezekre a dolgokra, de ezek az emberek mégsem reagálnak, és továbbra is testi örömeikkel törődnek. Esznek, aztán alszanak; alszanak, aztán esznek. Nem tűnődnek el az Én szavaimon. Még akkor is, ha energikusak, az csak egy ideig tart; utána ugyanolyanok maradnak, mint voltak, teljesen változatlanok, mintha egyáltalán nem hallgattak volna Rám. Ők a tipikus, haszontalan emberek, akiknek nincsenek terheik; ők a legnyilvánvalóbbak az ingyenélők közül. Később egyesével elhagyom őket; ne aggódjatok! Egyenként visszaküldöm őket a feneketlen mélységbe. A Szentlélek soha nem munkálkodott az ilyen embereken, és minden, amit tesznek, a kapott ajándékokból fakad. Amikor ajándékokról beszélek, arra gondolok, hogy ezek élettelen emberek, akik az Én szolgálattevőim; egyiküket sem akarom, és ki fogom vetni őket (de jelenleg még egy kevéssé hasznosak). Ti, akik szolgálattevők vagytok, figyeljetek! Ne gondold, hogy az, hogy használlak téged azt jelenti, kedvezek neked; ez nem ilyen egyszerű. Ha azt akarod, hogy kedvezzek neked, akkor olyan valakinek kell lenned, akit Én jóváhagyok, és akit személyesen tökéletesítek. Ez az a fajta ember, akit szeretek. Még ha az emberek azt is mondják, hogy hibát követtem el, soha nem fogok visszakozni. Tudod-e ezt? Akik szolgálatot végeznek, azok csak szarvasmarhák és lovak; hogyan lehetnének ők az Én elsőszülött fiaim? Nem lenne ez képtelenség? Nem volna ez a természet törvényeinek megsértése? Aki az Én életemet és tulajdonságomat birtokolja, azok az elsőszülött fiaim. Ez egy ésszerű dolog; ezt senki sem cáfolhatja meg. Így kell lennie; különben nem lenne senki, aki eljátszhatná ezt a szerepet, és senki sem helyettesíthetné benne. Ez nem egy érzelemből fakadó dolog, mert Én vagyok Maga az igaz Isten; Én vagyok Maga a szent Isten. Én vagyok Maga a fenséges, sérthetetlen Isten!

Minden, ami az emberek számára lehetetlen, egyszerűen és könnyedén megy Nekem. Senki nem állíthatja meg, és senki sem változtathatja meg ezt. Ez a világ a maga hatalmasságában teljesen az Én kezemben van, nem is beszélve a kis ördög Sátánról. Ha nem lett volna az irányítási tervem, és ha nem lettek volna az elsőszülött fiaim, akkor már rég elpusztítottam volna ezt a régi gonoszt, valamint ezt a halálbűztől annyira áthatott zavaros korszakot. Azonban méltósággal cselekszem, és nem beszélek könnyelműen. Ha egyszer mondok valamit, az megvalósul; még ha ez nem is így lenne, mindig ott van bölcsességem aspektusa, amely mindent megvalósít Számomra, és megnyitja az utat tetteim előtt. Ez azért van, mert szavaim az Én bölcsességem; a szavaim a mindenek. Az emberek alapvetően nem értik, és nem is tudják kitalálni őket. Gyakran hivatkozom a „tűz tavára”. Mit jelent ez? Miben különbözik a tűz és kénkő tavától? A tűz és kénkő tava a Sátán befolyására utal, míg a tűz tava a Sátán hatalma alá tartozó teljes világra utal. A világon mindenki ki van téve a tűz tavában való felgyújtásnak (vagyis egyre romlottabbá válnak, és ha a romlottságuk elér egy bizonyos szintet, egyenként elpusztítom őket, amit könnyen megtehetek egyetlen szó kijelentésével). Minél nagyobb a haragom, annál magasabbra törnek a lángok a tűz tavában. Ez arra utal, ahogyan az emberek egyre gonoszabbá válnak. Az idő, amikor haragom kitör, lesz az az idő, amikor a tűz tava felrobban; vagyis ez lesz az az idő, amikor az egész univerzum világa elvész. Azon a napon királyságom teljesen megvalósul a földön, és új élet kezdődik el. Ez egy olyan dolog, ami hamarosan beteljesül. Amint kimondom, minden teljesen látható válik. Ez az emberi nézet a dologról, de megítélésem szerint a dolgok már előre beteljesültek, mert Számomra minden könnyű. Szólok, és létrejön; szólok, és beteljesedik.

Minden nap esztek szavaimból, élvezitek a bőséget az Én templomomban, vizet isztok az Én életfolyómból, és leszakítjátok életfám gyümölcsét. Mi hát a bőség az Én templomomban? Mi az Én életfolyóm vize? Mi az élet fája? Mi az élet fájának gyümölcse? Bár ezek a kifejezések gyakoriak, mégis felfoghatatlanok az emberek számára, akik mind össze vannak zavarodva. Felelőtlenül beszélik őket, meggondatlanul használják és véletlenszerűen alkalmazzák azokat. A bőség az Én templomomban nem utal sem azokra a szavakra, amelyeket mondtam, sem a kegyelemre, amelyet nektek adományoztam. Akkor hát mit jelent valójában? Ősidők óta senki sem volt olyan szerencsés, hogy élvezhesse a bőséget az Én templomomban. Csak az utolsó napokban, elsőszülött fiaim közül láthatják az emberek, mi is ez a bőség az Én templomomban. A „templom” ebben a kifejezésben az Én személyemre utal; a Sion hegyére utal, az Én lakhelyemre. Az engedélyem nélkül senki sem léphet be oda vagy távozhat onnan. Mire utal a „bőség”? Arra az áldásra utal, hogy együtt Velem uralkodhattok a testben. Általában véve, ez az elsőszülött fiak áldására utal, hogy Velem együtt uralkodhatnak a testben, és ezt nem nehéz megérteni. Az életfolyó vizének két jelentése van: egyrészt arra az élő vízre utal, amely bensőmből fakad – vagyis minden szóra, amely elhagyja a számat. Másrészt a tetteim mögötti bölcsességre és stratégiára utal, valamint arra, ami vagyok és amim van. Szavaim végtelen, rejtett titkokat tartalmaznak (és hogy a titkok már nincsenek elrejtve, azt a múlttal ellentétben említjük, de a jövőben bekövetkező nyilvános kinyilatkoztatással összehasonlítva még mindig rejtve van. Itt a „rejtve van” nem abszolút; hanem relatív). Más szóval, az élet folyójának vize örökké áramlik. Bennem végtelen bölcsesség lakozik, és az emberek egyáltalán nem képesek felfogni, hogy mi vagyok és mit birtoklok; vagyis az élet folyójának vize örökké áramlik. Az emberi nézet szerint sokféle fizikai fa létezik, de soha senki sem látta még az élet fáját. Azonban annak ellenére, hogy ma látják, az emberek még mindig nem ismerik fel – és mégis, az élet fájáról való evésről beszélnek. Ez igazán nevetséges! Válogatás nélkül ennének belőle! Miért mondom azt, hogy ma az emberek látják, de nem ismerik fel? Miért mondom ezt? Érted-e szavaim jelentését? A ma gyakorlati Istene Maga az a személy, aki Én vagyok, és Ő az élet fája. Ne használj emberi elképzeléseket, hogy Engem mérj. Kívülről nem úgy nézek ki, mint egy fa, de tudod-e, hogy valójában Én vagyok az élet fája? Minden mozdulatom, beszédem és viselkedésem az élet fájának gyümölcsei, és ezek képezik az Én személyemet – ezek azok, amelyeket elsőszülött fiaimnak enniük kell, így végül csak az elsőszülött fiaim és Én leszünk pontosan egyformák. Ők képesek lesznek megélni Engem, és tanúságot tenni Rólam. (Ezek a dolgok a szellemi világba való belépésünk után fognak megtörténni. Csak a testben lehetünk pontosan egyformák; a testben csak nagyjából lehetünk egyformák, de még mindig megvannak a saját preferenciáink.)

Nemcsak elsőszülött fiaimban fogom felfedni hatalmamat, hanem feledem az ő kormányzásukban is, minden nemzet és minden nép felett. Ez az Én munkám egyik lépése. Most van a döntő pillanat, sőt, most van a fordulópont. Amikor minden megvalósul, látni fogjátok, hogy mit dolgoznak ki az Én kezeim, és látni fogjátok, hogyan tervezek és hogyan irányítok – ez azonban nem egy homályos dolog. A világ összes országának dinamikáját figyelembe véve, ez nincs túl messze; ez olyasvalami, amit az emberek nem tudnak elképzelni, sőt nem is láthatnak előre. Egyáltalán nem szabad gondatlannak vagy hanyagnak lennetek, hogy ne szalasszátok el az áldás és a jutalom lehetőségét. A királyság kilátása a szemünk előtt van, és az egész világ fokozatosan holtan esik össze. A feneketlen mélységből és a tűz és kénkő tavából jajveszékelések törnek fel, elborzasztva az embereket és félelmet keltve bennük, és nincs hová rejtőzniük. Aki az Én nevemben kiválasztásra kerül, majd kivettetik, az a feneketlen mélységben végzi. Így, ahogyan már sokszor mondtam, a feneketlen mélységbe dobom azokat, akiket ki kell vetnem. Amikor az egész világ romba dől, minden, ami elpusztult, a tűz és kénkő tavába zuhan. Más szóval, ezek a dolgok átkerülnek a tűz tavából a tűz és kénkő tavába. Akkor mindenki vagy az örök pusztulásra lesz elrendelve (vagyis mindazok, akik Rajtam kívül vannak), vagy az örök életre (vagyis mindazok, akik Bennem vannak). Akkor Én és elsőszülött fiaim kiemelkedünk a királyságból, és belépünk az örökkévalóságba. Ez olyasmi, ami később teljesedik be; még ha most el is mondanám, nem értenétek meg. Ti csupán útmutatásomat követhetitek, világosságomban járhattok, elkísérhettek szeretetemben, örömöket tapasztalhattok meg Velem házamban, uralkodhattok Velem királyságomban, és uralkodhattok Velem minden nemzet és minden nép felett az Én fennhatóságom alatt. Mindaz, amit fent leírtam, magában foglalja a végtelen áldásokat, amelyeket nektek adok.

Előző: 101. fejezet

Következő: 103. fejezet

Fontos-e Isten az életedben? Ha azt mondod „IGEN”, szeretnéd-e megismerni Isten szavait, hogy közel kerülj Hozzá?

Beállítások

  • Szöveg
  • Témák

Egyszínű háttér

Témák

Betűtípusok

Betűméret

Sorköz

Sorköz

Oldalszélesség

Tartalom

Keresés

  • Keresés ebben a szövegben
  • Keresés ebben a könyvben

Lépjen kapcsolatba velünk Messengeren