A gyakorlatban a parancsolatok megtartásának az igazság gyakorlásához kell kapcsolódnia. A parancsolatok megtartása mellett az igazságot is gyakorolni kell. Az igazság gyakorlása során nem szabad szembemenni a parancsolatok alapelveivel, és nem szabad megszegni a parancsolatokat; azt kell tenned, amit Isten megkövetel tőled. A parancsolatok megtartása és az igazság gyakorlása összekapcsolódnak, nem egymásnak ellentmondó cselekedetek. Minél többet gyakorlod az igazságot, annál inkább képes leszel a parancsolatok lényegét megtartani. Minél inkább gyakorlod az igazságot, annál világosabb lesz számodra Isten szava és annál jobban megérted azt, ahogyan a parancsolatokban kifejeződik. Az igazság gyakorlása és a parancsolatok megtartása nem egymásnak ellentmondó cselekedetek – ezek összekapcsolódnak. Kezdetben az ember csak a parancsolatok jó megtartása után gyakorolhatta az igazságot és kaphatott megvilágosodást a Szentlélektől, de ez nem Isten eredeti szándéka. Isten azt követeli, hogy szívből imádd Őt, ne csupán jól viselkedj. Legalább külsőleg azonban jól meg kell tartanod a parancsolatokat. Csak akkor tudja az ember tartani magát a parancsolatok lényegéhez, amikor a fokozatos tapasztalás során egyre világosabban megismeri Istent, nem lázad fel Ellene és nem áll ellen Neki, és nincsenek kétségei az Ő munkájával kapcsolatban. Így hát a parancsolatok puszta megtartása az igazság gyakorlása nélkül továbbra sem hoz gyümölcsöt, és nem Isten igaz imádata, mivel még nem tettél szert igazi érettségre. A parancsolatok puszta megtartása az igazság nélkül egyet jelent az előírásokhoz való merev ragaszkodással. Ezt téve a parancsolatok puszta törvénnyé válnának számodra, amelyek nem tudnak segíteni neked abban, hogy növekedj az életben. Ellenkezőleg, teherré válnának számodra, és szorosan megkötöznének, mint az ószövetségi törvények, aminek következtében elveszítenéd a Szentlélek jelenlétét. Ezért csak az igazság gyakorlása által tarthatod meg jól a parancsolatokat, a parancsolatokat pedig azért tartod meg jól, hogy gyakorolhasd az igazságot. A parancsolatok megtartása során még több igazságot fogsz a gyakorlatba ültetni, és az igazság gyakorlása során még mélyebb megértést nyersz arról, hogy mit is jelentenek valójában a parancsolatok. Isten követelményének, hogy az ember tartsa meg a parancsolatokat, nem az a célja és értelme, hogy rávegye az embert az előírások betartására, ahogyan azt az ember képzelheti; sokkal inkább az életbe való belépéséhez van köze. Az életben való fejlődésed mértéke határozza meg, hogy milyen mértékben leszel képes megtartani a parancsolatokat. Bár a parancsolatok azért vannak, hogy az ember betartsa őket, a parancsolatok lényege csak az ember élettapasztalatán keresztül válik világossá. A legtöbb ember azt feltételezi, hogy jól betartani a parancsolatokat azt jelenti, hogy „teljesen felkészültek, és már csak el kell ragadtatniuk”. Az efféle gondolkodás hiú ábránd. Nem Isten szándéka. Ez azoknak a beszéde, akikben nincs meg a fejlődés iránti vágy, akik a hús-vér testre sóvárognak. Ez téveszme! Nincs összhangban a valósággal! Isten szándéka nem az, hogy az ember csupán gyakorolja az igazságot anélkül, hogy ténylegesen megtartaná a parancsolatokat. Azok, akik ezt teszik, fogyatékosok – mint egy ember, akinek hiányzik a lába. A parancsolatok puszta megtartása, mintha csak előírásokat tartanának be, miközben nincsenek az igazság birtokában – ez sem tehet eleget Isten szándékának, akárcsak azok, akiknek hiányzik a fél szemük – ők is fogyatékosok. Elmondható, hogy ha jól megtartod a parancsolatokat, és tisztán megérted a gyakorlati Istent, akkor birtokában leszel az igazságnak; viszonylagos értelemben, ekkor már igazi érettségre tettél szert. Ha gyakorlod az igazságot, amit gyakorolnod kell, akkor a parancsolatokat is meg fogod tartani, és ez a két dolog nem mond ellent egymásnak. Az igazság gyakorlása és a parancsolatok megtartása két nagy rendszer, mindkettő az ember élettapasztalatának szerves része. Az egyén tapasztalata a parancsolatok megtartásának és az igazság gyakorlásának integrációjából, nem pedig megosztottságából kell, hogy álljon. E két dolog között azonban vannak különbségek és kapcsolódási pontok is.

A parancsolatok kihirdetése az új korszakban annak a ténynek a bizonyítéka, hogy ebben az áramlatban minden ember, mindazok, akik ma meghallják Isten kijelentését, egy új korszakba léptek. Ez egy új kezdet Isten munkája számára, valamint az utolsó szakasz kezdete Isten hatezer éves irányítási tervének munkájában. Az új korszak parancsolatai azt jelképezik, hogy Isten és az ember belépett egy új ég és egy új föld birodalmába, és hogy Isten – épp úgy, ahogyan Jahve az izráeliták között, Jézus pedig a zsidók között munkálkodott – még több gyakorlati munkát fog végezni, és még több és még nagyobb munkát fog végezni a földön. Azt is jelképezik, hogy az emberek e csoportja még több és nagyobb megbízatást kap Istentől, és Ő fogja ellátni, táplálni, támogatni, ápolni, gondozni és védelmezni őket gyakorlati módon, még több gyakorlati képzést kapnak Tőle, és Isten szava fogja megmetszeni, megtörni és finomítani őket. Az új korszak parancsolatainak jelentősége igazán mélyreható. Arra utalnak, hogy Isten gyakorlati módon meg fog jelenni a földön, ahonnan meghódítja az egész világegyetemet, és kinyilvánítja teljes dicsőségét a hús-vér testben. Arra is utalnak, hogy a gyakorlati Isten még több gyakorlati munkát fog végezni a földön, hogy tökéletesítse minden kiválasztottját. Továbbá, Isten mindent szavakkal fog véghezvinni a földön, és beteljesíti azt a valóságot, hogy „a megtestesült Isten a legmagasabbra emelkedik és nagyként tisztelik majd, és a számtalan nemzet és nép térdre borul, hogy imádja Istent, akit nagyként tisztelnek”. Bár az új korszak parancsolatai azért vannak, hogy az ember betartsa azokat, és bár betartásuk az ember kötelessége és az embernek ezt kell elérnie, az értelmük bizony túlságosan mély ahhoz, hogy egy vagy két szóban teljesen ki lehessen fejezni. Az új korszak parancsolatai az ószövetségi törvények és az újszövetségi rendeletek helyébe lépnek, ahogyan azokat Jahve és Jézus kihirdette. Ez egy mélyebb lecke, nem olyan egyszerű kérdés, mint ahogyan azt az emberek képzelnék. Az új korszak parancsolatainak van egy gyakorlati jelentőségű aspektusa. Ezek alkotják a Kegyelem Kora és a Királyság Kora közötti kapcsolódási pontot. Az új korszak parancsolatai véget vetnek a régi korszak minden gyakorlatának és rendelésének, valamint a Jézus korából és az azt megelőző korszakokból származó minden gyakorlatnak is. A gyakorlatiasabb Isten jelenlétébe vezetik az embert, hogy az elkezdhesse elfogadni, hogy személyesen Őáltala tökéletesedik; ezek a parancsolatok a tökéletesség útjának kezdetét jelentik. Ezért helyesen kell viszonyulnotok az új korszak parancsolataihoz, és nem szabad hanyag módon bánnotok velük, sem pedig félvállról vennetek őket. Az új kor parancsolatai nagy hangsúlyt fektetnek egy bizonyos pontra: arra, hogy az embernek Magát a mai gyakorlati Istent kell imádnia, ami azt is jelenti, hogy gyakorlatiasabban kell alávetnie magát a Lélek lényegének. A parancsolatok azt az alapelvet is hangsúlyozzák, amely szerint Isten bűnösnek vagy igazságosnak fogja ítélni az embert, miután Ő az igazságosság Napjaként megjelent. A parancsolatokat könnyebb megérteni, mint gyakorlatba ültetni. Ebből látható, hogy ha Isten tökéletesíteni akarja az embert, akkor ezt a saját szavai és útmutatásai által kell tennie, az ember pedig nem érheti el a tökéletességet csupán a saját veleszületett intelligenciája révén. Az, hogy az ember meg tudja-e tartani az új korszak parancsolatait vagy sem, a gyakorlati Istenről való tudásával függ össze. Ezért az, hogy tartsd magad a parancsolatokhoz, nem érhető el néhány nap alatt. Ez egy nagyon mélyreható lecke, amit meg kell tanulni.

Az igazság gyakorlása olyan út, amely által az ember élete növekedhet. Ha nem gyakoroljátok az igazságot, akkor nem marad számotokra más, mint az elmélet, és nem lesz tényleges életetek. Az igazság az ember érettségének szimbóluma, és az, hogy gyakorlod-e az igazságot, vagy sem, összefügg azzal, hogy van-e valódi érettséged vagy nincs. Ha nem sikerül gyakorolnod az igazságot, nem cselekszel igazságosan, vagy az érzések befolyásolnak, és a hús-vér testtel törődsz, akkor a parancsolatok megtartásáról szó sem lehet. Ez a legmélyebb lecke. Minden korban sok olyan igazság van, amelybe az embereknek be kell lépniük és amelyet meg kell érteniük, de minden korban vannak olyan parancsolatok is, amelyek ezeket az igazságokat kísérik. Az igazságok, amelyeket az emberek gyakorolnak, az adott korszakhoz kapcsolódnak, és ugyanígy a parancsolatok is, amelyeket megtartanak. Minden kornak megvannak a maga igazságai, amelyeket gyakorolni kell, és még inkább a parancsolatai, amelyeket be kell tartani. Mindazonáltal az Isten által kihirdetett parancsolatoktól függően – vagyis a különböző koroktól függően – az ember igazsággyakorlásának célja és hatása ezzel arányosan változik. Azt lehet mondani, hogy a parancsolatok az igazságot szolgálják, az igazság pedig azért létezik, hogy a parancsolatokat fenntartsa. Ha csak az igazság van, akkor nem beszélhetünk változásokról Isten munkájában. A parancsolatokra való hivatkozással azonban az ember azonosíthatja a Szentlélek munkájában lévő tendenciák mértékét, és az ember megismerheti a kort, amelyben Isten munkálkodik. A vallás terén sokan vannak, akik sok olyan igazságot gyakorolnak, amelyeket a Törvény Korában gyakoroltak az emberek. Az új korszak parancsolatait azonban még nem kapták meg, és nem is tudják betartani. Ők még mindig a régi módszereket tartják be, és ősemberek maradnak. Nem kísérik őket az új munkamódszerek, és nem látják az új kor parancsolatait. Mint ilyenek, nem rendelkeznek Isten munkájával. Olyan ez, mintha üres tojáshéjakat őriznének; ha nincs bennük csibe, akkor nincs lélek sem. Pontosabban fogalmazva ez azt jelenti, hogy nincs életük. Az ilyen emberek még nem léptek be az új korba, és sok lépéssel lemaradtak. Ezért semmi haszna annak, ha csak az előző korok igazságai vannak meg az új kor parancsolatai nélkül. Sokan közületek gyakorolják a mai igazságot, de nem tartják be a mai parancsolatokat. Semmit sem fogtok nyerni, az általatok gyakorolt igazság pedig értéktelen és értelmetlen lesz, és Isten nem fog elismerni benneteket. Az igazság gyakorlását a Szentlélek jelenlegi munkája módszereinek keretein belül kell végezni; a gyakorlati Isten mai kijelentésére válaszolva kell végezni. Enélkül minden semmis, olyan, mintha valaki bambuszkosárral próbálna vizet meríteni. Ez a gyakorlati értelme az új korszakbéli parancsolatok kihirdetésének is. Ha az emberek jól akarják megtartani a parancsolatokat, akkor a legkevesebb, hogy ismerniük kell a gyakorlati módon, hús-vér testben megjelenő Istent, és nem lehetnek zavarodottak Vele kapcsolatban. Más szóval, az embereknek fel kell fogniuk a parancsolatok jó megtartásának alapelveit. A parancsolatok megtartása nem azt jelenti, hogy véletlenszerűen vagy önkényesen követik őket, hanem azt, hogy alappal, céllal és alapelvekkel tartják be őket. Az első dolog, amit el kell érned, az, hogy világosan értsd a víziókat. Ha alaposan megérted a Szentlélek munkáját a jelen korban, és ha belépsz a mai munkamódszerekbe, akkor természetes módon világos megértést fogsz nyerni a parancsolatok megtartásáról. Ha eljön a nap, amikor átlátod az új korszak parancsolatainak lényegét, és meg tudod tartani a parancsolatokat, akkor tökéletesítve lettél. Ez az igazság gyakorlásának és a parancsolatok megtartásának gyakorlati jelentősége. Az, hogy képes vagy-e gyakorolni az igazságot vagy sem, attól függ, hogy hogyan látod át az új kor parancsolatainak lényegét. A Szentlélek munkája folyamatosan meg fog jelenni az ember számára, Isten emberrel szemben támasztott követelményei pedig fokozatosan fognak növekedni. Ezért az igazságok, amelyek gyakorlását Isten megköveteli az emberektől, egyre számosabbak és egyre nagyobbak lesznek, a parancsolatok megtartásának hatásai pedig egyre mélyebbek. Ezért egyszerre kell gyakorolnotok az igazságot és megtartanotok a parancsolatokat. Senki ne hanyagolja el ezt a dolgot; az új igazság és az új parancsolatok hadd kezdődjenek egyszerre ebben az új korszakban.