A Szentlélek munkája napról napra változik. Minden egyes lépéssel magasabbra hág, a holnap kinyilatkoztatása magasztosabb, mint a máé, lépésről lépésre egyre feljebb emelkedik. Ilyen az a munka, amellyel Isten tökéletesíti az embert. Ha az emberek nem tudnak lépést tartani, akkor bármikor kivethetők. Ha szívük nem veti magát alá, akkor képtelenek lesznek a végsőkig követni. Az előző kor elmúlt; ez egy új kor. És egy új korban új munkát kell végezni. Különösen a végső korban, amelyben az emberek tökéletességre jutnak, Isten újabb és gyorsabb munkát fog végezni, így ha az emberek szívében nincs alávetettség, nehezen tudják majd követni Isten nyomdokait. Isten nem tartja magát semmilyen szabályhoz, és munkájának egyetlen szakaszát sem tekinti változatlannak. Ehelyett, a munka, amit végez, egyre újabb és magasztosabb. Az Ő munkája minden egyes szakaszban egyre gyakorlatiasabbá válik, és egyre inkább összhangba kerül az ember tényleges szükségleteivel. Az emberek csak egy ilyen munka megtapasztalása után érhetik el beállítottságuk végső átalakulását. Az ember életismerete egyre magasabb szinteket ér el, és így Isten munkája is egyre magasabb szinteket ér el. Csak így válhat az ember tökéletessé és alkalmassá arra, hogy Isten használja őt. Isten így munkálkodik, hogy egyrészt cáfolja és megmásítsa az ember elképzeléseit, másrészt, hogy az embert magasabb és valószerűbb állapotba, az Istenbe vetett hit legfelső birodalmába vezesse, hogy végül beteljesülhessen Isten akarata. Mindazon lázadó természetűeket, akik szándékosan ellenkeznek, Isten gyorsan és erőteljesen haladó munkájának ezen szakasza ki fogja vetni; csak azok juthatnak el az út végéig, akik készségesen alávetik magukat és örömmel megalázkodnak. Az ilyen jellegű munkában mindannyiótoknak meg kell tanulnia, hogyan kell alávetni magatokat, és hogyan kell félretenni az elképzeléseiteket. Minden lépésnél óvatosnak kell lennetek. Ha könnyelműek vagytok, akkor biztosan olyanná váltok, akit a Szentlélek megvet, és aki megszakítja Isten munkáját. Mielőtt az ember a munka e szakaszát megtapasztalta volna, régi szabályai és törvényei oly számtalanok voltak, hogy elragadtatta magát, aminek következtében önhitté vált, és megfeledkezett önmagáról. Ezek mind olyan akadályok, amelyek gátolják az embert abban, hogy elfogadja Isten új munkáját; ezek Isten megismerésének ellenségei. Veszélyes, ha az emberek szívében nincs se alávetettség, se vágyakozás az igazság után. Ha csak az egyszerű munkának és szavaknak engedelmeskedsz, és képtelen vagy elfogadni bármi mélyrehatóbbat, akkor olyan vagy, aki a régi szokásokhoz ragaszkodik, és nem tud lépést tartani a Szentlélek munkájával. Az Isten által végzett munka koronként eltérő. Ha az egyik szakaszban nagy alávetettséggel viseltetsz Isten munkája iránt, de a következő szakaszban alávetettséged az Ő munkája iránt gyenge, vagy képtelen vagy az alávetettségre, akkor Isten elhagy téged. Ha ennél a lépésnél lépést tartasz Istennel, akkor továbbra is lépést kell tartanod Vele, amikor feljebb lép a következőre; csak ekkor leszel olyasvalaki, aki aláveti magát a Szentléleknek. Mivel hiszel Istenben, változatlanul alávetettnek kell maradnod. Nem teheted meg, hogy aláveted magad, amikor neked tetszik, de nem veted alá magad, amikor nincs kedved. Ezt a fajta alávetettséget Isten nem helyesli. Ha nem tudsz lépést tartani az új munkával, amelyben közösséget vállalok, és továbbra is a korábbi kijelentésekhez ragaszkodsz, akkor hogy lehetne fejlődés az életedben? Istennek az a munkája, hogy szavai által ellásson téged. Amikor aláveted magad és elfogadod az Ő szavait, a Szentlélek biztosan munkálkodni fog benned. A Szentlélek pontosan úgy működik, ahogyan mondom; tedd, amit mondtam, és a Szentlélek azonnal munkálkodni fog benned. Új fényt bocsátok ki számotokra, hogy lássatok, elhozván benneteket a jelen világosságába, és amikor besétálsz ebbe a fénybe, a Szentlélek azonnal munkálkodni fog benned. Vannak, akik ellenszegülnek, és azt mondják: „Egyszerűen nem fogom végrehajtani, amit mondasz.” Ebben az esetben azt mondom neked, hogy most az út végére értél; kiapadtál, és nincs többé életed. Így a beállítottságod átalakulásának megtapasztalásában semmi sem sorsdöntőbb, mint hogy lépést tarts a jelenlegi fénnyel. A Szentlélek nemcsak bizonyos emberekben munkálkodik, akiket Isten használ, hanem ezen túlmenően a gyülekezetben is. Bárkiben munkálkodhat. Lehet, hogy jelenleg benned munkálkodik, és meg fogod tapasztalni ezt a munkát. A következő időszakban lehet, hogy valaki másban munkálkodik, és ebben az esetben sietve követned kell; minél szorosabban követed a jelenlegi fényt, annál inkább gyarapodhat az életed. Nem számít, miféle ember valaki, ha a Szentlélek munkálkodik benne, akkor követned kell. Fogadd be az ő tapasztalataikat a sajátodként, és még magasztosabb dolgokat fogsz kapni. Ezáltal gyorsabban fogsz fejlődni. Az ember számára ez a tökéletesség útja és az élet növekedésének eszköze. A tökéletessé válás útját a Szentlélek munkájának való alávetettséged által éred el. Nem tudod, hogy Isten milyen személyen keresztül fog munkálkodni azon, hogy tökéletessé tegyen téged, sem azt, hogy milyen személyen, eseményen vagy dolgon keresztül engedi meg neked, hogy elnyerj vagy megláss dolgokat. Ha rá tudsz lépni erre a helyes útra, azt mutatja, hogy nagy remény van számodra, hogy Isten által tökéletességre juss. Ha nem tudsz, az azt mutatja, hogy a jövőd sivár és fénytelen. Ha egyszer rálépsz a helyes útra, mindenben kinyilatkoztatást nyersz. Nem számít, hogy a Szentlélek mit fed fel másoknak, ha te az ő ismereteik alapján haladsz tovább, hogy saját magad tapasztalj meg dolgokat, akkor ez a tapasztalat az életed részévé válik, és képes leszel másoknak is juttatni ebből a tapasztalatból. Azok, akik szavak szajkózásával látnak el másokat, olyan emberek, akiknek nincsenek tapasztalataik; meg kell tanulnod mások megvilágosodásán és megvilágításán keresztül megtalálni a gyakorlás módját, mielőtt a saját tényleges tapasztalataidról és tudásodról kezdhetnél beszélni. Ez nagyobb előnnyel jár a saját életedben. Így kellene tapasztalnod, alávetve magad mindannak, ami Istentől jön. Mindenben Isten szándékait kellene keresned, és mindenből meg kellene tanulnod a leckét, hogy az életed gyarapodhasson. Az ilyen gyakorlat nyújtja a leggyorsabb fejlődést.

A Szentlélek a gyakorlati tapasztalatokon keresztül világosít meg, és a hiteden keresztül tökéletesít téged. Valóban hajlandó vagy tökéletessé válni? Ha valóban akarod, hogy Isten tökéletesítsen, akkor lesz bátorságod félredobni a testet, képes leszel Isten szavait végrehajtani, és nem leszel negatív vagy gyenge. Képes leszel alávetni magad mindannak, ami Istentől jön, és minden cselekedeted, akár nyilvánosan, akár egyedül teszed, vállalható lesz Isten előtt. Ha őszinte ember vagy, és mindenben az igazságot gyakorlod, akkor tökéletességre jutsz. Azok a csalárd emberek, akik egyféleképp viselkednek szemtől szembe, és máshogy a többiek háta mögött, nem hajlandóak tökéletesedni. Ők mindannyian a kárhozat és pusztulás fiai; nem Istenhez, hanem a Sátánhoz tartoznak. Ők nem olyan emberek, akiket Isten kiválasztott! Ha a cselekedeteid és viselkedésed nem vállalható Isten előtt, vagy Isten Lelke nem tekinthet le rá, akkor ez a bizonyíték, hogy valami nincs rendben veled. Csak ha elfogadod Isten ítéletét és fenyítését, és foglalkozol beállítottságod átalakításával, akkor léphetsz rá a tökéletessé válás útjára. Ha valóban hajlandó vagy Isten által tökéletességre jutni és Isten akaratát követni, akkor egyetlen zokszó nélkül alá kellene vetned magad Isten minden munkájának, anélkül, hogy felmerülne benned, hogy bíráld vagy megítéld azt. Ezek a minimális követelményei annak, hogy Isten tökéletesítse az embert. Azok számára, akik Isten által tökéletességre akarnak jutni, ez a szükséges követelmény: Istent szerető szívvel cselekedj mindenben. Mit jelent Istent szerető szívvel cselekedni? Azt jelenti, hogy minden cselekedeted és viselkedésed vállalható Isten előtt. És mivel megfelelők a szándékaid, akár helyesek a cselekedeteid, akár helytelenek, nem félsz megmutatni őket Istennek vagy testvéreidnek, és mersz esküt tenni Isten előtt. Minden szándékodat, gondolatodat és elképzelésedet Isten elé kell tárnod, hogy Ő megvizsgálja; ha így gyakorolsz és lépsz be, akkor az életedben gyors lesz a fejlődés.

Mivel hiszel Istenben, hinned kell Isten minden szavában és minden munkájában. Ami azt jelenti, hogy mivel hiszel Istenben, alá kell vetned magad Neki. Ha erre nem vagy képes, akkor nem számít, hogy hiszel-e Istenben vagy sem. Ha évek óta hiszel Istenben, mégsem vetetted alá magad Neki soha, és nem fogadod el minden szavát, hanem azt kéred, hogy Isten hódoljon be neked, és a te elképzeléseid szerint cselekedjen, akkor te vagy a leglázadóbb mind közül; álhívő vagy. Hogyan tudnák az ilyen emberek alávetni magukat Isten munkájának és szavainak, amelyek nem felelnek meg az emberi elképzeléseknek? A leglázadóbbak azok, akik szándékosan dacolnak és ellenkeznek Istennel. Ők Isten ellenségei, az antikrisztusok. Mindig ellenséges a hozzáállásuk Isten új munkájához; soha, a legcsekélyebb hajlandóságot sem mutatják arra, hogy alávessél magukat, és soha nem vetették alá magukat vagy alázkodtak meg örömmel. Felmagasztalják magukat mások előtt, és soha senkinek nem vetik alá magukat. Isten előtt a legjobbnak tartják magukat az igehirdetésben, és a legügyesebbnek abban, ahogy másokon dolgoznak. Soha nem dobják el a birtokukban lévő „kincseket”, hanem imádni való családi ereklyeként kezelik őket, hogy prédikáljanak róluk másoknak, és arra használják őket, hogy kioktassák azokat a bolondokat, akik bálványozzák őket. Valóban van bizonyos számú ilyen ember az egyházban. Azt lehet mondani, hogy ők „megfékezhetetlen hősök”, akik nemzedékről nemzedékre Isten házában időznek. Az igehirdetést (doktrínát) legfőbb kötelességüknek tekintik. Évről évre, nemzedékről nemzedékre buzgón teljesítik „szent és sérthetetlen” kötelességüket. Senki sem mer hozzájuk nyúlni; egyetlen ember sem mer nekik nyíltan szemrehányást tenni. „Királlyá” válnak Isten házában, zabolátlanok, ahogyan korról korra zsarnokoskodnak mások felett. A démonok e falkája arra törekszik, hogy összefogjon, és lerombolja művemet; hogyan engedhetem meg, hogy ezek az élő ördögök a szemem láttára létezzenek? Még azok sem tudnak a végsőkig kitartani, akik csak félig vetik alá magukat, hát még ezek a zsarnokok, akiknek a legcsekélyebb alávetettség sincs a szívükben! Isten művét az ember nem könnyen nyeri el. Az emberek még minden erejüket összeszedve is csak egy kis részét tudják elnyerni, ami végül lehetővé teszi számukra, hogy tökéletességre jussanak. Mi a helyzet tehát az arkangyal gyermekeivel, akik Isten művének elpusztítására törekszenek? Vajon nekik nem még kevesebb a reményük arra, hogy Isten elnyerje őket? Az én célom a hódító munka elvégzésével nem pusztán az, hogy a hódítás kedvéért hódítsak, hanem az, hogy felfedjem az igazságot és az igazságtalanságot, hogy bizonyítékot szerezzek az ember megbüntetéséhez, hogy elítéljem a gonoszokat; továbbá azért hódítok, hogy tökéletessé tegyem azokat, akik készséggel alávetik magukat. A végén mindannyian elválnak fajtájuk szerint, és azok lesznek tökéletesítve, akiknek a gondolatait és eszméit az alávetettség tölti ki. Ez az a munka, amelyet végül el kell végezni. Azok, akiknek minden cselekedete lázadó, eközben büntetésben részesülnek, és tűzben fognak égni, örök átok ül majd rajtuk. Amikor eljön ez az idő, a múlt korok „nagy és fékezhetetlen hősei” a leghitványabb és legmegtagadottabb „gyenge és tehetetlen gyávák” lesznek. Csak ez képes szemléltetni Isten igazságának minden aspektusát, és az ember által sérthetetlen természetét, és csak ez képes lecsillapítani a szívemben lévő gyűlöletet. Nem értetek egyet azzal, hogy ez teljesen ésszerű?

Nem nyerhet mindenki életet, aki megtapasztalja a Szentlélek munkáját, és azok sem, akik benne vannak ebben az áramlatban. Az élet nem az egész emberiség közös tulajdona, és a beállítottság változása nem minden ember számára érhető el könnyen. Az Isten munkájának való alávetettség valóságos és tényleges kell hogy legyen, és meg kell azt élni. A felszínes alávetettség önmagában nem nyerheti el Isten elismerését, és ha Isten szavának pusztán felszínes szempontjai azok, amelyeknek az ember aláveti magát, anélkül, hogy beállítottságában változásra törekedne, az nem igazodik Isten szándékaihoz. Az Istennek való alávetettség és az Isten munkájának való alávetettség egy és ugyanaz. Azok, akik csak Istennek vetik alá magukat, de a munkájának nem, nem tekinthetők alávetettnek, még kevésbé azok, akik valójában nem vetik alá magukat, de látszólag hízelgők. Azok, akik valóban alávetik magukat Istennek, mindannyian képesek a munkából gyarapodni, és megértést nyerni Isten természetéről és munkájáról. Csak az ilyen emberek vetik alá magukat igazán Istennek. Az ilyen emberek képesek az új munkából új tudásra szert tenni és új változásokon keresztülmenni. Isten csak ezeket az embereket ismeri el, csak ezek az emberek tökéletesednek, és csak ők azok, akiknek a beállítottsága megváltozott. Azokat ismeri el Isten, akik örömmel alávetik magukat Istennek, az Ő szavának és munkájának. Csak az ilyen emberek járnak jó úton, csak az ilyen emberek akarják és keresik őszintén Istent. Ami azokat illeti, akik csupán szájukkal beszélnek Istenbe vetett hitükről, de lényegében átkozzák Őt, ők olyan emberek, akik álarcot öltenek, akik a kígyó mérgét hordozzák; ők a legárulóbbak mind közül. Előbb-utóbb ezeknek a gazembereknek letépik aljas álarcát. Nem ez az a munka, amely ma folyik? A gonosz emberek mindig gonoszak maradnak, és soha nem menekülnek meg a büntetés napjától. A jó emberek mindig jók lesznek, és fel lesznek fedve, amikor Isten munkája véget ér. A gonoszok közül senkit nem tekintenek majd igaznak, és az igazak közül senkit nem tekintenek majd gonosznak. Hagynám én, hogy bárkit is igazságtalanul vádoljanak?

Ahogy az életed halad előre, mindig új belépésre és új, magasabb szintű felismerésekre van szükséged, amelyek minden egyes lépéssel egyre mélyülnek. Ez az, amibe az egész emberiségnek be kell lépnie. Az áldozás, a prédikációk hallgatása, Isten igéjének olvasása vagy valamilyen ügy elintézése által új felismerésre és új megvilágosodásra fogsz jutni, és nem a régiek, illetve a régi idők szabályai szerint fogsz élni; mindig az új fényben fogsz élni, és nem fogsz eltévelyedni Isten igéjétől. Ezt értjük a helyes útra lépés alatt. Nem elég valamiféle felszínes szinten megfizetni; Isten szava napról napra egy magasabb birodalomba lép, és mindennap új dolgok jelennek meg, és az embernek is mindennap új belépést kell tennie. Ahogy Isten beszél, úgy valósítja meg mindazt, amit mondott, és ha nem tudsz lépést tartani, lemaradsz. El kell mélyülnöd az imáidban; Isten igéjének evése és ivása nem lehet időszakos. Mélyítsd el a megvilágosodást és a megvilágítást, amit kapsz, és elképzeléseidnek és képzelgéseidnek fokozatosan el kell múlniuk. Meg kell erősítened az ítéletedet is, és bármivel is találkozol, legyenek róla saját gondolataid és saját nézőpontod. Azzal, hogy szellemileg megértesz néhány dolgot, bepillantást kell nyerned a külső dolgokba, és meg kell ragadnod minden kérdés lényegét. Ha nem vagy felvértezve ezekkel a dolgokkal, hogyan leszel képes vezetni a gyülekezetet? Ha csak a szavak jelentéséről és doktrínákról beszélsz, mindenféle valóság és a gyakorlás útja nélkül, csak rövid ideig tudsz majd boldogulni. Lehet, hogy ez némileg elfogadható, amikor új hívőkhöz beszélsz, de egy idő után, amikor az új hívők már tényleges tapasztalatokkal rendelkeznek, nem fogod tudni táplálni őket. Akkor hogyan leszel Isten hasznára? Új megvilágosodás nélkül nem tudsz munkálkodni. Az új megvilágosodást nélkülözők nem tudják, hogyan kell megtapasztalni dolgokat, és az ilyen emberek soha nem nyernek el új tudást vagy új tapasztalatot. Ezentúl, az élet táplálása terén soha nem tudják betölteni feladatukat, és nem válhatnak alkalmassá arra, hogy Isten használja őket. Az ilyen ember semmire sem jó, csupán semmirekellő. Valójában az ilyen emberek teljesen alkalmatlanok arra, hogy betöltsék funkciójukat a munkában, egyikük sem jó semmire. Nemcsak, hogy nem teljesítik a funkciójukat, de valójában sok felesleges terhet rónak az egyházra. Arra figyelmeztetem ezeket a „tiszteletreméltó öregeket”, hogy sietve hagyják el az egyházat, hogy másoknak ne kelljen többé őket nézni. Az ilyen emberek nem értik az új munkát, és tele vannak vég nélküli elképzelésekkel. Semmilyen funkciót nem töltenek be az egyházban; inkább csak bajt csinálnak, és mindenfelé tagadást terjesztenek, sőt, odáig mennek, hogy mindenféle helytelen viselkedésbe és zavargásba bocsátkoznak az egyházban, és ezzel zavarodottságba és kuszaságba taszítják azokat, akiknek nincs ítélőképességük. Ezeknek az élő ördögöknek, ezeknek a gonosz lelkeknek a lehető leghamarabb el kell hagyniuk az egyházat, nehogy az egyház miattuk mételyeződjék meg. Lehet, hogy nem félsz a mai nap munkájától, de vajon nem félsz a holnapi igazságos büntetéstől? Az egyházban nagy számban vannak ingyenélők és farkasok, akik arra törekszenek, hogy megzavarják Isten rendes munkáját. Ezek mind a démonkirály által küldött démonok, gonosz farkasok, akik arra törekszenek, hogy felfalják a tudatlan bárányokat. Ha ezek az úgynevezett emberek nem űzetnek ki, akkor élősködni fognak az egyházon, molylepkékké válnak, amelyek felemésztik az adományokat. Előbb vagy utóbb eljön a nap, amikor ezek a megvetendő, tudatlan, alantas és visszataszító férgek megkapják büntetésüket!