Egyéb témákra vonatkozó szavak

80. szemelvény

Mindenki tudomásul veszi, hogy Isten uralkodik az emberi sors felett, és az ember teljes élete Isten kezében van. Ha valóban megtapasztalhatnád, hogy az ember életének minden nagy eseménye, minden időben, mindenkor Isten szabályai szerint, nem pedig saját tervei és elgondolásai szerint van elrendezve; ha megláthatnád, hogy az emberek nem tudnak felülkerekedni a saját sorsukon és semmilyen szenvedésen, amellyel szembe kell nézniük; amikor meg tudod tapasztalni ezeket a dolgokat, akkor alakul ki az igazi hited. Akkor már meggyőződéssel mondhatod: „Isten uralkodik az emberi sors felett, és minden Isten kezében van.” Isten szuverenitásának és az Ő terveinek és megoldásainak megtapasztalása nem magától értetődő dolog. Minél több mindenen mentél keresztül, minél többet tapasztalsz, annál jobban meg tudod ezt magyarázni. Egy mondás szerint „50 éves korodra megérted a sorsodat.” Mit jelent az, hogy megérted a sorsodat? A huszonéves fiatalok még csak most ismerkednek a világgal. Fiatalok és könnyelműek, semmit sem tudnak, és nem képesek megérteni, hogy az emberi élet teljes egészében Isten kezében van. Folyton a sorsukkal akarnak szembeszállni, és úgy gondolják, hogy megvan a tehetségük és a tapasztalatuk, és egyedül küzdenek, hogy nevet szerezzenek, javakat és pozíciót vívjanak ki maguknak. Folyamatosan próbálkoznak, még akkor is, ha elbuknak, folyton újabb esélyért küzdenek. Majd visszatekintenek az ötvenes éveikben, és azt gondolják: „Ember, harmincegynéhány éven keresztül rohangáltam a földön, és küzdöttem, hát ez elég kemény volt! A házasságkötésem, karrierépítésem, a gyermekeim születése, egyik sem a saját terveim és számításaim szerint történt – minden a sors döntése volt!” Ekkor megérted a sorsodat és már nem küzdesz ellene. Ha valaki megérti a sorsát 50 éves korára, megtanulja, hogyan béküljön ki a sorsával, miután olyan sokszor érte kudarc. Amikor az emberek megértik a sorsukat, többé nem küzdenek ellene. Vajon az emberek teljes mértékben értik, hogy miről szól az emberi élet, miről szól Isten szuverenitása az emberiség fölött, mi az ember életének pontos célja, és hogyan kell élnie? A hitetlenek nem tudják megérteni ezeket a dolgokat, mivel nem hisznek Istenben. A legtöbb, amit tehetnek az, hogy elfogadják a sorsukat és megértik, hogy hasztalan ellene bármilyen ellenállás. Majd látják gyermekeiket, unokáikat küzdeni a sors ellen, és azt mondják: „Hagyjuk, hogy a természet érvényesüljön, minden nemzedéknek megvannak a maga áldásai. Hagyják, hogy a dolgok megtörténjenek, és mikor 50 évesek lesznek, feladják a harcot a sors ellen. Ez így megy nemzedékről nemzedékre. Addig küzdenek a sorsuk ellen, amíg idősebb korukban már nem lesznek képesek rá, elfogadják azt és levonják a tanulságot. Nem lesznek többé annyira tapintatlanok és önteltek, le fognak higgadni.” A hitetlenek legfeljebb ennyit látnak, de vajon meg tudják-e érteni az igazságot? Egészen biztosan nem, mert nem hisznek Istenben, és nem olvassák az Ő szavait. Hogyan is érthetnék meg az igazságot? Ha 50 évesen ismered a sorsodat, az azt jelenti, hogy érted az igazságot? Az emberek azt hiszik, hogy „az emberi sorsot a Menny rendeli el”. Ez azt jelenti, hogy alávetik magukat a Menny akaratának? (Nem.) Nem elég csupán hinni ebben. Ezeket a dolgokat tudni csak annyit jelent, hogy nem küzdünk a sors ellen, de ez még nem jelenti az igazság megértését. Az embereknek Isten elé kell járulniuk, és el kell fogadniuk az Ő szabadítását ahhoz, hogy megértsék az igazságot. El kell fogadniuk az Ő szavainak ítéletét, el kell fogadniuk az igazságot és a felkínált életet ahhoz, hogy megértsék mindennek a titkát. Egyébként az emberek továbbra sem fogják tudni, hogy miről szól az emberi élet, miért élnek és miért halnak meg, még akkor sem, ha 70, 80 vagy akár száz évig élnek. Az emberek megteszik ezt a rövid földi sétát, és több évtizedig élnek anélkül, hogy rájönnének, miről szól az emberi élet, még mielőtt az véget ér. Halálközelben elégedetlenséget éreznek, és tovább rágódnak ezen-azon, végül pedig sajnálkozva hagyják el ezt a világot, anélkül, hogy bármit is nyernének. Nem lenne-e szomorú dolog, ha a következő életben újjászületnének, és továbbra is így élnének? (De az lenne.) Mindegyik nemzedék tragikus módon jön és megy egymás után, az élők búcsúztatják az elhunytakat, majd a következő nemzedék búcsúztatja őket. Így folytatódik ez a körforgás, kábulatban élnek és semmit sem értenek. Nektek viszont, akik elfogadtátok Isten munkáját az utolsó napokban, más a helyzetetek. Megragadtátok azt az értékes és kivételes lehetőséget, hogy Isten testté lett, hogy megmentse az emberiséget az utolsó napokban. Részesülhettek Isten szavainak ítéletében és fenyítésében, és elnyerhetitek az Ő személyes terelését és irányítását. Sok titkot és sok igazságot megértetek, és teremtett lényekként tudjátok teljesíteni a rátok háruló kötelességet. Romlott beállítottságotok megtisztulhat és megváltozhat. Oly sokat nyertetek, többet, mint az elmúlt nemzedékek szentjei. Hát nem ez a legáldásosabb dolog? Ti vagytok a leginkább áldottak mind közül.

Isten szavainak olvasását követően, miután megéltétek azok ítéletének és fenyítésének éveit, fokozatosan megértettétek Isten emberiséget illető irányításának célját, és az Ő irányításának, valamint az emberiség üdvösségének titkát. Megértettétek Isten akaratát és megismertétek az Ő uralmát. Szívetekben hajlandóak vagytok engedelmeskedni Istennek, és képesek vagytok engedelmeskedni Neki. Biztonságosnak és kiteljesítőnek érzitek az életet. Isten éltet, Istenért élsz, és azért, hogy teremtett lényként teljesítsd a kötelességedet. Ez az értelmes életmód. Ha az emberek úgy élnek, hogy nem fogadják el vagy nem értik meg az igazságot, és csak a testnek élnek, az teljesen értelmetlen. Most mindannyian az igazságra törekedtek, egyre több lelkiismerettel és értelemmel éltek. Egyre inkább olyanok vagytok, amilyennek az embernek lennie kell, és egyre jobban megértitek az igazságot. Egyre többet tudtok, hogy engedelmeskedni tudjatok Istennek, és teremtett lényként tanúságot tudtok tenni Isten mellett. Ha így éltek, az békével és örömmel tölti el a szíveteket, és ez a lehető legértelmesebb élet. Ez olyan áldás, amelyet az egész emberiségből csak ti nyertetek el. Ebben a hatalmas világban és az egész emberiségben Isten csak néhányótokat választotta ki, és Általa ebbe a végső korszakba, a nagy vörös sárkány nemzetébe születtetek. Elfogadhatjátok Isten megbízatását, és teljesíthetitek a kötelességeteket, áldozatot hozhattok Érte. Isten kegyeltjei vagytok, azok, akiket Ő kiválasztott. Hát nem ez a legáldásosabb dolog? (De igen.) Ez annyira áldásos. Vannak, akik hisznek Istenben, de nem tudnak mindent félretenni, hogy teljesítsék kötelességüket, és ez sajnálatos. Vannak, akik nem értik az igazságot, és még ha teljesítik is a kötelességüket, akkor is csak az mondható el, hogy szolgálnak Istenért. Felajánlják az erejüket, miközben szívükben alkudoznak Istennel, és azt remélik, hogy áldásokat nyernek. Amikor egy napon megértik az igazságot, képesek lesznek lehiggadni és készséggel teljesíteni a kötelességüket. A jelenlegi életetek, melynek során minden nap tanúságot tesztek Istenről és terjesztitek Isten királyságának evangéliumát, az az életmód, amelyet Ő helyesel. Egyszerűen szólva, Isten engedi, hogy így éljetek, és Isten az, aki adta nektek ezt a lehetőséget. Isten nyújtotta ezt a lehetőséget számodra, Általa élsz, teljesíted a kötelességedet és hozol áldozatot Érte, és ez a legértelmesebb dolog. Büszkének és megtiszteltetve kell éreznetek magatokat, és meg kell becsülnötök ezt a lehetőséget. Az, hogy ilyen fiatalon teljesítitek a kötelességeteket, követitek Istent, tanúságot tesztek Róla a katasztrófa közepette, ilyen ellenséges környezetben és körülmények között – igazán rendkívüli lehetőség! Isten testet öltése az utolsó napokban, és annyi igazság kinyilvánítása, hogy teljesen megmentse az emberiséget, hogy az emberiség elnyerhesse az igazságot és megtisztulhasson, kimondottan rendkívüli lehetőség. Nincs sok idő, egy szempillantás alatt elszáll. Meg kell ragadnotok az alkalmat, és el kell nyernetek minden igazságot, ami szükséges. Ez a legnagyobb áldás, nagyobb áldás, mint az elmúlt korok összes szentjének áldása.

83. szemelvény

Mindazoknak, akik most már évek óta hisznek Istenben, még ha alapot is vetettek, meg kell oldaniuk egy valós problémát. A legtöbben némileg értik az igazság minden aspektusát, a helyes szavak és doktrínák értelmében tudnak beszélni és prédikálni, de nem tapasztalták meg ezeknek a szavaknak a helyességét a valós életükben. Nem tapasztalták meg igazán az e szavakban foglalt igazságok valódi értelmét és gyakorlati oldalát. Ahhoz, hogy belépj az igazság valóságba, alkalmas környezetre és a megfelelő emberek támogatására van szükséged, valamint megfelelő emberekre, ügyekre és dolgokra, amelyek lehetővé teszik számodra, hogy fejlődj az életben. Így azok az igazságok és doktrínák, amelyeket megértettél, egyaránt megerősítést nyernek, és tapasztalatokat szerzel általuk. Ha egy élő mag termékeny talajba hull, de hiányzik neki a napsütés és a nedvességet biztosító esővíz, nem fog-e elsorvadni a belőle növekvő rügy? (De igen.) Amikor tehát már sok prédikációt, sok igazságot és Isten szavai közül sokat hallottál, és már megbizonyosodtál arról, hogy ez a helyes út, a helyes életút, akkor mire van szükséged? Kérned kell Istent, hogy gondoskodjon a megfelelő környezetről, amely építő jellegű és hasznos az életed számára, és amely lehetővé teszi, hogy növekedj az életben. Lehet, hogy ez a környezet nem túlságosan kényelmes – a hús-vér testnek nehézségeket kell elviselnie, sok mindenről le kell mondani és sok dolgot el kell engedni. Ezt mostanra már mindannyian megtapasztaltátok. Tegyük fel például, hogy üldöznek benneteket, és nem térhettek haza, nem találkozhattok vagy nem tudtok kapcsolatba lépni a gyermekeitekkel vagy a házastársatokkal, nem találkozhattok a rokonaitokkal vagy a barátaitokkal, és egyáltalán nincs lehetőségetek hírt kapni felőlük. Az éjszaka közepén az otthonotokra gondolnál: „Hogy van az apám? Idős már, és nem áll módomban megtisztelni őt. Anyám egészsége meggyengült, és nem tudom, hogy van mostanában.” Nem gondolnál mindig ilyesmikre? Ha a szívedet mindig ilyesmik szorongatják, milyen következményekkel jár ez a kötelességed teljesítésére nézve? Elősegíti az életben való fejlődésedet, ha nem zavarodsz össze, és nem foglalkozol annyit a világi, testi dolgokkal. A gondolkodásod és aggodalmaskodásod semmilyen feladatot nem fog ellátni; ezek a dolgok mind Isten kezében vannak, és nem tudod megváltoztatni a családtagjaid sorsát. Meg kell értened, hogy Istenben hívőként a legfontosabb dolgod az, hogy figyelembe vedd az Ő akaratát, teljesítsd a kötelességedet, tégy szert igaz hitre, belépj Isten szavainak valóságába, fejlődj az életben és nyerd el az igazságot. Ez az, ami a leginkább számít. Látszólag úgy tűnik, mintha az emberek aktívan elfordulnának a világtól és a családjuktól, de mi is történik valójában? (Isten az, aki uralkodik és elrendezi ezt.) Ezt Isten rendezi el; Ő az, aki meggátolja, hogy láthasd a családodat. Pontosabban fogalmazva, Isten foszt meg téged tőlük. Hát nem ezek a leggyakorlatiasabb szavak? (De igen.) Mindig azt mondják, hogy Isten uralkodik a dolgok felett és rendezi el azokat, de hogyan uralkodik ebben az ügyben? Kivezet téged az otthonodból, nem hagyja, hogy a családod teherré váljon számodra, amely hátráltat téged. Szóval, hová visz Ő téged? Olyan környezetbe visz, ahol nincsenek testi kötelékek, ahol nem láthatod a szeretteidet. Amikor aggódsz értük, és tenni akarsz értük valamit, nem tudsz, és amikor gyermeki szeretetedet akarod felajánlani, nem tudod megtenni. Nem tudnak többé behálózni téged. Isten már eltávolított téged tőlük, megfosztott téged mindezen összefonódásoktól, különben még mindig gyermeki hűséggel lennél irántuk, szolgálnál nekik, és rabszolgaként dolgoznál értük. Jó vagy rossz dolog az, hogy Isten eltávolít téged mindezektől a külső összefonódásoktól? (Jó dolog.) Ez jó dolog, és nem kell megbánni. Mivel ez jó dolog, mit kellene tenniük az embereknek? Hálát kellene adniuk Istennek, mondván: „Isten nagyon szeret engem!” A ragaszkodás kötelékét nem lehet egyedül legyőzni, mert a ragaszkodás minden ember szívét korlátozza. Mindannyian azt kívánják, hogy együtt legyenek a családjukkal, hogy az egész családjuk összegyűljön és mindenki biztonságban, egészségben, boldogságban éljen, és minden napot így töltsenek el, anélkül, hogy valaha is elválnának egymástól. Viszont ennek van egy rossz oldala is. Életed minden energiáját és erőfeszítését, fiatalságodat, legszebb éveidet és életed javát nekik szenteled; az egész életedet a test, a családod, a szeretteid, a munkád, a hírnév és vagyon, illetve mindenféle bonyolult kapcsolatok szolgálatába fogod állítani, és ennek következtében teljesen tönkreteszed magad. Hogyan szereti tehát Isten az embert? Isten azt mondja: „Ne pusztítsd el magad ebben a sárveremben. Ha mindkét lábad beszorul, nem fogsz tudni kiszabadulni, bármennyire is fáradozol. Nincs meg hozzá az érettséged vagy a bátorságod, a hitről nem is beszélve. Én Magam foglak kihozni téged.” Ezt teszi Isten, és nem vitatja meg veled. Miért nem kéri ki Isten az emberek véleményét? Egyesek azt mondják: „Isten a Teremtő, azt tesz, amit Ő akar. Az emberek olyanok, mint a hangyák vagy bogarak, Isten szemében jelentéktelenek.” Valóban ez a helyzet, de vajon Isten így bánik az emberekkel? Nem, nem így. Isten nagyon sok igazságot kifejez, és megajándékozza velük az embert, lehetővé téve, hogy az emberek megtisztuljanak a romlottságuktól, és új életet nyerjenek Tőle. Isten szeretete oly nagy az ember iránt! Ezek mind olyan dolgok, amelyeket az emberek láthatnak. Istennek szándékai vannak veled, azért hozott ide téged, hogy a helyes életútra lépj, hogy egy értelmes életet, egy olyan utat élj meg, amit te magadtól nem tudnál választani. Az emberek szubjektív vágya az, hogy épen és egészségesen töltsék el az életüket, és ha nem is szereznek vagyont, legalább örökre együtt éljenek a családjukkal, és élvezzék ezt a fajta családi boldogságot. Nem értik, hogyan kell tekintettel lenni Isten akaratára, és azt sem értik, hogyan kell elgondolkodni a jövőbeli rendeltetési helyükről, vagy Isten azon akaratán, hogy megmentse az emberiséget. De Isten nem csinál nagy felhajtást a megértésük hiánya miatt, és nem szükséges túl sokat mondania nekik, mert nem fogják fel, túl éretlenek, és minden vita csak holtpontra jutna. Miért jutna holtpontra? Mert Isten emberiséget megmentő irányítási tervének nagyszerű ügyét az emberek nem érthetik meg egy-két mondatnyi magyarázattal. Mivel ez a helyzet, Isten közvetlenül hoz döntéseket és cselekszik, amíg el nem jön a nap, amikor az emberek végül megértik.

Amikor Isten a választott népéből néhány embert kivesz a kontinentális Kína kedvezőtlen környezetéből, akkor ezt Ő jó szándékkal teszi, amit most már mindenki láthat. Ezzel kapcsolatban az embereknek gyakran kell hálát adniuk és megköszönniük Istennek, hogy kegyelmes volt irántuk. Kikerültél abból a családi környezetből, elszakadtál a test minden bonyolult személyes kapcsolatától, és kiszabadultál minden világi és testi összefonódásból. Isten egy szövevényes kelepcéből hozott ki téged az Ő jelenlétébe és az Ő házába. Isten azt mondja: „Ez a hely békés, nagyon jó, és jól megfelel a fejlődésedhez. Ez az a hely, ahol Isten szavai és útmutatásai vannak, és ahol az igazság uralkodik. Itt van Isten akarata, hogy megmentse az emberiséget, és az üdvösség munkája itt összpontosul. Tehát itt fejlődj szíved szerint.” Isten ilyen környezetbe hoz téged, egy olyan környezetbe, ahol talán nem vigasztalnak a szeretteid, a gyermekeid nincsenek jelen, hogy gondoskodjanak rólad, amikor megbetegszel, és nincs senki, akiben megbízhatsz. Amikor egyedül vagy, és a tested szenvedésére és nehézségeire gondolsz, és mindarra, amivel a jövőben szembe kell nézned, akkor ezekben az időkben egyedül fogod érezni magad. Miért fogod egyedül érezni magad? Az egyik objektív ok az, hogy az emberek túlságosan éretlenek. Mi a szubjektív ok? (Az emberek nem engedik el teljesen a test szerinti szeretteiket.) Így van, az a helyzet, hogy az emberek képtelenek elengedni őket. A test szerint élő emberek élvezik a különféle test szerinti kapcsolatokat és családi kötelékeket. Azt hiszik, hogy nem élhetnek a szeretteik nélkül. Miért van az, hogy nem gondolsz arra, hogyan jöttél az emberi világba? Egyedül jöttél, eredetileg nem kapcsolódtál másokhoz. Isten egyenként hozza ide az embereket; és amikor idejöttél, valójában egyedül voltál. Akkor nem érezted magad egyedül, akkor miért érzed magad egyedül, amikor Isten most idehoz téged? Úgy gondolod, hogy hiányzik neked egy társ, akiben megbízhatsz, legyen az a gyermeked, szülőd, vagy a másik feled – a férjed vagy feleséged –, és ezért egyedül érzed magad. Ha egyedül érzed magad, akkor miért nem gondolsz Istenre? Isten nem társa az embernek? (De igen, az.) Amikor a legnagyobb szenvedést és szomorúságot érzed, ki tud igazán megvigasztalni téged? Ki tudja igazán megoldani a nehézségeidet? (Isten.) Csak Isten tudja igazán megoldani az emberek nehézségeit. Ha beteg vagy, és a gyermekeid melletted vannak, inni adnak neked, és kiszolgálnak téged, akkor egészen boldognak érzed magad, de idővel a gyermekeid megelégelik ezt, és egyikük sem lesz hajlandó téged kiszolgálni. Ilyenkor igazán egyedül fogod érezni magad! Tehát most, amikor azt gondolod, hogy nincs társad, ez tényleg igaz? Valójában nem igaz, hiszen mindig Isten társaságában vagy! Isten nem hagyja el az embereket; Ő az, akire mindig számíthatnak, akiben mindig menedéket találnak, és Ő az egyetlen bizalmasuk. Tehát, bármilyen nehézség és szenvedés érjen is, bármilyen sérelmekkel, vagy negatív dolgokkal és gyengeséggel szembesülsz is, ha azonnal Isten elé járulsz és imádkozol, az Ő szavai vigaszt nyújtanak számodra, megoldják a nehézségeidet és az összes különféle problémádat. Egy ilyen környezetben a magányosságod lesz az alapfeltétele annak, hogy megtapasztald Isten szavait és elnyerd az igazságot. A tapasztalás során lassan erre a következtetésre fogsz jutni: „Még mindig jó életet élek, miután elhagytam a szüleimet, teljes életet élek, miután elhagytam a férjemet, békés és örömteli életet élek, miután elhagytam a gyermekeimet. Már nem vagyok üres. Nem fogok többé az emberekre támaszkodni, hanem ahelyett Istenben fogok bízni. Ő gondoskodni fog rólam és segít nekem minden időben. Bár nem érinthetem meg és nem láthatom Őt, tudom, hogy mindig és mindenhol mellettem van. Amíg Hozzá imádkozom, amíg Hozzá fordulok, Ő megindít engem, megérteti velem az Ő akaratát, és megláttatja velem a helyes utat.” Ekkor Ő valóban a te Isteneddé válik, és minden problémád megoldódik.

87. szemelvény

Ha mostanáig nem találtatok rá a szentség érzésére és elveire, ez azt bizonyítja, hogy az életbe való belépésetek túl sekélyes, és még nem értettétek meg az igazságot. A hétköznapi viselkedésetekben és magatartásotokban, valamint abban a környezetben, amelyben nap mint nap éltek, alaposan érezzétek és gondoljátok át a dolgokat, legyetek közösségben egymással, bátorítsátok egymást, adjatok egymásnak emlékeztetőket, figyeljetek és vigyázzatok egymásra, segítsétek és támogassátok egymást. Kell, hogy legyenek elvek, melyek szerint a testvérek érintkeznek egymással. Ne mindig mások hibáira figyeljetek, ehelyett tartsatok gyakran önvizsgálatot, ismerjétek be aktívan másoknak, hogy mit tettetek, amivel zavart vagy kárt okoztatok nekik, és tanuljatok meg megnyílni és közösséget vállalni. Ily módon kölcsönös megértésre találhattok. Mi több, bármi történjék is veletek, a dolgokat Isten szavai alapján kell látnotok. Ha az emberek képesek megérteni az igazság alapelveit, és rátalálnak egy gyakorlati útra, akkor egy szívvé és elmévé olvadnak össze, és a testvérek közötti kapcsolat normális lesz, nem lesznek olyan közömbösek, hidegek és kegyetlenek, mint a hitetlenek, és levetik a kölcsönös gyanakvás és óvatoskodás mentalitását. A testvérek bensőségesebbé válnak egymással; képesek lesznek támogatni és szeretni egymást; jóakarat lesz a szívükben, képesek lesznek toleranciára és együttérzésre egymás iránt, és támogatni és segíteni fogják egymást, ahelyett, hogy elidegenítenék egymást, irigykednének egymásra, egymáshoz méregetnék magukat, titokban versengenének és dacosak lennének egymással. Hogyan tudnák az emberek jól ellátni a kötelességeiket, ha olyanok, mint a hitetlenek? Ez nem csak az ő életbe való belépésüket befolyásolja, hanem másoknak is árt, és hat rájuk. Például dühös lehetsz, ha mások rossz szemmel néznek rád, vagy ha olyasmit mondanak, ami nem tetszik neked, amikor pedig valaki olyasmit tesz, ami miatt nem tudsz kitűnni, akkor neheztelhetsz rá, kellemetlenül és boldogtalannak érezheted magad, és folyton azon gondolkozhatsz, hogyan tudnád helyreállítani a jó hírnevedet. A nők és a fiatalok különösen képtelenek ezt leküzdeni. Mindig jelentéktelen vitákon és nézeteltéréseken jár az eszük, hajlamosak az akaratosságra, és a negativitás állapotában élnek. Nem hajlandóak imádkozni Istenhez, vagy enni és inni Isten szavait, ami viszont befolyásolja az életbe való belépésüket. Ha az emberek romlott beállítottságaik szerint élnek, nagyon nehéz számukra békében létezni Isten előtt, és nagyon nehezen képesek az igazságot gyakorolni és Isten szavai szerint élni. Ahhoz, hogy Isten előtt élhessetek, először meg kell tanulnotok magatokba nézni, megismerni önmagatokat, őszintén imádkozni Istenhez, majd meg kell tanulnotok, hogyan tartsatok fenn jó viszonyt a testvéreitekkel. Toleránsnak kell lennetek egymással, elnézőnek kell lennetek egymással, és képesnek kell lennetek meglátni mások erősségeit és érdemeit – meg kell tanulnotok elfogadni mások véleményét és azt, ami helyes. Ne légy elnéző magaddal, ne legyenek ambícióid és vágyaid, ne képzeld magadat különbnek másoknál, és ne tartsd magadat valamilyen különleges személynek, aki arra kényszeríthet másokat, hogy azt tegyék, amit mondasz, hogy engedelmeskedjenek neked, hogy felnézzenek rád, hogy felmagasztaljanak téged – ez deviancia. Ha egy személy arrogáns beállítottsága nem oldódik meg, és ez duzzadó ambíciókkal és vágyakkal párosul, az könnyen devianciához vezethet. Ezért azok, akik nem tudják elfogadni az igazságot, és nem végeznek önvizsgálatot és ismerik meg önmagukat, nagy veszélyben vannak. Állandóan ambíciókat táplálnak, mindig arra törekszenek, hogy nagy emberek, emberfelettiek legyenek – ez deviancia, rendkívüli arrogancia. Elvesztették minden értelmüket, ezek abnormális, deviáns emberek, démonok. Arrogáns beállítottságok uralkodnak rajtuk, szívükben lenéznek másokat, jelentéktelennek és tudatlannak tartják őket. Nem ismerik fel mások erősségeit, de képesek végtelenül felnagyítani mások hiányosságait; szívük mélyén megvetik őket, és ezeket a hiányosságokat minden adandó alkalommal hangoztatják és felhánytorgatják, megbántva és elkeserítve másokat, és végül arra késztetve őket, hogy engedelmeskedjenek nekik, hallgassanak rájuk, vagy féljenek tőlük és rejtőzködjenek előlük. Jólesik azt látnotok, amikor ilyen kapcsolat alakul ki vagy létezik emberek között? El tudjátok fogadni? (Nem.) Tegyük fel például, hogy egy kicsit magasabb és csinosabb vagy másoknál, ami miatt egyesek csodálnak téged. Ennek következtében elégedett vagy magaddal, ezért lenézed azokat, akik alacsonyabbak és kevésbé jó megjelenésűek. Milyen beállítottság mutatkozik meg ebben? Vannak, akik megvető tekintettel, sőt, akár gúnyos szavakkal illetik azokat, akik nem olyan jóképűek, egy kicsit alacsonyabbak, vagy egy kicsit balgábbak és nem olyan gyors észjárásúak. Helyénvaló így bánni emberekkel? Ez a normális emberi mivolt megnyilvánulása? Egyáltalán nem. Tehát mi a leghelyesebb viselkedés egy ilyen helyzetben? (Nem kinevetni másokat a hiányosságaik miatt, és tisztelni másokat.) Ez egy elv. Úgy tűnik, hogy ezt valamennyire megértettétek. Tehát hogyan bánik Isten az emberekkel? Istent nem érdekli, hogy az emberek hogy néznek ki, hogy magasak vagy alacsonyak. Ehelyett azt nézi, hogy a szívük jó-e, szeretik-e az igazságot, szeretik-e Őt és engedelmeskednek-e neki. Ez az, amire Isten az emberekkel szembeni viselkedését alapozza. Ha az emberek is meg tudják ezt tenni, akkor képesek lesznek tisztességesen és az igazságalapelveknek megfelelően bánni másokkal. Először is meg kell értenünk Isten akaratát, és tudnunk kell, hogyan viselkedik Isten az emberekkel szemben, akkor nekünk is lesz elvünk és útmutatásunk arra, hogyan viselkedjünk másokkal szemben. Általában minden emberben van némi hiúság. Ha egy-két dicsérő szóval illetik őket, mindjárt elégedettek lesznek magukkal valamennyire, dudorásznak, és emelt fővel járnak. Ez a Sátán természetének megnyilvánulása. Ha emellett még ítélkeznek is mások felett, és lenézik őket, miféle beállítottság ez? Ez egy elvetemült, arrogáns és gonosz beállítottság. Ha az emberek nem ismerik fel és nem látják, hogy milyen rút dolog a romlott beállítottságaik szerint élni, akkor nehéz lesz levetniük ezeket a romlott beállítottságokat, és nem tudják megélni az igaz emberi hasonlatosságot.

89. szemelvény

Milyen alapvonalat ad Isten az embereknek az üdvözítésük során, függetlenül attól, hogy mennyire lázadóak, vagy mennyire romlott a beállítottságuk? Vagyis milyen körülmények között hagyja el Isten az embereket és rekeszti ki őket? Mi az a legalacsonyabb szint, amelyet el kell érned ahhoz, hogy Isten megtartson, és ne taszítson ki? Ez olyasvalami, amivel Isten egész választott népének tisztában kell lennie. Először is, nem tagadni Istent – ez a legalapvetőbb feltétel. Van gyakorlati tartalma is annak, hogy mit jelent nem tagadni Istent. Ez nem pusztán annak elismerése, hogy létezik egy Öregember az Égben, vagy hogy Isten testté lett, vagy hogy Isten neve Mindenható Isten. Ez nem elegendő, ez nem felel meg az Istenben való hit mércéjének. Legalább azt el kell ismerned, hogy a megtestesült Isten a gyakorlati Isten; nem szabad kételkedned vagy megítélned; képesnek kell lenned alávetned magad, még ha vannak is elképzeléseid – ez az Istenbe vetett hit mércéje. Csak e mércének az elérése esetén ismer el Isten téged olyan személynek, aki hisz Őbenne. Istennek legalább három alapkövetelménye van az emberek számára. Először is, el kell ismerniük Őt, hinniük kell Benne és követniük kell Őt. Őszintén kell hinniük Istenben, kötelességeiket a legjobb tudásuk szerint kell teljesíteniük, és nem szabad gonoszságot tenniük vagy zavart okozniuk. Ez az első alapkövetelmény. Másodsorban, Isten követése során a legkevesebb az, hogy nem hanyagolhatják el kötelességeiket. Kötelességeik ellátása során engedelmeskedniük kell és alá kell vetniük magukat, átlagos eredményeket kell elérni bennük és legalább elfogadható színvonalon kell szolgálatot végezniük. Ez a második alapkövetelmény. Harmadszor, az emberi mivoltuknak meg kell felelnie a mércének. Jó embereknek kell lenniük, vagy legalábbis lelkiismeretes és értelmes embereknek. Alapvetően képesnek kell lenniük arra, hogy Isten választott népének nagy részével jó viszonyban legyenek, és nem gyakorolhatnak negatív hatást másokra. Az ilyen emberek legalábbis nem rossz vagy gonosz emberek. Ez a harmadik alapkövetelmény. Ha valaki nem képes elfogadni az igazságot, és megtagadja egy kötelesség teljesítését, bármi legyen is az, akkor nem igaz hívő Istenben – legalábbis az emberi mivolta nem éri el a mércét. Ez azt jelenti, hogy az alapvonal alá süllyedtek, és ki kell őket rekeszteni. Mindazok, akiknek az emberi mivolta nem jó, akik az igazság legcsekélyebb részét sem képesek elfogadni, akik zűrzavart és bajt okoznak, és nem játszanak pozitív szerepet az egyházban, a gonosz emberek közé sorolhatók. Aki nem képes kijönni a legtöbb emberrelrossz hatással van a többiekre, egy gonosz ember, és még inkább olyasvalaki, aki az alapvonal alá süllyedt, és akit ki kell rekeszteni. Azok a gonosz emberek és antikrisztusok talán megteszik a kötelességeket, de csak zűrzavart, bajt, pusztítást okoznak, és gonoszságot tesznek – akarhat-e Isten ilyen embereket? Vajon teszik-e a kötelességüket? (Nem teszik.) Isten szemében tetteik áttörték az alapvonalat. Képtelenek teljesíteni a kötelességeiket, és az általuk okozott kár meghaladja az általuk teljesített kötelességeket, ezért el kell távolítani őket a gyülekezetből. Vajon nem ez az az elv, amely szerint Isten házában az emberekkel bánnak? Kiközösítettek-e valaha is valakit azért, mert átmenetileg rossz állapotban volt, és negatívnak és gyengének érezte magát? Volt már olyan, akinek kellett abbahagynia a kötelessége teljesítését, mert időnként egy kicsit figyelmetlen volt, és nem jól végezte azt? Volt már olyan, akit azért távolítottak el, mert gyenge eredményeket ért el a kötelességében, vagy mert rossz gondolatokkal vagy ötletekkel állt elő? Közösítettek-e ki valaha is valakit azért, mert kicsi volt az érettségekishitű volt, és elképzelések és kétségek merültek fel benne Istennel kapcsolatban? (Nem.) Akkor mi Isten házának elve az emberek kiközösítésével kapcsolatban? Kik azok az emberek, akiket kiközösít, és akiket arra késztet, hogy hagyjanak fel kötelességeik teljesítésével? (Azok, akiknek a szolgálatuk több kárt okoz, mint hasznot, és akik folyamatosan zűrzavart és bajt okoznak.) Az ilyen típusú ember nem méltó a kötelesség teljesítésére. Ez nem azt jelenti, hogy valaki elfogult velük szemben, vagy személyes rosszindulatból korlátozza és száműzi őket; ez azt jelenti, hogy nem érnek el semmilyen eredményt a kötelességükben, és zűrzavart és bajt okoznak. Azért közösítik ki őket, mert valóban méltatlanok a kötelesség teljesítésére. Ez teljesen összhangban van az igazság alapelveivel. Azok az elvek, amelyek szerint Isten háza kezeli az embereket és az emberekkel bánik, mind tisztességesek. Isten háza nem próbálja rajtakapni az embereket a botláson, hogy elcsúsznak, nem csinál bolhából elefántot, és nem csinál nagy hűhót a semmiért. Hinnetek kell abban, hogy Isten házát az igazság uralja. Természetesen egyeseknek, akiket kiközösítettek, még mindig lehet reményük az üdvösségre, ha el tudják fogadni az igazságot, és őszintén megbánják bűneiket Isten előtt. Azok a nem hívők és gonosz emberek azonban, akik nem képesek elfogadni az igazság egy darabját sem, akikből hiányzik a lelkiismeret és az értelem, miután lelepleződtek, örökre ki lesznek vetve. Ez Isten igazsága.

90. szemelvény

Miért kéri Isten, hogy az emberek megismerjék Őt? Miért kéri, hogy az emberek megismerjék önmagukat? Mi a célja önmagunk megismerésének? Mi az elérendő eredmény? És mi a célja Isten megismerésének? Milyen hatást kell kiváltania az emberekben annak, ha megismertetik velük Istent? Olyan kérdések ezek, amelyeken már elgondolkodtatok? Isten különféle módokon készteti az embereket arra, hogy megismerjék önmagukat. Mindenféle környezeteket hozott létre az emberek számára, hogy felfedje romlottságukat, és hogy a tapasztalás által fokozatosan megismerjék önmagukat. Legyen az Isten szavainak kinyilatkoztatása vagy az Ő ítélete és fenyítése – vajon értitek-e, mi Isten végső célja e munkával? Isten végső célja azzal, hogy ily módon végzi munkáját, az, hogy mindenkinek, aki az Ő munkáját megtapasztalja, megadja a lehetőséget annak megismerésére, mi az ember. És mivel jár „annak megismerése, hogy mi az ember”? Ez azzal jár, hogy lehetővé teszi, hogy az ember megismerje saját identitását és státuszát, kötelességét és felelősségét. Azt jelenti, hogy megismerheted, mit jelent embernek lenni, és engedi, hogy megértsd, ki vagy. Ez Isten legvégső célja azzal, hogy az emberekkel megismerteti önmagukat. Akkor tehát miért akarja Isten, hogy az emberek megismerjék Őt? Ez az a különleges kegyelem, amiben Ő az emberiséget részesíti, mert az ember Isten megismerése által sok igazságot megérthet, és sok titokba betekintést nyerhet. Az emberek oly sokat nyernek azzal, ha megismerik Istent. Amikor az emberek Istent megismerik, megtanulják, hogyan élhetnek a legértelmesebb módon; így tehát Isten legnagyobb szeretete és legnagyobb áldása az, hogy arra ösztönzi az embert, hogy Isten megismerésére törekedjen. Isten pedig számos módon teszi lehetővé, hogy az emberek megismerjék Őt; ezek közül a legfontosabb az ítélet és fenyítés, az iránymutatás és az Ő szavainak ellátása. Isten természetesen a saját természetét is megismerteti az emberekkel az ítélet és fenyítés által – ami egy rövidebb út Isten megismeréséhez. Mi a végső eredménye annak, ha az emberek meglátják és megismerik Isten természetét? Az, hogy az emberek megtudják, ki Isten, mi az Ő lényege, mi az Ő identitása és státusza, mik az Ő tulajdonai, mi a lénye és mi az Ő természete. Az, hogy mindenki tisztán lássa, hogy ő maga teremtett lény, és Isten az egyedüli Teremtő, és hogy miként kell a teremtett lényeknek alávetni magukat a Teremtőnek. Ha az ember mindezt tudja, életének útja teljesen világossá válik. Amikor az emberek valóban megismerik önmagukat, akkor vajon nem képesek fokozatosan elengedni túlzó vágyaikat és különféle igazságtalan szándékaikat? (De igen.) Tehát képesek akkor elérni azt a pontot, amikor képesek a teljes elengedésre? Ez az egyéntől függ. Egy személy csak akkor képes valóban elengedni túlzó vágyait és Istennel szemben támasztott különféle követeléseit, ha – az Ő munkája révén – ismeretet szerez Istenről, valamint pontos tudás és definíció birtokába jut Isten lényegéről, identitásáról és státuszáról. Csak az ilyen személy képes – Péterhez hasonlóan – kifejezni szívből jövő kívánságát és vágyát arra, hogy Istent szíve legmélyéből szeresse, illetve Isten iránti szeretetét a gyakorlatba ültetni. Így Isten megismerése és önmagunk megismerése egyaránt nélkülözhetetlen. Azt mondod, szeretni akarod Istent. De tudhatod-e, hogyan kell Őt szeretni, ha nem érted Őt? Mely részei szerethetőek? Melyek a legkedvesebb oldalai? Ha ezt nem tudod, akkor szeretni sem tudod Őt. Nem leszel képes szeretni Őt még akkor sem, ha akarod. Még elképzeléseid is lehetnek Istenről, és akaratlanul is lázadó érzések támadhatnak benned, ami negatív hozzáállást eredményez. Vajon elnyerheti-e Isten jóváhagyását egy ilyen személy? Nem fogja elnyerni. Ha valaki nem ismeri Istent, de mégis azt mondja, hogy szereti Őt, akkor ez az úgynevezett „szeretet” csak egy üres elmélet, amelyet az emberi logika és érvelés hozott létre. Nem Isten ismeretéből fakad, és egyáltalán semmi köze Istenhez. Értitek már, miről beszélek e két kérdésben? (Igen.) Akkor miért nem voltatok képesek ezt most kimondani? Ez is azt bizonyítja, hogy a gyakorlati tapasztalatban szerzett tudásotok önmagatokról zavaros, és hogy nincs valódi ismeretetek Istenről. Tudjátok-e, mi itt a probléma? (Nem találtuk meg a gyakorlat helyes útját. Nem tudunk mindkét aspektusból, Isten és önmagunk megismerésének aspektusából egyidejűleg belépni. Mivel csak az egyik aspektusból való belépésre fókuszálunk, ez korlátozza életünk gyarapodását.) Ha pedig jelenleg ebben az állapotban vagytok, akkor milyen érettségi fokon álltok? Nem éretlenség ez? Nem álltok-e önmagatok megismerésében nagyon messze Isten követelményétől és mércéjétől? Mindenesetre még mindig nem tudjátok elengedni személyes vágyaitokat és szándékaitokat. Vajon az Istennek való alávetettségetek összhangban van-e az igazsággal? Képesek vagytok-e felismerni azt, hogy van-e Istennek státusza a szívetekben? Sokaknak még most is kételyeik vannak, hogy Isten megtestesülése ember-e vagy Isten. Két csónakban eveznek ők, mert az egyik pillanatban a földi Istenben hisznek, a másikban egy homályos égi Istenben. De vannak, akik még Isten lényegét is kétségbe vonják, és azt kérdezik: „Hogyan lehet a megtestesült Isten és az égi Isten egy és ugyanaz az Isten? Ha valóban Ő az Isten, miért nem tesz csodákat és mutat jeleket?” Ez mutatja, hogy nagyon nincsen meg bennetek a szellemi megértés. Azon az érettségi szinten vagytok, hogy még mindig nem értitek ezt, holott Isten oly sok mindent mond. Most csak azt ismeritek el, hogy Isten testet öltött, és csak a megtestesült Isten által kifejezett igazságot ismeritek el; de Isten lényegéről, identitásáról és státuszáról már alig van ismeretetek. Elmondhatjátok magatokról, hogy ez a tudás a szívetekben nullával egyenlő, nem igaz? (Igaz.) És ez egy ténnyel bizonyítható: Mielőtt az igazság olyan aspektusairól kommunikáltam, mint Isten lényege vagy Isten akarata, még azt gondoltad, mély tudással rendelkezel Istenről, és Istenben való hited szilárd és rendíthetetlen. De amikor olyan igazságokról kommunikáltam veletek, mint maga Isten, Isten természete és Isten lényege, e szavak és tartalmak erős reakciót váltottak ki szívetekben. Ez a reakció heves volt, nehezen fogadtátok el, és erősen ütközött a szívetekben elképzelt Istennel. Ez ugye tény? (Igen.) Tehát, amikor olyan dolgokat mondok, amiket korábban még nem hallottatok, először úgy érzitek, lehetetlenség őket elfogadni, mintha nem is értenétek, miről beszélek. Ez azt bizonyítja, hogy túl éretlenek vagytok, olyannyira, hogy még Isten szavait sem vagytok képesek megérteni, vagy felérni azok szintjére. Ahhoz, hogy megértsétek őket, évek tapasztalatára lesz szükségetek.

91. szemelvény

Isten Jóbról alkotott értékelését az Ószövetség rögzíti: „Nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat” (Jób 1:8). Az utolsó napokban Isten nemcsak arról a tényről tett tanúságot, hogy Péter valóban szereti Őt, hanem arról is, hogy Jób olyan ember volt, aki valóban hitt Benne, és Isten megköveteli, hogy az Ő választott népe legalább olyan hittel rendelkezzen, mint Jób, ha a végsőkig követni akarja Őt. A képzelgéseitek és az általatok megértett néhány szöveg alapján mit gondoltok, milyen ember volt Jób? Jó ember volt? (Igen.) Milyen módokon nyilvánult ez meg elsősorban? Először is, istenfélő ember volt, és soha nem cselekedett rosszat. Ez a jó ember elsődleges megnyilvánulási formája és ismertetőjegye. Ezen kívül elvszerűen viselkedett, és elvszerűen bánt a gyermekeivel és a családjával. Nem próbálta leplezni a gyermekei hibáit, imádkozott Istenhez, és Őrá bízta a gyermekeit, ami megmutatta az embereknek, hogy a gyermekeihez való hozzáállása teljesen helyes és megfelel Isten akaratának. Mit gondoltok, milyen lenne, ha gyermekként ilyen apátok lenne? Nem töltene el titeket boldogsággal? De milyenek voltak Jób barátai? Amikor Jóbot megpróbáltatások és csapások érték, hogyan bántak vele a barátai? Egyikük sem értette meg őt, sőt, elítélték: „Megsértetted Istent, és Ő megátkozott téged. Nézd meg, hová juttatott az Istenbe vetett hited! Milyen szánalmas!” Még a felesége is ezt mondta: „Még most is ragaszkodsz ahhoz, hogy feddhetetlen maradj? Átkozd meg Istent, és halj meg!” (Jób 2:9). Jób barátai és felesége így bántak vele rendkívüli szenvedéseinek idején, ami mérhetetlen bánatot és fájdalmat okozott neki. De nagyon kevés ember volt, aki megértette Jóbot – ez igaz. Jób történetét olvasva azt érezzük, hogy valójában a Jóbhoz hasonló emberek a legmegbízhatóbbak és a legtisztességesebbek, és hogy az ilyenek igazán jó emberek. Ők soha nem fognak becsapni vagy ártani neked, és mindig ragaszkodni fognak az elveikhez abban, ahogyan veled bánnak. Ha tisztességes ember vagy, akkor nem fognak elítélni téged vagy undok dolgokat mondani rólad csak azért, mert teszel egyetlen rossz dolgot, vagy mert mások rosszat mondanak rólad. Nem mennek szembe a tényekkel és nem beszélnek elvetemült módon, hogy hamisan vádoljanak meg embereket. Nem hagyják, hogy vonzalmaik vagy preferenciáik vezéreljék beszédüket. Idővel látni fogod: „Ő valóban jó ember. Mi valahányszor egy kis nehézségbe ütközünk, csak úgy félredobjuk a kötelességeinket, ő azonban soha nem hagyja el Isten nevét, bármilyen nagy megpróbáltatásokkal és szenvedésekkel nézzen szembe. Nem csoda, hogy Isten szereti az ilyen embert. Ha ilyen ember lenne mellettem, érhetne akármilyen betegség vagy csapás, ő ugyanúgy képes volna segíteni és támogatni engem, gondoskodni rólam és elviselni, ahogyan eddig. Az ilyen ember csodálatos. Még ha néha az idegeimre is menne, vagy ha nem mindig jönnénk ki egymással, akkor is sokkal jobban szeretném, ha ő lenne mellettem, mint valamelyik sátán vagy ördög!” Jellemző, hogy a sátánok és ördögök kifelé azt mondják: „Olyan nagyszerű vagy. Nagyon szeretlek és nagyon fontos vagy számomra”, ám amint bajba kerülsz, tudomást sem vesznek rólad, és akkor majd rájössz, hogy milyen a jó ember, és milyen a megbízható ember. Csak azok az igazán jó emberek, akik megbízhatóak, akik félik Istent és kerülik a rosszat, és a jó emberek nagyon értékesek. Csodálatos lenne, ha tucatnyi olyan ember állna melletted, mint Jób – de most egy sincs! Ilyenkor érezni fogod, milyen ritka a jó ember. Mindenkinek szüksége van ilyen jó emberre. Mindenki szereti az igaz és jóindulatú embereket, akik jószívűek, cselekedeteikben elvszerűek, van igazságérzetük, félik Istent és kerülik a rosszat, és akik bizalomra méltók.

Amikor megpróbáltatások és betegségek gyötörnek, amikor a szíved a legjobban szenved, milyen emberre van szükséged magad mellett? Olyasvalakire, aki hamis és mézesmázas szavakat mond? Olyasvalakire van szükséged, aki ítélkezik, elítél és kritizál téged? (Nem.) Milyen emberre van leginkább szükséged ilyenkor? Olyan emberre van szükséged, aki képes együttérezni veled a nehézségeidben és megvigasztalni, aki meghallgat, amikor a szíved fájdalmáról beszélsz, majd segít neked, hogy kilábalj a negativitásodból, gyengeségedből és szenvedésedből. Az ilyen ember segíthet neked – nem fog kinevetni, nem fog beléd rúgni, amikor magad alatt vagy, és nem fog félrenézni a nehézségeid láttán. Vagyis, ha a vigasztalására van szükséged, és amikor néha elgyengülsz, nehézségekkel vagy magánéleti problémákkal küzdesz, akkor ezeket megoszthatod vele, és ő nem fog a hátad mögött kibeszélni, kigúnyolni, nevetségessé tenni téged, és nem fogja a magánéleti dolgaidat összekuszálni. Ő képes helyesen közelíteni a nehézségeidhez, a gyengeségedhez, a negativitásodhoz és az emberi mivoltod gyenge pontjaihoz. Nem elvszerűség kérdése, hogy helyesen közelít-e valaki ezekhez a dolgokhoz? Nem egy jó ember megnyilvánulásai ezek? Az ilyen ember képes arra, hogy megértsen téged, elviseljen téged, és törődjön veled. Képes arra, hogy támogasson, gondoskodjon rólad, és segítsen neked abban, hogy kievickélj a fájdalmadból és gyengeségedből. Nagyszerű segítség ő a számodra. Az ilyen ember rendkívül értékes. Ilyen egy jó ember! Mondjuk, hogy valaki nem figyel rád, sőt gúnyolódik és nevetség tárgyává tesz, amikor látja, hogy problémád van. Szeretnél valamit bizalmasan elmondani neki, de aztán azt gondolod: „Nem mondhatom el neki. Ha elmondom, annak következményei lehetnek. Lehet, hogy a hátam mögött kibeszélné a magánügyeimet. Aztán mindenki rajtam nevetne, és ki tudja, milyen történeteket találna ki, hogy megrágalmazzon.” Mernél egy ilyen emberrel beszélni? Fogalmad sem lenne, hogy pontosan mire lenne képes. Nemhogy nem segítene vagy támogatna téged, de még a magánéleti dolgaidat is összekuszálhatná, becsaphatna és árthatna neked. Meg mernél bízni egy ilyen emberben? Ekkor rádöbbennél, hogy mennyire fontosak, értékesek és becsesek a jó emberek, és hogy nagyobb érték jó embernek lenni, mint bármilyen más embernek lenni. Még a szüleid sem biztos, hogy igazán megértik a nehézségeidet és szükségleteidet, amikor szenvedsz és fájdalmat érzel, és nem tudnának vigaszt nyújtani neked. Vannak gyerekek, akik keményen dolgoznak, és munkát vállalnak – például egyes nőknek a főnökeik kegyeit kell keresniük, vagy akár a testüket is áruba kell bocsátaniuk, hogy egy kis pénzt keressenek –, és a szüleik soha nem kérdezik meg, hogy mennyire nehéz a gyerekeiknek ez a munka, vagy hogy mennyire nehéz pénzt keresniük. Még panaszkodnak is, ha a gyerekeik nem hoznak haza sok pénzt, és másokhoz hasonlítják őket. Vajon hogyan érzik magukat ettől a gyerekeik? (Szomorúak és elkeseredettek.) A szívük összeszorul. Úgy érzik, hogy a világ egy sötét hely, ráadásul még a saját szüleik is ilyenek, és azon tűnődnek, hogyan fognak tovább élni. Ezért kell jó embernek lenned. Mindenkinek szüksége van jó emberekre. És hogyan lesznek a jó emberek? Egyszerűen lepottyannak közénk az égből? Vagy a földből nőnek ki? Létezik valamilyen állat, amelyből kifejlődnek? Netán rangos iskolák oktatásának a termékei ők? Vagy az aszketikus vallásgyakorlás termeli ki őket? Nem, e magyarázatok egyike sem igaz, mindegyik teljes képtelenség. Az ember csak úgy válhat jó emberré, ha követi Istent, gyakorolja az igazságot, és elfogadja Isten üdvösségét. A romlott emberek nem alakulnak át egy csapásra jó emberekké – az embereknek hinniük kell Istenben és el kell fogadniuk az Ő üdvösségét, törekedniük kell az igazságra, el kell nyerniük a Szentlélek munkáját és tökéletességre kell jutniuk ahhoz, hogy jó emberekké váljanak. Mindenkinek szüksége van egy jó emberre, aki barátként és bizalmasként mellette áll. Mit gondolsz, Istennek is szüksége van rájuk? (Igen.) Istennek szüksége van jó emberekre, és az embereknek is szüksége van jó emberekre. Milyen hatással lesz rád, ha megérted ezt? Meg kell, hogy legyen benned ez az elszántság és ez a vágy, hogy törekedj jó emberré válni. Ha azt mondod: „Jó embernek lenni nehéz és fárasztó, de kellő elszántsággal törekednem kell arra, hogy azzá váljak. Az embereknek égető szükségük van jó emberekre, és nekem is szükségem van jó emberekre. Ezért először magam is jó emberré válok, segítek és támogatok másokat, arra törekedve, hogy Isten minél több jó embert megnyerjen”, akkor ez helyes. Ha mindenki arra törekszik, hogy jó ember legyen, akkor lesz remény az emberiség számára. Talán azt mondod: „Az emberiség annyira romlott és gonosz. Semmit nem ér, ha csak egy maroknyi istenhívő jó ember van. Úgyis zsarnokoskodni fognak felettük, mert túl sok a gonosz ember.” Ez butaság. Te hiszel Istenben, hogy elérd az üdvösséget. Ha jó és igaz emberré válsz, Isten megáld téged. Nem számít, mennyire gonoszak és romlottak az emberek, Istennek megvannak s módszerei arra, hogy foglalkozzon velük. Az embereknek nem kell emiatt aggódniuk. Te csak összpontosíts az igazságra való törekvésre és Isten üdvösségének elérésére. Ez felel meg az Ő akaratának. Végül csak nyolc ember menekült meg a bárkával, amit Noé épített. Mindazokat pedig, akik nem hittek Isten szavaiban, és nem a helyes úton jártak, végül elpusztította Isten özönvize. Ez közismert tény. Miért nem vagy képes hát felismerni Isten mindenhatóságát? Miért nem vagy képes felismerni, hogy Isten igaz Isten? Amikor Isten befejezi munkáját, nem számít, hány ember éri el az üdvösséget, ennek a korszaknak véget kell érnie. A hatalmas katasztrófáknak alá kell szállniuk, és Isten meg fogja oldani mindezeket a problémákat. Törekedj az igazságra, és válj igaz emberré a saját érdekedben – ez hasznodra válik, és hasznára válik másoknak is. Egyesek azt mondják: „A jók nem azt kapják, amit megérdemelnek”, de ez nem igaz. Azok, akik az igazságra törekednek, végül helyet kapnak a mennyek országában, és nem számít, mennyire jól boldogulnak a gonoszok a földön, végül mindannyian elpusztulnak és levettetnek a pokolba. Tehát a jók és a gonoszok egyaránt elnyerik méltó jutalmukat, nem igaz? Mit is mond erről a Biblia? „Velem van az én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint” (Jelenések 22:12).

Azok a dolgok, amelyeket Jób tett, és amelyek Jób könyvében szerepelnek, valójában nagyon kis helyet foglalnak el, nagyon egyszerűek, és nincs belőlük túl sok. De képesnek kell lenned arra, hogy nyomokat keress Jób cselekedeteiben, és megtaláld Jób alapelveit és gyakorlati útját ahhoz, hogy jó ember legyen. Először is, mi volt Jób elve a gyermekeivel és a hozzá legközelebb állókkal való bánásmódot illetően? Az, hogy ne a szeretetére hagyatkozzon, hanem ragaszkodjon az elveihez. Nem akart bűnbe esni Isten ellen a történtek miatt. Ez volt az első ismérve annak, hogy félte Istent és kerülte a rosszat – ez azzal kezdődött, ahogyan a saját családtagjaival bánt. Másodszor, ahogyan a vagyonához viszonyult. Jób tudta, hogy vagyona pusztán világi javakból áll, ám azok Istentől származnak, azokat Isten adta neki, és azokkal Isten áldotta meg őt. Az embereknek ezeket a dolgokat gondosan és jól kellene kezelniük és vigyázniuk kellene rájuk. Jól vigyázni rájuk nem azt jelenti, hogy mohón birtokoljuk vagy élvezzük őket, és nem azt jelenti, hogy ezekért a dolgokért élünk. Azt jelenti, hogy hálát adunk Istennek értük, meglátjuk bennük Isten kezének vezényléseit és az Ő szuverenitását, és megismerjük Istent ezeken a dolgokon keresztül. Ha az emberek ismerik Istent, akkor képesek engedelmeskedni az Ő szuverenitásának, és ez valóban a legfontosabb feltétele annak, hogy jó ember legyen valaki. Ha a másokkal való foglalkozás során képes vagy az elveidhez ragaszkodni, de Istennek képtelen vagy engedelmeskedni, akkor vajon jó ember vagy? Nem, nem vagy az. Továbbá Isten szuverenitásához és elrendeléseihez való viszonyulásában Jób képes volt alávetni magát Isten minden szuverenitásának és elrendelésének. Isten elrendelései közé tartozik, amikor Ő megfoszt valamitől, és a megpróbáltatások, amelyeket Ő szab ki ránk. Van olyan, hogy Isten megfoszt valamitől, néha pedig próbára tesz. Miből állnak az Általa kiszabott megpróbáltatások? Néha megbetegít téged, vagy kedvezőtlen állapotokat idéz elő a családodban, vagy nehézségekkel szembesít, hogy megmetsszen és foglalkozzon veled, és hogy a kötelességed teljesítése során fenyítsen, fegyelmezzen, megítéljen és megfenyítsen téged. Ezek mind Isten elrendelései – és hogyan kellene viszonyulnod ezekhez? Ha nem tudod alávetni magad e ezeknek, és állandóan menekülni akarsz előlük, akkor nem tapasztalod meg Isten munkáját. Ezenkívül az embereknek hűségesnek kell lenniük abban, ahogyan a kötelességeikhez viszonyulnak. Bizonyítaniuk kell hűségüket. Mit is jelent itt a hűség? Mindannak felajánlását, amire valaki képes és amivel rendelkezik. Ez a hűség! Ez a mércéje annak, hogy jó ember legyél. Ha most akár csak egy olyan ember lenne köztetek, mint Jób – nem kell több, csak egy –, akkor egy oszlop lenne közöttetek. Ha bármi történne veletek, ő mindig példaképként szolgálna nektek. Csak követnetek kellene, amit ő tesz, és idővel megváltoznátok. Folyamatosan fejlődnétek, a gondolataitoktól a cselekedeteitekig, az igazság keresésétől annak gyakorlásáig. Állapototok egyenesen felfelé emelkedne, pozitív irányba mozdulna, lehetővé téve számotokra, hogy az Istenbe vetett hit helyes útjára lépjetek. Miután néhány éven át így megtapasztalnátok Isten munkáját, ti is képesek lennétek Jóbhoz hasonlóan félni Istent, és kerülni a rosszat, és tökéletes emberré válnátok.

93. szemelvény

Cselekvés közben mire támaszkodnak azok, akik nem értik az igazságot? Az emberi módszerekre támaszkodnak, az emberi intellektusra, és egy kis emberi találékonyságra. Az emberek arrogánssá válnak, ha ügyeiket ezek segítségével elintézik és lezárják. Úgy érzik, elértek valamit, és henceghetnek, megmutathatják, mennyivel többek másoknál. Ezt úgy hívják, az értelem hiánya. Valójában azt sem tudják, hogy amit tettek, tulajdonképpen összhangban van-e Isten akaratával vagy sem. Nem értik, nincsen rálátásuk. Így az ilyen emberek, amikor történik velük valami, hajlamosak a szőrszálhasogatásra. Amikor hibáznak kötelességeik teljesítésében, és foglalkoznak velük, külső okokra hivatkoznak, ezt vagy azt okolva érte. Okolják a kedvezőtlen körülményeket, és magukat, amiért nem gondolták végig a dolgokat akkor, amikor kellett volna. Csak külső okokat keresnek; nem ismerik el, hogy nem értik az igazságot vagy hogy nem fogták fel az igazságalapelveket. Szívük negatív és tele van Isten félreértésével, és úgy hiszik, Isten leleplezte őket. De tényleg erről van szó? Kötelességeik teljesítése közben felfedik romlott beállítottságukat. Alapelvek nélkül cselekszenek, elszakadva az igazságtól. Mennyire szánalmasak. Az ilyen emberek engedelmesség nélkül teljesítik kötelességeiket; nem mondható el róluk, hogy van bennük hűség vagy áhítat; az istenfélelem vagy a rossz kerülése pedig még ennyire sem jön náluk szóba. Folyton csak az emberi módszerekre hagyatkoznak, cselekvésük és erőfeszítésük kívülről jön, de végül így sem értik meg az igazságot. Változik-e ezeknek az embereknek az életfelfogása? Normális-e a viszonyuk Istennel? Mutat-e fejlődést Isten iránti engedelmességük és félelmük? (Nem.) Nincs javulás az életükben. Nem változik a romlott beállítottságuk. Csak egyre agyafúrtabbakká és álnokabbá válnak, egyre csalárdabb módszereket használnak, és még arrogánsabbakká válnak. Függetlenül attól, mivel szembesítik őket, még mindig a Sátán filozófiája szerint élnek, folyamatosan összegezve tapasztalataikat és a levont tanulságokat, lejegyezve, hogy hol buktak el és hol hibáztak, és hogy milyen tanulságokat kell levonniuk ahhoz, hogy elkerüljék az újabb és újabb kudarcokat. Mindig így összegzik tapasztalataikat és a tanulságokat, és közben egyáltalán nem keresik az igazságot. Lerázhatja-e bárki saját romlott beállítottságát magáról, amíg a Sátán filozófiája szerint él? Ha pedig nem képes levetni romlott beállítottságát, elérheti-e az üdvösséget? E kérdések megértésének hiánya veszélyes, és nem ad lehetőséget arra, hogy az Istenben való hit helyes útjára lépjen. Szert tehet-e az igazságra, ha oly sok évig ennyire zavaros fejjel hitt Istenben? Lehet-e még valaha normálisabb lelkiismerete és értelme? Megélheti-e normális emberi mivoltját? (Nem.) A tapasztalatok és tanulságok efféle összegzése és a viselkedés megváltoztatása csökkentheti ugyan a hibákat, de vajon az igazság gyakorlásának minősül-e? (Nem.) Beléphet-e az ilyen ember az igazságvalóságba? (Nem.) Van-e helye Istennek az ilyen ember szívében? (Nincs.) Azok, akik tetteikben nincsenek tekintettel az igazságra vagy Istenre, nem hívők, akik képtelenek elérni Isten üdvösségét! Felismeritek az ilyen embereket?

Amikor valaki tesz valamit, függetlenül attól, hogy a kötelességét végzi-e vagy személyes ügyeit intézi, figyelj arra, hogy mire összpontosít. Ha az életre vonatkozó filozófiákra fókuszál, az azt mutatja, hogy nem szereti az igazságot, illetve törekszik rá. Ha valaki – bármi is történjék meg vele – az igazságra törekszik, és ha elmélkedéseiben mindig az igazság felé fordulva így gondolkodik: „Vajon összhangban van-e Isten akaratával, ha ezt teszem? Mik Isten követelményei? Vajon, ha ezt teszem, vétkezem-e Isten ellen? Meg fogja-e ez sérteni Isten természetét? Nem bántja-e Istent? Nem lesz-e utálatos Isten számára? Van-e értelme annak, amit teszek? Vajon ez zavarja vagy akadályozza az egyház munkáját? Nem sérti-e Isten házának érdekeit? Nem hoz-e szégyent Isten nevére? Ez az igazság gyakorlásának minősül-e? Nem gonosz cselekedet-e, amit teszek? Vajon mit gondol e cselekedetről Isten?” Ha tehát mindig elgondolkodik ezeken a kérdéseken, az minek a jele? (Ez annak a jele, hogy keresi az igazságot és törekszik rá.) Így igaz. Ez annak a jele, hogy keresi az igazságot, és Isten ott van a szívében. Azok, akinek nincs Isten a szívében, hogyan viselik a velük történteket? (Értelmük és tehetségük alapján cselekszenek, aminek semmi köze Istenhez, tetteik pedig különösen összekeverednek saját szándékaikkal.) Nemcsak összekeverik azokat saját szándékaikkal, hanem amikor a saját szándékaik szerint cselekednek, egyáltalán nem végeznek önvizsgálatot és nem gondolkodnak el magukon. Nem engednek, és makacsul ragaszkodnak saját módszereikhez. Úgy cselekednek, ahogy éppen nekik tetszik, nem imádkoznak Istenhez és nem keresik az igazságot. Semmi közük Istenhez. Hát nem könnyű az ilyen embereknek rosszat cselekedni és megsérteni Isten természetét? Nem hihetetlenül veszélyes ez? Milyen jellemvonásokat mutatnak a mindennapokban azok, akik nem törekszenek az igazságra sem viselkedésük, sem az általuk felfedett beállítottságuk tekintetében? (Meggondolatlanul és féktelenül cselekszenek, lenéznek másokat, különösen arrogánsak és kicsapongók, és egyoldalúan hoznak döntéseket.) Leginkább effélékről van szó: Arrogánsak, önteltek, meggondolatlanok, nemtörődömök, kicsapongók és féktelenek; megfontolás nélkül cselekednek, tetszésük szerint, mindig vadul és gazul. Ha senki sem metszi meg őket és senki nem foglalkozik velük, vicsorognak. Ha szembesülnek azzal, hogy valaki megmetszi őket vagy foglalkozik velük, negatívak, ellenségesek, dacosak és lázadók, és démoni természetük teljesen feltárulkozik. Amikor ezek az emberek, akik nem törekszenek az igazságra, nem tesznek vagy nem mondanak semmit, hétköznapi embernek tűnnek. De amint tesznek valamit, kibukik barbár és szörnyen romlott természetük. Hogyan írják le Isten szavai az ilyen embereket? („Ami bennetek megmutatkozik, az nem a szüleiktől elkóborolt gyermekek csintalansága, hanem a gazdájuk ostorának hatósugarán kívülre került állatokból előtörő bestialitás” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mi a te megértésed Istenről?).) A beállítottság, amit az ilyen emberek tanúsítanak, förtelmesnek mondható, és nincs meg benne a normális emberi mivolt. Vajon képesek vagytok-e felismerni az ilyen embereket a tömegben? (Egy kicsit.) Azok, akik az igazságot keresik és azok, akik nem keresik azt, teljesen különböznek egymástól viselkedésükben, és abban, amit felfednek. Az igazságot nem keresők egyértelmű megnyilvánulása, hogy hiányzik belőlük az értelem, a lelkiismeret, valamint az, hogy cselekedeteikben nincsenek tekintettel az igazságalapelvekre. Felelőtlenül és meggondolatlanul cselekednek, és szélsőségesen vakmerők. Akik nem törekszenek az igazságra, szánalmasak és gyűlöletesek. Bolondot csinálnak magukból, nincsenek hasznára másoknak. Ha másoknak nincsenek hasznára, vajon Isten nem borzad-e tőlük? (De igen.) Vajon ők maguk egyáltalán tudatában vannak ennek? (Nem.) Miért mondom róluk, hogy szánalmasak? Azért, mert észre sem veszik, hogy ilyenek. Az emberi hasonlatosságnak még a látszata sincs meg bennük, mégis azt gondolják, hogy rendben vannak, és még mindig van merszük hirtelen vakmerőséggel cselekedni. Hát nem szánalmas? Amikor az embereket megkülönböztetjük, a legfontosabb, hogy felismerjük, gyakorolják-e az igazságot, keresik-e az igazságot, és elfogadják-e az igazságot vagy sem. Így tudjátok pontosan megkülönböztetni őket, és tisztán látni az emberek összes fajtáját.

Ti azok vagytok, akik az igazságra törekszenek? (Korábban nem törekedtünk rá, de most már igyekszünk.) Az elmúlt néhány évben, amikor nem törekedtetek az igazságra, ti is a fent említettek szerint viselkedtetek? (Igen.) Amikor így viselkedtetek, nem éreztetek fájdalmat szívetekben amiatt, hogy ilyen állapotban éltek? (Igen, szenvedtünk, de ezt nem ismertük fel.) Annyira sajnálatos, ha ezt valaki nem veszi észre! Igen szánalmas és szomorú, ha valaki nem érti az igazságot, és nincs igazságvalósága. Annyira szánalmas, amikor valaki ezekhez az igazságokhoz ragaszkodik, gyakran hallgatja a prédikációkat, de nem tanul belőle semmit, és még mindig a Sátán fogságában él, értelem nélkül cselekszik és beszél, emberi mivoltjától nyilvánvalóan megfosztva. Ezért az igazságra való törekvés a legfontosabb! Ezt most már, ugye, ti is felismeritek? (Igen, felismerjük.) Jó, hogy ezt felismeritek. Az az aggasztó, amikor az emberek érdektelenek, lassú felfogásúak, és képtelenek ezt felismerni. Ha valaki nem törekedik az igazságra, és erről nem is tud, az nem olyan nagy probléma. Az a leginkább aggasztó, amikor valaki felismeri ezt, de mégsem törekedik az igazságra, és egyáltalán nem tanúsít megbánást. Ez egy szándékos vétek. Azok, akik tudatosan vétkeznek és teljes mértékben elutasítják az igazság elfogadását, azok a szívükben hajthatatlanok, rosszindulatúak, és elegük van az igazságból. Lehet-e istenfélő, aki hajthatatlan? Ha nem féli Istent, vajon képes-e elérni az összeférhetőséget Istennel? (Nem.) Milyen magatartást tanúsítanak Isten iránt azok, akiknek a szíve megkeményedett? Ellenállnak, engedetlenek és megátalkodottak, és egyáltalán nem ismerik el, hogy Isten az igazság. Nem fogadják el az igazságot, és a végsőkig szembeszegülnek Istennel! Milyen vég vár az ilyen emberre? (Isten megbünteti és elpusztítja őket.) Isten nem menti meg ezeket az embereket. Vajon a Bibliában említett 250 vezető hajthatatlan és lázadó ember volt? Mi lett velük a végén? (Elnyelte őket a föld.) Ez a végeredmény. Nem számít, hogy mennyi ideig hisz valaki Istenben; ha nem ismeri az igazságra való törekvés fontosságát, és ha nem érti annak gyűlöletességét és következményeit, ha valakinek elege van az igazságból, akkor milyen vég jut neki osztályrészül? Bizonyosan ki lesz rekesztve. Az új hívők ostobák és tudatlanok; még nem tudják, hogyan kell megfelelő feladatokat végezni, vagy a helyes úton járni. Ebből a szempontból szánni való az ember. Ha már több éve hiszel Istenben, és tenni tudod kötelességedet, de mégsem követed az igazságot, akkor csak puszta szolgálatot végzel. Ha hűségesen teszed a kötelességed, készségesen végzed a szolgálatot, nem cselekedsz gonoszul, és nem okozol megszakítást vagy zavart, úgy Isten nem fog elítélni, még akkor sem, ha nem törekedtél az igazságra, mivel hűen tudod végezi a kötelességedet De ha valaki az igazság egy részét megérti, és felismeri az igazságra való törekvés fontosságát, de mégsem törekszik az igazságra, akkor az üdvösség nem lesz könnyen elérhető számára. A legjobb esetben is megmaradhat odaadó szolgálattevőknek. Ami azokat illeti, akik nem hajlandók szolgálatot végezni, akik a hatalomért és a nyereségért versengenek, és megzavarják az egyház életét és munkáját – az ő sorsuk megpecsételődött. Őket már elérte a katasztrófa, és a halált várják. Készüljenek fel arra, ami jön!

94. szemelvény

Vannak olyan emberek, akik most kezdtek el hinni Istenben, és gyakran negatívak és gyengék. Ennek az az oka, hogy nem értik az igazságot, az érettségük csekély, és nem értik meg az Istenbe vetett hittel kapcsolatos különféle igazságokat. Ezért azt hiszik magukról, hogy gyenge képességűek, nem tudnak lépést tartani, sok nehézséggel küzdenek, ami negativitást szül, és végül még a törülközőt is bedobják. Úgy döntenek, hogy feladják, abbahagyják az igazságra való törekvést. Kivetik saját magukat. Azt gondolják: „Akárhogy is legyen, Isten nem fog megdicsérni a Belé vetett hitemért. Isten nem is kedvel engem. És nincs is nagyon időm összejövetelekre járni. A családi életem nehéz, és pénzt kell keresnem,” és így tovább. Ezek lesznek az okai, hogy nem tudnak elmenni az összejövetelekre. Ha gyorsan nem jössz rá, mi történik, akkor valószínűleg úgy fogod kezelni őket, mint akik nem szeretik az igazságot, és akik nem igazán hisznek Istenben, vagy pedig úgy kezeled őket, mint akik a testi kényelemre áhítoznak, a világ dolgaira törekednek és képtelenek azokat elengedni, és emiatt magukra hagyod őket. Megfelel ez az alapelvnek? Ezek az okok valóban tükrözik a természetlényegüket? Valójában nehézségeik és bonyodalmaik miatt válnak negatívvá. Ha meg tudod oldani ezeket a problémákat, nem lesznek olyan negatívak, és képesek lesznek követni Istent. Amikor gyengék és negatívak, szükségük van az emberek támogatására. Ha segítesz nekik, talpra tudnak állni. De ha figyelmen kívül hagyod őket, akkor könnyen feladják a negativitás miatt. Ez attól függ, hogy az egyház munkáját végző emberekben van-e szeretet, és hogy viselik-e ezt a terhet. Az, hogy egyesek nem jönnek gyakran összejövetelekre, nem jelenti azt, hogy nem hisznek igazán Istenben, ez nem egyenlő az igazság iránti ellenszenvvel, nem jelenti azt, hogy a testi kényelemre áhítoznak, és nem képesek félretenni a családjukat és a munkájukat, nem kell őket túlzottan érzelmes vagy pénzszerető embernek vélni. Csak hát ezekben a kérdésekben más az emberek érettsége és törekvése. Egyesek szeretik az igazságot, és képesek törekedni az igazságra; készek szenvedni azért, hogy feladják ezeket a dolgokat. Vannak, akiknek kevés a hitük, és amikor tényleges nehézségekkel szembesülnek, tehetetlenek, és nem tudják legyőzni azokat. Ha senki sem segíti vagy támogatja őket, bedobják a törülközőt, és lemondanak önmagukról. Ilyenkor szükségük van az emberek támogatására, gondoskodására és segítségére. Kivéve persze, ha nem hívők, nem szeretik az igazságot és rossz emberek, mert ebben az esetben figyelmen kívül lehet őket hagyni. Ha valaki valóban hisz Istenben, és néhány valódi nehézség miatt nem jár gyakran összejövetelekre, akkor nem szabad magára hagyni, hanem szeretetteljes segítséget és támogatást kell nyújtani neki. Ha jó ember, képes a megértésre, és jó képességű, akkor még jobban megérdemli a segítséget és a támogatást.

95. szemelvény

A kötelességed teljesítése közben nem elég keményen dolgozni, szívből kell csinálnod. Teljes erőfeszítést csak akkor tudsz kifejteni, ha teljes szívedből csinálod. Ha a szíved nem adtad bele, akkor nem teljes erőfeszítéssel dolgoztál. Ha csak teljes erőbedobással dolgozol, de nem teljes szívvel, akkor csak keményen dolgozol anélkül, hogy teljes szívedből végeznéd a dolgod. A kötelesség teljesítésének ez a módja nem elfogadható Isten számára. A kötelességed teljesítése során mindig mindent meg kell tenned, hogy teljes szíveddel, erőddel és lelkeddel eleget tegyél Istennek. Ha csak félerővel dolgozol, a fennmaradó erődet nem fejted ki azt gondolva: „Nem akarok elfáradni; ki fog gondoskodni rólam, ha kimerülök?” Ez helyes hozzáállás? (Nem.) Veszteség ér vajon, ha ilyen gondolkodásmód vezérel kötelességed teljesítése során? (Igen.) Milyen veszteség ér? (Isten gyűlölni fog, és fokozatosan elveszítem a Szentlélek munkáját.) A Szentlélek munkájának elvesztése veszteséget jelent. Ha az emberek éveken át hisznek Istenben a Szentlélek munkája nélkül, akkora lesz a veszteségük, hogy semmit sem nyernek. Mintha csak hiába hittek volna. Sokan vannak, akik nem törekednek az igazságra, és néhány hitben eltöltött év után kivetik őket. Vagyis hiába erőlködsz a kötelességed teljesítése közben, ha nem szívből teszed, akkor nem fogod tudni elnyerni az igazságot. Ez veszteség? Felfogjátok, hogy ez veszteség? Ha igazán érted az igazságot, akkor láthatod, hogy ez a veszteség túl nagy. Azok közül, akik öt-tíz éve hisznek Istenben, néhányan elnyerték az igazságvalóságot, míg mások még mindig szavakat és doktrínákat hirdetnek. Ez nagy különbség? (Igen.) Hogyan érik ezt el azok, akik elnyerték az igazságvalóságot? Tapasztalatból és gyakorlatból fakad. Ezt Isten adja? (Igen.) Mi történik azokkal, akik nem nyerték el az igazságvalóságot, és még mindig szavakat és doktrínákat hirdetnek? Sok éven át hisznek Istenben, mégsem nyerik el az igazságot, mert nem törekednek az igazságra, és kötelességük teljesítése során csak erejüket használják, de szívüket nem. Áldás vagy átok Istenben hinni, és nem nyerni el az igazságot? (Átok.) Miért átok? Érted ezt? Az a tény, hogy nem nyerted el az igazságot, nagy baj vagy kis baj? (Ez egy nagy baj.) Mihez kapcsolódik ez a nagy baj? Van valami köze az üdvösséghez? (Igen.) Mit jelent az, amikor egész nap szavakat és doktrínákat hirdetsz? Megkérdőjelezi és megnehezíti a megmenekülést. Egyesek tíz éve hisznek Istenben és még mindig szavakat és doktrínákat hirdetnek. Mások húsz éve hisznek Istenben, és még nem léptek be az igazságvalóságába, és még nem tudják, mit jelent az igazságvalóság. Veszélyben vannak ezek az emberek? Nem világos, hogy meg lehet-e őket menteni vagy sem? (Nem bizony.) Mondjátok csak, azok közül, akik ugyanannyi éven át hittek, melyik embertípusnak van nagyobb esélye és reménye az üdvösségre? Azoknak, akik szavakat és doktrínákat hirdetnek, vagy azoknak, akik rendelkeznek az igazságvalósággal? (Akik rendelkeznek az igazságvalósággal.) Ez egyértelmű. Ti melyik fajta emberek szeretnétek lenni? (Olyanok, akik rendelkeznek az igazságvalósággal.) Hogyan rendelkezhet valaki az igazságvalósággal? (Ha Isten szava szerint gyakorol.) (Ha valaki teljes szívével, erejével és lelkével teljesíti kötelességét Isten követelményei szerint, és fáradtságot nem kímélve eleget tesz Neki.) Így van. Ha azt teszitek, amit Isten kér tőletek, akkor elnyeritek az igazságot. Ez mivel függ össze? Ez az ember sorsával és rendeltetésével függ össze. Vannak, akik ostobák és önelégültek, és sem tudják, mennyit veszítettek, vagy milyen kárt szenvedtek. Ott ülnek, a szájukat jártatva szavakat és doktrínákat hirdetnek, és még mindig nem tudják, hogy a veszély árnyékában vannak! Mi lesz azok végső sorsa, akiket nem lehet megmenteni? Először is, Isten kiveti őket, és azon túl, mi lesz a végső sorsuk? (Kárhozat és pusztulás.) Ez a sorsuk és a rendeltetési helyük. Ha az emberek hisznek Istenben és így végzik, vajon ez az eredeti szándékuk az Istenbe vetett hittel? (Nem.) Senki sem akarja így végezni. Ha nem akarod így végezni, akkor ne kövesd ezt az utat. Kövesd az igazságra törekvés útját, hisz csak akkor tudsz részesülni az üdvösségben.

Ha az emberek nem részesülnek a munkában az utolsó napokban, akkor számukra mindennek vége, és nem kapnak új lehetőséget. Ez nem olyan, mint a Kegyelem Korában, amikor az ember, ha nem részesült benne, mindegy milyen országban született, akkor is várhatott arra, hogy az utolsó napokban részesül Isten munkájában. Isten munkájának a vége az utolsó napokban az Ő irányítási tervének a vége, és mit jelent a vég? Azt jelenti, hogy Ő fogja meghatározni minden egyes ember végét, és minden dolognak és az emberiségnek a vége közel van. Isten munkája elérte ezt a szakaszt, és ha az emberek szívében nincs meg ez a vízió, ha mindig zavarodottak, és kötelességüket hanyagul és felületesen teljesítik, ha nem veszik komolyan az igazságra való törekvést, és úgy gondolják, amíg hisznek, addig üdvözülnek, akkor elszalasztják az üdvösség utolsó esélyét. Egy nap, amikor a nagy katasztrófák ideje eljön, és a munka teljesen el lesz végezve, Isten nem fog többé öntözni és igazságot szolgáltatni az emberek számára. Tudjátok milyen természettel fog Isten akkor majd az emberiség felé fordulni? Haragja nagy lesz, és igazságos természete feltárul az egész emberiség előtt, oly módon, amilyenre korábban még nem volt példa. Ez lesz az utolsó nagy katasztrófa az emberiség számára. Ez az az időszak, amikor Isten az emberek megmentésén dolgozik. Türelmes, toleráns és várakozó volt. Mire várt? Várt az Ő eleve elrendelt népére, választott népére, arra, hogy azok, akiket meg akar menteni, eléje jöjjenek, elfogadják az Ő ítéletét és fenyítését, valamint az Ő üdvösségét. Amikor ezek az emberek teljessé válnak, Isten nagy munkája befejeződik, és Isten többé nem fog az emberiség megmentésén munkálkodni. Ez nem Nóé ideje, nem is Szodoma elpusztításának vagy a világ teremtésének ideje. Ez inkább a világ végének ideje. Vannak, akik még mindig álmodoznak, nem tudják, milyen szakaszba érkezett az isteni üdvösség munkája. Hiába részesültek Isten megjelenésében és munkájában, mégsem sietnek, zavartak maradnak, és nem veszik komolyan. Ha a munka ezen szakasza véget ért, az ember vége az lesz, ami, és ez nem is fog változni. Az ember ostoba, és még mindig azt hiszi: „Semmi gond, Isten majd ad nekünk egy másik esélyt!” Az esély Isten munkájának időszakában adott. Hogyan lehetne még egy esély, ha ennek a korszaknak vége? Nem csak egy álom ez?

Előző: Arra vonatkozó szavak, hogy miként határozza meg Isten az emberek kimenetelét

Fontos-e Isten az életedben? Ha azt mondod „IGEN”, szeretnéd-e megismerni Isten szavait, hogy közel kerülj Hozzá?

Beállítások

  • Szöveg
  • Témák

Egyszínű háttér

Témák

Betűtípusok

Betűméret

Sorköz

Sorköz

Oldalszélesség

Tartalom

Keresés

  • Keresés ebben a szövegben
  • Keresés ebben a könyvben

Lépjen kapcsolatba velünk Messengeren