A Szentlélek munkája napról napra változik, minden egyes lépéssel magasabbra hág – a holnap kinyilatkoztatása magasabb, mint a máé, és a munka lépésről lépésre egyre feljebb emelkedik. Ilyen az a munka, amellyel Isten tökéletesíti az embert. Ha az ember nem tud lépést tartani, akkor bármikor kivethető. Ha szíve nem veti magát alá, akkor képtelen lesz a végsőkig követni. Az előző kor elmúlt; ez egy új kor. És egy új korban új munkát kell végezni. Különösen a végső korban, amelyben az ember tökéletessé tétetik, Isten újabb munkát fog végezni, gyorsabban, így ha az ember nem veti alá magát szándékosan, nehezen tudja majd követni Isten lépteit. Isten nem tartja magát semmilyen előíráshoz, és munkájának egyetlen szakaszát sem tekinti örökké változatlannak. Ehelyett következetesen olyan munkát végez, amely egyre újabb és magasabb. Az Ő munkája minden egyes szakaszban egyre gyakorlatiasabbá válik, és egyre inkább összhangba kerül az ember tényleges szükségleteivel. Az ember csak egy ilyen munka megtapasztalása által érheti el beállítottsága végső átalakulását. Az ember életismerete egyre magasabb szinteket ér el, és így Isten munkája is egyre magasabb szinteket ér el. Csak így válhat az ember tökéletessé és alkalmassá arra, hogy Isten használja őt. Isten így munkálkodik, hogy egyrészt cáfolja és megmásítsa az ember elképzeléseit, másrészt, hogy az embert magasabb és gyakorlatiasabb állapotba, az Istenbe vetett hit legfelső birodalmába vezesse, hogy végül beteljesülhessen Isten akarata. Mindazon lázadó természetűeket, akik szándékosan ellenkeznek, Isten gyors és erőteljes munkájának ezen szakasza ki fogja vetni; csak azok juthatnak el az út végéig, akik szándékosan alávetik magukat és örömmel megalázkodnak. Az ilyen jellegű munkában mindannyiótoknak meg kell tanulnia, hogyan kell alávetni magatokat, és hogyan kell elengedni az elképzeléseiteket. Minden lépésnél óvatosnak kell lennetek. Ha könnyelműek vagytok, akkor biztosan olyanná váltok, akit a Szentlélek megvet, és aki megszakítja Isten munkáját. Mielőtt az ember a munka e szakaszát megtapasztalta volna, régi előírásai és törvényei oly számtalanok voltak, hogy elragadtatta magát, önhitté vált, és megfeledkezett önmagáról. Ezek mind olyan akadályok, amelyek gátolják az embert abban, hogy elfogadja Isten új munkáját; ezek Isten megismerésének ellenségei. Veszélyes, ha az embernek nincs sem alávetett, sem az igazságra vágyakozó szíve. Ha csak az egyszerű munkának és szavaknak veted alá magad, és képtelen vagy elfogadni bármi mélyrehatóbbat, akkor olyan vagy, aki a régi szokásokhoz ragaszkodik, és nem tud lépést tartani a Szentlélek munkájával. Az Isten által végzett munka koronként eltérő. Ha az egyik szakaszban jól aláveted magad Isten munkájának, de a következő szakaszban az Ő munkájának való alávetettséged gyenge, illetve képtelen vagy az alávetettségre, akkor Isten elhagy téged. Követed Istent, miközben megteszi ezt a lépést, és akkor is követned kell Őt, amikor a következőre lép; csak ekkor leszel olyasvalaki, aki aláveti magát a Szentléleknek. Mivel hiszel Istenben, változatlanul alávetettnek kell maradnod. Nem teheted meg, hogy aláveted magad, amikor neked tetszik, de nem veted alá magad, amikor nincs kedved. Ezt a fajta alávetettséget Isten nem helyesli. Ha nem tudsz lépést tartani az új munkáról szóló közlésemmel, és továbbra is a korábbi kijelentésekhez ragaszkodsz, akkor hogy lehetne fejlődés az életedben? Istennek az a munkája, hogy szavai által ellásson téged. Amikor aláveted magad és elfogadod az Ő szavait, a Szentlélek biztosan munkálkodni fog benned. A Szentlélek pontosan úgy működik, ahogyan mondom; tedd, amit mondtam, és a Szentlélek azonnal munkálkodni fog benned. Új fényt bocsátok ki számotokra, hogy lássatok, elhozván benneteket a jelen világosságába, és amikor belesétálsz, a Szentlélek azonnal munkálkodni fog benned. Vannak, akik dacosan azt mondják: „Egyszerűen nem fogom gyakorolni, amit mondasz.” Ebben az esetben azt mondom neked, hogy most az út végére értél; kiapadtál, és élet nélkül vagy. Így a lelkületed megváltozásának megtapasztalásában semmi sem sorsdöntőbb, mint hogy lépést tarts a jelenlegi fénnyel. A Szentlélek nemcsak bizonyos emberekben munkálkodik, akiket Isten használ, hanem még inkább a gyülekezetben. Bárkiben munkálkodhat. Lehet, hogy jelenleg benned munkálkodik, és meg fogod tapasztalni ezt a munkát. A következő időszakban lehet, hogy valaki másban munkálkodik, és ebben az esetben sietned kell, hogy kövesd; minél szorosabban követed a jelenlegi fényt, annál inkább gyarapodhat az életed. Nem számít, miféle ember valaki, ha a Szentlélek munkálkodik benne, akkor követned kell. Saját tapasztalataid során ténylegesen tapasztald meg, amin az illető keresztülment, és még magasztosabb dolgokat fogsz kapni. Az ilyen gyakorlás által gyorsabban fogsz fejlődni. Az ember számára ez a tökéletesség útja és az élet növekedésének eszköze. A tökéletessé válás útját a Szentlélek munkájának való alávetettséged által éred el. Nem tudod, hogy Isten milyen személyen keresztül fog munkálkodni azon, hogy tökéletessé tegyen téged, sem azt, hogy milyen emberen, eseményen vagy dolgon keresztül engedi meg neked, hogy elnyerj és megláss dolgokat. Ha rá tudsz lépni erre a helyes útra, azt mutatja, hogy nagy remény van számodra, hogy Isten által tökéletességre juss. Ha nem tudsz, az azt mutatja, hogy a jövőd sivár és fénytelen. Ha egyszer rálépsz a helyes útra, mindenben kinyilatkoztatást nyersz. Nem számít, hogy a Szentlélek mit fed fel másoknak, ha te az ő ismereteik alapján haladsz tovább, hogy saját magad tapasztalj meg dolgokat, akkor ez az életed részévé válik, és képes leszel másoknak is juttatni ebből a tapasztalatból. Azok, akik szavak szajkózásával látnak el másokat, olyan emberek, akiknek nincsenek tapasztalataik; meg kell tanulnod mások megvilágosodásán és megvilágításán keresztül megtalálni a gyakorlás módját, mielőtt a saját tényleges tapasztalataidról és tudásodról kezdhetnél beszélni. Ez nagyobb előnnyel jár a saját életedben. Így kellene tapasztalnod, alávetve magad mindannak, ami Istentől jön. Mindenben Isten szándékait kellene keresned, és mindenből tanulságokat kellene levonnod, hogy az életed gyarapodhasson. Az ilyen gyakorlat nyújtja a leggyorsabb fejlődést.

A Szentlélek a tényleges tapasztalataidon keresztül világosít meg, és a hiteden keresztül tökéletesít téged. Valóban hajlandó vagy tökéletessé válni? Ha valóban akarod, hogy Isten tökéletesítsen, akkor lesz bátorságod lemondani a testedről, képes leszel gyakorolni Isten szavait, és nem leszel negatív vagy gyenge. Képes leszel alávetni magad mindannak, ami Istentől jön, és képes leszel minden cselekedetedet felvállalni Isten előtt – akár mások előtt, akár a hátuk mögött cselekszel. Ha őszinte emberként cselekszel, és mindenben az igazságot gyakorlod, akkor olyan leszel, aki tökéletességre jut. Azok a csalárd emberek, akik egyféleképp viselkednek szemtől szembe, és máshogy a többiek háta mögött, nem hajlandóak tökéletesedni. Ők mindannyian a kárhozat fiai és olyan fiak, akik el fognak pusztulni; a Sátántól valók, és nem Isten kiválasztottjai. Isten nem választ ilyen embereket! Ha a cselekedeteid és viselkedésed nem vállalható Isten előtt, vagy Isten Lelke nem vizsgálhatja át, akkor ez a bizonyíték, hogy valami nincs rendben veled. El kell fogadnod Isten ítéletét és fenyítését, és a beállítottságod átalakítására kell összpontosítanod; csak ekkor léphetsz rá a tökéletessé válás útjára. Ha valóban hajlandó vagy Isten által tökéletességre jutni és Isten akaratát követni, akkor egyetlen zokszó nélkül alá kellene vetned magad Isten minden munkájának, anélkül, hogy önkényesen ítélkeznél, vagy következtetéseket vonnál le Isten munkájáról. Ezek a minimális követelményei annak, hogy Isten tökéletesítse az embert. Azok számára, akik Isten által tökéletességre akarnak jutni, ez a szükséges követelmény: Istent szerető szívvel cselekedj mindenben. Mit jelent Istent szerető szívvel cselekedni? Azt jelenti, hogy minden cselekedeted és viselkedésed vállalható Isten előtt. És mivel megfelelők a szándékaid, akár helyesek a cselekedeteid, akár helytelenek, nem félsz megmutatni őket Istennek vagy testvéreidnek, és mersz esküt tenni Isten előtt. Minden szándékodat, gondolatodat és elképzelésedet Isten elé kell tárnod, hogy Ő megfigyelje; ha így gyakorolsz és lépsz be, akkor az életedben gyors lesz a fejlődés.

Mivel hiszel Istenben, hinned kell Isten minden szavában és minden munkájában. Ami azt jelenti, hogy mivel hiszel Istenben, alá kell vetned magad Neki. Ha erre nem vagy képes, akkor teljesen mindegy, hogy hiszel-e, vagy sem. Ha évek óta hiszel Istenben, mégsem vetetted alá magad Neki soha, és nem fogadod el minden szavát, hanem azt kéred, hogy Isten alávesse magát neked, és a te elképzeléseid szerint cselekedjen, akkor te vagy a leglázadóbb mind közül; álhívő vagy. Hogyan tudnák az ilyen emberek alávetni magukat Isten munkájának és szavainak, amelyek nem felelnek meg az emberi elképzeléseknek? A leglázadóbbak mind közül azok, akik szándékosan nem hajlandóak engedni Istennek, és ellenállnak Istennek. Ők Isten ellenségei, az antikrisztusok. Mindig ellenséges hozzáállást dédelgetnek Isten új munkájával szemben; soha a legcsekélyebb hajlandóságot sem mutatják arra, hogy alávessék magukat, és soha nem vetették alá magukat vagy alázkodtak meg örömmel. Mások előtt ők a leginkább elbizakodottak, és soha senkinek nem vetik alá magukat. Isten előtt a legjobbnak tartják magukat a „prédikációk” hirdetésében, és a legügyesebbnek abban, hogy másokon munkát végezzenek. Soha nem engedik el a birtokukban lévő „kincseket”; ehelyett családi ereklyeként kezelik őket, hogy imádják azokat, és hogy prédikáljanak róluk másoknak, és arra használják őket, hogy kioktassák azokat a tökfilkókat, akik bálványozzák őket. Valóban van bizonyos számú ilyen ember az egyházban. Azt lehet mondani, hogy ők „megfékezhetetlen hősök dinasztiája”, akik nemzedékről nemzedékre Isten házában időznek. A „prédikációk” (doktrínák) hirdetését legfőbb kötelességüknek tekintik. Évről évre, nemzedékről nemzedékre szigorúan hajtják végre „szent és sérthetetlen” kötelességüket. Egy ember sem mer hozzájuk nyúlni; egyetlen ember sem mer nekik nyíltan szemrehányást tenni. „Királlyá” válnak Isten házában, zabolátlanok, ahogyan korról korra zsarnokoskodnak mások felett. A gonosz démonok e falkája arra törekszik, hogy összefogjon, hogy lerombolja munkámat; hogyan engedhetem meg, hogy ezek az élő ördögök a szemem láttára létezzenek? Még azok sem tudnak a végsőkig kitartani, akik csak félig vetik alá magukat, hát még ezek a zsarnokok, akiknek a legcsekélyebb alávetettség sincs a szívükben! Isten művét az ember nem könnyen nyeri el. Az ember még minden erejét összeszedve is csak egy részét tudja elnyerni, ami végül lehetővé teszi számára, hogy tökéletességre jusson. Mi a helyzet tehát az arkangyal leszármazottaival, akik Isten művének elpusztítására törekszenek? Vajon nekik nem még kevesebb a reményük arra, hogy Isten által megnyertek legyenek? Az én célom a hódítás munkájának elvégzésével nem pusztán az, hogy a hódítás kedvéért hódítsak, hanem az, hogy felfedjem az igazságosságot és az igazságtalanságot, hogy bizonyítékot szerezzek az ember megbüntetéséhez, hogy elítéljem a gonoszokat; és még inkább azért hódítok, hogy tökéletessé tegyem azokat, akik szándékosan alávetik magukat. A végén mindannyian a maguk fajtája szerint lesznek besorolva, és azoknak a gondolatai és eszméi, akik tökéletessé tétetnek, telve lesznek alávetettséggel. Ez az a munka, amely végül be lesz teljesítve. Akik viszont tele vannak lázadó cselekedetekkel, eközben büntetésben részesülnek, és égő tűzbe lesznek vetve, és örök átok ül majd rajtuk. Amikor eljön ez az idő, a „nagy és fékezhetetlen hősök” korszakokon át fennálló „nemzetsége” a „gyenge és tehetetlen gyávák” leghitványabb és leginkább elkerült „nemzetsége” lesz. Csak ez képes feltárni Isten minden igazságosságát, és az emberi sértést nem tűrő lelkületét, és csak ez képes lecsillapítani a szívemben lévő gyűlöletet. Nem értetek egyet azzal, hogy ez teljesen ésszerű?

Nem nyerhet mindenki életet, aki megtapasztalja a Szentlélek munkáját, és azok sem nyerhetik el az életet, akik benne vannak ebben az áramlatban. Az élet nem az összes ember közös tulajdona, és a lelkület változása nem mindegyikük számára érhető el könnyen. Az Isten munkájának való alávetettségnek valóságosnak kell lennie, és meg kell élni azt. A felszínes alávetettség önmagában nem nyerheti el Isten elismerését, és ha Isten szavának pusztán felszínes szempontjai azok, amelyeknek az ember aláveti magát, anélkül, hogy lelkületében változásra törekedne, az nincs összhangban Isten szándékaival. Az Istennek való alávetettség és az Isten munkájának való alávetettség egy és ugyanaz. Azok, akik csak Istennek vetik alá magukat, de a munkájának nem, nem tekinthetők alávetettnek, még kevésbé azok, akik valójában nem vetik alá magukat, de látszólag hízelgők. Azok, akik valóban alávetik magukat Istennek, mindannyian képesek a munkából gyarapodni, és megértést nyerni Isten lelkületéről és munkájáról. Csak az ilyen emberek vetik alá magukat igazán Istennek. Az ilyen emberek képesek az új munkán keresztül új tudásra szert tenni és az új munkán keresztül új változásokon keresztülmenni. Isten csak ezeket az embereket ismeri el, csak ezek az emberek vannak tökéletesítve, és csak ők azok, akiknek a lelkülete megváltozott. Azokat ismeri el Isten, akik örömmel alávetik magukat Istennek, az Ő szavának és munkájának. Csak az ilyen emberek igaz emberek, csak az ilyen emberek akarják és keresik őszintén Istent. Ami azokat illeti, akik csupán szájukkal beszélnek Istenbe vetett hitükről, de lényegében gyalázzák Őt, ők olyan emberek, akik álarcot öltenek, akik a kígyó mérgét hordozzák; ők a legárulóbbak mind közül. Előbb-utóbb ennek a gonosztevő bandának letépik az aljas álarcát. Nem ez az a munka, amely ma folyik? A gonosz emberek mindig gonoszak maradnak, és soha nem menekülnek meg a büntetés napjától. A jó emberek mindig jók lesznek, és fel lesznek fedve, amikor Isten munkája véget ér. A gonoszok közül senkit nem tekintenek majd igaznak, és az igazak közül senkit nem tekintenek majd gonosznak. Hagynám én, hogy bárkit is igazságtalanul vádoljanak?

Ahogy az életed halad előre, mindig új belépésre és új, magasabb szintű felismerésekre van szükséged, amelyek minden egyes lépéssel egyre mélyülnek. Ez az, amibe mindenkinek be kell lépnie. Ha a beszélgetés, a prédikációk hallgatása, Isten igéjének olvasása vagy valamilyen ügy elintézése által új felismerésre és új megvilágosodásra jutsz, és soha nem a régi előírások és a régi idők szerint élsz, és mindig az új fényben élsz, soha nem eltévelyedve Isten szavától, akkor ezt értjük a helyes útra lépés alatt. Nem elég pusztán megfizetni valamiféle felszínes szinten; Isten szava napról napra nagyobb magasságokba tör, és mindennap új dolgok jelennek meg, és az embernek is mindennap új belépést kell tennie. Ahogy Isten beszél, úgy valósítja meg mindazt, amit mondott, és ha nem tudsz lépést tartani, lemaradsz. El kell mélyülnöd az imáidban; Isten szavának evése és ivása nem lehet időszakos. A megvilágosodásnak és a megvilágításnak, amit kapsz, el kell mélyülnie, és az elképzeléseidnek és képzelődéseidnek fokozatosan el kell múlniuk. Meg kell erősítened az ítéletedet is, és bármivel is találkozol, legyenek róla saját gondolataid és saját nézőpontod. Azzal, hogy megérted a szellem néhány dolgát, bepillantást kell nyerned külső dolgokba, és fel kell fognod ezeknek a dolgoknak a lényegét. Ha nem vagy felvértezve ezekkel a dolgokkal, hogyan leszel képes vezetni a gyülekezetet? Ha csak a szavak jelentéséről és doktrínákról beszélsz, mindenféle valóság és a gyakorlás útja nélkül, csak rövid ideig tudsz majd boldogulni. Lehet, hogy ez némileg elfogadható, amikor új hívőkhöz beszélsz, de egy idő után, amikor az új hívők már gyakorlati tapasztalatokkal rendelkeznek, nem fogod tudni táplálni őket. Akkor hogyan leszel Isten hasznára? Új megvilágosodás nélkül nem tudsz munkálkodni. Az új megvilágosodást nélkülözők nem tudják, hogyan kell megtapasztalni dolgokat, és az ilyen emberek soha nem nyernek el új tudást vagy új tapasztalatot. Ezentúl, az élet táplálása terén soha nem tudják betölteni feladatukat, és nem válhatnak alkalmassá arra, hogy Isten használja őket. Az ilyen ember semmirekellő, csak a levegőt pazarolja. Valójában az ilyen emberek teljesen alkalmatlanok arra, hogy betöltsék funkciójukat a munkában; egyikük sem jó semmire. Nemcsak, hogy nem teljesítik a funkciójukat, de valójában sok felesleges bajt hoznak az egyházra. Arra figyelmeztetem ezeket a „tiszteletreméltó öregeket”, hogy sietve hagyják el az egyházat, hogy másoknak ne kelljen többé őket nézni. Az ilyen emberek nem értik az új munkát, és tele vannak elképzelésekkel. Semmilyen funkciót nem töltenek be az egyházban; inkább csak viszályt szítanak és negatív megjegyzéseket terjesztenek mindenfelé, sőt meggondolatlanul gonosz tetteket követnek el, és zavart keltenek a gyülekezetben, és ezzel zavarodottságba és kuszaságba taszítják azokat, akik nem rendelkeznek tisztánlátással. Ezeknek az élő ördögöknek, ezeknek a gonosz lelkeknek a lehető leghamarabb el kell hagyniuk az egyházat, nehogy miattad érje kár az egyházat. Lehet, hogy nem félsz a mai nap munkájától, de vajon nem félsz a holnapi igazságos büntetéstől? Az egyházban nagy számban vannak ingyenélők és farkasok, akik arra törekszenek, hogy lerombolják Isten rendes munkáját. Ezek mind a fődémon által küldött démonok, gonosz farkasok, akik arra törekszenek, hogy felfalják a tudatlan bárányokat. Ha ezek az úgynevezett emberek nem űzetnek ki, akkor élősködni fognak az egyházon, molyokká válnak, amelyek felemésztik az adományokat. Előbb vagy utóbb eljön a nap, amikor ezek a megvetendő, tudatlan, hitvány és alantas férgek megkapják büntetésüket!