A gyakorlatban a parancsolatok megtartásának kapcsolódnia kell az igazság gyakorlatba ültetéséhez. A parancsolatok megtartása mellett az igazságot is gyakorolni kell. Az igazság gyakorlása során nem szabad megszegni a parancsolatok alapelveit, és nem szabad a parancsolatok ellen cselekedni; azt kell tenned, amit Isten megkövetel tőled. A parancsolatok megtartása és az igazság gyakorlása összekapcsolódnak, nem állnak ellentétben egymással. Minél többet gyakorlod az igazságot, annál inkább képes leszel a parancsolatok lényegét megtartani. Minél inkább gyakorlod az igazságot, annál jobban megérted Isten szavát, ahogyan az a parancsolatokban kifejeződik. Az igazság gyakorlása és a parancsolatok megtartása nem egymásnak ellentmondó cselekedetek – ezek összekapcsolódnak. Kezdetben az ember csak a parancsolatok megtartása után gyakorolhatta az igazságot és nyerhetett megvilágosodást a Szentlélektől, de ez nem Isten eredeti szándéka. Isten azt követeli, hogy szívből imádd Őt, ne csupán jól viselkedj. A parancsolatokat azonban legalább felszínesen be kell tartanod. Fokozatosan, a tapasztalat révén, miután az emberek tisztább megértést nyernek Istenről, felhagynak azzal, hogy lázadnak Ellene és ellenállnak Neki, és nem lesznek többé kétségeik az Ő munkájával kapcsolatban. Ez az egyetlen módja annak, hogy az emberek meg tudjanak maradni a parancsolatok lényegénél. Ezért a parancsolatok puszta megtartása az igazság gyakorlása nélkül hatástalan, és nem jelenti Isten igazi imádatát, mert még nem érted el a valódi érettséget. A parancsolatok betartása az igazság nélkül csak a szabályok merev betartását jelenti. Ezzel a parancsolatok a te törvényeddé válnának, ami nem segítene az életben való növekedésben. Ellenkezőleg, teherré válnának számodra, és szorosan megkötöznének, mint az ószövetségi törvények, aminek következtében elveszítenéd a Szentlélek jelenlétét. Ezért csak az igazság gyakorlása által tarthatod meg hatékonyan a parancsolatokat, a parancsolatokat pedig azért tartod meg, hogy gyakorolhasd az igazságot. A parancsolatok megtartása során még több igazságot fogsz a gyakorlatba ültetni, és az igazság gyakorlása során még mélyebb megértést nyersz arról, hogy mit is jelentenek valójában a parancsolatok. Isten követelményének, hogy az ember tartsa meg a parancsolatokat, nem csupán az a célja és értelme, hogy rávegye az embert a szabályok betartására, ahogyan azt az ember képzelheti; sokkal inkább az életbe való belépéséhez van köze. Az életben való fejlődésed mértéke határozza meg, hogy milyen mértékben leszel képes megtartani a parancsolatokat. Bár a parancsolatok azért vannak, hogy az ember betartsa őket, a parancsolatok lényege csak az ember élettapasztalatán keresztül válik nyilvánvalóvá. A legtöbb ember azt feltételezi, hogy jól betartani a parancsolatokat azt jelenti, hogy „teljesen felkészültek, és már csak fel kell zárkózni”. Ez egyfajta túlzott elképzelés, és nincs összhangban Isten szándékaival. Akik ilyeneket mondanak, nem akarnak előrehaladni, és a test után sóvárognak. Ez badarság! Ez nem felel meg a valóságnak! Nem Isten szándéka az, hogy csupán gyakoroljuk az igazságot anélkül, hogy ténylegesen betartanánk a parancsolatokat. Akik ezt teszik, nyomorékok; olyanok, mint azok, akiknek hiányzik egyik lábuk. Pusztán a parancsolatok betartása, mintha szabályokhoz ragaszkodnánk, de az igazságot nem birtokoljuk – ez sem képes kielégíteni Isten szándékait; mint azok, akiknek hiányzik az egyik szemük, azok az emberek, akik ezt teszik, szintén egyfajta fogyatékosságban szenvednek. Elmondható, hogy ha jól megtartod a parancsolatokat, és tisztán megérted a gyakorlati Istent, akkor birtokában leszel az igazságnak; viszonylagos értelemben, ekkor már igazi érettségre tettél szert. Ha gyakorlod az igazságot, amit gyakorolnod kell, akkor a parancsolatokat is meg fogod tartani, és ez a két dolog nem mond ellent egymásnak. Az igazság gyakorlása és a parancsolatok megtartása két rendszer, mindkettő az ember élettapasztalatának szerves része. Az egyén tapasztalata a parancsolatok megtartásának és az igazság gyakorlásának integrációjából, nem pedig megosztottságából kell, hogy álljon. E két dolog között azonban vannak különbségek és kapcsolódási pontok is.

A parancsolatok kihirdetése az új korszakban annak a ténynek a bizonysága, hogy ebben az áramlatban minden ember, mindazok, akik ma meghallják Isten hangját, egy új korszakba léptek. Ez egy új kezdet Isten munkája számára, valamint az utolsó szakasz kezdete Isten hatezer éves irányítási tervének munkájában. Az új korszak parancsai azt jelképezik, hogy Isten és az ember belépett egy új ég és egy új föld birodalmába, és hogy Isten – épp úgy, ahogyan Jahve az izráeliták között, Jézus pedig a zsidók között munkálkodott – még több gyakorlati munkát fog végezni, és még több és még nagyobb munkát fog végezni a földön. Azt is jelképezik, hogy az emberek e csoportja még több és nagyobb megbízatást kap Istentől, és Ő fogja ellátni, táplálni, támogatni, ápolni, gondozni és védelmezni őket gyakorlati módon, még több gyakorlati oktatást kapnak Tőle, és Isten szava fogja megmetszeni, , megtörni és finomítani őket. Az új korszak parancsolatainak jelentősége igen mélyreható. Arra utalnak, hogy Isten valóban meg fog jelenni a földön, ahonnan meghódítja az egész világegyetemet, és kinyilatkoztatja teljes dicsőségét a testben. Arra is utalnak, hogy a gyakorlati Isten még több gyakorlati munkát fog végezni a földön, hogy tökéletesítse minden kiválasztottját. Továbbá, Isten mindent szavakkal fog véghezvinni a földön, és kinyilvánítja azt a rendelkezést, hogy „a megtestesült Isten a legmagasabbra emelkedik és nagyként tisztelik majd, és minden nép és minden nemzet térdre borul, hogy imádja Istent, akit nagyként tisztelnek”. Bár az új korszak parancsolatai azért vannak, hogy az ember betartsa azokat, és bár betartásuk az ember feladata és kötelessége, az értelmük meglehetősen mély ahhoz, hogy egy vagy két szóban teljesen ki lehessen fejezni. Az új korszak parancsolatai az ószövetségi törvények és az újszövetségi rendeletek helyébe lépnek, ahogyan azokat Jahve és Jézus kihirdette. Ez egy mélyebb lecke, nem olyan egyszerű kérdés, mint ahogyan azt az emberek képzelnék. Az új korszak parancsolatainak van egy gyakorlati jelentőségű aspektusa: a Kegyelem Kora és a Királyság Kora közötti kapcsolódási pontként szolgálnak. Az új korszak parancsolatai véget vetnek a régi korszak minden gyakorlatának és rendelésének, valamint a Jézus korából és az azt megelőző korszakokból származó minden gyakorlatnak is. A gyakorlatiasabb Isten jelenlétébe vezetik az embert, lehetővé téve, hogy elkezdjen személyesen Őáltala tökéletesedni; ezek a parancsolatok a tökéletesség útjának kezdetét jelentik. Ezért helyesen kell viszonyulnotok az új korszak parancsolataihoz, és nem szabad azokat rendszertelenül követnetek, sem pedig megvetnetek. Az új kor parancsolatai nagy hangsúlyt fektetnek egy bizonyos pontra: arra, hogy az embernek Magát a mai gyakorlati Istent kell imádnia, ami azt is jelenti, hogy gyakorlatiasabban kell alávetnie magát a Lélek lényegének. A parancsolatok azt az alapelvet is hangsúlyozzák, amely szerint Isten bűnösnek vagy igaznak fogja ítélni az embert, miután Ő az igazság Napjaként megjelent. A parancsolatokat könnyebb megérteni, mint gyakorlatba ültetni. Ebből látható, hogy ha Isten tökéletesíteni akarja az embert, akkor ezt a saját szavai és útmutatásai által kell tennie, az ember pedig nem érheti el a tökéletességet csupán a saját veleszületett intelligenciája révén. Az, hogy az ember meg tudja-e tartani az új korszak parancsolatait vagy sem, a gyakorlati Istenről való tudásával függ össze. Ezért az, hogy meg tudod-e tartani a parancsolatokat vagy sem, nem olyan kérdés, amely néhány nap alatt megoldódik. Ez egy nagyon mélyreható lecke, amit meg kell tanulnunk.

Az igazság gyakorlása olyan út, amely által az ember élete növekedhet. Ha nem gyakoroljátok az igazságot, akkor nem marad számotokra más, mint az elmélet, és nem lesz tényleges életetek. Az igazság az ember érettségének szimbóluma, és az, hogy gyakorlod-e az igazságot, vagy sem, összefügg azzal, hogy van-e valódi érettséged vagy nincs. Ha nem gyakorlod az igazságot, nem cselekszel igazságosan, vagy az érzések befolyásolnak, és a testeddel törődsz, akkor messze vagy a parancsolatok megtartásától. Ez a legmélyebb lecke. Minden korban sok olyan igazság van, amelybe az embereknek be kell lépniük és amelyeket meg kell érteniük, de minden korban vannak olyan parancsolatok is, amelyek ezeket az igazságokat kísérik. Az igazságok, amelyeket az emberek gyakorolnak, az adott korszakhoz kapcsolódnak, és ugyanígy a parancsolatok is, amelyeket megtartanak. Minden kornak megvannak a maga igazságai, amelyeket gyakorolni kell, és parancsolatai, amelyeket be kell tartani. Mindazonáltal az Isten által kihirdetett különböző parancsolatoktól függően – vagyis a különböző koroktól függően – az ember igazsággyakorlásának célja és hatása ezzel arányosan változik. Azt lehet mondani, hogy a parancsolatok az igazságot szolgálják, az igazság pedig azért létezik, hogy a parancsolatokat fenntartsa. Ha csak igazság van, akkor nem beszélhetünk változásokról Isten munkájában. A parancsolatokra való hivatkozással azonban az ember azonosíthatja a Szentlélek munkájában lévő tendenciák mértékét, és az ember megismerheti a kort, amelyben Isten munkálkodik. A vallás terén sokan vannak, akik gyakorolhatják azokat az igazságokat, amelyeket a Törvény Korában gyakoroltak az emberek. Az új korszak parancsolatait azonban nem birtokolják, és nem is tudják betartani. Ők még mindig a régi módszereket tartják be, és ősemberek maradnak. Nem kísérik őket az új munkamódszerek, és nem látják az új kor parancsolatait. Mint ilyenek, nem rendelkeznek Isten munkájával. Olyan ez, mintha csak üres tojáshéjuk lenne; ha nincs benne csibe, akkor nincs lélek sem. Pontosabban fogalmazva ez azt jelenti, hogy nincs életük. Az ilyen emberek még nem léptek be az új korba, és sok lépéssel lemaradtak. Ezért semmi haszna annak, ha a régebbi korok igazságai megvannak, de az új kor parancsolatai hiányoznak. Sokan közületek gyakorolják a mai igazságot, de nem tartják be annak parancsolatait. Semmit sem fogtok nyerni, az általatok gyakorolt igazság pedig értéktelen és értelmetlen lesz, és Isten nem fog dicsérni benneteket. Az igazság gyakorlását a Szentlélek jelenlegi munkája módszereinek keretein belül kell végezni; a gyakorlati Isten mai hangjára válaszolva kell végezni. Enélkül minden semmis, olyan, mintha bambuszkosárral próbálnánk vizet meríteni. Ez a gyakorlati értelme az új korszak parancsolatai kihirdetésének is. Ha az emberek be akarják tartani a parancsolatokat, akkor legalább a testben, gyakorlati módon megjelenő Istent meg kell ismerniük, és nem szabad összezavarodniuk Vele kapcsolatban. Más szóval, az embereknek meg kell érteniük a parancsolatok betartásának elveit. A parancsolatok betartása nem azt jelenti, hogy véletlenszerűen vagy önkényesen követjük őket, hanem azt, hogy azok betartásának megvan az alapja, van célja és vannak alapelvei. Az első dolog, amit el kell érned az, hogy a vízióid világosak legyenek. Ha alaposan megérted a Szentlélek munkáját a jelen korban, és ha belépsz a mai munkamódszerekbe, akkor ösztönösen világos megértést fogsz nyerni a parancsolatok megtartásáról. Ha eljön a nap, amikor átlátod az új korszak parancsolatainak lényegét, és meg tudod tartani a parancsolatokat, akkor az azt jelenti, hogy tökéletessé váltál. Ez az igazság gyakorlásának és a parancsolatok megtartásának gyakorlati jelentősége. Az, hogy képes vagy-e gyakorolni az igazságot vagy sem, attól függ, hogy hogyan látod át az új kor parancsolatainak lényegét. A Szentlélek munkája folyamatosan meg fog jelenni az ember számára, Isten pedig egyre többet és többet fog elvárni az embertől. Ezért az ember egyre több és egyre nagyobb igazságokat fog ténylegesen a gyakorlatba ültetni, a parancsolatok megtartásának hatásai pedig elmélyülnek. Ezért egyszerre kell gyakorolnotok az igazságot és megtartanotok a parancsolatokat. Senki ne hanyagolja el ezt a dolgot; az új igazság és az új parancsolatok hadd kezdődjenek egyszerre ebben az új korszakban.