529. A világegyetem és az égbolt végtelenségében számtalan teremtmény él és szaporodik, követi az élet körforgásának törvényét, egyetlen állandó szabályt betartva. Akik meghalnak, magukkal viszik az élők történeteit, és akik élnek, megismétlik az elhunytak tragikus történelmét. Ily módon az emberiség nem tehet mást, mint hogy felteszi magának a kérdést: Miért élünk? És miért kell meghalnunk? Ki parancsol ennek a világnak? És ki teremtette ezt az emberiséget? Valóban Természet anya volt az, aki az emberiséget teremtette? Az emberiség valóban maga irányítja a saját sorsát?... Ezeket a kérdéseket teszi fel magának az emberiség szüntelenül, évezredek óta. Sajnos minél inkább a megszállottja lett az ember ezeknek a kérdéseknek, annál jobban kezdett szomjazni a tudományra. A tudomány rövid életű testi megelégedést és ideiglenes örömöt kínál, de távolról sem elegendő ahhoz, hogy megszabadítsa az embert a lelke mélyén lakozó magányosságtól, elhagyatottságtól, alig leplezett rettegéstől és tehetetlenségtől. Az emberiség csupán arra használja a szabad szemmel megfigyelhető és ésszel felfogható tudományos ismereteket, hogy érzéstelenítse a szívét. Ezek a tudományos ismeretek azonban nem elegendőek ahhoz, hogy megakadályozzák az emberiséget a titkok felfedezésében. Az emberiség egyszerűen nem tudja, hogy ki a világegyetem és a mindenség Uralkodója, és még kevésbé ismeri az emberiség kezdetét és jövőjét. Az emberiség csupán benne él ebben a törvényben, mert nem tehet mást. Senki nem menekülhet meg előle, és senki nem változtathat rajta, mert mindenek között és a mennyekben, öröktől örökké csak Egyvalaki van, aki uralmat gyakorol minden fölött. Ő az, akit ember soha nem látott, akit az emberiség soha nem ismert, akinek a létezésében az emberiség soha nem hitt – mégis Ő az, aki lélegzetét az emberiség őseibe lehelte, és életet adott az emberiségnek. Ő az, aki gondoskodik az emberiségről és táplálja, lehetővé téve, hogy létezzen; és Ő az, aki mindmáig vezérli az emberiséget. Továbbá Ő és csakis Ő az, akitől az emberiség túlélése függ. Ő uralkodik minden fölött, és Ő kormányoz minden élőlényt a világegyetemben. Ő parancsol a négy évszaknak, és Ő hívja elő a szelet, zúzmarát, havat és esőt. Ő derít az emberiségre napfényt, és Ő hozza el az éjszakát. Ő terjesztette ki a mennyet és a földet, Ő látta el az embert hegyekkel, tavakkal, folyókkal és a bennük élő összes élőlénnyel. Az Ő tettei mindenütt jelenvalók, az Ő ereje mindenütt jelenvaló, az Ő bölcsessége mindenütt jelenvaló, és az Ő hatalma mindenütt jelenvaló. Ezek közül a törvények és szabályok közül mindegyik az Ő tetteinek megtestesülése, és mindegyik az Ő bölcsességét és hatalmát nyilvánítja ki. Ki vonhatja ki magát az Ő uralma alól? És ki mentheti ki magát az Ő tervei alól? Minden az Ő tekintete alatt létezik, mi több, minden az Ő uralma alatt él. Az Ő tettei és az Ő ereje nem hagynak más választást az emberiség számára, mint hogy tényként elismerje: Ő valóban létezik, és uralmat gyakorol minden fölött. Rajta kívül semmi sem képes irányítani a világegyetemet, még kevésbé képes vég nélkül gondoskodni erről az emberiségről. Tekintet nélkül arra, hogy képes vagy-e felismerni Isten tetteit, és hogy hiszel-e Isten létezésében, afelől semmi kétség, hogy a sorsodat Isten határozza meg, és semmi kétség, hogy mindig Isten fog uralkodni minden fölött. Az Ő létezése és hatalma nem azon alapul, hogy az ember felismeri és felfogja-e vagy sem. Csakis Ő ismeri az ember múltját, jelenét és jövőjét, és csakis Ő képes meghatározni az emberiség sorsát. Tekintet nélkül arra, hogy képes vagy-e elfogadni ezt a tényt, az emberiség nemsokára szemtanúja lesz mindezeknek, és ez az a tény, amelyet Isten hamarosan nyilvánvalóvá fog tenni. Az emberiség Isten szeme előtt él és hal. Az ember Isten irányításáért él, és amikor szemei végleg lecsukódnak, ezért az irányításért csukódnak le. Az ember jön és megy, újra meg újra, oda és vissza. Ez kivétel nélkül mind Isten uralmának és tervének része. Isten irányítása soha nem szűnt meg, hanem örökké halad előre. Ő el fogja érni, hogy az emberiség tudatában legyen az Ő létezésének, bízzon az Ő uralmában, meglássa az Ő tetteit, és visszatérjen az Ő királyságába. Ez az Ő terve, és ez az a munka, amelynek irányítását Ő évezredek óta végzi.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. 3. függelék: Az ember csak Isten irányításának keretében menekülhet meg)

530. Attól fogva, hogy megkezdte minden dolog megteremtését, Isten ereje elkezdett kifejeződni és megnyilvánulni, mivel Isten szavakat használt minden dolog megteremtéséhez. Függetlenül attól, hogy milyen módon teremtette őket, függetlenül attól, hogy miért teremtette őket, minden dolog Isten szavai miatt jött létre, állt szilárdan és létezett; ebben áll a Teremtő egyedülálló hatalma. Mielőtt az emberiség megjelent a világon, a Teremtő az Ő ereje és hatalma segítségével mindent megteremtett az emberiség számára, és egyedi módszereivel megfelelő eleven környezetet készített elő az emberiségnek. Mindazt, amit tett, az emberiségre való előkészületként tette, amely hamarosan megkapja majd az Ő leheletét. Ez azt jelenti, hogy az emberiség megteremtése előtti időben Isten hatalma minden, az emberiségtől különböző teremtményben megnyilvánult, olyan nagy dolgokban is, mint a mennyek, a világító testek, a tengerek és a szárazföld, és olyan kicsinyekben is, mint az állatok és madarak, ahogy mindenféle rovarokban és mikroorganizmusokban is, beleértve a különféle, szabad szemmel láthatatlan baktériumokat is. Mindegyiknek a Teremtő szavai adtak életet, mindegyik a Teremtő szavai miatt szaporodott, és mindegyik a Teremtő szavai miatt élt az Ő uralma alatt. Bár ők nem kapták meg a Teremtő leheletét, különféle formájukkal és felépítésükkel ők is kinyilvánították a Teremtő által rájuk ruházott élet vitalitását; bár ők nem kapták meg a beszéd képességét, amelyet a Teremtő adott az emberiségnek, mindegyikük módot kapott arra, hogy kifejezze a Teremtő által rá ruházott életet, és ez a mód különbözött az ember nyelvétől. A Teremtő hatalma nemcsak látszólag statikus anyagi tárgyaknak adja meg az élet vitalitását, hogy soha el ne tűnjenek, hanem a szaporodás és sokasodás ösztönét is Ő adja minden élőlénynek, hogy soha el ne enyésszenek, és hogy nemzedékről nemzedékre továbbadják a túlélés törvényeit és alapelveit, amelyet a Teremtő bízott rájuk. A mód, ahogyan a Teremtő az Ő hatalmát gyakorolja, nem ragaszkodik mereven egy makro-vagy mikronézőponthoz, és nem korlátozódik semmilyen formára; Ő képes parancsolni a világmindenség működésének, és uralmat gyakorolni minden dolog élete és halála fölött, sőt, mi több, képes minden dolgot úgy kormányozni, hogy Őt szolgálják; képes a hegyek, folyók és tavak minden működését irányítani, és uralni mindent, ami bennük van, továbbá képes minden dolgot ellátni azzal, amire szüksége van. Ez a Teremtő egyedülálló hatalmának megnyilvánulása minden dolog körében, az emberiséget nem számítva. Ez a megnyilvánulás nem pusztán egy életre szól; ez sohasem szűnik meg, sohasem pihen, és semmiféle személy vagy dolog nem változtathat rajta és nem tehet kárt benne, és senki vagy semmi nem adhat hozzá és nem vehet el belőle – hiszen senki nem léphet a Teremtő identitása helyébe, és épp ezért a Teremtő hatalmát sem helyettesítheti egyetlen teremtett lény sem; de teremtetlen lények számára is elérhetetlen. Vegyük például Isten küldötteit és angyalait. Ők nem rendelkeznek Isten erejével, még kevésbé a Teremtő hatalmával; méghozzá azért nincs meg bennük Isten ereje és hatalma, mert nem rendelkeznek a Teremtő lényegével. A teremtetlen lények, mint például Isten küldöttei és angyalai, bár képesek elvégezni néhány dolgot Isten nevében, nem képviselhetik Istent. Bár van némi erejük, ami az emberben nincs meg, de nem rendelkeznek Isten hatalmával; nincs meg bennük Isten hatalma minden dolog megteremtésére, minden dolog irányítására és uralom gyakorlására minden dolog fölött. Így Isten egyediségének nem léphet helyébe egyetlen teremtetlen lény sem, és ehhez hasonlóan Isten hatalmát és erejét sem pótolhatja teremtetlen lény. Olvastál a Bibliában Isten bármely küldöttéről, aki minden dolgot megteremtett? Miért nem küldte el Isten valamelyik küldöttét vagy angyalát, hogy mindent megteremtsen? Azért, mert ők nem rendelkeztek Isten hatalmával, ezért nem volt meg a képességük arra, hogy Isten hatalmát gyakorolják. Akárcsak minden teremtmény, ők is mind a Teremtő uralma alatt és a Teremtő hatalma alatt állnak, ezért ugyanígy a Teremtő az Ő Istenük és Uralkodójuk is. Mindegyikük között – legyenek bár nemesek vagy alacsonyrendűek, nagy vagy csekély hatalmúak – egy sincs, aki felülmúlhatná a Teremtő hatalmát, ezért egy sincs közöttük, aki a Teremtő identitásának helyébe léphetne. Őket sohasem fogják Istennek nevezni, és sohasem válhatnak a Teremtővé. Ezek megváltoztathatatlan igazságok és tények!

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló I.)

531. Isten figyelte, hogyan jön létre és áll szilárdan az Ő szavainak köszönhetően minden, amit megteremtett, és hogyan kezd fokozatosan változni. Isten ekkor elégedett volt a szavai által létrehozott különféle dolgokkal és a különféle cselekedetekkel, amelyeket véghezvitt? A válasz az, hogy „látta Isten, hogy ez jó”. Mit láttok itt? Mit jelent az, hogy „látta Isten, hogy ez jó”? Mit jelképez? Azt jelenti, hogy Istennek megvolt az ereje és bölcsessége megvalósítani azt, amit eltervezett és előírt, megvalósítani a célokat, amelyeknek megvalósításába belekezdett. Amikor Isten végzett az egyes feladatokkal, megbánást érzett? A válasz továbbra is az, hogy „látta Isten, hogy ez jó”. Más szavakkal: nemcsak hogy megbánást nem érzett, de egyenesen elégedett volt. Mit jelent az, hogy nem érzett megbánást? Azt jelenti, hogy Isten terve tökéletes, hogy az Ő ereje és bölcsessége tökéletes, és hogy egyedül az Ő hatalma által lehet megvalósítani ezt a tökéletességet. Amikor az ember teljesít egy feladatot, Istenhez hasonlóan ő is láthatja, hogy az jó? Elérheti a tökéletességet mindaz, amit az ember tesz? Elvégezhet az ember valamit egyszer s mindenkorra? Ahogy az emberek mondják: „semmi nem tökéletes, csak jobb” – semmi, amit az ember tesz, nem érheti el a tökéletességet. Amikor Isten látta, hogy minden, amit tett és elért, jó, mindent, amit Isten készített, az Ő szavai véglegesítettek, vagyis amikor „látta Isten, hogy ez jó”, minden, amit Ő készített, maradandó formát öltött, fajtája szerint osztályozódott, és egyszer s mindenkorra rögzített pozíciót, célt és funkciót kapott. Továbbá a szerepüket minden dolog között és az utat, amelyet meg kell tenniük Isten minden dologra kiterjedő irányítása folyamán, Isten már megváltoztathatatlanul elrendelte. Ezt a mennyei törvényt adta a Teremtő minden dolognak.

„Látta Isten, hogy ez jó” – ezek az egyszerű, alulértékelt, oly sokszor figyelmen kívül hagyott szavak az Isten által minden teremtménynek adott mennyei törvény és mennyei rendelet szavai. Ezek a Teremtő hatalmának egy másik, gyakorlatiasabb és mélyebb megtestesülése. Szavai által a Teremtő nemcsak képes volt megnyerni mindazt, aminek megnyerésébe belekezdett, és megvalósítani mindazt, aminek megvalósításába belekezdett, hanem kezében is tudta tartani mindazt, amit megteremtett, és hatalma alatt uralni minden dolgot, amelyet készített, sőt, mi több, minden rendszeres és szabályos volt. Minden dolog szintén az Ő szava által szaporodott, létezett és pusztult el, sőt az Ő hatalma révén létezett az Őáltala megszabott törvény közepette, és egy sem volt kivétel ez alól! Ez a törvény abban a pillanatban lépett érvénybe, amikor „látta Isten, hogy ez jó”, és Isten irányítási tervéért létezni, folytatódni és működni fog mindaddig a napig, amíg a Teremtő vissza nem vonja! A Teremtő egyedülálló hatalma nemcsak abban nyilvánult meg, hogy Ő képes volt minden dolgot megteremteni és megparancsolni létrejöttüket, hanem abban is, hogy képes minden dolgot kormányozni és uralmat gyakorolni fölöttük, életet és vitalitást adományozni minden dolognak, mi több, abban is, hogy képes egyszer s mindenkorra elérni, hogy mindaz, amit az Ő terve keretében meg fog teremteni, tökéletes formában, tökéletes életfelépítésben és tökéletes szerepben jelenjen meg és létezzen az Őáltala alkotott világban. Így abban is megnyilvánult, hogy a Teremtő gondolatai nem voltak alávetve semmiféle korlátozásnak, nem határolta be őket az idő, a tér vagy a földrajzi adottságok. Amint az Ő hatalma, úgy a Teremtő egyedülálló identitása is változatlan marad örökkévalóságtól örökkévalóságig. Az Ő hatalma mindig is az Ő egyedülálló identitásának képviselője és szimbóluma lesz, az Ő hatalma és identitása pedig mindig is egymás mellett fognak létezni!

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló I.)

532. Isten teremtett mindent, és ezért az egész teremtést az Ő uralma alá helyezi, és aláveti az Ő uralmának; Ő fog parancsolni mindennek, hogy minden az Ő kezében legyen. Isten egész teremtése, beleértve az állatokat, a növényeket, az emberiséget, a hegyeket, a folyókat és a tavakat – mindennek az Ő uralma alá kell kerülnie. Minden dolognak az egekben és a földön az Ő uralma alá kell kerülnie. Nem lehet választásuk, és mindannyiuknak alá kell vetnie magát az Ő irányításának. Ezt Isten rendelte el, és ez Isten hatalma. Isten parancsol mindennek, és elrendel és rangsorol minden dolgot, minden dolgot fajtája szerint osztályozva, és kijelölve a maga helyét, Isten akarata szerint. Bármilyen nagy is legyen, egyetlen dolog sem képes felülmúlni Istent, minden dolog az Isten által teremtett emberiséget szolgálja, és egyetlen dolog sem mer Istennek ellenszegülni, vagy Istentől bármit követelni.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A siker vagy a kudarc attól függ, milyen úton jár az ember)

533. Mielőtt ez az emberiség létrejött volna, a kozmosz – az összes bolygó és az összes csillag a mennyekben – már létezett. Makroszinten ezek az égitestek szabályosan keringtek Isten irányítása alatt, egész létezésük során, akárhány év is volt az. Melyik bolygó hová megy, mely adott időben; melyik bolygó milyen feladatot lát el, és mikor; melyik bolygó milyen pályán kering, és mikor tűnik el vagy cserélődik ki – mindezek a dolgok a legkisebb hiba nélkül zajlanak. A bolygók helyzete és a köztük lévő távolságok mind szigorú mintákat követnek, amelyek mind leírhatók pontos adatokkal; az útvonalak, amelyeken haladnak, a sebességük és pályájuk mintázatai, az időpontok, amikor különböző pozíciókban tartózkodnak – mindezek pontosan számszerűsíthetők és speciális törvényekkel leírhatók. A bolygók az örökkévalóság óta követik ezeket a törvényeket, a legkisebb eltérés nélkül. Semmilyen hatalom nem tudja megváltoztatni vagy megzavarni a pályájukat, vagy a mintákat, amelyeket követnek. Mivel a mozgásukat szabályozó különleges törvények és az azokat leíró pontos adatok a Teremtő hatalma által előre meghatározottak, a bolygók a Teremtő szuverenitása és ellenőrzése alatt maguktól engedelmeskednek ezeknek a törvényeknek. Makroszinten az embernek nem nehéz felfedeznie néhány mintát, néhány adatot és néhány furcsa és megmagyarázhatatlan törvényt vagy jelenséget. Bár az emberiség nem ismeri el Isten létezését, és nem fogadja el azt a tényt sem, hogy a Teremtő teremtett mindent, és uralkodik mindenek felett, sőt, nem ismeri el a Teremtő hatalmának létezését sem, az emberi tudósok, csillagászok és fizikusok mégis egyre inkább úgy találják, hogy a világegyetemben minden dolog létezését, valamint a mozgásukat meghatározó alapelveket és mintákat egy hatalmas és láthatatlan sötét energia irányítja és ellenőrzi. Ez a tény arra kényszeríti az embert, hogy szembenézzen azzal és elismerje azt, hogy van egy Hatalmasság ezen minták és mozgások középpontjában, aki mindent vezényel. Az Ő hatalma rendkívüli, és bár senki sem láthatja az Ő valódi arcát, Ő ural és irányít mindent, minden pillanatban. Semmilyen ember vagy erő nem nyúlhat túl az Ő uralmán. Ezzel a ténnyel szembesülve az embernek fel kell ismernie, hogy a minden dolgok létezését szabályozó törvényeket nem irányíthatja az ember és nem változtathatja meg senki; azt is el kell ismernie, hogy az emberi lények nem képesek teljesen megérteni ezeket a törvényeket, és hogy azok nem a természetből fakadnak, hanem egy Uralkodó diktálja őket. Ezek mind Isten hatalmának olyan kifejeződései, amelyeket az emberiség makroszinten érzékel.

Mikroszinten minden hegy, folyó, tó, tenger és szárazföld, amit az ember a földön láthat, minden évszak, amit megtapasztal, minden dolog, ami a földön él, beleértve a növényeket, az állatokat, a mikroorganizmusokat és az embereket, Isten szuverenitásának és ellenőrzésének van alávetve. Isten uralma és irányítása alatt minden dolog az Ő gondolatainak megfelelően jön létre vagy tűnik el; törvények születnek, amelyek a létezésüket szabályozzák, és ezekkel összehangban növekednek és szaporodnak. Egyetlen emberi lény vagy dolog sem áll e törvények felett. Miért van ez így? Az egyetlen válasz a következő: Isten hatalma miatt. Vagy, másképpen fogalmazva, Isten gondolatai és Isten szavai miatt; Magának Istennek a személyes cselekedetei miatt. Ez azt jelenti, hogy Isten hatalmából és Isten elméjéből fakadnak ezek a törvények, amelyek az Ő gondolatai szerint változnak és módosulnak, és ezek a módosulások és változások mind az Ő terve érdekében következnek be vagy halványulnak el.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló III.)

534. Mihelyt Isten szavai elhangoznak, Isten hatalma átveszi az irányítást e munka fölött, és az Isten szája által megígért tény fokozatosan elkezd valósággá válni. Ennek következtében minden dolog körében változások kezdenek megjelenni, olyanformán, mint ahogy a tavasz érkezésekor kizöldül a fű, virágok nyílnak, a fák kibontják rügyeiket, a madarak dalolni kezdenek, a vadludak visszatérnek, és a mezők emberektől nyüzsögnek... Amikor eljön a tavasz, minden dolog megfiatalodik, és ez a Teremtő csodálatos műve. Amikor Isten beteljesíti ígéreteit, a mennyben és a földön minden dolog megújul és megváltozik Isten gondolataival összhangban – kivétel nélkül. Amikor Isten szájából elhangzik egy elköteleződés vagy egy ígéret, minden dolog ennek beteljesedését szolgálja, és ennek beteljesedése érdekében vesz valamilyen irányt; minden teremtményt a Teremtő uralma alatt vezényelnek és rendeznek el, hogy eljátsszák a maguk szerepét, és betöltsék a maguk funkcióját. Ez a Teremtő hatalmának megnyilvánulása. Mit látsz ebben? Hogyan ismered meg Isten hatalmát? Isten hatalmának van egy tartománya? Van időbeli korlátja? Mondhatjuk, hogy egy bizonyos magassága vagy egy bizonyos hosszúsága van? Mondhatjuk, hogy egy bizonyos mérete vagy erőssége van? Mérhető az ember mértékeivel? Isten hatalma nem villan fel és huny ki, nem jön és megy, és nincs, aki felmérhetné, hogy pontosan milyen nagy az Ő hatalma. Akármennyi idő telik is el, amikor Isten megáld egy személyt, ez az áldás attól kezdve folytatódik, és folytatódása Isten felmérhetetlen hatalmáról tesz bizonyságot, és lehetővé teszi az emberiség számára, hogy a Teremtő kiolthatatlan életerejének ismételt megjelenését szemlélje újra meg újra. Az Ő hatalmának minden megnyilvánulása tökéletes bemutatása az Ő szájából származó szavaknak, amelyeket Ő minden dolognak és az emberiségnek is bemutat. Továbbá mindaz, amit az Ő hatalma véghezvisz, összehasonlíthatatlanul tökéletes és teljesen hibátlan. Elmondható, hogy az Ő gondolatai, az Ő szavai, az Ő hatalma és mindaz a munka, amelyet Ő véghezvisz, mind egy összehasonlíthatatlanul gyönyörű kép, és ami a teremtményeket illeti, az emberiség nyelve nem képes megfogalmazni a jelentőségét és értékét. Amikor Isten ígéretet tesz egy személynek, Isten mindent úgy ismer az illetővel kapcsolatban, mint a tenyerét, akár azt, hogy hol él, mit csinál, mi volt a háttere, mielőtt vagy miután megkapta az ígéretet, akár azt, mennyire bolydult fel az élő környezete. Bármennyi idő telik is el attól kezdve, hogy Isten szavai elhangzottak, az Ő számára ez olyan, mintha épp most ejtette volna ki őket. Vagyis Isten rendelkezik azzal az erővel és hatalommal, hogy képes nyomon követni, irányítani és beteljesíteni minden ígéretet, amelyet az emberiségnek tesz, és bármi legyen is az az ígéret, bármilyen hosszú időbe telik is teljesen valóra váltani, sőt, bármilyen széles hatókört érint annak valóra váltása – például időben, helyileg, fajok szempontjából stb. –, ez az ígéret be fog teljesedni és valóra fog válni, beteljesedése és megvalósulása pedig Neki a legkisebb erőfeszítésébe sem kerül. Mit bizonyít ez? Azt bizonyítja, hogy Isten erejének és hatalmának kiterjedése elegendő ahhoz, hogy az egész világegyetemet és az egész emberiséget irányítsa.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló I.)

535. Az emberiség mai fejlődése során elmondható, hogy az emberiség tudománya virágzik, és az ember tudományos felfedezésének teljesítményei lenyűgözőként írhatók le. Az ember képessége, azt kell mondanunk, egyre nagyobbra nő, mégis van egy tudományos áttörés, amelyet az emberiség mindeddig nem volt képes elérni. Az emberiség kifejlesztette a repülőgépeket, a repülőgép-anyahajókat, az atombombát, kijutott a világűrbe, járt a holdon, feltalálta az internetet, technológiailag magasan fejlett életmódot ért el, mégis képtelen arra, hogy élő, lélegző lényt teremtsen. Minden élőlény ösztönei, az életüket szabályozó törvények és a mindenféle élőlény életének és halálának ciklusa – ez mind meghaladja az emberiség tudományának erejét, és az nem képes mindezt irányítani. Ezen a ponton ki kell jelentenünk, hogy bármilyen magasságokat ér is el az emberi tudomány, mindez összehasonlíthatatlan a Teremtő bármely gondolatával, és nem képes meglátni a Teremtő teremtésének csodálatos voltát és az Ő hatalmának nagyságát. Oly sok óceán van a földön, mégsem lépték át soha korlátaikat, és nem csaptak ki kedvük szerint a szárazföldre, ez pedig azért van, mert Isten határokat szabott mindegyiküknek; ott maradtak, ahová Ő rendelte őket, és Isten engedélye nélkül nem mozoghatnak szabadon. Isten engedélye nélkül nem sérthetik meg egymás területét, és csak akkor mozdulhatnak meg, amikor Isten azt mondja, azt pedig, hogy hová mennek és hol maradnak, Isten hatalma határozza meg.

Egyszerűen fogalmazva „Isten hatalma” azt jelenti, hogy Isten dönti el. Istennek van joga eldönteni, hogyan csinál valamit, és az úgy történik, ahogyan Ő kívánja. Minden dolog törvénye Istentől függ, nem pedig az embertől, és ember meg nem másíthatja. Nem mozdíthatja el az ember akarata, hanem Isten gondolatai, Isten bölcsessége és Isten parancsai változtatják meg; ez a tény minden ember számára tagadhatatlan. A menny és a föld és minden dolog, a világegyetem, a csillagos ég, az év négy évszaka, minden, ami látható vagy láthatatlan az ember számára – mind a legcsekélyebb hiba nélkül léteznek, működnek és változnak, Isten hatalmának alávetve, Isten utasításai szerint, Isten parancsolatai szerint, a teremtés kezdetének törvényei szerint. Egyetlen személy vagy tárgy sem változtathatja meg törvényeiket vagy az eredendő pályát, amely mentén működnek; Isten hatalma miatt jöttek létre, és Isten hatalma miatt enyésznek el. Pontosan ez Isten hatalma.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló I.)

536. A hatalom maga úgy magyarázható meg, mint Isten ereje. Először is bizonyossággal állítható, hogy mind a hatalom, mind az erő pozitív. Nem kötődnek semmi negatív dologhoz, és nem kapcsolódnak semmilyen teremtett vagy teremtetlen lényhez. Isten ereje képes mindenféle formájú dolgokat teremteni, amelyekben élet és vitalitás van, és ezt Isten élete határozza meg. Isten élet, ezért Ő minden élőlény forrása. Továbbá Isten hatalma képes elérni, hogy minden élőlény engedelmeskedjen Isten minden szavának, vagyis létrejöjjön az Isten szájából való szavak szerint, Isten parancsa szerint éljen és szaporodjon, amely szerint Isten uralkodik minden élőlény fölött és parancsol azoknak, és ettől soha, de soha nem lesz eltérés. Ezekkel a dolgokkal egy személy vagy tárgy sem rendelkezik; csakis a Teremtő birtokol és hordoz ilyen erőt, és ezt hívják hatalomnak. Ez a Teremtő egyedülállósága. Mint ilyen, mind a „hatalom” szó maga, mind ennek a hatalomnak a lényege kizárólag a Teremtőhöz társítható, mivel ez a Teremtő egyedülálló identitásának és lényegének szimbóluma, és a Teremtő identitását és státuszát képviseli; a Teremtőt leszámítva semmiféle személy vagy tárgy nem társítható a „hatalom” szóval. Ez a Teremtő egyedülálló hatalmának egy értelmezése.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló I.)

537. „Szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, amelyet most a földdel megkötök.” Ezek az eredeti szavak, amelyeket a Teremtő szólt az emberiséghez. Ahogy kimondta ezeket a szavakat, az ember szeme előtt szivárvány tűnt fel, és mindmáig ott is maradt. Mindenki látott már ilyen szivárványt, és amikor látod, tudod, hogyan jelenik meg? A tudomány képtelen bizonyítani, vagy meghatározni a forrását, vagy azonosítani a hollétét. Ez azért van, mert a szivárvány a Teremtő és az ember között köttetett szövetség jele; nem igényel tudományos alapot, nem az ember alkotta, és az ember nem is képes megváltoztatni. Ez a Teremtő hatalmának meghosszabbítása, miután kimondta szavait. A Teremtő a saját külön módszerét használta arra, hogy megtartsa az emberrel kötött szövetségét és ígéretét, ezért az, hogy Ő a szivárványt használta az Általa kötött szövetség jeleként, mennyei rendelet és törvény, amely mindörökké változatlan marad mind a Teremtőre, mind a teremtett emberiségre nézve. Ez a változhatatlan törvény, azt kell mondanunk, a Teremtő hatalmának egy másik igaz megnyilvánulása azt követően, hogy Ő minden dolgot megteremtett, és azt kell mondanunk, hogy a Teremtő hatalma és ereje határtalan; az, hogy a szivárványt használta jelként, a Teremtő hatalmának meghosszabbítása és kiterjesztése. Ez is egy olyan cselekedet volt, amelyet Isten a szavaival hajtott végre, és annak a szövetségnek volt a jele, amelyet Isten szavak segítségével kötött az emberrel. Elmondta az embernek, hogy milyen elhatározásra jutott, és milyen módon fogja azt elérni és beteljesíteni. Ily módon a dolog az Isten szájából származó szavaknak megfelelően teljesedett be. Egyedül Isten rendelkezik ilyen hatalommal, és ma, több ezer évvel azután, hogy Ő ezeket a szavakat mondta, az ember még mindig rátekinthet az Isten szájából elhangzott szivárványra. Ezek miatt az Isten által kiejtett szavak miatt maradt ez a dolog változatlan és hamisítatlan egészen a mai napig. Ezt a szivárványt senki nem távolíthatja el, senki nem változtathatja meg a törvényeit, és egyedül Isten szavai miatt létezik. Pontosan ez Isten hatalma. „Isten betartja az Ő szavát, és az Ő szava beteljesedik, amit pedig Ő beteljesít, az mindörökké megmarad.” Ezek a szavak világosan megnyilvánulnak itt, és ez Isten hatalmának és erejének világos jele és jellemzője. Ez a jel vagy jellemző nincs meg és nem látható egy teremtett lényben sem, és egy teremtetlen lényben sem figyelhető meg. Csakis az egyedülálló Istenhez tartozik, és megkülönbözteti az egyedül a Teremtő által birtokolt identitást és lényeget a teremtményekétől. Ugyanakkor ez egy olyan jel és jellemző is, amelyet Magán Istenen kívül soha egyetlen teremtett vagy teremtetlen lény sem múlhat felül.

Az, hogy Isten megkötötte szövetségét az emberrel, nagy jelentőségű cselekedet volt, amelyet Ő arra akart használni, hogy közöljön egy tényt az emberrel, és elmondja az embernek az Ő akaratát. E célból egy egyedülálló módszert alkalmazott: egy különleges jelet használt, hogy szövetséget kössön az emberrel, egy jelet, amely az emberrel kötött szövetségének ígérete volt. Tehát ennek a szövetségnek a megkötése nagy esemény volt? Mennyire volt nagy? Pontosan ez az, ami olyan különleges ebben a szövetségben: ez nem olyan szövetség, amelyet egyik ember köt a másikkal, vagy egyik csoport a másikkal, vagy egyik ország a másikkal, hanem olyan szövetség, amely a Teremtő és az egész emberiség között köttetik, és érvényben marad mindaddig a napig, amelyen a Teremtő minden dolgot eltöröl. Ennek a szövetségnek a végrehajtója a Teremtő, fenntartója pedig szintén a Teremtő. Röviden az emberiséggel kötött egész szivárványszövetség a Teremtő és az emberiség között lefolyt párbeszéd szerint teljesedett be, valósult meg és maradt így mindmáig. Mi mást tehetnek a teremtmények, mint hogy alávetik magukat és engedelmeskednek a Teremtő hatalmának, hisznek abban, értékelik, tanúként szemlélik és dicsőítik azt? Hiszen az egyedülálló Istenen kívül senki másnak nincs meg az ereje ahhoz, hogy ilyen szövetséget kössön. A szivárvány újra meg újra való megjelenése az emberiségnek szóló bejelentés, amely felhívja az ember figyelmét a Teremtő és az emberiség között köttetett szövetségre. A Teremtő és az emberiség szövetségének folyamatos megjelenései nem egy szivárványt vagy magát a szövetséget mutatják fel az emberiségnek, hanem a Teremtő változhatatlan hatalmát. A szivárvány ismétlődő megjelenése a Teremtő rettentő és csodálatos, rejtett helyeken véghezvitt tetteit mutatja, ugyanakkor pedig a Teremtő hatalmának létfontosságú tükröződése, amely sohasem enyészik el, és sohasem változik. Ez vajon nem a Teremtő egyedülálló hatalma egy másik aspektusának felmutatása?

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló I.)

538. Miután azt olvastuk az 1Mózes 18:18-ban: „Hiszen Ábrahámtól nagy és hatalmas nép fog származni, és általa nyer áldást a föld minden népe”, érzitek Isten hatalmát? Érzékelitek a Teremtő rendkívüliségét? Érzékelitek a Teremtő fensőbbségét? Isten szavai bizonyosak. Isten nem a sikerben való bizakodása miatt vagy megjelenítéseként mond ilyen szavakat, hanem ezek a szavak Isten kijelentéseinek hatalmát bizonyítják, és parancsolatként szolgálnak, amely beteljesíti Isten szavait. Két kifejezésre érdemes itt figyelnetek. Amikor Isten azt mondja: „Hiszen Ábrahámtól nagy és hatalmas nép fog származni, és általa nyer áldást a föld minden népe”, van ezekben a szavakban bármi kétértelműség? Van benne bármi aggály? Van benne bármi félelem? Az Isten kijelentésében megjelenő „fog” és „nyer” szavak miatt ezeknek az elemeknek, amelyek különösen jellemzőek az emberre, és gyakran megmutatkoznak benne, a Teremtőhöz soha nem volt közük. Senki nem merne ilyen szavakat használni, amikor jót kíván másoknak, senki nem merne valaki mást olyan bizonyossággal megáldani, hogy egy nagy és hatalmas népet adjon neki, vagy azt ígérje, hogy általa nyer áldást a föld minden népe. Minél bizonyosabbak Isten szavai, annál inkább bizonyítanak valamit – de vajon mit? Azt bizonyítják, hogy Istennek van ilyen hatalma, hogy az Ő hatalma képes megvalósítani ezeket a dolgokat, és hogy azok megvalósulása elkerülhetetlen. Isten a legcsekélyebb tétovázás nélkül bizonyos volt az Ő szívében mindabban, amivel Ábrahámot megáldotta. Továbbá ez teljes egészében az Ő szavainak megfelelően valósul meg, és semmiféle erő nem lesz képes beteljesedését megmásítani, megakadályozni, csorbítani vagy megzavarni. Tekintet nélkül arra, mi más történik, semmi nem tudja Isten szavainak beteljesedését és megvalósulását megelőzni vagy befolyásolni. Pontosan ilyen az ereje a Teremtő szájából elhangzott szavaknak és a Teremtő hatalmának, amely nem tűri az emberi tagadást! E szavak olvastán érzel-e még kétséget? Ezek a szavak Isten szájából hangzottak el, Isten szavaiban pedig erő, fenség és hatalom van. Ez az erő és hatalom, valamint a tény beteljesedésének elkerülhetetlensége minden teremtett vagy teremtetlen lény számára elérhetetlen, és minden teremtett vagy teremtetlen lény számára felülmúlhatatlan. Csak a Teremtő képes ilyen hangnemben és hangsúllyal társalogni az emberiséggel, és tények bizonyítják, hogy az Ő ígéretei nem üres szavak vagy puszta dicsekvés, hanem egyedülálló hatalom kifejezései, amelyet semmiféle személy, esemény vagy dolog nem múlhat felül.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló I.)

539. Amikor Isten azt mondta: „megszaporítom utódaidat”, ez egy szövetség volt, amelyet Isten Ábrahámmal kötött, és akárcsak a szivárványszövetség, mindörökké beteljesül; ugyanakkor ígéret is volt, amelyet Isten Ábrahámnak tett. Egyedül Isten alkalmas és képes arra, hogy ezt az ígéretet valóra váltsa. Akár elhiszi az ember, akár nem, akár elfogadja az ember, akár nem, és akárhogyan nézi és ítéli is meg az ember, mindez szóról szóra be fog teljesedni az Isten által mondott szavak szerint. Isten szavai nem módosulnak az ember akaratának vagy elképzeléseinek változásai miatt, és nem módosulnak egy-egy személy, esemény vagy dolog változásai miatt. Minden dolog eltűnhet, de Isten szavai mindörökké megmaradnak. Valójában az a nap, amelyen minden dolog eltűnik, pontosan az a nap, amelyen Isten szavai teljes mértékben valóra válnak, mert Ő a Teremtő, Ő rendelkezik a Teremtő hatalmával, a Teremtő erejével, és Ő irányít minden dolgot és minden életerőt; Ő képes elérni, hogy valami létrejöjjön a semmiből, vagy hogy valami semmivé legyen, és Ő irányítja minden dolog átalakulását élőből halottá; Isten számára mi sem lehetne egyszerűbb, mint megszaporítani valakinek az utódait. Ez az ember számára úgy hangzik, mint valami fantázia, mint egy tündérmese, Isten számára azonban az, aminek véghezvitelét Ő elhatározza és megígéri, se nem fantázia, se nem tündérmese. Sokkal inkább olyan tény, amelyet Isten már látott, és amely bizonyosan be fog teljesedni. Fel tudjátok ezt fogni? A tények azt bizonyítják, hogy Ábrahám utódai nagyszámúak voltak? Mennyire voltak nagyszámúak? Annyira nagyszámúak voltak, „égen a csillag, vagy mint a homokszemek a tengerparton”, ahogy Isten mondta? Minden nép között és minden térségben elterjedtek, a világ minden táján? Mitől vált valóra ez a tény? Isten szavainak hatalma vitte véghez? Miután Isten szavai elhangzottak, Isten szavainak beteljesedése több száz vagy több ezer éven át folytatódott, és azok folyamatosan tényekké váltak; ez Isten szavainak ereje és Isten hatalmának bizonyítéka. Amikor kezdetben Isten mindent megteremtett, ezt mondta Isten: „Legyen világosság!” – és világosság lett. Ez nagyon gyorsan történt, nagyon rövid idő alatt beteljesedett, és nem volt késedelem megvalósulásában és beteljesedésében; Isten szavainak hatásai azonnal jelentkeztek. Mindkettő Isten hatalmának bemutatása volt, de amikor Isten megáldotta Ábrahámot, megengedte, hogy az ember meglássa Isten hatalma lényegének egy másik oldalát is, valamint azt a tényt, hogy a Teremtő hatalma számokkal nem írható le; továbbá azt is megengedte, hogy az ember meglássa a Teremtő hatalmának egy valósabb, kifinomultabb oldalát.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló I.)

540. Miután Isten megáldotta Ábrahámot és Jóbot, Isten nem maradt ott, ahol volt, és nem fogta munkára hírnökeit, míg ő várta, hogy mi lesz ennek az egésznek a végkimenetele. Épp ellenkezőleg, mihelyt Isten kimondta szavait, Isten hatalmának útmutatásával minden dolog az Isten által elvégezni szándékozott munkának megfelelő irányt vett, és máris elő lettek készítve az emberek, dolgok és tárgyak, amelyekre Istennek szüksége volt. Ez annyit tesz, hogy mihelyt a szavak elhangoztak Isten szájából, Isten hatalma érvényesülni kezdett az egész földön, Ő pedig meghatározta az Ábrahámnak és Jóbnak tett ígéretek teljesítésének és valóra váltásának menetét, miközben egyúttal elkészítette az összes megfelelő tervet, és elvégezte az összes előkészületet mindahhoz, ami az Általa tervezett végrehajtás minden egyes lépéséhez és fő szakaszához szükséges volt. Ez idő alatt Isten nemcsak a hírnökeit igazgatta, hanem minden dolgot, amit Ő teremtett. Ez annyit tesz, hogy Isten hatalma érvényesülésének hatóköre nemcsak a hírnökökre terjedt ki, hanem a teremtett világ minden dolgára, amelyeket Ő úgy manőverezett, hogy együttműködjenek az Általa megvalósítani kívánt munkával; ezek voltak Isten hatalma érvényesítésének konkrét módjai. A ti képzelgéseitek szerint egyesek talán a következő megértéssel rendelkeznek Isten hatalmáról: Istennek hatalma van, és Istennek ereje is van, ezért Istennek elég, ha ott marad a harmadik égben vagy egy meghatározott helyen, és nem kell semmi különösebb munkát végeznie, hiszen Isten munkája teljes egészében az Ő gondolataiban készül el. Néhányan talán azt is hiszik, hogy bár Isten megáldotta Ábrahámot, Istennek nem kellett tennie semmit, hanem elég volt pusztán kimondania az Ő szavait. Valóban ez történt? Egyértelműen nem! Bár Isten hatalommal és erővel rendelkezik, az Ő hatalma nem üres, hanem igazi és valós. Isten hatalmának és erejének hitelessége és valósága fokozatosan feltárul és megtestesül abban, ahogy Ő minden dolgot megteremtett, ahogy minden dolgot ellenőrzése alatt tart, és abban a folyamatban, amelynek keretében Ő vezeti és irányítja az emberiséget. Istennek az emberiség és minden dolog fölötti szuverenitásának minden módszere, minden perspektívája és minden részlete, valamint az Általa elvégzett minden munka és az Ő megértése minden dologról – ez mind szó szerint azt bizonyítja, hogy Isten hatalma és ereje nem üres szavak csupán. Az Ő hatalma és ereje állandóan és mindenben megmutatkozik és feltárul. Ezek a megnyilvánulások és kinyilatkoztatások Isten hatalmának valóságos létezéséről beszélnek, mivel Ő arra használja hatalmát és erejét, hogy folytassa munkáját, hogy minden dolognak parancsoljon, és hogy minden dolgot minden pillanatban uraljon; az Ő erejét és hatalmát sem az angyalok, sem Isten hírnökei nem helyettesíthetik. Isten döntötte el, milyen áldásokat fog ajándékozni Ábrahámnak és Jóbnak – ezt a döntést Istennek kellett meghoznia. Bár Isten hírnökei személyesen látogatták meg Ábrahámot és Jóbot, cselekedeteik Isten parancsolatain alapultak, cselekedeteik Isten hatalma alatt mentek végbe, és ugyanígy a hírnökök maguk is Isten szuverenitása alatt álltak. Bár az ember látja, hogy Isten hírnökei meglátogatják Ábrahámot, és nem lesz tanúja annak, hogy Jahve Isten személyesen tesz bármit a Biblia feljegyzéseiben, valójában az Egyetlen, aki igazán hatalmat és erőt gyakorol, Isten Maga, és ezt senki nem vonhatja kétségbe! Bár láttad, hogy az angyalok és a hírnökök nagy erővel rendelkeznek és csodákat is tettek, illetve, hogy ők végeztek el bizonyos, Isten által rájuk bízott dolgokat, cselekedeteik pusztán az Istentől kapott megbízás teljesítését szolgálják, és semmiképpen nem jelentik Isten hatalmának felmutatását – hiszen sem ember, sem tárgy nem rendelkezik a Teremtő hatalmával, hogy minden dolgot megteremtsen és uraljon, és nem birtokolja azt. Így hát sem ember, sem tárgy nem gyakorolhatja és nem nyilváníthatja ki a Teremtő hatalmát.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló I.)

541. Vajon Isten tudott tenni valamit, hogy bizonyítsa saját kilétét? Isten számára ez gyerekjáték volt – egy semmiség. Bárhol, bármikor tudott tenni valamit, hogy bizonyítsa az Ő kilétét és lényegét, de Isten a Maga módján tette a dolgokat – tervezetten és lépésekben. Nem válogatás nélkül tette a dolgokat, hanem inkább megkereste a megfelelő időt és a megfelelő alkalmat, hogy tegyen valamit, ami által az ember megláthat valamit, ami valóban át van itatva értelemmel. Ily módon bizonyította hatalmát és kilétét. Akkor tehát Lázár feltámasztása bizonyíthatja az Úr Jézus kilétét? Nézzük meg a Szentírás következő passzusát: „Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: Lázár, jöjj ki! És kijött a halott [...]”. Amikor az Úr Jézus ezt tette, csak egy dolgot mondott: „Lázár, jöjj ki!” Lázár ekkor kijött a sírjából – ez az Úr által kimondott néhány szónak köszönhetően történt. Ez idő alatt az Úr Jézus nem állított fel oltárt, és semmilyen más cselekedetet nem hajtott végre. Csak ezt az egy dolgot mondta. Vajon csodának vagy parancsnak kellene ezt nevezni? Vagy valamiféle varázslat volt? A felszínen úgy tűnik, csodának lehetne nevezni, és ha modern szemszögből nézzük, akkor persze továbbra is nevezhetjük csodának. Semmiképpen sem tekinthető azonban olyan mágiának, amely a lelket visszahívja a halálból, és egyáltalán nem volt semmiféle varázslás. Az a helyes, ha azt mondjuk, hogy ez a csoda a Teremtő hatalmának legnormálisabb, apró megnyilvánulása volt. Ez Isten hatalma és ereje. Istennek megvan a hatalma, hogy egy ember halálát okozza, és annak lelke elhagyja a testét s visszatérjen az alvilágba, vagy bárhová, ahová mennie kell. Egy ember halálának időpontját, és a helyet, ahová halála után kerül, Isten határozza meg. Ezeket a döntéseket bármikor és bárhol meghozhatja, nem korlátozzák emberek, események, tárgyak, tér vagy földrajz. Ha akarja, megteheti, mert minden dolog és élőlény az Ő uralma alatt áll, és minden dolog az Ő szava és hatalma által születik, él és pusztul el. Ő képes feltámasztani egy halott embert, és ezt is bármikor, bárhol megteheti. Ez az a hatalom, amellyel csak a Teremtő rendelkezik.

Amikor az Úr Jézus olyan dolgokat tett, mint Lázár visszahozása a halálból, az volt a célja, hogy bizonyítson az embereknek és a Sátánnak, illetve tudassa az emberekkel és a Sátánnal, hogy az emberiséggel kapcsolatban mindent, az emberiség életét és halálát Isten határozza meg, és bár testet öltött, továbbra is Ő irányítja a fizikai világot, amely látható, és a szellemi világot is, amelyet az emberek nem láthatnak. Ez azért történt, hogy az emberiség és a Sátán megtudja, hogy nem minden, emberiséggel kapcsolatos dolog áll a Sátán irányítása alatt. Ez Isten hatalmának kinyilatkoztatása és bemutatása volt, egyúttal üzenetküldési lehetőség Isten számára, amellyel megüzente minden dolognak, hogy az emberiség élete és halála Isten kezében van. Lázár feltámasztása az Úr Jézus által az egyik módja volt annak, ahogyan a Teremtő tanítja és oktatja az emberiséget. Egy konkrét cselekedet volt, amelyben Ő az erejét és hatalmát használta arra, hogy az emberiséget tanítsa és ellássa. Olyan módszer volt, amellyel a Teremtő szavak nélkül lehetővé tette az emberiség számára, hogy meglássa az igazságot, miszerint Ő parancsol minden dolognak. Ez volt az egyik módja annak, hogy gyakorlati tetteken keresztül mondja el az emberiségnek, hogy nincs más üdvösség, csakis Őáltala. Ez a néma eszköz, amellyel az emberiséget tanította, örökkévaló, kitörölhetetlen, olyan megrázkódtatást és megvilágosodást hoz az emberi szívekbe, amely soha nem halványul el. Lázár feltámasztása megdicsőítette Istent – ez mély hatást gyakorol Isten minden egyes követőjére. Szilárdan rögzíti minden emberben, aki mélyen megérti ezt az eseményt, azt a tudást, azt a víziót, hogy egyedül Isten irányíthatja az emberiség életét és halálát.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga III.)

542. Attól a pillanattól kezdve, hogy sírva erre a világra jössz, megkezded kötelességeid teljesítését. Isten tervéért és elrendeléséért töltöd be szerepedet, és megkezded életutadat. Bármi legyen is a háttered, és bármilyen út áll is előtted, senki sem menekülhet a Menny vezénylései és intézkedései elől, és senki sem irányíthatja a saját sorsát, mert csak Ő, aki mindenek felett uralkodik, képes ilyen munkára. Amióta az ember létezik, Isten mindig is így munkálkodott, irányította a világegyetemet, meghatározta a dolgok változásának szabályait és mozgásának pályáját. Mint minden dolog, az ember is csendesen és tudtán kívül táplálkozik az Istentől származó édességből, esőből és harmatból; mint minden dolog, az ember is tudtán kívül él Isten kezének irányítása alatt. Az ember szíve és lelke Isten kezében van, Isten szeme látja életének minden mozzanatát. Függetlenül attól, hogy elhiszed-e ezt vagy sem, minden és bármi, legyen az élő vagy holt, Isten gondolatainak megfelelően mozdul, változik, újul meg és tűnik el. Ilyen módon uralkodik Isten minden dolog felett.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten az ember életének forrása)

543. Ha valakinek a születését az előző élete rendelte el, akkor a halála ennek a sorsnak a végét jelzi. Ha valakinek a születése a küldetése kezdete ebben az életben, akkor a halála e küldetés végét jelzi. Mivel a Teremtő az emberszületésének körülményeit meghatározta, magától értetődik, hogy halálának konkrét körülményeit is elrendezte. Más szóval, senki sem születik véletlenül, senkinek a halála sem hirtelen jön el, és mind a születés, mind a halál szükségszerűen kapcsolódik az előző és a jelenlegi életéhez. Az ember születésének és halálának körülményeit egyaránt a Teremtő határozza meg előre; ez az ember sorsa, az ember végzete. Ahogy egy ember születésére sokféle magyarázat van, az is igaz, hogy egy ember halála természetesen a maga sajátos, különféle körülményei között következik be. Ez az oka az emberek eltérő élettartamának és haláluk különböző módjának és időpontjának. Egyesek erősek és egészségesek, mégis fiatalon halnak meg; mások gyengék és betegesek, mégis megélik az öregkort és békésen távoznak. Vannak, akik természetellenes okokból halnak meg, mások természetes módon. Egyesek az otthonuktól távol fejezik be életüket, mások szeretteik körében hunyják le végleg a szemüket. Vannak, akik a levegőben halnak meg, mások a föld alatt. Egyesek a víz alá süllyednek, mások katasztrófák során vesznek el. Van, aki reggel, van, aki éjszaka hal meg... Mindenki fényes születésre, ragyogó életre és dicsőséges halálra vágyik, de senki sem léphet túl saját sorsán, senki sem menekülhet a Teremtő szuverenitása elől. Ez az emberi sors. Az ember mindenféle terveket készíthet a jövőjét illetően, de senki sem tervezheti meg születésének és a világból való távozásának módját és idejét. Bár az emberek mindent megtesznek azért, hogy elkerüljék a halál eljövetelét és ellenálljanak annak, mégis, tudtukon kívül, a halál csendesen közeledik. Senki sem tudja, mikor és hogyan fog meghalni, még kevésbé, hogy hol. Nyilvánvalóan nem az emberiség rendelkezik élet és halál felett, nem a természeti világ valamely lénye, hanem a Teremtő, akinek hatalma egyedülálló. Az emberiség élete és halála nem a természeti világ valamely törvényének a terméke, hanem a Teremtő hatalma szuverenitásának a következménye.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló III.)

544. Isten hatalma alatt minden ember aktívan vagy passzívan elfogadja az Ő szuverenitását és az Ő rendelkezéseit, és bármennyire is küzd valaki élete során, bármennyi görbe úton is jár, végül visszatér a sors pályájára, amelyet a Teremtő jelölt ki számára. Ez a Teremtő hatalmának felülmúlhatatlansága, és az a mód, ahogyan az Ő hatalma irányítja és kormányozza a világegyetemet. Ez a felülmúlhatatlanság, az irányításnak és kormányzásnak ez a formája felelős azokért a törvényekért, amelyek minden dolog életét meghatározzák, amelyek lehetővé teszik az emberek számára, hogy újra és újra újjászülessenek beavatkozás nélkül, illetve amelyektől a világ rendszeresen forog és halad előre, napról napra, évről évre. Tanúi voltatok mindezen tényeknek, és megértitek őket, akár felületesen, akár mélyen, megértésetek mélysége pedig az igazságról szerzett tapasztalataitoktól és ismereteitektől, valamint az Istenről való tudásotoktól függ. Hogy mennyire ismered az igazságvalóságot, mennyit tapasztaltál Isten szavaiból, milyen jól ismered Isten lényegét és természetét – mindezek jelzik, hogy milyen mélyen érted Isten szuverenitását és intézkedéseit. Vajon Isten szuverenitásának és intézkedéseinek léte függ attól, hogy az emberek alávetik-e magukat nekik? Azt a tényt, hogy Isten rendelkezik e hatalommal, vajon az határozza meg, hogy az emberiség aláveti-e magát neki? Isten hatalma a körülményektől függetlenül létezik. Minden helyzetben Isten diktál és rendez minden emberi sorsot és minden dolgot az Ő gondolatai és kívánságai szerint. Az emberi változás eredményeként ez nem fog megváltozni; független az ember akaratától, nem változtatható meg az idő, a tér és a földrajz semmilyen változása által, mert Isten hatalma az Ő valódi lényege. Az, hogy az ember képes-e megismerni és elfogadni Isten szuverenitását, és képes-e alávetni magát neki – e megfontolások egyike sem változtat a legcsekélyebb mértékben sem Isten emberi sors feletti szuverenitásának tényén. Ez azt jelenti, hogy bárhogyan is viszonyul az ember Isten szuverenitásához, az egyszerűen nem változtathatja meg azt a tényt, hogy Istennek szuverenitása van az emberi sors és minden dolog felett. Még ha te nem is veted alá magad Isten szuverenitásának, Ő akkor is irányítja a sorsodat; még ha nem is ismered a szuverenitását, az Ő hatalma akkor is létezik. Isten hatalma és az emberi sors feletti szuverenitásának ténye független az emberi akarattól, és nem változik az ember preferenciái és döntései szerint. Isten hatalma mindenütt, minden órában, minden pillanatban jelen van. Az Ég és a föld elmúlik, de az Ő hatalma soha nem múlik el, mert Ő Maga Isten, Ő egyedülálló hatalommal rendelkezik, és az Ő hatalmát nem korlátozzák vagy gátolják emberek, események vagy dolgok, sem tér vagy földrajz. Isten mindenkor gyakorolja hatalmát, megmutatja erejét, folytatja irányítási munkáját, ahogyan mindig is tette; mindenkor mindent irányít, mindenről gondoskodik, mindent levezényel – ahogyan mindig is tette. Ezen senki sem változtathat. Ez tény; ez a változatlan igazság ősidők óta!

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló III.)

545. Az Isten hatalmára vonatkozó igazságok olyan igazságok, amelyeket minden embernek komolyan kell vennie, meg kell tapasztalnia és meg kell értenie a szívével; mert ezek az igazságok hatással vannak minden ember életére; minden ember múltjára, jelenére és jövőjére; azokra a döntő fordulópontokra, amelyeken minden embernek át kell haladnia az életben; az ember Isten szuverenitásáról való tudására és arra a hozzáállására, amellyel viszonyulnia kell Isten hatalmához; és természetesen minden ember végső rendeltetési helyére. Ezért egy életen át tartó energiát igényel, hogy megismerd és megértsd ezeket. Amikor egyenesen Isten hatalmára tekintesz, amikor elfogadod az Ő szuverenitását, akkor fokozatosan felismered és megérted Isten hatalma létezésének igazságát. De ha soha nem ismered fel Isten hatalmát, és soha nem fogadod el a szuverenitását, akkor nem számít, hány évig élsz, a legcsekélyebb tudást sem fogod megszerezni Isten szuverenitásáról. Ha nem ismered és nem érted meg igazán Isten hatalmát, akkor, amikor az út végére érsz, még ha évtizedekig hittél is Istenben, akkor sem fogsz tudni semmit felmutatni az életedből, és természetesen a legkevésbé sem fogod ismerni Isten emberi sors feletti szuverenitását. Hát nem nagyon szomorú dolog ez? Tehát, függetlenül attól, hogy milyen messzire jutottál az életben, függetlenül attól, hogy hány éves vagy most, függetlenül attól, hogy milyen hosszú lesz a hátralévő utad, először fel kell ismerned Isten hatalmát, és komolyan kelle venned, valamint el kell fogadnod azt a tényt, hogy Isten a te egyedülálló Mestered. Az Isten emberi sors feletti szuverenitásával kapcsolatos eme igazságok világos, pontos ismerete és megértése mindenki számára kötelező lecke; ez a kulcsa az emberi élet megismerésének és az igazság elérésének. Ilyen az élet, ha ismered Istent, annak alapvető tananyagát, amellyel mindenkinek nap mint nap szembe kell néznie, és amely elől senki sem térhet ki. Ha valaki rövidebb utat szeretne választani e cél eléréséhez, akkor most mondom neked, hogy ez lehetetlen! Ha el akarsz szökni Isten szuverenitása elől, az még kevésbé lehetséges! Isten az ember egyetlen Ura, Isten az emberi sors egyetlen Mestere, ezért lehetetlen, hogy az ember maga irányítsa a sorsát, lehetetlen, hogy kilépjen belőle. Lehetnek bármilyen nagyszerűek az ember képességei, nem tudja befolyásolni – még kevésbé vezényelni, elrendezni, irányítani vagy megváltoztatni – mások sorsát. Egyedül Isten Maga, az egyedülálló, diktál mindent az ember számára. Mivel csak Isten Maga, az egyedülálló, rendelkezik azzal az egyedülálló hatalommal, amely szuverenitással bír az emberi sors felett, kizárólag a Teremtő az ember egyedülálló Mestere. Isten hatalma nemcsak a teremtett emberiség felett rendelkezik szuverenitással, hanem a nem teremtett lények felett is, amelyeket az ember nem láthat, a csillagok felett, a világűr felett. Ez vitathatatlan tény, egy valóban létező tény, amelyet semmilyen ember vagy dolog nem változtathat meg. Ha valamelyikőtök még mindig elégedetlen a dolgok jelenlegi állásával, és azt hiszi, hogy rendelkezik valamilyen különleges készséggel vagy képességgel, és még mindig azt gondolja, hogy valamilyen szerencsével megváltoztathatja jelenlegi körülményeit, vagy más módon megmenekülhet tőlük; ha megpróbálod megváltoztatni saját sorsodat emberi erőfeszítéssel, hogy ezáltal megkülönböztesd magát társaidtól, és hírnevet és vagyont szerezz; akkor azt mondom neked, hogy magadnak nehezíted meg a dolgokat, csak a bajt keresed, a saját sírodat ásod! Egy nap, előbb vagy utóbb, rá fogsz jönni, hogy rosszul döntöttél, és az erőfeszítéseid kárba vesztek. Az ambíciód, a sors elleni küzdeni akarásod és saját pökhendi viselkedésed olyan útra fog vezetni, ahonnan nincs visszaút, és ezért keserves árat fogsz fizetni. Bár jelenleg még nem látod a következmények súlyosságát, ahogy egyre mélyebben megtapasztalod és értékeled azt az igazságot, hogy Isten az ember sorsának Mestere, lassan rá fogsz jönni arra, hogy miről beszélek ma, és annak valódi következményeire. Az, hogy valóban van-e szíved és lelked, és olyan ember vagy-e, aki szereti az igazságot, attól függ, hogy milyen magatartást tanúsítasz Isten szuverenitásával és az igazsággal szemben. Természetesen ez határozza meg, hogy valóban megismerheted-e és megértheted-e Isten hatalmát. Ha soha életedben nem érezted Isten szuverenitását és az Ő intézkedéseit, még kevésbé ismerted fel és fogadtad el Isten hatalmát, akkor teljesen értéktelen leszel, és az általad választott út és a döntésed miatt kétségkívül Isten utálatának és elutasításának tárgya leszel. De azok, akik Isten munkájában el tudják fogadni az Ő próbatételét, el tudják fogadni az Ő szuverenitását, alá tudják vetni magukat az Ő hatalmának, és fokozatosan valódi tapasztalatot szereznek az Ő szavairól, azok elérték Isten hatalmának valódi ismeretét, szuverenitásának valódi megértését; ők valóban alávetették magukat a Teremtőnek. Csak az ilyen emberek fognak valóban üdvözülni.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló III.)

546. Isten teremtette ezt a világot, Ő teremtette az emberiséget, sőt, Ő volt az ókori görög kultúra és az emberi civilizáció mérnöke. Csak Isten gyámolítja ezt az emberiséget, és csak Isten törődik éjjel-nappal ezzel az emberiséggel. Az emberi fejlődés és haladás elválaszthatatlan Isten szuverenitásától, az emberiség történelme és jövője pedig teljesen egybefonódik Isten terveivel. Ha valóban keresztény vagy, akkor bizonyára hiszel abban, hogy bármely ország vagy nemzet felemelkedése és bukása Isten tervei szerint következik be. Csak Isten ismeri egy-egy ország vagy nemzet sorsát, és csak Isten irányítja ezen emberiség pályáját. Ha az emberiség jó sorsot kíván magának, ha egy ország jó sorsot kíván magának, akkor az embernek hódolattal meg kell hajolnia Isten előtt, meg kell bánnia és meg kell vallania a bűneit Isten előtt, különben az ember sorsa és rendeltetési helye elkerülhetetlen katasztrófa lesz.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. 2. függelék: Isten elnököl az egész emberiség sorsa felett)

547. Az emberiség és a világegyetem sorsa szorosan összefonódik a Teremtő szuverenitásával, elválaszthatatlanul kötődik a Teremtő vezényléseihez; végső soron elválaszthatatlan a Teremtő hatalmától. Minden dolog törvényeiben az ember eljut a Teremtő vezényléseinek és szuverenitásának megértéséhez; minden dolog túlélési szabályaiban megpillantja a Teremtő kormányzását; minden dolog sorsából pedig arra következtet, hogy a Teremtő hogyan gyakorolja szuverenitását és irányítását felettük; továbbá az emberi lények és minden dolog életciklusában az ember valóban megtapasztalja a Teremtő minden dologra és élőlényre vonatkozó vezényléseit és elrendezéseit, és tanúja lesz annak, ahogy ezek a vezénylések és elrendezések felülírnak minden földi törvényt, szabályt és intézményt, minden más hatalmat és erőt. Mivel ez így van, az emberiség kénytelen felismerni, hogy a Teremtő szuverenitását egyetlen teremtett lény sem sértheti meg, hogy semmilyen erő nem bitorolhatja vagy változtathatja meg a Teremtő által előre meghatározott eseményeket és dolgokat. Ezen isteni törvények és szabályok szerint élnek és szaporodnak az emberek és minden dolog, nemzedékről nemzedékre. Vajon nem ez a Teremtő hatalmának valódi megtestesülése?

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló III.)

548. Bár Isten hatalommal és erővel rendelkezik, cselekedeteiben nagyon szigorú és elvszerű, és hű marad a szavához. Szigorúsága és cselekedeteinek alapelvei mutatják a Teremtő sérthetetlenségét és a Teremtő hatalmának felülmúlhatatlanságát. Jóllehet Ő a legfőbb hatalommal rendelkezik, és minden dolog az Ő uralma alatt áll, és jóllehet Neki hatalmában áll minden dolog fölött uralkodni, Isten sohasem károsította vagy zavarta meg a saját tervét, és valahányszor hatalmát gyakorolja, azt saját elveivel szigorú összhangban teszi, és pontosan követi azt, ami az Ő szájából elhangzott, és betartja az Ő tervének lépéseit és célkitűzéseit. Mondani sem kell, hogy minden dolog, ami fölött Isten uralkodik, szintén azoknak az alapelveknek engedelmeskedik, amelyek szerint Isten a hatalmát gyakorolja, és nincs ember vagy dolog, amely mentes volna az Ő hatalmának rendelkezései alól, vagy képes volna megmásítani az elveket, amelyek szerint Ő gyakorolja hatalmát. Isten szemében az áldottak az Ő hatalma által előidézett jó szerencsében részesülnek, az átkozottak pedig Isten hatalma miatt nyerik el büntetésüket. Isten hatalmának szuverenitása alatt nincs ember vagy dolog, amely mentes volna az Ő hatalmának gyakorlása alól, vagy képes volna megmásítani az alapelveket, amelyek szerint Ő gyakorolja hatalmát. A Teremtő hatalmát nem másítják meg bármely tényező változásai, és hasonlóképpen az Ő hatalomgyakorlásának alapelvei sem változnak meg semmilyen okból. Menny és föld nagy felfordulásokon mehet keresztül, de a Teremtő hatalma nem változik; minden dolog semmivé válhat, de a Teremtő hatalma soha nem tűnik el. Ez a Teremtő változhatatlan és sérthetetlen hatalmának lényege, és ez maga a Teremtő egyedülállósága!

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló I.)

549. A Sátán sohasem merészelt véteni Isten hatalma ellen, hanem mindig figyelmesen meghallgatta Isten utasításait és konkrét parancsait, és engedelmeskedett azoknak, sohasem merészelve szembeszegülni velük, és természetesen nem merészelve szabadon megmásítani Isten bármely utasítását. Ilyen korlátokat szabott Isten a Sátánnak, és így a Sátán soha nem merte ezeket a korlátokat áthágni. Ez talán nem Isten hatalmának nagysága? Ez nem bizonyságtétel Isten hatalmáról? A Sátán sokkal inkább tisztában van azzal, hogyan kell viselkedni Istennel szemben, és hogyan kell Istenre tekinteni, mint az emberiség, így a szellemi világban a Sátán nagyon is világosan látja Isten státuszát és hatalmát, és mélységesen tudatában van Isten hatalma nagyságának és az Ő hatalomgyakorlása mögött álló elveknek. Egyáltalán nem meri figyelmen kívül hagyni, sem bármilyen módon megszegni azokat, sem bármit tenni, ami vét Isten hatalma ellen, és semmilyen módon nem meri kihívni Isten haragját. Bár természete gonosz és arrogáns, a Sátán soha nem merte átlépni az Isten által neki szabott határokat és korlátokat. Több millió éven keresztül szigorúan betartotta ezeket a határokat, betartott minden parancsot és utasítást, amelyet Istentől kapott, és soha nem merészelt túlkapást elkövetni. Bár a Sátán rosszindulatú, sokkal bölcsebb, mint a romlott emberiség; ismeri a Teremtő identitását, és ismeri a saját határait. A Sátán „engedelmes” cselekedeteiből látható, hogy Isten hatalma és ereje mennyei rendeletek, amelyeket a Sátán nem hághat át, és pontosan Isten egyedülálló volta és hatalma az oka annak, hogy minden dolog rendezett módon változik és szaporodik, hogy az emberiség az Isten által megszabott pályán élhet és sokasodhat, és ezt a rendet egy személy vagy tárgy sem boríthatja fel, és egy személy vagy tárgy sem képes megváltoztatni ezt a törvényt – hiszen mind a Teremtő kezéből, a Teremtő rendjéből és hatalmából származnak.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló I.)

550. A Sátán különleges identitása miatt sok ember erőteljes érdeklődést tanúsít különböző aspektusainak megnyilvánulásai iránt. Még sok olyan ostoba ember is van, akik azt hiszik, hogy akárcsak Isten, a Sátán is hatalommal rendelkezik, mert a Sátán is képes csodákat felmutatni, és képes olyan dolgokat véghezvinni, amelyek az emberiség számára lehetetlenek. Így Isten imádása mellett az emberiség a Sátán számára is fenntart egy helyet a szívében, sőt, Istenként imádja a Sátánt. Ezek az emberek egyszerre szánalomra és megvetésre méltók. Szánalmasak tudatlanságuk miatt, és megvetésre méltók eretnekségük és eredendően gonosz lényegük miatt. Ezen a ponton úgy érzem, tájékoztatnom kell benneteket arról, hogy mi a hatalom, mit szimbolizál és mit képvisel. Nagy vonalakban Isten Maga hatalom, az Ő hatalma Isten fensőbbségét és lényegét szimbolizálja, és Magának Istennek a hatalma Isten státuszát és identitását képviseli. Ennek fényében meri a Sátán állítani, hogy ő maga Isten? Meri a Sátán állítani, hogy ő teremtett mindent, és ő gyakorol szuverén hatalmat minden dolog fölött? Természetesen nem meri! Hiszen ő képtelen arra, hogy mindent megteremtsen; eddig még soha nem alkotott semmit, amit Isten teremtett, és soha nem teremtett semmit, aminek élete van. Mivel nem rendelkezik Isten hatalmával, soha nem birtokolhatja Isten státuszát és identitását, és ezt az ő lényege határozza meg. Van ugyanolyan hatalma, mint Istennek? Természetesen nincs! Minek nevezzük a Sátán cselekedeteit, a Sátán által felmutatott csodákat? Erőnek? Nevezhetjük hatalomnak? Természetesen nem! A Sátán irányítja a gonoszság áradatát, megzavarja, megcsorbítja és félbeszakítja Isten munkájának minden aspektusát. Az elmúlt néhány ezer évben – azt leszámítva, hogy megrontotta és bántalmazta az emberiséget, hogy álnokul a romlottságra és Isten elutasítására csalogatta az embert, aminek következtében az ember a halál árnyékának völgye felé tart – tett a Sátán bármit, ami akár a legcsekélyebb megemlékezést, dicséretet vagy megbecsülést is megérdemli az embertől? Ha a Sátánnak hatalma és ereje lenne, megrontotta volna ő az emberiséget? Ha a Sátánnak hatalma és ereje lenne, ártott volna ő az emberiségnek? Ha a Sátánnak hatalma és ereje lenne, elhagyta volna Istent az emberiség, és a halál felé fordult volna? Mivel a Sátánnak nincs hatalma, sem ereje, milyen következtetésre juthatunk minden cselekedetének lényegével kapcsolatban? Vannak olyanok, akik a Sátán összes cselekedetét puszta szemfényvesztésként határozzák meg, Én azonban azt hiszem, hogy ez a meghatározás nem egészen helyénvaló. Az emberiség megrontásának gonosz tettei talán mind csak szemfényvesztés? A gonosz erő, amellyel a Sátán bántalmazta Jóbot, és heves vágya, hogy bántsa és felfalja őt, puszta szemfényvesztéssel nem lett volna megvalósítható. Visszatekintve Jób nyájai és csordái, amelyek széltében-hosszában ellepték a dombokat és hegyeket, egy szempillantás alatt odalettek; Jób nagy gazdagsága egy szempillantás alatt semmivé lett. El lehetett volna ezt érni puszta szemfényvesztéssel? A Sátán minden cselekedetének természete megfelel és összeillik az olyan negatív kifejezésekkel, mint a megcsorbítás, félbeszakítás, pusztítás, megkárosítás, gonoszság, rosszindulat és sötétség, így a mindenféle igaztalan és gonosz történés kibogozhatatlanul kapcsolódik a Sátán cselekedeteihez, és elválaszthatatlan a Sátán gonosz lényegétől. Akármilyen „erős” is a Sátán, akármilyen vakmerő és nagyravágyó, akármilyen nagy a károkozási képessége, akármilyen széles körűek a technikái az ember megrontására és elcsábítására, akármilyen ravaszak a trükkjei és cselszövései az ember megfélemlítésére, akármilyen változékony formában létezik, soha nem volt képes megteremteni egy árva élőlényt sem, soha nem volt képes törvényeket vagy szabályokat lefektetni minden dolog létezése számára, és soha nem volt képes uralni és irányítani egyetlen tárgyat sem, legyen az akár élő, akár élettelen. A világegyetemen és az égbolton belül nincs egyetlen személy vagy tárgy sem, amely tőle született volna, vagy neki köszönhetné a létét, nincs egyetlen személy vagy tárgy sem, amelyet ő uralna vagy irányítana. Épp ellenkezőleg, a Sátánnak nemcsak hogy Isten uralma alatt kell élnie, hanem ráadásul még engedelmeskednie is kell Isten minden parancsának és utasításának. Isten engedélye nélkül a Sátánnak nehéz akár csak egy csepp vizet vagy egy homokszemet is megérintenie a földön; Isten engedélye nélkül a Sátán szabadsága még arra sem terjed ki, hogy a földön a hangyákat mozgassa, nemhogy az Isten által teremtett emberiséget. Isten szemében a Sátán alsóbbrendű, mint a hegyek liliomai, mint a levegőben szálló madarak, mint a halak a tengerben és mint a férgek a föld színén. Szerepe a dolgok összessége között az, hogy minden dolgot szolgáljon, az emberiségnek dolgozzon, valamint, hogy Isten munkáját és az Ő irányítási tervét szolgálja. Bármilyen rosszindulatú is a természete, bármilyen gonosz is a lényege, mindössze annyit tehet, hogy kötelességtudóan betölti funkcióját, amely nem más, mint Isten szolgálatában állni és Isten ellenpontjaként szolgálni. Ilyen a Sátán lényege és pozíciója. Lényege nem kapcsolódik az élethez, nem kapcsolódik az erőhöz, nem kapcsolódik a hatalomhoz; nem több ő, mint játékszer Isten kezében, csupán egy gép Isten szolgálatában!

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló I.)

551. Bár a Sátán vágyakozó szemmel nézett Jóbra, Isten engedélye nélkül egy szőrszálat sem mert megérinteni Jób testén. Bár a Sátán eredendően gonosz és kegyetlen, miután Isten kiadta neki utasítását, nem volt más választása, mint betartani Isten parancsát. Így, jóllehet a Sátán úgy őrjöngött, mint egy farkas a juhok között, amikor rátalált Jóbra, nem merészelte elfelejteni a számára Isten által megszabott korlátokat, nem merészelte megszegni Isten parancsait, és mindabban, amit tett, a Sátán nem merészelt eltérni Isten szavainak alapelveitől és korlátaitól – ez talán nem tény? Ebből látható, hogy a Sátán nem mer szembemenni Jahve Isten egyetlen szavával sem. A Sátán számára minden Isten szájából való szó parancs és mennyei törvény, Isten hatalmának kifejezése – hiszen Isten minden szava mögött felsejlik, hogy Isten megbünteti azokat, akik Isten parancsait megszegik, és akik ellenszegülnek és nem engedelmeskednek a mennyei törvényeknek. A Sátán nyilvánvalóan tudja, hogy ha megszegi Isten parancsait, akkor el kell fogadnia annak következményeit, hogy vétett Isten hatalma ellen, és ellenszegült a mennyei törvényeknek. Pontosan mik ezek a következmények? Mondani sem kell: az, hogy Isten megbünteti őt. A Sátán cselekedetei Jóbbal szemben csupán leképezései voltak az ember megrontásának, és amikor a Sátán ezeket a cselekedeteket végrehajtotta, az Isten által megszabott határok és az Általa a Sátánnak kiadott utasítások csupán leképezései voltak a Sátán minden tette mögött álló elveknek. Továbbá, a Sátán szerepe és pozíciója ebben az ügyben csupán leképezése volt az Isten irányítási munkájában betöltött szerepének és pozíciójának, a Sátán teljes engedelmessége Istennek Jób megkísértése során pedig csupán leképezése volt annak, hogy a Sátán a legcsekélyebb ellenállást sem meri tanúsítani Istennel szemben Isten irányítási munkája során. Milyen figyelmeztetést adnak nektek ezek a leképezések? Valamennyi dolog között, a Sátánt is beleértve, nincs olyan személy vagy dolog, amely áthághatná a Teremtő által szabott mennyei törvényeket és rendeleteket, és nincs olyan személy vagy dolog, amely meg merné szegni ezeket a mennyei törvényeket és rendeleteket, mert egyetlen személy vagy tárgy sem másíthatja meg a büntetést, amellyel a Teremtő azokat sújtja, akik megszegik ezeket, és nem menekülhetnek meg attól. Csakis a Teremtő szabhat mennyei törvényeket és rendeleteket, csakis a Teremtőnek van ereje ahhoz, hogy ezeket hatályba léptesse, és csakis a Teremtő ereje ellen nem véthet egy személy vagy dolog sem. Ez a Teremtő egyedülálló hatalma, és ez a hatalom a legfőbb minden dolog között, ezért lehetetlen azt mondani, hogy „Isten a legnagyobb, a Sátán pedig a második”. A Teremtőn kívül, aki az egyedülálló hatalommal rendelkezik, nincs más Isten!

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló I.)

552. A Sátán több ezer éve rontja meg az emberiséget. Elmondhatatlan mennyiségű gonoszságot művelt, egyik nemzedéket a másik után vezette félre, és égbekiáltó bűnöket követett el a világban. Bántalmazta az embert, megtévesztette az embert, elcsábította az embert, hogy Isten ellen forduljon, és gonosz cselekedeteket követett el, amelyek időről időre megzavarták és megbénították Isten irányítási tervét. Isten hatalma alatt mégis minden dolog és élő teremtmény továbbra is betartja az Isten által lefektetett szabályokat és törvényeket. Isten hatalmához képest a Sátán gonosz természete és ámokfutása olyan rút, olyan visszataszító és megvetendő, egyszersmind olyan apró és sebezhető! Bár a Sátán az Isten által teremtett valamennyi dolog között ott jár, mégsem képes a legcsekélyebb változást előidézni az Isten által irányított emberekben, dolgokban és tárgyakban. Több ezer év telt el, és az emberiség még mindig élvezi az Isten által neki ajándékozott fényt és levegőt, még mindig belélegzi a Maga Isten által kilehelt lélegzetet, még mindig örömét leli az Isten által teremtett virágokban, madarakban, halakban és rovarokban, és élvezi mindazt, amivel Isten ellátta őt; a nappal és az éjszaka még mindig folyamatosan váltja egymást, a négy évszak a szokásos módon váltakozik, az égen repülő vadludak még mindig eltávoznak télire, jövő tavasszal pedig visszatérnek; a vízben élő halak sohasem hagyják el otthonukat, a folyókat és tavakat; a kabócák a földön szívből énekelnek a nyári napokon, ősszel a tücskök a fűben lágyan ciripelnek a szél ritmusára; a vadludak csapatokba gyűlnek, míg a sasok magányosan élnek; az oroszlánfalkák vadászattal tartják fenn magukat, míg a jávorszarvas nem hagyja ott a füvet és virágokat... Minden dolog között mindenfajta élőlény eltávozik és visszatér, majd újra eltávozik, egy szempillantás alatt milliónyi változás zajlik le – de ösztöneik és a túlélés törvényei soha nem változnak. Isten ellátásával és táplálásával élnek, senki nem változtathatja meg ösztöneiket, és senki nem csorbíthatja meg túlélésük szabályait. Bár az emberiséget, amely ott él minden dolog között, megrontotta és félrevezette a Sátán, az ember továbbra sem mellőzheti az Isten által teremtett vizet, az Isten által teremtett levegőt, semmit, amit Isten teremtett, és az ember továbbra is ebben az Isten által teremtett térben él és szaporodik. Az emberiség ösztönei nem változtak. Az ember a látáshoz továbbra is a szemére hagyatkozik, a halláshoz a fülére, a gondolkodáshoz az agyára, a megértéshez a szívére, a járáshoz a lábára, a munkához a kezére, és így tovább; mindazok az ösztönök, amelyeket Isten ajándékozott az embernek, hogy elfogadhassa Isten ellátását, változatlanok maradnak, a képességek, amelyek által az ember együttműködik Istennel, nem változtak, az emberiség képessége arra, hogy elvégezze teremtményi kötelességét, nem változtak, az emberiség szellemi szükségletei nem változtak, az emberiség vágya, hogy megtalálja eredetét, nem változott, az emberiség sóvárgása, hogy a Teremtő megmentse őt, nem változott. Ilyenek az emberiség jelenlegi körülményei, amely Isten hatalmának alávetve él, és amelyen a Sátán véres pusztítást végzett. Bár az emberiség a Sátán elnyomásának van alávetve, és többé már nem Ádám és Éva a teremtés kezdetéről, hanem tele van mindenfélével, ami ellenséges Istennel, például tudással, fantáziával, elképzelésekkel és így tovább, és tele van a gonosz sátáni természettel, Isten szemében az emberiség még mindig ugyanaz az emberiség, amelyet Ő teremtett. Az emberiséget továbbra is Isten uralja és vezényli, és élete továbbra is az Isten által kijelölt pályán folyik, így Isten szemében a Sátán által megrontott emberiség csak mocskos, korog a gyomra, kissé hosszú a reakcióideje, a memóriája sem a régi, és kicsivel öregebb lett – de az ember összes funkciója és ösztöne teljesen ép. Ezt az emberiséget akarja Isten megmenteni. Ennek az emberiségnek csak meg kell hallania a Teremtő hívását, meg kell hallania a Teremtő hangját, és máris feláll és rohan, hogy megkeresse a hang forrását. Ennek az emberiségnek csak meg kell látnia a Teremtő alakját, és máris nem törődik majd semmi mással, otthagy mindent, hogy Istennek szentelje magát, és még az életét is odaadja Érte. Amikor az emberiség szíve megérti a Teremtő szívből jövő szavait, az emberiség elutasítja a Sátánt és átáll a Teremtő oldalára; amikor az emberiség teljesen lemosta testéről a mocskot, és újra megkapta Isten ellátását és táplálékát, akkor az emberiség emlékezete helyreáll, és ekkor elmondhatjuk, hogy az emberiség igazán visszatért a Teremtő uralma alá.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló I.)

553. Isten hatalmát ember nem utánozhatja, és Isten identitását és státuszát ember nem öltheti magára. Habár képes vagy utánozni a hangnemet, amelyben Isten szól, Isten lényegét nem tudod utánozni. Bár képes vagy Isten helyére állni és megszemélyesíteni Istent, soha nem leszel képes megtenni, amit Isten tenni szándékozik, és soha nem leszel képes minden dolog fölött uralkodni és parancsolni azoknak. Isten szemében mindörökké csak egy apró teremtmény leszel, és akármilyen nagyszerűek is a készségeid és képességeid, akármennyi tehetséged is van, egészében véve a Teremtő uralma alatt állsz. Bár képes vagy vakmerő szavakat szólni, ez sem azt nem bizonyíthatja, hogy rendelkezel a Teremtő lényegével, sem azt nem jelentheti, hogy megvan benned a Teremtő hatalma. Isten hatalma és ereje Magának Istennek a lényege. Nem tanult vagy kívülről hozzáadott tulajdonságok, hanem Magának Istennek az eredendő lényege. És így a Teremtő és a teremtmények közötti kapcsolat soha nem változhat. A teremtmények egyikeként az embernek meg kell tartania a saját pozícióját, és lelkiismeretesen kell viselkednie. Őrizd kötelességtudóan, amit a Teremtő rád bízott. Ne légy fegyelmezetlen, ne tegyél olyasmit, ami meghaladja a képességeidet, vagy ami utálatos Isten számára. Ne próbálj nagy lenni, supermanné vagy másoknál különbbé válni, és ne törekedj arra, hogy Istenné válj. Erre az embereknek nem lenne szabad vágyniuk. Arra törekedni, hogy nagyok vagy supermanek legyünk, abszurd. Arra törekedni, hogy Istenné váljunk, még szégyenletesebb; visszataszító és megvetésre méltó. Ami dicséretes, és amihez a teremtményeknek mindennél inkább tartaniuk kellene magukat, az az igaz teremtménnyé válás; ez az egyetlen cél, amelyre mindenkinek törekednie kellene.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló I.)