284. Isten megteremtette az embereket, a földre helyezte őket, és azóta is Ő vezeti őket. Azután megmentette őket, és Ő Maga szolgált az emberiség vétekáldozatául. A végén még meg kell hódítania az emberiséget, teljesen meg kell mentenie az embereket, és vissza kell állítania őket eredeti hasonlatosságukba. Ez az a munka, amivel Ő a kezdetektől fogva foglalkozik – az emberiség eredeti képmására és hasonlatosságára való visszaállítása. Isten meg fogja alapítani az Ő királyságát és vissza fogja állítani az emberek eredeti hasonlatosságát, ami azt jelenti, hogy Isten vissza fogja állítani a hatalmát a földön és az egész teremtés fölött. Az emberiség elvesztette istenfélő szívét, valamint az Isten teremtményeit megillető funkcióját, miután a Sátán megrontotta, és ezáltal Istennek engedetlen ellenséggé vált. Az emberiség ezután a Sátán hatalma alatt élt és a Sátán parancsait követte; így Istennek nem volt módja arra, hogy a teremtményei között munkálkodjon, és egyre kevésbé tudta elnyerni félő tiszteletüket. Az embereket Isten teremtette, és Istent kellene imádniuk, de valójában hátat fordítottak Neki, és helyette a Sátánt imádták. A Sátán lett a bálvány a szívükben. Így Isten elvesztette a szívükben az Ő tekintélyét, ami azt jelenti, hogy elvesztette az emberiség megteremtése mögötti értelmet. Ezért ahhoz, hogy helyreállítsa az emberiség Általa való teremtése mögötti értelmet, vissza kell állítania az eredeti hasonlatosságukat, és meg kell szabadítania az emberiséget a romlott beállítottságaiktól. Ahhoz, hogy visszaszerezze az embereket a Sátántól, meg kell mentenie őket a bűntől. Csak így tudja fokozatosan helyreállítani Isten eredeti hasonlatosságukat és működésüket, és végül helyreállítani az Ő királyságát. Az engedetlenség fiainak végső elpusztítására is sor kerül, hogy az emberek jobban imádhassák Istent és jobban élhessenek a földön. Mivel Isten teremtette az embereket, ráveszi őket, hogy imádják Őt; mivel vissza akarja állítani az emberiség eredeti funkcióját, ezért teljesen és minden torzítás nélkül állítja vissza azt. Az Ő hatalmának helyreállítása azt jelenti, hogy eléri, hogy az emberek imádják Őt és alávessék magukat Neki; ez azt jelenti, hogy Isten az embereket Önmaga miatt tartja életben, ellenségeit pedig pusztulás tárgyává teszi az Ő hatalma következtében. Ez azt jelenti, hogy Isten eléri, hogy minden, ami Róla szól, fennmaradjon az emberek között, bárki ellenállása nélkül. Az a királyság, amelyet Isten fel akar állítani, az Ő saját királysága. Az emberiség, amelyet Ő akar, az, amely imádni fogja Őt, amely teljesen aláveti magát Neki, és kinyilvánítja az Ő dicsőségét. Ha Isten nem menti meg a romlott emberiséget, akkor az emberiség Általa való megteremtése mögött álló értelem elvész; nem lesz többé tekintélye az emberek között, és az Ő királysága többé nem lesz képes létezni a földön. Ha Isten nem pusztítja el az Iránta engedetlen ellenségeket, akkor képtelen lesz elnyerni teljes dicsőségét, sem az Ő királyságát nem tudja megalapítani a földön. Ezek lesznek munkája befejezésének és az Ő nagy művének jelei: teljesen elpusztítani az emberiség közül azokat, akik engedetlenek Vele szemben, és megnyugvásba vinni azokat, akiket teljessé tett. Amikor az emberek visszanyerik eredeti hasonlatosságukat, és amikor képesek lesznek teljesíteni az őket illető kötelességeket, megmaradnak a megfelelő helyükön, és alávetik magukat Isten minden intézkedésének, akkor majd Isten elnyeri a földön az Őt imádó emberek egy csoportját, és egy olyan királyságot is létrehoz a földön, amely Őt imádja. Örök győzelmet fog aratni a földön, és mindazok, akik Ellene vannak, mindörökre elpusztulnak. Ez majd visszaállítja az Ő emberiség megteremtését illető eredeti szándékát; visszaállítja az Ő minden dolog megteremtését illető szándékát, és visszaállítja az Ő hatalmát is a földön, minden dolog között és az Ő ellenségei között. Ezek lesznek az Ő teljes győzelmének szimbólumai. Ettől kezdve az emberiség nyugalomra tér, és egy olyan életet kezd, amely a helyes úton halad. Isten is örök megnyugvásra tér az emberiséggel együtt, és megkezdi az örök életet, amelyben Ő és az emberek is osztoznak. A földön lévő mocsok és engedetlenség majd eltűnik, és minden jajgatás elhal, és minden, ami Istennel szemben áll ezen a világon, megszűnik létezni. Csak Isten és azok az emberek maradnak meg, akiknek Ő hozta el az üdvösséget; csak az Ő teremtése marad meg.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten és ember együtt tér majd nyugalomra)

285. Az egész irányítási tervem, a hatezer éves irányítási terv három szakaszból, vagyis három korszakból áll: a Törvény Kora a kezdetben; a Kegyelem Kora (amely egyben a Megváltás kora is); és a Királyság Kora az utolsó időkben. A munkám tartalma ebben a három korszakban az egyes korszakok természetétől függően változik, de ez a munka mindegyik szakaszban összhangban van az ember szükségleteivel – pontosabban, a Sátán cselvetéseitől függően alakul, amiket az ellene vívott háborúmban alkalmaz. Munkám célja a Sátán legyőzése, bölcsességem és mindenhatóságom nyilvánvalóvá tétele, a Sátán valamennyi trükkjének leleplezése, és ezzel a teljes emberi faj megmentése, amely a Sátán hatalma alatt él. Munkám célja, hogy megnyilvánuljon bölcsességem és mindenhatóságom, és feltáruljon a Sátán elviselhetetlen alantassága. Sőt, munkám célja még ennél is több: hogy lehetővé tegyem, hogy a teremtett lények különbséget tudjanak tenni jó és gonosz között; hogy tisztában legyenek azzal, hogy Én vagyok mindenek Uralkodója; hogy világosan lássák, hogy a Sátán, az elfajzott, a gonosz, az emberiség ellensége; és hogy lehetővé tegyem számukra, hogy teljes bizonyossággal tudják megkülönböztetni a jót és a gonoszt, az igazságot és a hamisságot, a szentséget és a tisztátalanságot, valamint a nagyszerűt és az alantast. Így a tudatlan emberiség képes lesz tanúskodni Mellettem, hogy nem Én rontom meg az emberiséget, hogy csakis Én – a Teremtő – menthetem meg az emberiséget, és csakis Én adhatom meg az embereknek azokat a dolgokat, amelyekben örömüket lelhetik; és meg fogják tudni, hogy Én vagyok a mindenség Uralkodója, a Sátán pedig csak egy az Általam teremtett lények közül, aki később Ellenem fordult. Hatezer éves irányítási tervem három szakaszból áll. Így dolgozom, hogy elérjem azt a hatást, amely által a teremtett lények tanúbizonyságot tudnak tenni Rólam, és képesek megérteni akaratomat, és megtudni, hogy Én vagyok az igazság.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Megváltás Korának munkája mögötti valós történet)

286. Isten 6000 éves irányítási munkája három szakaszra oszlik: a Törvény Korára, a Kegyelem Korára és a Királyság Korára. A munka mindhárom szakasza az emberiség üdvösségét szolgálja, vagyis a Sátán által súlyosan megrontott emberiség üdvösségét. Ugyanakkor azt a célt is szolgálják, hogy Isten harcot vívjon a Sátánnal. Így, ahogy az üdvösség munkája három szakaszra oszlik, úgy a Sátánnal való harc is három szakaszra oszlik, és Isten munkájának e két aspektusa egyszerre zajlik. A Sátánnal vívott harc valójában az emberiség üdvösségéért folyik, és mivel az emberiség üdvösségének munkáját nem lehet egyetlen szakaszban sikeresen elvégezni, a Sátánnal vívott harc is szakaszokra és időszakokra oszlik, és a háborút az ember szükségleteinek és a Sátán által okozott rontás mértékének megfelelően vívják a Sátán ellen. Talán képzeletében az ember azt hiszi, hogy ebben a csatában Isten majd fegyvert fog a Sátán ellen, ugyanúgy, ahogyan két hadsereg harcolna egymással. Az ember értelme csupán ezt képes elképzelni; ez egy rendkívül homályos és irreális elképzelés, az ember mégis ezt hiszi. És mivel itt azt mondom, hogy az ember üdvösségének eszköze a Sátánnal folytatott harc, az ember azt képzeli, hogy a harc így zajlik. Az ember üdvösségének munkája három szakaszból áll, ami azt jelenti, hogy a Sátánnal vívott harc három szakaszra oszlik, hogy a Sátán egyszer s mindenkorra legyőzessen. A Sátán elleni harc teljes munkájának belső igazsága azonban az, hogy hatásait a munka több lépésén keresztül éri el: kegyelmet ad az embernek, az ember vétekáldozatává válik, megbocsátja az ember bűneit, meghódítja az embert, és tökéletessé teszi az embert. Ami azt illeti, a Sátánnal való csata nem a Sátán elleni fegyveres harc, hanem az ember üdvössége, az ember életének megmunkálása és az ember beállítottságának megváltoztatása, hogy tanúságot tehessen Isten mellett. Így győzetik le a Sátán. A Sátán az ember romlott beállítottságának megváltoztatásával győzetik le. Amikor a Sátán vereséget szenvedett, vagyis amikor az ember teljesen megszabadult, akkor a megalázott Sátánt teljesen gúzsba kötik, és így az ember teljesen megszabadul. Az ember üdvösségének lényege tehát a Sátán elleni háború, és ez a háború elsősorban az ember üdvösségében tükröződik. Az utolsó napok szakasza, amelyben az embert meg kell hódítani, a Sátánnal vívott harc utolsó szakasza, és egyben az ember teljes kiszabadításának munkája a Sátán hatalmából. Az ember meghódításának belső jelentése a Sátán megtestesülésének – a Sátán által megrontott embernek – a Teremtőhöz való visszatérése a meghódítását követően, ami által elhagyja a Sátánt, és teljes mértékben visszatér Istenhez. Ily módon az ember teljesen megszabadul. Így a hódítás munkája az utolsó munka a Sátán elleni harcban, és az utolsó szakasz Isten irányításában a Sátán legyőzése érdekében. E munka nélkül az ember teljes üdvössége végső soron lehetetlen lenne, a Sátán teljes legyőzése szintén lehetetlen lenne, és az emberiség soha nem lenne képes belépni csodálatos rendeltetési helyére, vagy megszabadulni a Sátán befolyásától. Következésképpen az ember üdvösségének munkája nem fejeződhet be a Sátánnal vívott harc befejezése előtt, mert Isten irányítási munkájának lényege az emberiség üdvösségét szolgálja. A legkorábbi időkben az emberiség Isten kezében volt, de a Sátán kísértéssel és rontással gúzsba kötötte az embert, és ő a gonosz kezébe került. Így a Sátán lett a tárgy, akit le kell győzni Isten irányítási munkájában. Mivel a Sátán birtokba vette az embert, és mivel az ember az a tőke, amelyet Isten minden irányítás végrehajtására használ, ha az embert meg kell szabadítani, akkor vissza kell ragadni a Sátán kezéből, ami azt jelenti, hogy az embert vissza kell venni, miután a Sátán fogva tartotta. A Sátánt tehát az ember régi beállítottságának megváltoztatásával kell legyőzni, olyan változtatásokkal, amelyek helyreállítják az ember eredeti józan eszét. Ily módon a fogságba esett ember visszaszerezhető a Sátán kezéből. Ha az ember kiszabadul a Sátán befolyása és rabsága alól, akkor a Sátán megszégyenül, az ember pedig visszakerül, és a Sátán legyőzetik. És mivel az ember kiszabadult a Sátán sötét befolyása alól, az ember lesz ennek az egész csatának a hadizsákmánya, a Sátán pedig a megbüntetendő tárgy lesz, amint a csata véget ér, ami után az emberiség üdvösségének teljes munkája befejeződik.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az ember normális életének helyreállítása és eljuttatása csodálatos rendeltetési helyére)

287. Isten a Kezdet és a Vég; Ő Maga az, aki mozgásba lendíti a munkáját, és így Neki Magának kell lennie annak, aki lezárja az előző kort. Ez a bizonyítéka annak, hogy Ő legyőzte a Sátánt és meghódította a világot. Minden alkalommal, amikor Ő Maga munkálkodik az emberek között, az egy új csata kezdete. Az új munka megkezdése nélkül természetesen nem létezne a régi befejezése sem. És ha a régi nincs befejezve, az azt bizonyítja, hogy a Sátánnal folytatott harc még nem ért véget. Csak akkor tud az ember teljesen kiszabadulni a Sátán hatalma alól, és új életet és új kezdetet nyerni, ha Maga Isten jön el, és végez új munkát az emberek között. Ellenkező esetben az ember örökké a régi korban fog élni, és örökké a Sátán régi befolyása alatt fog élni. Minden Isten által vezetett korban az ember egy része felszabadítottá válik, és így az ember Isten munkájával együtt halad előre az új kor felé. Isten győzelme győzelmet jelent mindazok számára, akik követik Őt. Ha a teremtett emberi lények faját bíznák meg a kor lezárásával, akkor akár az ember, akár a Sátán szemszögéből nézve, ez nem lenne más, mint az Istennel való szembenállás vagy árulás, nem pedig az Istennek való engedelmesség, és az ember munkája a Sátán eszközévé válna. Csak ha az ember engedelmeskedik és követi Istent egy olyan korban, amelyet maga Isten vezet be, akkor lehet a Sátánt teljes mértékben meggyőzni, mert ez egy teremtett lény kötelessége. Ezért azt mondom, hogy nektek csak követnetek és engedelmeskednetek kell, és semmi más elvárás nincs felétek. Ezt jelenti az, hogy mindenki tartsa magát a kötelességéhez, és mindenki végezze a saját feladatát. Isten végzi a saját munkáját, nincs szüksége arra, hogy az ember végezze azt helyette, és Ő sem vesz részt a teremtett lények munkájában. Az ember a saját kötelességét teljesíti, és nem vesz részt Isten munkájában. Csak ez az engedelmesség, és a Sátán legyőzésének bizonyítéka. Miután Maga Isten befejezte az új kor bevezetését, többé már nem jön le, hogy Ő Maga munkálkodjon az emberiség körében. Az ember csak ekkor lép be hivatalosan az új korba, hogy elvégezze kötelességét és teremtett lényként teljesítse a küldetését. Ezek azok az elvek, amelyek szerint Isten munkálkodik, és amelyeket senki sem léphet át. Csak az ilyen módon való munkálkodás józan és ésszerű. Isten munkáját Magának Istennek kell elvégeznie. Ő az, aki beindítja a munkáját, és Ő az, aki befejezi a munkáját. Ő az, aki megtervezi a munkát, és Ő az, aki irányítja azt, és még inkább Ő az, aki a munkát beteljesíti. Ahogy a Biblia mondja: „Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég.” Mindent, ami az Ő irányításával kapcsolatos munkához tartozik, azt Maga Isten végzi. Ő a hatezer éves irányítási terv Uralkodója; senki sem végezheti az Ő munkáját helyette, és senki sem tudja az Ő munkáját befejezni, mert Ő az, aki mindent a kezében tart. Miután megteremtette a világot, Ő fogja vezetni az egész világot, hogy az Ő világosságában éljen, és Ő fogja lezárni az egész kort is, beteljesítve ezzel az egész tervét!

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (1.))

288. Isten egész irányítási tervének munkáját személyesen Maga Isten végzi. Az első szakaszt – a világ teremtését – személyesen Maga Isten végezte, és ha nem így lett volna, akkor senki sem lett volna képes megteremteni az emberiséget; a második szakasz az egész emberiség megváltása volt, és ezt is személyesen Maga Isten végezte; a harmadik szakasz pedig magától értetődik: még nagyobb szükség van arra, hogy Isten minden munkájának befejezését Maga Isten végezze el. Az egész emberiség megváltásának, meghódításának, megnyerésének és tökéletesítésének munkáját személyesen Maga Isten végzi el. Ha nem Ő személyesen végezné ezt a munkát, akkor az Ő kilétét nem képviselhetné az ember, és az Ő munkáját sem végezhetné az ember. Ahhoz, hogy legyőzze a Sátánt, hogy megnyerje az emberiséget, és hogy normális életet adjon az embereknek a földön, Ő személyesen vezeti az embereket, és személyesen dolgozik az emberek között; egész irányítási terve és egész munkája érdekében személyesen kell elvégeznie ezt a munkát. Ha az ember csak azt hiszi, hogy Isten azért jött, hogy az ember megláthassa Őt, hogy boldoggá tegye az embert, akkor az ilyen hiedelmeknek nincs értéke, nincs jelentősége. Az ember felfogása túlságosan felületes! Isten csak úgy tudja ezt a munkát alaposan és maradéktalanul elvégezni, ha Ő maga végzi el. Az ember képtelen ezt Isten nevében megtenni. Mivel nem rendelkezik Isten identitásával vagy lényegével, képtelen Isten munkáját elvégezni, és még ha végezné is az ember ezt a munkát, annak nem lenne semmi hatása. Isten először a megváltás érdekében öltött testet, hogy az egész emberiséget megváltsa a bűntől, hogy képessé tegye az embert a megtisztulásra, és bűnei megbocsáttassanak. A hódítás munkáját is személyesen végzi Isten az emberek között. Ha ebben a szakaszban Isten csak jövendölne, akkor találhatnának egy prófétát vagy egy tehetséges embert a helyére; ha csak prófécia hangozna el, akkor ember léphetne Isten helyébe. Mégis, ha az ember megpróbálná személyesen elvégezni Magának Istennek a munkáját, és megpróbálná az ember életét megmunkálni, lehetetlen lenne számára, hogy ezt a munkát elvégezze. Ezt személyesen Magának Istennek kell elvégeznie: Istennek személyesen testet kell öltenie ahhoz, hogy ezt a munkát elvégezze. Az Ige Korában, ha csak próféciák hangzottak volna el, akkor Ézsaiás vagy Illés próféta végezhette volna ezt a munkát, és nem lett volna szükség arra, hogy Maga Isten személyesen végezze el. Mivel az ebben a szakaszban végzett munka nem pusztán prófécia kimondása, és mivel nagyobb jelentőséggel bír, hogy a szavak munkáját az ember meghódítására és a Sátán legyőzésére használják, ezt a munkát nem végezheti el ember, hanem személyesen Magának Istennek kell elvégeznie. A Törvény Korában Jahve elvégezte munkája egy részét, majd a prófétákon keresztül szólt néhány szót és munkálkodott valamennyit. Ez azért volt így, mert az ember helyettesíthette Jahvét a munkájában, és a látnokok megjósolhattak dolgokat és értelmezhettek néhány álmot az Ő nevében. A kezdetben végzett munka nem az ember beállítottságának közvetlen megváltoztatására irányult, és nem volt összefüggésben az ember bűnével, az embernek csak a törvényt kellett betartania. Jahve tehát nem öltött testet és nem fedte fel magát az embernek, hanem közvetlenül Mózeshez és másokhoz szólt, beszédre késztette őket, és arra, hogy munkálkodjanak az Ő nevében, és közvetlenül az emberiség körében munkálkodjanak. Isten munkájának első szakasza az ember vezetése volt. Ez volt a Sátán elleni harc kezdete, de ez a harc hivatalosan még nem kezdődött el. A Sátán elleni hivatalos háború Isten első megtestesülésével kezdődött, és egészen napjainkig tart. E háború első csatája akkor volt, amikor a megtestesült Istent a keresztre szegezték. A megtestesült Isten keresztre feszítése legyőzte a Sátánt, és ez volt a háború első sikeres szakasza. Amikor a megtestesült Isten elkezdte közvetlenül megmunkálni az ember életét, ez volt az ember visszaszerzésének hivatalos kezdete, és mivel ez az ember régi beállítottságának megváltoztatására irányuló munka volt, ez a Sátánnal való küzdelem munkája volt. A Jahve által kezdetben végzett munkafázis csupán az ember földi életének vezetése volt. Ez volt Isten munkájának kezdete, és bár ez még nem járt együtt semmilyen csatával vagy nagyobb munkával, megalapozta az eljövendő csata munkáját. Később, a Kegyelem Korában a munka második szakasza az ember régi beállítottságának megváltoztatását foglalta magában, ami azt jelenti, hogy Maga Isten alakította az ember életét. Ezt személyesen Istennek kellett elvégeznie: ehhez szükség volt arra, hogy Isten személyesen testet öltsön. Ha nem lett volna testté, senki más nem helyettesíthette volna Őt a munkának ebben a szakaszában, mert ez a Sátán elleni közvetlen harc munkáját képviselte. Ha az ember végezte volna ezt a munkát Isten nevében, ha az ember állt volna a Sátán elé, a Sátán nem hódolt volna be, és lehetetlen lett volna legyőzni. A megtestesült Istennek kellett eljönnie, hogy legyőzze, mivel a megtestesült Isten lényege még mindig Isten, még mindig Ő az ember élete, és még mindig Ő a Teremtő; bármi történjék is, az Ő identitása és lényege nem fog megváltozni. Így hát testet öltött, és elvégezte a munkát, hogy előidézze a Sátán teljes behódolását. Ha az utolsó napok munkájának szakaszában az embernek kellene végeznie ezt a munkát, és közvetlenül vele mondatnák ki a szavakat, képtelen lenne kimondani őket, és ha prófécia hangzana el, akkor ez a prófécia képtelen lenne meghódítani az embert. Azzal, hogy Isten testet ölt, eljön, hogy legyőzze a Sátánt, és előidézze teljes behódolását. Amikor teljesen legyőzi a Sátánt, teljesen meghódítja az embert, és teljesen megnyeri az embert, akkor a munka ezen szakasza befejeződik, és sikerrel jár. Az Isten által végzett irányításban az ember nem léphet Isten helyébe. Különösen a kor vezetésének munkája és az új munka elindítása szorul még nagyobb mértékben arra, hogy azt személyesen Maga Isten végezze el. Ember is adhat kinyilatkoztatást az embernek, és elláthatja próféciákkal, de ha olyan munkáról van szó, amelyet személyesen Istennek kell elvégeznie – Maga Isten és a Sátán közötti harc munkája –, akkor ezt a munkát ember nem végezheti el. A munka első szakaszában, amikor még nem volt harc a Sátánnal, Jahve személyesen vezette Izráel népét a próféták által mondott próféciák segítségével. Ezt követően a munka második szakasza a Sátánnal folytatott harc volt, és Maga Isten személyesen testté lett és testet öltött, hogy elvégezze ezt a munkát. Bármi, ami magában foglalja a Sátán elleni harcot, Isten megtestesülését is magában foglalja, ami azt jelenti, hogy ezt a harcot nem lehet ember által megvívni. Ha az embernek kellene megvívnia a csatát, képtelen lenne legyőzni a Sátánt. Hogyan lenne ereje harcolni ellene, miközben még mindig a hatalma alatt áll? Az ember középen áll: ha a Sátán felé hajolsz, akkor a Sátánhoz tartozol, ha azonban Istennek teszel eleget, akkor Istenhez tartozol. Ha az ember megpróbálna Isten helyébe lépni ebben a harcban, vajon képes lenne rá? Ha igen, nem pusztult volna el már régen? Vajon nem került volna már régen az alvilágba? Az ember tehát képtelen helyettesíteni Istent az Ő munkájában, vagyis az ember nem rendelkezik Isten lényegével, és ha harcot vívnál a Sátánnal, képtelen lennél legyőzni azt. Az ember csak bizonyos munkát tud elvégezni; meg tud nyerni néhány embert, de nem tud Isten helyébe lépni Isten munkájában. Hogy tudna az ember harcolni a Sátánnal? A Sátán foglyul ejtene téged, mielőtt egyáltalán belekezdenél. Isten csak akkor nyerheti meg az embert, és az ember csak akkor szabadulhat ki a Sátán kötelékeiből, ha Maga Isten vívja meg a harcot a Sátánnal, és az ember ennek alapján követi és engedelmeskedik Istennek. Amit az ember a saját bölcsességével és képességeivel elérhet, az túlságosan korlátozott; képtelen arra, hogy az embert teljessé tegye, hogy vezesse, sőt, hogy legyőzze a Sátánt. Az ember intelligenciája és bölcsessége képtelen meghiúsítani a Sátán terveit, hogyan tudna hát harcolni ellene?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az ember normális életének helyreállítása és eljuttatása csodálatos rendeltetési helyére)

289. Ahogy különféle korszakok jöttek és mentek, a hatezer év folyamán végzett teljes munka fokozatosan változott. A váltások ezen a munkán belül a világ általános helyzetén és az emberiség egészének fejlődési irányvonalain alapultak; az irányítás munkája csak fokozatosan változott ennek megfelelően. Nem volt az egész eltervezve a teremtés kezdetétől. A világ teremtése előtt vagy nem sokkal utána Jahve még nem tervezte meg a munka első szakaszát, a törvényét; a munka második szakaszát, a kegyelemét; sem a munka harmadik szakaszát, a hódításét, amelyet majd Móáb egyes ivadékaival kezd, aztán pedig ezen keresztül meghódítja az egész világegyetemet. A világ megteremtése után Ő sohasem mondta ki e szavakat, sőt Móáb után sem; valójában Lót előtt soha nem ejtette ki őket. Isten minden munkája spontán módon megy végbe. Pontosan így fejlődött az Ő teljes hatezer éves irányítási munkája; egyáltalán nem írta meg ezt a tervet a világ teremtése előtt, „Az emberiség fejlődésének összesített folyamatábrája” címmel vagy hasonló formában. Isten a munkájában közvetlenül fejezi ki Önmagát; nem erőlteti az agyát azzal, hogy tervet készítsen. Természetesen volt jó néhány próféta, aki rengeteg próféciát mondott, ennek ellenére mégsem jelenthető ki, hogy Isten munkáját mindig is precíz tervezés jellemezte; ezek a próféciák Isten akkori munkájának megfelelően készültek. Mindaz a munka, amelyet Ő végez, a legaktuálisabb munka. Az egyes korok fejlődésének megfelelően viszi véghez, és arra alapozza, hogy a dolgok hogyan változnak. Az Ő számára a munkavégzés ahhoz hasonló, ahogy a gyógyszert a betegséghez igazítják; mialatt munkáját végzi, figyel, és megfigyeléseinek fényében folytatja munkáját. Isten az Ő munkájának minden szakaszában képes kifejezni hatalmas bölcsességét és rátermettségét; az egyes korok munkája szerint nyilvánítja ki túláradó bölcsességét és hatalmát, és lehetővé teszi, hogy mindazok az emberek, akiket az adott korban visszatérít Magához, meglássák az Ő teljes természetét. Az emberek szükségleteiről az egyes korokban elvégzendő munkának megfelelően gondoskodik, azt a munkát végezve, amelyet éppen végeznie kell. Aszerint látja el az embereket azzal, amire szükségük van, hogy milyen fokig rontotta meg őket a Sátán. [...] Istennek az emberiség körében végzett munkája egyáltalán nem volt előkészítve a világ teremtésekor; hanem a dolgok fejlődése tette lehetővé Isten számára, hogy lépésről lépésre, egy valóságosabb és gyakorlatiasabb módon végezze munkáját az emberiség között. Például Jahve Isten nem azért teremtette a kígyót, hogy megkísértse az asszonyt; ez nem volt az Ő konkrét terve, sem olyasmi, amit Ő szándékosan eleve elrendelt volna. Mondhatni, ez egy váratlan fordulat volt. Így hát emiatt történt, hogy Jahve kiűzte Ádámot és Évát az Éden kertjéből, és megfogadta, hogy soha többé nem teremt embert. Az emberek azonban csak ezen az alapon fedezik fel Isten bölcsességét. Pontosan úgy van, ahogy korábban mondtam: „Bölcsességemet a Sátán cselszövéseire építve gyakorolom.” Bármennyire is megromlik az emberiség, és bárhogy is kísérti őket a kígyó, Jahvénak még mindig megvan a bölcsessége; így amióta megteremtette a világot, mindig új munkával foglalatoskodik, és e munka egy lépése sem ismétlődött meg soha. A Sátán folyton újabb és újabb cselszövésekbe fogott, az emberiséget folyamatosan megrontotta, Jahve Isten pedig szüntelenül végezte bölcs munkáját. Soha nem vallott kudarcot, és soha nem szűnt meg munkálkodni, amióta csak megteremtette a világot. Miután az embereket megrontotta a Sátán, Ő tovább munkálkodott közöttük, hogy legyőzze őt: az ellenséget, aki a romlottságuk forrása volt. Ez a csata a kezdetektől fogva tombol, és a világ végéig folytatódik. Mindezen munka végzése közben Jahve Isten nemcsak azt engedte meg, hogy a Sátán által megrontott emberek részesüljenek az Ő nagyszerű üdvösségében, de azt is, hogy meglássák az Ő bölcsességét, mindenhatóságát és tekintélyét. Ráadásul a végén azt is lehetővé teszi majd számukra, hogy meglássák az Ő igazságos természetét – amely a gonoszokat megbünteti, a jókat pedig megjutalmazza. Ő a mai napig vívja csatáját a Sátánnal, és sohasem szenvedett vereséget. Azért van ez így, mert Ő bölcs Isten, és bölcsességét a Sátán cselszövései alapján gyakorolja. Ezért Isten nemcsak a mennyben vet alá mindent az Ő hatalmának, hanem a földön is mindent lábának zsámolya alatt tart, nem utolsósorban pedig eléri, hogy a gonoszokat, akik támadják és zaklatják az emberiséget, utolérje az Ő fenyítése. Mindezen munkának az eredményei az Ő bölcsességének köszönhetően valósulnak meg. Ő sohasem nyilvánította ki bölcsességét az emberiség létezése előtt, mivel nem voltak ellenségei sem a mennyben, sem a földön, sem sehol az egész világegyetemben, és nem voltak sötét erők, amelyek a természetben bármit megtámadtak volna. Miután az arkangyal elárulta Őt, Ő megteremtette az emberiséget a földön, és az emberiség miatt kezdte meg hivatalosan évezredes háborúját a Sátánnal, az arkangyallal – egy háborút, amely minden egymást követő szakaszában egyre hevesebben dúl. Az Ő mindenhatósága és bölcsessége ezen szakaszok mindegyikében jelen van. Csak akkor lett tanúja minden a mennyben és a földön Isten bölcsességének, mindenhatóságának, különösen pedig Isten valóságos voltának. Ő mindmáig ugyanezen a valóságos módon végzi munkáját; ráadásul, miközben munkáját végzi, kinyilvánítja bölcsességét és mindenhatóságát is. Megengedi nektek, hogy meglássátok munkája minden szakaszának belső igazságát, hogy meglássátok, pontosan hogyan lehet megmagyarázni Isten mindenhatóságát, továbbá, hogy meglássátok Isten valóságosságának döntő magyarázatát.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Tudnod kell, hogyan fejlődött az egész emberiség a mai napig)

290. A Szentlélek munkája mindig spontán módon történik; Ő bármikor képes megtervezni munkáját, és végrehajtani is bármikor képes. Miért mondom mindig, hogy a Szentlélek munkája életszerű, mindig új, sohasem régi, és mindig olyan friss, amilyen csak lehet? Az Ő munkája még nem volt tervben a világ teremtésekor; egyáltalán nem így történt! A munka minden egyes lépése a maga idejére éri el a megfelelő hatást, és a lépések nem szakítják félbe egymást. Azok a tervek, amelyekre esetleg gondolsz, sokszor egyszerűen nyomába sem érnek a Szentlélek legutóbbi munkájának. Az Ő munkája nem olyan egyszerű, mint az ember gondolja, de nem is olyan bonyolult, mint az ember képzeli – abból áll, hogy az embereket bárhol és bármikor az aktuális szükségleteiknek megfelelően látja el. Senki nincs jobban tisztában az emberek lényegével, mint Ő, és pontosan ezért van az, hogy semmi nem felel meg olyan jól az emberek valós szükségleteinek, mint az Ő munkája. Ezért az ember szemszögéből úgy látszik, mintha Ő több ezer évvel előre megtervezte volna munkáját. Ahogy Ő most köztetek munkálkodik, miközben figyeli, hogy milyen állapotban vagytok, mindvégig munkálkodva és beszélve, mindig pontosan tudja, mit mondjon, amikor az egyes állapottípusokkal találkozik, és éppen azokat a szavakat mondja ki, amelyekre az embereknek szükségük van. Vegyük az Ő munkájának első lépését: a fenyítés idejét. Ezután Isten annak alapján bonyolította le munkáját, ami az emberekben megnyilvánult: lázadó természetük alapján, a belőlük felszínre került pozitív állapotok, valamint a negatív állapotok alapján, illetve a legalacsonyabb küszöb alapján, ameddig az emberek bukhattak, amikor ezek a negatív állapotok elértek egy bizonyos pontra; és ezeket a dolgokat ragadta meg, hogy sokkal jobb eredményt érjen el munkájában. Vagyis Ő annak alapján végzi fenntartó munkáját az emberek között, hogy akkor éppen milyen a pillanatnyi állapotuk; munkájának minden egyes lépését az emberek aktuális állapota szerint hajtja végre. Az egész teremtés az Ő kezében van; hogyne ismerné hát őket? Isten az elvégzendő munka következő lépését bárhol és bármikor az emberek állapotának megfelelően hajtja végre. Ez a munka egyáltalán nem volt évezredekkel előre megtervezve; ez emberi elképzelés! Ő úgy munkálkodik, hogy közben megfigyeli munkájának hatásait, így munkája folyamatosan mélyül és fejlődik; minden egyes alkalommal akkor valósítja meg munkájának következő lépését, miután megfigyelte munkája eredményeit. Sok mindent felhasznál, hogy fokozatosan valósítsa meg az átmenetet, és új munkáját az idők folyamán láthatóvá tegye az emberek számára. Ez a munkamódszer képes gondoskodni az emberek szükségleteiről, mivel Isten túlságosan is jól ismeri az embereket. Így hajtja végre munkáját a mennyből. Hasonlóképpen a megtestesült Isten is ugyanígy munkálkodik, az adott körülményeknek megfelelően tesz intézkedéseket és munkálkodik az emberek között. Munkájának egy részletét sem rendezte el a világ teremtése előtt, és nem is tervezte meg előre aprólékosan. Kétezer évvel a világ teremtése után Jahve látta, hogy az emberiség olyannyira megromlott, hogy Ézsaiás próféta szája által megjövendölte: a Törvény Korának végeztével Jahve a Kegyelem Korában hajtja majd végre az emberiség megváltásának munkáját. Ez Jahve terve volt, természetesen, de ez a terv is azoknak a körülményeknek megfelelően készült, amelyeket Ő abban az időben megfigyelt; bizonyosan nem gondolt erre azonnal, mihelyt megteremtette Ádámot. Ézsaiás pusztán kimondott egy próféciát, Jahve azonban nem végezte el ennek a munkának az előzetes előkészületeit a Törvény Korában; hanem a Kegyelem Korának kezdetén indította útjára, amikor a hírnök megjelent József álmában, hogy megvilágosítsa őt az üzenettel, mely szerint Isten testté lesz, és csak ekkor kezdődött meg az Ő megtestesülésének munkája. Isten nem készült fel az Ő megtestesülésének munkájára azonnal, mihelyt megteremtette a világot, ahogy az emberek képzelik; csak annak alapján hozott döntést erről, hogy milyen fokra jutott el az emberiség fejlődése, és hogy hogy állt az Ő háborúja a Sátán ellen.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Tudnod kell, hogyan fejlődött az egész emberiség a mai napig)

291. Isten teljes irányítása három szakaszra oszlik, és minden szakaszban ahhoz illő elvárások vannak az emberrel szemben. Továbbá, ahogy a korok múlnak és fejlődnek, Isten követelményei az egész emberiségtől egyre magasabbak lesznek. Így Isten irányításának e munkája lépésről lépésre tetőfokára hág, amíg az ember meg nem pillantja az „Ige testben való megjelenének” tényét, és ily módon az emberrel szemben támasztott követelmények még magasabbak lesznek, ahogy az ember tanúságtételével kapcsolatos elvárások is. Minél inkább képes az ember igazán együttműködni Istennel, Isten annál inkább dicsőséget nyer. Az ember együttműködése az a bizonyságtétel, amelyet tennie kell, a bizonyságtétel pedig, amit tesz, az ember gyakorlata. Ezért az, hogy Isten munkája elérheti-e a kívánt hatást vagy sem, és az, hogy létezhet-e igaz tanúbizonyság, elválaszthatatlanul összefüggenek az ember együttműködésvel és bizonyságtételével. Amikor a munka véget ér, vagyis amikor Isten teljes irányítása a végéhez ért, az embertől megkövetelik majd, hogy magasabb szintű bizonyságot tegyen, amikor pedig Isten munkája véget ér, az ember gyakorlata és belépése elérik csúcspontjukat. A múltban az embertől azt követelték, hogy tegyen eleget a törvénynek és a parancsolatoknak, és elvárták tőle, hogy türelmes és alázatos legyen. Ma az elvárás az embertől az, hogy Isten valamennyi rendelkezésének engedelmeskedjen, Isten iránt egy mindenek felett való szeretettel bírjon, és végső soron még a megpróbáltatások közepette is szeresse Istent. Ez a három szakasz olyan követelményeket jelent, amelyeket Isten lépésről lépésre támaszt az emberrel szemben az Ő teljes irányítása során. Isten munkájának mindegyik szakasza mélyebbre hatol az előzőnél, és az emberrel szembeni követelmények minden szakaszban mélyrehatóbbak az előzőnél, és ily módon Isten teljes irányítása fokozatosan alakot ölt. Pontosan azért, mert az emberrel szemben támasztott követelmények egyre magasabbak, az ember beállítottsága egyre közelebb kerül az Isten által megkövetelt normákhoz, és csak ekkor kezd az egész emberiség fokozatosan eltávozni a Sátán befolyásától egészen addig, míg végül – amikor Isten munkája teljesen véget ér – a teljes emberiség megszabadul majd a Sátán befolyásától. Amikor ez az idő elérkezik, Isten munkája már a végéhez ért, és az ember együttműködése Istennel annak érdekében, hogy változások menjenek végbe a beállítottságában, nem lesz többé, és az emberiség teljessége Isten fényében fog élni, és onnantól kezdve nem lesz lázadó mivolt és szembenállás Istennel. Isten sem fog követelni semmit az embertől, és egy harmónikusabb együttműködés jön létre ember és Isten között, olyan, amely az ember és Isten közös élete lesz, az az élet, amely Isten irányításának teljes befejeződése után következik, és azután, hogy Isten teljességgel kiszabadította az embert a Sátán markai közül. Azok, akik nem tudják közelről követni Isten lépteit, képtelenek egy ilyen élet elérésére. Ők majd leereszkedtek a sötétségbe, ahol sírni fognak és fogaikat csikorgatják; olyan emberek ők, akik hisznek Istenben, de nem követik Őt, akik hisznek Istenben, de nem engedelmeskednek valamennyi munkájának. Mivel az ember hisz Istenben, közelről követnie kell Isten lépteit, lépésről lépésre; azok közé kell tartoznia, akik „követik a Bárányt, ahova csak megy”. Csak ezek azok az emberek, akik az igaz utat keresik, csak ők azok, akik ismerik a Szentlélek munkáját. Azok az emberek, akik szolgaian követik a betűket és doktrínákat azok, akik kiűzettek a Szentlélek munkája által. Minden egyes időszakban Isten új munkába kezd, és minden időszakban lesz egy új kezdet az emberek között. Ha az ember csak azokhoz az igazságokhoz ragaszkodik, hogy „Jahve az Isten”, illetve „Jézus a Krisztus”, melyek csak a saját korukra vonatkozó igazságok, akkor az ember sosem fog lépést tartani a Szentlélek munkájával, és mindörökre képtelen lesz elnyerni a Szentlélek munkáját.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkája és az ember gyakorlata)

292. Maga Isten jön, hogy elindítsa a kort, és maga Isten jön, hogy véget vessen a kornak. Az ember képtelen elvégezni a kor elkezdésének és a kor befejezésének munkáját. Ha Jézus nem vetett véget Jahve munkájának, miután eljött, akkor ez azt bizonyítaná, hogy Ő csupán egy ember volt, és képtelen arra, hogy Istent képviselje. Éppen az, mert Jézus eljött és befejezte Jahve munkáját, folytatta Jahve munkáját, sőt, a saját munkáját, egy új munkát végzett, bizonyítja azt, hogy ez egy új kor volt, és hogy Jézus Maga Isten volt. Ők két, egymástól határozottan különböző szakaszát végezték a munkának. Az egyik szakasz a templomban zajlott, a másik pedig a templomon kívül folyt. Az egyik szakasz az ember életének törvény szerinti vezetése volt, a másik pedig a vétekáldozat felajánlása. A munkának ez a két szakasza markánsan különbözött; ez választja el az új kort a régitől, és teljesen helyes azt mondani, hogy ez két különböző kor. Más volt a munkájuk helyszíne, más volt a munkájuk tartalma és más volt a munkájuk célja. Mint ilyenek, két korra oszthatók: az Új- és az Ószövetségre, vagyis az új és a régi korra. Amikor Jézus eljött, nem ment be a templomba, ami azt bizonyítja, hogy Jahve kora véget ért. Azért nem lépett a templomba, mert Jahvénak a templomon belüli munkája már befejeződött, és nem kellett újra elvégezni, az újbóli elvégzése egyet jelentene annak megismétlésével. Csak úgy volt képes Isten munkáját a csúcsra juttatni, hogy elhagyta a templomot, új munkába kezdett és új ösvényt indított el a templomon kívül. Ha nem ment volna ki a templomból, hogy munkáját végezze, akkor Isten munkája a templom alapjain stagnált volna, és soha nem lett volna semmilyen új változás. Ezért amikor Jézus eljött, nem ment be a templomba, és nem a templomban végezte a munkáját. A munkáját a templomon kívül végezte, és a tanítványok vezetésével szabadon fogott neki a munkájának. Az, hogy Isten elhagyta a templomot, hogy a munkáját végezze, azt jelentette, hogy Istennek új terve volt. Munkájának a templomon kívül kellett folynia, és új munkának kellett lennie, amely a megvalósítás módját tekintve kötetlen volt. Amint Jézus megérkezett, véget vetett Jahve Ószövetség korában végzett munkájának. Bár két különböző néven nevezték őket, ugyanaz volt a Lélek, aki végrehajtotta a munka mindkét szakaszát, és az elvégzett munka folyamatos volt. Mivel más volt a név, és a munka tartalma is más volt, a kor is más volt. Amikor Jahve eljött, az volt Jahve kora, és amikor Jézus jött el, az volt Jézus kora. És így minden egyes eljövetelkor Istent egy néven nevezik, egy kort képvisel, és egy új ösvényt indít el; és minden egyes új ösvényen új nevet vesz fel, ami azt mutatja, hogy Isten mindig új és soha nem régi, és hogy munkája soha nem szűnik meg előrefelé haladni. A történelem mindig előre halad, és Isten munkája is mindig előre halad. Ahhoz, hogy az Ő hatezer éves irányítási terve elérje a végét, folyamatosan előrefelé kell haladnia. Mindennap új munkát kell végeznie, minden évben új munkát kell végeznie; új ösvényeket kell indítania, új korszakokat kell indítania, új és nagyobb munkát kell kezdenie, és ezek mellett új neveket és új munkát kell hoznia. Isten Lelke pillanatról pillanatra új munkát végez, soha nem ragaszkodik a régi utakhoz vagy szabályokhoz. A munkája sem állt meg soha, hanem minden egyes múló pillanatban megvalósul. [...] Jahve munkájától Jézus munkájáig és Jézus munkájától a mostani szakaszig, ez a három szakasz egy folyamatos szállal fogja össze Isten irányításának teljes skáláját, és mindhárom egy Lélek munkája. A világ teremtése óta Isten mindig is az emberiség irányításán munkálkodott. Ő a kezdet és a vég, Ő az első és az utolsó, Ő az, aki elkezd egy kort, és Ő az, aki véget vet a kornak. A munka három szakasza, különböző korokban és különböző helyeken, félreérthetetlenül egy Lélek munkája. Mindazok, akik ezt a három szakaszt külön választják, szemben állnak Istennel. Immár meg kell értened, hogy az első szakasztól napjainkig minden munka egy Isten munkája, egy Lélek munkája. Ehhez nem férhet kétség.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (3.))

293. Amikor az Úr Jézus eljött, gyakorlati cselekedeteivel üzente meg az embereknek, hogy Isten távozott a Törvény Korából és új munkába kezdett, és hogy ez az új munka nem követeli meg a szombat megtartását. Az, hogy Isten kilépett szombat napjának a korlátai közül, csak ízelítő volt az új munkájából; az igazi és nagyszerű munka még hátra volt. Amikor az Úr Jézus megkezdte a munkáját, már Maga mögött hagyta a Törvény Korának „bilincseit”, és áttörte annak a kornak a szabályait és elveit. Nyoma sem volt Benne semmi olyasminek, ami a törvényhez kötődött; teljesen elvetette azt, többé nem tartotta be, és többé nem követelte meg az emberiségtől sem, hogy betartsa. Itt tehát azt látod, hogy az Úr Jézus szombaton átment a gabonaföldeken, és hogy az Úr nem pihent; odakint volt, munkálkodott és nem pihent. Ez a cselekedete sokként érte az emberek elképzeléseit és azt közvetítette számukra, hogy Ő már nem a törvény szerint él és elhagyta a szombat korlátait, valamint új képben, új munkamódszerrel jelent meg az emberiség előtt és körében. Ez a cselekedete azt mondta az embereknek, hogy új munkát hozott Magával, olyan munkát, amely azzal kezdődött, hogy kilépett a törvény alól, és elhagyta a szombatot. Amikor Isten az új munkáját végezte, már nem ragaszkodott a múlthoz és nem foglalkoztatták többé a Törvény Korának előírásai. Az előző korban végzett munkája sem volt Rá hatással, helyette szombaton is ugyanúgy dolgozott, mint minden más napon, és amikor tanítványai megéheztek szombaton, szedhettek kalászt, hogy megegyék. Ez mind teljesen normális volt Isten szemében. Isten számára megengedhető, hogy új kezdete legyen sok új munkának, amit végezni akar, és az új szavaknak, melyeket el akar mondani. Amikor valami újba kezd, nem említi a korábbi munkáját, és nem is folytatja azt. Mivel Istennek megvannak a Maga elvei a munkájában, amikor Ő új munkába akar kezdeni, olyankor az emberiséget be akarja vezetni munkájának egy új szakaszába, a munkája pedig egy magasabb szakaszba lép. Ha az emberek továbbra is a régi mondások vagy előírások szerint cselekszenek, vagy továbbra is ragaszkodnak hozzájuk, Ő nem fog emlékezni rá, és nem fogja azt jóváhagyni. Ez azért van, mert már új munkát hozott, és munkájának új szakaszába lépett. Amikor új munkát kezdeményez, teljesen új arculattal, teljesen új szemszögből és teljesen új módon jelenik meg az emberiség számára, hogy az emberek más aspektusait láthassák az Ő természetének, illetve annak, amit Ő birtokol és ami Ő. Ez az egyik célja az új munkája során. Isten nem ragaszkodik a régi dolgokhoz és nem a kitaposott ösvényen jár; amikor munkálkodik és beszél, nem olyan korlátozó jellegű, mint ahogy az emberek elképzelik. Istenben minden szabad és felszabadult, és nincsenek tilalmak, nincsenek korlátok – amit Ő hoz az emberiségnek, az a szabadság és a felszabadulás. Ő egy élő Isten, olyan Isten, aki igazán, valóban létezik. Nem egy bábu vagy agyagfigura, és teljesen különbözik a bálványoktól, amelyeket az emberek ereklyeként őriznek és imádnak. Ő élő és eleven, és amit az Ő szavai és munkája az emberiségnek hoz, az mind élet és fény, mind szabadság és felszabadulás, mert Ő az igazság, az élet és az út birtokosa – Őt semmi sem korlátozza egyik munkájában sem. Nem számít, mit mondanak az emberek, és nem számít, hogyan látják vagy értékelik az új munkáját, Ő szemrebbenés nélkül végzi azt. Nem fog aggódni senki elképzelései vagy ujjal mutogatása miatt, ami a munkáját és szavait illeti, vagy akár az új munkájával szembeni erős ellenkezésük és ellenállásuk miatt sem. Az egész teremtésből senki sem használhatja az emberi értelmet vagy az emberi képzeletet, tudást vagy erkölcsöt arra, hogy mérlegelje vagy meghatározza azt, amit Isten tesz, illetve hogy lejárassa, megzavarja vagy szabotálja az Ő munkáját. Nincs tiltás az Ő munkájában és abban, amit csinál; nem korlátozza semmilyen ember, esemény vagy dolog, és nem zavarja meg semmilyen ellenséges erő. Ami az új munkáját illeti, Ő egy örökké győzedelmes Király, és az összes ellenséges erőt, valamint az emberiség minden eretnekségét és tévedését lábbal tiporja. Nem számít, hogy munkájának melyik új szakaszát végzi, az biztosan fejlődni és terjeszkedni fog az emberiség körében, és biztosan akadálytalanul fog végbemenni az egész világegyetemben, amíg nagy műve be nem fejeződik. Ez Isten mindenhatósága és bölcsessége, hatalma és ereje.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga III.)

294. Isten a különböző koroknak megfelelően mondja szavait és végzi munkáját, és a különböző korokban más-más szavakat mond. Isten nem tartja magát szabályokhoz, nem ismétli ugyanazt a munkát, és nem érez nosztalgiát a múlt dolgai iránt; Ő olyan Isten, aki mindig új és soha nem régi, és minden nap új szavakat mond. Ahhoz kell ragaszkodnod, amit ma kell betartani; ez az ember felelőssége és kötelessége. Létfontosságú, hogy a gyakorlat a jelenben Isten világossága és szavai köré összpontosuljon. Isten nem tartja magát szabályokhoz, és képes sokféle nézőpontból beszélni, hogy világossá tegye bölcsességét és mindenhatóságát. Nem számít, hogy a Lélek, az ember vagy egy harmadik személy szemszögéből beszél – Isten mindig Isten, és azért, mert az ember szemszögéből beszél, nem mondhatod, hogy Ő nem Isten. Egyesek körében kialakultak olyan elképzelések, amelyek azokból a különböző nézőpontokból fakadnak, amelyekből Isten beszél. Az ilyen emberek nem ismerik Istent, és nem ismerik az Ő munkáját. Ha Isten mindig egy nézőpontból beszélne, vajon az ember nem állítana fel szabályokat Istenről? Vajon Isten megengedheti, hogy az ember így cselekedjen? Függetlenül attól, hogy Isten melyik szemszögből beszél, megvan rá az oka, hogy ezt tegye. Ha Isten mindig a Lélek szemszögéből beszélne, vajon képes lennél kapcsolatba lépni vele? Ezért néha harmadik személyben beszélve intézi hozzád szavait, és kalauzol téged a valóságba. Minden, amit Isten tesz, helyénvaló. Röviden, Isten csinál mindent, és ebben nem szabad kételkedned. Ő Isten, így nem számít, milyen nézőpontból beszél, Ő mindig Isten marad. Ez egy megváltoztathatatlan igazság. Bárhogyan is munkálkodik, Ő akkor is Isten, és az Ő lényege nem változik! Péter így szerette Istent, és Isten szíve szerinti ember volt, de Isten nem tanúsította, hogy ő Úr vagy Krisztus, mert egy lény lényege az, ami, és ez soha nem változhat meg. Isten az Ő munkájában nem tartja magát szabályokhoz, hanem különböző módszereket alkalmazva teszi munkáját hatékonnyá, és mélyíti el az ember tudását Őróla. Minden munkamódszere segít az embernek megismerni Őt, és azt a célt szolgálja, hogy az embert tökéletessé tegye. Bármelyik munkamódszerét is alkalmazza, mindegyik az ember épülését és tökéletessé tételét szolgálja. Bár az egyik-másik munkamódszere talán nagyon hosszú ideig tarthat, ez azért van, hogy az ember Belé vetett hitét erősítse. Ezért ne legyen kétség a szívedben. Ezek mind Isten munkájának lépései, amelyeknek engedelmeskednetek kell.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Minden Isten szava által valósul meg)

295. Az utolsó napok testet öltött Istene elsősorban azért jött, hogy elmondja szavait, elmagyarázza mindazt, ami az ember életéhez szükséges, rámutasson arra, amibe az embernek be kell lépnie, megmutassa az embernek Isten cselekedeteit, és megmutassa az embernek Isten bölcsességét, mindenhatóságát és csodálatos mivoltát. Isten sokféle beszédmódján keresztül az ember meglátja Isten felsőbbrendűségét, Isten hatalmasságát, sőt, Isten alázatát és rejtettségét is. Az ember látja, hogy Isten a legfelsőbb, de azt is, hogy alázatos és rejtett, és képes a legcsekélyebbé is válni. Néhány szava közvetlenül a Lélek szemszögéből, néhány közvetlenül az ember szemszögéből, néhány pedig egy harmadik személy szemszögéből hangzik el. Ebből látható, hogy Isten munkamódszere nagyon váltakozó, és ezt a szavakon keresztül láttatja az emberrel. Isten munkája az utolsó napokban egyszerre hétköznapi és valóságos, ezért az emberek csoportja az utolsó napokban a legnagyobb megpróbáltatásoknak van kitéve. Isten normalitása és valóságossága miatt minden ember ilyen megpróbáltatások közé került; az ember Isten normalitása és valóságossága miatt szállt alá Isten megpróbáltatásaiba. Jézus korában nem voltak elképzelések vagy próbatételek. Mivel a Jézus által végzett munka nagy része megfelelt az emberek elképzeléseinek, az emberek követték Őt, és nem voltak elképzeléseik Róla. A mai megpróbáltatások a legnagyobbak, amelyekkel az ember valaha is szembenézett, és amikor azt mondják, hogy ezek az emberek a nagy nyomorúságból jöttek ki, akkor az erre a nyomorúságra utal. Ma Isten azért beszél, hogy hitet, szeretetet, a szenvedés elfogadását és engedelmességet ébresszen ezekben az emberekben. A testet öltött Isten által az utolsó napokban mondott szavak az ember természetlényegével és az ember viselkedésével összhangban szólalnak meg, valamint azzal, amiben az embernek ma részt kell vennie. Szavai egyszerre valóságosak és szokványosak: nem beszél a holnapról, és nem tekint vissza a tegnapra; csak arról beszél, amiben ma részt kell venni, amit ma át kell ültetni a gyakorlatba, és amit meg kell érteni. Ha napjainkban megjelenik egy olyan személy, aki képes jeleket és csodákat tenni, démonokat kiűzni, betegeket gyógyítani és sok csodát bemutatni, és ha ez a személy azt állítja, hogy ő Jézus, aki eljött, akkor ő a Jézust utánzó gonosz szellemek által készült hamisítvány lenne. Ne feledjétek ezt! Isten nem ismétli meg ugyanazt a munkát. Jézus munkafázisa már befejeződött, és Isten soha többé nem végzi el azt a munkafázist. Isten munkája összeegyeztethetetlen az emberek elképzeléseivel; például az Ószövetség megjövendölte a Messiás eljövetelét, és e prófécia eredménye Jézus eljövetele volt. Mivel ez már megtörtént, helytelen lenne, ha újra eljönne egy másik Messiás. Jézus egyszer már eljött, és helytelen lenne, ha Jézus ezúttal is eljönne. Minden korszaknak van egy neve, és minden név tartalmazza az adott korszak jellemzését. Az emberek elképzelései szerint Istennek mindig jeleket és csodákat kell felmutatnia, mindig meg kell gyógyítania a betegeket, ki kell űznie a démonokat, és mindig olyannak kell lennie, mint Jézus. Ebben a korban azonban Isten egyáltalán nem ilyen. Ha az utolsó napokban Isten még mindig jeleket és csodákat mutatna be, még mindig démonokat űzne ki és betegeket gyógyítana – ha pontosan ugyanazt tenné, mint Jézus –, akkor Isten ugyanazt a munkát ismételné meg, és Jézus munkájának nem lenne jelentősége vagy értéke. Így Isten minden korban a munka egy-egy szakaszát végzi el. Amikor munkájának egy szakasza befejeződött, a gonosz szellemek hamarosan utánozni kezdik azt, és miután a Sátán elkezdi Istent másolni, Isten más módszerre vált. Miután Isten befejezte munkájának egy szakaszát, a gonosz szellemek leutánozzák azt. Tisztában kell lennetek ezzel. Miért különbözik ma Isten munkája Jézus munkájától? Miért nem mutat ma Isten jeleket és csodákat, miért nem űzi ki a démonokat, és miért nem gyógyítja meg a betegeket? Ha Jézus munkája ugyanaz lenne, mint a Törvény Korában végzett munka, akkor képviselhette volna a Kegyelem Korának Istenét? Véghez vihette volna a keresztre feszítés művét? Ha úgy, mint a Törvény Korában, Jézus bement volna a templomba, és megtartotta volna a sabbatot, akkor senki sem üldözte volna, és mindenki befogadta volna. Ha így lett volna, megfeszíthették volna Őt? Véghez vihette volna a megváltás művét? Mi értelme lenne, ha az utolsó napok testet öltött Istene jeleket és csodákat mutatna be, mint ahogy Jézus tette? Ha Isten az utolsó napokban munkájának egy másik részét végzi, amely irányítási tervének egy részét képviseli, csak akkor szerezhet az ember mélyebb ismeretet Istenről, és csak akkor teljesedhet be Isten irányítási terve.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten ma végzett munkájának megismerése)

296. Az utolsó napokban Isten elsősorban arra használja az igét, hogy tökéletessé tegye az embert. Nem azért használ jeleket és csodákat, hogy elnyomja vagy meggyőzze az embert; ez nem tudja nyilvánvalóvá tenni Isten hatalmát. Ha Isten csak jeleket és csodákat mutatna, akkor lehetetlen lenne világossá tenni Isten valóságát, és így lehetetlen lenne tökéletessé tenni az embert. Isten nem jelekkel és csodákkal teszi tökéletessé az embert, hanem az igét használja az ember öntözésére és terelgetésére, ami után bekövetkezik az ember teljes engedelmessége, és megismeri Istent. Ez a célja az Általa végzett munkának és az Általa mondott szavaknak. Isten nem a jelek és csodák felmutatásának módszerét használja az ember tökéletessé tételére – Ő szavakat használ, és sokféle munkamódszert alkalmaz az ember tökéletessé tételére. Legyen szó akár a szavak általi finomításról, akár a szavak általi foglalkozásról, metszésről, vagy gondoskodásról, Isten sokféle szempontból szól, hogy tökéletesítse az embert, és az ember jobban megismerje Isten munkáját, bölcsességét és csodálatos mivoltát. Amikor az ember teljessé válik – majd az utolsó napokban, amikor Isten lezárja a korszakot –, akkor lesz alkalmas arra, hogy jeleket és csodákat lásson. Amikor megismered Istent, és képes leszel engedelmeskedni Istennek, ha bármit is tesz, akkor nem lesz többé semmilyen elképzelésed róla, amikor jeleket és csodákat látsz. Jelenleg romlott vagy és képtelen az Istennek való teljes engedelmességre – úgy gondolod, hogy ebben az állapotban alkalmas vagy arra, hogy jeleket és csodákat láss? Isten akkor mutat jeleket és csodákat, amikor megbünteti az embert, és akkor is, amikor a kor változik, sőt, amikor a kor lezárul. Általában amikor Isten a munkáját végzi, nem mutat jeleket és csodákat. Jeleket és csodákat mutatni nevetségesen egyszerű számára, de Isten munkájának nem ez az alapelve, és nem is ez a célja az ember irányításával. Ha az ember jeleket és csodákat látna, és ha Isten szellemi teste megjelenne az embernek, nem hinne-e minden ember Istenben? Korábban már mondtam, hogy a győztesek egy csoportja keletről érkezik, olyan győztesek, akik a nagy nyomorúságból jönnek. Mit jelentenek ezek a szavak? Azt jelentik, hogy ezek a megnyert emberek csak azután engedelmeskedtek igazán, hogy megtapasztalták az ítéletet és a fenyítést, a foglalkozást és a metszést, és mindenféle finomítást. Ezeknek az embereknek a hite nem homályos és elvont, hanem valóságos. Nem láttak jeleket és csodákat; nem beszélnek homályos szavakról és doktrínákról, sem mélyreható felismerésekről; ehelyett rendelkeznek a valósággal és Isten szavaival, valamint Isten valóságának valódi ismeretével. Nem képes-e egy ilyen csoport jobban megmutatni Isten hatalmát? Isten munkája az utolsó napokban valódi munka. Jézus idejében, Ő nem azért jött, hogy tökéletessé tegye az embert, hanem hogy megváltsa az embert, és azért mutatott be néhány csodát, hogy az emberek kövessék Őt. Ő ugyanis elsősorban azért jött, hogy elvégezze a kereszthalál munkáját, és a jelek felmutatása nem volt része a szolgálatának. Az ilyen jelek és csodák olyan művek voltak, amelyeket azért végzett, hogy a munkája hatékony legyen; extra műveletek voltak, és nem képviselték az egész kor munkáját. Az ószövetségi Törvény Korában Isten is mutatott jeleket és csodákat, de Isten mai munkája valódi munka, és most biztosan nem mutatna jeleket és csodákat. Ha jeleket és csodákat mutatna, a valódi munkája zűrzavarossá válna, és nem tudna több munkát elvégezni. Ha Isten azt mondaná, hogy az igét arra használja, hogy tökéletessé tegye az embert, de közben jeleket és csodákat is mutatna, akkor vajon világossá lehetne tenni, hogy az ember valóban hisz-e benne vagy sem? Isten tehát nem tesz ilyet. Túl sok a vallás az emberben; Isten azért jött el az utolsó napokban, hogy kiűzze az emberből az összes vallásos elképzelést és természetfeletti dolgot, és megismertesse az emberrel Isten valóságát. Azért jött, hogy eltüntessen egy olyan Istenről alkotott képet, amely elvont és képzeletszőtte – egy olyan Istenről alkotott képet, aki, más szóval, egyáltalán nem is létezik. Így most már csak az az egy dolog fontos, hogy legyen ismereted a valóságról! Az igazság mindent felülír. Mennyi igazsággal rendelkezel ma? Minden, ami jeleket és csodákat mutat, Isten? A gonosz szellemek is mutathatnak jeleket és csodákat; vajon minden gonosz szellem Isten? Az Istenbe vetett hitében az ember az igazságot keresi, és az életet keresi, nem pedig a jeleket és csodákat. Ez kéne, hogy legyen a célja mindazoknak, akik hisznek Istenben.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Minden Isten szava által valósul meg)

297. Jahve munkája a világ teremtése volt, ez volt a kezdet; a munkának ezen szakasza a munka vége, és ez a befejezés. Kezdetben Isten munkája Izráel választottai között valósult meg, és ez egy új korszak hajnala volt mind közül a legszentebb helyen. A munka utolsó szakasza valamennyi közül a legtisztátalanabb országban zajlik, hogy megítélje a világot és véget vessen a kornak. Az első szakaszban Isten munkája mind közül a legfényesebb helyen folyt, az utolsó szakasz pedig mind közül a legsötétebb helyen valósul meg, és ez a sötétség kiűzetik, eljő a világosság, és minden ember meghódíttatik. Amikor az embereket ezen a legtisztátalanabb és legsötétebb helyen meghódították, és az egész lakosság elismerte, hogy van Isten, aki az igaz Isten, és minden ember teljesen meg lett győzve, akkor ezt a tényt fel fogják használni a hódítás munkájának elvégzésére az egész világegyetemben. A munkának ez a szakasza szimbolikus: Amint e korszak munkája befejeződik, a hatezer éves irányítás munkája teljesen véget ér. Ha egyszer mind közül a legsötétebb helyen lévőket meghódították, magától értetődik, hogy ez mindenhol máshol is így lesz. Ilyenformán csak a Kínában végzett hódítás munkája rendelkezik jelentőségteljes szimbolikával. Kína a sötétség minden erőit megtestesíti, és Kína népe képviseli mindazokat, akik a testtől, a Sátántól és hús-vérből valók. A kínai nép az, amelyet a nagy vörös sárkány a legjobban megrontott, amely a legerősebben ellenszegül Istennek, amelynek emberi mivolta a leghitványabb és legtisztátalanabb, és így ők az egész romlott emberiség archetípusa. Ez nem azt jelenti, hogy más országoknak egyáltalán nincsenek problémáik; az ember elképzelései mind egyformák, és bár lehet, hogy ezen országok népe jó képességű, de ha nem ismerik Istent, akkor bizonyára Ellene szegülnek. Miért szegültek a zsidók is ellen Istennek és dacoltak Vele? Miért szegültek Ellene a farizeusok is? Miért árulta el Júdás Jézust? Abban az időben a tanítványok közül sokan nem ismerték Jézust. Miután Jézust keresztre feszítették és feltámadt, miért nem hittek Benne még mindig az emberek? Az ember engedetlensége nem ugyanolyan? Csupán arról van szó, hogy a kínai nép lett példának állítva, és amikor meg lesznek hódítva, akkor modellek és minták lesznek, és referenciaként szolgálnak majd mások számára. Miért mondtam mindig azt, hogy ti az én irányítási tervem kiegészítői vagytok? A kínai népben nyilvánul meg a legteljesebben a romlottság, a tisztátalanság, az igazságtalanság, az ellenszegülés és a lázadó mivolt, melyek az összes különféle formáikban feltárulnak. Egyrészt gyenge képességűek, másrészt életük és gondolkodásmódjuk elmaradott, szokásaik, társadalmi környezetük, szülői családjuk – mind szegényes és a legelmaradottabb. A státuszuk is alacsony. Az itteni munka szimbolikus, és miután ezt a próbamunkát teljes egészében végrehajtották, Isten későbbi munkája sokkal könnyebb lesz. Ha ezt a munkafázist el lehet végezni, akkor az azt követő munka magától értetődő. Amint ez a munkafázis megvalósul, teljes lesz a nagy siker, és a hódítás munkája az egész világegyetemben teljesen befejeződik.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (2.))

298. Isten ezt az embercsoportot tette az egész világegyetemben az Ő munkájának kizárólagos középpontjává. Szíve vérének utolsó cseppjét is feláldozta értetek. Visszaszerezte és nektek adta a Lélek minden munkáját az egész világegyetemben, ezért ti vagytok a szerencsések. Ezenkívül, dicsőségét Izráelről, az Ő választott népéről, rátok helyezte át, és tervének célját ezen a csoporton keresztül fogja teljesen kinyilvánítani. Ezért ti vagytok azok, akik megkapjátok Isten örökségét, és ami még ennél is több, ti vagytok Isten dicsőségének örökösei. Talán mindannyian emlékeztek ezekre a szavakra: „Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk.” Mindannyian hallottátok már ezeket a szavakat, de egyikőtök sem értette meg valódi értelmét. Ma már mélyen tudatában vagytok ezek valódi jelentőségének. Ezeket a szavakat Isten az utolsó napokban fogja beteljesíteni, és azokon fognak beteljesedni, akiket a nagy vörös sárkány kegyetlenül üldözött azon a földön, ahol föltekeredve fekszik. A nagy vörös sárkány üldözi Istent, és Isten ellensége, ezért ezen a földön az Istenben hívők megaláztatásnak és elnyomásnak vannak kitéve, és ennek következtében ezek a szavak beteljesednek rajtatok, az emberek eme csoportján. Mivel ez egy olyan földön kezdődött el, amely ellenáll Istennek, Isten minden munkája óriási akadályokba ütközik, és sok szavának beteljesítése időbe telik; így az emberek Isten szavainak eredményeképpen megtisztulnak, ami szintén a szenvedés része. Istennek rendkívül nehéz véghez vinnie munkáját a nagy vörös sárkány földjén – de Isten ezen a nehézségen keresztül végzi munkájának egy szakaszát, kinyilvánítva bölcsességét és csodálatos tetteit, felhasználva ezt a lehetőséget arra, hogy tökéletessé tegye ezt az embercsoportot. Isten az emberek szenvedésén, képességén és e szennyes föld népének minden sátáni hajlamán keresztül végzi a megtisztító és hódító munkáját, hogy ebből dicsőséget nyerjen, és megnyerje azokat, akik tanúságot tesznek tetteiről. Ez a teljes jelentősége mindannak az áldozatnak, amelyet Isten az emberek e csoportjáért hozott. Vagyis Isten azokon keresztül végzi el a hódítás munkáját, akik ellenállnak Neki, és csak így nyilvánulhat meg Isten nagy hatalma. Más szóval, csak a tisztátalan földön élők méltóak arra, hogy Isten dicsőségét örököljék, és csak ez emelheti ki Isten hatalmas erejét. Ezért, Isten az Ő dicsőségét a tisztátalan földről és a tisztátalan földön élőktől nyeri. Ilyen az Isten akarata. Jézus munkájának színtere ugyanilyen volt. Csak azok között a farizeusok között szerezhetett dicsőséget, akik üldözték Őt; ha nem lett volna a farizeusok üldözése és Júdás árulása, Jézust nem gúnyolták volna ki és nem rágalmazták volna, még kevésbé valószínű, hogy keresztre feszítették volna, és így nem szerezhetett volna dicsőséget. Minden korszakban, ahol Isten munkálkodik, és ahol végzi az Ő munkáját a testben, ott szerez dicsőséget, és ott nyeri meg azokat, akiket meg akar nyerni Önmagának. Ez Isten munkájának terve, és ez az Ő irányítása.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkája olyan egyszerű lenne, ahogyan azt az ember képzeli?)

299. Isten több ezer éves tervében a munka két része a testben történik. Az első a keresztre feszítés munkája, amelyért dicsőséget nyer; a másik a hódítás és tökéletesítés munkája az utolsó napokban, amelyért dicsőséget nyer. Ez Isten irányítása. Ne tekintsétek tehát Isten munkáját, vagy Isten nektek adott megbízatását egyszerű dolognak. Ti mindannyian Isten túláradó és örökkévaló dicsőségének örökösei vagytok, és ezt Isten kifejezetten elrendelte. Az Ő dicsőségének két részéből az egyik bennetek nyilvánul meg; Isten az Ő dicsőségének egyik részét teljességgel nektek adta, hogy az a ti örökségetek legyen. Ez az, ahogy Isten felmagasztal titeket, valamint ez az a terv, amelyet Ő már rég előre elhatározott. Tekintettel annak a munkának a nagyságára, amelyet Isten elvégzett azon a földön, ahol a nagy vörös sárkány lakik, ha ez a munka máshová került volna, akkor már rég sok gyümölcsöt termett volna, és az emberek szívesen fogadták volna. Ráadásul ez a munka túlságosan is könnyen elfogadható lenne a nyugati papság számára, akik hisznek Istenben, hiszen a Jézus által elvégzett munka szakasza precedensként szolgál. Éppen ezért Isten nem tudja elérni a dicsőség elnyerésére irányuló munkának ezt a szakaszát máshol; amikor az emberek támogatják és a nemzetek elismerik ezt a munkát, Isten dicsősége nem tud érvényesülni. Pontosan ez a rendkívüli jelentősége ennek a munkaszakasznak ezen a földön. Egyetlen ember sincs köztetek, akit a törvény véd – ehelyett, a törvény büntet titeket. Még problémásabb az, hogy az emberek nem értenek meg titeket. Legyen szó a rokonaitokról, a szüleitekről, a barátaitokról vagy a kollégáitokról, egyikük sem ért meg titeket. Amikor Isten magatokra hagy, lehetetlen tovább élnetek a földön, de az emberek még így sem bírják elviselni, hogy távol legyenek Istentől. Ez a jelentősége annak, hogy Isten meghódítja az embert, és ez Isten dicsősége. Amit ma örököltetek, felülmúlja az apostolok és próféták örökségét az idők során, sőt még Mózes és Péter örökségénél is nagyobb. Az áldásokat nem lehet egy-két nap alatt megszerezni; azokat nagy áldozatokkal kell kiérdemelni. Ez azt jelenti, hogy olyan szeretettel kell rendelkeznetek, amely megtisztításon ment keresztül, nagy hitetek kell, hogy legyen, és rendelkeznetek kell azzal a sok igazsággal, amelyek megszerzését Isten megköveteli tőletek; mi több, az igazságosság felé kell fordulnotok gyávaság vagy bizonytalanság nélkül, és olyan szeretettel kell lennetek Isten iránt, amely mindhalálig változatlan marad. Elszántaknak kell lennetek, változásnak kell történnie az élettermészetetekben, ki kell gyógyulnotok a romlottságból, panasz nélkül kell fogadnotok Isten minden vezénylését, és engedelmeseknek kell lennetek, akár a halálig is. Ezt kellene elérnetek, ez Isten munkájának végső célja, és ezt kéri ettől az embercsoporttól. Mivel Ő ad nektek, ezért cserébe bizonyára kérni is fog tőletek, és biztosan méltó követelményeket támaszt veletek szemben. Tehát oka van minden munkának, amit Isten végez, ami megmutatja, hogy miért végez Isten újra és újra olyan munkát, amely magas követelményeket és szigorú elvárásokat támaszt. Emiatt kell nektek Istenbe vetett hittel telve lennetek. Röviden, Isten minden munkája értetek történik, hogy méltóvá váljatok örökségének elnyerésére. Ez nem annyira Isten saját dicsősége érdekében történik, hanem a ti üdvösségetekért és az emberek e csoportjának tökéletesítéséért, akik annyit szenvedtek a tisztátalan földön. Meg kell értenetek Isten akaratát. Ezért buzdítom a sok tudatlan embert, akiknek nincs semmi belátásuk vagy értelmük: ne tegyétek próbára Istent, és ne álljatok ellen többé. Isten már átment olyan szenvedésen, amelyet soha ember nem viselt el, és még annál is nagyobb megaláztatást is elszenvedett az ember helyett már régen. Mi egyebet nem tudsz elengedni? Mi lehet fontosabb Isten akaratánál? Mi lehet nagyobb Isten szereteténél? Épp elég nehéz Istennek elvégeznie a munkáját ezen a tisztátalan földön; ha ráadásul az ember tudatosan és szándékosan vétkezik, akkor Isten munkája elhúzódik. Röviden, ez senkinek nem érdeke, senkinek sem válik hasznára. Istent nem köti az idő; az Ő munkája és dicsősége az első. Tehát Ő bármilyen árat meg fog fizetni a munkájáért, nem számít, mennyi ideig tart. Ez Isten természete. Nem nyugszik addig, amíg el nem végezte a munkáját. Munkája csak akkor ér véget, amikor Ő elnyeri dicsőségének második részét. Ha Isten nem fejezi be a dicsőségszerzésre irányuló munkájának második részét az egész világegyetemben, akkor az Ő napja soha nem jön el, keze soha nem hagyja el választott népét, dicsősége soha nem száll le Izráelre, és terve soha nem fejeződik be. Képesnek kell lennetek meglátni Isten akaratát, és látnotok kell, hogy Isten munkája nem olyan egyszerű, mint az ég és a föld és minden dolog megteremtése. Ez azért van, mert a mai munka azoknak az átformálása, akik meg lettek rontva, akik a végsőkig eltompultak; azoknak a teremtett lényeknek a megtisztítása, akiket a Sátán eltorzított. Ez nem Ádám vagy Éva teremtése, még kevésbé a világosság teremtése, vagy a növények és állatok teremtése. Isten tisztává teszi azokat a dolgokat, amelyeket a Sátán megrontott, majd újra megszerzi őket; Hozzá fognak tartozni, és az Ő dicsőségévé válnak. Ez nem úgy van, ahogy az ember elképzeli, nem olyan egyszerű, mint az ég és a föld és minden rajtuk levő megteremtése, vagy a Sátán elátkozása a feneketlen mélységbe; ez sokkal inkább az ember átformálásának munkája, a nem Hozzá tartozó és negatív dolgok átváltoztatása pozitív, Hozzá tartozó dolgokká. Ez az igazság Isten munkájának ezen szakasza mögött. Ezt meg kell értenetek, és kerülnötök kell azt, hogy túlságosan leegyszerűsítsétek a dolgokat. Isten munkája nem hasonlít semmilyen hétköznapi munkához. Annak csodálatos volta és bölcsessége meghaladja az emberi elmét. Isten nem teremt meg mindent a munkának ebben a szakaszában, de nem is pusztítja el azokat. Ehelyett átalakítja mindazt, amit Ő teremtett, és megtisztítja mindazt, amit a Sátán beszennyezett. Így Isten egy nagy vállalkozásba kezd, amely az Ő munkájának teljes jelentősége.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkája olyan egyszerű lenne, ahogyan azt az ember képzeli?)

300. Isten az emberek irányítása révén győzi le a Sátánt. A Sátán azáltal, hogy megrontja az embereket, lezárja a sorsukat, és megzavarja Isten munkáját. Másfelől Isten munkája az emberiség üdvössége. Van-e olyan lépése az Isten által végzett munkának, amelynek célja nem az emberiség megmentése? Van-e olyan lépése, amelynek nem az a célja, hogy megtisztítsa az embereket, elérje, hogy igaz módon viselkedjenek, és szerethető emberek módjára éljenek? A Sátán azonban nem így tesz. Megrontja az emberiséget; folyamatosan végzi az emberiség megrontásának munkáját az egész világegyetemben. Természetesen Isten is végzi a saját munkáját, rá sem hederítve a Sátánra. Bármekkora is a Sátán hatalma, azt a hatalmat akkor is Istentől kapta; Isten egyszerűen nem adta neki az összes hatalmát, így bármit tesz is a Sátán, sohasem múlhatja felül Istent, és mindig Isten markában lesz. A mennyben Isten még egy cselekedetét sem nyilvánította ki. A Sátánnak csak egy kis adag hatalmat adott, és megengedte neki, hogy ellenőrzést gyakoroljon a többi angyal fölött. Ezért bármit tesz is a Sátán, nem múlhatja felül Isten hatalmát, mert az a hatalom, amelyet Isten eredetileg adott neki, korlátozott. Miközben Isten munkálkodik, a Sátán megzavarja. Az utolsó napokban vége lesz a zavarásainak; hasonlóképpen Isten munkája is véget ér, és az embereknek az a fajtája, amelyet Isten teljessé akar tenni, teljessé lesz. Isten pozitívan irányítja az embereket; az Ő élete élő víz, mérhetetlen és határtalan. A Sátán bizonyos mértékig megrontotta az embert; végül az élet élő vize teljessé teszi majd az embert, a Sátán pedig nem avatkozhat bele, és nem végezheti el a maga munkáját. Így Isten képes lesz teljesen megnyerni magának ezeket az embereket. A Sátán még most sem hajlandó ezt elfogadni; folyamatosan szembefordul Istennel, de Ő rá sem hederít. Isten ezt mondta: „Győzelmet fogok aratni a Sátán összes sötét erői és az összes sötét befolyás fölött.” Ezt a munkát kell elvégeznie a testben, és a megtestesülés is ettől nyeri el jelentőségét: azaz be kell fejeznie a Sátán legyőzésének munkafázisát az utolsó napokban, és el kell törölnie mindent, ami a Sátánhoz tartozik. Isten győzelme a Sátán fölött elkerülhetetlen! Valójában a Sátán már régen kudarcot vallott. Amikor az evangélium mindenfelé terjedni kezdett a nagy vörös sárkány földjén – vagyis amikor a megtestesült Isten megkezdte munkáját, és ez a munka megindult –, a Sátán megsemmisítő vereséget szenvedett, mert a megtestesülés célja éppen a Sátán legyőzése volt. Mihelyt a Sátán meglátta, hogy Isten ismét megtestesült, és elkezdte megvalósítani az Ő munkáját, amelyet semmiféle erő nem állíthatott meg, megrökönyödött e munka láttán, és nem mert további bajkeverésbe kezdeni. Először úgy gondolta a Sátán, hogy neki is bőven jutott a bölcsességből, és félbeszakította, megzavarta Isten munkáját; arra azonban nem számított, hogy Isten újra megtestesül majd, sem arra, hogy Isten az Ő munkája során a Sátán lázadó természetét fogja felhasználni, hogy kinyilatkoztatásként és ítéletként szolgáljon az emberiség számára, ezáltal meghódítva az embereket és legyőzve a Sátánt. Isten bölcsebb, mint a Sátán, és az Ő munkája messze felülmúlja őt. Ezért, ahogy korábban kijelentettem: „A munka, amelyet Én végzek, a Sátán cselvetéseire válaszként valósul meg; végül majd kinyilvánítom mindenhatóságomat és a Sátán tehetetlenségét.” Isten mindenki szeme előtt fogja végezni munkáját, míg a Sátán hátul kullog, amíg végül végleg elpusztul – azt sem fogja tudni, mi ütött belé! Csak akkor fog ráébredni az igazságra, amikor már megtört és összezúzódott, addigra pedig már el is hamvadt a tűz tavában. Vajon nem lesz akkor teljesen meggyőzve? Akkor ugyanis már nem lesz a Sátánnak több trükkje, amelyet előkaphat!

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Tudnod kell, hogyan fejlődött az egész emberiség a mai napig)

301. A nagy vörös sárkány nemzetében a munkának olyan szakaszát végeztem el, amely az emberek számára felfoghatatlan, és emiatt a szélben ringatóznak, s ezután majd sokan csendben elsodródnak a szél fújásával. Valóban, ez az a „szérű”, amelyet meg fogok tisztítani; ez az, amire vágyom, és ez az Én tervem is. Mert sok gonosz osont már be a munkám során, de nem sietek elűzni őket. Inkább szétzilálom majd őket, amikor eljön az ideje. Csak ezután leszek az élet forrása, és lehetővé teszem azoknak, akik igazán szeretnek Engem, hogy megkapják Tőlem a fügefa gyümölcsét és a liliom illatát. Azon a földön, ahol a Sátán tartózkodik, a por földjén, nem marad tiszta arany, csak homok, és így, látva ezeket a körülményeket, a munka egy ilyen szakaszát végzem. Tudnotok kell, hogy amit Én megszerzek, az tiszta, finomított arany, nem homok. Hogyan maradhatnak a gonoszok az Én házamban? Hogyan engedhetem meg, hogy a rókák élősködjenek az Én paradicsomomban? Minden elképzelhető módszert bevetek, hogy elűzzem ezeket a dolgokat. Mielőtt kinyilatkoztatom akaratomat, senki sincs tisztában azzal, hogy mit szándékozom tenni. Megragadva ezt a lehetőséget, elűzöm a gonoszokat, és ők kénytelenek elhagyni jelenlétemet. Ezt teszem a gonoszokkal, de még lesz egy nap számukra, amikor Engem szolgálhatnak. Az emberek túl erősen vágynak az áldásra; ezért megfordulok, és megmutatom dicsőséges arcomat a pogányoknak, így az emberek mind a maguk világában élhetnek és ítélkezhetnek maguk felett, miközben továbbra is azokat a szavakat mondom, melyeket mondanom kell, és ellátom az embereket azzal, amire szükségük van. Mire az emberek észhez térnek, Én már hosszú ideje terjesztem majd a munkámat. Akkor kinyilvánítom akaratomat az embereknek, és megkezdem a rajtuk végzett munkám második részét, és hagyom, hogy minden ember szorosan kövessen Engem, hogy ráhangolódjon a munkámra, és hagyom, hogy az emberek mindent megtegyenek, ami tőlük telik, hogy Velem együtt végezzék el azt a munkát, amit Nekem kell elvégeznem.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Zeng a hét mennydörgés – azt jövendöli, hogy a királyság evangéliuma elterjed majd az egész világegyetemben)

302. A tervemben a Sátán mindvégig leselkedett minden egyes lépés után, és mint a bölcsességem ellenpontja, mindig megpróbált utakat és eszközöket találni, hogy megzavarja eredeti tervemet. Mégis, engedhettem álnok mesterkedéseinek? A mennyben és a földön minden Engem szolgál; lehetne ez másként a Sátán álnok mesterkedéseivel? Pontosan ez az, ahol az Én bölcsességem közbeszól; pontosan ez az, ami csodálatos az Én tetteimben, és ez az Én teljes irányítási tervem működésének alapelve. A királyság építésének korában, továbbra sem kerülöm a Sátán álnok mesterkedéseit, hanem folytatom a munkát, amelyet el kell végeznem. A világegyetem és minden dolog között, a Sátán tetteit választottam ellenpontomnak. Nem a bölcsességem megnyilvánulása ez? Nem épp ez az, ami csodálatos az Én munkámban? A Királyság Korába lépés alkalmával a mennyben és a földön minden dolog gyökerestül átalakul, és ünnepel és örvendezik. Ti talán mások vagytok? Kinek a szívében nincs ott a méz édessége? Ki nem repes az örömtől? Ki nem táncol gyönyörűséggel? Ki nem szól dicsérő szavakat?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 8. fejezet)

303. Amikor az emberek mind teljessé válnak, és a föld minden nemzete Krisztus királyságává válik, akkor lesz az az idő, amikor a hét mennydörgés felmorajlik. A mai nap egy lépés e szakasz felé; a támadás már elindult ama nap felé. Ez Isten terve, és a közeljövőben meg fog valósulni. Isten azonban már mindent megvalósított, amit kimondott. Nyilvánvaló tehát, hogy a föld nemzetei nem mások, mint homokvárak, amelyek meginognak a dagály közeledtekor. Közeleg az utolsó nap, és a nagy vörös sárkány elesik Isten szava alatt. Hogy az Ő terve sikeresen megvalósuljon, a mennyei angyalok leszálltak a földre, és mindent megtesznek, hogy Istennek eleget tegyenek. Maga a megtestesült Isten vonult ki a csatatérre, hogy hadat viseljen az ellenség ellen. Ahol a megtestesülés megjelenik, onnan az ellenséget kiirtják. Kína lesz az első, amely megsemmisül; Isten keze által fog elpusztulni. Isten ott egyáltalán nem fog kegyelmezni. A nagy vörös sárkány fokozatos bukásának bizonyítéka az emberek folyamatos érése; ez mindenki számára nyilvánvaló és látható. Az emberek érése az ellenség pusztulásának jele. Ez egy kis magyarázata annak, hogy mit jelent a „megküzdeni”.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az „Isten szavai az egész világegyetemhez” című rész misztériumainak értelmezései, 10. fejezet)

304. Én uralkodom a királyságban, sőt, az egész világegyetemen Én uralkodom; Én vagyok a királyság királya és a világegyetem irányítója is. Mostantól kezdve összegyűjtöm majd mindazokat, akik nem a választottak közé tartoznak, és megkezdem munkámat a pogányok között, és az egész világegyetemnek kihirdetem adminisztratív rendeleteimet, hogy sikeresen elkezdhessem munkám következő lépését. Fenyítést fogok használni, hogy terjesszem munkámat a pogányok között, vagyis erőszakot fogok alkalmazni mindazok ellen, akik pogányok. Természetesen ez a munka a választottak körében végzett munkámmal egyidőben fog zajlani. Amikor az Én népem uralkodik és hatalmat gyakorol a földön, az lesz az a nap is, amikor a földön minden ember meghódíttatott, sőt, ez lesz az az idő, amikor megpihenek – és csak akkor fogok megjelenni mindazoknak, akik meghódíttattak. Én megjelenek a szent királyságnak, és elrejtőzöm a mocsok földje elől. Mindazok, akik meghódíttattak és engedelmesekké váltak Irántam, a saját szemükkel láthatják az arcomat, és a saját fülükkel hallhatják a hangomat. Ez az áldása azoknak, akik az utolsó napokban születnek, ez az Általam eleve elrendelt áldás, és ezt senki sem változtathatja meg. Ma így dolgozom a jövő munkája érdekében. Minden munkám összefügg egymással, mindegyikben van egy hívás és egy válasz: soha egyetlen lépés sem állt le hirtelen, és soha egyetlen lépés sem történt a többitől függetlenül. Nem így van? Vajon a múlt munkája nem a mai munka alapja? Vajon a múlt szavai nem a mai szavak előfutárai? Vajon a múlt lépései nem a mai lépések eredetét jelentik? Amikor hivatalosan kinyitom a tekercset, akkor az emberek az egész világegyetemben meg vannak fenyítve, akkor az emberek szerte a világon próbatételeknek vannak kitéve, és ez az Én munkám csúcspontja; minden ember egy világosság nélküli földön él, és minden ember a környezete által jelentett fenyegetések közepette él. Vagyis ez az az élet, amelyet az ember a teremtéstől kezdve egészen napjainkig soha nem tapasztalt meg, és az idők során soha senki nem „élvezte” ezt a fajta életet, ezért mondom azt, hogy olyan munkát végeztem, amelyet még soha nem végeztek. Ez a dolgok valódi állapota, és ez a belső jelentés. Mivel közeledik az Én napom az egész emberiséghez, mivel ez nem tűnik távolinak, hanem közvetlenül az ember szeme előtt van, ki ne félne tőle? És ki ne örülne neki? Babilon mocskos városa végre megszűnt; az ember ismét egy vadonatúj világgal találkozott, az ég és a föld megváltozott és megújult.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 29. fejezet)

305. Amikor Színím megvalósul a földön – amikor a királyság megvalósul – nem lesz többé háború a földön; soha többé nem lesznek éhínségek, járványok és földrengések; az emberek abbahagyják a fegyvergyártást; mindenki békében és stabilitásban fog élni; normális kapcsolat lesz az emberek között, és normális kapcsolat lesz az országok között is. A jelen azonban nem hasonlít ehhez. Az ég alatt mindenütt káosz uralkodik, és fokozatosan minden országban puccsok támadnak. Isten kijelentései nyomán az emberek fokozatosan megváltoznak, és belülről lassan minden ország szétszakad. Babilon szilárd alapjai kezdenek meginogni, mint egy homokvár, és amint Isten akarata változik, a világban észrevétlenül óriási változások történnek, és mindenféle jelek tűnnek fel bármikor, amelyek megmutatják az embereknek, hogy elérkezett a világ utolsó napja! Ez Isten terve; ezek azok a lépések, amelyekkel Ő munkálkodik, és biztosan minden ország darabokra fog szakadni. A régi Szodoma másodszor is elpusztul, és így azt mondja Isten: „A világ összeomlik! Babilon bénultan áll!” Istenen kívül senki sem képes ezt teljesen megérteni; végül is az emberek tudatosságának van egy határa. A belügyminiszterek például tudhatják, hogy a jelenlegi körülmények instabilak és kaotikusak, de nem képesek foglalkozni velük. Csak sodródnak az árral, és szívük mélyén reménykednek abban, hogy eljön a nap, amikor emelt fővel járhatnak, hogy eljön a nap, amikor újra felkel keleten a nap, beragyogja a földet, és visszafordítja ezt a nyomorúságos helyzetet. Azt azonban kevesen tudják, hogy amikor a nap másodszor is felkel, a felkelése nem a régi rend helyreállítását jelenti – hanem újjáéledést, mélyreható változást. Ez Isten terve az egész világegyetemmel. Új világot hoz létre, de mindenekelőtt megújítja az embert.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az „Isten szavai az egész világegyetemhez” című rész misztériumainak értelmezései, 22. és 23. fejezet)

306. Elmondható, hogy a mai kijelentések mindegyike jövőbeli dolgokat jövendöl meg; Isten ezekkel a kijelentésekkel intézkedik munkájának következő lépéséről. Isten már majdnem befejezte munkáját az egyház népében, azután pedig haraggal fog megjelenni minden ember előtt. Ahogy Isten mondja: „El fogom érni, hogy a földi emberek elismerjék tetteimet, és tetteim bebizonyosodnak az »ítélőszék« előtt, hogy elismerjék azokat az emberek között az egész földön, akik mindannyian behódolnak.” Láttál valamit ezekben a szavakban? Ebben van Isten munkája következő részének összefoglalása. Először is, Isten minden őrkutyát, aki politikai hatalmat gyakorol, őszintén meg fog győzni, és ráveszi őket, hogy önszántukból lépjenek vissza a történelem színpadáról, hogy soha többé ne harcoljanak a státuszért, és soha többé ne vegyenek részt cselszövésekben és intrikákban. Istennek kell ezt a munkát elvégeznie, különböző katasztrófák előidézésével a földön. De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy Isten megjelenik. Ebben az időben a nagy vörös sárkány népe továbbra is a mocsok földje lesz, és ezért Isten nem fog megjelenni, hanem csupán a fenyítésen keresztül fog felbukkanni. Ilyen Isten igazságos természete, amely elől senki sem menekülhet. Ez idő alatt a nagy vörös sárkány nemzetének minden lakója szerencsétlenségeket fog elszenvedni, ami természetesen a földi királyságot (az egyházat) is magában foglalja. Pontosan ez az az idő, amikor a tények napvilágra kerülnek, és így ezt minden ember megtapasztalja, és senki sem menekülhet előle. Ezt Isten eleve elrendelte. Éppen a munkának e lépése miatt mondja Isten: „Most van itt az ideje, hogy nagyszabású terveket valósítsatok meg.” Mivel a jövőben nem lesz egyház a földön, és a katasztrófa bekövetkezése miatt, az emberek csak arra lesznek képesek gondolni, ami előttük van, minden mást elhanyagolnak, és nehéz lesz nekik Istenben gyönyörködni a katasztrófa közepette. Ezért az a kérés az emberek felé, hogy ebben a csodálatos időszakban teljes szívükből szeressék Istent, hogy ne szalasszák el a lehetőséget. Mire ez a tény bekövetkezik, Isten teljesen le fogja győzni a nagy vörös sárkányt, és ezzel Isten népének bizonyságtevő munkája véget ér; ezután Isten megkezdi a munka következő lépését, a nagy vörös sárkány országának lerombolását, és végül szerte a világon az embereket fejjel lefelé a keresztre szegezi, ami után az egész emberiséget megsemmisíti – ezek Isten munkájának jövőbeli lépései.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az „Isten szavai az egész világegyetemhez” című rész misztériumainak értelmezései, 42. fejezet)

307. Minden embernek meg kell értenie a földi munkám céljait, vagyis azt, amit végeredményben elérni kívánok, és hogy milyen szintre kell eljutnom ebben a munkában, mielőtt az elkészülhet. Ha azok után, hogy mindmáig Velem jártak, az emberek mégsem értik, miről szól a munkám, akkor talán nem feleslegesen jártak együtt Velem? Ha az emberek Engem követnek, ismerniük kellene akaratomat. Több ezer éve munkálkodom a földön, és mindmáig folyamatosan így végzem munkámat. Bár a munkám számos tervet magában foglal, célja változatlan marad; bár telve vagyok ítélettel és fenyítéssel az ember iránt, például, amit teszek, az még mindig a megmentése érdekében történik, illetve azért, hogy az evangéliumom jobban terjedjen, és jobban kiterjesszem munkámat az összes pogány nép között, miután az ember teljessé lett. Tehát ma, olyan időben, amikor sok ember régóta mélyre süllyedt a csüggedésbe, Én továbbra is folytatom munkámat, folytatom a munkát, amelyet azért kell végeznem, hogy megítéljem és fenyítsem az embert. Annak ellenére, hogy az embernek elege van abból, amit mondok, és nem kíván az Én munkámmal foglalkozni, Én továbbra is teljesítem kötelességemet, mert munkám célja változatlan marad, és az Én eredeti tervem nem borul fel. Az Én ítélkezésem szerepe az, hogy képessé tegye az embert, hogy jobban engedelmeskedjen Nekem, a fenyítésem szerepe pedig, hogy az ember hatékonyabban változhasson. Bár amit teszek, az Én vezetésem kedvéért történik, sosem tettem olyasmit, ami ne vált volna az ember előnyére, hiszen Izráelen túl is minden népet olyan engedelmessé kívánok tenni, mint az izráeliták, valódi emberi lényekké kívánom tenni őket, hogy az Izráelen kívüli földeken is megvethessem lábamat. Ez az Én vezetésem; ez az a munka, amelyet a pogány népek között viszek végbe. Sok ember még ma sem érti az Én vezetésemet, mert nem érdeklődnek az efféle dolgok iránt, és csak saját jövőjükkel és céljaikkal törődnek. Nem számít, mit mondok, közömbösek maradnak a munkámmal szemben, és inkább kizárólag saját jövőbeli céljaikra összpontosítanak. Ha a dolgok így mennek tovább, hogyan terjedhet az Én munkám? Hogyan terjedhet az Én evangéliumom szerte a világon? Tudjátok meg, hogy amikor az Én munkám terjed, szétszórlak titeket és lesújtok rátok, ahogyan Jahve lesújtott Izráel minden törzsére. Mindez azért történik, hogy az Én evangéliumom elterjedhessen szerte a földön, hogy a munkám eljuthasson a pogány népekhez, hogy az Én nevemet felnőttek és gyermekek egyaránt dicsőíthessék, és szent nevem minden törzs és nemzet fiai szájában felmagasztaltasson. Azért van ez így, hogy ebben a végső korszakban, a nevemet a pogány népek között dicsőíthessék, hogy tetteimet a pogányok láthassák, és a tetteim okán Mindenhatónak hívjanak majd, és hogy szavaim hamarosan beteljesedjenek. Mindenkivel tudatni fogom, hogy Én nem csupán az izráeliták Istene vagyok, hanem minden pogány nép Istene is, még azoké is, akiket megátkoztam. Mindenkinek megmutatom, hogy az egész teremtés Istene vagyok. Ez az Én legnagyobb munkám, az utolsó napokra vonatkozó munkatervem célja, és az egyetlen munka, amelynek be kell teljesülnie az utolsó napokban.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az evangélium terjesztésének munkája egyben az ember megmentésének munkája is)

308. Láttátok, hogy Isten milyen munkát fog beteljesíteni az emberek eme csoportjában? Egyszer azt mondta Isten, hogy az embereknek még az Ezeréves Királyságban is tovább kell követniük az Ő kijelentéseit, és a jövőben Isten kijelentései közvetlenül fogják vezérelni az ember életét Kánaán jó földjén. Amikor Mózes a pusztában volt, Isten közvetlenül utasította őt és szólt hozzá. Isten élelmet, vizet és mannát küldött a mennyből az emberek örömére, és ez a mai napon is így van: Isten személyesen küldött le enni- és innivalókat, hogy az ember élvezhesse azokat, és Ő maga küldött átkokat, hogy a népet megfenyítse. Tehát, Isten személyesen viszi véghez az Ő munkájának minden lépését. Manapság az emberek tényszerű történéseket keresnek, jeleket és csodákat keresnek, és lehetséges, hogy az ilyen emberek mind száműzetnek majd, mert Isten munkája egyre gyakorlatiasabbá válik. Senki sem tudja, hogy Isten alászállt a mennyből; azt sem tudják az emberek, hogy Isten élelmet és hűsítő italokat küldött a mennyből – Isten tehát valóban létezik, és az Ezeréves Királyság izgalmas jelenetei, amelyeket az emberek elképzelnek, szintén Isten személyes megnyilatkozásai. Ez tény, és egyedül ezt lehet a földön Istennel való együtturalkodásnak nevezni. Az, hogy Istennel együtt uralkodunk a földön, a testre vonatkozik. Ami nem a testből való, az nem létezik a földön, ezért mindazok, akik a harmadik égbe jutásra összpontosítanak, hiába teszik azt. Egy napon, amikor az egész világmindenség megtér Istenhez, az Ő munkájának középpontja az egész kozmoszban követni fogja az Ő kijelentéseit; másutt lesznek majd, akik a telefont használják, lesznek, akik repülőre szállnak, mások hajóval kelnek át a tengeren, és lesznek, akik lézerek segítségével fogadják Isten kijelentéseit. Mindenki hódolni fog, és sóvárogva mind közel fognak jönni Istenhez, és Isten felé gyülekeznek majd, és mindannyian Istent fogják dicsőíteni – és mindezek Isten cselekedetei lesznek. Emlékezzetek erre! Bizonyos, hogy Isten soha nem fogja valahol máshol újrakezdeni. Isten be fogja teljesíteni ezt a tényt: tesz róla, hogy az univerzum minden népe Ő elé járuljon és imádja Istent a földön, és az Ő munkája a többi helyen meg fog szűnni, és az emberek rákényszerülnek, hogy az igaz utat keressék. Úgy lesz, mint József esetében: mindenki hozzá jött élelemért, és meghajoltak előtte, mert nála volt az ennivaló. Ha el akarják kerülni az éhínséget, az emberek kénytelenek lesznek az igaz utat keresni. Az egész vallásos közösség súlyos éhínségtől fog szenvedni, és egyedül a ma Istene az élő víznek kútfeje, akinél van az örökké buzgó víznek kútfeje, amelyet az ember örömére biztosít, és az emberek eljönnek majd, és Tőle fognak függeni. Az lesz az az idő, amikor Isten tettei nyilvánvalóvá válnak, és amikor Isten dicsőséget nyer; a világegyetem minden népe dicsőíteni fogja ezt a rendkívüli „emberi lényt”. Nem ez lesz-e Isten dicsőségének napja? Egy napon, idős lelkipásztorok táviratokat küldenek majd, vizet keresve az élő víznek kútfejéből. Idősek lesznek, mégis eljönnek majd, hogy imádják ezt a személyt, akit megvetettek. Elismerően szólnak majd Róla szájukkal, és bízni fognak Őbenne a szívükkel – ez vajon nem egy jel és egy csoda? Amikor az egész királyság örvendezni fog, az lesz Isten dicsőségének napja, és aki csak hozzátok jön majd, és befogadja Isten örömüzenetét, áldott lesz Istentől, és Isten megáldja azokat az országokat és népeket, akik így tesznek, gondot visel róluk. Ez lesz a jövő iránya: akik befogadják Isten kijelentéseit, azok számára lesz út, amelyen járhatnak a földön; és legyenek akár üzletemberek, akár tudósok, oktatók vagy iparosok, akik Isten szavai nélkül valók, azoknak egyetlen lépést is nehéz lesz megtenniük, és rákényszerülnek, hogy az igaz utat keressék. Ezt jelenti az, hogy: „Az igazsággal az egész földet bejárjátok; az igazság nélkül sehová sem fogtok eljutni.” A tények a következők: Isten az Utat (vagyis az Ő valamennyi szavát) fogja használni, hogy a teljes világegyetemnek parancsoljon, és kormányozza és meghódítsa az emberiséget. Az emberek mindig reménykednek abban, hogy Isten majd elkezd teljesen más eszközökkel munkálkodni. Egyszerűen fogalmazva, Isten szavak által irányítja az embereket, és azt kell tenned, amit Ő mond, akár szeretnéd, akár nem; ez egy objektív tény, amelynek mindenkinek engedelmeskednie kell, és ugyanígy rendíthetetlen, és mindenki előtt ismert.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az Ezeréves Királyság elérkezett)

309. Isten szavai számtalan otthonba eljutnak, mindenki előtt ismeretessé válnak, és csak akkor fog az Ő munkája elterjedni az egész világegyetemben. Vagyis ahhoz, hogy Isten munkája az egész univerzumban elterjedjen, az Ő szavait terjeszteni kell. Isten dicsőségének napján Isten szavai megmutatják majd erejüket és hatalmukat. Minden egyes szava az idők kezdetétől a mai napig be fog teljesedni és valóra fog válni. Így dicsőség lesz a földön Istennek – ami azt jelenti, hogy az Ő szavai fognak uralkodni a földön. Az Isten száján kiejtett szavak által minden gonosz elnyeri büntetését, és az Ő száján kiejtett szavak megáldanak majd minden igazat, és mindenek megalapozódnak és teljessé válnak a szavak által, amelyeket az Ő szája szólt. Nem fog csodákat vagy jeleket tenni; minden az Ő szavai által fog megvalósulni, és az ő szavai tényeket teremtenek. A földön mindenki Isten igéit fogja ünnepelni, felnőttek és gyermekek, férfiak és nők, idősek és fiatalok egyaránt, minden ember alá fogja vetni magát Isten szavainak. Isten szavai a testben jelennek meg, így az emberek láthatják azokat a földön, elevenen és életszerűen. Ezt jelenti az, hogy az Ige testté válik. Isten elsősorban azért jött a földre, hogy beteljesítse az „Ige testté válásának” tényét, azaz, eljött, hogy az Ő szavai a testből tudjanak előjönni (nem úgy, mint Mózes idején az Ószövetségben, amikor Isten hangja közvetlenül az égből érkezett). Ezt követően, az Ezeréves Királyság Idején valamennyi szava beteljesedik majd, emberi szemmel látható tényekké válnak, és az emberek a saját szemükkel fogják látni azokat a legcsekélyebb eltérés nélkül. Ez Isten megtestesülésének legfőbb jelentése. Elmondható tehát, hogy a Lélek munkája a testen keresztül, és szavak által teljesedik be. Ez a valós jelentése annak, hogy „az Ige testté lett”, és „az Ige megjelent a testben”. Egyedül Isten képes a Lélek akaratát szólni, és egyedül a testben megjelent Isten képes a Lélek nevében szólni; Isten szavai a testet öltött Istenben érthetővé válnak, és vezetnek mindenki mást. Senki sem kivétel, mindenki ebben a körben él. Az emberek csak ezekből a kijelentésekből ismerhetik meg; akik nem így nyerik el az igéket, azok csak álmodoznak, ha azt hiszik, hogy a mennyből elnyerhetik azokat. Ilyen a megtestesült Isten testében megmutatkozó hatalom, amely által mindenki teljes meggyőződéssel hitre jut. Még a legnagyobb köztiszteletnek örvendő szakértők és lelkipásztorok sem szólhatják ezeket a szavakat. Mindannyiuknak alá kell vetniük magukat e szavaknak, és senki nem lesz képes újrakezdeni. Isten szavakkal hódítja meg a világmindenséget. Nem az Ő testet öltött hús-vér valóját fogja használni, hanem a testté lett Isten szájából származó igékkel győzi le az egész univerzum népeit; egyedül ez a testté lett Ige, és egyedül ez az Ige megjelenése a testben. Az embereknek talán úgy tűnik, mintha Isten nem végzett volna sok munkát, de Istennek csak ki kell ejtenie a szavait, és ez mindenkit teljességgel meggyőz és ámulatba ejt majd. Tények nélkül az emberek csak kiabálnak és sikoltoznak; Isten szavaival elcsendesülnek. Isten bizonyosan beteljesíti ezt a tényt, mert ez Isten régóta kidolgozott terve: beteljesíteni az Ige földre érkezésének tényét. Valójában nem szükséges elmagyaráznom: az Ezeréves Királyság elérkezése a földre Isten szavainak elérkezése a földre. Az Új Jeruzsálem alászállása a mennyből Isten szavainak érkezése, hogy az emberek között lakozzanak, hogy kísérjék az ember minden cselekedetét és legbensőbb gondolatait. Ez is egy olyan tény, amelyet Isten véghez fog vinni; ez az Ezeréves Királyság szépsége. Isten így tervezte el: az Ő szavai megjelennek a földön ezer éven át, és nyilvánvalóvá teszik minden cselekedetét, és beteljesítik minden munkáját a földön, ezt követően az emberiségnek ez a korszaka véget fog érni.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az Ezeréves Királyság elérkezett)